Előre, 1970. szeptember (24. évfolyam, 7096-7121. szám)
1970-09-27 / 7119. szám
ELŐRE 2. oldal AZ ŐSZ NAPIPARANCSA: SÜRGETNI A BEGYŰJTÉST, A BÚZAVETÉST (Folytatás az 1. oldalról) Mási Minisztérium legutóbbi adatai szerint búzával több mint 71 000 hektárt, árpával 70 000 hektárt vetettek be. A jövő héten minden megyében beáll az optimális vetési időszak. Ezt az első perctől ki kell használnunk, hiszen az őszön több mint 3 millió hektárt kell bevetnünk búzával, rozzsal, árpával és takarmányfélével. A feltételek megvannak ahhoz, hogy a vetést gyorsan és kiváló minőségben végezzük el. Minthogy a gépállomány megnövekedett, az állami mezőgazdasági egységek hat nap alatt, a szövetkezeti egységek 9—10 nap alatt végezhetnek ezzel a munkával. Az őszi vetéshez biztosították a fajvetőmagvakat és a tavalyinál több műtrágyát, amely elegendő csaknem az egész búzatermesztésre szánt területhez. Az év folyamán hathatós szervezési intézkedések is történtek. Kidolgozták övezetek szerint a búzatermesztés technológiáját és azt a legutóbb lezajlott bukaresti tanácskozáson a szakemberekkel megbeszélték. A búzavetés kibontakozását azonban, mint már említettük, nem egy vidéken akadályozza a begyűjtés vontatottsága. Az ősz legújabb napiparancsa tehát, amit senki sem hagyhat figyelmen kívül : sürgetni a begyűjtést, teljes lendülettel nekilátni mindenütt a búzavetésnek ! A HARGITA MEGYÉBEN LASSÚ A BURGONYASZEDÉS MENET E gyre hűvösebbek a hargitai éjszakák, egyre jobban rövidülnek a nappalok , később lehet kezdeni és hamarabb kell befejezni a napi mezei munkát. Pedig most kellenének igazán a rövid éjszakák, most lenne szükség a 14—16 órás munkanapra, úgy összetorlódtak a munkálatok a Hargita megyei termelőszövetkezetekben. Csíkban és Gyergyóban a legtöbb helyen még járnak a cséplőgépek a traktoroknak is van bőven szántanivalójuk a búza elé, sok-sok kezet igényel a vidék fő terménye, a burgonya, törni kellene a kukoricát, a másik munkaigényes növényről, a cukorrépáról nem is szólva, mert annak — idézzük az egyik szakember szavait — „az sem árt, ha megfagy". Több mint 10 000 hektárt tett ki a megye betakarításra váró burgonyaterülete s ez ugyan kevesebb a más években szokásosnál, de a szedés gondja ezzel nem csökken, ugyanis a rengeteg gyom miatt nehezebben mozognak a szedőgépek, sok helyütt kaszálni kell a krumpliszárat, a derékig érő gyomokat. Két héttel ezelőtt keltezett tudósításunkban említettük, hogy Gyergyóban megkezdődött a burgonya szedése, s mindjárt hozzá is tettük, gyors menetre van szükség, mert a M búza 3000 hektár burgonya helyét várja, és bár a szakemberek által a Csík és Gyergyó vidékére megállapított optimális búzavetési határidő lassan már elmúlik, a burgonyaterületek mégsem szabadulnak fel, legalábbis nem a vetési kampány által megkívánt ütemben és mértékben. Szeptember 23-ig a megye területén mindössze 1071 hektáron szedték ki a burgonyát. A burgonya betakarítása mindössze Alcsíkban mondható általánosnak, az egy Csíkszentgyörgy kivételével valamennyi tsz megkezdte a szedést. S bár az időjárás meglehetősen kedvezőtlen volt e növény számára (nagy területeken május-júniusban ültették, az esőzések miatt elmaradt a vegyszeres gyomirtás) több helyről is igen biztató terméseredményeket jelentenek, így például a kozmási termelőszövetkezet 57 hektáros parcellájáról eddig 950 tonna burgonyát szedtek össze s ez a menynyiség még tovább növekedik a terület megszántása után, úgyhogy minden bizonnyal ki lesz a hektáronkénti 20 tonna. Ugyancsak igen jó a termés a tavalyi országos első újtusnádi termelőszövetkezet földjein is, bár úgy néz ki, hogy ebben az évben nem az alcsíki zónában, hanem Gyergyóban, pontosabban a gyergyószentmiklósi tsz-ben érik el a csúcsteljesítményt. Szakemberek együttes megállapítása az, hogy sehol sem olyan szépek a parcellák, mint itt. A megállapítást az eddig betakarított hektárok terméseredménye is igazolni látszik, a 76 hektárról 1476 tonna burgonyát szedtek fel. A gyergyószentmiklósi termelőszövetkezet által elért eredménnyel kapcsolatban szeretnék arra emlékeztetni, hogy a Gyergyói medencében ez évben ültettek először vetőmagnak szánt burgonyát, s a szentmiklósi, szárhegyi, alfalusi és ditrói parcellák arra engednek következtetni, hogy az Országos hírű alcsíki vetőmag-zónának erős versenytársa lett már a megyében is. , Nyugtalanító viszont a szedés rendkívül lassú üteme. Egész sor Udvarhely vidéki, felcsíki és gyergyói termelőszövetkezet meg sem kezdte, a betakarítást. A siménfalvi, az alsó-és felsősófalvi, remetei, szépvízi, szentdomokosi, zsögödi és más tsz-ek vezetőségei minden bizonnyal ebben az évben is az iskoláktól várják a jelzést a szedés megkezdésére : ha a gyerekek elindulnak az eke után, indulhatnak a szülők is. Az az érzésünk, hogy nem valami dicséretre méltó gyakorlat ez. Kálmán Gyula JÓ MINŐSÉGŰ MUNKÁT KÖVETEL AZ ŐSZI VETÉS Miután naptár szerint is beköszöntött az ősz, Szilágy megyében helyenként már dér lepte el a kerteket, mezőket. Figyelmeztető jel lez arra, hogy az idei mezőgazdasági munkálatokra alkalmas utolsó évszak napjai hamarosan elrepülnek. Igaz viszont, hogy már szeptember 18-a előtt indultak a vetőgépek s az említett időpontig Csákigorbón például 72 hektáron elvetették a búzát. A szakemberek társaságában rendezett terepszemléink során elsősorban arra kerestünk választ, milyen mértékben készültek fel a termelőszövetkezetekben a most már mindenütt halaszthatatlan őszi vetés megkezdésére. A legelső és elégtételt jelentő megállapítás az, hogy a Szilágy megyei termelőszövetkezetek dolgozói nagyobb részt megértették a talajjavítás fontosságát. Az elmúlt évszakok szeszélyes időjárása is nagymértékben rombolta a talajszerkezetet, de ezt megelőzően a korábbi években is kisebb jelentőséget tulajdonítottak a vetésterületek trágyázásának. Nos, az Egregy mentén a felismerést határozott intézkedés követte, s a kezdeményezés mindenképpen a karikai tsz vezetőségének érdeme. Karikán ugyanis eddig szokatlan összefogásra került sor : a szövetkezeti tagok tulajdonában lévő állatokat is igába fogták, hogy hektáronként 15—20 tonna-.istállótrágyát hordjanak az őszibúza magágyába. A kezdeményezőkön kívül viszont hasonlóan jelentős munkát végeztek például Crujeniben, Haraklányon és Szamosudvarhelyen, ahol 100—100 hektáron 1000 tonna istállótrágyát szórtak szét. Ezen a héten hasonlóan derekas munkát végeztek ezen a téren Zilahon, Ruszon, Varsólcon, Perecsenyben. Hanem az említett talajjavítási akción kívül megállapítható, hogy bár itt a vetés ideje, néhány gazdaságot ugyancsak lanyha készülődésben találta a kampány előkészítését ellenőrző szakemberek bizottsága. Tapasztalataink szerint az előkészítési ütem lassúságán kívül számos jelenség sürgeti, hogy az elkövetkezőkben nagyobb figyelmet fordítsanak a minőségi munkára. Attól függetlenül, hogy az őszi kampányra is több gépesítési részlegen korábbi gondok jelentkeznek (a gépek egy része javítatlanul áll, vagy hiányoznak a cserealkatrészek), a traktorosok nem mindenütt végeznek jó minőségű munkát. A szántás, a tárcsázás gyenge minőségét Zsomboron, Almásszentmihályon vagy Szilágykövesden kifogásolták, de más szövetkezetekben is újravégeztettek bizonyos munkálatokat. Tény, hogy a gépkezelők nem minden esetben végeznek jó munkát, hiányos volt a felkészítésük s többek között ezért is kapott szankciót három gépesítési vállalat igazgatója. A minőségi munkálatok egyik feltétele a jó minőségű vetőmag. Ezen a téren a meglátogatott gazdaságokban szintén nyilvánvaló mulasztásokat lehet megállapítani. Valkón például csak 35 tonna vetőmag biztosított, akárcsak Hajmásdon, Zsibón is csak 80 százalékban sikerült biztosítani a szükséges mennyiséget, Náprádon pedig 30 tonnából tizet visszautasított a laboratóriumi ellenőrzés, ugyanis nem rendelkezett megfelelő csíraképességgel. Hét elején még a tervezett 38 750 hektárból 8 612 hektár terület volt előkészítve vetésre, ez bizony a minőségi kifogások figyelembe vételével kevés. Lemaradásnak tekinthetjük, hiszen már járnak a vetőgépek s az őszi betakarítás is gondokkal közeleg. Az őszi vetés sikere tehát a minőségi munkától, a fokozott munkaütem megteremtésétől függ Szilágy megyében. Fejér László Munkavédelem a marosvásárhelyi vegyipari kombinátban A PORTÓL A TERVRAJZIG MIÉRT KÉSETT AZ ELSŐ SZELLŐZTETŐ BERENDEZÉS ? Amikor a MAROSVÁSÁRHELYI VEGYIPARI KOMBINÁT első ammóniumnitrát gyára termelni kezdett , a por még nem okozott gondot a munkavédelemnek, az eredeti tervrajzok, a dokumentációs anyag előírásai szerint felszerelt szellőztető berendezés megfelelt a célnak. A második gyár megépítése azonban, amellyel különben háromszorosára növekedett a kombinát termelése ebből a termékből, s a minőség is lényegesen javult, az új egység ugyanis tovább dolgozza, tökéletesebbé teszi a régi gyár termelését, új szemszögből vetette fel a munkavédelmet. A mészről gipszre átalakított termelő folyamatban fellépő por miatt a levegő szennyeződése meghaladta az egészségre ártalmatlan szintet, olykor eléri köbméterenként az 50—60 milligrammot. A porokozó anyagot kiküszöbölni nem lehet, ettől jobbá válik a termék. A tervező nem láthatta előre, hiszen eredetileg más segédanyag használatára tervezte a berendezést. A gyár sem hibáztatható, nem tudhatta idejében. De mi történik akkor, ha a tervező és a megrendelő is tudja, milyen veszélyekkel jár az ember egészségére az új gyártási eljárás, milyen munkavédelmi intézkedéseket követel az új beruházás ? A megoldási módozatok azért is érdekesek, mert egyben sok mindent elárulnak a munkavédelmi tényezők operativitásáról, felelősségéről és egyáltalán arról, hol szükséges változtatni a viszonyuláson, hogy az országos és helyi munkavédelmi intézkedések ténylegesen olyan hatékonyak legyenek, ahogyan azokat a szocialista törvényesség előírja. Induljunk ki a munkahelyről. Elégedettek-e azzal, ahogyan a részleg, a kombinát vezetősége foglalkozik a munkavédelemmel. Hudea Nicolae, az I II-es ammóniumnitrát részleg váltásvezető mérnöke válaszol: „Többé-kevésbé igen. A szállító szalagokat utólag lefedték, felszereltek egy ventillátort, később pedig ahogy szükségessé vált, még kettőt. De ez sem elég. A részleg szellőztető rendszerén kell változtatni, máskülönben az új porozó anyag használata nem éri el a követett célt. Jobbá teszi ugyan a terméket, de mi haszna, ha sokkal inkább igénybe veszi az ember egészségét, munkaképességét. Az sem mindegy, hogy mikor oldódnak meg az ilyen kérdések. Nem mindegy, hogy már a tervrajzban benne vannak és a termelő berendezésekkel párhuzamosan helyükre kerülnek, az üzembe helyezés pillanatában pedig üzemképessé válnak vagy csak azután kerül sor rájuk, miután egyebet már megoldottunk. És az sem mellékes, kik állapítják meg, milyen és mennyi munkavédelmi felszerelésre van szükségünk. Nem egyszer kénytelenek vagyunk levonni azt a következtetést, hogy akik összeállítják a szabályozókat nem ismerik eléggé a munkahelyek sajátosságait, a védekezés körülményeit, egyáltalán azt, hogy a védőruhának, gázmaszknak és egyebeknek milyen környezetben kell megfelelniük. A csizmánk például túl nehéz, hosszú, nem felel meg a célnak“. INTERMEZZO A MUNKAVÉDELMI OSZTÁLYRÓL „Tetten értük“ a munkavédelmi osztály vezetőségét, éppen a munkavédelmi anyagok új szabályzóit vitatták, úgy igyekeztek alkalmazni az országos és iparági normákat, hogy minél inkább megfeleljenek a helyi igényeknek. Védőruha, csizma, kesztyű és minden egyéb sorra került, remélhetőleg ezután sem lesz hiány bennük, és jobbak lesznek mint eddig. A toxikológiai laboratórium a lehető legjobb módszerekkel rendszeres időközökben vizsgálja a munkahelyek mikroklímáját, s ha valahol a mérgező anyagok meghaladják az egészségre ártalmas szintet azonnal figyelmeztetik az illetékeseket. Megelégedéssel újságolják, hogy még nem kellett egyetlen egy részlegen sem huzamosabb ideig hordani a gázálarcokat. A munkavédelmi kabinetre tartozik az egész tevékenység műszaki irányítása. A per elleni küzdelemben megtették, amit tehettek, most már az új beruházásoknak kell kimondaniuk a döntő szót. A zaj, a termelő részlegek másik ellensége azonban nagyon nehezen adja meg magát, igaz, világviszonylatban sem találtak még haatékony védekezési módokat az üzemi zaj kiküszöbölésére, noha káros voltát mindenki hangoztatja. Marosvásárhelyen a zajnak még nem volt ideje kárt tenni az ember hallószerveiben, évek múlva azonban, ha nem történik semmi, szedni fogja áldozatait, különösen a turbokompresszoroknál, ahol magas a frekvenciája (a gőzáramlás méginkább azzá teszi). Fülvédő lenne, a munkások azonban nem viselik, mert tompítja a gép hangját, s így a fülük nem fogja fel a rendellenességet Számítana valamit a zajtompító festék, amellyel bevonhatnák a vezetékeket, ezt azonban mindmáig nem sikerült beszerezni. Kár, mert ez is segített volna, de egyelőre kevés ilyen anyag áll a nemzetgazdaság rendelkezésére. Persze ebből nem származik nagyobb baj, de származhat azokból a polietilén zsákokból, amelyek ott hevernek a kombinát közlekedő útjai mentén, termelő zónái közelében és tele vannak az ammóniumnitrát osztályozásánál keletkező hulladékanyaggal. Csak egy szikra kell és bármikor kigyulladhatnak. És a kombinát vezetősége mégis csak a megyei munkaügyi igazgatóság ellenőreinek közbelépésére próbál intézkedni, ütemesebbé tenni a hulladékanyag szállítását, ha ez nem sikerül, megsemmisíteni vagy semlegesíteni az aktív anyagokat. Egyegy ilyen eset, valamint az a tény, hogy az idei balesetek egytől-egyig a dolgozók figyelmetlenségének tudhatók be — a kétségtelen eredményes munka ellenére — megkérdőjelezi a munkavédelmi osztály tevékenységének hatékonyságát. Még mindig túl sok a pusztán formai megoldás, és kevesebb a tényleges óvintézkedés. Hiba lenne, ha egyszerűen kijelentenénk, hogy a két ellenőr, aki jelenleg ellátja a belső ellenőrzést, kevés. A problémáknak kell meghatározniuk ezt és sok minden egyebet. Márton Elemér mérnök, a kabinet vezetője nagyon sokat remél a Vegyipari Minisztérium új munkavédelmi intézkedéseitől. Első látásra úgy néz ki ,hogy csökkentik a felesleges nyilvántartást és több időt engedélyeznek a tényleges munkavédelemre. Véleménye szerint, ilyen irányban kellene lépéseket tennie a Munkaügyi Minisztérium illetékes szerveinek is, mert a nyilvántartás még mindig túl bonyolult ahhoz, hogy a célt szolgálhassa. Az ammóniumnitrát részleg porcsökkentő szellőztető berendezése, még tavaly külön tételként került be a beruházási tervbe. Megfelel-e teljes mértékben a célnak? Még Petra Horia mérnök, beruházási igazgató sem merne igennel válaszolni a kérdésre. Kísérleti berendezésről van szó, előfordulhat, hogy meg kell elégedniük a féleredménnyel és folytathatják tovább a por elleni küzdelmet. Még szélesebb fronton ,hiszen ezekben a hetekben megkezdődött a kombinát harmadik fejlesztési szakaszának építkezése. Négy új gyár, összefoglaló nevén az 5-ös nitrogén egység készül. Ammóniumnitrát gyár itt is lesz és lesznek olyan más berendezések, ahol sok meglepetés érheti a kombinátot, ha nem alkalmazzák a korszerű technológiai folyamatnak megfelelő munkavédelmi eljárásokat. A MEGNYUGTATÓ MAGYARÁZATOK OKOZTA NYUGTALANSÁG A tervrajzok egyelőre nem sokat ígérnek. A megyei munkaügyi igazgatóság szakemberei átnéztéka fővárosi Szerveskémiai és Műtrágyaipari Tervező Intézet) által a harmadik fejlesztési szakasz számára készített tervrajzokat, amelyek magukba foglalják ugyan a munkavédelmi intézkedéseket, de túl általános formában ahhoz, hogy ennek alapján megtörténhessen a gyakorlati kivitelezés. Az új ammóniarészleg tervéből idézzük szó szerinti „mindent meg kell tenni ahhoz, hogy a zaj a megengedett felső határ alatt maradjon“. De hogy mit kell tenni, arról egyetlen szó sincs, s a dolgok jelenlegi állása szerint nem is igen lesz. A folyékony ammóniaraktár dokumentációs anyaga ugyancsak feltünteti a munkavédelmi intézkedések szükségességét, de ugyancsak az általános megállapításnál marad, pedig ez esetben merőben új műszaki eljárásról, technológiai megoldásról van szó — a kombinátban ugyanis gyakorlatilag még nem raktározták a folyékony ammóniát légköri nyomás alatt, mesterséges hűtéssel, így nem ismerhetik a műszaki eljáráshoz alkalmazkodó hatékony védekezési módozatokat. Miért hát ez a szűkszavúság? Mert nem készül el a gépek, berendezések tervrajzával együtt a munkavédelmi berendezések dokumentációs anyaga is úgy, ahogy kellene. Ez esetben is van elfogadható magyarázat, hiszen a külföldről vásárolt technológiai eljárás munkavédelmi módozatait hozzá kell igazítani a hazai munkavédelmi követelményekhez, amelyek ez esetben sokkal szigorúbbak (és ezt általánosságban is megállapíthatjuk), sokkal jobban vigyáznak a dolgozók egészségére, mint az eredeti előírások. A hiba azonban ott történik, hogy a tervezőintézetben, gyárban, lassan-lassan, szinte magától értetődő, hogy a munkavédelmi intézkedések jórésze hol ezért, hol azért — csak menet közben — a termelés beindulása után oldódik meg... Cozma Konrad mérnök, a tervezőintézet munkavédelmi szakembere megnyugtat, hogy végül Novodari on is sikerült teljes mértékben kiküszöbölni a port, (pedig ott eleinte sokszorosan meghaladta a megengedett szintet), mégpedig egy olyan hazai berendezéssel, amely már a Valea Calugareasca-i és a Turnu Magurele-i hasonló gyárak részére is készül, s alkalmazzák a külföldön — Iránban és Törökországban — épülő műtrágyakombinátokban is. Máskülönben a Vegyipari Minisztérium szakembercsoportokat állított össze a zaj és a por kiküszöbölési módozatainak kidolgozására. Megnyugtató az is, hogy a marosvásárhelyi kombinát harmadik fejlesztési szakasza beruházási öszszegének 0,6 százaléka munkavédelmi célokat szolgál (védőruhákra, tűzbiztonságra, a munkahigiénia feltételeinek megteremtésére költik). De mi lesz addig, amíg a korszerű gyártási módszereknek megfelelő munkavédelmi berendezések, működni kezdenek ? Olyan kérdés ez, amelyre sok-sok új vegyipari üzem várja a választ, s amelyet meg is tud oldani az iparág, ha azonnali célkitűzésének tekinti. * Barabás Gizella ZÁGONI ATTILA ALAMUSZI IGEKÖTŐ Mélységes megvetéssel gondolok egykori énemre, mikoris kitartó igyekezettel koptattam a filológia padjait, és ahelyett, hogy azon törtem volna a fejem, a főnevet, névmást és igekötőt milyen vegyületben és minő halmazállapotban lehetne hasznosítani a mindennapi életben, naiv, ostoba diákként megelégedtem a tanar, magyarázatával. Szégyen ide, szégyen oda, be kell vallanom, hogy amit én a szakos, a beavatott nem vettem észre, azt igenis észrevette, felfedezte és kiaknázza egy fodrász, aki minden valószínűség szerint csak az elemiben hallott az előbb említett szófajokról. Restellem bár, de férfiasan beismerem, soha nem gondoltam arra, hogy az igekötőből pénzt is lehessen kovácsolni. S nemcsak, hogy nem ötlött eszembe, de én a filológus, az igekötőszakos egy valódi, klasszikus banánhéj helyett éppenséggel egy ici-pici igekötőhéjon csúsztam meg. De tessék csak meghallgatni a következő történetet. A minap betértem egy kolozsvári fodrászatba. Fiatal borbély tessékelt, a székbe. Amikor megkérdezte hogyan parancsolom a hajvágást, azt válaszoltam : rendesen, és megkértem, hogy egy kicsit rövidítsen a hosszabb tincseken. Rendes hajvágást mondtam, és értettem ezalatt, hogy nem óhajtok semmiféle kondorítást, bodorítást, spriccolást, vakolást vagy cserepezést. A fiatalember bólintott, de a későbbiek folyamán nem adta semmi tanújelét annak, hogy tényleg meg akarná rövidíteni a hajamat. Amikor ott tartott a művelettel, hogy már-már nagyon esedékes lett volna, bátorkodtam újra megemlíteni óhajomat, gondolván, hogy megfeledkezett róla. Megnyugtató válasza így hangzott: meg lesz kérem, majd később átborotválom. Nahát kéremalásan itt csúsztam én meg. Az átborotválom, pontosabban az ÁT, ez a két betűcske, ez az ártatlannak tűnő igekötő volt a banánhéj. Mert tudtam, hogy mit jelent megborotválni valakit, a nyakból kiborotválni a hajat, leborotválni az ember fejebúbját, de nem is sejtettem, mi lehet az átborotválás. Most már tökéletesen tisztában vagyok vele és elárulhatom a kedves olvasónak is. Ez a — legalábbis számomra — szokatlan főnév az ifjú fodrász szókincsében ugyanazt a helyet foglalja el, ami a nagykönyvben plasztiknyírásként szerepel, s amely édestestvérek között is pontosan két és félszer annyiba kerül, mint a rendes hajvágás. Hangsúlyozni kívánom, hogy a szó — tudtommal — teljesen újkeletű és először magam is azt hittem, hogy a fiatal fodrász egy Kazinczy féle nyelvújító gesztussal dobta be a szakszókincsbe. De később kiderült, hogy nem is annyira neológusi bravúrról van szó, hanem inkább a termelési terv által szabott ütem, no meg egy közismert emberi gyöngeség következményéről. Nevezetesen arról, hogy — mint felvilágosítottak — „rendes" hajvágással nehéz teljesíteni a tervet, s ezért a leleményesebb fodrászok (szerencsére nem mindenik ilyen) különféle furfangos eljárásokkal próbálják rávenni a vendéget arra, hogy „legyen egy mosás, frekció, plasztiknyírás stb." Amint látják, az én borbélyom parlagon heverő nyelvújítói talentumát hasznosította, de van olyan, aki azzal érvel, hogy piszkos, korpás az ember haja, amelyik pedig tapintatosabb, megelégszik azzal, ha egy régi közös ismerősre, vagy megboldogult rokonára emlékezteti a vendéget, mintegy lekötelezve őt ezzel. Az egyik hajdani kollégámat például úgy ejtették át egy kis mezővárosban, hogy megkérdezték, megvizezhetik-e a haját. A gyanútlan fiú, gondolván, hogy elég bőven ömlik a víz a csapból, azt válaszolta, tegyenek rá nyugodtan. Igen ám, csakhogy, mint később kiderült, a fodrász „hajvízre" gondolt, s ez valamelyes mértékben módosította a számlát NAPLÓ Az átborotválással nekem is ügyes kis summácska kerekedett ki, s amikor emiatt méltatlankodtam, az ifjú fodrász azt ajánlotta, hogy ha három lejért akarok hajat vágatni, menjek Tordára. Majd pedig, mikor a főnöknek is szóvá tettem az ügyet, odajött és egyenesen rám ripakodott, hogy ha akarom, írjam be a panaszkönyvbe, vagy írjak az újságnak, de fejezzem be, mert őt untatja ez az egész ügy és főleg untatja az én személyem. Hát igen tisztelt fiatalember, ha netán bosszúálló természetű lennék, akár a nevét is népszerűsíthetném, (ami nem tenne a legjobb szolgálatot önnek), de nem teszem ezt és nem is annyira önért nem, mint annak a fodrászatnak a hírnevéért, melyben ön is dolgozik, más szóval idősebb, jó szakember hírében álló kollégáiért. Az igekötő trükkhöz mindenesetre gratulálok, bár miután alaposabban utána gondoltam, arra a megállapításra jutottam, hogy talán nem is teljesen egyéni ötlet. Most jut eszembe, ha csak megyek az úton nem büntetnek meg érte, de ha átmegyek, már nagyon valószínű. Summa summárum : az esetből levontam a tanulságot, ezután jobban fogok vigyázni ezekre a sunyi, alamuszi igekötőkre, főként erre az ártatlan képű ÁT-ra. Mert ha netán megtörténne, hogy a szabó nem megvarrja a felöltőmet, hanem átvarrja, és a cipész nem megtalpalja a lábbelimet, hanem áttalpalja, akkor talpalhatok pénzért míg összeszedek annyit, hogy ki tudjam egyenlíteni a számlát. 1970. SZEPT. 27., VASÁRNAP LÁTTUK HALLOTTUK MEGTUDTUK 20000 TONNA MŰGUMI A borzetti-i petrokémiai kombinát műgumigyárában új gyártási vonalat helyeztek üzembe, mely évi 20 000 tonnával, azaz 40 százalékkal növeli az egység termelési kapacitását. A korszerű berendezés lehetővé teszi, hogy egyidejűleg háromféle műgumi-választékot állítsanak elő. EGÉSZSÉGÜGYI FELMÉRÉS Az ország 20 megyéjében jelenleg szakemberek és különböző Intézetek, kutatóinak bevonásával tanulmányt dolgoznak ki az üzemi orvosi ellátás javítására. Elsősorban a vállalati egészségügyi egységek tevékenységének megszervezését tanulmányozzák A tanulmány kiterjed a rendszeres orvosi ellenőrzésekre, a krónikus bántalmak kezelésére, az átmeneti munkaképtelenséget okozó megbetegedések ellenőrzésére, egyes szakmai betegségek okozta bántalmakra és rokkantságra BÚTORSZÖVET MŰANYAGBÓL A fővárosi Tricotajul Roșu és a hucentarul vállalat közösen új, technológiai eljárást dolgozott a poliamid műszálakból készült bu ,torszövet gyártására. A rendkívül tartós, plüsshöz hasonló kiviteleziésű és gazdag színskálájú bútorszöldívet rövidesen eljut a kereskedőelembe. - 8 TRAGIKUS MÉLYÁLOM Nem mindennapi tragikus baleset történt a Ialomita megyei Valea Ciorii községben. Ștefan Stoica kombájnos gépével napraforgót gyűjtött be, s halálra gázolta a 16 esztendős Nicolae Mocanut. Az áldozat a napraforgó táblában, a földön aludt. Úgy látszik, oly mély álma volt, hogy a mellette dolgozó kombájn zúgása sem ébresztette fel. ARANYBÁNYA A PAPÍRLRAJzatBAN Szinte hihetetlen, létén néha az egyszerű papír- és írószerlerakat is igazi aranybányává változhat. Feltéve persze, ha a lerakat felelőse ért az aranycsináláshoz. Kacsovszki Ferenc, a marosvásárhelyi ICAM papíráru-lerakatának a vezetője, úgy látszik, jártas volt az alkímiában. Úgy intézte a Maros és Hargita megyei könyvesboltok ellátását, hogy némi részesedés neki is jusson az üzletből. Különösen az arany töltőtoll-hegyeket gyűjtötte előszeretettel. Nyilván nem saját kollekciója számára, hanem maszek „ismerősöknek“, akik a nyersanyagot különféle ékszerekké dolgozták fel. Most a bányát bezárták, s rovancsolják a bányamester rejtett tartalékait. HÁROMNAPOS FRISS KENYÉR A kolozsvári élelmiszeripari kombinát egyik szakembercsoportja nagyobb tápértékű és nehezebben száradó kenyeret állított elő. Az új kenyér tésztájába tejipari melléktermékből nyert reszelt sajtot adagolnak, ami növeli a kenyér protein- és zsírtartalmát, szivacsosabbá teszi a kenyeret. A próbasütések azt bizonyították, hogy az új kenyér 72 óra után sem veszíti el frisseségét. BÁNÁT TERMÉSZETI MŰEMLÉKEI Ezt a címet adták annak a művészfotókiállításnak, melyet Újmoldova város művelődési házában nyitottak meg. A Krassó-Szörény megyei fényképészek által készített felvételek a bánsági tájak szépségét, természeti műemlékeit tárják a látogató elé. KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁS Szeptember 25 és október 10 között a könyvterjesztési apparátus a kiadók 1971. évi terveit vitatja meg. Hogy a megjelenésre javasolt könyvekről maguk a fogyasztók — I azaz az olvasók — is véleményt I mondhassanak, a kiadói terveket I megküldték a könyvkereskedések- I nek, könyv elosztóknak, valamint az I üzemi és vállalati könyvstandok I felelőseinek, ahol a listák áttanul- | mányozhatók. SIKERES TURNÉ A szakszervezetek nemrég alalkult temesvári folklóregyüttese I jugoszláviai turnén volt, aholtöbb I helységben a román nép és az I együttlakó nemzetiségek népdalai I ből és népitáncaiból összeállított I műsort mutatott be sikerrel. A MOLDOVA A nemrégiben épített Moldova utasszállító hajót átadták a galaci folyamhajózási igazgatóságnak. Akárcsak előző társa, a Muntenia, az új hajó is tágas és kényelmes, sebessége eléri a 40 kilométert óránként. Felső fedélzetét könnyű fonott bútorral rendezték be és összecsukható vászontetővel látták el. A rovatot szerkeszti Henkel Tibor