Előre, 1970. szeptember (24. évfolyam, 7096-7121. szám)

1970-09-27 / 7119. szám

ELŐRE 2. oldal AZ ŐSZ NAPIPARANCSA: SÜRGETNI A BEGYŰJTÉST, A BÚZAVETÉST (Folytatás az 1. oldalról) Mási Minisztérium legutóbbi adatai szerint búzával több mint 71 000 hektárt, árpával 70 000 hektárt ve­tettek be. A jövő héten minden megyében beáll az optimális vetési időszak. Ezt az első perctől ki kell hasz­nálnunk, hiszen az őszön több mint 3 millió hektárt kell bevetnünk búzával, rozzsal, árpával és takar­mányfélével. A feltételek megvan­nak ahhoz, hogy a vetést gyorsan és kiváló minőségben végezzük el. Minthogy a gépállomány megnöve­kedett, az állami mezőgazdasági egységek hat nap alatt, a szövetke­zeti egységek 9—10 nap alatt vé­gezhetnek ezzel a munkával. Az őszi vetéshez biztosították a fajve­tőmagvakat és a tavalyinál több műtrágyát, amely elegendő csak­nem az egész búzatermesztésre szánt területhez. Az év folyamán hathatós szervezési intézkedések is történtek. Kidolgozták övezetek szerint a búzatermesztés technoló­giáját és azt a legutóbb lezajlott bukaresti tanácskozáson a szakem­berekkel megbeszélték. A búzavetés kibontakozását azon­ban, mint már említettük, nem egy vidéken akadályozza a begyűjtés vontatottsága.­ Az ősz legújabb na­piparancsa tehát, amit senki sem hagyhat figyelmen kívül : sürgetni a begyűjtést, teljes lendülettel ne­kilátni mindenütt a búzavetésnek ! A HARGITA MEGYÉBEN LASSÚ A BURGONYA­SZEDÉS MENET E­ gyre hűvösebbek a hargitai éjszakák, egyre jobban rö­vidülnek a nappalok , ké­sőbb lehet kezdeni és ha­marabb kell befejezni a napi mezei munkát. Pedig most kellenének igazán a rövid éj­szakák, most lenne szükség a 14—16 órás munkanapra, úgy összetorlódtak a munkálatok a Hargita megyei ter­melőszövetkezetekben. Csíkban és Gyergyóban a legtöbb helyen még járnak a cséplőgépek a traktoroknak is van bőven szántani­­valójuk a búza elé, sok-sok kezet igényel a vidék fő terménye, a bur­gonya, törni kellene a kukoricát, a másik munkaigényes növényről, a cu­korrépáról nem is szólva, mert annak — idézzük az egyik szakember sza­vait — „az sem árt, ha megfagy". Több mint 10 000 hektárt tett ki a megye betakarításra váró burgonya­területe s ez ugyan kevesebb a más években szokásosnál, de a szedés gondja ezzel nem csökken, ugyanis a rengeteg gyom miatt nehezebben mo­zognak a szedőgépek, sok helyütt kaszálni kell a krumpliszárat, a de­rékig érő gyomokat. Két héttel ezelőtt keltezett tudósí­tásunkban említettük, hogy Gyergyó­ban megkezdődött a burgonya sze­dése, s mindjárt hozzá is tettük, gyors menetre van­­ szükség, mert a­ M búza 3000 hektár burgonya helyét várja, és bár a szakemberek által a Csík és Gyergyó vidékére megállapí­tott optimális búzavetési határidő las­san már elmúlik, a burgonyaterületek mégsem szabadulnak fel, legalábbis nem a vetési kampány által megkí­vánt ütemben és mértékben. Szep­tember 23-ig a megye területén mind­össze 1071 hektáron szedték ki a burgonyát. A burgonya betakarítása mindössze Alcsíkban mondható álta­lánosnak, az egy Csíkszentgyörgy ki­vételével valamennyi tsz megkezdte a szedést. S bár az időjárás meglehe­tősen kedvezőtlen volt e növény szá­mára (nagy területeken május-június­ban ültették, az esőzések miatt el­maradt a vegyszeres gyomirtás) több helyről is igen biztató terméseredmé­nyeket jelentenek, így például a kozmási termelőszövetkezet 57 hektá­ros parcellájáról eddig 950 tonna burgonyát szedtek össze s ez a meny­­nyiség még tovább növekedik a te­rület megszántása után, úgyhogy minden bizonnyal ki lesz a hektáron­kénti 20 tonna. Ugyancsak igen jó a termés a ta­valyi országos első újtusnádi ter­melőszövetkezet földjein is, bár úgy néz ki, hogy ebben az évben nem az alcsíki zónában, hanem Gyergyó­ban, pontosabban a gyergyószent­­miklósi tsz-ben érik el a csúcstelje­sítményt. Szakemberek együttes meg­állapítása az, hogy sehol sem olyan szépek a parcellák, mint itt. A meg­állapítást az eddig betakarított hek­tárok terméseredménye is igazolni látszik, a 76 hektárról 1476 tonna burgonyát szedtek fel. A gyergyó­­szentmiklósi termelőszövetkezet által elért eredménnyel kapcsolatban sze­retnék arra emlékeztetni, hogy a Gyergyói medencében ez évben ül­tettek először vetőmagnak szánt bur­gonyát, s a szentmiklósi, szárhegyi, alfalusi és ditrói parcellák arra en­gednek következtetni, hogy­ az Orszá­­gos hírű alcsíki vetőmag-zónának erős versenytársa lett már a megyé­ben is. , Nyugtalanító viszont a szedés rend­kívül lassú üteme. Egész sor Udvar­­hely vidéki, felcsíki és gyergyói ter­melőszövetkezet meg sem kezdte, a betakarítást. A siménfalvi, az alsó-és felsősófalvi, remetei, szépvízi, szentdomokosi, zsögödi és más tsz-ek vezetőségei minden bizonnyal ebben az évben is az iskoláktól várják a jelzést a szedés megkezdésére : ha a gyerekek elindulnak az eke után, indulhatnak a szülők is. Az az érzé­sünk, hogy nem valami dicséretre méltó gyakorlat ez. Kálmán Gyula JÓ MINŐSÉGŰ MUNKÁT KÖVETEL AZ ŐSZI VETÉS Miután naptár szerint is beköszöntött az ősz, Szilágy megyében helyenként már dér lepte el a kerteket, mezőket. Figyelmeztető jel lez arra, hogy az idei mezőgazdasági munkálatokra alkalmas utolsó év­szak napjai hamarosan elrepülnek. Igaz viszont, hogy már szeptember 18-a előtt indultak a vetőgépek s az említett időpontig Csákigorbón például 72 hektáron elvetették a búzát. A szakemberek társaságá­ban rendezett terep­szemléink során első­sorban arra kerestünk választ, milyen mérték­ben készültek fel a ter­melőszövetkezetekben a most már mindenütt halaszthatatlan őszi vetés megkezdésére. A legelső és elégtételt jelentő megállapítás az, hogy a Szilágy megyei termelőszövetkezetek dolgozói nagyobb részt megértették a talajjavítás fontosságát. Az el­múlt évszakok szeszélyes időjárása is nagymértékben rombolta a ta­lajszerkezetet, de ezt megelőzően a korábbi években is kisebb jelentő­séget tulajdonítottak a vetésterüle­tek trágyázásának. Nos, az Egregy mentén a felismerést határozott in­tézkedés követte, s a kezdeménye­zés mindenképpen a karikai tsz ve­zetőségének érdeme. Karikán ugya­nis eddig szokatlan összefogásra került sor : a szövetkezeti tagok tu­lajdonában lévő állatokat is igába fogták, hogy hektáronként 15—20 tonna­-.istállótrágyát hordjanak az őszibúza magágyába. A kezdemé­nyezőkön kívül viszont hasonlóan jelentős munkát végeztek például Crujeniben, Haraklányon és Szamos­­udvarhelyen, ahol 100—100 hektáron 1000 tonna istállótrágyát szórtak szét. Ezen a héten hasonlóan dere­­kas munkát végeztek ezen a téren Zilahon, Ruszon, Varsólcon, Pere­­csenyben. Hanem az említett talajjavítási akción kívül megállapítható, hogy bár itt a vetés ideje, néhány gaz­daságot ugyancsak lanyha készülő­désben találta a kampány előkészí­tését ellenőrző szakemberek bizott­sága. Tapasztalataink szerint az előkészítési ütem lassúságán kívül számos jelenség sürgeti, hogy az el­következőkben nagyobb figyelmet fordítsanak a minőségi munkára. Attól függetlenül, hogy az őszi kam­pányra is több gépesítési részlegen korábbi gondok jelentkeznek (a gépek egy része javítatlanul áll, vagy hiányoznak a cserealkatrészek), a traktorosok nem mindenütt vé­geznek jó minőségű munkát. A szán­tás, a tárcsázás gyenge minőségét Zsomboron, Almásszentmihályon vagy Szilágykövesden kifogásolták, de más szövetkezetekben is újravé­geztettek bizonyos munkálatokat. Tény, hogy a gépkezelők nem min­den esetben végeznek jó munkát, hiányos volt a felkészítésük s töb­bek között ezért is kapott szankciót három gépesítési vállalat igazgatója. A minőségi munkálatok egyik fel­tétele a jó minőségű vetőmag. Ezen a téren a meglátogatott gazdaságok­ban szintén nyilvánvaló mulasztáso­kat lehet megállapítani. Valkón pél­dául csak 35 tonna vetőmag bizto­sított, akárcsak Hajmásdon, Zsibón is csak 80 százalékban sikerült biz­tosítani a szükséges mennyiséget, Náprádon pedig 30 tonnából tizet visszautasított a laboratóriumi el­lenőrzés, ugyanis nem rendelkezett megfelelő csíraképességgel. Hét elején még a tervezett 38 750 hektárból 8 612 hektár terület volt előkészítve vetésre, ez bizony a mi­nőségi kifogások figyelembe vételé­vel kevés. Lemaradásnak tekinthet­jük, hiszen már járnak a vetőgépek s az őszi betakarítás is gondo­kkal közeleg. Az őszi vetés sikere tehát a minőségi munkától, a fokozott munkaütem megteremtésétől függ Szilágy megyében. Fejér László Munkavédelem a marosvásárhelyi vegyipari kombinátban A POR­TÓL A TER­VRAJZIG MIÉRT KÉSETT AZ ELSŐ SZELLŐZTETŐ BERENDEZÉS ? Amikor a MAROSVÁSÁRHELYI VEGYIPARI KOMBINÁT első am­móniumnitrát gyára termelni kez­dett , a por még nem okozott gondot a munkavédelemnek, az eredeti tervrajzok, a dokumentációs anyag előírásai szerint felszerelt szellőztető berendezés megfelelt a célnak. A második gyár megépítése azonban, amellyel különben három­szorosára növekedett a kombinát termelése ebből a termékből, s a minőség is lényegesen javult, az új egység ugyanis tovább dolgozza, tökéletesebbé teszi a régi gyár ter­melését, új szemszögből vetette fel a munkavédelmet. A mészről gipsz­re átalakított termelő folyamatban fellépő por miatt a levegő szennye­ződése meghaladta az egészségre ártalmatlan szintet, olykor eléri köbméterenként az 50—60 milli­grammot. A porokozó anyagot ki­küszöbölni nem lehet, ettől jobbá válik a termék. A tervező nem lát­hatta előre, hiszen eredetileg más segédanyag használatára tervezte a berendezést. A gyár sem hibáztatha­tó, nem tudhatta idejében. De mi történik akkor, ha a ter­vező és a megrendelő is tudja, mi­lyen veszélyekkel jár az ember egészségére az új gyártási eljárás, milyen munkavédelmi intézkedése­ket követel az új beruházás ? A megoldási módozatok azért is érde­kesek, mert egyben sok mindent elárulnak a munkavédelmi ténye­­zők operativitásáról, felelősségéről és egyáltalán arról, hol szükséges változtatni a viszonyuláson, hogy az országos és helyi munkavédelmi intézkedések ténylegesen olyan ha­tékonyak legyenek, ahogyan azokat a szocialista törvényesség előírja. Induljunk ki a munkahelyről. Elé­gedettek-e azzal, ahogyan a részleg, a kombinát vezetősége foglalkozik a munkavédelemmel. Hudea Nicolae, az I­ II-es ammóniumnitrát részleg váltásvezető mérnöke válaszol: „Többé-kevésbé igen. A szállító szalagokat utólag lefedték, felsze­reltek egy ventillátort, később pe­dig ahogy szükségessé vált, még ket­tőt. De ez sem elég. A részleg szellőz­tető rendszerén kell változtatni, más­különben az új porozó anyag hasz­nálata nem éri el a követett célt. Jobbá teszi ugyan a terméket, de mi haszna, ha sokkal inkább igény­be veszi az ember egészségét, mun­kaképességét. Az sem mindegy, hogy mikor oldódnak meg az ilyen kérdések. Nem mindegy, hogy már a tervrajzban benne vannak és a termelő berendezésekkel párhuza­mosan helyükre kerülnek, az üzem­be helyezés pillanatában pedig üzemképessé válnak vagy csak azu­tán kerül sor rájuk, miután egye­bet már megoldottunk. És az sem mellékes, kik állapítják meg, mi­lyen és mennyi munkavédelmi fel­szerelésre van szükségünk. Nem egyszer kénytelenek vagyunk le­vonni azt a következtetést, hogy akik összeállítják a szabályozókat nem ismerik eléggé a munkahelyek sajátosságait, a védekezés körül­ményeit, egyáltalán azt, hogy a vé­dőruhának, gázmaszknak és egye­beknek milyen környezetben kell megfelelniük. A csizmánk például túl nehéz, hosszú, nem felel meg a célnak“. INTERMEZZO A MUNKAVÉDELMI OSZTÁLYRÓL „Tetten értük“ a munkavédelmi osztály vezetőségét, éppen a mun­kavédelmi anyagok új szabályzóit vitatták, úgy igyekeztek alkalmaz­ni az országos és iparági normákat, hogy minél inkább megfeleljenek a h­elyi igényeknek. Védőruha, csiz­ma, kesztyű és minden egyéb sor­ra került, remélhetőleg ezután sem lesz hiány bennük, és jobbak lesz­nek mint eddig. A toxikológiai la­boratórium a lehető legjobb mód­szerekkel rendszeres időközökben vizsgálja a munkahelyek mikroklí­máját, s ha valahol a mérgező anyagok meghaladják az egészségre ártalmas szintet azonnal figyelmez­tetik az illetékeseket. Megelégedés­sel újságolják, hogy még nem kel­lett egyetlen egy részlegen sem hu­zamosabb ideig hordani a gázálar­cokat. A munkavédelmi kabinetre tartozik az egész tevékenység mű­szaki irányítása. A per elleni küz­delemben megtették, amit tehettek, most már az új beruházásoknak kell kimondaniuk a döntő szót. A zaj, a termelő részlegek másik el­lensége azonban nagyon nehezen adja meg magát, igaz, világ­­viszonylatban sem találtak még ha­a­tékony védekezési módokat az üze­mi zaj kiküszöbölésére, noha káros voltát mindenki hangoztatja. Ma­rosvásárhelyen a zajnak még nem volt ideje kárt tenni az ember hal­lószerveiben, évek múlva azonban, ha nem történik semmi, szedni fog­ja áldozatait, különösen a turbo­­kompresszoroknál, ahol magas a frekvenciája (a gőzáramlás mégin­­kább azzá teszi). Fülvédő lenne, a munkások azonban nem viselik, mert tompítja a gép hangját, s így a fülük nem fogja fel a rendelle­nességet Számítana valamit a­­ zaj­tompító festék, amellyel bevonhat­nák a vezetékeket, ezt azonban mindmáig nem sikerült beszerezni. Kár, mert ez is segített v­olna, de egyelőre kevés ilyen anyag áll a nemzetgazdaság rendelkezésére. Persze ebből nem származik na­gyobb baj, de származhat azokból a polietilén zsákokból, amelyek ott hevernek a kombinát közlekedő út­jai­ mentén, termelő zónái közelében és tele vannak az ammóniumnitrát osztályozásánál keletkező hulladék­anyaggal. Csak egy szikra kell és bármikor kigyulladhatnak. És a kombinát vezetősége mégis csak a megyei munkaügyi igazgatóság el­lenőreinek közbelépésére próbál intézkedni, ütemesebbé tenni a hul­ladékanyag szállítását, ha ez nem sikerül, megsemmisíteni vagy sem­legesíteni az aktív anyagokat. Egy­­egy ilyen eset, valamint az a tény, hogy az idei balesetek egytől-egyig a dolgozók figyelmetlenségének tudhatók be — a kétségtelen ered­ményes munka ellenére — meg­kérdőjelezi a munkavédelmi osztály tevékenységének hatékonyságát. Még mindig túl sok a pusztán for­mai megoldás, és kevesebb a tény­leges óvintézkedés. Hiba lenne, ha egyszerűen kijelentenénk, hogy a két ellenőr, aki jelenleg ellátja a belső ellenőrzést, kevés. A problé­máknak kell meghatározniuk ezt és sok minden egyebet. Márton Ele­mér mérnök, a kabinet vezetője nagyon sokat remél a Vegyipari Minisztérium új munkavédelmi in­tézkedéseitől. Első látásra úgy néz ki ,hogy csökkentik a felesleges nyilvántartást és több időt engedé­lyeznek a tényleges munkavéde­lemre. Véleménye szerint, ilyen irányban kellene lépéseket tennie a Munkaügyi Minisztérium illetékes szerveinek is, mert a nyilvántartás még mindig túl bonyolult ahhoz, hogy a célt szolgálhassa. Az ammóniumnitrát részleg por­csökkentő szellőztető berendezése, még tavaly külön tételként került be a beruházási tervbe. Megfelel-e teljes mértékben a célnak? Még Petra Horia mérnök, beruházási igazgató sem merne igennel vála­szolni a kérdésre. Kísérleti beren­dezésről van szó, előfordulhat, hogy meg kell elégedniük a­ félered­ménnyel és folytathatják tovább a por elleni küzdelmet. Még szélesebb fronton ,hiszen ezekben a hetekben megkezdődött a kombinát harma­dik fejlesztési szakaszának építke­zése. Négy új gyár, összefoglaló ne­vén az 5-ös nitrogén egység készül. Ammóniumnitrát gyár itt is lesz és lesznek olyan más berendezések, ahol sok meglepetés érheti a kom­binátot, ha nem alkalmazzák a kor­szerű technológiai folyamatnak megfelelő munkavédelmi eljáráso­kat. A MEGNYUGTATÓ MAGYARÁZATOK OKOZTA NYUGTALANSÁG A tervrajzok egyelőre nem so­kat ígérnek. A megyei munkaügyi igazgatóság szakemberei átnézték­­a fővárosi Szerveskémiai és Mű­­trágyaipari Tervező Intézet) által a harmadik fejlesztési szakasz számá­ra készített tervrajzokat, amelyek magukba foglalják ugyan a mun­kavédelmi intézkedéseket, de túl általános formában ahhoz, hogy ennek alapján megtörténhessen a gyakorlati kivitelezés. Az új ammó­niarészleg tervéből idézzük szó sze­rinti „mindent meg kell tenni ah­­­hoz, hogy a zaj a megengedett felső határ alatt maradjon“. De hogy mit kell tenni, arról egyetlen szó sincs, s a­ dolgok jelenlegi állása szerint nem is igen lesz. A folyé­kony ammónia­raktár dokumentá­ciós anyaga ugyancsak feltünteti a munkavédelmi intézkedések szük­ségességét, de ugyancsak az általá­nos megállapításnál marad, pedig ez esetben merőben új műszaki el­járásról, technológiai megoldásról van szó — a kombinátban ugyan­is gyakorlatilag még nem raktároz­ták a folyékony ammóniát légköri nyomás alatt, mesterséges hűtéssel, így nem ismerhetik a műszaki el­járáshoz alkalmazkodó hatékony védekezési módozatokat. Miért hát ez a szűkszavúság? Mert nem ké­szül el a gépek, berendezések terv­rajzával együtt a munkavédelmi berendezések dokumentációs anya­ga is úgy, ahogy kellene. Ez esetben is van elfogadható magyarázat, hiszen a külföldről vá­sárolt technológiai eljárás munka­­védelmi módozatait hozzá kell iga­zítani a hazai munkavédelmi köve­telményekhez, amelyek ez esetben sokkal szigorúbbak (és ezt általá­nosságban is megállapíthatjuk), sokkal jobban vigyáznak a dolgo­zók egészségére, mint az eredeti elő­írások. A hiba azonban ott történik, hogy a tervezőintézetben, gyár­ban, lassan-lassan, szinte magától értetődő, hogy a munkavédelmi in­tézkedések jórésze hol ezért, hol azért — csak menet közben — a termelés beindulása után oldódik meg... Cozma Konrad mérnök, a terve­zőintézet munkavédelmi szakem­bere megnyugtat, hogy végül Novo­­dari­ on is sikerült teljes mértékben kiküszöbölni a port, (pedig ott ele­inte sokszorosan meghaladta a meg­engedett szintet), mégpedig egy olyan hazai berendezéssel, amely már a Valea Calugareasca-i és a Turnu Magurele-i hasonló gyárak részére is készül, s alkalmazzák a külföldön — Iránban és Törökor­szágban — épülő műtrágyakombi­nátokban is. Máskülönben a Vegy­ipari Minisztérium szakembercso­portokat állított össze a zaj és a­­ por kiküszöbölési módozatainak ki­dolgozására. Megnyugtató az is, hogy a ma­rosvásárhelyi kombinát harmadik fejlesztési szakasza beruházási ösz­­szegének 0,6 százaléka munkavédel­mi célokat szolgál (védőruhákra, tűzbiztonságra, a munkahigiénia feltételeinek megteremtésére köl­tik). De mi lesz addig, amíg a kor­szerű gyártási módszereknek meg­felelő munkavédelmi berendezések, működni kezdenek ? Olyan kérdés ez, amelyre sok-sok új vegyipari üzem várja a választ, s amelyet meg is tud oldani az iparág, ha azonnali célkitűzésének tekinti. * Barabás Gizella ZÁGONI ATTILA ALAMUSZI IGEKÖTŐ Mélységes megvetéssel gondo­lok egykori énemre, mikoris ki­tartó igyekezettel koptattam a fi­lológia padjait, és ahelyett, hogy azon törtem volna a fejem, a fő­nevet, névmást és igekötőt mi­lyen vegyületben és minő hal­mazállapotban lehetne hasznosí­tani a mindennapi életben, naiv, ostoba diákként megelégedtem a tanar, magyarázatával. Szégyen ide, szégyen oda, be kell valla­nom, hogy amit én a szakos, a beavatott nem vettem észre, azt igenis észrevette, felfedezte és kiaknázza egy fodrász, aki min­den valószínűség szerint csak az elemiben hallott az előbb emlí­tett szófajokról. Restellem bár, de férfiasan beismerem, soha nem gondoltam arra, hogy az igekötőből pénzt is lehessen ko­vácsolni. S nemcsak, hogy nem ötlött eszembe, de én a filoló­gus, az igekötőszakos egy való­di, klasszikus banánhéj helyett éppenséggel egy ici-pici igekötő­­héjon csúsztam meg. De tessék csak meghallgatni a következő történetet. A minap betértem egy kolozsvári fodrá­szatba. Fiatal borbély tessékelt, a székbe. Amikor megkérdezte hogyan parancsolom a hajvágást, azt válaszoltam : rendesen, és megkértem, hogy egy kicsit rövi­dítsen a hosszabb tincseken. Rendes hajvágást mondtam, és értettem ezalatt, hogy nem óhaj­tok semmiféle kondorítást, bo­dorítást, spriccolást, vakolást vagy cserepezést. A fiatalember bólintott, de a későbbiek folya­mán nem adta semmi tanújelét annak, hogy tényleg meg akar­ná rövidíteni a hajamat. Ami­kor ott tartott a művelettel, hogy már-már nagyon esedékes lett volna, bátorkodtam újra megem­líteni óhajomat, gondolván, hogy megfeledkezett róla. Megnyugta­tó válasza így hangzott: meg lesz kérem, majd később átbo­rotválom. Nahát kéremalásan itt csúsztam én meg. Az átborotvá­lom, pontosabban az ÁT­, ez a két betűcske, ez az ártatlannak tűnő igekötő volt a banánhéj. Mert tudtam, hogy mit jelent megborotválni valakit, a nyakból kiborotválni a hajat, leborotvál­­ni az ember fejebúbját, de nem is sejtettem, mi lehet az­­ átbo­­rotválás. Most már tökéletesen tisztában vagyok vele és elárul­hatom a kedves olvasónak is. Ez a — legalábbis számomra — szokatlan főnév az ifjú fodrász szókincsében ugyanazt a helyet foglalja el, ami a nagykönyvben plasztiknyírásként szerepel, s amely édestestvérek között is pontosan két és félszer annyiba kerül, mint a rendes hajvágás. Hangsúlyozni kívánom, hogy a szó — tudtommal — teljesen új­keletű és először magam is azt hittem, hogy a fiatal fodrász egy Kazinczy féle nyelvújító gesz­tussal dobta be a szakszókincs­be. De később kiderült, hogy nem is annyira neológusi bravúr­ról van szó, hanem inkább a ter­melési terv által szabott ütem, no meg egy közismert emberi gyöngeség következményéről. Nevezetesen arról, hogy — mint felvilágosítottak — „rendes" haj­vágással nehéz teljesíteni a ter­vet, s ezért a leleményesebb fodrászok (szerencsére nem min­­denik ilyen) különféle furfangos eljárásokkal próbálják­ rávenni a vendéget arra, hogy „legyen egy mosás, frekció, plasztiknyírás stb." Amint látják, az én borbé­lyom parlagon heverő nyelvújítói talentumát hasznosította, de van olyan, aki azzal érvel, hogy pisz­kos, korpás az ember haja, ame­lyik pedig tapintatosabb, megelég­szik azzal, ha egy régi közös­ is­merősre, vagy megboldogult ro­konára emlékezteti a vendéget, mintegy lekötelezve őt ezzel. Az egyik hajdani kollégámat példá­ul úgy ejtették át egy kis mező­városban, hogy megkérdezték, megvizezhetik-e a haját. A gya­nútlan fiú, gondolván, hogy elég bőven ömlik a víz a csapból, azt válaszolta, tegyenek rá nyugod­tan. Igen ám, csakhogy, mint ké­sőbb kiderült, a fodrász „hajvíz­re" gondolt, s ez valamelyes mértékben módosította a számlát NAPLÓ Az átborotválással nekem is ügyes kis summácska kerekedett ki, s amikor emiatt méltatlankod­tam, az ifjú fodrász azt ajánlot­ta, hogy ha három lejért akarok hajat vágatni, menjek Tordára. Majd pedig, mikor a főnöknek is szóvá tettem az ügyet, odajött és egyenesen rám ripakodott, hogy ha akarom, írjam be a panasz­könyvbe, vagy írjak az újságnak, de fejezzem be, mert őt untatja ez az egész ügy és főleg untat­ja az én személyem. Hát igen tisztelt fiatalember, ha netán bosszúálló természetű lennék, akár a nevét is népszerűsíthetném, (ami nem tenne a legjobb szol­gálatot önnek), de nem teszem ezt és nem is annyira önért nem, mint annak a fodrászatnak a hírnevéért, melyben ön is dolgo­zik, más szóval idősebb, jó szak­ember hírében álló kollégáiért. Az igekötő­ trükkhöz minden­esetre gratulálok, bár miután ala­posabban utána gondoltam, arra a megállapításra jutottam, hogy talán nem is teljesen egyéni ötlet. Most jut eszembe, ha csak me­gyek az úton nem büntetnek meg érte, de ha átmegyek, már na­gyon valószínű. Summa summá­­rum : az esetből levontam a ta­nulságot, ezután jobban fogok vigyázni ezekre a sunyi, alamu­szi igekötőkre, főként erre az ár­tatlan képű ÁT-ra. Mert ha netán megtörténne, hogy a szabó nem megvarrja a felöltőmet, hanem átvarrja, és a cipész nem meg­talpalja a lábbelimet, hanem át­talpalja, akkor talpalhatok pén­zért míg összeszedek annyit, hogy ki tudjam egyenlíteni a számlát. 1970. SZEPT. 27., VASÁRNAP LÁTTUK HALLOTTUK MEGTUDTUK 20000 TONNA MŰGUMI A borzetti-i petrokémiai kombi­nát műgumigyárában új gyártási vonalat helyeztek üzembe, mely évi 20 000 tonnával, azaz 40 száza­lékkal növeli az egység termelési kapacitását. A korszerű berende­zés lehetővé teszi, hogy egyidejű­leg háromféle műgumi-választékot állítsanak elő. EGÉSZSÉGÜGYI FELMÉRÉS Az ország 20 megyéjében jelen­leg szakemberek és különböző In­tézetek, kutatóinak bevonásával ta­nulmányt dolgoznak ki az üzemi orvosi ellátás javítására. Elsősor­ban a vállalati egészségügyi egy­ségek tevékenységének megszerve­zését tanulmányozzák A tanulmány kiterjed a rendszeres orvosi ellen­őrzésekre, a krónikus bántalmak kezelésére, az átmeneti munkakép­telenséget okozó megbetegedések ellenőrzésére, egyes szakmai beteg­ségek okozta bántalmakra és rok­kantságra BÚTORSZÖVET MŰANYAGBÓL A fővárosi Tricotajul Roșu és a hu­centarul vállalat közösen új, technológiai eljárást dolgozott a poliamid műszálakból készült bu­ ,­torszövet gyártására. A rendkívül­­ tartós, plüsshöz hasonló kivitelezi­é­sű és gazdag színskálájú bútorszöldí­vet rövidesen eljut a kereskedőe­­lembe. -­ 8 TRAGIKUS MÉLYÁLOM Nem mindennapi tragikus baleset történt a Ialomita megyei Valea Ciorii községben. Ș­te­fan Stoica kombájnos gépével napraforgót gyűjtött be, s halálra gázolta a 16 esztendős Nicolae Mocanut. Az ál­dozat a napraforgó táblában, a föl­dön aludt. Úgy látszik, oly mély álma volt, hogy a mellette dolgozó kombájn zúgása sem ébresztette fel. ARANYBÁNYA A PAPÍRL­RAJzatBAN Szinte hihetetlen, l­été­n néha az egyszerű papír- és írószerlerakat is igazi aranybányává változhat. Fel­téve persze, ha a lerakat felelőse ért az aranycsináláshoz. Kacsovszki Ferenc, a marosvásárhelyi ICAM papíráru-lerakatának a vezetője, úgy látszik, jártas volt az alkímiá­ban. Úgy intézte a Maros és Har­gita megyei könyvesboltok ellátá­sát, hogy némi részesedés neki is jusson az üzletből. Különösen az arany töltőtoll-hegyeket gyűjtötte előszeretettel. Nyilván nem saját kollekciója számára, hanem maszek „ismerősöknek“, akik a nyersanya­got különféle ékszerekké dolgozták fel. Most a bányát bezárták, s ro­­vancsolják a bányamester rejtett tartalékait. HÁROMNAPOS FRISS KENYÉR A kolozsvári élelmiszeripari kombinát egyik szakembercsoport­ja nagyobb tápértékű és nehezeb­ben száradó kenyeret állított elő. Az új kenyér tésztájába tejipari mel­léktermékből nyert reszelt sajtot adagolnak, ami növeli a kenyér protein- és zsírtartalmát, szivacso­sabbá teszi a kenyeret. A próbasü­tések azt bizonyították, hogy az új kenyér 72 óra után sem veszíti el frisseségét. BÁNÁT TERMÉSZETI MŰEMLÉKEI Ezt a címet adták annak a mű­­vészfotókiállításnak, melyet Új­­moldova város művelődési házá­ban nyitottak meg. A Krassó-Szö­­rény megyei fényképészek által készített felvételek a bánsági tá­jak szépségét, természeti műemlé­keit tárják a látogató elé. KÖZVÉLEMÉNY­KUTATÁS Szeptember 25 és október 10 kö­zött a könyvterjesztési apparátus­­ a kiadók 1971. évi terveit vitatja­­ meg. Hogy a megjelenésre javasolt könyvekről maguk a fogyasztók — I azaz az olvasók — is véleményt I mondhassanak, a kiadói terveket I megküldték a könyvkereskedések- I nek, könyv elosztóknak, valamint az I üzemi és vállalati könyvstandok I felelőseinek, ahol a listák áttanul- | mányozhatók. SIKERES TURNÉ A szakszervezetek nemrég ala­­l­kult temesvári folklóregyüttese I jugoszláviai turnén volt, ahol­­több I helységben a román nép és az I együttlakó nemzetiségek népdalai­ I ből és népitáncaiból összeállított I műsort mutatott be sikerrel. A MOLDOVA A nemrégiben épített Moldova utasszállító hajót átadták a galaci folyamhajózási igazgatóságnak. Akárcsak előző társa, a Muntenia, az új hajó is tágas és kényelmes, sebessége eléri a 40 kilométert óránként. Felső fedélzetét könnyű fonott bútorral rendezték be és összecsukható vászontetővel látták el. A rovatot szerkeszti­­ Henkel Tibor

Next