Előre, 1970. szeptember (24. évfolyam, 7096-7121. szám)

1970-09-16 / 7109. szám

1970. SZEPT. 16., SZERDA A CSÖKKENTHETŐ AZ ÖNTÖDEI SELEJT szerszámgépgyártásban i­­gen nagy jelentőségű az öntödei munka. Mivel a szerszámgépalkatrészek zöme öntöttvasból van, így a nagyváradi Infrasi­­rea gyár munkaközössége is foko­zott figyelmet szentel az öntött al­katrészek súlyának csökkentésére. Ilyen irányú törekvésük nem volt hiábavaló, hiszen úgyszólván vala­mennyi gyártott szerszámgéptípus­nál kisebb-nagyobb súlycsökkentést értek el az elmúlt négy évben. Ez a fémmegtakarítás a G—25 típusú fúrógépnél 102 kilót, az S—700 ha­­rántgyalunál ugyanannyit, a CP— 160 légkalapácsnál 300 kilót tesz ki darabonként, hogy csak néhány pél­dát említsünk. Ezekhez az eredmé­nyekhez elsősorban egyes alkatré­szek újratervezése és a gyártási el­járások megjavítása járult hozzá, de az öntödei selejtcsökkentésnek is része volt benne. Hogyan is ala­kult ez az öntödei selejt? Az 1963— 1966 években az átlagos selejtszínt 9,62 és 13,3 százalék körül moz­gott. Ez az arány 1967 és a folyó év első fele között 3,87 és 4,94 száza­lék között mozgott, ami jelentős csökkenést tükröz. Az abszolút mennyiségben szá­mított selejtcsökkenés jóval na­gyobb méretű, hiszen időközben jócskán megnövekedett a gyártás volumene is. Nagyon szeszélyes gyártási jelen­ség azonban a selejt, az öntödéknek pedig szinte „örök“ problémája. Az Infrafirea szerszámgépgyár eseté­ben például az idei év első felében 4,94 százalékot tett ki, annak el­lenére, hogy az öntöttvas fogyasz­tás az 1969 évi 1129 kg­-ról ez idén 1104 kg-ra csökkent tonnánként. A selejt érezhetőbb csökkentését, egyéb szervezési hiányosságok mel­lett, számos műszaki hiba is gátol­ta. Az öntödei dolgozók, köztük olyan veteránok, mint Sarca Ioan véleménye szerint is ennek egyik oka az, hogy a formakeverékek előkészítésénél nincs biztosítva az újrahasznált anyagok portalanítása. A kupolókemencéknél a meleg le­vegővel való fúvatás többszörös módosítás után sincs véglegesen megoldva, ami károsan befolyásolja az öntött munkadarabok minőségét Sok tennivaló vár az üzem műsza­ki személyzetére a forma- és mag­szárító berendezések teljesítményé­nek javítása terén is, hiszen ezek okozzák a selejt több mint 52,2 szá­zalékát. Mindezeken kívül a for­mázógép előrehaladott kopása, va­lamint a formázóanyag-adagoló be­rendezés működésében fennálló hi­bák szintén károsan befolyásolják az öntöttvas-alkatrészek minőségét. Kétségtelen tehát, hogy az Infra­­firea szerszámgépgyár öntödei se­lejtszázalékának csökkentéséhez a kivitelezés műszaki feltételeinek megjavítása döntő mértékben já­rulna hozzá. Ám felvetődik a kérdés: időszerű-e az öntödei selejtcsökkentést és a műszaki adottságokat a fémfogyasz­tás problémáival kapcsolatosan elemezni ? Hiszen a szakemberek egy része azt tartja, hogy ez a se­lejt a gyártmányok minőségének ellensége, küzdeni kell ellene, mert pénzügyi szempontból az ismételt munkaráfordítások és rezsiköltsé­gek többletkiadást jelentenek, de nem anyagveszteséget is. Ez az ál­láspont abból a téves felfogásból indul ki, hogy végeredményben a selejtes munkadarabokat is újra beolvasztják és öntik. Tehát érvé­nyesülnek a fizika törvényei mi­szerint „az anyag nem vész el csak átalakul“. Gazdasági szempontból azonban más a helyzet Minél ma­gasabb a selejt százalékaránya, an­nál alacsonyabb a nemzetgazdaság fémkészletének a forgási sebessége tehát több az elfekvő, használaton kívüli fémtartalék, mint amennyi a forgalomba kerülő termékek gyártásához szükséges volna. A fentiekből a következő tanul­ságot vonhatjuk le : az öntödei se­lejt csökkenthető és jelentős mér­tékben befolyásolja a fémtakaré­kossági akció sikerét, tehát min­dent el kell követni, hogy az ön­tödékben sikerre vigyék a selejt el­leni harcot. Wesselényi Tibor mérnök Megkezdődött egy vegyipari felszerelést gyártó üzem építése A Gépipari Tervező Intézet tervei alapján épülő új gyáregységet 1973- ban részben üzembe helyezik, évi 2000 tonna termelőkapacitással. Egy évvel később teljes kapacitása 17 000 tonna lesz. Az üzemhez nehézková­csoló részleg is tartozik majd, ahol évente 50 000 tonna alkatrészt lehet megmunkálni. Ezzel a mennyiséggel az ország más szakvállalatainak a szükségleteit is kielégíthetik. A felszerelések nagy részét ha­zánkban állítják elő, a korszerű technológiai eljárások pedig lehetővé teszik jelentős mennyiségű fém meg­takarítását. A munkacsarnokokat olyan tervek szerint építik fel, ame­lyeket már más hasonló gyáraknál is alkalmaztak, s így jelentős meg­takarítást érnek el. . Az üzem 4000 dolgozót foglalkoztat majd, nagy le­hetőséget biztosítva a megyei mun­kaerő elhelyezésére. Petrozsény lakossága 14 eszten­dő során 24 000 főről csaknem 40 000 főre gyarapodott. Szinte kétszer annyi a lélekszáma, mint 1956-ban volt. Az elmúlt öt-hat évben a régi város mellett fel­épült a repülőtéri új negyed, amelyben két iskola, egy óvoda és bölcsőde, két kereskedelmi kom­plexum látja el az itteni lakosság szükségleteit. 1966 és 1970 között 6472 lakást adtak át rendeltetésé­nek, négy hónappal határidő előtt készült el a 90 lakásos D-31 tömb­­ház Az elmúlt héten a kedvezőbb időjárás eredményeként mindenütt meggyorsult a mezőgazdasági mun­kák menete. A Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodási Minisztériumhoz befutott jelentések szerint a napra­forgót már csaknem 140 000, a kukoricát pedig több mint 150 000 hek­tárról takarították be. A cukorrépa kiszedése a grafikonoknak megfelelő ütemben folyik. A répaszállítást azonban meg kell gyorsítani. Jól ha­lad a munka a kertészetekben is. Mindenütt szorgalmasan szedik az őszi zöldségféléket. Felvételünkön a petesti-i (Argeș megye) kertészet munka közben. MEGINDULTAK A VETŐGÉPEK Maros megyében megkezdődött az őszi vetés. Rozs és bükköny, árpa és zöldség, íme az első száz hektár vetés növényenkénti megoszlása. Hogy mindez csak szerény előjáték, az más kérdés. De közeleg az igazi próbatétel időpontja is, a búzavetés. A rajtolási dátum : szeptember 20. Az időpont önmagában is jelzi, hogy a megyei szakvezetés a „vizes variánssal“ számolt. Vagyis az or­szágos búzaértekezlet fényében az idei csapadékviszonyokat figyelem­­be véve a koraibb vetést ajánlja. Az azóta gyakran ismétlődő záporok legalább is egyelőre igazolják a MAROS MEGYEI TUDÓSÍTÁS döntés megalapozottságát. Más kér­dés az, hogy e csapadékdús időjárás mennyiben biztosít megfelelő kere­tet a magágykészítésre. Szeptember első napjai többé-kevésbé megfelel­tek a várakozásnak. A korábbi ta­lajforgatással együtt tizenötezer hektárt szántottak fel, ami jó indu­lási feltételt teremt Gond viszont, hogy e teljesítményen belül nagy­­a szövetkezetenként­ szóródás. Itt-ott a vetésterület egy­harmadát máris előkészítették, máshol lényegében meg sem kezdték e munkát. Hason­lóképpen probléma az, hogy a ve­tőszántás felén csak megforgatták a barázdákat, de nem készítették elő a vetés számára. Igaz, a nagy­számú géppark célszerű kihasználá­sának két nagy akadálya van. Az egyik az esetenkénti alkatrészhiány, a másik a traktoroshiány. Az igaz­gatóság számításokat végzett, hogy meghosszabbított műszakokkal, il­letve az éjszakai szántásokkal az ütemet miképpen lehet megnövel­ni. Csupán az a gond, hogy ki vált­ja fel este a traktorosokat a nye­regben ? Szóval, ha egyelőre sike­rült is némi előnyt szerezni, a szán­tás gondja az őszi munkák kulcs­kérdésévé lett. Különösen, ha csa­padékdús marad az időjárás. A talajelőkészítés ütemével szoro­san összefüggő kérdés a répabeta­karítás. A búza számára kijelölt területek tekintélyes hányadán még zöldell a répa. A vetés időbeni be­fejezése feltételezi, hogy valameny­­nyi szövetkezetben az ütemterv kí­vánta színvonalon gondoskodjanak a betakarítás lebonyolításáról. És végül a vetőmagkérdésről. A me­gye silány búzatermesztési eredmé­nye, ami alig haladja meg az ezer­száz kilót, gyökeres szemléletválto­zást sürget. Lényegében ugyanis ar­ról van szó, hogy az új évben a megyei búzatermést meg kell dup­lázni. Amit sok más tényező mel­lett csak magas biológiai értékű ve­tőmaggal oldhatnak meg. Maros megye szövetkezetei vi­szonylag jól ellátottak műtrágyával, amiben nyilván segített és segít a helyi műtrágyagyár is. S mert van műtrágya és a talajerő is helyen­ként jó, természetesen az intenzív búzafajták termesztése kerül előtér­be. Sajnos azonban sok szövetkezet máris elégtelen bizonyítványt ka­pott a vetőmagmintákra. Cserékre s újratisztításokra van ahhoz szük­ség, hogy a hozam kívánta minő­ségben történhessen a vetés.­­ A laboratóriumi tapasztalatok szerint az idei búza jól csírázik. Egy ok a fokozott bizakodásra. Le­hetőség arra, hogy a szövetkezetek jó növénysűrűséget valósíthassanak meg a búzánál, biztosítva ezáltal a hozamnövelés egyik döntő előfelté­telét.­­ Flóra Gábor Az ötéves terv vitája (Folytatás az 1. oldalról) jul el, hogy a közgyűlések mindenütt maximális hatékonysággal zajlottak le. Akadtak vállalatok, ahol az em­berek a gyűlés megkezdése előtt még nem tudták, miért hívták össze őket, ahol lehetetlen volt figyelem­mel követni a sietősen elhadart, igénytelen beszámolót. Hogy melyek azok a legfontosabb kérdések, amelyekről okvetlenül be­szélni kell a közgyűléseken, azt jól tudja minden vállalatvezető. Az új ötéves terv előirányzatainak teljesí­tése elképzelhetetlen ugyanis anél­kül, hogy az utóbbi időben annyit hangoztatott gazdasági hatékony­ság fokozása terén ne érnénk el to­vábbi jelentős előrehaladást s ne emelnénk még magasabb minőségi szintre minden vonatkozásban az anyagi javak termelését. Ez pedig azt kell, hogy jelentse — figyelembe véve természetesen minden egyes vállalat jellegét és adottságait —, hogy különös gonddal vitassák, meg a termelés növelésének lehetőségeit az elkövetkező ötéves tervben, vitas­sák meg mit lehet tenni a gépek és felszerelések, általában a termelési kapacitás jobb kihasználásáért. A legfontosabb tennivalók között kell hogy szerepeljen a termékek minőségének állandó javítása is, ezek versenyképességének fokozása, teljesítményének növelése, amit gon­dosabb, figyelmesebb, hozzáértőbb munkával érhetünk el, de azzal is, hogy átszervezzük, tökéletesítjük, felújítjuk a régi elavult típusokat, modelleket. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a tudományos kutatások ha­marabb alkalmazást nyerjenek, csök­kenjen a fajlagos anyagfogyasztás, a behozatal, a nyers és segédanya­gokra fordított költségarány, és nem szabad megfeledkezni a munka- és a termelés tudományos megszer­vezésének további lehetőségeiről, úgyszintén azok­ról a tartalékokról, amelyeket a vezetés tökéletesítése rejt magában, különösen most, miu­tán létrehozzuk a fővállalatokat és a kombinátokat. Nemzetgazdasá­gunkban az utóbbi időben egész sor fontos törvény lépett életbe, ame­­lyek alkalmazása új és frissítő lég­kört teremt, minden bizonnyal előse­gíti a felelősségteljes kezdeményező szellem bátor kibontakozását. De ezen túl törvényes alapul szolgál a termelés jobb megszervezésére, a tervfegyelem, a kooperációs felada­tok, a szállítási határidők nagyobb tiszteletben tartására. A gazdasági szerződések törvényének alkalmazá­sa, ötéves tervünk első esztendejé­ben kezdi majd igazából éreztetni hatását. A vállalatokban mindent el kell követni azért, hogy a lehető leggördülékenyebb irányt szabjanak a rövid és hosszúlejáratú gazdasági szerződések megkötésének. A terme­lés a hazai és külföldi szükségletek alapos ismeretében alkalmazkod­jék a követelményekhez és a szük­ségletekhez. Ilyen értelemben nagy jelentősége van annak is, hogy a beruházásoknál betartsák az opti­mális kereteket, méreteket, nagy fi­gyelmet fordítva ezek gazdaságossá­gára, az átadási határidők csökken­tésére, a tervezett paraméterek el­érésére. Az ötéves tervben további jelen­tős beruházásokat eszközlünk. Új gé­pek és felszerelések kezdik meg a termelést, ezek egy része drága, kül­földön vásárolt áru. Éppen azért nem szabad megengedni sehol, hogy hanyagul bánjnak a nemzet­­gazdaság gyarapodó állóalapjával, időnap előtt hagyják tönkretenni az értékes gépeket és felszereléseket. Le kell vonni egyszer és mindenkor­ra a megfelelő tanulságokat abból, hogy az utóbbi időben egyes vállalatokban, elhanyagolták a gé­pek gondos karbantartását, a főjaví­tások pontos elvégzését, a csereal­katrészekkel való ellátást, valamint azt, hogy ellenőrizzék a gépek ke­zelőinek szakmai felkészültségét, ami számottevő károkat okozott az illető termelőegységnek, s végső soron a nemzetgazdaságnak. Feltét­len ajánlatos hát, hogy a közgyűlé­seken, az ötéves terv perspektívái­nak fényében azt is megállapítsák, milyen intézkedések szükségesek a gépek élettartamának meghosszabbí­tására. Említettük már, hogy a közgyűlé­sek feladatának betöltéséhez meny­nyire nélkülözhetetlen a jó szervezés, az, hogy a vállalatokban értsék meg végre s tartsák is ehhez magukat; a párt vezetősége távolról sem azért kezdeményezte a vállalati közgyűlé­sek megszervezését, hogy egy össze­jövetellel többen vegyenek részt a dolgozók ! A közgyűléseknek a fel­adatok s a legfontosabb termelési problémák józan és sokoldalú mér­legelésével, nagyon is reális hasznot kell találniuk, értékes ötleteket kell szülniök. De minderre nem számít­hatunk ha némely helyen ezután is úgynevezett „ünnepi" gyűléseket ren­deznek, jól hangzó, de formális, fel­színes szónoklatokat vágnak ki, a­­helyett, hogy a lényegről beszélné­nek, s nem keresik őszinte segíteni­­akarással a hibák okait, hanem kész­tetik a jelenlévő szakembereket arra, hogy fenntartás nélkül fejtsék ki egyéni véleményüket, még akkor is, ha az történetesen nem egyezik min­denben mások álláspontjával. A párt vezetősége számtalanszor felhívta a figyelmet arra, s ragyogó példát is szolgáltatott rá, hogyan kell értelmezni, s a gyakorlatban végrehajtani a felsőbb szervek nyúj­totta segítséget. Nincs semmi értel­me annak, hogy a termelő vállala­tokban egymást érjék a küldöttek, ellenőrök, akik csupán fontoskodnak esetleg még föl is jegyzik a problé­mákat, aztán elmennek s marad minden a régiben. Ezt azért említet­tük meg most, mert a legutóbbi vál­lalati közgyűléseken arra is volt eset, hogy a felsőbb gazdasági szer­vek egyáltalán nem képviseltették magukat, de az még gyakoribb volt,, hogy jöttek küldöttek, de csaknem a­ semmivel volt egyenértékű jelenlé­tük, mert a vitatott kérdésekben nem segítettek, sőt nem is továbbították az illetékeseknek megoldás végett a vitás ellentmondásos ügyeket. Az ötéves terv megbeszélésénél nyilván nagy szükség van arra, hogy a dolgozók közgyűlésein részt vegye­­nek a fővállalatok, kombinátok, ipar­központok vezetőségei, s úgyszintén a minisztériumok és más érdekelt köz­ponti gazdasági szervek vezetői, akik kompetenciájukkal lényegesen nö­velhetik e közgyűlések hatékonysá­gát, s a későbbiek során is köteles­ségüknek tartják figyelemmel kísérni, elősegíteni a vitás problémák tisztá­zását. Nem kétséges, hogy az ötéves terv konkrét feladatainak ilyen de­mokratikus, széleskörű megvitatása azt eredményezi, hogy a dolgozók méginkább magukénak tekintik a feladatokat, saját személyes ügyük­nek tartják e nagyszerű célkitűzések valóraváltását. S az 1971—1975-ös lelkesítő távlatok ismeretében foko­zott lendülettel munkálkodnak, az idei gazdasági feladatok maradék­talan elvégzésén, ami szükségszerű kiindulópontja az elkövetkező évek megvalósításainak. TÓTH MÁRIA A HÁTIZSÁK A révi barlangtól vagy két-há­­rom kilométerre ülök a fűben. Süttetem magam a nappal, s a csontjaimban ott maradt valami a barlang nyirkosan, cseppenk­ént hulló hűvöséből. A kirándulókat nézem, ők talán észre se vesznek engem a fűben, de én figyelem őket. Család tűnik fel: fiatal szülök, három éves formájú gyer­mekkel. Kislánnyal. Mindegyikük hátán, hátizsák. Nem kereske­delemben kapható, nagy háti­zsák, hanem rendelésre készített, jóformájú, csinos, se túl nagy, se túl kicsi. A három éves gyerek könnyedén viszi... Nem nyafog, hogy f ölbe, vegyetek ölbe ! Viszi azt a kis hátizsákot, ami az ő három évéhez mérten nem is olyan kicsi. Tőlem nem messze telepszenek le. Egészen nyílt, lep­lezetlen kíváncsisággal bámész­kodom feléjük. Érdekel, hogy ugyan mi lehet egy három éves gyerek hátizsák­jában ? Mikor nemsokára kinyitja, egy pettyes labda s egy bilike kerül elő... Ez így hirtelenjében any­­nyira nevetségesnek hangzik, hogy nevetni se maradt erőm. A lab­da gurul, felém gurul. Én vissza­dobom. A gyerek rám nevet. Az anyja inti, hogy ne zavard a né­nit ! így elegyedünk beszélgetés­be. Közben az apa elviszi a gye­reket a vízpart szélére azzal a másik tárggyal. „Asszonyom, mi­ért cipeltetik a gyerekkel ezt a zsákot ? Hiszen­ tartalma nyugod­tan elférne az Önök zsákjában is...?“ Csodálkozva néz rám, de nem kioktató, nagyon természete­sen érvel: „A gyerek most kell megszokja, hogy amire szüksége van a mindennapokban azt neki, magának kell vinnie, előkészíte­nie ... A gyerek három éves ko­rában rákap, hogy őt ki kell szol­gálni, mert kicsike, iskolás korá­ban azért, mert ő siető iskolás, aztán azért, mert éjszaka, az egyetemi vizsgáira készült.. Megállás nincs!“ Elváltunk és furcsa, de ennek a napnak az élménye nem a ki­világított révi barlang maradt számomra, hanem a három éves gyerek hátizsákja. Az a szemlél­tetve, sűrítve hordott igazság, ahogyan vitte, viselte. Azt, ami­re egy kirándulási napon éppen szüksége volt. Különösen az egy-két gyerme­kes családokban divat és jellem­ző a gyerek kiszolgálása. Az óvo­dást reggel aludni hagyják, s az­tán gyorsan-gyorsan öltözteti anyuka, nagymama. Minek bíbe­lődjék például a gyermek a cipő befűzésével ? Trónol a széken, az anyja görnyed, térdel előtte, és fűzi a cipőjét. A gyerek ezt még mulatságosnak is találja. A leg­több gyereket mosdatják még hét, nyolc esztendős korában is. És hány túlzott anyát láttam én, aki reggel szépen bekészíti a gye­rek ágya mellé a langyos mosdó­vizet, s langyos szájmosó vizet, a tiszta zoknit, a tiszta fehérne­műt. A vekker letakarva egy öreg szőrmekucsmával, nehogy, isten ments, felijessze a drága gyer­meket !... Anyák, akik este nem ülnek tévé­készülék előtt, nem olvasnak, hanem kamaszok cipőit „boxolják“, aztán kiöblítik a műanyag inget. „A gyerek csak nézze a tévét, nekem ez a kis munka semmi, meg nem is sze­retem, ha pancsol“. De a cipő­tisztítás, az ing-pancsolás mind, mind idő. Egy darabka abból a drágán, kurtán mért időből, amit életnek hívnak s ami bizony nem tart örökké. Nem az az anya jó anya, aki naponta földig hajol teremtmé­nye, a gyereke előtt és kiszolgál­ja, hanem az, aki megtanítja : az életben mivel kell felmálháznod saját hátizsákodat. Mit kell ma­gadnak elvégezned, hogy sose vállál a közösség terhére. A lánc persze végtelen. Fiatalasszonyok panaszkodnak, hogy otthon nem tanították meg őket egy rántottét se elkészíteni, újdonsült férjek homloka szalad ráncba, amikor emancipált feleségük bizony nem hajlandó kitisztítani a cipőjüket, kilögybölni a nájlon ingüket, a nájlon zoknijukat. Hát ez is mun­ka ? — kérdezik s az édesanyjuk példáját idézik. Honnan sejtse az hogy bizony „csak ez is" munka, aki sose mosott ki egy inget, soha nem tisztította ki a cipőjét ? ! Megkezdődött az új tanév. Ha egyetlen egy reggelen csak egy városban pásztáznék végig az is­kolába induló gyerekek ágya, asztala előtt! Ha megszámlálhat­­ nám a „gondos, jó anyákat (akik legalább is annak hiszik magu­kat) és kaptákban állva lesik a gyerek ébredését a bekészített, meleg fogmosóvízzel... Istenem, ha nekem ilyen képességem lenne ! De mivel nincs, engedjék meg, hogy arra az anyára gondoljak, akivel egy nyárvégi napon a révi barlangnál találkoztam, s aki „felmálházta" három éves gyer­mekét is. L SELYPÍTŐ gyermek egtöbb gyermek selypít az iskoláskor előtt. Az isko­lában egyes gyermekeknél ez a selypítés igen gyak­ran észrevétlenül elma­rad, minden beavatkozás nélkül. Ha a gyermek az iskolás korban sem hagyja el a selypítést, a szülő megijed, aggodalom tölti el, hogy vajon mi lehet az oka a selypí­tésnek, miért nem nőtte ki gyerme­ke ? Ajánlatos ilyen esetben elvinni a szakemberhez, a logopédushoz, hogy minél hamarabb megállapítsa a beszédhiba okát, és segítségére lehessenek a hiba leküzdésében. Mi okozhatja a selypességet ? Kül­ső és belső okai lehetnek. Külső okoknál nagy szerepet játszik a kis­gyermekkorban való hangutánzás. A hangutánzás képezi a beszéd el­sajátításának alapját. Ezért nem mindegy a gyermek szempontjából, hogy környezete milyen beszédmin­tákkal szolgál. A beszédfejlődés egyes szakaszaiban nem jó, ha a szülők torzhangzású­ dajkanyelven szólnak. Ugyancsak ne ismételjék a szülők a gyermek selypítve kimon­dott szavait. Ha a gyermek azt mondja, hogy macka, a szülő azért mondja csak helyesen: macska! A környezetnek a gyermek felé irányuló beszédmagatartásától függ a beszédfejlődés teljes folyamata. Beszédmagatartáson azt kell érteni, vajon kiváltja-e a gyermek érzü­letvilágában a beszédszöveg a han­gok utánzásához szükséges ked­vet, vajon megfelel-e a szöveg a gyermek értelmének és az általá­nos fejlesztési szempontoknal­. A beszédfejlődés hatóerőit elsősorban a külvilág adja. Előfordul, hogy a külvilág beszédfejlesztési hatóerői megvannak, és mégis késik a be­szédfejlődés. Ilyenkor szervi elvál­tozások állhatnak fenn. Ezek lehet­nek : foghiány, vagy szabálytalan fognövés, alakelváltozások, a nyelv alakbeli eltérése, szájpadlási hibák vagy esetleg nagyothallás. Ha megfigyeljük a selypítő gyere­keket, láthatjuk, hogy a nyelv hely­telen viszonyulása a szájpadláshoz és a fogakhoz okozza a hangok hely­telen képzését, illetve kiejtését. Mi­vel a nyelv igen érzékeny, mechani­kai eszközökkel nem szabad állását irányítani (Ezt a rossz módszert a múltban gyakran használták.) Csak olyan eszközök használata ajánlatos, amelyeket a szájon kívül tudunk használni. A levegő irányá­nak szabályozására például vékony csőbe, lyukas kulcsba, vagy kemény­papír élébe fuvatunk. Az „S“ hang kialakítására igen jó módszer a vas­utas játék. A sistergő mozdony s-s-s utánzása, vagy a „Z“ hangnál a mé­hek, dongók zümmögése, legyek re­pülése, vagy a kígyó sziszegésének utánzása az „Sz“ hangnál. „Zs“ hangra a repülők leszállását lehet utánozni. Ha több hang képzése hibás, ak­kor mindig azt javítjuk először, amelyiknek javítása könnyebbnek ígérkezik. A kialakult jó hangokat ne önállóan, hanem szavakban han­goztassuk, ismételtessük a gyermek­kel. Fontos, hogy játékosan, játék közben foglalkozzunk a gyermekkel, hogy észrevétlenül alakuljanak ki a hiányzó hangok. Az egytagú szava­kat úgy válogassuk össze, hogy a sziszegő előtti mássalhangzóváltozás adja az értelmi különbséget. Pl. méz-kéz-réz-réz ; láss-más-fuss-fuss, hús-has-vas-kas. Gyakoroltassuk a sziszegő hangokat szó elején, szökő­­zepén, szóvégén : savanyú-sóska, eső-fésű, piros-langyos. A gyermek figyelmét rá kell kon­centrálnunk teljes mértékben a ki­ejtésre. Figyelje meg a mi nyelvál­lásunkat, szájmozgásunkat, és utá­nozza. Célravezető az is, ha olyan szö­vegeket iktatunk be, amelyekben nem szerepelnek a hibás hangok, hogy a helytelen képzési­helyeket el­felejtessük. Pl. ha hibás az „s“ és „zs“ hang, akkor vegyünk olyan szöveget, amiben sok „t“ és „d“ hang szerepel. Az egytagú szavak után vegyünk több tagú szavakat, majd mondatokban gyakoroltassuk, olvastassuk és meséltessük a gyere­ket. A külső okokból származó sely­­esség nem jár együtt az értelmi fo­gyatékossággal. Tehát vagy a gya­korlás, vagy sebészi beavatkozás által tökéletesen elmúlhat. A belső okok viszont, amelyek a felsőbbren­dű idegműködés rendellenességeiből származnak, értelmi fogyatékosságot is rejthetnek. Előfordulhat azonban az is, hogy laikusok és esetleg pedagógusok is értelmi fogyatékosnak tartanak hi­bás beszédű tanulókat. Ez akkor áll­hat elő, amikor a tanulónál a be­szédhiba tudata beszédfélelmet, be­szédgátlást és önbizalom hiányát eredményezi. Rossz a kapcsolata társaival, környezetével és iskolai teljesítményei sem kielégítőek. Első­­rendű feladat az ilyen gátlásos gyer­­­mekeket feloldani foglalkozás köz­­­ben gátol­tságukból, kisebbségi érze­­tükből. Horváth Kovács Hajnal gyógypedagógus ELŐRE 3. oldal SZÜLŐKNEK NEVELÉSRŐL A tanévkezdéssel a szülők is megnyugodtak. Megvásá­rolták a szükséges tansze­reket, egyenruhát, és az első napon elkísérték gyer­meküket az iskolába. So­kan úgy érzik ezzel megtettek min­dent, amit csak tehettek gyermekei­kért. Ez azonban még nagyon kevés. Miért ? — kérdeznék sokan. Azért, mert a gyermek tevékenységében a játék mellett helyet kapott a munka, s a tanulás került a középpontba. Ennek a munkának pedig már mások a követelményei, más a levegője, hangulata. A munkának eme világá­ba kell a szülőknek beilleszkedniük amellett, hogy megteremtik gyermek ELINDULTAK­ keiknek a szükséges anyagiakat. A felelősségnek, amelyet a szülők érez­nek gyermekeikkel szemben, tartal­mában bővülnie kell, jelentőségében pedig módosulnia. Minden szülő fe­lelős nemcsak saját, hanem a mások gyermekeiért is, éppen úgy, mint ahogy az egész szocialista társadal­munk felelős az ifjúságért, országunk jövőjéért. Az ifjúság nevelése nekünk, peda­gógusoknak és a szülőknek a kezébe van letéve. Egyformán felelősök va­gyunk jövőjükért ! Éppen ezért úgy kell elindítanunk az életbe a kicsi gyermekeket, hogy ne vádolhassanak bennünket sem a jelenben, sem a jö­vőben. Ütjük majd a továbbtanulás­ban legyen sírna, a közösségben örömmel gyűjtsenek gazdag élménye­ket, amelyeket majd felnőtt koruk­ban is szívesen emlegetnek. Nagyon fájó lenne minden szülőnek, ha gyer­meke kellemetlen érzésekkel gondol­na vissza gyermekkorára. Nem elég az, ha jóságukat, szeretetüket a na­ponkénti törődéssel mutatják meg, s magára hagyják a gyermeket botla­dozó lépteivel, szorongásaival és az ismeretlentől való félelmével. Irányí­tani, bátorítani kell őket. Ebben sok segítséget adnak a pedagógusok, akik hivatásuk magaslatán olíva fa­váltást, és még egyet: a gyermekekre for­dított fáradozás gazdagon meghozza gyümölcsét. Fogjuk meg hát a gyer­mek kis kezét, amelyet annyi bizako­dással nyújt felénk, a felnőttek felé. Irányítsuk, tanítsuk, segítsük őket! Varga Piroska tanítónő­ nítják, nevelik és formálják a holnapi

Next