Előre, 1970. szeptember (24. évfolyam, 7096-7121. szám)
1970-09-16 / 7109. szám
1970. SZEPT. 16., SZERDA A CSÖKKENTHETŐ AZ ÖNTÖDEI SELEJT szerszámgépgyártásban igen nagy jelentőségű az öntödei munka. Mivel a szerszámgépalkatrészek zöme öntöttvasból van, így a nagyváradi Infrasirea gyár munkaközössége is fokozott figyelmet szentel az öntött alkatrészek súlyának csökkentésére. Ilyen irányú törekvésük nem volt hiábavaló, hiszen úgyszólván valamennyi gyártott szerszámgéptípusnál kisebb-nagyobb súlycsökkentést értek el az elmúlt négy évben. Ez a fémmegtakarítás a G—25 típusú fúrógépnél 102 kilót, az S—700 harántgyalunál ugyanannyit, a CP— 160 légkalapácsnál 300 kilót tesz ki darabonként, hogy csak néhány példát említsünk. Ezekhez az eredményekhez elsősorban egyes alkatrészek újratervezése és a gyártási eljárások megjavítása járult hozzá, de az öntödei selejtcsökkentésnek is része volt benne. Hogyan is alakult ez az öntödei selejt? Az 1963— 1966 években az átlagos selejtszínt 9,62 és 13,3 százalék körül mozgott. Ez az arány 1967 és a folyó év első fele között 3,87 és 4,94 százalék között mozgott, ami jelentős csökkenést tükröz. Az abszolút mennyiségben számított selejtcsökkenés jóval nagyobb méretű, hiszen időközben jócskán megnövekedett a gyártás volumene is. Nagyon szeszélyes gyártási jelenség azonban a selejt, az öntödéknek pedig szinte „örök“ problémája. Az Infrafirea szerszámgépgyár esetében például az idei év első felében 4,94 százalékot tett ki, annak ellenére, hogy az öntöttvas fogyasztás az 1969 évi 1129 kg-ról ez idén 1104 kg-ra csökkent tonnánként. A selejt érezhetőbb csökkentését, egyéb szervezési hiányosságok mellett, számos műszaki hiba is gátolta. Az öntödei dolgozók, köztük olyan veteránok, mint Sarca Ioan véleménye szerint is ennek egyik oka az, hogy a formakeverékek előkészítésénél nincs biztosítva az újrahasznált anyagok portalanítása. A kupolókemencéknél a meleg levegővel való fúvatás többszörös módosítás után sincs véglegesen megoldva, ami károsan befolyásolja az öntött munkadarabok minőségét Sok tennivaló vár az üzem műszaki személyzetére a forma- és magszárító berendezések teljesítményének javítása terén is, hiszen ezek okozzák a selejt több mint 52,2 százalékát. Mindezeken kívül a formázógép előrehaladott kopása, valamint a formázóanyag-adagoló berendezés működésében fennálló hibák szintén károsan befolyásolják az öntöttvas-alkatrészek minőségét. Kétségtelen tehát, hogy az Infrafirea szerszámgépgyár öntödei selejtszázalékának csökkentéséhez a kivitelezés műszaki feltételeinek megjavítása döntő mértékben járulna hozzá. Ám felvetődik a kérdés: időszerű-e az öntödei selejtcsökkentést és a műszaki adottságokat a fémfogyasztás problémáival kapcsolatosan elemezni ? Hiszen a szakemberek egy része azt tartja, hogy ez a selejt a gyártmányok minőségének ellensége, küzdeni kell ellene, mert pénzügyi szempontból az ismételt munkaráfordítások és rezsiköltségek többletkiadást jelentenek, de nem anyagveszteséget is. Ez az álláspont abból a téves felfogásból indul ki, hogy végeredményben a selejtes munkadarabokat is újra beolvasztják és öntik. Tehát érvényesülnek a fizika törvényei miszerint „az anyag nem vész el csak átalakul“. Gazdasági szempontból azonban más a helyzet Minél magasabb a selejt százalékaránya, annál alacsonyabb a nemzetgazdaság fémkészletének a forgási sebessége tehát több az elfekvő, használaton kívüli fémtartalék, mint amennyi a forgalomba kerülő termékek gyártásához szükséges volna. A fentiekből a következő tanulságot vonhatjuk le : az öntödei selejt csökkenthető és jelentős mértékben befolyásolja a fémtakarékossági akció sikerét, tehát mindent el kell követni, hogy az öntödékben sikerre vigyék a selejt elleni harcot. Wesselényi Tibor mérnök Megkezdődött egy vegyipari felszerelést gyártó üzem építése A Gépipari Tervező Intézet tervei alapján épülő új gyáregységet 1973- ban részben üzembe helyezik, évi 2000 tonna termelőkapacitással. Egy évvel később teljes kapacitása 17 000 tonna lesz. Az üzemhez nehézkovácsoló részleg is tartozik majd, ahol évente 50 000 tonna alkatrészt lehet megmunkálni. Ezzel a mennyiséggel az ország más szakvállalatainak a szükségleteit is kielégíthetik. A felszerelések nagy részét hazánkban állítják elő, a korszerű technológiai eljárások pedig lehetővé teszik jelentős mennyiségű fém megtakarítását. A munkacsarnokokat olyan tervek szerint építik fel, amelyeket már más hasonló gyáraknál is alkalmaztak, s így jelentős megtakarítást érnek el. . Az üzem 4000 dolgozót foglalkoztat majd, nagy lehetőséget biztosítva a megyei munkaerő elhelyezésére. Petrozsény lakossága 14 esztendő során 24 000 főről csaknem 40 000 főre gyarapodott. Szinte kétszer annyi a lélekszáma, mint 1956-ban volt. Az elmúlt öt-hat évben a régi város mellett felépült a repülőtéri új negyed, amelyben két iskola, egy óvoda és bölcsőde, két kereskedelmi komplexum látja el az itteni lakosság szükségleteit. 1966 és 1970 között 6472 lakást adtak át rendeltetésének, négy hónappal határidő előtt készült el a 90 lakásos D-31 tömbház Az elmúlt héten a kedvezőbb időjárás eredményeként mindenütt meggyorsult a mezőgazdasági munkák menete. A Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodási Minisztériumhoz befutott jelentések szerint a napraforgót már csaknem 140 000, a kukoricát pedig több mint 150 000 hektárról takarították be. A cukorrépa kiszedése a grafikonoknak megfelelő ütemben folyik. A répaszállítást azonban meg kell gyorsítani. Jól halad a munka a kertészetekben is. Mindenütt szorgalmasan szedik az őszi zöldségféléket. Felvételünkön a petesti-i (Argeș megye) kertészet munka közben. MEGINDULTAK A VETŐGÉPEK Maros megyében megkezdődött az őszi vetés. Rozs és bükköny, árpa és zöldség, íme az első száz hektár vetés növényenkénti megoszlása. Hogy mindez csak szerény előjáték, az más kérdés. De közeleg az igazi próbatétel időpontja is, a búzavetés. A rajtolási dátum : szeptember 20. Az időpont önmagában is jelzi, hogy a megyei szakvezetés a „vizes variánssal“ számolt. Vagyis az országos búzaértekezlet fényében az idei csapadékviszonyokat figyelembe véve a koraibb vetést ajánlja. Az azóta gyakran ismétlődő záporok legalább is egyelőre igazolják a MAROS MEGYEI TUDÓSÍTÁS döntés megalapozottságát. Más kérdés az, hogy e csapadékdús időjárás mennyiben biztosít megfelelő keretet a magágykészítésre. Szeptember első napjai többé-kevésbé megfeleltek a várakozásnak. A korábbi talajforgatással együtt tizenötezer hektárt szántottak fel, ami jó indulási feltételt teremt Gond viszont, hogy e teljesítményen belül nagya szövetkezetenként szóródás. Itt-ott a vetésterület egyharmadát máris előkészítették, máshol lényegében meg sem kezdték e munkát. Hasonlóképpen probléma az, hogy a vetőszántás felén csak megforgatták a barázdákat, de nem készítették elő a vetés számára. Igaz, a nagyszámú géppark célszerű kihasználásának két nagy akadálya van. Az egyik az esetenkénti alkatrészhiány, a másik a traktoroshiány. Az igazgatóság számításokat végzett, hogy meghosszabbított műszakokkal, illetve az éjszakai szántásokkal az ütemet miképpen lehet megnövelni. Csupán az a gond, hogy ki váltja fel este a traktorosokat a nyeregben ? Szóval, ha egyelőre sikerült is némi előnyt szerezni, a szántás gondja az őszi munkák kulcskérdésévé lett. Különösen, ha csapadékdús marad az időjárás. A talajelőkészítés ütemével szorosan összefüggő kérdés a répabetakarítás. A búza számára kijelölt területek tekintélyes hányadán még zöldell a répa. A vetés időbeni befejezése feltételezi, hogy valamenynyi szövetkezetben az ütemterv kívánta színvonalon gondoskodjanak a betakarítás lebonyolításáról. És végül a vetőmagkérdésről. A megye silány búzatermesztési eredménye, ami alig haladja meg az ezerszáz kilót, gyökeres szemléletváltozást sürget. Lényegében ugyanis arról van szó, hogy az új évben a megyei búzatermést meg kell duplázni. Amit sok más tényező mellett csak magas biológiai értékű vetőmaggal oldhatnak meg. Maros megye szövetkezetei viszonylag jól ellátottak műtrágyával, amiben nyilván segített és segít a helyi műtrágyagyár is. S mert van műtrágya és a talajerő is helyenként jó, természetesen az intenzív búzafajták termesztése kerül előtérbe. Sajnos azonban sok szövetkezet máris elégtelen bizonyítványt kapott a vetőmagmintákra. Cserékre s újratisztításokra van ahhoz szükség, hogy a hozam kívánta minőségben történhessen a vetés. A laboratóriumi tapasztalatok szerint az idei búza jól csírázik. Egy ok a fokozott bizakodásra. Lehetőség arra, hogy a szövetkezetek jó növénysűrűséget valósíthassanak meg a búzánál, biztosítva ezáltal a hozamnövelés egyik döntő előfeltételét. Flóra Gábor Az ötéves terv vitája (Folytatás az 1. oldalról) jul el, hogy a közgyűlések mindenütt maximális hatékonysággal zajlottak le. Akadtak vállalatok, ahol az emberek a gyűlés megkezdése előtt még nem tudták, miért hívták össze őket, ahol lehetetlen volt figyelemmel követni a sietősen elhadart, igénytelen beszámolót. Hogy melyek azok a legfontosabb kérdések, amelyekről okvetlenül beszélni kell a közgyűléseken, azt jól tudja minden vállalatvezető. Az új ötéves terv előirányzatainak teljesítése elképzelhetetlen ugyanis anélkül, hogy az utóbbi időben annyit hangoztatott gazdasági hatékonyság fokozása terén ne érnénk el további jelentős előrehaladást s ne emelnénk még magasabb minőségi szintre minden vonatkozásban az anyagi javak termelését. Ez pedig azt kell, hogy jelentse — figyelembe véve természetesen minden egyes vállalat jellegét és adottságait —, hogy különös gonddal vitassák, meg a termelés növelésének lehetőségeit az elkövetkező ötéves tervben, vitassák meg mit lehet tenni a gépek és felszerelések, általában a termelési kapacitás jobb kihasználásáért. A legfontosabb tennivalók között kell hogy szerepeljen a termékek minőségének állandó javítása is, ezek versenyképességének fokozása, teljesítményének növelése, amit gondosabb, figyelmesebb, hozzáértőbb munkával érhetünk el, de azzal is, hogy átszervezzük, tökéletesítjük, felújítjuk a régi elavult típusokat, modelleket. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a tudományos kutatások hamarabb alkalmazást nyerjenek, csökkenjen a fajlagos anyagfogyasztás, a behozatal, a nyers és segédanyagokra fordított költségarány, és nem szabad megfeledkezni a munka- és a termelés tudományos megszervezésének további lehetőségeiről, úgyszintén azokról a tartalékokról, amelyeket a vezetés tökéletesítése rejt magában, különösen most, miután létrehozzuk a fővállalatokat és a kombinátokat. Nemzetgazdaságunkban az utóbbi időben egész sor fontos törvény lépett életbe, amelyek alkalmazása új és frissítő légkört teremt, minden bizonnyal elősegíti a felelősségteljes kezdeményező szellem bátor kibontakozását. De ezen túl törvényes alapul szolgál a termelés jobb megszervezésére, a tervfegyelem, a kooperációs feladatok, a szállítási határidők nagyobb tiszteletben tartására. A gazdasági szerződések törvényének alkalmazása, ötéves tervünk első esztendejében kezdi majd igazából éreztetni hatását. A vállalatokban mindent el kell követni azért, hogy a lehető leggördülékenyebb irányt szabjanak a rövid és hosszúlejáratú gazdasági szerződések megkötésének. A termelés a hazai és külföldi szükségletek alapos ismeretében alkalmazkodjék a követelményekhez és a szükségletekhez. Ilyen értelemben nagy jelentősége van annak is, hogy a beruházásoknál betartsák az optimális kereteket, méreteket, nagy figyelmet fordítva ezek gazdaságosságára, az átadási határidők csökkentésére, a tervezett paraméterek elérésére. Az ötéves tervben további jelentős beruházásokat eszközlünk. Új gépek és felszerelések kezdik meg a termelést, ezek egy része drága, külföldön vásárolt áru. Éppen azért nem szabad megengedni sehol, hogy hanyagul bánjnak a nemzetgazdaság gyarapodó állóalapjával, időnap előtt hagyják tönkretenni az értékes gépeket és felszereléseket. Le kell vonni egyszer és mindenkorra a megfelelő tanulságokat abból, hogy az utóbbi időben egyes vállalatokban, elhanyagolták a gépek gondos karbantartását, a főjavítások pontos elvégzését, a cserealkatrészekkel való ellátást, valamint azt, hogy ellenőrizzék a gépek kezelőinek szakmai felkészültségét, ami számottevő károkat okozott az illető termelőegységnek, s végső soron a nemzetgazdaságnak. Feltétlen ajánlatos hát, hogy a közgyűléseken, az ötéves terv perspektíváinak fényében azt is megállapítsák, milyen intézkedések szükségesek a gépek élettartamának meghosszabbítására. Említettük már, hogy a közgyűlések feladatának betöltéséhez menynyire nélkülözhetetlen a jó szervezés, az, hogy a vállalatokban értsék meg végre s tartsák is ehhez magukat; a párt vezetősége távolról sem azért kezdeményezte a vállalati közgyűlések megszervezését, hogy egy összejövetellel többen vegyenek részt a dolgozók ! A közgyűléseknek a feladatok s a legfontosabb termelési problémák józan és sokoldalú mérlegelésével, nagyon is reális hasznot kell találniuk, értékes ötleteket kell szülniök. De minderre nem számíthatunk ha némely helyen ezután is úgynevezett „ünnepi" gyűléseket rendeznek, jól hangzó, de formális, felszínes szónoklatokat vágnak ki, ahelyett, hogy a lényegről beszélnének, s nem keresik őszinte segíteniakarással a hibák okait, hanem késztetik a jelenlévő szakembereket arra, hogy fenntartás nélkül fejtsék ki egyéni véleményüket, még akkor is, ha az történetesen nem egyezik mindenben mások álláspontjával. A párt vezetősége számtalanszor felhívta a figyelmet arra, s ragyogó példát is szolgáltatott rá, hogyan kell értelmezni, s a gyakorlatban végrehajtani a felsőbb szervek nyújtotta segítséget. Nincs semmi értelme annak, hogy a termelő vállalatokban egymást érjék a küldöttek, ellenőrök, akik csupán fontoskodnak esetleg még föl is jegyzik a problémákat, aztán elmennek s marad minden a régiben. Ezt azért említettük meg most, mert a legutóbbi vállalati közgyűléseken arra is volt eset, hogy a felsőbb gazdasági szervek egyáltalán nem képviseltették magukat, de az még gyakoribb volt,, hogy jöttek küldöttek, de csaknem a semmivel volt egyenértékű jelenlétük, mert a vitatott kérdésekben nem segítettek, sőt nem is továbbították az illetékeseknek megoldás végett a vitás ellentmondásos ügyeket. Az ötéves terv megbeszélésénél nyilván nagy szükség van arra, hogy a dolgozók közgyűlésein részt vegyenek a fővállalatok, kombinátok, iparközpontok vezetőségei, s úgyszintén a minisztériumok és más érdekelt központi gazdasági szervek vezetői, akik kompetenciájukkal lényegesen növelhetik e közgyűlések hatékonyságát, s a későbbiek során is kötelességüknek tartják figyelemmel kísérni, elősegíteni a vitás problémák tisztázását. Nem kétséges, hogy az ötéves terv konkrét feladatainak ilyen demokratikus, széleskörű megvitatása azt eredményezi, hogy a dolgozók méginkább magukénak tekintik a feladatokat, saját személyes ügyüknek tartják e nagyszerű célkitűzések valóraváltását. S az 1971—1975-ös lelkesítő távlatok ismeretében fokozott lendülettel munkálkodnak, az idei gazdasági feladatok maradéktalan elvégzésén, ami szükségszerű kiindulópontja az elkövetkező évek megvalósításainak. TÓTH MÁRIA A HÁTIZSÁK A révi barlangtól vagy két-három kilométerre ülök a fűben. Süttetem magam a nappal, s a csontjaimban ott maradt valami a barlang nyirkosan, cseppenként hulló hűvöséből. A kirándulókat nézem, ők talán észre se vesznek engem a fűben, de én figyelem őket. Család tűnik fel: fiatal szülök, három éves formájú gyermekkel. Kislánnyal. Mindegyikük hátán, hátizsák. Nem kereskedelemben kapható, nagy hátizsák, hanem rendelésre készített, jóformájú, csinos, se túl nagy, se túl kicsi. A három éves gyerek könnyedén viszi... Nem nyafog, hogy f ölbe, vegyetek ölbe ! Viszi azt a kis hátizsákot, ami az ő három évéhez mérten nem is olyan kicsi. Tőlem nem messze telepszenek le. Egészen nyílt, leplezetlen kíváncsisággal bámészkodom feléjük. Érdekel, hogy ugyan mi lehet egy három éves gyerek hátizsákjában ? Mikor nemsokára kinyitja, egy pettyes labda s egy bilike kerül elő... Ez így hirtelenjében anynyira nevetségesnek hangzik, hogy nevetni se maradt erőm. A labda gurul, felém gurul. Én visszadobom. A gyerek rám nevet. Az anyja inti, hogy ne zavard a nénit ! így elegyedünk beszélgetésbe. Közben az apa elviszi a gyereket a vízpart szélére azzal a másik tárggyal. „Asszonyom, miért cipeltetik a gyerekkel ezt a zsákot ? Hiszen tartalma nyugodtan elférne az Önök zsákjában is...?“ Csodálkozva néz rám, de nem kioktató, nagyon természetesen érvel: „A gyerek most kell megszokja, hogy amire szüksége van a mindennapokban azt neki, magának kell vinnie, előkészítenie ... A gyerek három éves korában rákap, hogy őt ki kell szolgálni, mert kicsike, iskolás korában azért, mert ő siető iskolás, aztán azért, mert éjszaka, az egyetemi vizsgáira készült.. Megállás nincs!“ Elváltunk és furcsa, de ennek a napnak az élménye nem a kivilágított révi barlang maradt számomra, hanem a három éves gyerek hátizsákja. Az a szemléltetve, sűrítve hordott igazság, ahogyan vitte, viselte. Azt, amire egy kirándulási napon éppen szüksége volt. Különösen az egy-két gyermekes családokban divat és jellemző a gyerek kiszolgálása. Az óvodást reggel aludni hagyják, s aztán gyorsan-gyorsan öltözteti anyuka, nagymama. Minek bíbelődjék például a gyermek a cipő befűzésével ? Trónol a széken, az anyja görnyed, térdel előtte, és fűzi a cipőjét. A gyerek ezt még mulatságosnak is találja. A legtöbb gyereket mosdatják még hét, nyolc esztendős korában is. És hány túlzott anyát láttam én, aki reggel szépen bekészíti a gyerek ágya mellé a langyos mosdóvizet, s langyos szájmosó vizet, a tiszta zoknit, a tiszta fehérneműt. A vekker letakarva egy öreg szőrmekucsmával, nehogy, isten ments, felijessze a drága gyermeket !... Anyák, akik este nem ülnek tévékészülék előtt, nem olvasnak, hanem kamaszok cipőit „boxolják“, aztán kiöblítik a műanyag inget. „A gyerek csak nézze a tévét, nekem ez a kis munka semmi, meg nem is szeretem, ha pancsol“. De a cipőtisztítás, az ing-pancsolás mind, mind idő. Egy darabka abból a drágán, kurtán mért időből, amit életnek hívnak s ami bizony nem tart örökké. Nem az az anya jó anya, aki naponta földig hajol teremtménye, a gyereke előtt és kiszolgálja, hanem az, aki megtanítja : az életben mivel kell felmálháznod saját hátizsákodat. Mit kell magadnak elvégezned, hogy sose vállál a közösség terhére. A lánc persze végtelen. Fiatalasszonyok panaszkodnak, hogy otthon nem tanították meg őket egy rántottét se elkészíteni, újdonsült férjek homloka szalad ráncba, amikor emancipált feleségük bizony nem hajlandó kitisztítani a cipőjüket, kilögybölni a nájlon ingüket, a nájlon zoknijukat. Hát ez is munka ? — kérdezik s az édesanyjuk példáját idézik. Honnan sejtse az hogy bizony „csak ez is" munka, aki sose mosott ki egy inget, soha nem tisztította ki a cipőjét ? ! Megkezdődött az új tanév. Ha egyetlen egy reggelen csak egy városban pásztáznék végig az iskolába induló gyerekek ágya, asztala előtt! Ha megszámlálhat nám a „gondos, jó anyákat (akik legalább is annak hiszik magukat) és kaptákban állva lesik a gyerek ébredését a bekészített, meleg fogmosóvízzel... Istenem, ha nekem ilyen képességem lenne ! De mivel nincs, engedjék meg, hogy arra az anyára gondoljak, akivel egy nyárvégi napon a révi barlangnál találkoztam, s aki „felmálházta" három éves gyermekét is. L SELYPÍTŐ gyermek egtöbb gyermek selypít az iskoláskor előtt. Az iskolában egyes gyermekeknél ez a selypítés igen gyakran észrevétlenül elmarad, minden beavatkozás nélkül. Ha a gyermek az iskolás korban sem hagyja el a selypítést, a szülő megijed, aggodalom tölti el, hogy vajon mi lehet az oka a selypítésnek, miért nem nőtte ki gyermeke ? Ajánlatos ilyen esetben elvinni a szakemberhez, a logopédushoz, hogy minél hamarabb megállapítsa a beszédhiba okát, és segítségére lehessenek a hiba leküzdésében. Mi okozhatja a selypességet ? Külső és belső okai lehetnek. Külső okoknál nagy szerepet játszik a kisgyermekkorban való hangutánzás. A hangutánzás képezi a beszéd elsajátításának alapját. Ezért nem mindegy a gyermek szempontjából, hogy környezete milyen beszédmintákkal szolgál. A beszédfejlődés egyes szakaszaiban nem jó, ha a szülők torzhangzású dajkanyelven szólnak. Ugyancsak ne ismételjék a szülők a gyermek selypítve kimondott szavait. Ha a gyermek azt mondja, hogy macka, a szülő azért mondja csak helyesen: macska! A környezetnek a gyermek felé irányuló beszédmagatartásától függ a beszédfejlődés teljes folyamata. Beszédmagatartáson azt kell érteni, vajon kiváltja-e a gyermek érzületvilágában a beszédszöveg a hangok utánzásához szükséges kedvet, vajon megfelel-e a szöveg a gyermek értelmének és az általános fejlesztési szempontoknal. A beszédfejlődés hatóerőit elsősorban a külvilág adja. Előfordul, hogy a külvilág beszédfejlesztési hatóerői megvannak, és mégis késik a beszédfejlődés. Ilyenkor szervi elváltozások állhatnak fenn. Ezek lehetnek : foghiány, vagy szabálytalan fognövés, alakelváltozások, a nyelv alakbeli eltérése, szájpadlási hibák vagy esetleg nagyothallás. Ha megfigyeljük a selypítő gyerekeket, láthatjuk, hogy a nyelv helytelen viszonyulása a szájpadláshoz és a fogakhoz okozza a hangok helytelen képzését, illetve kiejtését. Mivel a nyelv igen érzékeny, mechanikai eszközökkel nem szabad állását irányítani (Ezt a rossz módszert a múltban gyakran használták.) Csak olyan eszközök használata ajánlatos, amelyeket a szájon kívül tudunk használni. A levegő irányának szabályozására például vékony csőbe, lyukas kulcsba, vagy keménypapír élébe fuvatunk. Az „S“ hang kialakítására igen jó módszer a vasutas játék. A sistergő mozdony s-s-s utánzása, vagy a „Z“ hangnál a méhek, dongók zümmögése, legyek repülése, vagy a kígyó sziszegésének utánzása az „Sz“ hangnál. „Zs“ hangra a repülők leszállását lehet utánozni. Ha több hang képzése hibás, akkor mindig azt javítjuk először, amelyiknek javítása könnyebbnek ígérkezik. A kialakult jó hangokat ne önállóan, hanem szavakban hangoztassuk, ismételtessük a gyermekkel. Fontos, hogy játékosan, játék közben foglalkozzunk a gyermekkel, hogy észrevétlenül alakuljanak ki a hiányzó hangok. Az egytagú szavakat úgy válogassuk össze, hogy a sziszegő előtti mássalhangzóváltozás adja az értelmi különbséget. Pl. méz-kéz-réz-réz ; láss-más-fuss-fuss, hús-has-vas-kas. Gyakoroltassuk a sziszegő hangokat szó elején, szökőzepén, szóvégén : savanyú-sóska, eső-fésű, piros-langyos. A gyermek figyelmét rá kell koncentrálnunk teljes mértékben a kiejtésre. Figyelje meg a mi nyelvállásunkat, szájmozgásunkat, és utánozza. Célravezető az is, ha olyan szövegeket iktatunk be, amelyekben nem szerepelnek a hibás hangok, hogy a helytelen képzésihelyeket elfelejtessük. Pl. ha hibás az „s“ és „zs“ hang, akkor vegyünk olyan szöveget, amiben sok „t“ és „d“ hang szerepel. Az egytagú szavak után vegyünk több tagú szavakat, majd mondatokban gyakoroltassuk, olvastassuk és meséltessük a gyereket. A külső okokból származó selyesség nem jár együtt az értelmi fogyatékossággal. Tehát vagy a gyakorlás, vagy sebészi beavatkozás által tökéletesen elmúlhat. A belső okok viszont, amelyek a felsőbbrendű idegműködés rendellenességeiből származnak, értelmi fogyatékosságot is rejthetnek. Előfordulhat azonban az is, hogy laikusok és esetleg pedagógusok is értelmi fogyatékosnak tartanak hibás beszédű tanulókat. Ez akkor állhat elő, amikor a tanulónál a beszédhiba tudata beszédfélelmet, beszédgátlást és önbizalom hiányát eredményezi. Rossz a kapcsolata társaival, környezetével és iskolai teljesítményei sem kielégítőek. Elsőrendű feladat az ilyen gátlásos gyermekeket feloldani foglalkozás közben gátoltságukból, kisebbségi érzetükből. Horváth Kovács Hajnal gyógypedagógus ELŐRE 3. oldal SZÜLŐKNEK NEVELÉSRŐL A tanévkezdéssel a szülők is megnyugodtak. Megvásárolták a szükséges tanszereket, egyenruhát, és az első napon elkísérték gyermeküket az iskolába. Sokan úgy érzik ezzel megtettek mindent, amit csak tehettek gyermekeikért. Ez azonban még nagyon kevés. Miért ? — kérdeznék sokan. Azért, mert a gyermek tevékenységében a játék mellett helyet kapott a munka, s a tanulás került a középpontba. Ennek a munkának pedig már mások a követelményei, más a levegője, hangulata. A munkának eme világába kell a szülőknek beilleszkedniük amellett, hogy megteremtik gyermek ELINDULTAK keiknek a szükséges anyagiakat. A felelősségnek, amelyet a szülők éreznek gyermekeikkel szemben, tartalmában bővülnie kell, jelentőségében pedig módosulnia. Minden szülő felelős nemcsak saját, hanem a mások gyermekeiért is, éppen úgy, mint ahogy az egész szocialista társadalmunk felelős az ifjúságért, országunk jövőjéért. Az ifjúság nevelése nekünk, pedagógusoknak és a szülőknek a kezébe van letéve. Egyformán felelősök vagyunk jövőjükért ! Éppen ezért úgy kell elindítanunk az életbe a kicsi gyermekeket, hogy ne vádolhassanak bennünket sem a jelenben, sem a jövőben. Ütjük majd a továbbtanulásban legyen sírna, a közösségben örömmel gyűjtsenek gazdag élményeket, amelyeket majd felnőtt korukban is szívesen emlegetnek. Nagyon fájó lenne minden szülőnek, ha gyermeke kellemetlen érzésekkel gondolna vissza gyermekkorára. Nem elég az, ha jóságukat, szeretetüket a naponkénti törődéssel mutatják meg, s magára hagyják a gyermeket botladozó lépteivel, szorongásaival és az ismeretlentől való félelmével. Irányítani, bátorítani kell őket. Ebben sok segítséget adnak a pedagógusok, akik hivatásuk magaslatán olíva faváltást, és még egyet: a gyermekekre fordított fáradozás gazdagon meghozza gyümölcsét. Fogjuk meg hát a gyermek kis kezét, amelyet annyi bizakodással nyújt felénk, a felnőttek felé. Irányítsuk, tanítsuk, segítsük őket! Varga Piroska tanítónő nítják, nevelik és formálják a holnapi