Előre, 1970. november (24. évfolyam, 7149-7173. szám)
1970-11-21 / 7166. szám
ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS TRAIAN GROZAVESCU, ahogyan én ismertem A temesvári hadtesthez kellett bevonulnom az első világháború idején. Egyévi kiképzés és a tisztiiskola elvégzése után 1916 május elején, mint tisztjelöltét, kiküldtek az olasz hadszíntérre az Isonzó mellé, a doberdoi frontszakaszra. Itt ismerkedtem össze Traian Grozavescuval, aki Velem egykorú és szintén tüzértiszt volt. Nehéz és súlyos harcok folytak. Egymást követték a hírhedt Isonzocsaták, de a nagyobb lélegzetű támadásokat kiadósabb pihenők váltották fel. Minthogy egy tüzérezrednél szolgáltunk, ütegeink is közel állottak egymáshoz, az ütközetek között rendszeresen találkoztunk és eltréfálkoztunk egymással. A harcok közötti pihenők idején Grozavescu énekelgetett, én meg hegedültem. Nem egyszer megtörtént, hogy a legjobb álmunkból vertek fel minket : muzsikálnunk kellett a kapitány parancsára. Ilyenkor egymást sajnálva kászálódtunkki fekhelyünkről és akarva-nem akarva álmosanfáradtan húztuk a bajtársaktól diktált nótákat. Grozovescut Csutkának becézték bajtársai, az ő éneklése fontos szerepet játszott a mulatozásokon. Az ütegparancsnok és a tiszttársak felváltva énekeltették a román és magyar dalokat, de ha valamelyik bajtársnak kedve szottyant rá, Grozavescu operaáriákat dalolt. Mindezt nekem egy szál hegedűn kellett kísérnem. A magyar nóták közül legtöbbet a Csak egy kislányt... míg a román műdalok közül legszívesebben a $tii Tu cinci te-am finut pe brate címűt kérték a tiszttársak. Az ütegtisztek között vegyesen voltak románok, magyarok, németek, mert az ezred a Bánátból toborzódott. A legmulatósabb tisztünk Liviu Popovici, az üteg tényleges főhadnagya, aki egyben a mulatozó társaság legjobb ivója is volt. Foglalatosságunk nem volt éppen lélekemelő és sokszor esett nehezünkre ez a szolgálat. Azonban ez a közös sors erősen öszszekovácsolt bennünket. Grozavescu kitűnő bajtárs volt, aki egyforma szeretettel énekelte, mind a magyar, mind a román népdalokat és műdalokat. Hibátlanul beszélt magyarul és jól tudott németül is. Mindig arról beszélt, hogy tenarista szeretne lenni és már akkor elhatározta, hogy énekelni tanul, ha befejeződik a háború. Nyugalmasabb és józanabb óráinkban legszívesebben operaáriákat énekelt Puccini Tosca-jából, vagy a Pillangókisaszszonyból, esetleg a Bohéméletből. Már akkor sejtettük, hogy egyszer nagy énekes lesz belőle, amiben ő maga is nagyon bízott, örökké jókedvű, melegszívű pajtás és barát volt, aki szerette és értette a tréfát. Velem talán azért került bizalmasabb barátságba, mert magam is lugosi származású vagyok, jól beszéltem románul, és szívesen vitáztam zenei problémákról. Mindkettőnket úgy ismertek és becéztek mint „lovasított tábori muzsikusokat" minthogy lóháton jártunk egyik mulatságból a másikba. A háború vége is együtt ért bennünket , a Piave mentén ágyúállásaink közel váltak egymáshoz, fedezékünk is közös volt. Amikor híre járt, hogy felbomlóban a front, egy este úgy határoztunk, hogy nem fogunk fogságba kerülni, hanem együtt megyünk haza, ha kell gyalog. Valóban el is indultunk, s valahol Tirolban, Innichen táján vesztettük el egymást. Leszerelésünk után Pesten találkoztam Grozávescuval. A Zeneakadémián rövid ideig Sík Józseftől tanult énekelni. Később mindketten hazajöttünk Kolozsvárra. Itt Grozavescu a Román Opera kórusában énekelt és énekleckéket vett a Conservatoriumban. Hamar feltűnt rendkívüli szépségű és erejű hangja és márszerepeket is kapott, amelyekben nagy sikert aratott. Mikor 1922-ben Kolozsváron az utcán találkoztam vele, mesélte, hogy Bécsbe készül, ahol Steiner professzornál akarta tovább képezni hangját. Nem sokat kellett tanulnia, mert hamar a Népoperához (Volksoper), majd a bécsi világhírű Állami Operához szerződött. Egy csapásra híres tenorista lett, rendszeresen vendégszerepelt a budapesti és berlini operákban. Közben gyakran énekelt idehaza is. 1925-ben, mikor Kolozsvárt volt, felkeresett sikereit mesélte és nevetve idéztük közös harctéri emlékeinket. Továbbrais a jókedvű, vidám cimbora és őszinte barát volt, bár az akkori idők légköre erősen feszült lett. Mint a bécsi opera tagja újabb és újabb szerepeket tanult. Bécsben, 1927-ben, családi perpatvar áldozata lett. Vendégszereplésre kellett Berlinbe utaznia. Már becsomagolt, mikor felesége kijelentette, hogy ő is vele akar utazni. Ebből vita támadt közöttük és az idegbajos bécsi asszony, aki osztrák katonatiszt leánya volt, jól irányzott pisztolylövéssel megölte.. A román, de egyben a világ művészi élete az egyik legszebb hangú tenoristát vesztette el benne. Most lenne hetvenöt éves. LAKATOS ISTVÁN A KÖNYVSZALON ÍGÉRETE Szellemi életünk újdonsága : megnyílt a fővárosban az első országos könyvszalon. Eddig is megrendezték minden évben a friss könyvtermés kiállítását a Legszebb könyvek versenyének keretében Mi újat hoz a könyvszalon, túl a névváltozáson ? Nem a könyvgrafika eredményei alapján válogatták össze a kiállított köteteket, hanem azzal az elgondolással, hogy híven tükröződjék a huszonegy könyvkiadó tevékenységének sajátossága, munkájának eredménye, törekvéseinek iránya. Tehát átfogóbb, vagy ha úgy tetszik, szintetikusabb ez a mostani kiállítás a régebbieknél, és feltétlenül szemléltetőbb : az idei termés 3875 könyvéből kerültek a polcokra a legjellegzetesebb művek, hogy mutassák az átszervezés óta folyó kiadói munka éves eredményét. Ennyi könyvet nem is lehet áttekinteni, különösképpen ha a szalon látogatója nem a közfogyasztási cikkek kiállításának futó vendégeként járja be a Dalles termet, hanem a szellemi érdeklődés elmélyültebb szemlélődést és reflektálást kívánó kiváncsiságával. Igaz, a polcokra kirakott könyvek inkább a nézelődést szolgálók, mint a közelebbi ismerkedést, bár sehol sincs kiírva, hogy a kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos. Mégis, ritka eset, hogy valaki bátorkodjék egy-egy könyvet helyéről leemelni, hogy óvatos kézzel átlapozza. Talán a szalon elnevezés kötelez erre az illedelmes viselkedésre, de a rengeteg érdeklődő sürgése-forgása nem is tenné lehetővé a közelebbi ismerkedést a könyvújdonságokkal. Rengeteg a könyv ebben a szalonban. Nem számoltam meg őket, de érzésem szerint az idei termés túlnyomó többsége jelen van, és még én is szinte belekábulok a sokféle kiadvány szemlélésébe, pedig igazán szokva vagyok a könyvekhez. Mennyi ismeretlen világ, mennyi kiaknázatlan ígéret ! Persze, nem mindegyik szól hozzám, vagy akár bármelyik látogatóhoz, hiszen könyvkiadásunk az egész ország olvasmánygényének kielégítésére törekszik. S az igény igen sokféle és igen eltérő ; ezt a kiadói törekvések sokféleségéből is lehet következtetni. Rengeteg a szakkönyv, a tudományos munka, a politikai értekezés, az ismeretterjesztő mű és ebben a sokszínű világban egyáltalán nem dominál a szépirodalom. Legalább nyolc kiadó foglalkozik megjelentetésével, mégis a szalon nyújtotta összbenyomás alapján a literatura gazdag termése nem uralja a többi kiadványokat. A magyar könyvek a Kriterion buzgalmából jelentős helyet foglalnak el. Kerestem a többi kiadók polcain is a magyar nyelvű kiadványokat, de a Dacia tizenkét könyvén kívül alig találkoztam velük. Pedig a szakkönyveket és tudományos dolgozatokat megjelentető kiadók jelen lehetnének ilyen kötetekkel is. A legszebb magyar nyelvű kiadvány, a Kriterion eseménye : a Balladák könyve. A polcon a mintapéldány : szürkésfehér vászonkötés, a fedőlapon kalotaszegi varrottas motívum. Kallós Zoltán saját gyűjtéséből válogatta ki a 259 ma is élő népballadát. Bizonyára sok elfogyna ebből a könyvből a szalon látogatói között ha árusítanák. A bejáratnál működő standon azonban nem árusítanak — vagy legalábbis csak elvétve — újdonságokat, csupán olyan könyveket, amelyek bármelyik üzletben kaphatók Mitől szalon ez, és nem kiállítás ? A kérdésre nehezen kapok választ a látottakból. Az eddigi kiállításoktól eltérő új vonás a bőséges tájékoztató anyag, a kiadók jövő évi tervének osztogatása, az Eminescu kiadó Jurnal de editor című tájékoztató közleménye. Ezen kívül beígértek még író-olvasó találkozókat is. Mégis úgy érzem, hogy első könyvszalonunk még alig lépte túl az eddigi kiállítások keretét. Vagy legalábbis az első lépést igen bátortalanul tette meg. így is ígéretes újítás azonban, mely minden bizonnyal évről évre gazdagodik majd tartalmában. Mert az elnevezés kötelez. Első könyvszalonunk mérleg jellegű, és kis mértékben a kiadók közvetlen kontaktusa a közönséggel. Mert ott, ahol már hagyománya van a könyvszalonnak, a kiadók erre az eseményre időzítik legérdekesebb könyveik megjelenését, itt kezdik meg ezek árusítását a szerző jelenlétében, vagy ismert színészek közreműködésével. így, ahogyan a Dalles teremben kiállított könyvek jelentkeznek, kissé muzeális jelleget ölt a könyvszalon. Olyan könyveket látunk, amelyeket már nem lehet kapni sehol sem, vagy olyanokat, amelyeket éppenséggel bőséggel találni minden üzletben, mert nem kelendőek. S a néhány újdonság amit felfedezhetünk (a Kriterion kiadó új könyvein szalagkötés jelzi, hogy az első országos könyvszalon alkalmára készültek el), az üzletekben jelenik majd meg. Pedig a nagy forgalmú szalon kitűnő alkalmat nyújtana a közvélemény fürkészésére, a kiadók gyakorlatilag megtudhatnák , mi vált ki érdeklődést új termésükből és mi nem. Amolyan alkalmi mintaüzletté lehetne avatni a könyvszalont, ahol a közönséggel teremtett közvetlen kapcsolat más formái mellett a kiadók maguk kínálhatnák áruikat, hogy felmérhessék kelendőségüket. Lehet, mindez szerepel a rendezők és szervezők elgondolásai között és csupán a kezdet nehézségei miatt halasztódtak későbbre. ígéretes ez a szalon, mégha egyelőre inkább kiállítás és csupán előrevetíti igazi jellegét. Máris örvendhetünk a könyvek sokféleségének és bőségének, az olvasó iránt tanúsított figyelemnek, és nem kevésbé a látogatók végtelen seregének. Mindez együttvéve jelzi azt a fontos szerepet, amelyet a könyv életünkben betölt. KOVÁCS JÁNOS KEDVEZŐ GAZDASÁGI MÉRLEG (Folytatás az 1. oldalról) nem ezen felül mintegy 18 millió lej értékű többlettermelést bocsátottak a nemzetgazdaság rendelkezésére. Egészítsük ki a fentieket azzal, hogy a kombinát minden egysége teljesítette kilenc havi előirányzatát,, ezért a kiváló eredmények okozta örömben mindnyájan osztoznak. De ne feledkezzünk meg a segesvári- ,cserép-, és téglagyárról, a makRTaTvi lenaztatóról és a régeni Reputilica -TVéTyiipari vállalatról sem. Noha veszteségeik nem voltak a faipari kombinátéhoz mérhetőek, az ezek felszámolására rendelkezésre álló eszközök, lehetőségek is jóval szerényebbek voltak. De így is sikerült, s ma mindhárom fent idézett vállalat abban a helyzetben van, hogy tervének teljesítését jelentheti. Számos vállalatban, ahol nem járt az árvíz, az eredmények a várakozásnak megfelelően alakultak. A várakozás alatt persze az idei körülmények között nem csupán a terv teljesítését kell értenünk, hanem ennél jóval többet: az anyagi és emberi tartalékok mozgósításával és termelésbe való bevonásával minél nagyobb mennyiségű terméket előállítani, hogy pótolni lehessen a veszteségeket, kieséseket Nincs szándékunkban azt állítani, hogy e feladat könnyűszerrel megoldható. Tudott dolog, hogy maga a terv teljesítése is elég törődést, gondot okoz minden vállalat közösségének, hát még azon felül adni! De mindenütt megértették, hogy a rendkívüli körülmények között, rendkívüli módon is kell dolgozni. Ennek szép példájával ismételt esetekben találkozunk Maros megyében is. A nitrogénes műtrágya kombinát eddig — az előirányzaton felül — 21,5 millió lej értékű terméket állított elő, s minden biztosíték megvan arra, hogy az idénre vállalt —éveiközben ismételték, megújított és növelt — kötelezettségét maradéktalanul teljesíti. A Metalotehnica vált falat, amelynek tevékenységét, egyébként évről-évre egyre kedvezőbb eredmények fémjelzik, eddig mintegy 11 millió lej értékű többlettermeléssel büszkélkedhetek, ami egyben azt is jelenti, hogy vállalását is megtetézte mintegy 3 millió lejjel. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy az idén jelentős beruházási munkálatok is folytak e vállalatban — ami köztudomású igen sok törődést igényel a munkaközösség részéről, az értékelés feltétlenül kedvező kell, hogy legyen. Csupán közbevetőleg említsük meg, hogy a beruházási terv teljesítése is kielégítően alakult, ami természetesen megerősíti értékelésünket. Természetes, hogy a megye valamennyi vállalata tevékenységének értékelésére nem térhetünk ki. S ha név szerint nem is írtunk ide minden egységet, egy közös jellemvonás mindenikre érvényes; nevezetesen az, hogy mindenhol azonos a törekvés, az idei évet minél kedvezőbb eredményekkel zárni. Csupán így lehet megteremteni a zökkenőmentes átmenetet egy új tervidőszakra, mely a haladás és civilizáció újabb magaslataira emeli hazánkat és azon belül minden megyét. A toronyház nem dőlt össze (Folytatás az 1. oldalról) Józsika, mert ne, szalad Málcsi is. Megvárjuk őt is, amíg felül, megvárjuk azt is,amíg megkérdi a sofőrt, hogy vannak a gyerekek, s csak azután indulunk, persze, 30 ember elkésik a munkából, de fő, hogy Józsika és Málcsi között a barátság megmaradjon. Tudjuk, mit és hogyan építenek Tokióban, de ha itt bemegyek vásárolni az önkiszolgálóba, a kasszánál egy külön elárusítónő veszi ki a kosaramból a doboz cigarettát, megszemléli alaposan, s bediktálja a kolléganőjének, hogy 1,70 lej, a becsüs ugyanezt végigcsinálja mindenkivel, és senkinek nem tűnik fel, hogy itt tulajdonképpen arról van szó, hogy egy ember munkáját ketten végzik, ezért kell sorbaállni minden apróságért. — Próbálom rábeszélni Riti kollégát, hogy a kilátásban lévő szentgyörgyi nagyáruház tervéhez használja fel az amerikai Guggenheim múzeum építőinek alapötletét, amelynek lényege az, hogy az emeletek spirálszerűen emelkednek, tehát nem kell lépcső vagy lift. Nem tudom, ebből, amit itt összebeszéltem, milyen cikk kerekedik ki, de még arra kérem, írja be, hogy jó gárda dolgozik nálunk, jó technikusokat kapunk Vásárhelyről, és említse meg pozitív példaként Megyeri Ferenc mérnököt, de hogy ne fogják rám, hogy azért mondom, mert nagyváradi mint én, írja oda Csatlós Hubát is, ő marosvásárhelyi. SPORT • SPORT • SPORT • SPORT Már ma eldőlhet az elsőség új NEMZETKÖZI KÉZILABDA TORNÁN KOLOZSVÁR! TUDÓSÍTÁS Megérdemelt pihenőjüket élvezték pénteken a XI. Kárpátok Kupa kézilabda torna részvevői. Nyugodtan jelenthetjük ki ezt, hisz az első három forduló mindegyike, de különösen a csütörtöki mérkőzések ugyancsak próbára tették a játékosokat mind erőnléti, mind lélektani szempontból. Ezt fölösleges hangsúlyozni is, hiszen a péntekig lebonyolított mérkőzéseknek több mint a felén a győztesek mindössze egy-két gólos győzelmet arattak, egy találkozó pedig döntetlennel végződött. Kettő fejeződött be csupán nagyobb gólarányú győzelemmel. (Mindkettőt A-válogatottunk aratta, hazánk utánpótlás együttesével, illetve a Szovjetunió válogatottjával szemben.) Ha a kiegyensúlyozottság, az erőviszonyok szempontjából osztályoznánk az eddigi találkozókat, úgy kétségtelenül a csütörtöki, sorrendben a harmadik mérkőzés-sorozat hódítaná el az elsőséget, amely nézőszámban is rekordot hozott : a három összecsapás zsúfolásig telt nézőtér előtt, hatalmas buzdítás-bíztatás hangpárbaj mellett zajlott le. Csak fokozta a parázs hangulatot, hogy valamennyi találkozó szinte végig bizonytalan kimenetelű volt, hol az egyik, hol a másik válogatott szerezte meg a vezetést és nem volt hiány a legváratlanabb, előre nem várt fordulatokban sem. Már az első, Német DK—Románia utánpótlás mérkőzés is jelezte az ádáz küzdelmeket. A világbajnokság ezüstérmesének ugyancsak meg kellett dolgoznia, hogy fiataljaink első félidőbeli 8:7-es vezetése után 14:13 arányban a maga javára fordítsa a találkozó állását. Utánpótlás együttesünk egyre jobban játékba lendült, és túlzás nélkül állíthatjuk, méltó, mindenben teljesen egyenrangú ellenfele a torna valamennyi résztvevőjének. A csütörtöki műsor második felvonásában megszületett a torna első és eddig egyetlen döntetlenje is. Főszereplői, más szóval :,,szerzői, a jugoszláv és a szovjet fiúk, akik miután az első harminc perc végéig fejfej mellett haladtunk (félidőben 6:6 volt az eredmény), végül kénytelenek voltak kiegyezni 13:13-as végeredménnyel. Nagy küzdelem jellemezte az utolsóként sorra került Románia A—Magyarország mérkőzést is, amelyen válogatottunk az első félidőben mérsékeltebb teljesítményt nyújtott. Különösen a támadás során hibáztak többet a román fiúk, közülük is elsősorban a torna elsőszámú gólkirály jelöltje, Gruia. A valósághoz tartozik azonban, hogy a magyar csapat nagyon jól összpontosított és Horváth kapus már-már góloknak látszó lövéseket hárított bravúrosan. 6:4-ig a vendégek vezettek, de a félidő végül mégis csapatunk 7:6-os előnyével zárult, hogy szünet után, (miután egy adott pillanatban már 12:7-re vezettünk) végül is a 17 :15-ös román győzelemmel záruljon a rendkívül izgalmas és színvonalas találkozó. A pénteki szabadnap után ma a döntő összecsapásokra kerül sor. Lehetséges, hogy az este, negyed nyolckor kezdődő Jugoszlávia—Románia mérkőzésen eldől az elsőség kérdése is. Az első három forduló után ugyanis már csak csapatunk áll pontveszteség nélkül és amennyiben sikerül legyőzni a jugoszláv együttest is, valószínűleg Románia a torna győztese. A mai (szombati) részletes műsor háromnegyed 5-kor: Románia utánpótlás — Magyarország ; 6 órakor : Német DK—Szovjetunió; negyed nyolckor Románia—Jugoszlávia. Holnap pedig az utolsó fordulóval befejeződik a XI. Kárpátok Kupa férfi torna, amely minden bizonynyal méltó előjátéka a jövő héten Temesváron kezdődő hasonló elnevezésű női mérkőzés-sorozatnak. LÁSZLÓ FERENC TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • A Román Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága Constantinescut, a Bukaresti Dinamo kapuvédőjét, a vasárnapi Petrolul elleni rangadón elkövetett kihágása miatt figyelmeztetésben és megrovásban részesítette. Az enyhe ítéletet azzal az indoklással hozták, hogy Constantinescu ellen eddig semmiféle kifogás nem merült fel • Tovább tartja előnyét Elisabeta Polihroniade az országos női egyéni sakkbajnokság döntő tornáján. Legutóbb, világossal, Olteanu ellen nyert, s 12 forduló után 10 ponttal biztosan vezet. A második helyezett Baumstarcknak 9 pontja van. A HÉT 5. számának tartalmából: • Huszár Sándor: Sajátos és általános • Gálfalvi Zsolt: A korszerűség és hatékonyság jegyében • Jancsó Elemér: Az elfelejtett múlt üzenete • Csehi Gyula: Ki fél az irodalom-szociológiától • Farkas Árpád versei • Láng Gusztáv: A regényíró kalandja • László Ferenc: Apropó: Beethoven! ,• Radu Penciulescu: Mi a színház ma? • Domokos Eszter: Kritikán aluli műfaj? ,• Ágoston Hugó: A világegyetem első negyedórája • Jakó Zsigmond: A tudományok székelyudvarhelyi műhelye • Bretter György: Mítosz? Filozófia? • Mikó Imre: Kis nép nagy fia • Cyrus L. Sulzberger: Beszélgetések de Gaulle-lal. Bajor Andor, Blénesi Ernő, Bodor Pál, Fodor Sándor, Majtényi Erik, Lászlóffy Aladár, Szász János, Veress Zoltán rovatai. A Románia Szocialista Köztársaság és Bulgária Népköztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási SZERZŐDÉS Románia Szocialista Köztársaság és Bulgária Népköztársaság, attól az óhajtól lelkesítve, hogy a szocialista internacionalizmus, a nemzeti szuverenitás és függetlenség tiszteletben tartása, a jogegyenlőség, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös elvtársi segítségnyújtás, a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján erősítsék és elmélyítsék a testvéri barátság kapcsolatait, a sokoldalú együttműködést és a jószomszédi viszonyt a román és a bolgár nép között, abban a szilárd meggyőződésben, hogy a román és a bolgár nép testvéri kapcsolatainak fejlesztése, mely kapcsolatok megszilárdultak a nemzeti és társadalmi felszabadulás céljaiért, a reakció és a fasizmus ellen vívott közös harcban, megfelel a két nép létérdekeinek, a béke és a szocializmus ügyének, tudatában lévén, hogy a szocialista államok testvéri szolidaritása a társadalmi rendszer közösségének, a két ország népei és az egész szocialista közösség alapvető céljai és törekvései azonosságának rendíthetetlen alapjára épül, szilárdan eltökélve, hogy megacélozzák a szocialista országok egységét és összeforrottságát és tiszteletben tartják az 1955. május 14-én a NATO általi fenyegetésre való válaszként megkötött Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződésben előirányzott kötelezettségeket a szerződés érvényességének időszakában, kifejezve azt az akaratukat, hogy következetesen síkraszállnak a megértés és együttműködés légkörének a meghonosításáért a balkáni térségben és az egész világon, a kölcsönös haladás, az általános béke és biztonság érdekében, és azzal a szilárd elhatározással, hogy szembeszegülnek az imperializmus, a militarizmus és a revansizmus erőivel, amelyek fenyegetik a békét, töretlenül érvényre juttatva a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés politikáját,, az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának céljaitól és elveitől vezérelve, nagyra értékelve azt aszerepet, amelyet az 1948. január 16-án aláírt román—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés töltött be a román nép és a bolgár nép közti testvéri barátság és együttműködés szüntelen fejlesztésében, figyelembe véve a két állam tapasztalatait és eredményeit a szocializmus építésében, valamint az Európában és a világon végbement változásokat, elhatározták, hogy megkötik jelen szerződést, s ebből a célból megegyeztek a következőkben : 1. SZAKASZ A Magas Szerződő Felek a jövőben is erősíteni fogják a román nép és a bolgár nép közti tartós barátságot, s fejlesztik a két állam politikai, gazdasági, társadalmi, tudományos és kulturális együttműködését a szocialista internacionalizmus, a nemzeti szuverenitás és függetlenség tiszteletben tartása, a jogegyenlőség, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös elvtársi segítségnyújtás, a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. 2. SZAKASZ A Magas Szerződő Felek, a szocialista államok közötti kapcsolatok elveiből kiindulva — beleértve a kölcsönös előnyök, a kölcsönös elvtársi segítségnyújtás és a szocialista nemzetközi munkamegosztás elveit is —, a jövőben is fejlesztik a két ország együttműködését és kooperációját gazdasági és műszaki-tudományos téren és hozzájárulnak a gazdasági kapcsolatok és az együttműködés fejlesztéséhez és erősítéséhez a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében, valamint a többi szocialista állammal. 3. SZAKASZ A Magas Szerződő Felek fejlesztik és erősítik a kapcsolatokat a tudomány, az oktatás, a művészet, a kultúra, a sajtó, a rádió-televízió, a filmművészet, az egészségvédelem, a testnevelés és a turisztika terén és támogatják a társadalmi szervezetek együttműködését az anyagi és szellemi értékek kölcsönös jobb megismerése és a két nép barátságának további erősítése céljából. 4. SZAKASZ A Magas Szerződő Felek a jövőben is munkálkodni fognak a szocialista államok baráti és sokoldalú együttműködési kapcsolatainak fejlesztéséért, a szocialista világrendszer egységének és összeforrottságának erősítéséért a béke és a haladás érdekében világszerte. 5. SZAKASZ A Magas Szerződő Felek, következetesen folytatva a békés egymás mellett élés politikáját, erőfeszítéseket fognak tenni, hogy létrejöjjön a nemzetközi enyhülésnek és — függetlenül társadalmi rendszerüktől — az összes államok közötti együttműködésnek a légköre, hogy békés úton rendezzék az államok közötti viszályokat, hogy meghiúsuljanak az imperialista körök agresszív tervei, hogy megszűnjék a fegyverkezési hajsza, hogy megvalósuljon az általános és teljes leszerelés, hogy végérvényesen felszámolják a kolonializmust és a neokolonializmust. A Szerződő Felek támogatni fogják azokat az országokat, amelyek felszabadultak a gyarmati uralom alól és a nemzeti szuverenitás és függetlenség erősítésének útját járják. A két Szerződő Fél a Jövőben is harcolni fog az európai béke és a biztonság erősítéséért és egy hathatós európai biztonsági rendszer megteremtéséért. A Szerződő Felek a jövőben is aktívan támogatni fogják a jószomszédi kapcsolatok kialakítását, valamint az együttműködés és a kölcsönös megértés fejlesztését a Balkánfélsziget országai között a térség tartós békéjének biztosítása céljából. 6. SZAKASZ A Magas Szerződő Felek kijelentik, hogy az európai biztonság szavatolásának egyik fő feltétele a második világháború után Európában kialakult államhatárok sérthetetlensége. A Szerződő Felek, az 1955. május 14-i Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződésnek megfelelően, kifejezik azt a szilárd elhatározásukat, hogy a többi tagállammal együtt biztosítják a szerződés tagállamai határainak sérthetetlenségét és minden szükséges lépést megtesznek, hogy megelőzzék az imperializmus, a militarizmus és a revansizmus erőinek bármely agresszióját. 7. SZAKASZ Abban az esetben, ha a Magas Szerződő Felek egyikét fegyveres támadás éri egy állam vagy egy államcsoport részéről, a másik fél, az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának 51. szakaszában foglalt elidegeníthetetlen egyéni vagy kollektív önvédelmi jogával élve, minden rendelkezésére álló eszközzel haladéktalanul sokoldalú segítséget nyújt, beleértve a katonai segítséget is, a fegyveres támadás visszaveréséhez. A jelen szakasz előírásai alapján foganatosított intézkedésekről a felek haladéktalanul tájékoztatják az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsát, és az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmánya előírásainak megfelelően fognak eljárni. 8. SZAKASZ A Magas Szerződő Felek tájékoztatják egymást a két állam szocialista építéséről, véleménycserét folytatnak a kétoldalú kapcsolatok fejlődéséről és tanácskoznak a közös érdekű főbb nemzetközi problémákról. 9. SZAKASZ A jelen Szerződés előírásai nem érintik a Magas Szerződő Felek azon jogait és kötelezettségeit, amelyek az érvényben levő kétoldalú és sokoldalú egyezményekből fakadnak. 10. SZAKASZ Jelen Szerződés ratifikálásra kerül és a ratifikálási okmányok kicserélésének napján lép érvénybe. A ratifikálási okmányokat Bukarestben cserélik ki a legrövidebb időn belül. A Szerződést húsz évre kötik meg érvénybe lépésének napjától kezdődően. A Szerződés minden alkalommal öt-öt évre automatikusan meghosszabbítódik, ha a Magas Szerződő Felek egyike sem jelenti be írásban 12 hónappal a Szerződés érvényességi határidejének lejárta előtt, hogy szándékában áll felmondani azt. A Szerződést Szófiában, 1970. november 19-én kötötték meg két eredeti példányban, mindegyiket román és bolgár nyelven, mindkét szöveg azonos érvényű. Románia Szocialista Köztársaság nevében NICOLAE CEAUȘESCU ION GHEORGHE MAURER DÍSZELŐADÁS A Bolgár Kommunista Párt Szófia városi bizottsága és a Művészet- és Művelődésügyi Bizottság a szófiai Nemzeti Operában díszelőadást rendezett Románia Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttsége tiszteletére. Az előadáson jelen volt a Bolgár KP KB, a Népi Gyűlés Elnöksége és a kormány számos tagja, központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, tudományos, kulturális és művészeti személyiségek, valamint Szófiában akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és tagjai. A jelenlevők nagy lelkesedéssel, rokonszenvvel fogadták a hivatalos páholyokban helyet foglaló román és bolgár párt- és államvezetőket. Nicolae Ceausescu és Todor Zsivkov elvtársak barátságosan integettek az éljenző közönségnek. Elhangzott Románia Szocialista Köztársaság és Bulgária Népköztársaság állami himnusza. A bolgár dalszínház első színpadának élenjáró szólistái és más jeles művészek, nagy művészegyüttesek előadták bolgár és román zeneszerzők több művét, valamint egyetemes zeneműveket. Befejezésül népi ének- és táncműsort mutattak be. Az előadás nagy sikert aratott. Nicolae Ceaușescu elvtárs részéről virágkosarat adtak át a művészeknek. Protokolláris látogatás jen Gheorghe Maurer elvtársnál Ion Gheorghe Maurer elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke csütörtök este protokolláris látogatáson fogadta Kiril Neszterov elvtársat, Bulgária NK helyettes külügyminiszterét és Szpasz Goszpodov elvtársat, a Bolgár KP KB tagját, Bulgária NK bukaresti nagykövetét. A vendégek Todor Zsivkov elvtárs és a maguk nevében minden jót és mielőbbi gyógyulást kívántak Ion Gheorghe Maurer elvtársnak. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt találkozón részt vett Nicolae Ecobescu helyettes külügyminiszter és Nicolae Blejan, Románia szófiai nagykövete. 1970. NOV. 21., SZOMBAT Bulgária Népköztársaság nevében TODOR ZSIVKOV GEORG TRAJKOV