Előre, 1971. január (25. évfolyam, 7201-7225. szám)
1971-01-13 / 7209. szám
(Folytatás az 1. oldalról) hajlandó mozgósító változtatások tovább hevítik lelkesedésünket, növelik erőfeszítéseinket. Pártunk, politikai gyakorlatához híven, mint a nemzet érdekeit érintő minden fontosabb kérdésben, a jövőnkkel folytatott dialógus problémáiban is kikérte a nép véleményét. Országunk dolgozói, mint tulajdonosok és mint termelők, a legnagyob felelősséggel kapcsolódtak be a vitába. Egyöntetű megállapításra jutotttak : közelebb kell hozni a sokoldalúan fejlett szocialista jövőt. Ebben a dialógusban a hogyanra is válaszoltak. A munkások, mérnökök, tudósok, kutatók, technikusok százezrei és milliói, miután megismerték a munkaközösségükre jutó 1971 -es terv, valamint az egész ötéves időszak feladatait, számításokat végeztek, felmérték lehetőségeiket, felfedték üzemük, intézményük erőtartalékait, javaslatokat tettek, hogy miként szervezhetik meg munkájukat jobban és hatékonyabban. Tudatában vagyunk annak, hogy az elkövetkező öt esztendővel folytatott dialógusban mindannyiunknak erőnk, képességeink és tudásunk legjavával kell részt vennünk. Mindannyiunk — ez a szó a leghangsúlyosabb, mert valóban mindenki lankadatlan és mindennapos szorgalmából lesz valósággá a sokoldalú szocialista társadalom építésének ez a nagyszerű programja, és mert a közösséggel együtt mindenkit hozzásegít egyéni céljainak eléréséhez is. Ebből az ötéves tervből mindannyiunkra, személy szerint mindenkire jut egy bizonyos hányad, a feladatokból és a jól végzett munka gyümölcseiből is. Évente 3,5—4 százalékkal emelkedik majd a dolgozók reálbére ebben az időszakban. Gyorsabban haladni, időt nyerni ! — nagy feladatokat ró ránk ez az idővel folytatott verseny. Nemcsak a gyorsaság, hanem a minőség miatt is. Mint pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs rámutatott, nagyobb erőfeszítéseket akarunk tenni az iparfejlesztés terén, az egész nemzetgazdaság fellendítésében, hogy rövid időn belül felszámoljuk a múlt örökségét és megközelítsük a fejlett országokat. Éppen ezért pártunk, szem előtt tartva a nemzetgazdaság korszerűsítésének követelményeit, az új ötéves tervben célul tűzi ki az ipar szerkezetének jelentékeny módosítását. Azokat az iparágakat és ágazatokat fejleszti lendületesebben, amelyek meghatározott szerepet játszanak a nemzetgazdaság magas műszaki ellátottságában és általános haladásában, így nemcsak mennyiségileg, hanem főleg minőségileg érünk el nagy haladást az ipari termelésben. ötszáznegyven milliárd lej lesz az új ötéves terv összberuházása. Vagyis annyi, mint az egész hetedik évtizedben volt. Gondos, körültekintő és hatékony munkánk nyomán sokszorosan megtérül ez a hatalmas összeg. Minél gyorsabban, annál jobb. S ez tőlünk függ. Nem könnyű a feladat, nem könnyű utolérni az időt, hiszen ő maga is rohan. Gondoljunk csak a tudományos-műszaki forradalom szélsebes sodrára, a fejlett gazdasággal rendelkező országok haladására. Sem az idő, sem más nem áll meg, hogy mi lassan lépegetve utolérjük. Éppen ezért gyorsabb tempót kell hogy diktáljunk saját magunknak. Századunk hetedik évtizedével együtt véget ért ötéves tervünk gazdag számbavétele megmutatta, hogy mire vagyunk képesek, s ennek fényében tekintünk a jövőbe. Anyagiakban és szellemiekben egyaránt szinte felbecsülhetetlen méretekben gazdagodtunk. Ugyanis, ha ide írjuk, hogy ipari össztermelésünk a nemrégiben zárult ötéves terv időszakában évenként átlag 11,7 százalékos ütemben növekedett, vagy hogy a nemzeti jövedelmünk csaknem másfélszeresen gyarapodott, vagy hogy a dolgozók minden rétegének felemelték a fizetését, ezzel még csak vázlatos képet sem nyújtottunk az 1965—1970-es évek eredményeiről. De tegyük félre a számokat. Nézzünk körül saját szűkebb környezetünkben, városunkban, falunkban, vagy házunk táján... és nézzünk önmagunkba is, mert emberségünkben, szocialista magatartásunkban is gazdagodtunk, tudásunkban szintén gyarapodtunk. Ezek után egész biztosan egyöntetű megállapodásra jutunk : az elmúlt öt esztendő az utóbbi negyedszázad eredményekben különben is gazdag Romániájának legtermékenyebb időszaka volt. Ebben a periódusban a termelőerők gyors ütemben fejlődtek, a szocialista termelési viszonyok megszilárdultak és tökéletesedtek, szocialista demokráciánk elmélyült, terebélyesedett, jelentős haladás történt a társadalom vezetési, irányítási és szervezési módszerei, formái megjavításának útján. Erről az alapról optimizmussal tekinthetünk a jövőbe, a világos és dolgos holnapba, melyet pártunk X. kongresszusa tisztán, lelkesítően és elérhetően tár elénk .Milyen költőiek Marxnak a szavai, melyekkel összehasonlítja az embert a tökéletes népházat építő, szorgos méhvel. Igen, az ember abban különbözik ettől a kis „műépítésztől," hogy tudatosan el is tudja képzelni előre azt, amit akar. El tudja képzelni jövőjét, formálni tudja holnapját. És a szocializmus körülményei között tudományos alapvetésű politikával, szorgos munkával meg is valósítja azt. DIALÓGUS A JÖVŐVEL 19.71 JAN. 13., SZERDA A szatmári Unió üzemfejlesztése és korszerűsítése jelentős nagyteljesítményű gépi felszerelést igényel. Az utóbbi hónapokban 20 SN—400 típusú esztergával, négy kudzsiri marógéppel, több mechanikus sajtóval, csiszológéppel és fúrógéppel bővült az üzem gépállománya. Jelentősen növeli az üzem teljesítményét, termelékenységét, rentabilitását a felfelé ívelő újító mozgalom 1966 óta több mint 33 millió lejnek felel meg az alkalmazott újítások előszámított gazdasági értéke. Csak a tavaly kivitelezett kanyarképes szállítószalag egyik alkatrésze gyártástechnológiájának módosításával több mint 600 ezer lejt takarítottak meg. Képünkön egy útrakész Diesel-mozdony szállítmány. AZ ÉPÍTKEZÉSEK MEGKEZDÉSÉRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK MINDENKIRE KÖTELEZŐEK? EGY NEM LÉTEZŐ ÉPÍTŐTELEPEN JÁRTUNK M ostoha körülmények között, télen, nyáron a szabad ég alatt dolgoznak a gyulafehérvári gépkocsi szállító egység (a Hunyad megyei szállítási vállalat egyik területi részlege) karbantartói. Érthető hát, hogy az érdekeltek nagyon is idejénvalónak tartják az egység új, 400 gépkocsit befogadó, korszerű karbantartó részleggel, tranzitszállóval rendelkező székhelyének építését. Az átadási határidőt 1971 utolsó negyedére tűzték ki. A műszaki dokumentációk már elkészültek, az építők is munkához láttak. Körülbelül ennyit tudunk meg előzetesen. Remek hír. Részben, mert közmegelégedésre szolgáló ügy rendezését ígéri, részben, mert indulás előtt álló, azaz idejében beinduló beruházásról szól. Vajon ki készítette a terveket és milyen ütemet ír elő az a bizonyos átfogó, irányító grafikon, ami meg kell hogy teremtse az egész munka összhangját? Ki gondolta volna, hogy néhány ilyen ártatlan, lényegében a hír kerekségét szolgáló kiegészítő kérdés kapcsán egyszerre minden összekuszálódik ? KÉZEN-KÖZÖN ELSIKKADT EGY NEGYEDÉV A terveket, a műszaki dokumentációt a Szállításügyi Minisztérium tervező intézete készítette elő. Az említett grafikon 1971 első negyedére irányozta elő a munkálatok megkezdését és akkor is csak minimális összeg, a beruházási alap nem egészen 10 százalékának megfelelő teljesítményt írt elő. A terveket a megrendelő, az autószállítási iparközpont, valamint a beruházási bank fővárosi fiókja is láttamozta. Ezek szerint tévedtünk. A munka nem kezdődött, nem kezdődhetett meg decemberben. Tehát rossz helyen keressük az idejében beindult, jól előkészített beruházást. De hogy tévedhettünk volna, amikor ugyanabban az iratcsomóban, ugyancsak a szóban forgó iparközpont egy másik, 1970 október 19-én kelt, vezérigazgatói aláírással ellátott átirata arról értesíti a beruházási bank gyulafehérvári fiókját, hogy 1970 utolsó negyedében az említett objektumnál 500 000 lej értékű munkát végeznek el. Különben, mint magunk is meggyőződtünk róla, az építőtelep valóban létezett, talajt egyengettek, tömeganyagot tároltak, sőt az egyik épület helyét is kicövekezték. Egy újabb kérdés és még zavarosabbá válik minden, ugyanis amint az építőtelepen az egyik csoportvezető, Andriea Romulus állította, a munkát még 1970 november 9-én megkezdték. Ez a dátum nagyon előnyös lenne, az utolsó évnegyedre beígért félmilliós teljesítmény szempontjából, csakhogy... SZABÁLYTALANSÁGOK LÁNCOLATA 1. Az építőtelep a fent említett grafikon szerint hivatalosan még nem létezett decemberben. 2. Azért sem létezhetett, mert az építők csak november 13-án kapták meg, tanulmányozás céljából, a dokumentációt s az érvényben lévő szabályok értelmében 30 nap áll rendelkezésükre az esetleges észrevételek megejtésére. Előfordulhat, hogy nincsenek kifogások. Ezt viszont közölniük kell a beruházási bankkal, a szükséges pénzügyi formaságok elintézése céljából. Ez december 4-én még nem történt meg, tehát nem láthattak munkához . 3. A kivitelező után a banknak is meg kell tennie észrevételeit, amire további 20 nap áll rendelkezésére. De mivel az építővállalat nem jelezte véleményét, abank, a szabályoknak megfelelőét], a várakozás álláspontjára helyezkedett. Ezért semindulhatott meg a munka, hisz nem volt miből a munkásokat fizetni. Legalábbis hivatalosan, a szabályoknak megfelelően, nem volt miből fizetni. 4. A munkát mégis megkezdték (hogy s mint, azt majd az illetékesek tisztázzák) de a már megnyitott építőtelepen semmiféle téli készültséget nem láttunk. Így, az indulás körüli kétségeken, szabálytalanságokon túl már nemcsak a megfelelő ütem kialakítása, de egyáltalán a munka folytatása is megkérdőjelezhető. A TISZTÁNLÁTÁS ÉRDEKÉBEN jól előkészített, idejében elindított beruházást véltünk felfedezni, s e helyett a szabálytalanságok egész sorába botlottunk, holott ma, mint azt a legutóbbi pártdokumentumok is hangsúlyozzák, csak alaposan előkészített, részleteiben is tisztázott, pontosan beütemezett beruházásokhoz szabad hozzákezdeni. Ezt az igényt éppen a tapasztalatok teszik rendkívül szükségessé. A szóbanforgó eset viszont példázza, mennyire felületesen kezelik egyesek a kérdést, hogy aztán későbben, amikor az indulásnál elnézett kisebbnagyobb hanyagságok bonyodalmakká fejlődnek, a megrendelő, kivitelező egymás szemére vesse a következményeket. Ebből ugyan senkinek sem lesz haszna, viszont a beruházás kétségtelenül megszenvedi a szabálytalanságokat. Éppen ezért feltétlenül szükséges, hogy még most az elején tisztázzák az ügyeket. Ez esetben azonban a tisztázás megfelelő „következményekkel“ kellene hogy járjon mindazok számára, akik a szabálytalanságok láncolatátkiépítették. Inován Hajnal Előnyben és hátrányban a határidővel (Folytatás az 1. oldalról) vétség az igazgatóságnak a kerelőszentpáli építőtelepet De mivel akkor már kilenc hónapos határidőtúllépés volt, ennek a megduplázása már nem „ütközött“ akadályba. Mind az igazgatóságnál, mind pedig a szövetségnél meglehetősen korlátozott lelkesedéssel beszéltek a kerelőszentpáli takarmánygyár átadásáról és általában magáról a gyárról. Ottjártunkkor jóformán senki sem dolgozott az építőtelepen, a körülbelül 800 000 lej értékű berendezések az épület mellett, műanyagfóliák alatt várták a „rövidesen“ érkező, gépesítési vállalatoktól szerződött, 30 tagú szerelőcsoportot. Milas Ion, a megyei mezőgazdasági igazgatóságnak az építkezés irányításával megbízott mérnöke szerint előreláthatólag március 31-én beindul a termelés az évi 40 000 tonna kombinált takarmány előállítására tervezett, két éve épülő kerelőszentpáli egységben. Kérdés viszont: mit és kinek fog feldolgozni a takarmánygyár? Eddig ugyanis mindössze 300 tonna takarmány vár feldolgozásra, ami a berendezések kapacitását véve alapul körülbelül két napra elegendő mennyiség. A társult termelőszövetkezetek távolról sem biztosították eddig — s úgy tűnik, ebben az idényben továbbra sem fogják — a gépek működéséhez szükséges nyersanyagot. Elsősorban takarmányhiányra, a gyenge termésre hivatkozva. Ez is egyik oka annak, hogy a kerelőszentpáli gyárról mérsékelten nyilatkoznak Marosvásárhelyen. Úgy gondoljuk azonban, mások is közrejátszik ebben. A kerelőszentpáli társulás tagjai közül többen a ludasi hizlaldának is „részvényesei“. Ezek a téeszek természetesen a jövőben csakis — vagy legalábbis, főleg — a ludasi komplexum keretei között foglalkoznak majd sertéshizlalással. Az volna tehát a normális, ha a szövetkezetközi tulajdonban levő kerelőszentpáli takarmánygyár látná el a ludasi szövetkezetközi társulás sertéshizlalóját. A két egység között viszont körülbelül 30 kilométer a távolság, ezért előnyösebb most is — és a jövőben is — Ludasra Radnótról, az állami vállalat takarmánygyárától szállítani a szükséges, évi több mint 14 000 tonna takarmánymennyiséget, mert a távolság jóval kisebb. Még így is — kisebb távolságból és a saját gépkocsiparkkal — körülbelül 600—650 ezer lejbe fog kerülni csupán a szállítás. Kérdés tehát: vajon nem lett volna helyesebb a két nagy egységet egymás tőszomszédságába helyezni? Kétségtelenül igen, de ehhez több előrelátásra lett volna szükség. A tervek szerint 1972-ben Ludason, a komplexum területén kalapácsmalom épül, s akkor a kerelőszentpáli kapacitás kooperációiban történő (a gernyeszegi ÁMV- val) kihasználása is kérdésessé válik. A szakemberek szerint a takarmánygyár elsősorban szárnyasok számára állít majd elő kombinált takarmányokat, a jelenlegi szükséglet viszont csupán 2500 tonna évente, s ha elérik a tervezett 200 000-es létszámot, akkor sem lesz több, mint 8000 tonna. Kutyfalván rövidesen megkezdik egy növendékhizlalda építését, Radnót, Csapó és Szélkút 2500 sertés hizlalására társult, s még van néhány hasonló, a közeljövőben megvalósuló terv, elképzelés. Ha majd mindezek valósággá, kapacitássá válnak, a kerelőszentpáli takarmánygyár is inkább bizonyíthatja létjogosultságát. Akkor talán a légkör is megváltozik körülötte. Egyenesbe jönnek a dolgok. Igaz ugyan, hogy „jobb későn, mint soha“, de még jobb lett volna mindjárt az elején. EftRE 8. o. SZÜLŐKNEK A NEVELÉSRŐL Az első évharmadi bizonyítvány áttanulmányozása után bizonyára sok szülő tapasztalta, hogy ötödik osztályos gyermeke tanulmányi előmenetele a negyedikhez viszonyítva többé-kevésbé romlott. Sajnos, sokan ilyenkor sietnek a magyarázat megfogalmazásával : a tanárok túl igényesek. A valóság pedig az, hogy az ötödikes gyermeknek az első hónapokban egész sor új körülményt kell megszoknia. Ezek közül lássunk néhányat, amelyeket a szüleiknek is feltétlenül meg kell ismerniük, hogy eszerint szervezzék meg a gyermek munkáját, és eszerint követeljenek tőle. A legelső változás a gyermek életében, hogy a tanítónénit, (bácsit) a sok tanár néni (bácsi) váltja fel. A kezdeti időszakban pedig a sok tanárhoz való alkalmazkodás külön megterhelést jelent tanulóinknak, és nagyban közrejátszik a kifáradásukban. Nagyobb a változás a követelmények tartalmában és módjában is. Amíg az osztály egy kézben volt, az illető pedagógus mindig ugyanúgy követelt, ellenőrzött és magyarázott. A felső tagozaton a tanárok különfélék, az egyik szűkszavú, a másik bőbeszédű, az egyiknek a hangja erősebb, a másiknak gyengébb. Az egyik röviden adja az utasításait, a másik részletesen elmagyarázza. Az egyik nagyon határozottan követel, a másik engedékenyebb. S ezt mind meg kell szoknia a tanulónak. Az ellenőrzés módja is változik. A gyerekek esetleg úgy érzik, hogy az ellenőrzés nem olyan rendszeres, mint eddig, pedig nem erről van szó ! A nagyobb tantervi anyag miatt a szóbeli ellenőrzésre kevesebb idő marad. Ezt azért fontos tudniuk a szülőknek, mert a gyermekek között sok olyan típus van, aki munkáját az állandó, rendszeres ellenőrzés hatására jobban végzi. Nem is beszélve azokról a gyermekekről, akik hanyagságra hajlamosak, igyekeznek kibújni kötelességeik alól. Változás áll be az osztályozásban is. S ez a szülők legérzékenyebb pontja. Rendszerint a tanulók gyengébb osztályzatot visznek haza. Éppen ezért arra kérjük a szülőket, ötödikesek hogy az otthoni érdeklődés ne az osztályzatra korlátozódjék csupán, hanem arra, elegendő volt-e a tanuló felkészülése, tudta-e az anyagot vagy többet kellett volna tanulnia. Legyenek nagyon türelmesek az első osztályzatok után ! Inkább szoktassák arra gyermeküket, hogy munkáját alaposan, kötelességtudóan, kitartóan végezze. Alakítsák ki a jól végzett munka örömét és óvják a külön megterhelésektől (mint a különórák). Ide kapcsolódik néhány dolog, amit tisztázni kell a jobb eredmények eléréséért : Nemcsak az írásbeli feladat a házi feladat. Mindig a szóbeli feladat megtanulásával kezdték, csak azután az írásbelivel, hiszen az írásbeli feladat nem más, mint a szóbeli gyakorlása. Helyes lenne, ha a tanulók a feladatokat azon a napon végeznék el, amikor azt feladták, és ugyancsak akkor tanulnák meg a feladott leckét is. A szóbeli tanulás nem jelenti a szószerinti tanulást. Nagyon sok szülőt lehet hallani: „Add ide a könyvet, és mondjad". Helyette arra szoktassák gyermekeiket, hogy saját szavaival mondja el, amit megtanult. Érzelmi életükben is változást hoz ez a szakasz. Vonzalmak keletkeznek, amelyek más-más formában jelentkeznek : durvák, vadak, fölényesek egymással. Itt nagyon sok a szülők tennivalója. Először is egymás megbecsülésére kell nevelniük gyermekeiket. Ebben az időszakban szeretetigényesebbek. Nagyon vágynak a jó szóra és szívesen szereznek örömöt másoknak is. Arra kell a szülőknek ügyelniük, hogy ezt az igényt támogassák. Nagyon érzékenyek is. Kezdik megismerni hibáikat, s ezeket takargatják, titkolgatják. Csak dicséretet hajlandók elfogadni, s ilyenkor jönnek a panaszok : „haragszik rám" vagy „a tanár igazságtalan". Ilyen esetben, ha ez előfordul, a szülő soha ne adjon igazat a gyermeknek, hanem azonnal keresse fel az osztályfőnököt, mert a tanuló szempontjából elengedhetetlenül fontos, hogy jó együttműködés legyen a szülők és az iskola között, összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az ötödik osztályos gyermek nem rosszabb lett, hanem más lett, és éppen ez az, amit nagyon sok szülő nem vesz tekintetbe, hanem csak szidja gyermekét és panaszkodik rá. Helytelenül járnak el akkor is, ha mindig azt hajtogatják, hogy már nagy vagy és eszerint követelnek tőle. Inkább dicséretekkel buzdítják, így a gyermek azt érzi, milyen büszkeség az, hogy ő már felső tagozatra jár. Varga Piroska tanítónő TÓTH MÁRIA MEGBÉLYEGEZVE Kint havas eső esik, szél csapdossa arcunkba a szúrószálú cseppeket. A "nagy ház lépcsőbejárata átalakult kis játszótérré. Délután háromkor, amikor betoppanok, egészen apró kislányok vitatkoznak. A vitatkozni szó ebben az esetben csak hozzávetőlegesen adja vissza a helyzethűséget, ugyanis a kis játszótéren nem vita folyik, hanem egyszerű, konkrét, egy személy elleni lökdösés. Két kislány tuszkolja kifelé a harmadikat. A harcias kislányok roppant határozottak : a harmadiknak takarodnia kell. De miért? — álmélkodom, s nem is egyetlen okból kifolyólag. A kiközösített kislány békésen, minden ellenvetés, berzenkedés nélkül távozik. Ha nem is közömbös még, de meglepetésnek nyoma sincsrajta. Úgy látszik,de az ilyesmit megszokhatta már. Ahonnan, kiutasítják, fogja szépen magát, és a távozás hímes mezejére lép. A két határozott kislány nekem szánt magyarázó szövege se késik: „Ez a kislány a kettes lépcsőházban lakik, itt nincs keresnivalója“, „De hátha vendégségbe jött hozzátok, esetleg keres valakit. Itt nem csak ti laktok...“ A gyerekésznek nem érv az én érvem, felnőttes mellébeszélés. Tudják ők, amit tudnak. „Különben is anyukánk megtiltotta, hogy ezzel a kislánnyal barátkozzunk. Ismétli az elsőt, megbukott...“ A kislányok úgy idézik Anyukát, mintha soha nem lett volna semmiről egyéni véleményük. Elképzelem, hogy Anyuka önérzetes lehet, a kislányait is önérzetre szoktatja. Szándékosan használom a „szoktatja“ jelzőt, mert ebben az esetben nevelésről — jó értelemben vett nevelésről — nem lehet szó. S a gyerekek bármit inkább ismernek, mint a szánalmat. A gyermekekben úgyis ösztönösen ott fiúi állandóan a jó és a rossz közötti harc, csak egy szemvillanás, egy alkalmatlan pillanatban elhangzott biztatás szükséges hozzá : megbélyegzik a bukott lányt. Nem ereszkednek le hozzá. Nem játszanak vele. Megalázzák. Az egyik kislány a postaládák számán mutogatva büszkélkedik kilenceseivel, tízeseivel. Kiváncsi vagyok rá: „Nem sajnálod azt a bukott kislányt... ? Annál is inkább, mert te jó tanuló vagy“. A válasz éppen az, amit előre sejtek: ó, dehogyis nem sajnálja, de ha egyszer a kislány megbukott, akkor megbukott. Ha egyszer Anyuka is tiltja, ha a tanító néni is megmondta év elején, az első iskolai napon: vigyázat, „bukott“ lány van köztetek Ne hasonlítsatok hozzá! Gondolom a csöppet se helyes bemutató körülbelül így, hangzott el a rossztól óvni akaró tanító néni ajkáról. Ha alaposan átgondolom, egészséges, normális gyerek, hogyan bukhat osztályismétlőre az első elemiben ? Valószínűleg valami szerencsétlen családi helyzet folytán. Ki tudja? A bukott kislány ott sétál a behavazott úton, a ház előtt. Nem sajnálják, nem segítik, nincs barátnője. Anyuka és a tanító néni egész sor közmondást sorolt fel a kislányoknak: mondd meg ki a barátod, s én megmondom, ki vagy... madarat tolláról, embert barátjáról... A közmondás irodalomból elég példa kínálkozik a másik gyerek, később a másik ember taszítására, megbélyegzésére. S a piros sálas kislány az első D-ből nem csak osztályismétlő hanem, kétszeresen bukott lány. Elbuktatta a gyerektársadalom kis közössége is. Hogy közben a buktatók is megbuktak valamiből, azt érdemes lenne máskor megtárgyalni. KILÁTÓ • KILÁTÓ • KILÁTÓ • KILÁTÓ • A SCINTEIA január 9-i száma Az iskola társadalmi felelőssége az ifjúság munkára nevelésében címmel cikket közöl Zina Sirbu, az Oktatásügyi Minisztérium helyettes vezérigazgatója tollából. A szerző miután hangsúlyozza, hogy a jelen tanévben bevezetett új tantárgy, a műszakitermelési tevékenység elsőrendű célja nem annyira az egyes szakmákhoz szükséges készségek kialakítása, mint a termelő munkával szembeni helyes magatartásra nevelés, a következőket írja: „Eleget dolgoztam én a két kezemmel, hadd legyen a gyermekem értelmiségi — mondja elég sok szülő, függetlenül attól, hogy gyermeke képes-e vagy sem tanulni, van-e vagy nincs kedve ahhoz a szakmához, amelyet szülei választottak neki. Le kell számolnunk ezzel a szülők és tanárok körében egyaránt jelentkező felfogással, mert helytelenül hathat ki némely fiataloknak a munkáról és életről alkotott felfogására, táplálhatja némely érettségizett fiatalok hajlamait az ingyenélésre a család rovására, mikor éveken át ugyanazzal a mondattal igazolják magukat : „megpróbálom a felvételit jövőben is“. Ezek után a szerző elmondja, hogy a fejlett ipari országok iskoláiban is kötelező tantárgy a termelési tevékenység, így például a Szovjetunió, Svédország, az NDK, az NSZK, Belgium, Hollandia, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Dánia, Magyarország iskoláinak heti programjában szerepel gyakorlati tevékenység. • A könyvesboltokba több olyan könyv érkezett, amelyeket a középiskolák magyar irodalomból kötelező olvasmányként írnak elő a tanulók számára: Arany János: Toldi-trilógia, Csokonai: Dorottya, Katona József: Bánk bán, Illyés Gyula: Puszták népe, Madách : Az ember tragédiája, valamint több Jókai-regény. • A Saturday Review (USA) tudósítása szerint, mivel a csoportos tanítás lehetetlenné teszi, hogy a tanár egyidősen külön-külön is figyelmet szenteljen a gyerekekre órákon, a Mississippi állambeli McComb iskola új rendszert vezetett be az oktatásban. Az állam több iskoláját telefon és telex összekapcsolásából származó különleges készülékkel kötötte össze a McComb épületével. A tanulók telefonon külön-külön kapják tanáruktól a feladatokat és utasításokat, ezek megoldását ugyancsak telexen vagy telefonon közlik, így minden tanulónak megvan rá a lehetősége, hogy képességei szerint gyorsabban vagy lassabban haladjon az anyaggal. A jobb tanulóknak tehát így nem kell végighallgatniuk a tanár magyarázatát már ismert fogalmakról. Ezzel a módszerrel az iskola egyik legjobb tanulója másfél hónap alatt sajátította el az egész évi anyagot logikából. Különösen előnyös oktatási forma ez azoknak a tanulóknak, akik valamilyen okból nem járhatnak iskolába. Felismervén az előnyt, több Los Angeles-i iskola szerződést kötött a helyi telefontársasággal, hogy kiépítsenek ilyen hálózatot az iskola és az otthonülésre kényszerült iskolaköteles gyermekek lakása között, s ezzel bekapcsolja őket egy-egy osztály közösségébe. • Az UTUNK múltheti, január 8-i számával kezdődően egész oldalas iskolai rovatot indított. Az első oldal vezércikke szerint a rovat célja: segíteni az irodalomoktatásban. „Vállaljuk — írja a továbbiakban a szerkesztő, — hogy néhány év alatt nyilvánosan s együtt az olvasó diákkal, tanárral, sőt egész olvasótáborunkkal, újraolvassuk a tanterv magyar irodalmát, keresve együtt velük versek, elbeszélések, drámák, regények lelkét-titkait, mindazt, amiért érdemes tanítani, megtanulni, sőt — időnként újra is olvasni ezer oldalakat". Az első iskola-oldal szerzői: Marosi Péter, Láng Gusztáv, Király László, Kocsis István, Nagy Kálmán. Feltétlenül ki kell hívni az orvost, ha a gyermek életében először van meghűlve. Később már nem kell minden alkalommal orvost hívni, ha hűlés tör ki a gyermeken, csak akkor, ha szokatlan tünetet észlelünk, ha a láz 38 fok fölött van, vagy ha a hűlés nem mondható enyhének. Az erős lehűlés gyakran rontja a légúti hurutot, ezért ajánlatos a gyermeket a szobában tartani és a huzattól óvni, míg a betegség el nem múlik. A hideg szél a gyermek testének egy részét erősebben lehűti, mint a többit, ez az egyenlőtlen lehűlés lehet az oka a betegség súlyosbodásának. Az édesanyák rendszerint alig várják, hogy a gyermeket ismét kivihessék, mondván, hogy a levegő, a nap hatására hátha hamarabb kilábal a hűlésből. Semmi bizonyítékunk nincs arra nézve, hogy a napsütés jót tesz a hűlésnek, de az bizonyított tény, hogy a hideg, a túlzott lehűlés árt. Súlyos bajt okoz, ha lázas gyermeket viszünk ki hű- A széltől is óvjuk vös levegőre. Legbiztosabb az, ha a gyermeket egy-két teljes napon ott egyenletesen meleg szobában tartjuk, és csak azután visszük ki, először 20—30 percre, szélvédett helyre. Fontos a légúti hurutban szenvedő gyermek helyes öltöztetése. A cél az, hogy az öltözék a gyermeket egyenletes melegen tartsa, és amellett kényelmes is legyen. Ha ül az ágyban, adjunk rá könnyű kötött kabátot a pizsama fölé, hogy felsőteste ugyanolyan melegben legyen, mint az alsó. Ne tegyünk sok takarót a lábára, meleg szobában egy is elég. Ha fent jár a beteg, ilyenkor is vigyázzunk, hogy olyan melegen tartsuk a lábát, mint teste többi részét (a levegő éppen a padló közelében a leghidegebb, leghuzatosabb). Legcélszerűbb a tréningnadrág (mackó), hosszú harisnya vagy meleg, hosszú alsónadrág. Vigyázzunk arra, hogy a szoba hőmérséklete egyenletes legyen éjjel is. Az orvos sokszor elrendeli, hogy a szoba levegője megfelelően párás legyen, mert ez jót tesz a gyulladt orr- és nyálkahártyának. Különösen hasznos ez száraz köhögés esetén. A szobalevegő páratartalmának fokozására forralhatunk vizet lábasban, kályhán vagy villanymelegítőn, nedves törülközőket akaszthatunk a fűtőtestre, vagy nedves lepedőket tehetünk a szobában kifeszített kötélre. Urjs KÉRDÉSÜNK UR1VÁLASZUNK Kell-e vigasztalni ha valamiért sírva fakad a gyermek ? - íme egy kérdés, mely a legtöbb családban előbb-utóbb vitára ad okot szülők között. Ha a gyermek megüti magát, azt kívánja, hogy vigasztalják, s tulajdonképpen a szülő is vágyik arra, hogy síró gyermekét csintgassa. Ez így természetes és helyes. Némely szülő sokat ad arra, hogy gyermeke bátor legyen, ne nyafogjon, és attól fél, hogy a vigasztalás elkényezteti. Pedig az egyébként biztonságban élő gyermek nem lesz gyámoltalan az egyszerű vigasztalástól. Ne féljünk tehát gyengéden bánni a gyermekkel, ha rászorul. Csak óvakodjunk, nehogy eltúlozzuk a sérülés jelentőségét, hanem minél előbb irányítsuk vissza a gyermeket rendes tevékenységéhez.