Előre, 1971. február (25. évfolyam, 7226-7249. szám)

1971-02-26 / 7247. szám

Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság XXV. évfolyam 7247 sz. — 6 oldal ára 30 báni — 1971. február 26., péntek NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS BESZÉDE az ipari fővállalatok és a többi fővállalati státusú egység vezetőinek munkatanácskozásán Tisztelt elvtársak ! Bevezetőben szeretném tolmácsol­ni e munkatanácskozás összes rész­vevőinek a párt Központi Bizott­sága üdvözletét. (Erős, hosszas taps.) A tanácskozáson részt vesznek fővállalati státusú gazdasági egy­ségek vezető káderei, kutatóintéze­tek igazgatói, minisztériumi veze­tők, megyei bizottságok gazdasági kérdésekkel foglalkozó titkárai és más párt-, szakszervezeti és állami aktivisták. A tanácskozás jellegénél fogva igazi fórum a hazai gazda­sági tevékenység legfontosabb kér­déseinek széles körű megvitatásá­hoz. A minisztériumokban és a ta­nácskozás plénumán lezajlott vita kidomborította, hogy a párt Orszá­gos Konferenciája helyes határoza­tokat fogadott el a gazdasági te­vékenység megszervezésének és ve­zetésének javításáról. Elmondhat­juk, hogy az ipari fővállalatok, no­ha csak másfél éve működnek, ma­radéktalanul bebizonyították haté­konyságukat. A tanácskozás munkálatai során széleskörűen hangsúlyozták a pozi­tív vonatkozásokat és ugyanakkor jogos bírálatok hangzottak el mind a fővállalatok megszervezésével, mind pedig munkamódszereikkel és munkastílusukkal kapcsolatban. Sok javaslatot terjesztettek itt elő a fő­­vállalatok jogkörének növeléséről, főként finanszírozási kérdésekben. A felszólalt elvtársak azonban nem foglalkoztak ugyanilyen mértékben saját munkájuk egyes hiányossá­gaival, azzal, hogy mit kell tenni gazdasági egységeink tevékenysége hatékonyságának növelése érdeké­ben. Azt is mondhatnám, hogy ta­nácskozásunk vitája ilyen szem­pontból bizonyos fokig adós maradt. A tanácskozás keretében úgy­szintén számos bírálat és javaslat — legnagyobbrészt indokolt, bírálat és javaslat — hangzott el a vitára bocsátott törvénytervezetekről. El­mondhatjuk tehát : a vita munka­szellemben bontakozott ki, tükrözte gazdasági kádereink általános szín­vonalának emelkedését, szakmai hozzáértését és magas fokú felelős­ségérzetét az egész gazdasági tevé­kenység jó menete iránt. A tanácskozáson felvetett kérdé­seket alaposan elemezni kell, szem előtt kell tartani őket mind a tör­vénytervezetek véglegesítésekor, mind pedig a gazdasági tevékenység megszervezésének, tervezésének és­ vezetésének további javítását célzó intézkedések kijelölésekor. Tanácskozásunkra az ország gaz­dasági és társadalmi-kulturális fej­lődésének rendkívül fontos szaka­szában került sor: sikeresen befe­jeztük az 1966—1970-es ötéves ter­vet és rátértünk az új ötéves terv megvalósítására. Amint valameny­nyien tudják, a múlt ötéves terv előirányzatait sikerrel teljesítettük. Az ipari termelés továbbra is gyors, az előirányzottnál gyorsabb ütem­ben fejlődő*-', számos objektumot építettünk és helyeztünk üzembe az iparban, a mezőgazdaságban és a többi ágazatban , újabb jelentős haladást értünk el a termelőerőknek az ország egész területén való ész­szerű, harmonikus elosztásában. Ro­mánia ebben az időszakban újabb lépéseket tett gazdasági potenciál­jának növelése, az anyagi és em­beri erők egyre intenzívebb haszno­sítása útján. A termelés fejlesztésében, az or­szág erőforrásaival való jobb gaz­dálkodásban elért eredményeknek köszönhetően a nemzeti­ jövedelem 7,7 százalékos átlagos ütemben nö­vekedett. Ezen az alapon jelentős intézkedéseket foganatosítottunk a lakosság életszínvonalának emelé­sére : növekedett az összes városi és falusi dolgozók jövedelme, ebben az időszakban emeltük az összes fi­zetési kategóriákat, különösképpen a kisfizetéseket, növeltük a nyug­díjakat és családi pótlékokat, szá­mottevő lakásépítési programot va­lósítottunk meg. Mindezeket az eredményeket az tette lehetővé, hogy az egész nép odaadóan dolgozott a szocialista ha­zánk gazdasági és társadalmi fej­lesztésére irányuló pártpolitika megvalósításáért. Ezeket az eredmé­nyeket elemezve, a párt Központi Bizottságának nemrégi plenáris ülése nagyra értékelte a munkás­­osztályunk által, a parasztság, az értelmiség, az összes dolgozók által az 1966—1970-es ötéves tervben ki­fejtett munkát, és melegen gratu­lált valamennyiüknek az elért sike­rekhez. Az­ elmúlt ötéves terv országunk számára ugyanakkor olyan fontos intézkedések alkalmazásának idő­szakát is jelentette, amelyeknek ren­deltetése biztosítani a gazdaság, az egész társadalmi élet megszervezé­sének és vezetésének javítását. Fel­tételeket hoztunk létre a vezetés kö­zelebb hozására a konkrét tevé­kenységhez, a termelés és a társa­dalmi-kulturális élet problémáinak operatívabb megoldására. Az orszá­gos párti konferencia határozatai a­­lapján kijelölt eme intézkedésekhez tartozik az ipari fővállalatok létre­hozása is, mely intézkedés fontos lé­pést jelentett a gazdasági tevékeny­ség vezetése és tervezése tökélete­sítésének útján. Különleges jelentősége volt az igaz­gató tanácsok és igazgató bizottsá­gok létrehozásának, az alkalmazot­tak közgyűlései intézményesítésének, ami hozzájárult a kollektív vezetés elvének széles körű érvényesítésé­hez, a dolgozó tömegek fokozottabb bevonásához a termelés megszer­vezésébe és vezetésébe, a szocialista demokratizmus elmélyítéséhez a gazdaságban és az egész társadalmi életben. A tervezési munka javítása, a szerződéses kapcsolatok fejlesztése a gazdaságban, a beruházási tevé­kenység jobb megszervezése, a kül­kereskedelem és a pénzügyi és hi­telrendszer tökéletesítése, a gazda­sági tevékenység törvényes kereté­nek javítása és az ebben az időszak­ban tett más intézkedések feltéte­leket teremtettek ahhoz, hogy az ipari fővállalatok egyre inkább fő szervekké váljanak az ország gazda­sági életében, a párt- és állami po­litika megvalósításában egész társa­dalmi haladásunk e döntő fontossá­gú területén. Elvtársak ! A továbbiakban néhány fonto­sabbnak vélt problémáról szeretnék beszélni. Elsősorban, az ipari fővállalatok és a többi fővállalati státusú egy­ség megszervezéséről és működésé­ről. Elmondhatjuk: ezeknek az egy­ségeknek 1970 folyamán kifejtett tevékenysége bebizonyította, hogy a termelés megszervezési módja, ame­lyet alkalmaztunk, mindenben meg­felel szocialista gazdaságunk jelen­legi fejlődési stádiumának. Figyelembe véve a jelenkori mű­szaki-tudományos forradalom ki­bontakozása nyomán felmerült kö­vetelményeket, gazdaságunk fejlődé­sének és bővülésének intenzív folyamatát, objektív szükségesség­gé vált a termelés olyan nagy egységekben történő kon­centrálása, amelyek minden szem­pontból biztosítani tudják a gazda­sági tevékenység jobb irányítását. A tények azt bizonyítják, hogy a nagyszámú szétaprózott egységek fenntartásával nehéz volt biztosítani az anyagi termelés jó irányítását, a munkafolyamatok tökéletesítését és általában szocialista társadal­munk termelőerőinek fejlesztését; ez maga után vonta mind a káder­pazarlást — ami a legfontosabb probléma —, mind pedig a gazda­sági-pénzügyi eszközök szétforgácso­­lását. Egyébként az ipari fővállala­tok által elért pozitív eredmények, s hozzájárulásuk a nemzetgazdaság­fejlesztési tervek megvalósításához mindenben beigazolták a fentieket. Pozitív körülménynek tartom, hogy a legtöbb fővállalat meglevő vállalatok vezetősége alapján jött létre. Egyébként, amint itt elmond­ták, ezek az egységek érték el a legjobb eredményeket. Mint ismeretes, az ipari főválla­latok megszervezésére vonatkozó határozat elfogadásakor abból az elgondolásból indultunk ki, hogy a fővállalatok ne koordinációs szer­vek, hanem termelőegységek legye­nek. Következésképpen összevonás­ról, a termelésnek nagy egységek­ben történő összpontosításáról van itt szó, nem pedig irányító szervek létesítéséről, hiszen ez utóbbi eset­ben a termelőtevékenység a régi formában folytatódna. A jelek sze­rint azonban nem minden fővállalat — sőt nem is minden minisztérium — értette meg ezt. Egyes fővállalatok továbbra is koordinációs szervként működnek és nagyrészt, kisebb elté­résekkel, ugyanúgy dolgoznak, mint a­­ volt minisztériumi vezérigazga- | tóságok. Természetesen, tekintetbe kell­­ vennünk gazdasági szektoraink­­ sokrétűségét, tehát a szervezési for­ jt mák sokrétűségét is; ez a kö­­tö­rülmény azonban ne vezessen olyan­­ következtetéshez, hogy e gazdasági­­ egységek megszervezésében különle- | ges elveket kell elfogadnunk. Lehet- | nek igen különböző szervezési for- B máink, igen különböző struktúráink b vagy organigramjaink — s e tekin- B tetben egyetértek azzal, hogy a leg- K teljesebb cselekvési szabadságot­­ hagyjuk a minisztériumoknak, a fő- v­­állalatoknak és a fővállalati státusú­­ gazdasági szervezeteknek —, de­­ mindezeknek be kell illeszkedniük­­ az általam említett általános szel­­e lembe, mindezeknek integrált gazda-­­ sági egységekké kell válniuk, ame­lyek felelnek az egész termelőmunka irányításáért, mindazért, ami ebből az illető egységekre hárul. A minden egyes tevékenységi szektor, minden egyes tevékenységi ág sajátosságából fakadó szervezési sokrétűség azonban ne vezessen oda, hogy ezek az egységek mini-minisz­tériumokká váljanak, amint az e­­gyes­­vállalatokkal történt. Vannak ipari fővállalatok, amelyek azonkí­vül, hogy szervezési felépítésükben (Folytatása a 3. oldalon) Zsombolyai tudósítás Combház, de­... egy he­lyébe nem is ezer, de fél­milliáid­ő akadt évente a zsombolyai gombgyárban. A háromféle nyersanyagból - a gyöngyházfényű meta­­crelatból, a divat­gombok alapanyagát képező poli­észterből és a szerényebb, kevésbé tetszetős ami­noplastból - egyenként öt csoport gombot és ezek mindegyikéből legalább öt méretet készítenek, hogy a színskáláról ne is beszéljünk. Egy gomb j­­elentéktelen apróság, de ruházatunk elengedhetet­len kelléke. És egyben dísze is. A divatos ruha, kabát, cipő, táska elkép­zelhetetlen hozzá illően divatos „kiegészítők" -gombok, csatok nélkül önrendünk, amikor­ egy csinos készruhán hozzá­illő színű-formájú gombot­­csatot találunk. És bosz­­szankodunk, amikor a ke­reskedelemben hiába pró­báljuk beszerzni ezeket az apró ruhadíszeket ! A gyár mintatervező osztályán gombok-csatok szemkápráztató sokaságá­ban gyönyörködhettem Tehát sem a mennyiség­ben, sem a minőségben, de még a divatosságban sincs hiány. Kolbus Mátés főtervező különben el is mondja, a kreátorok min­dent megtesznek, hogy lé­pést tartsanak a divattal. Ennek egyik legfőbb biz­tosítéka, hogy a „ruha­kiegészítők" új formái-szí­­nei - évente átlag ket­tőszáz új modell - a kon­fekcióiparral együttmű­ködve születnek. A fel­használt kelmék minősége és milyensége szabja meg a gomb- és csat-divatot. Mert ha a zsombolyai gyár képviselői nem is (elég sajnos !), de a kész­­ruhagyárakéi részt vesz­nek nemzetközi divat­kongresszusokon, kül- és belföldi divatparádékon és a látottakat-hallotta­­kat megosztják a gomb­gyáriakkal is. Aki nem látta, talán ne­hezen hiszi el: minden egyes gombocska - le­gyen az a legapróbb - ügyeskezű munkásnők és munkások százainak, gyors gépek tucatjainak apró­lékos munkáját igényli. A nyersanyagot előbb tab­lettává (nyolc óra alatt körülbelül 42 000 tabletta készül el az osztályon), nagy lemezzé préselik, az­tán esztergálják, csiszol­ják, lyukasztják, mossák, fényezik, fűzik, csoma­golják, szállítják... főleg konfekciógyáraknak. A legkevesebbet a kereske­delemnek. A mintakollekciókban és­­a termelőosztályokon lá­tott gombok-csatok között igen sok az olyan, ami­nek hire-hamva nincs a kereskedelemben. Vagy esetleg volt belőle egy ke­vét, de régen eltűnt. M­e­nifa­ll­lan fő­könyvelő válaszol a „mi­­ért?"-re : - Mert nem rendelnek belőlük. A gyár győzné. Az utóbbi időben több automata és félautomata gépet kaptunk, ami je­lentősen növeli a terme­lékenységet és lehetősé­get nyújt munkaigénye­sebb, bonyultabb „ki­egészítők" sorozatgyártá­sára is. Többet és válto­zatosabbat adhatnánk. De a kereskedelem nem igényli. De bizony igénylik a vásárlók, akik az ízléses, szép és divatos gombo­kat, csajokat nemcsak a készruhákon, hanem a szaküzletekben is szeret­nék látni. Mag Mária Tervek­­és a valóság­ ­ Mezőgazdasági Kísérleti Alp /.1 más, az Agronómusok Háza, az­­"L Agrokémiai Laboratórium, a Mezőgazdasági Líceum, valamint a tíz osztályos általános iskola megléte vall a Szatmár megyei Sárköz roha­mos urbanizálódásáról. És a terv, hogy a település még ebben az évti­zedben várossá fejlődjék, már nem­csak a sárköziek álma, hanem közel­gő valóság. Az említett intézmények s az év végére felépülő mezőgazdasá­gi komplexum, amely 29 termelőszö­vetkezet közös erőfeszítéseként jött létre, több mint 200 értelmiségit, kö­zöttük csaknem 100 egyetemet vég­zettet — kutatókat, mérnököket, or­vosokat, tanárokat foglalkoztat, akik kultúréletet igényelnek és teremte­nek majd. Szatmár megyében Sárköz volt az első község, ahol megszervezték a népi egyetemet, s példájuk remélhe­tőleg másokra is hat. Hosszú ideig Muzsnay Árpád (Folytatása az 5. oldalon) NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS TALÁLKOZÓJA SANTIAGO CARRILLO ELVTÁRSSAL Február 24-én Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára találkozott az országunk­ban tartózkodó Santiago Carrillo elvtárssal, a Spanyolországi Kom­munista Párt főtitkárával. A két pártvezető tájékoztatta egymást a Román Kommunista Párt, illetve a Spanyolországi Kommu­nista Párt munkájáról, vélemény­­cserét folytatott a kommunista és munkásmozgalom, a nemzetközi helyzet számos kérdéséről. A megbeszélés meleg baráti, elv­társi légkörben folyt le. A 2. oldalon NAGYOBB FELADATOK HÁRULNAK A SZAKSZERVEZETEKRE GAZDASÁGI ÉLETÜNK ÉS A SZOCIÁLIS KÉRDÉSEK MEGOLDÁSÁBAN Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta Bulgária Népköztársaság nagykövetét Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára, az Államtanács elnöke február 24-én, szerdán fogadta Szpasz Goszpodo­­vot, Bulgária Népköztársaság buka­resti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét ennek kérésére. A megbeszélés elvtársi légkörben folyt le. (Agerpres) Az állami mezőgazdasági vállalatok dolgozóinak első országos tanácskozása Az állami mezőgazdasági vállala­tok dolgozói a fővárosban megtar­tották első országos tanácskozá­sukat. Az összejövetel szerves része azok­nak a párt- és államvezetőség által rendezett időszakonkénti széles körű tanácskozásoknak, amelyeken a nem­zetgazdaság különböző szektorainak dolgozóival és szakembereivel meg­vitatják a termelési tevékenységet, a termelés és a gazdasági hatékonyság növelésére fennálló lehetőségek mi­nél ésszerűbb és teljesebb haszno­sításának módját. A tanácskozáson csaknem 2600 küldött — munkások, technikusok, agrár- és állattenyésztési mérnökök, állatorvosok, állami mezőgazdasági vállalatok közgazdászai —, valamint számos meghívott — pártaktivisták, minisztériumok és központi intézmé­nyek képviselői, kutatóintézeti és mezőgazdasági főiskolai tudományon dolgozók — vettek részt. A tanácskozás első napján a rész­vevők a következő szakosztályokban dolgoztak: szántóföldi növényter­mesztés ; zöldség és burgonya ; gyü­mölcstermesztés ; szőlőtermesztés; fejőstehenek ; vágómarha és juh , sertés, szárnyas és kisállat. A Köztársasági Palotában csü­törtök reggel plenáris ülésen foly­tatódott az állami mezőgazdasági vállalatok dolgozóinak országos ta­nácskozása, amelyet a párt- és államvezetőség kezdeményezésére szerveztek meg., A munkálatokon jelen vannak a következő elvtársak: Nicolae Ceausescu, Emil Bodnaru?, Manea Manescu, Hie Verdet, Iosif Banc, Gere Mihály. Az állami mezőgazdasági vállala­tok dolgozóinak küldöttein kívül a teremben számos meghívott van je­len : az RKP K3, az Államtanács és a kormány több tagja, központi intézmények vezetői, kutatóintézeti és mezőgazdasági oktatási tudomá­­nyos dolgozó. Iosif Banc elvtárs, a Miniszter­­tanács alelnöke, mezőgazdasági, élel­miszeripari, erdőgazdálkodási és vízügyi miniszter megnyitó beszé­dében a küldöttek és meghívottak nevében melegen üdvözölte Nicolae Ceausescu elvtársat és a tanácsko­záson jelen levő többi párt- és államvezetőket. A szónok a továb­biakban hangsúlyozta, hogy az álla­mi mezőgazdasági vállalatok dolgo­zóinak e fontos összejövetelén a részvevők átfogó véleménycserét folytatnak a megoldásra váró me­zőgazdasági problémákról, mélyre­hatóan elemzik a műszaki, gazdasá­gi és szervezési téren még fennálló hiányosságokat annak érdekében, hogy kijelöljék a leghatékonyabb intézkedéseket az ötéves terv elő­irányzatainak teljesítésére és túl­szárnyalására, az egész mezőgazda­­sági tevékenység magasabb szintre emelésére. Angelo Miculescu elvtárs, a Me­zőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdő­gazdálkodási és Vízügyi Miniszté­rium államtitkár-minisztere ezt kö­vetően előterjesztette az állami me­zőgazdasági vállalatok tevékenysé­géről és a soron levő feladatok tel­jesítését célzó intézkedésekről szóló beszámolót. Ezután ismertették a szakosztályok következtetéseit, majd megkezdődött a vita. Lapzártakor a tanácskozás foly­tatta munkáját. (Agerpres) ­. .! A 4. OLDALON BESZTERCE-NASZÓD MEGYÉBEN Az RKP Központi Bizottságához, Nicolae Ceaușescu elvtárshoz intézett táviratból T.Beszterce-Naszód megye dolgozói, románok, magyarok, néme­­tek, akik egész népünkkel együtt teljes erejükkel részt vesznek a szo­cialista Románia sokoldalú fejlesztése nagyszerű programjának sikeres valóra váltásában, november 20-án teljesítették ötéves össz­­termelési tervüket.­­ Pártunk bölcs politikájával mindenben egyetértő kommunisták, a megye összes dolgozói, akiknek emlékezetében még elevenen él az ön nemrégen tett látogatása megyénkben és akik megfogadtuk akkori értékes útmutatásait, biztosítjuk a párt Központi Bizottságát, önt tisztelt főtitkár elvtárs, hogy erőnket nem kímélve igyekszünk még jobb eredményeket elérni a megye gazdaságában és más tevé­kenységi területeken". (Megjelent 1970. november 22.-én) 1966-1970

Next