Előre, 1971. április (25. évfolyam, 7276-7301. szám)
1971-04-01 / 7276. szám
ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS EGY PÁSKÁNDI BEMUTATÓ ELŐTT BESZÉLGETÉS SZABÓ JÓZSEF rendezővel, A nagyváradi színház magyar tagozata stúdióelőadásban mutatja be Páskándi Géza A bosszúálló, a kapus, avagy kérjük a lábat letörölni című abszurd drámáját. Rendezőjétől, SZABÓ JÓZSEFtől kérdeztük : — Hogyan esett erre a darabra a választása ? Első indokom a darabválasztásra a szerző tehetsége iránti tiszteletem. Ezen túlmenően, általában híve vagyok az abszurd drámának és sajnálom, hogy mind közönségünk, mind pedig társulataink lemaradtak egy kicsit ettől a jellegzetesen mai színpadi irányzattól; jóllehet volt már egy Gondnok-előadás Temesváron és egy Ionesco előadás Szatmáron és még néhány más kísérlet más színházaknál. A mi Páskándielőadásunk tehát adósságokat is óhajt törleszteni , és különös örömünkre szolgál egy kiváló hazai művet törleszteni. Azzal is indokolhatnám továbbá darabválasztásunkat, hogy a váradi társulatban Cseke Sándortól Biluska Annamáriáig számos olyan színész van, akikkel mind szakmai felkészültségük, mind lelki beállítottságuk révén kitűnően lehet abszurdokat játszani... — Szabó József rendezd miben látja az abszurd színház lényegét, milyennek látja az abszurd színpadi stílust ? — Amint már mondottam, az „abszurd" hozzátartozik a jelenkor művészetéhez. Amikor tehát a színház társadalmi felelősségéről beszélünk, amikor a színház a jelenkor rejtettebb vagy nyilvánvalóbb problémáinak a feltárására vállalkozik, akkor szerintem egy újfajta realizmus — az „abszurd“ — eszközeihez is hozzá kell nyúlnia. Vallom, hogy az abszurd tulajdonképpen a realizmus nagy folyamából ered, s amint a műfaj kelet-európai — például rozewiczi — változata is bizonyítja, ma a legmilitánsabb, a társadalmi haladásért legbátrabban síkraszálló színpadi irányzatok egyike, mely sokszor még a napi politikai aktualitásokban is állást foglal. Ami az abszurd színpadi játékkultúrát illeti, erre már nehezebb pontos választ adnom, hiszen, amint már utaltam erre , a mi hazai magyar színpadjainkon a tapasztalatok még igen gyérek. Könynyebben jellemezni tudnám viszont az abszurd játékstílust, ha felsorolnám mindazt, amit az abszurd színpad nem tűr el : nem tűri el a rutint, a sztereotip gesztusokat, az érzelgősséget, a modorosságot, a hatásvadászó fogásokat, — és az ösztönösséget sem. Az abszurd színház lényegében nagyon tudatos színház ... — A nagyváradi társulatot többen bírálták tavalyi műsortervének igénytelenségéért ; remélhetjük, hogy a stúdió némileg kárpótol a nagyszínpad mulasztásaiért ? — Valóban szeretnénk, ha Stúdiónk minél tartalmasabb és érdekesebb volna, alkalmas keret ez a kezdeményezésekhez, a kísérletezésekhez. S azt is remélni merném, hogy a stúdiómunka megtermékenyíti a nagyszínpadi munkát is, a stúdióban kikísérletezett eszközöket alkalmazni tudják majd a nagyszínpadon. Pontosabbat, konkrétabbat egyébként a stúdió műsoráról nem tudnék mondani, mindenesetre van egy olyan elképzelésem, hogy ez a Páskándi-bemutató egy Páskándi-ciklus első darabja lesz... Engem, mint rendezőt, személy szerint nagyon foglalkoztat Beckett Godot-ra várva című darabja, egyszer talán erre is sor kerül... Bölöni Sándor Mi A FONTOSABB ? Napjaink nyelvtudományában a mondat eléggé külön válik minden más nyelvi formától. Külön válik amiatt, mert a hangok, a szavak, és a mondat létrehozásához szükséges egyéb nyelvi elemek más jellegűek. A mondat alkalmi beszédegység, amelyet akkor és úgy hozunk létre, amikor és ahogyan szükségesnek látjuk. A többi nyelvi elem adva van a nyelvben. Mintegy állandó tényezőként számolhatunk vele. Mivel a mondatot ilyen kivételes hely illeti meg a közlésben és mivel szándékunk szerint alakíthatjuk, talán még nagyobb felelősséggel kell megalkotnunk. A magyarban ez annál nehezebb, mert a szerkezeti elemek egymásutánját, sorrendjét elsősorban a tartalom és nem a nyelvtani szabályok határozzák meg. Tőlünk függ, hogy azt és úgy mondja-e a mondat, amit és ahogyan akarjuk, vagy nem. Vegyük példaként a nemzetközi hírközlésekből a következő két mondatot: „Pierre Harmel belga külügyminiszter hazaérkezett az Egyesült Államokból, ahol William Rogers amerikai külügyminiszterrel tárgyalt a két ország kapcsolatairól.“ És : „A csaknem két hónapi távollét után Ammanba visszatért Huszszein király vasárnap elnökölt a jordániai kormány ülésén, amelyen megvizsgáltak több bel- és külpolitikai kérdést“. Az első mondat így megszerkesztve azt sugallja, az a legfontosabb, honnan tért vissza, pontosabban hol járt a belga külügyminiszter. Ezt emeli ki az ahol kötőszó és az a tény, hogy vele alárendelő mondatot vezetünk be. Ha azonban a két mondat egymáshoz való viszonyát helyesen értékeljük, pontosabban azt nézzük, milyen a viszony, a logikai összefüggés a tagmondatok tartalma között, más szerkezetet tarthatunk helyesebbnek (vagy éppen helyesnek ?): P. H... hazaérkezett az EA-ból. Ott tartózkodása alatt W. R...rel tárgyalt...". Hiszen a második mondat tartalmilag, logikai tekintetben nem függ az elsőtől, pusztán csak kapcsolatban van vele. A kapcsolat azonban időbeli (mialatt ott tartózkodott, azalatt tárgyalt), nem célszerű hat helyre vonatkozó alárendelési viszonyra utalni ahol kötőszóval. Fölösleges un. álmellékmondatot szerkeszteni, amikor a viszony kapcsolatos. Azonos értékű közölni valót tartalmaz mindkettő, és nincsenek egymással alá-fölérendeltségi viszonyban. Hasonló a helyzet a második példában is. Husszein király elnökölt a kormány ülésén. A gyűlésen megvizsgáltak több bel- és külpolitikai kérdést. Az összefüggés szintén időbeli. Nem az a fontos — legalább is ez vehető ki a szöveg egészéből —, hogy éppen azon az ülésen elnökölt, amelyen több ilyen kérdést vizsgáltak meg, hanem az, hogy az említett kérdéseket azon a gyűlésen vizsgálták meg. Ha az volna a fő közlendő, hogy éppen azon az ülésen kellett részt vennie, amelyen ilyen kérdéseket vizsgáltak meg, nyelvtani kategóriákban beszélve, ha a mondat jelzői értékű volna, az első mondatot másként kellene megformálni. Valahogy így: „A...király a jordániai kormány- ANYANYELVÜNK nak azon az ülésén elnökölt, amelyen..." Az eredeti fogalmazás viszont azt emeli ki, hogy vasárnap elnökölt. Úgy látszik, ez ritka eset, mert ünnepnapon a politikusok is pihenni szoktak. Ezúttal azonban föltétlenül szükségesnek látszott — a hír szerint — a vasárnap feláldozása. Mégis — úgy vélem — annak a hangsúlyozása lett volna fontosabb, hogy maga Husszein király elnökölt az ülésen, és hogy az ülésen több bel- és külpolitikai kérdést megvizsgáltak. Ha így volna, akkor a vasárnap szerkezeti tagnak az elnökölt (állítmány) mögé kellett volna kerülnie. A több...-nek pedig ugyancsak a megvizsgáltak (állítmány) elé. Sőt azon is lehetne gondolkodni, hogy kell-e nyomatékozni a megvizsgáltak állítmányt. Mert ha nem, akkor a meg elválhatik tőle és mögéje kerülhet. Helyét átadva, a hangsúlyát is átadná a több bel- és külpolitikai kérdést szerkezeti egységnek. De ez már értelmezés kérdése: úgy sem hibáztatható, ha a hír megfogalmazója azt látta helyesebbnek a tartalom hű közlése szempontjából. A két mondat — így hát — nem teljesen azonos. A második több részletkérdést is fölvet. Mindkét esetben érvényes mégis az az elv, hogy egyik szerkezeti tagnak a szerepe se csökkenjen a mi hibánkból. Gálffy Mózes KÖNYVEK „Rég elavult lobogók rostjai itt a sörök“ — írja a fordító Tóth István, kötetének* ajánló versében,. Garázda Péter, Magyericsei János, Magyi Sebestyén, Piso Jakab, Hilarius Wolphardus, Bocatius János neveit ma már csak azok ismerik, akik kutatómunkájuk során régi aldinák, levéltári okmányok lapjain találkoznak velük, s talán ők is csak véletlenszerűen figyelnek fel rájuk. Ezért * Alkinoosz kertje, Dácia könyvkiadó, 1970. találom ráérzőnek Tóth István megállapítását, amikor az utókor feledékenységét említi. Mert ténylegesen régi szellemi lobogók rostjaivá lettek az erdélyi humanista költészet alkotásai, de sietek hozzátenni, méltatlanul kerültek az emlékezés árnyékába. Nem véletlen, hogy idézésük, jobban mint bármikor, most vált időszerűvé, mert emberi kötelességünk e szellemi múlt legszebb hagyományairól beszélni, ismerkedni azokkal, hiszen az erdélyi humanista költők gyakorlati és irodalmi tevékenysége egyaránt románok, magyarok, szászok barátságának kifejezője. Az akkori, különben ma is időszerű, korparancsot ismerte fel és szolgálta tudatosan a szász Joannes Sommerus, amikor a moldovai Despot Voda szolgálatában hordott kardot, majd a brassói és besztercei német iskolákat irányította, hogy rövid élete alkonyán Kolozsvárt a racionalizmus és a vallási türelem (köztudomású, hogy Erdélyben foglalták először törvénybe Európában a vallásszabadság gyakorlásának biztosítását) hirdetője váljék belőle Dávid Ferenc oldalán (akiről Páskándi Géza írt nagyszerű történelmi színjátékot) és versben idézte a jobbágymilliók felszabadításáért mártiriumot vállaló Dózsa alakját. A fordítónak sikerült mélyreható betekintést nyújtania humanista költészetünkről, s tanulmányában találóan jegyzi meg : a középkori ember elsősorban a lírában talált feloldást a személyiségét béklyózó kötelékek szorításából, versben követelte a leghevesebben jogait, mint az századokkal korábban Itáliában is történt, az „édes új stílus" jelentkezésekor. Természetes az is, hogy a jelentkezés súlypontja itt Erdélyben éppen az a Várad, ahol Vitéz János udvara a humanizmus igazi melegágyává vált, s lehetővé tette Janus Pannonius fellépését. A váradi iskola benne és Nicolaus Olahusban európai színvonalon jut ranghoz, amit a későbbi irodalmárokról már nem mondhatunk el. Az erdélyi fejedelemség bizonytalan politikai helyzete erre a magyarázat, majd az anyanyelvű irodalom térhódítása. Amikor az utolsó nagy humanista, Bocatius János a XV. század végének békevágyát rejti versbe, már országszerte ismeretesek Balassi Bálint csodálatos zengésű költeményei. 1604-ben megjelenik Szenczi Molnár Albert latinmagyar szótára, sőt hozzáférhetővé válik Erasmus közmondásgyűjteménye is. Bizonyos időeltolódással ez történik szász és román vonatkozásban is. A latin nyelvű verselés így lassan anakronisztikussá válik, miután történelmi szerepét betöltötte. Sajnos, a mai olvasó sok jelentős humanista költőt egy-két fennmaradt verse alapján kénytelen megítélni, s egykori rangjukról tétova utalásokból értesül csupán (Garázda Péter, Magyericsei János). Közülük a legnagyobbak (Janus Pannonius, Nicolaus Olahus, Honterus, Sommerus) a hazai művelődéstörténet olyan kiemelkedő személyiségei, akiknek munkássága kiindulópontjává és ösztönzőjévé vált későbbi korok kulturális felemelkedésének. Bihari László ERDÉLYI HUMANISTA KÖLTŐK LIONEL HAMPTON BUKARESTBEN Nagy örömmel a szívben lehet csak jazzt hallgatni. Nemcsak azért, mert ez a zene az „örömzenében“ kulminál elsősorban és amit nagyjai produkálnak a koncertdobogón csak ízelítő, vagy technikai bravúrok sorozata, hanem azért, mert ez a zene a legdemokratikusabb, urbánus folklór, mindenkié, mindenkit felszabadít, s végső soron ez a muzsika, olyan világ, amely ösztönszerűen könnyen érthető, és adekválható. A jazzben, ha jól szvingel, a téma, a zenész és a közönség, olyan megoszthatatlan egységben találkozik, ami sohasem ismétlődik meg. Egyformán vagy egymásután kétszer nem ismétlődik, nem születik meg ugyanaz az improvizáció, ahogy nem érezhetjük kétszer pontosan ugyanazt az érzést sem. Lionel Hampton, akit a jazzvilágban már öregnek tartanak — hiszem, hogy egyáltalán nem az. Még akkor sem, ha nem akart modern, free jazzt játszani, nem akarta saját „történelmi szerepét" kísérletekkel felváltani. Élete egybefonódott a jazztörténet egyik izgalmas korszakával, saját magán kísérletezte végig a dixilandtól kezdve a swing, a bibop és a boogiewoogie korszakokat. Együtt zenélt a legnagyobbakkal : Armstronggal, Gene Krupával, Benny Goodmannal, hogy csak néhányat említsünk, s nem csak azért, hogy értékét fémjelezzük. Rendkívül örvendtünk Lionel Hampton látogatásának. Mert az a legjobb, ha virtuózok által teremtődik élő kapcsolat a hazai jazz-barátok és a jazz-világ között. És jó hogy végre a legkiemelkedőbbeket látjuk, mert mindig mindenben a legjobbaktól érthetjük meg igazán a jazz zeneiségének a lényegét. A nagyközönség számára élmény és tanulság minden egyes találkozás az élő jazztörténeti múltat képviselő nagy öregekkel, az olyanokkal, akiket a magukat jazzman-nek nevező szupertájékozottak rég túlhaladottaknak tartanak. Dave Bruebeck szerint a jazz az egyetlen művészet, amelyben az egyéni szabadság, az improvizáció szabadsága kötelezően közösségi érzés is. Arról, hogy milyen széles tömegeket terelne a zene komplex világa felé a jazz népszerű ismerete az csak időnkénti felismerés, csak néhány zenepedagógusunk hite. Ne legyünk sznobok, örüljünk „Hamp“-nek, igaz művészetének, s ne törődjünk a jazz-man-ek sznobizmusával. Mert ez is sznobizmus magával a jazz-zel szemben. Vannak ezrek és ezrek, akik nem tudták követni ennek a zenének a tekervényes útjait, s most, ilyen alkalmakkor élhetik bele magukat az „örömzenébe". Szele Péter (Folytatás az 1. oldalról) együtt ebben az időszakban elemezte ki az 1966—1970-es ötéves terv eredményeit, szűrte le annak tanulságait; megvitattuk új ötéves tervünk nagy feladatait, azt, hogy a tudományosműszaki forradalom viharában miként tudjuk ésszerűbben hasznosítani erőtartalékainkat és így gyarapítani tovább épülő sokoldalúan fejlett szocialista társadalmunk műszaki-anyagi alapját, hogyan tökéletesíthetjük a termelés folyamatát, vezetését, áróként javíthatjuk termékeink minőségét, világpiaci versenyképességét. Megtárgyaltuk társadalmi életünk demokratizálásának további lépéseit. Ennek keretében került sor a Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának bővített plenáris ülésére is, amelynek munkálatai — mint Nicolae Ceausescu elvtárs kidomborította az ülésen — rendkívül gyümölcsözőek voltak, nagy befolyást gyakorolnak majd a magyar nemzetiségű dolgozók tanácsainak ezutáni tevékenységére, hozzá fognak járulni a felvetett problémák gyakorlati megoldásához, megteremtve a legjobb feltételeket ahhoz, hogy a magyar nemzetiségű dolgozók az egész néppel együtt növeljék hozzájárulásukat szocialista hazánk fejlesztési programjának megvalósításához. A magyar és más nemzetiségű dolgozók tanácsainak tevékenysége hozzátartozik pártunk általános vonalához, melynek célja megfelelő szervezeti keretet biztosítani ahhoz, hogy az összes társadalmi kategóriákkal, nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozókkal tanácskozzunk a szocialista Románia bel- és külpolitikájának fő kérdéseiről. A tömegek közvetlen részvétele a gazdaságitársadalmi tevékenység vezetésében egyik lényeges oldala pártunk politikájának, kifejezője a szüntelenül fejlődő és tökéletesedő szocialista demokráciának, egyik alapvető tényezője a szocializmus és a kommunizmus győzelmének Romániában". Ugyancsak ebben az időszakban vitattuk meg az országos szakmai szellemi továbbképzés intézményesített formáinak problémáit, aminek nemcsak az anyagi és szellemi javak termelésében megmutatkozó gyakorlati, hanem elméleti jelentősége is van abból a szempontból, hogy egész dolgozó népünknek hozzá kell nőnie a maga alkotta új társadalom szakmai és szellemi igényeihez. Ebben az időszakban is mindnyájan éreztük és érezzük, hogy e rendkívül tág témakörű és országos méretű dialógusban — legyen szó termelésről, vezetésről, az együttélő nemzetiségek sajátos problémáiról, vagy szakmai továbbképzésről — a központi helyet mindig az ember foglalja el. S ez szocialista társadalmunk lényegéből fakad. A néppel való szüntelen tanácskozás a Román Kommunista Párt tevékenységének alapvető jellegzetessége ; a szocialista Románia társadalmának vezetésében pontosan meghatározott, szüntelenül alkalmazott munkastílus ez. Pártunk a társadalmi élet vezetését a széles néptömegekkel való közvetlen, őszinte és kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat révén valósítja meg. E gyakorlat abból az alapelvből következik, hogy a kommunista párt társadalomirányító és vezető szerepét nem adminisztratív eszközökkel valósítja meg, hanem politikai-ideológiai vonala révén, és a munkásosztállyal, a parasztsággal, valamint az értelmiséggel kialakított szoros kapcsolatai révén, azáltal, hogy a tömegek elsajátítják és valóra váltják a párt politikáját. Pártunk együtt a dolgozókkal, állandóan tanácskozva velük tölti be politikai vezető szerepét társadalmunkban. Következetesen demokratikus politikai gyakorlat ez, alapelvében, módszereiben, formáiban és eszközeiben egyaránt. Abból indul ki : a szocializmusban a hatalom nemcsak hogy a néptől ered, hanem valóban magáé a népé, amely egyedüli és teljes ura sorsának. Joggal hangsúlyozzuk napjainkban : szocialista hazánkban a dolgozók nemcsak termelők, hanem egyben a termelőeszközök tulajdonosai. S a szocializmusnak tudatosítania kell a dolgozó embernek ezt a kettős kvalitását, szerepét, tudatosítania kell a néptömegek történelemalakító szerepét. Ez pedig elképzelhetetlen anélkül, hogy bevonnák őket a fő döntések kidolgozásába és megvalósításába. Pártunk következetesen szem előtt tartja azt a törvényszerű követelményt, hogy a szocialista építés haladásával párhuzamosan ki kell szélesíteni, tökéletesíteni és intézményesíteni a néptömegek részvételét az államvezetésben. Ezt bizonyítja a pártunk IX. és X. kongresszusa nyomán kibontakozott, egész népünket mozgósító, a társadalmi, gazdasági és politikai élet minden szféráját átfogó pezsgés, dinamizmus. Ez a vezetési stílus, ez az alapvető munkamódszer, melynek fő ösztönzője és alkalmazója maga a párt főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs, lehetővé teszi a párt számára a pontos, tudományos alapvetésű és mélységesen realista politika kidolgozását. A néptömegekkel való szüntelen dialógus lehetővé teszi a tények pontos számbavételét, sokoldalú mérlegelését, azok közvetlen megismerését. Ugyanakkor közvetlen, élénk kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat alakul ki a párt vezetősége és a néptömegek között. Ebben az alkotó dialógusban születnek meg a párt határozatai, amelyekről elmondhatjuk : társszerzőjük az egész nép, szocialista hazánk minden állampolgára, függetlenül nemzetiségétől. Ez a vezetési módszer ugyanakkor tovább tömöríti az egész nép egységét a párt körül ; megszilárdítja társadalmunk összes tagjainak, románoknak, magyaroknak, németeknek és más nemzetiségűeknek a kohézióját és testvériségét; a pártot és a népet egymástól elválaszthatatlanul egybe olvasztja , lehetővé teszi grandiózus tervek életrehívását és megvalósítását. Ez a vezetési mód hazánk fejlődésében az elmúlt évek során az egyik legdinamikusabb tényezőnek és a társadalmi haladás egyik fő lendítőjének bizonyult. És ez lesz a jövőben is. Mint pártunk főtitkára a szakszervezetek kongresszusán mondotta: ,,A társadalmi rendünk rendelkezésére álló összes erőforrások hasznosítása, a szocializmus felsőbbrendűségének gyakorlati érvényesítése megköveteli, hogy a jövőben még jobban bevonjuk, nemzetiségre való különbség nélkül, az összes dolgozókat a még lüktetőbb társadalmi életben megköveteli, hogy maximálisan értékesítsük az egész nemzet energiáját, tapasztalatait, hozzáértését és forradalmi lendületét. Pártunk és államunk az elkövetkező években is következetesen ennek a követelménynek a megvalósításán fog munkálkodni, biztosítva a feltételeket ahhoz, hogy a munkások, a parasztok, az értelmiségiek — hazánk új történelmének igazi alkotói — döntsenek arról, milyen irányban kell összpontosítani az erőfeszítéseket, társadalmunk gazdasági és kulturális emancipációja érdekében. Az új társadalom sikeres építése csupán a szocialista demokrácia szüntelen fejlesztése útján, a dolgozóknak a vezetésben való közvetlen részvétele útján biztosítható ; ez egyébként a vezetés elvének a lényege a szocializmusban". Dolgozó népünk e pezsgő közéleti dialógus alkotó légkörében, nagyszerű terveink megvalósításán munkálkodva köszönti pártunk 50. születésnapját. ALKOTÓ DIALÓGUS MEGJELENT A FALVAK DOLGOZÓ NÉPE március 31-i száma A TARTALOMBÓL : • Bizalom és a murtkakedv — Dr. Nagy Miklós vezércikke • A konstancai országos kujsoricaértekezlet után — Dr. Sípos György összegézése • Hazai falat — Zágoni Attila kisriportja • Igaz mese a gyümölcsfáról — Tischler Zoltán írása • Otthon lenni — Hajas István riportja • Mén egyszer Gilaames füvéről — Szabó József cikke • Részeges... gyermekek — Wilhelm Nándor írása • Goaa — Beke György publcisztikája • Világvégén — világkultúra — Cseke Péter riportja • öreg ház ,a Rapsán-szeren — Sylvester Lajos riportig • Id. Bartók Béla — a gazdasági szakember — Szőcs Gyula cikke • Háztáji kert — házi kert ,A dugványozás — Veress István szakcikke • Közhasznú építkezések Kolozs megye falvaiban — Okos György írása • Naposcsibe a háztájiban — Éltető Sándor interjúja • Az ultrahana alkalmazásának hazai tehetőségei — Veress Éva tudományos cikke • Az elmúlt hét — Gáli András külpolitikai összefoglalója ÁLLANDÓ ROVATOK: • TV-műsor • Kronosport • Időjárás ASZTALITENISZ VB Győzelem az NSZK és Magyarország ellen Az asztalitenisz VB harmadik napján a csapatküzdelmek döntő fázisba jutottak. A kezdeti meglepetések után a váratlan eredmények ugyan elmaradtak, de az esélyeseknek csak nagy harc után sikerült felülkerekedniük. A VB első örvendetes jelenségeként kell elkönyvelnünk, hogy kiegyenlítődtek az erőviszonyok, a szerényebb képességű együttesek mérföldléptekkel haladtak előre a fejlődés útján. Női válogatottunk — nem a legkedvezőbb előjelek után — kedden az NSZK és Magyarország csapatával mérkőzött. A koreai lányoktól elszenvedett váratlan vereség nyomán félő volt, hogy Maria Alexandru és Mihálka Nóra játékára rányomja bélyegét az előző kudarc lelki hatása, ráadásul az is ellenük szólt, hogy egy hónappal ezelőtt Anglia nemzetközi bajnokságán épp a nyugatnémetektől kaptak ki 3—0-ra. Az NSZK elleni első két játszma után, amikor Simon és Scholer révén a nyugatnémetek már 2—0-ra vezettek, szinte biztos volt, hogy lányaink ismét alulmaradnak. A páros azokban döntő fordulatot hozott, Alexandru és Mihálka rendre megnyerték játszmájukat és végül 3—2- re győztek. A magyarok ellen már sokkal jobban ment a játék, s az eredmény: újabb, ezúttal 3—1 arányú győzelem. Válogatottunk ezzel a középdöntők B-csoportjának egyik nagy favoritjává lépett elő. Lapzárta után került sor a japánok elleni sorsdöntő mérkőzésre. A találkozó győztese már a világbajnoki címért a Kínai NK csapatával kerül szembe. A kínai sportolók az A-csoportban valamennyi mérkőzésüket megnyerték és így veretlenül kerültek a döntőbe. A férfiaknál Japán már a döntő részvevője. A másik ágon a Kínai NK—Svédország találkozó dönti el, ki lesz a japánok ellenfele. EREDMÉNYEK — Nők : A-csoport : Anglia — Svédország 3—0 ; Kínai NK — Csehszlovákia 3—0 ; Szovjetunió — Franciaország 3—0 ; Anglia — Franciaország 3—1 ; Kínai NK — Svédország 3—0. B-csoport : Japán — Magyarország 3—0 ; Dél- Korea — Magyarország 3—0 ; Japán — NSZK 3—0. Férfiak — A-csoport : NSZK — Indonézia 5—0 ; Magyarország — Dél- Korea 5—0 ; Japán — Anglia 5—1 ; Japán — Indonézia 5—0; Dél Korea — Anglia 5—2 ; Jugoszlávia — NSZK 5—3. B-csoport: Svédország— Csehszlovákia 5—1 ; Kínai NK — Koreai NDK 5—1 ; Magyarország — Franciaország 5—3. 1971. ÁPRILIS 1. CSÜTÖRTÖK R^POR^^P^^i^PO^^^SPOR^^PO^^^SPQ^i^POR^I^SPO^^j A nemzetközi idény elején álló úszóink jól kezdték az évet, az elmúlt hét végén, mint ismeretes, nagy küzdelemben legyőzték a jó képességű lengyel válogatottat. Felvételünk erről a találkozóról készült A CSÍKSZEREDAI TORNA UTÁN Ha a jégkorong-bajnokság mellékelt táblázatára pillantunk, azonnal megállapíthatjuk, hogy négy csapat a hétvégén csak nézőnek érkezik Bukarestbe a hétfőn kezdődő ,utolsó menetre...,három vidéki csapat, valamint, az IPGG ugyanis elfoglalta hagyrosílyos .és évek óta... JajaTeft'f,. heyes a 'rangsorban, a.bajnokicímért folyó harcba így már... csak, közvetve ‘szólhat beTer Gondolunk itt ' egy esetleges meglepetésre, valami olyasmire, amilyent az Agronomia produkált néhány héttel ezelőtt, amikor elrabolt egy értékes (és most is fájó) pontot Czáka Zoltán bajnokcsapatától. Az utolsó menet tehát leredukálódik egyetlen mérkőzésre, a vasárnaphoz egy hétre sorra kerülő Steaua-Dinamo találkozóra, amelyen két esély (győzelem és döntetlen) a dr. Bíró együttese, egy (győzelem) a Paná csapata mellett szól. Mire figyelmeztet ez a helyzet? Arra, hogy valamit 10011! kell! Változtatni kell a bajnoki rendszeren, növelni kell a jégkorong tömegalapját. Erre végre lehetőség nyílik többek között a Csíkszeredai műjégpályának köszönhetően is. AZ UTOLSÓ MENET ELŐTT Steaua 20 17 2 1 176: 29 36 Dinamo 20 17 1 2 154: 49 35 Cs. Avintul 20 9 3 8 94:105 21 Agronomia 20 7 2 11 82:121 IC IPGG 20 3 4 13 58:106 10 Gy. Avintul 20 0 2 18 47:201 2 TELEX • TELEX • A labdarúgó vasutas Európa-bajnokság keretében, a fővárosban, Románia válogatottja (Bukaresti Rapid) 3—0-ra győzött Franciaország hasonló csapata ellen, s mivel az első találkozó 1—1 arányú döntetlennel ért véget, válogatottunk a torna döntőjébe jutott a Nisában, a Nemzetközi Szövetség Nagydíjáért kiírt tenisztorna kezdődött, több mint 200 versenyző részvételével. Ion Tiriac az első fordulóban 7—5, 6—4 arányban múlta felül a spanyol Guerrerot, Ilie Nastase csak a második fordulóban lép pályára . Mától Szebenben legjobb férfi röplabda csapataink, a Steaua, a Bukaresti Dinamo, a Bukaresti Rapid és a Bukaresti Politehnica részvételével megkezdődik az A-osztályú bajnokság döntő tornájának első szakasza. A bajnoki címért folyó versengésben jelenleg a Steaua vezet 44 ponttal a Bukaresti Dinamo (41.) előtt és minden esélye megvan arra, hogy az idén is megnyerje a bajnokságot • Április 10 és 11-én a Bucegi hegységben rendezik meg az év utolsó hazai síversenyét, amelyen részt vesznek osztrák, jugoszláv, lengyel, csehszlovák és bolgár sízők is A Svájcban folyó jégkorong világ- bajnokság A-csoportjában, Csehszlovvákia válogatottja, nagy küzdelemben, 3—1-re nyert Svédország ellen, s ezzel 11 ponttal felkerült a második helyre. A bajnokságban a Szovjetunió csapata vezet 13 ponttal (7 mér- Ikőzésből),s megnőttek az esélyei, s hogy tizenegyedszer is elnyerte a világbajnoki címet • Végleges döntése szerint a második női labdarúgó világbajnokságot az idén Mexikóban rendezik meg augusztus 8 és 29 között. A rendezvényre 11 ország, Olaszország, Dánia, Svájc, Ausztria, az NSZK, Belgium, Franciaország, Svédország, Csehszlovákia és Mexikó jelentette be részvételét . A Brazil Labdarúgó Szövetség hivatalosan is közölte, hogy még ebben az évben hozzákezdenek az 1974. évi müncheni világbajnokség csapatának I kijelöléséhez. A bazil labdarúgó vá- tlogatott az idén barátságos nemzetközi m'rszét* többek között /»»-rí'??- P’écih, Argentina és Uruguay csapatával.