Előre, 1971. április (25. évfolyam, 7276-7301. szám)

1971-04-01 / 7276. szám

ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS EGY PÁSKÁNDI BEMUTATÓ ELŐTT BESZÉLGETÉS SZABÓ JÓZSEF rendezővel, A nagyváradi színház magyar tagozata stúdióelőadásban mu­tatja be Páskándi Géza A bosszúálló, a kapus, avagy kérjük a lábat letörölni című abszurd drámáját. Rendezőjétől, SZABÓ JÓZSEFtől kér­deztük : — Hogyan esett erre a darabra a választása ?­­ Első indokom a darabválasztás­ra­­ a szerző tehetsége iránti tiszte­letem. Ezen túlmenően, általában híve vagyok az abszurd drámának és sajnálom, hogy mind közönségünk, mind pedig társulataink lemaradtak egy kicsit ettől a jellegzetesen mai színpadi irányzattól; jóllehet volt már egy Gondnok-előadás Temes­váron és egy Ionesco előadás Szat­­máron és még néhány más kísérlet más színházaknál. A mi Páskándi­­előadásunk tehát adósságokat is óhajt törleszteni , és különös örö­münkre szolgál egy kiváló hazai művet törleszteni. Azzal is indokol­hatnám továbbá darabválasztásun­kat, hogy a váradi társulatban Cseke Sándortól Biluska Annamá­riáig számos olyan színész van, akikkel mind szakmai felkészültsé­gük, mind lelki beállítottságuk ré­vén kitűnően lehet abszurdokat játszani... — Szabó József rendezd miben látja az abszurd színház lényegét, milyennek látja az abszurd szín­padi stílust ? — Amint már mondottam, az „abszurd"­ hozzátartozik a jelenkor művészetéhez. Amikor tehát a szín­ház társadalmi felelősségéről be­szélünk, amikor a színház a jelen­kor rejtettebb vagy nyilvánvalóbb problémáinak a feltárására vállal­kozik, akkor szerintem egy újfajta realizmus — az „abszurd“ — eszkö­zeihez is hozzá kell nyúlnia. Val­lom, hogy az abszurd tulajdonkép­pen a realizmus nagy folyamából ered, s amint a műfaj kelet-európai — például rozewicz­i — változata is bizonyítja, ma a legmilitánsabb, a társadalmi haladásért legbátrab­ban síkraszálló színpadi irányzatok egyike, mely sokszor még a napi politikai aktualitásokban is állást foglal. Ami az abszurd színpadi játék­kultúrát illeti, erre már nehezebb pontos választ adnom, hiszen, amint már utaltam erre , a mi hazai magyar színpadjainkon a ta­pasztalatok még igen gyérek. Köny­­nyebben jellemezni tudnám viszont az abszurd játékstílust, ha felsorol­nám mindazt, amit az abszurd szín­pad nem tűr el : nem tűri el a ru­tint, a sztereotip gesztusokat, az érzelgősséget, a modorosságot, a ha­tásvadászó fogásokat, — és az ösz­­tönösséget sem. Az abszurd színház lényegében nagyon tudatos szín­ház ... — A nagyváradi társulatot töb­ben bírálták tavalyi műsortervének igénytelenségéért ; remélhetjük, hogy a stúdió némileg kárpótol a nagyszínpad mulasztásaiért ? — Valóban szeretnénk, ha Stú­diónk minél tartalmasabb és érdeke­sebb volna, alkalmas keret ez a kezdeményezésekhez, a kísérletezé­sekhez. S azt is remélni merném, hogy a stúdiómunka megterméke­nyíti a nagyszínpadi munkát is, a stúdióban kikísérletezett eszközöket alkalmazni tudják majd a nagy­színpadon. Pontosabbat, konkrétab­bat egyébként a stúdió műsoráról nem tudnék mondani, minden­eset­re van egy olyan elképzelésem, hogy ez a Páskándi-bemutató egy Pás­­kándi-ciklus első darabja lesz... Engem, mint rendezőt, személy sze­rint nagyon foglalkoztat Beckett Godot-ra várva című darabja, egy­szer talán erre is sor kerül... Bölöni Sándor Mi A FONTOSABB ? Napjaink nyelvtudományában a mondat eléggé külön válik minden más nyelvi formától. Kül­ön válik amiatt, mert a hangok, a szavak, és a mondat létrehozásához szükséges egyéb nyelvi elemek más jellegűek. A mondat alkalmi beszédegység, amelyet akkor és úgy hozunk létre, amikor és ahogyan szük­ségesnek látjuk. A többi nyelvi elem adva van a nyelvben. Mintegy állandó tényezőként számolhatunk vele. Mivel a mondatot ilyen kivé­teles hely illeti meg a közlésben és mivel szándékunk szerint ala­kíthatjuk, talán még nagyobb felelősséggel kell megalkotnunk. A magyarban ez annál nehe­zebb, mert a szerkezeti elemek egymásutánját, sorrendjét első­sorban a tartalom és nem a nyelvtani szabályok határozzák meg. Tőlünk függ, hogy azt és úgy mondja-e a mondat, amit és ahogyan akarjuk, vagy nem. Vegyük példaként a nemzet­közi hírközlésekből a következő két mondatot: „Pierre Harmel belga külügyminiszter hazaérke­zett az Egyesült Államokból, ahol William Rogers amerikai kül­ügyminiszterrel tárgyalt a két ország kapcsolatairól.“ És : „A csaknem két hónapi távollét után Ammanba visszatért Husz­­szein király vasárnap elnökölt a jordániai kormány ülésén, ame­lyen megvizsgáltak több bel- és külpolitikai kérdést“. Az első mondat így megszer­kesztve azt sugallja, az a leg­fontosabb, honnan tért vissza, pontosabban hol járt a belga külügyminiszter. Ezt emeli ki az ahol kötőszó és az a tény, hogy vele alárendelő mondatot veze­tünk be. Ha azonban a két mondat egymáshoz való viszo­nyát helyesen értékeljük, ponto­sabban azt nézzük, milyen a vi­szony, a logikai összefüggés a tagmondatok tartalma között, más szerkezetet tarthatunk he­lyesebbnek (vagy éppen helyes­nek ?): P. H... hazaérkezett az EA-ból. Ott tartózkodása alatt W. R...rel tárgyalt...". Hiszen a második mondat tartalmilag, lo­gikai tekintetben nem függ az elsőtől, pusztán csak kapcso­latban van vele. A kapcsolat azonban időbeli (mialatt ott tar­tózkodott, azalatt tárgyalt), nem célszerű hat helyre vonatkozó alárendelési viszonyra utalni ahol kötőszóval. Fölösleges un. álmellékmondatot szerkeszteni, amikor a viszony kapcsolatos. Azonos értékű közölni valót tar­talmaz mindkettő, és nincsenek egymással alá-fölérendeltségi vi­szonyban. Hasonló a helyzet a második példában is. Husszein király el­nökölt a kormány ülésén. A gyű­lésen megvizsgáltak több bel- és külpolitikai kérdést. Az össze­függés szintén időbeli. Nem az a fontos — legalább is ez vehe­tő ki a szöveg egészéből —, hogy éppen azon az ülésen el­nökölt, amelyen több ilyen kér­dést vizsgáltak meg, hanem az, hogy az említett kérdéseket azon a gyűlésen vizsgálták meg. Ha az volna a fő közlendő, hogy éppen azon az ülésen kellett részt vennie, amelyen ilyen kér­déseket vizsgáltak meg, nyelv­tani kategóriákban beszélve, ha a mondat jelzői értékű volna, az első mondatot másként kellene megformálni. Valahogy így: „A...király a jordániai kormány- ANYANYELVÜNK­ nak azon az ülésén elnökölt, amelyen..." Az eredeti fogalma­zás viszont azt emeli ki, hogy vasárnap elnökölt. Úgy látszik, ez ritka eset, mert ünnepnapon a politikusok is pihenni szoktak. Ezúttal azonban föltétlenül szükségesnek látszott — a hír szerint — a vasárnap feláldozá­sa. Mégis — úgy vélem — an­nak a hangsúlyozása lett volna fontosabb, hogy maga Husszein király elnökölt az ülésen, és hogy az ülésen több bel- és kül­politikai kérdést megvizsgáltak. Ha így volna, akkor a vasárnap szerkezeti tagnak az elnökölt (állítmány) mögé kellett volna kerülnie. A több...-nek pedig ugyancsak a megvizsgáltak (ál­lítmány) elé. Sőt azon is lehetne gondolkodni, hogy kell-e nyo­­matékozni a megvizsgáltak állít­mányt. Mert ha nem, akkor a meg elválhatik tőle és mögéje kerülhet. Helyét átadva, a hang­súlyát is átadná a több bel- és külpolitikai kérdést szerkezeti egységnek. De ez már értelme­zés kérdése: úgy sem hibáztat­ható, ha a hír megfogalmazója azt látta helyesebbnek a tarta­lom hű közlése szempontjából. A két mondat — így hát — nem teljesen azonos. A második több részletkérdést is fölvet. Mindkét esetben érvényes mégis az az elv, hogy egyik szerkezeti tagnak a szerepe se csökkenjen a mi hibánkból. Gálffy Mózes KÖNYVEK „Rég elavult lobogók rostjai itt a sörök“ — írja a fordító Tóth István, kötetének* ajánló versében,. Garáz­da Péter, Magyericsei János, Magyi Sebestyén, Piso Jakab, Hilarius Wolphardus, Bocatius János neveit ma már csak azok ismerik, akik ku­tatómunkájuk során régi aldinák, le­véltári okmányok lapjain találkoz­nak velük, s talán ők is csak vélet­lenszerűen figyelnek fel rájuk. Ezért * Alkinoosz kertje, Dácia könyvkiadó, 1970. találom ráérzőnek Tóth István meg­állapítását, amikor az utókor feledé­­kenységét említi. Mert ténylegesen régi szellemi lobogók rostjaivá lettek az erdélyi humanista költészet alko­tásai, de sietek hozzátenni, méltat­lanul kerültek az emlékezés árnyé­kába. Nem véletlen, hogy idézésük, jobban mint bármikor, most vált idő­szerűvé, mert emberi kötelességünk e szellemi múlt legszebb hagyomá­nyairól beszélni, ismerkedni azokkal, hiszen az erdélyi humanista költők gyakorlati és irodalmi tevékenysége egyaránt románok, magyarok, szá­szok barátságának kifejezője. Az ak­kori, különben ma is időszerű, kor­parancsot ismerte fel és szolgálta tudatosan a szász Joannes Somme­­rus, amikor a moldovai Despot Voda szolgálatában hordott kardot, majd a brassói és besztercei német iskolá­kat irányította, hogy rövid élete al­konyán Kolozsvárt a racionalizmus és a vallási türelem (köztudomású, hogy Erdélyben foglalták először törvénybe Európában a vallássza­badság gyakorlásának biztosítását) hirdetője váljék belőle Dávid Ferenc oldalán (akiről Páskándi Géza írt nagyszerű történelmi színjátékot) és versben idézte a jobbágymilliók fel­szabadításáért mártiriumot vállaló Dózsa alakját. A fordítónak sikerült mélyreható betekintést nyújtania humanista köl­tészetünkről, s tanulmányában talá­lóan jegyzi meg : a középkori ember elsősorban a lírában talált feloldást a személyiségét béklyózó kötelékek szorításából, versben követelte a leg­hevesebben jogait, mint az száza­dokkal korábban Itáliában is történt, az „édes új stílus" jelentkezésekor. Természetes az is, hogy a jelentke­zés súlypontja itt Erdélyben éppen az a Várad, ahol Vitéz János udvara a humanizmus igazi melegágyává vált, s lehetővé tette Janus Panno­nius fellépését. A váradi iskola ben­ne és Nicolaus Olahusban európai színvonalon jut ranghoz, amit a ké­sőbbi irodalmárokról már nem mondhatunk el. Az erdélyi fejede­lemség bizonytalan politikai helyzete erre a magyarázat, majd az anya­nyelvű irodalom térhódítása. Amikor az utolsó nagy humanista, Bocatius János a XV. század végének béke­vágyát rejti versbe, már országszerte ismeretesek Balassi Bálint csodálatos zengésű költeményei. 1­604-ben meg­jelenik Szenczi Molnár Albert latin­magyar szótára, sőt hozzáférhetővé válik Erasmus közmondásgyűjtemé­nye is. Bizonyos időeltolódással ez történik szász és román vonatkozás­ban is. A latin nyelvű verselés így lassan anakronisztikussá válik, miu­tán történelmi szerepét betöltötte. Sajnos, a mai olvasó sok jelentős humanista költőt egy-két fennmaradt verse alapján kénytelen megítélni, s egykori rangjukról tétova utalások­ból értesül csupán (Garázda Péter, Magyericsei János). Közülük a leg­nagyobbak (Janus Pannonius, Nico­laus Olahus, Honterus, Sommerus) a hazai művelődéstörténet olyan kie­melkedő személyiségei, akiknek mun­kássága kiindulópontjává és ösztön­zőjévé vált későbbi korok kulturális felemelkedésének. Bihari László ERDÉLYI HUMANISTA KÖLTŐK LIONEL HAMPTON BUKARESTBEN Nagy örömmel a szívben lehet csak jazzt hallgatni. Nemcsak azért, mert ez a zene az „örömzenében“ kulminál elsősorban és amit nagyjai produkál­nak a koncertdobogón csak ízelítő, vagy technikai bravúrok sorozata, ha­nem azért, mert ez a zene a legde­mokratikusabb, urbánus folklór, min­denkié, mindenkit felszabadít, s végső soron ez a muzsika, olyan világ, amely ösztönszerűen könnyen érthető­­, és adekválható. A jazzben, ha jól szvingel, a téma, a zenész és a közönség, olyan meg­­oszthatatlan egységben találkozik, ami sohasem ismétlődik meg. Egyformán vagy egymásután kétszer nem ismét­lődik, nem születik meg ugyanaz az improvizáció, ahogy nem érezhetjük kétszer pontosan ugyanazt az érzést sem. Lionel Hampton, akit a jazzvilág­­ban már öregnek tartanak — hiszem, hogy egyáltalán nem az. Még akkor sem, ha nem akart modern, free jazzt játszani, nem akarta saját „történel­mi szerepét" kísérletekkel felváltani. Élete egybefonódott a jazztörténet egyik izgalmas korszakával, saját ma­gán kísérletezte végig a dixilandtól kezdve a swing, a bibop és a boogie­­woogie korszakokat. Együtt zenélt a legnagyobbakkal : Armstronggal, Ge­ne Krupával, Benny Goodm­annal, hogy csak néhányat említsünk, s nem csak azért, hogy értékét fémjelezzük. Rendkívül örvendtünk Lionel Hamp­ton látogatásának. Mert az a legjobb, ha virtuózok által teremtődik élő kapcsolat a hazai jazz-barátok és a jazz-világ között. És jó hogy végre a legkiemelkedőbbeket látjuk, mert mindig mindenben a legjobbaktól ért­hetjük meg igazán a jazz zeneiségé­nek a lényegét. A nagyközönség szá­mára élmény és tanulság minden egyes találkozás az élő jazztörténeti múltat képviselő nagy öregekkel, az olyanokkal, akiket a magukat jazz­­man-nek nevező szupertájékozottak rég túlhaladottaknak tartanak. Dave Bruebeck szerint a jazz az egyetlen művészet, amelyben az egyé­ni szabadság, az improvizáció szabad­sága kötelezően közösségi érzés is. Arról, hogy milyen széles tömegeket terelne a zene komplex világa felé a jazz népszerű ismerete az csak időn­kénti felismerés, csak néhány zene­­pedagógusunk hite. Ne legyünk szno­bok, örüljünk „Hamp“-nek, igaz mű­vészetének, s ne törődjünk a jazz-­­man-ek sznobizmusával. Mert ez is sznobizmus magával a jazz-zel szem­ben. Vannak ezrek és ezrek, akik nem tudták követni ennek a zenének a te­­kervényes útjait, s most, ilyen alkal­makkor élhetik bele magukat az „ö­­römzenébe". Szele Péter (Folytatás az 1. oldalról) együtt ebben az időszakban elemezte ki az 1966­—1970-es ötéves terv ered­ményeit, szűrte le annak tanulságait; megvitattuk új ötéves tervünk nagy feladatait, azt, hogy a tudományos­műszaki forradalom viharában mi­ként tudjuk ésszerűbben hasznosítani erőtartalékainkat és így gyarapítani tovább épülő sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalmunk műszaki-anyagi alapját, hogyan tökéletesíthetjük a termelés folyamatát, vezetését, áró­­ként javíthatjuk termékeink minősé­gét, világpiaci versenyképességét. Megtárgyaltuk társadalmi életünk demokratizálásának további lépéseit. Ennek keretében került sor a Romá­niai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának bővített plenáris ülésére is, amelynek munkálatai — mint Nicolae Ceausescu elvtárs kidombo­rította az ülésen — rendkívül gyü­mölcsözőek voltak, nagy befolyást gyakorolnak majd a magyar nemze­tiségű dolgozók tanácsainak ezutáni tevékenységére, hozzá fognak járul­ni a felvetett problémák gyakorlati megoldásához, megteremtve a leg­jobb feltételeket ahhoz, hogy a ma­gyar nemzetiségű dolgozók az egész néppel együtt növeljék hozzájárulá­sukat szocialista hazánk fejlesztési programjának megvalósításához. A magyar és más nemzetiségű dolgozók tanácsainak tevékenysége hozzátar­tozik pártunk általános vonalához, melynek célja megfelelő szervezeti keretet biztosítani ahhoz, hogy az összes társadalmi kategóriákkal, nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozókkal tanácskozzunk a szocialista Románia bel- és külpoliti­kájának fő kérdéseiről. A tömegek közvetlen részvétele a gazdasági­társadalmi tevékenység vezetésé­ben egyik lényeges oldala pártunk politikájának, kifejezője a szüntele­nül fejlődő és tökéletesedő szocialis­ta demokráciának, egyik alapvető tényezője a szocializmus és a kom­munizmus győzelmének Romániá­ban". Ugyancsak ebben az időszakban vitattuk meg az országos szakmai szellemi továbbképzés intézményesí­tett formáinak problémáit, aminek nemcsak az anyagi és szellemi javak termelésében megmutatkozó gya­korlati, hanem elméleti jelentősége is van abból a szempontból, hogy egész dolgozó népünknek hozzá kell nőnie a maga alkotta új társadalom szak­mai és szellemi igényeihez. Ebben az időszakban is mindnyá­jan éreztük és érezzük, hogy e rend­kívül tág témakörű és országos mé­retű dialógusban — legyen szó ter­melésről, vezetésről, az együttélő nemzetiségek sajátos problémáiról, vagy szakmai továbbképzésről — a központi helyet mindig az ember foglalja el. S ez szocialista társadal­munk lényegéből fakad. A néppel való szüntelen tanács­kozás a Román Kommunista Párt tevékenységének alapvető jellegze­tessége ; a szocialista Románia tár­sadalmának vezetésében pontosan meghatározott, szüntelenül alkalma­zott munkastílus ez. Pártunk a társa­dalmi élet vezetését a széles néptö­megekkel való közvetlen, őszinte és kölcsönös tiszteleten alapuló kapcso­lat révén valósítja meg. E gyakorlat abból az alapelvből következik, hogy a kommunista párt társadalomirányító és vezető szere­pét nem adminisztratív eszközökkel valósítja meg, hanem politikai-ideoló­giai vonala révén, és a munkásosz­tállyal, a parasztsággal, valamint az értelmiséggel kialakított szoros kap­csolatai révén, azáltal, hogy a töme­gek elsajátítják és valóra váltják a párt politikáját. Pártunk együtt a dolgozókkal, ál­landóan tanácskozva velük tölti be politikai vezető szerepét társadal­munkban. Következetesen demokra­tikus politikai gyakorlat ez, alapelvé­ben, módszereiben, formáiban és eszközeiben egyaránt. Abból indul ki : a szocializmusban a hatalom nemcsak hogy a néptől ered, hanem valóban magáé a népé, amely egye­düli és teljes ura sorsának. Joggal hangsúlyozzuk napjainkban : szocia­lista hazánkban a dolgozók nemcsak termelők, hanem egyben a termelő­­eszközök tulajdonosai. S a szocializ­musnak tudatosítania kell a dolgozó embernek ezt a kettős kvalitását, szerepét, tudatosítania kell a nép­tömegek történelemalakító szerepét. Ez pedig elképzelhetetlen anélkül, hogy bevonnák őket a fő döntések kidolgozásába és megvalósításába. Pártunk következetesen szem előtt tartja azt a törvényszerű követel­ményt, hogy a szocialista építés ha­ladásával párhuzamosan ki kell szé­lesíteni, tökéletesíteni és intézménye­síteni a néptömegek részvételét az államvezetésben. Ezt bizonyítja a pár­tunk IX. és X. kongresszusa nyomán kibontakozott, egész népünket moz­gósító, a társadalmi, gazdasági és politikai élet minden szféráját átfogó pezsgés, dinamizmus. Ez a vezetési stílus, ez az alapvető munkamódszer, melynek fő ösztönzője és alkalmazó­ja maga a párt főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs, lehetővé teszi a párt számára a pontos, tudományos alapvetésű és mélységesen realista politika kidolgozását. A néptömegek­kel való szüntelen dialógus lehetővé teszi a tények pontos számbavételét, sokoldalú mérlegelését, azok közvet­len megismerését. Ugyanakkor köz­vetlen, élénk kölcsönös bizalmon ala­puló kapcsolat alakul ki a párt ve­zetősége és a néptömegek között. Ebben az alkotó dialógusban szület­­nek meg a párt határozatai, ame­lyekről elmondhatjuk : társszerzőjük az egész nép, szocialista hazánk min­­den állampolgára, függetlenül nem­­zetiségétől. Ez a vezetési módszer ugyanakkor tovább tömöríti az egész nép egy­ségét a párt körül ; megszilárdítja társadalmunk összes tagjainak, ro­mánoknak, magyaroknak, németek­nek és más nemzetiségűeknek a ko­hézióját és testvériségét; a pártot és a népet egymástól elválaszthatatla­nul egybe olvasztja , lehetővé teszi grandiózus tervek életrehívását és megvalósítását. Ez­ a vezetési mód hazánk fejlődé­sében az elmúlt évek során az egyik legdinamikusabb tényezőnek és a társadalmi haladás egyik fő lend­ítő­jének bizonyult. És ez lesz a jövőben is. Mint pártunk főtitkára a szakszer­vezetek kongresszusán mondotta: ,,A társadalmi rendünk rendelkezésére álló összes erőforrások hasznosítása, a szocializmus felsőbbrendűségének gyakorlati érvényesítése megkövete­li, hogy a jövőben még jobban bevon­juk, nemzetiségre való különbség nél­kül, az összes dolgozókat a még lük­­tetőbb társadalmi életben megköve­teli, hogy maximálisan értékesítsük az egész nemzet energiáját, tapasz­talatait, hozzáértését és forradalmi lendületét. Pártunk és államunk az elkövetkező években is következete­sen ennek a követelménynek a meg­valósításán fog munkálkodni, bizto­sítva a feltételeket ahhoz, hogy­­ a munkások, a parasztok, az értelmisé­giek — hazánk új történelmének igazi alkotói — döntsenek arról, mi­lyen irányban kell összpontosítani az erőfeszítéseket, társadalmunk gaz­dasági és kulturális emancipációja érdekében. Az új társadalom sikeres építése csupán a szocialista demok­rácia szüntelen fejlesztése útján, a dolgozóknak a vezetésben való köz­vetlen részvétele útján biztosítható ; ez egyébként a vezetés elvének a lé­nyege a szocializmusban". Dolgozó népünk e pezsgő közéleti dialógus alkotó légkörében, nagy­szerű terveink megvalósításán mun­kálkodva köszönti pártunk 50. szüle­tésnapját. ALKOTÓ DIALÓGUS MEGJELENT A FALVAK DOLGOZÓ NÉPE március 31-i száma A TARTALOMBÓL : • Bizalom és a murtkakedv — Dr. Nagy Miklós vezércikke • A konstanca­i országos kujsori­­caé­rtekezlet után — Dr. Sípos György összegézése • Hazai falat — Zágoni Attila kisriportja • Igaz mese a gyümölcsfáról — Tischler Zoltán írása • Otthon lenni — Hajas István ri­portja • Mén egyszer Gilaames füvéről — Szabó József cikke • Részeges... gyermekek — Wil­helm Nándor írása • Goaa — Beke György publcisz­­tikája • Világvégén — világkultúra — Cseke Péter riportja • öreg ház ,a Rapsán-szeren — Sylvester Lajos riportig • Id. Bartók Béla — a gazdasági szakember — Szőcs Gyula cik­ke • Háztáji kert — házi kert­­ ,A dugványozás — Veress István szakcikke • Közhasznú építkezések Kolozs megye falvaiban — Okos György írása • Naposcsibe a háztájiban — Él­tető Sándor interjúja • Az ultrahana alkalmazásának hazai tehetőségei — Veress Éva tudományos cikke • Az elmúlt hét — Gáli András külpolitikai összefoglalója ÁLLANDÓ ROVATOK: • TV-műsor • Kronosport • Időjárás ASZTALITENISZ VB Győzelem az NSZK és Magyarország ellen Az asztalitenisz VB harmadik nap­ján a csapatküzdelmek döntő fázis­ba jutottak. A kezdeti meglepetések után a váratlan eredmények ugyan elmaradtak, de az esélyeseknek csak nagy harc után sikerült felülkereked­niük. A VB első örvendetes jelensé­geként kell elkönyvelnünk, hogy kiegyenlítődtek az erőviszonyok, a szerényebb képességű együttesek mérföldléptekkel haladtak előre a fejlődés útján. Női válogatottunk — nem a leg­kedvezőbb előjelek után — kedden az NSZK és Magyarország csapatá­val mérkőzött. A koreai lányoktól elszenvedett váratlan vereség nyo­mán félő volt, hogy Maria Alexandru és Mihálka Nóra játékára rányomja bélyegét az előző kudarc lelki ha­tása, ráadásul az is ellenük szólt, hogy egy hónappal ezelőtt Anglia nemzetközi bajnokságán épp a nyu­gatnémetektől kaptak ki 3—0-ra. Az NSZK elleni első két játszma után, amikor Simon és Scholer ré­vén a nyugatnémetek már 2—0-ra vezettek, szinte biztos volt, hogy lá­nyaink ismét alulmaradnak. A páros azokban döntő fordulatot hozott, Alexandru és Mihálka rendre meg­nyerték játszmájukat és végül 3—2- re győztek. A magyarok ellen már sokkal job­ban ment a játék, s az eredmény: újabb, ezúttal 3—1 arányú győze­­lem. Válogatottunk ezzel a közép­döntők B-csoportjának egyik nagy favoritjává lépett elő. Lapzárta után került sor a japánok elleni sors­döntő mérkőzésre. A találkozó győz­tese már a világbajnoki címért a Kínai NK csapatával kerül szembe. A kínai sportolók az A-csoportban valamennyi mérkőzésüket megnyer­ték és így veretlenül kerültek a dön­tőbe. A férfiaknál Japán már a döntő részvevője. A másik ágon a Kínai NK—Svédország találkozó dönti el, ki lesz a japánok ellenfele. EREDMÉNYEK — Nők : A-csoport : Anglia — Svédország 3—0 ; Kínai NK — Csehszlovákia 3—0 ; Szovjet­unió —­ Franciaország 3—0 ; An­glia — Franciaország 3—1 ; Kínai NK — Svédország 3—0. B-csoport : Japán — Magyarország 3—0 ; Dél- Korea — Magyarország 3—0 ; Ja­pán — NSZK 3—0. Férfiak — A-csoport : NSZK — In­donézia 5—0 ; Magyarország — Dél- Korea 5—0 ; Japán — Anglia 5—1 ; Japán — Indonézia 5—0; Dél Ko­rea — Anglia 5—2 ; Jugoszlávia — NSZK 5—3. B-csoport: Svédország— Csehszlovákia 5—1 ; Kínai NK — Koreai NDK 5—1 ; Magyarország — Franciaország 5—3. 1971. ÁPRILIS 1. CSÜTÖRTÖK R^POR^^P^^i^PO^^^SPOR^^PO^^^SPQ^i^POR^I^SPO^^j A nemzetközi idény elején álló úszóink jól kezdték az évet, az elmúlt hét végén, mint ismeretes, nagy küzdelemben legyőzték a jó képességű lengyel válogatottat. Felvételünk erről a találkozóról készült A CSÍKSZEREDAI TORNA UTÁN Ha a jégkorong-bajnokság mel­lékelt táblázatára pillantunk, a­­zonnal megállapíthatjuk, hogy négy csapat­ a hét­végén csak né­zőnek érkezik Bukarestbe a hétfőn kezdődő ,utolsó menetre..­­.,három vidéki csapat, valamint, az IPGG ugyanis elfoglalta hag­yrosílyos .és évek óta... JajaTeft'f,. heyes a 'rangsorban, a.bajnoki­­címért folyó harcba így már... csak, közvetve ‘szólhat beTer Gondolunk itt ' egy esetleges meglepetésre, valami olyasmire, amilyent az Agronomia produkált néhány héttel ezelőtt, a­­mikor elrabolt egy értékes (és most is fájó)­ pontot Czáka Zoltán bajnokcsapatától. Az utolsó me­net tehát leredukálódik egyet­len mérkőzésre, a vasárnaphoz egy hétre sorra kerülő Steaua-Di­namo találkozóra, amelyen két esély (győzelem és döntetlen) a dr. Bíró együttese, egy (győzelem) a Paná csapata mellett szól. Mire figyelmeztet ez a helyzet? Arra, hogy valamit 10011! kell! Vál­toztatni kell a bajnoki rendszeren, növelni kell a jégkoro­ng tömeg­­alapját. Erre végre lehetőség nyí­lik többek között a Csíkszeredai műjégpályának köszönhetően is. AZ U­TOLSÓ MENET ELŐTT Steaua 20 17 2 1 176: 29 36 Dinamo 20 17 1 2 154: 49 35 Cs. Avintul 20 9 3 8 94:105 21 Agronomia 20 7 2 11 82:121 IC IPGG 20 3 4 13 58:106 10 Gy. Avintul 20 0 2 18 47:201 2 TELEX • TELEX • A labdarúgó vasutas Európa-baj­­nokság keretében, a fővárosban, Ro­mánia válogatottja (Bukaresti Rapid) 3—0-ra győzött Franciaország hason­ló csapata ellen, s mivel az első ta­lálkozó 1—1 arányú döntetlennel ért véget, válogatottunk a torna döntő­jébe jutott a Nisában, a Nemzetközi Szövetség Nagydíjáért kiírt tenisztor­na kezdődött, több mint 200 verseny­ző részvételével. Ion Tiriac az első fordulóban 7—5, 6—4 arányban múlta felül a spanyol Guerrerot, Ilie Nas­­tase csak a második fordulóban lép pályára . Mától Szebenben legjobb férfi röplabda csapataink, a Steaua, a Bukaresti Dinamo, a Bukaresti Ra­pid és a Bukaresti Politehnica rész­vételével megkezdődik az A-osztályú bajnokság döntő tornájának első szakasza. A bajnoki címért folyó versengésben jelenleg a Steaua vezet 44 ponttal a Bukaresti Dinamo (41.) előtt és minden esélye meg­van ar­ra, hogy az idén is megnyerje a baj­nokságot • Április 10 és 11-én a Bu­­cegi hegységben rendezik meg az év utolsó hazai síversenyét, amelyen részt vesznek osztrák, jugoszláv, len­gyel, csehszlovák és bolgár sízők is A Svájcban folyó jégkorong világ-­­ bajnokság A-csoportjában, Csehszlov­­­vákia válogatottja, nagy küzdelem­­­­ben, 3—1-re nyert Svédország ellen, s ezzel 11 ponttal felkerült a második helyre. A bajnokságban a Szovjet­unió csapata vezet 13 ponttal (7 mér- I­kőzésből),s megnőttek az esélyei, s hogy tizenegyedszer is elnyerte a vi­­l­­ágbajnoki címet • Végleges döntés­e szerint a második női labdarúgó vi­lágbajnokságot az idén Mexikóban rendezik meg augusztus 8 és 29 kö­zött. A rendezvényre 11 ország,­­ Olaszország, Dánia, Svájc, Ausztria, az NSZK, Belgium, Franciaország,­­ Svédország, Csehszlovákia és Me­xikó jelentette be részvételét . A Brazil Labdarúgó Szövetség hivatalo­san is közölte, hogy még ebben az­­ évben hozzákezdenek az 1974. évi müncheni világbajnok­ség csapatának I kijelöléséhez. A bazil l­ab­darúgó vá- t­logatott az idén barátságos nemzetközi m'rszét* többek között /»»-rí'??- P’­écih, Argentina és­­ Uruguay csapatával.

Next