Előre, 1971. október (25. évfolyam, 7433-7459. szám)

1971-10-01 / 7433. szám

I 1971. OKTÓBER 1., PÉNTEK DÖNTŐ NAPOK A FÖLDEKEN NÉGY NAP­­NÉGY SZÁZALÉK ? JAFlIEX­I HARGITA MEGYEI IVtVCJ­ TUDÓSÍTÁS S­okféleképpen jellemezhetnénk azt az igyekezetet, amely az utóbbi napokban az Olt felső folyása mentén is megmutat­kozott. Gazdaságok egyedi törekvé­seit értékelve, a traktorosok helyt­állását látva, fogalmazhatnánk akár úgy is, hogy az őszi kampány me­nete biztató. Valóban, az őszi ve­tések részaránya az utóbbi napok­ban lényegesen javult. Ha viszont összességében vizsgáljuk meg, mit nyújtott négy-öt munkára alkalmas nap, kitűnik, hogy a teljesítmény alig négy százalék. Sajnálatosan ke­vés. Ilyen teljesítmény mellett be­szélhetünk-e a vetőgépek kihaszná­lásáról? Gondolni sem jó arra, hogy a burgonyaszedést száz napra „terv­­szerűsítették.“ De nézzük csak, mit is hozott négy nap egy-egy gazda­­daságban? Eltekintve attól, hogy 20 gazdaságban még meg sem kezd­ték a betakarítást ( vajon miért?), néhány egység erőfeszítésének gyü­mölcseként a krumplibetakarítás túljutott a nehezén. Az udvarhelyi övezet több egységében, ahol kisebb területen termesztenek burgonyát, még a héten befejezhetik a szedést, a nagy burgonyatermesztő gazdasá­gok többsége viszont az esős idő utáni időszakot nem tudta érdemle­gesen kihasználni. A szedéssel párhuzamosan fölöt­te fontos teendő a burgonya szállí­tása és átadása. Szeptember 28-ig 14 000 tonna burgonyát vettek át a felvásárló szervek, ami az előirány­zott mennyiség 11 százaléka. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy a szedési teljesítmény 20 százalék, az arány jobb is lehetne. Az átvétel most már viszonylag bonyodalommentes. Viszonylag, mert tisztázódott ugyan a keményítőgyárak és a felvásárló szervek között országosan jelentke­ző kötélhúzás, de amíg a vita tar­tott, az átvétel lényegében állt. (Nem volt idő e szempontokat év­közben tisztázni?) A teljesítményeken belül kedve­ző a vetőmagburgonya átvétele: a 27 000 tonnás előirányzatból 7000 tonnát már továbbítottak a címzett­nek, 4000 tonna ültetőanyagnak vi­szont még nincs gazdája. Hasznos lenne, ha a szakminisztérium el­­döntené, hova is kell továbbítani e mennyiséget. A tulajdonképpeni át­vétel, talán azért is, mert egyelőre még nem nagy a felhozatal, jól halad. Igaz, nem mindenhol értet­ték meg, hogy az osztályozott bur­gonya alapkövetelménye a váloga­tás. Ezért kellett például a csík­­szentgyörgyiek egy nagyobb szállít­mányát visszautasítani. Vaslábon, Szárhegyen is sok a panasz arra, hogy a gumók között bőven van kő is. A vasúti rakodók zsúfoltsága mérsékeltebb lett, de még így is naponta 1000 tonna burgonyakészlet várja a berakást. Az utóbbi napok­ban megkezdődött a burgonya gép­kocsin való távolsági szállítása is, ami kétségtelenül javít a helyzeten. Ha viszont, jó néhány gyergyói gazdasághoz hasonlóan, csak egy­két embert osztanak be a rakodás­ra, nemigen remélhető, hogy a szállítóeszközök arányában növek­szik a napi ütem. Flóra Gábor ...VESZTEGELNEK A MUNKAGÉPEK (Folytatás az 1. oldalról) de a gazdaságban dolgozzanak ki megfelelő munkaprogramot és eh­hez igazodjanak. A tamásdai mtsz vezetősége azonban most hiába ven­né elő intézkedési tervét, mert ab­ban felületesen tüntették fel a te­endőket, nem állapítottak meg sor­rendet, határidőket, lehetséges napi ütemet. Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy az mtsz-ek jelentős részében zökkenőkkel bontakozott ki a betakarítás és a vetés. A leg­fontosabb tanulság az, hogy nincse­nek kellően kihasználva a munka­gépek, mert a kései növények beta­karítási üteme lassú, a szántó-vető traktorok számára kevés felszabadí­tott területet biztosítanak. A beta­karítás meggyorsítását viszont csak­is a tagság jobb mozgósításával ér­hetik el. A jelenlegi kedvező idő minden percét ki kell használni, hogy optimális körülmények között fejezzék be a mezei munkákat. A TERVFELADATOK...­ ­ (Folytatás az 1. oldalról) fatainak dolgozói évi tervtúlteljesí­­tési vállalásuknak már eleget is tettek, így újabb, megtetézett vál­lalások mozgósítják őket még szebb, még kiemelkedőbb eredmé­nyek elérésére. Nyolc hónap alatt a gépgyártók 51 esztergával adtak többet; a bútorgyártók 8,5 millió lej értékű bútort állítottak elő ter­ven felül, a textilesek pedig 4000 négyzetméter szőttest és 45 000 da­rab kötöttárut szállítottak előirány­zaton felül, hogy csak a leglénye­gesebb iparágakat említsem. Az elért eredmények arra enged­nek következtetni, hogy az évi ter­vet jó körülmények között teljesí­tik a vállalatok munkaközösségei, ami kedvező feltételeket teremt a jövő évi starthoz, a jövő évi terv teljesítéséhez is. A közelmúltban a dolgozók, az alkalmazottak közgyűlésein alapo­san és részletesen megtárgyalták a jövő évi terv célkitűzéseit is. A megyei pártbizottság nagy fontossá­got tulajdonít a közgyűléseknek — a dolgozók fórumának, amely lehe­tővé teszi a kollektív vezetés elvé­nek széleskörű alkalmazását — és alaposan foglalkozott előkészítésük­kel, irányítva a pártszervezeteket, hogy készítsék elő a tervfeladatok alapos megvitatását, a legmegfele­lőbb intézkedések meghozatalát, a­­melyek elősegítik a feladatok ma­radéktalan és sikeres teljesítését. Véleményem szerint a közgyűlések é­s talán a legutóbbiak még hang­­súlyozottabb mértékben, mint eddig — elérték céljukat; a dolgozók hoz­záértéssel és a közös problémák iránti érdeklődéssel vitatták meg a kérdéseket, számos értékes javasla­tot tettek a főbb tervmutatók ja­vítására s egyéb olyan termelési és szociális, munkaügyi kérdésben, amelyben valamennyien érdekelve vannak. Megyénk dolgozóinak — románoknak, magyaroknak, néme­teknek és más nemzetiségűeknek — ez a magatartása, ez a konkrét rész­vétele a közös ügyek intézésében, bizonyítja mélységes egyetértésüket pártunk bölcs politikájával s azt az eltökélt szándékukat, hogy állan­dóan, fáradhatatlanul munkálkod­nak e politika valóraváltásáért. Mint az természetes is, az 1094 szólásra emelkedő dolgozó (a több mint 11 800 részvevőből)­­nagy része termelési kérdésekkel foglalkozott. Olyan komplex és hathatós intéz­kedéseket javasoltak, amelyek a gazdasági hatékonyság emeléséhez, a még fennálló hibák és hiányossá­gok kiküszöbölésére vezetnek. Ez­­irányban hathatós segítséget kaptak az igazgató bizottságok, a pártszer­vezetek a megyei pártbizottság gaz­dasági bizottságától, amelynek munkatársai konkréten segítették a közgyűlések előkészítését, megszer­vezését és lefolyását. A közgyűlé­sek jó előkészítése is egyik feltétele volt annak,­ hogy a leglényegesebb kérdéseket tárgyalják meg, minden egységben azok köré a problémák köré összpontosítsák a vitát, ame­lyek megoldása lényeges, életbevá­góan fontos az egység számára, hogy a javaslatok, a közös, a kol­lektív gondolkodás és ötletesség olyan megoldásokat hozzon felszín­re, amelyek lényegesen segítik, to­vábbviszik a termelés, a tervfelada­tok teljesítésének ügyét. Minden egységben, minden üzemben van­nak eddig még fel nem fedett, ki nem aknázott tartalékok, amelyek a gazdasági hatékonyság emeléséhez vezetnek, legyen az a termelési költségek csökkentésének útja, a termelési kapacitás jobb kihaszná­lása vagy az önfelszerelési terv tö­kéletesítése, Így például, a javaslatok alapján megejtett tanulmányok kimutatták, hogy a váltási együttható számotte­vően növekedhet minden vállalat­ban, főleg az üzemek termelő- vagy­is főrészlegein. A vagongyárban például az­­ év eleji 2,3-ről ez az arányszám év végére 2,6-re emel­kedik, a szerszámgépgyárban 1,6-ről 1,9-re, a textilüzemekben pedig 2,4 lesz. A váltási koefficiens javítása, a kapacitások jobb kihasználása igen nagy mértékben függ a szakkáderek biztosításától. A szakiskolák igény­­bevételén kívül a legváltozatosabb szakképesítési formákat vezették be; rövidebb és hosszabb időtarta­mú tanfolyamokon, a munkahelyen sajátítják el újabb és újabb ifjak a mesterséget. A továbbképzésre is nagy hangsúlyt telítettünk. Arad megye minden iparvállalatában mű­ködtek és működnek ilyen tanfolya­mok, amelyek a tanultak felfrissíté­sét újabb tudnivalók elsajátítását célozzák és amelyet minden szinten, a szakképzett munkástól a magas képzettségű mérnökig, szerveztünk. Idejében gondoskodtunk a jelenleg épülő új objektumok számára szük­séges szakkáderek biztosításáról is, így például az alig megkezdett vegyikombinát számára már tobo­roztunk ifjakat, akik a Vegyipari Minisztérium szakiskoláiban vagy más vegyikombinátokban sajátítják el a mesterséget. A tervfeladatok között szerepel még egy igen fontos mutató: az új termékek termelésbe állításának meggyorsítása, s azok, valamint minden termék minőségi szintjének állandó emelése. Gazdasági bizott­ságunk, a pártszervezetek és az igazgató bizottságok ezért nagy súlyt fektettek e kérdés érdembeni megoldására. Az intézkedések ered­ménye nem is maradt el. A szer­számgépgyárban az állandó és cél­ratörő foglalkozás nyomán új esz­tergacsaládok gyártása indult be, olyanoké, amelyek műszaki jellem­ző és teljesítmény szempontjából messze felülmúlják az eddig gyár­tott típusokat. A nem lankadó, lel­kes tervező és kivitelező munka nyomán vált lehetővé az SNA 280-as eszterga gyártásbavétele két hó­nappal hamarabb, mint a grafikon­ban szereplő határidő. Hasonló idő­nyerésről, a határidők lerövidítésé­ről számolhatnak be a vagongyár­tók is egy személy- és egy teherva­gon típusnál, a bútorgyártók, és még sorolhatnánk példákat. Az új termékek gyártásbavétele más szempontból is fontos. Ezek mindenképpen versenyképesebbek a nemzetközi piacon, keresettek, és ez nem kis dolog, hiszen megyénk részvétele a nemzetközi árucseré­ben évről évre nő, s nőnek a vál­lalatok exportfeladatai is. Az aradi vagongyárban készülő tehervagonok 48 százaléka, az esztergák 50 száza­léka, a híres aradi bútorok 90 szá­zaléka, a textiliák 34 százaléka stb. kerül külföldi piacra, viszi el a szorgalmas aradi dolgozók hírnevét a világ minden tájára, több mint 60 országba, amelyekkel kereske­delmi kapcsolatot tartunk fenn. Az exportfeladatok teljesítése, a minő­ség kérdése ezért a legmesszebb­­menően foglalkoztatja a megyei pártbizottságot, a pártszervezeteket és a vállalatok igazgató bizottságait, mint az a közgyűléseken is kiderült a számtalan hozzászólásból és el­hangzott javaslatból —, minden dolgozót külön-külön. S teljes mér­tékben igazuk volt a dolgozóknak, hogy újból és újból felhívták az igazgató bizottságok figyelmét arra: nagyobb figyelmet kell fordítani, nemcsak az exportfeladatok telje­sítésére, hanem az időbeni és üte­mes szállításra, a külföldi piacon végzett piackutatásra, valamint a jelenlegi követelményeknek megfele­lő szerviz-szolgálat létesítésére. Jogos igény az is, amit szintén a dolgo­zók vetettek fel, hogy az import­export vállalatok ne a vállalatok megkerülésével, hanem velük szo­ros együttműködésben találják meg a legmegfelelőbb értékesítési módo­zatokat a külföldi piacon, "üitigy" vonják ebbe a munkába jobban bele a vállalatok szakembereit, hogy minél előnyösebb módon értékesít­hessék a termékeket. Ehhez a kérdéshez fűződik és nem kis gondot okoz az import csökkentése. Minden szinten, a me­gyei és municípiumi pártbizottság, a pártszervezetek, a vállalatok ve­zetősége i­s minden dolgozó alkotó módon nyúl ehhez a kérdéshez, sok jó ötlettel gazdagítja az önfelszere­lési, a házi gépgyártási tervet. Me­­gyeszerte ez a terv több mint 100 célkitűzést foglal magában, 17,2 millió lej értékben, ami 1969-hez képest 2,5-szeres, 1970-hez képest pedig 53 százalékos növekedést je­lent. Véleményem, hogy még ez sem a legtöbb, amit tehetnek. Ez irány­­ban állandó alkotó keresést és kia­padhatatlan ötletforrást jelentenek a dolgozók, az anyagi javak terme­lőinek kezdeményezései, akik csak­úgy mint a többi feladatot, ezt is becsületbeli, kommunista kötelessé­güknek tartják. A vállalatok gaz­dasági bizottságai, a dolgozók, ja­vaslatai nyomán, elemezték az ön­felszerelési program javításának lehetőségeit még ebben az évben, valamint a jövő évre­ is, és a me­gyei gazdasági bizottságok segítsé­gével olyan kooperációs kapcsolatok jöttek létre, amelyek alapján azt is megvalósítják, amit egyedül nem tudtak volna elkészíteni. Ilyen kap­csolatok jöttek létre a házi gép­gyártási terv kibővítése és tökélete­sítése céljából a szerszámgépgyár és a vagongyár között, a szerszám­­gépgyár és a mezőgazdasági gépe­ket gyártó, szerelő és javító üzem között, a szerszámgépgyár és a Li­­bertatea cipőgyár között stb. E kap­csolatoknak, ennek a jó együttmű­ködésnek köszönhető, hogy az emlí­tett egységek az erre az évre terve­zett önfelszerelési programjukat már teljesítették és újabbat vettek tervbe.­­ Véleményem szerint a fő vállala­toknak jobban kell segíteniük és támogatniuk az egységeket, főleg a gépek és berendezések tervezésében, valamint a hathatós és eredményes kooperáció szervezésében. Ha a házi gépgyártás berendezéseinek terve és rajza szakintézetekben készül, gyor­sabb és pontosabb lehet kivitelezé­sük. Arad megye dolgozói, románok, magyarok, németek és más nemze­tiségűek, élükön a kommunistákkal, mindent elkövetnek, hogy­ becsü­lettel eleget tegyenek a párt által kitűzött feladatoknak, fáradhatatla­nul azon munkálkodnak, hogy az 1971-es év, ötéves tervünk első évé­nek tervét maradéktalanul teljesít­sék, hogy mindenki a maga munka­helyén hozzájáruljon a megye, or­szágunk egész gazdaságának fellen­düléséhez, hogy szeretett hazánk a bőség és a civilizáció mind maga­sabb csúcsaira emelkedjék. M­ire gondol először a nagyváros benzin- és ci­garettafüstjéből az üdítő erdőkbe, hegyekbe mene­kült ember, amikor fent a havasokban az erdő mun­­kásaival találkozik ? Alighanem mind­nyájan arra : jó dolguk, kelemes éle­tük van nekik, távol a modern életfor­ma elkerülhetetlen ártalmaitól, állan­dóan szülőanyánk, a természet ölén ! Az igazság viszont az, hogy a vitatha­tatlan előnyökön — mármint a csend, örökké friss levegő, nyugtató környe­zet — túl az itteni munkának is meg­vannak a sajátos nehézségei, még akkor is, ha ma már az erdőben is a gép végzi a nehezét. Utalunk például az időjárás viszontagságaira, a gyako­ri záporokra, viharokra, a fagyos sze­lekre, az olykor másfél-kétméteres hóra, de nem utolsó sorban az elszi­geteltség okozta gondokra. Ezeknek a nehézségeknek a leküzdése nem egy­szer nagyobb emberi kitartást, helyt­állást kíván az erdő munkásaitól - használjuk csak ezt a prózain egy­szerű megnevezést mindnyájukra, szak­­májukra és beosztásukra való tekintet nélkül —, mint a civilizáció minden kényelmét élvező emberek erőfeszítései a még jobb eredményekért, a még jobb életért. Az elmúlt napokban a Bihari-he­gyekben alkalmam volt közelebbről be­pillantani a természet őreinek és át­alakítóinak hétköznapjaiba. A velük való találkozás többnyire a véletlen műve volt, vagyis senki nem ajánlotta figyelmembe a cikkben szereplő sze­mélyeket, egyikük-másikuk meg ép­penséggel nem várt helyeken bukkant elém. Talán ennek a véletlennek kö­szönhető, hogy izgalmasan szép éle­tekkel ismerkedhettem meg, hogy a találkozások nem remélt érdekessége­ket nyújtottak. Egy mérnök, kinek munkahelye két óra járásnyira van az első kicsi településtől Barangoló kirándulóktól kérdezem fent, ezerhatszáz méter magasban, a Butyásza gerincén : nem tudják, merre esik a legközelebbi menedékház? A piros jelzést követve menjek le a Dra­­gán-völgyébe, egyenest neki visz az ösvény ! - mondják. Szeptemberben kellemes az idő, pazar látnivalókat kí­nál a táj, feledteti a csúszós lejtőkön, kőgörgetegen való fárasztó leeresz­kedést. Alig félóra múlva már a szur­­dokos völgyben találom magam, a gerendákból ácsolt patakparti mene­dékháznál, azaz... Benyitok. Barátsá­gosan elrendezett szobácska. Az asz­talon gőzölgő étel, mellette szőke fia­talember, barna fiatalasszony, ölében áll kendős gyermek.­­ A gondnokhoz van szerencsém? — Nem kérem, ez nem turistaház, erdészek otthona. Miben lehetünk se­gítségére? — Semmiben, vagyis... Mennyi idő alatt lehet innen eljutni Biharfüredre? — Hát, attól függ. Rendes tempóban két óra kell, az erdőn és a hegyháton át, jó a jelzés... E néhány szóból végülis hosszan tartó beszélgetés lett. Láng Norbert erdészmérnök készségesen vallott éle­téről, munkájáról, úgy, ahogy a termé­szet igazi szerelmesei, meghitt ismerői tudnak. Szebeni szülők gyermeke, 1966- ban végezte a brassói műegyetem erdészmérnöki karát, s minden bi­zonnyal nemcsak szerencséjének, de szakmai rátermettségének is köszön­heti, hogy egészen fiatalon kutató munkával bízták meg. Ugyanis a fő­városi Erdészeti Kutatóintézet nagyvá­radi részlegének a munkatársa, s mint ilyen, konkrétan azt a feladatot kapta, hogy tanulmányokat, felméréseket ké­szítsen — tízéves távlatban — a Dra­­gán-patak jobb partján elterülő erdő­ségek kiaknázásával, fejlesztésével, korszerű gazdálkodásával kapcsolat­ban. Ezt a munkát pedig nem lehet az íróasztal mellől, vagy a laboratórium­ból elvégezni. Ki kellett költöznie az erdők közepébe, a szűk Dragán-völ­­gyébe, ahonnan csak egy karéj­eget lehet látni a nagyobb világból, s aho­vá az első kisebb emberi település, Bi­­harfüred is két órányi járásra esik. Igaz, a melegebb hónapokban össze­gyűjtött adatokat aztán a tél folya­mán már otthon, Nagyváradon fogja feldolgozni, gazdasági tanulmánnyá fogalmazni. Hatalmas „birodalom", tízmilliókban mérhető értékek sorsa, jövője került tehát az ő kezébe. Be­szélgetésünk alkalmával meggyőződ­tem róla, hogy jó kezekre, tehetséges alkotóra bízták ezt a roppant értéket. Lássuk közelebbről : miben is áll tu­lajdonképpen Láng mérnök munkája? — Mennyi és milyen minőségű fát lehet itt kitermelni az elkövetkező év­tizedben, milyen kitermelési módszere­ket kell alkalmazni, hogyan szervez­zük meg az erdővédelmet és az ülte­téseket az itteni talaj- és éghajlati viszonyok között - nagyjából ezekre a kérdésekre kell választ adnom. Tudni­illik az erdészeti hivatalok a mi tanul­mányaink, felméréseink alapján szer­vezik meg munkájukat. A mi intézmé­nyünk tehát azt a szerepet tölti be, mint a mezőgazdaságban a kísérleti állomások, megszabja a jövő erdőgaz­dálkodásának útjait, módjait - termé­szetesen az ismert legkorszerűbb eljá­rások szerint. Munkánk során figye­lembe vesszük az általános törvény­­szerűségeket - már ami az erdőgaz­dálkodást s az erdővédelmet illeti —, de ugyanakkor egy adott vidék, táj, erdő sajátosságait is. Vízfogó, szélvédő­ - Milyen sajátosságai vannak pél­dául a Dragán-patak jobb partján el­terülő erdőknek és annak a munká­nak, amit ön végez itt? — Tekintsen végig a völgyön!... Me­redek oldalakon, sziklás talajban eresz­tettek gyökeret a fák. Az ilyen erdő­ségekben könnyen kárt tehetnek az erősebb szelek, viharok, különösen, ha már megbontottuk a természet rend­jét, vagyis megkezdődött a kitermelés és a letarolt parcellákkal védtelen ré­szeket, széleket hagyunk. Itt aztán az erózió is sokkal gyorsabban rombol a klasszikus módszerekkel kitermelt erdő helyén nehezen ver ismét gyökeret a hasznos fa. Ez volna az egyik sajátos­ság. A másik még nem adott, de rö­videsen adva lesz. Arról van szó, hogy nemsokára hozzálátnak a Dragán­­völgyi vízgyűjtő építéséhez. Ha hagyo­mányos eljárással, vagyis az oldalak teljes letárolásával termelnék ki az erdőt, akkor a lehulló csapadék egyből alázúdulna, hordalékkal töltené meg a gyűjtőgátat. Az erdő tehát vízszabá­lyozó kell hogy legyen, s a fenyőerdő különösen jó vízszabályozó, lassan ereszti le a vizet. Íme, erre egy egy­szerű példa : ha az eső kezdetén egy nagyobb fenyő alá állunk, másfél-két óráig nem kell attól tartanunk, hogy elázunk... Mindezeket figyelembe vé­ve tanulmányomban azt ajánlom, hogy a kitermelés ritkítással történjen, vagyis a kijelölt parcellákról egyszerre csak az iparilag legjobban hasznosítható fákat vágják ki, s ezt mindjárt kövesse a foghíjak beültetése. Kicsi és kes­keny vágtereket nyissanak, hogy a szél­nek és a viharnak soha ne legyen tá­madási felülete, ne tehessen kárt az előnövényzetben. Az­­árt tíz év múlva ismét visszatérhetnek a fadöntők ugyanarra a területre. Mindezzel sike­rül elérnünk azt, hogy az erdő soha ne maradjon ,védtelen az időjárási vi­szontagságokkal szemben, ugyanakkor megfelelően kihasználjuk gazdasági potenciálját, szabályozzuk az építendő völgyzárógát vízhozamát... Ezt követően az itteni életről, a „szabadórák“ eltöltéséről beszélgetünk. Megtudom egyebek közt, hogy Láng mérnök szórakozásból faragással, gyö­kérszobrászattal is foglalkozik. Rusz­tikus kisbútora­arabokat készít fenyő­­tüskékből, dekoratív lakásdíszeket gyö­kerekből, gallyakból. Ez a kedves és hasznos időtöltés is roppant természet­szeretetéből nőtt ki... A dialógust más­fél éves fiúcskája miatt hagyjuk abba, nem akar apuka nélkül elaludni. A ri­porternek is sietnie kell, hogy még az éj beállta előtt átkeljen az előtte ágas­kodó hegyen. „Fényre teszik" a bükkösöket Az egyik szeptember eleji napon hirtelen jött havaseső zavart be töb­­bedmagammal egy menedékhelyre, a­­hol jó ízű „lélekmelegítővel" fogad­ták az átázott, elfáradt vendégeket. Az asztalnál, melyhez letelepedtem, viharkabátos középkorú férfi elmélyül­­ten magyarázott valamit társának. Hogy szakmai­­ problémákról volt szó, ez az elkapott mondatfoszlányokból is kiderült, például : „szépen fényre tettétek a bükköst...“ Megismerked­tünk. Az utóbbi esztendőkben elég sokat jártam fadöntők és erdészek közt, de ezt a „fényretevést" most hallom elő­ször. Érdekelt tehát a jelentése. Mangra János, a­ nagyváradi fakiter­melő vállalat főtechnikusa szívesen avatott be a „titokba". - A faanyaggal való ésszerű gaz­dálkodás lényegében nem a kiterme­léssel, hanem már az erdő gondozá­sával, ápolásával, a fák növésének irányításával kezdődik. Az ember be­avatkozásának úgy kell történnie, hogy ne sértsük meg a természet tör­vényeit, a növényzet biológiai rendjét, sőt a beavatkozással segítsük ezen törvények jobb érvényesülését a több és jobb faanyag érdekében. A bükk­­erdők kitermelésénél meg különösen figyelembe kell vennünk a sajátos élettani törvényszerűségeket, hisz a bükk önszaporító, vagyis nem szüksé­ges mesterségesen pótolni a kivágott egyedeket, a fákról földre hullt mag­ból hajt ki az utánpótlás. Ám a mag­termelést is, a csemeték fejlődését is irányítanunk kell, s ez az irányítás a jól­ átgondolt és megszervezett kiter­meléssel történik. Pontosabban : az iparilag hasznos fát egy adott erdő­részen három vágással termeljük ki, több éves szünet beiktatásával. Az el­ső vágást „fényretevésnek" szoktuk ne­vezni. Az időpont megválasztásánál előre tudnunk kell , mikor hoznak sza­porításra alkalmas bő termést a mag­fák (általában 7-8 évenként), hogy a ritkításos vágással fényt adjunk a magfáknak, jó feltételeket teremtsünk az erdő megtermékenyítéséhez. A második vágás célja - a hasznos fa kitermelésén túl — a csemeték fejlődé­sének biztosítása, amihez ugyancsak fényt, levegőt kell teremteni a ritkítás­sal, de nem utolsósorban védelmet nyújtani a viharok, szelek rombolása elől. Ezt a védelmet a második vágás után is meghagyott nagyfák biztosít­ják. A harmadik vágással, mikor meg­erősödött, kifejlődött az utánpótlás, el­távolítjuk a védőnövényt, kivágjuk a magfákat is. Mindezt plasztikus képekkel, pél­dákkal illusztrálva mondta el Mangra János, aki osztályvezetői beosztásából következtetve is igen hozzáértő, ta­pasztalt technikus lehet. Szerettem vol­na életpályája felől is megtudni egyet­­mást, de erre már nem volt­ idő. Kint elállt a havazás, és a főtechnikust el­szólította munkája. Valami sürgős elin­téznivalója akadt egy új vágtérrel kapcsolatban. A mester nem tud pihenni Az alábbi párbeszédet a Jód forrás­vidékénél lestem el, a fakitermelők közt. - Ejnye, mester elvtárs, hát maga a szabadsága alatt se tud pihenni ? - Éppen most hagyjalak itt benne­teket ? - Elboldogultunk volna, látja, na­ponta feljön a részlegvezető, László elvtárs is, meg a váradiak... - Ezt a néhány napot már rááldo­zom. .. Hatalmast robusztus termetű férfi a mester, Zah­b­an, m­int egy fenyő. Szeptember ötödikétől pihennie kelle­ne, legalábbis ,a hivatalos nyilvántar­tások szerint szabadságon van.. Készült is feleségével és három gyermekével együtt, hogy elutazik egy­ hétre a tá­voli nagyvárosba rokonlátogatásra, szórakozni. Ő viszont még kilencedikén is fent volt a hegyekben, emberei közt. A füredi völgyben nagy kárt tett a vihar az üdülő védelmére fenntartott parkerdőben - nem utolsósorban az­ért, mert ezen a részen régebb még a Láng mérnök által említett hagyomá­nyos módon termelték ki a fát, táma­dási felületet hagytak az erős szeleik­nek -, s a rengeteg anyagot, a mester becslése szerint mintegy 16 ezer köb­métert, még a nagyobb havazások előtt le kell szállítani innen. A kiter­melők szempontjából a lehető legrosz­­szabbkor pusztított a vihar, hisz ezen a vidéken éppen a természeti csapás előtti hetekben számoltá­k fel a vágte­reket, a gépek, felszerelések java már elköltözött. Most sok mindent vissza kellett hurcolni. Zah mester lelkiismerete nem enged­te, hogy ezekben az átlagosnál na­gyobb erőfeszítést kívánó napokban magára hagyja hetven főnyi csoport­ját. Húszéves kora óta dolgozik ezek­ben az erdőkben - 23 esztendeje -, nemcsak minden ösvényt, de szinte minden fát ismer itt, s ő tudja legjob­ban azt is, hogy melyik embere mire képes. Nyilván arra is gondolt - még ha azt nem is fogalmazta meg magá­nak -, hogy személyes példát szolgál­tasson fáradhatatlanságból, áldozat­vállalásból beosztottjainak. Bokáig sá­ros bakancsa, átázott kabátja, horzsolt keze legalábbis erre utal. S mindezt csak megerősíti az a tény, amit ké­sőbb tudtam meg róla : munkájával, magatartásával ő érdemelte ki a bi­hari fakitermelők közül, hogy a me­gyei pártbizottság tagja legyen. Ez a tény még nagyobb felelősséget követel tőle. Egyébként hadd álljon itt még né­hány sor Zah­l­an életével kapcsolat­ban. Valamikor még a negyvenes évek végén, kézifűrésszel kezdte a szakmát, fent a hegyekben ágakból összetákolt kunyhó volt a szállása, akárcsak társainak. Munkaszereteté­nek, fogékonyságának köszönhető, hogy a modern fakitermelő gépek megérkezésekor hamar megtanult min­dent a szakmában, így nem sokra rá már brigádos kinevezést kapott. 1958 óta mint mester irányítja ezen a tájon az erdőkitermelési munkálatokat, ösz­­szehasonlíthatatlanul más körülmények közt dolgoznak ma errefelé is, hisz minden nehezebb munkát a gép - motorfűrész, drótkötélpálya, traktor, gépkocsi - végez, de azért ma sem lemondásoktól mentes az élete. Van idő, amikor csak nyolc-tíz nap eltel­tével tud lejutni Busz községbe, a csa­ládjához, ha a munka úgy kívánja, estére kell halasztani az ebédet is. Ő azonban nem is gondol arra, hogy könnyebb munkát vállaljon. Szenvedé­lye az erdő, a világ legtermészetesebb dolgának veszi, hogy itt a helye, ha nehezebb is. Üzenet a hegyekből Sajnálom, hogy nem találkoztam odafent László Dezső részlegvezetővel, sok jót hallottam róla beosztottjaitól egyebek közt azt, hogy közvetlen, se­gítőkész ember, aki nem az irodából irányítja a termelést, intézi a fakiter­melők ügyes-bajos dolgait, hanem a terepen. Zah­l­an mesteren kívül al­kalmam volt munkában látni azonban számos , beosztottját. Gheorghe Gheor­­ghe brigádvezetőt, Lascu Nicolae drótkötélpálya-gépészt, Popula Gheor­­­ghe rönkközelítőt és másokat. A meg­változott munka- és életkörülményeken túl a gondozott, jól fűtött munkásszál­láson laknak valamennyien, ahonnan nem hiányzik a rádió s a mozgókönyv­­tár sem, külön boltot nyitottak itt ne­kik - a részlegvezetőnek és a mester­nek is igen jelentős szerepe van ab­ban, hogy a fakitermelők közt mind több a törzsgárdatag, azok száma, akik végleges gyökeret eresztenek egy adott munkahelyen (ugyanis az elván­dorlás, a gyakori munkahelyesére ma sem ritka jelenség egyik-másik erdő­kitermelő vállalatnál). Lascu Nicolae például immár 20 éves régiséggel ren­delkezik. Ő is kézifűrészes munkásként kezdte, hogy ma az egész vállalat egyik legjobb kötélpálya-gépészeként tartsák számon. Roppant munkabíró ember, mestere mondja, hogy az elő­irányzott 28-30 köbméter helyett nem ritkán 42-43 köbméter rönköt szállít le naponta a rábízott kötélpályán. 5 egyre inkább kezd jelenséggé válni, hogy egyik-másik fakitermelő az évek folyamán több szakmát is elsajátít, hogy szükség esetén bárhol tudjon dolgozni. Ezek közt említették Gheor­­ghe Gheorghét, aki a motorfűrész ke­zelésétől kezdve a faanyag osztályozá­sáig úgyszólván mindenhez ért. Mindez nagyjából magyarázatot ad arra, hogy miként, miért sikerült az utóbbi öt esztendőben 65 százalékról 73 százalékra növelni az egy köbméter nyersbükkfából kiszedett hasznos fa arányát, és 82-ről 99 százalékra (!) a fenyőnél. Egyik este, amikor a tűzhely duruzsolása mellett megkérdeztem né­hány munkást azok közül, akiknek ezek az eredmények - és minden bizonnyal a további sikerek — köszönhetők, hogy mit üzennek innen a hegyekből, a vá­lasz ez volt : „Írjanak, beszéljenek többet életünkről, arról, hogy végre becsületes, egyre inkább megbecsült szakma ez a miénk. Hátha több fiatal jelentkezik majd közénk, több olyan aki végleges hivatásának tekinti ezt a ma sem könnyű, de szép szakmát... Aztán a művészegyüttesek ne saj­nálják a fáradtságot, hogy felkeresse­nek bennünket, sokkal gyakrabban, mint eddig, a sikert előre biztosít­juk. .." TALÁLKOZÁSOK AZ ERDŐ MUNKÁSAIVAL ■ ■'»"II SIKE LAJOS riportja IpamUol: jelentik jBH A Fémipari Minisztérium vál­­­­lalatai határidő előtt teljesí­tették az első háromnegyed évi össztermelési tervet, és szeptember végéig előirányzaton felül csak­nem 700 millió lej értékű termé­ket, a többi között körülbelül 92 000 tonna nyersvasat, 68 000 ton­na acélt, jelentős mennyiségű ól­mot, cinket, alumíniumot és más terméket állítottak elő. A kiváló eredmény elsősorban a galaci, a vajdahunyadi és a resicai kohászok, valamint a nagybányai fémvegyészeti fővállalat jó munká­ját dicséri. ..-n A nagybányai színesfémipari TM üzemp fennállása óta az idén érte el a legmagasabb műszaki-ter­melési mutatókat. Ennek eredmé­nyeként a vállalat munkaközössé­gének terven felüli globális és árutermelése értékben meghaladja a 65 000 000 lejt. Ám Galac megye ipari dolgozói TM jelentették, hogy határidő előtt teljesítették kilenc havi ter­vüket mind az árutermelés, mind az eladott és bevételezett termelés tekintetében.­­ A galaci vállalatok szeptember végéig több mint 270 millió lej ér­tékű többlettermelést valósítottak meg. E sikerekhez jelentősen hoz­zájárult a kohászati kombinát, a Laminorul üzem, az ércosztályozó állomás, a Textila állami iparvál­lalat és a hajógyár. ■­ Temes megye ipara határidő TM előtt teljesítette kilenc havi tervét, s jelenleg nagy mennyiségű terméket gyárt előirányzaton fe­lül. A megye ipara szeptember vé­géig több mint 800 tonna hengerelt készárut, összesen 32 000 kilowatt teljesítőképességű villanymotort, csaknem 6 millió téglát és kerá­miatömböt, nagy mennyiségű kö­tött- és szövöttárut, lábbelit stb. szállított, s ezek értéke meghaladja az eredeti vállalásét. ■ Vaslui megye iparvállalatai határidő előtt teljesítették ki­len­chavi tervüket. Szeptember vé­géig a többlettermelés értéke 78 millió lej. Ugyanakkor exportra több mint 3 millió devizalej érték árut gyártanak. ELŐRE 3. oldal

Next