Előre, 1971. október (25. évfolyam, 7433-7459. szám)
1971-10-01 / 7433. szám
I 1971. OKTÓBER 1., PÉNTEK DÖNTŐ NAPOK A FÖLDEKEN NÉGY NAPNÉGY SZÁZALÉK ? JAFlIEXI HARGITA MEGYEI IVtVCJ TUDÓSÍTÁS Sokféleképpen jellemezhetnénk azt az igyekezetet, amely az utóbbi napokban az Olt felső folyása mentén is megmutatkozott. Gazdaságok egyedi törekvéseit értékelve, a traktorosok helytállását látva, fogalmazhatnánk akár úgy is, hogy az őszi kampány menete biztató. Valóban, az őszi vetések részaránya az utóbbi napokban lényegesen javult. Ha viszont összességében vizsgáljuk meg, mit nyújtott négy-öt munkára alkalmas nap, kitűnik, hogy a teljesítmény alig négy százalék. Sajnálatosan kevés. Ilyen teljesítmény mellett beszélhetünk-e a vetőgépek kihasználásáról? Gondolni sem jó arra, hogy a burgonyaszedést száz napra „tervszerűsítették.“ De nézzük csak, mit is hozott négy nap egy-egy gazdadaságban? Eltekintve attól, hogy 20 gazdaságban még meg sem kezdték a betakarítást ( vajon miért?), néhány egység erőfeszítésének gyümölcseként a krumplibetakarítás túljutott a nehezén. Az udvarhelyi övezet több egységében, ahol kisebb területen termesztenek burgonyát, még a héten befejezhetik a szedést, a nagy burgonyatermesztő gazdaságok többsége viszont az esős idő utáni időszakot nem tudta érdemlegesen kihasználni. A szedéssel párhuzamosan fölötte fontos teendő a burgonya szállítása és átadása. Szeptember 28-ig 14 000 tonna burgonyát vettek át a felvásárló szervek, ami az előirányzott mennyiség 11 százaléka. Ha figyelembe vesszük, hogy a szedési teljesítmény 20 százalék, az arány jobb is lehetne. Az átvétel most már viszonylag bonyodalommentes. Viszonylag, mert tisztázódott ugyan a keményítőgyárak és a felvásárló szervek között országosan jelentkező kötélhúzás, de amíg a vita tartott, az átvétel lényegében állt. (Nem volt idő e szempontokat évközben tisztázni?) A teljesítményeken belül kedvező a vetőmagburgonya átvétele: a 27 000 tonnás előirányzatból 7000 tonnát már továbbítottak a címzettnek, 4000 tonna ültetőanyagnak viszont még nincs gazdája. Hasznos lenne, ha a szakminisztérium eldöntené, hova is kell továbbítani e mennyiséget. A tulajdonképpeni átvétel, talán azért is, mert egyelőre még nem nagy a felhozatal, jól halad. Igaz, nem mindenhol értették meg, hogy az osztályozott burgonya alapkövetelménye a válogatás. Ezért kellett például a csíkszentgyörgyiek egy nagyobb szállítmányát visszautasítani. Vaslábon, Szárhegyen is sok a panasz arra, hogy a gumók között bőven van kő is. A vasúti rakodók zsúfoltsága mérsékeltebb lett, de még így is naponta 1000 tonna burgonyakészlet várja a berakást. Az utóbbi napokban megkezdődött a burgonya gépkocsin való távolsági szállítása is, ami kétségtelenül javít a helyzeten. Ha viszont, jó néhány gyergyói gazdasághoz hasonlóan, csak egykét embert osztanak be a rakodásra, nemigen remélhető, hogy a szállítóeszközök arányában növekszik a napi ütem. Flóra Gábor ...VESZTEGELNEK A MUNKAGÉPEK (Folytatás az 1. oldalról) de a gazdaságban dolgozzanak ki megfelelő munkaprogramot és ehhez igazodjanak. A tamásdai mtsz vezetősége azonban most hiába venné elő intézkedési tervét, mert abban felületesen tüntették fel a teendőket, nem állapítottak meg sorrendet, határidőket, lehetséges napi ütemet. Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy az mtsz-ek jelentős részében zökkenőkkel bontakozott ki a betakarítás és a vetés. A legfontosabb tanulság az, hogy nincsenek kellően kihasználva a munkagépek, mert a kései növények betakarítási üteme lassú, a szántó-vető traktorok számára kevés felszabadított területet biztosítanak. A betakarítás meggyorsítását viszont csakis a tagság jobb mozgósításával érhetik el. A jelenlegi kedvező idő minden percét ki kell használni, hogy optimális körülmények között fejezzék be a mezei munkákat. A TERVFELADATOK... (Folytatás az 1. oldalról) fatainak dolgozói évi tervtúlteljesítési vállalásuknak már eleget is tettek, így újabb, megtetézett vállalások mozgósítják őket még szebb, még kiemelkedőbb eredmények elérésére. Nyolc hónap alatt a gépgyártók 51 esztergával adtak többet; a bútorgyártók 8,5 millió lej értékű bútort állítottak elő terven felül, a textilesek pedig 4000 négyzetméter szőttest és 45 000 darab kötöttárut szállítottak előirányzaton felül, hogy csak a leglényegesebb iparágakat említsem. Az elért eredmények arra engednek következtetni, hogy az évi tervet jó körülmények között teljesítik a vállalatok munkaközösségei, ami kedvező feltételeket teremt a jövő évi starthoz, a jövő évi terv teljesítéséhez is. A közelmúltban a dolgozók, az alkalmazottak közgyűlésein alaposan és részletesen megtárgyalták a jövő évi terv célkitűzéseit is. A megyei pártbizottság nagy fontosságot tulajdonít a közgyűléseknek — a dolgozók fórumának, amely lehetővé teszi a kollektív vezetés elvének széleskörű alkalmazását — és alaposan foglalkozott előkészítésükkel, irányítva a pártszervezeteket, hogy készítsék elő a tervfeladatok alapos megvitatását, a legmegfelelőbb intézkedések meghozatalát, amelyek elősegítik a feladatok maradéktalan és sikeres teljesítését. Véleményem szerint a közgyűlések és talán a legutóbbiak még hangsúlyozottabb mértékben, mint eddig — elérték céljukat; a dolgozók hozzáértéssel és a közös problémák iránti érdeklődéssel vitatták meg a kérdéseket, számos értékes javaslatot tettek a főbb tervmutatók javítására s egyéb olyan termelési és szociális, munkaügyi kérdésben, amelyben valamennyien érdekelve vannak. Megyénk dolgozóinak — románoknak, magyaroknak, németeknek és más nemzetiségűeknek — ez a magatartása, ez a konkrét részvétele a közös ügyek intézésében, bizonyítja mélységes egyetértésüket pártunk bölcs politikájával s azt az eltökélt szándékukat, hogy állandóan, fáradhatatlanul munkálkodnak e politika valóraváltásáért. Mint az természetes is, az 1094 szólásra emelkedő dolgozó (a több mint 11 800 részvevőből)nagy része termelési kérdésekkel foglalkozott. Olyan komplex és hathatós intézkedéseket javasoltak, amelyek a gazdasági hatékonyság emeléséhez, a még fennálló hibák és hiányosságok kiküszöbölésére vezetnek. Ezirányban hathatós segítséget kaptak az igazgató bizottságok, a pártszervezetek a megyei pártbizottság gazdasági bizottságától, amelynek munkatársai konkréten segítették a közgyűlések előkészítését, megszervezését és lefolyását. A közgyűlések jó előkészítése is egyik feltétele volt annak, hogy a leglényegesebb kérdéseket tárgyalják meg, minden egységben azok köré a problémák köré összpontosítsák a vitát, amelyek megoldása lényeges, életbevágóan fontos az egység számára, hogy a javaslatok, a közös, a kollektív gondolkodás és ötletesség olyan megoldásokat hozzon felszínre, amelyek lényegesen segítik, továbbviszik a termelés, a tervfeladatok teljesítésének ügyét. Minden egységben, minden üzemben vannak eddig még fel nem fedett, ki nem aknázott tartalékok, amelyek a gazdasági hatékonyság emeléséhez vezetnek, legyen az a termelési költségek csökkentésének útja, a termelési kapacitás jobb kihasználása vagy az önfelszerelési terv tökéletesítése, Így például, a javaslatok alapján megejtett tanulmányok kimutatták, hogy a váltási együttható számottevően növekedhet minden vállalatban, főleg az üzemek termelő- vagyis főrészlegein. A vagongyárban például az év eleji 2,3-ről ez az arányszám év végére 2,6-re emelkedik, a szerszámgépgyárban 1,6-ről 1,9-re, a textilüzemekben pedig 2,4 lesz. A váltási koefficiens javítása, a kapacitások jobb kihasználása igen nagy mértékben függ a szakkáderek biztosításától. A szakiskolák igénybevételén kívül a legváltozatosabb szakképesítési formákat vezették be; rövidebb és hosszabb időtartamú tanfolyamokon, a munkahelyen sajátítják el újabb és újabb ifjak a mesterséget. A továbbképzésre is nagy hangsúlyt telítettünk. Arad megye minden iparvállalatában működtek és működnek ilyen tanfolyamok, amelyek a tanultak felfrissítését újabb tudnivalók elsajátítását célozzák és amelyet minden szinten, a szakképzett munkástól a magas képzettségű mérnökig, szerveztünk. Idejében gondoskodtunk a jelenleg épülő új objektumok számára szükséges szakkáderek biztosításáról is, így például az alig megkezdett vegyikombinát számára már toboroztunk ifjakat, akik a Vegyipari Minisztérium szakiskoláiban vagy más vegyikombinátokban sajátítják el a mesterséget. A tervfeladatok között szerepel még egy igen fontos mutató: az új termékek termelésbe állításának meggyorsítása, s azok, valamint minden termék minőségi szintjének állandó emelése. Gazdasági bizottságunk, a pártszervezetek és az igazgató bizottságok ezért nagy súlyt fektettek e kérdés érdembeni megoldására. Az intézkedések eredménye nem is maradt el. A szerszámgépgyárban az állandó és célratörő foglalkozás nyomán új esztergacsaládok gyártása indult be, olyanoké, amelyek műszaki jellemző és teljesítmény szempontjából messze felülmúlják az eddig gyártott típusokat. A nem lankadó, lelkes tervező és kivitelező munka nyomán vált lehetővé az SNA 280-as eszterga gyártásbavétele két hónappal hamarabb, mint a grafikonban szereplő határidő. Hasonló időnyerésről, a határidők lerövidítéséről számolhatnak be a vagongyártók is egy személy- és egy tehervagon típusnál, a bútorgyártók, és még sorolhatnánk példákat. Az új termékek gyártásbavétele más szempontból is fontos. Ezek mindenképpen versenyképesebbek a nemzetközi piacon, keresettek, és ez nem kis dolog, hiszen megyénk részvétele a nemzetközi árucserében évről évre nő, s nőnek a vállalatok exportfeladatai is. Az aradi vagongyárban készülő tehervagonok 48 százaléka, az esztergák 50 százaléka, a híres aradi bútorok 90 százaléka, a textiliák 34 százaléka stb. kerül külföldi piacra, viszi el a szorgalmas aradi dolgozók hírnevét a világ minden tájára, több mint 60 országba, amelyekkel kereskedelmi kapcsolatot tartunk fenn. Az exportfeladatok teljesítése, a minőség kérdése ezért a legmesszebbmenően foglalkoztatja a megyei pártbizottságot, a pártszervezeteket és a vállalatok igazgató bizottságait, mint az a közgyűléseken is kiderült a számtalan hozzászólásból és elhangzott javaslatból —, minden dolgozót külön-külön. S teljes mértékben igazuk volt a dolgozóknak, hogy újból és újból felhívták az igazgató bizottságok figyelmét arra: nagyobb figyelmet kell fordítani, nemcsak az exportfeladatok teljesítésére, hanem az időbeni és ütemes szállításra, a külföldi piacon végzett piackutatásra, valamint a jelenlegi követelményeknek megfelelő szerviz-szolgálat létesítésére. Jogos igény az is, amit szintén a dolgozók vetettek fel, hogy az importexport vállalatok ne a vállalatok megkerülésével, hanem velük szoros együttműködésben találják meg a legmegfelelőbb értékesítési módozatokat a külföldi piacon, "üitigy" vonják ebbe a munkába jobban bele a vállalatok szakembereit, hogy minél előnyösebb módon értékesíthessék a termékeket. Ehhez a kérdéshez fűződik és nem kis gondot okoz az import csökkentése. Minden szinten, a megyei és municípiumi pártbizottság, a pártszervezetek, a vállalatok vezetősége is minden dolgozó alkotó módon nyúl ehhez a kérdéshez, sok jó ötlettel gazdagítja az önfelszerelési, a házi gépgyártási tervet. Megyeszerte ez a terv több mint 100 célkitűzést foglal magában, 17,2 millió lej értékben, ami 1969-hez képest 2,5-szeres, 1970-hez képest pedig 53 százalékos növekedést jelent. Véleményem, hogy még ez sem a legtöbb, amit tehetnek. Ez irányban állandó alkotó keresést és kiapadhatatlan ötletforrást jelentenek a dolgozók, az anyagi javak termelőinek kezdeményezései, akik csakúgy mint a többi feladatot, ezt is becsületbeli, kommunista kötelességüknek tartják. A vállalatok gazdasági bizottságai, a dolgozók, javaslatai nyomán, elemezték az önfelszerelési program javításának lehetőségeit még ebben az évben, valamint a jövő évre is, és a megyei gazdasági bizottságok segítségével olyan kooperációs kapcsolatok jöttek létre, amelyek alapján azt is megvalósítják, amit egyedül nem tudtak volna elkészíteni. Ilyen kapcsolatok jöttek létre a házi gépgyártási terv kibővítése és tökéletesítése céljából a szerszámgépgyár és a vagongyár között, a szerszámgépgyár és a mezőgazdasági gépeket gyártó, szerelő és javító üzem között, a szerszámgépgyár és a Libertatea cipőgyár között stb. E kapcsolatoknak, ennek a jó együttműködésnek köszönhető, hogy az említett egységek az erre az évre tervezett önfelszerelési programjukat már teljesítették és újabbat vettek tervbe. Véleményem szerint a fő vállalatoknak jobban kell segíteniük és támogatniuk az egységeket, főleg a gépek és berendezések tervezésében, valamint a hathatós és eredményes kooperáció szervezésében. Ha a házi gépgyártás berendezéseinek terve és rajza szakintézetekben készül, gyorsabb és pontosabb lehet kivitelezésük. Arad megye dolgozói, románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek, élükön a kommunistákkal, mindent elkövetnek, hogy becsülettel eleget tegyenek a párt által kitűzött feladatoknak, fáradhatatlanul azon munkálkodnak, hogy az 1971-es év, ötéves tervünk első évének tervét maradéktalanul teljesítsék, hogy mindenki a maga munkahelyén hozzájáruljon a megye, országunk egész gazdaságának fellendüléséhez, hogy szeretett hazánk a bőség és a civilizáció mind magasabb csúcsaira emelkedjék. Mire gondol először a nagyváros benzin- és cigarettafüstjéből az üdítő erdőkbe, hegyekbe menekült ember, amikor fent a havasokban az erdő munkásaival találkozik ? Alighanem mindnyájan arra : jó dolguk, kelemes életük van nekik, távol a modern életforma elkerülhetetlen ártalmaitól, állandóan szülőanyánk, a természet ölén ! Az igazság viszont az, hogy a vitathatatlan előnyökön — mármint a csend, örökké friss levegő, nyugtató környezet — túl az itteni munkának is megvannak a sajátos nehézségei, még akkor is, ha ma már az erdőben is a gép végzi a nehezét. Utalunk például az időjárás viszontagságaira, a gyakori záporokra, viharokra, a fagyos szelekre, az olykor másfél-kétméteres hóra, de nem utolsó sorban az elszigeteltség okozta gondokra. Ezeknek a nehézségeknek a leküzdése nem egyszer nagyobb emberi kitartást, helytállást kíván az erdő munkásaitól - használjuk csak ezt a prózain egyszerű megnevezést mindnyájukra, szakmájukra és beosztásukra való tekintet nélkül —, mint a civilizáció minden kényelmét élvező emberek erőfeszítései a még jobb eredményekért, a még jobb életért. Az elmúlt napokban a Bihari-hegyekben alkalmam volt közelebbről bepillantani a természet őreinek és átalakítóinak hétköznapjaiba. A velük való találkozás többnyire a véletlen műve volt, vagyis senki nem ajánlotta figyelmembe a cikkben szereplő személyeket, egyikük-másikuk meg éppenséggel nem várt helyeken bukkant elém. Talán ennek a véletlennek köszönhető, hogy izgalmasan szép életekkel ismerkedhettem meg, hogy a találkozások nem remélt érdekességeket nyújtottak. Egy mérnök, kinek munkahelye két óra járásnyira van az első kicsi településtől Barangoló kirándulóktól kérdezem fent, ezerhatszáz méter magasban, a Butyásza gerincén : nem tudják, merre esik a legközelebbi menedékház? A piros jelzést követve menjek le a Dragán-völgyébe, egyenest neki visz az ösvény ! - mondják. Szeptemberben kellemes az idő, pazar látnivalókat kínál a táj, feledteti a csúszós lejtőkön, kőgörgetegen való fárasztó leereszkedést. Alig félóra múlva már a szurdokos völgyben találom magam, a gerendákból ácsolt patakparti menedékháznál, azaz... Benyitok. Barátságosan elrendezett szobácska. Az asztalon gőzölgő étel, mellette szőke fiatalember, barna fiatalasszony, ölében áll kendős gyermek. A gondnokhoz van szerencsém? — Nem kérem, ez nem turistaház, erdészek otthona. Miben lehetünk segítségére? — Semmiben, vagyis... Mennyi idő alatt lehet innen eljutni Biharfüredre? — Hát, attól függ. Rendes tempóban két óra kell, az erdőn és a hegyháton át, jó a jelzés... E néhány szóból végülis hosszan tartó beszélgetés lett. Láng Norbert erdészmérnök készségesen vallott életéről, munkájáról, úgy, ahogy a természet igazi szerelmesei, meghitt ismerői tudnak. Szebeni szülők gyermeke, 1966- ban végezte a brassói műegyetem erdészmérnöki karát, s minden bizonnyal nemcsak szerencséjének, de szakmai rátermettségének is köszönheti, hogy egészen fiatalon kutató munkával bízták meg. Ugyanis a fővárosi Erdészeti Kutatóintézet nagyváradi részlegének a munkatársa, s mint ilyen, konkrétan azt a feladatot kapta, hogy tanulmányokat, felméréseket készítsen — tízéves távlatban — a Dragán-patak jobb partján elterülő erdőségek kiaknázásával, fejlesztésével, korszerű gazdálkodásával kapcsolatban. Ezt a munkát pedig nem lehet az íróasztal mellől, vagy a laboratóriumból elvégezni. Ki kellett költöznie az erdők közepébe, a szűk Dragán-völgyébe, ahonnan csak egy karéjeget lehet látni a nagyobb világból, s ahová az első kisebb emberi település, Biharfüred is két órányi járásra esik. Igaz, a melegebb hónapokban összegyűjtött adatokat aztán a tél folyamán már otthon, Nagyváradon fogja feldolgozni, gazdasági tanulmánnyá fogalmazni. Hatalmas „birodalom", tízmilliókban mérhető értékek sorsa, jövője került tehát az ő kezébe. Beszélgetésünk alkalmával meggyőződtem róla, hogy jó kezekre, tehetséges alkotóra bízták ezt a roppant értéket. Lássuk közelebbről : miben is áll tulajdonképpen Láng mérnök munkája? — Mennyi és milyen minőségű fát lehet itt kitermelni az elkövetkező évtizedben, milyen kitermelési módszereket kell alkalmazni, hogyan szervezzük meg az erdővédelmet és az ültetéseket az itteni talaj- és éghajlati viszonyok között - nagyjából ezekre a kérdésekre kell választ adnom. Tudniillik az erdészeti hivatalok a mi tanulmányaink, felméréseink alapján szervezik meg munkájukat. A mi intézményünk tehát azt a szerepet tölti be, mint a mezőgazdaságban a kísérleti állomások, megszabja a jövő erdőgazdálkodásának útjait, módjait - természetesen az ismert legkorszerűbb eljárások szerint. Munkánk során figyelembe vesszük az általános törvényszerűségeket - már ami az erdőgazdálkodást s az erdővédelmet illeti —, de ugyanakkor egy adott vidék, táj, erdő sajátosságait is. Vízfogó, szélvédő - Milyen sajátosságai vannak például a Dragán-patak jobb partján elterülő erdőknek és annak a munkának, amit ön végez itt? — Tekintsen végig a völgyön!... Meredek oldalakon, sziklás talajban eresztettek gyökeret a fák. Az ilyen erdőségekben könnyen kárt tehetnek az erősebb szelek, viharok, különösen, ha már megbontottuk a természet rendjét, vagyis megkezdődött a kitermelés és a letarolt parcellákkal védtelen részeket, széleket hagyunk. Itt aztán az erózió is sokkal gyorsabban rombol a klasszikus módszerekkel kitermelt erdő helyén nehezen ver ismét gyökeret a hasznos fa. Ez volna az egyik sajátosság. A másik még nem adott, de rövidesen adva lesz. Arról van szó, hogy nemsokára hozzálátnak a Dragánvölgyi vízgyűjtő építéséhez. Ha hagyományos eljárással, vagyis az oldalak teljes letárolásával termelnék ki az erdőt, akkor a lehulló csapadék egyből alázúdulna, hordalékkal töltené meg a gyűjtőgátat. Az erdő tehát vízszabályozó kell hogy legyen, s a fenyőerdő különösen jó vízszabályozó, lassan ereszti le a vizet. Íme, erre egy egyszerű példa : ha az eső kezdetén egy nagyobb fenyő alá állunk, másfél-két óráig nem kell attól tartanunk, hogy elázunk... Mindezeket figyelembe véve tanulmányomban azt ajánlom, hogy a kitermelés ritkítással történjen, vagyis a kijelölt parcellákról egyszerre csak az iparilag legjobban hasznosítható fákat vágják ki, s ezt mindjárt kövesse a foghíjak beültetése. Kicsi és keskeny vágtereket nyissanak, hogy a szélnek és a viharnak soha ne legyen támadási felülete, ne tehessen kárt az előnövényzetben. Azárt tíz év múlva ismét visszatérhetnek a fadöntők ugyanarra a területre. Mindezzel sikerül elérnünk azt, hogy az erdő soha ne maradjon ,védtelen az időjárási viszontagságokkal szemben, ugyanakkor megfelelően kihasználjuk gazdasági potenciálját, szabályozzuk az építendő völgyzárógát vízhozamát... Ezt követően az itteni életről, a „szabadórák“ eltöltéséről beszélgetünk. Megtudom egyebek közt, hogy Láng mérnök szórakozásból faragással, gyökérszobrászattal is foglalkozik. Rusztikus kisbútoraarabokat készít fenyőtüskékből, dekoratív lakásdíszeket gyökerekből, gallyakból. Ez a kedves és hasznos időtöltés is roppant természetszeretetéből nőtt ki... A dialógust másfél éves fiúcskája miatt hagyjuk abba, nem akar apuka nélkül elaludni. A riporternek is sietnie kell, hogy még az éj beállta előtt átkeljen az előtte ágaskodó hegyen. „Fényre teszik" a bükkösöket Az egyik szeptember eleji napon hirtelen jött havaseső zavart be többedmagammal egy menedékhelyre, ahol jó ízű „lélekmelegítővel" fogadták az átázott, elfáradt vendégeket. Az asztalnál, melyhez letelepedtem, viharkabátos középkorú férfi elmélyülten magyarázott valamit társának. Hogy szakmai problémákról volt szó, ez az elkapott mondatfoszlányokból is kiderült, például : „szépen fényre tettétek a bükköst...“ Megismerkedtünk. Az utóbbi esztendőkben elég sokat jártam fadöntők és erdészek közt, de ezt a „fényretevést" most hallom először. Érdekelt tehát a jelentése. Mangra János, a nagyváradi fakitermelő vállalat főtechnikusa szívesen avatott be a „titokba". - A faanyaggal való ésszerű gazdálkodás lényegében nem a kitermeléssel, hanem már az erdő gondozásával, ápolásával, a fák növésének irányításával kezdődik. Az ember beavatkozásának úgy kell történnie, hogy ne sértsük meg a természet törvényeit, a növényzet biológiai rendjét, sőt a beavatkozással segítsük ezen törvények jobb érvényesülését a több és jobb faanyag érdekében. A bükkerdők kitermelésénél meg különösen figyelembe kell vennünk a sajátos élettani törvényszerűségeket, hisz a bükk önszaporító, vagyis nem szükséges mesterségesen pótolni a kivágott egyedeket, a fákról földre hullt magból hajt ki az utánpótlás. Ám a magtermelést is, a csemeték fejlődését is irányítanunk kell, s ez az irányítás a jól átgondolt és megszervezett kitermeléssel történik. Pontosabban : az iparilag hasznos fát egy adott erdőrészen három vágással termeljük ki, több éves szünet beiktatásával. Az első vágást „fényretevésnek" szoktuk nevezni. Az időpont megválasztásánál előre tudnunk kell , mikor hoznak szaporításra alkalmas bő termést a magfák (általában 7-8 évenként), hogy a ritkításos vágással fényt adjunk a magfáknak, jó feltételeket teremtsünk az erdő megtermékenyítéséhez. A második vágás célja - a hasznos fa kitermelésén túl — a csemeték fejlődésének biztosítása, amihez ugyancsak fényt, levegőt kell teremteni a ritkítással, de nem utolsósorban védelmet nyújtani a viharok, szelek rombolása elől. Ezt a védelmet a második vágás után is meghagyott nagyfák biztosítják. A harmadik vágással, mikor megerősödött, kifejlődött az utánpótlás, eltávolítjuk a védőnövényt, kivágjuk a magfákat is. Mindezt plasztikus képekkel, példákkal illusztrálva mondta el Mangra János, aki osztályvezetői beosztásából következtetve is igen hozzáértő, tapasztalt technikus lehet. Szerettem volna életpályája felől is megtudni egyetmást, de erre már nem volt idő. Kint elállt a havazás, és a főtechnikust elszólította munkája. Valami sürgős elintéznivalója akadt egy új vágtérrel kapcsolatban. A mester nem tud pihenni Az alábbi párbeszédet a Jód forrásvidékénél lestem el, a fakitermelők közt. - Ejnye, mester elvtárs, hát maga a szabadsága alatt se tud pihenni ? - Éppen most hagyjalak itt benneteket ? - Elboldogultunk volna, látja, naponta feljön a részlegvezető, László elvtárs is, meg a váradiak... - Ezt a néhány napot már rááldozom. .. Hatalmast robusztus termetű férfi a mester, Zahban, mint egy fenyő. Szeptember ötödikétől pihennie kellene, legalábbis ,a hivatalos nyilvántartások szerint szabadságon van.. Készült is feleségével és három gyermekével együtt, hogy elutazik egy hétre a távoli nagyvárosba rokonlátogatásra, szórakozni. Ő viszont még kilencedikén is fent volt a hegyekben, emberei közt. A füredi völgyben nagy kárt tett a vihar az üdülő védelmére fenntartott parkerdőben - nem utolsósorban azért, mert ezen a részen régebb még a Láng mérnök által említett hagyományos módon termelték ki a fát, támadási felületet hagytak az erős szeleiknek -, s a rengeteg anyagot, a mester becslése szerint mintegy 16 ezer köbmétert, még a nagyobb havazások előtt le kell szállítani innen. A kitermelők szempontjából a lehető legroszszabbkor pusztított a vihar, hisz ezen a vidéken éppen a természeti csapás előtti hetekben számolták fel a vágtereket, a gépek, felszerelések java már elköltözött. Most sok mindent vissza kellett hurcolni. Zah mester lelkiismerete nem engedte, hogy ezekben az átlagosnál nagyobb erőfeszítést kívánó napokban magára hagyja hetven főnyi csoportját. Húszéves kora óta dolgozik ezekben az erdőkben - 23 esztendeje -, nemcsak minden ösvényt, de szinte minden fát ismer itt, s ő tudja legjobban azt is, hogy melyik embere mire képes. Nyilván arra is gondolt - még ha azt nem is fogalmazta meg magának -, hogy személyes példát szolgáltasson fáradhatatlanságból, áldozatvállalásból beosztottjainak. Bokáig sáros bakancsa, átázott kabátja, horzsolt keze legalábbis erre utal. S mindezt csak megerősíti az a tény, amit később tudtam meg róla : munkájával, magatartásával ő érdemelte ki a bihari fakitermelők közül, hogy a megyei pártbizottság tagja legyen. Ez a tény még nagyobb felelősséget követel tőle. Egyébként hadd álljon itt még néhány sor Zahlan életével kapcsolatban. Valamikor még a negyvenes évek végén, kézifűrésszel kezdte a szakmát, fent a hegyekben ágakból összetákolt kunyhó volt a szállása, akárcsak társainak. Munkaszeretetének, fogékonyságának köszönhető, hogy a modern fakitermelő gépek megérkezésekor hamar megtanult mindent a szakmában, így nem sokra rá már brigádos kinevezést kapott. 1958 óta mint mester irányítja ezen a tájon az erdőkitermelési munkálatokat, öszszehasonlíthatatlanul más körülmények közt dolgoznak ma errefelé is, hisz minden nehezebb munkát a gép - motorfűrész, drótkötélpálya, traktor, gépkocsi - végez, de azért ma sem lemondásoktól mentes az élete. Van idő, amikor csak nyolc-tíz nap elteltével tud lejutni Busz községbe, a családjához, ha a munka úgy kívánja, estére kell halasztani az ebédet is. Ő azonban nem is gondol arra, hogy könnyebb munkát vállaljon. Szenvedélye az erdő, a világ legtermészetesebb dolgának veszi, hogy itt a helye, ha nehezebb is. Üzenet a hegyekből Sajnálom, hogy nem találkoztam odafent László Dezső részlegvezetővel, sok jót hallottam róla beosztottjaitól egyebek közt azt, hogy közvetlen, segítőkész ember, aki nem az irodából irányítja a termelést, intézi a fakitermelők ügyes-bajos dolgait, hanem a terepen. Zahlan mesteren kívül alkalmam volt munkában látni azonban számos , beosztottját. Gheorghe Gheorghe brigádvezetőt, Lascu Nicolae drótkötélpálya-gépészt, Popula Gheorghe rönkközelítőt és másokat. A megváltozott munka- és életkörülményeken túl a gondozott, jól fűtött munkásszálláson laknak valamennyien, ahonnan nem hiányzik a rádió s a mozgókönyvtár sem, külön boltot nyitottak itt nekik - a részlegvezetőnek és a mesternek is igen jelentős szerepe van abban, hogy a fakitermelők közt mind több a törzsgárdatag, azok száma, akik végleges gyökeret eresztenek egy adott munkahelyen (ugyanis az elvándorlás, a gyakori munkahelyesére ma sem ritka jelenség egyik-másik erdőkitermelő vállalatnál). Lascu Nicolae például immár 20 éves régiséggel rendelkezik. Ő is kézifűrészes munkásként kezdte, hogy ma az egész vállalat egyik legjobb kötélpálya-gépészeként tartsák számon. Roppant munkabíró ember, mestere mondja, hogy az előirányzott 28-30 köbméter helyett nem ritkán 42-43 köbméter rönköt szállít le naponta a rábízott kötélpályán. 5 egyre inkább kezd jelenséggé válni, hogy egyik-másik fakitermelő az évek folyamán több szakmát is elsajátít, hogy szükség esetén bárhol tudjon dolgozni. Ezek közt említették Gheorghe Gheorghét, aki a motorfűrész kezelésétől kezdve a faanyag osztályozásáig úgyszólván mindenhez ért. Mindez nagyjából magyarázatot ad arra, hogy miként, miért sikerült az utóbbi öt esztendőben 65 százalékról 73 százalékra növelni az egy köbméter nyersbükkfából kiszedett hasznos fa arányát, és 82-ről 99 százalékra (!) a fenyőnél. Egyik este, amikor a tűzhely duruzsolása mellett megkérdeztem néhány munkást azok közül, akiknek ezek az eredmények - és minden bizonnyal a további sikerek — köszönhetők, hogy mit üzennek innen a hegyekből, a válasz ez volt : „Írjanak, beszéljenek többet életünkről, arról, hogy végre becsületes, egyre inkább megbecsült szakma ez a miénk. Hátha több fiatal jelentkezik majd közénk, több olyan aki végleges hivatásának tekinti ezt a ma sem könnyű, de szép szakmát... Aztán a művészegyüttesek ne sajnálják a fáradtságot, hogy felkeressenek bennünket, sokkal gyakrabban, mint eddig, a sikert előre biztosítjuk. .." TALÁLKOZÁSOK AZ ERDŐ MUNKÁSAIVAL ■ ■'»"II SIKE LAJOS riportja IpamUol: jelentik jBH A Fémipari Minisztérium vállalatai határidő előtt teljesítették az első háromnegyed évi össztermelési tervet, és szeptember végéig előirányzaton felül csaknem 700 millió lej értékű terméket, a többi között körülbelül 92 000 tonna nyersvasat, 68 000 tonna acélt, jelentős mennyiségű ólmot, cinket, alumíniumot és más terméket állítottak elő. A kiváló eredmény elsősorban a galaci, a vajdahunyadi és a resicai kohászok, valamint a nagybányai fémvegyészeti fővállalat jó munkáját dicséri. ..-n A nagybányai színesfémipari TM üzemp fennállása óta az idén érte el a legmagasabb műszaki-termelési mutatókat. Ennek eredményeként a vállalat munkaközösségének terven felüli globális és árutermelése értékben meghaladja a 65 000 000 lejt. Ám Galac megye ipari dolgozói TM jelentették, hogy határidő előtt teljesítették kilenc havi tervüket mind az árutermelés, mind az eladott és bevételezett termelés tekintetében. A galaci vállalatok szeptember végéig több mint 270 millió lej értékű többlettermelést valósítottak meg. E sikerekhez jelentősen hozzájárult a kohászati kombinát, a Laminorul üzem, az ércosztályozó állomás, a Textila állami iparvállalat és a hajógyár. ■ Temes megye ipara határidő TM előtt teljesítette kilenc havi tervét, s jelenleg nagy mennyiségű terméket gyárt előirányzaton felül. A megye ipara szeptember végéig több mint 800 tonna hengerelt készárut, összesen 32 000 kilowatt teljesítőképességű villanymotort, csaknem 6 millió téglát és kerámiatömböt, nagy mennyiségű kötött- és szövöttárut, lábbelit stb. szállított, s ezek értéke meghaladja az eredeti vállalásét. ■ Vaslui megye iparvállalatai határidő előtt teljesítették kilenchavi tervüket. Szeptember végéig a többlettermelés értéke 78 millió lej. Ugyanakkor exportra több mint 3 millió devizalej érték árut gyártanak. ELŐRE 3. oldal