Előre, 1971. december (25. évfolyam, 7485-7511. szám)
1971-12-01 / 7485. szám
1971. DECEMBER 1. SZERDA CSÖKKENTETT MUNKAIDŐJOBB SZERVEZÉS Máramarosban ma már több mint tízezer bányász dolgozik, csökkentett munkaidőben és részesül annak előnyeiből. Felsőbányán vezették be először, még tavaly ősszel, a hatórás munkaidőt, az ott tapasztaltakat használták fel a későbbiekben. Ahogy megteremtődtek a kellő feltételek, sorra tért át a többi bánya is a rövidebb műszakra. Az átállás nem ment könnyen, hiszen körültekintő intézkedésekkel kellett megteremteni minden egyes munkahely megfelelő műszaki-szervezési körülményeit, mindazokat a feltételeket, amelyek lehetővé tették a munkaidő kétórás csökkentését. A színesfémbányászati központ szakembereinek, a bányáik munkaközösségeinek köszönhető, hogy ez sikerült, és a jobb szervezéssel szinte észrevétlenül történt meg az átállás. Változatlan maradt a termelési terv, nem módosultak a munkanormák, nem lett kevesebb a bányászok keresete. Szinte bányánként változnak az alkalmazott módszerek. Ami viszont általános : mindenütt kiküszöbölték azokat a felesleges időveszteségeket, amelyek zavarólag hatottak, akadályoztatta a termelést. Megjavult a munkahelyek ellátottsága, a karbantartás, lehetővé vált, hogy a bányászok munkaidejüket a termelésre fordítsák, ne legyenek kénytelenek szervezési okaik miatt várakozni. A legtöbb bányában továbbra is három váltásban dolgoznak, a negyedik váltást fenntartják a fejtések anyagellátására, a gépek és felszerelésekkarbantartására és javítására. Mindezek hatására ugrásszerűen emelkedett a termelékenység, a munka intenzitásának növelése nélkül. Elvitathatatlanok a csökkentett munkaidő bevezetésének szociális előnyei. A bányászok többet pihennek, megnövekedett szabadidejüket változatosabban használhatják fel. A munkafeltételek javítása maga után vonta a fluktuáció csökkenését, kevesebb lett az indokolatlan eltávozás, állandósult a munkaerő. Ez visszahat a termelésre, újabb növekedést tesz lehetővé. A bányászat további fejlődésének szempontjából, a munkaidő csökkentésének van még egy figyelemreméltó eredménye. Felhívta ugyanis a figyelmet a munkaszervezés fontosságára, mindenki előtt kézzelfoghatóan bebizonyította, hogy a gazdasági hatékonyság növelésének fő mozgató ereje a megfelelő szervezés és a hozott intézkedések következetes alkalmazása. Ez az a tényező, amely lehetővé tette a munkaidő csökkentését, a munkaidő maradéktalan kihasználását. Egyetlen adatot idézünk a színesfémbányászati központban, a Pantea Aurel személyzeti igazgatótól és Vejcan Iosif munkaügyi főosztályvezetőtől hallottak hosszú sorából : a hatórás munkaidő bevezetése óta, a máramarosi bányákban az egy munkahelyen, egy műszak alatt termelt mennyiség 3,2 tonnáról 3,5 tonnára emelkedett. A máramarosi bányászok a hatórás munkaidő bevezetése után sem álltak meg. A kitermelés hatékonyságának emelése érdekében újabb módszereket igyekeztek bevezetni, így alakultak meg először Borsabányán, majd a többi bányavállalatban is az első komplex munkabrigádok. Ezek előnyeiről a zazari bánya szakemberei, Horzsa Pál főmérnökhelyettes, Cseke Mózes főmester és Horváth Sándor főnormátor számolt be. Mi is a komplex brigád? Az építőiparban, a gépiparban és erdőkitermelésben globális akkordban dolgozó brigádokhoz hasonlóan, itt is nagyobb létszámú, különféle szakképzettségű és szakmájú dolgozót felölelő munkacsoportok alakultak. A munkamenet nem változott, az azelőtt maximálisan 10 emberből álló brigádok létszáma viszont ebben a szervezési formában 30-ig emelkedhet. A brigádvezetők maguk is termelőmunkát végeznek. A komplex brigádok a munkát jobban eloszthatják, az erőiket oly módon csoportosíthatják, hogy a termelés folyamatosan mehet végbe. A brigád egyik része letakarítja az ércet, a másik csoport tömedékel. Adott esetben a segédszemélyzetet - a brigádba besorolt csilléseket, ácsokat is igénybe vehetik egyes műveletekhez. A segédszemélyzet brigádba való sorolása meggyorsította a fejtések kiszolgálását, kevesebb a gond az érc elszállításával. Régebben a csilléseket az egész bánya teljesítménye alapján javadalmazták, most a brigád eredményei után kapják fizetésüket, érdekeltek tehát a nagyobb teljesítmény elérésében. Ez a szervezési forma növeli az anyagi érdekeltséget, a brigádon belül erősíti a fegyelmet. Javult a gépek, különösen a fúrógépek kihasználási foka. A zazari bányavállalat két részlegében, a Zsófia és a veresvízi bányában a komplex-brigádok létesítésével emelkedett a termelés és ezzel arányban a bányászok átlagkeresete is. A többi máramarosi bánya hasonló eredményekről számolhat be. A komplex-brigádok létesítése tulajdonképpen nem egészen új kezdeményezés, s e munkaszervezési formát már régebben is alkalmazták. A hatórás munkaidő tökéletesebb munkaszervezést igényel és valószínűleg ez a körülmény is hozzájárult a komplexbrigádok újjáalakításához. Sikerük most attól függ - és ez érvényes minden munkaszervezési intézkedésre, függetlenül, hogy milyen iparágról van szó, mennyiben gondoskodnak a bányavállalatok szakemberei a kellő szervezési feltételekről. Kétségtelenül magasabbrendű szervezési forma, fenntartani azonban csakis következetes munkával lehet. Az erre fordított fáradság ugyanakkor nem vész kárba, bőségesen visszatérül a több érccel, a magasabb termelékenységgel és az ezzel járó jobb keresettel. Mindenütt érdemes bevezetni, ahol erre a lehetőségek megvannak, mert így könnyebben teljesíthetik a bányavállalatok az idei tervfeladatokat, az ötéves terv előirányzatait. Keszthelyi Gyula KOMPLEX BRIGÁDOK A MÁRAMAROSI SZÍNESFÉMBÁNYÁKBAN A KOMMUNISTA TUDATFORMÁLÁS (Folytatás az 1. oldalról) fejlett, az egész társadalmi termelés áttekintésére képes emberek szükségesek. A műszakianyagi alap korszerűsítése, a gazdasági szervezés és vezetés tökéletesítése érdekében pártunk káderképzési különprogramot állított öszsze 1971—1980-ra, mely szervesen beilleszkedik a távlati fejlesztési intézkedések összességébe. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének fontos jellegzetessége, hogy növekszik az összes dolgozók anyagi és szellemi jóléte, hogy a társadalom javait a szocialista igazságosság és méltányosság szellemében osztjuk el, megteremtjük a feltételeket a még fennálló egyenlőtlenségek kiküszöböléséhez, az emberi egyéniség sokoldalúan kibontakozik, alkotó képességeit maradéktalanul hasznosíthatja a mase és a társadalom érdekében. A sokoldalúan fejtett szocialista társadalom az általános anyagi és szellemi jólét társadalma, az emberi egyéniség kiteljesedésének társadalma lesz. A termelőerők rohamos fejlődésével gyökeresen változik az ország gazdasági és társadalmi szerkezete, a fizikai és a szellemi munka hangsúlyozottan közeledik egymáshoz, tovább erősödik a román, magyar, német ésmás nemzetiségű dolgozók egysége a párt politikájának valóraváltásában, az egész nemzet homogenizálódik. A tárgyalt időszakban tovább tökéletesítjük a termelési viszonyokat, s általában a társadalmi viszonyokat. „Pártunk abból indul ki — mutat rá Nicolae Ceausescu elvtárs —, hogy a termelőerők növelésével egyidejűleg tovább kell tökéletesíteni a termelési viszonyokat, ami nem objektív törvények spontán hatására történik, hanem tervszerű, tudatos és szervezett munkával valósul meg." A Román Kommunista Párt által kidolgozott átfogó program keretében javítjuk és tökéletesítjük a gazdasági és társadalmi élet tervezésének, szervezésének és irányításának rendszerét, növekszik a párt- és állami vezetés szerepe és hatékonysága az egész gazdasági tevékenységben, javítjuk a gazdasági vállalatok szervezését és vezetését, tökéletesítjük a kollektív vezetést és a dolgozók közvetlen részvételét a gazdasági tevékenység vezetésében, ésszerűen megszervezzük, egyszerűsítjük és közelebb visszük a tömegekhez az államapparátust, megvalósítjuk a központi vezetőszervek és a termelő egységek közeledését, a központi vezetést harmonikusan egybekapcsoljuk a gazdasági egységek széles körű autonómiájával. A termelési viszonyok tökéletesítésének egyik fő irányaként javítjuk a szocialista elosztás mechanizmusát, ésszerűen és következetesen érvényesítjük a munka szerinti elosztás elvét. Jelenleg még mutatkoznak a gazdasági egyenlőtlenség jelenségei és az élősdiség megnyilvánulásai. A X. pártkongresszuson kidolgozott program nem véletlenül rögzítette azt a feladatot, hogy a lehető legméltányosabb arányt kell kialakítani a különböző társadalmi kategóriák jövedelme között, tekintetbe véve elsősorban az egyén hozzájárulását a termeléshez és a társadalmi élethez, de ugyanakkor az ország növekvő gazdasági lehetőségeit, az egyéni szükségletek közeledésének objektív tendenciáját. A termelési viszonyok, a gazdasági és társadalmi élet további tökéletesítésének fő jellegzetessége a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében az, hogy a legmesszebbmenően kiküszöböljük a hivatalnoki munkastílust, tudatosan és hatékonyan felhasználjuk az objektív gazdasági törvényeket, a gazdasági mechanizmusokat. A Román Kommunista Párt X. kongresszusa a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének tartalmát és feladatait jellemezve, rámutatott, hogy a termelőerőik fejlesztése, a termelési viszonyok tökéletesítése és a tömegek életszínvonalának emelése szempontjából egyaránt döntő fontosságú fokozni a nevelőmunkát, fejleszteni a tömegek szocialista tudatát, kombattívan állást foglalni a maradi, misztikus nézetekkel, az idegen ideológiai befolyásokkal, maradi mentalitásokkal szemben, kialakítani az új társadalmi-gazdasági fejlődési szakaszban megkívánt erkölcsi vonásokat. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom úgy épül, hogy minden tagja tudatosan és szakavatottan részt vállal a korszerű és hatékony műszaki-anyagi alap megteremtéséből, a tudomány, a kultúra és a művészet felvirágoztatásából. A szocialista termelési viszonyok határtalan lehetőségeket kínálnak az anyagi és szelíemi civilizáció csúcsainak eléréséhez. E lehetőségeket azonban csak akkor tudjuk valóban kiaknázni, ha a társadalom minden egyes tagja a termelőeszközök tulajdonosainak hatalmas tömegében építője és haszonélvezője az új társadalomnak. A társadalom azonban csupán úgy uralhatja a szocialista gazdasági törvényeket, csupán úgy alakíthatja ezek hatását az általános érdekeknek megfelelően, ha összes tagjai nagyobb hozzáértéssel dolgoznak, messzemenően értik a gazdasági és társadalmi-politikai élet mechanizmusait, vagyis ha a társadalmi tudat magas szintre emelkedik. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése hovatovább a kommunisták, a párt- és az állami káderek ideológiai és politikai színvonalától, ismereteik gyarapításától, attól függ, hogy mennyiben tudják megérteni a jelenkor társadalmi folyamatait, mennyiben képesek orientálódni a gyakorlati életben. „A párt vezetői szerepének növeléséhez és a szocialista demokrácia további fejlesztéséhez emelni kell a párt- és az állami káderek, az összes kommunisták politikai-ideológiai színvonalát, ki kell alakítani az egész nép magasfokú szocialista öntudatát, hogy tudatosan rendezhesse saját sorsát” — szögezte le Nicolae Ceausescu elvtárs az RKP programjáról az ideológiai tevékenység javítására, az általános ismereti színvonal emelésére és a tömegek szocialista nevelésére, valamint társadalmi viszonyainknak a szocialista és kommunista etika és méltányosság elveire való alapozására elhangzott expozéjában. Az egész nép tudatszínvonalának gyors emelésével mélyül a szocialista társadalom demokratizálódása, a tömegek mind nagyobb mértékben vesznek részt a gazdasági és társadalmi élet szervezésében és vezetésében, minden dolgozó hatékonyabban dolgozik, fejleszti képességeit és nagyobb mértékben részesül az anyagi és szellemi civilizáció jótéteményeiből. „Nem szabad tehát fatalistákként fejet hajtanunk azon tézis előtt, hogy a tudat elmarad az anyagi alap fejlődése mögött, hanem meg kell értenünk, hogy az anyagi alapot fejlesztve lehetőségünk nyílik — és ezt meg is kell tennünk hogy a tudat az anyagi alap szintjére emelkedjék, sőt maga is mozgósító anyagi erővé váljék, amely egész tevékenységünket irányíthatja, megvilágíthatja népünk útját a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom, a kommunizmus felé" - mondotta Nicolae Ceausescu elvtárs a Turnu Severin-i dolgozók nagygyűlésén. " A politikai-ideológiai munka egyik fő feladata ápolni a hűséget és az odaadást a társadalom általános érdekei iránt, oda hatni, hogy a társadalmi érdekeket mindenki előbbrevalónak tekintse egyéni érdekeinél, kialakítani az egyéni, az anyagi érdektől mentes kommunista munka tényezőit. De a szocialista társadalomnak ebben a szakaszában az anyagi érdekeltség még óriási szerepet játszik a termelő erők fejlesztésében. Persze, az erkölcsi érdekeltség szerepét, a társadalmi tudat növekvő erejét nem szabad lebecsülni. A kommunista munka iránti tisztelet és szeretet érzéseit ápolva, fel kell készülnünk arra a szakaszra, amikor a munka létszükség lesz minden egészséges ember számára. Amikor az anyagi érdekeltség elvének gyakorlati érvényesítését szorgalmazzuk, sőt erősítjük, azt tartjuk szem előtt, hogy létezése tulajdonképpen a régi társadalom anyagi és szellemi örökéből fakad, s hogy a dialektikus kölcsönhatás törvénye szellemében adott pillanatban, a közvagyon növekedésével és a társadalmi tudat fejlődésével forrásait kimeríti és megszűnik létezni. A kommunista nevelés másik célja oda hatni, hogy a társadalom minden tagja bízzék saját alkotó erejében, a nép és az állam belső erejében, oda hatni, hogy a műszaki-tudományos és kulturális-művészeti kutatás és alkotás terén intenzívebben kiaknázzuk erőforrásainkat. Elismerjük az egyetemes gazdasági, műszaki, tudományos és kulturális cserék szükségét és hasznát, de csak merő sznobizmusból vagy kozmopolitizmusból nem vagyunk hajlandók hajbókolni a külföldi technika vagy kultúra előtt. A szocialista építés éveiben ugyanis számtalanszor bebizonyosodott, hogy a román munkások, technikusok, mérnökök és kutatók meg tudják oldani a modern technika legbonyolultabb problémáit is. Pártunk egész munkájában szem előtt tartja, hogy a társadalmi fejlődést a régi és az új harca hozza meg, ami nemcsak a gondolkodás, az etika, az emberi viszonyok régi maradványaiból, hanem társadalmunk gyors változásaiból fakad. A Román Kommunista Párt véleménye szerint a régi ellen és az új érvényesüléséért vívott küzdelem egyik leghatékonyabb útja, a társadalmi élet, a termelési viszonyok tökéletesítésének egyik döntő eszköze, a kispolgári erkölcsök és szokások egyik legjobb ellenszere a bírálat és az önbírálat. A bírálat és önbírálat következetes érvényesítéséhez nem elég a szervezési forma, az intézményes keret, amelyeket a kommunista párt és a szocialista állam létrehozott, intenzív nevelőmunkára is szükség van, hogy minden dolgozó megértse lényegét, szerepét és módját. Következetes neveléssel és önneveléssel fel kell számolni az elnézést, a kispolgári engedékenységet, a határozatlanságot. Szintén neveléssel kell elérnünk, hogy a bírálat akadálytalanul teret nyerjen, senki se próbálja elfojtani. A társadalmi és gazdasági tevékenység, a politikai és kulturális-nevelő munka felelős tényezői értsék meg alaposan, hogy a bírálat és az önbírálat a dolgozók kollektív és egyéni tapasztalata, hozzáértése, kezdeményezőkészsége és odaadása kiaknázásának az egyik eszköze. „A bírálat és önbírálat bátor alkalmazása a párt és az állam egész tevékenységében, a társadalmi életben, bizonyítéka a kommunista párt komolyságának, igényességének és felelősségtudatának, tanúsága annak, hogy a párt mélységesen bízik a tömegekben, azok alkotó képességében, s egyszersmind kifejezi a pártnak azt a képességét, hogy lépést tud tartani a szüntelenül fejlődő társadalom követelményeivel, sikeresen vezetni tudja a kommunista társadalom építésének nagyszerű művét - mondotta pártunk főtitkára a Román Kommunista Párt dicsőséges félszázados évfordulóján elhangzott beszédében. A Román Kommunista Párt azért szorgalmazza a politikai-ideológiai és kulturális nevelő munkát, mert nagy felelősséggel tartozik a társadalomnak, az embernek, felelős a kizsákmányolás alól felszabadult tömegek sorsáért. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalomban az egyetemes tudomány, művészet és kultúra mindenkié kell hogy legyen. Fogadjuk be az egyetemes szellemi kincseket, folytassunk állandó dialógust a tudomány, a művészet, a kultúra haladó képviselőivel, de a polgári, a kispolgári gondolkodásnak semmiképpen se engedjünk utat. A közlés nem azt jelenti, hogy paktálunk a burzsoá ideológiával és erkölcsökkel, hanem azt, hogy következetesen és szilárdan fellépünk ellenük. Egy új gazdasági viszonyokra épülő új társadalomnak, mint amilyen a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom is, meg kell teremtenie a maga új kultúráját. Ennek gerincét alkossák a hazai tudományos és művészeti alkotók legbecsesebb hagyományai, s ezek csúcsai - a társadalmi tudat szintjén - nyúljanak fel a kommunista társadalom felé. Sokoldalúan felkészült, fejlett világ- és társadalomszemlélettel rendelkező, a hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemétől áthatott, erkölcsös és szellemiekben gazdag embert nevelni objektív szüksége, törvényszerű követelménye a szocialista társadalom haladásának és egyben fő célkitűzése a párt ideológiai munkájának. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának 1971. november 3 és 5 között tartott plenáris ülése, Nicolae Ceaușescu elvtársnak, pártunk főtitkárának expozéja alapján, megvitatta az RKP programját az ideológiai tevékenység javítására, az általános ismereti színvonal emelésére és a tömegek szocialista nevelésére, valamint társadalmi viszonyainknak a szocialista és a kommunista etika és méltányosság elveire való alapozására. Ez a program szervesen kiegészíti azt a ragyogó gazdaságfejlesztési tervet, amelynek valóra váltásáért — a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése nevében — egész népünk lendületesen munkálkodik. Y MINTHA OLVASNA annak országok, ahol száz közül egy-két gyermek szenved olvasásgyengeségben, vagy ahogyan az orvostudományban nevezik : dyslexiában. Nálunk az elmúlt két évben az Orvostudományi Akadémia égisze alatt ideggyógyászok és pszichológusok egy munkaközössége végzett alapos felmérést a fővárosi 3-as számú általános iskola I. és II. osztályaiban. A dyslexiás gyermekeket orvosi kezelésben részesítették, tanítóikkal és szüleikkel külön erre a célra előírt olvasási és írásgyakorlatokat végeztettek. Az eredmény nem maradt el : az addig akadozva olvasó, gyenge előmenetelő gyermekek folyamatosan kezdtek olvasni, magabiztosabbak lettek, és az értesítőben is lényeges változások álltak be. Ugyanez a szakembercsoport az Egészségügyi Minisztérium és az Oktatásügyi Minisztérium támogatásával kiterjeszti kutatásait, tudományos módszereket ajánl, hogy minden iskolában felkutassák és kezeljék a dyslexiás gyermekeket. De nézzük meg közelebbről, mi is a dyslexia? Az olvasásgyengeségben szenvedő gyermeknek előbb-utóbb a helyesírásban is sajátos hibák jelentkeznek, később mind nehezebbé válik számára a tanulás, és jó képességei ellenére is elmarad osztálytársaitól. Hangsúlyozzuk : ez az egyirányú gyenge képesség nem jelent általában csökkent értelmi képességet. Mégis előfordul, különösen a felső tagozatban, hogy a dyslexiás gyermek már sokszor butának tűnik, mert nem tudjuk róla, hogy olvasási zavarai vannak. Sokszor csak évek múlva derül ki, hogy miért nem szeret az egyébként értelmes, érdeklődő gyermek olvasni. Pedig fontos volna, hogy az első jelentkező tünetekre, sajátos hibákra a szülők, tanítók, tanárok idejében felfigyeljenek. Mik a legjellemzőbb hibák? 1. A gyermek felcseréli a hangokat, illetve a betűket olvasás vagy írás közben : mosógép helyett mosókép, száraz — szárasz. 2. Hangokat, illetve betűket vagy szótagokat hagy el a szóból: békét — békt, vagy fölösleges elemeket told be : osztályozta — osztályozotta. 3. Átrendezi a hangok, illetve betűk sorrendjét : szalámi — szarrák, kár — rák. 4. Nehezére esik, hogy a beszédet világosan tagolja, sőt még írásban is összerántja a szavakat : tízest kaptam rá helyett: tizest kaptam rá. 5. Akadozva, próbálgatva silabizál, vagy suttogva előre olvassa a szöveget, és eközben felcseréli a könyvben álló szót, kitalál valamit, vagy egyszerűen kihagyja a hosszabb szót : Pápa pala palatábla, vagy Bicskával tele televízió kopott padokra (televíziót olvas felevésett helyett). Ezek a hibák előfordulhatnak minden gyermek olvasásában, írásában az olvasás-írás tanulás kezdetén, de egy idő után a gyerekek nagyrésztnél el kell maradniok. Azt, hogy valóban dyslexiáról van-e szó, minden esetben szakembernek kell megállapítania : pszichiáter-orvosnak, pszichológusnak, logopédnek (beszédjavító gyógypedagógus), és ő is kezeli a tanítóval, tanárokkal, szülőkkel együttműködve. A kisebbeket csak szakember kezelheti eredményesen, a felső tagozatos általános iskolásokkal a szülők is foglalkozhatnak otthon. Erre a célra a logopédiai központokszakembereinek tanácsát kell kérni. ELŐRE 3. oldal SZÜLŐKNEK A NEVELÉSRŐL Az ismeretek elsajátítása és elmélyítése bonyolult folyamat, valóra váltásához együtt kellene működnie pedagógusnaktanulónak-szülőnek egyaránt. Sajnos, a valóságban gyakran másképp alakul a dolog. „Nem készülnek a tanulók ! A történelem leckét mára csak ketten tudták. Még arra sem emlékeztek, amit a legutóbbi órán szépen megfogalmaztak. Addig nem engedem haza őket, amíg meg nem tanulják". Ilyen és hasonló következtetések, megállapítások hangzanak el csaknem valamennyi tanár részéről. Nemcsak nálunk, a szováta-szakadáti iskolában, hanem Nyárádremetén és Szovátán is. A negatív példákat sorolhatnák tovább, hiszen más helységek oktatóinak véleményét is hallottuk. Órán szerzett kellemetlen tapasztalatunkat alátámasztják a család latogatások. Szente József osztályfőnök délutánonként meglátogatott 26 tanulót, s közülük csak három foglalkozott tanulással. De mivel töltötte idejét a többi? Erre a kérdésre így válaszolt : „Az egyiket szülei elküldték kenyérért, a másik petróleumot szerez be, a harmadik állatokat gondoz, a negyedik fát vág, az ötödik játszik a szomszédfiúval, a hatodikhoz be sem lehet jutni, mert zárva az ajtó, nincs otthon senki". Mindez délután tapasztalható, mikor a tanulónak készülnie kellene. Csodálkozunk, ha ezek után meg sem szólal órán, vagy pedig értelmetlenül felel? A szülőknek és tanulóknak tudniuk kell, hogy órán nem lehet eléggé elsajátítani az anyagot; otthonikészülés, házi feladatok nélkül nem lehet elmélyíteni az ismereteket. Mi a teendő? Ki segíthet a bajon? Kinek a feladata a gyermek otthoni készülésének szervezése, ellenőrzése? Véleményünk szerint a szülőé. Csakis ő lehet együtt gyermekével készülés idején. Csakis ő kísérheti figyelemmel, hogy fia vagy leánya miként tanul. A szülőnek hasznosítania kellene azokat a tanácsokat, amelyeket az osztályfőnök elmond családlátogatáskor. El kellene járnia szülői értekezletekre, hogy nevelő jellegű előadásokat halljon. Ismernie kellene a szaktanárok véleményét gyermeke eredményeiről és hiányosságairól. Minden vonatkozásban érdeklődnie kellene gyermekéről. Igyekeztünk választ kapni arra a kérdésre, miért tartózkodik az iskolától sok szülő. Egy része azzal érvelt, hogy távol lakik. Kétségtelen, hogy vannak ilyenek , de miért nem jön be legalább olyankor, ha útba esünk, vásárlás bonyolítása közben ? Erre a kérdésre csak magyarázkodik, hisz érzi, hogy csakugyan lenne alkalom reá, csupán időt kellene szakítani. Másik része azt válaszolta, hogy estig munkában van. Ezt megértjük, de Szemünk előtt kétségtelen, hogy tanévenként legalább három órát tudna szakítani pedagógusok meghallgatására. Mindenek szülő boldoggá akarja tenni gyermekét, de hogy milyen útonmódon, azt sokan nem találják meg. Legtöbben azt akarják, hogy gyermekük iskolában szerezzen szakképesítést. Egyik mesterségre, iparra gondol, másik technikusi pályára, a harmadik mezőgazdasági gépek kezelésére számít. Azt viszont sokan nem ismerték fel, hogy a továbbtanulásnak fő biztosítéka az alapos felkészültség, valamint a tanulónak az a készsége, hogy gondolkozva alkalmazza ismereteit gyakorlati feladatok megoldásában. Ha mindezzel rendelkezik az ifjú, akkor érvényesülni fog, akkor hasznos tagja lesz a szocialista társadalomnak. Gondolatban sok szülő felteszi a kérdést, hogyan irányítsa a készülést, ha ő nem érti a felsőbb osztályok tananyagát. Tudniuk kell, hogy gyermekük irányítása, segítése jelentős mértékben valóra válhat akkor is, ha csupán arra vigyáznak, hogy jó időbeosztással, a tanulási mozzanatok helyes sorrendjének betartásával, őszinte hozzáállással, tudásuk helyes mérlegelésével, gondolkozva készüljenek. Óriási segítség lenne ez, és nyomában jóra fordulna a tanulás egész menete. Számtalanszor elmondottuk már szülői értekezleten, s mégis meg kell ismételnünk, hogy óvakodniuk kell a szélsőséges megoldásoktól. Némely túlbuzgó szülő így panaszkodik: „Leánykám ebéd után háromkor leült tanulni, este kilencig készült, s mégis csak ötöst adtak neki". Az baj, ha egyfolytában, szünet nélkül 5-6 órát magol valaki naponta. A tanulónak ebéd után egy órát, másfelet pihennie kell, hadd szellőzzék az agya, frissüljenek idegei. Ha ez megtörtént, akkor kezdjen hozzá a munkához ! Tanácsos a nehezebb tantárgyból készülni először, amíg pihent az ész s az idegek. Az is fontos, hogy először kielégítően ismerje i meg az új anyagot, és csak utána fogjon az illető tárgy házi feladatának megoldásához A gondos szülő arra is vigyáz, hogy gyermeke otthon is tartson szünetet minden órában. A vacsoraidő helyes megválasztása is fontos szerepet játszik a tanuló munkájának eredményességében és szervezetének fejlődésében (az osztályfőnök év elején ismertette az otthoni programjavaslatot) Fontos, hogy az ifjú ne vacsorázzék későn, ne feküdjék le megterhelt gyomorral. Leghelyesebb 7-8 óra között lebonyolítani az esti étkezést, utána pedig 15-30 percnyi időt kell adni játékra, kikapcsolódásra. Vacsora után leghelyesebb házi olvasmányok megismerésére, művelődésre fordítani az időt. Ha erőfeszítéseket tesznek a készülési program betartásáért, a gondolkodva tanulás valóra váltásáért, igen jelentős mértékben hozzájárulnak gyermekük alapos felkészítéséhez, és így segítséget nyújtanak az iskolának a kommunista embertípus kialakításához. Márton Béla tanár KIK VÁRJÁK OTTHON? Az orvosi rendelő ajtaján szokatlan bakalódás zaja szűrődött be, ki kellett mennem. Három, 12 éves forma fiúcska lökdösődött egymással. Csendesen odamentem a legélénkebbikhez és megkérdeztem: — Mi a baj, fáj-e valamid ? — Nem — felelte a gyermek — nem a doktor nénihez jöttünk. — Akkor mit kerestek itt, a folyosón ? Rám nézett, félénken motyogta: — Valami rosszat kellene csinálni, mindig azt mondják, hogy mi vagyunk a rosszak, hát akkor csináljunk is valamit. — Ne szamárkodjatok, menjetek szépen haza, biztosan várnak otthon a szüleitek. — Hát, éppen hogy ők nem várnak minket haza — válaszolt a fiúcska. Negyedóra múlva az egyik földszinti mellékhelyiségből éktelen dörömbölés hallatszott. Kiderült, hogy előbbi látogatóim zártak be egy gyereket, csak úgy, heccből, tehát valami roszszat mégis sikerült tenniök. Később visszaemlékeztem arra a fiúcskára, akivel beszéltem a rendelő előtt, eszembe jutott, hogy osztályában ő volt a legfélénkebb, leggyanakvóbb, legidegesebb. Ha közeledtünk hozzá, mindig úgy viselkedett, mintha meg akarnák ütni. Erre a viselkedésre csak később kaptam választ, mikor találkoztam vele az utcán. Édesapjával volt, akitől meg is kérdeztem, miért nem küldi gyermekét orvosi ellenőrzésre, hiszen a minap is egyedül ő hiányzott az osztályból. — Ezt ? — kérdezte megvetéssel az apa, és döbbenetes erővel tört ki belőle a rosszindulatú minősítések egész sora, mintha nem is gyermekről, hanem gonosztevőről lenne szó. A fiúcska pedig, aki részemről a rendelőben mindig szeretetet, gondoskodást érzett, most megszégyenülten, tétován, remegve állt apja mellett. Ekkor értettem meg mindent. 12 éves korára elvesztette önbizalmát, a napi szidalmak eredményeként úgy érezte, ő nem jó semmire, szülei kitaszították maguk közül, egyelőre csak szavakkal. Az iskola mindent megtett, hogy tudatosítsa ebben a gyermekben, hogy képes a jóra, a munkára, a család azonban naponta többször is bebizonyította ennek ellenkezőjét, így hovatovább a csavargásban lelte örömét, olyan gyermekek társaságában, akik egy-egy csínytevésben virtust látnak és méltányolják. A nevelésben ne legyen selejt — pártunknak ez az igénye azonban nemcsak az iskolára, hanem a családra is vonatkozik. A gyermeki személyiség egészséges irányítása, fejlesztése olyan családban, ahol az apa a legelemibb nevelői tapintatot is nélkülözi, nem sikerülhet. A gyermeki lélek nehezen bírja a durvaságot, az erőszakot, a vélt vagy valóságos hibák hánytorgatását. Akinek nevelői tevékenysége abban áll, hogy gyermekét örökösen szembesíti hibáival, aki ezzel idegenek előtt is megszégyeníti, az ne várja, hogy a gyermek képes legyen elfordulni ettől az örökösen elébe tartott torz önarcképtől. Sokkal eredményesebben nevel az a szülő, aki bátorít és biztat, aki a hibájába visszaeső gyermeket fel tudja emelni, erőt önt bele a bizalmával. Hinni kell a gyermekben, hogy ő is hinni tudjon önmagában és a családban mint olyan közösségben, amely életreszólóan rányomja jegyeit egész erkölcsi-etikai arculatára. A szigorú apának egyetlen dicsérő szava sokszor nagyobb hatással van a félénk gyermekre, mint bármilyen súlyos büntetés. Ahhoz, hogy megteremtsük a családban a bizalom, összetartozás, meghittség légkörét, ahhoz, hogy tudjuk mikor milyen módszerrel neveljünk, nem szükségesek különösebb pedagógiai tanulmányok, csak időnként jusson eszünkbe, hogy mi is voltunk gyermekek., Dr. Sz. Csáti Éva orvos • Az UNESCO 1972-ben rendezi meg a felnőttoktatás harmadik nemzetközi konferenciáját. Ennek előkészítése során a Szülők Iskoláinak Nemzetközi Szövetsége ötnapos tanácskozást szervezett a magyarországi Sopronban A tévé szerepe a családi nevelésben címmel. AZ UNESCO képviseletében dr. Henry Cassirer vezette be a tanácskozást. Kiemelte : a műsorokat fel kell használni az egészséges családi élet segítésére. A szülőket képessé kell tenni a családi életben felmerülő problémák, nehézségek leküzdésére, és ebben a tévének és rádiónak fontos funkciója van. Mivel az anya világszerte kulcsfontosságú szerepet játszik a család életében, a hatásos szülő-nevelés érdeke- KILÁTÓ ben nagy figyelmet kell fordítani a nők speciális igényeire. M. André Isambert, a szövetség végrehajtó bizottságának elnöke hangsúlyozta : a tévé képes eljuttatni a családokhoz a nevelés fontos elemeit. A családnak kapcsolatban kell lennie a környezettel, a közeli és távoli világgal, s a tévé e kapcsolat megteremtésének fő eszköze lehet. A tanácskozás anyagát az UNESCO eljuttatja minden olyan szervezethez, amely kapcsolatban áll az ifjúság és a szülők nevelésével. (PEDAGÓGUSOK LAPJA) Az Amerikai Egyesült Államokban nagy feltűnést keltett David G. Gil egyetemi tanárnak Az erőszak alkalmazása a gyermeknevelésben című könyve. A szerző 1965—68 között végzett tanulmányai alapján vázolja fel a gyermeknevelésben alkalmazott súlyos testi fenyítések okait, társadalmi hátterét. 13 000 olyan súlyos esetet említ, amelyekről hivatalos úton, sajtóból, orvosoktól, a rendőrségtől vagy közvéleménykutatás útján szerzett tudomást, ebből részletesen elemez 1300 esetet. Megállapítja, hogy a durvaság nemcsak némely szülők egyéniségének egyensúlyvesztésével magyarázható, hanem főként azzal, hogy a fiatalok ellen alkalmazott súlyos testi fenyítés mondhatni hagyományos nevelési módszer Amerikában, és nem kis mértékben tulajdonítható annak, hogy az amerikai szülő már kora gyermekkorától szinte naponta láthat moziban és a tévében olyan filmeket, rendőrségi riportokat, amelyekben főszereplő az erőszak, verekedés, gyilkosság. A könyvben közölt statisztikai adatok azt is kimutatják, hogy a kegyetlenkedés leggyakrabban a nehéz körülmények között élő sokgyermekes családokban fordul el. (CHILDREN)