Előre, 1971. december (25. évfolyam, 7485-7511. szám)

1971-12-01 / 7485. szám

1971. DECEMBER 1. SZERDA CSÖKKENTETT MUNKAIDŐ­JOBB SZERVEZÉS M­ára­marosban ma már több mint tízezer bányász dolgozik, csökkentett mun­kaidőben és részesül an­­na­k előnyeiből. Felsőbá­nyán vezették be először, még tavaly ősszel, a hatórás munka­időt, az ott tapasztaltakat használták fel a későbbiekben. Ahogy megterem­tődtek a kellő feltételek, sorra tért át a többi bánya is a rö­videbb mű­szakra. Az átállás nem ment könnyen, hiszen körültekintő intézkedésekkel kellett megteremteni minden egyes munkahely megfelelő műszaki-szerve­zési körülményeit, mindazokat a fel­tételeket, amelyek lehetővé tették a munkaidő kétórás csökkentését. A színesfémbányászati központ szak­embereinek, a bányáik munkaközössé­geinek köszönhető, hogy ez sikerült, és a jobb szervezéssel szinte észre­vétlenül történt meg az átállás. Vál­tozatlan m­aradt a termelési terv, nem módosultak a munkanormák, nem lett kevesebb a bányászok keresete. Szinte bányánként változnak az al­kalmazott módszerek. Ami viszont ál­talános : mindenütt kiküszöbölték azokat a felesleges időveszteségeket, amelyek zavarólag hatottak, akadá­­lyoztatta a termelést. Megjavult a mun­kahelyek ellátottsága, a karbantartás, lehetővé vált, hogy a bányászok mun­kaidejüket a termelésre fordítsák, ne legyenek kénytelenek szervezési okaik miatt várakozni. A legtöbb bányában továbbra is három váltásban dolgoz­nak, a negyedik váltást fenntartják a fejtések anyagellátására, a gépek és felszerelések­­karbantartására és javí­tására. Mindezek hatására ugrás­szerűen emelkedett a termelékenység, a munka intenzitásának növelése nélkül. Elvitathatatlanok a csökkentett mun­kaidő bevezetésének szociális előnyei. A bányászok többet pihennek, meg­növekedett szabadidejüket változato­sabban használhatják fel. A munka­­feltételek javítása maga után vonta a fluktuáció csökkenését, kevesebb lett az indokolatlan eltávozás, állandósult a munkaerő. Ez visszahat a termelésre, újabb növekedést tesz lehetővé. A bányászat további fejlődésének szempontjából, a munkaidő csökken­tésének van még egy figyelemreméltó eredménye. Felhívta ugyanis a figyel­met a munka­szervezés fontosságára, mindenki előtt kézzelfoghatóan bebi­zonyította, hogy a gazdasági haté­konyság növelésének fő mozgató ere­je a megfelelő szervezés és a hozott intézkedések következetes alkalma­zása. Ez az a tényező, amely lehetővé tette a munkaidő csökkentését, a munkaidő maradéktalan kihasználását. Egyetlen adatot idézünk a színesfém­bányászati központban, a Pantea Aurel személyzeti igazgatótól és Vejcan Iosif munkaügyi főosztályvezetőtől hal­lottak hosszú sorából : a hatórás munkaidő bevezetése óta, a márama­­rosi bányákban az egy munkahelyen, egy műszak alatt termelt mennyiség 3,2 tonnáról 3,5 tonnára emelkedett. A máramarosi bányászok a hatórás munkaidő bevezetése után sem álltak meg. A kitermelés hatékonyságának emelése érdekében újabb módszere­ket igyekeztek bevezetni, így alakul­tak meg először Borsabányán, majd a többi bányavállalatban is az első komplex­ munkabrigád­ok. Ezek elő­nyeiről a zazari bánya szakemberei, Horzsa Pál főmérnökhelyettes, Cseke Mózes főmester és Horváth Sándor főnormátor számolt be. Mi is a komplex­ brigád? Az építő­iparban, a gépiparban és erdőkiter­melésben globális akkordban dolgozó brigádokhoz hasonlóan, itt is nagyobb létszámú, különféle szakképzettségű és szakmájú dolgozót felölelő munka­­csoportok alakultak. A munkamenet nem változott, az azelőtt maximáli­san 10 emberből álló brigádok lét­száma viszont ebben a szervezési for­mában 30-ig emelkedhet. A brigád­vezetők maguk is termelőmunkát vé­geznek. A komplex­ brigádok a munkát job­ban eloszthatják, az erőiket oly mó­don csoportosíthatják, hogy a terme­lés folyamatosan mehet végbe. A bri­gád egyik része leta­karítja az ércet, a másik csoport tömedékel. Adott esetben a segédszemélyzetet - a brigádba besorolt csilléseket, ácsokat is igénybe vehetik egyes művele­tekhez. A segédszemélyzet brigádba való sorolása meggyorsította a fejté­sek kiszolgálását, kevesebb a gond az érc elszállításával. Régebben a csil­léseket az egész bánya teljesítménye alapján javadalmazták, most a brigád eredményei után kapják fizetésüket, érdekeltek tehát a nagyobb teljesít­mény elérésében. Ez a szervezési forma növeli az anyagi érdekeltséget, a brigádon belül erősíti a fegyelmet. Javult a gé­pek, különösen a fúrógépek kihasz­nálási foka. A zazari bányavállalat két részlegében, a Zsófia és a veres­vízi bányában a komplex-brigádok lé­tesítésével emelkedett a termelés és ezzel arányban a bányászok átlag­­keresete is. A többi máramarosi bánya hasonló eredményekről számolhat be. A komplex-brigádok létesítése tu­lajdonképpen nem egészen új kezde­ményezés, s e munkaszervezési formát már régebben is alkalmazták. A hat­órás munkaidő tökéletesebb munka­­szervezést igényel és valószínűleg ez a körülmény is hozzájárult a komplex­brigádok újjáalakításához. Sikerük most attól függ - és ez érvényes minden munkaszervezési intézkedésre, függetlenül, hogy milyen iparágról van szó­­, mennyiben gondoskodnak a bányavállalatok szakemberei a kellő szervezési feltételekről. Kétségtelenül magasabbrendű szervezési forma, fenntartani azonban csakis követke­zetes munkával lehet. Az erre fordí­tott fáradság ugyanakkor nem vész kárba, bőségesen visszatérül a több érccel, a magasabb termelékenység­gel és az ezzel járó jobb keresettel. Mindenütt érdemes bevezetni, ahol erre a lehetőségek megvannak, mert így könnyebben teljesíthetik a bánya­vállalatok az idei tervfeladatokat, az ötéves terv előirányzatait. Keszthelyi Gyula KOMPLEX BRIGÁDOK A MÁRAMAROSI SZÍNESFÉMBÁNYÁKBAN A KOMMUNISTA TUDATFORMÁLÁS (Folytatás az 1. oldalról) fejlett, az egész társadalmi termelés áttekin­tésére képes emberek szükségesek. A műszaki­anyagi alap korszerűsítése, a gazdasági szer­vezés és vezetés tökéletesítése érdekében pár­tunk káderképzési különprogramot állított ösz­­sze 1971—1980-ra, mely szervesen beilleszke­dik a távlati fejlesztési intézkedések összessé­gébe. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének fontos jellegzetessége, hogy növek­szik az összes dolgozók anyagi és szellemi jóléte, hogy a társadalom javait a szocialista igazságosság és méltányosság szellemében osztjuk el, megteremtjük a feltételeket a még fennálló egyenlőtlenségek kiküszöböléséhez, az emberi egyéniség sokoldalúan kibontakozik, alkotó képességeit maradéktalanul hasznosít­hatja a mase és a társadalom érdekében. A sokoldalúan fejtett szocialista társadalom az általános anyagi és szellemi jólét társadalma, az emberi egyéniség kiteljesedésének társadal­ma lesz. A termelőerők rohamos fejlődésével gyöke­resen változik az ország gazdasági és társa­dalmi szerkezete, a fizikai és a szellemi munka hangsúlyozottan közeledik egymáshoz, tovább erősödik a román, magyar, német és­­más nemzetiségű dolgozók egysége a párt poli­tikájának valóraváltásában, az egész nemzet homogenizálódik. A tárgyalt időszakban tovább tökéletesítjük a termelési viszonyokat, s általában a társa­dalmi viszonyokat. „Pártunk abból indul ki — mutat rá Nicolae Ceausescu elvtárs —, hogy a termelőerők növelésével egyidejűleg tovább kell tökéletesíteni a termelési viszonyokat, ami nem objektív törvények spontán hatására tör­ténik, hanem tervszerű, tudatos és szervezett munkával valósul meg." A Román Kommunista Párt által kidolgozott átfogó program kereté­ben javítjuk és tökéletesítjük a gazdasági és társadalmi élet tervezésének, szervezésének és irányításának rendszerét, növekszik a párt- és állami vezetés szerepe és hatékonysága az egész gazdasági tevékenységben, javítjuk a gazdasági vállalatok szervezését és vezetését, tökéletesítjük a kollektív vezetést és a dolgo­zók közvetlen részvételét a gazdasági tevé­kenység vezetésében, ésszerűen megszervez­zük, egyszerűsítjük és közelebb visszük a töme­gekhez az államapparátust, megvalósítjuk a központi vezetőszervek és a termelő egységek közeledését, a központi vezetést harmonikusan egybekapcsoljuk a gazdasági egységek széles körű autonómiájával. A termelési viszonyok tökéletesítésének egyik fő irányaként javítjuk a szocialista el­osztás mechanizmusát, ésszerűen és követke­zetesen érvényesítjük a munka szerinti elosztás elvét. Jelenleg még mutatkoznak a gazdasági egyenlőtlenség jelenségei és az élősdiség megnyilvánulásai. A X. pártkongresszuson ki­dolgozott program nem véletlenül rögzítette azt a feladatot, hogy a lehető legméltányo­­sabb arányt kell kialakítani a különböző tár­sadalmi kategóriák jövedelme között, tekintet­be véve elsősorban az egyén hozzájárulását a termeléshez és a társadalmi élethez, de ugyan­akkor az ország növekvő gazdasági lehetősé­geit, az egyéni szükségletek közeledésének ob­jektív tendenciáját. A termelési viszonyok, a gazdasági és tár­sadalmi élet további tökéletesítésének fő jelleg­zetessége a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom építésében az, hogy a legmesszebb­­menően kiküszöböljük a hivatalnoki munkastí­lust, tudatosan és hatékonyan felhasználjuk az objektív gazdasági törvényeket, a gazdasági mechanizmusokat. A Román Kommunista Párt X. kongresszusa a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építé­sének tartalmát és feladatait jellemezve, rámu­tatott, hogy a termelőerőik fejlesztése, a terme­lési viszonyok tökéletesítése és a tömegek élet­­színvonalának emelése szempontjából egyaránt döntő fontosságú fokozni a nevelőmunkát, fej­leszteni a tömegek szocialista tudatát, kombat­­tívan állást foglalni a maradi, misztikus néze­tekkel, az idegen ideológiai befolyásokkal, ma­radi mentalitásokkal szemben, kialakítani az új társadalmi-gazdasági fejlődési szakaszban meg­kívánt erkölcsi vonásokat. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom úgy épül, hogy minden tagja tudatosan és szak­avatottan részt vállal a korszerű és hatékony műszaki-anyagi alap megteremtéséből, a tudo­mány, a kultúra és a művészet felvirágoztatá­sából. A szocialista termelési viszonyok határ­talan lehetőségeket kínálnak az anyagi és szel­íemi civilizáció csúcsainak eléréséhez. E lehető­ségeket azonban csak akkor tudjuk valóban ki­aknázni, ha a társadalom minden egyes tagja a termelőeszközök tulajdonosainak hatalmas tömegében építője és haszonélvezője az új tár­sadalomnak. A társadalom azonban csupán úgy uralhatja a szocialista gazdasági törvénye­ket, csupán úgy alakíthatja ezek hatását az ál­talános érdekeknek megfelelően, ha összes tag­jai nagyobb hozzáértéssel dolgoznak, messze­menően értik a gazdasági és társadalmi-politi­kai élet mechanizmusait, vagyis ha a társa­dalmi tudat magas szintre emelkedik. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése hovatovább a kommunisták, a párt- és az állami káderek ideológiai és politi­kai színvonalától, ismereteik gyarapításától, at­tól függ, hogy mennyiben tudják megérteni a jelenkor társadalmi folyamatait, mennyiben ké­pesek orientálódni a gyakorlati életben. „A párt vezetői szerepének növeléséhez és a szocialista demokrácia további fejlesztéséhez emelni kell a párt- és az állami káderek, az összes kommu­nisták politikai-ideológiai színvonalát, ki kell alakítani az egész nép magasfokú szocialista öntudatát, hogy tudatosan rendezhesse saját sorsát” — szögezte le Nicolae Ceausescu elvtárs az RKP programjáról az ideológiai tevékenység javítására, az általános ismereti színvonal eme­lésére és a tömegek szocialista nevelésére, va­lamint társadalmi viszonyainknak a szocialista és kommunista etika és méltányosság elveire való alapozására elhangzott expozéjában. Az egész nép tudatszínvonalának gyors eme­lésével mélyül a szocialista társadalom demok­ratizálódása, a tömegek mind nagyobb mérték­ben vesznek részt a gazdasági és társadalmi élet szervezésében és vezetésében, minden dol­gozó hatékonyabban dolgozik, fejleszti képes­ségeit és nagyobb mértékben részesül az anyagi és szellemi civilizáció jótéteményeiből. „Nem szabad tehát fatalistákként fejet hajtanunk azon tézis előtt, hogy a tudat elmarad az anyagi alap fejlődése mögött, hanem meg kell értenünk, hogy az anyagi alapot fejlesztve le­hetőségünk nyílik — és ezt meg is kell tennünk hogy a tudat az anyagi alap szintjére emel­kedjék, sőt maga is mozgósító anyagi erővé váljék, amely egész­­ tevékenységünket irányít­hatja, megvilágíthatja népünk útját a sokolda­lúan fejlett szocialista társadalom, a kommu­nizmus felé" - mondotta Nicolae Ceausescu elvtárs a Turnu Severin-i dolgozók nagygyűlé­sén. " A politikai-ideológiai munka egyik fő fela­data ápolni a hűséget és az odaadást a társa­dalom általános érdekei iránt, oda hatni, hogy a társadalmi érdekeket mindenki előbbrevaló­­nak tekintse egyéni érdekeinél, kialakítani az egyéni, az anyagi érdektől mentes kommu­nista munka tényezőit. De a szocialista társa­dalomnak ebben a szakaszában az anyagi ér­dekeltség még óriási szerepet játszik a termelő erők fejlesztésében. Persze, az erkölcsi érde­keltség szerepét, a társadalmi tudat növekvő erejét nem szabad lebecsülni. A kommunista munka iránti tisztelet és szeretet érzéseit ápol­va, fel kell készülnünk arra a szakaszra, amikor a munka létszükség lesz minden egészséges ember számára. Amikor az anyagi érdekeltség elvének gyakorlati érvényesítését szorgalmaz­zuk, sőt erősítjük, azt tartjuk szem előtt, hogy létezése tulajdonképpen a régi társadalom anyagi és szellemi örökéből fakad, s hogy a dialektikus kölcsönhatás törvénye szellemében adott pillanatban, a közvagyon növekedésével és a társadalmi tudat fejlődésével forrásait ki­meríti és megszűnik létezni. A kommunista nevelés másik célja oda hatni, hogy a társadalom minden tagja bízzék saját alkotó erejében, a nép és az állam belső ere­jében, oda hatni, hogy a műszaki-tudományos és kulturális-művészeti kutatás és alkotás terén intenzívebben kiaknázzuk erőforrásainkat. Elis­merjük az egyetemes gazdasági, műszaki, tu­dományos és kulturális cserék szükségét és hasz­nát, de csak merő sznobizmusból vagy kozmo­­politizmusból nem vagyunk hajlandók hajbókol­ni a külföldi technika vagy kultúra előtt. A szo­cialista építés éveiben ugyanis számtalanszor bebizonyosodott, hogy a román munkások, technikusok, mérnökök és kutatók meg tudják oldani a modern technika legbonyolultabb problémáit is. Pártunk egész munkájában szem előtt tartja, hogy a társadalmi fejlődést a régi és az új harca hozza meg, ami nemcsak a gondolkodás, az etika, az emberi viszonyok régi maradvá­nyaiból, hanem társadalmunk gyors változásai­ból fakad. A Román Kommunista Párt véle­ménye szerint a régi ellen és az új érvényesü­léséért vívott küzdelem egyik leghatékonyabb út­ja, a társadalmi élet, a termelési viszonyok tö­kéletesítésének egyik döntő eszköze, a kispol­gári erkölcsök és szokások egyik legjobb ellen­szere a bírálat és az önbírálat. A bírálat és ön­bírálat következetes érvényesítéséhez nem elég a szervezési forma, az intézményes keret, amelye­ket a kommunista párt és a szocialista állam létrehozott, intenzív nevelőmunkára is szükség van, hogy minden dolgozó megértse lényegét, szerepét és módját. Következetes neveléssel és önneveléssel fel kell számolni az elnézést, a kispolgári engedékenységet, a határozatlan­ságot. Szintén neveléssel kell elérnünk, hogy a bí­rálat akadálytalanul teret nyerjen, senki se próbálja elfojtani. A társadalmi és gazdasági tevékenység, a politikai és kulturális-nevelő munka felelős tényezői értsék meg alaposan, hogy a bírálat és az önbírálat a dolgozók kol­lektív és egyéni tapasztalata, hozzáértése, kez­deményezőkészsége és odaadása kiaknázásának az egyik eszköze. „A bírálat és önbírálat bátor alkalmazása a párt és az állam egész tevékeny­ségében, a társadalmi életben, bizonyítéka a kommunista párt komolyságának, igényességé­nek és felelősségtudatának, tanúsága annak, hogy a párt mélységesen bízik a tömegekben, azok alkotó képességében, s egyszersmind ki­fejezi a pártnak azt a képességét, hogy lépést tud tartani a szüntelenül fejlődő társadalom követelményeivel, sikeresen vezetni tudja a kom­munista társadalom építésének nagyszerű művét - mondotta pártunk főtitkára a Román Kom­munista Párt dicsőséges félszázados évfordulóján elhangzott beszédében. A Román Kommunista Párt azért szorgal­mazza a politikai-ideológiai és kulturális ne­velő munkát, mert nagy felelősséggel tartozik a társadalomnak, az embernek, felelős a kizsák­mányolás alól felszabadult tömegek sorsáért. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalomban az egyetemes tudomány, művészet és kultúra mindenkié kell hogy legyen. Fogadjuk be az egyetemes szellemi kincseket, folytassunk ál­landó dialógust a tudomány, a művészet, a kultúra haladó képviselőivel, de a polgári, a kispolgári gondolkodásnak semmiképpen se en­gedjünk utat. A közlés nem azt jelenti, hogy paktálunk a burzsoá ideológiával és erkölcsök­kel, hanem azt, hogy következetesen és szilár­dan fellépünk ellenük. Egy új gazdasági vi­szonyokra épülő új társadalomnak, mint amilyen a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom is, meg kell teremtenie a maga új kultúráját. En­nek gerincét alkossák a hazai tudományos és művészeti alkotók legbecsesebb hagyományai, s ezek csúcsai - a társadalmi tudat szintjén - nyúljanak fel a kommunista társadalom felé. Sokoldalúan felkészült, fejlett világ- és társa­dalomszemlélettel rendelkező, a hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemétől áthatott, er­kölcsös és szellemiekben gazdag embert ne­velni objektív szüksége, törvényszerű követel­ménye a szocialista társadalom haladásának és egyben fő célkitűzése a párt ideológiai mun­kájának. A Román Kommunista Párt Központi Bizott­ságának 1971. november 3 és 5 között tartott plenáris ülése, Nicolae Ceaușescu elvtársnak, pártunk főtitkárának expozéja alapján, megvi­tatta az RKP programját az ideológiai tevékeny­ség javítására, az általános ismereti színvonal emelésére és a tömegek szocialista nevelésére, valamint társadalmi viszonyainknak a szo­cialista és a kommunista etika és méltányosság elveire való alapozására. Ez a program szer­vesen kiegészíti azt a ragyogó gazdaságfejlesz­tési tervet, amelynek valóra váltásáért — a sok­oldalúan fejlett szocialista társadalom megte­remtése nevében — egész népünk lendületesen munkálkodik. Y MINTHA OLVASNA annak országok, ahol száz kö­zül egy-két gyermek szenved olvasásgyengeségben, vagy ahogyan az orvostudományban ne­vezik : dyslexiában. Nálunk az el­múlt két évben az Orvostudományi Akadémia égisze alatt ideggyógyá­szok és pszichológusok egy mun­kaközössége végzett alapos felmé­rést a fővárosi 3-as számú általá­nos iskola I. és II. osztályaiban. A dyslexiás gyermekeket orvosi ke­zelésben részesítették, tanítóikkal és szüleikkel külön erre a célra előírt olvasási és írásgyakorlato­kat végeztettek. Az eredmény nem maradt­ el : az addig akadozva ol­vasó, gyenge előmenetelő gyer­mekek folyamatosan kezdtek ol­vasni, magabiztosabbak lettek, és az értesítőben is lényeges változá­sok álltak be. Ugyanez a szakem­bercsoport az Egészségügyi Mi­nisztérium és az Oktatásügyi Mi­nisztérium támogatásával kiterjesz­ti kutatásait, tudományos módsze­reket ajánl, hogy minden iskolá­ban felkutassák és kezeljék a dys­lexiás gyermekeket. De nézzük meg közelebbről, mi is a dyslexia? Az olvasásgyengeségben szen­vedő gyermeknek előbb-utóbb a helyesírásban is sajátos hibák je­lentkeznek, később mind nehe­zebbé válik számára a tanulás, és jó képességei ellenére is elmarad osztálytársaitól. Hangsúlyozzuk : ez az egyirányú gyenge képesség nem jelent általában csökkent ér­telmi képességet. Mégis előfordul, különösen a felső tagozatban, hogy a dyslexiás gyermek már sokszor butának tűnik, mert nem tudjuk róla, hogy olvasási zavarai van­nak. Sokszor csak évek múlva de­rül ki, hogy miért nem szeret az egyébként értelmes, érdeklődő gyermek olvasni. Pedig fontos vol­na, hogy az első jelentkező tüne­tekre, sajátos hibákra a szülők, ta­nítók, tanárok idejében felfigy­el­je­nek. Mik a legjellemzőbb hibák? 1. A gyermek felcseréli a hango­kat, illetve a betűket olvasás vagy írás közben : mosógép helyett mosókép, száraz — szárasz. 2. Han­gokat, illetve betűket vagy szóta­gokat hagy el a szóból: békét — békt, vagy fölösleges elemeket told be : osztályozta — osztályozotta. 3. Átrendezi a hangok, illetve be­tűk sorrendjét : szalámi — szarr­ák­, kár — rák. 4. Nehezére esik, hogy a beszédet világosan tagolja, sőt még írásban is összerántja a sza­vakat : tízest kaptam rá helyett: tizest kap­tam rá. 5. Akadozva, pró­bálgatva silabizál, vagy suttogva előre olvassa a szöveget, és eköz­ben felcseréli a könyvben álló szót, kitalál valamit, vagy egyszerűen kihagyja a hosszabb szót : Pá­pa pala palatábla, vagy Bicskával te­le televízió kopott padokra (televí­ziót olvas felevésett helyett). Ezek a hibák előfordulhatnak minden gyermek olvasásában, írá­sában az olvasás-írás tanulás kezdetén, de egy idő után a gye­rekek nagyrésztnél el kell marad­­niok. Azt, hogy valóban dyslexiá­­ról van-e szó, minden esetben szakembernek kell megállapítania : pszichiáter-orvosnak, pszichológus­nak, logopédnek (beszédjavító gyógypedagógus), és ő is kezeli a tanítóval, tanárokkal, szülőkkel együttműködve. A kisebbeket csak szakember kezelheti eredménye­sen, a felső tagozatos általános is­kolásokkal a szülők is foglalkoz­hatnak otthon. Erre a célra a logo­pédiai központok­­szakembereinek tanácsát kell kérni. ELŐRE 3. oldal SZÜLŐKNEK A NEVELÉSRŐL A­z ismeretek elsajátítása és elmélyítése bonyolult fo­lyamat, valóra váltásá­hoz együtt kellene mű­ködnie pedagógusnak­­tanulónak-szülőnek egy­aránt. Sajnos, a valóságban gyakran másképp alakul a dolog. „Nem készülnek a tanulók ! A tör­ténelem leckét mára csak ketten tud­ták. Még arra sem emlékeztek, amit a legutóbbi órán szépen megfogalmaz­tak. Addig nem engedem haza őket, amíg meg nem tanulják". Ilyen és hasonló következtetések, megállapítások hangzanak el csak­nem valamennyi tanár részéről. Nem­csak nálunk, a szováta-szakadáti is­kolában, hanem Nyárádremetén és Szovátán is. A negatív példákat sorol­hatnák tovább, hiszen más helységek oktatóinak véleményét is hallottuk. Órán szerzett kellemetlen tapaszta­latunkat alátámasztják a család lato­­gatások. Szente József osztályfőnök délutánonként meglátogatott 26 ta­nulót, s közülük csak három foglalko­zott tanulással. De mivel töltötte ide­jét a többi? Erre a kérdésre így vá­laszolt : „Az egyiket szülei elküldték kenyérért, a másik petróleumot szerez be, a harmadik állatokat gondoz, a negyedik fát vág, az ötödik játszik a szomszédfiúval, a hatodikhoz be sem lehet jutni, mert zárva az ajtó, nincs otthon senki". Mindez délután tapasz­talható, mikor a tanulónak készülnie kellene. Csodálkozunk, ha ezek után meg sem szólal órán, vagy pedig ér­telmetlenül felel? A szülőknek és ta­nulóknak tudniuk kell, hogy órán nem lehet eléggé elsajátítani az anyagot; otthoni­­készülés, házi feladatok nél­kül nem lehet elmélyíteni az ismere­teket. Mi a teendő? Ki segíthet a bajon? Kinek a feladata a gyermek otthoni készülésének szervezése, ellenőrzése? Véleményünk szerint a szülőé. Csakis ő lehet együtt gyermekével készülés idején. Csakis ő kísérheti figyelemmel, hogy fia vagy leánya miként tanul. A szülőnek hasznosítania kellene azokat a tanácsokat, amelyeket az osztályfő­nök elmond családlátogatáskor. El kel­lene járnia szülői értekezletekre, hogy nevelő jellegű előadásokat halljon. Is­mernie kellene a szaktanárok vélemé­nyét gyermeke eredményeiről és­ hiá­nyosságairól. Minden vonatkozásban érdeklődnie kellene gyermekéről. Igyekeztünk választ kapni arra a kérdésre, miért tartózkodik az iskolá­tól sok szülő. Egy része azzal érvelt, hogy távol lakik. Kétségtelen, hogy vannak ilyenek , de miért nem jön be legalább olyankor, ha útba esünk, vá­sárlás bonyolítása közben ? Erre a kér­désre csak magyarázkodik, hisz érzi, hogy csakugyan lenne alkalom reá, csupán időt kellene szakítani. Másik része azt válaszolta, hogy es­tig munkában van. Ezt megértjük, de Szemünk előtt kétségtelen, hogy tanévenként legalább három órát tudna szakítani pedagó­gusok meghallgatására. Mindenek szülő boldoggá akarja tenni gyermekét, de hogy milyen úton­­módon, azt sokan nem találják meg. Legtöbben azt akarják, hogy gyer­mekük iskolában szerezzen szakképesí­tést. Egyik mesterségre, iparra gon­dol, másik technikusi pályára, a har­madik mezőgazdasági gépek kezelé­sére számít. Azt viszont sokan nem is­merték fel, hogy a tovább­tanulásnak fő biztosítéka az alapos felkészült­ség, valamint a tanulónak az a kész­sége, hogy gondolkozva alkalmazza ismereteit gyakorlati feladatok meg­oldásában. Ha mindezzel rendelkezik az ifjú, akkor érvényesülni fog, akkor hasznos tagja lesz a szocialista társa­dalomnak. Gondolatban sok szülő felteszi a kérdést, hogyan irányítsa a készülést, ha ő nem érti a felsőbb osztályok tan­anyagát. Tudniuk kell, hogy gyer­mekük irányítása, segítése jelentős mértékben valóra válhat akkor is, ha csupán arra vigyáznak, hogy jó idő­beosztással, a tanulási mozzanatok helyes sorrendjének betartásával, őszinte hozzáállással, tudásuk helyes mérlegelésével, gondolkozva készülje­nek. Óriási segítség lenne ez, és nyo­mában jóra fordulna a tanulás egész menete. Számtalanszor elmondottuk már szü­lői értekezleten, s mégis meg kell is­mételnünk, hogy óvakodniuk kell a szélsőséges megoldásoktól. Némely túlbuzgó szülő így panaszkodik: „Leánykám ebéd után háromkor leült tanulni, este kilencig készült, s mégis csak ötöst adta­k neki". Az baj, ha egyfolytában, szünet nélkül 5-6 órát magol valaki naponta. A tanulónak ebéd után egy órát, másfelet pihennie kell, hadd szellőzzék az agya,­ frissül­jenek idegei. Ha ez megtörtént, ak­kor kezdjen hozzá a munkához ! Ta­nácsos a nehezebb tantárgyból készül­ni először, amíg pihent az ész s az idegek. Az is fontos, hogy először ki­elégítően ismerje i meg az új anyagot, és csak utána fogjon az illető tárgy házi feladatának megoldásához A gondos szülő arra is vigyáz,­ hogy gyermeke otthon is tartson szünetet minden órában. A vacsoraidő helyes megválasztása is fontos szerepet játszik a tanuló munkájának eredményességében és szervezetének fejlődésében (az osz­tályfőnök év elején ismertette az ott­honi programjavaslatot) Fontos, hogy az ifjú ne vacsorázzék későn, ne fe­küdjék le megterhelt gyomorral. Leg­helyesebb 7-8 óra között lebonyolí­tani az esti étkezést, utána pedig 15-30 percnyi időt kell adni játékra, kikapcsolódásra. Vacsora után leg­helyesebb házi olvasmányok megisme­résére, művelődésre fordítani az időt. Ha erőfeszítéseket tesznek a készü­lési program betartásáért, a gondol­kodva tanulás valóra váltásáért, igen jelentős mértékben hozzájárulnak gyer­mekük alapos felkészítéséhez, és így segítséget nyújtanak az iskolának a kommunista embertípus kialakításá­hoz. Márton Béla tanár KIK VÁRJÁK OTTHON? Az orvosi rendelő ajtaján szo­katlan bakalódás zaja szűrődött be, ki kellett mennem. Három, 12 éves forma fiúcska lökdöső­dött egymással. Csendesen oda­mentem a legélénkebbikhez és megkérdeztem: — Mi a baj, fáj-e valamid ? — Nem — felel­te a gyermek — nem a doktor nénihez jöttünk. — Akkor mit kerestek itt, a folyosón ? Rám nézett, félénken motyogta: — Valami rosszat kellene csinálni, mindig azt mondják, hogy mi vagyunk a rosszak, hát akkor csináljunk is valamit. — Ne sza­­márkodjatok, menjetek szépen haza, biztosan várnak otthon a szüleitek. — Hát, éppen hogy ők nem várnak minket haza — vá­laszolt a fiúcska. Negyedóra múlva az egyik földszinti mellékhelyiségből ék­telen dörömbölés hallatszott. Ki­derült, hogy előbbi látogatóim zártak be egy gyereket, csak úgy, heccből, tehát valami rosz­­szat mégis sikerült tenniök. Később visszaemlékeztem arra a fiúcskára, akivel beszéltem a rendelő előtt, eszembe jutott, hogy osztályában ő volt a legfé­lénkebb, leggyanakvóbb, legide­gesebb. Ha közeledtünk hozzá, mindig úgy viselkedett, mintha meg akarnák ütni. Erre a visel­kedésre csak később kaptam választ, mikor találkoztam vele az utcán. Édesapjával volt, aki­től meg is kérdeztem, miért nem küldi gyermekét orvosi ellenőr­zésre, hiszen a minap is egye­dül ő hiányzott az osztályból. — Ezt ? — kérdezte megvetés­sel az apa, és döbbenetes erő­vel tört ki belőle a rosszindulatú minősítések egész sora, mintha nem is gyermekről, hanem go­nosztevőről lenne szó. A fiúcska pedig, aki részemről a rendelő­ben mindig szeretetet, gondos­kodást érzett, most megszégye­­nülten, tétován, remegve állt ap­ja mellett. Ekkor értettem meg mindent. 12 éves korára elvesz­tette önbizalmát, a napi szidal­mak eredményeként úgy érezte, ő nem jó semmire, szülei kita­szították maguk közül, egyelőre csak szavakkal. Az iskola mindent megtett, hogy tudatosítsa ebben a gyer­mekben, hogy képes a jóra, a munkára, a család azonban na­ponta többször is bebizonyította ennek ellenkezőjét, így hovato­vább a csavargásban lelte örö­mét, olyan gyermekek társaságá­ban, akik egy-egy csínytevésben virtust látnak és méltányolják. A nevelésben ne legyen se­lejt — pártunknak ez az igénye azonban nemcsak az iskolára, hanem a családra is vonatkozik. A gyermeki személyiség egész­séges irányítása, fejlesztése olyan családban, ahol az apa a leg­elemibb nevelői tapintatot is nél­külözi, nem sikerülhet. A gyer­meki lélek nehezen bírja a dur­vaságot, az erőszakot, a vélt vagy valóságos hibák hánytorga­­tását. Akinek nevelői tevékeny­sége abban áll, hogy gyermekét örökösen szembesíti hibáival, aki ezzel idegenek előtt is megszé­gyeníti, az ne várja, hogy a gyermek képes legyen elfordulni ettől az örökösen elébe tartott torz önarcképtől. Sokkal ered­ményesebben nevel az a szülő, aki bátorít és biztat, aki a hi­bájába visszaeső gyermeket fel tudja emelni, erőt önt bele a bizalmával. Hinni kell a gyer­mekben, hogy ő is hinni tudjon önmagában és a családban mint olyan közösségben, amely életre­­szólóan rányomja jegyeit egész erkölcsi-etikai arculatára. A szi­gorú apának egyetlen dicsérő szava sokszor nagyobb hatással van a félénk gyermekre, mint bármilyen súlyos büntetés. Ah­hoz, hogy megteremtsük a csa­ládban a bizalom, összetartozás, meghittség légkörét, ahhoz, hogy tudjuk mikor milyen módszerrel neveljünk, nem szükségesek kü­lönösebb pedagógiai tanulmá­nyok, csak időnként jusson eszünkbe, hogy mi is voltunk gyermekek., Dr. Sz. Csáti Éva orvos • Az UNESCO 1972-ben rendezi meg a felnőttoktatás harmadik nem­zetközi konferenciáját. Ennek előké­szítése során a Szülők Iskoláinak Nemzetközi Szövetsége ötnapos ta­nácskozást szervezett a magyarországi Sopronban A tévé szerepe a családi nevelésben címmel. AZ UNESCO képviseletében dr. Henry Cassirer ve­zette be a tanácskozást. Kiemelte : a műsorokat fel kell használni az egész­séges családi élet segítésére. A szü­lőket képessé kell tenni a családi életben felmerülő problémák, nehéz­ségek leküzdésére, és ebben a tévé­nek és rádiónak fontos funkciója van. Mivel az anya világszerte kulcsfontos­ságú szerepet játszik a család életé­ben, a hatásos szülő-nevelés érdeke- KILÁTÓ­ ben nagy figyelmet kell fordítani a nők speciális igényeire. M. André Isambert, a szövetség végrehajtó bizottságának elnöke hangsúlyozta : a tévé képes eljuttatni a családokhoz a nevelés fontos elemeit. A családnak kapcsolatban kell lennie a környezet­tel, a közeli és távoli világgal, s a té­vé e kapcsolat megteremtésének fő eszköze lehet. A tanácskozás anyagát az UNESCO eljuttatja minden olyan szervezethez, amely kapcsolatban áll az ifjúság és a szülők nevelésével. (PEDAGÓGUSOK LAPJA)­­ Az Amerikai Egyesült Államok­ban nagy feltűnést keltett David G. Gil egyetemi tanárnak Az erőszak al­kalmazása a gyermeknevelésben című könyve. A szerző 1965—68 között vég­zett tanulmányai alapján vázolja fel a gyermeknevelésben alkalmazott sú­lyos testi fenyítések okait, társadal­mi hátterét. 13 000 olyan súlyos ese­tet említ, amelyekről hivatalos úton, sajtóból, orvosoktól, a rendőrségtől vagy közvéleménykutatás útján szer­zett tudomást, ebből részletesen elemez 1300 esetet. Megállapítja, hogy a durvaság nemcsak némely szü­lők egyéniségének egyensúlyvesz­tésével magyarázható, hanem főként azzal, hogy a fiatalok ellen alkalma­zott súlyos testi fenyítés mondhatni hagyományos nevelési módszer Ame­rikában, és nem kis mértékben tulaj­donítható annak, hogy az amerikai szülő már kora gyermekkorától szin­te naponta láthat moziban és a tévé­ben olyan filmeket, rendőrségi ripor­tokat, amelyekben főszereplő az erő­szak, verekedés, gyilkosság. A könyv­ben közölt statisztikai adatok azt is kimutatják, hogy a kegyetlenkedés leggyakrabban a nehéz körülmények között élő sokgyermekes családokban fordul el. (CHILDREN)

Next