Előre, 1973. április (27. évfolyam, 7899-7923. szám)
1973-04-01 / 7899. szám
ELŐRE 2. oldal 1973. Április, vasárnap NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) mozgalom között; a munkásmozgalom védelmébe vette a felkelőket, a burzsoá földesúri elnyomás áldozatait. Ebben az időszakban a Román Országokban a kor előremutató eszméitől áthatott, haladó értelmiségiek tágkörű csoportja bontakozik ki, s ez energiáját önzetlenül a népérdekek szolgálatának, a harcos művelődés fejlesztésének, a társadalmi haladáshoz, a szabad és független hazához fűződő eszmények valóra váltásának, átdolgozó tömegek Széles körű demokratikus szabadságjogai kivívásának szenteli. Hazánk munkásmozgalma egyik fő jellegzetessége az, hogy a proletariátus már megjelenésének pillanatától kezdve, arra törekedett, hogy osztályként szervezze meg magát; megértette: ez döntő feltétele a kizsákmányoló osztályok elleni politikai harc sikerének, a forradalmi célok elérésének, az összes dolgozók társadalmi felszabadításának. Már a múlt század első felében megjelennek a munkásszervezkedés első formái — az önsegélyező szakmai egyletek —, amelyek "kezdetben gazdasági jellegű követelésekkel lépnek fel, majd később politikai osztályelvek alapján fejlődnek. Ezek a szervezetek megszilárdulnak, számbelileg gyarapodnak, s egyre fontosabb szerepet töltenek be a dolgozó tömegek küzdelmében. Rendkívül fontos momentuma a proletariátus szerveződésének az 1872-ben — tehát több mint 100 évvel ezelőtt — megalakított Romániai Dolgozók Általános Szövetsége. Ez a szervezet történelmünkben első ízben tűzi célul az ország összes munkásainak egyesítését. A román proletariátus országos méretű osztályszervezkedésének kezdetét jelzi ez az esemény. A munkásosztály szervezkedésének fejlődésével és erősödésével egyidejűleg jelennek meg a szocialista eszmék, s kezdenek terjedni az országban. Egyébként a Román Országokban már az utópista szocializmus eszméi is ismertek voltak: meghódították azokat az értelmiségieket, akik a társadalmi fejlődés új útjait kutatták, s ezek az eszmék olyan eredeti formában öltöttek testet, mint amilyen Teodor Diamant 1835-ben létesített Schieni-Prahova-i falansztere volt. Az 1848-as burzsoá demokratikus forradalom, a nyugati forradalmi mozgalommal létrejött kapcsolatok már korán elősegítették a Marx és Engels által megalapított Inter- nacionálé programjának megisme- rését, ami nagy hatást gyakorolt a romániai forradalmi harc fejlődé- i sére. 1889-ben Temesváron meg- alakult a Munkásinternacionálé e-gyik tagozata is, amely egyik alap-vető teendőjének tekintette a mar- xista eszmék terjesztését. Ezután a múlt század hetvenes éveinek köz- idetén Bukarestben, Iași-ban és más városokban megalakult szocialista körök széles körű propagandatevé-ékenységet fejtettek ki, és számos kiadványt jelentettek meg — mint például a Socialismul, Contemporaz nul, Dacia viitoare, Emanciparea, ti Revista sociala, Drepturile omului; és mások —, amelyek útján a tu-dományos szocializmus mélyen be-rhatolt a proletariátus, a dolgozó tötimegek soraiba, valamint a haladó értelmiségiek egyes köreibe. . n Marxnak és Engelsnek, a tudo- mányos szocializmus megalapítóia nak alapeszméi közvetlen úton hazatoltak be Romániába: egyes mun-szkákat, mint A szocializmus fejlődé- Si se az utópiától a tudományig, A csa- ei lád, a magántulajdon és az állami eredete című műveket, a Komrati- 85 nista Kiáltványt. A tőkét és másotikát röviddel megjelenésük után adtták ki román nyelven. Ily módon a ki szocialista harcosok, a román pro- netariátus haladó része közvetlen jó kapcsolatba kerülhetett a kor leghaladóbb eszméivel, a tudományos a szocializmus elméletével. A munkásmozgalom és a tudomáanyos szocializmus egyesülésének folyamatában egyre égetőbben napirendre került a munkásosztály politikai pártja megteremtésének kérdése. Már 1885—1886-tól a korabeli szocialista sajtó egyre gyakrabban emlegette a „munkáspárt“, a „szocialista párt“, a „munkásság , marxista pártja“ létrehozásának szükségességét. A munkásosztály egy célja érdekében követett politikai fejlődés egyik igen fontos eseménye volt C. Dobrogeanu-Gherea 1886- ban kiadott Mit akarnak a román szocialisták? című munkája, amely- aliben a szerző alapos érveléssel mu-tetatja ki a proletariátus politikai pártja megszervezésének szükségességét. A mű egyben hangsúlyoz- z® za, hogy ennek a pártnak alapvető politikai célja az államhatalom megszerzéséért és a proletárdikta- - túra megteremtéséért vívott forra- ' dalmi harc kell hogy legyen. „A ” nép, a proletariátus — írta Constantin Dobrogeanu-Gherea —, miu- ■ tán proletár társadalmi forradalommal hatalomra kerül, az osztálydiktatúrát majd eszközként használja rog fel uralmának megerősítésére, a szuvencialista társadalom életformáinak tús megszervezésére.“ A román szocia- esz listák tehát kezdettől fogva helye aesen, a szocialista társadalomra való jel áttérés objektív követelményeként nem állították maguk elé a munkásosz- tály hatalmának megteremtését, a proletárdiktatúrát, mint a kizsákmá- talnyoló osztályok elleni és a kizsák- valmányolás alól felszabadult társada- nalommal szembehelyezkedő erők el- ma leni uralom formáját, mint a szó- afa cializmus megteremtésének feltéte-dellét. (Hosszan tartó, erős taps.) A társadalom forradalmi átalakításé- nak ez a szemlélete már kezdettől fogva erőteljesen rányomta bélye- xargét a romániai proletariátus és po kol fitikai pártja egész forradalmi harkiz,cára. Méltán tekinthető az említett len munka országunk forradalmi mazsikaxista mozgalma első programjának. Ennek tartalmát megismerve, Friedrich Engels ezt írta a román szocialistáknak: „Nagy örömmel láttam, hogy a romániai szocialisták bevették programjukba annak az elméletnek a fő elveit, amelynek sikerült egyetlen harcos csoportba tömörítenie Európa és Amerika csaknem összes szocialistáit — barátomnak, az elhunyt Karl Marxnak az elméletéről van szó“. Egyébként ismeretes, hogy Marx és Engels nagy figyelemmel tanulmányozta Románia történetét, gazdasági-társadalmi fejlődését, országunk forradalmi munkásmozgalmának alakulását, s egyes elméleti következtetéseit és téziseit a korabeli román társadalom realitásainak ismeretére is alapozta. A marxizmus klasszikusai mindig rokonszenveztek azzal a hősi harc-c cal, amelyet a román nép vívott nemzeti és társadalmi felszabadulá-sáért, egyetlen nemzeti államban való egyesüléséért, az idegen elnyo más és uralom igájának lerázásáért. Akárcsak az ország egész területén, Erdélyben is terebélyesedik a munkásmozgalom. Beszédesen tanúskodik e tartomány proletariátusának forradalmi politikai szellemeiről az, hogy 1890-ben megalakították a Szociáldemokrata Párt erdé■lyi szervezeteit. Ebben az időszakban fokozódnak a kapcsolatok a román szocialisták között a Kárpátok mindkét oldalán, egyre szorosabb kapcsolatok jönnek létre a munténiai, a moldovai és az erdélyi proletariátus között. Az összes román tartományokban egyidejűleg fejlődő munkásmozgalom forradalmi programjának egyik jelentős céljaként népünk nemzeti egységének a megvalósítását jelöli meg. A szocialisták ezt írták a Dacia viitoare igen sokatmondó címet viselő folyóiratban. ..Nem lesz egyetlen nap, egyetlen óra nyugtunk sem mindaddig, amíg valamely testvérünk rabszolgaság láncaiban sínylődik, és lankadatlanul fogunk harcolni, türelmetlenül és bizalommal várva a jövőnek azt a boldog napját, amikor kéz a kézben, szabadon és együtt kiálthatjuk: „Éljen Románia“. (Hatalmas taps.) A proletariátus politikai megszervezése felé az első jelentős lépés az volt, hogy 1887- ben Bukarestben, Iași-ban és az ország más városaiban megalakultak a munkáskörök, amelyek később nagy taglétszámú munkásklubokká alakultak kt. Ezek legfőbb céljukként a szocialista kongresszus előkészítését tűzték ki, s aztán ez kimondta a politikai munkáspárt megalakítását. A román társadalom gazdasági, társadalmi-politikai és ideológiai fejlődése megteremtette e párt létrehozásának feltételeit. Amint a szocialista Constantin Miile Kongresszusunk című cikkében rámutatott, „a romániai szocialista mozgalom, különböző útkeresések után, mind az elmélet terén, mind a gyakorlat szempontjából tisztán marxista lett“. A kongresszus, amelyre 1893. március 31 és április 3 között Bukarestben került sor, s amelyet az egész ország munkássága lelkesen üdvözölt és nagy érdeklődéssel követett végig, kimondta a munkásosztály marxista politikai pártjának — a Romániai Munkások Szociáldemok- rata Pártjának megalakulását. (Hatalmas taps.) Ez az esemény törté- nelmünk rendkívüli jelentőségű mozzanata a proletariátus és a dol igozó tömegek forradalmi harcának alakulása szempontjából, olyan moz- zanat, amely a munkásosztály or f szágos méretű politikai megszervezé sének megvalósítását jelzi. (Élénk, erős taps.) A romániai munkásosztály pártja, melyet a tudományos szocializmus, Marx és Engels osztályelmélete alapján alakítottak meg s 1893-ban, már az első pillanattól kezdve vállalta azt a történelmi szerepet, hogy vezesse a proletabriátus és a többi városi és fasusi dolgozó forradalmi harcát a politikai hatalom kivívásáért, a román társadalom szocialista áta alakításáért. 1893 a romániai munnkásosztály forradalmi élcsapata megszületésének az éve. Éppen ezért méltán mondhatjuk, hogy a Románi Kommunista Párt — amely folytatja a nép magasztos forradalmi hagyományait és mélyen gyökerezik a múlt század második felének szocialista munkásmozgalmában, — igazi kezdetei egybeesnek a nyolc évtizeddel ezelőtt megalakult, a marxista forradalmi elmélet által vezérelt munkáspárt tevékenységének indulásával. (Hosszan tartó, erős taps.) Hazánk forradalmi folyamatának alakulásában, a társadalmi harcok fejlődésében új szakaszt jelentett a munkásosztály pártjának megteremtése. A proletariátus marxista vezérkaraként a párt a néptömegek élére állt azokban a csatákban, amelyeket a kizsákmányolás és az elnyomás ellen, a jobb életért, a társadalmi és nemzeti szabadságért vívtak. A munkásosztály forradalmi pártjának megszületése, valamint egész későbbi fejlődése hazánk gazdasági-társadalmi és politikai fejlődésének eredménye, kifejezője a román társadalom előrehaladása követelményeinek. A párt a proletariátusból formálódott és harcra kelt osztályának, a dolgozó tömegeknek a felszabadításáért, a leghűségesebben kifejezte nemzetünk érdekeit és leghaladóbb törekvéseit. Együtt fejlődött a párt a proletariátus osztálytudatának kikristályosodásával és érlelődésével, a munkásságnak önmagában való osztályból önmagáért való osztállyá történő átalakulásával ahogyan Marx mondotta. A románia munkásságpolitikai pártjának 80 éves története imételten tanúsítja, hogy a proletariátus forradalmi osztaga csak akkor tölthet be lényeges szerepet a kizsákmányolás és az elnyomás eleni harcban, csak akkor teljesítheti ■ikeresen történelmi hivatását a proetárforradalom véghezvitelében, a társadalomnak a szocializmus és a kommunizmus útján való forradalmi átalakításában, ha annak a népnek a konkrét társadalmi-történelmi realitásaiból indul ki, amelynek körébentevékenykedik és ha figyelembe veszi e nép szükségleteit, érdekeit és törekvéseit. (Hatalmas taps.) A történelem, az élet, a tények azt bizonyítják, hogy a munkások pártjának megalakulása népünk történelmi fejlődésének, a termelőerők és termelési viszonyokfejlődésének az osztályellentétek kiéleződésének eredménye volt az akkori Romániában; társadalmi életünk által létrehozott objektív feltételek eredménye volt. Programjában a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja a munkásosztály végső harci céljaként jelölte ki „a kapitalista termelési viszonyok megszüntetését“, „a szocialista társadalom megteremtését“, s egyben egész sor azonnali követelést fogalmazott meg, mint például a gyülekezési és szervezkedési jog szavatolását, az egyetemes szavazati jogot, az ingyenes oktatást stb. A program kihangsúlyozta a munkásosztály történelmi szerepét és a párt fő feladataként állapította meg „a proletariátus megszervezését, a dolgozó nép megszervezését" a forradalmi harcban. Meg kell mondanunk, hogy a román szocialisták mind a program kidolgozásában, mind ennek megvalósításában figyelembe vették akkori társadalmunk konkrét realitásait, Románia történelmi fejlődésének sajátos követelményeit. Anton Bacalbasa a Munca című szocialista lapban kifejtette, hogy a pártprogram feladatainak és célkitűzéseinek kidolgozásakor „a román szocialisták szem előtt tartották országuk sajátos körülményeit“. Dobrogeanu- Gherea pedig kijelentette: „Mint a szocializmus tanulói, az európai szocialisták nagy családjának tagjai, tudjuk, hogy tevékenységünk országunk reális körülményeitől, főleg pedig gazdasági-társadalmi körülményeitől függ. Elemezzük tehát országunk életkörülményeit, úgy ahogyan ezek a dolgozó nép álláspontjából, az osztályviszonyokból, kultúránkból, a gazdasági alapokból adódnak." a román szocialisták egyébként már 1891-ben hangoztatták ezt az álláspontot a II. Internacionálé brüsszeli kongresszusán előterjesztett jelentésben. Ez a dokumentum rámutatott: „Taktikai szempontból a román szocializmusnak sajátos fegyverekre van szüksége, minthogy gazdasági körülményei és a gazdasági tér, amelyen dolgoznia kell, szintén sajátosak“. Vagy, megállapítva, hogy az összes szocialisták célja: „egy olyan szolidáris és harmonikus társadalom megteremtése, egy olyan társadalomé, amelyben az összes munkaeszközök szocializáltak“, a jelentés hangsúlyozta, hogy ami „e cél eszközeit illeti, mindenki azokat használja fel, amelyeket országának sajátos körülményei megkövetelnek.“ Az ország társadalmi-politikai valósága alapján a romániai munkások pártja az akkori román társadalmat foglalkoztató minden nagy kérdésben hallatta szavát, állást foglalt és osztály érdekeinek, a proletariátus forradalmi törekvéseinek megfelelő megoldásokat irányozott elő, így a román szocialisták behatóan foglalkoznak az akkori társadalomban rendkívül élesen felvetődő agrár- és parasztkérdéssel, síkraszálltak a földreform végrehajtásáért, a falusi feudális kizsákmányolási formák felszámolásáért, a parasztok földhöz juttatásáért és munkájuk új alapokon történő megszervezéséért, fejlett munkaeszközöknek a mezőgazdaságban való bevezetéséért. Ugyanakkor országunk gazdasági elmaradottságának tudományos elemzéséből, a termelőerők elmaradottságából kiindulva, a szocialisták hangsúlyozták az új nemzeti ipar intenzív fejlesztésének rendkívüli jelentőségét, hiszen ez egyaránt feltétele a társadalom általános fejlődésének, a proletariátus számbeli növekedésének, forradalmi harca kiterebélyesedésének, és a szükséges feltételek megteremtésének ahhoz, hogy később rátérhessenek a szocialista társadalom építésére. Ezek létfontosságú kérdések voltak a munkásosztály és a parasztság számára, annak a két alapvető társadalmi erőnek a számára, amelyre az a feladat hárult, hogy szoros szövetségben munkálkodjon a társadalom forradalmi átalakításán. Úgyszintén a román szocialisták nagy figyelmet szenteltek annak, hogy — az ország társadalmi és nemzeti felszabadulásáért vívott általános harc szerves részeként — biztosítsák a feltételeket a közoktatás fejlesztéséhez, a néptömegek kulturális és civilizációs színvonalának emeléséhez, a népből származó és a néphez kapcsolódó értelmiség kiformálásához. A munkásosztály pártja behatóan foglalkozott a szabadságjogok, az állampolgári, demokratikus jogok kiszélesítésének kérdéseivel, s világosan leszögezte álláspontját a nemzeti kérdésben: határozottan síkraszállt mindenfajta nemzeti megkülönböztetés és elnyomás felszámolásáért, nemzetiségre való tekintet nélkül az ország összes állampolgárainak teljes jogegyenlőségéért. A párt kiemelkedő képviselői erélyesen kiálltak a külföldi uralom ellen, ünnepélyesen kinyilatkoztatták nemzetünknek, akárcsak az öszszes nemzeteknek a szabadsághoz és a függetlenséghez való elévülhetetlen és sérthetetlen jogát. Mindebből kitűnik, hogy a román szocialisták kezdettől fogva világos marxista álláspontra helyezkedtek, legfontosabb céljukat az ország konkrét realitásaiból, az anyagi és a társadalmi haladás útján való fejlődés szükségességéből fakadó égető kérdések megoldásában látták. Miközben a romániai munkásosztály pártja, a román proletariátus, országunk dolgozó tömegeinek érdekeiért harcolt, egyben a nemzetközi munkásmozgalom aktív osztaga is volt. Szoros kapcsolatokat tartott fenn Engelsszel és a többi ország munkásmozgalmának vezetőivel, rendszeresen részt vett a II. Internacionálé kongresszusain ; a romániai munkások pártja széles körű kapcsolatokat épített ki a többi szocialista pártokkal. Sokoldalú és szoros kapcsolatok álltak fenn az országunkbeli és az oroszországi munkásmozgalom között, s e kapcsolatok egyaránt kifejezésre jutottak abban a támogatásban, amelyben a román szocialisták az orosz forradalmi csoportokat részesítették, a Romániában emigrált orosz szocialistáknak nyújtott morális és anyagi támogatásban, valamint a levélváltásban és a közvetlen kapcsolatokban Plehanovval, később pedig Vlagyimir Iljics Leninnel. A párt sajtószerve gyakran közölt híreket az oroszországi forradalmi mozgalomról- 1892-ben pedig a román szocialisták a Miscarea socialists című lap útján kinyilvánították rokonszenvüket és szolidaritásukat az orosz forradalmárok csoportjával, amelyben ott volt a cári kormány által Szibériába száműzött fiatal Uljanov — Vlagyimir Iljics Lenin — is. Azokban az években nagymértékben kiterebélyesedtek az internacionalista kapcsolatok a román és a proletariátus egyesülési akaratának és az új forradalmár vezetők új tevékenységének eredményeként . 1901-től kezdve megalakulnak a „Románia muncitoare“ elnevezésű szo- _ cialista körök, azok a forradalmi imunkásszervezetek, amelyek széles körű propaganda- és szervezőkam- , pányt indítanak a párt helyreállí- _ tása céljából. Ennek keretében zaj- _ lik le 1906-ban az országos szakszer- _ vezeti mozgalom megszervezése is, és ami maga után vonja a munkásosztály forradalmi akcióinak felélénkü lését, a szocialista párt újjászerve- zési folyamatának meggyorsítását. 1 . A román proletariátus továbbra _ is tevékenyen részt vesz az ország társadalmi-politikai életében, s ugyanakkor szolidaritási kapcsolatokat fejleszt ki más országok prole- táriátusának harcával. Így 1905-ben a romániai dolgozó tömegek szolidarizálnak az orosz proletariátussal, nagy tüntetéseket rendeznek tiltakozásul a cári ohrana által indított megtorlások ellen. Úgyszintén ismeretes az a segítség, amelyet a román forradalmárok nyújtottak a Potyomkin cirkáló felkelőinek, akik Romániában politikai menedékjogot kaptak. A munkások szolidaritási mozgalmának erőteljes nyomása alatt a román kormány kénytelen volt megtagadni, hogy kiadja a Potyomkin lázadóit a cári rendszernek. Lenin különös jelentőséget tulajdonít ennek, és megállapítja, hogy a román kormány „nem akar annyira lealacsonyodni, hogy vállalja a zsandár szerepét a minden oroszok cárjának kérésére“ és hogy úgy járt el „ahogyan csak egy olyan nemzet kormánya járhat el, amely ad magára.“ Erőteljesen illusztrálja hazánk forradalmi mozgalmának erejét és harckészségét a munkásosztály, a román szocialisták részvétele az 1907. évi eseményekben, Románia újkori története legnagyobb parasztfelkelésének eseményeiben. A fellázadt parasztságot erőteljesen támogatta a munkásság, a szocialisták, akik kimentek a falvakba és lelkesítették a parasztokat, világosan kijelölték harcuk célját. Ismeretes, hogy a munkások erélyesen tiltakoztak a parasztsággal szembeni megtorlások ellen; ismeretes a szocialisták határozott fellépése a felkelők védelmében. Rendkívül fontos mozzanat volt ez az ország demokratikus átalakulásában egyaránt mélységesen érdekelt forradalmi munkásság és parasztság érvényesülésében az ország politikai porondján; rendkívül fontos mozzanat volt a burzsoá földesúri kizsákmányolás és elnyomás ellen küzdő két osztály egysége és szövetsége kinyilvánításában. Az azokban az években Romániában lezajlott nagy demokratikus, forradalmi akciókban fontos helyet tölt be a haladó szellemű értelmiség; fontos helyet foglalnak el a tudományos és kulturális dolgozók, akik átérezték a nép szükségleteit és törekvéseit, tevékenyen részt vettek a küzdelmekben a munkások és parasztok, a szocialista harcosok oldalán. Ebben az időszakban a munkás- osztály forradalmi erőinek egyre nyilvánvalóbb kikristályosodása megy végbe, s ez a folyamat kife-jezésre jut az ország összes Romá- nia muncitoare köreinek egyesíté- sében és a Romániai Szocialista Szövetség megalakításában. Az 1910. évi szocialista kongresszus elhatá-rozza a Romániai Szociáldemokrata Párt megalakítását, s a párt ünne-pélyesen „a régi, elpusztíthatatlan szocialista gyökerek friss hajtása- v nak“, az 1893-ban megalakított Ro- mániai Munkások Szociáldemokrata Pártja természetes folytatójának, nyilvánítja magát. A munkásosztály pártja, amely az új körülmények között fejlesztette tovább forradalmi mozgalsmunk politikai vonalát, alapvető célként tűzte maga elé a harcos, bolgár szocialisták között. Az országukból kiüldözött bolgár forradalmárok menedékre és igaz barátokra leltek országunk területén. Hasonlóképpen internacionalista kapcsolatok épültek ki a német, francia, olasz, belga és más országokbeli szocialista pártokkal. Az akkori idők munkás- és szocialista sajtójának hasábjai hűen tükrözik, hogy a román proletariátus szolidaritást vállalt a norvég, dán, holland, svájci, spanyol, kínai, ausztráliai, amerikai, kubai dolgozók küzdelmével és más országok munkásainak harcával. A párt belső tevékenysége és szoros kapcsolatai a többi ország munkásosztályának szervezeteivel, a proletariátus kimagasló vezetőivel, aktív részvétele és hozzájárulása a nemzetközi munkásmozgalom azidőben felmerült fontos kérdéseinek megvitatásához, nemzetközi tekintélyt szereztek számára. A Magyarországi Munkások Szociáldemokrata Pártjának vezetősége 1894-ben a román szocialistákhoz intézett levelében úgy értékelte hogy ,,a fiatal és erőteljes Román Szociáldemokrata Párt, hála az önök odaadásának és energiájának, fontos helyet foglal el a földrész szocialista pártjai között". Mint ismeretes, munkásosztályunk forradalmi pártjának kezdettől" fogva számtalan nehézséggel kellett szembeszállnia, az uralkodó osztályok ellenállása, a burzsoá földelkozását a proletariátus és a néptömegek felszabadításáért a kizsákmányolás és az elnyomás alól, a régi rendszer megszüntetéséért és az új társadalmi rend megteremtéséért. A párt szembeszállt azzal hogy az ország kincseit eladják az idegen tőkének. Ugyanakkor csatlakozott a II. Internacionálé baloldali pártjaihoz és csoportjaihoz, határozottan állást foglalt az imperialista háború ellen és fontos szerepet játszott a Zimmerwaldi Konferencia kezdeményezésében és megszervezésében.A párt intenzív munkát folytatott, hogy harcra mozgósítsa a néptömegeket, Romániának a háborúba való belépése ellen, a semlegességi politikáért. A párt vezetésével a széles dolgozó tömegek sztrájkokat, összejöveteleket és tüntetéseket rendeztek a háború ellen; ezek az akciók az 1916. június 13-án Galațiban megtartott nagy tüntetésben érték el csúcspontjukat. Mint ismeretes, két évi semlegesség után a burzsoá földesúri Románia csatlakozott az imperialista Antanthoz, amely a nemzeti egység óhajának kielégítését ígérte. Az egységes nemzeti állam megteremtése abban az időben behatóan foglalkoztatta a néptömegeket, s a román nép, a proletariátus, a szocialisták létfontosságú követelménye volt. Lenin már 1917 januárjában nagy érdeklődést tanúsított e kérdés iránt: megállapította, hogy „nagyon sok román és szerb (a románok és a szerbek össz-számához viszonyítva) az országhatáron kívül lakik" és hogy „a burzsoá nemzeti államok megteremtése általában még nem fejeződött be a Balkánon“. . A nemzetközi események alakulását meghatározó és a mi történetünkre is rendkívül pozitív hatást gyakorló momentum volt a Nagy úri rendszer üldözése és terrorja folytán súlyos megpróbáltatásokat kellett leküzdenie. Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy a párt tevékenységében zavarok keletkeztek; ez a tevékenység magán viselte az akkori, a társadalmi fejlődésből, a tapasztalatok hiányából eredő korlátokat, valamint azt, hogy a proletariátus és akkori vezetői ideológiailag nem voltak kellően érettek. Az a körülmény, hogy a párt vezetőségében olyan, politikailag és ideológiailag következetlen elemek is voltak, akiket nem fűztek szoros kapcsolatok a munkásosztályhoz, a múlt század utolsó éveiben egyre súlyosabb megrázkódtatásokat okoztak, s ezek végül az RMSZDP tevékenységének időleges megszakadásához vezettek. Ennek ellenére a forradalmi harc tovább folyt, a különböző munkáskörök és szervezetek tovább működtek, és az osztálycsaták tüzében a munkásosztályból és a haladó értelmiségek köréből egész sor olyan új szocialista harcos formálódott és emelkedett ki, mint például Ion C. Frimu, Ștefan Gheorghiu, Alexandru Ionescu, Alecu Constantinescu, Mihail Gh. Bujor, Gheorghe Cristescu, Dimitrie Marinescu és mások. Ők mindnyájan annak szentelték erejüket, hogy tömörítsék a munkásosztály sorait, s marxista alapon újjászervezzék a pártot. Októberi Szocialista Forradalom győzelme, amely a cári birodalom összeomlásához és az első munkásparaszt kormány beiktatásához vezetett Oroszországban, és erősen ösztönözte a munkásosztálynak, a világ összes dolgozóinak forradalmi harcát. A cári birodalom összeomlása és az osztrák-magyar monarchia széthullása megteremtette a feltételeket Európa e részén a mélyreható társadalmi-politikai átalakulásokhoz, a nemzeti államok kikristályosodásához, és ebben a keretben az egységes román nemzeti állam megteremtéséhez, ami a mindhárom román tartomány néptömegei által vívott évszázados harc győzelmét jelentette. Ezzel egyben beigazolódtak Engelsnek 1888 januárjában Ion Nádejde román szocialistához írt szavai is : „Ha holnap megbukna a pétervári despotizmus, holnapután Európában nem lenne semmilyen osztrák-magyar monarchia“. És amint tudják, így is történt. (Hatalmas taps.) A román szocialisták, akik lelkesen üdvözölték állami egységünk létrejöttének történelmi eseményét, 1919 elején, a Socialists című lap hasábjain közzétett nyilatkozatban hangsúlyozták : „Mint internacionalista román szocialisták örömmel üdvözöljük a román nép nemzeti felszabadulását és tiszteletben tartjuk az elhatározott egyesülési kapcsolatokat- A mai új Romániának a holnapi szocialista Romániává kell válnia." (Hatalmas taps.) A román nemzeti állam egységének megvalósulása — az egész ország néptömegeinek korszakalkotó győzelme, amelynek kivívásához értékesen hozzájárult a munkásosztály, a szocialista mozgalom — megnyitotta gyorsabb fejlődés távlatát az ország termelőerői előtt, s ugyanakkor kedvező feltételeket teremtett a haladó társadalmi erők és a forradalmi munkásmozgalom tevékenységének fokozásához. Az 1918—1920-as években a burzsoá földesúri rendszer ellentmondásainak kiéleződése közben fokozódik a dolgozó tömegek harckészsége. Ismeretesek az 1918. december 13-i nagy tüntetései, amelyeket a burzsoá földesúri rendszer vérbefojtott; ismeretesek a munkásosztály háború utáni rendkívül heves forradalmi akciói, amelyek egyre nagyobb méreteket öltöttetek és tetőpontjukat az ország egész proletariátusát átfogó 1820. évi általános sztrájkban érték el Ezek alapjaiban rázkódtatták meg a burzsoá földesúri rendszert és bebizonyították, hogy a munkásság olyan társadalmi erő, amely vezetni tudja a népet az egész társadalom forradalmi átalakításáért vívott harcban. (Hosszan tartó taps.) Romániában abban az időben haladéktalan megoldásra váró, rendkívül égető kérdések voltak napirenden, így például a földreform végrehajtása, a falusi feudális termelési viszonyok felszámolása, a háborútól elpusztított gazdaság helyreállítása és új nemzetgazdasági ágak kifejlesztése, a jobb életkörülmények biztosítása a dolgozó tömegek számára. A munkásosztályra, amely számbelileg gyarapodott és amelynek politikai színvonala emelkedett saját harci tapasztalata és az Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hatása, az egyetemes forradalmi mozgalom fokozódása nyomán, igen jelentős szerep várt az ország fejlesztésében, a városi és a falusi dolgozók érdekeinek és jogainak megvédésében. Ez szükségszerűen megkövetelte a párt újjászervezését, úgyhogy felléphessen az előrelátható nagy osztálycsaták szervezőjeként és vezetőjeként, hogy elvállalhassa annak az egész forradalmi harcnak a vezetését, amelyet Romániában a kizsákmányoló osztályok hatalmának megdöntéséért, a proletárforradalom győzelmes véghezviteléért és a szocialista társadalom építésének megkezdéséért kellett vívni. Ebben az időszakban a román élenjáró szocialisták szoros kapcsolatokat tartanak fenn a III. Internacionálé képviselőivel és magával Vlagyimir Iljics Leninnel, megvitatták vele a párt csatlakozásának feltételeit a Kommunista Internacionáléhoz. Miközben kezdettől fogva ki-"" fejezték azt, hogy csatlakoznak az új típusú párt lenini elveihez, egyben egész sor ellenvetést fogalmaztak meg arra vonatkozólag, hogy a Komintern beavatkozik a párt vezető szervei összetételének megállapításába — joggal hangoztatva : ez a pártnak magának törvényes joga —, valamint arról, hogy a Komintern tévesen elemezte és ítélte meg a romániai helyzetet. A román szocialisták e nézőpontjainak helyessége világosan kitűnik a munkásmozgalom utóbbi félszázados történelmi tapasztalatainak fényében. Válaszként az ország társadalmi fejlődésének objektív szükségleteire, a román szocialisták képviselői az 1921 májusi kongresszuson egyöntetűen elhatározzák, hogy a szocialista pártot Román Kommunista Párttá alakítják át. (Hosszan tartó, erős taps. Ütemesen visszhangzik : RKP!) Ezzel magasabb szintre emelkedik a romániai munkásosztály forradalmi élcsapatának tevékenysége. A kommunista párt a forradalmi szocialista mozgalomnak, a munkásosztály 1893-ban alakított pártjának közvetlen folytatója, Románia fejlődésének új körülményei között, tovább vitte és magasabb szintre emelte a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott küzdelmet. Éppen ezért, tekintjük ezt a mozzanatot az új Románia fejlődésében döntő mozzanatnak. Sajnálatos módon a szociáldemokrata párt tagjainak egy része nem követte az 1921. évi kongresszuson elfogadott határozatot és különálló szociáldemokrata pártot alakított ; ezzel politikai szakadást idézett elő a romániai munkásosztály soraiban. A munkásmozgalom történelmi fejlődése, a szocialista párt átalakulása Román Kommunista Párttá döntő mozzanat Románia történelmében A munkásosztály szervezeti és politikai egységének helyreállítása, az egységes marxileniai párt megteremtése — döntő és szükségszerű esemény a politikai hatalom kivívásáért és a szocializmus romániai felépítéséért folytatott diadalmas küzdelemben A Román Kommunista Párt megalakulásának első pillanataitól kezdve szembeszáll a burzsoá földesúri rendszer elkeseredett ellenállásával, s a legnehezebb körülmények között tevékenykedik. Alig három évvel megalakulása után, 1924-ben, a Román Kommunista Pártot illegálisnak nyilvánítják. A Román Kommunista Párt két évtizeden át kénytelen volt illegalitásban működni, de felhasználva a legváltozatosabb harci formákat mindig, a munkásosztály, a dolgozók szervezője és vezetője volt. Az 1929. évi nagy lupényi bányászsztrájk, a vasúti és kőolajipari munkások 1933 januárifebruári hősi harcai, a gazdasági válság éveiben és az ezt követő időszakban lezajlott számos más sztrájkmozgalom ismételten tanúságot tett munkásosztályunk harci szelleméről. Bebizonyította a pártnövekvő szervező és vezető képességét a forradalmi harcokban. Amint már más alkalmakkor is kijelentettem, ez a képesség fokozódott, mihelyt a párt vezetését a munkásosztály közvetlen képviselői, a munkásosztály fiai vették át, akik Romániában éltek és tevékenykedtek. (Hatalmas taps.) A Román Kommunista Párt sokrétű és állhatatos tevékenységet fejtett ki, hogy a burzsoá földesúri rendszer elleni harcban egyesítse az összes demokratikus és hazafias munkáserőket, és mindenekelőtt megszilárdítsa a munkásosztály akcióegységét a kommunisták és a szocialisták egységfrontjában. A jelenlévők közül sokan — s itt a régi aktivistákra gondolok — emlékeznek erre a munkára, beleértve az akkori találkozókat a kommunista párt és a szocialista párt képviselői között. A forradalmi harc összes nagy csatáiban, főleg pedig a fasizmus és a szovjetellenes háború elleni küzdelem idején, megszervezték a kommunisták és a szocialisták kölözös akcióit, különösen lent, a vállalatokban. A kommunisták politikai harcában fontos szerepet játszott a Demokratikus Blokk, amely felölelte az ország széles társadalmi erőit, s amely számos akciót szervezett az országnak a hitleri Németország átali leigázása ellen. Ismeretes, milyen akciókat folytattak a kommunisták, hogy fegyveres harcra mozgósítsák a népet Románia függetlenségének megvédéséért a fasiszta agresszorok ellen vívandó honvédő háború esetén, valamint a német megszállás áldozatául esett.. (Folytatása a 3. oldalon)