Előre, 1973. május (27. évfolyam, 7924-7950. szám)
1973-05-01 / 7924. szám
Reflektorok izolzainak vakító fényében messziről látszanak a felhőkarcolók magasságával hivalkodó óriástornyok. A szerelőpályán soha nincs munkaszünet. Éjszaka vagy nappal, tél vagy nyár — egyremegy. Előbbrehozni a határidőt, ez jelenti itt a végcélt. A ploiesti-i 1 Mai szondagyárbeliek nem ismerik a meghátrálást. Igaz? — Covaci Mircea ... Az üzem egyik legfiatalabb mestere. A vállalat tiszteletbeli fia, ahogy itt nevezik őt és 25 társát, akikkel együtt kiérdemelte a megbecsülése sajátos címét, a helytállás, a segítőkészség, a feddhetetlen erkölcsű életmód mintaképe. Már ahogy ez kommunistához illik — így jellemzi őt egyszerűen a kitüntetés születési bizonyítványa. ... Négy hónappal ezelőtt történt. Külföldi megrendelésre szereltünk össze egy magas fúrótornyot. De bizony az előszerelők valahol hibáztak. A torony függőleges tengelye a megengedettől néhány milliméterre eltért. Mitevők legyünk? — tanakodtam embereimmel. A határidő szorított. Exportáruval nem lehet játszani. Vállaltuk a többletmunkát. Harminc órán át dolgoztunk egyhuzamban, a hibát kiigazítottuk, a torony idejekorán elkészült, az exportterv megvalósult ... A fúróberendezések Lipcsében, Brnóban aranyérmeket nyertek. A világ minden táján ismerik az 1 Mai termékeit. Harminc ország kéri a kecses bordázatú, szemre is tetszetős felszerelést. S most hagyta el az üzem kapuját az új kolosszus, a gigantikus méretű ércrakodó óriás, 27 vasúti szállítókocsit kért hatalmas teste. Mert a szondagyáriak ezután besegítenek a kohóiparnak is. A félelmetes súlyú hengerek öszszeálló sora vall arról, hogy az olajmezőket megbolygató eszközök mellett készülnek itt korszerű, fémet gyúró roppant erejű gépek is. Ki tudja? Lehet, hogy valahol már verik az új aranyérmet. Tény, hogy a ploiesti-sek a vetélkedőtől nem rettennek vissza. Az éremre, ha majd ide köt ki, bizonyára nem vésik rá Covaci Mircea nevét. Sok munkás nevét kellene odaírni. Mert a mester, mint mondja, igazából annak örülne, ha az üzem megbecsült fia cím viselőjének száma, míg elkészültek a gépkolosszusok, egyre növekedne, akár a bővülő gyár és annak messzire eljutó márkás hírneve. —• Nem kell hinni neki. Mindig a duplája igaz annak, amit mond. — Csak volna még húsz olyan szakemberünk, mint ő... Az üzemi pártbizottság helyettes titkára és a tervezőmérnök szólott így róla, hogy aztán a régi brassói gyár karbantartó villanyszerelőjére ott bukkanjunk rá a Hidromecanica szerszámgépeinek birodalmában. Állandó munkahelyén ő a gépek ideggyógyásza. Kollégájával együtt most is egy vízszintes üvegelőmaró agyközpontjának diagnózisát állapítja meg. A fiatalabbik munkás nem találja a hibásodás forrását, műszerét türelmetlenül a közeli asztalra dobja. A „villanyneurológus“ nyugodtabb természetű, a kollégának higgadtan elmagyarázza, hol lehet a bökkenő, aztán közösen munkához látnak, a gép nemsokára egyenletesen működni kezd. Sietni kell. Új technológiai vonalakat állít be az üzem. Költöznek a gépek. Minél hamarább végzik el a beállítást, a bekötést s közben a javításokat, annál hamarabb közelítik meg és múlják felül a tervelőirányzatokat. Schwetter Lóránd és villanyszerelő csoportja miatt nem állnak majd a gépek. Az olajba, vasba zsúfolt energia egészében az ember akaratát kell hogy szolgálja. A voltok, wattok, amperek jó gazda kezében csodatevésre képesek. Jönnek az új, szuperokos berendezések, de nincs olyan gép, amely elutasítaná a tökéletesítést. Schwetter Lóránd ezt tényekkel bizonyította be. Ott, annak az oszlop melletti marógépnek a kézi beállítása két ember idejét rabolta el. Miért ne végezhetné automata a centrálást? Mióta az új segédkészülék üzemel, a forgácsoló termelékenysége a kétszeresére nőtt. A Hidromecanica munkaközösségének tagjai jól emlékeznek arra, amit Nicolae Ceausescu elvtárs 1971 decemberében, Brassóban tett látogatása alkalmával mondott a fém- és anyagfogyasztások csökkentéséről, a takarékoskodásról, a munkatermelékenységről. Tudják, hogy e problémákkal naponta kell foglalkozniuk. Tőlük függ a termelés növelése minél kisebb önköltséggel, minél kisebb költségekkel, tőlük függ a vállalat nyereségének növelése, hozzájárulása a nemzeti jövedelem gyarapításához, azoknak az erőforrásoknak a megteremtéséhez, amelyek a gazdaság további fejlesztéséhez és egész népünk életszínvonalának emeléséhez szükségesek. Számot vetettek arról, hogy a jelenlegi ötéves terv milyen nagy nemzetgazdasági feladatokat foglal magában, a gépgyártásnak az ipari termelés fejlődési átlagánál gyorsabb ütemben kell hogy növekedjék. Akkor is hangsúlyozta a főtitkár: „Mi a jelenlegi ötéves tervet a gépipar ötéves tervének neveztük, mert valóban azt szeretnénk, hogy a román gépipar 1975-ben mennyiségi, de főként minőségi szempontból olyan szintre emelkedjék, hogy felvehesse a versenyt a világ bármely országából származó hasonló gépipari termékekkel. Gépiparunk csakis így töltheti be nagy szerepét a nemzetgazdaság felszerelésében és ellátásában, gyors ütemű, a világszerte kibontakozó műszaki-tudományos forradalom követelményeivel összhangban álló fejlesztésében.“ Akár a ploietti-iek s a többi ipari vállalat dolgozói, erre törekszenek a Hidromecanicában is. Izzó acélrúd támad szilajul a hideg vasformának. Sistergő, füstölgő küzdelemmé válik a vörösen mérges s a szürkén hideg fém ádáz összecsapása. Pillanatokig tart az átalakulás folyamata. Napok múlva csavarok százezre lesz az eredmény. A gombnyomásos, mérőműszerekkel ellátott szerkezet Gnasenco Vladimir, Trusca Ion mérnök és a csoportvezető villanyszerelő alkotókészségét dicséri. — Mennyivel szaporább a javított gép munkája? — Talán ötszörösével, hatszorosával ... Szakadatlanul tanulni, örökösen keresni a jobbat, a merészebb műszaki megoldásokat és továbbadni a tudást, egy szűkebb munkaközösség törekvése ez, amelynek lelke a huzalokon át áramló energiák irányítója. — Továbbadni a tudást. Mióta a műhelyt vezeti, hány embert formált szakmailag? — Az ötvenes évek elejétől dolgozom itt, mindenesetre sokan kerültek ki a kezem alól... Amikor a részlegre osztották be őket, jónéhányan csak éppen a szakma neve szerint voltak villanyszerelők. Akadt az emberek között bádogos vagy más vasmunkás, kevés gyakorlattal rendelkező elektromechanikus. Lám, itt teljesíti dicséretesen termelői szolgálatát a gyár labdarúgó csapatának edzője is, persze, mindenekelőtt úgy, mint az elektromosság jó szakértője. Annak idején éppen csak konyított ehhez a mesterséghez. Most, ha a csoportvezető szabadságra megy, ő helyettesíti az üzem legjobb karbantartó villanyszerelőjét. Sokan kerültek ki a keze alól Schwetter Lóránd, pontosabban: hányan? — Hát, talán 15-en, 20-an ... Mit is hallottunk róla az imént? — Ne higgyen neki, mindig a duplája igaz annak, amit mond... A tervezőmérnököt Schwetter Ervinnek hívják, ő mégiscsak ismeri ikertestvérét... Milyen lehet egy olyan falu arca, amelyben az éveket munkaérdemrendekkel számolják? A kérdés a polgármester felé hangzott volna el, ha az elnöki szoba nem kongana az ürességtől. — Valahol a faluban jár, szokása szerint, s mint mindig, amikor teheti — hangzanak az ügyeletes szavai. Hát akkor beszéljen a falukép. Cristian régi barcasági település, de ha megszámolnánk az utóbbi években épült lakályos házakat, alighanem 300-ig is eljutnánk. Ilyen községet bármely nagyváros villanegyedének is elfogadna. A téesz irodájának falán ott a sok diploma, a gazdasági erő növekedésének megannyi díszes, írásos bizonyítéka. A szövetkezet volt már országos első a tejtermelésben, a zöldség- és burgonyatermelésben kevés gazdaság veszi fel vele a versenyt. Hát igen, a munkaérdemrendek a jólét tanújelei is. Minapi közgyűlésen hangzott el a számadás. A családonkénti évi jövedelem átlagosan 30 ezer lej. Amihez hozzájön a háztájból származó bevétel. Hát ebből aztán telik a központi fűtéses családi házakra. S arra is, hogy szépüljön, rangosodjék a község. Erről beszél a három kultúrotthon, a községközpont, az üzletsor, a betonjárda, a korszerűsödő iskolaépület, a sportpálya, erről beszélnek a parkok, a virágos sétányok, az értelmiségiek klubja, a sokféle művelődési csoport s még a falubeli gyermekek fúvószenekara is. De a gazdasági alapokon kívül más egyéb is kell az anyagi, szellemi gyarapodáshoz. Mit mond erről a falukép? Azt, hogy a közügyek intézője érti a dolgát s nemcsak érti, de szívvellélekkel dolgozik is a közösségért. — Ott van , kérem mindig az emberek közt, gondjaikat náluk odahaza, vagy az utcán, menetközben beszéli meg velük, most is valahol a faluban jár ... Alkonyat tájban előkerül. — Holnap a bizottsági elnökökkel, a képviselőkkel megbeszéljük a gátépítés ügyét, ki kell mérnünk az árokszéleket kaszálás végett, folytatjuk a gyümölcsfa-ültetést, lássuk csak, mi van azokkal a lakásépítési kihágásokkal ... Az ügyintézés gyors, pontos, gyakorlatias, bürokráciamentes. — Naponta hány órát fordít a község dolgainak rendezésére, Negoescu elvtárs? — Reggel 7-től, este 9-ig menynyi idő telik el?A kultúrotthon felől érces hangokat sodor erre az esti szél. Próbál a gyermekek fúvószenekara. A polgármester nem tud ellenállni a csábításnak. Ezt az andalító dallamot ott a helyszínen kell meghallgatni. A miniszter levelet írt. Címzett a Kovászna megyei pártbizottság. Gratulál az egészség őreinek. Országos viszonylatban ezen a vidéken a legalacsonyabb a csecsemőhalandóság: 28,7 ezrelék. A szám életszínvonal, művelődési színvonal mércéje. Vitathatatlanul nagy vívmány az, amit Kovászna megye, az állam támogatásával a csecsemőhalandóság leküzdésében elért. Egy orvos nevét emlegetik megyeszerte minduntalan, akinek 25 éves fáradhatatlan munkássága alapvető szerepet töltött be abban, hogy ezen a tájon nyugodtabb legyen a szülők élete, több öröm költözzék a családi otthonokba. Dr. Strömpel Endre osztályvezető gyermekgyógyász főorvost lakásán zavarják, napi szolgálati ideje letelte után. Szolgálati idő ... Orvosnak a napnak milyen szakasza nem az... Bár késő estére jár, most is üzennek érte, beteghez hívják. Óra múlva tér haza. ... Az a bizonyos 28 ezrelék lényegében a szervezett, lelkiismeretes munka eredménye ... Ha eleget tesz mindenki feladatának, nem maradhat el a siker ... Példaadással kell jó munkalégkört teremteni, hogy a lelkiismeretesség átragadjon a környezetre is... Sikerült felrázni az embereket, jobban hallgatnak a szakemberek szavára... Máskülönben az egészségügyi személyzettől itt sem kívántak semmi emberfölöttit... Még egyszer hangsúlyozom, a terv lelkiismeretes teljesítése a titka mindennek ... Betartani a prevenció szabályait... Jó terepmunkát... követni az utasításokat... megfelelő higiéniai környezetet... vegyes étrendet... levegőztetést ... Szakmai kérdések boncolgatása következne. De a laikus hallgatót leginkább mégis az ragadja meg, amit a gyermekek főgyógyásza a példamutatásról mondott. Örökösen készenlétben lenni életek megmentésére, mindent elkövetni, hogy az újszülött egészségesen fejlődjék, száműzni a korai halált, erőt felemésztő vállalkozás, de magasztos hivatás. Orvossors, szép sors. — Mi volt életében az igazi elégtétel? — A gyógyulás a legnagyobb honorárium. A huszonnyolc ezrelékért a miniszter köszönőlevelet írt. Fejezzük ki ezen az úton annak a sok ezer szülőnek a háláját is, akik dr. Strömpel főorvosoknak, a Kovászna megyei egészségügyi személyzetnek köszönhetik, hogy mindennapjukat gyermekmosoly ragyogja be. Kora reggel megindul az áradat. Nyílik a sepsiszentgyörgyi textilgyár kapuja. Ezer ember lép be rajta. Ma, egyetlen későnjövőt tartanak majd számon. A munkafegyelem, kívülálló szemének nézve, legalábbis jónak minősíthető. Az előbbi váltás még teljes „gőzzel“ termel. Sudár termetű fiatalasszony vigyázó szeme hat automata szövőgépet figyel. Szakad-e a szál, nincs-e vetülék fonalhiány, van-e valahol szennyeződés ... ki tudja hány százezerszer, milliószor üti be a gép a vetüléket, míg az ezer méter hosszú, duplaszéles, hengerre göngyölődő vászon elkészül? Kölcze Irma tizenötödik éve vállalja a váltásokban végzett munkát. A gyár négy és fél esztendőt ígért. Az ötéves terv első két esztendeje alatt 2,3 millió négyzetméter árut adott előirányzaton felül. Figyelembe véve a jelenlegi ütemet, a terven felüli összráadás 10,4 millió négyzetméter lesz. Ez pedig évi 10,75 százalékos terven felüli túllépésnek felel meg, így tehát, közgazdászok mondják, a gyapotszövettermelés ötéves időszaka a beígért négy és féléves határidő alatt érhet véget. Kölcze Irma havi teljesítménye 104 százalék körül mozog. S termékeinek minőségi mutatója ennél is jobb: 107 százalékos. Hosszú évek óta alkalmazottja a gyárnak. Tapasztalt-e különbséget az első és második váltás között, már ami a munkabírást illeti? — Persze, pihenni kell, s akkor lényegében nincs eltérés a két teljesítmény között. Sőt, délután erősebb az áram, délelőtt a terhelés fokozottabb, alkonyat után pedig nem olyan nagy a hőség, márpedig a kánikula, ahogy itt mondjuk, öli a levegőt, könnyebben szakad a szál. — A maga gépein gyakran szakadnak? — Hát mindenesetre figyelmesen kell dolgoznom rajtuk. S ha netalán meghibásodnak, azonnal jelzem. (A szövődé hatalmas csarnokának közepetáján feliratos tábla: a sürgősségi javítások idejének 10 százalékos csökkentése 11000 négyzetméter árat jelent évente.) Megérkezik Csáki Erzsébet, a váltótársnő. Rövid dialógus következik. Megjelölik a teljesítményt, a gépek nem állnak le pillanatra sem. A műszakcsere zökkenőmentesen, menetközben zajlik le. Kölcze Irma hazafelé indul. A gyárban, mint mindig, mai munkájáról is elismeréssel beszélnek. „Nemcsak azért lett belőle gondozó, hogy kapjon, igazán szereti munkáját, ezt becsülöm benne a legjobban. S azt is, hogy erősen fogékony az újra. Az emberek eleinte kacagtak az inlaviton. Én is tartózkodóan fogadtam. De ő jövőt látott benne. Nem tudtuk elképzelni, hogy ezentúl milyen lesz a borjak etetése. No, csak próbálják meg, biztatott a doktor, s akkor Keresztes András egy csoportot kétfelé választott. Jó tejet és inlavitos tejet itatott. Végül megmértük a borjakat. Akkor azt mondta a gondozó: gyomorrontás többször fordul elő a tejtől, mint az inlavittól. Hiába, a tej nem egyforma, egyik tehéné zsírosabb, a másiké soványabb, de az inlavit azonos minőségű mindig. Hát így áttértünk az inlavitos tej itatására. A súlygyarapodás napi 850 gramm egyedenként, a terv 700 grammot irányoz elő. Keresztes András növendékgondozó bátorsága évente 60 000 lejt takarít meg a szövetkezetnek. S ahogy gondozza az állatokat, azt aztán öröm nézni. Még az injekciózást is megtanulta. Úgy csinálja, mint az orvos. Beadja a gyógyszert, mire jön a doktor, az állat túl van már az elsősegélyen, s a veszélyen is. A szakemberek azt mondják, Keresztessel nincs gondjuk. Már olyan értelemben, hogy ha elvész egy villa, egy talicska tudja mitevő legyen, mások meg nem. ősszel maga törődik a takarmányok veszteségmentes elraktározásával. Nyáron, amikor a tejet hozzák a legelőről, este 11 óráig is képes várni rá, csakhogy frissen adhassa oda a borjaknak. Reggel 4 órakor már ott van feleségestől az istállókban, ők a legutolsók, akik hazamennek, s az elsők, akik hajnalban bejönnek a gazdaságba. Igaz, Keresztesnek — maga döntött így — nincs nevezetes ünnepnapja. A gondja végig itt van a telepen. Számára hiába terítik meg az asztalt, előbb a kicsi borjakat eteti meg. A munkáját kifogástalanul végzi, tudja jól, hogy ha egy nap hiányzik, az bizony másnap erősen visszavág. A nagy lelkiismeretesség eredménye az, hogy a döglés, elhullás gyakorlatilag nálunk megszűnt. Ismerek olyan gazdaságot, amelyben 40 százalékos is a szopós borjak pusztulása. Egyszóval, amit emberileg meg lehet tenni a növendékek gondozásáért, azt Keresztes András megteszi. Sőt, sokkal többet tesz annál, mint amennyit elvárnak tőle. Ezért tiszteljük és becsüljük." Elmondta Miklós János, a csíkszentmártoni mezőgazdasági termelőszövetkezet brigádosa. Az állattenyésztésben az állománygyarapítás lényeges javítására összpontosítsuk a fő erőfeszítéseket ... Széles körűen érvényre kell juttatni parasztságunk sok száz éves szarvasmarha- és juhtenyésztési tapasztalatát, hisz köztudomású, hogy gondosan karbantartott legelőkön az állat jól fejlődik, takarmányozása pedig sokkal olcsóbb ... így hangzott az 1972. évi novemberi plenáris ülésen elhangzott ajánlás. „Azt a legelőt, ami úgy össze volt taposva mint az út, most tavasszal felsurlottuk, boronáltuk, 2200 kiló fűmaggal felülvetettük s műtrágyáztunk vagy 135 hektár gyepes területet. Nyáron az állatokat szabadon tartjuk. Erdőszélen, ott, ahol a pusztát lombok kerítik. A kosarat nem javasolom, mert az olyan mint a fogda. Az állat megkeresi magának a száraz helyet, menekül a nedvességtől. Külön legelnek a vemhes üszők, külön legelőjük van a fejősteheneknek." Miklós János szavai szerint ilyen Szentmártonban a legelőgazdálkodás. Félig telt zsákkal a hóna alatt, zöldposztó-egyenruhás férfi bandukol a Hargita ösvényein, fel a tetőre, a Bargócás irányába. A széldöntéseknél meg-megáll, mintha számba akarna venni valamit. Hát ezt is be kell ültetni, pótolni kell a hiányokat sürgősen. Lucfenyő-csemetéket gyűjt a zsákba. Fejszekapával árkot ás a növények közé, aztán kiszedi a fenyőpalántákat, a napos oldalakon növő csemetéket, a luc a napsütötte helyeket szereti. Aztán a fejszekapát elrejti a bozótosban. Úgy számítja, hogy ide még visszatér. Újabb csemetékért. Szüksége lesz a szerszámra, minek cipelje magával. Rátér a Hargitafürdő felé vezető útra, a kaolinbánya közelében találkozunk. — Sok a foghíj, ritka a faállomány eléggé nagy területeken ... — 1966-ban vihar dühöngött a Hargitán. Az döntötte ki itt a fákat. De csak a látszat mutatja, hogy kopár a távoli hegyoldal. Nagy részét immár ismét beültettük. Nekem az idén is 8000 csemetét kell hogy elültessek itt a Bargócáson. Hát ezért gyűjtöm a csemetéket. Most hazaviszem s ott jégverembe rakom őket, hogy a nedvkeringést meggátoljam bennük, így aztán nyáron is tudunk fásítani. Tófalvi Imrének, a fenyédi erdészeti hivatal erdőpásztorának gondjai közé most a palántaültetés sorakozott. De a hivatalbeli feladatain túl társaival együtt még vagy 6 hektár erdő telepítését vállalta. Ez az ő ráadásuk. Ne maradjon tenyérnyi üres rész sem a 4—5 ezer hektárt kitevő rengetegben. 800 hektárt istápolt télen-nyáron, s bizony nem is akármilyen körülmények között. Egyszer tűz ütött ki a Jegesmarton. Égett a vágtér. Üvegdarabtól kaphatott lángra a sok gally, a korhadt fa erősen gyúlékony. Az erdőpásztor valakivel riasztotta a népet, de míg jött a segítség, ő maga maradt. A munkásokkal együtt megpróbálta hóval körülhatárolni a vészes helyet s elszigetelni a tüzet. A szél erősödött. De a zöld arany, a közvagyon féltése erősebbnek bizonyult. Az erdők őrzői nem tágítottak. S a tüzet, a közben megérkezett segítséggel, csírájában elfojtották. Lucot telepítettek a régi vágtérre. — A fenyők már elérik az én magasságom. Az erdők őre nem éppen alacsony termetű. Nála csak afölötti öröme nagyobb, hogy lassan-lassan ismét suhogó fenyvesek borítják majd a széldöntéseket, vágtereket. Újra helyén marad a megkötésre váró talaj, több finom rostú hangszerfát kap az ipar, szaporodik a nemes vadállomány, megifjedik, fenségessé újul a táj, gyarapodik az ország vagyona. Vasárnap az Aranyos lónai folyásánál. Sebes sodrású a víz, széles mederben szalad tova, de áradással nem fenyeget. Az öreg kompos vén dereglyéjét őrzi, pedig, hét vége lévén, pihenhetne ő is. — Azt pedig nem tehetem meg, odaát a túlsó parton a szövetkezet sok kincse, a kukorica, zöldség, szőlő, ma is dolgoznak az emberek. — Retefan Ion főmérnököt keressük. — Ő is átúsztatott, de nagy a határ, nem találják meg, különben is reggel kimegy és csak este jön vissza. — Pedig annak az 5300 hektáronkénti kukoricának a történetére lennénk kíváncsiak, amiért a gazdaság érdemrendet kapott. — Abban a főmérnöknek csakugyan része van. Az ősszel is legalább annyi trágyát hordatott át, mint tavalyelőtt. A traktorok, kocsik itt gázoltak keresztül a folyón naphosszat a komp mellett. — Másutt is jut elég tápanyag a földbe ... — De bekeverése után jön az ápolás. Nálunk azzal sincs baj. — Úgy látszik, van elég emberük. — Különösen akkor, amikor nagyon kell a dolgos kéz. Ma is sokan keltek át, pedig vasárnapot ír a naptár. Hétköznapokon, a kapálások idején sokszor bizony csak a pap és a milicista marad a víz innenső partján, alig győzöm áthordani az emberéveket, no de csak ennyi legyen a legnagyobb baj. — Mindig idekint van, esőben, szélben? — Kora reggeltől estig. Mert ha én hiányzok a dereglye mellől, megáll a határban az élet, én vagyok a kapocs a falu és a határ között. — Hát akkor a főmérnök és a kompos a téesz két kulcsembere. — Hogy milyen nagy az én szerepem itt, szóljanak erről mások. De nélkülem bizonyosan nem teremne olyan sok kukorica meg miegymás a lónai téeszben. No, nyakunkon már a nyár, s mégis annyi a tavalyi takarmányunk, hogy másoknak is tudunk adni belőle, csak vigyék a sok kocsánt. De most már indítok a túlsó parthoz, messziről látom, hogy sokan hazafelé jönnek, alighanem délig végeztek a munkájukkal. Costea Ion, az öreg lónai kompos, ki tudja hányadszor, átúsztat az Aranyoson. Év elejétől 12 000 tonna szén terven felül. Ilyen tétellel szárnyalták túl idei előirányzatukat a petrillai bányászok. A párt főtitkárának zsilvölgyi látogatása alkalmával végzett felmérések azt mutatták, hogy a termelékenység növelhető. — Jelenthetjük, hogy a kitűzött feladatot teljesítettük — Chereches Ion, a pártbizottság titkára, foglalta így össze a petrillai megvalósítás legfőbb jellemzőit. Kádár Árpádék neve feltétlenül a legjobbak vitellé kívánkozik. Tagbaszakadt termetével , huszonhét esztendejével, makkegészséget sugárzó arcával, atlétának nézné akárki. Tizenkét évvel ezelőtt került a szénmedencébe az Erdőszentgyörgy környéki Hármasközségből. Tizennyolc esztendős korában szállt le a bányába először, s mióta csapatot kapott, tizenheted magával nyit utat a fejtőknek s kifelé a fekete gyémántnak. — Mindenben egyetértünk. Munka közben, munka után. Románok, magyarok, németek dolgoznak a csapatomban, tartós barátság fűz bennünket össze, s fiatal korunkon kívül — a brigád átlagos életkora 27 év — talán ez az együvétartozás hajt bennünket olyan nagy erővel. Barabás Feri, Puian Péter, Sicrieru Mircea, Borz Constantin, Mihalcea Ion, Sántha Miki, Tiering Francisc egytől egyig keményen megállja a helyét, amikor dolgozni kell, nem ismerünk tréfát. Amikor valamit elhatározunk, azt létre is visszük. — Vállalásaik? — Nem teszünk hangos fogadalmakat. De a múlt hónapban úgy döntöttünk, csak úgy magunk között, hogy na fiúst, most nekimegyünk a 100 méternek, 70 méter előhajtás a havi terv. És meglett a 110 méter. — Hogyan sikerült? — Minden munkakezdés előtt előbb átgondoljuk a tennivalókat. Aztán legyen jó a szerszám. Persze, figyelni kell. Törekszünk a nagy teljesítményekre, de nem úgy, hogy hátul öszszetörjük az embereket. A csoportvezető mindig elől halad. Ám olyan munkát végez, amilyent a többiek. Nincs kivételezés. Talán ez is mond valamit. Minden tőlünk függ. Hát így sikerült. Soha nem felejtem el azt a pillanatot ... — Az utolsó métereket? — Nem. Azt a percet, amikor kijöttünk a bányából sittes ruhában, a nagyteremben nyolctízéves gyermekek hóvirág-csokrokkal fogadtak. A sok nép előtt köszöntöttek bennünket. Nem mondom, jó érzés volt átélni mindezt. — Hogyan tovább? — Május közepéig át akarom adni a galériát, közel vagyunk már a 13-as széntelephez. Sajnos, erős a kő most, nem törik könynyen, a homokkő olyan kemény, mint a beton. De azért a napi tervet meghaladjuk. Kemény a kő, mint a beton. Keményebb annál tizenhét fiatal bányász nem hivalkodó, de annál szilárdabb elhatározása. Úgy lesz, ahogy szavukat adták rá... A tények bizonyítanak. Gazdagodik az ország. A nép vagyona gyarapítói szerénységének nyomós oka van. NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS MONDOTTA A MÚLT ESZTENDŐ ŐSZÉN: „Minden adva van az 1973. évi terv teljesítéséhez. Csupán mindnyájunk, minden kommunista, minden dolgozó mukájától függ! Ki szeretném fejezni a párt és az állam vezetőségének azt a meggyőződését, hogy az összes gazdasági káderek, a kommunisták és az összes dolgozók mindent megtesznek a gyors fejlődési program valóra váltásáért, a X. kongresszus és az Országos Konferencia által leszögezett nagyszerű célkitűzések megvalósulásáért, biztosítva országunk gyors előrehaladását a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom útján, a kommunizmus, az egész nép jólétének és boldogságának útján." MINDNYÁJUNK MUNKÁJÁTÓL FÜGG... A TÉNYEK BIZONYÍTANAK 3 4 6 7 8 9 SZÍR ÍNY GAZDAGOKwmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmi FÜLÖP ERNŐ riportja