Előre, 1973. augusztus (27. évfolyam, 8003-8028. szám)

1973-08-01 / 8003. szám

1973. AUGUSZTUS 1., SZERDA MI TÖRTÉNT A JAVASLATÁVAL ? - VILLÁMAN KÉT ARADI ÜZEMEKBEN Ezekben a napokban ismét üléseznek a dolgozók közgyűlései, felmérik az eredményeket, kielemzik a dolgozók bizottságainak pozitív és negatív tevékenységét, meghatározzák a továbblépés irányát, az idei gazdasági tervfeladatok és vállalások maradékta­lan teljesítésének és az 1974-es tervévre való felkészülés módoza­tait. A dolgozók közgyűlései — egyre szélesedő szocialista demok­ráciánknak ezek intézményesített fórumai — csak akkor tölthetik be hivatásukat, ha tekintélyük, politikai-gazdasági fontosságuk egyre hangsúlyozottabbá válik. S ennek egyik előfeltétele: a dol­gozók javaslatainak figyelmes tanulmányozása és gyakorlatba ül­tetése. A jelenlegi közgyűlések napirendjén a gazdasági tervfel­adatok teljesítésének elemzésén és a jövőfeladatok körvonalazá­sán kívül, külön ennek a kérdésnek a felvetése is szerepel. Az elmúlt hónapokban a dolgozók bizottságai és tanácsai már tájé­koztatták a javaslatok sorsáról, megoldási módjáról azt a dol­gozót, aki az elmúlt — januári-februári — közgyűlésen a maga, vagy munkatársai nevében felszólalt és akár gazdasági, akár szociális vonatkozású problémát vetett fel. Három aradi nagy­üzemben kérdeztük meg a dolgozókat: hogyan ültette a dolgozók bizottsága, vagy tanácsa a gyakorlatba a legutóbbi közgyűlésen elhangzott javaslataikat, mi lett azok sorsa? A DOLGOZÓK FÉLÉVI KÖZGYŰLÉSEI IDEJÉN A SZERSZÁMGÉPGYÁRBAN több mint 40 javaslat hangzott el februári közgyűlésén. Ezek tanul­mányozása, életbeültetése érde­kében intézkedési tervet dolgoz­tak ki. S most a félévi közgyűlés előtt megállapíthatjuk, hogy a legtöbb javaslat valóra vált. Igaz, egytől-egyig a termelés növelését, a munkatermelékenység növeke­dését, a munka hatékonyságát, a minőség javítását célzó javasla­tok hangzottak el. Ebben, a vi­lághírű esztergapadokat készítő üzemben a minőség kérdése nem­csak a készterméknél, hanem a termelés minden fázisánál foko­zottabban tevődik fel. Ez a kérdés foglalkoztatja MAR­­GHESCU MIHAI mérnököt is, a 11-es részleg vezetőjét. Az öntvé­nyek minőségétől függ végeredmény­ben a jövendő esztergapad minősége. Mi, az öntöde dolgozói mindent meg­tettünk, s a jövőben is fokozott fi­gyelmet fordítunk arra, hogy min­den egyes darab kifogástalan legyen. De ezen túlmenően, vannak haté­kony módszerek, ezek lényegesen megkönnyítik a munkát és biztosít­ják a jó minőséget. Ezért javasol­tam, hogy az öntvényeknél alkal­mazzunk furánikus gyantákat. Ez azonban nem olyan egyszerű és könnyen megoldható kérdés, nem­csak a mi részlegünk, hanem a főgé­pész részleg, a beszerzési osztály, a beruházási részleg és még sok gyár­egység és személy együttműködését kívánta meg. A főgépész részleg — dicséretére legyen mondva — igen operatívan és pontosan dolgozott és hozzájárult a technológiai vonal ki­építéséhez, a nehezen beszerezhető gyantákat is sikerült megkapnunk és állíthatom: az öntvények minősé­ge lényegesen megjavult. De, amikor a dolgozók közgyűlésén felszólaltam, nemcsak a termelés kérdéseit tar­tottam szem előtt, hanem az itt dol­gozók egészségére, munkakörülmé­nyeinek a javítására is gondoltam. Javasoltam, hogy szereljenek fel egy harmadik híddarut a nagy darabok szállítására, kezelésére. íme, a har­­mz­adik daru is kész, üzemképesen áll az öntödében. Javaslataim annak idején bekerültek a műszaki-szerve­zési tervbe, s elmondhatom, nem maradtak papíron, bár kivitelezé­sük — magam is beismerem — bi­zony elég fejtörést okozott a dolgo­zók tanácsának, az adminisztratív vezetőségnek. De nem utasították el azzal, hogy „objektív nehézségek“ miatt megoldhatatlanok. Minden fe­lelős tényező azon volt, hogy vala­mennyiünk és a termelés javára megoldódjanak. PETZ FERDINAND, a 26-os rész­leg dolgozója: Az iskolaműhely egyi­ke azoknak a fontos munkahelyek­nek, ahol a helyünket egykoron el­foglaló fiatal munkások tökéletesítik szaktudásukat. Az itteni felszerelés azonban nem minden esetben felel meg a követelményeknek. Javasol­tam, hogy szereljék fel a tanműhelyt normál­ esztergákkal és cseréljék ki a hibás munkaeszközöket. Javasla­tom csak részben, felearányban vált valóra, de így is jól jártak a fiata­lok. Új esztergákat ugyan nem tu­dott az üzem adni, de a régieket ki­javították, üzemképessé tették. TUDOR IULIU, a 25-ös részleg vezetője: Engem huzamosabb ideje foglalkoztat a normán alul maradó, csellengő, hiányzó, munkahelyüket gyakran változtató fiatalok problé­mája. Mint részlegvezető kötelessé­gemnek éreztem ezekkel foglalkozni. „Lelkükre­ beszéltem“, megpróbál­tam magatartásuk okait felfedni. De én csak egy műszaki vagyok, aki nem ért a tudományos lélektani módszerekhez. Tudom, hogy több helyen bevezették és sok haszonnal működnek a munkalélektani labora­tóriumok. Azt hiszem, hogy egy ilyen nagy­üzemnek, mint a miénk — esetleg más nagyüzemmel együtt­működve — kifizetődne egy pszicho­lógus alkalmazása. Gyakorlati hasz­na nagyobb lenne, mint a ráfordított összeg. Javaslatomra azonban azt a választ kaptam, hogy nincs lehető­ség egy ilyen laboratórium létesíté­sére, vagy akár egyetlen pszicholó­gus alkalmazására. Csupán a város­ban levő pszicho-szociológiai labo­ratóriummal működhetünk együtt. De hogy konkréten ki fog ezzel fog­lalkozni és hogyan képzelik ezt az együttműködést — arra a félév fo­lyamán nem kaptam kielégítő vá­laszt. Jómagam tovább foglalkozom a „problematikus“ fiatalokkal és mesterek, tapasztalt, munkájukat és munkahelyüket szerető idősebb­ szak­munkások csakúgy, mint a KISZ- szervezet szintén foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ám úgy érzem, többet kellene tenni, tudományos felmé­rést, vizsgálatot folytatni, mert nem mindegy­­ az, hogy milyen szinten foglalkozunk az if­jakkal tődei munkásoknál szintén alapvető táplálkozásnak számít­ó nehézsé­gekbe ütközött Nem volt egy hely, nem volt egy pad és asztal, ahova civilizáltan letelepedhettünk volna. Az év eleji közgyűlésen javasoltam: találjanak valamilyen megoldást. Je­lenleg megoldottnak tekinthetjük a kérdést. Nyáron a „zöldben“, az ü­­zem udvarán, a fák alatt állnak asz­talok, de benn a csarnokban is, meg az öltözőkben, ahol volt tér, beren­dezték és kellemesen, emberi kö­rülmények között fogyaszthatjuk el az ennivalót. OPREA PETRE, a forgózsámoly részleg dolgozója: Számunkra, akik a munkánk jellegénél fogva foko­zottabb mértékben használjuk az üzemi fürdőt, akik fel sem tudjuk venni utcai ruháinkat alapos mosa­kodás nélkül, nagyon fontos, hogy sorunkra várva ne álldogáljunk fél­órákat a tus­fülkék előtt. A fürdő kapacitásának a kérdése nem elő­ször szerepel a javaslatok listáján, de megoldani csak az utóbbi időben sikerült. A szociális kérdésekkel fog­lalkozó iroda még májusban meg­ígérte, hogy talál megoldást. Ám egy kicsit elhúzódott a dolog. A fő azonban, hogy nagyobb a fürdő, ha­marabb sorra kerülünk. Az üzem fejlődik, minden talpalatnyi helyre szükség van, ezért tartom dicsére­tesnek, hogy a fürdő megnagyobbí­­tását nem tekintették mellékes kér­désnek, hanem a munkások igényeit kielégítő fontos szolgáltatásként ke­zelték. COSMA GHEORGHE, az előké­szítő részleg dolgozója: Indítványoz­tam az év eleji közgyűlésen, hogy a műhelyek bejárata elé szereljenek meleg levegőfüggönyt, hogy se a mű­helyben lévő levegő ne „szökjön meg“, se a hideg ne áradjon be. A javaslat természetesen februárban hangzott el. Mint megtudtam, a be­ruházási osztálynak áprilisig kellett volna választ adnia, mikor, hogyan oldódik meg a kérdés. Mind a mai napig azonban semmilyen választ nem kaptam, még csak annyit sem, hogy tanulmányozzák, stb. Július van, de hamarosan megint tél lesz, amikor újra rendkívül aktuálissá vá­lik a műhelyek levegőcserélődésé­nek, az emberek munkahelyi körül­ményeinek kérdése. Nem kellene addig várni... A VAGONGYÁRBAN is a javaslatok nagy része — több mint 250 a szekciógyűléseken és az üzemi szinten megtartott köz­gyűlésen — a termelés, a munka jobb és ésszerűbb megszervezésé­vel, a megnövekedett tervfelada­tok maradéktalan teljesítésének lehetőségével, a minőségi igények teljesítésével kapcsolatosan hang­zott el. A belső szervezés és szál­lítás terén, a részlegek, műhelyek együttműködése terén vannak még tennivalók. De vannak o­­lyan, a munka és életkörülmé­nyekkel kapcsolatos kérdések is, amelyek szintén foglalkoztatják a dolgozókat, és amelyeket a leg­magasabb fórumokon, a dolgozók közgyűlésén is felvetnek. RIVIS AUGUSTIN, öntödei mun­kás: Az évek során számos szociális probléma megoldódott. Új, korszerű kantinétterem épült, az üzem terüle­tén elég jól ellátott büfék működ­nek. Az ebéddel kapcsolatban nincs is probléma. Viszont az uzsonna el­fogyasztása — ami főleg nálunk, ön- A TERMÉKEK... 1 Folytatás az 1. oldalról T­vábbra is csak úgy tarthatják be üzemeink, ha azok tervezését, és gyártásba vételét szakaszokra oszt­ják fel és a szakaszokra előirányzott tennivalókat pontosan elvégzik. A termékek minőségét döntő mó­don befolyásolja az előállításukra alkalmazott gyártástechnológia be­tartása és annak a műszaki fejlődés­nek megfelelő javítása. Megyénk üzemei ezen a téren sem maradtak tétlenek. Eredményeket értek el az új, világviszonylatban is legkorsze­rűbb öntési eljárások bevezetésében, így az autó és traktor szürkevas­­alkatrészeinek 75 százalékánál új magkészítési eljárást alkalmaznak, s nagy súlyú öntvények esetében is megváltoztatták a technológiai eljá­rást, s ugyanezt tették bizonyos­ tí­pusú golyóscsapágyak előállításánál is. A vegyiparban teljesen automati­zálták a gyártási folyamatot, de új eljárásokat alkalmaznak a kötött­áruk gyártásánál, különösen ami az ujjak kötését illeti. És lehetne még sorolni az eredményeket. De a korszerű gyártási módok mellett még mindig találni gyáraink­ban olyan régi, elavult gyártási el­járásokat, melyek nem állnak a mai minőségi és termelékenységi szinten. Az is igaz viszont, hogy a vállala­tokban még vannak olyan gépek, felszerelések, melyek miatt nem le­het teljes egészében alkalmazni az új gyártási eljárásokat, így például a Kudzsiron gyártott csiszológépek nem mindig biztosítják azt a pon­tosságot, amelyet ma a golyóscsap­ágyak méreteinél megkövetelnek, az említett gépeket gyakran a termelő kell utólag modernizálja, ha hasznu­kat akarja venni. Nagy jelentőségű a termékek jó minőségének biztosításában az is, hogy milyen próbának vetik alá, mennyire kísérik figyelemmel­­ azok viselkedését a termelés fél­yámán. Tudott dolog, hogy minél komple­xebb, minél korszerűbb­­ egy gén vagy berendezés, annál inkább i­gényli az előállító vállalat garan­ciáját és műszaki ellátását. Ezt bizo­nyos ideig meg kell adni a vásárló­nak. A tehergépkocsi- és traktorgyár az utóbbi két esztendőben jelentő­sen kiszélesítette és megszervezte mind a belföldi, mind a külföldi szerviz­hálózatát. Ebbe a tevékeny­ségébe a legjobb szakembereket, a kiváló szaktudású és nagy tapaszta­­latú szerelőket vonták be, akik a vásárlónak nyújtott műszaki ellátás mellett, rendszeresen tájékoztatják üzemeinket a gépkocsik, illetve trak­torok teljesítményeiről, valamint a közben keletkező géphibákról. E tájékoztatásoknak köszönhetően az üzemek főkonstruktőrei azonnal a legnagyobb operativitással intézked­hetnek a bizonyos rendszerességet mutató, gyakrabban felmerülő hibák okainak felkutatására és azok meg­szüntetésére. A termékek minőségének állandó javításáért kifejtett erőfeszítésében segíteniük kell a gyártó vállalatot nyersanyag szállító, félkész termék vagy kész alkatrészek előállításával kooperáló üzemeknek is. Ezzel kap­csolatban csak­ két példát szeretnék megemlíteni. Az első: a vlahicai ko­hászati üzemet a szecselevárosi Elec­­troprecizia, mindhiába kéri, hogy az elektromotor-házakat feszültségmen­tesítse öntés után, s így szállítsa. Mivel ez nem történik meg, nagyon sok motortest selejtbe kerül a meg­munkálás folyamán. Ugyancsak az Electroprecizia és a traktorgyár is kitartóan reklamálja a szebeni au­tóalkatrész-gyárban termelt rugók gyenge minőségét, de ebben az eset­ben is mindhiába. A termékek minőségének, verseny­­képességének állandó emelése meg­követeli, hogy a pártszervek és -szervezetek, az üzemek, gyárak dol­gozó bizottságai és tanácsai még nagyobb határozottsággal és felelős­séggel kövessék nyomon azoknak az intézkedéseknek, határozatoknak gyakorlatba ültetését, melyeket a cél érdekében hoztak. a textilgyárban az év eleji közgyűlésen elhang­zott 84 javaslat közül 55 bekerült a kollektív szerződésbe, 11 a mű­szaki intézkedési tervbe és 6-ot felterjesztettek a felsőbb szervek­hez, ugyanis üzemfejlesztési, be­ruházási kérdésekkel voltak kap­csolatosak, amelyeket az üzem önerejéből megoldani nem tudott. A többi kérdésre helyben vála­szoltak, helyben megoldották. Nemrégiben a textilgyári szak­­szervezet elnökével, VERES ECATERINA elvtársnővel beszélgettünk. Az üzemre háruló megoldásra váró összes problémá­kat, javaslatokat napirenden tartot­tuk. Rendszeresen elemeztük, ho­gyan foglalkoznak megoldásukkal a felelős, a megbízott személyek. Ezért a közgyűlés elé szép eredményekkel, emelt fővel áll ki a dolgozók taná­csa: egyetlen elfektetett, elhanyagolt javaslat sem terheli a lelki­ismeretü­ket, valamennyit a lehetőségekhez mérten pozitívan oldották meg. DORA ELENA szövőnő: Javasol­tam, hogy a segédmesterek számára is létesítsenek iskolaműhelyt, a szövődé egy részét jelöljék ki erre a célra. Indítványomat elfogadták, a gyakorlatba ültették. Ez felbátorít, hogy a hamarosan sorra kerülő fél­évi közgyűlésen újabb javaslatot te­gyek, olyat, amely a termelést is, de a dolgozók javát is szolgálja. GANEA VASILE mester: Dant Teodor mesterrel együtt, azaz külön­­külön, de ugyanabban a problémá­ban szólaltunk fel, éspedig a haz­­ais­ládák megfelelő raktározásának megoldását kértük. Megelégedéssel jelenthetem ki, hogy gyorsan és nagyon ötletesen oldották meg. CIBA CRISTINA munkásnő: A villamos- és autóbusz-közlekedés miatt nem egyszer késtünk el a munkából és megtörtént, hogy akik Vladimirescu vagy Horia községben laknak, lekésték az utolsó esti buszt, s gyalogolhattak éjjel 11-kor egy jó órát míg hazaértek. Javaslatomra az üzem ismételten és határozottan kér­te a közszállítási vállalatot, hogy jobban egyeztesse a járművek óra­rendjét az üzem váltásrendjével. A közbenjárás nem maradt hatástalan, az autóbuszok menetrendje most megfelelő, csak a villamosokkal van még baj, nincs belőlük elég, nem közlekednek pótkocsis villamosok a csúcsforgalmi órákban, ennek elle­nére az elmúlt időszakhoz viszonyít­va a közszállításban is mutatkozik javulás. ötletszerűen ragadtunk ki néhány kérdést a sok száz közül, amelyek a dolgozók közgyűlésein elhangzottak és amelyek — mint a fentiekből kiderült — nagy részükben megoldódtak. Ter­mészetesen akadnak még megoldásra váró javaslatok, olyanok, amelyek meghaladják egy üzem, vállalat lehetőségeit, de olyanok is, amelyek egy vagy több ember gondoskodásától, lelkiismeretes munkájától függnek. Az a tény, hogy az év eleji javaslatok nagy­része nem maradt papíron, hogy a gyakorlatban a köz és az egyén javára megvalósultak, ösztönzően hat a dolgozók kezdemé­nyezőkészségére s növekszik ezáltal a kollektív vezetési formába, a közgyűlés hatékonyságába vetett bizalom. Baktai Etelka ÚJABB SZERZŐDÉSEKET KÖTÖTT a napokban az ARCOM román építőipari vállalat külföldi part­nerekkel tanulmányok és terv­rajzok elkészítéséről, építő-szere­lő munkákról, valamint építő­­anyagipari felszerelések és gé­pek szállításáról. Az ARCOM nagy szállodát tervez Zair Köz­társaság fővárosa, Kinshasa szá­mára. Timmendorfban (Németor­szág SZK) pedig egy modern szállodát épít. — Mi újság Kovászna megye turisztikai életében ? Tanásd­y Emil, megyei turisz­tikai igazgató válaszol: — Közismert, hogy az év ele­jén átadtuk Kovásznán a hasz­nálatnak a 245 helyes gyógy­szállót. — Oda azonban csak orvosi beutalóval lehet bejutni... — Amikor telt ház van. Jú­nius közepéig csak 30—35 szá­zalékos volt a kihasználási fok. Azóta megközelítettük a 100 százalékot. Ha olykor üres ágyak maradnak fenn, szállást lehet kapni beutaló nélkül is... — Hogy-hogy nem használ­ták ki kezdettől fogva az egész­ségügyi szervek e drága létesít­ményt ? — Igaz, maga a szálloda el­készült határidőre, de a vele egybeépülendő balneológiai ke­zelőintézet még nem. — Mi ennek az oka? — Felsőbb egészségügyi fóru­mok az eredeti terveket menet közben módosították. Többek közt a kezelőintézetet egy má­sik, most épülő szállodával is egybekötik és iszapfürdővel is kiegészítik. A módosítások mind ésszerűek. — És addig mi történik a be­utaltakkal ? — Idén még a régi kovásznál fürdőt használják, mely e szál­loda mögött van, és a régi szívgyógyászati kórházban keze­lik őket is. — Nagyon sokat írt már a sajtó az új sepsiszentgyörgyi nagyszállóról. Kívülről impo­záns, gyönyörű, késznek lát­szik. Miért nem adják át a használatnak, hiszen a megye­­székhelyen jóformán alig lehet szobát kapni, amióta — vélemé­nyünk szerint túlságosan is gyorsan — irodákat rendeztek be a régi szállodában ? — Az új nagyszállót augusz­tus 15-én átadjuk. Valóban kész van, csak belső simítgatások maradtak hátra. Nem szerelték azonban fel a szálló szennyvíz­átemelő telepét és vízszivattyú állomását. A város új közüzemi hálózata ugyanis csak 1974-ben készül el, s a jelenlegi vezeté­kek és csatornák nem alkalma­sak egy ilyen magas épület ki­szolgálására. — A tervezésnél ezt nem lát­ták előre ? — Nem vettem részt a terve­zésben. A transzformátorelemek sem készültek el idejében a vil­lamosberendezésekhez. Igaz, a­­zokat a bailetti-i gyár szállítja, az is fiatal üzem, a fiatalságnak meg ugye néha sajátja a pon­tatlanság. — Szóval, a főszezon derekáig jobb a környéken szállást keres­ni az utazóknak. Szerencsére van bőven a megyében kisebb szálló, kemping. Azokban mi új­ság ? — Málnás, Élőpatak, s a többnek is teljes kapacitással mű­ködnek. Bibarcfalvát teljesen felújítottuk: hideg, meleg stran­dot, büfét. A hideg fürdő 300, a meleg naponta 150 személyt tud befogadni. Igen örvendünk ennek az eredménynek, mert a környék nehéz munkát végző bányászainak megfelelő üdülést nyújthatunk. — A szentgyörgyi strandot annak idején elvitte az árvíz... Most, az állomás melletti kiön­­téses területen, egy csónakázó tavat létesítettek, amit egyelőre a gyermekek használnak ki au­­tóbelső­ gumikkal... Ezen kívül maguk a szentgyörgyiek hol pi­henhetnek ? — A közeli Súgás fürdőn, azt is teljesen rendbe tettük. Kis strandja van, és újjáépítettük a vendéglőt is. — Mi újság Bálványoson, a megye leghíresebb, s az ország­nak gyógyvizekben talán leg­változatosabb fürdőhelyén ? — Egész szezonra már foglalt ott minden hely. Különben ott is sok javítanivalónk volt és van is, mert a nagy savtartalmú gyógyvizek a betont szétmar­ják, a fa rongálódik, korhad s nagy kárt okoztak utóbb a fel­hőszakadások. De mindent rend­be tettünk és rendbe teszünk. — A büfé ? — Igen, az zárva tart, mert el kellett bocsátanom a büfést. Rendetlen, megbízhatatlan volt. — Furcsa, hogy nem lehetett azonnal mással helyettesíteni... S úgy tudom, megbírálták önö­ket, hogy Málnáson nincs szóra­kozási lehetőség, nincs hol tán­colni, nincs művelődési élet. — Ez igaz is. De nem csak rajtam múlik. Honnan szerezzek most egyszeriben egy zenekart? Csak öt hónapja dolgozom az igazgatóságon. Elődöm sok meg­oldatlan kérdést hagyott hátra. — Hogyan oldódott meg a kér­dés a torjai tüdőszanatóriummal, amely Bálványos mellett van? Nem jelent ez némi veszélyt a nyaralóknak? — De jelent. Főleg a gyerekek számára, akik ellenőrizetlenül behatolhatnak a fertőzött terü­letre... — A megoldás? — Sok szülő a gyerekeit is magával hozza. Nem küldhetem haza a létszám feletti gyere­keket, pedig most is van 37 be­lőlük... És hancúrozásaikkal na­gyon zavarják a pihenésre vá­gyókat. Ugyanis Bálványos-fürdő mindenek előtt az idegkimerült­ségben, vagy ideggyengeségben szenvedők részére javallt. — Nem úgy értettem... Mi le­gyen a tüdőkórházzal? — Egyik legfontosabb gyógy­­­intézményünk. Az ő szempontju­kat tekintve kitűnő helye van. És hol adhatnánk nekik még egy ekkora épületet és ilyen környe­zetet? — S nem lehetne akkor Bál­­ványost mindenestől átadni a tü­dőszanatóriumnak? — Gyógyászatilag ők nem ak­názhatják ki, mert elsősorban más betegségek kezelésére alkal­mas. — Mi akkor a megoldás? — Reméljük, ezt a felsőbb szervek találják meg. — Mi meg azt reméljük, hogy a turisztikai igazgatóság min­dent megtesz a szigorú egészség­­ügyi biztonságért, a fertőző te­rület elhatárolásáért, és azért, hogy a gyógyforrásokat higiéni­kus kifolyócsövekkel lássák el, ne kelljen az ivóedényeket belé­jük meríteni. — Igen... Noha, az ottani or­vos elsősorban a környék flórá­ja és faunája iránt érdeklődik...., mi azért igyekszünk mindent megtenni, s kérjük a sajtót, hogy támogasson. — Természetesen. A mi cé­lunk is a támogatás, s csak nép­szerűsíteni szeretnénk az igaz­gatóság erőfeszítéseit. A kérdés­re majd az évad végén visszaté­rünk, hogy a jövő évadra eset­leg tekintetbe vehessék megjegy­zéseinket. Szőcs István „MI A MAGUNK RÉSZÉRŐL... // BIZONYÍTANAK A SZÖVETKEZETKÖZI TÁRSULÁSOK • Héderfája és Korodszentmárton összefog • Diófaliget 550 hektáron • Út a magas hozam felé, út a jövedelmezőséghez E­rdőszentgyörgyön két a­­lakuló jegyzőkönyve is van az újonnan létesí­tett gyümölcstermesztési társulásnak. Az első jegyzőkönyv április első napjaiban íródott és azt rögzíti, hogy négy szövetkezet (Erdőszent­­györgy, Makfalva, Havad és Ki­­béd) társul. A cél: „a vidék nyúj­totta gyümölcstermesztési lehetősé­gek kiaknázása“. A második jegyző­könyv három héttel később már a „terepen“ rögzíti a társulás első ténykedését: a közös telepítést. Le­het-e ennél tartalmasabb alapító okmány? Aligha... Az erdőszentgyörgyi gyümölcs­termesztési társulás csak egyike azon kezdeményezéseknek, amelyek az idei tavaszon országszerte „kirü­gyeztek“. A létesítésében viszont kétségtelenül sok a sajátos. Az egyik ezek közül az a tény, hogy ellentétben az állattenyésztési tár­sulásokkal, a szövetkezésnél nem kö­vették a szövetkezetközi­­tanácsok övezetét, hanem az egységes mikro­klíma volt a határvonal. Makfalva és Kibéd a szovátai szövetkezetközi tanácshoz tartozik, Havad viszont Erdőszentgyörgyhöz. Szomszédos egységek lévén, e társulás gyümölcs­termesztési övezetként nagyon is egy. A másik sajátosság a szakoso­dási irány. Az eddig létesített tár­sulások döntő többsége az almater­mesztés fejlesztésére szakosodott, ám az erdőszentgyörgyi célkitűzés egészen más. Az 1500 hektáros gyümölcsös „dísze“ az 550 hektárt képviselő diófaliget lesz. Azaz máris az, hiszen a mak­­falvi övezetben nagy területet foglal el a diófa, és a tavasz folyamán to­vábbi 65 hektárt ültettek be. Túl a diótermésen, e telepítés nemzetgaz­dasági jelentősége is igen nagy. A diófa viszont közismerten csak évek múltán terem. A jövedelmezőség biztosítása szempontjából tehát gon­dolni kellett olyan telepítésekre is, amelyek rövid időn belül jövedel­­mezőek. Nos, a szövetkezetközi tár­sulás keretében valóban sajátos módon oldották meg a telepítést Országos viszonylatban is ritkaság­­számba megy például az itt létesí­tett málnás. A külföldről beszerzett szaporítóanyagból a meglévő mál­nást további 22 hektárral bővítették ki, így most már ötven hektáron szüretelnek. A bótermő kerti málna termesztése nyilván kapcsolatban van a marosvásárhelyi konzervgyár szükségleteivel. A feketeribizli nagyüzemi termesztése ma már nem újdonság, új fajták bevezetésével viszont e tekintetben is történt elő­relépés. Az erdőszentgyörgyi társu­lás gyümölcsöseiben további spe­cialitást jelent az áfonya termeszté­se, sőt a birsalmás szomszédságá­ban nagyüzemi szinten termelik a somot is. A szakosodás újból a tár­sulás és a feldolgozóipar kapcsola­tára, együttműködésére utal. S ha ezt még kiegészítjük azzal, hogy a gyümölcstermesztésben járatos és a szakmáért élő-haló szakembert bíztak meg a társulás szakmai vezetésével, akkor nyugodtan leír­hatjuk : gazdag lesz itt a szüret. Elsősorban azért, mert az erők koncentrálásával olyan beruhá­zásokat eszközölhettek, amelyeket külön-külön egyik szövetkezet sem valósíthatott volna meg. S ha már a telepítéseknél tartunk, meg kell említenünk, hogy a tavasz folya­mán marosvásárhelyi diákok va­káció idején ültették el a málna- és feketeribizli-töveket és amolyan patronálást is vállaltak a gyümöl­csös felett .Amire nyilván szük­ség is lesz a szüret során) Erdő­szentgyörgyön kívül, szintén a Küküllő mentén, még egy társulás létesítése érdemel figyelmet. Hé­derfája és Korodszentmárton szö­vetkezése révén megalakult a megye első szőlőtermesztési társu­lása. Az első, hiszen a vidéken további lehetőségek vannak a táj­egység kínálta lehetőségek messze­menő értékesítésére. Az itteni szö­vetkezés első bizonyítványa külön­ben szintén jeles, mivel hiánytala­nul teljesítették a tavaszra kitűzött telepítési tervet. Túl ezen, Héder­­fáján most arra készülnek, hogy a szőlőtermesztés, a gazdálkodás színvonalának emelésével utat ta­láljanak a jövedelmezőség felé is... A Maros megye szövetkezetközi társulásaiban tett látogatás tapasz­talatai tehát egyértelműen kedve­zőek. Így van ez, ha helyenként és esetenként még sokat is kell tenni azért, hogy a mindennapi tevékenységben jól értékesítsék azokat a lehetőségeket, amelyek a társulásból fakadnak. Ez természe­tesen feltételezi a szövetkezetek és a társulások jó kapcsolatát is, annak a felismerése révén, hogy bár önállóan gazdálkodnak, a cél közte. Flóra Gábor (David Iones felvétele) Szamosudvarhelyt a tavasszal épült fel Szilágy megye máso­dik palántaszaporító és zöldség­­termesztő üveg- és fóliaház komplexuma. Az ültetőanyag ér­tékesítése után nagyobb mennyi­ségű karalábét, káposztát forgal­maztak a kereskedelmi hálózat­ban, s nemrég megkezdték a pa­radicsom szállítását. A gondos növényápolás következtében, a termés felbecslése szerint, az első termesztési ciklusban a tervezett 40 000 kilogramm helyett 60 000 kilogramm paradicsomot szednek le hektáronként. ELŐRE 3. oldal — BÜNDIG LEHET... (Folytatás az 1. oldalról) szállítmányokat kért, a Német De­mokratikus Köztársaság-beli cégek pedig a határidők előre hozását sze­rették volna elérni. S mi ezzel­ e­­gyetértettünk. Csak ennyi az e­­gész... Nagyon jól tudom, jól tudja min­denki, hogy egyáltalán nem ilyen egyszerű. Legalábbis az ide vezető út. Mert egy ilyen válaszban az is benne van, hogy a munkaközösség alkalomadtán erőinek meghatványo­­zására is képes, hogy az évek folya­mán olyan szellemi és fizikai ener­gia halmozódik fel, amelyre bármi­kor lehetne számítani, amit érdemes kamatoztatni. Hadd tegyük hozzá: a nemzetgaz­daság nagyra értékeli a Balarita kollektívájának erejét, képességeit. Szeptember végén a város új,a zágo­­tai út mentén kialakuló iparnegy­e­­dében újabb kapacitások átadása, újabb profilgazdagodás jelzi ezt a bizalmat. A hidropneumatikai felsze­reléseket gyártó részleg beindulása még jobban kihangsúlyozza a sze­­beni gyár finommechanikai jellegét, még inkább lehetőséget teremt a munkaközösség tapasztalatának ér­tékesítésére. Az exportfeladatok jelentős túlszárnyalása csak egyik vetülete a kimagasló eredmények­nek, amelyekkel a munkaközösség Augusztus 23 közelgő napját kö­szönti. Az 1000 lej áru előállítására fordított költségeket több mint 40 lejjel sikerült csökkenteni a félév folyamán, az értékesített árumennyi­ség hét millió lejjel volt nagyobb az előirányzottnál, a jövedelmi tervnél a túlteljesítés értéke meg­haladta a 800 000 lejt Szinte nincs az évi vállalásoknak olyan mutató­ja, amelyet a kitűnő szebeni munka­­közösség ne teljesített volna túl már az első félévben. A felszabadulási évforduló küszöbén egyre jobban kibontakozó munkaverseny, a hid­ropneumatikai részleg oly nagyon várt — rövidesen esedékes — beindulása jó alkalomnak bizonyul az újabb erőpróbákhoz, az újabb e­­redményekhez.

Next