Előre, 1973. augusztus (27. évfolyam, 8003-8028. szám)
1973-08-01 / 8003. szám
1973. AUGUSZTUS 1., SZERDA MI TÖRTÉNT A JAVASLATÁVAL ? - VILLÁMAN KÉT ARADI ÜZEMEKBEN Ezekben a napokban ismét üléseznek a dolgozók közgyűlései, felmérik az eredményeket, kielemzik a dolgozók bizottságainak pozitív és negatív tevékenységét, meghatározzák a továbblépés irányát, az idei gazdasági tervfeladatok és vállalások maradéktalan teljesítésének és az 1974-es tervévre való felkészülés módozatait. A dolgozók közgyűlései — egyre szélesedő szocialista demokráciánknak ezek intézményesített fórumai — csak akkor tölthetik be hivatásukat, ha tekintélyük, politikai-gazdasági fontosságuk egyre hangsúlyozottabbá válik. S ennek egyik előfeltétele: a dolgozók javaslatainak figyelmes tanulmányozása és gyakorlatba ültetése. A jelenlegi közgyűlések napirendjén a gazdasági tervfeladatok teljesítésének elemzésén és a jövőfeladatok körvonalazásán kívül, külön ennek a kérdésnek a felvetése is szerepel. Az elmúlt hónapokban a dolgozók bizottságai és tanácsai már tájékoztatták a javaslatok sorsáról, megoldási módjáról azt a dolgozót, aki az elmúlt — januári-februári — közgyűlésen a maga, vagy munkatársai nevében felszólalt és akár gazdasági, akár szociális vonatkozású problémát vetett fel. Három aradi nagyüzemben kérdeztük meg a dolgozókat: hogyan ültette a dolgozók bizottsága, vagy tanácsa a gyakorlatba a legutóbbi közgyűlésen elhangzott javaslataikat, mi lett azok sorsa? A DOLGOZÓK FÉLÉVI KÖZGYŰLÉSEI IDEJÉN A SZERSZÁMGÉPGYÁRBAN több mint 40 javaslat hangzott el februári közgyűlésén. Ezek tanulmányozása, életbeültetése érdekében intézkedési tervet dolgoztak ki. S most a félévi közgyűlés előtt megállapíthatjuk, hogy a legtöbb javaslat valóra vált. Igaz, egytől-egyig a termelés növelését, a munkatermelékenység növekedését, a munka hatékonyságát, a minőség javítását célzó javaslatok hangzottak el. Ebben, a világhírű esztergapadokat készítő üzemben a minőség kérdése nemcsak a készterméknél, hanem a termelés minden fázisánál fokozottabban tevődik fel. Ez a kérdés foglalkoztatja MARGHESCU MIHAI mérnököt is, a 11-es részleg vezetőjét. Az öntvények minőségétől függ végeredményben a jövendő esztergapad minősége. Mi, az öntöde dolgozói mindent megtettünk, s a jövőben is fokozott figyelmet fordítunk arra, hogy minden egyes darab kifogástalan legyen. De ezen túlmenően, vannak hatékony módszerek, ezek lényegesen megkönnyítik a munkát és biztosítják a jó minőséget. Ezért javasoltam, hogy az öntvényeknél alkalmazzunk furánikus gyantákat. Ez azonban nem olyan egyszerű és könnyen megoldható kérdés, nemcsak a mi részlegünk, hanem a főgépész részleg, a beszerzési osztály, a beruházási részleg és még sok gyáregység és személy együttműködését kívánta meg. A főgépész részleg — dicséretére legyen mondva — igen operatívan és pontosan dolgozott és hozzájárult a technológiai vonal kiépítéséhez, a nehezen beszerezhető gyantákat is sikerült megkapnunk és állíthatom: az öntvények minősége lényegesen megjavult. De, amikor a dolgozók közgyűlésén felszólaltam, nemcsak a termelés kérdéseit tartottam szem előtt, hanem az itt dolgozók egészségére, munkakörülményeinek a javítására is gondoltam. Javasoltam, hogy szereljenek fel egy harmadik híddarut a nagy darabok szállítására, kezelésére. íme, a harmzadik daru is kész, üzemképesen áll az öntödében. Javaslataim annak idején bekerültek a műszaki-szervezési tervbe, s elmondhatom, nem maradtak papíron, bár kivitelezésük — magam is beismerem — bizony elég fejtörést okozott a dolgozók tanácsának, az adminisztratív vezetőségnek. De nem utasították el azzal, hogy „objektív nehézségek“ miatt megoldhatatlanok. Minden felelős tényező azon volt, hogy valamennyiünk és a termelés javára megoldódjanak. PETZ FERDINAND, a 26-os részleg dolgozója: Az iskolaműhely egyike azoknak a fontos munkahelyeknek, ahol a helyünket egykoron elfoglaló fiatal munkások tökéletesítik szaktudásukat. Az itteni felszerelés azonban nem minden esetben felel meg a követelményeknek. Javasoltam, hogy szereljék fel a tanműhelyt normál esztergákkal és cseréljék ki a hibás munkaeszközöket. Javaslatom csak részben, felearányban vált valóra, de így is jól jártak a fiatalok. Új esztergákat ugyan nem tudott az üzem adni, de a régieket kijavították, üzemképessé tették. TUDOR IULIU, a 25-ös részleg vezetője: Engem huzamosabb ideje foglalkoztat a normán alul maradó, csellengő, hiányzó, munkahelyüket gyakran változtató fiatalok problémája. Mint részlegvezető kötelességemnek éreztem ezekkel foglalkozni. „Lelkükre beszéltem“, megpróbáltam magatartásuk okait felfedni. De én csak egy műszaki vagyok, aki nem ért a tudományos lélektani módszerekhez. Tudom, hogy több helyen bevezették és sok haszonnal működnek a munkalélektani laboratóriumok. Azt hiszem, hogy egy ilyen nagyüzemnek, mint a miénk — esetleg más nagyüzemmel együttműködve — kifizetődne egy pszichológus alkalmazása. Gyakorlati haszna nagyobb lenne, mint a ráfordított összeg. Javaslatomra azonban azt a választ kaptam, hogy nincs lehetőség egy ilyen laboratórium létesítésére, vagy akár egyetlen pszichológus alkalmazására. Csupán a városban levő pszicho-szociológiai laboratóriummal működhetünk együtt. De hogy konkréten ki fog ezzel foglalkozni és hogyan képzelik ezt az együttműködést — arra a félév folyamán nem kaptam kielégítő választ. Jómagam tovább foglalkozom a „problematikus“ fiatalokkal és mesterek, tapasztalt, munkájukat és munkahelyüket szerető idősebb szakmunkások csakúgy, mint a KISZ- szervezet szintén foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ám úgy érzem, többet kellene tenni, tudományos felmérést, vizsgálatot folytatni, mert nem mindegy az, hogy milyen szinten foglalkozunk az ifjakkal tődei munkásoknál szintén alapvető táplálkozásnak számító nehézségekbe ütközött Nem volt egy hely, nem volt egy pad és asztal, ahova civilizáltan letelepedhettünk volna. Az év eleji közgyűlésen javasoltam: találjanak valamilyen megoldást. Jelenleg megoldottnak tekinthetjük a kérdést. Nyáron a „zöldben“, az üzem udvarán, a fák alatt állnak asztalok, de benn a csarnokban is, meg az öltözőkben, ahol volt tér, berendezték és kellemesen, emberi körülmények között fogyaszthatjuk el az ennivalót. OPREA PETRE, a forgózsámoly részleg dolgozója: Számunkra, akik a munkánk jellegénél fogva fokozottabb mértékben használjuk az üzemi fürdőt, akik fel sem tudjuk venni utcai ruháinkat alapos mosakodás nélkül, nagyon fontos, hogy sorunkra várva ne álldogáljunk félórákat a tusfülkék előtt. A fürdő kapacitásának a kérdése nem először szerepel a javaslatok listáján, de megoldani csak az utóbbi időben sikerült. A szociális kérdésekkel foglalkozó iroda még májusban megígérte, hogy talál megoldást. Ám egy kicsit elhúzódott a dolog. A fő azonban, hogy nagyobb a fürdő, hamarabb sorra kerülünk. Az üzem fejlődik, minden talpalatnyi helyre szükség van, ezért tartom dicséretesnek, hogy a fürdő megnagyobbítását nem tekintették mellékes kérdésnek, hanem a munkások igényeit kielégítő fontos szolgáltatásként kezelték. COSMA GHEORGHE, az előkészítő részleg dolgozója: Indítványoztam az év eleji közgyűlésen, hogy a műhelyek bejárata elé szereljenek meleg levegőfüggönyt, hogy se a műhelyben lévő levegő ne „szökjön meg“, se a hideg ne áradjon be. A javaslat természetesen februárban hangzott el. Mint megtudtam, a beruházási osztálynak áprilisig kellett volna választ adnia, mikor, hogyan oldódik meg a kérdés. Mind a mai napig azonban semmilyen választ nem kaptam, még csak annyit sem, hogy tanulmányozzák, stb. Július van, de hamarosan megint tél lesz, amikor újra rendkívül aktuálissá válik a műhelyek levegőcserélődésének, az emberek munkahelyi körülményeinek kérdése. Nem kellene addig várni... A VAGONGYÁRBAN is a javaslatok nagy része — több mint 250 a szekciógyűléseken és az üzemi szinten megtartott közgyűlésen — a termelés, a munka jobb és ésszerűbb megszervezésével, a megnövekedett tervfeladatok maradéktalan teljesítésének lehetőségével, a minőségi igények teljesítésével kapcsolatosan hangzott el. A belső szervezés és szállítás terén, a részlegek, műhelyek együttműködése terén vannak még tennivalók. De vannak olyan, a munka és életkörülményekkel kapcsolatos kérdések is, amelyek szintén foglalkoztatják a dolgozókat, és amelyeket a legmagasabb fórumokon, a dolgozók közgyűlésén is felvetnek. RIVIS AUGUSTIN, öntödei munkás: Az évek során számos szociális probléma megoldódott. Új, korszerű kantinétterem épült, az üzem területén elég jól ellátott büfék működnek. Az ebéddel kapcsolatban nincs is probléma. Viszont az uzsonna elfogyasztása — ami főleg nálunk, ön- A TERMÉKEK... 1 Folytatás az 1. oldalról Tvábbra is csak úgy tarthatják be üzemeink, ha azok tervezését, és gyártásba vételét szakaszokra osztják fel és a szakaszokra előirányzott tennivalókat pontosan elvégzik. A termékek minőségét döntő módon befolyásolja az előállításukra alkalmazott gyártástechnológia betartása és annak a műszaki fejlődésnek megfelelő javítása. Megyénk üzemei ezen a téren sem maradtak tétlenek. Eredményeket értek el az új, világviszonylatban is legkorszerűbb öntési eljárások bevezetésében, így az autó és traktor szürkevasalkatrészeinek 75 százalékánál új magkészítési eljárást alkalmaznak, s nagy súlyú öntvények esetében is megváltoztatták a technológiai eljárást, s ugyanezt tették bizonyos típusú golyóscsapágyak előállításánál is. A vegyiparban teljesen automatizálták a gyártási folyamatot, de új eljárásokat alkalmaznak a kötöttáruk gyártásánál, különösen ami az ujjak kötését illeti. És lehetne még sorolni az eredményeket. De a korszerű gyártási módok mellett még mindig találni gyárainkban olyan régi, elavult gyártási eljárásokat, melyek nem állnak a mai minőségi és termelékenységi szinten. Az is igaz viszont, hogy a vállalatokban még vannak olyan gépek, felszerelések, melyek miatt nem lehet teljes egészében alkalmazni az új gyártási eljárásokat, így például a Kudzsiron gyártott csiszológépek nem mindig biztosítják azt a pontosságot, amelyet ma a golyóscsapágyak méreteinél megkövetelnek, az említett gépeket gyakran a termelő kell utólag modernizálja, ha hasznukat akarja venni. Nagy jelentőségű a termékek jó minőségének biztosításában az is, hogy milyen próbának vetik alá, mennyire kísérik figyelemmel azok viselkedését a termelés félyámán. Tudott dolog, hogy minél komplexebb, minél korszerűbb egy gén vagy berendezés, annál inkább igényli az előállító vállalat garanciáját és műszaki ellátását. Ezt bizonyos ideig meg kell adni a vásárlónak. A tehergépkocsi- és traktorgyár az utóbbi két esztendőben jelentősen kiszélesítette és megszervezte mind a belföldi, mind a külföldi szervizhálózatát. Ebbe a tevékenységébe a legjobb szakembereket, a kiváló szaktudású és nagy tapasztalatú szerelőket vonták be, akik a vásárlónak nyújtott műszaki ellátás mellett, rendszeresen tájékoztatják üzemeinket a gépkocsik, illetve traktorok teljesítményeiről, valamint a közben keletkező géphibákról. E tájékoztatásoknak köszönhetően az üzemek főkonstruktőrei azonnal a legnagyobb operativitással intézkedhetnek a bizonyos rendszerességet mutató, gyakrabban felmerülő hibák okainak felkutatására és azok megszüntetésére. A termékek minőségének állandó javításáért kifejtett erőfeszítésében segíteniük kell a gyártó vállalatot nyersanyag szállító, félkész termék vagy kész alkatrészek előállításával kooperáló üzemeknek is. Ezzel kapcsolatban csak két példát szeretnék megemlíteni. Az első: a vlahicai kohászati üzemet a szecselevárosi Electroprecizia, mindhiába kéri, hogy az elektromotor-házakat feszültségmentesítse öntés után, s így szállítsa. Mivel ez nem történik meg, nagyon sok motortest selejtbe kerül a megmunkálás folyamán. Ugyancsak az Electroprecizia és a traktorgyár is kitartóan reklamálja a szebeni autóalkatrész-gyárban termelt rugók gyenge minőségét, de ebben az esetben is mindhiába. A termékek minőségének, versenyképességének állandó emelése megköveteli, hogy a pártszervek és -szervezetek, az üzemek, gyárak dolgozó bizottságai és tanácsai még nagyobb határozottsággal és felelősséggel kövessék nyomon azoknak az intézkedéseknek, határozatoknak gyakorlatba ültetését, melyeket a cél érdekében hoztak. a textilgyárban az év eleji közgyűlésen elhangzott 84 javaslat közül 55 bekerült a kollektív szerződésbe, 11 a műszaki intézkedési tervbe és 6-ot felterjesztettek a felsőbb szervekhez, ugyanis üzemfejlesztési, beruházási kérdésekkel voltak kapcsolatosak, amelyeket az üzem önerejéből megoldani nem tudott. A többi kérdésre helyben válaszoltak, helyben megoldották. Nemrégiben a textilgyári szakszervezet elnökével, VERES ECATERINA elvtársnővel beszélgettünk. Az üzemre háruló megoldásra váró összes problémákat, javaslatokat napirenden tartottuk. Rendszeresen elemeztük, hogyan foglalkoznak megoldásukkal a felelős, a megbízott személyek. Ezért a közgyűlés elé szép eredményekkel, emelt fővel áll ki a dolgozók tanácsa: egyetlen elfektetett, elhanyagolt javaslat sem terheli a lelkiismeretüket, valamennyit a lehetőségekhez mérten pozitívan oldották meg. DORA ELENA szövőnő: Javasoltam, hogy a segédmesterek számára is létesítsenek iskolaműhelyt, a szövődé egy részét jelöljék ki erre a célra. Indítványomat elfogadták, a gyakorlatba ültették. Ez felbátorít, hogy a hamarosan sorra kerülő félévi közgyűlésen újabb javaslatot tegyek, olyat, amely a termelést is, de a dolgozók javát is szolgálja. GANEA VASILE mester: Dant Teodor mesterrel együtt, azaz különkülön, de ugyanabban a problémában szólaltunk fel, éspedig a hazaisládák megfelelő raktározásának megoldását kértük. Megelégedéssel jelenthetem ki, hogy gyorsan és nagyon ötletesen oldották meg. CIBA CRISTINA munkásnő: A villamos- és autóbusz-közlekedés miatt nem egyszer késtünk el a munkából és megtörtént, hogy akik Vladimirescu vagy Horia községben laknak, lekésték az utolsó esti buszt, s gyalogolhattak éjjel 11-kor egy jó órát míg hazaértek. Javaslatomra az üzem ismételten és határozottan kérte a közszállítási vállalatot, hogy jobban egyeztesse a járművek órarendjét az üzem váltásrendjével. A közbenjárás nem maradt hatástalan, az autóbuszok menetrendje most megfelelő, csak a villamosokkal van még baj, nincs belőlük elég, nem közlekednek pótkocsis villamosok a csúcsforgalmi órákban, ennek ellenére az elmúlt időszakhoz viszonyítva a közszállításban is mutatkozik javulás. ötletszerűen ragadtunk ki néhány kérdést a sok száz közül, amelyek a dolgozók közgyűlésein elhangzottak és amelyek — mint a fentiekből kiderült — nagy részükben megoldódtak. Természetesen akadnak még megoldásra váró javaslatok, olyanok, amelyek meghaladják egy üzem, vállalat lehetőségeit, de olyanok is, amelyek egy vagy több ember gondoskodásától, lelkiismeretes munkájától függnek. Az a tény, hogy az év eleji javaslatok nagyrésze nem maradt papíron, hogy a gyakorlatban a köz és az egyén javára megvalósultak, ösztönzően hat a dolgozók kezdeményezőkészségére s növekszik ezáltal a kollektív vezetési formába, a közgyűlés hatékonyságába vetett bizalom. Baktai Etelka ÚJABB SZERZŐDÉSEKET KÖTÖTT a napokban az ARCOM román építőipari vállalat külföldi partnerekkel tanulmányok és tervrajzok elkészítéséről, építő-szerelő munkákról, valamint építőanyagipari felszerelések és gépek szállításáról. Az ARCOM nagy szállodát tervez Zair Köztársaság fővárosa, Kinshasa számára. Timmendorfban (Németország SZK) pedig egy modern szállodát épít. — Mi újság Kovászna megye turisztikai életében ? Tanásdy Emil, megyei turisztikai igazgató válaszol: — Közismert, hogy az év elején átadtuk Kovásznán a használatnak a 245 helyes gyógyszállót. — Oda azonban csak orvosi beutalóval lehet bejutni... — Amikor telt ház van. Június közepéig csak 30—35 százalékos volt a kihasználási fok. Azóta megközelítettük a 100 százalékot. Ha olykor üres ágyak maradnak fenn, szállást lehet kapni beutaló nélkül is... — Hogy-hogy nem használták ki kezdettől fogva az egészségügyi szervek e drága létesítményt ? — Igaz, maga a szálloda elkészült határidőre, de a vele egybeépülendő balneológiai kezelőintézet még nem. — Mi ennek az oka? — Felsőbb egészségügyi fórumok az eredeti terveket menet közben módosították. Többek közt a kezelőintézetet egy másik, most épülő szállodával is egybekötik és iszapfürdővel is kiegészítik. A módosítások mind ésszerűek. — És addig mi történik a beutaltakkal ? — Idén még a régi kovásznál fürdőt használják, mely e szálloda mögött van, és a régi szívgyógyászati kórházban kezelik őket is. — Nagyon sokat írt már a sajtó az új sepsiszentgyörgyi nagyszállóról. Kívülről impozáns, gyönyörű, késznek látszik. Miért nem adják át a használatnak, hiszen a megyeszékhelyen jóformán alig lehet szobát kapni, amióta — véleményünk szerint túlságosan is gyorsan — irodákat rendeztek be a régi szállodában ? — Az új nagyszállót augusztus 15-én átadjuk. Valóban kész van, csak belső simítgatások maradtak hátra. Nem szerelték azonban fel a szálló szennyvízátemelő telepét és vízszivattyú állomását. A város új közüzemi hálózata ugyanis csak 1974-ben készül el, s a jelenlegi vezetékek és csatornák nem alkalmasak egy ilyen magas épület kiszolgálására. — A tervezésnél ezt nem látták előre ? — Nem vettem részt a tervezésben. A transzformátorelemek sem készültek el idejében a villamosberendezésekhez. Igaz, azokat a bailetti-i gyár szállítja, az is fiatal üzem, a fiatalságnak meg ugye néha sajátja a pontatlanság. — Szóval, a főszezon derekáig jobb a környéken szállást keresni az utazóknak. Szerencsére van bőven a megyében kisebb szálló, kemping. Azokban mi újság ? — Málnás, Élőpatak, s a többnek is teljes kapacitással működnek. Bibarcfalvát teljesen felújítottuk: hideg, meleg strandot, büfét. A hideg fürdő 300, a meleg naponta 150 személyt tud befogadni. Igen örvendünk ennek az eredménynek, mert a környék nehéz munkát végző bányászainak megfelelő üdülést nyújthatunk. — A szentgyörgyi strandot annak idején elvitte az árvíz... Most, az állomás melletti kiöntéses területen, egy csónakázó tavat létesítettek, amit egyelőre a gyermekek használnak ki autóbelső gumikkal... Ezen kívül maguk a szentgyörgyiek hol pihenhetnek ? — A közeli Súgás fürdőn, azt is teljesen rendbe tettük. Kis strandja van, és újjáépítettük a vendéglőt is. — Mi újság Bálványoson, a megye leghíresebb, s az országnak gyógyvizekben talán legváltozatosabb fürdőhelyén ? — Egész szezonra már foglalt ott minden hely. Különben ott is sok javítanivalónk volt és van is, mert a nagy savtartalmú gyógyvizek a betont szétmarják, a fa rongálódik, korhad s nagy kárt okoztak utóbb a felhőszakadások. De mindent rendbe tettünk és rendbe teszünk. — A büfé ? — Igen, az zárva tart, mert el kellett bocsátanom a büfést. Rendetlen, megbízhatatlan volt. — Furcsa, hogy nem lehetett azonnal mással helyettesíteni... S úgy tudom, megbírálták önöket, hogy Málnáson nincs szórakozási lehetőség, nincs hol táncolni, nincs művelődési élet. — Ez igaz is. De nem csak rajtam múlik. Honnan szerezzek most egyszeriben egy zenekart? Csak öt hónapja dolgozom az igazgatóságon. Elődöm sok megoldatlan kérdést hagyott hátra. — Hogyan oldódott meg a kérdés a torjai tüdőszanatóriummal, amely Bálványos mellett van? Nem jelent ez némi veszélyt a nyaralóknak? — De jelent. Főleg a gyerekek számára, akik ellenőrizetlenül behatolhatnak a fertőzött területre... — A megoldás? — Sok szülő a gyerekeit is magával hozza. Nem küldhetem haza a létszám feletti gyerekeket, pedig most is van 37 belőlük... És hancúrozásaikkal nagyon zavarják a pihenésre vágyókat. Ugyanis Bálványos-fürdő mindenek előtt az idegkimerültségben, vagy ideggyengeségben szenvedők részére javallt. — Nem úgy értettem... Mi legyen a tüdőkórházzal? — Egyik legfontosabb gyógyintézményünk. Az ő szempontjukat tekintve kitűnő helye van. És hol adhatnánk nekik még egy ekkora épületet és ilyen környezetet? — S nem lehetne akkor Bálványost mindenestől átadni a tüdőszanatóriumnak? — Gyógyászatilag ők nem aknázhatják ki, mert elsősorban más betegségek kezelésére alkalmas. — Mi akkor a megoldás? — Reméljük, ezt a felsőbb szervek találják meg. — Mi meg azt reméljük, hogy a turisztikai igazgatóság mindent megtesz a szigorú egészségügyi biztonságért, a fertőző terület elhatárolásáért, és azért, hogy a gyógyforrásokat higiénikus kifolyócsövekkel lássák el, ne kelljen az ivóedényeket beléjük meríteni. — Igen... Noha, az ottani orvos elsősorban a környék flórája és faunája iránt érdeklődik...., mi azért igyekszünk mindent megtenni, s kérjük a sajtót, hogy támogasson. — Természetesen. A mi célunk is a támogatás, s csak népszerűsíteni szeretnénk az igazgatóság erőfeszítéseit. A kérdésre majd az évad végén visszatérünk, hogy a jövő évadra esetleg tekintetbe vehessék megjegyzéseinket. Szőcs István „MI A MAGUNK RÉSZÉRŐL... // BIZONYÍTANAK A SZÖVETKEZETKÖZI TÁRSULÁSOK • Héderfája és Korodszentmárton összefog • Diófaliget 550 hektáron • Út a magas hozam felé, út a jövedelmezőséghez Erdőszentgyörgyön két alakuló jegyzőkönyve is van az újonnan létesített gyümölcstermesztési társulásnak. Az első jegyzőkönyv április első napjaiban íródott és azt rögzíti, hogy négy szövetkezet (Erdőszentgyörgy, Makfalva, Havad és Kibéd) társul. A cél: „a vidék nyújtotta gyümölcstermesztési lehetőségek kiaknázása“. A második jegyzőkönyv három héttel később már a „terepen“ rögzíti a társulás első ténykedését: a közös telepítést. Lehet-e ennél tartalmasabb alapító okmány? Aligha... Az erdőszentgyörgyi gyümölcstermesztési társulás csak egyike azon kezdeményezéseknek, amelyek az idei tavaszon országszerte „kirügyeztek“. A létesítésében viszont kétségtelenül sok a sajátos. Az egyik ezek közül az a tény, hogy ellentétben az állattenyésztési társulásokkal, a szövetkezésnél nem követték a szövetkezetközitanácsok övezetét, hanem az egységes mikroklíma volt a határvonal. Makfalva és Kibéd a szovátai szövetkezetközi tanácshoz tartozik, Havad viszont Erdőszentgyörgyhöz. Szomszédos egységek lévén, e társulás gyümölcstermesztési övezetként nagyon is egy. A másik sajátosság a szakosodási irány. Az eddig létesített társulások döntő többsége az almatermesztés fejlesztésére szakosodott, ám az erdőszentgyörgyi célkitűzés egészen más. Az 1500 hektáros gyümölcsös „dísze“ az 550 hektárt képviselő diófaliget lesz. Azaz máris az, hiszen a makfalvi övezetben nagy területet foglal el a diófa, és a tavasz folyamán további 65 hektárt ültettek be. Túl a diótermésen, e telepítés nemzetgazdasági jelentősége is igen nagy. A diófa viszont közismerten csak évek múltán terem. A jövedelmezőség biztosítása szempontjából tehát gondolni kellett olyan telepítésekre is, amelyek rövid időn belül jövedelmezőek. Nos, a szövetkezetközi társulás keretében valóban sajátos módon oldották meg a telepítést Országos viszonylatban is ritkaságszámba megy például az itt létesített málnás. A külföldről beszerzett szaporítóanyagból a meglévő málnást további 22 hektárral bővítették ki, így most már ötven hektáron szüretelnek. A bótermő kerti málna termesztése nyilván kapcsolatban van a marosvásárhelyi konzervgyár szükségleteivel. A feketeribizli nagyüzemi termesztése ma már nem újdonság, új fajták bevezetésével viszont e tekintetben is történt előrelépés. Az erdőszentgyörgyi társulás gyümölcsöseiben további specialitást jelent az áfonya termesztése, sőt a birsalmás szomszédságában nagyüzemi szinten termelik a somot is. A szakosodás újból a társulás és a feldolgozóipar kapcsolatára, együttműködésére utal. S ha ezt még kiegészítjük azzal, hogy a gyümölcstermesztésben járatos és a szakmáért élő-haló szakembert bíztak meg a társulás szakmai vezetésével, akkor nyugodtan leírhatjuk : gazdag lesz itt a szüret. Elsősorban azért, mert az erők koncentrálásával olyan beruházásokat eszközölhettek, amelyeket külön-külön egyik szövetkezet sem valósíthatott volna meg. S ha már a telepítéseknél tartunk, meg kell említenünk, hogy a tavasz folyamán marosvásárhelyi diákok vakáció idején ültették el a málna- és feketeribizli-töveket és amolyan patronálást is vállaltak a gyümölcsös felett .Amire nyilván szükség is lesz a szüret során) Erdőszentgyörgyön kívül, szintén a Küküllő mentén, még egy társulás létesítése érdemel figyelmet. Héderfája és Korodszentmárton szövetkezése révén megalakult a megye első szőlőtermesztési társulása. Az első, hiszen a vidéken további lehetőségek vannak a tájegység kínálta lehetőségek messzemenő értékesítésére. Az itteni szövetkezés első bizonyítványa különben szintén jeles, mivel hiánytalanul teljesítették a tavaszra kitűzött telepítési tervet. Túl ezen, Héderfáján most arra készülnek, hogy a szőlőtermesztés, a gazdálkodás színvonalának emelésével utat találjanak a jövedelmezőség felé is... A Maros megye szövetkezetközi társulásaiban tett látogatás tapasztalatai tehát egyértelműen kedvezőek. Így van ez, ha helyenként és esetenként még sokat is kell tenni azért, hogy a mindennapi tevékenységben jól értékesítsék azokat a lehetőségeket, amelyek a társulásból fakadnak. Ez természetesen feltételezi a szövetkezetek és a társulások jó kapcsolatát is, annak a felismerése révén, hogy bár önállóan gazdálkodnak, a cél közte. Flóra Gábor (David Iones felvétele) Szamosudvarhelyt a tavasszal épült fel Szilágy megye második palántaszaporító és zöldségtermesztő üveg- és fóliaház komplexuma. Az ültetőanyag értékesítése után nagyobb mennyiségű karalábét, káposztát forgalmaztak a kereskedelmi hálózatban, s nemrég megkezdték a paradicsom szállítását. A gondos növényápolás következtében, a termés felbecslése szerint, az első termesztési ciklusban a tervezett 40 000 kilogramm helyett 60 000 kilogramm paradicsomot szednek le hektáronként. ELŐRE 3. oldal — BÜNDIG LEHET... (Folytatás az 1. oldalról) szállítmányokat kért, a Német Demokratikus Köztársaság-beli cégek pedig a határidők előre hozását szerették volna elérni. S mi ezzel egyetértettünk. Csak ennyi az egész... Nagyon jól tudom, jól tudja mindenki, hogy egyáltalán nem ilyen egyszerű. Legalábbis az ide vezető út. Mert egy ilyen válaszban az is benne van, hogy a munkaközösség alkalomadtán erőinek meghatványozására is képes, hogy az évek folyamán olyan szellemi és fizikai energia halmozódik fel, amelyre bármikor lehetne számítani, amit érdemes kamatoztatni. Hadd tegyük hozzá: a nemzetgazdaság nagyra értékeli a Balarita kollektívájának erejét, képességeit. Szeptember végén a város új,a zágotai út mentén kialakuló iparnegyedében újabb kapacitások átadása, újabb profilgazdagodás jelzi ezt a bizalmat. A hidropneumatikai felszereléseket gyártó részleg beindulása még jobban kihangsúlyozza a szebeni gyár finommechanikai jellegét, még inkább lehetőséget teremt a munkaközösség tapasztalatának értékesítésére. Az exportfeladatok jelentős túlszárnyalása csak egyik vetülete a kimagasló eredményeknek, amelyekkel a munkaközösség Augusztus 23 közelgő napját köszönti. Az 1000 lej áru előállítására fordított költségeket több mint 40 lejjel sikerült csökkenteni a félév folyamán, az értékesített árumennyiség hét millió lejjel volt nagyobb az előirányzottnál, a jövedelmi tervnél a túlteljesítés értéke meghaladta a 800 000 lejt Szinte nincs az évi vállalásoknak olyan mutatója, amelyet a kitűnő szebeni munkaközösség ne teljesített volna túl már az első félévben. A felszabadulási évforduló küszöbén egyre jobban kibontakozó munkaverseny, a hidropneumatikai részleg oly nagyon várt — rövidesen esedékes — beindulása jó alkalomnak bizonyul az újabb erőpróbákhoz, az újabb eredményekhez.