Előre, 1973. november (27. évfolyam, 8081-8106. szám)
1973-11-01 / 8081. szám
• TERMÉSZET • EMBER • TUDOMÁNY • TERMÉSZET • EMBER • TUDOMÁNY • MUNKATÁRSUNK MEGKÉRDEZTE: HOGYAN SZÜLETETT MEG A HAZAI ALUMÍNIUMÖTVÖZET ? Válaszol OCTAVIAN PLETTER mérnök, a Ritka- és Színesfémipari Tervező- és Kutatóintézet (IMNR) ötvözet-laboratóriumának vezetője Az Országos Pártkonferencián Nicolae Ceausescu elvtárs az ipar előtt álló feladatok között felsorolta nyersanyagaink és termékeink jobb hasznosításának szükségességét. „Határozottan olyan irányt kell szabnunk az ipar struktúrájának — mind a jelenlegi ötéves tervben, mind a következő ötéves tervekben —, hogy az minél nagyobb mennyiségű komplex munkát megtestesítő terméket gyártson“ — szögezte le. A hazai alumíniumipar rövid, de annál gazdagabb múltra tekinthet vissza, a timföldgyártás 1965-ben indult meg, akkor lépett működésbe az első alumíniumkohó. Az elmúlt években Slatinán működésbe lépett egy alumíniumfeldolgozó üzem is, így lehetőségünk van arra, hogy az alumíniumot feldolgozott állapotban használjuk fel itthon és adjuk el a világpiacon, s fokozatosan csökkentsük a behozatalt. Az alumíniumot a feldolgozás folyamán nem tisztán, hanem ötvözetei formájában használja az ipar, mivel csak így felel meg a vele szemben támasztott követelményeknek. Az alábbi beszélgetés az aluminium ötvözetek előállításának hazai problémáiról és eredményeiről szól. » Milyen általános műszaki problémák elé állítja az aluminium ötvözetek gyártása a szakembereket? — Az alumíniumot elsődleges, ipari aluminium — közhasználatú nevén kohóaluminium — formájában dolgozza fel iparunk. A felhasználásra kerülő kohóaluminium tisztasága hétféle, kezdve a 98 százalékostól egészen a 99,8 százalékos tisztaságúig. Az elektromos huzalok számára készülő aluminium például 99,5 százalékos tisztaságú. Az ipari, föfényes elektrolízis útján, a timföldből gyártott aluminium általában nem haladja meg a 99,8 százalékos tisztaságot. Az aluminium ötvözeteket vagy öntvények, vagy képlékeny alakítással gyártott félgyártmányok — rúd, huzal idomok, lemezek, szalagok — formájában hasznosítjuk. Az alumíniumnak fémekkel és egyes esetekben nem fémekkel való ötvözése következtében olyan ötvözeteket kapunk, amelyeknek a tulajdonságai lényegesen felülmúlják az alumíniumét. Az alumínium ötvözeteket szakaszos csapolással gyártják, a rakomány lehet néhány kilogramm és lehet több tíz tonna súlyú, a kemencék teljesítő képességétől függően. Maga a folyamat az alumíniumnak és az ötvözőnek az ötvöző fürdőben való feloldása folyamán megy végbe. — Milyen elemeket használnak ötvözésre? — A legfőbb ötvöző elemek a következők: réz, szilícium, magnézium, horgany, mangán, nikkel, titán és króm. Ezeket az elemeket bizonyos sorrendben adagoljuk az olvadt aluminium fürdőbe, szem előtt tartva azt a szempontot, hogy a hőmérséklet lehetőleg maradjon alacsony. Az elemeket előötvözetek formájában adagoljuk, ezek az aluminium és a soron következő elem relative koncentrált, bináris ötvözetei. — Egy konkrét példa talán könnyebben érzékelhetővé tenné az előötvözet fogalmát és használatának szükségességét . Például az ATSI6CU4 — hat százalék szilícium és négy százalék réz — összetételű öntészeti ötvözetet úgy állítjuk elő, hogy a plusz 660 Celsius foknál magasabb hőmérsékletű, olvadt aluminium fürdőbe 12 százalék szilíciumot tartalmazó aluminium előötvözetet oldunk fel. Ez az előötvözet 649—760 Celsius fokon olvadt, míg a szilícium olvadási pontja 1423 Celsius fok. Az előötvözet olvadáspontja tehát lényegesen alacsonyabb mint az ötvöző elemé. Az alacsonyabb olvadáspontú fém fölmelegítése nyilván olcsóbb, s technikailag is könnyebben megoldható. Használnak-e előötvözetet az alumínium olvadáspontjához közelálló olvadáspontú elemek adagolásánál? — A horgany és a magnézium olvadáspontja közeli az alumíniuméhoz, ezért ebben az esetben nem használunk előötvözetet. De térjünk rá egy másik problémára, amelyet szintén meg kellett oldani az aluminium ötvözetek gyártásánál. Közismert, hogy a jó minőségű, nem ötvözött kohóaluminium csupán két százalék szenynyeződést tartalmaz. Az ötvözés eredménye részben attól függ, hogy mennyire tiszta a folyamathoz használt kohóaluminium. Továbbmenve az alumíniumnak vassal, rézzel vagy mangánnal való ötvözetei általában több mint egy százalékot tartalmaznak ezekből az elemekből. A szilicium, magnézium, nikkel, ólom, bizmut aránya 0,5 százalék, a krómé 0,4, a horganyé 0,3, a kobalté 0,2, a cirkóniumé 0,1, a herriliumé 0,01 százalék. Az ötvöző elemeknek az adagolásánál — amint említettem — el kell kerülni az olvadt aluminium fürdő hőmérsékletének a növekedését, valamint a fémközi, nehezen olvadó összetevők jelentkezését. — Hogyan kerülhetők el ezek a jelenségek? — Ezek elkerülésének módjai a következők: az olvadt fémfürdő védelme az oxidálódással szemben, amelyet úgy érünk el, hogy a fémfürdő tükrének a felületére deszhidratált, alkálikus fluoridokból és kloridokból védőréteget adagolunk; kiküszöböljük a nedvességforrásokat, hogy megakadályozzuk monoatomikus hidrogén képződését az aluminium fürdőben; igyekszünk minél finomabb szerkezetet létrehozni a szilárdulási folyamat alatt, amely igen lényeges az ötvözetek gyártásánál; s végül a fémet meghatározott időn át az előírt hőmérsékleten tartjuk. — Említette, mennyire fontos, hogy az aluminium ötvözet struktúrája finom legyen. Milyen változások történnek az alumíniumkristályban az ötvözök hatására? — A tiszta aluminium szabályos lapközepes kristályokból épül fel. Az ötvöző fém atomjai helyenként, bizonyos elosztásban helyettesítik az aluminium atomokat a kristályrácsban. A monoatomikus hidrogén atomjának átmérője olyan kiesi az alumíniuméhoz viszonyítva, hogy elfér az atomok közötti résekben is, vagyis bármilyen elhelyezkedésben létezhet a kristályrácsban szabályosan elhelyezkedő aluminium atomok között. Mindezekből következik, hogy az idegen elemek jelenléte megzavarja a kristályszerkezet térbeli rendjét egészen a szilárd állapotban való oldhatóság határáig. A jelenség ellenőrzését az elektromos fajlagos ellenállás váltakozásának a mérésével végzik, összhangban az elektronikus ultramikroszkópikus megfigyelésekkel és a röntgensugarak kis szögű eltérítésével. Az alumínium-feldolgozásról szóló írásokban gyakran találkozunk az alakítható ötvözet és az öntészeti ötvözet kifejezéssel. Mi jellemzi az egyiket és mi a másikat? — Az öntészeti ötvözeteket öntött alkatrészekhez használják, s olyan jó öntési tulajdonságokkal kell rendelkezniük, mint például a folyékonyság minimális túlmelegítéssel, s kisméretű zsugorodás a megszilárdulásnál. Az alakítható ötvözetek, akárcsak a kohóaluminium vagy a tisztított aluminium olyanok, amelyekből képlékeny alakítással és hőkezeléssel állítják elő a különféle alkatrészeket. A képlékeny alakításhoz tartozik a kisajtolás, a hengerlés, a sodronyhúzás, a hajlítás, a szabad- vagy formában történő kovácsolás. — Mit jelent az, hogy az alakítható ötvözetek öntését folyamatosan végzik? — Az aluminium és az alakítható aluminium ötvözetek folyamatos öntése a fémnek vízzel hűtött kristályosítón való átfolyatásával történik, amelyből a megszilárdult anyagrudat úgy távolítják el, hogy a megszilárdulási övezet a kristályosító magasságához viszonyítva állandó legyen. A fekvéstől függően léteznek függőleges és vízszintes kristályosítók. Ilyen folyamatos öntőgépek hazánkban is működnek a slatinai Aluminium Kombinátban. — Mi határozza meg a folyamatosan öntött rudak minőségét? — A folyamatosan vagy a félfolyamatosan öntött rudak minősége tömörségüktől függ, hólyag és oxidzárvány mentességüktől, amelyet ultrahang segítségével vizsgálnak. A minőséget meghatározó tényező még a szemcsék nagysága, a szerkezeti homogenitás és az öntött rudak felületének állapota. — Mitől függ az öntvény szerkezeti homogenitása? — A maximális homogenitás, vagyis egyöntetűség attól függ, hogy az ötvözőnek a szilárd alumíniumban lévő eloszlása a lehető legegyenletesebb legyen. A gyakorlatban a nagyobb darabok és az öntött tuskók, általában változó öszszetételű, inhomogén szerkezetet mutatnak. Ezeket homogenizáló hőkezelésnek vetik alá. Ennek célja az, hogy az ötvözetben az öntés után található kisebb-nagyobb egyenlőtlen eloszlású és nagyságú ötvöző elemek vagy szennyeződések minél egyenletesebben oszoljanak el az alumíniumban, szűnjék meg a szerkezet inhomogenitása, és szűnjenek meg az ebből következő belső feszültségek. Az alumíniumötvözeteket két csoportra osztjuk, aszerint, hogy hőkezelhetők-e vagy sem. A hőkezeléssel jelentősen nő a fém szakítószilárdsága és rugalmassági határa. A feszültségcsökkentő hőkezelést olyan alkatrészeknél alkalmazzuk, amelyek méreti pontossága működési szempontból lényeges. A belső feszültségek a képlékeny alakítás ég hajlítás és általában megmunkálás — során keletkeznek, ekkor elméletileg a fém kristályszerkezetében hiányok és lineáris hibák mutatkoznak, amelyeket diszlokációknak neveznek. Ezeket részben meg lehet szüntetni a feszültségcsökkentő eljárásokkal. Melyek a hazai eredmények az aluminiumötvözetek előállításában? — Hazai eredményeink közé tartozik az alumíniumipar világszerte elért eredményeinek alkalmazása a hazai viszonyokra: eredeti eljárások kidolgozása és a meglévők továbbfejlesztése.A konkrét eredmények között megemlíthetjük a szekunder aluminium ésszerű felhasználásának a megoldását, az aluminiumhuzal és -lemez folyamatos öntésének és hengerlésének megoldását és az alumíniumiparhoz szükséges segédanyagok hazai előállítását, ez utóbbiak között felsorolhatom a grafit elektródák és az aluminium elektrolíziséhez szükséges más anyagok előállítását. Kovács Erzsébet VANNAK-E ROVARPARAZITA GOMBÁK ? KEREKES JÁNOS nagyváradi középiskolás olvasónknak válaszol munkatársunk PUSKÁS ATTILA: Mindennapi megfigyelésünk: alig röppennek fel a legyek, röptük lassú, nehézkes lesz. Itt-ott elpusztult egyedeket látunk, olykor tömegesen. Az őszi nedves, hűvös időjárás jelentősen legyengíti a meleg zúgokat ellepő, visszavonuló legyeket. Megfigyelésünk ha tüzetesebb, a legyengült rovarok egyikén-másikán penészt veszünk észre. A rovarok megpenészesedését (nemcsak a legyekét, hanem úgyszólván valamennyi fajt, szöcskéket, tücsköket, szúnyogokat, levéltetveket, hernyókat megtámadhat) rovarparazita gombák okozzák. Ahhoz azonban, hogy a fertőzés általánosabb méretet ölthessen, a levegő magas párateltségére (sőt, cseppfolyós vízre) valamint viszonylag alacsony hőmérsékletre van szükség. Bár a jelenség rég ismert, számításba is jött felhasználása a kártevők biológiai leküzdésében, de nehézséget okozott az egyedek térbeli távolsága, úgy hogy eredményesen csak nagy egyedsűrűség esetén használható fegyver. Legeredményesebben a lucerna- és burgonya levéltetveken pusztító Entomophora aphidis gombát tanulmányozták. Megállapították, hogy ha a levéltetvek populáció-maximuma egybeesett a bőséges esőzést követő lehűléssel 69 százalékos volt a fertőzöttség. A legyeket parazitáló Entomophora muscae már jóval kisebb, 1—8 százalékos gyakorisággal fordul elő. Ezek a gombák közeli rokonai a közismert penészgombáknak (Mueor), hosszú fonalaik (mycellium) rövidebb fonaltestekre tagolódnak a rovar belsejében; a kinövő nyeles, ún. konidiumtartók sűrű, fehér réteggel vonják be a rovart. Ezeken fejlődik, mint egy gombostű fejecske a konidium (szaporítósejt). Kis távolságra eltövődik, s kocsonyás, tapadó burka lehetővé teszi, hogy akár egy más rovar testén, akár egy tárgyon megragadjon. Az újonnan fertőzött állaton a konidium csiratömlőt hajt, benő az állat testébe, s a nagytömegű képződött fonalhálózat a rovar fehérjéjével táplálkozik. Az anyarozzsal rokon Cordyceps gombák szintén rovarokon élősködnek, a sűrű fonalszövedékbe (stromák) tömlősspórák láthatók. Olykor nyeles konidiumok emelkednek az át-meg átszőtt test fölé. Javarésze bogár- és lepkelárvákon élősködik, de gyakori a legyeken, hangyán, lótetűn. Eltérően az Entomophora fajoktól a strómák színesek lehetnek. Pl. a legyen élősködő Cordyceps dipterygena strómája pirosas-krémszínű. Rövidre fogott ismertetésünk egy ma még alig alkalmazott ága a biológiai védekezésnek. A természetben a népes populációk gradáció összeomlásánál van gyakorlati jelentősége, akárcsak a baktérium, vagy vírus okozta fertőző betegségeknek. Hátránya, akárcsak az utóbbi időben tanulmányozott és alkalmazott granulózisvírusos fertőzésnek az almamoly lárváinak pusztításában, abból ered, hogy az egyedek gyakori kapcsolatát, találkozását feltételezi, ami nélkül nem adható tovább a fertőző csira. A HOSSZÚ ÉLET CSODASZERE-E A KEFÍR ? KONCZ GÉZA marosvásárhelyi olvasónk a kefir fogyasztásának jótékony hatására hívta fel figyelmünket. Más helységekből is kaptunk leveleket olvasóinktól, amelyekben szintén a kefir iránt érdeklődnek, azt tudakolják, hogy valóban a hosszú élet csodaszere, s igaz-e az, hogy annyiféle betegséget gyógyít. Utánanéztünk az egészségügyi szakkönyvekben és a következőket válaszolhatjuk olvasóinknak: A kefir, akárcsak a szintén kedvelt joghurt és aludttej, baktériumok hatására keletkezik. Apadásukhoz más-más baktériumok járulnak hozzá, amelyek azonban mind a tejsavbaktériumok közé tartoznak. A kefir alvadását a Lactobacillus caucasicus és egy élesztőgombafaj idézi elő, ez utóbbi kevés alkoholt erjeszt. A kefir fogyasztása kedvezően hat az emésztésre és ezért egészséges, de meg kell jegyeznünk, hogy a három napig erjesztett kefir fékezi a bélműködést. A kefir fogyasztása kedvezően befolyásolja az ember bélrendszerének baktériumegyensúlyát, a kefir savanyúvá teszi a béltartalmat és ezzel kedvező viszonyokat teremt a hasznos baktériumok elszaporodására — ezek termelik például a szervezet számára nélkülözhetetlen B és K-vitamint — és egyben gátolja a káros baktériumok szaporodását, mivel számukra a kefir teremtette savanyú közeg ártalmas. A kefir tehát segíti az emésztést, s így nagy szolgálatot tesz az emberi szervezetnek. Magában azonban egyetlen betegségnek sem csodaszere. Jó hatását magyarázza meg az a tény, hogy a megfelelő bélműködés esetén a szervezet ellenállóbb és a károkozókat könynyebben leküzdi. A kefir életmeghosszabító hírét annak köszönheti, hogy a hosszúéletű kaukázusi népek napi eledele. A hosszú élet titka azonban sokrétű, nem magyarázható csupán egyetlen élelmiszer fogyasztásával. A titkok között szerepel a tiszta hegyi levegő, a nyugodt élet, a szokások, az örökletes tényezők s még sorolhatnánk az okokat. A kefirt tehát — ha csak az orvos mást nem tanácsol — mindenki saját egészsége hasznára fogyaszhatja, de ne várja azt, hogy csupán kefir fogyasztása megszünteti vérszegénységét, légcsőhurutját vagy reumáját. MÉG EGYSZER A BAKTÉRIUMOKKAL TÖRTÉNŐ ÉRCFELDOLGOZÁSRÓL VERESS JÓZSEF bányamérnöktől kaptuk a következő levelet: A mai információözön közepette a fejlődés gyors üteme gyakran változtatja az adatokat. Az Előre ez év október 18-i számában megjelent Ércfeldolgozás a baktériumokkal című cikket a következőkkel egészítem ki: A fejlett országokban már évek óta működnek nagy termelőképességű bányák láthatatlan munkatársaink segítségével. Többek között az Ural hegységben, a gyektyárszki rézércbánya. Azonkívül az USA-ban, Ausztráliában, Kanadában, Portugáliában. A gyektyárszki kísérleti bányában már 1964-ben termeltek ki ezzel a módszerrel. 40 tonna rézérzet, körvonalazva a kitermelés-dúsítás technológiáját. A nem kísérleti bánya 1970 óta működik, a teljes tervezett kapacitással. Egyes szakemberek szerint ma a világ rézérckitermelésének a közel egyharmadát baktériumok segítségével végzik. A baktériumok „hasznosak lehetnek az arany kitermelésében is“ olvassuk a cikkben. Ez már bebizonyított tény a francia, a szovjet és több amerikai kísérlet alapján. Több aranynyelő baktérium ismeretes. Többek között a penészgombák, spórás mikroorganizmusok egyes fajtái képesek a „táplálékként“ feloldott arany 98 százalékát magukra kicsapódtatni, tehát aranyozzák magukat. A francia kutatások fényt derítettek arra is, hogyanoldódik fel a tengerek vizében ez a nemesfém, amelyet a „királyvíz“ is nehezen old. Egy megfigyelés alatt tartott aranytartalmú folyami homoktelepből a baktériumok 250 nap alatt a folyókba és onnan az óceánba juttatták az arany 80 százalékát. Tehát a baktériumok munkájával magyarázható, hogy e nehezen oldható fém ennyire el van terjedve, jobban mondva szét van szórva az elemek világában. Tehát nem „lehet“, hanem bizonyos, hogy a baktériumok beleszólnak az aranybányászatba is. A cikk szerint a Thiobacillus thioxidans-t 1921-ben fedezték fel. A szakirodalomban megemlítik, hogy leírásuk megtalálható a múlt század végén megjelent egyes biológiai szakkönyvekben is és már akkor megállapították, hogy e baktériumok részére a vas nem táplálék, hanem inkább „levegő“. De ez kevésbé lényeges. Fontos, hogy a mai bánya-mikrobiológia már elég szilárd alapokon áll. Ezért tartottam szükségesnek szóvá tenni a fentieket. VÁLASZOLUNK OLVASÓINKNAK KOLOZSVÁRI EREDMÉNYEK AZ ULTRAAKUSZTIKA GYAKORLATI ALKALMAZÁSÁBAN Egyre többet hallunk és olvasunk egy új tudomány, az akusztika és ennek egyik ága, az ultrahang-kutatás rohamos fejlődéséről, valamint gyakorlati alkalmazásáról. Fémek belső hibáinak kimutatása, oxidációs és kristályosítási folyamatok gyorsítása, fémtisztítás, forrasztás, hegesztés vagy fúrás, a közönségesen nem keveredő folyadékok öszszekeverése, fémeknek folyadékban való diszpergálása, ötvözetek tökéletes összekeverése, szuszpenziók kicsapatása, nagy molekulájú anyagok lebontása vagy felépítése; mindezekre alkalmas az ultrahang, de eredményesen hasznosítják a mezőgazdaságban és a gyógyászatban is. Az ultrahang e sokrétű hasznosítása — amit konkrét kísérletek százai és ezrei hitelesítenek — egyben azt is szükségessé tette, hogy a felsőfokú szakoktatásban nagyobb hangsúlyt helyezzenek rá, így a Babeș—Bolyai Tudományegyetem fizikai karának hallgatói az új oktatási program alapján két ilyen vonatkozású előadássorozaton mélyíthetik el szaktudásukat, az ultrahang technikai alkalmazása, valamint a molekuláris akusztika című szakelőadásokon. Nem véletlen, hogy a kolozsvári egyetemen indult be ez a két ultrahang-kurzus. Itt az ultrahang-kutatásnak komoly hagyományai vannak. A dr. Ausländer Dezső egyetemi előadótanár által létrehozott és irányított ultrahang-kollektíva immár 12 éve rendszeresen foglalkozik ultrahang-kutatással, és eredményeikre, amelyekről hazai és külföldi tudományos fórumokon, kongresszusokon beszámoltak, felfigyeltek külföldön is. A fizikai fakultás mechanika, hőtan, akusztika tanszéke mellett működő ultrahang-kollektíva tudományos tevékenysége három, szorosan összefüggő problémakört ölel fel: mindenekelőtt az alapkutatást, majd az ultrahang gyakorlati alkalmazásának különféle lehetőségeit kidolgozó tevékenységet és végül mind az alapkutatáshoz, mind az alkalmazott kutatáshoz szükséges készülékek előállítását. Az alapkutatás tárgykörét képezik olyan ténykedések, mint az ultrahang sebesség és abszorbció mérés, viszkozitás-változás kimutatása, különböző elválasztási folyamatok gyorsítása, dielektromos állandó és elektromos vezetőképesség változás mérése ultrahangtérben. A mérések abból a célból történnek, hogy az így kapott eredményekből következtetéseket lehessen levonni a folyadékok és elsősorban a víz szerkezetére vonatkozóan. Ide soroljuk az ultrahang biológiai alkalmazását is, amelynek egy része ugyancsak az alapkutatás tárgykörébe tartozik. Az ultrahang biopozitív, életfolyamatokat serkentő hatása, valamint bionegatív, azaz életfolyamatokat gátló hatása egyformán helyet kapott a laboratórium kutatási tervében. Különböző vetőmagvak csírázásának serkentése, a csíranövények fejlődésének, növekedésének meggyorsítása fémjelzi az ezzel kapcsolatos kutatások eredményességét. A sejtroncsolás, a baktériummok elpusztítása terén is eredményes a kutatás. A másik témakör, amely a kristálynövesztéssel kapcsolatos, mintegy átmenetet képez az alapkutatás és a gyakorlati alkalmazás között. Ami a kutatómunka gyakorlati vonatkozásait illeti, itt külön ki kell emelni, hogy az ultrahang-kollektíva kutatói a laboratóriumi munka eredményeit az anyagi termelés szolgálatába kívánják állítani. Ennek érdekében több ízben is felkeresték a marosújvári szódagyár termelési egységeit, a Clujana cipőgyárat és az ott felmerült problémák megoldása érdekében a helyszínen végeztek kísérleteket. Ezek között említhetjük meg azt a módszert, amelyet pár évvel ezelőtt dolgozott ki dr. Ausländer Dezső irányításával dr. Macavei Ioana egyetemi lektor és Șerban Corina tanársegéd, és amelyből találmány született. Az általuk kidolgozott ultrahangos módszer alkalmazásával sokkal finomabb minőségű a szódabikarbóna, apróbb szemcséjű, így az exportkövetelményeknek jobban megfelel. Sikerrel alkalmazta az ultrahangot különféle emulgálási folyamatoknál Rus Elena és Lenart Ileana tanársegéd. Az ultrahang segítségével előállított emulzió jobb minőségű, tartósabb és csökkenteni lehet az emulzió készítéséhez szükséges emulgátor mennyiségét. Legutóbb az öntödei homok összetételének és fizikai tulajdonságainak elemző módszerét dolgozták ki a kollektíva tagjai."" Jelenleg a gyümölcs- és zöldséglevek tartósításán, festékszemcsék finom diszpergálásán dolgoznak. Az alapkutatásban felmerült nehézségek, valamint az ultrahang ipari alkalmazásának lehetősége vetette fel az ultrahang-készülékek előállításának szükségességét. Univerzális készüléket, amely valamennyi alkalmazási területen hasznosítható, a külföldi, már tapasztalatokkal rendelkező iparvállalatok sem tudnak előállítani, hiszen az ultrahangkeltés egyik sajátossága, hogy minden alkalmazási területnek megvan a maga külön készüléke. Érthető tehát, hogy a kutatási terület terebélyesedése következtében újabb gépek, felszerelések beszerzése vált szükségessé. A kis ultrahang-kollektíva, amelyet munkájában szakmailag kiválóan képzett műszaki csoport támogatott, a technikusokkal folytatott megbeszélések alapján bátran nekivágott a nagy feladatnak, és hazánkban első ízben sikerült olyan ultrahangkeltő berendezéseket előállítani, amelyeknek beszerzése tetemes anyagi és főleg valutáris kiadást jelentett volna. Kezdetben mindössze egy „Tesla“ típusú ultrahanggenerátor állt a kutatók rendelkezésére. Ma már a hetedik ultrahangkeltő berendezés is elkészült a műhelyben dolgozó technikusok hozzáértő munkája alapján. Az ultrahang sebességét optikai úton a piezoelektromos típusú 2 MHz-es generátorral mérik. A módszer „régiségét“, korát, megbízhatóságát és pontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy számos doktori értekezés tárgya volt. Nagy általánosságban a piezoelektromos generátorok egyik fogyatékossága, hogy mindössze csak egy megadott frekvencián (másodpercenkénti rezgésszám, egysége a Herzo Hz) működnek. Ezt oldotta meg az „ULTRASON—7“, amelynek rendkívüli előnye, hogy hét különböző frekvencián állít elő ultrahangot (nevezetesen 0,5; 0,75; 1; 1,5; 2; 3 és 4 MHz-en — MegaHerzen). A harmadik készülék a „Sonomed“ nevet viseli, s ez az ultrahang gyógyászati alkalmazására szolgál. Íme néhány kézzelfogható tény, amely a tudományos kutatókollektíva és a képzett technikusok csoportja közötti gyümölcsöző együttműködést igazolja. Veress Éva HULLADÉKBÓL NYERSANYAG . Több évi kísérletezés után a Szervetlen Vegyipari Tervezőintézet (IPRAN) szakemberei a marosvásárhelyi műtrágyakombinát vegyészeivel együttműködésben a műtrágya-gyártásnál hulladékszámba mertő kálciumkarbonátot hasznos nyersanyaggá változtatták. Kidolgozták a szükséges technológiát is, amelynek segítségével ezt a hulladékot egy műtrágyaféleség előállítására használják. Ugyanaz a munkaközösség tanulmányozza a kálciumkarbonát felhasználását építkezési anyagok — mész, fehércement stb. előállítására. A TUDOMÁNY DERŰJE Nem muszáj föltétlenül ajkunkra fagynia a mosolynak, amikor tudományról beszélünk. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a tudomány nem komoly dolog, hanem azt, hogy emberi dolog; s mivel a derű, a jókedv, a humor is emberi dolog (talán a legemberibb), a kettő egyáltalán nem idegen egymástól. Igaz, hogy a múlt század egyetemi tudományosságában kialakult egy keménygalléros, nyársatnyelt professzor-típus, melynek képviselői sok esetben komoly tudósok voltak — de éppoly sok esetben csupán komolyak voltak, tudósok nem, s a „professzoros" külső és magatartás a belső tartalmatlanságot leplezte náluk. Meglehet, boszszúból a derű száműzéséért és a komolyság kultuszáért (aminek ellentéte nem a komolytalanság), a derű letéteményesei, a humoristák, megalkották a fent jellemzett típus torzképét, s ez olyan életképes teremtménynek bizonyult, hogy ma sem tűnt el a vicclapokból, a színpadról s a mozivászonról. Ez a karikatúra túlélte mintaképét, s ma már időszerűtlen; a valóságban egészen másképp festenek a tudósok. Nem állítjuk, hogy a mi korunk tudományos dolgozóinak nincsenek olyan tulajdonságaik, amelyek új karikatúra megalkotására ihlethetnék a humoristákat — de hát itt most nem arról van szó, hogy ezeket feltárjuk (különben sem pályázunk a derű letéteményeseinek keserű kenyerére). Itt most csak arról van szó, hogy egy rövid eszmefuttatás erejéig megnyugtassuk magunkat arról, miszerint a tudomány művelése nem kér senkitől életidegen komorságot, kedélytelenséget — sőt nem is alakít ki ilyesmit az emberben. Ellenkezőleg, egy bizonyos nagyságrenden felül a természettől fogva mogorva léleknek is derűt kölcsönöz, megkóstoltatva vele a mindenség minden látszat dacára igenis létező, csak nem elég nyilvánvaló harmóniáját. Tanulságos dolog a „profeszszoros” kimértség és ennek írásbeli tükröződése, az akadémikus stílus fellazulását megfigyelni például a tudományos irodalomban. Régebben elképzelhetetlen lett volna, hogy egy vörös okkerrel megtöltőt sírban talált, pirosra színeződött csontvázat (egy fiatal nő csontváza) Piroska kisasszonynak nevezzen el felfedezője, egy jeles angol antropológus — s ha ne adj' isten mégis ennyire komolytalan lett volna, legalább kollégái őrizkedtek volna az elnevezés használatától. Ma azonban majdnem mindenki így hivatkozik a halála után több évezreddel híressé vált ősleányzóra, és aki nem, az sem botránkozik meg rajta. (Mint ahogyan azon sem, hogy a vértesszőlősi koponyatöredék gazdája, a közép-európai tájak legősibb ősembereinek egyike, Sámuel névre „hallgat".) Túlzásnak tűnhet, hogy egy ilyen, lényegében „nem komoly" (nem fontos, nem jelentős) tényből vonjuk le azt a komoly következtetést, hogy a tudós kapcsolata tudománya tárgyával napjainkban elmélyült. Pedig ez így van, s éppen a fenti „nem komoly" tény mutatja a legfényesebben. Piroska kisasszony felfedezője az egykori élő személyt rekonstruálta magának a csontvázból; elképzelte őt játszani és örülni, bogyókat gyűjtögetni, betegnek lenni és meghalni; elképzelte és nevet adott neki, mint egy élő embernek — neki, akit a múlt századi tudományos komolyság egy számmal jelölt volna a hasonló leletek sorában, s nem látott volna többet benne egy halom pontosan leírandó, más leletekkel öszszehasonlítandó, majd múzeumi táróban elhelyezendő csontnál. Egy kissé mintha eltértünk volna a címben jelzett témától; szóljunk hát végül a legfrissebb Nobel-díjasok egyike, az etológus („viselkedéstanász") Konrad Lorenz ragyogó derűjéről. Egyik könyve, amelyet több nagy nevű külföldi egyetemen tankönyvnek is használnak, s amely az állatok viselkedéséről szól, olvasmányosságban vetekszik a legkapósabb bestsellerekkel, s nem lehet anélkül végigböngészni, hogy — kedélyünktől függően — helyenként ne kacagjunk vagy legalább ne mosolyogjunk rajta. S ez a könyv mégis jópofa történeteivel, „bemondásaival" együtt szőröstől-bőröstől tudományos mű — s ami a legkorszerűbb tudományosság benne, az éppen az abból fakadó derű, hogy szerzője nagy szeretettel, bensőséges érdeklődéssel, a tudományos fokozatok elérésére tett erőfeszítés görcse nélkül, őszinte szenvedéllyel foglalkozik tárgyával. Ez a derű persze nem azt jelenti sem őnála, sem másnál, hogy a tudomány olykor nem ad okot művelőjének a kétségre, szorongásra, erkölcsi válságra és meghasonlásra. Csak azt jelenti, hogy a tudósok tudják, miszerint mindezek nem a tudomány természetéből következnek, s hogy kiutat látnak belőlük — éppen a tudományban. Ónodi Sándor