Előre, 1973. november (27. évfolyam, 8081-8106. szám)

1973-11-08 / 8087. szám

XXVII. évfolyam 8087. szám 6 oldal­ára 30 iráni 1973. november 8., csütörtök MÁR 1974-RE TERMEL­NEK Országszerte újabb és újabb munkakollektívák jelentik az idei, az ötéves terv határidő előtti teljesítése szempontjá­ból döntő év tervfeladatainak teljesítését. Az eddigi eredmé­nyek alapján már bizonyos, hogy jelentősen túlszárnyal­ják a tervfeladatokat, s de­cember végéig számottevő többlettermeléssel gyarapodik nemzetgazdaságunk. , A bányaipari berendezések és felszerelések ésszerűbb fel­­használásával, a munkaidő jobb kihasználásával a dévai bányaipari fővállalat egysé­geinek munkakollektívái tel­jesítették az ötéves terv első három évének feladatait, s elő­reláthatólag a hátralévő két hónapban 439 millió lej érté­kű többlettermelést valósíta­nak meg. A bárzai, a baksai bányaipari vállalatok és a su­­ceavai bányaipari kombinát munkaközösségei már az öt­éves terv negyedik évére dol­goznak. ★ Tizenöt Galati megyei ipari egység, köztük a lemezhen­­gerde, a hajóipari mechani­kai vállalat, a Tex­ti­la és az 11 Iunie egységek jelentették, hogy teljesítették az ötéves terv első három évének glo­bális tervfeladatait. Az emlí­tett vállalatok munkaközössé­gei már november első nap­jától a jövő évre termelnek. Előreláthatólag a hengerelt áruk, gépek és berendezések, villamosenergiai felszerelé­sek termelésének értéke meg­haladja a 800 millió lejt­ . ★ Neamt megyében összesen 8 ipari vállalat három és fél­hónappal határidő előtt telje­sítette az ötéves terv három évének feladatait. E vállala­tok munkaközösségei a lehe­tőségeket felmérve elhatároz­ták, hogy az év végéig 304 millió lej értékű többletter­melést valósítanak meg. ★ Már néhány napja 1974-re dol­gozik a fővárosi Semanatoarea üzem munkaközössége is. Az üzem munkásai, mérnökei és technikusai célul tűzték ki, hogy az év végéig terven felül termelnek 500 C—12 típusú kombájnt, 350 SPC-6 típusú vetőgépet, 1500 tonna öntött alkatrészt és számos más ter­méket több mint 167 millió lej értékben. ★ Ugyancsak a napokban je­lentették a Bucuresti Vegy­ipari Szerelőtröszt, a Hunyad Megyei Építkezési Tröszt, a buzáui Sodronygyár, a Délj megyei erdészeti egységek és más vállalatok munkakollek­tívái, hogy teljesítették az ötéves terv első három évi feladatait. Hasonló eredmé­nyekkel dicsekedhet számos vegyipari vállalat, kitermelő és energetikai vállalat, több építőanyagipari vállalat, ame­lyek az év első tíz hónapjá­ban 20­7 millió lej értékű többlettermelést valósítottak meg. Ugyanabban az időszak­ban a külföldi megrendelők­nek terven felül 120 millió lej értékű árut, vagyis csaknem kétszer annyit szállítottak le, mint amennyi évi vállalásuk­ban szerepelt. Ezek közé tar­tozik még 20 helyi ipari egy­ség és kisipari termelőszövet­kezet. Az év első tíz hónapjá­ban több mint 196 millió lej globális többlettermelést rea­lizáltak a Brassó megyei gaz­dasági egységek is. Az ötéves terv határidő előtti teljesíté­séért indított szocialista ver­senyben elért kiemelkedő si­kerekhez jelentősen hozzájá­rultak a vegyipari gépgyárak, az oltenitai kombinált­ takar­­mány­gyár, az orastiei és a suceavai helyiipari egységek, a rovinari-i bányagép­gyár stb. ★ Az ország kohászati válla­latai is jelentős eredménye­ket érnek el az ötéves terv határidő előtti teljesítéséért folyó versenyben. Eddig ter­ven felül gyártottak 129 000 tonna acélt (ebből 13 300 ton­na ötvözött acél), 91 000 ton­na tömöracél hengerelt kész­árut, 20 000 tonna csőárut stb. A többlettermelés meghaladja az 1938. évi egész termelés­nek a felét. Az 1971-es ered­ményekhez viszonyítva az idén az új, illetve újraterve­zett termékek részaránya több mint 28 százalék, az öt­éves terv végére pedig meg­haladja az 50 százalékot. Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • București • Románia Szocialista Köztársaság AZ ÉLENJÁRÓ TAPASZTALATOK- KEZDEMÉNYEZÉSEK ÉRTÉKE az ötéves terv határidő előtti teljesítésében JÓ „TERMÉSRE“ SZÁMÍTANAK A TERVEZŐK A MAROSVÁSÁRHELYI ELECTROMURES VÁLLALAT termékeinek a száma többszázra te­hető : villamos kábelek változatos skálájától a háztartásainkban hasz­nált elektrokalórikus berendezése­ken át a villamos számológépekig sokféle termék készül a vállalat há­rom nagy gyáregységében. Ez a profil az anyaggazdálkodás szempontjából előnyös meg hátrá­nyos is. Előnyös, mert a termékek ilyen nagy változatosságánál van­nak mindig újabb , és újabb lehető­ségek a tökéletesítésre, hol a terve­zésnél, hol a technológiában, ráadá­sul a termékek nagy részénél ele­ve követelmény a felújítás, az egy­re gazdaságosabb, tetszetősebb for­mák keresése. Hátrányosnak azért tekinthető a helyzet, mert egy-egy ötlet, új terv, technológiai módosítás itt, nem kamatozik olyan bőkezűen, mint egy olyan egységben, ahol a termékek száma kisebb, s ily mó­­don a sorozat nagyobb volumenű, az elérhető megtakarítás is ezzel arányos. Nos, a marosvásárhelyiek inkább a helyzetük adta előnyöket használják ki : nagyon sokan fog­lalkoznak a gyárakban a tökélete­sebb anyaggazdálkodás útjainak a keresésével, mindenki a maga mun­kahelyén kötelezettségének érzi a grammok, dekák tonnákká növelé­sét. Bár egyetlen gazdasági egysé­günkről sem mondható el, hogy a termelés gazdaságosabbá szervezése befejezett folyamat, lezárt tény, az Electromuresben hatványozot­tan érvényes a folyamat folytonos­sága, az útkeresés fáradhatatlan­sága. Ezt a megállapítást az ered­mények igazolják, az acél- és rézle­mez megtakarított tonnái, az egy­re könnyebb és tetszetősebb vasa­lók, radiátorok. AZ ÚJRATERVEZÉS bizonyult eddig a megtakarítások főforrásának, amit úgy is mondha­tunk, hogy a tervezők a takarékos­ság gyári élenjárói. Nem feledkez­hetünk azonban meg a tervek életre keltőiről sem, hiszen a raj­zok a csarnokokban öltenek testet, ott lesz belőlük — persze a nyers­anyagból — könnyebb vasaló, mű­anyaggal helyettesített alkatrész, stb. Különösen az elektrokalórikus háztartási cikkek újratervezésével sikerült számottevő fémmennyisé­get megtakarítani Marosvásárhe­lyen, így többek között a négyszö­gű hősugárzó, radiátor újra­terve­zése után az ugyanolyan teljesít­ményű készülék súlya pontosan egy kilogrammal lett könnyebb, a ko­rábbi 3,5 kilogramm helyett 2,5 kg. Ez az egyetlen kilogramm évi át­lagban 80 tonna igen értékes fém­mennyiségnek felel meg, sokezer négyzetméternyi drága acél- és réz­lemezt, megtakarított lemezárut je­lent. Ugyancsak áttervezés ered­ményeképpen lett könnyebb a ház­tartási villany­vasaló is: minden egyes darabnál egy kilogramm fém takarítható meg, évente összesen száz tonna. Az év eddig eltelt idő­szakában a kábelfejek öntésmintá­jának újratervezésével, mintegy négy tonna szürkeöntvény megta­karítására volt lehetőség, de az áttervezés jelentősége ennél na­gyobb : a vékonyabb­­falvastagság csökkenti a megmunkálást, is­m időt és energiát lehet ezáltal meg­takarítani. Az újratervezés legtöbbször e­­gyüttjár a technológia módosításá­val, ésszerűsítésével. Hiszen a terv­rajzok alapján módosított szabás­minták születnek, módosítani kell a technológiai folyamatot is, legtöbb­ször az egyszerűbb, ésszerűbb meg­oldások keresésének az irányában, így történt ez a kábelfejek öntő­mintás falvastagságának a csökken­tésénél, a beömlő nyílások sző­kébbre vételezésénél, így történt a számológépgyárban, ahol a villa­mos számológép egyes alkatrészei­nél a fémnek műanyaggal való he­lyettesítése csakis a megmunkálási folyamat teljes átszervezésével va­lósulhatott meg. Sós Tibor, a dara­boló műhely mesterének az olajos radiátor szabásmintáján végzett módosítása jóval túlnőtt az egysze­rű módosítás keretein, s már újí­tásként könyvelték el a fajlagos fogyasztást nyomon követő iro­dán, olyan jelentős volt a megta­karított fémmennyiség. Ennél a terméknél a korábban használt 1 mm. vastagságú lemezeket 0,8 nam­es méretűvel helyettesítették — anélkül, hogy a készülék műszaki tulajdonságai ennek kárát látták volna. A technológiai ésszerűsíté­sek, az áttervezések, a fajlagos fo­gyasztási normák tökéletesítése, de főleg alkalmazásuknak szigorú nyo­­monkövetése, pontos nyilvántartása meghozta gyümölcseit az Electro­muresben : a nyilvántartott tíz ter­mékcsoport közül hétnél sikerült ebben az évben anyagot megtaka­rítani. Az év első felében a meg­takarított anyagmennyiség értéke megközelítette a százötvenezer lejt, de hozzá kell tennünk, hogy a lát­ványosabb eredmények ezután kö­vetkeznek, ugyanis az újratervezé­sekkel nagyobb megtakarításokat biztosító termékek sorozatgyártása a mostani időszakra esik, a terve­zők munkája most „érik be“ a mun­kacsarnokokban. Az anyaggazdálkodási osztályon évekre visszamenőleg nyilvántart­ják a nyersanyaghasznosítás ala­kulását, s ebből a nyilvántartásból derül ki például, hogy 1965 és 1973 között a technológiai veszteség a rézlemeznél közel egyötödére zsu­gorodott, az alumíniumnál 1,9 szá­zalékról 0,40 százalékra, míg a PVC alapú nyersanyagoknál 2,8 száza­lékról 0,6 százalékra csökkent az anyagveszteség. A TOVÁBBI TERVEK már hagyományosnak tekintett fo­lyamat töretlenségét szolgálják. Ezek a tervek nemcsak a vállalat lehetőségeinek körültekintő felhasz­nálásával számolnak, de figyelem­be veszik iparunk általános fejlő­dését, a nagy nemzetközi tenden­ciákat, a lakosság igényeinek sok­oldalú kielégítését, így többek kö­zött tovább folytatják a gyár leg­korszerűbb terméke, a villamos szá­mológép egyes fémalkatrészeinek műanyaggal való helyettesítését. A televízió relé-hálózatának sűrítése lehetőséget teremt arra, hogy az ed­digi hét és öt elemes, nehézkesnek és durvának mondható tévé­anten­na helyébe három elemes szerke­zeteket gyártson a marosvásárhelyi vállalat, ami nemcsak esztétikai szempontból előnyösebb, — kevés­bé rontja az utca képét —, de fő­leg jelentős fémmegtakarítást ered­ményez. És végül hadd említsük meg a legnagyobb tartalékot. A marosvásárh­elyiek szétemésétt bi­zonyos idomokat az eddigi lemezek helyett szalagokból gyártani. A sza­lagokkal való helyettesítésnél sok­kal kisebb a technológiai veszteség, s óriási mértékben növekszik e munka termelékenysége, mert az idomok leszabása automatizálható. Ez viszont már nemcsak rajtuk, hanem elsősorban a hengerműve­ken múlik , megtalálni az együtt­­működés olyan formáit, az érde­kek olyan egyeztetését, hogy abból a nemzetgazdaság kerüljön ki el­sősorban nyertesként. Mert hisz a munkahelyeken grammokból, kilókból felhalmozó­dó megtakarított anyagok tonnái, a milliókká növő értékek végered­ményben az ötéves terv határidő előtti teljesítését, egész nemü­nk a­­nyagi jólétének a kiteljesedését se­gítik. Kálmán Gyula „HOGY MEGLEGYEN A TERV, HOGY A BÁNYA, MINDANNYIAN NYUGODTAN ÁLLHASSUNK A VÖLGY,­­A BÁNYÁSZTÁRSAK SZÍNE ELÉ"­ * Maksötét van a tárnában. A­­ kicsi, hátul majdnem göm­­­bölyű bányalámpa fénye nem ugrott messze, csak annyit látni, hogy éppen nem me­gyünk neki az üres csilléknek, vagy a fával, vasgerendákkal megrakottaknak. Szélesedik a táró. Két oldalon üres csillése­­­rok, köztük haladunk előre. Fi­gyelőre kényelmesen, csak vál­lunk ér olykor-olykor hozzá jobb és baloldalon egyikhez-másik­hoz. Aztán szűkül a csilleút. Már csak vállal előre haladha­tunk, a lámpa akkumulátora, a gázmaszk minden lépésre hozzá­­ütődik a csillefalhoz, kiáltó han­got ad, visszaverődik a tárna faláról. A mérnök felugrik a szemben levő két csillére, tovább menni nem tud, ügyesen nyomul előre köztük követni nem tudom. Visszafordulunk megint a csil­lék közé szorított ösvényre. És kerülő úton jutunk el a 7-es szénréteg és a 3-as szektor e­­gyetlen frontfejtéséhez. Hét ember dolgozik az első váltásban ebben a frontfejtés­ben. Keresem őket. A lámpával végigpásztázom a helyet, mert a részlegvezető azt mondja, meg­érkeztünk. Sehol senki. A­­lám­pás, másfél-két méterre egymás­tól, fenyőfa rudakat világít meg, a kettőjük közé zárt, már kiter­­melt fejtésmezőt. S az egész, mint a futballpályák lelátója, menedékesen halad a mélybe, belevesz a koromsötétségbe. A mérnök előrehajol, mintha sízni készülne. Lendületet vesz, indul lefelé. Követni megint nem tudom. Leülök a földre. Nem hideg, csak fekete, med­dő és szén. Várok. Hátha mégis megpillantok valakit a brigád­ból, amelyért eddig jöttem. Először a lámpa fénye esik rám. Aztán az egyik oszlop mintha megindulna. Emberré változik, v­agy csak mögüle lé­pett ki Popa Constantin, a bri­gádvezető. — Itt vagyunk, ereszkedik le a földre, meg sem nézi hova. Régi ismerőse ez a szürké­ben, vörösben játszó feketeség. Néhány héttel ezelőtt még itt fejtettek, most is a közelben vannak, alig 80 méterre. Ez a közelség azonban nagyon távoli annak, aki nem tette meg fej­tőkalapáccsal a kezében. .......Honnan jöttem? Merre megyek ? Én is megszoktam kérdezni magamtól. Moldovából, Pascani, a híres vasutas kisváros közeléből. És itt maradok Vul­kánban, ameddig erőm bírja. Bátyámat látogattam még ki­lenc esztendővel ezelőtt, 18 éve­sen.­­ Láttam, hogyan él, meny­nyit keres, gondolkozni kezdtem, vajon nekem nem lenne jó a bánya. Lehet, hogy többet töp­rengtem volna rajta, ha az egyik nap a főutcán nem kacag rám egy lány. 17 éves volt, még is­kolás. Mire végzett, munka, la­kás kellett, hogy egymás mel­lett maradhassunk. .. .Vioricáért történt minden, akk­or azt hittem. Ma sem ér­zek másként, felelősséggel tar­tozom vele és a két gyermek­kel szemben, mert már négyen vagyunk. De ez a felelősség, mintha megnőtt, kitágult volna. Helyet követel benne az első, igazi munkahelyem, a bá­nya is. Sokszor azon veszem észre magam, hogy nem is a pénzért dolgozom. Azért is, hogy meg­legyen a terv, hogy a bá­nya, mindannyian nyugodtan állhassunk a völgy, a bányász­társak, az ország­ színe elé. Teg­nap kijött a norma, több is an­nál. Ma is meglesz. Minden nap, egész hónapon át, emberként szállítjuk novemberben is a 144 tonnát. Tizenkét óra ugye, még egy óra van hátra a váltásból. Lőttünk 80 lyukat, megraktunk mostanáig 60 csillét s lent a szalagon , még van szenünk...“ Arról nem beszél, hogy egész esztendőn át, akkor is, amikor más bányászbrigádok erőfeszíté­sei hiábavalóak voltak, az övé minden hónapban teljesítette tervét és októberig 600 tonna szenet adott terven felül. — Miért mondanám, tudják nagyon jól azok, akiknek tud­niuk kell. Nem kenyerem a di­­csekvés, a bányának ajánlom fel, hogy segítsem munkáját... Amilyen váratlanul bukkant ki az oszlopok közül, olyan hirtelen tűnik el közöttük. Már lámpája fénye sem látszik, csak a hosszú lépések — oszloptól­­oszlopig tartanak — hangja ér fel hozzánk. Aztán csend lesz, néma csend. A szénfekete talaj­ba oltott fenyőerdő nem hajlong, nem susog. Pedig itt nemcsak szellő van, hanem egyenesen or­kán. Majd felborított az egyik, mihelyt kiszaladt a csőből, hogy nem vettem tudomást róla. A felvonóaknához a bányászok előtt érkezünk. Fenn már tö­mött sorokban várakoznak a le­szállók. A fejtésbe a reggeli vál­tás távozása előtt érkeznek, hogy átvegyék a munkát, hogy megtudják, mire figyeljenek, vi­gyázzanak a következő nyolc ó­rában. A fiatal brigádvezető ar­ca ott lent, a mélyben, fekete, szénporos volt, nehezen külön­böztettem meg társaitól. A le­szállóké tiszta. Az egészséges pi­henés, nyugalom nyomát őrzi meg. Mégis, mintha ők is egy­formák lennének. A bányászöl­tözék teszi, a sisak, a lámpa raj­ta, a gázmaszk az oldalukon, s az aránytalanul kidudorodó zubbonyelő. Ott viszi mindegyik a gondosan becsomagolt , élelmet. Egyformán vigyáznak reá. Úgy, ahogyan egymást óvják s egymá­sért dolgoznak lent a bányában, minden leszálláskor. .­­Tegnap ezek az emberek 154 tonnával teljesítették túl a bá­nya napi tervét. Ma az első vál­tás az előirányzott 1620 tonna helyett 1770 tonna szenet hozott felszínre. Reggelig a terven fe­lüli teljesítmény könnyen meg­haladhatja a tegnapit. Meglehet , mondanák a bá­nyászok, ha kenyerük lenne a jóslás., De így csak bizonyítanak. Ehhez azonban meg kell várni a holnapot. Barabás Gizella KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI VULKÁNBÓL MEGJELENT velőre kiskönyvtár --- LEGÚJABB KÖTETE SZEPESSY TIBOR SCBS JOCH TANÁCSADÓ I — II. kötet ára 10 LEJ Mai számunkban: • TERMÉSZET • EMBER • TUDOMÁNY NICOLAE CEAUSESCU, az Államtanács elnöke FOGADTA ABBA EBANT, IZRAEL KÜLÜGYMINISZTERÉT Nicolae Ceausescu, Románia Szo­cialista Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke, november 6-án, ked­den fogadta­­Abba Ebant, Izrael külügyminiszterét, aki hivatalos látogatást tesz hazánkban. A ven­déget elkísérte Yoh­anan Cohen, Iz­rael bukaresti nagykövete és Yo­­hanan Meroz, külügyminisztériumi igazgató. A megbeszélésen részt vett Geor­ge Macovescu külügyminiszter és Nicolae Ghenea külügyminiszter­helyettes. Nicolae Ceausescu elnök és Abba Eban miniszter ez alkalommal vé­leménycserét folytatott a közös ér­dekű nemzetközi kérdésekről, külö­nösen a közel-keleti helyzetre vo­natkozó problémákról. Utána Nicolae Ceausescu, az Ál­lamtanács elnöke ebéden látta ven­dégül Abba Eban izraeli külügymi­nisztert. Az ebéden részt vettek a fogadá­son jelen volt román és izraeli hi­vatalos személyek. Az ebéden Nicolae Ceausescu el­nök és Abba Eban külügyminiszter rövid pohárköszöntőt mondott A megbeszélés és az ebéd szívé­lyes, őszinte légkörben folyt le. DÍSZGYŰLÉS A FŐVÁROSBAN A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 56. ÉVFORDULÓJÁN * oldalon. A FAGYOS IDŐ NE TALÁLJON FELSZÁNTATLAN FÖLDEKET MUNKATÁRSUNK JELENTI SZEBEN MEGYÉBŐL Ritkán kedvezett az időjárás a mezőgazdasági munkáknak úgy, ahogy ezen az őszön. Csapadékszegény volt a sokszínű évszak, és amikor néha az égre fel­hő szaladt, néhány napnál tovább nem takarta el a napot, a szelek tovavitték, mielőtt még a leesett cseppek feláztatták volna a földe­ket. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy hiába munkára alkal­mas az időjárás, ha a tennivalók ésszerűtlen megszervezése, avagy a teendők meg nem szervezése miatt akadozik a munka üteme. Csak dicséret illeti a Szeben me­gyei földműveseket, hogy már no­vember első felében végeztek az őszi mezőgazdasági tennivalók nagy többségével. Ezzel nem azt mondjuk, hogy most már ölbe tett kezekkel ülhetnek a téeszgazdák, gépészek, állami vállalati dolgozók, hiszen addig nem vezethetik gépei­ket a műhelyek mellé, amíg az utol­só hektárokon is nem feketéllnek a barázdák. A Vöröstoronyi-szo­­rostól északra immár felszántva a megforgatandó terület majdnem hatvan százaléka. Egymás után je­lentik a gazdaságok, hogy végeztek ezzel a fontos idényteendővel. Per­sze, nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül azt a tényt sem, hogy vár­nak még termelőszövetkezetek — Cisná­­dipara, Bázna, Alma, Acél, Márpod, hogy példákat említsünk — ahol egyelőre csak néhány barázda öleli át a parcellákat. Igaz, az utóbbi napokban, a megyei mezőgazdasági, élelmiszeripari és vízügyi vezér­­igazgatóság intézkedései nyomán, ezekben a téeszekben is gyorsí­tottak a munkaütemen, de ezt még tovább kell fokozni, ha e hónap közepéig, tehát a fagyos idő jöttéig, végezni akarnak ezzel a teendővel az itt dolgozó gépészek. Örvendetes, hogy a megye gaz­daságaiban a szántás mellett nagy figyelmet fordítanak a talaj elhasz­nálódott tápanyagkészletének a pótlására is, így még ezen az őszön nagy mennyiségű istálló- és műtrá­gyát szórtak ki a földekre a téesz­gazdák, állami vállalati dolgozók. Mindez úgy volt lehetséges, hogy jól felhasználtak minden szállító­­eszközt, hiszen a szekerekre, után­futókra, teherautókra szükség volt a termények átvevőközpontba való hordásánál is, így a Dealul Ocnei-i állami vállalat határában több mint 10 000 tonna istállótrágyát szórtak ki. Az ágotai vállalat földjeire SOOO, a dumbraveni-ire és szebenire 7000, a felsőapoldira 6000, a szelin­­dekire pedig 5000 tonna természetes trágya került. Ezenkívül aktív ható­anyagban számítva Ágotán például 186 tonna szuperfoszfát és 70 tonna nitrogén alapanyagú terméstnövelő vegyszer került. Egy mondattal: a Szeben megyei gazdaságokban a tavasszal elvetendő magvaknak is jó vetőágyat vetnek. Annál is in­kább, mert kihasználva a még munkára alkalmas napokat, tovább növelik a­­műtrágyázott területeket. A hegycsúcsokra már a november rárakta a hósapkát, jelezve, hogy nemsokára itt a­ tél." Amint az előbb leírtakból is láthattuk, Szeben me­gyében nem kell gondokba merül­,­ve várni a tavaszt, időben végeztek a legtöbb gazdaságban a mezei munkákkal. Mégis megemlíteném, hogy nem lenne szabad veszendő­be hagyni azt a néhány hektár még letöretlen kukoricacsövet. Emellett igyekezni kell minél hamarabb az átvevőközpontokba szállítani­ a csöves terményt, hiszen ez csak a górékban van teljes biztonságban. A kozáknak az istállók mellé hor­dását sem szabad elhanyagolni, már csak azért sem­, mert elkészít­ve jó takarmányt nyerhetünk belő­le. Mindezen tennivalók nagy része már elvégezve Szeben megyében, csak azért említettük meg, hogy ne vesszen kárba egy kiló termény sem, mindent behordva, mindent a raktárakba, magtárakba, górékba rakva, minden területet felszántva találjon az első hó. Román Győző MINŐSÉGI JAVULÁST VÁRUNK BESZÉLGETÉS VASS JÁNOSSAL, AZ ÖLTÜL SPORTKLUB ELNÖKÉVEL Az elmúlt napokban a sep­siszentgyörgyi sportbarátok régi óhaja vált valóra: meg­alakult az Öltül Sportklub, amely megteremti a lehetősé­get arra, hogy a megyeszék­hely versenysportja kedvező feltételek mellett és keretek között fejlődhessék. A klub elnökévé TASS JÁNOST vá­lasztották, mint olya­t em­bert, aki biztoskezű szervező, képes a legbonyolultabb fel­adatokat is megoldani. A me­gyei TST székházában, ahol a klub irodahelyiséget kapott, beszélgettünk el vele a fel­adatokról, terveikről és azok­ról a lehetőségekről, amelye­ket a klub megalakulása nyithat a minőségi sport te­rén. — Mit jelent a város életében a klub megalakulása, milyen tervekkel látnak munkához ? — A klub megalakulása a me­gyeszékhely sportéletének minőségi javulását jelentheti. Az eddigi szétszórt tevékenység helyett Sep­­siszentgyörgy versenysportja köz­ponti irányítás alá kerül. Eddig azokat a sportágakat, ahol ered­ményeink voltak más-más egyesü­letek patronáltak, úgyszintén a sportlétesítményekkel is örökös problémák voltak. Most lehetővé válik a városi sporttevékenység tervszerűsítése, ami megteremti az előrelépés feltételeit. Ez egyéb­ként a fő célkitűzésünk. Ehhez vi­szont többirányú tevékenységet kell kifejtenünk. Ahhoz, hogy a szak­osztályok keretében lévő csapa­tok magasabb osztályba jussanak, figyelemmel kell kísérnünk az ifjú­sági sportmozgalmat, hogy kivá- Móra László (Folytatása a 4. oldalon)

Next