Előre, 1973. december (27. évfolyam, 8107-8132. szám)
1973-12-01 / 8107. szám
ELŐRE 2. oldal NICOLAE CIAULESCU ElVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) Jóval nagyobb terméstöbbletet érhettünk volna el, ha minden munkaszektor maximális kapacitással dolgozik, maradéktalanul kiaknázva a román gazdaság rendelkezésére álló mai lehetőségeket. A különböző üzemlátogatások során, a párt- és állami aktívával folytatott beszélgetésekben, a megyei pártaktívákkal tartott gyűléseken, valamint a Központi Bizottságnál a megyei első titkárokkal, gazdasági vezetőkáderekkel lezajlott tanácskozásokon tett megállapításaimból világosan kitűnt, hogy kitartóbb, konkrétabb szervezőmunkával mindezeket a hiányosságokat el lehetett volna kerülni. Minden szükséges feltételünk megvan ahhoz, hogy felszámoljuk a még meglévő hiányosságokat, hogy javítsuk egész tevékenységünket és példásan teljesítsük a pártszervek és -szervezetek, a gazdasági szervek előtt álló feladatokat. vításról van szó, bár ennek is megvan a maga jelentősége, hanem mindenekelőtt a termelési rend és fegyelem megteremtéséről. Érdemes megjegyezni, hogy az iparban foglalkoztatott produktív személyzet munkaideje egyetlen percének az elvesztegetése 3,3 millió lej értékű termelést jelent. Számítsák össze, hány perc megy veszendőbe minden vállalatban, hány perc megy veszendőbe a gazdaság viszonylatában naponta, és látni fogják, hogy milyen nagy károkat szenved a nemzetgazdaság a szervezési hiányosságok, a fegyelmezetlenség miatt, ami számos munkahelyen még mutatkozik. Egyébként nyomatékosan fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy több gondot kell fordítani a munkafegyelem kérdésére. A leghatározottabban véget kell vetnünk ezeknek az állapotoknak. A pártszervezeteknek és szakszervezeteknek, az ifjúsági szervezeteknek jobban kell teljesíteniük ez irányú kötelezettségeiket, meg kell érteniük, hogy — a vállalatok vezetőségeivel együtt — nekik kell biztosítaniuk a rendet és a fegyelmet. Nem szabad tűrni a vállalatok üzemeltetési normáinak és szabályainak semmiféle megszegését. Az ország törvényeinek értelmében megfelelő súlyt fektetve a termelés és a munka jó megszervezésére, a fegyelem erősítésére, eltökélten arra kell törekednünk, hogy csökkentsük a túlórák számát, amelyek teljesen indokolatlanok a termelési kapacitások és a munkaidő kihasználási fokához viszonyítva. Abból a tényből kell kiindulnunk, hogy túlórázás rendszerint csak a Munkatörvénykönyvben előírt feltételek között legyen, s csak akkor, amikor lehetőség van a tervfeladatok túlteljesítésére. A tervet a normális munkaprogramban, a kijelölt időben, és nem túlórázással kell megvalósítani. Még akkor is, ha többlettermelés kérdése merül fel, meg kell néznünk, biztosítvavan-e a kiegészítő műszaki-anyagi ellátás, történt-e anyagi megtakarítás, ami lehetővé teszi a túlórázást, biztosítva van-e a gyártandó termékek forgalmazása. Azokban a szektorokban, ahol a termelés nem folyamatos, a technológiai folyamatok sajátosságai ezt nem kívánják meg, el kell kerülni, hogy vasárnap és törvényes szünnapokon dolgozzanak. Nem szabad többé megengednünk a munkatörvények megsértését és a termelési folyamat felbomlását indokolatlan és semmit sem hozó túlórázás miatt. Az építkezésnél természetesen, tekintettel a munka sajátosságára, a törvényesrendelkezéseknek megfelelően, bővített programmal fognak dolgozni, megfelelőképpen kompenzálva a végzett munkát. Tulajdonképpen az iparban is alkalmaznunk kell a bányaipari szektorban elhatározottakat: vasárnap és a törvényes szünnapokon foglalkozzanak a berendezések és a gépek karbantartásával és javításával. Be kell vezetnünk ezekben a napokban egy kötelező váltást a mechanikai szektorban, a gépek és berendezések karbantartási szektorában, s e szektorok személyzete a hét folyamán kapjon szabadnapokat. Határozottabban kell alkalmazni a X. kongresszusnak a termelési koncentrációra, szakosításra és kooperációra vonatkozó irányelveit. Ez a feladat különösen a gépgyártásban vetődik fel. A gépipari koordinálási tanácsnak haladéktalanul intézkedéseket kell tennie egy már 1974- ben alkalmazandó program kidolgozása érdekében az összes vállalatok profitálása és szakosítása, a kis egységek erőteljes gazdasági egységekbe történő koncentrálása céljából. Hogy világosabb legyek, arról van szó, hogy az ugyanolyan profilú kis ipari egységeket — amelyek különböző minisztériumokhoz tartoznak, beleértve a helyi iparét, a kisipari szövetkezetekét is — fokozatosan életképes nagyvállalatokba tömörítsük, amelyek magas technikai színvonalú munkálatokat tudnak végezni. Mint ahogy azt már nem egyszer hangsúlyoztam, megengedhetetlen a nálunk tapasztalható felaprózódás, az, hogy ennyiféle kis egységet létesítünk, több megyéből hozhatnék fel idevágó példákat. A Központi Bizottság tagjai ismerik ezeket, ezért nem akarok itt elidőzni. A koncentrálás kötelező gépiparunk fejlődéséhez. A 740—750 ezer gépipari alkalmazott közül 280 ezer más minisztériumok keretében dolgozik, a helyiiparban és a szövetkezetekben. Íme, ezért kell e feladatokat határozottan teljesítenünk, és gyorsabban végrehajtanunk a termelés koncentrálását. Úgyszintén a tanácsnak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie, hogy jobban teljesítse az e területen felmerülő különböző koordinálási problémák operatív megoldásával kapcsolatos feladatait. Intézkedési programot kell kidolgozni a kooperáció és a termelési szakosítás javításáért a vegyipar, a könnyűipar és más ágazatok tekintetében is. Az 1974. év egész tevékenységünk homlokterébe állítja a gazdasági hatékonyság növelésének, a termékminőség javításának, a kiadások csökkentésének, a vállalati hatékonyság fokozásának a feladatát. A munkatermelékenységet az előirányzat szerint 1974-ben 1973-hoz képest 9,6 százalékkal kellene növelnünk, de ennél valamivel többet kell elérnünk. Igyekezzünk, hogy legalább tíz százalék legyen. A minisztériumok, az ipari központok, a vállalatok tehát a leghatározottabban szorgalmazzák a termelés gépesítését és automatizálását, a gyártástechnológiák korszerűsítését, a munka tudományos megszervezését a munkaerő ésszerű elosztását, elsősorban a termelőszektorokban. Minden intézkedést meg kell tenni annak a feladatnak a megvalósítása érdekében, hogy csökkentsük a még mindig magas termelési költségeket, anyagi költségeket. A köztársasági iparnak a jövő esztendőben a termelési költségek csökkentése révén több mint kilencmilliárd lejt kell megtakarítania, amiből csaknem nyolcmilliárdot az anyagi költségek leszorításával kell megvalósítania. Ennek érdekében mindenütt többet kell foglalkozni a fajlagos nyers- és segédanyagfogyasztások csökkentésével, elsősorban a fém megtakarításával, a termékek újratervezése és a gyártástechnológiák tökéletesítése, valamint a jelenlegi normáknak a modern műszaki haladás arányában történő felülvizsgálása révén. Úgyszintén határozottan csökkenteni kell a fajlagos fogyasztást a kohászatban, a vegyiparban, a könnyűiparban, a faiparban, az építőiparban, hogy felszámoljuk a pazarlást a termelésben és a csomagolóanyagok használatában. Gazdaságunk általános hatékonysága növelésének egyik lényeges feltétele az összes termékek minőségének radikális javítása. A termelés minőségi színvonalának emeléséért küzdeni elsődleges és mindennapos feladat az összes ipari munkaközösségek, munkások, szakemberek, gazdasági vezető káderek, pártszervek és -szervezetek számára. Egész népünk hazafias feladata ez! Ezt a célkitűzést egyrészt a termelési folyamat tökéletesítésével, másrészt a minőségellenőrzés igényességének a növelésével kell elérnünk. Az utóbbi időben számos ilyen példát említettem, ismerik őket, nem kívánok megint kitérni rájuk. A minisztériumoknak gondoskodniuk kell a mérőműszerekről és felszerelésekről, az összes termékek minőségének ellenőrzéséhez, a szükséges ellenállási és működési próbák megfelelő végrehajtásához. Egyébként ebben a tekintetben törvényeink vannak — és én nyomatékosan felhívom a minisztériumok és a vállalatok figyelmét, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a törvényes előírások szigorú betartásáért. A minőségi felügyelőségeknek és a megrendelő vállalatoknak pedig kötelességük jobban megszervezni a termékek átvételét, nem szabad szemet hunyniuk az észlelt hibák felett, semmilyen ürüggyel nem szabad átvenniük nem megfelelő gépeket és berendezéseket. Nagyobb rendet kell teremteni a hitelesítési tevékenységben is, hogy többet ne fordulhasson elő olyan termékek gyártásba vétele, amelyek sorozatgyártásra nincsenek megfelelően, előkészítve. Az alapvető termékek esetében a hitelesítést az Államtanács törvényerejű rendeletévé kinevezettkülönbizottságnak kell végeznie. A minisztériumoknak, az ipari központoknak, a vállalatoknak, a pártszerveknek és -szervezeteknek, a dolgozóknak egy pillanatra sem szabad megfeledkezniük arról, hogy a minőség javításáért vívott harc a jelenlegi szakaszban nemzetgazdaságunk, egész társadalmi haladásunk alapvető kérdése. Az 1974. évi tervben rendkívül fontos helyet foglal el a tudományos kutatás fejlesztése, a korszerű tudomány és technika vívmányainak gyors bevezetése a termelésben. Feladatokat irányoz elő gyártási technológiák kidolgozására új acélmárkák és hengerelt termékek, új típusú szerszámgépek és készülékek, nagykapacitású szállító eszközök, jobb tulajdonságokkal rendelkező építőipari berendezések, új típusú hajók és mezőgazdasági felszerelések megvalósítása céljából. Az elektronikai iparra nagy feladatok hárulnak a szerszámgépek vezérlő berendezéseinek és a termelés automatizálási berendezéseinek gyártása, az új típusú mérő- és ellenőrző készülékek előállítása tekintetében. A terv azt a feladatot rója a vegyiparra is, hogy új, jobb minőségű termékeket állítson elő. A korszerű ipari termelésnek ezek a célkitűzései központi feladatai az összes tudományos kutatóintézeteknek, országunk valamennyi tudományos dolgozójának és szakemberének, akiknek legfőbb hivatásuk közvetlenül hozzájárulni az összes iparágak műszaki fejlesztéséhez, iparunk tökéletesítéséhez és korszerűsítéséhez. A műszaki-tudományos kutatásnak hozzá kell járulnia a licenc alapján gyártott egyes termékek integrációja terén mutatkozó késés gyors behozásához, e termékek hatékonysági mutatóinak eléréséhez. A jövő évi műszaki tervnek biztosítania kell a befejezett kutatások maximális hasznosítását, termelési alkalmazását. Már 1974 első felében be kell fejezni az 1975-re és a következő évek perspektívájában előirányzott termékek és gyártástechnológiák felújításának és korszerűsítésének a programjához kapcsolódó kutatási és tervezési akciókat. A kutatómunka e kérdései, amelyekről szóltam, szorosan kapcsolódnak a tudományos vívmányok termelési alkalmazásához, gyártástechnológiáink és technikánk tökéletesítéséhez. De nehogy azt higgye valaki, hogy lebecsüljük a kutatómunka másik, általánosabb vonatkozását, vagyis az alapkutatást, amelynek nagyobb perspektívában kell megragadnia országunk haladásának és az emberiség általános haladásának problémáit. A Tudomány- és Technológiaügyi Országos Tanács és a központi kutatóintézetek lássák el teljesebb mértékben hatáskörüket a kutatómunka irányításában és egybehangolásában, ellenőrizzék igényesebben a tudományos és technológiai tervfeladatok megvalósításának, a kutatási eredmények termelési alkalmazásának módját. A jövőben a műszaki tervet a termelési terv előtt kell összeállítani, hogy a gyártási feltételeket már kidolgozott technológiák alapján állapítsuk meg.A tudomány csakis így járulhat hozzá valóban hatékonyan gazdaságunk gyors ütemű és modern alapokon történő fejlesztéséhez. A vállalatok, az ipari központok és minisztériumok vezető szervei ugyanúgy kövessék nyomon a műszaki terv megvalósítását, mint a termelési terv teljesítését. Az 1974. évi terv példás teljesítése döntő mértékben függ a termelés jó műszaki-anyagi ellátásától, a nyers- és segédanyagforrások, ésszerű és gazdaságos felhasználásától. Meg kell mondanom, hogy gazdasági tevékenységünk idén észlelt, fogyatékosságainak jó része a gazdaság jó menetelének e döntő szektorában történt hiányosságoknak és hibáknak tulajdonítható. Az 1974. évi terv biztosítja a szükséges eszközöket a termelés megfelelő körülmények közötti lebonyolításához. Egyébként ezt az idei terv is biztosította, csakhogy nem fordítottunk kellő figyelmet az idejében történő és jó ellátásra. Első gondunk az kell hogy legyen, hogy megtegyük az intézkedéseket a nyersanyag és a félkésztermékek leszerződésére és ü terítés leszállítására az egész nemzetgazdaság és külön-külön minden egyes vállalat szintjén. Ugyanakkor az Ellátásügyi Minisztériumnak és az Állami Tervbizottságnak a gazdasági minisztériumokkal együtt meg kell sürgetnie a fogyasztási normák javításával kapcsolatban már régebben kijelölt feladatok teljesítését a modern technológiák alapján, meg kell gyorsítania a segédanyagok, az alkatrészek, a géprészek és a gépek tipizálási munkáját, gondoskodnia kell a helyettesítők szélesebb körű alkalmazásáról. Amint itt hallhatták, csupán a vegyipari különleges acélok gyártási szektorában 30 000 különféle márka és típusméret létezik. Még a 15 000 is, amelynek megmaradását az elvtársak elhatározták, túlzottan sok. El kell jutnunk nem egy tízezres, s nem egy ezres választékú, hanem ennél sokkal szűkebb tipizáláshoz. Enélkül nem szervezhetjük meg az eredményes, minőségileg megfelelő gazdasági termelést. A gazdasági kádereknek, a párt- és állami szerveknek meg kell érteniük, hogy a kiutalt eszközökkel történő megfelelő gazdálkodás nem csak az ellátási részlegek ügye, hanem általános gazdasági feladata minden minisztériumnak, minden ipari központnak és vállalatnak, minden egyes dolgozónak. Az ellátási kérdések minél jobb megoldása szükségessé teszi, hogy fokozott erőfeszítések történjenek új nyersanyag-tartalékok feltárására, a megfelelő technológiák kidolgozására ahhoz, hogy a kisebb hasznos tartalmú vagy a nehezebben kiaknázható anyagforrásokat is hasznosíthassuk. Az Ellátásügyi Minisztériumnak, az Állami Tervbizottságnak állandóan ismernie kell, hogyan biztosítják a terv anyagi bázisát, és operatívan közbe kell lépnie valahányszor rendellenesség mutatkozik az ellátási folyamatban. A Központi Bizottság Végrehajtó Bizottsága nemrégiben intézkedéseket hagyott jóvá a segédanyag- és termékkészletek szabályozásának javításáról a tervelőirányzatokkal összhangban. Már a következő terv számára javítani kell bizonyos termelési készleteket, el sem lehet képzelni zökkenőmentes munkát egy vagy két napra szóló termelési készlettel. Még ha vannak is tervtartalékaink, fokozatosan el kell jutnunk oda, hogy minden ág és alágazat számára biztosítva legyenek a termelési folyamathoz szükséges készletek, amit egyébként már régebben elhatároztunk. íme, miért tartom szükségesnek a probléma elemzését és a helyzet javítását már 1974 elejéig. Az Ellátásügyi Minisztérium, a többi központi szerv mindig legyen tisztában a gazdaság készleteivel, és cselekedjen gyorsan azok újraelosztása és hasznosítása érdekében, a termelési szükségletekkel összhangban. AZ 1974. ÉVI TERV BIZTOSÍTJA A NEMZETGAZDASÁG GYORS ÜTEM TOVÁBBFEJLŐDÉSÉT, A X. KONGRESSZUSON ÉS AZ ORSZÁGOS KONFERENCIÁN KIJELÖLT PROGRAM VALÓRA VÁLTÁSÁT Tisztelt elvtársak! Az 1974. évi terv- és költségvetés tervezete biztosítja a X. kongreszszuson és az Országos Konferencián kidolgozott program következetes valóra váltását,, a nemzetgazdaság még gyorsabb ütemű fejlődését, az egész gazdasági-társadalmi tevékenység minőségi színvonalának emelését. A dolgozó tömegek bevonásával szervezett elemzések és viták az előirányzatok megalapozás terv előirányzatai biztosítják nemzeti vagyonunk további fejlődését, a gazdaság struktúrájának javítását és korszerűsítését, a társáért, több variáns megvizsgálása a legmegfelelőbb kiválasztásáért és az, hogy a gazdaságfejlesztési objektumok kidolgozásának egész munkáját a párt irányította, reálissá teszi az 1974. évi tervet, amely így megfelel nemzetgazdaságunk lehetőségeinek, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom útján való előrehaladás követelményeinek. A terv szerves egységbe kapcsolja a gazdasági és társadalmi tevékenység különböző oldalait. Az évisadalom anyagi és emberi erőforrásainak egyre ésszerűbb és hatékonyabb hasznosítását, az ötéves terv előirányzatainak maradéktalan, tervet első ízben bontottuk fel ágakra és alágazatokra. Tekintettel az ipari központok növekvő szerepére a gazdasági folyamatok irányításában, elhatároztuk, hogy 1974-től kezdve az ipari központok az egységes országos tervben kapjanak közvetlen feladatokat. Úgyszintén belefoglaltuk a tervbe a megyék szerinti területi profilú fejlesztés feladatait is, sőt határidő előtti megvalósítását a nép életszínvonalának emelése terén. Románia Szocialista Köztársaság 1974. évi gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő mutatói • Megjegyzem, hogy a külkereskedelemre vonatkozó adatok — mind az exportnál, mind pedig az importnál — tükrözik az áralakulást a nemzetközi piacon, ahol — mint ismeretes — az utóbbi időben jelentős emelkedések mutatkoztak. 1973 1974 százalék ------------- --------------------------------- 1974/1973 M.E. Előzetes ötéves Jelenlegi (3. oszlop, adatterv szint 1. oszlop) A , B 12 3 4 1. Ipari össztermelés " milliárd lej * 429,2 473,7 501,0 116,7 2. Mezőgazdasági össztermelés milliárd lej 93,2 113,2 113,2 121,5 3. Áruszállítás összvolumene milliárd tonna km 108,3 146,6— 120 110,8 160,1 4. Nemzetgazdasági összberuházás milliárd lej 102,7 117,3 121,3 118,1 amiből: — építés-szerelés milliárd lej 48,4 48,9 50,4 104,1 5. Külkereskedelem összvolumene millió valutalej 34 739 32 937 49103 141,3* a) Export összesen millió valutalej 18 066 18145 25 934 143,5* Ebből: . , i« __—■ — szabad deviza millió valutalej *092 8 189 14 268 »1 - 176,3* b) Import összesen millió valutalej 16 693 * ' 14792*“ 7 23 169 138,5** Ebből: — szabad deviza millió valutalej 8 012 5 748 12 082 150,8 8. Munkatermelékenység a köztársasági iparban lej/alkalmazott 197 490 214 900 216 600 109,6 7. Alkalmazottak össz-száma ezer 5 780 5 895 6 030 — 8. Kiskereskedelmi árueladás mennyisége a szocialista kereskedelemben milliárd lej 117,3 126,3 128,7 109,7 9. A lakosságnak végzett szolgáltatások volumene milliárd lej 22,6 24,1 25,6 113,3 10. Az 1000 lejes árutermelés kiadásai a köztársasági iparban lej 8 48,9 825,5 825,5 97,2 amiből: — anyagráfordítás lej 707,0 687,3 687,3 97,2 11. Nemzeti jövedelem milliárd lej 291,8 322,4 334,5 114,6 12. Fizetésekből származó jövedelem milliárd lej 119,8 132,1 134,0 111,9 13. Az egy lakosra jutó reáljövedelem lej havonta 835 875 907 108,6 AZ 1974. ÉVI TERVELŐIRÁNYZATOK SIKERES MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FŐBB FELADATAI Szeretnék kitérni néhány olyan kérdésre, amelyektől véleményem szerint a fenti előirányzatok példás teljesítése függ. A következő esztendőben ezekre kell összpontosítanunk erőinket. Nemzetgazdaságunk egyik központi célkitűzése a termelőkapacitások minél jobb kihasználása, az új létesítmények tervezett műszaki - gazdasági mutatóinak határidőre történő elérése. Mint láthatták, a terv nagyobb súlyt fektet a termelőkapacitások intenzív kihasználására. Hogy még jobban kitűnjön e kérdés döntő fontossága, jó ha megjegyezzük, hogy a termelőkapacitások kihasználási mutatójának mindössze egy százalékos növelésével 5 milliárd lejes többlettermelés érhető el. a tervezett paraméterek elérési határidejének egy hónappal való előrehozása hozzávetőleg 3 milliárd lej többlettel járna. Mint tudják, nagy beruházási volument realizáltunk, sok új vállalatot építettünk fejlett technikai dotációval , és mindent meg kell tennünk e kapacitások maximális kihasználásáért. Egyébként nem véletlen, hanem a termelőkapacitások, az állóalapok fejlesztésének eredménye, hogy az 1974. évi terv az ipari termelés 16,7 százalékos növekedését irányozza elő; azt tükrözi, hogy reális lehetőségünk van e túlszárnyalás elérésére. Egyébként, ha emlékeznek, Florescu elvtárs elmondotta itt, hogy műszálból és műroszból a jövő évben kilencven százalékkal termelünk többet mint eddig, mégpedig nem különleges intézkedések nyomán, hanem annak következtében, hogy az idén üzembe helyeztünk új kapacitásokat, amelyek biztosítani fogják ezt a növekedést. Értsük meg, kötelességünk a munkásosztály, a nép iránt mindent megtenni azért, hogy ésszerűen kihasználjuk a létrehozott kapacitásokat, maximális termelést nyerjünk az utóbbi évek folyamán termelésbe állított állóalapokból. Az e téren fennálló helyzet javítása érdekében minden minisztérium, ipari központ és vállalat köteles a legmeszszebbmenő körültekintéssel elemezni a helyiségek kihasználási fokát, és minden intézkedést megtenni azok lehető legésszerűbb és maximális hatékonyságú kihasználásának biztosításáért. Gyorsan és erélyesen intézkednünk kell a technológiai folyamatok tökéletesítéséről és a maximális paraméterek elérését gátló szűk kőkeresztmetszetek kiküszöböléséről. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a gépek, berendezések és felszerelés idejében történő és példás javítására, karbantartására, a szükséges pótalkatrészek biztosítására. Még egyszer rendkívül komolyan fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy nagyobb gondot kell fordítani berendezéseink és gépeink karbantartására. E tekintetben komoly hiányosságok vannak. Határozott intézkedéseket kell tenniük elsősorban a minisztériumoknak, vállalatoknak, a műszaki szerveknek , de ugyanakkor a pártszervezeteknek, a megyei pártbizottságoknak, s velük együtt a szakszervezeteknek, az ifjúsági szervezeteknek, hogy az összes dolgozók együttes erőfeszítésével biztosítsák a berendezések és a gének példás gondozását és minél jobb működését Biztosítanunk kell az üzemeltetési műszaki normák legszigonyibb betartását. Tegyenek meg minden intézkedést, hogy ne fordulhasson elő a gének s a berendezések túlerőltetése, gondoskodjunk az összes javítások és karbantartási munkák idejében történő és megfelelő elvégzéséről. Mindazok, akik a gazdaságban dolgoznak, az összes szervek és szervezetek kötelesek mindent megtenni, hogy biztosítsák ennek az egész társadalmunk fejlődésére döntő jelentőségű vagyonállománynak jó működését. Gazdasági tevékenységünk fejlődésének másik fontos követelménye a vállalatok munkájának és a váltásoknak a jó megszervezése, hogy biztosítva legyen az összes gépek és berendezések kapacitásának teljes kihasználása. Gondoskodnunk kell az összes váltások megfelelő és teljes megterheléséről. Határozottan véget kell vetnünk a munkaerő három váltásra való szétaprózásának, amikor nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy három váltásban dolgozzunk. Biztosítanunk kell, hogy mindegyik váltás teljes kapacitással dolgozzon, s ezt az I. és a II. váltással kell kezdenünk. Csak ott szervezzünk III. váltást, ahol ehhez megvannak a szükséges erők. Ezt elsősorban az alapgépeknél, a nehézgépeknél kell megszervezni, majd — mint ahogy azt az áprilisi törvényerejű rendelet előirányozza —, a műhelyekben, a részlegeken, az osztályokban. Itt váltást csak ott szervezzünk az egész vállalat szintjén, ahol erre lehetőség van. Megengedhetetlen, hogy egyes minisztériumok, mpari központok és vállalatok megtűrik az alapváltások szétforgácsolását és nem megfelelő megterhelését, csak azért, hogy statisztikai adatokkal bizonyíthassák, hogy három váltásban dolgoznak; lényegében a gépek és berendezések kihasználási mutatója ezekben az esetekben azt tanúsítja, hogy még két váltást sem terhelnek meg megfelelő szinten. Nyomatékosan felhívom az összes vállalatok, megyei pártbizottságok pártszervek, szakszervezetek figyelmét, haladéktalanul intézkedjenek hogy ezen a téren rend és fegyelem legyen. Nem tüzelőanyagmegtaka 1973. DECEMBER 1., SZOMBAT AZ ORSZÁG ENERGETIKAI FORRÁSAINAK FEJLESZTÉSE, AZ ÉSSZERŰ TÜZELŐANYAGÉS ENERGIAGAZDÁLKODÁS - A NEMZETGAZDASÁG SZÜNTELEN HALADÁSÁNAK FELTÉTELE Tisztelt elvtársak! Az ország gazdasági-társadalmi fejlődésének egyik alapvető mai és távlati problémája az energetikai források fejlesztése, a tüzelőanyag és az energia ésszerűbb felhasználása és fogyasztásának csökkentése. A kérdéssel egyébként már hoszszabb ideje megkülönböztetett mértékben foglalkozik a párt- és államvezetőség, az utóbbi időben törvényhozó jellegű szabályozások is születtek vele kapcsolatosan. Mint mármondottam, az energiafogyasztás országunkban gyorsabban nőtt a nemzeti jövedelemnél. Ha továbbra is megtűrnénk a fogyasztás ilyen gyors ütemű növekedését, abba a helyzetbe juthatnánk, hogy nem tudnánk biztosítani az ország gazdasági-társadalmi fejlesztési objektumainak létrehozásához szükséges tüzelőanyagot és energiát. Másrészt meg kell mondanunk azt is, hogy nem cselekedtünk elég erélyesen azért sem, hogy Románia öszszes erőforrásait hasznosítsuk. Már mondtam, de, minthogy itt vannak a Központi Bizottság tagjai, még egyszer hangsúlyozni akarom, hogy más országokhoz viszonyítva a nemzeti jövedelem és az egy főre eső energiafogyasztás közötti arány nálunk nem megfelelő. Miközben az egy főre jutó nemzeti jövedelem nálunk többszörösen kisebb mint egyes európai fejlett államokban, az energiafogyasztás tekintetében megközelítjük őket. A tüzelőanyag körültekintő felhasználásának kérdése tehát éppen ezért nincs öszszefüggésben a jelenlegi konjunktúrával, hanem általában egész gazdaságunk orientálásának és fejlődésének lényeges kérdése. Mint tudják, az energiakérdés jelenleg — s egyébként már hoszszabb ideje — igen égető a világ összes országaiban, és nem csupán konjunktúráiig vonatkozásban, hanem a civilizáció távlati fejlődése szempontjából is. Prognózisszámítások mutatják, hogy ha a világ földgáz- és kőolajfogyasztása 2000-ig a jelenlegi, körülbelül 8 százalékos ütemben növekszik, a világ kőolajtartalékai csaknem 90 százalékban, földgáztartalékai körülbelül 75 százalékban kimerülnek. Természetesen a jelenleg ismert tartalékokra vonatkozik a számítás. Elengedhetetlenül szükséges tehát, hogy határozottan másként orientáljuk a tüzelőanyag- és az energiafogyasztást, bevezessük az összes energiaforrásokkal, főként a kőolajjal és földgázzal való takarékoskodás, az országunk rendelkezésére álló más energetikai források maximális kihasználása politikáját, újabb energiatermelési megoldásokat és technológiákat vegyünk igénybe. A problémák azonnali szabályozását szolgálja az Államtanács nemrégiben kiadott törvényerejű rendelete, amely intézkedéseket jelöl meg az energetikai forrásokkal való ésszerűbb és takarékosabb gazdálkodásra. A tüzelőanyag-takarékoskodási szempontnak kell vezérelnie a nemzetgazdaság távlati fejlesztésére vonatkozó általános koncepciót, azokat az elveket, amelyeknek alapján gondoskodunk majd az anyagi javak termelésének szakosításáról korunk adottságainak és követelményeinek megfelelően. Az 1974. évi terv a tüzelőanyag, a villamos- és hőenergia jelentős csökkentését irányozza elő. Egy olyan gazdasági fejlődés megvalósításához, amelynek eredményeként a nemzeti jövedelem 1973-hoz viszonyítva 14,6 százalékkal gyarapszik , és az ipari termelés 16,7 százalékkal növekszik, a villamosenergiafogyasztás 9,3 százalékkal, az elsődleges energiáé pedig 7,0 százalékkal lesz több. Eltökélten arra kell törekednünk, hogy csökkentsük a technológiai fogyasztásokat a villamos erőművekben és a hálózati energiaveszteséget, hogy még jobban leszorítsuk a fogyasztási normákat az iparban, a szállításban, az építkezésekben, hogy korszerűsítsük a berendezéseket, megtakarításokat érjünk el a közvilágításnál és a kereskedelmi világításnál, valamint a háztartási fogyasztásnál. Csökkentenünk kell a benzin, a motorina, a pakura, a könnyű folyékony üzemanyag fogyasztását a szállítási útvonalak optimalizálásával, az üresjárat kiküszöbölésével, a forgalmi sebesség csökkentésével, az erősen elhasználódott gépjárművek kiselejtezésével, a mozdonyok, traktorok és más szállítóeszközök fogyasztásának ésszerűsítésével, a Diesel-vontatás növelésével, a hőenergiafogyasztás csökkentésével. Mindezeket az intézkedéseket fokozni kell egy olyan távlati program keretében, amelynek célja országunk energetikai bázisának észszerű fejlesztése és felhasználása. Minthogy az energetikai és szénhidrogén-források világszerte csökkennek, a hazai kőolaj- és földgáztartalékok pedig korlátozottak, és elsősorban kemizálandók, a jövőben a többi között bővíteni kell a szilárd tüzelőanyagok a szénfajták és a bitumenes palák használatát. Ezekből elég nagy tartalékokkal rendelkezünk, hosszabb időszakra biztosíthatjuk velük a szükséges energiatermelést. Meg kell mondanunk, hogy az általános orientációban is elhanyagolták ezeket az erőforrásokat, a Bánya- és Kőolajipari Minisztérium nem fordított megfelelő figyelmet rá, és az utóbbi években nem valósította meg a szénkitermelési előirányzatokat. Elég lassan halad a bitumenes palák hasznosításával (Folytatása a 3. oldalon)