Előre, 1974. március (28. évfolyam, 8182-8208. szám)
1974-03-01 / 8182. szám
ELŐRE 4. oldal 1974. MÁRCIUS 1., PÉNTEK NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás a 3. oldalról) Mával kezükben nézik, amint mások dolgoznak. Az elnöktől az utolsó szövetkezeti tagig valamennyiüknek meg kell érteniük, hogy dolgozniuk kell, idejében kell elvégezniük a mezőgazdasági munkákat. (Erős taps.) Vajon normálisnak mondható-e az a helyzet, hogy amikor eljön a termés betakarításának ideje és erőfeszítéseket kell tenni, a városi dolgozók kell hogy segítsenek ehhez? S ugyanakkor jó erőben levő, pirospozsgás arcú emberek százai ácsorognak a közelben, nézve, sőt olykor még élcelődve is a városból érkezett diákokon, ifjakon és munkásokon amint helyettük dolgoznak? Vajon ez a módja a mezőgazdaság fejlesztésének ? Megértjük, hogy vannak ünnepek is, de önök csaknem valamennyien falun éltek. Jól tudják, hogy amikor itt a begyűjtés ideje, senki sem gondol arra, hogy vasárnap van, hogy sfintul Ilie-nap, vagy sfintul Stefan-nap van éppen, ha jól meggondoljuk, minden napra jut egy-egy szent. Hagyjuk békében a szenteket és mindenki lásson neki a betakarításnak! (Hosszas taps, ütemesen kiáltozzák „Ceaugescu — IIKP".) Azért tértem ki ezekre a kérdésekre, mert nyíltan meg kell vitatnunk ezeket a dolgokat éppen egy ilyen konferencián, amelynek az a célja, hogy kijelöljük teendőinket a nagyobb terméshozam eléréséért minden szektorban. Természetesen elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, hogyan dolgozzunk, hogyan szervezzük meg és hogyan biztosítsuk a mezőgazdaságban rendelkezésre álló összes erők foglalkoztatását Amint más alkalmakkor is mondottam, a föld a tulajdon-formától — állami, szövetkezeti vagy magántulajdon — függetlenül az egész nemzet java, és úgy kell megművelni, hogy kielégítse a nép szükségleteit. A mezőgazdaság és minden egység külön-külön, egységes terv alapján dolgozva kellő mennyiségű mezőgazdasági terméket kell hogy előállítson a nemzetgazdaság számára, az egész nép szükségleteinek kielégítésére. Végérvényesen meg kell szűntemi a helyenként megmutatkozó ama mentalitást, hogy mindenki azt vethet, amit akar, mindenki akkor dolgozhat a mezőgazdaságban, amikor kívánja, amikor jónak látja. Az állami mezőgazdasági dolgozók, a szövetkezeti és a magánparasztok, mindazok, akik ilyen vagy olyan formában tulajdonként vagy használatban bármilyen kis mezőgazdasági területtel rendelkeznek, magas fokú felelősséget viselnek és hazafias kötelességük lelkiismeretesen és példásan művelni a földet, az állami szervek, a mezőgazdasági szervek irányelveinek megfelelően, mindent megtéve a lehető legnagyobb terméseredmények eléréséért. Az egyik legnagyobb jelentőségű és legfelelősségteljesebb feladat a földnek, e döntő mezőgazdasági termelőeszköznek a megóvása és ésszerű kihasználása. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy nem fordítanak megfelelő figyelmet az egész nép javát alkotó földállomány védelmére és megóvására, hogy még megengedhetetlen földpazarlási megnyilvánulások mutatkoznak, komoly következményekkel a mezőgazdasági termelés növekedésére. Bár pontos szabályozások léteznek, nem számoltuk fel maradéktalanul egyes minisztériumi, fővállalati és vállalatvezetőségek, egyes néptanácsok és területrendezési szervek ama tendenciáit és gyakorlatát, hogy egyes gazdasági és szociális-kulturális létesítmények telepítésére, illetve város- és községrendezésre mezőgazdasági területek pazarlásával járó megoldásokat javasoljanak. Ezenkívül nem hajtják végre idejében az egész mezőgazdasági terület termőképességének fenntartásához szükséges munkálatokat. A körültekintő földgazdálkodásért a párt és az állam előtt felelős Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztérium, a mezőgazdasági szervek nem alkalmazzák határozottan a törvényes előírásokat a mezőgazdasági körforgásból való földkivonás szabályozására, a földállomány megvédésének és ésszerű felhasználásának intézkedéseire vonatkozóan. A legerélyesebben és leghatározottabban véget kell vetni e megengedhetetlen állapotoknak. Biztosítva a beruházási objektumok telepítésére szánt területek csökkentését, a jövőben az új épületeket nem produktív területekre kell telepíteni, rendezve egyben az úthálózatot, a villamos és távközlési hálózatot, hogy ne vonjanak ki többé művelés alól mezőgazdasági területeket. Ha bizonyos objektumokat feltétlenül mezőgazdasági területekre kell telepíteni, az illetékes minisztériumok, többi szerv kárpótlásként köteles megfelelő kiterjedésű földterületeket bekapcsolni a mezőgazdasági művelésbe. Arra van szükség, hogy az állami vállalatok igazgatói és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek elnökei maguk is igényesebbek legyenek. Ők felelnek a tagság, az állam előtt azért, hogy a termőterület egyetlen méterrel se csökkenjen. Senkinek se engedjék meg, hogy hozzányúljon a szövetkezet földjéhez! A földet meg kell hagyni a termelés számára! (Hatalmas taps, ütemesen kiáltják: „Ceaugescu — RKP“!) Minden megyében akadnak még megműveletlen területek, amelyeken beruházásokat lehet és kell is eszközölni; még mindig sok ipari és mezőgazdasági munkát végeznek, társadalmi rendeltetésű épületeket, köztük lakásokat emelnek nagy területeken, amelyeknek kiterjedését korlátozni kell, így biztosítva a beruházási munkákhoz igényelt területeket és növelve — nem pedig csökkentve — a mezőgazdasági területet a szövetkezetekben és az állami mezőgazdasági vállalatokban egyaránt! Ilyen irányban kell gyorsítani a mezőgazdasági területek megóvásával és növelésével kapcsolatos munkálatokat, úgyszintén javítani kell az e területre vonatkozó törvényeket, fokozva az igényességet és erősítve az állami szervek és gazdasági vállalatok, a helyi szervek és mezőgazdasági egységek felelősségét a földalappal való gazdálkodás iránt. Az egész mezőgazdasági terület kihasználása és termőképességének fokozása, a talaj megóvása szempontjából egyik rendkívüli jelentőségű probléma az, hogy gyorsabb ütemben hajtsák végre a túlzott nedvességtartalom, az árvizek, a talajerózió leküzdésére, a szikes talajok feljavítására, a savanyú talajok meszezésére szolgáló munkálatokat. Az állami és szövetkezeti mezőgazdasági egységek, a néptanácsok, a mezőgazdasági szervek, a Mezőgazdasági Minisztérium szorgalmazza határozottan mindezeknek a munkáknak a példás végrehajtását, hogy növekedjék a talaj termőképessége és termelékenysége. A pártszervek és -szervezetek felelősek azért, hogyan tevékenykednek minden megyében a mezőgazdasági területek növelésére és azok ésszerű kihasználására vonatkozó feladatok teljesítése érdekében. Mint ismeretes, átfogó talajjavítási programunk van, amelynek célja megteremteni a feltételeket nagy és biztos terméseredmények eléréséhez. Meg kell mondanunk azonban, hogy e program végrehajtásában lemaradások mutatkoznak, főként az öntözés tekintetében. Az utóbbi három év leforgása alatt csupán 533 ezer hektárt rendeztünk be öntözésre az ötéves tervben e három évre előirányzott 690 ezer hektárral szemben. 1974 és 1975-ben legkevesebb 700 ezer hektáron kell megkezdeni az öntözéses művelést, hogy az öntözött területek kiterjedése együttvéve elérje a kétmillió hektárt. Mindent meg kell tennünk, hogy a lemaradásokat maradéktalanul behozzuk, hogy az ötéves tervben előirányzott egész öntözési programot feltétlenül megvalósítsuk. A mezőgazdasági termelés gyors növelésének ez az egyik legfontosabb problémája. Ugyanakkor a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztérium, a mezőgazdasági szervek és egységek fordítsák a legnagyobb figyelmet az öntözőrendszerek példás üzemeltetésére, kihasználására és karbantartására. Megengedhetetlen, hogy öntözött területeken kisebb terméseredményeket érjenek el, mint másutt szárazgazdálkodással. Az öntözött területeken nagyhozamú fajtákat kell termeszteni, optimális mennyiségű műtrágyát és más szükséges vegyszereket kell alkalmazni, végre kell hajtani az agrotechnikai munkálatok egész komplexumát, hogy az öntözési beruházások maximális teljesítményt nyújtsanak, nagy hozamokat és évente több termést biztosítsanak. Az állam erőfeszítései, a mezőgazdaság műszaki-anyagi alapjának fejlesztésére fordított beruházások és az ipar gyors haladása, biztosították a mezőgazdasági munkálatok széles körű gépesítését. Elmondhatjuk, hogy a rendelkezésre álló ellátmánnyal gépesíteni lehet a gabona- és iparinövény-termesztés fő műveleteit. Biztosítanunk kell az állami mezőgazdasági vállalatok és mezőgépészeti állomások ellátmányához tartozó traktorok és gépek, valamint a szövetkezeti felszerelések ésszerűbb felhasználását és ugyanakkor a kukorica és az ipari növények betakarításának teljes gépesítéséhez és az állattenyésztés gépesítésének fejlesztéséhez szükséges eszközök előállítását. Iparunk előtt az a feladat áll, hogy új szakaszt kezdjen meg a műszaki eszközök termelésének fejlesztésében, ami lehetővé teszi az összes mezőgazdasági munkák teljes gépesítését. Az iparnak új, nagyerejű gépeket kell gyorsan gyártásba vennie és előállítania, amelyek a következő néhány évben a mezőgazdasági munka jellegének gyökeres változásához és ezzel együtt a termelékenység és a termelés növeléséhez vezetnek. A növényi és állati termelés növekedése úgyszintén nagymértékben függ a mezőgazdaság kemizálási programjának megvalósításától. A mezőgazdaság évről évre egyre nagyobb mennyiségű műtrágyát és a termeléshez szükséges más vegyi anyagokat kapott. Igaz, hogy vannak egyes lemaradások a műtrágya leszállításában, és a Vegyipari Minisztériumnak minden intézkedést meg kell tennie, hogy biztosítsa a mezőgazdaságnak a tervben előirányzott vegyi termékek mennyiségét. Ezenkívül a következő néhány év alatt gyökeresen meg kell oldanunk a többi vegyianyag, a gyomirtók, növényi és állati betegségek és kártevők leküzdésére szolgáló vegyszerek problémáját, hogy a mezőgazdaságnak rendelkezésére álljon mindaz, amire e területen a nagyobb termelés biztosításához szüksége van. Ugyanakkor azonban meg kell mondanunk, hogy a mezőgazdasági egységek nem érnek el olyan terméseket,, amelyek arányban állnak a rendelkezésükre álló műtrágya-mennyiségekkel. Ezért a Mezőgazdasági Minisztériumnak, a mezőgazdasági megyei szerveknek és egységeknek kötelességük több felelősségérzetet tanúsítani a műtrágya termelési felhasználásában. Ugyanakkor nagyobb figyelmet kell szentelni a szerves trágya, a talajjavító szerek és más olyan munkálatok alkalmazásának, amelyek lehetővé teszik, hogy a talajba juttatott trágyát jobban hasznosítsák, elérjék az előirányzott eredményeket, biztosítsák a mezőgazdasági termékek minél nagyobb gyarapodását. Elvtársak ! Románia feltételei között a gabonafélék kérdése a mezőgazdaság alapvető problémája, erre kell összpontosítanunk minden erőnket, hogy minél nagyobb terméseredményeket érjünk el. A leghatározottabban kell cselekednünk, hogy megvalósítsuk az ötéves terv előirányzatait, amelyek megszabják, hogy 1975-ben több mint 19 millió tonna gabonát kell termelnünk. Azok a terméseredmények, amelyeket az utóbbi években az ország több megyéjében levő jelentős számú állami mezőgazdasági vállalat és mezőgazdasági termelőszövetkezet ért el, azt tanúsítják, hogy ez a feladat teljesen megvalósítható. Ehhez azonban az szükséges, hogy minden mezőgazdasági egység a legértékesebb fajtákat és hibrideket termessze, idejében bevesse az előirányzott összes területeket, biztosítsa a vetések példás gondozását, veszteségek nélkül gyűjtse be az egész termést. A búza- és kukoricatermelés fokozásával párhuzamosan a mezőgazdasági egységeknek fokozott figyelmet kell fordítaniuk az árpa, zab, szójabab és takarmányborsó termelésére, minthogy ezek szolgáltatják a legtöbb proteint az állatok észszerű takarmányozásához. Megkülönböztetett gondot kell fordítani a nagy gazdasági hatékonyságú ipari növények termesztésének fejlesztésével kapcsolatos program megvalósítására. Nagyobb figyelmet kell szentelni a könynyűiparban szükséges textilnövények, különösen a len és a kender termesztésének. Az 1800 kilogrammos hektáronkénti len termés és a 4000 kilogrammos kendertermés semmiképpen sem kielégítő országunk körülményei között. A következő években legalább 5000 kg-ot kell elérni lenből és 6500 kg-ot kenderből. Intézkedéseket kell hozni e növények jobb zónásítására, jobb minőségű, nagyobb rosthozamú, termelékeny fajták termesztésére, a talaj trágyázására és a betakarítási munkálatok gépesítésére. Hasonló intézkedések szükségesek a gyapottermesztés és a selyemhernyó-tenyésztés fejlesztése érdekében, hogy sokkal nagyobb mértékben biztosítsunk hazai nyersanyagot a könnyűiparnak. Fokozott figyelmet kell fordítanunk a napraforgó és a cukorrépa, valamint a zöldségfélék és a burgonya termesztésére is. Az utóbbi években mind cukorrépából, mind burgonyából elégtelen volt a termés. Nagy termelékenységű vetőmagot kell biztosítani, gyökeresen meg kell javítani a termelési technológiákat és gépesíteni kell a munkálatokat, hogy minél rövidebb idő alatt 5—6 millió tonna termést érjünk el burgonyából és egymillió tonnát cukorból. Ebben az évben intézkedéseket kell hoznunk annak a programnak a megvalósítására, amely 40 900 hektáron 30 000 kg-os hektáronkénti burgonyatermést és 30 000 hektáron 40 000 kg-os átlagos cukorrépatermést irányoz elő; az ezeken a területeken szerzett tapasztalatokat a következő években országszerte és az egész területen el kell terjeszteni. A zöldségtermesztésben jó eredményeket értünk el, de ezek nem merítik ki a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Jóval nagyobb terméseket érhetünk el mind a mezőn, mind az üvegházakban, és a fóliás termesztésben. Megvannak a lehetőségek ahhoz, hogy 1975-ig 4200 ezer tonna legyen az össztermés zöldségféléből. Minden megyében meg kell hozni a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy kielégítsék a területén élő lakosság szükségleteinek legnagyobb részét zöldségféléből és burgonyából, s ugyanakkor a tervben előirányzott rendeltetésüknek megfelelően magasabbrendűen hasznosítsák ezeket a termékeket. Szőlőskertjeink és gyümölcsöseink területe csaknem 800 000 hektár. Amint rámutattam, a tavalyi szőlőtermés jó volt. Mindazonáltal a szőlő- és gyümölcstermesztésben még nagy hiányosságok vannak. Nem gondoskodnak a leghatározottabban a fiatal ültetvények gondozásáról, a szőlőkben és gyümölcsösökben mutatkozó hiányok pótlásáról, a betegségek és kártevők leküzdéséről, a nagy és biztos terméseredményeket szolgáló munkálatok késedelem nélküli végrehajtásáról. Intézkedni kell az ültetvények példás gondozásáról, a betegségek és kártevők leküzdését szolgáló kezelés végrehajtásáról, a nagy terméshozamokat biztosító munkák példás alkalmazásáról. A gyümölcs és a szőlő igen fontos szerepet tölt be az ésszerű táplálkozásban. Minden feltételünk megvan, hogy ebben az esztendőben és a következő években , nagy szőlő- és gyümölcshozamokat érjünk el , és mindent meg kell tennünk e lehetőségek kiaknázásáért. 4 400 000 hektár legelővel és természetes kaszálóval rendelkezünk. A legelők és kaszálók azonban termőképességük felét sem nyújtják. Csaknem minden megyében van jó tapasztalat, olyan értelemben, hogy a legelők és kaszálók termelékenységét 3—4-szeresen növelték. Az Arge? megyei lerenti-i, rucári, coteascai, a Brassó megyei vledenyi, bráni és codleai, a Szeben megyei kiscsűri, paltiniai és érinti természetes gyepterületeken a szükséges trágyázás és más munkálatok végrehajtásával hektáronként több mint 20 000 kiló zöldtömeget értek el. A megyei szervek, a legelőkkel és kaszálókkal rendelkezők cselekedjenek határozottan az említett eredmények mielőbbi általánosításáért, megkétszerezve a legelők és kaszálók hozamát, ez erőteljesen kihat majd a takarmányalap biztosítására. Határozottan intézkedni kell továbbá a termesztett takarmányok hozamának növeléséről, a takarmánystruktúra javításáról az ésszerű állattartási követelményeknek megfelelően, a takarmányfélék példás ápolásáról, betakarításáról, elraktározásáról és megőrzéséről. Minden mezőgazdasági egység használja ki az összes takarmányforrásokat és szervezze meg a takarmányfélék megfelelő előkészítését. Az állattenyésztés létfontosságú feladat a lakosság hús-, tejtermék- és tojásfogyasztásának, valamint az ipar nyersanyagszükségletének fedezésében. Az állattenyésztés-fejlesztési országos program megvalósításában jelentős eredményeket értünk el. A húsössztermelés 1973- ban 1970-hez képest 438 ezer tonnával növekedett, a tejössztermelés 5,4 millió hektoliterrel lett nagyobb. Amint rámutattam, a szarvasmarha-állomány 1973 végére elérte az 5 895 000 darabot, szemben az 1970. évi 5 200 000 darabbal. Hiányosságok mutatkoznak azonban a levágásra szánt növendékmarhák átlagos súlya és az átlagos tejhozam tekintetében, amenynyiben ez az utóbbi években még mindig alacsony színvonalon mozog mind az állami vállalatokban, mind pedig főleg a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a szarvasmarhák, főleg pedig a fejőstehenek tenyésztésére, s mindent meg kell tennünk, hogy számuk 1980-ban meghaladja a nyolcmillió darabot; a jövőben 10 sőt talán 12 millió szarvasmarhával kell rendelkeznünk. A szarvasmarhák tenyésztését nagyobb mértékben a természetes legelőkkel és kaszálókkal rendelkező övezetek felé kell irányítani, ahol az állatok az év minél nagyobb részében legelhetnek. A sertésállomány szintén számottevően növekedett, és 1973 végén elérte a 9 000 000 darabot az 1970. évi 6 360 000 darabbal szemben. Figyelemre méltó tény, hogy az állami mezőgazdasági vállalatokban a sertéshús-termelés 70 százalékát, a mezőgazdasági szövetkezetekben pedig 60 százalékát nagyipari komplexumokban állítottuk elő. Továbbra is gondot kell fordítanunk a sertéstenyésztési szektor fejlesztési programjának megvalósítására, hasznosítva az eddig szerzett jó tapasztalatokat. Teljesen fel kell számolnunk az ipari komplexumok építésénél még mindig mutatkozó hiányosságokat, túlméretezési törekvéseket; ezeket megfelelő módon kell méreteznünk szem előtt tartva az eddig szerzett tapasztalatokat, biztosítva a technológiai folyamat jó megszervezését és irányítását, valamint az állatbetegségek megelőzését és leküzdését. Jó eredményeket értek el az állami mezőgazdasági vállalatok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek a bárányhizlalásban és a bárányok 30 kilót meghaladó súlyú értékesítésében. E téren még nagy arányú felhasználatlan tartalékaink vannak. Jelentős számú bárányt nem gazdaságos kis súlyban vágnak le. Intézkedéseket kell tenni az ilyen jelenségek megszüntetésére. A következő években elérhetjük a legalább kétmillió megfelelő súlyra hizlalt bárányt, számottevően gyarapítva ilyképpen a hústermelést. Rá kell mutatnunk, hogy az utóbbi években nem értük el sem az előirányzott juhállományt, sem pedig a tervezett gyapjútermelést. Sőt a tavaly a mezőgazdasági szövetkezetekben mintegy 87 000 darabbal csökkent az állomány 1972-höz viszonyítva. Komolyan meg kell javítanunk a juhtenyésztéssel kapcsolatos munkát. A jövőben el kell érnünk a legalább 20 milliós juhállományt és az egy juhra számított átlag 5 kilós gyapjúhozamot, biztosítva legfőbbképpen a finom és félfinom gyapjas fajták tenyésztését. Az utóbbi években egész sor szép eredményt értünk el a baromfitenyésztésben. A tojástermelés 1973-ban elérte a 4,6 milliárd darabot az 1970. évi 3,5 milliárddal szemben, a baromfihúsé pedig 1973-ban a 255 000 tonnát az 1970. évi 152 000 tonnával szemben. Az eredményeket főleg a nagyüzemi termelés alapján értük el. Minden feltételünk megvan a baromfihús- és a tojástermelés további növeléséhez, az ötéves terv előirányzatainak teljesítéséhez és túlszárnyalásához. Az állattenyésztésben elért nagy eredmények ellenére még mindig nem mondhatjuk, hogy elégedettek lehetünk. Az állatszelekció és -szaporulat még nem kielégítő. A születési arányszám még mindig alacsony, a fajtafeljavításban és a biológiai potenciál növelésében elért eredmények még elenyészőek. Úgyszintén energikus, egységesen koordinált akciókra van szükség a helyzet gyökeres megjavítására, a meglévő fajok feljavítása és nagy zootechnikai értékű tenyészállatok importja útján, hogy néhány éven belül jelentős növekedést érjünk el az állatállomány termelékenységét illetően. Az állatállomány növelése, nagy, szakosított egységekben való tömörítése szükségessé teszi az állategészségügyi szektor megszervezésének tökéletesítését, megfelelő biopreparátumok előállítását és a megfelelő állategészségügyi felügyelet megteremtését, hogy rövid idő alatt fel lehessen számolni a betegségeket. Ebből a célból növelni kell az állatorvosok közvetlen felelősségét az állategészségügyi védőintézkedések egységes alkalmazásáért az állami mezőgazdasági vállalatok, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek farmjain, valamint a lakosság gazdaságaiban. A legrövidebb időn belül állategészségügyi jogszabályozást kell bevezetni, hogy ez szabályozza a szektorban dolgozó szakemberek munkáját és felelősségét az áltisztelt elvtársak! Az eddigiekben néhány olyan kérdéssel foglalkoztam, amely mezőgazdaságunk minden ágazatára és minden szektorára vonatkozik. A továbbiakban a különböző szektorok egész sor sajátos problémájára kívánok kitérni. Elsősorban az állami mezőgazdasági vállalatok munkájának néhány kérdésével fogok foglalkozni. Az állami mezőgazdasági vállalatokhoz tartozik több mint kétmillió hektár mezőgazdasági terület, 32 000 traktor, ezek a vállalatok hektáronként hatóanyagban számítva átlag több mint 123 kiló műtrágyát és megfelelő menynyiségű növényvédő vegyszert használnak. Évről évre jó terméseket érnek el, jelentősen hozzájárulva a mezőgazdasági élelmiszertermékek központi alapjához; termelésük részaránya a központi alapban az utóbbi években 31 százalék volt búzából, 42 húsból, 33 tejből, 59 tojásból, 33 gyümölcsből és szőlőből. Meg kell azonban mondanunk, hogy ennek ellenére eredményeiket nem tekinthetjük kielégítőnek, ha figyelembe veszszük a rendelkezésükre bocsátott műszaki-anyagi alap fejlesztéséért tett erőfeszítéseket és a szektorban dolgozó káderek tapasztalatát. Az állami mezőgazdasági vállalatok hatékonysági mutatója az utóbbi években nem érte el az előirányzatokat, mivel nem teljesítették a tervezett hektárhozamot, állatállományt és hatásfokot. Ennek szemléltetésére elegendő rámutatnunk, hogy az anyagi alap az utóbbi három évben 43 százalékkal növekedett, míg a globális termelés mindöszsze 28 százalékkal gyarapodott. Ennek következtében az állami mezőgazdasági vállalatokban az 1000 lej állóalapra számított termelés az 1970. évi 624 lejről 1972-ben 592 lejre csökkent. Nyilvánvaló, hogy ezekben az egységekben az állóalapokra fordított beruházások nem tükröződtek kellőképpen a termelés növekedésében. Ez azt bizonyítja, hogy a nagy anyagi kiadások mellett még mindig külterjes mezőgazdaságot folytatnak. Az állami mezőgazdasági vállalatok egészében sokat költenek; e kiadások részaránya a termelés értékének mintegy 57 százalékát teszi ki; több mint 100 egység az utóbbi években gyenge eredményekkel zárta gazdasági-pénzügyi tevékenységét. E komoly fogyatékosságok egyik oka, hogy nem használják ki megfelelően a műszaki-anyagi bázist. Az utóbbi években például a traktorok évente átlag 1800 órát voltak üzemben, holott 2400—2500 órát kellett volna üzemeltetni őket. Az állattenyésztési ipari komplexumok üzemeltetése a tervezett paraméterek alatt van. Az állami mezőgazdasági vállalatok öntözéses területeinek termelése még nem megfelelő. Rá kell térnünk az állami mezőgazdasági egységek műszaki-anyagi dotációjának a kijelölt termelési feladatok szerinti ésszerűbb normázására, szigorú intézkedéseket kell tennünk a rendelkezésünkre álló összes eszközök maradéktalan és maximális teljesítményű felhasználására. A hatékony gazdasági tevékenység biztosítása megköveteli, hogy az állami mezőgazdasági vállalatok feltétlenül érjék el búzából a mintegy 4000 kilós, szemeskukoricából szárazgazdálkodással az 5000—6000 kilós, öntözéses gazdálkodással pedig a 9000—10 000 kilós hektárhozamot. E szintek eléréséhez nagyhozamú fajvetőmagvakat kell használni, hatékonyabban kell alkalmazni a műtrágyát és más vegyi anyagokat, jobban hasznosítani kell az öntözéses területet, megfelelően kell alkalmazni a talajművelési szabályokat. Az állami mezőgazdasági vállalatok gyorsabban növelhetik és kell is hogy növeljék az állatállományt, legfőképpen pedig a szarvasmarha-állományt, hogy legalább 70 szarvasmarha jusson 100 hektárra. E célból jobban meg kell szervezni az állattenyésztési munkát, a takarmányozási rendszert, intenzívebben hasznosítani kell a természetes gyepterületeket,laltenyésztés mai fejlődésében felmerülő komplex problémák megoldása terén. A haltenyésztésben elért eredmények sincsenek a rendelkezésünkre álló lehetőségek és erőforrások szintjén. Nagyobb felelősséggel és következetesebben kell cselekedni az e téren elfogadott program előirányzatainak teljesítéséért, főleg a halastavak és az ívatótavak tekintetében. Ezzel párhuzamosan fokozottabban kell dolgozni a Duna-deltára vonatkozó program teljesítéséért mind a haltermelés növelése, mind a szántóföldek gyarapítása érdekében. A Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztériumnak a néptanácsi végrehajtó bizottságokkal együtt intézkednie kell, hogy 1975-ig behozhassunk minden lemaradást a haltenyésztés fejlesztésére vonatkozó program teljesítésében az ötéves tervben előirányzott haltermelés biztosítása végett. Íme ezekben a főbb irányokban kell cselekednünk, hogy növelhessük a mezőgazdasági termelés általános színvonalát, teljesíthessük azokat a feladatokat, amelyeket a Román Kommunista Párt X. kongresszusa és Országos Konferenciája jelölt ki a mezőgazdaságra vonatkozóan. E célok elérésének, az ötéves terv előirányzatai megvalósításának egyik döntő feltétele az 1974. évi terv teljesítése. E terv teljesítése megköveteli az összes párt- és állami szervektől, a mezőgazdasági szervektől, az egész parasztságtól, hogy sürgős intézkedéseket tegyenek az összes mezőgazdasági munkák példás elvégzéséért. A pártszervek és -szervezetek, a néptanácsok, a mezőgazdasági igazgatóságok, a szövetkezetközi társulások, a Mezőgazdasági Minisztérium, az összes mezőgazdasági dolgozók fő feladata energikusan cselekedni az összes munkák idejében történő elvégzéséért, a vetőmag biztosításáért, a traktorok és a mezőgépek kijavításáért, hogy a tavaszi kampányt a legjobb körülmények között lehessen lefolytatni. Minden feltételünk adva van ahhoz, hogy az összes falusi dolgozók erőfeszítéseinek összefogásával, a rendelkezésünkre álló műszaki-anyagi alap jobb kihasználásával, az idén nagyobb növényi és állati termelést érjünk el, maradéktalanul teljesítsük a tervfeladatokat, szocialista mezőgazdaságunk általános fejlesztési programját. (Taps.) Határozott intézkedésekre van szükség, hogy az összes állami mezőgazdasági vállalatok egész mezőgazdaságunk számára a szervezés példaképeivé váljanak mind a termelés, mind pedig a gazdasági hatékonyság tekintetében. Az állami mezőgazdasági vállalatok, amelyek az állami központi alap megvalósításának egyre erőteljesebb bázisát alkotják és nagy szerepet játszanak a szövetkezeti szektor nagyhozamú vetőmagvakkal, ültetőanyagokkal és fajállatokkal való ellátásában, egyre nagyobb mértékben hozzá kell hogy járuljanak a munka magasabb fokú megszervezéséhez az összes mezőgazdasági Szóltam a szövetkezeti szektor fejlődésében elért jelentős eredményekről. A szövetkezeti mezőgazdasági szektor egyre jelentősebb mértékben járul hozzá az állami alaphoz, részaránya az utóbbi években búzából 75 százalék, cukorrépából több mint 95 százalék, napraforgóból 76 százalék, zöldségből több mint 70 százalék, húsból 36 százalék, tejből megközelítőleg 50 százalék volt, összességében tekintve azonban a szövetkezeti szektor eredményei nincsenek az egységek dotációjának és lehetőségeinek szintjén, az államtól kapott anyagi támogatás szintjén. Miközben egyes termelőszövetkezetek évről évre nagyobb termést és több jövedelmet érnek el, növelik közös vagyonukat és megfelelő javadalmazást biztosítanak tagságuknak, néhány egység nehéz pénzügyi helyzettel küzd, gyenge hozamokat ér el. Meg kell mondanom, hogy sok mezőgazdasági termelőszövetkezetben nem fordítanak kellő gondot az anyagi és a pénzügyi eszközökkel való ésszerű gazdálkodásra, sok a nem gazdaságos kiadás, nem törekszenek a kiadások és a jövedelmek korrelálására. * Az 1000 lej globális termelés anyagi költségei 1973-ban 615 lejre emelkedtek az 1972. évi 567 és az 1971. évi 540 lejjel szemben. Néhány megyében — mint például Braila, Tulcea, Constanta, Delj, Temes megyében — a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek sikerült 600—900 lejes tonnánkénti önköltséget elérniük búzából és kukoricából, más megyékben azonban a tonnánkénti önköltség 1500—1600 lejre rúg. A paradicsom önköltsége Ilfov, Braila, Arges megyében 650—700 lej között mozog tonnánként. Delj, Buzau, Constanta, Ialomita, Tulcea megyében viszont felmegy 800—1100 lejre. Továbbra sem mondható kielégítőnek a tehéntej önköltsége, főleg amiatt, hogy sok mezőgazdasági szövetkezetben alacsony a tejhozam. A gazdasági hatékonyság növelése döntő fontosságú kérdés a szövetkezeti mezőgazdaság haladása, a parasztság életszínvonalának növelése szempontjából. Éppen ezért, mint ahogy megállapítottuk, ettől az évtől kezdve minden termelőszövetkezetben be kell vezetni az önköltség nyilvántartását. Ez lehetővé teszi a kiadások szoros nyomonkövetését, a veszteségek és a nem gazdaságos költségek okainak kiküszöbölését. A Pénzügyminisztériumnak, valamint a Mezőgazdasági Bank szerveinek be kell vezetniük az önköltség kiszámítását a szövetkezetek saját jövedelmével és az állami hitelekkel való jó gazdálkodás érdekében, egységekben, az egész mezőgazdaság magasabb szintre való emeléséhez. Jól felkészült káderekkel és megfelelő anyagi bázissal rendelkezünk ahhoz, hogy mielőbb felszámoljuk a jelenlegi elmaradást és kifogástalanul teljesítsük a mezőgazdaság állami szektorának tervelőirányzatait. Meggyőződésem, hogy az állami mezőgazdasági vállalatok dolgozói, az egységekben működő mérnökök és szakemberek mindent elkövetnek majd, hogy becsülettel teljesítsék feladataikat, hogy mielőbb és gyökeresen megjavítsák a munkát szocialista mezőgazdaságunk e rendkívül fontos szektorában. (Hatalmas taps.) Rendkívül fontos szerep hárul a mezőgépészeti vállalatokra országunk korszerű, belterjes, nagyhozamú mezőgazdaságának kifejlesztésében. Ezek az egységek az utóbbi években számos pozitív eredményt értek el, biztosítva főleg a növénytermesztési szektorban a mezőgazdasági munkák jobb elvégzését. Ugyanakkor azonban tevékenységükben még komoly fogyatékosságok mutatkoznak, legfőképpen a traktor- és gépállomány kihasználása, valamint a munkálatok operativitása és minősége tekintetében. Az utóbbi években a traktorok működési óráinak száma 1600 körül mozgott, mivel rendszerint egy váltásban dolgoznak, és nem gondoskodnak a traktorok megfelelő karbantartásáról és üzemeltetéséről. A zöldségtermesztési, szőlészeti és gyümölcstermesztési gépek kapacitását 40—75 százalékos arányban használták ki. A műszaki-anyagi alap felhasználásában mutatkozó hiányosságok miatt a mezőgazdasági munkákat nem mindig végzik el a legmegfelelőbb időben, ami kedvezőtlenül hat ki a terméseredményre. A gépállomások tevékenysége a mezőgazdasági termelés növelési programjának döntő tényezőjévé válik a mezőgazdasági munkák teljes gépesítésével egyes növényfajtáknál és a gépesítési színvonal növekedésével valamennyi szektorban. A mezőgépészeti állomások közvetlenül felelősek a mezőgazdasági munkák jó elvégzéséért, a tervben előirányzott termelés eléréséért. Eltökéltebben kell alkalmazni a gyakorlatban annak a határozatnak az előírásait, amely a mezőgépészek és más gépállomási káderek bérezését, beleértve a vezetőségek bérezését is, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben megmunkált területeken elért termeléstől és általában a mezőgazdasági szövetkezetek jó tevékenységétől teszi függővé. (Hatalmas taps.) A mezőgépészeti állomásoknak, a termelőszövetkezetekben levő szekcióiknak gondoskodniuk kell a mezőgazdasági munkák tényleges gépesítéséről, beleértve az állattenyésztési, az öntözési munkákat is és úgyszintén gondoskodniuk kell a gépek és berendezések jó működéséről és kihasználásáról, valamint mind az állami tulajdonban és a szövetkezeti tulajdonban, mind a magántulajdonban levő gépi eszközök kijavításáról. Figyelembe véve a mezőgépészeti állomások hozzájárulását a termelőszövetkezetek termelésének növeléséhez, tökéletesíteni kell a köztük levő kapcsolatot, a mezőgépészeti egységeket integrálni kell a termelőszövetkezetek tevékenységébe, hogy egyre nagyobb legyen a felelősségük az egész termelőtevékenységért A megyei párt- és állami szervek és a szakemberek támogassák a lemaradt szövetkezeteket, adják meg nekik a szükséges segítséget, hogy a következő 2-3 évben gyökeresen megjavítsák termelési és gazdasági-pénzügyi tevékenységüket. Az összes szövetkezetek törekedjenek szilárdan arra, hogy biztosítsák az agrotechnikai munkálatok példás végrehajtását, az állatok jó gondozását és takarmányozását és mind nagyobb terméseket érjenek el. Meg kell erősíteni a szövetkezetek vezetési tevékenységét olyképpen, hogy tapasztalt kádereket, jó szervezőket és olyan embereket válasszanak be a vezető tanácsba és az elnöki funkcióba, akik kiváló eredményeket értek el a munkában és tekintélynek örvendenek a szövetkezeti tagok körében. A mezőgazdasági szövetkezet elnöke, valamint a szövetkezeti tagok által választott és a megyei néptanács végrehajtó bizottságától jóváhagyott vezető tanács tagjai felelősek mind a szövetkezeti tagok, mind az állam előtt a tervfegyelem tiszteletben tartásáért, az előirányzott termelés eléréséhez szükséges összes intézkedések végrehajtásáért, a központi alappal szembeni kötelezettségek teljesítéséért és a szövetkezeti tagok megfelelő jövedelmének biztosításáért (Élénk taps.) Az egész termelési, gazdasági és pénzügyi tevékenység megszervezésében és lefolytatásában még jobban növelni kell a szövetkezeti parasztság közgyűléseinek szerepét. Meg kell szüntetnünk az itt még megnyilvánuló fogyatékosságokat sok közgyűlés formalizmusát. Hassunk oda, hogy minden szövetkezet közgyűlése valóban a szövetkezet tényleges vezetőségévé váljék ; a szövetkezet minden alapvető problémáját az összes szövetkezeti tagok, azok többsége kell hogy megvitassa és jóváhagyja, a szövetkezeti szocialista demokrácia szellemében (Hatalmas taps.) Ugyanakkor határozottabb lépésekre van szükség: a fegyelem, a rend, a felelősségtudat erősítésére a termelésben és a munkában az összes szövetkezeti tagok, az összes műszaki káderek részéről, s amint már mondottam, az elnöktől az utolsó szövetkezeti tagig, a főmérnöktől az utolsó technikusig. Amint önök is tudják, a föld, az anyagi eszközök és a szakemberek jobb felhasználása érdekében már ezelőtt három évvel rátértünk a szövetkezetközi tanácsok megszervezésére Az élet azt mutatta, hogy az ilyen tanácsok megalakítását elő(Folytatása az 5. oldalon) Az állami mezőgazdasági egységek szerepe a modern, belterjes, nagy hozamú mezőgazdaság létrehozásában termelés és a munka megszervezésének javítása, a hatékonyság növelése és a termelés szüntelen fokozása — szövetkezeti mezőgazdaságunk központi feladata