Előre, 1974. március (28. évfolyam, 8182-8208. szám)

1974-03-01 / 8182. szám

ELŐRE 4. oldal 1974. MÁRCIUS 1., PÉNTEK NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás a 3. oldalról) Mával kezükben nézik, amint mások dol­goznak. Az elnöktől az utolsó szövetke­zeti tagig valamennyiüknek meg kell ér­teniük, hogy dolgozniuk kell, idejében kell elvégezniük a mezőgazdasági munkákat. (Erős taps.) Vajon normálisnak mondható-e az a helyzet, hogy amikor eljön a termés be­takarításának ideje és erőfeszítéseket kell tenni, a városi dolgozók kell hogy segít­senek ehhez? S ugyanakkor jó erőben levő, pirospozsgás arcú emberek százai ácsorognak a közelben, nézve, sőt olykor még élcelődve is a városból érkezett diá­kokon, ifjakon és munkásokon amint he­lyettük dolgoznak? Vajon ez a módja a mezőgazdaság fejlesztésének ? Megért­jük, hogy vannak ünnepek is, de önök csaknem valamennyien falun éltek. Jól tudják, hogy amikor itt a begyűjtés ide­je, senki sem gondol arra, hogy vasárnap van, hogy sfintul Ilie-nap, vagy sfintul Stefan-nap van éppen, ha jól meggondol­juk, minden napra jut egy-egy szent. Hagy­juk békében a szenteket és mindenki lásson neki a betakarításnak! (Hosszas taps, üte­mesen kiáltozzák „Ceaugescu — IIKP".) Azért tértem ki ezekre a kérdésekre, mert nyíltan meg kell vitatnunk ezeket a dol­gokat éppen egy ilyen konferencián, a­­melynek az a célja, hogy kijelöljük teen­dőinket a nagyobb terméshozam elérésé­ért minden szektorban. Természetesen elsősorban azt kell szem előtt tarta­nunk, hogyan dolgozzunk, hogyan szer­vezzük meg és hogyan biztosítsuk a me­zőgazdaságban rendelkezésre álló összes erők foglalkoztatását Amint más alkalmakkor is mondottam, a föld a tulajdon-formától — állami, szö­vetkezeti vagy magántulajdon — függet­lenül az egész nemzet java, és úgy kell megművelni, hogy kielégítse a nép szükség­leteit. A mezőgazdaság és minden egység külön-külön, egységes terv alapján dol­gozva kellő mennyiségű mezőgazdasági terméket kell hogy előállítson a nemzet­gazdaság számára, az egész nép szükség­leteinek kielégítésére. Végérvényesen meg kell szűntemi­ a helyenként meg­mutatko­zó ama mentalitást, hogy mindenki azt vethet, amit akar, mindenki akkor dol­gozhat a mezőgazdaság­ban, amikor kíván­ja, amikor jónak látja. Az állami mező­gazdasági dolgozók, a szövetkezeti és a magánparasztok, mindazok, akik ilyen vagy olyan formában tulajdonként vagy használatban bármilyen kis mezőgazda­sági területtel rendelkeznek, magas fokú felelősséget viselnek és hazafias köteles­ségük lelkiismeretesen és példásan mű­velni a földet, az állami szervek, a mező­gazdasági szervek irányelveinek megfele­lően, mindent megtéve a lehető legna­gyobb terméseredmények eléréséért. Az egyik legnagyobb jelentőségű és leg­­felelősségteljesebb feladat a földnek, e döntő mezőgazdasági termelőeszköznek a megóvása és ésszerű kihasználása. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy nem fordíta­nak megfelelő figyelmet az egész nép ja­vát alkotó földállomány védelmére és megóvására, hogy még megengedhetetlen földpazarlási megnyilvánulások mutatkoz­nak, komoly következményekkel a mező­­gazdasági termelés növekedésére. Bár pon­tos szabályozások léteznek, nem számol­tuk fel maradéktalanul egyes minisztériu­mi, fővállalati és vállalatvezetőségek, egyes néptanácsok és területrendezési szervek ama tendenciáit és gyakorlatát, hogy egyes gazdasági és szociális-kulturális lé­tesítmények telepítésére, illetve város- és községrendezésre mezőgazdasági területek pazarlásával járó megoldásokat javasol­janak. Ezenkívül nem hajtják végre ide­jében az egész mezőgazdasági terület ter­mőképességének fenntartásához szükséges munkálatokat. A körültekintő földgazdál­kodásért a párt és az állam előtt felelős Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztérium, a mezőgazdasági szervek nem alkalmazzák határozottan a törvé­nyes előírásokat a mezőgazdasági körfor­gásból való földkivonás szabályozására, a földállomány megvédésének és ésszerű felhasználásának intézkedéseire vonatko­zóan. A legerélyesebben és leghatá­rozottabban véget kell vetni e meg­engedhetetlen állapotoknak. Biztosítva a beruházási objektumok telepítésére szánt területek csökkentését, a jövőben az új épületeket nem produktív területekre kell telepíteni, rendezve egyben az úthálózatot, a villamos és távközlési hálózatot, hogy ne vonjanak ki többé művelés alól mezőgaz­dasági területeket. Ha bizonyos objektu­mokat feltétlenül mezőgazdasági terüle­tekre kell telepíteni, az illetékes minisz­tériumok, többi szerv kárpótlásként köte­les megfelelő kiterjedésű földterületeket bekapcsolni a mezőgazdasági művelésbe. Arra van szükség, hogy az állami válla­latok igazgatói és a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek elnökei maguk is igé­nyesebbek legyenek. Ők felelnek a tagság, az állam előtt azért, hogy a termőterület egyetlen méterrel se csökkenjen. Senkinek se engedjék meg, hogy hozzányúljon a szövetkezet földjéhez! A földet meg kell hagyni a termelés számára! (Hatalmas taps, ütemesen kiáltják: „Ceaugescu — RKP“!) Minden megyében akadnak még megműveletlen területek, amelyeken be­ruházásokat lehet és kell is eszközölni; még mindig sok ipari és mezőgazdasági munkát végeznek, társadalmi rendelteté­sű épületeket, köztük lakásokat emelnek nagy területeken, amelyeknek kiterjedé­sét korlátozni kell, így biztosítva a beru­házási munkákhoz igényelt területeket és növelve — nem pedig csökkentve — a mezőgazdasági területet a szövetkezetek­ben és az állami mezőgazdasági vállala­tokban egyaránt! Ilyen irányban kell gyorsítani a mezőgazdasági területek megóvásával és növelésével kapcsolatos munkálatokat, úgyszintén javítani kell az e területre vonatkozó törvényeket, fokozva az igé­nyességet és erősítve az állami szervek és gazdasági vállalatok, a helyi szervek és mezőgazdasági egységek felelősségét a földalappal való gazdálkodás iránt. Az egész mezőgazdasági terület kihasz­nálása és termőképességének fokozása, a talaj megóvása szempontjából egyik rend­kívüli jelentőségű probléma az, hogy gyorsabb ütemben hajtsák végre a túlzott nedvességtartalom, az árvizek, a talaj­erózió leküzdésére, a szikes talajok fel­javítására, a savanyú talajok meszezésére szolgáló munkálatokat. Az állami és szö­vetkezeti mezőgazdasági egységek, a nép­tanácsok, a mezőgazdasági szervek, a Mezőgazdasági Minisztérium szorgalmaz­za határozottan mindezeknek a munkák­nak a példás végrehajtását, hogy növe­kedjék a talaj termőképessége és terme­lékenysége. A pártszervek és -szerveze­tek felelősek azért, hogyan tevékenyked­nek minden megyében a mezőgazdasági területek növelésére és azok ésszerű ki­használására vonatkozó feladatok telje­sítése érdekében. Mint ismeretes, átfogó talajjavítási programunk van, amelynek célja meg­teremteni a feltételeket nagy és biztos terméseredmények eléréséhez. Meg kell mondanunk azonban, hogy e program végrehajtásában lemaradások mutatkoz­nak, főként az öntözés tekintetében. Az utóbbi három év leforgása alatt csupán 533 ezer hektárt rendeztünk be öntözésre az ötéves tervben e három évre előirány­zott 690 ezer hektárral szemben. 1974 és 1975-ben legkevesebb 700 ezer hektáron kell megkezdeni az öntözéses művelést, hogy az öntözött területek kiterjedése együttvéve elérje a kétmillió hektárt. Mindent meg kell tennünk, hogy a lema­radásokat maradéktalanul behozzuk, hogy az ötéves tervben előirányzott egész ön­tözési programot feltétlenül megvalósít­suk. A mezőgazdasági termelés gyors nö­velésének ez az egyik legfontosabb prob­lémája. Ugyanakkor a Mezőgazdasági, Élelmi­szeripari és Vízügyi Minisztérium, a me­zőgazdasági szervek és egységek fordít­sák a legnagyobb figyelmet az öntöző­­rendszerek példás üzemeltetésére, ki­használására és karbantartására. Meg­engedhetetlen, hogy öntözött területeken kisebb terméseredményeket érjenek el, mint másutt szárazgazdálkodással. Az öntözött területeken nagyhozamú fajtákat kell termeszteni, optimális mennyiségű műtrágyát és más szükséges vegyszereket kell alkalmazni, végre kell hajtani az agrotechnikai munkálatok egész komple­xumát, hogy az öntözési beruházások ma­ximális teljesítményt nyújtsanak, nagy ho­zamokat és évente több termést bizto­sítsanak. Az állam erőfeszítései, a mezőgazda­ság műszaki-anyagi alapjának fejlesztésé­re fordított beruházások és az ipar gyors haladása, biztosították a mezőgazdasági munkálatok széles körű gépesítését. El­mondhatjuk, hogy a rendelkezésre álló ellátmánnyal gépesíteni lehet a gabona- és iparinövény-termesztés fő műveleteit. Biztosítanunk kell az állami mezőgazda­­sági vállalatok és mezőgépészeti állomá­sok ellátmányához tartozó traktorok és gépek, valamint a szövetkezeti felszere­lések ésszerűbb felhasználását és ugyan­akkor a kukorica és az ipari növények betakarításának teljes gépesítéséhez és az állattenyésztés gépesítésének fejlesz­téséhez szükséges eszközök előállítását. Iparunk előtt az a feladat áll, hogy új szakaszt kezdjen meg a műszaki eszkö­zök termelésének fejlesztésében, ami le­hetővé teszi az összes mezőgazdasági munkák teljes gépesítését. Az iparnak új, nagyerejű gépeket kell gyorsan gyártásba vennie és előállítania, amelyek a követ­kező néhány évben a mezőgazdasági munka jellegének gyökeres változásához és ezzel együtt a termelékenység és a termelés növeléséhez vezetnek. A növényi és állati termelés növeke­dése úgyszintén nagymértékben függ a mezőgazdaság kemizálási programjának megvalósításától. A mezőgazdaság évről évre egyre nagyobb mennyiségű műtrá­gyát és a termeléshez szükséges más ve­gyi anyagokat kapott. Igaz, hogy vannak egyes lemaradások a műtrágya leszállí­tásában, és a Vegyipari Minisztériumnak minden intézkedést meg kell tennie, hogy biztosítsa a mezőgazdaságnak a tervben előirányzott vegyi termékek mennyiségét. Ezenkívül a következő néhány év alatt gyökeresen meg kell oldanunk a többi ve­gyianyag, a gyomirtók, növényi és állati betegségek és kártevők leküzdésére szol­gáló vegyszerek problémáját, hogy a me­zőgazdaságnak rendelkezésére álljon mindaz, amire e területen a nagyobb ter­melés biztosításához szüksége van. U­­gyanakkor azonban meg kell monda­nunk, hogy a mezőgazdasági egységek nem érnek el olyan terméseket,, amelyek arányban állnak a rendelkezésükre álló műtrágya-mennyiségekkel. Ezért a Mező­­gazdasági Minisztériumnak, a mezőgazda­­sági megyei szerveknek és egységeknek kötelességük több felelősségérzetet tanú­sítani a műtrágya termelési felhasználá­sában. Ugyanakkor nagyobb figyelmet kell szentelni a szerves trágya, a talajja­vító szerek és más olyan munkálatok al­kalmazásának, amelyek lehetővé teszik, hogy a talajba juttatott trágyát jobban hasznosítsák, elérjék az előirányzott ered­ményeket, biztosítsák a mezőgazdasági termékek minél nagyobb gyarapodását. Elvtársak ! Románia feltételei között a gabonafélék kérdése a mezőgazdaság alapvető problé­mája, erre kell összpontosítanunk min­den erőnket, hogy minél nagyobb ter­méseredményeket érjünk el. A leghatá­rozottabban kell cselekednünk, hogy megvalósítsuk az ötéves terv előirányza­tait, amelyek megszabják, hogy 1975-ben több mint 19 millió tonna gabonát kell termelnünk. Azok a terméseredmé­nyek, amelyeket az utóbbi években az ország több megyéjében levő jelentős számú állami mezőgazdasági vállalat és mezőgazdasági termelőszövetkezet ért el, azt tanúsítják, hogy ez a feladat tel­jesen megvalósítható. Ehhez azonban az szükséges, hogy minden mezőgazdasági egység a legértékesebb fajtákat és hibri­deket termessze, idejében bevesse az elő­irányzott összes területeket, biztosítsa a vetések példás gondozását, veszteségek nélkül gyűjtse be az egész termést. A búza- és kukoricatermelés fokozásával párhuzamosan a mezőgazdasági egységek­nek fokozott figyelmet kell fordítaniuk az árpa, zab, szójabab és takarmánybor­só termelésére, minthogy ezek szolgál­tatják a legtöbb proteint az állatok ész­szerű takarmányozásához. Megkülönböztetett gondot kell fordíta­ni a nagy gazdasági hatékonyságú ipari növények termesztésének fejlesztésével kapcsolatos program megvalósítására. Nagyobb figyelmet kell szentelni a köny­­nyűiparban szükséges textilnövények, különösen a len és a kender termeszté­sének. Az 1800 kilogrammos hektáron­kénti len termés és a 4000 kilogrammos kendertermés semmiképpen sem kielé­gítő országunk körülményei között. A következő években legalább 5000 kg-ot kell elérni lenből és 6500 kg-ot kender­ből. Intézkedéseket kell hozni e növé­nyek jobb zónásítására, jobb minőségű, nagyobb rosthozamú, termelékeny fajták termesztésére, a talaj trágyázására és a betakarítási munkálatok gépesítésére. Hasonló intézkedések szükségesek a gya­pottermesztés és a selyemhernyó-tenyész­tés fejlesztése érdekében, hogy sokkal nagyobb mértékben biztosítsunk hazai nyersanyagot a könnyűiparnak. Fokozott figyelmet kell fordítanunk a napraforgó és a cukorrépa, valamint a zöldségfélék és a burgonya termesztésére is. Az utóbbi években mind cukorrépából, mind burgonyából elégtelen volt a termés. Nagy termelékenységű vetőmagot kell biztosítani, gyökeresen meg kell javí­tani a termelési technológiákat és gépe­síteni kell a munkálatokat, hogy minél rövidebb idő alatt 5—6 millió tonna ter­mést érjünk el burgonyából és egymillió tonnát cukorból. Ebben az évben intéz­kedéseket kell hoznunk annak a prog­ramnak a megvalósítására, amely 40 900 hektáron 30 000 kg-os hektáronkénti bur­gonyatermést és 30 000 hektáron 40 000 kg-os átlagos cukorrépatermést irányoz elő; az ezeken a területeken szerzett ta­pasztalatokat a következő években or­szágszerte és az egész területen el kell terjeszteni. A zöldségtermesztésben jó eredménye­ket értünk el, de ezek nem merítik ki a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Jóval nagyobb terméseket érhetünk el mind a mezőn, mind az üvegházakban, és a fóliás termesztésben. Megvannak a lehetőségek ahhoz, hogy 1975-ig 4200 ezer tonna legyen az össztermés zöldségfé­léből. Minden megyében meg kell hozni a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy kielégítsék a területén élő lakosság szük­ségleteinek legnagyobb részét zöldségfé­léből és burgonyából, s ugyanakkor a tervben előirányzott rendeltetésüknek megfelelően magasabbrendűen hasznosít­sák ezeket a termékeket. Szőlőskertjeink és gyümölcsöseink te­rülete csaknem 800 000 hektár. Amint rá­mutattam, a tavalyi szőlőtermés jó volt. Mindazonáltal a szőlő- és gyümölcster­mesztésben még nagy hiányosságok van­nak. Nem gondoskodnak a leghatározot­tabban a fiatal ültetvények gondozásáról, a szőlőkben és gyümölcsösökben mutat­kozó hiányok pótlásáról, a betegségek és kártevők leküzdéséről, a nagy és biztos terméseredményeket szolgáló munkálatok késedelem nélküli végrehajtásáról. Intéz­kedni kell az ültetvények példás gon­dozásáról, a betegségek és kártevők le­küzdését szolgáló kezelés végrehajtásá­ról, a nagy terméshozamokat biztosító munkák példás alkalmazásáról. A gyü­mölcs és a szőlő igen fontos szerepet tölt be az ésszerű táplálkozásban. Minden feltételünk megvan, hogy ebben az esz­tendőben és a következő években , nagy szőlő- és gyümölcshozamokat érjünk el , és mindent meg kell tennünk e lehetősé­gek kiaknázásáért. 4 400 000 hektár legelővel és természetes kaszálóval rendelkezünk. A legelők és kaszálók azonban termőképességük felét sem nyújtják. Csaknem minden megyében van jó tapasztalat, olyan értelemben, hogy a legelők és kaszálók termelékenységét 3—4-szeresen növelték. Az Arge? megyei lerenti-i, rucári, coteascai, a Brassó me­gyei vledenyi, bráni és codleai, a Sze­­ben megyei kiscsűri, paltiniai és érinti természetes gyepterületeken a szükséges trágyázás és más munkálatok végrehajtá­sával hektáronként több mint 20 000 kiló zöldtömeget értek el. A megyei szervek, a legelőkkel és kaszálókkal rendelkezők cselekedjenek határozottan az említett eredmények mielőbbi általánosításáért, megkétszerezve a legelők és kaszálók ho­zamát,­ ez erőteljesen kihat majd a takar­mányalap biztosítására. Határozottan intézkedni kell továbbá a termesztett takarmányok hozamának növeléséről, a takarmánystruktúra javí­tásáról az ésszerű állattartási követelmé­nyeknek megfelelően, a takarmányfélék példás ápolásáról, betakarításáról, elrak­tározásáról és megőrzéséről. Minden me­zőgazdasági egység használja ki az összes takarmányforrásokat és szervezze meg a takarmányfélék megfelelő előkészítését. Az állattenyésztés létfontosságú feladat a lakosság hús-, tejtermék- és tojásfo­gyasztásának, valamint az ipar nyers­anyagszükségletének fedezésében. Az állattenyésztés-fejlesztési országos prog­ram megvalósításában jelentős eredmé­nyeket értünk el. A húsössztermelés 1973- ban 1970-hez képest 438 ezer tonnával növekedett, a tej­össztermelés 5,4 millió hektoliterrel lett nagyobb. Amint rámu­tattam, a szarvasmarha-állomány 1973 vé­gére elérte az 5 895 000 darabot, szemben az 1970. évi 5 200 000 darabbal. Hiányos­ságok mutatkoznak azonban a levágásra szánt növendékmarhák átlagos súlya és az átlagos tejhozam tekintetében, ameny­­nyiben ez az utóbbi években még mindig alacsony színvonalon mozog mind az ál­lami vállalatokban, mind pedig főleg a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a szarvasmarhák, főleg pedig a fejőstehe­nek tenyésztésére, s mindent meg kell tennünk, hogy számuk 1980-ban megha­ladja a nyolcmillió darabot; a jövőben 10 sőt talán 12 millió szarvasmarhával kell rendelkeznünk. A szarvasmarhák te­nyésztését nagyobb mértékben a termé­szetes legelőkkel és kaszálókkal ren­delkező övezetek felé kell irányí­tani, ahol az állatok az év minél nagyobb részében legelhetnek. A sertésállomány szintén számottevően növekedett, és 1973 végén elérte a 9 000 000 darabot az 1970. évi 6 360 000 darabbal szemben. Figyelemre méltó tény, hogy az állami mezőgazdasági vál­lalatokban a sertéshús-termelés 70 száza­lékát, a mezőgazdasági szövetkezetek­­ben pedig 60 százalékát nagyipari komp­lexumokban állítottuk elő. Továbbra is gondot kell fordítanunk a sertéstenyész­tési szektor fejlesztési program­jának­ megvalósítására, hasznosítva az eddig szerzett jó tapasztalatokat. Teljesen fel kell számolnunk az ipari komplexumok építésénél még mindig mutatkozó hiányos­ságokat, túlméretezési törekvéseket; eze­ket megfelelő módon kell méreteznünk szem előtt tartva az eddig szerzett tapasz­talatokat, biztosítva a technológiai folya­mat jó megszervezését és irányítását, va­lamint az állatbetegségek megelőzését és leküzdését. Jó eredményeket értek el az állami mezőgazdasági vállalatok és a mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek a bárányhizla­lásban és a bárányok 30 kilót meghaladó súlyú értékesítésében. E téren még nagy arányú felhasználatlan tartalékaink vannak. Jelentős számú bárányt nem gazdaságos kis súlyban vágnak le. Intéz­kedéseket kell tenni az ilyen jelenségek megszüntetésére. A következő években elérhetjük a legalább kétmillió megfelelő súlyra hizlalt bárányt, számottevően gya­rapítva ilyképpen a hústermelést. Rá kell mutatnunk, hogy az utóbbi években nem értük el sem az előirány­zott juhállományt, sem pedig a tervezett gyapjútermelést. Sőt a tavaly a mezőgaz­dasági szövetkezetekben mintegy 87 000 da­rabbal csökkent az állomány 1972-höz vi­szonyítva. Komolyan meg kell javíta­nunk a juhtenyésztéssel kapcsolatos mun­kát. A jövőben el kell érnünk a leg­alább 20 milliós juhállományt és az egy juhra számított átlag 5 kilós gyapjú­hozamot, biztosítva legfőbbképpen a fi­nom és félfinom gyapjas fajták tenyész­tését. Az utóbbi években egész sor szép eredményt értünk el a baromfitenyész­tésben. A tojástermelés 1973-ban elérte a 4,6 milliárd darabot az 1970. évi 3,5 milliárddal szemben, a baromfihúsé pe­dig 1973-ban a 255 000 tonnát az 1970. évi 152 000 tonnával szemben. Az eredménye­ket főleg a nagyüzemi termelés alapján értük el. Minden feltételünk megvan a baromfihús- és a tojástermelés további növeléséhez, az ötéves terv előirányzatai­nak teljesítéséhez és túlszárnyalásához. Az állattenyésztésben elért nagy ered­mények ellenére még mindig nem mond­hatjuk, hogy elégedettek lehetünk. Az állatszelekció és -szaporulat még nem ki­elégítő. A születési arányszám még min­dig alacsony, a fajtafeljavításban és a bio­lógiai potenciál növelésében elért ered­mények még elenyészőek. Úgyszintén energikus, egységesen koordinált akciókra van szükség a helyzet gyökeres megjaví­tására, a meglévő fajok feljavítása és nagy zootechnikai értékű tenyészállatok importja útján, hogy néhány éven belül jelentős növekedést érjünk el az állat­­állomány termelékenységét illetően. Az állatállomány növelése, nagy, sza­kosított egységekben való tömörítése szük­ségessé teszi az állategészségügyi szek­tor megszervezésének tökéletesítését, meg­felelő biopreparátumok előállítását és a megfelelő állategészségügyi felügyelet megteremtését, hogy rövid idő alatt fel lehessen számolni a betegségeket. Ebből a célból növelni kell az állatorvosok köz­vetlen felelősségét az állategészségügyi védőintézkedések egységes alkalmazásáért az állami mezőgazdasági vállalatok, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek farm­jain, valamint a lakosság gazdaságaiban. A legrövidebb időn belül állategészség­ügyi jogszabályozást kell bevezetni, hogy ez szabályozza a szektorban dolgozó szak­emberek munkáját és felelősségét az ál­tisztelt elvtársak! Az eddigiekben néhány olyan kérdés­sel foglalkoztam, amely mezőgazdasá­gunk minden ágazatára és minden szek­­torára vonatkozik. A továbbiakban a kü­lönböző szektorok egész sor sajátos prob­lémájára kívánok kitérni. Elsősorban az állami mezőgazdasági vállalatok munkájának néhány kérdésé­vel fogok foglalkozni. Az állami mező­­gazdasági vállalatokhoz tartozik több mint kétmillió hektár mezőgazdasági terület, 32 000 traktor, ezek a vállalatok hektáron­ként hatóanyagban számítva átlag több mint 123 kiló műtrágyát és megfelelő meny­­nyiségű növényvédő vegyszert használnak. Évről évre jó terméseket érnek el, jelentő­sen hozzájárulva a mezőgazdasági élelmi­szertermékek központi alapjához; terme­lésük részaránya a központi alapban az utóbbi években 31 százalék volt búzából, 42 húsból, 33 tejből, 59 tojásból, 33 gyü­mölcsből és szőlőből. Meg kell azonban mondanunk, hogy en­nek ellenére eredményeiket nem tekint­hetjük kielégítőnek, ha figyelembe vesz­­szük a rendelkezésükre bocsátott műsza­ki-anyagi alap fejlesztéséért tett erőfeszí­téseket és a szektorban dolgozó káderek tapasztalatát. Az állami mezőgazdasági vállalatok hatékonysági mutatója az utóbbi években nem érte el az előirány­zatokat, mivel nem teljesítették a terve­zett hektárhozamot, állatállományt és ha­tásfokot. Ennek szemléltetésére elegendő rámutatnunk, hogy az anyagi alap az utóbbi három évben 43 százalékkal növe­kedett, míg a globális termelés mindösz­­sze 28 százalékkal gyarapodott. Ennek következtében az állami mezőgazdasági vállalatokban az 1000 lej állóalapra szá­mított termelés az 1970. évi 624 lejről 1972-ben 592 lejre csökkent. Nyilvánvaló, hogy ezekben az egységekben az állóala­pokra fordított beruházások nem tükrö­ződtek kellőképpen a termelés növekedé­sében. Ez azt bizonyítja, hogy a nagy anyagi kiadások mellett még mindig kül­terjes mezőgazdaságot folytatnak. Az ál­lami mezőgazdasági vállalatok egészében sokat költenek; e kiadások részaránya a termelés értékének mintegy 57 százalékát teszi ki; több mint 100 egység az utóbbi években gyenge eredményekkel zárta gazdasági-pénzügyi tevékenységét. E komoly fogyatékosságok egyik oka, hogy nem használják ki megfelelően a műszaki-anyagi bázist. Az utóbbi években például a traktorok évente átlag 1800 órát voltak üzemben, holott 2400—2500 órát kellett volna üzemeltetni őket. Az állattenyésztési ipari komplexumok üze­meltetése a tervezett paraméterek alatt van. Az állami mezőgazdasági vállalatok öntözéses területeinek termelése még nem megfelelő. Rá kell térnünk az állami me­zőgazdasági egységek műszaki-anyagi do­tációjának a kijelölt termelési feladatok­­ szerinti ésszerűbb normázására, szigorú intézkedéseket kell tennünk a rendelke­zésünkre álló összes eszközök maradék­talan és maximális teljesítményű fel­­használására. A hatékony gazdasági tevé­­kenység biztosítása megköveteli, hogy az állami mezőgazdasági vállalatok feltét­lenül érjék el búzából a mintegy 4000 ki­lós, szemeskukoricából szárazgazdálkodás­sal az 5000—6000 kilós, öntözéses gazdál­kodással pedig a 9000—10 000 kilós hek­tárhozamot. E szintek eléréséhez nagyho­zamú fajvetőmagvakat kell használni, ha­tékonyabban kell alkalmazni a műtrágyát és más vegyi anyagokat, jobban hasznosí­tani kell az öntözéses területet, megfele­lően kell alkalmazni a talajművelési sza­bályokat. Az állami mezőgazdasági válla­latok gyorsabban növelhetik és kell is hogy növeljék az állatállományt, legfőkép­pen pedig a szarvasmarha-állományt, hogy legalább 70 szarvasmarha jusson 100 hek­tárra. E célból jobban meg kell szervezni az állattenyésztési munkát, a takarmá­nyozási rendszert, intenzívebben hasznosí­tani kell a természetes gyepterületeket,­laltenyésztés mai fejlődésében felmerülő komplex problémák megoldása terén. A haltenyésztésben elért eredmények sincsenek a rendelkezésünkre álló lehető­ségek és erőforrások szintjén. Nagyobb felelősséggel és következetesebben kell cselekedni az e téren elfogadott program előirányzatainak teljesítéséért, főleg a halastavak és az ívatótavak tekintetében. Ezzel párhuzamosan fokozottabban kell dolgozni a Duna-deltára vonatkozó prog­ram teljesítéséért mind a haltermelés növelése, mind a szántóföldek gyarapítá­sa érdekében. A Mezőgazdasági, Élelmi­­szeripari és Vízügyi Minisztériumnak a néptanácsi végrehajtó bizottságokkal együtt intézkednie kell, hogy 1975-ig be­hozhassunk minden lemaradást a halte­nyésztés fejlesztésére vonatkozó program teljesítésében az ötéves tervben előirány­zott haltermelés biztosítása végett. Íme ezekben a főbb irányokban kell cselekednünk, hogy növelhessük a mező­­gazdasági termelés általános színvonalát, teljesíthessük azokat a feladatokat, ame­lyeket a Román Kommunista Párt X. kongresszusa és Országos Konferenciája jelölt ki a mezőgazdaságra vonatkozóan. E célok elérésének, az ötéves terv elő­irányzatai megvalósításának egyik döntő feltétele az 1974. évi terv teljesítése. E terv teljesítése megköveteli az összes párt- és állami szervektől, a mezőgaz­dasági szervektől, az egész parasztságtól, hogy sürgős intézkedéseket tegyenek az összes mezőgazdasági munkák példás el­végzéséért. A pártszervek és -szervezetek, a néptanácsok, a mezőgazdasági igazgató­ságok, a szövetkezetközi társulások, a Me­zőgazdasági Minisztérium, az összes me­zőgazdasági dolgozók fő feladata energiku­san cselekedni az összes munkák idejé­ben történő elvégzéséért, a vetőmag biz­tosításáért, a traktorok és a mezőgépek kijavításáért, hogy a tavaszi kampányt a legjobb körülmények között lehessen le­folytatni. Minden feltételünk adva van ahhoz, hogy az összes falusi dolgozók erő­feszítéseinek összefogásával, a rendelke­zésünkre álló műszaki-anyagi alap jobb kihasználásával, az idén nagyobb növényi és állati termelést érjünk el, maradékta­lanul teljesítsük a tervfeladatokat, szo­cialista mezőgazdaságunk általános fejlesz­tési programját. (Taps.) Határozott intézkedésekre van szükség, hogy az összes állami mezőgazdasági vál­lalatok egész mezőgazdaságunk számára a szervezés példaképeivé váljanak mind a termelés, mind pedig a gazdasági haté­konyság tekintetében. Az állami mező­­gazdasági vállalatok, amelyek az állami központi alap megvalósításának egyre erő­teljesebb bázisát alkotják és nagy szere­pet játszanak a szövetkezeti szektor nagy­hozamú vetőmagvakkal, ültetőanyagokkal és fajállatokkal való ellátásában, egyre nagyobb mértékben hozzá kell hogy já­ruljanak a munka magasabb fokú meg­szervezéséhez az összes mezőgazdasági Szóltam a szövetkezeti szektor fejlődé­sében elért jelentős eredményekről. A szö­vetkezeti mezőgazdasági szektor egyre jelentősebb mértékben járul hozzá az ál­lami alaphoz, részaránya az utóbbi évek­ben búzából 75 százalék, cukorrépából több mint 95 százalék, napraforgóból 76 százalék, zöldségből több mint 70 száza­lék, húsból 36 százalék, tejből megközelí­tőleg 50 százalék volt, összességében te­kintve azonban a szövetkezeti szektor eredményei nincsenek az egységek dotá­ciójának és lehetőségeinek szintjén, az államtól kapott anyagi támogatás szint­jén. Miközben egyes termelőszövetkezetek évről évre nagyobb termést és több jöve­delmet érnek el, növelik közös vagyonu­kat és megfelelő javadalmazást biztosíta­nak tagságuknak, néhány egység nehéz pénzügyi helyzettel küzd, gyenge hoza­mokat ér el. Meg kell mondanom, hogy sok mező­­gazdasági termelőszövetkezetben nem for­dítanak kellő gondot az anyagi és a pénz­ügyi eszközökkel való ésszerű gazdálko­dásra, sok a nem gazdaságos kiadás, nem törekszenek a kiadások és a jövedelmek korrelálására. * Az 1000 lej globális termelés anyagi költségei 1973-ban 615 lejre emelkedtek az 1972. évi 567 és az 1971. évi 540 lej­jel szemben. Néhány megyében — mint például Braila, Tulcea, Constanta, Delj, Te­­mes megyében — a mezőgazdasági terme­lőszövetkezeteknek sikerült 600—900 lejes tonnánkénti önköltséget elérniük búzából és kukoricából, más megyékben azonban a tonnánkénti önköltség 1500—1600 lejre rúg. A paradicsom önköltsége Ilfov, Braila, Arges megyében 650—700 lej kö­zött mozog tonnánként. Delj, Buzau, Constanta, Ialomita, Tulcea megyében vi­szont felmegy 800—1100 lejre. Továbbra sem mondható kielégítőnek a tehéntej önköltsége, főleg amiatt, hogy sok mező­­gazdasági szövetkezetben alacsony a tej­hozam. A gazdasági hatékonyság növelése dön­tő fontosságú kérdés a szövetkezeti mező­­gazdaság haladása, a parasztság életszín­vonalának növelése szempontjából. Éppen ezért, mint ahogy megállapítottuk, ettől az évtől kezdve minden termelőszövet­kezetben be kell vezetni az önköltség nyilvántartását. Ez lehetővé teszi a kia­dások szoros nyomonkövetését, a veszte­ségek és a nem gazdaságos költségek okainak kiküszöbölését. A Pénzügymi­nisztériumnak, valamint a Mezőgazda­­sági Bank szerveinek be kell vezetniük az önköltség kiszámítását a szövetkezetek sa­ját jövedelmével és az állami hitelekkel való jó gazdálkodás érdekében, egységekben, az egész mezőgazdaság ma­gasabb szintre való emeléséhez. Jól felkészült káderekkel és megfelelő anyagi bázissal rendelkezünk ahhoz, hogy mielőbb felszámoljuk a jelenlegi elmara­dást és kifogástalanul teljesítsük a mező­­gazdaság állami szektorának tervelőirány­zatait. Meggyőződésem, hogy az állami mezőgazdasági vállalatok dolgozói, az egységekben működő mérnökök és szak­emberek mindent elkövetnek majd, hogy becsülettel teljesítsék feladataikat, hogy mielőbb és gyökeresen megjavítsák a munkát szocialista mezőgazdaságunk e rendkívül fontos szektorában. (Hatalmas taps.) Rendkívül fontos szerep hárul a mező­gépészeti vállalatokra országunk korszerű, belterjes, nagyhozamú mezőgazdaságának kifejlesztésében. Ezek az egységek az utóbbi években számos pozitív eredményt értek el, biztosítva főleg a növénytermesz­tési szektorban a mezőgazdasági munkák jobb elvégzését. Ugyanakkor azonban te­vékenységükben még komoly fogyatékos­ságok mutatkoznak, legfőképpen a trak­tor- és gépállomány kihasználása, vala­mint a munkálatok operativitása és mi­nősége tekintetében. Az utóbbi években a traktorok működési óráinak száma 1600 körül mozgott, mivel rendszerint egy vál­tásban dolgoznak, és nem gondoskodnak a traktorok megfelelő karbantartásáról és üzemeltetéséről. A zöldségtermesztési, szőlészeti és gyümölcstermesztési gépek kapacitását 40—75 százalékos arány­ban használták ki. A műszaki-anyagi alap felhasználásában mutatkozó hiányos­ságok miatt a mezőgazdasági munkákat nem mindig végzik el a legmegfelelőbb időben, ami kedvezőtlenül hat ki a ter­méseredményre. A gépállomások tevékenysége a me­zőgazdasági termelés növelési prog­ramjának döntő tényezőjévé válik a mezőgazdasági munkák teljes gépesítésé­vel egyes növényfajtáknál és a gépesítési színvonal növekedésével valamennyi szek­torban. A mezőgépészeti állomások köz­vetlenül felelősek a mezőgazdasági mun­kák jó elvégzéséért, a tervben előirányzott termelés eléréséért. Eltökéltebben kell al­kalmazni a gyakorlatban annak a határo­zatnak az előírásait, amely a mezőgépé­szek és más gépállomási káderek bérezé­sét, beleértve a vezetőségek bérezését is, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben megmunkált területeken elért termelés­től és általában a mezőgazdasági szövet­kezetek jó tevékenységétől teszi függővé. (Hatalmas taps.) A mezőgépészeti állomásoknak, a ter­melőszövetkezetekben levő szekcióiknak gondoskodniuk kell a mezőgazdasági mun­kák tényleges gépesítéséről, beleértve az állattenyésztési, az öntözési munkákat is és úgyszintén gondoskodniuk kell a gé­pek és berendezések jó működéséről és kihasználásáról, valamint mind az állami tulajdonban és a szövetkezeti tulajdon­ban, mind a magántulajdonban levő gépi eszközök kijavításáról. Figyelembe véve a mezőgépészeti állomások hozzájárulá­­sát a termelőszövetkezetek termelésének növeléséhez, tökéletesíteni kell a köztük levő kapcsolatot, a mezőgépészeti egysé­geket integrálni kell a termelőszövetkeze­tek tevékenységébe, hogy egyre nagyobb legyen a felelősségük az egész termelőte­vékenységért A megyei párt- és állami szervek és a szakemberek támogassák a lemaradt szö­vetkezeteket, adják meg nekik a szük­séges segítséget, hogy a következő 2-3 évben gyökeresen megjavítsák termelési és gazdasági-pénzügyi tevékenységüket. Az összes szövetkezetek törekedjenek szi­lárdan arra, hogy biztosítsák az agro­technikai munkálatok példás végrehajtá­sát, az állatok jó gondozását és takarmá­nyozását és mind nagyobb terméseket ér­jenek el. Meg kell erősíteni a szövetkezetek ve­zetési tevékenységét olyképpen, hogy ta­pasztalt kádereket, jó szervezőket és olyan embereket válasszanak be a vezető ta­nácsba és az elnöki funkcióba, akik ki­váló eredményeket értek el a munkában és tekintélynek örvendenek a szövetke­zeti tagok körében. A mezőgazdasági szö­vetkezet elnöke, valamint a szövetkezeti tagok által választott és a megyei nép­tanács végrehajtó bizottságától jóváha­gyott vezető tanács tagjai felelősek mind a szövetkezeti tagok, mind az állam előtt a tervfegyelem tiszteletben tartásáért, az előirányzott termelés eléréséhez szüksé­ges összes intézkedések végrehajtásáért, a központi alappal szembeni kötelezettsé­gek teljesítéséért és a szövetkezeti tagok megfelelő jövedelmének biztosításáért (Élénk taps.) Az egész termelési, gazdasági és pénz­ügyi tevékenység megszervezésében és lefolytatásában még jobban növelni kell a szövetkezeti parasztság közgyűléseinek szerepét. Meg kell szüntetnünk az itt még megnyilvánuló fogyatékosságokat sok közgyűlés formalizmusát. Hassunk oda, hogy minden szövetkezet közgyűlé­se valóban a szövetkezet tényleges veze­tőségévé váljék ; a szövetkezet minden alapvető problémáját az összes szövet­kezeti tagok, azok többsége kell hogy megvitassa és jóváhagyja, a szövetkezeti szocialista demokrácia szellemében (Ha­talmas taps.) Ugyanakkor határozottabb lépésekre van szükség: a fegyelem, a rend, a felelős­ségtudat erősítésére a termelésben és a munkában az összes szövetkezeti tagok, az összes műszaki káderek részéről, s amint már mondottam, az elnöktől az utolsó szövetkezeti tagig, a főmérnöktől az utolsó technikusig. Amint önök is tudják, a föld, az anyagi eszközök és a szakemberek jobb felhasz­nálása érdekében már ezelőtt három év­vel rátértünk a szövetkezetközi tanácsok megszervezésére Az élet azt mutatta, hogy az ilyen tanácsok megalakítását elő­(Folytatása az 5. oldalon) Az állami mezőgazdasági egységek szerepe a modern, belterjes, nagy hozamú mezőgazdaság létrehozásában termelés és a munka megszervezésének javítása, a hatékonyság növelése és a termelés szüntelen fokozása — szövetkezeti mezőgazdaságunk központi feladata

Next