Előre, 1974. augusztus (28. évfolyam, 8312-8337. szám)

1974-08-01 / 8312. szám

1374. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK ELŐRE 3. oldal NICOLA I CCA UfCSCU U VTARS BCSZCDÍ (Folytatás az 1. oldalról) kintet nélkül az összes dolgozók­­ tényleges, teljes jogegyenlőségének a megvalósulásához vezetett. A program méltán hangsúlyozza, hogy a Román Kommunista Párt megkülönböztetett figyelmet fordí­tott erre a kérdésre, állandóan ki­békíthetetlen harcot vívott a nacio­nalizmus, a sovinizmus, a rassziz­mus ellen és a bárki részéről kife­jezésre jutott bármilyen, marxista­­leninista felfogástól idegen meg­nyilvánulás ellen. A párt mindig abból indult ki, hogy az ilyen meg­nyilvánulások idegenek a kommu­nistáktól, a forradalmi erőktől, az uralkodó, elnyomó osztályok politi­káját fejezik ki, azt a politikát, amelynek célja egymás ellen uszí­tani a dolgozókat, hogy könnyeb­ben uralkodhassanak felettük és el­nyomhassák őket. A hazai nemzeti kérdés marxis­ta-leninista megoldása, az összes­­dolgozók közötti teljes jogegyenlő­ség biztosítása a Román Kommu­nista Párt egyik nagy történelmi eredménye. Ez elvezetett a román, magyar, német, szerb és más nem­zetiségű dolgozók közötti kapcsola­toknak új alapokra, a teljes egyen­lőség alapjaira való helyezéséhez, biztosította a Román Kommunista Párt vezette egész népünk szilárd egységét a szocializmus megterem­tésében. Ez ugyanakkor szavatolja a romániai sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom megteremtésé­nek és a kommunizmus építésének az útján való sikeres haladást. (Ha­talmas taps.) A párt programja, a tudományos dialektikus-materialista koncepció­ra, a marxista-leninista tanításra é­­pülve, nagyszerű perspektívát tár fel az osztályok fokozatos közeledé­se előtt — a falu és a város, a fizi­kai és a szellemi munka közötti lé­nyeges különbségek elmosódásának feltételei között —, feltárja továbbá egy új társadalom megteremtésének, a kommunista társadalom egységes népe, az egységes dolgozó nép meg­születésének távlatát. Ebben a tör­ténelmi perspektívában a program körvonalazza nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók szüntelen közeledését, a népek közeledését és haladását, egyre teljesebb egység­ben, a kommunista társadalom felé, amely biztosítani fogja az igazi e­­gyenlőséget és szabadságot az ösz­­szes népek, az összes dolgozók szá­mára. (Hatalmas taps.) A program világosan meghatároz­za a párt ideológiai alapjait, és fel­­fegyverzi az összes kommunistákat, az összes dolgozókat, az egész népet fejlett, tudományos világ- és élet­­szemlélettel, a dialektikus és törté­nelmi materializmus szemléletével. A program központi jelentőséget tu­lajdonít a párt ama törekvésének, hogy szüntelenül emelje a kommu­nisták, az összes dolgozók politikai­ideológiai színvonalát a tömegek szocialista tudatának fejlődése, a szocialista etika és méltányosság el­veinek érvényesülése céljából. A program nagyszerű perspektívát tár fel az új, a haladó, forradalmi tu­dattal felfegyverzett ember, olyan ember nevelése előtt, aki érti a tár­sadalomban végbemenő változáso­kat, tudatosan munkálkodik azon, hogy a világot a társadalmi és nem­zeti igazságosságra, a méltányosság­ra, a jólétre és a boldogságra, az emberi egyéniség teljes kibontako­zására irányuló törekvésekkel össz­hangban változtassuk meg. A program ugyanakkor megkü­lönböztetett figyelmet fordít a nem­zetközi problémákra, a világszerte végbemenő forradalmi társadalmi és nemzeti átalakulásokra. Megje­löli a sikeres harc perspektíváját egy jobb és igazabb világért, egy új gazdasági és politikai világrend megteremtéséért. A program hang­súlyozza, hogy a következő évtize­dekben újabb és újabb változások lesznek az erőviszonyokban, újabb népek térnek rá a szocializmus út­jára, hogy a jövő a szocializmusé és a kommunizmusé, egy olyan vi­lágé, amelyben mindörökre meg­szűnnek a kizsákmányoló osztályok, egyik nép elnyomása a másik ál­tal,, amelyben megvalósul a gazda­sági-társadalmi fejlődés útját járó összes nemzetek békés egymás mel­lett élése és aktív kölcsönös segít­ségnyújtása. A program abból indul ki, hogy a szocialista országok egyre jelen­tősebb szerepet töltenek be a tár­sadalom fejlődésében, és perspekti­vikusan még inkább befolyásolják majd a nemzetközi élet alakulását. Hangsúlyozza a forradalmi erők, a munkásosztály, a többi olyan társa­dalmi osztály és kategória aktivitá­sának fokozódását, amely igazabb és jobb társadalmi rendet kíván és harcol annak megteremtéséért. Eb­ben a­z összefüggésben szüntele­nül növekedni fog­­ a kommu­nista pártok, a többi forradalmi pártok és erők szerepe, amelyek arra hivatottak, hogy vezéreljék a népi tömegek harcát, megszervezzék a társadalom forradalmi átalakítá­sára irányuló egész akciót. A mind­ezen pártok és forradalmi erők kö­zötti egység és együttműködés új alapokon való szüntelen erősítése döntő tényezője annak, hogy si­kerrel bontakozzon ki az egész for­radalmi harc nemzeti és nemzetközi síkon, győzelemmel végződjön a né­pek közötti együttműködés és béke politikájáért vívott harc. A program méltán hangsúlyozza, hogy a békéért, az általános lesze­relésért, főleg a nukleáris leszere­lésért vívott harc napjainkban alap­vető feladata az emberi társadalom fejlődésének, a néptömegeknek, ma­guknak a népeknek, hogy ennek a harcnak a sikerétől függ a vilá­g új gazdasági-társadalmi átalakulásai­nak a sikere is. A program erőteljesen hangsú­lyozza az egyenlőségnek, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszte­letben tartásának, a belügyekbe való be nem avatkozásnak, az erő­szak és az erőszakkal való fenyege­tés mellőzésének új elveit, amelyek­nek az összes államok közötti kap­csolatok alapjául kell szolgálniuk. Ugyanakkor a program hangsú­lyozza, hogy szüntelenül növekednie kell az Egyesült Nemzetek Szerve­zete, a többi nemzetközi szervezet szerepének a mai világ sokrétű kér­dései megoldásában. Az összes ál­lamoknak, nagyságukra való tekin­tet nélkül, aktívan részt kell ven­niük a nemzetközi életben; egyet­len probléma sem oldható meg a világ összes népei érdekeinek meg­felelően anélkül, hogy minden egyes nemzet, minden egyes­ állam részt ne venne aktívan annak megoldásá­ban. Elmondhatjuk tehát, hogy a prog­ram általános marxista-leninista tudományos orientációt nyújt pár­tunk és népünk egész nemzeti és nemzetközi tevékenysége számára. A program megállapítja a sokolda­lúan fejlett szocialista társadalom megteremtése és Romániának a kommunizmus útján való előrehala­dása általános vonalát, hazánknak a nemzetközi életben, az emberiség új alapokon való átalakításáért, egy igazságosabb, és egy jobb világ meg­teremtéséért, az összes népek közöt­ti béke és együttműködés világáért vívott harcban való aktív részvétele általános vonalát. Ami az irányelveket illeti, azok megvonják a szocializmus építésé­nek éveiben elért eredmények nagy­szerű mérlegét és kijelölik az or­szág gazdasági és társadalmi fej­lődésének útjait az 1976—1980-as években, megállapítva az 1990-ig terjedő távlati prognózisokat is. Szeretném megemlíteni ez al­kalommal, hogy az összes tevékeny­ségi szektoroknak a következő idő­szakban való gyors ütemű fejlesz­tését illető előirányzatok belefogla­lása az irányelvekbe az 1971—1975- ös ötéves terv sikeres realizálásán alapszik, azon a tényen, hogy a X. kongresszus irányelveit és az ötéves terv előirányzatait határidő előtt valósítjuk meg. Ezáltal célul tűz­hetjük ki, hogy a következő ötéves tervben is biztosítsuk az ipar és a mezőgazdaság, az egész gazdaság gyors ütemű fejlesztését, s ezzel összefüggésben megvalósítsuk az e­­gész nép anyagi és szellemi jóléte szüntelen emelésére vonatkozó meg­felelő intézkedéseket. Szem előtt tartva a mostani öt­éves terv teljesítésében elért sike­reket, a párt Központi Bizottságá­nak és a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanácsnak e plenáris ülésén is szeretnék mele­gen gratulálni a dolgozóknak, egész népünknek a ragyogó eredmények­hez, amelyekkel a haza felszabadu­lásának XXX. évfordulóját és a párt XI. kongresszusát köszöntik. (Ha­talmas taps.) Az irányelvek előirányozzák az ipar gyors fejlesztésének folytatá­sát, ami egész társadalmunk általá­nos előrehaladásának fő tényezője. Ugyanakkor nagyobb szerep hárul a mezőgazdaságra, nemzetgazdaságunk egyik fő ágára, amelytől jelentős mértékben függ az iparosítási prog­ram realizálása és az ország egész fejlődése. Az irányelvek szorgalmaz­zák a termelőerők további ésszerű elosztását az ország területén, s ki­jelölik azt a fontos feladatot, hogy 1930-ban egyetlen megye se reali­záljon 10 milliárd lejnél kisebb ipari termelést. Ez nem egyszerű számadat, hanem fontos minőségi fordulatot jelent az ország összes övezeteinek és megyéinek a fejlesz­tésében, egész országunk civilizációs fokának az emelésében. Ez ama marxista elveknek a gyakorlatba ül­tetését jelenti, amelyek szerint min­den egyes helységnek olyan erős gazdasági és társadalmi központtá kell válnia, amely lakosai számára minden szempontból optimális élet­­körülményeket biztosít. A távlatokat illetően ez a folyamat úgy alakul, hogy 1990-ig minden megyében va­lószínűleg megvalósítjuk a 18—20 milliárd lejes minimális ipari ter­melést. Csak ily módon alkalmazzuk majd következetesen a román tár­sadalom­ új gazdasági-társadalmi a­­lapokon való megszervezésének marxista, forradalmi elveit. A program méltán hangsúlyozza, hogy folytatni kell az erőfeszítése­ket az ország gyors ütemű gazdasá­gi-társadalmi fejlesztéséért, hogy elérjük a fejlettebb szocialista or­szágok színvonalát, hogy gazdasági szempontból közelebb kerüljön Románia a fejlett országokhoz. Az irányelvek előirányzatai és a prog­nózisok teljes kezességet nyújtanak e célkitűzés valóra váltása tekinte­tében , amely célkitűzés nem fű­ződik csupán egy absztrakt óhajhoz, hanem egyik alapvető kérdése a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom megteremtésének és a kom­munizmusra való áttérés műszaki­anyagi alapja létrehozásának. Erő­teljes gazdaság nélkül nem kép­zelhető el a szocialista társadalom megteremtése, a szocialista elosztás elveinek megvalósítása, az életszín­vonal emelése, nem képzelhető el a kommunizmusra való áttérés. Íme ezért van az, hogy a gazdasági szempontból fejlett országokhoz való közeledésnek, a gazdasági fej­lődés színvonala kiegyenlítésének a problémája döntő fontosságú elvi probléma országunk kommunizmus felé való haladása szempontjából. Ezekből az előirányzatokból kiin­dulva, a program szem előtt tartja, hogy a nemzeti jövedelemnek, a fogyasztási alap és a fejlesztési, fel­halmozási alap közötti elosztása a jövőben is biztosítsa mind a nép életszínvonalának szüntelen emelé­sét, mind a gyors ütemű fejlődést, a bővített újratermelést, amely nél­kül nem tudnánk valóra váltani célkitűzéseinket. Elvi jelentősége van annak, hogy a párt programja hangsúlyozza a helyes elosztás szük­ségességét, a nemzeti jövedelem je­lentős részének a fejlesztési alapra való fordítása szükségességét. A gyakorlat, az élet bizonyítja, hogy a nemzeti jövedelem jelentős részé­nek a fejlesztési alapra való fordí­tása nélkül nem valósítható meg sem az ország gazdasági-társadalmi haladása, sem az életszínvonal eme­lése. Egyetlen példával szolgálok: 1954-ben 17—18 százalékra csök­kentették a fejlesztési alap részará­nyát és ebben az ütemben mentek körülbelül 1960-ig. Ismerik, hogy miként fejlődött az ország gazdasá­ga az illető időszakban: gyakorlati­lag alig lehetett megvalósítani az egyszerű újratermelést; eltűntek a rendelkezésünkre állt egyes állóala­pok is, a fogyasztási alap növekedé­sének évi átlagos üteme pedig mint­egy­­4,5 százalékos volt. Az 1961— 1965-ös időszakban, amikor a nem­zeti jövedelemnek mintegy 25 szá­zalékát fordítottuk a fejlesztési alapra, biztosítottuk az ötéves terv egyes célkitűzéseinek megvalósítá­sát, másokról azonban lemondtunk anyagi eszközök híján. Lemondtunk még az öntözési program és a mű­trágyatermelés fejlesztési program­ja megvalósításáról is. A fogyasz­tási alap évi átlagos növekedési üteme ebben az időszakban mintegy 5,3 százalékos volt. Az 1966—1970- es ötéves tervben, amikor a nem­zeti jövedelemnek körülbelül 29—30 százalékát fordítottuk fejlesztésre, biztosítottuk több modern kapaci­tás létrehozását, lényegében lerak­tuk a román ipar új fejlesztésének az alapjait a legfejlettebb technika alapján. Ebben az időszakban lét­rehoztunk számos új létesítményt a mezőgazdaság területén, fejlesztet­tük a tudományt, az oktatást; a fo­gyasztási alap évi átlagos növeke­dési üteme az 1966—1970-es ötéves tervben körülbelül 7 százalékos volt. A jelenlegi, 1971—1975-ös ötéves tervben, amikor több mint 33 szá­zalékot fordítunk a fejlesztési alap­ra, önök tudják mi valósul meg az országban az ipar, a gazdaság, a társadalmi-kulturális építkezés te­rületén. A fogyasztási alap évi át­lagos növekedési üteme körülbelül 8 százalékos. Íme, a közvetlen ösz­­szefüggés a között, hogy a nemzeti jövedelem jelentős részét a fejlesz­tésre fordítjuk és a között, hogy biztosítjuk az ország általános ha­ladását, a nép életszínvonalának az emelését. A jelenlegi ötéves terv irányelveiben leszögeztük, hogy 400 000—500 000-rel növeljük az ipar­ban és más szektorokban, foglalkoz­tatott dolgozók számát. De 1 300 000- es növekedést fogunk realizálni. A fogyasztási alap összességében kö­rülbelül 46 százalékkal fog növe­kedni. Az ipar, a mezőgazdaság, a szállítás és a többi gazdasági ág átfogó fejlesztési programjának valóra váltása nélkül nem realizál­hattuk volna mindezeket. Azért hangsúlyozom ezt, mert a fogyasz­tási alap és a fejlesztési alap kö­zötti viszony problémája elvi prob­léma, amely döntő a szocializmus felépítése és a kommunizmusra való áttérés szempontjából. A program és az irányelvek kü­lönös figyelmet fordítanak a káder­képzésre minden tevékenységi szek­torban, az oktatás tökéletesítésére, arra, hogy az oktatás közelebb ke­rüljön a gyakorlathoz, szervesen egybekapcsolódjon a kutatással és a termeléssel. Az összes tevékenysé­gi szektorok számára biztosítanunk kell a minden szempontból kiváló képzettségű kádereket, mert csak így szavatolhatjuk a ma megvita­tott program és irányelvek előirány­zatainak sikeres valóra váltását. Ugyanakkor, abból kiindulva, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom és a kommunizmus csakis a tudomány és a kultúra legna­gyobb vívmányainak az alapján realizálható, az irányelvek különle­ges figyelmet fordítanak a tudomá­nyos kutatás fokozására, a kutatás­nak az országfejlesztési program megvalósításában, a technológia tö­kéletesítésében, az anyagi javak egész termelése minőségi és műsza­ki szintje emelésében való mind fo­kozottabb részvételére.­­ Nagy fontosságúak a gazdasági hatékonyság növelésére, a termelés minőségének javítására vonatkozó előirányzatok. Egyébként szem előtt 1­11 tartanunk, hogy a következő ötéves tervnek biztosítania kell egész iparunk gyökeres, korszerű alapokon való átalakítását, egész gazdasági tevékenységünk minőségi és műszaki színvonalának emelését. Ez a következő ötéves terv központi kérdése! Ettől függ nemcsak a kö­vetkező öt év célkitűzéseinek meg­valósítása, hanem az előfeltételek biztosítása is az 1990-ig terjedő prognózis és — miként joggal mon­dották itt — az 1990 utáni prognó­zis eredményes valóra váltásához. Ha nem teljesítjük ezt a kívánal­mat, iparunk lemarad, és a mai műszaki-tudományos forradalom kö­rülményei között nehéz lesz behoz­nunk ezt a lemaradást. A program és az irányelvek tehát ezért hívják fel komolyan a figyelmet erre a kérdésre és helyezik előtérbe a tu­dományos, technológiai "tevékenysé­get, a minőségi és műszaki színvo­nal emelését, az egész tevékenység hatékonyságának növelését mint jö­vőbeli fejlődésünk alapvető felada­tait. A program orientációiból kiindul­va, az irányelvek szükségszerűen nagy figyelmet szentelnek azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a kö­vetkező ötéves terv folyamán meg kell valósítanunk egész népünk anyagi és szellemi jólétének továb­bi emelése érdekében. A közvetlen jövedelmek növelésén és a lakás­­viszonyok javításán kívül, nagy fi­gyelmet fordítunk a társadalmi ki­adások részarányának növelésére minden egyes család jövedelmében, ami hozzájárul majd az egész nép anyagi és szellemi életszínvonalá­nak emeléséhez. A Központi Bizottság nemrégi határozatai a javadalmazás növelé­séről, a minimális és maximális jövedelmek közötti jobb arány lét­rehozásáról, a javadalmazásnak a szocialista méltányosság elveire he­lyezéséről meggyőzően bizonyítják, hogy a nemzetgazdaságfejlesztési program megvalósításának mérté­kében maradéktalanul megvalósul ama pártpolitika, amely a dolgo­zóknak, az egész népnek egyre jobb munkakörülményeket, egyre bősé­gesebb életet biztosít. Ez magának a párt politikájának a lényege, az általunk épített szocialista társada­lom legfőbb célja, egész tevékeny­ségünk célja. Ugyanakkor az irányelvek hang­súlyozzák, hogy szüntelenül fejlesz­teni kell a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat, fokozni kell az együttműködést az összes szocialis­ta országokkal. Romániának aktí­van részt kell vennie a Komplex Program megvalósításában a KGST keretében, ami minden egyes nem­zetgazdaság erőteljes fejlődéséhez, minden egyes szocialista ország gazdasági potenciáljának növekedé­séhez és egyben a szocializmus vi­lágereje és tekintélye növekedésé­hez kell hogy vezessen. Az irány­elvek nagy feladatokat tűznek ki a fejlődő országokkal, azokkal az ál­lamokkal való kapcsolatok fokozot­tabb fejlesztése tekintetében, ame­lyek önálló gazdasági-társadalmi haladásukon munkálkodnak — minthogy ez fontos tényező az új gazdasági és politikai kapcsolatok érvényesülésében az egész világon, az imperialista, kolonialista és neo­kolonialista politika elleni harc­ban. Ennek megfelelően az irányel­vek hangsúlyozzák, hogy fejleszteni kell a kapcsolatokat a világ összes államaival, beleértve a fejlett ka­pitalista országokat is, hogy Romá­niának aktívan részt kell vennie a nemzetközi munkamegosztásban, az anyagi és szellemi értékek világ­­cseréjében. Fontos szerepet tulaj­donítunk a más államokkal való termelési kooperáció fejlesztésének, minthogy ez egyre jelentősebb té­nyezője a gazdasági cseréknek, Ro­mánia nemzetközi együttműködésé­nek bővítésében és kiszélesítésé­ben. Elmondhatjuk tehát, hogy az irányelvek biztosítják a szükséges intézkedéseket a következő ötéves tervre vonatkozó pártprogramban foglalt fontosabb előirányzatok valóra váltásához, a prognózisok pedig távlati orientációt nyújtanak 1990-ig — tulajdonképpen szerves részként kiegészítik azt a progra­mot, amelynek tervezetét ma meg­vitattuk és elfogadtuk. Tisztelt elvtársak! Mind a programot, mind az irányelveket széleskörűen megvi­tatja az egész párt, az összes dol­gozók, az egész nép. Azoknak a vi­táknak az alapján, amelyekre sor kerül a párt közgyűlésein, a váro­si és megyei konferenciákon és ugyanakkor a dolgozók, a szövetke­zeti tagok, az összes társadalmi ka­tegóriák közgyűlésein, a dokumen­tumokat véglegesítik és megmitatás­­ra és jóváhagyásra a párt XI. kongresszusa elé terjesztik. Nem fér hozzá semmi kétség, hogy e dokumentumok széles körű megvitatása és a pártkongresszuson való elfogadása nagyszerű távlato­kat nyit az egész párt, az egész nép számára, hatalmas befolyást gyakorol az egész társadalom fej­lődésére, még erőteljesebben egye­síti az egész nép erőfeszítéseit szo­cialista társadalmunk civilizációs színvonalának emelésében, egyre jobb feltételeket teremtve a kom­munizmus építéséhez hazánkban. Tisztelt elvtársak! A plénum elhatározta, hogy no­vember 25-re összehívja a párt XI. kongresszusát. Ugyanakkor kijelöl­te a pártgyűlések, a pártkonferen­ciák és a pártkongresszus szerve­zési szabályait és kritériumait. A párttagok ez év szeptember 1-i létszámából kiindulva megállapít­ható, hogy a kongresszuson több mint 2460 párttag fog részt venni. A megállapított képviseleti nor­mák, a jóváhagyott kritériumok biztosítják a kongresszus megfelelő összetételét, azt, hogy a párt e leg­magasabb fórumán az összes tevé­kenységi területekről a legjobb pártkáderek vegyenek részt. Bizto­sítva lesz, hogy a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az anyagi javak termelésében közvetlenül részt vevő kommunisták soraiból megválasztott küldöttek a kongresz­­szusi küldöttek döntő többségét képviseljék. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a megválasztandó új pártszer­vek minél megfelelőbben tükrözzék az országunkban végbement nagy­­változásokat, a munkásosztály fon­tos szerepét minden tevékenységi területen, a párt politikai és ideoló­giai színvonalának növekedését, egész népünk szakmai és műszaki ismereteinek fokozódását. Ezzel egyidejűleg a Központi Bi­zottság most először elhatározta, hogy a leendő Központi Bizottságra vonatkozó javaslatok tartsák szem előtt az összes megyék, a legna­gyobb ipari és gazdasági központok jobb képviseltetését a Központi Bizottságban, a kongresszusok kö­zötti pártvezetés legfelsőbb fóru­mában. Ez biztosítja majd a Köz­ponti Bizottság kapcsolatainak to­vábbi erősödését a pártszervezetek­kel, az alsó problémák és realitá­sok jobb megismerését, a pártte­­vékenység demokratikus jellegének erősödését. Ugyanakkor ez kétség­telenül hozzá fog járulni összes pártszerveink és­­szervezeteink fe­lelősségérzetének erőteljesebb nö­­­ekedéséhez. Haladéktalanul meg kell szer­­veznünk a program és az irányel­vek megvitatását az egész párttal, az egész néppel. Induljunk ki an­nak a szükségességéből, hogy a kongresszust előkészítő időszak, a párt vezető szervei megválasztásá­nak és a kongresszusi küldöttek megválasztásának az időszaka nyújtson alkalmat minden egyes pártszervezet, minden egyes párt­tag, lentről egészen a párt Közpon­ti Bizottságáig minden egyes szerv számára ahhoz, hogy alaposan ele­mezze munkáját. A pártgyűlések és pártkonferenciák, a program és az irányelvek megvitatása el kell hogy vezessen a politikai-ideológiai szín­vonal emeléséhez, a párt szervezeti erősítéséhez, a bírálat és önbírálat szellemének növeléséhez, a pártde­mokrácia fejlődéséhez, a kollektív munka és vezetés erősítéséhez, a párt akcióerejének és vezető szere­pének növeléséhez minden tevé­kenységi területen. Ugyanakkor el kell érnünk a pártfegyelemnek, minden egyes kommunista felelős­ségének további erősítését a párt által kijelölt feladatok teljesítésé­ben, minden tevékenységi terüle­ten. Abból kell kiindulnunk, hogy a párt vezető politikai erőként betöl­tött szerepének erősítése azt je­lenti, hogy növekszik minden kom­munista, minden pártaktivista, minden vezető káder felelőssége a párt általános vonala, a rájuk há­ruló kötelezettségek töretlen valóra váltásában. A pártgyűlések, a pártkongresz­­­szus egész lefolyásában erőteljesen meg kell nyilvánulnia a párt ideo­lógiai-politikai, harci és akcióegy­ségének, a kommunisták ama elha­tározásának, hogy szoros és teljes egységben biztosítják a párt prog­ramjának valóra váltását, amely­nek célja a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom megteremtése és a kommunizmus felé való előre­haladás, egész népünk anyagi és szellemi jólétének, civilizációs foká­nak szüntelen emelése! Abból kell kiindulnunk, hogy egy kommunista számára nincs na­gyobb és felelősségteljesebb köte­lezettség, mint a pártot szolgálni, a népet, a szocializmus és a kommu­nizmus ügyét szolgálni Romániá­ban. (Hatalmas taps.) Nem fér semmi kétség hozzá, hogy az egész párt és egész né­pünk újabb és újabb sikerekkel köszönti minden tevékenységi terü­leten a fasiszta diktatúra megdön­tésének 30. évfordulóját és a XI. kongresszust. Teljes meggyőződé­sünk, hogy ebben a nagy harcban a párt vezetésével újabb és újabb eredményeket érünk el, határidő előtt teljesítjük a jelenlegi ötéves terv előirányzatait, biztosítjuk a következő ötéves terv megfelelő előkészítését! Ezzel a meggyőződéssel kívánok egyre nagyobb sikereket minden tevékenységi területen a kommu­nistáknak, a pártszerveknek és -szervezeteknek, az összes dolgo­zóknak. Tegyünk meg mindent, hogy a mai plénum történelmi je­lentőségű határozatai új mozzana­tot jelentsenek pártunk egész tevé­kenységében! Sikert kívánok egész tevékenységében a Központi Bizott­ság minden egyes tagjának, mind­azoknak, akik jelen vannak ezen az együttes ülésen, és felhívom őket, tegyenek meg mindent az elfoga­dott történelmi jelentőségű határo­zatok megvalósításának elősegítésé­ért. Jó munkát kívánok! (Hatalmas, hosszan tartó taps.) MINDEN ERŐVEL A BETAKARÍTÁS meggyorsításáért ÜTEMESEN DOLGOZNAK A KOMBÁJNOK SZÉKELYKERESZTÚRON E­gyhetes kényszerpihenő u­­tán, Székelykeresztúron újból munkába álltak a kombáj­nok, s időközben Varró Mihály kombájnosnak, aki az idén első­ként aratott árpát a gazdaságban, három segítőtársa is akadt. Az ú­­jonnan érkezett gépeknél találjuk Irányi Jánost, a szövetkezet elnökét is, aki a gazdaság vezetőjeként a huszadik aratás munkálatait szer­vezi ... — Derzs környékéről érkeztek a kombájnok, s bár csak egy-két na­pot maradhatnak, hiszen most már az ottani övezetben is beért a gabo­na, a segítség nagyon jól jött. 80 hektár őszi árpánk van , így gyor­san sikerült betakarítanunk, követ­kezhetett tehát a búza. — Az elmúlt években ezen a vi­déken mindig jól fizetett a gabona. Mit mutatnak az idei első mérési eredmények? — Az árpa eddig hektáronként 2500 kiló körüli hozamot adott, a búzánk is szép, csak éppen az idő kedvezne . A learatott parcellákon földön van még a szalma, következéskép­pen késik a nyári szántás is. — Vigyázunk mi a szalmára, hi­szen nem bővelkedünk takarmány­ban, de mert a sok csapadék kö­vetkeztében a nedvességtartalom nem megfelelő a tárolásra, egy na­pig a földön száradni hagyjuk a szalmát, aztán indulhatnak a pré­sek. Az idejében végzendő nyári szántásról meg éppen nem mond­tunk le. A másodvetést különben már megkezdtük, 25 hektár terüle­tet már jó két héttel ezelőtt előké­szítettünk a vetésre, csupán a ku­koricamag hiányzott, késve kaptuk meg Constantáról. A fontos az, hogy végre földbe került a mag, s reméljük, e parcellákon bőséges silótermésünk lesz. — Aratnak a kombájnok, közben szervezni kell a azénabetakarítást... — Az idén nehezen jött ki a lé­pés, mire igazán belelendültünk volna a kaszálásba, esni kezdett az eső. De a kettes brigádban, ahol éppen most aratnak a kombájnok, sikerült a széna betakarításában némi előnyt szerezni, 120 hektárról lekaszálták már a füvet, s megtel­tek a színek. Persze, jobb volna, ha most azt mondhatnám, hogy nincs már kaszálatlan parcellánk, az utóbbi napok munkaüteme alap­ján viszont remélhetjük, egy hét alatt végzünk a kaszálással. Jól jött volna a gépi segítség, a megrendelt kis kaszálógépet, sajnos, nem kap­tuk meg, a meglévő két gépünkből pedig alkatrészhiány következtében egyet készítettünk, így legalább most az üzemképes. — A téli takarmánykészlet elen­gedhetetlen követelménye a válto­zatosság ... — Gondoskodunk nedvdús takar­mányokról. Már hetekkel ezelőtt sok árpát silóztunk be, a napok­ban tároltuk zöld állapotban a lu­cernát is. E parcellán magot szeret­tünk volna termelni, ám az időjárás keresztülhúzta számításainkat, és így a silózás mellett határoztunk.­­ Ezek szerint Keresztúron ke­vesebb lesz az idén a lucernamag, a szövetkezet viszont a tavaly a cukorrépamag termesztésben szer­zett országos hírnevet. Mit ígér az idei termés? — A tavaly valóban jó termé­sünk volt, hiszen 50 hektárról közel 2 millió lej bevételt valósítottunk meg, de úgy néz ki, az idei termés semmivel sem lesz gyengébb a ta­valyinál. Igaz, ültetőanyag-hiány következtében kisebb területre szo­rult a magrépa, ezért mindent elkö­vetünk, hogy a hozam pótolja a kieséseket és a gazdaságok elegen­dő és jó minőségű cukorrépamaghoz jussanak. Saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy a cukorrépamag mi­nősége milyen döntő módon kihat a termelési eredményekre... Időközben leállt az egyik kom­bájn, de a hibát a gépészek gyorsan kijavították, csak percekig tartott a rövidzárlat. Megérkezik a brigádos, Lőrincz Domokos, ő újságolja, hogy a szemközti parcellán beérett a bú­za, két kombájn átmegy oda aratni. A brigádostól tudjuk meg, hogy 16 fogat hordja a szénát, s két trak­­torvontatású pótkocsi már másod­szor térült szénával. Teljében tehát Keresztúron a betakarítási kam­pány, végre kedvez az időjárás, a ta­gok, a kombájnosok még vasárnap is helytálltak. Jó munkával sike­rült elérniük, hogy egy nappal kö­zelebb kerültek az aratás befejezé­séhez. Flóra Gábor

Next