Előre, 1975. július (29. évfolyam, 8593-8619. szám)
1975-07-01 / 8593. szám
ELŐRE - 1975. július 1. KÖZÉLETI HÍREK TAVIRAT Nicolae Ceaușescu, Románia Szocialista Köztársaság elnöke táviratban fejezte ki együttérzését ifj. William Tolbertnek, Libéria Köztársaság elnökének az országát ért természeti csapással kapcsolatban. Iosif Banc elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára fogadta a Németországi Szocialista Egységpárt aktivista-küldöttségét, amely élén Werner Buschmann-nal, az NSZEP KB könnyűipari osztályának helyettes vezetőjével az RKP KB meghívására tapasztalatcsere-látogatást tett hazánkban. Az RKP KB mellett működő Stefan Gheorghiu Vezetőkáderképző és továbbképző Akadémián ünnepi gyűlést tartottak abból az alkalomból, hogy újabb 626 párt-, és tömegszervezeti aktivista végezte el az intézet vezetéstudományi nappali és levelező tagozatát. Az ünnepségen részt vettek felelős beosztású aktivisták a Központi Bizottság apparátusából, az Akadémia vezetőkádereinek és tantestületének képviselői, végzettek. Az ünnepelteket Leonte Rautu elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a Stefan Gheorghiu Akadémia vezetőtanácsának elnöke, az Akadémia rektora üdvözölte. Hangsúlyozta, hogy eredményesen tanultak, a gazdasági és társadalmi-politikai élet, a párt- és állami tevékenység elméleti-ideológiai kérdéseit taglaló diplomamunkáik jók voltak. Az ünnepi gyűlés részvevői lelkes hangulatban táviratot intéztek a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához, Nicolae Ceaușescu elvtárshoz. A társadalmi-politikai vezetőkáderképző intézet 1971—1975-A Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága a Romániai Kommunista Diákegyesületek Szövetségének Tanácsa, a Nevelés- és Oktatásügyi Minisztérium, a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiája, valamint az RKP KB mellett működő Történelmi és Társadalompolitikai Tanulmányi Intézet tudományos ülésszakot rendezett a fővárosban a Demokratikus Diákfront megalakulásának 40. és a Független Diákszövetség megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. Az iMessírmn részt vett a Demokratikus Diákfront és A Független Diákszövetség több volt aktivistája, pártállami, KISZ- és REDESZ-aktivisták, tanerők, diákok, fiatalok. Gheorghe Radulescu elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja a román diákság demokráciáért, haladásért és szocializmusért vivőit harcáról. Mih-Visszaérkezett a fővárosba Ion Pafan elvtárs, a kormány első miniszterének helyettese, külkereskedelmi és nemzetközi gazdasági együttműködési miniszter, aki Kinshasában Hazaérkezett Havannából az RKP aktivista küldöttsége, amely élén George Homostean elvtárssal, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjával, az RKP Fehér A meleg, elvtársi megbeszélésen részt vett Kiss István, a Gazdasági és Társadalmi Tevékenység Központi Munkásellenőrzési Tanácsának főtitkára. Ott volt Hans Voss, a Német DK bukaresti nagykövete. ★ A küldöttség hazautazott a fővárosból, és évfolyamainak végzettjei rámutatnak. Attól a magasztos példától lelkesen, amelyet ön mutat mint odaadó és áldozatkész forradalmár, mint széles látókörű politikus, aki tudományosan vázolja fel hazánk perspektíváit, biztosítjuk, szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, hogy a leghatározottabban fogunk dolgozni a Román Kommunista Párt XI. kongresszusán kijelölt célok eléréséért. Most, amikor egész népünk intenzíven dolgozik, hogy Románia a haladás és a civilizáció újabb csúcsait hódítsa meg, mi munkahelyünkre visszatérve következetesen alkalmazni fogjuk a tudományos vezetés elveit, állhatatosan érvényesítjük a szocialista és kommunista etika és méltányosság normáit, a kommunisták ünnepélyes fogadalmának előírásait, amelyek megkövetik, hogy minden erőnket mozgósítva határtalan odaadással és hűséggel szolgáljuk a Román Kommunista Párt nagyszerű ügyét — a szocialista és a kommunista társadalom megteremtését Románia földjén.______ nea Gheorghiu elvtárs, a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiájának elnöke az 1939-ben, a KISZ helyreállításának évében kibontakozott diákmozgalomról, Petcu Iacob elvtárs, a bukaresti Történelem fakultás kommunista diákegyesülete tanácsának elnöke A szocialista Románia diáksága a társadalmi haladásért, a szocializmus és a kommunizmus eszményeinek megvalósításáért vívott harc hagyományainak letéteményese címmel, Nicu Ceaușescu elvtárs, az RRDESZ Tanácsának alelnöke a következő címmel Tartott,. előadást: A diákifjúság aktív tényező a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítéséről és hazánk kommunizmus felé haladásáról szóló pártprogram megvalósításában, a nemzetközi enyhülésben, a népek közötti kölcsönös tisztelet és megértés előmozdításában, Zair Köztársaság kormányképviselőivel tárgyalt a két ország kereskedelmi cseréinek és gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről. megyei bizottságának első titkárával, a Kubai Kommunista Párt KB meghívására tapasztalatcsere-látogatást tett Kuba Köztársaságban. A FAANYAG (Folytatás az 1. oldalról) felhasználását Ezzel 12 000 köbméterrel csökkentették az igényelt deszkamennyiséget, illetve a korábban hulladéknak számító faanyagot. Az utóbbi időszak törekvései és eredményei azonban döntő jelentőségűeknek mondhatók a szóbanforgó célkitűzés érvényesítésében. Az elmúlt év végén helyezték üzembe a préselt farostlemezgyár mellett a takarmányélesztő készítő egységet (teljesen új, találmányként nyilvántartott eljárás), s ez a korábban kárbaveszett, a Küküllőt szennyező, értékesíthető elemeket tartalmazó ipari szennyvizet hasznosítja. Nemcsak az állattenyésztés számára igényelt terméket gyártanak, de a folyóba kerülő víz is jóval tisztább a korábbinál, a „tisztítás“ költségei pedig nemzetgazdasági szinten többszörösen megtérülnek. A dolgozók év eleji közgyűlésén, az 1975-re tett vállalások között, szerepel a takarmányélesztőgyári kapacitás tervezett szintjének a kitűzött határidő előtti elérése is. Mostanában újabb jelentős lépést tett a kombinát a hulladékok értékesítésében: beindult a 7000 tonna kapacitású forgácslemezgyár, amely egészében hulladékot dolgoz fel, ezzel egyidejűleg pedig nagymértékben hozzájárul a bútorgyár forgácslemez-szükségletének a kielégítéséhez. Ugyancsak ezekben a hetekben őrlőgépek működésbe helyezésével biztosították a furnérgyári hulladékoknak a hasznosítását, 10 000 köbméterrel csökkentve kombinát szinten a hulladékmennyiséget. Az utolsó lépés a hulladékok felhasználásában az elszenesítés; kísérleti jelleggel működik a kolozsvár-napocai tervezők által elképzelt különleges kovácsszén kemence, ahol még a fűrészpor elszenesítése is sikerrel megoldható. A gyári hulladék korábban legértéktelenebb részéből exportterméket, a vegyipar számára szükséges fontos segédanyagot állítanak elő, az említett kemencében, és a közeljövőben felépítésre kerülő újabb kettőben. Blaj Traian mérnök, a termelési iroda vezetője a belső, főleg szervezési intézkedéseket értékeli, amelyeknek eredményei felerősítik az alapvető kezdeményezések hatékonyságát, kiterjesztik a legeldugottabb munkahelyre is. Különösen a bútorgyárban és az épületasztalos részlegen beszélhetnek ilyesmiről, újratervezések, helyettesítő anyagok okos használata, a deszkagyárakkal kialakított — mindkét fél számára előnyös — jó kooperáció biztosítja az egymillió lej értékű termék előállítására felhasznált famennyiség szüntelen és biztosan érvényesülő csökkenését. Ciurus Alexandru mérnök, a kombinát igazgatója az 1975- ös évet döntő jelentőségűnek tartja a faanyag magasfokú és komplex felhasználását szolgáló törekvések beérése szempontjából: " Az év végére nagyjából olyan helyzetbe kerülünk, hogy gyakorlatilag nem lesz több hulladék, megközelítjük minden faipari szakember álmát, a faanyag százszázalékos értékesítését. AZ ELŐRE ANKÉTJA HULLÁMVÖLGYBEN A PAPÍRGYŰJTÉSI AKCIÓ? • Minden városi lakos naponta 70 deka, évente kb. 250 kg háztartási hulladékot dob a szemétbe • Ennek 20—30 százaléka papír • Pedig a kartonok és csomagoló anyagok majd száz százaléka makulatúrából készül • Gyáraink az újraőrölt és fehérített hulladékpapírból újságpapírt és más igényes papírféléket tudnak előállítani, amivel a cellulózt, azaz a fát helyettesítik • Egyetlen tonna papír öt köbméter faanyagot, mintegy 15—20 szál fenyőt igényel • Egy hektár fenyves 80 tonna papírhoz szolgáltat nyersanyagot A tények és számadatok önmaguktól beszélnek a hulladékpapírértékesítés óriási nemzetgazdasági jelentőségéről, a jórészt még mindig szemétbe kerülő nyersanyagforrás lehetőségeiről. Amidőn tavaly pártunk és kormányunk konkrét intézkedéseket hozott a papírtakarékosság előmozdítására, széles körű tömegakció bontakozott ki a makulatúra begyűjtésére, újraértékesítésére. A Szocialista Egységfront helyi tanácsai eredményes munkát fejtettek ki a lehetőségek és tartalékok felmérésére, intézkedési terveket készítettek, a társadalmi- és tömegszervezeteket, a vállalatok és intézmények kollektíváit sorakoztatták fel a papírgyűjtési akció támogatására. Az eredmények nem is maradtak el, annak idején beszámoltunk ezekről az akciókról. Mi a helyzet jelenleg? Sikerült állandósítanunk az üdvös kezdeményezést? Erre a kérdésre kerestek feleletet munkatársaink — AMBRUS EDIT, FEHÉR JÓZSEF és JUHÁSZ ZOLTÁN — néhány megyei ipari alapanyag és hulladékértékesítő vállalat házatáján. HAT TONNA TÖBBLET Magam részéről — írja tudósítónk — legszívesebben a Nagyvárad utcáin pergő papírszeletek nyomába erednek, megtudni, hogy mi lesz a sorsuk, bár sikeresebb feladat lenne azok után eredni, akik már-már rutinos nemtörődömséggel dobálják szét maguk körül, jobb híján a villamosjegyeket, pedig a szemétkosarakból „szemlátomást" van bőségesen... Ez lenne a papírgyűjtés elemi lépcsőfoka, noha a lehetőség megszámlálhatatlan. Szervezett formában a papírgyűjtést a KISZ- és pionírszervezetek tekintik úgy-ahogy állandó feladatuknak. Sajnos, legtöbben megelégednek a megszokott forrásokkal. Ahol nem így van, ott az eredeti ötletek kapcsán megsokszorozódik a végeredmény. A Crisana textilipari vállalatnál például a cérnakötegek kartontárcsáit gyűjtik össze, s mindez 250 kiló papírrá cseperedik egyetlen akció nyomán. A nagyváradi Fafeldolgozó Kombinát egységeiben és a Lemnul kisipari szövetkezet műhelyeiben a fiatalok nem elégednek meg a csomagolásnál megmaradó papírvégekkel, hanem a KISZ-bizottságok kezdeményezésére, havonta minden fiatal papírt hoz otthonról is. Az akciókban az irodán dolgozó fiatalok is kiveszik részüket: a tervezőműhelyekben a rajzpapírokat, az irodákban a felesleges kéziratokat, de még az uzsonnapapírokat is öszszegyűjtik... Irodánként naponta, egy papírkosár, vállalatonként legkevesebb tíz papírkosár, s több vállalatot útba ejtve, máris megtelik egy teherautó. Hasonló kezdeményezések eredményének tulajdonítja Stanciu Alexandru elvtárs, a hulladékanyagok Bihar megyei begyűjtőközpontjának igazgatója, az idén összegyűlt 14 tonna papírhulladékot, összehasonlítva a tavalyi esztendő hasonló időszakának eredményével, hat tonna az idei többlet. A központ szakemberei sokszor ellátogattak az iparvállalatokba, intézményekbe, felszínen tartják a gyűjtési akció iránti érdeklődést. Tudják tehát a KISZ-és pionírszervezetek, hogy mi a teendőjük ezen a téren. De ez még nem elég! Mert nemcsak nekik kell gyűjteni a papírost. A papírhulladék összegyűjtésének lehetősége mindenki számára adott. De élünk-e vele? A lakótársulások egyike sem tett még intézkedést Nagyváradon azért, hogy a lakásokból kikerülő papírhulladék külön ládákba kerülhessen. Az utcai papírhullatókra is ráférne néha egy kis figyelmeztetés... AZ „ÉLENJÁRÓ" VÁLLALAT LEMARADT... Az aradi IPA 1974. évi kiváló munkájáért az országos versenyben A szakma élenjáró vállalata címet nyerte el. Mi jellemzi az egység idei évi eredményeit az újrafeldolgozásra szánt papírhulladék és makulatúra-gyűjtés területén? A központ év végéig 3130 tonna papírhulladékot köteles beszolgáltatni a termelővállalatoknak. 2270 tonnát az állami és szövetkezeti egységek támogatásából, 860 tonnát a lakosság és a tömegszervezetek hozzájárulásából. Ebből az év első négy hónapjában a vállalatnak 970 tonna részarányt kellett volna teljesítenie. Egyes ipari egységek s főként a szövetkezetek közönyössége miatt azonban csupán 784 tonnát sikerült megvalósítania. A lemaradás okait kutatjuk. A Textilüzem, a Tricoul Roșu, az Ivadeanca, a Fafeldolgozó Kombinát az elmúlt évhez hasonlóan idén is jelentősen túlteljesítette tervét. Az a közvetlen, személyes meggyőző munka, melyet a vállalat dolgozói az ügy nemzetgazdasági fontosságának hangsúlyozásával az üzemekben, a szövetkezetekben, a kereskedelemben s a lakosság körében rendszeresen kifejtenek, a felsorolt egységekben megérlelte gyümölcsét. A Tricoul Rosu gyár például a vállalt 8 tonna helyett 25 tonna papírhulladékot szolgáltatott be. Nem ez a helyzet azonban az Iparcikkek Kereskedelmi Vállalatában, az Állami Gazdaságok Trösztjénél, a Vremuri Női szövetkezetben és máshol, ahol másod-harmadrangú kötelességnek tekintik a begyűjtés megszervezését. A lemaradás okait érintő érdeklődésünkre egyik helyen például viszontkérdéssel így válaszoltak: Mit számít a gyárnak a papírgyűjtésből származó pár ezer lej a sokmilliós termelési tervhez viszonyítva !?... A központ mindent megtesz annak érdekében, hogy mind az állami és szövetkezeti egységekben, mind a lakosság körében minél könnyebbé, gördülékenyebbé tegye a gyűjtést. Két traktorutánfutó, három teherautó keresi fel rendszeresen a gyűjtőhelyeket. A Filimon Sirbu és a Mihai Viteazul téren mozgó kirendeltség működik. — Lemaradásunk nem behozhatatlan — mondja Stana Nicolae, az IPA igazgatója. — A szocialista egységekben tovább kell fokoznunk meggyőző munkánkat, s reméljük, hogy az érvénybe lépő új papírminőségkategorizálás a lakosság gyűjtőkedvét is tovább fogja növelni. RÖVID ÉLETŰ BUZGALOM A nagyszabású országos papírgyűjtési mozgalom a csíki övezetben rövid életűnek bizonyult. A Hargita megyei központ Csíkszeredai kirendeltségénél ottjártunkkor lényeges lemaradást észleltünk. Jóllehet, múlt évi eredeti előirányzatait 29,2 tonnával túlszárnyalta, a módosított tervvel szemben 120,8 tonnával maradt le. Még aggasztóbb, hogy az idén sem javult a helyzet. A négy hónapra tervezett 121 tonna helyett április végéig mindössze 90,3 tonna papírhulladék leadását jelenthették. — A hozzánk tartozó övezetekben tíz felvásárlónk tevékenykedik — tájékoztatott Grúz István, a Csíkszeredai begyűjtőközpont vezetője. — Velünk nincsen különösebb probléma. A baj ott kezdődik, hogy az intézmények, vállalatok és szövetkezeti egységek — tisztelet a kivételnek —■ keveset tesznek az akció érdekében. A tavalyi fő papírszállítónk — az állami vegyeskereskedelmi vállalat—lényegesen lemaradt a leszerződött papírhulladék leadásával. 1975 első évnegyedében a megyei néptanácsnak 7706 kg, a kötöttárugyárnak 6658 kg, a megyei Posta- és távközlési igazgatóságnak 3426 kg a hátraléka. A lemaradt egységek illetékesei azzal mentegetőztek, hogy év végéig bepótolják a hiányt. Szebeni János Pál, a Csíkszeredai Kötöttárugyár eladási osztályának vezetője arra hivatkozott, hogy fő hulladékpapír-forrásuk a dobozólóműhely ez év első két hónapjában nem termelt, mivel az elmúlt esztendőt fölös dobozokkal zárták. Závor József, a megyei néptanács könyvelési és vagyonkezelési osztályának vezetője, a községi néptanácsokat hibáztatja, amiért még nem selejtezték ki az elévült irattári papírokat. Nagy segítséget jelentenek a városi, községi és üzemi KISZ-bizottságok, a pionírok és iskolások gyűjtési akciói. A tavaly közel 20 tonna papírt adtak be, amelyből 4 tonnát a csíkszeredai 1-es számú líceum diákjai. A megyei központ Csíkszeredái kirendeltségénél sem folyik zökkenőmentesen az átvétel. A hulladék tárolása, akárcsak a szállítóeszközök és a munkaerő biztosítása állandó nehézséget okoz. Tevékenységüket az is gátolja, hogy a szerződéses felek nem tartják be mindenkor az állami szabvány előírásait. Nemegyszer megtörtént, hogy szemetes, minőségileg átvehetetlen papírhulladékkal jelentkeztek. A lakónegyedekben szintén jelentős mennyiségű papír kallódik el. A lakótársulásoknak és lakóknak, valamennyi állampolgárnak még sokat kell tennie, hogy a csekélységnek tűnő, de százezreket érő papírhulladék ne vesszen kárba. ★ Nem óhajtunk általánosítani és végkövetkeztetéseket levonni. Felmérésünk csak futólagos és szűkkörű volt, amolyan szúrópróba. Szűkkörűsége ellenére is rámutat azonban egy tagadhatatlan állapotra, néhol pusztán időszaki „kampányként" kezelték a makulatúra-értékesítés nemzetgazdasági fontosságú ügyét. A tavalyi speciális intézkedési tervekből kipipálták a megvalósításokat, megelégedtek azzal, hogy hangzatos elnevezésekkel — „P- akció" stb. — beindították a munkát, aztán csitulni kezdett a lelkesedés, a dolgok visszazökkentek a régi kerékvágásba. Ankétünk révén ismét csatasorba szeretnénk állítani a közvéleményt az akció mellett és figyelmébe ajánlani a Szocialista Egységfront helyi tanácsainak, hogy a hulladékértékesítés állandó jellegű feladat, szüntelen törődést igényel. VASÁRNAP A FÖLDEKEN A kaszálógépek serényen dolgoznak Már-már úgy nézett ki, hogy szinte teljes vasárnapi pihenésbe feledkeztek Argeș megye termőföldjein. Vagy csak az országúton száguldozó víkendezőben nem akartak lelkiismertfurdalást ébreszteni az argeti gazdák? Tény, hogy az mtsz-ek, mezőgazdasági gépesítési állomások jó része is zárt ajtókkal fogadta a vasárnapi látogatót. Igaz ugyan, hogy a megye északibb fekvésű vidékein nem eléggé érett még a gabona. Az is igaz viszont, hogy nem egy búzatábla olyan pipacs-búzavirág-csokrétás jókedvvel integet az országút felé, hogy az utas meresztgeti a szemét, hol rejtőzik itt a kenyérnek való. (A vetőmag lehetett ilyen „tisztátalan“ vagy a gyomirtás volt felületes? — az illetékesek véleményét kénytelen-kelletlen nélkülözve csak találgatásokba bocsátkozhatunk. De hogy nem csupán a csapadékos időjárás miatt burjánzott el ennyire a gyom, azt mindennél jobban bizonyítja például a szomszédos tábla, amely virágdíszek nélkül, egyenletes sárgán hullámzik a perzselő napsütésben.) Pitesti-től délnek fordulva Mirghia határában végre megtaláljuk, amit keresünk. Mondhatni, végszóra érkeztünk, mert Dumitrascu Ioan gépész éppen leállítja a CSU típusú kaszálógépet, a tábla végére ért és egyben be is fejezte a szarvaskerep másodkaszálását a termelőszövetkezet takarmányföldjén. Hét napja dolgozik a kaszálógép, az eredmény napi 35—40 tonna fonnyasztott takarmány. Holnaptól valamivel odébb, a lóhere harmadkaszálását kezdi meg a jókora parcellán. Murat Gheorghe közben már a traktorjához kapcsolta a teli utánfutót és indul vele az átvevő központ felé. Mire nyomába érünk, már mázsáiéra is kerül a rakomány. lenija Nicolae, a takarmányfelelős elnézést kér, amíg leméri a szállítmányt: 1770 kg-ot mutat a mérleg. Aztán bővebb felvilágosításokkal szolgál. Az utolsó nyolc tonna szarvaskerepet betakarítottuk ma. A gép mellett kézi erővel is dolgoztak a meredekebb domboldalakon. A munkaszüneti nap ellenére sokan összegyűltek. Az emberek tisztában vannak vele, hogy sürget az idő. A hét vége felé megkezdődik a próbaaratás, azután oda kell összpontosítani minden erőfeszítést. Addig viszont be kell hoznunk az esős idő okozta lemaradást a takarmánybetakarításban. Ez a harmadik napja, hogy nem esik, de alig is merem hangosan kimondani, neveti el magát a brigádvezető és önkéntelenül az égre pillant, amelyen mi tagadás, máris gyülekezik néhány gomolyfelhő. Mintegy tizenöt hektárnyi takarmányfelületet öntött el a víz, ahol lehetett, sietve megmentették a termést, a többi területet, amint annyira felszáradt, silókukoricával vetették be. Százötven hektáron termesztett lucernát, lóherét, takarmányrozsot és zabot a mirghiai mész. Amint Ionita Nicolae elmondotta, megfelelő mennyiségű gépi erő áll rendelkezésükre, csak ahol ezt lehetetlen igénybe venni a terület lejtése vagy a talaj nedvességtartalma miatt, ott kaszálnak kézzel. Eddig 700 tonna szenázst készítettek, s mintegy 40 tonna szárított takarmány rendelkezésükre áll. Becslések szerint az idén, a károk ellenére is, közel kétszer annyi takarmányt sikerül betakarítaniuk, mint más években. A termelőszövetkezet mintegy 400 főnyi szarvasmarha és 650 főnyi juhállománya nem szűkölködik tehát jó minőségű magas tápértékű eleségben az őszi-téli hónapokban. Jakab Márta Új módszer — sok takarmány — gazdag tejhozam Szénaillattal telített a hatodi táj... Június vége a szálláshelyen. A martonfalvi tehenészeti komplexum nyári táborában immár hetek óta 11 liter fölött állandósult a tehenenkénti fejési átlag. Egyedi eset? Nem, hiszen Szentléleken immár 13 litert is fejtek. E napok erőfeszítése nyilvánvalóan arra irárnyul, hogy egészében és mindenhol 10 liter fölött legyen a napi fejési átlag. Elérhető ez? Ha most a kérdésre a vargyasi erőfeszítésekkel próbálnánk felelni, azt írhatnánk, hogy igen. Holott e napokban az erdővidéki egységek közül talán éppen itt fejték a legkevesebb tejet, a napi átlag alig 5 liter, de itt az idén már nem sajnálták a többletmunkát azért, hogy a takarmánymérleg egyensúlyát ne csupán a kilók révén alapozzák meg. Az eddig elraktározott másfélszáz tonna korai szilázs ugyan még csak kezdet, tápértékben viszont ennyi takarmány felér legalább 300 tonnával... És ez a lényeg, örvendetes tényként állapíthatjuk meg különben Kovászna megye szerte, hogy lépésről lépésre teret nyer a takarmánybetakarítás új módszere. Említhetnénk itt most a statisztikát, az elmúlt évnél legalább kétszer több korai szilázst tároltak el a gazdaságok, holott a pillangósok betakarítása lényegében csak most teljesedett ki. Az új technológia alkalmazása, az esetek többségében, azonban még mindig óvatos kísérletszámba megy. Holott az eljárást és a technológiát immár ipari méretekben kellene alkalmazni, így, csakis így biztosítható az, hogy fehérjékben gazdag és vitamindús eledel kerüljön a tél folyamán a jászlakba. Az idén a csapadékos időjárás hatására is igen gazdag a fűkészlet, kiváló lehetőség adódik a takarmánymérleg egyensúlyának megteremtésére. Nem lehet eléggé hangsúlyozni viszont azt, hogy ahol 10 liter fölötti hozamra számítanak és alapoznak (márpedig ezt kívánja az idei terv), ott csalóka játék csak kilókban számolni. A tej- és hústermeléshez fehérjére van szükség, most, a betakarítás során, lehet, kell a fehérjekészleteket megóvni és veszteségmentesen tárolni. Flóra Gábor Aratják az árpát (Folytatás az 1. oldalról) kombájnokat nyomban követik a szalmaprések, amelyekhez utánfutó platformokat kapcsoltunk, ami meggyorsította a területek felszabadítását, utat engedve a tarlóhántó ekéknek, a tárcsáknak és a vetőgépeknek. A learatott területeket kukoricával vetettük be. Úgyszintén kukoricával újra vetettük azokat a földeket, ahol a víz kárt tett az eredetileg vetett terményekben. Eddig összesen 297 hektáron végeztek másod- illetve utánvetést a produlesti-i, branisteai, Serdanii, crovui és más miszek határában. Megjegyezzük, hogy a vállalat műhelyében sem szünetelt vasárnap a munka. Míg a traktorosok, kombájnosok a kalászosok betakarításánál dolgoztak a lakatosok, szerelők újabb utánfutók elkészítésén tevékenykednek, amelyekre még nagyobb szükség lesz az árpánál jóval nagyobb területet elfoglaló búza szalmájának, az Őszön pedig a kukoricaszárnak az összegyűjtésén. 3. — Itt nincsenek unalmas munkahelyek — mondja a fehérfogúan nevető fiatalember, aki a KISZ-titkár tisztét tölti be a kombinátban. Azelőtt ugyanis éppen afelől puhatolóztam óvatosan, hogy leendő riportalanyaim, — feléjük voltunk éppen útban — nem kuksolnak-e valami jelzőlámpákkal, műszerekkel „benépesített" vezérlőfal előtt, s nem áll-e a munkájuk csupán holmi gombok nyomogatásából, kapcsolók tekergetéséből... Gyarló emberi természet! Hiszen eddig igazán elég időm volt megtanulni, hogy unalmas ember létezik ugyan, (sajnos), de unalmas munkahely nincs. S a műszerek, gombok, kapcsolók mögött többnyire óriási energiák dolgoznak, láthatatlan erővonalak húzódnak, csőrendszer-dzsungelekben folyadékok keringenek, gázok áramlanak, hogy aztán a gyártási folyamat végén valami hasznos anyaggá, termékké alakulva bukkanjanak fel a napvilágon. És éppen egy vezérlőtábla fele tartottunk a KISZ-titkárral... De mielőtt odaértünk volna, még ott, az AZOMUREK udvarán gondolatban visszavontam az unalmas munkahelyre vonatkozó kérdést. Itt tulajdonképpen semmi sem unalmas. Marosvásárhelynek ez a „mammutja" tiszteletet parancsol. Tiszteletteljes figyelmet követel. Ez a tornyokból, hasáb alakú épületekből, roppant gömbökből, gúlákból összerakott város — mert hisz városnyi már a kombinát —, mely fehéres gőzöket, vörösbarna gázokat lehel magából, lehet, hogy nem szép, de azt senki sem tagadhatja, hogy lenyűgöző. — Még építették, amikor idekerültem — mondja Olteanu Grigore, akit hirtelenjében minek is nevezzek... Mi is a beosztása? Táblafőnök? Vezérlőtábla irányító? Bonyolult, hiszen ő egész egyszerűen vegyi szakmunkás. (Nem egyszerű szakmunkás... ilyen már nincs a vegyiparban. Minden bonyolulttá vált, az emberek is...) —• ... még épülgetett a kombinát, így hát elküldték Piatra Neamura. Egy évet s kilenc hónapot töltöttem ott, szakosításon. Bár előzőleg már elvégeztem a viktóriavárosi hároméves szakiskolát. Egyébként a Maros megyei Bála faluból származom... Ciccegni kezd az asztalon heverő miniatűr telefonközpont, két kagyló is tartozik hozzá, s Olteanu Grigore félbeszakítja önmagát, nyúl a kagylóért. Beszél valakivel, számokkal tűzdelt szakmai zsargon, norvég nyelven elhangzott szövegből se értenék többet, aztán leteszi a kagylót. Közben nézem a telefonkészüléket, melynek segítségével legalább húsz különböző ponttal tartanak kapcsolatot, s amelynek csupán cincogni van joga ebben a vezérlő szobában... a csörgés, csengetés, vijjogó szirénázás komolyabb dolgok számára van fenntartva. — A diszpécserrel, a laboránsokkal, a különböző munkaposztokkal tartjuk a kapcsolatot — mondja Olteanu, s a telefonra mutat, amely újra cincogni kezd. Beszél, s jegyez valamit az előtte heverő széles alakú naplóba. A könyv kinyitva csaknem ötnyi széles, rengeteg rubrika van benne, számok sorakoznak az oszlopokban. — Most éppen mit írt be oda? 7— kérdem. — A laboránsnő mondta be egy analízis eredményét. A szám, amit beírtam, a részlegünktől kifolyó szennyvíz ammóniák koncentrációját jelzi. Alatta van a törvényesen megengedettnek, most éppen nem szennyezzük a Marost, túlságosan. — S mikor szennyezik? — Télen csökken a folyó hozama, esik a vízszint. Ilyenformán ugyanaz az ammóniák mennyiség, amelyet rendes vízállásnál simán „lenyel" a folyó, bajt okozhat De olyankor jobban vigyázunk. Valahol a fejünk felett megszólal az összerezzentően erőshangú csengő. Csaknem olyan érdes a hangja, mint a hadihajók riasztószirénájának. Olteanu és a kollegája, Maréh Árpád, automatikus mozdulattal kapják fel a fejüket, néznek a vezérlőfalra. A gyártási folyamat üvegre festett vázlatán valahol kigyúl egy kis égő. Maréh odalép, megnyom egy gombot, elhallgat a csengő, kialszik az égő. — Semmi — mondja kérdő tekintetemre Olteanu —, beindították a vibráló szitát, amely az ammóniumnitrát szemcséit szűri. — Maguk ülnek itt a vezérlőfal előtt, figyelik a paramétereket, közbelépnek, ha kell... mégis, a munkájuk minősége hogyan hat ki a termelésre? — A mi részlegünk ammóniumnitrátot termel. Salétromsavból meg ammóniából. Mind a két alapanyagot a kombinát más alegységeitől kapjuk. Ha nálunk valami hézag támad, csökkentik a hozamokat, esetleg le is állnak. Ilyenkor nyilván a mi termelésünk is csökken, vagy leáll. Tőlük függünk. .. — Azért tőlünk is sok minden függ — kapcsolódik a beszélgetésbe Maréh Árpád, akinek ugyanaz a beosztása, mint Olteanu Grigorenak. — Nem mindegy, hogy az ember hogyan bonyolítja le a manővereket, a beindításokat, leállításokat, stb. Érzéssel kell ezt csinálni, mert a durva manőverezést megsínyli a részleg bonyolult csomeg szivattyúrendszere. Meg aztán, ha az ember nem elég figyelmes, baj történhet. Sok lehetőség van erre. Itt van például ez a gipszporozó henger, mely körbe forog. Gipszporral vonjuk be az ammóniumnitrát szemcsék felületét, hogy ne tapadjanak egymáshoz a zsákban. A hengerbe néha bemászik egy munkás, hogy az oldalfalára rakódó kérget eltávolítsa. Ezt csak akkor lehet, ha áll a henger. A lakatosok is gyakran közbelépnek, a felszerelés valamelyik pontján leállítanak valamit, aztán újra el kell indítani. De csak, ha már végeztek! Megszólal megint a „kerregtető”, kigyúl egy apró körte valahol a műszerfalon. Olteanu és Morék figyelnek, majd bólintással nyugtázzák a zaj elültet. Ezúttal nem lépnek közbe. Valahol a részleg egyik pontján a műtrágya Szemcsepatakot tartályba, „bunker"-be hordja a futószalag. A bunker éppen megtelt, s egy másikra kellett átállítani a futószalagot. Ezt a manővert jelezte a figyelmeztető csörrögés. A munkás, aki a manővert végrehajtotta, gyorsan dolgozott. Sietnie is kell, ha késik, az automata leállítja az egész futószalagrendszert. Valami kattog a műszerfalban. Amióta beléptem ide, érzékelem, de eddig mind másra figyeltem. Most megkérdem, mi ez a kattogás. Mintegy két és fél másodpercenként hallatszik. Egy kicsit idegesítő is. — Minket nem idegesít, sőt... —• mosolyog Olteanu Grigore.— A hang az automata mérleg-műszertől jön. Minden kattanás egy zsák műtrágyát jelent, 50 kiló kész ammóniumnitrátot. Gyors fejszámolást végzek, s gondolatban már látom a végeredményt. Egy jó párszáz tonna műtrágyával megrakott szerelvényt... Amely Olteanu és Moréh és kollégáik nyolcórai munkájának eredményét hordja szerte a földekre. Aldea Ilie huszonkét éves. Tíz éve dolgozik itt. Szintén a viktóriavárosi szakiskolát végezte. — Tulajdonképpen véletlenül lettem vegyészmunkás. Más szakiskolába nem sikerült bekerülnöm. Aztán megszerettem ezt a mesterséget. Szeretem ezt a precizitást, szeretek a műszerekre figyelni, a készülékekkel bajlódni. Szeretem azt, hogy felelősségteljes ez a munka. Kecén születtem, ma is ott lakom. A vonattal ingázok be dolgozni. Reggel háromnegyed négykor kelek. Negyed ötkor indul a vonat. Fél hatra ér be, hatkor kezdünk. Megtehetné hamarabb is ezt a távolságot, de Radnóton általában várunk vagy húsz percet, a szembejövő személyvonat miatt. Kettőig tart a műszak. De vonat visszafele csak fél négykor indul. Másfél óra ellötyögni való idő. A váróterembe nem megy az ember... Bevásárolni nemigen lehet, ilyenkor az üzletek nagy része zárva van. Nincs mit csinálni az idővel... Olvasni? Húzódjak félre egy könyvvel, s olvassak? De hova? S különben sem szeretek magamban kuksolni. Inkább a barátokkal tartok... Éjjeli műszakból reggel hatkor jövök ki. A vonat fél nyolckor indul. Megint másfél óra, ami alatt nincs mit csinálni. A feleségem is ingázik, de ő csak Ludasig. Ott van a munkahelye. Maréh Árpád 32 éves, a Nyárád menti Szentgelicéről származik. Tizenegy éve dolgozik a kombinátban. — A katonaidőm leteltével Savinettire kerültem hat hónapig. Amikor visszajöttem, két évre az ammóniák raktárhoz helyeztek. Az ammóniákat azokban a nagy gömbökben tároljuk. Akkoriban itt, ahol most a részlegünk áll, még rű nőtt... '71 óta a vezérlőtáblánál vagyok. '72-ben elvégeztem egy tízhónapos továbbképző tanfolyamot. Munka után, 3—4 nap egy héten, két óra. Utána nagyobb javadalmazási kategóriába tettek. Itt lakom a közelben, a medgyesfalvi negyedben, három buszmegállónyira. A lakásom ablakai az erdőre nyílnak. Gyakran mászkálunk az erdőben a fiammal. Másodikos, az iskolája 100 méterre van a blokkunktól. Ő is szereti az erdőt, szívesen csatangol velem, ellentétben a blokknegyedi gyerekek többségével. A feleségem itt dolgozik a szomszédban, a bőrgyárban. Itt élünk a város déli peremén, a központba ritkán járunk be. Megszólal egy sziréna, Moréh ,,működni" kezd, gombokat nyomogat, kapcsolókat fordít el, lámpákat, műszereket ellenőriz. Csak most látom, mennyire komplex ez a tevékenység, mennyi mindenre kell egyidejűleg figyelni. S micsoda energiák szabadulnak fel, milyen hatalmas erőket irányít ma egy vegyipari szakmunkás! A kombinát emberei három váltásban dolgoznak. A váltásokat két- illetve háromnaponként cserélik. Ilyenformán: Ha valaki délelőtti műszakban van csütörtökön, pénteken és szombaton, vasárnap és hétfőn délután dolgozik, kedden és szerdán pedig éjjel. A következő csütörtök pedig szabad. Szerintük előnyösebb ez a műszakváltás, mint a hetenkénti. Egy hét alatt ugyanis az ember szervezete inkább átáll egyféle munkaidőre, s azután nehezebb a változtatás. Lefújják a műszakot, délután két óra, kifele ballagunk a „mammut-gyár" kapuján. Maréh Árpáddal ugyanarra az autóbuszra szállunk. A három megálló után már otthon van. Kollégája, Aldea még másfél órát vár a vonatára. Moréh szerencsésebb, több a szabadideje. Mit csinál vele? Időnként szab meg varr. Egy-egy nadrágot magának, meg a gyereknek... Egy szabó ismerősétől leste-tanulta el a mesterséget. Olteanu Grigore is itt zötyög valamelyik autóbuszban, mielőtt hazamenne, kiveszi a gyerekeit a bőrgyár napközijéből. Hátunk mögött füstölög, gőzölög a kombinát. Valahol egyik épületében, egy ablaktalan, akváriumfényben úszó szobában kattogva zsákokat számlál egy mérőműszer. Két-három másodpercenként egyet. Talajdúsító műtrágyát fuvaroznak a vonatok. Majdan gabonává, kenyérré átalakuló ammóniumnitrátot... Sokasodunk, zsugorodik körülöttünk a termőföld. Gazdagítanunk kell, hogy eltarthasson. Kombinátok nélkül már nem lehetünk meg. Nemes László CSOPORTKÉPEK A VEZÉRLŐTÁBLA ELŐTT