Előre, 1975. július (29. évfolyam, 8593-8619. szám)

1975-07-01 / 8593. szám

ELŐRE - 1975. július 1. KÖZÉLETI HÍREK TAVIRAT Nicolae Ceaușescu, Románia Szocialista Köztársaság elnöke táviratban fejezte ki együttérzését ifj. William Tolbertnek, Li­béria Köztársaság elnökének az országát ért természeti csapás­sal kapcsolatban. Iosif Banc elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bi­zottságának póttagja, a KB titkára fogadta a Németor­szági Szocialista Egységpárt aktivista-küldöttségét, amely élén Werner Buschmann-nal, az NSZEP KB könnyűipari osztályának helyettes vezető­jével az RKP KB meghívá­sára tapasztalatcsere-látoga­tást tett hazánkban. Az RKP KB mellett működő Stefan Gheorghiu Vezetőká­derképző és továbbképző Aka­démián ünnepi gyűlést tartot­tak abból az alkalomból, hogy újabb 626 párt-, és tömegszer­vezeti aktivista végezte el az intézet vezetéstudományi nap­pali és levelező tagozatát. Az ünnepségen részt vettek felelős beosztású aktivisták a Köz­ponti Bizottság apparátusából, az Akadémia vezetőkádereinek és tantestületének képviselői, végzettek. Az ünnepelteket Leonte Rautu elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsá­gának tagja, a Stefan Gheor­ghiu Akadémia vezetőtanácsá­nak elnöke, az Akadémia rek­tora üdvözölte. Hangsúlyozta, hogy eredményesen tanultak, a gazdasági és társadalmi-po­litikai élet, a párt- és állami tevékenység elméleti-ideoló­giai kérdéseit taglaló diploma­­munkáik jók voltak. Az ünnepi gyűlés részvevői lelkes hangulatban táviratot intéztek a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához, Nicolae Ceaușescu elvtárshoz. A társadalmi-politikai vezető­­káderképző intézet 1971—1975-A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága a Romániai Kommunista Diák­­egyesületek Szövetségének Ta­nácsa, a Nevelés- és Oktatás­ügyi Minisztérium, a Társada­lom- és Politikai Tudományok Akadémiája, valamint az RKP KB mellett működő Történel­mi és Társadalompolitikai Ta­nulmányi Intézet tudományos ülésszakot rendezett a főváros­ban a Demokratikus Diákfront megalakulásának 40. és a Füg­getlen Diákszövetség megala­kulásának 50. évfordulója al­kalmából. Az iMessírmn részt vett a Demok­r­atikus Diákfront és A Független Diákszövetség több volt aktivistája, párt­­álla­mi, KISZ- és REDESZ-aktivis­­ták, tanerők, diákok, fiatalok­. Gheorghe Radulescu elv­társ, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tag­ja a román diákság demokrá­ciáért, haladásért és szocia­lizmusért vivőit harcáról. Mih-Visszaérkezett a fővárosba Ion Pafan elvtárs, a kormány első miniszterének helyettese, külkereskedelmi és nemzetkö­zi gazdasági együttműködési miniszter, aki Kinshasában Hazaérkezett Havannából az RKP aktivista küldöttsége, a­­mely élén George Homostean elvtárssal, a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának tagjával, az RKP Fehér A meleg, elvtársi megbeszé­lésen részt vett Kiss István, a Gazdasági és Társadalmi Tevékenység Központi Mun­kásellenőrzési Tanácsának fő­titkára. Ott volt Hans Voss, a Né­met DK bukaresti nagykö­vete. ★ A küldöttség hazautazott a fővárosból, és évfolyamainak végzettjei rámutatnak. Attól a magasztos példától lelkesen, amelyet ön mutat mint odaadó és áldozat­kész forradalmár, mint széles látókörű politikus, aki tudo­mányosan vázolja fel hazánk perspektíváit, biztosítjuk, sze­retett Nicolae Ceaușescu elv­társ, hogy a leghatározottab­ban fogunk dolgozni a Román Kommunista Párt XI. kong­resszusán kijelölt célok eléré­séért. Most, amikor egész népünk intenzíven dolgozik, hogy Ro­mánia a haladás és a civilizá­ció újabb csúcsait hódítsa meg, mi munkahelyünkre visszatér­ve következetesen alkalmazni fogjuk a tudományos vezetés elveit, állhatatosan érvényesít­jük a szocialista és kommunis­ta etika és méltányosság nor­máit, a kommunisták ünnepé­lyes fogadalmának előírásait, a­­melyek megkövetik, hogy min­den erőnket mozgósítva határ­talan odaadással és hűséggel szolgáljuk a Román Kommu­nista Párt nagyszerű ügyét — a szocialista és a kommunista társadalom megteremtését Ro­­mánia földjén.______ nea Gheorghiu elvtárs, a Tár­sadalom- és Politikai Tudomá­nyok Akadémiájának elnöke az 1939-ben, a KISZ helyreál­lításának évében kibontako­zott diákmozgalomról, Petcu Iacob elvtárs, a bukaresti Tör­ténelem­ fakultás kommunista diákegyesülete tanácsának el­nöke A szocialista Románia diáksága a társadalmi hala­dásért, a szocializmus és a kommunizmus eszményeinek megvalósításáért vívott harc hagyományainak letéteménye­se címmel, Nicu Ceaușescu elv­társ, az RRDESZ Tanácsának alelnöke a következő címmel Tartott,. előadást: A diákifjúság aktív tényező a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítéséről és hazánk kom­munizmus felé haladásáról szóló pártprogram megvalósí­tásában, a nemzetközi enyhü­lésben, a népek közötti köl­csönös tisztelet és megértés előmozdításában, Zair Köztársaság kormány­­képviselőivel tárgyalt a két or­szág kereskedelmi cseréinek és gazdasági kapcsolatainak fej­­lesztéséről. megyei bizottságának első titkárával, a Kubai Kommu­nista Párt KB meghívására ta­pasztalatcsere-látogatást tett Kuba Köztársaságban. A FAANYAG (Folytatás az 1. oldalról) felhasználását Ezzel 12 000 köbméterrel csökkentették az igényelt deszkamennyiséget, il­letve a korábban hulladéknak számító faanyagot. Az utóbbi időszak törekvé­sei és eredményei azonban döntő jelentőségűeknek mond­hatók a szóbanforgó célkitű­zés érvényesítésében. Az el­múlt év végén helyezték ü­­zembe a préselt farostlemez­­gyár mellett a takarmány­élesztő készítő egységet (telje­sen új, találmányként nyil­­vántartott eljárás), s ez a ko­rábban kárbaveszett, a Kükül­­lőt szennyező, értékesíthető e­­lemeket tartalmazó ipari szennyvizet hasznosítja. Nem­csak az állattenyésztés számá­ra igényelt terméket gyárta­nak, de a folyóba kerülő víz is jóval tisztább a korábbinál, a „tisztítás“ költségei pedig nemzetgazdasági szinten több­szörösen megtérülnek. A dol­gozók év eleji közgyűlésén, az 1975-re tett vállalások között, szerepel a takarmányélesztő­gyári kapacitás tervezett szintjének a kitűzött határidő előtti elérése is. Mostanában újabb jelentős lépést tett a kombinát a hul­ladékok értékesítésében: bein­dult a 7000 tonna kapacitású forgácslemezgyár, amely egé­szében hulladékot dolgoz fel, ezzel egyidejűleg pedig nagy­mértékben hozzájárul a bú­torgyár forgácslemez-szükség­­letének a kielégítéséhez. U­­gyancsak ezekben a hetekben őrlőgépek működésbe­ helye­­zésével biztosították a furnér­gyári hulladékoknak a hasz­nosítását, 10 000 köbméterrel csökkentve kombinát szinten a hulladék­mennyiséget. Az utolsó lépés a hulladékok fel­­használásában az elszenesítés; kísérleti jelleggel működik a kolozsvár-napocai tervezők ál­tal elképzelt különleges ko­vácsszén kemence, ahol még a fűrészpor elszenesítése is si­kerrel megoldható. A gyári hulladék korábban legértékte­lenebb részéből export­termé­ket, a vegyipar számára szük­séges fontos segédanyagot ál­lítanak elő, az említett ke­mencében, és a közeljövőben felépítésre kerülő újabb kettő­ben. Blaj Traian mérnök, a ter­melési iroda vezetője a belső, főleg szervezési intézkedéseket értékeli, amelyeknek eredmé­nyei felerősítik az alapvető kez­deményezések hatékonyságát, kiterjesztik a legeldugottabb munkahelyre is. Különösen a bútorgyárban és az épületasz­talos részlegen beszélhetnek ilyesmiről, újratervezések, he­lyettesítő anyagok okos hasz­nálata, a deszkagyárakkal ki­alakított — mindkét fél szá­mára előnyös — jó kooperáció biztosítja az egymillió lej ér­tékű termék előállítására fel­használt famennyiség szünte­len és biztosan érvényesülő csökkenését. Ciurus Alexandru mérnök, a kombinát igazgatója az 1975- ös évet döntő jelentőségűnek tartja a faanyag magasfokú és komplex felhasználását szolgáló törekvések beérése szempontjából: " Az év végé­re nagyjából olyan helyzetbe kerülünk, hogy gyakorlatilag nem lesz több hulladék, meg­közelítjük minden faipari szakember álmát, a faanyag százszázalékos értékesítését. AZ ELŐRE ANKÉTJA HULLÁMVÖLGYBEN A PAPÍRGYŰJTÉSI AKCIÓ? • Minden városi lakos naponta 70 deka, évente kb. 250 kg ház­tartási hulladékot dob a szemétbe • Ennek 20—30 százaléka papír • Pedig a kartonok és csomagoló anyagok majd száz százaléka maku­latúrából készül • Gyáraink az újraőrölt és fehérített hulladékpapírból újságpapírt és más igényes papírféléket tudnak előállítani, amivel a cellulózt, azaz a fát helyettesítik • Egyetlen tonna papír öt köbméter faanyagot, mintegy 15—20 szál fenyőt igényel • Egy hektár fenyves 80 tonna papírhoz szolgáltat nyersanyagot A tények és számadatok önmaguktól beszélnek a hulladékpapír­­értékesítés óriási nemzetgazdasági jelentőségéről, a jórészt még mindig szemétbe kerülő nyersanyagforrás lehetőségeiről. Amidőn tavaly pártunk és kormányunk konkrét intézkedéseket hozott a papírtakaré­kosság előmozdítására, széles körű tömegakció bontakozott ki a ma­kulatúra begyűjtésére, újraértékesítésére. A Szocialista Egységfront helyi tanácsai eredményes munkát fejtettek ki a lehetőségek és tar­talékok felmérésére, intézkedési terveket készítettek, a társadalmi- és tömegszervezeteket, a vállalatok és intézmények kollektíváit sorakoz­tatták fel a papírgyűjtési akció támogatására. Az eredmények nem is maradtak el, annak idején beszámoltunk ezekről az akciókról. Mi a helyzet jelenleg? Sikerült állandósítanunk az üdvös kezdeménye­zést? Erre a kérdésre kerestek feleletet munkatársaink — AMBRUS EDIT, FEHÉR JÓZSEF és JUHÁSZ ZOLTÁN — néhány megyei ipari alapanyag és hulladékértékesítő vállalat házatáján. HAT TONNA TÖBBLET Magam részéről — írja tudósí­tónk — legszívesebben a Nagy­várad utcáin pergő papírszeletek nyomába erednek, megtudni, hogy mi lesz a sorsuk, bár si­keresebb feladat lenne azok után eredni, akik már-már rutinos nemtörődömséggel dobálják szét maguk körül, jobb híján a villa­mosjegyeket, pedig a szemét­kosarakból „szemlátomást" van bőségesen... Ez lenne a papír­gyűjtés elemi lépcsőfoka, noha a lehetőség megszámlálhatatlan. Szervezett formában a papír­­gyűjtést a KISZ- és pionírszerve­zetek tekintik úgy-ahogy állan­dó feladatuknak. Sajnos, leg­többen megelégednek a meg­szokott forrásokkal. Ahol nem így van, ott az eredeti ötletek kap­csán megsokszorozódik a vég­eredmény. A Crisana textilipari vállalatnál például a cérnaköte­­gek kartontárcsáit gyűjtik össze, s mindez 250 kiló papírrá csepe­redik egyetlen akció nyomán. A nagyváradi Fafeldolgozó Kombi­nát egységeiben és a Lemnul kis­ipari szövetkezet műhelyeiben a fiatalok nem elégednek meg a csomagolásnál megmaradó pa­pírvégekkel, hanem a KISZ-bi­­zottságok kezdeményezésére, ha­vonta minden fiatal papírt hoz otthonról is. Az akciókban az irodán dolgozó fiatalok is kive­szik részüket: a tervezőműhelyek­ben a rajzpapírokat, az irodák­ban a felesleges kéziratokat, de még az uzsonnapapírokat is ösz­­szegyűjtik... Irodánként naponta, egy papírkosár, vállalatonként legkevesebb tíz papírkosár, s több vállalatot útba ejtve, máris megtelik egy teherautó. Hasonló kezdeményezések e­­redményének tulajdonítja Stan­ciu Alexandru elvtárs, a hulla­dékanyagok Bihar megyei be­gyűjtőközpontjának igazgatója, az idén összegyűlt 14 tonna pa­pírhulladékot, összehasonlítva a tavalyi esztendő hasonló idősza­kának eredményével, hat tonna az idei többlet. A központ szak­emberei sokszor ellátogattak az iparvállalatokba, intézményekbe, felszínen tartják a gyűjtési akció iránti érdeklődést. Tudják tehát a KISZ-és pionír­­szervezetek, hogy mi a teendőjük ezen a téren. De ez még nem elég! Mert nemcsak nekik kell gyűjteni a papírost. A papírhulladék összegyűjtésé­nek lehetősége mindenki szá­mára adott. De élünk-e vele? A lakótársulások egyike sem tett még intézkedést Nagyváradon azért, hogy a lakásokból kikerü­lő papírhulladék külön ládákba kerülhessen. Az utcai papírhulla­­tókra is ráférne néha egy kis fi­gyelmeztetés... AZ „ÉLENJÁRÓ" VÁLLALAT LEMARADT... Az aradi IPA 1974. évi kiváló munkájáért az országos verseny­ben A szakma élenjáró vállalata címet nyerte el. Mi jellemzi az egység idei évi eredményeit az újrafeldolgozásra szánt papírhul­ladék és makulatúra-gyűjtés te­rületén? A központ év végéig 3130 ton­na papírhulladékot köteles be­szolgáltatni a termelővállalatok­nak. 2270 tonnát az állami és szövetkezeti egységek támogatá­sából, 860 tonnát a lakosság és a tömegszervezetek hozzájárulá­sából. Ebből az év első négy hó­napjában a vállalatnak 970 ton­na részarányt kellett volna tel­jesítenie. Egyes ipari egységek s főként a szövetkezetek közönyös­sége miatt azonban csupán 784 tonnát sikerült megvalósítania. A lemaradás okait kutatjuk. A Textilüzem, a Tricoul Roșu, az Ivadeanca, a Fafeldolgozó Kom­binát az elmúlt évhez hasonlóan idén is jelentősen túlteljesítette tervét. Az a közvetlen, szemé­lyes meggyőző munka, melyet a vállalat dolgozói az ügy nemzet­­gazdasági fontosságának hang­­súlyozásával az üzemekben, a szövetkezetekben, a kereskede­lemben s a lakosság körében rendszeresen kifejtenek, a felso­rolt egységekben megérlelte gyü­mölcsét. A Tricoul Rosu gyár pél­dául a vállalt 8 tonna helyett 25 tonna papírhulladékot szolgál­tatott be. Nem ez a helyzet azonban az Iparcikkek Kereske­delmi Vállalatában, az Állami Gazdaságok Trösztjénél, a Vre­­muri Női szövetkezetben és más­hol, ahol másod-harmadrangú kötelességnek tekintik a begyűj­tés megszervezését. A lemara­dás okait érintő érdeklődésünkre egyik helyen például viszontkér­déssel így válaszoltak: Mit szá­mít a gyárnak a papírgyűjtésből származó pár ezer lej a sokmil­liós termelési tervhez viszonyít­va !?... A központ mindent megtesz annak érdekében, hogy mind az állami és szövetkezeti egységek­ben, mind a lakosság körében minél könnyebbé, gördülékenyeb­bé tegye a gyűjtést. Két traktor­utánfutó, három teherautó keresi fel rendszeresen a gyűjtőhelye­ket. A Filimon Sirbu és a Mihai Viteazul téren mozgó kirendelt­ség működik. — Lemaradásunk nem behoz­hatatlan — mondja Stana Ni­colae, az IPA igazgatója. — A szocialista egységekben tovább kell fokoznunk meggyőző mun­kánkat, s reméljük, hogy az ér­vénybe lépő új papírminőség­­kategorizálás a lakosság gyűjtő­kedvét is tovább fogja növelni. RÖVID ÉLETŰ BUZGALOM A nagyszabású országos pa­pírgyűjtési mozgalom a csíki öve­zetben rövid életűnek bizonyult. A Hargita megyei központ Csík­szeredai kirendeltségénél ottjár­­tunkkor lényeges lemaradást észleltünk. Jóllehet, múlt évi ere­deti előirányzatait 29,2 tonná­val túlszárnyalta, a módosított tervvel szemben 120,8 tonnával maradt le. Még aggasztóbb, hogy az idén sem javult a hely­zet. A négy hónapra tervezett 121 tonna helyett április végéig mindössze 90,3 tonna papírhul­ladék leadását jelenthették. — A hozzánk tartozó övezet­ek­ben tíz felvásárlónk tevékeny­kedik — tájékoztatott Grúz István, a Csíkszeredai begyűjtő­központ vezetője. — Velünk nin­csen különösebb probléma. A baj ott kezdődik, hogy az intézmé­nyek, vállalatok és szövetkezeti egységek — tisztelet a kivételnek —■ keveset tesznek az akció ér­dekében. A tavalyi fő papírszállí­­tónk — az állami vegyeskeres­kedelmi vállalat—lényegesen le­maradt a leszerződött papírhul­ladék leadásával. 1975 első év­negyedében a megyei népta­nácsnak 7706 kg, a kötöttáru­­gyárnak 6658 kg, a megyei Pos­ta- és távközlési igazgatóságnak 3426 kg a hátraléka. A lemaradt egységek illetéke­sei azzal mentegetőztek, hogy év végéig bepótolják a hiányt. Szebeni János Pál, a Csíkszere­dai Kötöttárugyár eladási osztá­lyának vezetője arra hivatkozott, hogy fő hulladékpapír-forrásuk a dobozólóműhely ez év első két hónapjában nem termelt, mivel az elmúlt esztendőt fölös dobo­zokkal zárták. Závor József, a megyei néptanács könyvelési és vagyonkezelési osztályának veze­tője, a községi néptanácsokat hibáztatja, amiért még nem se­lejtezték ki az elévült irattári pa­pírokat. Nagy segítséget jelente­nek a városi, községi és üzemi KISZ-bizottságok, a pionírok és iskolások gyűjtési akciói. A tavaly közel 20 tonna papírt adtak be, amelyből 4 tonnát a csíkszeredai 1-es számú líceum diákjai. A megyei központ Csíkszeredái kirendeltségénél sem folyik zök­kenőmentesen az átvétel. A hul­ladék tárolása, akárcsak a szál­lítóeszközök és a munkaerő biz­tosítása állandó nehézséget okoz. Tevékenységüket az is gá­tolja, hogy a szerződéses felek nem tartják be mindenkor az ál­lami szabvány előírásait. Nem­egyszer megtörtént, hogy szeme­tes, minőségileg átvehetetlen pa­pírhulladékkal jelentkeztek. A lakónegyedekben szintén jelentős mennyiségű papír kallódik el. A lakótársulásoknak és lakóknak, valamennyi állampolgárnak még sokat kell tennie, hogy a cse­kélységnek tűnő, de százezreket érő papírhulladék ne vesszen kárba. ★ Nem óhajtunk általánosítani és végkövetkeztetéseket levonni. Felmérésünk csak futólagos és szűkkörű volt, amolyan szúrópró­ba. Szűkkörűsége ellenére is rá­mutat azonban egy tagadhatat­lan állapotra, néhol pusztán idő­szaki „kampányként" kezelték a makulatúra-értékesítés nemzet­­gazdasági fontosságú ügyét. A tavalyi speciális intézkedési ter­vekből kipipálták a megvalósítá­sokat, megelégedtek azzal, hogy hangzatos elnevezésekkel — „P- akció" stb. — beindították a munkát, aztán csitulni kezdett a lelkesedés, a dolgok visszazök­kentek a régi kerékvágásba. An­kétünk révén ismét csatasorba szeretnénk állítani a közvéleményt az akció mellett és figyelmébe a­­jánlani a Szocialista Egységfront helyi tanácsainak, hogy a hulla­­dékértékesítés állandó jellegű feladat, szüntelen törődést igé­nyel. VASÁRNAP A FÖLDEKEN A kaszálógépek serényen dolgoznak Már-már úgy nézett ki, hogy szinte teljes vasárnapi pihenésbe feledkeztek Argeș megye termőföldjein. Vagy csak az országúton száguldo­zó víkendezőben nem akar­tak lelkiismertfurdalást éb­reszteni az argeti gazdák? Tény, hogy az mtsz-ek, mező­­gazdasági gépesítési állomá­sok jó része is zárt ajtókkal fogadta a vasárnapi látogatót. Igaz ugyan, hogy a megye északibb fekvésű vidékein nem eléggé érett még a gabo­na. Az is igaz viszont, hogy nem egy búzatábla olyan pi­­pacs-búzavirág-csokrétás jó­kedvvel integet az országút felé, hogy az utas meresztgeti a szemét, hol rejtőzik itt a kenyérnek való. (A vetőmag lehetett ilyen „tisztátalan“ vagy a gyomirtás volt felüle­tes? — az illetékesek vélemé­nyét kénytelen-kelletlen nél­külözve csak találgatásokba bocsátkozhatunk. De hogy nem csupán a csapadékos időjárás miatt burjánzott el ennyire a gyom, azt mindennél jobban bizonyítja például a szomszé­dos tábla, amely virágdíszek nélkül, egyenletes sárgán hul­lámzik a perzselő napsütés­ben.) Pitesti-től délnek fordulva Mirghia határában végre meg­találjuk, amit keresünk. Mond­hatni, végszóra érkeztünk, mert Dumitrascu Ioan gépész éppen leállítja a CSU típusú kaszáló­gépet, a tábla végére ért és egyben be is fejezte a szarvas­­kerep másodkaszálását a ter­melőszövetkezet takarmány­földjén. Hét napja dolgozik a kaszálógép, az eredmény napi 35—40 tonna fonnyasztott ta­karmány. Holnaptól valamivel odébb, a lóhere harmadkaszá­lását kezdi meg a jókora par­cellán. Murat Gheorghe köz­ben már a traktorjához kap­csolta a teli utánfutót és in­dul vele az átvevő központ felé. Mire nyomába érünk, már mázsáiéra is kerül a rako­mány. leni­ja Nicolae, a takar­mányfelelős elnézést kér, a­­míg leméri a szállítmányt: 1770 kg­-ot mutat a mérleg. Aztán bővebb felvilágosítások­kal szolgál.­­ Az utolsó nyolc tonna szarvaskerepet betakarítottuk ma. A gép mellett kézi erővel is dolgoztak a meredekebb domboldalakon. A munkaszü­neti nap ellenére sokan össze­gyűltek. Az emberek tisztában vannak vele, hogy sürget az idő. A hét vége felé megkez­dődik a próbaaratás, azután oda kell összpontosítani min­den erőfeszítést. Addig viszont be kell hoznunk az esős idő okozta lemaradást a takar­mánybetakarításban. Ez a harmadik napja, hogy nem e­­sik, de alig is merem hango­san kimondani, neveti el ma­gát a brigádvezető és önkénte­lenül az égre pillant, amelyen mi tagadás, máris gyülekezik néhány gomolyfelhő. Mintegy tizenöt hektárnyi takarmányfelületet öntött el a víz, ahol lehetett, sietve meg­mentették a termést, a többi területet, amint annyira fel­száradt, silókukoricával vetet­ték be. Százötven hektáron ter­mesztett lucernát, lóherét, ta­karmányrozsot és zabot a mir­­ghiai mész. Amint Ion­it­a Nicolae el­mondotta, megfelelő mennyi­ségű gépi erő áll rendelkezé­sükre, csak ahol ezt lehetetlen igénybe venni a terület lej­tése vagy a talaj nedvesség­­tartalma miatt, ott kaszálnak kézzel. Eddig 700 tonna sze­­názst készítettek, s mintegy 40 tonna szárított takarmány rendelkezésükre áll. Becslések szerint az idén, a károk elle­nére is, közel kétszer annyi takarmányt sikerül betakarí­taniuk, mint más években. A termelőszövetkezet mintegy 400 főnyi szarvasmarha és 650 főnyi juhállománya nem szű­kölködik tehát jó minőségű magas tápértékű eleségben az őszi-téli hónapokban. Jakab Márta Új módszer — sok takarmány — gazdag tejhozam Szénailla­ttal telített a hato­­di táj... Június vége a szállás­helyen. A martonfalvi tehené­szeti komplexum nyári táborá­ban immár hetek óta 11 liter fölött állandósult a tehenen­­kénti fejési átlag. Egyedi eset? Nem, hiszen Szentléleken im­már 13 litert is fejtek. E napok erőfeszítése nyilvánvalóan ar­ra irárnyul, hogy egészében és mindenhol 10 liter fölött le­gyen a napi fejési átlag. Elér­hető ez? Ha most a kérdésre a vargyasi erőfeszítésekkel pró­bálnánk felelni, azt írhatnánk, hogy igen. Holott e napokban az erdővidéki egységek közül talán éppen itt fejték a legke­vesebb tejet, a napi átlag alig 5 liter, de itt az idén már nem sajnálták a többletmunkát a­­zért, hogy a takarmánymérleg egyensúlyát ne csupán a kilók révén alapozzák meg. Az eddig elraktározott másfélszáz tonna korai szilázs ugyan még csak kezdet, tápértékben viszont ennyi takarmány felér leg­alább 300 tonnával... És ez a lényeg, örvendetes tényként állapíthatjuk meg különben Kovászna megye szerte, hogy lépésről lépésre teret nyer a takarmánybetaka­rítás új módszere. Említhet­nénk itt most a statisztikát, az elmúlt évnél legalább kétszer több korai szilázst tároltak el a gazdaságok, holott a pillan­gósok betakarítása lényegében csak most teljesedett ki. Az új technológia alkalmazása, az esetek többségében, azon­ban még mindig óvatos kísérletszámba megy. Holott az eljárást és a technológiát immár ipari méretekben kel­lene alkalmazni, így, csakis így biztosítható az, hogy fehér­jékben gazdag és vitamindús eledel kerüljön a tél folyamán a jászlakba. Az idén a csapadékos időjá­rás hatására is igen gazdag a fűkészlet, kiváló lehetőség a­­dódik a takarmánymérleg e­­gyensúlyának megteremtésére. Nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni viszont azt, hogy ahol 10 li­ter fölötti hozamra számítanak és alapoznak (márpedig ezt kí­vánja az idei terv), ott csalóka játék csak kilókban számolni. A tej- és hústermeléshez fe­hérjére van szükség, most, a betakarítás során, lehet, kell a fehérjekészleteket megóvni és veszteségmentesen tárolni. Flóra Gábor Aratják az árpát (Folytatás az 1. oldalról) kombájnokat nyomban köve­tik a szalmaprések, amelyekhez utánfutó platformokat kap­csoltunk, ami meggyorsította a területek felszabadítását, utat engedve a tarlóhántó e­­kéknek, a tárcsáknak és a ve­tőgépeknek. A learatott terü­le­teket kukoricával vetettük be. Úgyszintén kukoricával újra vetettük azokat a földeket, a­­hol a víz kárt tett az erede­tileg vetett terményekben. Ed­dig összesen 297 hektáron vé­geztek másod- illetve utánve­­tést a produlesti-i, branisteai, Serdanii, crovui és más misz­­ek határában. Megjegyezzük, hogy a válla­lat műhelyében sem szünetelt vasárnap a munka. Míg a trak­torosok, kombájnosok a kalá­szosok betakarításánál dol­goztak a lakatosok, szerelők újabb utánfutók elkészítésén tevékenykednek, amelyekre még nagyobb szükség lesz az árpánál jóval nagyobb terüle­tet elfoglaló búza szalmájának, az Őszön pedig a kukoricaszár­nak az összegyűjtésén. 3. — Itt nincsenek unalmas mun­kahelyek — mondja a fehérfogú­­an nevető fiatalember, aki a KISZ-titkár tisztét tölti be a kom­binátban. Azelőtt ugyanis éppen afelől puhatolóztam óvatosan, hogy leendő riportalanyaim, — feléjük voltunk éppen útban — nem kuksolnak-e valami jelző­lámpákkal, műszerekkel „bené­pesített" vezérlőfal előtt, s nem áll-e a munkájuk csupán holmi gombok nyomogatásából, kap­csolók tekergetéséből... Gyarló emberi természet! Hiszen eddig igazán elég időm volt megta­nulni, hogy unalmas ember lé­tezik ugyan, (sajnos), de unal­mas munkahely nincs. S a mű­szerek, gombok, kapcsolók mö­gött többnyire óriási energiák dolgoznak, láthatatlan erővona­lak húzódnak, csőrendszer-dzsun­­gelekben folyadékok keringenek, gázok áramlanak, hogy aztán a gyártási folyamat végén valami hasznos anyaggá, termékké ala­kulva bukkanjanak fel a napvi­lágon. És éppen egy vezérlőtábla fe­le tartottunk a KISZ-titkárral... De mielőtt odaértünk volna, még ott, az AZOMUREK udva­rán gondolatban visszavontam az unalmas munkahelyre vonat­kozó kérdést. Itt tulajdonképpen semmi sem unalmas. Marosvásár­helynek ez a „mammutja" tisz­teletet parancsol. Tiszteletteljes figyelmet követel. Ez a tornyok­ból, hasáb alakú épületekből, roppant gömbökből, gúlákból összerakott város — mert hisz városnyi már a kombinát —, mely fehéres gőzöket, vörösbarna gázokat lehel magából, lehet, hogy nem szép, de azt senki sem tagadhatja, hogy lenyűgöző. — Még építették, amikor ide­kerültem — mondja Olteanu Grigore, akit hirtelenjében minek is nevezzek... Mi is a beosztása? Táblafőnök? Vezérlőtábla irá­nyító? Bonyolult, hiszen ő egész egyszerűen vegyi szakmunkás. (Nem egyszerű szakmunkás... ilyen már nincs a vegyiparban. Minden bonyolulttá vált, az em­berek is...) —• ... még épülgetett a kombi­nát, így hát elküldték Piatra Neamura. Egy évet s kilenc hó­napot töltöttem ott, szakosítá­son. Bár előzőleg már elvégez­tem a viktóriavárosi hároméves szakiskolát. Egyébként a Maros megyei Bála faluból származom... Ciccegni kezd az asztalon he­verő miniatűr telefonközpont, két kagyló is tartozik hozzá, s Oltea­nu Grigore félbeszakítja önma­gát, nyúl a kagylóért. Beszél valakivel, számokkal tűzdelt szak­mai zsargon, norvég nyelven el­hangzott szövegből se értenék többet, aztán leteszi a kagylót. Közben nézem a telefonkészü­léket, melynek segítségével leg­alább húsz különböző ponttal tartanak kapcsolatot, s amelynek csupán cincogni van joga ebben a vezérlő szobában... a csörgés, csengetés, vijjogó szirénázás ko­molyabb dolgok számára van fenntartva. — A diszpécserrel, a laborán­sokkal, a különböző munka­posz­tokkal tartjuk a kapcsolatot — mondja Olteanu, s a telefonra mutat, amely újra cincogni kezd. Beszél, s jegyez valamit az előt­te heverő széles alakú naplóba. A könyv kinyitva csaknem ötnyi széles, rengeteg rubrika van benne, számok sorakoznak az oszlopokban. — Most éppen mit írt be oda? 7— kérdem. —­ A laboránsnő mondta be egy analízis eredményét. A szám, amit beírtam, a részlegünktől ki­folyó szennyvíz ammóniák­ kon­­centrációját jelzi. Alatta van a törvényesen megengedettnek, most éppen nem szennyezzük a Marost, túlságosan. — S mikor szennyezik? — Télen csökken a folyó hoza­ma, esi­k a vízszint. Ilyenformán u­­gyanaz az ammóniák mennyiség, amelyet rendes vízállásnál simán „lenyel" a folyó, bajt okozhat De olyankor jobban vigyázunk. Valahol a fejünk felett meg­szólal az összerezzentően erős­hangú csengő. Csaknem olyan érdes a hangja, mint a hadiha­jók riasztószirénájának. Olteanu és a kollegája, Maréh Árpád, automatikus mozdulattal kapják fel a fejüket, néznek a vezérlő­falra. A gyártási folyamat üveg­re festett vázlatán valahol ki­­gyúl egy kis égő. Maréh odalép, megnyom egy gombot, elhallgat a csengő, kialszik az égő. — Semmi — mondja kérdő te­kintetemre Olteanu —, beindí­tották a vibráló szitát, amely az ammóniumnitrát szemcséit szűri. — Maguk ülnek itt a vezérlő­fal előtt, figyelik a paramétere­ket, közbelépnek, ha kell... még­is, a munkájuk minősége hogyan hat ki a termelésre? — A mi részlegünk ammóni­­umnitrátot termel. Salétromsav­ból meg ammóniából. Mind a két alapanyagot a kombinát más alegységeitől kapjuk. Ha nálunk valami hézag támad, csökkentik a hozamokat, esetleg le is állnak. Ilyenkor nyilván a mi termelésünk is csökken, vagy leáll. Tőlük füg­günk. .. — Azért tőlünk is sok minden függ — kapcsolódik a beszélge­tésbe Maréh Árpád, akinek ugyanaz a beosztása, mint Ol­teanu Grigorenak. — Nem mind­egy, hogy az ember hogyan bo­nyolítja le a manővereket, a be­indításokat, leállításokat, stb. Érzéssel kell ezt csinálni, mert a durva manőverezést megsínyli a részleg bonyolult cso­­meg szi­vattyúrendszere. Meg aztán, ha az ember nem elég figyelmes, baj történhet. Sok lehetőség van erre. Itt van például ez a gipsz­porozó henger, mely körbe fo­rog. Gipszporral vonjuk be az ammóniumnitrát szemcsék felü­letét, hogy ne tapadjanak egy­máshoz a zsákban. A hengerbe néha bemászik egy munkás, hogy az oldalfalára rakódó kérget el­távolítsa. Ezt csak akkor lehet, ha áll a henger. A lakatosok is gyakran közbelépnek, a felszere­lés valamelyik pontján leállíta­nak valamit, aztán újra el kell indítani. De csak, ha már végez­tek! Megszólal megint a „kerregte­­tő”, kigyúl egy apró körte vala­hol a műszerfalon. Olteanu és Morék figyelnek, majd bólintás­­sal nyugtázzák a zaj elültet. Ez­úttal nem lépnek közbe. Valahol a részleg egyik pontján a mű­trágya Szemcsepatakot tartályba, „bunker"-be hordja a futószalag. A bunker éppen megtelt, s egy másikra kellett átállítani a futószalagot. Ezt a manővert jelezte a figyelmeztető csörrögés. A munkás, aki a manővert vég­rehajtotta, gyorsan dolgozott. Sietnie is kell, ha késik, az auto­mata leállítja az egész futósza­lagrendszert. Valami kattog a műszerfalban. Amióta beléptem ide, érzékelem, de eddig mind másra figyeltem. Most megkérdem, mi ez a kat­togás. Mintegy két és fél másod­percenként hallatszik. Egy kicsit idegesítő is. — Minket nem idegesít, sőt... —• mosolyog Olteanu Grigore.— A hang az automata mérleg-mű­szertől jön. Minden kattanás egy zsák műtrágyát jelent, 50 kiló kész ammóniumnitrátot. Gyors fejszámolást végzek, s gondolat­ban már látom a végeredményt. Egy jó párszáz tonna műtrágyá­val megrakott szerelvényt... A­­mely Olteanu és Moréh és kollé­gáik nyolcórai munkájának ered­ményét hordja szerte a földekre. Aldea Ilie huszonkét éves. Tíz éve dolgozik itt. Szintén a viktó­riavárosi szakiskolát végezte. — Tulajdonképpen véletlenül lettem vegyész­munkás. Más szakiskolába nem sikerült beke­rülnöm. Aztán megszerettem ezt a mesterséget. Szeretem ezt a precizitást, szeretek a műsze­rekre figyelni, a készülékekkel bajlódni. Szeretem azt, hogy fe­lelősségteljes ez a munka. Kecén születtem, ma is ott la­kom. A vonattal ingázok be dol­gozni. Reggel háromnegyed négykor kelek. Negyed ötkor in­dul a vonat. Fél hatra ér be, hat­kor kezdünk. Megtehetné hama­rabb is ezt a távolságot, de Radnóton általában várunk vagy húsz percet, a szembejövő sze­mélyvonat miatt. Kettőig tart a műszak. De vonat visszafele csak fél négykor indul. Másfél óra el­lötyögni való idő. A váróterembe nem megy az ember... Bevásárol­ni nemigen lehet, ilyenkor az üz­letek nagy része zárva van. Nincs mit csinálni az idővel... Ol­vasni? Húzódjak félre egy könyv­vel, s olvassak? De hova? S kü­lönben sem szeretek magamban kuksolni. Inkább a barátokkal tartok... Éjjeli műszakból reggel hatkor jövök ki. A vonat fél nyolc­kor indul. Megint másfél óra, a­­mi alatt nincs mit csinálni. A fe­leségem is ingázik, de ő csak Lu­dasig. Ott van a munkahelye. Maréh Árpád 32 éves, a Nyá­­rád menti Szentgelicéről szárma­zik. Tizenegy éve dolgozik a kom­binátban. — A katonaidőm leteltével Sa­­vinetti­re kerültem hat hónapig. Amikor visszajöttem, két évre az ammóniák raktárhoz helyeztek. Az ammóniákat azokban a nagy gömbökben tároljuk. Akkoriban itt, ahol most a­ részlegünk áll, még rű nőtt... '71 óta a vezérlő­táblánál vagyok. '72-ben elvé­geztem egy tízhónapos tovább­képző tanfolyamot. Munka után, 3—4 nap egy héten, két óra. Utána nagyobb javadalmazási kategóriába tettek. Itt lakom a közelben, a med­­gyesfalvi negyedben, három busz­­megállónyira. A lakásom ablakai az erdőre nyílnak. Gyakran mászkálunk az erdőben a fiam­mal. Másodikos, az iskolája 100 méterre van a blokkunktól. Ő is szereti az erdőt, szívesen csatan­gol velem, ellentétben a blokk­­negyedi gyerekek többségével. A feleségem itt dolgozik a szom­szédban, a bőrgyárban. Itt élünk a város déli peremén, a köz­pontba ritkán járunk be. Megszólal egy sziréna, Moréh ,,működni" kezd, gombokat nyo­mogat, kapcsolókat fordít el, lámpákat, műszereket ellenőriz. Csak most látom, mennyire kom­plex ez a tevékenység, mennyi mindenre kell egyidejűleg figyel­ni. S micsoda energiák szabadul­nak fel, milyen hatalmas erőket irányít ma egy vegyipari szak­munkás! A kombinát emberei három váltásban dolgoznak. A váltáso­kat két- illetve háromnaponként cserélik. Ilyenformán: Ha valaki délelőtti műszakban van csütör­tökön, pénteken és szombaton, vasárnap és hétfőn délután dol­gozik, kedden és szerdán pedig éjjel. A következő csütörtök pe­dig szabad. Szerintük előnyö­sebb ez a műszak­váltás, mint a hetenkénti. Egy hét alatt ugyan­is az ember szervezete inkább átáll egyféle munkaidőre, s azu­tán nehezebb a változtatás. Lefújják a műszakot, délután két óra, kifele ballagunk a „mammut-gyár" kapuján. Maréh Árpáddal ugyanarra az autó­buszra szállunk. A három megál­ló után már otthon van. Kollégá­ja, Aldea még másfél órát vár a vonatára. Moréh szerencsésebb, több a szabadideje. Mit csinál vele? Időnként szab meg varr. Egy-egy nadrágot magának, meg a gyereknek... Egy szabó ismerő­sétől leste-tanulta el a mester­séget. Olteanu Grigore is itt zö­­työg valamelyik autóbuszban, mielőtt hazamenne, kiveszi a gyerekeit a bőrgyár napközijéből. Hátunk mögött füstölög, gőzö­lög a kombinát. Valahol egyik épületében, egy ablaktalan, ak­váriumfényben úszó szobában kattogva zsákokat számlál egy mérőműszer. Két-három másod­percenként egyet. Talaj­dúsító műtrágyát fuvaroznak a vonatok. Majdan gabonává, kenyérré át­alakuló ammóniumnitrátot... So­kasodunk, zsugorodik körülöttünk a termőföld. Gazdagítanunk kell, hogy eltarthasson. Kombinátok nélkül már nem lehetünk meg. Nemes László CSOPORTKÉPEK A VEZÉRLŐTÁBLA ELŐTT

Next