Előre, 1976. június (30. évfolyam, 8877-8902. szám)
1976-06-01 / 8877. szám
ELŐRE - 1976. Június 1. ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG KISIPARI SZÖVETKEZETEI V. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA Románia Szocialista Köztársaság kisipari szövetkezeteinek 1976. május 28-án és 29-én tartott V. kongresszusa a magas fokú igényesség és felelősségérzet szellemében megvitatta és megvizsgálta a kisipari szövetkezeti szervezeteknek a legutóbbi kongresszus óta eltelt időszakban kifejtett tevékenységét, és megállapította fejlesztésük programját az 1976-1980- as ötéves tervben azoknak a jelentős feladatoknak a valóra váltásáért, amelyek az RKP XI. kongresszusának történelmi jelentőségű határozataiból rájuk hárulnak. A kongresszus részvevői élénk érdeklődéssel és határtalan örömmel fogadták Nicolae Ceaușescu elvtársnak a kongresszushoz intézett üdvözlő üzenetét, jövőbeli tevékenységük e nagy jelentőségű dokumentumát, és kifejezték forró hálájukat, tiszta szívből megköszönték a Román Kommunista Pártnak, a párt főtitkárának a méltató megállapításokat, a kisipari szövetkezetek iránti állandó gondoskodást, a nekik nyújtott támogatást és útmutatást. A kisipari szövetkezetek V. kongresszusának küldöttei az összes szövetkezeti tagok és dolgozók nevében kifejezik ez alkalommal is teljes csatlakozásukat a Román Kommunista Párt bel- és külpolitikájához, hangoztatják azt a szilárd elhatározásukat, hogy minden erejükkel növelik hozzájárulásukat a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építéséhez, hazánknak a haladás és a civilizáció újabb csúcsaira való emelkedéséhez. A kisipari szövetkezeti tagok fóruma, megvizsgálva a kisipari szövetkezetekre háruló feladatok teljesítését, kidomborította, hogy az eredmények jobbak is lehettek volna, ha nem nyilvánultak volna meg bizonyos hibák és hiányosságok egyes szervezetek tevékenységében. A kongresszus részvevői az összes kisipari szövetkezeti dolgozók nevében vállalták, hogy kitartóan küzdenek a jelzett hiányosságok megszüntetéséért, e szektor tevékenységének fejlesztéséért és szüntelen javításáért, a rájuk háruló feladatok példás teljesítéséért. Az RKP XI. kongresszusa irányelveinek orientációi alapján és az ország 1976—1980-as gazdasági és társadalmi fejlesztési tervével összhangban a kongresszus leszögezi, hogy a kisipari szövetkezeti termelés volumene 1980-ban több mint 53 százalékkal haladja meg az 1975. évit, ami megfelel csaknem 9 százalékos évi átlagnak. E központi feladat maradéktalan teljesítése céljából a kongresszus megállapította a főbb intézkedéseket és célkitűzéseket, amelyeket az összes szövetkezeti szervezeteknek valóra kell váltaniuk. A lakossági SZOLGÁLTATÁSOK TERÉN 1. A kisipari szövetkezeteknek az 1976—1980-as időszakban olyan volumenű szolgáltatással kell hozzájárulniuk a lakosság igényeinek kielégítéséhez, amely évente átlag 14,5 százalékos ütemben növekszik. 2. Azoknak a feladatoknak a teljesítése céljából, amelyek a lakossági szolgáltatások fejlesztésére vonatkozó, a Politikai Végrehajtó Bizottság, Románia Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanácsának Állandó Bürója és a Minisztertanács 1976. március 17-i együttes ülésén jóváhagyott programból a kisipari szövetkezetekre hárulnak, a kongreszszus leszögezi, hogy a kisipari szövetkezeti szervezeteknek saját programot kell megállapítaniuk a lakossági szolgáltatások fejlesztésére megyénként és helységenként külön-külön, tevékenységekre felbontva és egységekre konkretizálva azt az 1976—1980-as ötéves terv minden egyes évére. 3. Fejleszteni és bővíteni kell a kisipari szövetkezetek szolgáltatásainak és rendelésre végzett munkálatainak egész választékát, hogy az évi átlagos növekedési ütem az 1976-1980- as ötéves terv időszakában legalább 35 százalék legyen a villamos háztartási gépek karbantartásánál és javításánál, mintegy 18 százalék a személygépkocsik karbantartásánál és javításánál, csaknem 17 százalék a rádió- és tévékészülékek karbantartásánál és javításánál, mintegy 25 százalék a mosásnál, vegytisztításnál és festésnél, 24 százalék az építkezési szolgáltatásoknál, beleértve a lakások karbantartását és javítását is. 4. A kongresszus leszögezi, hogy konkrét akcióprogram alapján megkezdik olyan szövetkezetek szervezését, amelyek kizárólag rendelésre végzendő szolgáltatásokra és munkálatokra lesznek profilírozva, sőt bizonyos tevékenységre vagy tevékenységek csoportjára lesznek szakosítva ; e szövetkezetek, az esetnek megfelelően, egy helységben, több helységben, vagy megyei vonatkozásban fejtik ki tevékenységüket. 5. Az összes szövetkezeti tagok figyelmének középpontjában a szolgáltatások minősége kell hogy álljon, s ezért a kongresszus elhatározta minél megfelelőbb normák és normatívák kidolgozását, beleértve a lakossági szolgáltatások terén működő egységek és dolgozók szervezési és működési szabályzatait is, és mindezek révén növelni kell az ellenőrzés operativitását és hatékonyságát, emelni kell az illető egységek szervezésének és fegyelmének színvonalát. A KISSOROZATÚ TERMELÉS TERÉN 1. A kongresszus feladatul tűzi ki, hogy az 1976—1980-as ötéves terv időszakában a kisipari szövetkezetek által a piaci alapnak szállított áruk volumene évente átlag mintegy 9 százalékos ütemben növekedjék és 1980-ban több mint 52 százalékkal legyen nagyobb, mint 1975-ben. 2. A kongresszus felkéri a kisipari szövetkezeti szervezeteket, hogy bővítsék a népművészeti és a kézműipari termékek, a turisztikai kis emléktárgyak választékát. 3. A piacalapra és exportra szánt kis szériájú termeléshez, különösen a népművészeti és iparművészeti termékeknél, egyre nagyobb mértékben hozzá kell járulniuk a bedolgozók munkájával készített termékeknek ; a beszervezett bedolgozók száma 40 százalékkal lesz nagyobb 1980-ban az 1975. évinél. 4. Konkrét akcióprogram alapján meg kell kezdeni a kizárólag kis szériájú munkára beállított szövetkezetek megszervezését, beleértve a vállalatokkal és intézményekkel kooperáló és együttműködő szövetkezeteket is, ágazatonként profilírozva, sőt bizonyos választékokra szakosítva, a piacalap, az export vagy az együttműködés céljaira. 5. A kongresszus felhívja az összes egységeket, tegyék meg az intézkedéseket a minőségi ellenőrzés jobb megszervezésére, az igényesség növelésére és az irányító és ellenőrző munka erősítésére valamennyi szinten, egyidejűleg a termékek szabványosításával és tipizálásával, a gyártási eljárások meghatározásával és a termelési fegyelem megszilárdításával. A MŰSZAKI-ANYAGI ALAP FEJLESZTÉSE TERÉN 1. Folytatódni fog a kisipari szövetkezetek műszaki-anyagi alapjának megszilárdítása és fejlesztése. A kongresszus elvárja, hogy helyezzenek még nagyobb súlyt a lakossági szolgáltatásokhoz szükséges létesítmények építésére, arra törekedve, hogy még inkább átfogják a városokat, s különösen az új lakónegyedeket. Folytatódni fog valamennyi ágazatban az új kis szériájú termelőműhelyek építése, valamint a raktárak, termelési és ellátási bázisok, üzletek és a gazdasági tevékenység jó lebonyolításához szükséges más létesítmények építése. 2. Az RKP XI. kongresszusa általános orientációinak fényében, amelyek az 1976—1980-as ötéves tervet a műszaki-tudományos forradalom érvényesítése ötéves terveként határozták meg, a beruházási alapokat főleg arra fogják felhasználni, hogy a termelőegységeket és szolgáltatási egységeket olyan berendezésekkel, gépekkel, felszerelésekkel, mérő és ellenőrző készülékekkel stb. szereljék fel, amelyek lehetővé teszik korszerű technológiák bevezetését és a követelményeknek megfelelő minőségjavítást. Nagy súlyt helyezünk majd a házi gépgyártásra. AZ EXPORT TERÉN 1. A kisipari szövetkezetek szériatermelésében egyre fontosabb helyet kell elfoglalnia az exportnak, amelynek volumene 1980-ban csaknem 45 százalékkal lesz nagyobb az 1975. évinél. 2. A forgalom volumenének növelésével egyidejűleg szüntelenül növelni kell az importáló országok, a külföldi partnerek számát, hosszú lejáratú szerződések megkötésére törekedve főleg az olyan esetekben, amikor a szerződés összgazdasági jellegű. A kongreszszus felkéri a kisipari szövetkezeti szervezeteket, tegyék meg a szükséges intézkedéseket, hogy operatívan gyártásba vehessék a külföldi piacon keresletnek örvendő termékeket. AZ ÁRUFORGALOM TERÉN 1. A kisipari szövetkezetek termékeinek forgalmazásában egyre nagyobb szerepet kell hogy betöltsön a saját hálózat, amely az 1976—1980-as ötéves tervben évente átlag 9,8 százalékkal kell hogy növelje forgalmát, a piaci alapnak leszállított áru mintegy 30 százalékát forgalmazva. 2. A kisipari szövetkezetek üzlethálózata tovább fejlesztve és bővítve a hatékony és változatos kereskedelmi formákat, arra kell hogy törekedjen, hogy általában újdonságokat hozzon forgalomba, másokat, mint a kereskedelmi hálózat többi egységei és így a szektor termékeinek fő reklámeszköze és népszerűsítője legyen, elősegítse a vásárlók igényeinek felmérését. A NYERSANYAG- ÉS SEGÉDANYAGELLÁTÁS TERÉN 1. A kongresszus kötelezi az UCECOM-tanácsot és Végrehajtó Bizottságot, hogy a szövetségekkel, a szövetkezetekkel és a többi kisipari szövetkezeti szervezetekkel együtt, az illetékes központi szervek támogatását kérve, biztosítása a termelési terv teljesítéséhez szükséges összes nyersanyagokat, segédanyagokat, pótalkatrészeket stb. 2. A kongresszus a kisipari szövetkezeti szervezetek feladatává teszi, hogy konkrét intézkedési program alapján vizsgálják felül az összes nyers- és segédanyagok fogyasztását, határozzák meg az egész termelés számára a fogyasztási normákat arra törekedve, hogy ezek a normák egységesek legyenek és a lehető legjobban beilleszkedjenek az illető ágazatban működő állami vállalatok fogyasztási normáiba és szabályozásaiba. 3. A kongresszus kötelezi a kisipari szövetkezeti szervezeteket, hogy nyomatékosabban törekedjenek a hulladékanyagok, a maradékok stb. értékesítésére, gazdasági újrahasznosítására. AZ EGÉSZ TEVÉKENYSÉG HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSE TERÉN 1. A kongresszus felkéri a kisipari szövetkezetek összes szervezeteit, összpontosítsák egész munkájukat arra, hogy valamennyi szektorban nagy gazdasági hatékonyságot érjenek el. 2. A kongresszus feladatul jelöli ki, hogy a kisipari szövetkezeti szervezetek gondoskodjanak a munkatermelékenység rohamos emeléséről, hogy ez 1980-ban csaknem 40 százalékkal legyen nagyobb az 1975. évinél. 3. Az összes munkahelyeket felölelő intézkedési program alapján gondoskodjanak az anyagkiadások lényeges leszorításáról, valamint külön-külön minden termék, minden tevékenység és minden egység jövedelmezővé tételéről. A KÁDERKÉPZÉS ÉS A SZÖVETKEZETI TAGOK JÓLÉTÉNEK EMELÉSE TERÉN 1. A kisipari szövetkezetek valamennyi vezető szerve állítja figyelmének középpontjába a tevékenység fejlesztéséhez és változatosabbá tételéhez szükséges szakképzett káderek biztosítását; a jelenlegi, 1976— 1980-as ötéves tervben valamennyi iskoláztatási formával csaknem 75 000 kisiparost kell kiképezni. 2. Egyre nagyobb figyelmet kell fordítani az oktatási terveknek, a tanterveknek a mai követelmények szerinti javítására, az oktatás szorosabb egybekapcsolására a gyakorlati tevékenységekkel. Különös súlyt kell helyezni a dolgozók sokoldalú képzésére, különösen a szolgáltatásoknál, lehetővé téve a tevékenység bővítését és újabbak bevezetését. A POLITIKAI, KULTURÁLIS ÉS NEVELÉSI TÖMEGMUNKA ÉS A VEZETÉSI MUNKA TERÉN 1. A kongresszus elvárja, hogy a szövetkezetek alapszabályzatában eszközölt javításokkal egyidejűleg, az UCECOM Tanácsa a leghatározottabban munkálkodjék a kezdeményezőkészség ösztönzésén, valamennyi dolgozónál és minden szinten, a felelősségtudat és a munkafegyelem erősítésén, az egységek előtt álló problémák idejében történő megoldásán, a formalizmus és a bürokrácia bármely formájának a felszámolásán, a szövetkezeti demokrácia erősítésén, az állami iparral való együttműködés tökéletesítésén. 2. A kongresszus felkéri a kisipari szövetkezetek összes szervezeteit, legyenek egyre határozottabbak a káderek kiválasztása és előléptetése terén végzett munka javításában, legyenek egyre körültekintőbbek a személyzet összetételét illetően annak érdekében, hogy a gazdag tapasztalat mind jobban összefonódjék a szakmailag, politikailag és erkölcsileg kifogástalan fiatal káderek lendületével, erélyességével és lelkesedésével. 3. A kongresszus felhívja a kisipari szövetkezetek összes szervezeteit, hogy napról napra kitartó munkával neveljék a tagságot és a többi alkalmazottat a rend és a munkafegyelem, a közvagyonról való szüntelen gondoskodás szellemében, az állam törvényeinek, az etika és a méltányosság elveinek a pontos betartására, pártunk ideológiájának és a szocialista hazafiságnak a szellemében. ★ A kongresszus felhívja a több mint 310 000 szövetkezeti tagot és alkalmazottat, a kisipari szövetkezetek összes dolgozóit, hogy lelkes odaadással dolgozva, egész népünkhöz hasonlóan minden erejükkel szolgálják a pártpolitika megvalósulását, drága hazánk felemelkedését, jólétét és civilizációját, hozzájárulva a XI. pártkongresszus történelmi jelentőségű határozatainak valóra váltásához, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésének, Románia kommunizmus felé haladásának nagyszerű művéhez. (Rövidített szöveg) ÉRTÉKESÍTÉSRE VÁRÓ (Illik (Folytatás az 1. oldalról) A leállások okát vizsgálva mindenekelőtt az derült ki, hogy a váratlan meghibásodások miatt több ezer munkanap ment kárba. Az elmúlt hónapokban például, hosszabbrövidebb ideig, tíz eszterga nem termelt. Fölösleges hangsúlyoznunk azt, hogy milyen nagy szükség lett volna ezekre a gépekre, hiszen munka volt elég A vállalati közösségnek jelentős része fiatal munkaerő — dolgoztak a szakiskolák utolsó éves tanulói is —, ennek ellenére nem lehet a meghibásodásokat kizárólag a munkások szakképzettségének, tapasztalatának hiányával indokolni. Az a tény, hogy a munkások szakmai szintje nem haladja meg a 2,4-es kategóriát, kétségtelenül megnehezíti a termelési folyamat jó megszervezését, de megfelelő ellenőrzéssel, a mesterségbeli tudás állandó szervezett gyarapításával, a felelősségek pontos meghatározásával ellensúlyozni lehet a gyengébb szakismeretet. A gépállomány egy részének kopása előrehaladott, javításuknak különös figyelmet kell szentelni. A karbantartó részleg munkáját elismerés illeti, de megtörtént — ha csak néhány esetben is —, hogy nem elég gonddal tették rendbe a gépeket, ezek rövid idő múlva tehát újból leálltak. Magyarázat a miértre akad, hiszen sokszor sürgős volt a tennivaló elvégzése, azonban ez aligha változtat a tényeken. NEMCSAK ÉRDEK, KÖTELESSÉG... Bár a gépleállások okai között a gépgyártó vállalatban az utolsó helyen szerepel a nyersanyagok, az energia, valamint a megrendelések hiánya, nem lehet eltekinteni tőle, hiszen ez is hozzájárult a maga százalékával ahhoz, hogy a gépkihasználási mutató alacsony szinten maradjon. Az első négy hónapban több ezer munkaóra veszett kárba az előbb felsoroltak miatt, de lényegesen kevesebb, mint tavaly. A szállítókkal való szorosabb együttműködés tovább javíthatna a helyzeten, jelentősen lerövidíthetné a gépek emiatti stagnálását. Az egyedi és kis sorozatban gyártott termékek a gépeket nem terhelik le teljesen, az egyik termékről a másikra való átállás sem megy egyik percről a másikra, órákat rabol el a vállalat időalapjából. Ezzel számolni kell. De az igazság az, hogy ezek a gépek nem egyszer megrendeléshiány miatt nem dolgoztak. És ezekre a leállásokra nincs elfogadható magyarázat. A vállalatnak nemcsak érdeke, hanem kötelessége is megrendelőket szerezni, lefedezni ezeket a munkaeszközöket is. (Folytatás az 1. oldalról) meg nem szakadó önképzést..! Ebben az összefüggésben méltán esett annyi szó az ülésszakon a műszaki-tudományos irodalom szerepéről a holnap nemzedékének nevelésében. Teljes mértékben egyetértek azokkal a bíráló megjegyzésekkel, melyek szóváteszik, hogy könyvkiadóink az igényekhez képest kevés hozzáférhető, vagyis általános műveltséggel rendelkező ember számára közérthető, hasznosítható műszakitudományos könyvet adnak ki. A figyelmeztető tennivalók elé állító tanulságok közül kiemelnék még egyet: szociológiai felmérések is igazolják, hogy bizonyos különbségek vannak a városi és falusi iskolás-olvasók számában és az olvasmányok minőségében is. Ezen pedig el kell gondolkoznunk, s a falusi olvasómozgalom fellendítésével, a falusi iskolák és könyvtárak közötti kapcsolat erősítésével kell nekünk, könyvtári szakembereknek és tanerőknek hozzájárulnunk ahhoz az általános társadalmi folyamathoz, mely a város és a falu közötti különbségek fokozatos, de határozott jegyekben megmutatkozó eltüntetését jelzi. ATANASE LUPU bibliográfus, a bukaresti Központi Állami Könyvtár módszertani osztályának vezetője. — Gyakorlati haszna, értéke volt itt az eszmecseréknek, melyek ahhoz a módszertani kérdéshez szóltak hozzá, hogyan lehet ,,családias" viszonyba hozni a tanulókat az intellektuális munka eszközeivel — hogyan kell őket megtanítani a bibliográfiák, a katalógusok, az enciklopédiák és más eszközök használatára. Személy szerint szükségesnek tartom még egyszer hangsúlyozni, amit sokan hangsúlyoztak a szimpozionon, hogy napjainkban, amikor az oktatás nagyméretű szakosodásának vagyunk tanúi, a könyvtárak ne csak a szakműveltség fejlesztésében töltsék be szerepüket, de elhivatottan munkálkodjanak — a szocialista humanizmus szellemében — a személyiség sokoldalú fejlesztéséért, a teljes értékű ember átfogó képzéséért, az általános műveltségért. A nem szűklátókörű, hanem széles, átfogó műveltségű ember politikai, tudományos-világnézeti, erkölcsi, esztétikai nevelése a széles orientációt követeli meg a könyvtári munkában, a könyvtár és az ifjúság kapcsolatának viszonylatában is. A párt művelődésinevelési politikája a legmagasabb felelősségérzet igényét támasztja a nevelés összes tényezői elé, melyek között mind az iskolának, mind a könyvtárnak módszereiket illetően specifikus, de céljukat tekintve azonos célkitűzéseik vannak. Rendkívül jó dolognak tartom, hogy itt azt vitattuk meg, hogyan lehet a módszereket jobban összehangolni, az együttműködést elmélyíteni a nevelés e fontos tényezői között — a közös célok érdekében. CONSTANTIN GILEA tanár, a iasi-i Gh. Asachi könyvtár igazgatója: — Azt hiszem, a rendezvény sikere abban áll, hogy népszerűsítette a politikai-nevelő munka hatékony módszereit, hozzájárult a tanulók, az ifjúság nevelése metodológiájának jobb ismeretéhez. Mind a tanügyiek, mind a könyvtárakban dolgozók értékes tapasztalatokról számoltak be, s tulajdonképpen azt az óhajukat fejezték ki, hogy mind a könyvtár, mind az iskola még konkrétabban zárkózzanak fel szocialista társadalmunk törekvéseihez. VARGHA MÁRIA, a Bihar megyei könyvtár olvasó részlegének vezetője: — A műszaki-tudományos forradalom ötéves tervének nyitó évében nem érdektelen figyelni arra, hogy a szaklíceumok mai tanulói, a jövő esztendők munkásnemzedékei hogyan készülnek fel szakmájuk alapos ismeretére, mit igényel az iskola, mit nyújt avagy nyújthat számukra a könyvtár. Kétnapos eszmecserénkén több dolgozat foglalkozott a műszaki könyv népszerűsítésének kérdésével, olvasottsági mértékének elemzésével. Köztudomású, hogy a szakirodalom, a szakkönyv a munkaeszköz. Terjesztése, a köztudatba való behatolása nem mérhető a szépirodalom népszerűsítésének mércéjével. Az elhangzott dolgozatok éppen azokat a speciális módozatokat taglalták, amelyek tudatosíthatják a szaklíceumok tanulóiban a műszaki irodalom munkaeszköz jellegét. Erre annál is inkább szükség van, mert statisztikai adatokkal bizonyítható, hogy a szakosított líceumok tanulói részére csak ritkán ajánl a szakmát oktató mester „kötelező olvasmányt", annak ellenére, hogy könyvtárainkban egyre szaporodnak a különböző szakmai monográfiák, amelyeket pontosan ennek az olvasó rétegnek szánt a kiadó. De felvetődött egy másik, igen fontos kérdés is: mit olvasnak egyáltalán ezek a diákok? Általános műveltségük gyarapításáért mit tesz az iskola és mit tehetne ennek érdekében a könyvtár? A műszaki-tudományos forradalom nemcsak jó szakembereket, de művelt, sokoldalúan képzett embereket, szakmunkásokat is igényel. Könyvtárainknak ezen a téren bizonyos mértékig hiánypótló szerepet kell betölteniük. El kell vinniük a könyvet a szakiskolák tanulóihoz, fokozottabb mértékben, mint ahogyan az elméleti líceumok esetében teszi. Nem elég megfelelő könyvet ajánlani a könyvtárlátogató szakiskolásnak, de betűt, könyvet szerető, szakmai és általános műveltségű, kulturált munkást kell nevelni valamennyi diákból. Persze, túlzás lenne magunkra vállalni teljességében ezt a feladatot. De a szakiskolákkal, ifjúsági szervezetekkel karöltve — és ez fogalmazódott meg a szimpozionon elhangzott dolgozatokban is —, többet tehetünk ennek érdekében. SZILÁGYI ISTVÁN könyvtáros, Margitta: — Az eszmecserék nagyon hasznosak voltak a vidéki, a kisvárosi könyvtárak dolgozói számára, hiszen számtalan értékes módszerről szereztünk tudomást. Mi nagy figyelmet fordítunk a szakmai ismeretek terjesztésére, arra, hogy olvasmányaikon keresztül a fiatalokban felébredjen a szakmák iránti érdeklődés, erősödjék bennük a munka iránti szeretet. Ehhez a törekvésükhöz is igen hasznos módszertani útmutatásokat, értékes tapasztalatokat szereztünk ezen a szimpozionon. TRAIAN BLAJOVICI egyetemi lektor, a szimpoziont rendező intézmény, a Bihar megyei könyvtár igazgatója: — A politikai nevelés és a szocialista kultúra kongresszusa jegyében szerveztük meg ezt a tudományos összejövetelt, ezáltal is kifejezve azt az elhatározásunkat, hogy elkötelezetten munkálkodunk a XI. pártkongresszus határozatainak, a párt ideológiai programjának életbe ültetésén. Nem szeretném ismételni azokat a kérdéseket, melyeket e kerekasztal megbeszélésen már érintettek kollégáim, kedves vendégeink. Csupán annyit mondanék a tanárokhoz, tanítókhoz, könyvtárakban dolgozókhoz intézve szavamat a sajtó nyilvánossága előtt — tegyenek meg mindent azért, hogy olvasó ifjúságot neveljenek, tanítsák meg a fiatalokat becsülni és elsajátítani mindazokat a kincseket, melyek a könyvekben vannak felhalmozva. És ami a jövőt illeti, folytatjuk a megkezdett munkát. Először is könyvvé szerkesztjük és kiadjuk az e szimpozionon bemutatott legjobb munkákat, hogy a tapasztalatok, vélemények valóban közkinccsé váljanak; úgy véljük, iskolákban és könyvtárakban egyaránt haszonnal, gyakorlati haszonnal forgatják majd e kötetet. És már e szimpozionon körvonalazódott bennünk sorrendben negyedik, tudományos és országos jellegű rendezvényünk témája: szívesen látjuk az ország összes megyéinek érdeklődő szakembereit, az 1978-ban, Az olvasás szerepe a tudományosműszaki forradalom átfogó folyamatában címmel megrendezendő szimpozionunkra... ★ A kerekasztal megbeszélést levezető szerkesztő pedig köszöni a részvételt és az értékes véleménynyilvánításokat. A KÖNYVTÁR ÉS AZ ISKOLA A FILM A SZOCIALISTA NEVELÉS HATÉKONY ESZKÖZE KOVÁSZNA MEGYEI TAPASZTALATOK Mindannyiunk előtt ismeretes, s mindennapjaink gyakorlata igazolja azt, hogy a film, filmszínházaink milyen fontos szerepet töltenek be mind az ifjúság, mind pedig a felnőtt lakosság sokoldalú nevelésében, emberi-erkölcsi épülésében. Ezért örvendetes az a tény, hogy az utóbbi években filmstúdiónkból egyre több olyan alkotás került ki, melyek a román nép és a hazai munkásmozgalom dicsőséges történelmi múltjából, valamint szocialista valóságunkból merítették témájukat. Tehát a hazai filmgyártás elsőrendű feladatának tekinti produkciót nevelő szerepét, olyan alkotások gyártását és témák tárgyalását, melyek a legközelebb állnak a hazai közönséghez. Ám a filmszínházakra hárul az a jelentős feladat, hogy tartalmas és változatos rendezvényeikkel hozzásegítsék a nézők hatalmas táborát ahhoz, hogy jobban megértsék a filmek eszmei mondanivalóját, nevelő jellegét. Egyszóval, hogy tudatosan felhasználják a filmeket a lakosság szocialista nevelésében. Nos, ilyen vonatkozásban figyelmet érdemel az a sokoldalú tevékenység, amelyet a Kovászna megyei mozivállalat fejt ki — különösen most a politikai nevelés és a szocialista kultúra kongresszusát megelőző időszakban — annak érdekében, hogy a film ténylegesen betölthesse fontos küldetését, nevelő szerepét. Amint Török István tanár, a megyei mozivállalat igazgatója tájékoztatott, a megye filmszínházaiban immár hagyományossá váltak a filmalkotókkal szervezett találkozók, melyekre rendszerint a színészek, a rendezők, a szövegkönyv-írók és az operatőrök részvételével került sor. A szóban forgó rendezvények közt említhetjük a Minden kényszer nélkül, Ejtőernyősök, a Robbanás, Hóviharban és a dokumentumfilmek gyártóival rendezett sepsiszentgyörgyi, baróti, zágoni, uzoni és komandói találkozókat. Úgyszintén több szimpozionra került sor a Cantemir, Stefan cel Mare, a Nyestfiak stb. produkciók kapcsán. Az utóbbi időben nagy népszerűségre tettek szert többek között a rendszeres filmismertetők, a filmművészeti vetélkedők és a filmtörvényszékek. Az utóbbi főként a résztvevőkre gyakorolt közvetlen hatásával, a minden kategóriájú filmkedvelő számára hozzáférhető és közérthető jellegével vált egyre igényeltebbé. A többnyire mai témájú, dolgos mindennapjainkból ihletődő filmek kapcsán szervezett találkozókon nem a produkciók művészi értéke, kifejezési módja képezte olykor a vita tárgyát, hanem a résztvevőknek, a szocialista etika és méltányosság normáinak a szellemében, különböző emberi karakterek, magatartások mellett kellett állást foglalniuk, illetve azok fölött ítélkezniük. Ilyen vitákra került sor törték, kozött, az Ejtőernyősök:“Minoga, kényszer nélkül, Tulajtdonosok és a Vasárnapi apák cranírfilmek kapcsán. Ugyancsak e gazdag rendezvénysorozat közt tarthatjuk számon a megyei szocialista művelődési és nevelési bizottság, a megyei KISZ-bizottság, valamint a mozivállalat által nemrég indított nagyszabású filmművészeti versenyt is. A" Három évtized román filmművészete, harminc kérdés, har-minc nyeremény elnevezésű vetélkedő, melyet a politikai nevelés és a szocialista kultúra kongresszusát megelőző időszak egyik legrangosabb Kovászna megyei rendezvényének tekinthetünk, főként tömegjellegéért érdemel figyelmet. A mintegy 15 oldalas, igényesen öszeállított, terjedelmes kérdőív (30 000 példányban sokszorosították) nemcsak a kérdések egyszerű megfogalmazására szorítkozik, hanem a hazai filmgyártás három évtizedét felölelő értékes ismereteket közöl. Tehát a fentiek összegezéséül elmondhatjuk, hogy a Kovászna megyei mozivállalat — a megye, az ország számos más , kulturális intézményéhez hasonlóan — a rendezvények eszmei, tartalmi igényességének fokozásával, egész tevékenység javításával, állandó tökéletesítésével az ország életében kimagasló jelentős eseményre, a politikai nevelés és a szocialista kultúra kongresszusára készül. Mátyás Árpád 3. FESTŐK, SZOBRÁSZOK, GRAFIKUSOK A NEMZETI TÖRTÉNELEM HULLÁMHOSSZÁN Akárcsak irodalmi-művészeti életünk más területein, a hazai képzőművészetben is, igen nagy mértékben éreztette hatását az irányt mutató pártdokumentumoknak az a sorozata, amely az 1971 évi ideológiai kérdéseknek szentelt plenárison és azt követően látott napvilágot. A konkrét útmutatásoknak megfelelően megerősödött a festők, szobrászok, grafikusok társadalmi elkötelezettsége, előtérbe kerültek a hazafias érzületet tükröző és serkentő témák, a művészek felkarolták azokat a műfajokat és műformákat, melyek a társadalmi hatékonyság szempontjából elsőrendű fontossággal bírnak. Különösképpen a monumentális művészet gazdagodott korábban nem tapasztalható ütemben; nagyszabású emlékművek, egész alakos szobrok, obeliszkek, lovasszobrok kerültek felállításra az ország majd minden megyéjében, a régi és új városközpontokban, új lakótelepeken, történelmi nevezetességű emlékhelyeken; számos nagylélegzetű kompozíción örökítették meg a festők és nemkülönben a textilművészek a közeli és a távoli múlt sorsfordító fontossággal bíró eseményeit, az ország történelmében kiemelkedő szerepet játszó személyiségeket. A történelemből merített témák pártos szellemű ábrázolásával a művészek nem kis mértékben járultak hozzá a széles népi tömegek tudati nevelésének ügyéhez, az olyanfajta állampolgári öntudat kialakításához és ébrentartásához, mely nélkülözhetetlen eleme a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom kiteljesítésén munkálkodó mai ember erkölcsi-etikai profiljának. Noha jelenünk megvalósításait, ipargazdasági vívmányainkat, mai életkörülményeinket és életeszményeinket számos maradandó értékű műben örökítették meg a művészek az elmúlt öt esztendő folyamán, a történelmi tematika kiemelésével, az ilyen témájú művekből kialakított országos kiállítással is méltóképpen képviseli magát az ország művésztársadalma a nyilvánosság előtt ezekben a napokban, amikor a politikai nevelés és a szocialista kultúra kongresszusa áll a közérdeklődés homlokterében. Egyrészt azért, mert az öt év termése, mégha csupán legjavát kísérelnénk meg összeválogatni, oly gazdag, hogy egyetlen kiállításba összefoglalni reménytelen vállalkozás, másrészt pedig — mint ez a tárlat fényesen bizonyítja — a mai romániai művészet élgárdájához tartozó művészek, kivétel nélkül, ebben a témakörben is bizonyítottak. Rendkívül örvendetes tény, hogy évjáratra való tekintet nélkül, függetlenül attól, hogy az ország mely részén élnek és dolgoznak, a román, magyar, német és más nemzetiségű festők és szobrászok egyaránt bekapcsolódtak ebbe a munkába. Ezáltal a stiláris változatosság a legteljesebben érvényesülhet, a külsődleges, bármiféle uniformizálódásnak nyoma sincs, a művek meggyőző ereje sokrétűen nyilatkozik meg. Mintegy magától kínálkozott az a rendezői koncepció, amely sajátos vonást kölcsönzött ennek a tárlatnak, s amely éppen az utóbb említett jellegzetességet domborította ki: arról van szó, hogy ezúttal együvé csoportosították egy-egy esemény vagy történelmi személyiség ábrázolásait, függetlenül attól, hogy milyen műfajban valósultak meg. Festményekből és szobrokból, olykor grafikai művekből, sőt köztéren véglegesen elhelyezett szobrokból helyszínen készített fényképfelvételekből — kisebb kiállítások alakultak ki a tárlat egészén belül. A mai román szobrászat egyik legtekintélyesebb mesterének, Ion Jaleanak pártunk főtitkáráról, szocialista köztársaságunk elnökéről, Nicolae Ceausescu elvtársról mintázott portréja nyitja meg a történelmi retrospektívát, amely a legrégebbi koroktól napjainkig a nemzeti történelem egészét kívánja átfogni. A dák, illetve a dák-római korszakot két reprezentatív mű idézi fel többek között, Jalea mester Decebal lovasszobra, mely Déván áll, mint a gipsz makett mögött elhelyezett fényképpannő is tanúsítja — és Vladimir Petran hatalmas méretű flokiszőnyege: A román nép kialakulása. Gheorghe Labin — számos olajkompozícióját láthattuk egyébként ezen a kiállításon — Ovidius Tomisban címmel e tengerparti római kolónia életét elevenítette fel. Gavril Covalschi Dragos legendájához készített lovasszobor makettet: megjelent Trajánusz császár, Vlaicu Vodă, Neagoe Basarab, Vlad Tepes, Matéi Basarab, Mircea cel Bátrin képmása és Monica Moisescu faliszőnyegén — a rovinei csata képe; ugyanitt kapott helyet Szobotka András Dálnokra készített Dózsa szobrának fényképmása. Festmények, szobrok és grafikai munkák egész sora idézte a román történelem nagy uralkodói, Stefan cel Mare és Mihai Viteazul alakját, a Vaslui környéki csata hős fejedelmét Mircea Stefanescu impozáns lovasszobra és Eftimie Birleanu álló figurája ünnepli méltóképpen, viszontláthattuk Marius Butunoiu Kolozsvár-Napocán felállítandó Mihai Viteazul emlékművének a lovasfiguráját és a hozzátervezett domborműi makettjét is. A festmények közül kiemelnénk Mara Constantin, Constantin Piliuja, Traian Bredean és Zemlényi Csaba kompozícióit. 1848 és 1877, az újkori román történelem két nagy mérföldköve természetesen kimagaslóan van jelen a kiállításon. Kivált a festők alkottak jelentős kompozíciókat, feltűntek a csatajelenetek is mindkét témakörben — Covaliu Bredut és Constantin Piliuta műveire kellett különösképpen felfigyelnünk Úgy tűnik többek között ez a két festő is programszerűen foglalkozik az ilyen témákkal. Mihai Rusu, Ion Stendl, Andrássy Zoltán és mások a történelmi nevezetességű mozzanatok megelevenítésére vállalkoztak. A negyvennyolcas hősöknek szentelt szobrok között, Balcescu, Eftimie Murgu mellett, megjelent Petőfi alakja (Márkos András Székelykeresztúron felállított munkája). A nagy társadalmi megmozdulások sorában a Fiorin-Cloșca- Crisan felkelés, a Tudor Vladimirescu vezette forradalmi mozgalom, az 1907-es parasztfelkelés — és szerves folytatásként a ha-zai munkásmozgalom történetének nagy csatája, az 1933-as sztrájkok sorozata nyert sokrétű megörökítést az utóbbi öt évben — Kovács Zoltán Vasutassztrájk című kompozíciója, Ion Pacea, Petre Abrudan, Cornelia Ionescu és mások művei idézik fel ezeket az eseményeket. Szász Dorián a munkásosztály harcosainak a portréit foglalta szerves kompozíciós keretbe, Groza Nicolae a kommunista párt megalakulásának nagy pillanatát örökítette meg impozáns méretű faliszőnyegen. A teljes és végérvényes társadalmi és nemzeti felszabadulást meghozó nagy történelmi események ábrázolásai zárják ezt a történelmi retrospektívát. Alexandra Ciucurencu, Spiru Chintila és mások festményei mellett a hősi emlékművek hosszú sorát kellene itt fölsorolnunk, melyek között eredeti elképzelésével emelkedik ki Vida Géza mózesfalvi partizánemlékműve és nagykárolyi katonai emlékműve, továbbá Milos Cristea, E. Vitroel, és Ion Munteanu paulisi hősi emlékműve. Mezei József A POLITIKAI NEVELÉS ÉS A SZOCIALISTA KULTÚRA KONGRESSZUSÁNAK ELŐKÉSZÜLETEI JEGYIBEN