Előre, 1976. június (30. évfolyam, 8877-8902. szám)

1976-06-01 / 8877. szám

ELŐRE - 1976. Június 1. ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG KISIPARI SZÖVETKEZETEI V. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA Románia Szocialista Köz­társaság kisipari szövetkeze­teinek 1976. május 28-án és 29-én tartott V. kongresszusa a magas fokú igényesség és fele­lősségérzet szellemében megvi­tatta és megvizsgálta a kisipari szövetkezeti szervezeteknek a legutóbbi kongresszus óta eltelt időszakban kifejtett tevékeny­ségét, és megállapította fejlesz­tésük programját az 1976-1980- as ötéves tervben azoknak a jelentős feladatoknak a valóra váltásáért, amelyek az RKP XI. kongresszusának történelmi je­lentőségű határozataiból rájuk hárulnak. A kongresszus részvevői é­­lénk érdeklődéssel és határtalan örömmel fogadták Nicolae Ceaușescu elvtársnak a kong­resszushoz intézett üdvözlő ü­­zenetét, jövőbeli tevékenysé­gük e nagy jelentőségű doku­mentumát, és kifejezték forró hálájukat, tiszta szívből meg­köszönték a Román Kommu­nista Pártnak, a párt főtitkárá­nak a méltató megállapításo­kat, a kisipari szövetkezetek iránti állandó gondoskodást, a nekik nyújtott támogatást és útmutatást. A kisipari szövetkezetek V. kongresszusának küldöttei az összes szövetkezeti tagok és dolgozók nevében kifejezik ez alkalommal is teljes csatlako­zásukat a Román Kommunista Párt bel- és külpolitikájához, hangoztatják azt a szilárd el­határozásukat, hogy minden e­­rejükkel növelik hozzájárulá­sukat a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom építéséhez, hazánknak a haladás és a civi­lizáció újabb csúcsaira való e­­melkedéséhez. A kisipari szövetkezeti tagok fóruma, megvizsgálva a kisipari szövetkezetekre háruló felada­tok teljesítését, kidomborította, hogy az eredmények jobbak is lehettek volna, ha nem nyilvá­nultak volna meg bizonyos hi­bák és hiányosságok egyes szer­vezetek tevékenységében. A kongresszus részvevői az összes kisipari szövetkezeti dol­gozók nevében vállalták, hogy kitartóan küzdenek a jelzett hiányosságok megszüntetéséért, e szektor tevékenységének fej­lesztéséért és szüntelen javítá­sáért, a rájuk háruló feladatok példás teljesítéséért. Az RKP XI. kongresszusa irányelveinek orientációi alap­ján és az ország 1976—1980-as gazdasági és társadalmi fejlesz­tési tervével összhangban a kongresszus leszögezi, hogy a kisipari szövetkezeti termelés volumene 1980-ban több mint 53 százalékkal haladja meg az 1975. évit, ami megfelel csak­nem 9 százalékos évi átlagnak. E központi feladat maradék­talan teljesítése céljából a kongresszus megállapította a főbb intézkedéseket és célkitű­zéseket, amelyeket az összes szövetkezeti szervezeteknek va­lóra kell váltaniuk. A lakossági SZOLGÁLTATÁSOK TERÉN 1. A kisipari szövetkezetek­nek az 1976—1980-as időszak­ban olyan volumenű szolgál­tatással kell hozzájárulniuk a lakosság igényeinek kielégíté­séhez, amely évente átlag 14,5 százalékos ütemben növekszik. 2. Azoknak a feladatoknak a teljesítése céljából, amelyek a lakossági szolgáltatások fej­lesztésére vonatkozó, a Politikai Végrehajtó Bizottság, Románia Legfelsőbb Gazdasági és Tár­sadalmi Fejlesztési Tanácsá­nak Állandó Bürója és a Mi­nisztertanács 1976. március 17-i együttes ülésén jóváhagyott programból a kisipari szövet­kezetekre hárulnak, a kongresz­­szus leszögezi, hogy a kisipari szövetkezeti szervezeteknek sa­ját programot kell megállapí­taniuk a lakossági szolgáltatá­sok fejlesztésére megyénként és helységenként külön-külön, te­vékenységekre felbontva és egységekre konkretizálva azt az 1976—1980-as ötéves terv minden egyes évére. 3. Fejleszteni és bővíteni kell a kisipari szövetkezetek szol­gáltatásainak és rendelésre vég­zett munkálatainak egész vá­lasztékát, hogy az évi átlagos növekedési ütem az 1976-1980- as ötéves terv időszakában leg­alább 35 százalék legyen a vil­lamos háztartási gépek kar­bantartásánál és javításánál, mintegy 18 százalék a személy­­gépkocsik karbantartásánál és javításánál, csaknem 17 száza­lék a rádió- és tévékészülékek karbantartásánál és javításánál, mintegy 25 százalék a mosás­nál, vegytisztításnál és fes­tésnél, 24 százalék az építke­zési szolgáltatásoknál, beleért­ve a lakások karbantartását és javítását is. 4. A kongresszus leszögezi, hogy konkrét akcióprogram a­­lapján megkezdik olyan szövet­kezetek szervezését, amelyek kizárólag rendelésre végzendő szolgáltatásokra és munkála­tokra lesznek profilírozva, sőt bizonyos tevékenységre vagy tevékenységek csoportjára lesz­nek szakosítva ; e szövetkeze­tek, az esetnek megfelelően, egy helységben, több helység­ben, vagy megyei vonatkozás­ban fejtik ki tevékenységüket. 5. Az összes szövetkezeti ta­gok figyelmének középpontjá­ban a szolgáltatások minősége kell hogy álljon, s ezért a kongresszus elhatározta minél megfelelőbb normák és nor­matívák kidolgozását, beleért­ve a lakossági szolgáltatások terén működő egységek és dol­gozók szervezési és működési szabályzatait is, és mindezek révén növelni kell az ellenőr­zés operativitását és hatékony­ságát, emelni kell az illető egy­ségek szervezésének és fe­gyelmének színvonalát. A KISSOROZATÚ TERMELÉS TERÉN 1. A kongresszus feladatul tűzi ki, hogy az 1976—1980-as ötéves terv időszakában a kis­ipari szövetkezetek által a piaci alapnak szállított áruk volumene évente átlag mint­egy 9 százalékos ütemben nö­vekedjék és 1980-ban több mint 52 százalékkal legyen nagyobb, mint 1975-ben. 2. A kongresszus felkéri a kisipari szövetkezeti szerveze­teket, hogy bővítsék a népmű­vészeti és a kézműipari ter­mékek, a turisztikai kis emlék­tárgyak választékát. 3. A piacalapra és exportra szánt kis szériájú termeléshez, különösen a népművészeti és iparművészeti termékeknél, egy­re nagyobb mértékben hozzá kell járulniuk a bedolgozók munkájával készített termékek­nek ; a beszervezett bedolgozók száma 40 százalékkal lesz na­gyobb 1980-ban az 1975. évi­nél. 4. Konkrét akcióprogram alap­ján meg kell kezdeni a kizáró­lag kis szériájú munkára be­állított szövetkezetek megszer­vezését, beleértve a vállalatok­kal és intézményekkel koope­ráló és együttműködő szövet­kezeteket is, ágazatonként pro­filírozva, sőt bizonyos választé­kokra szakosítva, a piacalap, az export vagy az együttműkö­dés céljaira. 5. A kongresszus felhívja az összes egységeket, tegyék meg az intézkedéseket a minőségi ellenőrzés jobb megszervezésé­re, az igényesség növelésére és az irányító és ellenőrző munka erősítésére valamennyi szinten, egyidejűleg a termékek szab­ványosításával és tipizálásával, a gyártási eljárások meghatá­rozásával és a termelési fe­gyelem megszilárdításával. A MŰSZAKI-ANYAGI ALAP FEJLESZTÉSE TERÉN 1. Folytatódni fog a kisipari szövetkezetek műszaki-anyagi alapjának megszilárdítása és fejlesztése. A kongresszus el­várja, hogy helyezzenek még nagyobb súlyt a lakossági szol­gáltatásokhoz szükséges létesít­mények építésére, arra töre­kedve, hogy még inkább át­fogják a városokat, s különösen az új lakónegyedeket. Folyta­tódni fog valamennyi ágazat­ban az új kis szériájú termelő­műhelyek építése, valamint a raktárak, termelési és ellátási bázisok, üzletek és a gazdasági tevékenység jó lebonyolításá­hoz szükséges más létesítmé­nyek építése. 2. Az RKP XI. kongresszusa általános orientációinak fényé­ben, amelyek az 1976—1980-as ötéves tervet a műszaki-tudo­mányos forradalom érvénye­sítése ötéves terveként határoz­ták meg, a beruházási alapokat főleg arra fogják felhasználni, hogy a termelőegységeket és szolgáltatási egységeket olyan berendezésekkel, gépekkel, fel­szerelésekkel, mérő és ellenőr­ző készülékekkel stb. szereljék fel, amelyek lehetővé teszik korszerű technológiák beveze­tését és a követelményeknek megfelelő minőségjavítást. Nagy súlyt helyezünk majd a házi gépgyártásra. AZ EXPORT TERÉN 1. A kisipari szövetkezetek szériatermelésében egyre fon­tosabb helyet kell elfoglalnia az exportnak, amelynek volu­mene 1980-ban csaknem 45 százalékkal lesz nagyobb az 1975. évinél. 2. A forgalom volumenének növelésével egyidejűleg szün­telenül növelni kell az impor­táló országok, a külföldi part­nerek számát, hosszú lejáratú szerződések megkötésére töre­kedve főleg az olyan esetek­ben, amikor a szerződés össz­­gazdasági jellegű. A kongresz­­szus felkéri a kisipari szövet­kezeti szervezeteket, tegyék meg a szükséges intézkedése­ket, hogy operatívan gyártás­ba vehessék a külföldi piacon keresletnek örvendő terméke­ket. AZ ÁRUFORGALOM TERÉN 1. A kisipari szövetkezetek termékeinek forgalmazásában egyre nagyobb szerepet kell hogy betöltsön a saját hálózat, amely az 1976—1980-as ötéves tervben évente átlag 9,8 szá­zalékkal kell hogy növelje for­galmát, a piaci alapnak leszál­lított áru mintegy 30 százalékát forgalmazva. 2. A kisipari szövetkezetek üzlethálózata tovább fejlesztve és bővítve a hatékony és válto­zatos kereskedelmi formákat, arra kell hogy törekedjen, hogy általában újdonságokat hozzon forgalomba, másokat, mint a ke­reskedelmi hálózat többi egységei és így a szektor termékeinek fő reklámeszköze és népszerűsí­tője legyen, elősegítse a vásár­lók igényeinek felmérését. A NYERSANYAG- ÉS SEGÉDANYAG­ELLÁTÁS TERÉN 1. A kongresszus kötelezi az UCECOM-tanácsot és Végre­hajtó Bizottságot, hogy a szö­vetségekkel, a szövetkezetek­kel és a többi kisipari szövet­kezeti szervezetekkel együtt, az illetékes központi szervek támo­gatását kérve, bizto­sítása a ter­melési terv teljesítéséhez szük­séges összes nyersanyagokat, se­gédanyagokat, pótalkatrészeket stb. 2. A kongresszus a kisipari szövetkezeti szervezetek felada­tává teszi, hogy konkrét intéz­kedési program alapján vizs­gálják felül az összes nyers- és segédanyagok fogyasztását, ha­tározzák meg az egész termelés számára a fogyasztási normá­kat arra törekedve, hogy ezek a normák egységesek legyenek és a lehető legjobban beillesz­kedjenek az illető ágazatban működő állami vállalatok fo­gyasztási normáiba és szabályo­zásaiba. 3. A kongresszus kötelezi a kisipari szövetkezeti szerveze­teket, hogy nyomatékosabban törekedjenek a hulladékanya­gok, a maradékok stb. értékesí­tésére, gazdasági újrahaszno­sítására. AZ EGÉSZ TEVÉKENYSÉG HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSE TERÉN 1. A kongresszus felkéri a kisipari szövetkezetek összes szervezeteit, összpontosítsák e­­gész munkájukat arra, hogy valamennyi­ szektorban nagy gazdasági hatékonyságot érje­nek el. 2. A kongresszus feladatul je­löli ki, hogy a kisipari szövet­kezeti szervezetek gondoskod­janak a munkatermelékenység rohamos emeléséről, hogy ez 1980-ban csaknem 40 százalék­kal legyen nagyobb az 1975. é­­vinél. 3. Az összes munkahelyeket felölelő intézkedési program a­­lapján gondoskodjanak az a­­nyagkiadások lényeges leszo­rításáról, valamint külön-kü­lön minden termék, minden te­vékenység és minden egység jövedelmezővé tételéről. A KÁDERKÉPZÉS ÉS A SZÖVETKEZETI TAGOK JÓLÉTÉNEK EMELÉSE TERÉN 1. A kisipari szövetkezetek valamennyi vezető szerve állít­ja figyelmének középpontjába a tevékenység fejlesztéséhez és változatosabbá tételéhez szük­séges szakképzett káderek biz­tosítását; a jelenlegi, 1976— 1980-as ötéves tervben vala­mennyi iskoláztatási formával csaknem 75 000 kisiparost kell kiképezni. 2. Egyre nagyobb figyelmet kell fordítani az oktatási ter­veknek, a tanterveknek a mai követelmények szerinti javítá­sára, az oktatás szorosabb egy­bekapcsolására a gyakorlati te­vékenységekkel. Különös súlyt kell helyezni a dolgozók sokol­dalú képzésére, különösen a szolgáltatásoknál, lehetővé téve a tevékenység bővítését és ú­­jabbak bevezetését. A POLITIKAI, KULTURÁLIS ÉS NEVELÉSI TÖMEGMUNKA ÉS A VEZETÉSI MUNKA TERÉN 1. A kongresszus elvárja, hogy a szövetkezetek alapszabályza­tában eszközölt javításokkal egyidejűleg, az UCECOM Ta­nácsa a leghatározottabban munkálkodjék a kezdeménye­zőkészség ösztönzésén, vala­mennyi dolgozónál és minden szinten, a felelősségtudat és a munkafegyelem erősítésén, az egységek előtt álló problémák idejében történő megoldásán, a formalizmus és a bürokrácia bármely formájának a felszá­molásán, a szövetkezeti demok­rácia erősítésén, az állami ipar­ral való együttműködés töké­letesítésén. 2. A kongresszus felkéri a kisipari szövetkezetek összes szervezeteit, legyenek egyre ha­­tározottabbak a káderek kivá­lasztása és előléptetése terén végzett munka javításában, le­gyenek egyre körültekintőbbek a személyzet összetételét ille­tően annak érdekében, hogy a gazdag tapasztalat mind jobban összefonódjék a szakmailag, po­litikailag és erkölcsileg kifogás­talan fiatal káderek lendüle­tével, erélyességével és lelke­sedésével. 3. A kongresszus felhívja a kisipari szövetkezetek összes szervezeteit, hogy napról napra kitartó munkával neveljék a tagságot és a többi alkalmazot­tat a rend és a munkafegye­lem, a közvagyonról való szün­telen gondoskodás szellemé­ben, az állam törvényeinek, az etika és a méltányosság elvei­nek a pontos betartására, pár­tunk ideológiájának és a szocia­lista hazafiságnak a szellemé­ben. ★ A kongresszus felhívja a több mint 310 000 szövetkezeti ta­got és alkalmazottat, a kisipari szövetkezetek összes dolgozóit, hogy lelkes odaadással dolgoz­va, egész népünkhöz hasonlóan minden erejükkel szolgálják a pártpolitika megvalósulását, drága hazánk felemelkedését, jólétét és civilizációját, hozzá­járulva a XI. pártkongresszus történelmi jelentőségű határo­zatainak valóra váltásához, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésének, Ro­mánia kommunizmus felé ha­ladásának nagyszerű művéhez. (Rövidített szöveg) ÉRTÉKESÍTÉSRE VÁRÓ (Illik (Folytatás az 1. oldalról) A leállások okát vizsgálva mindenekelőtt az derült ki, hogy a váratlan meghibáso­dások miatt több ezer mun­kanap ment kárba. Az elmúlt hónapokban például, hosszabb­­rövidebb ideig, tíz eszterga nem termelt. Fölösleges hang­súlyoznunk azt, hogy milyen nagy szükség lett volna ezekre a gépekre, hiszen munka volt elég A vállalati közösségnek jelentős része fiatal munkaerő — dolgoztak a szakiskolák u­­tolsó éves tanulói is —, ennek ellenére nem lehet a meghi­básodásokat kizárólag a mun­kások szakképzettségének, ta­pasztalatának hiányával in­dokolni. Az a tény, hogy a munkások szakmai szintje nem haladja meg a 2,4-es kategóriát, kétségtelenül meg­nehezíti a termelési folyamat jó megszervezését, de megfe­lelő ellenőrzéssel, a mester­ségbeli tudás állandó szerve­zett gyarapításával, a felelős­ségek pontos meghatározásá­val ellensúlyozni lehet a gyengébb szakismeretet. A gépállomány egy részé­nek kopása előrehaladott, ja­vításuknak különös figyelmet kell szentelni. A karbantartó részleg munkáját elismerés illeti, de megtörtént — ha csak néhány esetben is —, hogy nem elég gonddal tet­ték rendbe a gépeket, ezek rövid idő múlva tehát újból leálltak. Magyarázat a miért­re akad, hiszen sokszor sür­gős volt a tennivaló elvégzé­se, azonban ez aligha változ­tat a tényeken. NEMCSAK ÉRDEK, KÖTELESSÉG... Bár a gépleállások okai kö­zött a gépgyártó vállalatban az utolsó helyen szerepel a nyersanyagok, az energia, va­lamint a megrendelések hiá­nya, nem lehet eltekinteni tőle, hiszen ez is hozzájárult a maga százalékával ahhoz, hogy a gépkihasználási muta­tó alacsony szinten maradjon. Az első négy hónapban több ezer munkaóra veszett kárba az előbb felsoroltak miatt, de lényegesen kevesebb, mint ta­valy. A szállítókkal való szo­rosabb együttműködés tovább javíthatna a helyzeten, jelen­tősen lerövidíthetné a gépek emiatti stagnálását. Az egyedi és kis sorozatban gyártott termékek a gépeket nem terhelik le teljesen, az egyik termékről a másikra való átállás sem megy egyik percről a másikra, órákat ra­bol el a vállalat időalapjából. Ezzel számolni kell. De az igazság az, hogy ezek a gépek nem egyszer megren­­deléshiány miatt nem dolgoz­tak. És ezekre a leállásokra nincs elfogadható magyará­zat. A vállalatnak nemcsak érdeke, hanem kötelessége is megrendelőket szerezni, lefe­dezni ezeket a munkaeszközö­ket is. (Folytatás az 1. oldalról) meg nem szakadó önképzést..! Ebben az összefüggésben mél­tán esett annyi szó az üléssza­kon a műszaki-tudományos iro­dalom szerepéről a holnap nemzedékének nevelésében. Teljes mértékben egyetértek a­­zokkal a bíráló megjegyzések­kel, melyek szóváteszik, hogy könyvkiadóink az igényekhez képest kevés hozzáférhető, vagyis általános műveltséggel rendelkező ember számára köz­érthető, hasznosítható műszaki­tudományos könyvet adnak ki. A figyelmeztető tennivalók elé állító tanulságok közül kiemel­nék még egyet: szociológiai fel­mérések is igazolják, hogy bi­zonyos különbségek vannak a városi és falusi iskolás-olvasók számában és az olvasmányok minőségében is. Ezen pedig el kell gondolkoznunk, s a falusi olvasómozgalom fellendítésével, a falusi iskolák és könyvtárak közötti kapcsolat erősítésével kell nekünk, könyvtári szakem­bereknek és tanerőknek hoz­zájárulnunk ahhoz az általános társadalmi folyamathoz, mely a város és a falu közötti különb­ségek fokozatos, de határozott jegyekben megmutatkozó el­tüntetését jelzi. ATANASE LUPU bibliográfus, a bukaresti Központi Állami Könyvtár módszertani osztályának vezetője. — Gyakorlati haszna, értéke volt itt az eszmecseréknek, melyek ahhoz a módszertani kérdéshez szóltak hozzá, ho­gyan lehet ,,családias" vi­szonyba hozni a tanulókat az intellektuális munka eszközei­vel — hogyan kell őket meg­tanítani a bibliográfiák, a ka­talógusok, az enciklopédiák és más eszközök használatára. Személy szerint szükségesnek tartom még egyszer hangsúlyoz­ni, amit sokan hangsúlyoztak a szimpozionon, hogy napjaink­ban, amikor az oktatás nagy­méretű szakosodásának va­gyunk tanúi, a könyvtárak ne csak a szakműveltség fejlesz­tésében töltsék be szerepüket, de elhivatottan munkálkodja­nak — a szocialista humaniz­mus szellemében — a személyi­ség sokoldalú fejlesztéséért, a teljes értékű ember átfogó kép­zéséért, az általános művelt­ségért. A nem szűklátókörű, hanem széles, átfogó művelt­ségű ember politikai, tudomá­nyos-világnézeti, erkölcsi, esz­tétikai nevelése a széles orientá­ciót követeli meg a könyvtári munkában, a könyvtár és az ifjúság kapcsolatának viszony­latában is. A párt művelődési­nevelési politikája a legmaga­sabb felelősségérzet igényét tá­masztja a nevelés összes té­nyezői elé, melyek között mind az iskolának, mind a könyvtár­nak módszereiket illetően spe­­cifikus, de céljukat tekintve azonos célkitűzéseik vannak. Rendkívül jó dolognak tartom, hogy itt azt vitattuk meg, ho­gyan lehet a módszereket job­ban összehangolni, az együtt­működést elmélyíteni a nevelés e fontos tényezői között — a közös célok érdekében. CONSTANTIN GILEA tanár, a iasi-i Gh. Asachi könyvtár igazgatója: — Azt hiszem, a rendezvény sikere abban áll, hogy népsze­rűsítette a politikai-nevelő mun­ka hatékony módszereit, hozzá­járult a tanulók, az ifjúság ne­velése metodológiájának jobb ismeretéhez. Mind a tanügyiek, mind a könyvtárakban dolgozók értékes tapasztalatokról szá­moltak be, s tulajdonképpen azt az óhajukat fejezték ki, hogy mind a könyvtár, mind az iskola még konkrétabban zár­kózzanak fel szocialista társa­dalmunk törekvéseihez. VARGHA MÁRIA, a Bihar megyei könyvtár olvasó részlegének vezetője: — A műszaki-tudományos for­radalom ötéves tervének nyitó évében nem érdektelen figyel­ni arra, hogy a szaklíceumok mai tanulói, a jövő esztendők munkásnemzedékei hogyan ké­szülnek fel szakmájuk alapos ismeretére, mit igényel az isko­la, mit nyújt avagy nyújthat számukra a könyvtár. Kétnapos eszmecserénkén több dolgozat foglalkozott a műszaki könyv népszerűsítésének kérdésével, olvasottsági mértékének elem­zésével. Köztudomású, hogy a szakirodalom, a szakkönyv a munkaeszköz. Terjesztése, a köztudatba való behatolása nem mérhető a szépirodalom népszerűsítésének mércéjével. Az elhangzott dolgozatok éppen azokat a speciális módozato­kat taglalták, amelyek tudato­síthatják a szaklíceumok tanu­lóiban a műszaki irodalom mun­kaeszköz jellegét. Erre annál is inkább szükség van, mert statisztikai adatokkal bizonyít­ható, hogy a szakosított líceu­mok tanulói részére csak rit­kán ajánl a szakmát oktató mester „kötelező olvasmányt", annak ellenére, hogy könyvtá­rainkban egyre szaporodnak a különböző szakmai monográfiák, amelyeket pontosan ennek az olvasó rétegnek szánt a ki­adó. De felvetődött egy másik, igen fontos kérdés is: mit ol­vasnak egyáltalán ezek a diá­kok? Általános műveltségük gyarapításáért mit tesz az is­kola és mit tehetne ennek ér­dekében a könyvtár? A műsza­ki-tudományos forradalom nem­csak jó szakembereket, de mű­velt, sokoldalúan képzett em­bereket, szakmunkásokat is igé­nyel. Könyvtárainknak ezen a téren bizonyos mértékig hiánypótló szerepet kell betölteniük. El kell vinniük a könyvet a szakisko­lák tanulóihoz, fokozottabb mér­tékben, mint ahogyan az el­méleti líceumok esetében teszi. Nem elég megfelelő könyvet ajánlani­­ a könyvtárlátogató szakiskolásnak, de betűt, köny­vet szerető, szakmai és általá­nos műveltségű, kulturált mun­kást kell nevelni valamennyi diákból. Persze, túlzás lenne magunkra vállalni teljességé­ben ezt a feladatot. De a szak­iskolákkal, ifjúsági szervezetek­kel karöltve — és ez fogal­mazódott meg a szimpozio­non elhangzott dolgozatokban is —, többet tehetünk ennek érdekében. SZILÁGYI ISTVÁN könyvtáros, Margitta: — Az eszmecserék nagyon hasznosak voltak a vidéki, a kis­városi könyvtárak dolgozói szá­mára, hiszen számtalan értékes módszerről szereztünk tudomást. Mi nagy figyelmet fordítunk a szakmai ismeretek terjesztésére, arra, hogy olvasmányaikon ke­resztül a fiatalokban felébred­jen a szakmák iránti érdeklő­dés, erősödjék bennük a munka iránti szeretet. Ehhez a törek­vésükhöz is igen hasznos mód­szertani útmutatásokat, értékes tapasztalatokat szereztünk ezen a szimpozionon. TRAIAN BLAJOVICI egyetemi lektor, a szimpoziont rendező intézmény, a Bihar megyei könyvtár igazgatója: — A politikai nevelés és a szocialista kultúra kongresszusa jegyében szerveztük meg ezt a tudományos összejövetelt, ezál­tal is kifejezve azt az elhatá­rozásunkat, hogy elkötelezetten munkálkodunk a XI. pártkong­resszus határozatainak, a párt ideológiai programjának életbe ültetésén. Nem szeretném is­­mételni azokat a kérdéseket, melyeket e kerekasztal megbe­szélésen már érintettek kollégá­im, kedves vendégeink. Csupán annyit mondanék a tanárokhoz, tanítókhoz, könyvtárakban dol­gozókhoz intézve szavamat a sajtó nyilvánossága előtt — te­gyenek meg mindent azért, hogy olvasó ifjúságot neveljenek, ta­nítsák meg a fiatalokat becsül­ni és elsajátítani mindazokat a kincseket, melyek a könyvekben vannak felhalmozva. És ami a jövőt illeti, folytatjuk a meg­kezdett munkát. Először is könyvvé szerkesztjük és kiadjuk az e szimpozionon bemutatott legjobb munkákat, hogy a ta­pasztalatok, vélemények valóban közkinccsé váljanak; úgy véljük, iskolákban és könyvtárakban egyaránt haszonnal, gyakorlati haszonnal forgatják majd e kö­tetet. És már e szimpozionon körvo­nalazódott bennünk sorrendben negyedik, tudományos és orszá­gos jellegű rendezvényünk té­mája: szívesen látjuk az ország összes megyéinek érdeklődő szakembereit, az 1978-ban, Az olvasás szerepe a tudományos­műszaki forradalom átfogó fo­­lyamatában címmel megrende­zendő szimpozionunkra... ★ A kerekasztal megbeszélést levezető szerkesztő pedig kö­szöni a részvételt és az értékes véleménynyilvánításokat. A KÖNYVTÁR ÉS AZ ISKOLA A FILM A SZOCIALISTA NEVELÉS HATÉKONY ESZKÖZE KOVÁSZNA MEGYEI TAPASZTALATOK M­indannyiunk előtt is­meretes, s mindennap­jaink gyakorlata igazol­ja azt, hogy a film, filmszín­házaink milyen fontos szere­pet töltenek be mind az ifjú­ság, mind pedig a felnőtt la­kosság sokoldalú nevelésében, emberi-erkölcsi épülésében. Ezért örvendetes az a tény, hogy az utóbbi években film­stúdiónkból egyre több olyan alkotás került ki, melyek a román nép és a hazai mun­kásmozgalom dicsőséges tör­ténelmi múltjából, valamint szocialista valóságunkból me­rítették témájukat. Tehát a hazai filmgyártás elsőrendű feladatának tekinti produkci­ót nevelő szerepét, olyan al­kotások gyártását és témák tárgyalását, melyek a legkö­zelebb állnak a hazai közön­séghez. Ám a filmszínházakra hárul az a jelentős feladat, hogy tartalmas és változatos rendezvényeikkel hozzásegít­sék a nézők hatalmas táborát ahhoz, hogy jobban megért­sék a filmek eszmei monda­nivalóját, nevelő jellegét. Egy­szóval, hogy tudatosan fel­használják a filmeket a lakos­ság szocialista nevelésében. Nos, ilyen vonatkozásban fi­gyelmet érdemel az a sokol­dalú tevékenység, amelyet a Kovászna megyei mozivállalat fejt ki — különösen most a politikai nevelés és a szocia­lista kultúra kongresszusát megelőző időszakban — annak érdekében, hogy a film tény­legesen betölthesse fontos kül­detését, nevelő szerepét. Amint Török István tanár, a megyei mozivállalat igazga­tója tájékoztatott, a megye filmszínházaiban immár ha­gyományossá váltak a film­alkotókkal szervezett találko­zók, melyekre rendszerint a színészek, a rendezők, a szöveg­könyv-írók és az operatőrök részvételével került sor. A szóban forgó rendezvények közt említhetjük a Minden kényszer nélkül, Ejtőernyősök, a Robbanás, Hóviharban és a dokumentumfilmek gyártóival rendezett sepsiszentgyörgyi, baróti, zágoni, uzoni és ko­­mandói találkozókat. Úgyszin­tén több szimpozionra­ került sor a Cantemir, Stefan cel Mare, a Nyestfiak stb. pro­dukciók kapcsán. Az utóbbi időben nagy népszerűségre tettek szert többek között a rendszeres filmismertetők, a filmművészeti vetélkedők és a filmtörvényszékek. Az utób­bi főként a résztvevőkre gya­korolt közvetlen hatásával, a minden kategóriájú filmked­velő számára hozzáférhető és közérthető jellegével vált egyre igényeltebbé. A többnyi­re mai témájú, dolgos min­dennapjainkból ihletődő fil­mek kapcsán szervezett talál­kozókon nem a produkciók művészi értéke, kifejezési módja képezte olykor a vita tárgyát, hanem a résztvevők­nek, a szocialista etika és méltányosság normáinak a szellemében, különböző embe­ri karakterek, magatartások mellett kellett állást foglalni­uk, illetve azok fölött ítélkez­niük. Ilyen vitákra került sor törték, kozött,­ az Ejtőernyő­­sök:“Minoga, kényszer nélkül, Tulajtdonosok és a Vasárnapi apák cranírfilmek kapcsán. Ugyancsak e­ gazdag rendez­vénysorozat közt tarthatjuk számon a megyei szocialista művelődési és nevelési bizott­ság, a megyei KISZ-bizottság, valamint a mozivállalat által nemrég indított nagyszabású filmművészeti versenyt is. A" Három évtized román filmmű­vészete, harminc kérdés, har-­­minc nyeremény elnevezésű vetélkedő, melyet a politikai nevelés és a szocialista kultú­ra kongresszusát megelőző idő­szak egyik legrangosabb Ko­vászna megyei rendezvényé­nek tekinthetünk, főként tö­megjellegéért érdemel figyel­met. A mintegy 15 oldalas, igényesen öszeállított, terje­delmes kérdőív (30 000 pél­dányban sokszorosították) nemcsak a kérdések egyszerű megfogalmazására szorítko­zik, hanem a hazai filmgyár­tás három évtizedét felölelő értékes ismereteket közöl. Tehát a fentiek összegezé­séül elmondhatjuk, hogy a Kovászna megyei moziválla­lat — a megye, az ország szá­mos más , kulturális intézmé­nyéhez hasonlóan — a ren­dezvények eszmei, tartalmi igényességének fokozásával, egész tevékenység javításával, állandó tökéletesítésével az ország életében kimagasló je­lentős eseményre, a politikai nevelés és a szocialista kultú­ra kongresszusára készül. Mátyás Árpád 3. FESTŐK, SZOBRÁSZOK, GRAFIKUSOK A NEMZETI TÖRTÉNELEM HULLÁMHOSSZÁN A­kárcsak irodalmi-művésze­ti életünk más területein, a hazai képzőművészet­ben is, igen nagy mértékben éreztette hatását az irányt muta­tó pártdokumentumoknak az a sorozata, amely az 1971 évi ideológiai kérdéseknek szentelt plenárison és azt követően látott napvilágot. A konkrét útmutatá­soknak megfelelően megerősö­dött a festők, szobrászok, grafi­kusok társadalmi elkötelezettsé­ge, előtérbe kerültek a hazafias érzületet tükröző és serkentő té­mák, a művészek felkarolták azokat a műfajokat és műformá­kat, melyek a társadalmi haté­konyság szempontjából elsőren­­dű fontossággal bírnak. Külö­nösképpen a monumentális mű­vészet gazdagodott korábban nem tapasztalható ütemben; nagyszabású emlékművek, egész alakos szobrok, obeliszkek, lo­vasszobrok kerültek felállításra az ország majd minden megyé­jében, a régi és új városközpon­tokban, új lakótelepeken, törté­nelmi nevezetességű emlékhe­lyeken; számos nagylélegzetű kompozíción örökítették meg a festők és nemkülönben a textil­­művészek a közeli és a távoli múlt sorsfordító fontossággal bíró eseményeit, az ország törté­nelmében kiemelkedő szerepet játszó személyiségeket. A történelemből­­ merített té­mák pártos szellemű ábrázolá­sával a művészek nem kis mér­tékben járultak hozzá a széles népi tömegek tudati nevelésé­nek ügyéhez, az olyanfajta ál­lampolgári öntudat kialakításá­hoz és ébrentartásához, mely nélkülözhetetlen eleme a sokol­dalúan fejlett szocialista társa­dalom kiteljesítésén munkálkodó mai ember erkölcsi-etikai profil­jának. Noha jelenünk megvaló­sításait, ipargazdasági vívmá­nyainkat, mai életkörülményein­ket és életeszményeinket számos maradandó értékű műben örökí­tették meg a művészek az elmúlt öt esztendő folyamán, a törté­nelmi tematika kiemelésével, az ilyen témájú művekből kialakí­tott országos kiállítással is mél­tóképpen képviseli magát az or­szág művésztársadalma a nyil­vánosság előtt ezekben a na­pokban, amikor a politikai neve­lés és a szocialista kultúra kong­resszusa áll a közérdeklődés homlokterében. Egyrészt azért, mert az öt év termése, mégha csupán legjavát kísérelnénk meg összeválogatni, oly gazdag, hogy egyetlen kiállításba össze­foglalni reménytelen vállalkozás, másrészt pedig — mint ez a tár­lat fényesen bizonyítja — a mai romániai művészet élgárdájához tartozó művészek, kivétel nélkül, ebben a témakörben is bizonyí­tottak. Rendkívül örvendetes tény, hogy évjáratra való tekin­tet nélkül, függetlenül attól, hogy az ország mely részén élnek és dolgoznak, a román, magyar, német és más nemzetiségű fes­tők és szobrászok egyaránt be­kapcsolódtak ebbe a munkába. Ezáltal a stiláris változatosság a legteljesebben érvényesülhet, a külsődleges, bármiféle uniformi­­zálódásnak nyoma sincs, a mű­vek meggyőző ereje sokrétűen nyilatkozik meg. Mintegy magától kínálkozott az a rendezői koncepció, amely sajátos vonást kölcsönzött ennek a tárlatnak, s amely éppen az utóbb említett jellegzetességet domborította ki: arról van szó, hogy ezúttal együvé csoportosí­tották egy-egy esemény vagy történelmi személyiség ábrázolá­sait, függetlenül attól, hogy mi­lyen műfajban valósultak meg. Festményekből és szobrokból, olykor grafikai művekből, sőt köztéren véglegesen elhelyezett szobrokból helyszínen készített fényképfelvételekből — kisebb kiállítások alakultak ki a tárlat egészén belül. A mai román szobrászat egyik legtekintélyesebb mesterének, Ion Jaleanak pártunk főtitkárá­ról, szocialista köztársaságunk elnökéről, Nicolae Ceausescu elvtársról mintázott portréja nyit­ja meg a történelmi retrospektí­­vát, amely a legrégebbi koroktól napjainkig a nemzeti történelem egészét kívánja átfogni. A dák, illetve a dák-római korszakot két reprezentatív mű idézi fel többek között, Jalea mester Decebal lovasszobra, mely Déván áll, mint a gipsz makett mögött elhelyezett fény­kép­pannő is tanúsítja — és Vladimir Petran hatalmas mére­tű flokiszőnyege: A román nép ki­alakulása. Gheorghe Labin — számos olajkompozícióját láthat­tuk egyébként ezen a kiállítá­son — Ovidius Tomisban címmel e tengerparti római kolónia éle­tét elevenítette fel. Gavril Co­­valschi Dragos legendájához ké­szített lovasszobor makettet: megjelent Trajánusz császár, Vlaicu Vodă, Neagoe Basarab, Vlad Tepes, Matéi Basarab, Mir­­cea cel Bátrin képmása és Mo­nica Moisescu faliszőnyegén — a rovinei­ csata képe; ugyanitt kapott helyet Szobotka András Dálnokra készített Dózsa szob­rának fényképmása. Festmények, szobrok és grafi­kai munkák egész sora idézte a román történelem nagy uralko­dói, Stefan cel Mare és Mihai Viteazul alakját, a Vaslui kör­nyéki csata hős fejedelmét Mir­­cea Stefanescu impozáns lovas­­szobra és Eftimie Birleanu álló figurája ünnepli méltóképpen, viszontláthattuk Marius Butunoiu Kolozsvár-Napocán felállítandó Mihai Viteazul emlékművének a lovasfiguráját és a hozzáterve­zett domborműi makettjét is. A festmények közül kiemelnénk Mara Constantin, Constantin Pi­liuja, Traian Bredean és Zemlé­­nyi Csaba kompozícióit. 1848 és 1877, az újkori román történelem két nagy mérföldköve természetesen kimagaslóan van jelen a kiállításon. Kivált a fes­tők alkottak jelentős kompozí­ciókat, feltűntek a csatajelene­tek is mindkét témakörben — Covaliu Bredut és Constantin Piliuta műveire kellett különös­képpen felfigyelnünk Úgy tűnik többek között ez a két festő is programszerűen foglalkozik az ilyen témákkal. Mihai Rusu, Ion Stendl, Andrássy Zoltán és má­sok a történelmi nevezetességű mozzanatok megelevenítésére vállalkoztak. A negyvennyolcas hősöknek szentelt szobrok kö­zött, Balcescu, Eftimie Murgu mellett, megjelent Petőfi alakja (Márkos András Székelykeresztú­­ron felállított munkája). A nagy társadalmi megmozdu­lások sorában a Fiorin-Cloșca- Crisan felkelés, a Tudor Vladimi­­rescu vezette forradalmi mozga­lom, az 1907-es parasztfelkelés — és szerves folytatás­ként a ha-­­zai munkásmozgalom történeté­nek nagy csatája, az 1933-as sztrájkok sorozata nyert sokrétű megörökítést az utóbbi öt évben — Kovács Zoltán Vasutassztrájk című kompozíciója, Ion Pacea, Petre Abrudan, Cornelia Ionescu és mások művei idézik fel ezeket az eseményeket. Szász Dorián a munkásosztály harcosainak a portréit foglalta szerves kompozíciós keretbe, Groza Nicolae a kommunista párt megalakulásának nagy pil­lanatát örökítette meg impo­záns méretű faliszőnyegen. A teljes és végérvényes társa­dalmi és nemzeti felszabadulást meghozó nagy történelmi esemé­nyek ábrázolásai zárják ezt a történelmi retrospektívát. Ale­xandra Ciucurencu, Spiru Chin­­tila és mások festményei mellett a hősi emlékművek hosszú sorát kellene itt fölsorolnunk, melyek között eredeti elképzelésével e­­melkedik ki Vida Géza mózes­­falvi partizánemlékműve és nagykárolyi katonai emlékműve, továbbá Milos Cristea, E. Vitroel, és Ion Munteanu paulisi hősi emlékműve. Mezei József A POLITIKAI NEVELÉS ÉS A SZOCIALISTA KULTÚRA KONGRESSZUSÁNAK ELŐKÉSZÜLETEI JEGYIBEN

Next