Előre, 1976. július (30. évfolyam, 8903-8929. szám)

1976-07-01 / 8903. szám

ELŐRE - 1976. július 1. NICOLAE CEAUSESCU EL­VT­ARS BESZÉDE az európai kommunista és munkáspártok konferenciáján (Folytatás az 1. oldalról) laknak, s tevékenységük e két oldala egymástól elválasztha­tatlan egységet alkot. Az európai és a nemzetközi politikai élet jelenlegi körül­ményei között a leszerelésért, főleg pedig a nukleáris lesze­relésért folytatott harc a leg­főbb kötelessége a kommu­nistáknak, az összes haladó, antiimperialista erőknek. Egy pillanatra sem feledhetjük el, hogy kontinensünkön van összevonva a katonai erők és a korszerű fegyverek, bele­értve a nukleáris fegyvereket is, leghatalmasabb arzenálja, amelyet a történelem valaha is ismert, hogy az összeuró­pai konferencián részt vett ál­lamok katonai költségvetései teszik ki a földkerekség ka­tonai összkiadásainak több mint 80 százalékát, ami óriási teherként nehezedik a népek vállára, súlyosan és állandóan fenyegeti az egész emberiség békéjét, függetlenségét és éle­tét. Figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy, sajnos, az enyhülés útján elért eredmé­nyek még alighogy mutatkoz­nak. A világon még hatalmas erők vannak, amelyek ve­szélybe sodorhatják az enyhü­lési folyamatot, a népek bé­kéjét és biztonságát. Tovább­ra is fennáll, sőt, még fokozó­dik is az államok közötti bi­zalmatlanság, s ez újabb aka­dályokat gördít a reális biz­tonság megvalósításának útjá­ba. Európában szembenáll a két katonai tömb, s fennállá­suk fokozza a bizalmatlansá­got, fenntartja az új háború veszélyét. Ezért, véleményünk szerint nem lehet beszélni a bizton­ság megvalósításáról Európá­ban, valamint az egész vilá­gon mindaddig, míg nem té­rünk át határozottan a lesze­relésre és elsősorban a nuk­leáris leszerelésre. A fennálló helyzetből kiindulva, a Ro­mán Kommunista Párt megál­lapítja, hogy fokozni kell az összes népek erőfeszítéseit, hogy minél gyorsabban áttér­hessünk a katonai készültség­csökkentés és a leszerelés konkrét intézkedéseire. Úgy­szintén teljes elszántsággal kell munkálkodnunk, hogy egyidejűleg megszüntessék a két katonai tömböt — a NATO-t és a Varsói Szerző­dést —, hogy visszavonják az idegen csapatokat más álla­mok területéről, megszüntes­sék a katonai támaszpontokat, csökkentsék a katonai kiadá­sokat és költségvetéseket, csökkentsék a nemzeti csapa­tokat és fegyverzeteket, s egy­ben más intézkedéseket való­sítsanak meg ebben az irány­ban. Egyre erőteljesebben érző­dik annak szükségessége, hogy megfelelő garanciákat tartalmazó egyezményeket kössenek, amelyek ténylege­sen az erőszak felhasználásá­nak vagy az erőszakkal való fenyegetőzésnek a megszünte­téséhez vezessenek, teljes bi­zonyosságot nyújtva az összes népeknek abban a tekintet­ben, hogy nem lesznek semmi­féle külső agresszió vagy be­avatkozás áldozatai, függetle­nül attól, hogy az milyen ürüggyel vagy milyen formá­ban történne. Nyilvánvaló, hogy a népek közötti bizalom fejlődése csakis a konkrét tet­tek, az ebben az irányban el­fogadott gyakorlati intézkedé­sek eredménye lehet. Vélemé­nyünk szerint a kommunis­tákra az az elsőrendű fontos­ságú kötelezettség hárul, hogy mindent megtegyenek a lesze­relés megvalósításáért és az összes európai államok közötti bizalom légkörének a megho­nosításáért, a biztonság, az együttműködés és a béke fel­építéséért kontinensünkön. Ugyanakkor az élet megkö­veteli, hogy határozottabban munkálkodjunk a szabad, megkülönböztetések vagy po­litikai feltételek nélküli kap­csolatok fejlesztésén, valamint a kontinensünk összes népei közötti műszaki-tudományos együttműködés bővítésén. Szá­mos közös érdekű probléma van, amelyet meg kell olda­nunk, mint például a szállítás, az energia, a víz, a szennyező­dés kérdése és más problé­mák. Románia megfelelő figyel­met szentel a humanitárius kérdéseknek, a kulturális-mű­vészeti és más jellegű cserék­nek is. Abból indulunk ki, hogy jobb munka- és életkö­rülményeket kell biztosítani az összes lakosoknak, vala­mint azoknak, akik más or­szágokban kénytelenek dol­gozni. Egyben úgy véljük, hogy a kulturális-művészeti cseréknek a kölcsönös jobb megismeréshez a népek kö­zötti közeledéshez kell vezet­niük és semmilyen formában nem szabad megengednünk a fasiszta, fajüldöző propagan­dát, az olyan úgynevezett kulturális termékeket, ame­lyek a züllöttséget, az erősza­kot propagálják és amelyek súlyos erkölcsi károkat okoz­nak a népeknek, főleg a fiata­loknak. A kommunisták, a de­mokratikus, a haladó erők, maguk a népek érdekeltek abban, hogy a művészet és a kultúra a barátságot, a békét és az együttműködést szol­gálja, egy jobb és igazságo­sabb világ megteremtését szolgálja. Az európai biztonság kere­tében különleges figyelmet szentelünk a Balkán-országok közötti új, együttműködési és jószomszédi kapcsolatok meg­teremtésének, hogy ezt az öve­zetet — mint egyébként Eu­rópa és a többi kontinens más övezeteit is — a béke és a bé­kés együttműködés térségévé változtassuk. Határozottan sík­­raszállunk a ciprusi helyzet politikai megoldásáért eme állam függetlensége és szuve­renitása megőrzésének, a két közösség békés egymás mellett élésének szellemében. Kiin­dulva az európai országok és a mediterrán övezet többi or­szágai közötti szoros egymásra utaltságból, állást foglalunk a­­mellett, hogy ezt a tengert — akárcsak a többi tengert — változtassák a béke és az együttműködés tengerévé. Egyben úgy véljük, hogy az európai népek életbevágóan érdekeltek a közép-keleti tar­tós és igazságos béke minél gyorsabb megvalósításában, a­­mely béke nyomán Izrael visz­­szavonul az 1967-es háború következtében elfoglalt arab területekről, megoldódik a Pa­lesztinai kérdés, beleértve egy független Palesztinai állam lé­tesítését is, biztosítják az öve­zet összes államainak integri­tását és függetlenségét. Aktívan támogatjuk azt a harcot, amelyet az afrikai né­pek vívnak a gyarmati ura­lom teljes megszüntetéséért, főleg a rhodesiai és a namí­­biai népek harcát. Teljes ha­tározottsággal elítéljük a dél­afrikai fajüldöző rezsim által kibontakoztatott véres meg­torlásokat és úgy véljük, fo­kozni kell a harcot, hogy gyö­keresen véget vessünk ennek a gyűlöletes rezsimnek, bizto­sítsuk az összes afrikai népek teljes függetlenségét. Kontinensünk összes kom­munista- és munkáspártjai, az összes európai népek be­csületbeli kötelességének te­kintjük, hogy elszántan csele­kedjenek a kolonializmus és a neokolonializmus teljes fel­számolásáért, a világ összes népei független gazdasági és társadalmi haladásáért. Bizto­sítani kell, sokkal fokozottab­ban mint valaha, a feltétele­ket az összes nemzetek teljes érvényesüléséhez, akadályta­lan megnyilvánulásukhoz a nemzetközi életben, és aktív, egyenjogú részvételükhöz a mai világ nagy problémáinak megoldásában. A jelenkor egyik létfontos­ságú problémája az elmara­dottságnak, a világ gazdag és szegény országokra való meg­oszlásának — az imperialista, kolonialista és neokolonialista politika eredményének — a felszámolása, egy új gazdasági világrend megvalósítása. A Román Kommunista Párt, a szocialista Románia minden­ben szolidáris a fejlődő orszá­gok harcával, mivel úgy véli, hogy napjaink parancsoló kö­vetelménye megfelelő megol­dásokat találni minél gyor­sabb gazdasági-társadalmi haladásuk érdekében, az összes államok közötti mél­tányos kapcsolatok megte­remtése érdekében. Való­ban úgy vélekedhetünk, hogy az elmaradottság felszá­molásáért, a nemzetközi élet­ben fennálló gazdasági és poli­tikai egyenlőtlenség megszün­tetéséért folyó harc világmé­retű megnyilvánulása az osz­tályharcnak. Tény az, hogy az elmaradott országok gyors ha­ladásának megvalósítása nél­kül, az államok közötti szint­­különbségek és egyenlőtlen­ségek, a Földünk lakosságá­nak nagy részét sújtó éhínség és nyomor felszámolása nél­kül, méltányosságon alapuló új nemzetközi gazdasági rend megteremtése nélkül nem be­szélhetünk tartós békéről bolygónkon. Szem előtt tartva azt a tényt, hogy Európában vannak gazdaságilag fejlett országok, amelyek gyarmati uralmat gyakoroltak, s így er­kölcsi kötelezettségük hozzá­járulni az elmaradottság fel­számolásához, kontinensünk kommunista pártjainak egyik nagy fontosságú feladata fel­lépni, támogatni az elmara­dott államok gazdasági-társa­dalmi haladásának a meg­gyorsítását. Véleményünk sze­rint ez magas rendű megtisz­telő és becsületbeli kötelessége az európai kommunistáknak. Szükségesnek tartjuk, hogy munkálkodjunk a nemzetközi kapcsolatok fokozottabb de­mokratizálásáért, az Egyesült Nemzetek Szervezete és más nemzetközi szervezetek szere­pének erősítéséért, amelyek megfelelő szervezeti keretet nyújtanak ahhoz, hogy vala­mennyi állam — függetlenül nagyságától vagy társadalmi rendszerétől — aktívan részt vegyen az emberiséget fog­lalkoztató nagy horderejű problémák megoldásában. Na­gyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a kis és a közepes államok egyenlő jogokkal részt vegyenek a nemzetközi jellegű szervezetek tevékeny­ségében, az egész nemzetközi életben. Ugyanennek keretében úgy­szintén nagyra értékeljük az el nem kötelezettek mozgal­mának fontos szerepét a nem­zetközi élet demokratizálásá­ban. Néhány problémára utal­tam, amelyek a Román Kom­munista Párt véleménye sze­rint rendkívül nagy jelentő­ségűek a nemzetközi politikai élet megjavulása szempontjá­ból, és amelyekre megítélé­sünk szerint, állandó figyel­met kell fordítaniuk a kom­munista és munkáspártoknak. A rájuk háruló nagyszerű történelmi küldetés véghez­vitele megköveteli a kommu­nistáktól, sokkal inkább mint valaha, hogy legyenek az első sorokban abban a harc­ban, amelynek célja a nem­zetközi problémák békés, de­mokratikus megoldása, a tel­jes jogegyenlőség, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, a bel­­ügyekbe való be nem avat­kozás, az erőszak és az erő­szakkal való fenyegetés mel­lőzése elveinek valóra váltá­sa az államok közötti kapcso­latokban, minden nép ama jogának tiszteletben tartása, hogy ura lehessen nemzeti kincseinek, sorsának, saját akaratának megfelelően, min­den külső beavatkozás nélkül szervezhesse meg életét. Mi, román kommunisták abból az elgondolásból indu­lunk ki, hogy minden párt közvetlenül felel saját mun­kásosztálya és népe előtt, és hogy eleget téve ennek a fe­lelősségnek, egyben teljesíti egyik nagy internacionalista kötelességét is. Pártunk véle­ménye szerint a forradalmi hazafiság, a saját nép iránti szeretet, létérdekeinek meg­védése a kommunisták alap­vető, meghatározó jellemvo­nása. Figyelembe véve azt, hogy korunkban számos nép alakult és alakul független, önálló nemzetté, hogy magá­ban Európában, ahol fejlett nemzetek vannak, a szuvere­nitás megvédése a haladó társadalmi erők, a népek rendkívül fontos ügye, hogy a szocialista országokban a nemzet az intenzív felvirág­zás folyamatán megy át, új, magasabbrendű jellegeket ölt, nyilvánvaló, hogy a nemzet szerepe távolról sem csök­kent, hogy a nemzet hosszú időszakra alapvető fontosságú szerepet tölt be az emberi társadalom életében. Ezért pártjaink egyik legfőbb köte­lessége, minden nép szabad­ságának és függetlenségének megőrzése, minden nemzet ama jogának tiszteletben tar­tása, hogy önállóan fejlőd­hessen a haladás és a felvi­rágzás útján. Egy párt ama törekvése, hogy megvédi a munkásosztály és saját népe érdekeit, semmiképpen sem tekinthető nemzeti szűkkeblű­­ségnek, olyan magatartásnak, amely gyengíti a nemzetközi szolidaritást. Maga a nem­zetközi szolidaritás fogalma nem képzelhető el másképp, csakis szerves összefüggésben a minden egyes ország mun­kásosztálya érdekeinek, min­den nép nemzeti érdekeinek, minden nemzet függetlensé­gének és szuverenitásának megvédéséért vívott harccal. Véleményünk szerint a kommunista pártok nemzeti kötelességei és nemzetközi szolidaritási kötelességei kö­zött teljes dialektikus egység áll fenn, minthogy azok köl­csönösen feltételezik egymást. Az internacionalista szoli­daritás fogalmát a világban végbement hatalmas forra­dalmi változásokkal összefüg­gésben szemléljük, s így ez egyaránt magában foglalja a szocialista országok, a kom­munista és munkáspártok, a munkásosztály egységét, vala­mint a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatását, a harcot az imperializmus, a kolonializmus és a neokolo­nializmus ellen, a gyengén­­fejlettség ellen, egy új gaz­dasági világrend megteremté­séért, a leszerelés megvalósí­tásáért, a harcot minden nép ama jogának a tiszteletben tartásáért, hogy ura legyen sorsának. Bízvást állíthatjuk, hogy az internacionalizmus fogalma napjainkban feltéte­lezi az aktív közreműködést a mai világ összes bonyolult kérdéseinek demokratikus, minden nép érdekeinek meg­felelő megoldásában, vala­mint a harcos szolidaritás e­­rősítését az összes haladó, antiimperialista erőkkel, min­den nemzet érdekeinek figye­lembe vételét és megóvását, s ezen az alapon a szocializ­mus, a társadalmi haladás és a béke általános érdekeinek szolgálatát. A Román Kommunista Párt állást foglal és küzd a kapcsolatok széles körű fej­lesztéséért valamennyi kom­munista és munkáspárttal, a marxizmus-leninizmus, a tel­jes egyenlőség elvei alapján, minden párt ama jogának tiszteletben­­ tartása alapján, hogy önállóan dolgozza ki politikai vonalát, forradalmi stratégiáját és taktikáját, a konkrét feltételeknek megfe­lelően, amelyek között tevé­kenységét kifejti. Minthogy a pártok változa­tos feltételek között fejtik ki tevékenységüket, valamint annak következtében, hogy értelmezni kell a világ társa­dalmi fejlődésének új realitá­sait, lehetséges, hogy a kom­munista és munkásmozgalom­ban különböző nézetek me­rülnek fel. Magától értetődő, hogy ezeket elvszerűen meg kell vitatni, tiszteletben tart­va mások véleményét, s el­kerülve más pártok politiká­jának bármilyen bírálatát, vagy megbélyegzését, bármi­lyen akciót, ami árthat a kommunista és munkáspártok közötti egység, együttműködés és szolidaritás ügyének. Abból a tényből indulunk ki, hogy az új történelmi szakaszban, amikor a kom­munista és munkáspártok számos országban kormány­pártokká lettek, más orszá­gokban pedig a nemzeti élet­ben egyre fontosabb szerepet játszó hatalmas politikai erők­ké váltak, inkább mint bár­mikor nincs lehetőség és szük­ség egy nemzetközi központ­ra. Úgy véljük, hogy a kom­munista és munkásmozgalom szolidaritását, együttműködé­sét, egységét minden egyes párt függetlenségének tiszte­letben tartására kell alapoz­ni, kizárva bármilyen beavat­kozást más pártok ügyeibe. Egy ilyen új típusú egység kétségtelenül minden szem­pontból magasabbrendű lesz, és biztosítja a teljes szolidari­tást a társadalmi haladásért, az európai és az egyetemes biztonságért és békéért vívott harcban.­­ Tisztelt elvtársak! A forradalmi harc fejlesz­tése állandó és tartós kapcso­latokat követel a kommunis­ták között, az egész világ for­radalmi erői között. Ezeknek a kapcsolatoknak azonban szabadon, széles körű véle­ménycsere keretében kell megvalósulniuk, anélkül, hogy valamely pártra rá akarnának kényszeríteni egy bizonyos né­zetet. Állandóan szem előtt kell tartanunk azt, hogy a tu­dományos szocializmus nem egyszer s mindenkorra kidolgo­zott dogma, hanem olyan for­radalmi felfogás, amely szün­telenül fejlődik a tudomány, az emberi megismerés vív­mányainak eredményeként, a forradalmi harc és a társa­dalmi gyakorlat gyümölcse­ként. Minden párt hozzájárul a marxizmus-leninizmus for­radalmi kincsestárának szün­telen gazdagításához újabb tézisekkel, újabb tapasztala­tokkal, amelyek az egész vi­lág forradalmárainak közös kincsévé válnak. Vélemé­nyünk szerint a kommunis­táknak, a történelmi és dia­lektikus materializmus felfo­gásától vezéreltetve, köteles­ségük szüntelenül az első so­rokban lenni abban a harc­ban, amelynek célja leküz­deni mindazt ami régi és el­avult, előmozdítani az újat mind az elméletben, mind a forradalmi gyakorlatban, elő­mozdítani az új társadalmi rend építését. A Román Kom­munista Párt a jövőben is maradéktalanul teljesíti köte­lességét mint a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom aktív osztaga és hajt­­hatatlanul küzd az együttmű­ködés és a szolidaritás meg­szilárdításáért Európa és az egész világ összes kommu­nista és munkáspártjaival. Ugyanakkor szükségesnek véljük, hogy munkálkodjunk a kapcsolatok fejlesztéséért a szocialista és szociáldemok­rata pártokkal, az egység megszilárdításáért és, mond­hatnám, egy igazi történelmi megbékélésért a kommunis­ták és a szocialisták között, megteremtve ily módon a fel­tételeket a közös harc folyta­tásához. Ez, véleményünk sze­rint, objektív követelménye a mai fejlődésnek, a szocia­lizmus és a béke világgyőzel­mének. Úgyszintén a mai élet parancsoló követelménye az együttműködés megszilárdí­tása a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, a fejlődő or­szágok haladó pártjaival, az összes demokratikus pártok­kal és szervezetekkel, az egész világ antiimperialista erőivel. Az európai biztonságért és békéért vívott harcban egye­síteni kell az összes erőket, a dolgozók tömegeit vallási hit­re vagy filozófiai felfogásra való tekintet nélkül. A Román Kommunista Párt abból az el­gondolásból indul ki, hogy a biztonság és a béke csak ak­kor valósítható meg Európá­ban és az egész világon, ha a népek fokozzák erőfeszítései­ket, tudatában lévén annak, hogy fel tudják számolni a mai negatív állapotokat, ki­kényszeríthetik a tartós békét, biztosíthatják az igazságosabb és jobb világ felépítését Földünkön. A Román Kommunista Párt kifejezi mély meggyőződését, hogy a kommunista és mun­káspártok, a tö­bbi forradalmi, demokratikus pártok és erők, maguk a népek egyre el­­szántabban cselekednek, hogy valóra váltsák az államoknak az európai biztonságra és együttműködésre vonatkozó határozatait és kötelezettség­vállalásait, teljesítve ily mó­don az emberi civilizáció jö­vője iránti alapvető köteles­ségüket. Végül kifejezem a Német­­országi Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának kö­­szönetünket a vendéglátásért, amelyben részesülünk, a kon­ferencia munkálatai megszer­vezésének és lebonyolításának biztosításáért. Köszönöm a figyelmet. Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke június 29-én találkozott Joszip Broz Tito elvtárssal, Jugoszlávia Szocia­lista Szövetségi Köztársaság elnökével, a Jugoszláviai Kom­munisták Szövetsége elnökével. A találkozón részt vettek a következő elvtársak: Emil Bo­bu, az RKP KB Politikai Vég­rehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára, Dumitru Popescu, az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottságának tagja, a KB titkára, Stefan Andrei, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára, Stefan Voicu, az RKP KB tagja, Vasile , Sandru,­ az RKP KB osztályvezető-helyet­tese. Jugoszláv részről részt vettek a következő elvtársak: Sztane Dolanc, a JKSZ KB Elnöksége Végrehajtó Bizottságának titká­ra. Petar Sztambolics, a JKSZ KB Elnökségének tagja. Branko Mikulics, a JKSZ KB Elnöksé­gének tagja és Alekszandr Grlicskov, a JKSZ KB Elnök­sége Végrehajtó Bizottságának titkára. A megbeszélés során véle­ménycserét folytattak a nem­zetközi helyzetnek, a kommu­nista és munkásmozgalomnak a konferencia napirendjével ös­­­szefüggő kérdéseiről., Nicolae Ceausescu elvtárs és Joszip Broz Tito elvtárs meg­elégedéssel állapította meg, hogy a román—jugoszláv kap­csolatok lendületesen fejlődnek, s kinyilvánították elhatározá­sukat, hogy továbbra is mun­kálkodni fognak a Román Kom­munista Párt és a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége bará­ti kapcsolatainak elmélyítéséért, a Románia Szocialista Köztár­saság és Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti politikai, gazdasági, műszaki­tudományos és kulturális e­­gyüttműködés kiszélesítéséért, mindkét nép érdekében, a bé­ke, a demokrácia és a nemze­tek közötti megértés ügye ér­dekében. A találkozó a meleg barátság és szívélyesség légkörében folyt le. 3 NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS TALÁLKOZOTT Joszip Broz Tito elvtárssal Enrico Berlinguer elvtárssal Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára június 29-én találkozott Enrico Berlinguer elvtárssal, az Olasz Kommunista Párt főtitká­rával. A találkozón részt vett Emil Bobu elvtárs, az RKP KB Po­litikai Végrehajtó Bizottságá­nak tagja, a KB titkára, Du­mitru Popescu elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizott­ságának tagja, a KB titkára, Stefan Andrei elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizott­ságának póttagja, a KB titkára. Olasz részről részt vettek a következő elvtársak: Giancarlo Paretta, az Olasz KP Igazga­tóságának és Titkárságának tagja. Sergio Segre és Luca Pa­­volini, az Olasz KP KB tagjai. Nicolae­ Che­aulescu elvtárs me­,­legen gratulált az Olasz Kom­munista Párt nagy választási győzelméhez. Enrico Berlinguer elvtárs megköszönte a gratulá­ciót és kifejezte egyben háláját azért a táviratért, amelyet Nicolae Ceausescu elvtárs nyomban a választások után küldött. A két­­ párt­ közötti kapcsola­tokat jellemző meleg barátság és szívélyesség légkörében vé­leménycserére került sor a Ro­mán Kommunista Párt és az Olasz Kommunista Párt tevé­kenységéről, valamint a kom­munista és munkásmozgalom­nak a jelenlegi konferenciával kapcsolatos kérdéseiről. Úgyszintén áttekintették az RKP és az OKP közötti együtt­működés fejlesztésére vonatko­zó kérdéseket a két ország és nép közötti kapcsolatok meg­szilárdítása, a béke, a demok­rácia és a haladás ügye érde­kében. Todor Zsivkov elvtárssal Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke kedden ta­lálkozott Todor Zsivkov elv­társsal, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával, Bulgária Nép­­köztársaság Államtanácsának elnökével. Ez alkalomból eszmecserét folytattak a nemzetközi hely­zetről, a kommunista és mun­kásmozgalomról és más közös érdekű kérdésekről. Nicolae Ceausescu és Todor Zsivkov elvtárs nagy elisme­réssel nyilatkozott a Román Kommunista Párt és a Bolgár Kommunista Párt közötti, a két testvéri szocialista ország kö­zötti szoros kapcsolatok gyü­mölcsöző fejlődéséről. Megál­lapodtak újabb lépésekben a román—bolgár együttműködés további kiszélesítésére és elmé­lyítésére minden tevékenységi területen, a két nép javára, a szocializmus általános ügye és a béke javára. A találkozó a meleg barát­ság elvtársi légkörében zaj­lott le. Santiago Carrillo elvtárssal Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára június 29-én, kedden találkozott Santiago Carrillo elvtárssal, a Spanyolországi Kommunista Párt főtitkárával. A találkozón véleménycserét folytattak kölcsönös érdekű kérdésekről és leszögezték kö­­­zös elhatározásukat, hogy fej­lesztik a Román Kommunista Párt és a Spanyolországi Kom­munista Párt közötti hagyomá­nyos baráti kapcsolatokat és testvéri szolidaritást. A találkozó rendkívül szívé­lyes légkörben, a Román Kom­munista Párt és a Spanyolor­szági Kommunista Párt közötti, a két­ párt vezetői közötti tisz­teleten és barátságon alapuló kapcsolatok szellemében folyt le.

Next