Előre, 1976. december (30. évfolyam, 9033-9059. szám)

1976-12-23 / 9052. szám

2. ---------- Az olvasó fóruma A munkaszervezés helyességéről tanúskodnak a szatmári Unió vállalat VIII-as részlegének legutóbbi eredményei. Be­vezették ugyanis a két mű­szakos munkaidőt, amit az egyre növekvő tervfeladatok, a bővülő létszám, s az ennek következtében „szűkülő“ ja­vításokhoz szükséges hely tet­te egyre indokoltabbá. Ez­­idáig a részlegen csak a fém­forgácsolók és egyes berende­zések karbantartói dolgoztak három műszakban, mások csak egyben. A lakatos javító­csoport és a revíziós brigád ez alatt a néhány nap alatt elért eredményei a szervezési módosítás helyességéről győz­nek meg, arról, hogy a rész­leg vezetősége mindig idejé­ben ismeri fel a változtatás szükségességét. LUKÁCS LAJOS Szatmár Törvényismertetés Közismert tény, hogy az or­szág törvényeit mindenkinek ismernie kell. Ezért fontos követelmény az újonnan meg­jelent törvények, határozatok feldolgozása-ismertetése a tö­megek soraiban. Ismerjük meg törvényeinket jelszóval a máramarosszigeti egyesített kórházban nagy hangsúlyt fektetnek e fontos problémá­ra. Először is a kórház köz­pontjában egy ízlésesen elké­szített faliújság áll Jogi ka­lauz címmel. Itt rendszeresen kifüggesztik a megjelent tör­vényeket vagy törvénykivo­natokat, határozatokat. Ugyan­akkor a faliújság felhívja a személyzet figyelmét, hogy ezeket a törvényeket az ér­deklődök beszerezhetik Gher­­hes Vasile adminisztrátornál. Most arra törekednek, hogy minden gyógykezelési részleg folyosóján függesszék ki a leg­fontosabb törvényeket, amik megjelentek a sajtóban vagy a Hivatalos Közlönyben. En­nek két előnye is van: nem­csak a személyzet és a bete­gek, de a beteglátogatók is tudomást szereznek a törvé­nyekről. RÁCZ MIKLÓS Máramarossziget Azok érdekében, akik sokat utaznak Oklánd fontos központ az autóbuszutak szempontjából, ezért tudják annyira értékelni a sokat utazók a mindig for­ró kávéval „váró“ cukrászdát, illetve a róluk gondoskodó Máthé Julianna felelőst. Min­dig tart tejet, vajat, túróféle­ségeket, hogy a túl korán in­dulók ehessenek útközben. A kiszolgálás is mindig kifogás­talan ebben az egységben. Az oklándi falatozó (italmérés) már nem ilyen jól ellátott. Csak konzervféleségeket lehet kapni az italok mellé, ezzel szemben a homoródkarácsony­­falvi bodegának a felelőse, Barabás Ferencné igyekszik mindig változatos ételfélesé­geket tartani, sőt itt mititejt is igen gyakran sütnek. Az autóbusz várótermek sem egy­formák mindenütt: a homo­ródkarácsony­falvi várótermet például állandóan fűtik, az mtsz vezetősége gondoskodik arról, hogy az utasoknak meg­legyen minden kényelmük. MILLIN JÁNOS Homoródkarácsonyfalva Az illetékesé a szó SZŰK JÓZSEF, Vámfalu, Szat­már megye. A szatmári villamos­­sági vállalat a transzformátor ki­cseréléséről­­ értesít, így tehát megoldódott a kérdés KISS KÁROLY, Szentdomokos, Hargita megye. A marosvásárhe­lyi villamossági vállalat, felsorol­va az 1974 óta végzett, a meg­felelő feszültség biztosítását szol­gáló munkálatokat, megemlíti, hogy az ebben a hónapban vég­zendő munkák biztosítani hiva­tottak a község határán belüli áramfogyasztók számára a meg­felelő feszültség­szintet. Ilyen munkákra a következő évben is sor kerül. SZŐKE JÓZSEF, SZTOJKA TA­­MÁS, Kászonaltíz, Hargita me­gye. A november 12-én megje­lent észrevételeikre válaszolva a marosvásárhelyi villamossági vál­lalat az érvényben lévő rendel­kezések értelmében járt el, ami­kor felfüggesztette az utcai kör­ték használatát. Jakabfalván a hálózatban előállt hiba miatt ég­tek a villanyok, amiről a községi néptanácsnak — a megegyezés értelmében — értesítenie kellett volna a villamossági vállalatot. Az önök figyelmeztetése nyomán a hibát kijavították. DEÁK LÁSZLÓ, Cofalva, Ko­­vászna megye. A brassói villa­mossági vállalat észrevételeit megalapozottaknak tartja. 1976 november 29-én az összekötő vezetéket a hálózathoz kapcsol­ták. SIMON JOLÁN: Csíkcsatószeg, Hargita megye. Az mtsz-ek Hargi­ta megyei szövetsége arról érte­sít, hogy kérésére rokkantsági nyugdíját öregségi nyugdíjjá változtatták. CSÜTÖRTÖKI KRÓNIKA Állomási történet Nem tartozom az apró termetű emberkékhez, a minap mégis olyan megpróbáltatás elé állított az „élet“, hogy sóváran mére­gettem a nálamnál magasabbakat, s bizony nem bántam volna, ha 20—30 centivel nagyobbra rugaszkodom egykor. Kénytelen-kelletlen három kemény órát kellett lehúznom a teiusi állomáson. A fűtetlen első osztályú váróterem, a huza­tos csarnok, na és az éhség beüzött az étterembe — gondol­tam, itt kellemesebben elröpül az idő. Első meglepetés : a ven­déglő — ki tudja mióta — önkiszolgáló módszerrel működött. Na, itt aztán ácsoroghatok órákig. Nézem a felhozatalt: egyen­lő a nullával, hiszen ehető ételnek se híre se hamva. Az össze­száradt fasírozott és a gyanús kinézésű halétel mellett azon­ban, hirtelen megjelent egy gőzölgő tányér : paszuly csülökkel. Rácsapok, s már viszem is magammal. Újabb meglepetés : alig érem fel az asztalt, mintha a polcra tettem volna fel, lábujj­hegyre emelkedve kosztolok. Szerencsére nem sokáig, az étel ugyanis ehetetlen. A paszuly fotelen, a csülök pedig nem csü­lök, hanem csont... Úgy döntök, egy kávéval csillapítom éhségemet és mérge­met. Lelkesedésemet azonban gyorsan letörik: kávé csak a szélfújta peronon működő kioszkban kapható. Engedélyt kérek, hogy behozhassam a kávét. A pénztárosnő vállrándítással bele­egyezik. Egy akadály mégiscsak van: a peronon működő kioszk nem működik. Nincs tehát kávé, nem vihetem be az óriások­nak felállított asztalok mellé és persze nem csillapíthatom mérgemet. Azóta némileg megnyugodtam, és szorgalmasan gyakorlato­zom. Reggelenként mezítláb és kesztyű nélkül az udvaron iszom a kávémat, s türelmesen állok az esőben, hogy felnőjek a teiusi állomás asztalaihoz. KISS ZSUZSA December 13. csütörtök IV. évnegyed XII. hónap — 31 nap Az évből eltelt: 358 nap Hátra van még: 8 nap Napkelte: 7.50 Napnyugta: 16.40 Holdkelte: 9.57 Holdnyugta: 20.53 LEHŰLÉS Florica Militaru, a Központi Meteorológiai Intézet szol­gálatos munkatársa jelenti: A következő 24 órában kissé lehűl az idő. Többnyire borús égbolt. A Bánátban és Olté­­niában gyakori esőzés, hava­zás lehetséges, az ország többi megyéjében gyenge havazás várható. Erősödő szél, a Bá­­ nátban és a hegyekben eléri a 60—70 kilométeres óránkénti sebességet. A legalacsonyabb éjszakai hőmérsékleti értékek —8 és —2 fok között változ­nak, Erdély keleti, Moldova északi részein azonban elér­hetik a —20 fokot is. A leg­magasabb nappali hőmérsék­leti értékek Moldovában és Erdély keleti vidékein —5 és —1 fok között, máshol —1 és 5 fok között lesznek. iif CSÜTÖRTÖK: I. műsor: I ; 16.00 Vakációs matiné ; * * 16.30 Orosz nyelvlecke ; 17.00 Telex ; 17.05 Szabad ide­jére ajánljuk ; 17.15 A volán mellett; 17.25 Orvosi taná­csok; 17.35 Jégkorong. A Szov­jetunió—Kanada mérkőzés közvetítése Moszkvából ; 18.35 A művészetekről; 18.55 Jogi kalauz ; 19.20 Ezeregy este ; 19.30 Tévé-híradó ; 20.00 Az ifjúság órája ; 21.00 Reklá­mok ; 21.05 A román operett és előadói; 21.55 Van-e még kérdésük?; 22.40 Tévé-híradó. II. műsor; 20.00 A Rádió-Te­levízió szimfonikus zeneka­rának és kórusának hangver­senye ; 21.15 Telex ; 21.20 Az ismeretlen Bukarest ; 21.35 Dokumentumfilmek; 22.05 Tánc és dal. REMÉNYEN FELÜLI telje­sítményekkel zárták a hazafias munkaévet a Hargita megyei farkaslakiak. A községfejlesz­­tés-szépítés terén elért ered­ményeik a 8 helyiségből álló, orvosi lakással ellátott rende­lő felépítésében (a munkála­tok értékéből mintegy 300 ezer lej hazafias munka), egy át­adott és két átadás előtt álló tömbházlakásban kö­zel 7000 négyzetméter út­építésben, 59 000 négyzetmé­ter utca-, illetve járdajavítás­ban, hidak, átereszek építésé­ben és más közhasznú munká­latokban öltöttek testet. Sum­mázva: az idénre vállalt 1 mil­lió lej értékű munkák helyett annak kétszeresét valósították meg a községlakók. TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐK TANÁCSKOZÁSA A Szocialista Egységfront Braila megyei tanácsának tu­dományos ismeretterjesztő ko­­missziója kezdeményezésére megyei tapasztalatcserére se­reglettek össze a 70 városi és községi tudományos ismeret­­terjesztő komisszió elnökei, a művelődési otthonok igazga­tói, a 40 tudományos­ művelő­dési egyetem lektorai és más szakemberek. A megbeszélésen elhangzott előadások, beszá­molók és értékelők a tudomá­nyos ismeretterjesztés időszerű és főleg gyakorlati kérdéseit taglalták, konkrét támogatást nyújtva e tevékenység továb­bi javításához, tartalmának és formáinak a tökéletesítéséhez. HOSSZABB IDEJE inten­zív régészeti kutatások foly­nak Észak-Moldovában, a Suceava, megyei Ude úti kör­nyékén. A leletekből — kő- és csontszerszámok, cserepek, épületmaradványok — megál­lapították, hogy a település a kőkorszakból származik és la­­kottságának folytonossága ki­mutatható az évszázadok so­rán napjainkig. Az egykori lakóépületek maradványainak tanulmányozásából a régészek megállapították, hogy a hely­beliek foglalkozásai közé tar­tozott a fémfeldolgozás, a szö­vés és a fonás. „ISMERVE és alkalmazva a munkavédelmi normákat, meg­előzzük a baleseteket“ címmel Szebenben tartották meg a na­pokban az országos munkavé­delmi versenyek újabb szaka­szát, ahol 39 megye és a fővá­ros nyertesei találkoztak csak­nem valamennyi iparág képvi­seletében, majd a hat legjobb csoport jutott a döntőbe. Az első ilyen országos verseny teljes sikerrel zárult, s az I. helyet Maros megye képvise­letében a marosvásárhelyi AZOMURES műtrágya kombi­nát három tagú együttese vív­ta ki. A MAROSVÁSÁRHELYI antikvárium új épületbe köl­tözött. A közkedvelt, nagy népszerűségnek örvendő „bön­gészde“, nem egyszerű könyv­­ritkaságok gyűjtőhelye, ma abban az épületben működik, ahol 1866 nyarán megszállt Mihai Eminescu. NAPONTA, reggel nyolctól este nyolcig ötszázan vehetik igénybe a nagyváradi termál­vizes, fedett strandot. Úszó­­tanfolyam is működik itt gyer­mekek és felnőttek részére. A kellemes, meleg vízben 21 nap alatt valószínű, kivétel nélkül mindenki megtanulja az úszás titkait. SZÁZ hektáron telepítettek idén gyümölcsfákat a Buzáu megyei termelőszövetkezetek­ben. Sport A korábbi évek szintjén Az A-osztályú labdarúgó bajnokság őszi idényének margójára Véget ért az A-osztályú lab­darúgó bajnokság őszi idénye. Rövid pihenő után azonban máris megkezdődik a téli ala­pozás, a felkészülés az új idényre. Az idő sürget, a román labdarúgás 1977-ben nagy fel­adatok előtt áll, ki kell har­colnia a VB-selejtezőkön a továbbjutást. Tennivaló akad bőven. Egy év ismét eltelt, s a következtetést maguk a szurkolók levonhatták: az őszi forduló — a szövetség erőfe­szítései ellenére — nem hozta meg a várt színvonalemelke­dést. Itt-ott mutatkozott haladás, de hanyatlás is. A bajnokság színvonala tovább­ra is elmaradt a kívánalmak­tól. A válogatott mérkőzések, a nemzetközi kupameccsek hatványozott mértékben ki­domborították a labdarúgá­sunk élvonalában létező hiá­nyosságokat. Újkeletű jelenségekről nincs szó, a régi hibák jellemezték az idén is a legjobbak vetél­kedőjét. Ezen belül a korsze­rű játékot hiányoltuk legin­kább. A bajnoki mérkőzések zömére a pontvadászat nyom­ta rá bélyegét, s ez kihatott a csapatok felkészültségére is. A klubérdekek kerültek elő­térbe az országos követelmé­nyek helyett. Ez oda vezetett, hogy a játékosok, edzők, klub­vezetők (!) mindent félredob­va csak csapatuk eredményei­re figyeltek, s emiatt a talál­kozók gyenge, sőt olykor ag­gasztóan gyenge szinten mo­zogtak. A korábbi évekkel szemben erőteljesebben dom­borodott ki a játékosok elég­telen erőnléte. Egyszerűen nem bírták azonos iramban végigharcolni a kilencven per­cet. Szaporodott a szabályta­lanságok száma: a játékveze­tők 248 esetben mutatták fel a sárga lapot (a tavalyi őszi szezonban erre 219 eset­ben került sor ...) Az elmúlt idényben a Ste­­aua biztosan nyerte a baj­nokságot, játékával a mezőny fölé emelkedett. Az idén már nincs kiemelkedő együttes a tizennyolcas mezőnyben! A 153 mérkőzésen mindössze 15 vendéggyőzelem született, az egyik héten jól szereplő e­­gyüttesek a következő fordu­lóban vereséget szenvedtek. Az erőviszonyok kiegyensú­lyozottságát a „szoros“ rang­sor jellemzi leginkább, őszi bajnok a Dinamo lett, de négypontos előnye inkább üldözői formaingadozásának tudható be. Nunweiller csa­pata jól kezdte az idényt, ám a Milántól elszenvedett ku­darc után a játékosok lendü­lete megtört, elvesztették önbi­zalmukat. A klub vezetősége joggal hibáztatható azért, hogy több tehetséges játékost a kispadon tartott, így ezek nem tudtak beilleszkedni a csapat játékába, s néhány a­­lapember lesérülése döntően befolyásolta az együttes tel­jesítményét. A bajnok az éllovassal el­lentétben a hajrában talált magára, ezzel magyarázható második helye. Jenei legény­ségének azonban még sokat kell javulnia tavalyi formá­jának eléréséig. Valamivel jobban szerepelt a Craio­­vai U. Tea­cu mester egyelőre kézbentartja csapatát, s nagy erénye, hogy a sorozatos sé­rülések ellenére egységes gár­dát kovácsolt össze. Az elmúlt bajnoksághoz vi­szonyítva kitűnt az UTA, a Jiul és részben a FC Bihor jó hajrája. Az aradiak a kieső zónában tanyáztak a rajt után, azután fokozatosan fel­javultak. Manolache edző sze­rint a siker titka a megfelelő edzésmódszerek alkalmazásá­ban, a játékosok lelki össze­­forrottságában rejlik. A fiata­lok jól beilleszkedtek a csa­patba, itt-ott azonban — első­sorban a széleken — még erő­sítésre van szükség. A Jius komoly „vérátömlesztést“ haj­tott végre a bajnokság elején, ami az idény második felében teremte meg gyümölcsét; az új játékosok hamar beillesz­kedtek és a bányászegyüttes ma már az élmezőnyben sze­repel. A FC Bihorban Kún II. ismét formába lendült, s az együttes lassan kilábal a hul­lámvölgyből. Kevésbé lehetünk elégedet­tek a középmezőny többi csa­pataival. A Temesvári UI — játékosállományát tekintve, legjobb csapatunk! — időn­ként jól játszik, a Sportul stu­­densese teljesen visszaesett, az AS Armata csatársora sem a régi, az együttes a játékosok tudása alapján sokkal többre lehetne képes. A Resicai FCM sokat vesztett félelmetes híré­ből. Otthonában szinte ver­hetetlen, de idegenben a 8:0-ás vereség sem meglepe­tés. .. Az FC Arge?, a Rapid fiatalított, most kezd kialakul­ni csapatuk, Radu II. a vá­logatottba is bedolgozta ma­gát. Régi igazság igazolódott be Pitesti­ en: Dobrin nélkül is megy a csapat! Az újoncok közül a Corvi­nul kezdett jobban, de a Progresul az idény második felében látványosan feljavult, míg a hunyadiak bekerültek a veszélyes zónába. A Galat­i-i FCM-ről annyit: a gyengék között is a leggyengébb. A se­reghajtók táborában nagy harc várható tavasszal. Nagyon kevés fiatal játékos tűnt­ fel a 17 forduló során. A kapusok közül Windt (Resi­cai FCM), Lung (Craiovai U), a hátvédek közül Tilihoi (Cra­iovai U), Barbulescu és Zam­­fir (mindketten FC Argeș), a középpályások és csatárok so­rából pedig Lupau (FC Bi­hor), Radu II. (FC Arge?), Manea II. (Rapid), Socu (Ba­­caul SC), Iorgulescu (Progre­sul), Márton (AS Armata), Burenghin (Corvinul). Ennyi. Summa summárum: épp elég bosszúságot okozott a bajnok­ság őszi idénye a labdarúgás híveinek. A szakszövetség szi­gorú intézkedéseket, lényeges változásokat helyezett kilátás­ba (erről legközelebb), ezek talán meghozzák az annyira óhajtott színvonaljavulást. Legalábbis részben, mert lát­ványos javuláshoz idő kell. KARY ALBERT Jégkorong hírede Hazaérkezett skandináviai tur­néjáról a WB A-csoportjának küzdelmeire készülő válogatot­tunk. Az együttes öt nap lefor­gása alatt négy találkozót ját­szott Norvégiában és Svédor­szágban. December 14-én Osló­ban Norvégia csapata volt válo­gatottunk ellenfele. A hazaiak 8:4 arányú győzelmet arattak. Egy nappal később a visszavá­gón a norvégok újabb 6:5 ará­nyú győzelmet arattak. 17-én Gö­teborgban a svéd Frölunda csa­pata volt jégkorongozóink ellen­fele, amelytől 5:4 arányú vere­séget szenvedtek. Az együttes utolsó mérkőzésén valamivel job­ban játszott a svéd Feuerstadt Karlstaadt csapata ellen, az e­redmény 6:6 arányú döntetlen volt. Végeredményben válogatot­tunk három esetben vereséget szenvedett, egy találkozó döntet­lenül végződött, legjobbjainknak egyszer sem sikerült győzniök.­­ A vereségek ellenére hasz­nosnak bizonyult az egyhetes turné — mondotta Stefan Iones­­cu, a válogatott edzője — alkal­munk nyílt arra, hogy vala­mennyi játékost kipróbáljunk, változtassunk a taktikai elképze­léseken, s elsősorban a véde­lemben megmutatkozó hiányos­ságokat igyekezzük orvosolni. Itt mutatkoztak meg leginkább a hiányosságok. Válogatottunk já­tékán érződött a komoly nem­zetközi találkozók hiánya neves ellenfelekkel szemben. Nagyvo­nalakban már kialakítottuk a tá­madósorokat, a védelemben még több probléma vár megoldásra. Sajnos néhány játékos — Nistor, Miklós, Morar, Morosan — for­máján alul szerepelt, az átlagos­nál jobb teljesítményt Husan, Tureanu, Costea, Ionita és Ius­­tinian nyújtott. A válogatott ke­ret legközelebb február 3-án ül össze, így a 28-án és 29-én sor­­ra kerülő nemzetközi mérkőzések (a Dinamo és a Steaua csehszlo­vák ellenféllel játszik barátsá­gos találkozót), valamint a baj­nokságnak kell végleges választ adnia arra, hogy februárban kik­kel folytatjuk a felkészülést. ★ Moszkvában befejeződtek az Izvesztyija Kupa küzdelmei. Az elsőséget eldöntő összecsapáson a Szovjetunió hatalmas küzde­lemben 3:2 (1:1, 0:1, 2:0) arányú győzelmet aratott Csehszlovákia felett, s veretlenül végzett az élen, míg Svédország 9:0 (2:0,3:0, 4:0) arányban múlta felül Finn­országot. A finnek az utolsó fordulóban újabb vereséget szen­vedtek 2:1 (6:0, 2:0, 0:1) arány­ban a kanadai Winnipeg Jets csapatától, s ezzel az utolsó he­lyen végeztek. Meglepetés, hogy a csehszlovákok csak a harma­dik helyet szerezték meg, míg a svédek másodikok lettek. A VÉGSŐ RANGSOR 1. Szovjetunió 4 4 0 0 22:11 8 2. Svédország 4 2 1 1 17: 9 5 3. Csehszlovákia 4 2 0 2 12: 8 4 4. Winnipeg J. 4 1 1 2 12:14 3 5. Finnország 4 0 0 4 5:26 0 SZÉP ÜDVÖZLET ROMÁNIÁBÓL AZ 1977. ÉVI ELŐRE KÖNYVNAPTÁR ÚJÉVI ÜDVÖZLETKÉNT, KEDVES MEGEMLÉKEZÉSKÉNT AZ ELŐRE 1977-ES KÖNYVNAPTÁRÁT ELKÜLDHETI KÜLFÖLDI ROKONAINAK, BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK ÚJÉVI ÜDVÖZLET KÜLFÖLDRE 21 LEJÉRT (10 lej a naptár ára, 11 lej a postaköltség) A RENDELÉSEKET LEGKÉSŐBB 1976. DECEMBER 25-IG KÉRJÜK AZ ALÁBBI CÍMRE KÜLDENI: Drogoi Emilia, Redactia Előre, 71341 — Bucuresti, Piata Scinteil 1. Oficiul 33. A pénzesutalvány levelezésre fenntartott rovatában kérjük NYOMTATOTT BETŰKKEL feltüntetni a pontos külföldi címet! Kiállítások Közös tárlat közös tanulságokkal A Kovászna megyei képző­művészek hagyományos év végi tárlata, mely a sensi­­szentgyörgyi múzeumban ka­pott helyet, többé-kevésbé megmaradt az előző évek ki­állításainak szintjén. Pedig ha a műfajok változatosságát vesszük alapul, egyáltalán nem panaszkodhatunk. Ennek ellenére, sajnos, kevés jó mun­ka előtt időzhettünk el. Ami mégis figyelmet érdemel, az elsősorban a tematika gaz­dagsága, sokrétűsége. Kétség­kívül ez az egyik (s talán az egyedüli) erénye a tárlat­nak: meggyőző erővel szem­lélteti a kiállító művészek kommunista elkötelezettségét. Azt, hogy e vidék képzőmű­vészei is alkotásaik időszerű­ségével, jelenkori eszmeiségé­vel juttatják kifejezésre egy­értelmű művészi hitvallásu­kat, a XI. pártkongresszus, a politikai nevelés és a szocia­lista kultúra kongresszusának célkitűzései, valamint az In­tézkedési program elvárásai által megjelölt úton haladnak. A változatos tematikán be­lül, a kiállított munkák — noha lényeges színvonalbeli különbségeket mutatnak — el­ső szembetűnő jegye az ember­­központúság. Hiszen az alko­tások, legyenek portrék, táj­képek vagy kompozíciók, a vidék történelmi múltjá­nak, szocialista jelenének egy-egy mozzanatát rög­zítik, így többek között megemlíthetjük a Gyűlés az illegalitásban (Nagy Ervin), Építőtelep (Kosztándi Kata­lin), Építés (Kosztándi Jenő) és Ipar (Balázs István) cí­mű munkákat. Pozitívuma a kiállításnak az is, hogy néhány műfaj hangsúlyozottabban jelen van az előző évek tárlatanyagához viszonyítva. S ez főként annak tulajdonítható, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban több fiatal tehetséges szobrásszal és grafikussal „frissült fel“ a Kovászna megyei mű­vészgárda. Az eddig leg­inkább Plugor Sándor által képviselt grafikát, ma új szí­nekkel gazdagítják Lakatos Irén és Baász Imre igényesen megmunkált, finom érzelmi színezetű képei. A szobrászati anyagban Koppándi József és Vetró András mellett, a nem­rég Sepsiszentgyörgyön lete­lepedett Petrovits István hoz újat. A kiállítás egészét tekintve mindenekelőtt Plugor Sándor Apáthy Gézáról, Szabó Jó­zsefről, Balogh Edgárról és Nagy Imréről készített port­réi, Lakatos Irén Quasimodo illusztrációi, valamint Baász Imre kompozíciói ragadták meg figyelmünket. Persze — ha nem is sokat — még más ne­veket és munkákat is felsorol­hatunk, s köztük Péter János akvarelljeit, Vinczeffy László öregasszony portréját, Forró Antal tájképét... Az amúgy is szegényes tex­til- és díszítőművészeti anyag „szegénységéhez", sajnos, a vé­letlen is közrejátszott. A Gaz­dáné Olosz Ella magas művé­szi szintet képviselő textiliái közül mindössze egy kisebb faliszőnyeg jutott el a tárlat­ra, mert a munkák javarésze egy másik kiállításon szere­pelt. Rövid beszámolónkat azon­ban hadd zárjuk azzal a meg­győződéssel, hogy a Kovászna megyei művészgárda nemrég képzőművészeti fiókká nőtt közössége, az elkövetkezen­dőkben minden bizonnyal gazdagabb és élménydúsabb kiállítással örvendezteti meg a megyeszékhely szépre érzé­keny lakosságát, a város, a megye művészetkedvelő kö­zönségét. MÁTYÁS ÁRPÁD Temesvári összegezés A temesvári művésztelep évvé­gi tárlata Ha nem is gyengébb a tavalyinál, színvonalasabbnak sem nevezhető. Ha alapvető szempontokként a problematiká­­ból-tematikából, a sajátos mor­fológiai-művészi tartalomból és a technikai kivitelből indulunk ki, a 120 munkát összegező anyag mennyiségéhez képest elég ke­vés igazi alkotást találunk a tár­laton. Elemezzük tehát ezeket. A festészeti anyagból Dure Diodor nagyméretű, 1907-es kompozíciója emelkedik ki. Amint ezt az őszi tárlattal egyidejűleg rendezett, rendkívül egységes és színvonalas egyéni tárlatával újra bizonyította, vérbeli fes­tő, kinek fanyar és kissé fülledt színvilága határozott ecsetkezeléssel és nagyvonalú szerkesztéssel párosul. Kom­pozíciójának egyetlen alak­ja egy — szinte a groteszkig el­túlzott — magába roskadt pa­raszt. Jelképes csendélet-elemek segítségével — kaszapenge és kongóan üres bogrács társasá­gában — fejezi ki a téma lénye­gét: a történelmi eseménysoro­zatot megelőző, pattanásig fe­szült elkeseredést. Bár rajzi és anekdotikus elemeit tekintve az expresszionizmust idézi, távol áll ennek sajátos, lobogó színeitől. Valódi dure-i színekkel, szépen ötvöződő barnákkal, okkerekkel, kékes-zöldes szürkékkel győzi meg a nézőt művészi őszintesé­géről és hitéről. Ugyanezt a témát Luca Adal­bert a rá jellemző modorban dolgozza fel. Dureval ellentétben ő kemény, már-már brutálisnak nevezhető ecsetvonásokkal fokoz­za végletekig lázadó alakjainak futurista kompozíciókra emlékez­tető mozgását, ugyanakkor az expresszionizmus hagyományos vöröseivel borítja vásznát. Popa Gabriel témája az 1877- es függetlenségi Háború. Kom­pozíciója a költőiség, a szép tör­ténelmi párhuzam, a metaforikus megfogalmazás által emelkedik az átlag fölé. A háború hétköz­napi zsáner-jelenetében, a hatal­mas lombozatú fák koronájában álomszerűen jelennek meg a ro­mán fejedelmek arcképei. Az ál­tala eddig is művelt úgynevezett „fehér festészet“ e vásznán szin­te maradéktalanul kiteljesedik. A színt csak a nagyméretű kép al­ján mozgó parányi katonák uni­formisa képviseli, a felület többi részét a fehérek és szürke tónu­sok szép összhangja borítja. Ugyanez a téma ihlette Luca­­ciu Simiont, aki a grigorescui ha­gyományokból kiindulva néhány modern hangvételű „smírdani csatavázlat" hangulatát sugalló képet állít ki. Jómagam korabeli fotodokumentumokra támaszkod­va, újrajátszásszerűen pergetem az erődvívás jeleneteit (Harcos, Áldozat). Molnár Zoltán nem annyira az 1907-es lázadások évfordulójá­hoz kapcsolódó vásznával (jelké­pes parasztfigura, mely lángok­ból kiemelkedve uralja a vász­nat), mint inkább eddigi elvont alkotásainak számát növelő, szín­ritmusokban gazdag képével re­mekel a tárlaton. E pozitív példák közé sorolhat­juk még Lidia Ciolac kafkai hangulatot árasztó tusrajzát és néhány most induló fiatal (Traian Belo­escu, Gelu Muscalu) mo­dern festői érzékenységgel meg­munkált képét. Annak ellenére, hogy a tavalyi anyaghoz képest az iparmű­vészeti részlegen kevesebb a ki­állított alkotás, a megyei tárlat­nak ez a legegységesebb és leg­szilárdabb része. Ez olyan művé­szeknek köszönhető, mint a mai hazai kerámia vonalát követő Iu­­lia Dinescunak, a nagy mérete­ket kedvelő J. Bíró Klárának, az anyagot nemes természetességé­ben sikeresen érvényre juttató Vitályos Magdának, a fémet ele­gánsan megmunkáló Szakáts Bé­lának, a konstruktivitás szépsé­geinek egész sorát felvonultató Doru Tulcannak, az üvegből ké­szült használati és dísztárgyakat először kiállító Maria Tulcannak és Dorina Petronenak, valamint a gyapjúszál finomságát kiak­názó, elsőtárlatos Tóthpál Tündé­nek. Bár e hagyományos sorrend nem ez, szándékosan hagytam utoljára a szobrászatot, mely az elmúlt évek tárlataihoz képest idén várakozás alatt jelentkezik. Néhány erőteljesebb egyéni meg­nyilvánulás itt is akad. Az alko­tások összességét mégis a közép­szerűség jellemzi. Ennek egyik oka, hogy a „műfaj“ több erős­sége hiányzik a tárlatról. Bata Marianov a fővárosba költözött, Gaga Victort pedig egész évben a goroszlói (Fehér megye) em­lékmű készítése foglalta el. Szakáts Béla egy közismerten bonyolult, gazdag hagyományai miatt alapos művészi körültekin­tést igénylő lovasszobor problé­májához nyúl. Ma, amikor ha­zánkban egyre-másra jelennek meg a történelmi eseményeket és helyszíneket jelző lovasszobrok, újat mondani ebben a témakör­ben nehéz és felelősségteljes vállalkozás. Szakáts Béla, aki Be­nedek Józseffel együtt közös pá­lyázatra készült, most egyedül viszi tovább a lovon csatára moz­gósító Avram láncú témát. Sike­rül neki a ló és lovas alakjának mozgalmasságát egységbe ol­vasztania, a forradalmárt újsze­rűen, a ló nekirugaszkodó moz­dulatából kiindulva, a lelkesítő jelszavak megfelelőjeként mara­déktalanul ábrázolnia. Méltatásom során a tárlaton szereplő körülbelül hatvan név közül csak tizenhetet emeltem ki. Olyan tény ez, mely bizonyos ne­gatívumokra is rávilágít. Dehát, mint a tárlat tükrözi, ez a temes­vári képzőművészek pillanatnyi „kórlapja“. KAZINCZY GÁBOR festőművész, Temesvár ELŐRE A fény és csend avatott művésze Nemrégiben Vass Jenő fény­képkiállítását tekintettem meg a régeni művelődési házban. A mű­velődési ház gazdag és állandó programmal dolgozik, sok szép eredményt mondhat magáénak, számos csoport, kör, szakosztály, többek közt a filmesek, fotósok köre, melynek éppen Vass Jenő a hozzáértő irányítója. Vass Jenő esztendők óta szakmai tevékeny­sége mellett a művészfotót vá­lasztotta életét betöltő alkotó örömének. Ma már elmondhatjuk róla, hogy a fény és a csend egyik avatott művésze tájainkon. Képei a jelen tiszta és erős, gon­dolati sodrású világát őrzik, üze­nik: ember és munka, ember és kultúra, ember és természet örök szövetségéről beszélnek. Ezt a szövetséget szolgálja ez a kiállí­tása is, mely alkotójának, rende­zőinek, a város kulturális életé­nek érdeme és természetesen il­leszkedik a hazai sokoldalú kul­túra­teremtés hatalmas munkájá­ba, művébe. A fotóművészet egyike a leg­fiatalabb művészeteknek és na­­gyon is jellegzetes művészete ko­runknak. A reklámfotótól a mű­vészfotóig széles skálán dolgozik ugyanezen a bonyolult látleleten, melyet a XX. század korrajzának fognak nevezni. A művészetek mindenike valóságelemeket kom­binál a maga sajátos képfajtá­­jának előállításához. Szemléle­tesebben áll előttünk a folyamat, ha a képzőművészetre gondolunk, mint legközelebbi rokonra: a képben reprodukált valóság­elem óhatatlanul módosítást szenved, hiszen a kép, a látvány előadója, a művész nem „fény­képezőgép" — önkéntelenül is idegein, képességein, látásmód­ján keresztül szűri a képet. Ez a módosítás volt mindig a képi művészetek egyik legsajá­tosabb többlete, személyes jegye a tehetség, a korízlés, a stílus, s ezeken keresztül megannyi esz­mei kifejeznivaló, emberi tarta­lom hordozója. Az ezen a ponton keresztül húzható hatá­rait a képzőművészetnek védel­mezték legvehemesebben a fotó­val szemben, amikor mindössze egy mechanikus úton előállított „festményt" láttak benne! A mű­vészetek ritkán törnek egymás kenyerére, úgyhogy ez a félreér­tés is hamar tisztázhatóvá vált. A művészettörténetben többször is fellépő, a festéstechnika meg­újulásait kísérő naturalizmus esz­tétikai álma sem volt más, mint a valóság reprodukálásának ab­szolút, abszurd hűsége, úgyne­vezett fényképhűsége. Ez valójá­ban sosem sikerülhetett szeren­csére, éppen azért, mert nem gépről volt szó. A fotóművészet­nél ugyanez az abszolút tökéle­tes tükrözés már vele született adottság, formai sajátosság , de csupán kiindulópontnak elég, hiszen a fotóművészet sem egy­szerűen „fotografálni“ kívánja a világot. Hanem magasabbrendűen tük­rözni. Száz módja, eszköze van annak kifejezésére, hogy ihletett­­ség, emberi idegállapot s nem egyszerűen technikai eljárás, bra­vúr hozza létre a képet, a mű­vet. A művészfotót sem! Alkotói fázisa ennek az új művészetnek is a kor szüntelen megfigyelésén alapszik, olyan figyelmen, mely állandóan asszociációk szikráit csiholja az eszméletben. Értel­münk korábbi, a képi művészetek nagy eredményein iskolázott be­gyakorlottsága szükséges ahhoz, hogy a nyers, objektív valóságból motívumot emelj ki, melyet lé­nyegében változatlanul és egyér­telműen azonosítani lehet szub­jektív, érzelmi, gondolati emberi tartalmakkal. Ezt műveli szá­munkra Vass Jenő is, amikor nem egyszerűen látni, hanem fel­fedezni, kapcsolni tanít világos és következetes képkivágásaival, amikor a szem és az ész, a szem és a tapintás, a szem és a többi érzékszerv szövetségére hívja fel a figyelmet: bármilyen láthatón túl a nem láthatót is, a nem gon­doltat, a lehetségest, a metafo­rát adja át a továbbgondoláshoz. Elég egy különös, horizonttalan kivágás, a látvány kizárólagossá tétele, hogy például a faanyag a maga szokásos ereivel, vonalai­val, színeivel s a ráeső, különben szokványos fények átalakuljanak számunkra és a kép összhatása­képpen megtestesüljön egy lát­vány ,mely a mikroszkópi képtől a római márványmozaikig, a könyvtárpolctól az atomszerkeze­tig annyi mindent idézhet, jó pél­dájaként annak, hogy a valóság nyers és szimultán létező szépsé­geiből mit hangsúlyozhat a fotó­művészettel az ember. A szakmai indulás óta eltelt alig néhány esztendő alatt Vass Jenő máris figyelemreméltó meny­­nyiségű művészfotót alkotott és ami ezen is túlmutat: műveinek szakmai értékelése folytán érté­kes trófeákat mondhat magáé­nak máris. 1971-ben szülővárosá­ban első díjat nyert, 1972-ben szerepelt a Maros megyei fotó­tárlaton. Első egyéni kiállítását Régenben rendezte 1973-ban. Már ugyanebben az évben a Vörös Zászló fényképpályázatán II. díjat kapott. 1974-ben orszá­gos tárlaton vett részt, aztán kö­vetkezik az idei esztendő, mely­nek eredménye egy országos II. díj, valamint az, hogy a Drez­dában megrendezett nemzetközi fényképpályázaton két képével szerepel, melyek közül egyiket ország-világ értékelhette a kiál­lítás alkalmából megjelentetett nemzetközi fotóalbumban. A ré­geni kiállítás több mint ötven művészfotója alkotójuk szakmai, eszmei éréséről ad hírt. LÁSZLÓFFY ALADÁR Újítsa meg az ELŐRE előfizetését! ELŐFIZETÉSEKET ELFOGADNAK AZ ÖSSZES POSTAHIVATALOK, LEVÉLKÉZBESÍTŐK ÉS LAPTERJESZTŐK

Next