Előre, 1977. március (31. évfolyam, 9108-9134. szám)

1977-03-01 / 9108. szám

ELŐRE — 1977. március 1­3 NICOLAE CEAUSESCU ELNÖK LÁTOGATÁSA GHANA KÖZTÁRSASÁGBAN HIVATALOS BANKETT NICOLAE CEAUSESCU ELNÖK ÉS ELENA CEAUSESCU­­ ELVTÁRSNŐ TISZTELETÉRE Szombaton az accrai Kwame Nkrumah építészeti komplexum fogadótermében X. K. Acheam­pong tábornok, Ghana államfő­je és Faustina Acheampong asszony hivatalos bankettet ren­dezett Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársa­ság elnöke és Elena Ceausescu elvtársnő tiszteletére. A banketten részt vettek a következő elvtársak: Gheorghe Oprea, a­ kormány első minisz­terének helyettese, Stefan An­drei, az RKP KB Politikai Vég­rehajtó Bizottságának póttag­ja, a KB titkára, George Ma­­covescu külügyminiszter, Nicu Ceaușescu, a KISZ KB Büró­­jának tagja, a KB titkára, Nicolae Ceaușescu elnököt gha­­nai látogatásán elkísérő hivata­­los személyek. Ugyanakkor részt vettek F. W. K. Akuffo vezérőrnagy, Ernest Ako dandártábornok, R. E. A. Kotei dandártábornok, C. K. Dzang parancsnok, G. Y. Boa­­kye dandártábornok, E. K. Utu­­ka dandártábornok, Ghana Leg­felsőbb Katonai Tanácsának és a kormány tagjai, a törzsfőnö­­kök küldötteinek képvise­lői, más polgári és ka­tonai hivatalos személyek, a ghanai tudományos és kulturá­lis élet képviselői, az Accrában akkreditált diplomáciai testület tagjai. Elhangzik Románia Szocialista Köztársaság és Ghana Köztár­saság állami himnusza. A szívélyes légkörben lezajlott banketten Nicolae Ceausescu el­nök és Ignatius Kutu Acheam­pong tábornok, Ghana állam­fője pohárköszöntőt mondott. Ezt követően ünnepélyes ke­retek között legmagasabb gha­nai kitüntetéseket nyújtottak át Nicolae Ceausescu elvtársnak és Elena Ceausescu elvtársnőnek. Felolvasták Ghana államfőjé­nek rendeletét, amely Nicolae Ceausescu elvtárs érdemeinek ismertetése után hangsúlyozza: „E kiemelkedő érdemek elisme­rése­képpen, őexcellenciájának a szabadság ügyéhez, kiváltkép­pen az el nem kötelezett orszá­gok ügyéhez való ragaszkodása elismeréseképpen, valamint az országaink közötti gyümölcsöző együttműködés előmozdítása je­léül Ghana Köztársaság kor­mánya, a Legfelsőbb Katonai Ta­nács és népe büszkének és meg­tisztelve érzik magukat, hogy a Ghana Csillaga érdemrend lo­vagja magas kitüntetést adomá­nyozhatják őexcellenciájának, Nicolae Ceausescu elnöknek.“ A továbbiakban felolvasták Ghana államfőjének rendeletét, amely így hangzik: „Elena Ceausescu elvtársnőnek a Ghana Csillaga érdemrend tisztje ma­gas kitüntetést adományozzák, elismerésül a tudomány és a technika terén elért számos ered­ményéért, amelynek előnyeiből haszna van nemcsak a román népnek, hanem az emberiség­nek is.“ Köszönetet mondva a maga és felesége nevében a magas kitün­tetésekért, Nicolae Ceausescu elnök hangsúlyozta, hogy ebben a román és a ghanai nép baráti kapcsolatainak kifejezését látja és a szolidaritás és az együtt­működés megszilárdítására irá­nyuló törekvést. Ezek után Nicolae Ceausescu elnök a Románia Szocialista Köztársaság Csillaga érdemrend I fokozatát adományozta Igna­tius Kutu Acheampong tábor­noknak, a Legfelsőbb Katonai Tanács elnökének. A román államfő ugyanakkor az Augusztus 23 érdemrend I. fokozatát adományozta Faustina Acheampong asszonynak. I. K. Acheampong tábornok a maga és a felesége nevében megköszönte a magas kitünte­téseket, s rámutatott, hogy ezek nemcsak az ő személyüknek, hanem a ghanai népnek is szól­nak. Nicolae Ceausescu elnök és I. K. Acheampong tábornok, Elena Ceausescu elvtársnő és Faustina Acheampong asszony melegen kezet szorított és gra­tuláltak egymásnak. Olyan pil­lanatok ezek, amelyekben a ro­mán és a ghanai népet köl­csönösen átható barátság, tiszte­let és megbecsülés nyilvánul meg, a két nép magasztos béke- és széleskörű együttműködési törekvései jutnak kifejezésre. MAGAS KITÜNTETÉSEK ÜNNEPÉLYES ÁTNYÚJTÁSA IGNATIUS KUTU ACHEAMPONG ÁLLAMFŐ POHÁRKÖSZÖNTŐJE NICOLAE CEAUSESCU ELNÖK POHÁRKÖSZÖNTŐJE Elnök úr! Ceausescu asszony! Uraim, a Legfelsőbb Katonai Tanács tagjai! Miniszter urak! Uram, a Legfelsőbb Bíróság elnöke! Tisztelt törzsfőnökök! Excellenciás uraim! Hölgyeim és uraim! Pohárköszöntőmet magától ér­tetődően azzal kezdem, hogy a ghánai kormány és nép nevében melegen üdvözlöm kiváló, nagy­­rabecsült vedégeinket, akiknek tiszteletére ma este itt össze­gyűltünk. Az ön látogatása, el­nök úr, kivételes jelentőséggel bír számunkra. Annál inkább, mivel először történik meg, hogy Ghana abban a kiváltságban ré­szesül, hogy fogadhatja Románia Szocialista Köztársaság, egy olyan ország elnökét, amellyel nagyon szoros baráti és együtt­működési kapcsolataink vannak. Excellenciás uram! Engedje meg megjegyeznem, hogy látogatásának dimenzióit még inkább megnöveli Elena Ceausescu asszony jelenléte az ön oldalán, excellenciád jeles feleségéé, aki egyúttal ki­váló tudós, tevékenységi terüle­tének jeles személyisége. Mindannyian boldogok va­gyunk, hogy tegnap Ghana Tu­dományos és Művészeti Akadé­miája rendkívüli ülésszakot tar­tott tiszteletére. Egész Ghana örül annak, hogy az Akadémia úgy határozott: tiszteletbeli tag­jává választja. Elnök úr! A ghanaiak a mély tisztelet és nagyrabecsülés érzelmeit táp­lálják Románia iránt. Utalok azokra a körülményekre, ami­kor Románia a néhai dr. Kwame Nkrumah, Ghána Köztársaság első elnöke rendelkezésére bo­csátotta szenvedése pillanataiban a pozíciójának megfelelő összes lehetőségeket. Kérem, higgyen nekem, elnök úr, amikor azt mondom, hogy a megbecsülés­nek és emberségnek ez a meg­nyilvánulása emlékezetes mo­mentuma Ghana és Románia Szocialista Köztársaság kapcso­latainak. Van még sok más olyan té­nyező, amely arra serkent, hogy szoros és szívélyes kapcsolatokat tartsunk fenn kormányaink és népeink között. Mi azonos politikát folytatunk a kolonializmus, az imperializ­mus, a neokolonializmus és az embertelen apartheid gyakorlat és faji megkülönböztetés ellen. Támogatjuk az Egyesült Nem­zetek Szervezete Alapokmányá­ban foglalt elveket és síkra szél­jünk az enyhülésért és a leszere­lésért, amely a népek békéje és biztonsága megóvásának eszkö­ze. Országaink egy új és igazsá­gos nemzetközi gazdasági rend­ért szállnak síkra, és kinyilvá­nítottuk hitünket a békés egy­más mellett élés és a kölcsönö­sen előnyös együttműködés el­veiben. Végül, mi itt Ghánában örülünk annak a növekvő érdek­lődésnek, amelyet Románia tanú­sított az el nem kötelezett or­szágok mozgalma iránt, amely­be nagy bizalmat helyezünk. A kolonializmusról, imperia­lizmusról és neokolonializmusról beszélve örvendetes dolog hang­súlyoznunk, hogy az egész világ elnyomott népei megkapó sike­reket értek el. Afrikában, ahol a gyarmattartó urak azt hitték, hogy fenntarthatják embertelen uralmukat és a kizsákmányolást, a szabadságharcosok nagy győ­zelmeket arattak. Mi tudjuk és értékeljük azt, hogy Románia aktív szorgalma­zója Afrika szabadsága és újjá­­ébredése ügyének. De engedje meg, elnök úr, azt mondanom, hogy a harc folytatódik. Afrika déli részében még fenn­áll a kolonializmus, az imperia­lizmus, a neokolonializmus és az apartheid. Az afrikai szabadság és újjáébredés ellenségeinek el­tökélt szándékuk a fegyverek erejével fenntartani áldatlan u­­ralmukat. Mi tudjuk, hogy Afri­kán kívül erős szövetségeseik és támogatóik vannak, akik segítik és támogatják őket az Egyesült Nemzetek határozatainak meg­szegésében és az összes jóhisze­mű emberek ünnepélyes figyel­meztetésének semmibevételében. Az Afrikai Egységszervezet­ben részt vevő nemzeteknek, köztük Ghánának is, eltökélt szándékuk, hogy Afrika vissza­nyerje saját egyéniségét. Mi tu­datában vagyunk annak, hogy meg kell kétszereznünk erőfeszí­téseinket és egységes arcvonalat kell alkotnunk a közös ellenség­gel szemben, hogy kivívjuk a végső győzelmet. Ezirányú erő­feszítéseinkben felbecsülhetetlen támogatást kaptunk Afrika ü­­gyének barátaitól. Ám — és ön bizonyára egyetért velem, elnök úr — többre­­ van szükségünk s azért választottam a mostani alkalmat arra, hogy ezzel a fel­hívással forduljak önhöz és más baráti országokhoz masszív tá­mogatást kérve kérlelhetetlen ellenségünkkel szemben. Tudjuk, hogy ön meg van győ­ződve róla: harcunk az igazság­ért és az emberi méltóságért folytatott harc. Éppen ezért tá­mogatott a múltban és támogat továbbra is. Éppen ezért biztos vagyok benne, hogy ön Afrika mellett fog állni újabb csatájá­ban, melyet azért folytat, hogy megkapja a kellő támogatást a szabadságért és emberi méltó­ságért vívott harcának győze­lemre viteléhez. Felhívás ez Afrika barátaihoz, de ha meg­hallgatásra talál, kevés időbe te­lik míg tanúi lehetünk Zimbab­we, Namíbia és Azánia felsza­badításának. Afrika problémái ma számo­sak és bonyolultak. Élet-halál harcot vívunk olyan hatalmas erők ellen, amelyek mint nép­nek a létét és méltóságát fenye­getik. A gyarmati uralom és az apartheid Afrikában való végle­ges felszámolásáért, folytatott harcunkkal egyidőben alapvető intézkedéseket hoztunk az egész kontinens egységének megvaló­sításáért és újjászületéséért. Az Afrikai Egységszervezet megte­remtése beszédes kifejezője Af­rika óhajának, hogy szorosabb kapcsolatot teremtsen a konti­nens összes országai között. Tör­ténelmi és földrajzi realitásaink, gazdasági és társadalmi szerve­zésünk megköveteli az ilyen fejlődést, tekintve, hogy öröksé­günk azonos. Elnök úr! Mint már mondot­tam, harcunk a szabadságért és egységért rendkívül nehéz kö­rülmények között zajlott. Afrika ügyének ellenségei mindig meg­próbáltak viszályt szítani az af­rikai vezetők között. Ez egyike módszereiknek, amelyeket arra használtak, hogy fékezzék hala­dásunkat a kontinens szabadsá­ga, egysége és újjászületése felé. Tudják, hogy könnyen kizsák­mányolhatják az afrikai államok gyenge csoportját, de azt is, hogy az egységes Afrika túlsá­gosan erős lenne ahhoz, hogy ki­zsákmányolhassák. Íme ezért próbálnak akadályokat gördíteni az egység felé való előrehala­dásunk útjába. De boldog va­gyok, hogy kijelenthetem: ma Afrika-szerte magasabb az ön­tudat, erőnk, haladásunk és érvé­nyesülésünk az egységben rejlik. Ezzel összefüggésben enged­jék meg, hogy tájékoztassam önöket egy olyan új esemény­ről, amelynek során mi nyugat­afrikaiak elköteleztük magun­kat, és amely meggyőződésünk szerint előmozdítja az Afrikai Egységszervezet összes tagálla­mai lehetséges egységének és együttműködésének megvalósí­tását. Az ECOWAS-ra, a Nyugat­afrikai Államok Gazdasági Kö­zösségére utalok, amelyet az övezet országai azért hoztak lét­re, hogy egybehangoltan tárják fel és aknázzák ki az övezet erőforrásait, az illető népek ja­vára. Az intézményes keret lét­rehozása befejeződött és az em­brionális közösség egyenletesen növekszik. Az ECOWAS ösztö­nözte afrikai egységtörekvéseink megvalósítását, tekintve, hogy elhárította a politikai akadályo­kat a nyugat-afrikai országok egységes akciós útjából. Ghána örül az ECOWAS megteremtésé­nek, minthogy a szervezetet fon­tos lépésnek tekintjük az Afrika teljes egységének megteremtése felé vezető úton. Mi is önök is, állást foglalunk az enyhülés és a leszerelés mel­lett. Mi üdvözöltük a stratégiai fegyverkezés korlátozására vo­natkozó megbeszéléseket, a ka­tonai erők kölcsönös csökkenté­sével kapcsolatos tárgyalásokat, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezletet. Biztos vagyok benne elnök úr, hogy ön osztja meggyőződésün­ket, miszerint a fegyverkezési hajsza megfékezése óriási erő­forrásokat szabadítana fel az egész világ gazdasági és társa­dalmi fejlesztése érdekében. De napjaink furcsa jelensége, hogy bár széles körben elismerik, hogy az ember ismeretei és rom­bolóképessége korlátlanok, erő­feszítéseinket nem fordítjuk egy olyan új világrend kiépítésére, amelyben a béke és a biztonság uralkodik. Milliárdokat költünk még fegyverkezésre, miközben az emberiség fele éhezik. Elnök úr, Ghána és Románia ismételten kinyilvánította az Egyesült Nemzetek Szervezetébe vetett bizalmát, amelyet a béke és a nemzetközi biztonság meg­óvása, a nemzetközi közösség kollektív létrehozása és az em­beri méltóság megmentése esz­közének tekint. Közös bizal­munk e nemzetközi szervezet­ben azt eredményezte, hogy a háború és a béke, egy új és igazságos nemzetkö­zi gazdasági rend kérdésé­ben azonosak a célkitűzéseink. Elnök úr, kérem, csatlakozzék hozzám a világ e parányi sarká­ban és együttesen intézzünk fel­hívást az összes nemzetekhez, hogy energiájukat használják fel békés célokra, a világ bizton­sága céljaira. Mindegyik nem­zetnek érdeke válaszolni felhí­vásunkra, minthogy békéje és biztonsága végső soron a világ többi részének békéjétől és biz­tonságától függ. Utaltam már Románia növek­vő érdeklődésére az el nem kö­telezettségi mozgalom iránt. Gondolom, a pillanat alkalmas arra, hogy szóljak néhány szót Ghana el nem kötelezettsé­gi felfogásáról és politikájáról. Mi azt tartjuk, hogy az el nem kötelezettség mint állampolitikai elv a békepolitika. Nem irányul valamely ideológia vagy társa­dalmi rendszer ellen. Távol­ról sem negatív jellegű, mi dinamikus és haladó politi­kát látunk benne. Számunk­ra nem jelent el nem köte­­lezettséget a nemzetközi esemé­nyek és problémák iránt, nem jelent távolmaradást a konstruk­tív és alkotó nemzetközi erőfe­szítésektől. E politikával összhangban Ghana igyekszik kapcsolatokat fenntartani valamennyi baráti országgal a szuverén egyenjogú­ság, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös tisztelet, a kölcsönösen előnyös együtt­működés, a békés egymás mel­lett élés öt elve alapján. Az el nem kötelezettség valóban ra­gyogó fogalom és mi megértjük, elnök úr, Románia érdeklődését az el nem kötelezettségi mozga­lom iránt. Excellenciás uram, éltem az ön rövid látogatása által nyúj­tott alkalommal, és átte­kintettem a nemzetközi helyze­tet, valamint kétoldalú kapcsola­tainkat. E tekintetben a hála érzése tölt el bennünket azért, hogy az együttműködés, amely­ről beszéltem, máris jellemzője kétoldalú kapcsolatainknak. Biz­tosítani óhajtom önt elnök úr, hogy mostantól fogva Ghana fá­radhatatlanul együttműködik Romániával kétoldalú kapcso­latai további bővítéséért és erő­sítéséért. Fontos államügyek miatt ex­­cellenciás látogatása igen rövid. Örültünk volna, ha lehetősége lenne minél jobban megismerni népünket, életmódunkat. Mégis reméljük, hogy abból a kevésből, amit ön és Ceausescu asszony lá­tott országunkban, kellemes em­léket visznek Romániába orszá­gunkról és népünkről. Kívánjuk, hogy útjuk nyissa meg Románia és Afrika szorosabb együttmű­ködésének új korszakát. Koro­názza siker afrikai körútjukat! Kívánunk szerencsés visszaté­rést Romániába. Uraim, a Legfelsőbb Katonai Tanács tagjai! Miniszter urak! Tisztelt törzsfőnökök! Excellenciás uraim! Kiváló vendégeink! Kérem, emeljék poharukat ve­lem együtt Románia Szocialis­ta Köztársaság elnökére és Ceausescu asszonyra, Ghana és Románia kapcsolatainak további erősítésére! Köszönöm. (Taps.) Uram, a Legfelsőbb Katonai Tanács elnöke, Ghana állam­fője! Uraim, a Legfelsőbb Katonai Tanács tagjai! Miniszter urak! Hölgyeim és uraim! Kedves barátok és elvtársak! Számomra és feleségem szá­mára rendkívüli megelégedésre szolgál, hogy az ön szíves meg­hívására, uram, Ghana államfő­je, meglátogattuk az ön szép or­szágát, s ebből az alkalomból szívélyesen üdvözöljük önt és Acheampong asszonyt, és ré­szünkről, valamint a román nép részéről baráti üdvözletünket küldjük a ghanai népnek. Az alatt a két nap alatt, ami­óta ez ön országának vendég­szerető földjén tartózkodunk, az Accrába való megérkezéstől kezdve, mindenütt éreztük az ön, a ghanai nép, a főváros la­kóinak barátságát, amiért szí­vélyes köszönetet mondunk. Úgy véljük, hogy az Accra la­kossága részéről megnyilvánuló meleg fogadtatásban kifejezésre jutottak a román nép és a gha­nai nép közötti baráti érzelmek, óhajuk, hogy fejlesztik gyümöl­csöző és baráti együttműködésü­ket. Megelégedéssel állapítom meg, hogy országaink között külön­böző tevékenységi területeken szoros együttműködési kapcsola­tok fejlődnek, ami abban is megnyilvánul, hogy 1976-ban az előző évhez viszonyítva a ke­reskedelmi cserék megkétszere­ződtek. Beszédében ön, uram, ghanai államfő, utalt rá, hogy a román nép vendégszeretetben és gon­dozásban részesítette a nehéz időszakban a néhai dr. Kwame Nkrumahot. A román nép ha­gyományos humanizmusának szellemében tettük ezt és ugyan­akkor a Ghána függetlenségéért folytatott harc egyik kiemelke­dő harcosával, az önök orszá­gának első elnökével, Afrikának az imperializmus, kolonializmus és neokolonializmus uralma alóli felszabadításáért küzdő harcossal való szolidaritás szellemében. Népünk nagy rokonszenvvel kíséri figyelemmel a ghánai nép erőfeszítéseit, a ghanai állam vezetőségének politikáját, amely az ország gazdasági-társadalmi fejlesztésére, a szabad és virág­zó élet megteremtésére, az or­szág függetlensége és szuvereni­tása megszilárdítására irányul. Mint barátok, rendkívül ör­vendünk az önök által elért eredményeknek, s teljes szívből további kiemelkedő sikereket kívánunk a baráti ghánai nép­nek a szabad gazdasági-társa­dalmi fejlesztés útján. Románia, amely hosszú időn keresztül — évszázadokon át — volt külföldi uralom alatt, jól tudja, milyen erőfeszítéseket kell tegyenek a hosszantartó gyarmati kizsákmányolás követ­kezményeinek felszámolása, az új, független és erős gazdaság megteremtése érdekében azok a népek — így a ghánai nép is —, amelyek lerázták az imperialis­ta és kolonianista elnyomás jár­mát. Abban az évben teszünk láto­gatást az önök országában és az afrikai kontinens más államai­ban, amikor a román nép a függetlenség kivívásának 100. évfordulóját, és az antifasiszta és antiimperialista fegyveres felkelés győzelmének 33. évfor­dulóját ünnepli, amely örökre véget vetett a külföldi, imperia­lista uralomnak, s megnyitotta a haladás, a szabadság és a szo­cialista társadalom megteremté­sének útját Romániában. A szocialista építés éveiben a román nép — amely teljes mér­tékben ura nemzeti kincseinek és tudatosan alakítja szabad jö­vőjét — kiemelkedő sikereket ért el a gazdasági-társadalmi fejlesztésben. Csupán azt a tényt akarom megemlíteni, hogy 1976- ban az ipari termelés csaknem harmincháromszor volt nagyobb a második világháború előtti ipari termelésnél. A gyengén fejlett iparral és ugyancsak gyengén fejlett me­zőgazdasággal rendelkező orszá­got a nép munkájával, a Román Kommunista Párt — a vezető politikai erő — irányításával előrehaladott iparral rendelkező országgá alakították át, s ennek következtében a nemzeti jövede­lem az 1946. évi 80 dollárról 1976-ban több mint 1000 dollár­ra emelkedett. Egy évvel Románia felszaba­dulása után az ország állampol­gárainak 35 százaléka még írás­­tudatlan volt. Ma természetesen felszámoltuk ezt az örökséget és bevezettük a tízosztályos kö­telező oktatást az ifjúság szá­mára. Az egész oktatás teljesen ingyenes és biztosítja az összes szakemberek felkészítését min­den tevékenységi terület szá­mára, még a legbonyolultabbak számára is. Országunkban ugyan­akkor több mint 10 000, külön­böző fejlődő országokból, legna­gyobb részt Afrikából, jött fia­tal tanul. Ugyanakkor 10 000 ro­mán szakember dolgozik külföl­dön, különböző fejlődő országok­ban, műszaki segítséget nyújtva, tevékenyen együttműködve az illető népekkel gazdasági és társadalmi fejlődésük érdekében. Ezen a baráti vacsorán jelen vannak a Legfelsőbb Katonai Tanács olyan tagjai, valamint más miniszterek és különböző ghánai tevékenységi területek olyan vezetői, akik látogatást tettek Romániában, ők tanúsít­hatják, milyen haladást tapasz­talhattak Románia fejlődésében. Remélem, hogy rövidesen ön és Acheampong asszony látogatást fognak tenni Romániában és közelebbről megismerhetik azo­kat a nagy megvalósításokat, amelyeket kivívott az a nép, amely véglegesen felszámolta a társadalmi és a nemzeti elnyo­mást és szabadon, saját akara­tának megfelelően, minden kül­ső beavatkozástól mentesen alakítja jövőjét. Említést tettem a román nép­nek néhány megvalósításáról, hogy hangsúlyozzam az impe­rialista és kolonianista uralmat lerázott összes népek jövőjébe vetett bizalmunkat és kifejez­zem meggyőződésünket, hogy kiváló távlattal rendelkeznek mindazok a népek, amelyek ke­zükbe vették sorsuk irányítását és szabadon alakítják jövőjü­ket. Biztosak vagyunk abban, hogy Ghana baráti népe is ilyen távlatokkal rendelkezik! Uram, ghanai államfő! Hölgyeim és uraim! Valóban, olyan körülmények között élünk, amikor nemzetkö­zi szinten nagy nemzeti és tár­sadalmi forradalmi átalakulások mennek végbe, amikor a nem­zetközi erőviszonyok egyre in­kább az imperialista, kolonianis­ta és neokolonianista uralom utolsó maradványainak felszá­molásáért határozottan harcoló népek javára változnak meg, amikor a népek egyre határozot­tabban kifejezésre juttatják aka­ratukat, hogy teljes uraivá vál­janak nemzeti kincseiknek, hogy szoros szolidaritásban síkraszáll­­janak az új, demokratikus kap­csolatok kialakításáért nemzet­közi téren, mely kapcsolatoknak a teljes jogegyenlőségre, a füg­getlenségre és szuverenitásra, a belügyekbe való be nem avat­kozásra, az erőszakról és az erő­szakkal való fenyegetésről való lemondásra kell alapulniuk, minden nép azon jogára, hogy teljes ura legyen sorsának, hogy akaratának megfelelően, szaba­don alakíthassa ki életét. Teljes bizalommal, optimizmussal te­kintünk a nemzetközi helyzet jövője felé, bár tudatában va­gyunk annak, hogy még számos olyan erő létezik, amely megkí­sérli megakadályozni a népek­nek a teljes nemzeti és társa­dalmi felszabadulásért folyó harca sikeres menetét. Derű­látásunk abból fakad, hogy a népek egyre nagyobb mértékben egyesítik erőiket, hogy az el­nyomottak erőteljes támogatás­ra találnak a szocialista orszá­gokban, a világ haladó erőiben, valamint abból, hogy teljes egy­ségben és szolidaritásban harcol­va, nem létezik olyan erő a vi­lágon, amely megakadályozná a felszabadítási mozgalom győzel­mét, a béke biztosítását és egy jobb és igazságosabb világ lét­rehozását a földünkön. Mint európai ország, Románia teljes határozottsággal száll sík­ra az összes államokkal együtt az európai biztonság és együtt­működés megvalósításáért, fel­készülve arra, hogy részt vegyen az ebben az évben megrende­zendő belgrádi összejövetelen, hogy serkentsék a Helsinkiben aláírt dokumentumok valóravál­­tásáért folytatott harcot, a gaz­dasági, műszaki-tudományos és kulturális együttműködés kiszé­lesítéséért folytatott harcot, de különösképpen az enyhülés, he­lyesebben szólva a katonai csa­patszétválasztás irányába csele­kedve, minthogy ez az európai biztonság és az egész világ biz­tonságának életbevágó követel­ménye. Jogosan tért ki beszédében uram, Ghana államfője, az egyes bonyolult afrikai kérdé­sekre. Valóban, ezen a földré­szen még léteznek népek gyar­mati uralom alatt; számos prob­léma vetődik fel a függetlenség és a nemzeti szuverenitás meg­szilárdításával kapcsolatban. Ro­mánia mindig és mindenhol támogatta a felszabadítási moz­galmakat, s konkrétan aktív tá­mogatásban részesítette az afri­kai felszabadítási mozgalmakat. Teljes támogatásban részesítjük Namíbia, Rhodesia népeit, akár­csak Dél-Afrika lakosságát a teljes felszabadulásért, a rasz­­szista és az apartheid politika végleges felszámolásáért folyta­tott harcukban. Teljes meggyő­ződésünk, hogy közel van az az idő, amikor sor kerül ezeknek az állapotoknak a végleges fel­számolására, s ezek a népek is teljesen szabaddá és sorsuk uraivá válnak. Afrika számos megoldatlan problémája a kolo­nialista politika közvetlen kö­vetkezménye. Éppen ezért úgy véljük, mindent meg kell tenni ezeknek a problémáknak a meg­értés útján való megoldásáért, az afrikai országok szolidaritá­sának és egységének megszilár­dításáért, ami egyik követelmé­nye harcuk sikerének, a gazda­sági-társadalmi fejlődés útján való előrehaladásuknak, a füg­getlenség és szuverenitás erősí­tésének. Románia úgyszintén nagy fi­gyelmet fordít a balkáni együtt­működés kérdéseire, a ciprusi kérdés megoldására a ciprusi állam függetlenségének és szu­verenitásának biztosítása alap­ján. Úgyszintén foglalkoztat bennünket a közép-keleti kér­dés, és igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy hozzájáruljunk a konflik­tus mielőbbi rendezéséhez olyan megoldások révén, amelyek el­vezetnek Izrael visszavonulásá­hoz az 1967-es háborúban elfog­lalt arab területekről, a Palesz­tinai nép problémájának meg­oldásához — beleértve a függet­len és demokratikus Palesztinai állam létrehozását —, a tartós és igazságos békéhez, amely szava­tolja a térség összes államainak függetlenségét és integritását. Mint fejlődő szocialista ország, Románia megkülönböztetett fi­gyelmet fordít a gyengén fejlett­­ség felszámolásának és az új nemzetközi gazdasági rend meg­teremtésének. Úgy véljük, hogy a jelenlegi körülmények között szükség van a fejlődő országok szolidaritásának és mind szoro­sabb együttműködésének meg­szilárdítására. Szükség van erre annál is inkább, minthogy a fejlett kapitalista országok — mint ismeretes — májusban ta­nácskozást tartanak az új nem­zetközi gazdasági renddel kap­csolatos álláspontjaik pontos körvonalazására. Annál inkább szükség van arra, hogy a fejlő­dő országok képviselői is össze­üljenek, hogy felkutassák szoli­daritásuk megszilárdításának út­jait, meghatározzák harcuk el­veit és formáit, amelyek révén minél jobb eredményeket érhet­nek el a fejlett országokkal folytatott tárgyalásokon és reá­lis haladást a méltányosságon és a teljes jogegyenlőségen alapuló új nemzetközi gazdasági rend megteremtésének útján. Szükség van ugyanakkor mi­nél kitartóbb erőfeszítésekre a konkrét leszerelési, elsősorban a nukleáris leszerelési intézkedé­sekre való rátérés érdekében. Kiindulva abból a tényből, hogy évente csaknem 400 milliárd dollárt fordítanak fegyverkezés­re, s ha ezeket a kiadásokat csak 10 százalékkal csökkente­nék, körülbelül 40 milliárd dol­lár szabadulna fel, és ennek egy része a gyengénfejlettség felszá­molására, azoknak a népeknek a gyorsabb előrehaladására fordít­ható, amelyek éppen az impe­rialista és a gyarmati uralom következtében találhatók gaz­dasági elmaradottságban. Számos bonyolult probléma van, amely megoldásra vár. Ép­pen ezért van szükség az ösz­­szes antiimperialista erők, a szo­cialista országok, a fejlődő or­szágok, a világ demokratikus és haladó erői szolidaritásának és együttműködésének megszilár­dítására. Ilyen vonatkozásban nagy fontosságot tulajdonítunk az el nem kötelezettek mozgal­mának, amely egyre aktívabb szerepet kell hogy betöltsön a demokratikus politikáért, a bé­kéért és együttműködésért har­coló erők egyesítésében. Szükség van inkább, mint bár­mikor, az Egyesült Nemzetek Szervezete és más nemzetközi szervezetek szerepének növelé­sére, az összes államok — és nyilván elsősorban a kis és kö­zepes államok — cselekvő rész­vételére a nemzetközi életben. Az ezekben a napokban lezaj­lott megbeszéléseinken, uram, ghánai államfő, Ghana Legfel­sőbb Katonai Tanácsának elnö­ke, számos közös konklúzióra jutottunk az országaink közötti gazdasági, tudományos és kultu­rális kapcsolatok fejlesztését il­letően, hogy újabb alapot te­remtsünk a széles körű együtt­működéshez különböző tevé­kenységi területeken. Ugyanak­kor számos közös konklúzióra jutottunk egy sor nemzetközi kérdésben, és ami országaink együttműködése megszilárdítá­sának szükségességét illeti nem­zetközi téren is, hogy hozzájá­ruljunk az emberiséget foglal­koztató bonyolult kérdések meg­oldásához. Íme, miért vagyunk meggyő­­ződve arról, hogy első ilyen szintű látogatásunk, megbeszélé­seink ragyogó utat nyitnak meg a román nép és a ghanai nép együttműködése előtt. Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, felkérem önöket, emeljük poharunkat. Az államfő, a Legfelsőbb Ka­tonai Tanács elnöke és Acheam­pong asszony egészségére! A baráti ghanai nép haladá­sára, jólétére és boldogságára! Románia és Ghana tartós ba­rátságára és együttműködésére! A békére és nemzetközi együtt­működésre! Mindnyájuk egészségért! (Taps.)

Next