Előre, 1977. szeptember (31. évfolyam, 9265-9290. szám)

1977-09-01 / 9265. szám

A NYOLCHAVI TERV ÉS A VÁLLALÁSOK TELJESÍTÉSÉBEN ÉLENJÁRÓ EGYSÉGEK augusztusi híradás A SZATMÁRI HÁZGYÁRBÓL Van Szatmáron egy válla­lat, amely az utóbbi húsz év­ben aligha került olyan hely­zetbe, hogy feladatának elha­nyagolása, termékeinek minő­sége miatt elmarasztalás, bírálat érte volna. Sőt, az im­már két évtizede Illyés Béla által igazgatott nagyszerű munkaközösség évről évre mind nagyobb sikereket köny­vel el. Az épületelemeket gyár­tó vállalat — mert róla van szó —, annak idején szerény kis gazdasági egységként in­dult, épületasztalosok és la­katosok, valamint betonöntők vetették meg a mai korszerű vállalat alapjait. Mondják, hogy amibe ez a kezdetben maroknyi ember belefogott, abból lett is valami. Ennek a magyarázata: a tanulást, a tettvágyat már a gyárbalé­­péskor követelményként állí­tották önmaguk elé. S az is ember­válogató mérce volt, ki mennyire érezte sajátjának a gyár gondjait. A közösségi szellem aztán ki is nevelte a megfelelő embereket. Ez a vállalat, ez a közösség vetette meg az alapját annak a házgyárnak, amely az el­múlt években több ezer Szat­­már megyei család számára tette lehetővé, hogy kényel­mes otthonra leljen. Nem volt könnyű az indulás, mindjárt az elején, az 1970-es árvíz után az újjászületésből orosz­lánrészt kellett vállalnia, fe­szített ütemben kellett előál­lítania a napi 2—3 lakást. Menetközben végezték el sa­ját beruházásaikat, s az ak­kori lakástípusokból már napi négyig is eljutottak. Aztán újabb beruházások következ­tek, kapacitásbővítés és mű­szaki felszereltség tekinteté­ben ugyanis még akadt ten­nivaló ... Az augusztusi versenysza­kaszban a vállalat dolgozói — románok, magyarok, németek — szép eredményeket értek el: több mint 11,5 millió lej értékű terméket gyártottak terven felül, három héttel megelőzték az árutermelési tervmutatók teljesítését, s ke­rek másfél hónappal az össz­­termelési tervet. Vagyis: 23 000 négyzetméter födém- és egyéb betonelem, 400 lakás építéséhez elegendő; 950 négy­zetméter falmező, amelyből 30 lakás építhető; 120 lakás szükségletét fedező ajtó és ablak, 40 tonna fémszerelvény készült el. A kiemelkedő si­kerekben kitűnt az egész kö­zösség és az olyan tagjai, mint Kusnyer Antal, Süveg Balázs, Mezei Nicolae, Schmit Ernő asztalosok, Herman Gyula, Bencze Sándor, Sumi Ioan, Kozák László lakatosok, Takács Erzsébet, Crețu Vasile, Szilágyi Miklós, Csipei Vasile, Nyíri Sándor,, Pietrar Pavel, Balogh Árpád,­­ Oláh Nicolae, Kalmár Lajos, az előregyár­tott betonelemek részlegéről. Bencze Cs. Attila A nagyelem részlegen... és a raktéren (Gh. lanCU felvételei) K HA MARGITTÁN ELSZAKAD A KABÁTJA...­ ellemes benyomásokkal kezdődött margittai ven­dégeskedésem : a mind­össze 14—15 ezer lakosú vá­roskában annyi virág és a perzselő kánikulában is olyan üde pázsit fogadott, mint a sokkal több anyagi lehetőség­gel rendelkező nagyvárosaink közül bármelyikben. A ven­dég örömmel nyugtázhatja az üzletek pedáns rendjét és az áruválasztékot. Például a ruházati vagy a lábbeli-cik­kek választékára alig lehet panaszuk a helybelieknek, a zöldségboltok polcairól se hiá­nyoztak az évszaknak meg­felelő áruféleségek­. Üzletjárás során vásároltam egy olyan divatos és olcsó kalapot, amit előbb már több nagyvárosunkban, így Szat­máron, Nagybányán, Váradon hiába kerestem. S ezzel máris eljutottam a szolgáltatások­hoz. A vásárolt kalap ugyan­is gyűrött volt, s szerettem volna vasaltatni. Ám a fő­tér és az Independentes utca sarkán álló rövidáru bolt elő­zékeny és udvarias kiszolgáló­­nője ebbeli óhajunkra csak vállát vonogatta: fogalma sincs hova és kihez irányít­son, nem tud efféle szolgál­tatásról ! „MEGÁLLÍTOTTAM EGY FALUSI SZEKERET" Nincs, hát nincs. A nálam lévő fényképezőgép azonban egy újabb ötletet adott. Be­mentem a szemközt működő fényképész műhelybe és meg­kérdeztem: vállalnak-e film­előhívást? Határozott igennel feleltek. És kihez forduljunk Margittán, ha elromlott a fényképezőgépem? A válasz ismét határozott: senkihez, vigyem be Nagyváradra! A további ötleteket aztán már az üzletfelíratok szolgál­tatták. Mindjárt a fényképé­szek mellett benyitottam a női szabóságra, ahol aziránt ér­deklődtem: foglalkoznak-e ruhaátalakítással? „Foglalko­zunk — mondta Popovics Jolán egységvezető —, de ki kell várni a sort. Vagyis pon­tosan úgy rá kell várni, mint az új ruhára. S tekintettel, hogy most rengeteg új mun­kánk van, a várakozási idő jó hónap“. „Hát ruhajavítás­sal kihez fordulhatnánk“. „Nem tudnám pontosan meg­mondani ... De azt hiszem, ha bármelyik margittai sza­bóságra bemegy egy turista és azt mondja, hogy sürgősen meg kéne varrni az elszakadt kabátját, sehol sem utasíta­nák vissza.“ Nevezett szabóságon többen várnak próbára. Itt az alka­lom, hogy tőlük is érdeklőd­jem egy s más felől. Például arról: mit tesznek, amikor elromlik az esernyő? Tanács­talanul néznek egymásra, majd az egyik nő azt mondja, hogy van egy bőrdíszműves ismerőse, aki az eltört vagy hiányzó drótokat ki tudja cse­rélni. A rokonságnak és ba­ráti körének ő javít. A fő utca nagyvárosias üz­letsorán két cégtáblát néztem ki. De mind a sokféle nagy­darab­ árut kínáló Metalo- Chimicban, mind pedig a bú­torüzletben ugyanaz érdekel: mivel szállíthatja haza a vevő a vásárolt dolgokat? Ki mi­vel tudja mondják itt is, ott is­­, taxival, teherautó­val, szekérrel, biciklivel, tar­goncával ... Egy vásárló a bútorboltból: „Megállítottam egy falusi szekeret. Csak nincs alku, annyit fizetek, a­­mennyit kér a bácsi...“ — Tételezzük fel, hogy va­laki bútorjavítás felől érdek­lődik maguknál. Mit taná­csolnak neki? — fordulunk Szűz Sándorhoz, a bútorüzlet eladójához. — Menjen a Record szövet­kezethez, nekik van asztalos­műhelyük. Azt nem tudnám megmondani, hogy minden­féle javítást vállalnak-e, de a garancia alatt lévő új búto­rokat ők hozzák rendbe. — S ha valaki lakásberen­dezési tanácsot kér? Mond­juk, azt igényli, hogy kimen­jenek a helyszínre! — Külön ilyen szolgáltatás nincs minálunk. Itt az üzlet­ben, vagy a lerakatban kész­séggel adunk tanácsokat. Ha úgy adódik, esetleg a munka­idő után megnézhetjük a la­kást is... MÉGIS KIVASALHATTUK VOLNA A KALAPOT? Margitta kisváros. Ám mindjárt tegyük hozzá, hogy gyors ütemben fejlődő kisvá­ros. Ha a vonzás körébe tar­tozó falvakat is figyelembe vesszük — márpedig figye­lembe kell vennünk , akkor úgy 30—35 ezer ember igé­nyének kielégítésével kell szá­molnia kereskedelmének és közszolgáltatásának. S ez utóbbinál maradva, már em­lített őrjáratunk alatt alkal­munk volt tapasztalni, hogy igyekeznek bővíteni és válto­zatosabbá tenni a szolgáltatá­sokat. A városközpontban, az egyik legforgalmasabb utcán például nemrég egy újabb szolgáltatási házat adtak hasz­nálatba. De, amint ezt az előbbiek­ben szemelvényesen leírt köz­véleménykutatásunk is iga­zolja, sok még az úr Margitta közszolgáltatásában. Nyilván nem lehet még a városkának külön esernyő, fényképezőgép vagy mondjuk hangszerjavító műhelye. Tény azonban, hogy a felsorolt dolgok közül már nem egyre szükség lenne, ha akár más — egy vagy több — szolgáltatással összevonva is. S mielőtt beszámolnánk a legtöbb szolgáltatást nyújtó egységnél, a Record kisipari szövetkezetnél kapott vála­szokról, még annyit jegyez­zünk meg: nem véletlen, hogy ötletszerűen, „házról-házra“ érdeklődtünk erről is, meg arról is. Ugyanis mi sem ter­mészetesebb, mint az, hogy a helybeliek és a városba láto­gató vendégek is először a járókelőktől, a boltokban, az azonos vagy rokon­ profilú üzletben és műhelyben kere­sik az eligazítást. Most pedig időzzünk el egy keveset a Recordnál. Sorra vettük az idézett „eseteket“. Némi túlzással mondhatnánk, hogy már az elején majd leestünk a szék­ről. A szövetkezetbeliek — noha nem tartozik hozzájuk — egyöntetűen azt állítják: a kalapeladó, enyhén szólva, nem ismeri a helyzetet. Az ő üzletétől nem túlságosan mesz­­sze lévő nagy konfekcióbolt­ban a két egység közös gaz­dája — a fogyasztási szövet­kezet — külön retusőr- és vasalóembert tart. Hozzá kel­lett volna irányítania a ka­lapárusnak. Szombati nap lé­vén, sajnos, már nem volt lehetőség kinyomozni: mi az oka, hogy a boltban nem tud­tak róla? Van azonban más furcsaság is. Például az, hogy a bútor­üzletben nem tudnak a rend­szeres bútorjavítási szolgálta­tásról, a Recordnál viszont már-már eskü alatt állítják: bár nem külön, hanem a bú­torkészítő műhely keretében, létezik ilyesmi is. Szeptem­bertől pedig a belvárosba köl­tözik az a műhely, ahol a javításokat lehet igényelni. Ugyanez érvényes a ruhaja­vításokra is. Vagyis, a szövet­kezetbeliek határozottan kije­lentik: a szabóságok javítás­sal, átalakítással is foglalkoz­nak. Ha csakugyan így van, ak­kor miért nem írják ki, hogy tudjanak róla a margittaiak? Attól tartunk, hogy... erről azonban még másnak is lesz szava! VANNAK ITT JÓ PÉLDÁK IS! Bokor Sándorral, a Record szövetkezet elnökével abban viszont egyetértünk, hogy egy­­egy új szolgáltatás bevezetését körültekintő munkának, fel­mérésnek kell megelőznie, mert nem mindenik általános igény, amit annak kiáltanak ki. Ezen túlmenően sokféle javítást rokon vagy ismerős­alapon elvégeznek egymásnak az emberek, nem futnak min­dennel az erre szakosított műhelybe. Aztán nem beszél­ve arról, hogy a motorizáció korszakában sok mindent se­gítség nélkül is rendbetesz­­nek, helyrehoznak, házhoz szállítanak. Hadd éljünk ezút­tal is a példák erejével. Bokor elnök meséli, hogy a gépjavító-műhely keretében hosszú idő óta megszervezték a bicikli­javítást. Ám mind­­ezideig két bicikli ha járt eb­ben a műhelyben. Más: né­hány ónapja a fürdőnél pedikűröst alkalmaztak. Na­pok elteltek, amíg ajtót nyi­tott rá valaki. Jóval nagyobb eredménnyel kecsegtet a köl­csönző­ szolgálat második egy­sége, legalábbis erre utal az első egység sikere. Ha az elsőben főleg edényeket és konyhai felszereléseket adnak bérbe a lakodalmak, eljegy­zések és más családi esemé­nyek ünnepléséhez —, a most megnyílóban mindenekelőtt sport-hangszer-játék és elekt­romos cikkeket bocsátanak az érdekeltek rendelkezésére. És itt szeretnénk megdicsérni a margittaiakat: az ilyenfajta szolgáltatás nem egy nagy­városunkban hiányzik. Bokor Sándor szerint nem­sokára megoldódik a vegy­tisztító problémája is. A be­indításához szükséges gépek egy része már megérkezett. Haia­­loan elvtárs, Mar­gitta polgármestere azonban úgy véli, hogy haladéktalanul meg kell szerveznie a szövet­kezetnek a ruhajavítást is. Külön erre szakosított egy­ségben — hangsúlyozta —, úgy ahogy a város vezetősége már utasítást adott ezzel kap­csolatban. Mert, ha a cipő és más használati cikkek ja­vítása jól megoldódott az utóbbi években, a ruhajaví­tás nem mozdult ki a holt­pontról. Elsősorban a férfi és gyermekholmiknál jelent­kezik az igény. Remények vannak rá — említette a pol­gármester —, hogy még a közeljövőben szervezett ke­retet kap a bútor- és más nagytérfogatú áruféleségek házhoz szállítása. Persze, nem a Record szövetkezet, hanem a közszállítással is foglalkozó városgazdálkodási vállalat ke­retében. Mindent összegezve: úgy véljük, sikerült néhány érvet felvonultatnunk arra, hogy Margittán még nagyobb fi­gyelmet érdemel a közszol­gáltatás. Sike Lajos NAGYOBB FIGYELMET A SZOLGÁLTATÁSOKRA! ELŐRE !? ,1977. szeptember [T] Tíz napnak (Folytatás az 1. oldalról) megyében. Az építők és a megrendelők az év ed­dig eltelt időszakában nem tudtak lépést tartani az igényekkel, különösen a toy­­cai cementgyárban mutatko­zott meg ez. Az év hátralevő részében mindenképp be kell hozni a lemaradást, hisz a jövő évi feladatok 600 millió lejjel nagyobb beruházást irányoznak elő, ami gyakor­latilag azt jelenti, hogy húsz termelőegységet kell beindí­tani. köszönhető A dolgozók tanácsai orszá­gos kongresszusának az el­határozása, miszerint 1980-ig az előirányzatokon túlme­nően 120—130 milliárd le­jes ipari termelést valósít meg nemzetgazdaságunk, ar­ra késztette a helybelie­ket, hogy 5,7 miliárd lej értékű terven felüli termelést vállaljanak. Az idén 550— 560 millió lejes többletet kell létrehozniuk. Tekintettel arra, hogy az idei vállalásaikat már az év első felében telje­sítették, felújított vállalásuk ezt az értéket teszi ki. Következtetésképpen el­mondhatjuk, hogy Neamt me­gye ipara — amely megtar­totta és tovább erősítette az olyan hagyományos termelési ágazatokat, mint a fafeldol­gozás, cellulóz- és papírgyár­tás, az energetika- és az épí­tőanyagipar bázisainak a ki­alakításával értékesítette a helyi természeti adottságokat, az ipar ésszerű telepítésével valóra váltotta a rendelkezés­re álló munkaerő arányos el­osztását , jó úton halad, s évről évre mind határozottabb szerepet vállal annak a gran­diózus országfejlesztő prog­ramnak a megvalósításából, amely egész népünket a jólét és a civilizáció magasabb fokára emeli. Megkülönböztetett figyelem a legifjabb nemzedék iránt (Folytatás az 1. oldalról) pótlólagos összegek egészéből évente 2,2 milliárd lejt az álla­mi családi pótlék 30 százalékos emelésére fordítanak, mintegy 700 millió lejt pedig a sokgyer­mekes családok támogatására létesített új juttatási rendszer finanszírozására szánnak. Ez az új juttatási rendszer különben augusztus elsejével már életbe is lépett, lehetővé téve azt, hogy az állam hathatósan támogassa azokat az anyákat, akik több, 16 éven aluli gyermeket nevel­nek. Említsük meg azt, hogy e rendszer révén— ellentétben az augusztus 1-ig érvényben levő­vel, amikor csak a 8-nál több gyermeket nevelő anyák része­sültek támogatásban — segélyt kapnak azok is, akik öt vagy több gyermeket gondoznak. A javadalmazás emelésére fordított 35 milliárd mellett ezek szerint évi újabb hárommilli­­árddal gyarapszik a családok költségvetése, s ezek csak azok a milliárdok, amelyek közvetle­nül növelik a lakosság jövedel­mét. Ne feledjük ugyanis azt, hogy szocialista államunk szo­ciális-kulturális költségek cím­mel az 1976—1980-as időszak­ban mintegy 313,6 milliárd lejt irányoz elő, 42,7 százalékkal töb­bet, mint az 1971—1975-ös öt­éves tervben. Ennek a költségve­tési számadatnak két tételéről ez alkalommal külön is kell szól­nunk, hisz mindkettő nagyszerű­en fejezi ki többek között a gyer­mek iránti gondoskodást, így az RKP KB Politikai Végrehajtó Bi­zottsága által kidolgozott, majd a Központi Bizottság által elfo­gadott életszínvonalemelési prog­ram értelmében államunk az öt­éves terv során több mint 77,7 milliárd lejt fordít a tanügy, kö­zel­­58,9 milliárdot az egészség­ügy céljaira, 38,9, illetve 38 százalékkal többet, mint a nyol­cadik évtized első felében. Pártunk és államunk átfogó, a lakosság minden kategóriáját és korosztályát figyelembe vevő élet­színvonal-emelési programjának intézkedései, így a családi pót­lék növeléséről szóló is, amely ma lép életbe, újabb és erőteljes bizonyítékai annak, hogy társa­dalmunk állandóan szem előtt tartja az egész nép életkörülmé­nyeinek javítását és civilizációs fokának emelését, de kifejezik szocialista társadalmunk huma­nizmusát is ,és beilleszkednek pártunknak a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítését, valamint Romániának a kommu­nizmus felé haladását célzó ál­talános programjába. Hangsúlyozni szeretnénk u­­gyanakkor azt is, amiről az el­múlt időszakban a dolgozók tanácsai kongresszusán, de az életszínvonal-emelési program előírásai alkalmazásakor mind­annyiszor oly sok szó esett, még­­pediglen azt, hogy az egész né­pünk életszínvonalának növelését előirányzó nagyszabású és átfo­gó program megvalósítása meg­követeli az 1977-es esztendő, va­lamint az egész ötéves terv elő­irányzatainak legjobb körülmé­nyek közötti teljesítését és túl­szárnyalását, hiszen a szóban forgó és más milliárdok forrása csakis a szorgalmas munka, az egyre jobb termelési eredmények. Meggyőződésünk, hogy mun­kásosztályunk, parasztságunk, ér­telmiségünk, az összes dolgozók — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — határo­zottan tevékenykednek az elkö­vetkezőkben is azért, hogy szé­les körben értékesítsék szocialis­ta gazdaságunk haladásának összes nagy lehetőségeit és erő­forrásait, a legjobb lehetőségek között teljesítik az egész ötéves terv gazdasági feladatait, pár­tunk XI. kongresszusának törté­nelmi határozatait, s ennek a­­lapján növelik egész népünk jó­létét és civilizációs fokát. Mától növelik a vaskohászok és kokszvegyészek javadalmazását (Folytatás az 1. oldalról) Íiók forrását tehát saját szor­galmas munkánkban, eddigi e­­redményeinkben, az ötéves terv teljesítésében elért sikereinkben kell keresnünk, amelyek vég­eredményben lehetővé tették az átfogó program kidolgozását, biztosítják annak életbeülteté­­sét. És még valahol, mégpedig­­len pártunk bölcs gazdaságpoli­tikájában. Mint ismeretes, a IX. kongresszus után pártunk irány­vonalként szabta meg a nemzeti jövedelem fejlesztési alapjának és fogyasztási alapjának olyan megoszlását, helyes arányát, a­­mely lehetővé tette a társada­lom műszaki-anyagi alapjának bővítését és korszerűsítését, s ennek eredményeként a nemzeti jövedelemnek a jelenlegi ötéves terv során évi átlagban mintegy 50 milliárd lejes gyarapítását, szemben az 1951—1965-ös évek-­­ben elért 7,4 milliárd lejjel, id­­én az alapon a Román Kom­munista Párt életbe ültethette emberközpontú politikáját, na­gyobb, mintegy nyolc százalékos évi ütemben növelhette a fo­gyasztási alapot az 1956—1965- ös időszak 4,3—­6,1 százalékos ütemével szemben. Végezetül említsük meg azt is, hogy a program kidolgozása­kor nemcsak az elért eredmé­nyeket, hanem terveinket, szán­dékainkat is figyelembe vettük. Éppen ezért, amikor előírásait fokozatosan és szép sorjában életbe ültetjük, nem árt elgon­dolkozni egyrészt azon, hogy személy szerint mit teszünk­­meg­valósításáért, másrészt milyen feladatok hárulnak e téren mun­kaközösségünkre, az egész ipar­ágra. Gondolnunk kell arra, hogy öntudatos, fegyelmezett és odaadó munkával, jó­ szervezett tevékenységgel jobban ki kell használnunk a gépeket és fel­szereléseket, csökkentenün­k­­kell az anyag- és energiafogyasztási költségeket, új, jó minőségű ter­mékeket kell gyártásba vennünk, fejlettebb technológiát kell al­kalmaznunk, gyors ütemben kell növelnünk a munkatermelékeny­séget, egyszóval sokkal maga­sabb szintre kell emelnünk munkahelyünkön a gazdasági hatékonyságot. Csak így telje­síthetjük a dolgozók tanácsai első kongresszusán adott sza­vunkat, azaz érhetjük el az öt­éves terv folyamán a 120—130 milliárdos többlettermelést az iparban. Ebből az országos mé­retű erőfeszítésből kell kiven­niük a részüket kohászainknak is, akik az elsők között, mától kezdődően részesülnek javadal­mazás-emelésben. A VÁSÁRLÓKON A SOR... (Folytatás az 1. oldalról) Pescu utcában levő ABC-t is. Minden szaküzletben nemcsak az előírt füzetek találhatók meg, de bőséges az ellátás mű­anyagborítókból, még a kü­lönleges méretűekből is, mint a rajz- és énekfüzetek s a tankönyvek beborítására szol­gálók. Iskolatáskákat szintén gazdag választékban láttunk, közöttük a divatos, vállra a­­kasztható vagy kézben hor­dozható legújabb típusúakat is. Az írószerek és más tansze­rek, festékek, színesceruzák szintén bőségesen találhatók. lánca Eugen, a megyei álla­mi kereskedelmi vállalat e részlegének felelőse szerint a négy legnagyobb papírkeres­kedésben, 12 üzletben s e mellett más kereskedelmi egy­ségekben is, mint az iskolai kioszkokban és a külső kerüle­tek 30 árudájában lehet be­szerezni a tanszereket, főleg füzeteket. Az üzletek hálóza­tának folyamatos ellátása biz­tosítva van. Csak táskákból mintegy 30 választékra kötöt­tek szerződést: 12 ezer iskola­táska, 16 ezer aktatáska, 26 ezer különböző füzet, 25 ezer töltőtoll, 40 ezer golyóstoll, 30 ezer hegyező, 20 ezer ak­­varell hat választékban várja a vevőket. Az állami kereske­delmi vállalat elküldte a fa­lusi szövetkezeteknek a füze­tek, tanszerek jegyzékét azért, hogy megkönnyítse az eladók munkáját, így minden üzletfelelős tudja, melyik osz­tályban milyen füzetekre és tanszerekre van szükség s e szerint szolgálhatja ki a ve­vőt. Mint a fentiekből látható, Szeben megye állami kereske­delmi vállalata felkészült a tanévkezdésre. Most már a ve­vőkön a sor, hogy idejében mindent beszerezzenek. 3. TÁVIRATOK Nicolae Ceaușescu, Románia Szocialista Köztársaság elnöke, táviratban üdvözölte Ellis Clarkét, Trinidad-Tobago Köztársaság el­nökét, az ország függetlensége kikiáltásának XV. évfordulója alkal­mából, és újabb sikereket kívánt Trinidad-Tobago baráti népének a szabad és független fejlődés útján. Menahem Begin, Izrael állam első minisztere, elhagyva Románia Szocialista Köztársaság légiterét, táviratban köszönte meg a felesége, munkatársai és a maga nevében Nicolae Ceaușescunak, Románia Szocialista Köztársaság elnökének azt a meleg, vendégszerető fo­gadtatást, amelyben öt napon át romániai látogatása során részesült. Manea Manescu, Románia Szocialista Köztársaság kormányának első minisztere, Trinidad-Tobago Köztársaság függetlensége kikiál­tásának évfordulója alkalmából táviratban küldte legjobb kívánsá­gait Eric Williamsnak, Trinidad-Tobago Köztársaság első minisz­terének. KÖZÉLETI HÍREK Bukarestben megkezdődtek a román-nigériai gazdasági és mű­szaki együttműködési vegyes­bizottság első ülésszakának munkálatai. A román küldöttséget Ion Patan, a kormány első minisz­terének helyettese, külkereske­delmi és nemzetközi gazdasági együttműködési miniszter ve­zeti, a nigériai küldöttség veze­tője dr. A. Adewoye szövetségi gazdaságfejlesztésügyi miniszter. Befejeződtek a Ion Patan, a kormány első miniszteré­nek helyettese, külkereske­delmi és nemzetközi gazda­sági együttműködési minisz­ter vezette román és a James Phillips jr. pénzügyminiszter, a gazdasági és műszaki együttmű­ködési vegyesbizottság libériai elnöke vezette libériai küldött­ség közötti tárgyalások. Augusztus 16 és 30 között ba­ráti látogatást tett hazánkban a Nemzeti Forradalmi Mozgalom Ruanda Fejlődéséért szervezet küldöttsége Habarushake Clau­­diennek, az NFMRF KB tagjá­nak vezetésével. A küldöttség megbeszéléseket folytatott az RSZÁSZ Központi Tanácsánál, a KISZ KB-nál, a Hadsereg Legfelsőbb Politikai Tanácsánál, az Egészségügyi Mi­nisztérium vezetőségénél és az egyházügyi főigazgatóságon. Sor került ipari és mezőgazdasági egységek, társadalmi, művelő­dési, történelmi és turisztikai A fővárosba érkezett a Sza­bad Német Szakszervezetek Szö­vetségének, az FDGB-nek a küldöttsége, Harry Tisch-nek, az FDGB Központi Tanácsa el­nökének a vezetésével. A kül­döttség az RSZÁSZ Központi Tanácsának meghívására baráti tapasztalatcsere látogatást tesz hazánkban. Giurgiuban munkatalálkozóra került sor Ion Avram gépgyár­tóipari miniszter és Iordan Mla­­denov, Bulgária Népköztársa­ság elektronikai és elektrotech­nikai minisztere között. A találkozó keretében a Nicolae Ceausescu elvtárs és a Todor Zsivkov elvtárs közötti A török hadsereg napja al­kalmából, Törökország buka­resti légügyi attaséja, Özkan Kaya ezredes, valamint Sener Eruygur őrnagy, katonai és ten­gerészeti attasé fogadást adott a nagykövetség termeiben. Részt Az ülésszakon megvitatják, hogyan folynak azok a román­­nigériai együttműködési akciók, amelyekre a Nicolae Ceausescu elvtárs ezévi nigériai látogatá­sán, a legmagasabb szinten lét­rejött megegyezés alapján, ke­rült sor. Ugyanakkor tanulmá­nyozzák az országaink közötti gazdasági kapcsolatok változa­tosabbá tételének lehetőségeit is. A tárgyalások befejezése al­kalmából a két küldöttség ve­zetője alde-memoire-t írt alá a Románia és Libéria közötti gazdasági együttműködés to­vábbfejlesztéséről a kölcsönösen előnyös ágazatokban, valamint az árucsere fejlesztésére vonat­kozólag. A libériai gazdasági küldött­ség elutazott a fővárosból, létesítmények megtekintésére is Bukarestben, valamint Arges és Constanta megyében. A látogatás befejezésekor a vendégek találkoztak az RKP KB székházában Stefan Andrei elvtárssal, a Politikai Végre­hajtó Bizottság póttagjával, az RKP KB titkárával és Constan­tin Vasiliuval, az RKP KB osz­tályvezető helyettesével. A ta­lálkozón információcserére ke­rült sor az RKP és az NFMRF tevékenységéről és a két szer­vezetet foglalkoztató kérdések­ről. A küldöttséget az Otopeni re­pülőtéren Gheorghe Poni elv­társ, az RSZÁSZ Központi Ta­nácsának elnöke, Gheorghe Petrescu, az RSZÁSZ Központi Tanácsának alelnöke, valamint az RSZÁSZ Központi Tanácsá­nak az aktivistái üdvözölték. találkozón létrejött megegyezés szellemében elemezték és intéz­kedésekben állapodtak meg a két ország közötti együttműkö­dés és a specializálódás továb­bi szélesítése érdekében a szá­mítástechnika, az elektronika, az automatizálás és elektrotech­nika területén. vettek hadseregünk tábornokai és törzstisztjei, valamint a Kül­ügyminisztérium képviselői és más hivatalos személyek. Jelen voltak a Bukarestbe akkreditált diplomáciai képviseletek veze­tői, katonai attasék és a diplo­máciai kar más tagjai. Hozzájárulás a román-izraeli kapcsolatok fejlesztéséhez, a nemzetközi enyhülés és együttműködés érvényesítéséhez Nemzetközi viszonylatban mind nagyobb tért hódít a felelős té­nyezők közötti közvetlen pár­beszéd gyakorlata, amely előse­gíti a szempontok tisztázását, a vélemények megismerését, a kérdések nyílt megvitatását. Or­szágunk­­ következetesen támo­gatja ezt az irányzatot, mint­hogy külpolitikai elveihez híven maga is széleskörű együttműkö­désre törekszik a világ minden államával, függetlenül politikai és társadalmi rendszerétől, a tel­jes jogegyenlőség, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, a belügyek­­be való be nem avatkozás és a kölcsönös előny alapján. Ebben a szellemben került sor kormányunk első minisztere, Manea Manescu elvtárs meghí­vására Menahem Begin izraeli kormányfő romániai látogatá­sára. A két ország normális kapcso­latokat tart fenn, de vitathatat­lan, hogy számos kiaknázatlan lehetőség van még a gazdasági, műszaki-tudományos, kulturális együttműködés bővítésére, a ter­melési kooperációra, a kereske­delmi csere fokozására. Minde­zekről a kérdésekről szó esett az izraeli vendég államelnökünk, Nicolae Ceausescu elvtárs általi fogadásakor s a két szakaszban lezajlott megbeszéléseken, akár­csak a kormányfői szintű ro­mán-izraeli tárgyalásokon, ame­lyek a kétoldalú kapcsolatok to­vábbi ösztönzésén kívül hozzá­járulást nyújtottak a nemzetközi enyhülés és együttműködés ü­­gyéhez is. A román-izraeli dia­lógus ugyanis alkalmat adott e­­gész sor időszerű nemzetközi kérdés , így az európai bizton­ság és együttműködés megte­remtésére, a gyengén fejlettség felszámolására és egy új gazda­sági világrend meghonosítására, az általános, mindenekelőtt a nukleáris leszerelésre, az állam­közi kapcsolatok demokratizálá­sára, az ENSZ szerepének és hatékonyságának növelésére, de főként a közép-keleti helyzetre vonatkozó problémák­­ nyílt és őszinte felvetésére. Országunk megkülönböztetett érdeklődése e térség helyzete iránt abból ered, hogy a fe­­szültségi góc, a konfliktus fenn­tartása kihat a környező térsé­gekre , a földközi-tengeri or­szágokra és általában Európára. Románia tehát közvetlenül ér­dekelt, sok más­­országgal együtt, a konfliktus hi békés rendezésében. Az izraeli ku­tatott megbeszi Ceausescu elnö legvilágosabban cialista Románia következetes álláspontját a rendezés módoza­tait illetően. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a közép-ke­leti igazságos és tartós béke meghonosítása megköveteli az izraeli csapatok kivonását az 1967-ben megszállt arab terüle­tekről, a palesztin arab nép tör­vényes törekvéseinek elismeré­sét, beleértve a saját nemzeti állam létrehozásához való jogát is, akárcsak a térség összes ál­lamai függetlenségének és szu­verenitásának szavatolását. Köz­ismert, hogy a Közép-Keleten, akárcsak a világ más térségei­ben kialakult konfliktus­helyze­tek tekintetében országunknak szilárd meggyőződése, hogy az egyedüli megoldás a politikai rendezés, mert minden konfron­táció súlyos veszélyt jelent egy­részt az illető népekre, másrészt az általános békére nézve. Eb­ből kiindulva, országunk síkra­­száll a genfi konferencia felújí­tásáért az összes érdekelt álla­mok részvételével, beleértve a Palesztinai Felszabadítási Szer­vezetet is ,az ENSZ szerepének növeléséért az igazságos és tar­tós béke helyreállításában a vi­lágnak ezen a részén. A megbeszélések során állam­elnökünk kifejezte meggyőződé­sét, hogy a közép-keleti kérdé­sek felvetésében végül is felül­kerekedik a józan ész, hogy a konfliktusban álló felek lemon­danak minden olyan akcióról, a­­mely tovább bonyolíthatná, sú­lyosbíthatná a helyzetet, s a közvetlenül érdekelt államok, akárcsak a világ minden álla­mának erőfeszítése révén a szó­ban forgó térség végül is a nyu­galom és a jószomszédi viszony, a bizalom és békés együttműkö­dés övezetévé változik. A közép-keleti rendezésre vo­natkozó román, illetve izraeli álláspont természetesen eltér egymástól, de — országunk né­zete szerint — ennek nem sza­bad kihatnia a két ország kap­csolataira. A legfontosabb ezen a téren az a közös nézet, hogy kivételes jelentőségük van az övezet tartós és igazságos béké­jének biztosítására irányuló erő­feszítéseknek. Minthogy lehetőséget nyújtott a közös érdekű kérdések őszinte és nyílt megvitatására, az izraeli kormányfő országunkban tett látogatása s a lezajlott megbe­szélések hozzájárulnak a két or­szág kapcsolatainak további fej­lesztéséhez, a közép-keleti bé­kére s a nemzetközi együttmű­ködésre irányuló erőfeszítések ö­sztönzéséhez. P. Nagy Erzsébet

Next