Előre, 1977. október (31. évfolyam, 9291-9316. szám)
1977-10-01 / 9291. szám
ELŐRE — 1977. október 1. MUNKATÁRSAINK JELENTIK MÁRAMAROS ÉS TEMES MEGYÉBŐL NAGYOBB FIGYELMET A MAGÁGYKÉSZÍTÉSRE Az idei őszi vetés megszervezésében is jelentős segítséget nyújtottak a búza- és árpatermesztők országos tanácskozásán ismertetett tapasztalatok, elhangzott ajánlások, a szakemberek ugyanis megismerkedhettek a termesztéstechnika újdonságaival, most pedig elérkezett azok alkalmazásának ideje. Az elmúlt évek kísérletei és termelési eredményei Máramaros megyében is ahhoz a felismerés-hez vezettek, hogy növelni kell a korai érésű búzafajták vetésterületét mert azok hozama állandóbb, és ellenállóbbak a növényi betegségekkel szemben. Az ajánlásoknak megfelelően a Szamosi és a Lapos völgyében elterülő szövetkezeti egységekben a vetésterületnek több mint kétharmadrészén termesztenek korai olyan tenyészidejű búzafajtákat, amelyek az övezetben a legjobban beváltak. A szövetkezeti vezetők többségének egybehangzó véleménye, hogy a megállapított struktúrához elegendő, jó minőségű vetőmaggal rendelkeznek a megye egységeiben. Közismert, hogy a fajtának meghatározó szerepe van a termesztésben, a tervezett hozam m megvalósításában meghatározó tényező a vetőmag minősége. — Különösen fontos szerepe van a nagy terméshozamok elérésében a talajerő-pótlásnak — mondotta még a vetés megkezdése előtt Amati Gheorghe, a megyei szakigazgatóság vezérigazgató-helyettese, s a korábbi hibák elkerüléséért nem ajánlottuk a nitrogénes trágya túlzott használatát; az agrokémiai hivatal javaslata alapján szükségesnek tartjuk, hogy a vetésterület minden hektárján 60—80 kiló foszforos trágyát is felhasználjanak a szövetkezetekben. Aratás befejezése után s jóval az őszi vetés megkezdése előtt Máramaros megye egységeiben különösen jó ütemben haladt a nyári szántás a nagybányai, seim-i és az ulmeni-i szövetkezetközi tanácsok körzetében, az ütemes napi munka lehetővé tette, hogy a tavalyinál is nagyobb gondot fordítsanak a talajelőkészítés minőségére. Az ulment i és a nagybányai mezőgépészeti állomások részlegein a gépészek úgy végezték el a talajelőkészítés műveletét, hogy minimális talajtipró járatással jó minőségű magágyat biztosítsanak az őszi árpának és a búzának. Szélszegen, Tamarán hasonlóan a minőségi magágy készítését szolgálta, hogy a kapósnövények betakarítását egy-két tárcsázás követi, s ennek a munkának az a célja, hogy a visszamaradó növényi maradványokat felaprózzák. A minőségi magágykészítés ügyében szükséges megemlítenem, hogy nem mindenhol dolgoznak kellő felelősséggel, ugyanis nem minden területen szegik be pontosan a parcellavégeket, s nem egyengetik el a záróbarázdák nyomán keletkezett sáncokat. Szeptember utolsó harmadában a hűvösre fordult időjárással egyidőben kiadósan esett az eső. S a hónap utolsó harmadát megelőzően több mint 1200 hektáron elvetették az árpát és a takarmányrozsot. A búzavetést is a Szamos mentén kezdték meg elsőkként Ulmeni-ben, Erdőszádán, Szélszegen, Tamarán, Pribilești-ben, Sémi-ben, s az említett szövetkezetekben elegendő magágyat készítettek elő a vetésnek. A tervek szerint október elsejéig a máramarosi szövetkezetekben 15 340 hektáron a vetésterületnek jóval több mint fele részén fejezik be a kenyérgabona vetését. A vetés minőségéért a farmfelelősök személyes irányításával dolgoznak a gépészek, hogy a vetőgépek nyomába ne maradjanak bevetetlen foltok, hogy ellenőrizzék a tökéletes magszórást s a vetésmélységet. A talajelőkészítés után nyilván a vetésminőség áll előtérben, hogy pontos és felelősségteljes munkával alapozzák a jövő esztendei kenyérgabona termését. Fejér László összetorlódtak ezekben a napokban az őszi tennivalók Bánát-szerte. A cukorrépa, napraforgó, kukorica, szója, a zöldségfélék, gyümölcs és szőlő begyűjtése, a silózás, a magágyelőkészítés és a vetés derekas helytállást követel most a falu népétől, azt, hogy reggeltől-estig minden erővel szorgalmazzák, gyorsítsák a mezei munkák ütemét. S mi tagadás, ezek közül legtöbb munkáskezet a kukorica betakarítása igényel, ez állítja a legnagyobb erőpróba elé a falvak dolgozóit Temes megyében, ahol csak a téeszekben több mint 100 000 hektáron termesztettek idén kukoricát. E terület egy részét pedig mielőbb fel kell szabadítani, hogy búzát vethessenek a kukorica után. Az elmúlt ősz több betakarítási tanulsággal szolgált az ország nyugati övezetében, ahol a különböző munkaszervezési mulasztások és a lassúbb érés miatt egyik-másik gazdaságban decemberben is szedték a kukoricát, s így az előirányzatnál nagyobb területen búza után kellett elvessék a kenyérgabona magját. Az ilyen rendellenességeket kerülni kell a nagytopolováci és több más gazdaságban. — A 8556 kilós szemeshozammal mi a legnagyobb kukoricatermést értük el tavaly Temes megyében, most pedig még gazdagabban, fizetnek a hibridtáblák, becslések szerint 10 000 kilós szemestermést takarítunk be hektáronként — jelentette ki Josu Jan, a nagytopolováci mtsz elnöke. — A kitűnő termesztési technológia mellett gazdaságunkban nagy figyelmet fordítunk a kukorica érésének meggyorsítására, amit mesterséges beavatkozással segítünk elő: kibontjuk a kukoricaszárakon a csöveket, hogy a nap, szél gyorsabban érlelje, szárítsa a termést. Évek óta elvégezzük az egész vetésterületen ezt a munkát, amellyel mintegy 18— 20 nappal gyorsíthatjuk meg a kukorica érési idejét. Ez pedig sokat számít. Valóban, hisz az érést siettető módszernek tulajdonítható, hogy a nagytopolováciak megyeszerte az elsők között takaríthatják be a kukoricát. A sztancsofalvi, gottlobi, lovrini és több más termelőszövetkezetben is a kukoricacsövek kibontásával siettetik, hozzák előbbre az érési időszakot. A sztancsofalvi gazdaságban például nap mint nap vagy száz termelőszövetkezeti tag bontja, háncsolja a hibridcsöveket. Egyébként Lovrin községben — ide tartozik Gottlob is — a jó szervezés és nagy igyekezet eredményeként már csaknem 300 hektár területről takarították be a kukoricát, helyezték fedél alá a termést. Jól halad ez a munka a nagyszentmiklósi termelőszövetkezetben is, ahol többszáz személy töri és hordja a csöveket. S minthogy a 240 hektáron termesztett, korábban érő hibridfajták betakarításához vagy két héttel ezelőtt hozzáfogtak, e területen már a búza vetéséhez készíthetik elő a magágyat a traktorosok. Lényegesen más a helyzet e téren a dettai gépállomás körzetében, ahol az őszi vetési területiek még egyharmadán sem készítették elő a magágyat. Nem véletlenül, hisz lassan, vontatottan halad a kapásnövények betakarítása, s a kukoricatöréshez például -hozzá sem fogtak a legtöbb gazdaságban. Lassú ütemű munkára vall a dettai szövetkezetközi tanács körzetében az is, hogy a 469-ből csupán 90 hektárról szedték fel a cukorrépát. A fuleai gazdaságban csak 15 hektárról takarították be a cukorrépát, noha több mint 100 hektárt foglal el a határban ez a fontos ipari növény Az elég változékony, hűvös idő sürgeti a falu népét, hogy minden munkára alkalmas órát, percet jól kihasználjon a kukorica és a többi kapásnövény betakarítására, az őszi vetés optimális időben való elvégzése érdekében. Deme János SÜRGET A KUKORICA BETAKARÍTÁSA Geo Bogza mondta felszólalásában a legutóbbi írókonferencián: mindent a könyveknek köszönhet. Hasonló gondolatokat fogalmaztak már meg tudósok, művészek, politikusok, nevelők, építők. Ha más-más korban és más szavakkal is juttatták kifejezésre elragadtatásukat az emberiség egyik legnagyobb vívmányával szemben; a könyvről, szerepéről, jelentőségéről kialakult vélemények a könyv társadalmi funkciójának felismeréséből fakadnak. Ez a felismerés hozzásegítette az embert ahhoz, hogy az egymást váltó századok során kitermelt tudásanyag birtokbavételével tudatosan ostromolja a tudatlanság várait, megismerje a környező anyagi világot, a társadalom fejlődéstörvényeit s nem utolsó sorban — önmagát. A könyv tanít, nevel, lelkesít, szórakoztat. Ismerettároló és -hordozó képessége szinte határtalan. Forradalmasító erejét, teremtő hatalmát a haladás fáklyavivői és kerékkötői egyaránt felismerték. Ezzel magyarázható, hogy nemcsak útjának egyengetéséért folyt a harc, de az obskúrus erők dühödt kirohanásainak, támadásainak célpontja is volt. Tiltó jegyzékek, elkobzások, könyvégetések, könyvtárdúlások, életrehívóinak, alkotóinak, terjesztőinek üldözése kísérik a könyv feltartóztathatatlan, diadalmas útját. A könyv története a gazdasági fejlődés, a társadalmi harcok és egyben a váltakozó előjelű művelődéspolitika párhuzamos története. A könyv egymagában, puszta létezésével még nem hat. Teremtő hatalmát az olvasók csiholják ki, erősítik fel a benne foglalt információk, ismeretek, gondolatok, törvények gyakorlati alkalmazásával, gyümölcsöztetésével a folyton változó és változtató anyagi és szellemi valóság birodalmában. S ha már a könyvet — mint objektív kategóriát — nem lehetett kiküszöbölni a társadalmi jelenségek sorából, ez elnyomáson alapuló rendszerek igyekeztek elzárni a tömegek elől a hozzá vezető utat. Ennek több formája módozata is létezett: az írástudatlanság tartósítása és a társadalmi valóságot elkendőző álirodalom terjesztése. A szocialista forradalom nem-csak az elnyomott dolgozó tömegeket szabadította fel, de fölszabadította a könyvet is, lehetővé tette teremtő hatalmának érvényesülését, létrehozva ehhez a nélkülözhetetlen előfeltételeket: felszámolta az írástudatlanságot, megreformálta az oktatást, megszervezte a demokratikus könyvkiadást. A társadalmilag és egyénileg szükséges és hasznos politikai, ideológiai, tudományos és műszaki, művelődéstörténeti információk szabad áramlása tette lehetővé a szerteágazó oktató-nevelő munkát, az önképzést, a felnőttoktatást, a szakmai és egyéb ismeretek elsajátítását, amelyek nélkül a teljesen új alapokon nyugvó emberarcú rend felépítése elképzelhetetlen. A könyv társadalmi jelentőségét sok más kiváló politikushoz és kultúremberhez hasonlóan, Nicolae Iorga is felismerte: „Könyv nélkül kultúrát adni a népnek, lehetetlen dolog. Viszont a nép kultúrája nélkül semmilyen gazdasági szerkezetnek, politikai formának nincs értéke" — írta. Ezt a kölcsönösséget szocialista rendünk juttatta érvényre. Cáfolhatatlan bizonyíték erre fejlődésünk három évtizede, kiteljesülő művelődési életünk. Felfokozott mértékben és ütemben nyit lehetőséget a könyv teremtő hatalmának sokoldalú gyümölcsöztetésére a dolgozók millióinak alkotó kedvét megpezsdítő Megéneklünk, Románia fesztivál, amelynek rendezvénysorozatába szervesen beilleszkedik a Falusi Könyvhónap, a Műszaki Könyv Hete s a most október, 2—10 között sorra kerülő Román Könyv Dekádja. Falun és városon, üzemekben és intézményekben, iskolákban és egyetemeken lezajló, a könyv társadalmi funkcióját kidomborító rendezvényei pártunk kiadói politikájának dinamizmusát, a szocialista humanizmus felemelő erejét nyugtázzák. Balogh József KÖNYVEINK TEREMTŐ HATALMA NÉPTANÁCSAINK ÉLETÉBŐL a építés ék kiskunn Kiskapus város az idén indult rohamos fejlődésnek. Erről bárki meggyőződhet, aki sétára indul e fontos ipari központban. A városi néptanács titkára, Sintonia Aurel szavaival csak megerősíti az első benyomásokat: — Az 1977-es esztendő fordulatot hozott városunk életében. Annyi építkezést egyszerre még nem láttunk, mint az idén, ami nagy öröm a lakosságnak. Több, függőben lévő kérdés nyert, illetve nyer megoldást. Melyek ezek? Lássuk a nagyobb szabású építkezéseket. Nemrég helyeztük üzembe azt a korszerű kantint, amely két nagyüzemünk munkásságát látja el. (Jegyezzük meg zárójelben, hogy meglátogattuk az említett létesítményt. Rusu Emil kantinfelélős végigvezetett a helyiségeken. Szép ebédlőterem, tágas konyha, külön helyiségek az étel előkészítésére, mosogató, nem beszélve a sütés-főzés korszerű kellékeiről... Aznap burgonyaleves, zöldbab feltéttel, illetve piláf hússal és tészta volt a menü. A kantin önkiszolgáló alapon működik, ami meggyorsítja az étkezés lebonyolítását.) A szakszervezetek művelődési házát szintén az idén adjuk át. A színházterem 400 férőhelyes. De itt működik majd a városi könyvtár. Ezen kívül próbatermek, gyűléstermek és a különböző szakkörök zavartalan működését biztosító helységek találhatók majd a művelődési házban. Két-három héten belül átadásra kerül az új posta épülete is- A fentieken kívül a szebeni építő- és szerelővállalat év végéig száz lakást is átad a lakosságnak, ami az életkörülmények javítását jelenti. — E nagyszabású munkálatokból bizonyára részt kért a lakosság is... — A néptanácsi képviselőkkel az élen, a különböző kerületek lakossága az idén valóban nagy mértékben kivette részét Kiskapus új arculatának kialakításában. A KISZ- szervezetek, az ifjúság különösen kitett magáért, önkéntes-hazafias munkával rendbehozták a művelődési otthon környékét, betonjárdát építettek az autóbuszállomásnál, segítettek a parkírozó helyek kialakításánál, új zöldövezeteket létesítettek, a meglévőket gondozták. De folytassam a városgazdálkodási beruházásokat, amelyek civilizáltabbá teszik mindennapjainkat. Szintén az idén kezdtük meg a város csatornázásának munkálatait, egyelőre csak a központban, hogy fokozatosan haladjunk majd a külső kerületek felé. Számos munkálatot végeztünk el a néptanács költségvetéséből, valamint a lakosság pénzügyi hozzájárulásával. Meg kell említenem ezek közül annak a pataknak a szabályozását, amely elhatárolja Kiskapust Axente Sever helységtől. Ez a patak az évek során sok bosszúságot okozott az áradások idején. A Nagy- Küküllőt határoló töltésrendszernél szintén sokat dolgozott a város lakossága. A kulturált városkép kialakításának egyik feltétele az utcák kövezéseaszfaltozása is. A Lacatusilor utcát kiköveztük, aszfaltoztuk a Pietli utcát, s előkészítettük az aszfaltozásra a Laborator utcát, lebetonoztuk a kereskedelmi komplexumhoz vezető utat és a belső udvart. Jelenleg járdaépítésen dolgozunk, azon az úton, amely összeköti az állomást a vasúti átjárón át a két nagyüzemünkkel. Ezt a munkát azért sürgetjük, hogy még a rossz idő beállta előtt elkészüljünk, mert megkönnyíti a dolgozóknak mind a Carbosin, mind az IMMN megközelítését. — Az idei év gazdag eredmény-mérleggel zárul tehát? — Valóban sokat gazdagodtunk. Más vonatkozásban is értünk el eredményeket: megalakult a kiskapusi vegyes kereskedelmi vállalat, ennek eredményeként javult az áruellátás. Az építkezések során felszabaduló helyiségekkel szintén terveink vannak, éppen az újonnan alakított kereskedelmi vállalat munkájának további könnyítése céljából- A régi kantin helyén áruraktárat létesítünk, mert az üzletek mellett létező kézi raktárak szűknek bizonyulnak. A nagyobb raktár lehetővé teszi majd, hogy egyszerre több árut rendelhessünk, hozhassunk. A kereskedelmi vállalat különben a posta régi épületébe költözik, s ezzel is jobb munkakörülményeket teremtünk számukra. A néptanács végrehajtó bizottsága ezekkel az intézkedésekkel akar, többek között hozzájárulni a fejlődő város lakosságának zavartalan ellátásához. Albert Ilona HAZAFIAS MUNKÁVAL A Maros megyeiek vállalták, hogy az idén hazafias munkával 135 millió lej értékű közművesítési-gazdálkodási munkálatot végeznek. A megyei néptanács a napokban számba vette az eredményeket. Mint kitűnt, társadalmi munkával 166 sporttelepet, gyermekjátszóteret stb. létesítettek, 170 kilométer hoszszúságban árvízvédelmi töltést emeltek, illetve megemelték a régi töltéseket, több mint 154 000 díszfát és cserjét ültettek. A FÉLÉVI KÖZGYŰLÉS (Folytatás az I. oldalról) terv 22 pontban összefoglalt célkitűzéseiből, mert elhatározásaikat ilyen rövid idő alatt majdnem egészében megvalósították. Létrehozták a fegyelmi bíróságot, amely minden nagyobb vétség okait felkutatja, szóba áll a fegyelmezetlenkedővel, s a beszélgetésről jegyzőkönyv készül, esetleg vállalás, ígéret hangzik el. A szoros, és pontos határidő, az egyéni felelősség erősen elkötelező jelleggel bír, így hát nem halasztódnak a tennivalók. ,,Mi — mondta Kovács mérnök — a dolgozók javaslatait minél hamarabb, vagyis még az idei terv érdekében kellett hasznosítsuk, hiszen nagy szükségünk van e kiapadhatatlan tartalék gyors értékesítésére. Új egység vagyunk, kezdeti nehézségekkel küzdünk, ami még kihat a munkánkra. Igaz ,ugyan, hogy a nyolchavi össztermelési tervet 102,8 százalékra teljesítettük, de árutermelési feladatunkban lemaradás mutatkozik, amit esztendő végéig minden körülmények között fel kell számolnunk.“ És ez sikerül is egy olyan egységben, ahol a dolgozók javaslatai, alkotó kezdeményezése a legnagyobb megbecsülésnek, a legfontosabb tartaléknak számít. ÚJABB ÁGAZATOK DOLGOZÓI (Folytatás az 1. oldalról)temberig jónéhány gazdasági ágazat és iparág — építő-szerelő tevékenység, mezőgazdaság, textil- és ruhaipar, élelmiszeripar, gépipar és fémfeldolgozás, bányászat, vaskohászat és kokszvegyészet — dolgozói, milliók részesültek megemelt javadalmazásban, élvezték az életszínvonal emelését célzó pártintézkedések előnyeit. Most, október elsejétől a munkásosztály újabb osztagai — a színesfémkohászok, a szén- és grafit-, illetve a csiszolóanyag-termékek előállítói — kapják kézhez majd a jelentősen megemelt javadalmazást. Sok-sok ezer dolgozó. Az említett ágazatok szakmunkásainak a fizetése a besorolástól függően 287 és 590 lej közt, azaz átlagban kb. 438 lejjel növekszik. Egy 2. kategóriájú és az alapfokozatba sorolt munkás 305 lejjel kap többet, ha pedig speciális kategóriában van a többlet 527 lejt tesz ki. Az I-es javadalzhozási fokba inkadrált szakmunkások többletkeresete kategóriánként 292 és 545 lej, a második fokban pedig 297 és 563 lej közt váltakozik. Egy III. fokú 5. kategóriás szakmunkásnál a többletkereset kb. 500 lej, a speciális kategóriával rendelkezőké — ugyanebben a javadalmazási fokban — 590 lej lesz. Úgy véljük, szükségtelen részleteznünk az emelés arányait, előnyeit. A színesfémiparban, a szén-, grafit- és csiszolóanyag-termékeket előállító egységekben életbelépő javadalmazásemelés az említett szektorok dolgozói életszínvonalára gyakorolt hatása mellett egyúttal az e fontos nemzetgazdasági ágazat fejlesztése iránti törődés ékesszóló megnyilvánulása is. A máramarosi, dobrogeai, bihari, mócvidéki és a kelemenhavasokbeli színesfémkitermelések és feldolgozó központok egyre magasabb szinten értékesítik a hazai érctartalékokat, egyre több és jobb minőségű termékkel látják el a nemzetgazdaságot. A jól ismert és nagy hagyományú régi kitermelések és központok mellett az utóbbi évek fo Iosmiár a színesfém termelés ifjabb fellegvárai jöttek létre. Elég utalnunk Slatinára, Nagyváradra, Tulceára, a Kelemen-havasokban és az Aranyos-Beszterce mentén kialakult olyan új központokra mint Ostra és Lepül Ursulyi, vagy a Mócvidék szívében folyó és az Erdélyi Érchegység érckincseit hasznosítani hívatott új kitermelés építkezéseire. A Román Kommunista Párt XI. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai megkülönböztetett figyelmet szentelnek a színesfémkitermelés és -feldolgozás további gyors ütemű fejlesztésére, s az összes dolgozókkal együtt az ebben a jelentős szektorban tevékenykedő bányászok, ércelőkészítők, olvasztárok stb. élet- és munkafeltételeinek szüntelen javítására, anyagi és szellemi jólétük szakadatlan emelésére. Az eddig és a ma életbelépő javadalmazás-emelés hűen kifejezi mindezt, összesen mintegy 26 000 dolgozót érint az október 1-től életbelépő javadalmazás-emelés. Az iparágakban olyan jól ismert és a termelésben példás eredményeket felmutató közösségek találhatók mint a slatinai Aluminium-üzem, a nagyváradi Timföld-üzem, a fővárosi Neferal és Laromet, a nagybányai Színesfémkohászati Vállalat vagy a tulceai Fémipari Kombinát, hogy csak a legismertebbeket említsük. Nem kétséges, hogy a színesfémiparban, valamint a szén-, grafit- és csiszolóanyag-termelő egységekben dolgozók még hatékonyabb munkával, a tervfeladatok példás teljesítésével és túlszárnyalásával fognak válaszolni az irántuk tanúsított gondoskodásra, hozzájárulnak munkásosztályunk ama elhatározásához, hogy a jelenlegi ötéves terv időszakában több mint 100 milliárd lejnyi többlettermelést valósítsunk meg. Hiszen szocialista hazánk valamennyi dolgozójával együtt tisztában vannak azzal, hogy csakis saját munkájuk révén, a nemzeti jövedelem gyorsabb ütemű gyarapításával járulhatnak hozzá a nép jólétének szüntelen emeléséhez, keresetük növeléséhez. Elevenen élnek még emlékezetükben azok a szavak, amelyeket pártunk főtitkára mondott a politikai nevelés, a propaganda és ideológia terén dolgozó aktivisták és káderek munkatanácskozásán elhangzott beszédében. „Mindenkinek jól meg kell értenie, hogy nem fogyaszthatunk többet, mint amennyit termelünk, s általában nem fogyaszthatjuk el mindazt amit megtermeltünk. Hiszen a társadalom, a nép és a hazánk jövője iránti felelősség, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megvalósítása és az országunknak a kommunizmus felé való haladása iránti felelősség megkülönböztetett kötelességeket ró ránk, arra közelednek, hogy a nemzeti jövedelem“ jelentős részét állandóan a társadalom általános fejlesztésére fordítsuk“. Munkásosztályunk éppen ez alapigazság szellemében cselekszik, dolgozik a nemzeti jövedelem gyarapításán. Október 1-től a dolgozók újabb kategóriái részesülnek tehát javadalmazás-emelésben. Rövidesen a vegyiparban, a szappan- és kozmetikai iparban, a tudományos kutatásban, technológia-tervezésben, informatikában és tervezésben dolgozók nettó javadalmazása fog megemelkedni. Ezzel egyidejűleg év végéig 3,5 millióra nő azok száma, akik kiéhez kapják a javított javadalmazást. Jövőre pedig a dolgozók összes kategóriái részesülnek ebben az intézkedésben, befejeződik a párt által kezdeményezett javadalmazás-emelés első szakasza. Milliók ésmiliők elégedettségére testet ölt szocialista államunk jóléti politikájának egyik fontos intézkedése. 3. Amíg a Vaskapui hajózózsilip irányító tornyából a sodorral szembe tartó hajókat figyelem, föltűnik, hogy az árvízből itt-ott homokszigetek emelkednek ki, hátukon kövér sirályok tollászkodnak az őszi verőfényben. — Ezek a homokpadok este, mikor a turbinák teljes kapacitással dolgoznak, a víz alá kerülnek ismét — mondja a szolgálatos zsilipező, majd így folytatja: — Különben e zátony a hajós réme, a dunai vízállásjelentést elsősorban azért kell ismernie, hogy ki tudja kerülni az ilyen akadályokat. Este, mikor az áramfogyasztás hirtelen nő, a hajósok számára csökken a veszély. Ha jól értem tehát, a dunai hajósok biztonsága összefüggésben áll azzal, hogy este hány villanykörtét kapcsolok be bukaresti lakásomon. A hajósok biztonsága közvetve összefügg az áramfogyasztással, de azzal is, hogy a Tátrában esik-e az eső, vagy hogy Ausztriában szárazság van — hallom a választ. Később megtudom azt is, hogy a vaskapui vízierőműnek külön szolgálata tartja nyilván a nap minden percében a Duna vízállását, a turbinák fogyasztását, a mellékfolyók várható hozamát; szigorú normák szerint, a jugoszláv kollegákkal összhangban gazdálkodnak a rendelkezésre álló víztömeggel oly módon, hogy a turbinák is megkapják a nekik járó vízadagot, de a hajóutak is használhatók legyenek. 11 vaskapui erőmű és hajózástási rendszer „vízfelelőse“ : Gionea Cornel mérnök, 52 éves, Drobeta-Turnu Severin, tehát a Duna szülötte, csaknem három évtizede a vízhozamokat számítja. A vízállásra, a sodrás erejére vonatkozó számításai szolgáltak támpontként a Kazán-szoros hajósai számára, mígnem a felépült vaskapui erőmű és hajózási rendszer elavulttá tette egész dokumentációját. — Mi a „vízfelelős" dolga a Vaskapunál? — kérdem Gionea mérnöktől. — A felvíz legmagasabb szintje 69,5, legalacsonyabb szintje pedig 63 méter lehet. A mi szolgálatunk feladata biztosítani a jó vízállást, mert ettől függ az erőmű turbináinak optimális kihasználása, a hajózás biztonsága, az öntözőművek, a Duna vizét felhasználó iparvállalatok munkája, a hajóutakat karbantartó gépek teljesítménye, s még sorolhatom tovább... — Köszönöm, ennyiből is kitűnik, hogy az ön vezetése alatt álló szolgálat tulajdonképpen üzem a nagyüzemben. Mégis, mi a vízfelelősök dolga azon kívül, hogy mérik a Duna vízállását. — Még csak nem is mérjük, egyszerűen tudomásul vesszük — mutat Gionea mérnök a központi műszerfalra, ahol elektronikus berendezések jelzik egészen Báziásig egy-egy ponton a víz szintjét, de még a hullámok magasságát is. — Ha a vízszint a gyűjtőtóban 63 méter alá süllyed — ami csak igen kitartó szárazság esetén fordul elő —, az arvizen leáll a hajózás, ha pedig 69,5 m fölé akarna nőni, a fölösleget leengedjük, mert árvízveszély adódna elő. Megtudom továbbá, hogy elsőrendű feladatuk tulajdonképpen a turbinák működéséhez nélkülözhetetlen víztömegről szüntelenül gondoskodni. Ehhez tudnunk kell, hogy a Vaskapu, hazánk legnagyobb vízierőművének, teljesítménye ötször nagyobb, mint Békásé. A jugoszláv és a hazai oldalon hat-hat, egyenként 178 megawattos Kaplan turbina termeli a villanyenergiát. Amikor hat turbinánk esti csúcsidényben teljes kapacitással termel, működtetésükhöz másodpercenként 8000 köbméter víznek kell alázúdulnia. Ha Gionea Cornel szolgálata a maga pontos számításaival, előrejelzéseivel nem gondoskodna a turbinák folyamatos üzemeltetéséhez szükséges vízről, az elveszett energiát hőerőműveknek kellene pótolniuk, tehát fűtőanyagot kellene soron kívül elhasználni, ezért nem tévedhetnek. A turbináknak termelniük kell, ez a karbantartók dolga. De a termeléshez víz kell, ez a vízfelelősök dolga. Ennek érdekében Németország Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, és persze hazánk vízügyi hivatalai rendszeresen nyilvántartják a Duna mellékfolyóinak hozamait. A vízfelelősök nemzetközi összefogására jellemző, hogy a Vaskapunál még az ausztriai vagy magyarországi esőket is számon tartják. Augusztus elején napokig zuhogott a Tátrában, ezt tudva. Gionea Cornel szolgálata kiszámította a Zagiva nevű tátrai folyó vízhozamának növekedését, mert előrelátta, hogy ez is módosítja a Duna vízállását. Napokra előre tudva, mekkora vízszintnövekedés várható a mellékfolyókból, hosszabb ideig üzemeltethetik a turbinákat a gyűjtőtó apadása ellenére is, hiszen a számítások előrejelzik, hogy ennyi meg ennyi nap alatt — hála a tátrai esőnek újra eléri eredeti szintjét. Ha viszont a Duna menti országokból hosszas szárazságról kapnak hírt, előrejelzik a gyenge vízhozamot, ennek alapján a karbantartók beütemezhetik az egyes turbináié leállítását, tehát a javításokat olyan időszakban végezhetik, amely víz hiányában amúgy is holtidőnek számít az energiatermelés szempontjából. A tapasztalt dunai hajósok ismerik az erőmű üzemeltetési programját; délután, amikor a turbinák terhelése kisebb, mert kevesebb áramra van szükség, az alvíz szintje alacsonyabb, mivel a gyűjtőtavat duzzasztjuk az esti csúcsterheléshez. Délután tehát az alvízi hajósok gyakrabban kérik a vízállásjelentést, hogy elkerülhessék a veszélyes pontokat. Nagyon meggyűjtik a bajunkat azok a kormányosok, akik a turbinák csúcsterhelése idején, tehát este hibáznak, és viszik zátonyra hajójukat. — Ha jól értem, önök azt is tudják tehát, mikor ajánlatosabb zátonyra jutni a Dunán... — Hogyne, sőt ajánljuk a kezdő hajósoknak, semmi szín alatt ne hibázzanak este későn vagy éjjel. Sajnos, alkalmam van frisskeletű példával előhozakodni. Szeptember elején este fél tízkor, két kilométerrel a gát alatt zátonyra futott az Eger nevű magyar hajó. Ez a legrosszabb időpont a navigációs hibára, ugyanis ekkor a turbinák csúcsterhelése miatt maximális az arvíz szintje, tehát hamarosan csökkenni kezd az áramfogyasztás az energetikai hálózatban, a turbinák rendre leállnak, hogy újraduzzasszuk a felvizet, alant tehát apadni kezd a szinti Ha egy hajó ekkor fenekült meg, a hamarosan bekövetkező kétméteres apadás miatt megtörténhet, hogy eldől. Hogy e veszélyt elkerüljük, rögtön kértük az Eger kapitányát, ne próbálkozzanak manőverezésekkel. Nagyobb fejtörést okozott, hogy az Eger rakománya pirít, tehát olyan ásványi anyag volt, mely vízzel érintkezve megkövesedik, így az a veszély fenyegetett, hogy borulás esetén eltorlaszolja a hajózócsatornát. — Miért nem lehet ilyenkor a gát bukómezőin leengedni a vizet, hogy megemelje a hajót? — Mert ez holt víz lenne, úgy folyna le, hogy nem termelt energiát, mérhetetlen veszteséget okozna a nemzetgazdaságnak; mi is szigorú terv szerint dolgozunk. Végülis úgy segítettünk a magyar hajón, hogy központi feletteseinktől engedélyt kértünk a turbinák soron kívüli, rövid időre történő megterhelésére, az alázúduló víztömeg fölemelte az Egert. Szeptember nyolcadikán egri jugoszláv hajó feneklett meg, ennek még külön gratulálni lehetett volna, mert reggel hibázott, amikor épp terhelni kezdtük a turbinákat, rögtön föl is emelkedett minden erőfeszítés nélkül. Gr , Ionea Cornellal történt szerencsés találkozásunk után, mely alkalommal ilyen tapasztalt szakembertől tanulhattuk meg, mikzor ajánlatos zátonyra futni, most ismerkedjünk meg a vaskapus hajózási rendszer villamosberendezéseinek karbantartójával, egyikével annak a kiváló szakembergárdának, melynek köszönhehetően nem csupán a zsilipmű üzemel kifogástalanul éjjel és nappal szünet nélkül, hanem az egész vízállásjelző elektronikus hálózat. Sirbu Floarea 28 éves as szony a mai szolgálatos karbantartó. Feladata: a központi vezérlőtáblán figyelemmel kísérni az elektronikus jelzéseket, melyek milliméter pontossággal mutatják a vízállást a Báziás Drobeta-Turnu Severin közötti ellenőrző pontokon. A legkisebb rendellenesség esetén gépkocsival vagy motorcsónakkal sietnek a hibát kijavítani. Ezen kívül a szolgálatos villanyszerelő feladata a zsilipmű szemaforjainak, a várakozó tér bójáinak karbantartása. Sirbu Floarea a Maros megyei Náznánfalván született, igazolványom láttán kedvesen magyarra fordítja a szót, míg a szakmai fejezethez nem érünk. Öten vannak testvérek, apja postafőnök, e minőségiben magával vitte családjai Radnótra, majd kilenc éves tartózkodásra Gyulakutára is. De hogyan juthat el egy náznánfalvai lány oda, hogy a vaskapui hajózózsilip villamosberendezései között olyan otthonosait sürögjön-forogjon, ahogyan hajdani osztálytársai legfennebb a konyhában teszik. Mivel mint iskolás, a nyári szünidőkben a radnóti hőerőműben szakképzetlen munkásként dolgozott, megkedvelte a villamosipari szakmát, az abszolváló vizsga után szaktanfolyamra iratkozott, továbbképzésre az igalnițai hőerőműbe küldték, itt férjhez ment Sirbu Gheorghe villanyszerelőhöz, akivel ezután már mint kollega dolgozott a borzetti-i erőmű beindításánál, majd a galafi-i kohászati kombinát erőművénél karbantartóként. Családi okokból áthelyezését kérte Marosvásárhelyre, rövid ideig az Electromures vállalat minőségellenőre volt, ezután jött a Vaskapuhoz, ahol a férje részt vett az erőmű szerelésében, Floarea pedig újabb tanfolyamot végzett, hogy a zsilipmű villamos jelzőberendezéseinek karbantartására szakosítsa magát. — Izgalmas üzem ez a behemót zsiliprendszer — mondja Sirbu Floarea —, mielőtt idejöttem, , még filmen sem láttam ilyesmit, izgalmas világ a Duna is, de azért a szívem mégis a Maroshoz húz vissza: négy testvérem, a szüleim élnek ott... A legizgalmasabb mégiscsak az, mikor hazaérek, s a nyakamba ugrik a három gyermekem, ilyenkor nem létezik nekem se Duna, se Maros, de még zsilip sem, bevallom férfiasan... Következő állomásunk: az orsovai hajógyár. Barabás István A DUNA HULLÁMHOSSZÁN MIKOR FUSSUNK ZÁTONYRA ?