Előre, 1978. január (32. évfolyam, 9370-9394. szám)

1978-01-03 / 9370. szám

Mintha a természet is cselekvő részese kívánt volna lenni az újévet emberszabású tervekkel és boldogságfényű vágyakkal, reményekkel köszöntő udvarhelyiek várakozásának, a dumásan tömött felhők szép, tiszta hótakarót terítettek szét az óév utolsó napjára a tájon. A városban estére ritkult a személygépkocsik forgalma és egyre sűrűbb lett a gyalogos jövés-menés. Sötétedésig azután, mire minden szilveszterezni vágyó elérte, megtalálta a maga helyét, társaságát, hullani kezdett ismét a hó, hogy betakarja a baráti házakhoz, vagy vendéglőkbe utolsónak érkezők nyomát is. A város családi házakból fűzött utcáiban, a keleti dombélen, vagy a város szívében emelkedő toronyházak csoportjain alig lehetett látni sötét ablakot. Még a máskor fényeit kora este eloltó Szejke-fürdő is fényárban úszott, az üzemi villák közül a cérnagyáriakéban volt a legnagyobb az öröm. Jogosan örvendezhettek, hisz ők már december utolsó heteiben az újévre termeltek, sodorták a fonalat, csévélték a színskála minden árnyalatában festett, jó minőségű cérnát. A tőszomszéd élelmiszeripari gépgyár munkaközössége hagyományosan a Homoród vendéglő borpincéjében koccintott az érkező új évre, kívántak egymásnak helyiek ősi köszöntőjével erőt, egészséget, bort, búzát, békességet. A másik két vendéglő, a „fényes“ Hargita és a még fényesebb Küküllő másfélszáz, illetve kétszáznál is több vendéget invitált az ételkülönlegességekkel dúsan megrakott asztalokhoz. A szilveszterezők többsége azonban a hajnalig fényes ablakok tanúsága szerint otthon készült baráti vendégfogadásra, az óesztendő méltó búcsúztatására, az új év vidám, reményteli fogadására. Otthon, a tévé előtt hallgatták meg pártunk főtitkára, országunk elnökének esztendőt értékelő, jövőt felvázoló szavait is, amelyek végén jólesően állapították meg: szocialista hazánk 1977-ben újabb lépést tett a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építése útján, s e tekintetben az új év is sokat igérő. A Tábornegyed egyik négyemeletes pengeházában a 9 gyermekes Szabó-család ült ünnepi vacsorához. Első emeleti, négyszobás lakásuk minden ablakából meleg fény sütött ki a frissen hullott hóra. Első szilveszterüket töltötték az új, kiutalásra kapott lakásban. Érthető, hogy az iskolás nagyobbak — Éva, Kati, Misi és Judit —, de a kisebbek is — Zoltán, Attila, Ágnes, Szabolcs —, de a karonülő Tamás is ébren, virgonc játékban várták meg a régit az újtól egyetlen szempillantásban elválasztó éjféli gongütést, a szirénás, örömujjongásos zenebonát. A nagy lakást az apa, Szabó Mihály munkatársai, egészen pontosan a gyár segítette rendezni. A ruhagyári dolgozók tanácsa hagyta jóvá a gyár igazgatójának a javaslatát, közös erővel készítsenek beépített szekrényeket a széles-tágas előszobába, folyosóra rendezzék be a lakást és költöztessék föl az új helyre a családot a régi, kétszoba-konyhás szűkösségből. Az új év első napján csak a boldog mamát találom otthon négy kisebb gyermekével. A nagyobbak apjukkal mentek újévet köszönteni barátaikhoz, jó ismerőseikhez. Vágyaik, újéves terveik most az új lakás után egészen hétköznapiak, a gyermekek egy pár korcsolyát váltogatnak egymás közt, a hét minden napjára más-más testvér húzhatja föl a korcsolyacipőt. Még három pár korcsolyára lenne szükségük, hogy egyszerre jelenhessenek meg a sétatéri korcsolyapályán. Vágyaik, terveik közül is az elsőség a gyermekeket illeti. Éjfélkor a szirénabúgástól, harangkondulástól, örömrivalgástól visszhangzó utcákra, nők és férfiak, kicsik és nagyok tódulnak ki. Egy udvarról, félpercenként röpül a magasba egy három csillagba szakadó zöld rakéta, az erkélyeken, ablakokban a tömbházak tetején csillagszórók sziporkáznak. A székelyudvarhelyi szülészeten két újszülött kislány, az udvarhelyi Fecső Kinga és a máréfalvi Kovács Zsuzsa édesanyja pihen, hallgatja most már megnyugodva a kintről beszűrődő újévi zajokat. Az újesztendő első napján, délután három órakor született az első baba. Mintegy a nemek közötti arány helyrebillentésére 3 kiló 10 SZÉKELYUDVARHELYI MOZAIK — 2. — A hunyadi kohászati kombinát régi kohórészlegéhez három nagyolvasztó tartozik. A 4-es, az 5-ös és a 6-os. Közöttük a legkisebb a 300 köbméteres, 4-es kohó, amelyben még a múlt század végén gyújtották meg a tüzet. Az olvasztók és azok, akik kiszolgálják őket nem tesznek különbséget munka és ünnepnapok között. Leállni csak nagyjavításkor, 4—5 évenként egyszer állnak le, közben állandóan ég bennük a tűz, a kohászok egyfolytában csapolják a fehér- és szürkevasat, attól függően, hogy mire van inkább szüksége a nemzetgazdaságnak. A kohórészleg éjjeli váltásának emberei december 31-én 11 órakor már ott álltak a kohók mellett, vagy a vezérlőtermekben, a műszerfalak előtt. A 4-es kohó mellett Radu Ioan váltásmestert és Mitcu Ilie főolvasztárt találtuk, régi ismerőseink közül pedig Bereczki Péter léghevítő kohászt Székely Lajos és Somogyi József kohászok társaságában. Megtudtuk tőlük, hogy szilveszter éjjelén a kohó 8 tonna fehérvasat adott terven felül. — Ez a válaszunk pártunk főtitkárának újévi üzenetére — mondja Bereczki Péter. — Ami pedig a mi, a kohászok üzenetét illeti: sok boldogságot, erőt, egészséget kívánunk a 60. születésnapját rövidesen megünneplő Nicolae Ceausescu elvtársnak. Az 5-ös kohó vezérlőtermében, ami a részleg „főhadiszállásának“ számít, Rusu Radu váltásmesterrel beszélgettünk. Ők szürkevasat csapoltak, amelynek előállítása nagyobb figyelmet követel. A hazai öntödék mind nagyobb mennyiségben kérik a hunyadi szürkevasat, amelynek egy részét eddig importálták. Éjjel a „loan brigád“ állt a kohó mellett. Vagyis: Dobre loan főolvasztár, csapatvezető, Rosca loan, Radulescu loan és Illyés Dezső kohászok, valamint Olaru Alexandra és Maria Ioan léghevítők. A tervezettnél 15 tonnával több szürkevasat csapoltak. A harmadik kohó, a 6-os, fehérvasat olvasztott. Itt Rézműves Tudor váltósmester vezetésével Lipsa Petru főolvasztár csapata szorgoskodott a kohó mellett, Chelaru Mihai, Dorunga Vasile és Domokos József kohászok, Lup Ionel és Lucaciu Ioan léghevítők 10 tonnával több nyersvasat adtak a nemzetgazdaságnak terven felül. A részleget nagytapasztalatú, jól felkészült kohómérnökök vezetik. Gálbeniá Eugeniu részlegvezető, Doboly Elek részlegvezető helyettes, valamint Schwartz Árpád főmester nevét nemcsak a municípium, hanem megyeszerte ismerik. Schwartz Árpád főmesterrel, a kohórészleg pártbizottságának titkárával az elmúlt év eredményeiről és az új év feladatairól beszélgettünk. — Részlegünk december első napjaitól már 1978-ra termel. 20 ezer tonna nyersvasat állítottunk elő terven felül. 1978- ban az előző évihez képest majdnem kétszer annyi nyersvasat kér tőlünk a nemzetgazdaság, főleg öntödei szürkevasat. Közben úgy kell dolgoznunk, hogy csökkenjen az egy tonna nyersvasra számított fajlagos kokszfogyasztás is. Ismerve dolgozóink munkaszeretetét, szakmai tapasztalatát, biztosak vagyunk abban, hogy feladatainkat nem csak teljesíteni fogjuk, hanem terven felül is jelentős mennyiségben fogunk nyersvasat előállítani. Részlegünk már eddig is sokat tett az itt dolgozók szakmai képzéséért és továbbképzéséért. A mi kohóink mellett sokan tanulták a mesterséget. Egy részük ma a többi hunyadi nagyolvasztó és a galajii kohók mellett dolgozik. 1978- ban újra megnyitunk egy kohászképző tanfolyamot az újonnan jöttek szakképzésére, akik a nyugdíjba vonuló embereink helyére lépnek majd. Ugyanis számolnunk kell azzal, hogy a következő időszakban a régiek közül sokan nyugdíjazás miatt megválnak tőlünk, havonta ketten-hárman. Pótlásukról már most gondoskodnunk kell. Akik egyszer hozzánk kerültek, nem vágynak el innen. Lakást kapnak, később építenek, vagy vásárolnak, megszeretik a várost, munkahelyüket. Egyszóval egy életre eljegyzik magukat a kohóval, Hunyaddal. Visszatérve feladatainkra, a következő időszakban még nagyobb gondot kell fordítanunk a nyersvas minőségére, valamint a takarékosságra. Az egy tonnányi nyersvasat minél kevesebb koksz, földgáz, villamosenergia felhasználásával kell előállítanunk. Ezeknek a feladatoknak a jegyében erőnkben bízva kezdtük meg mi, hunyadi kohászok az új évet. Deák Levente dekával jött a világra, harsant föl az oroszhegyi Nagy Levente egészséges sírása. A tegnappal befejeződött óévben, múlt esztendőben 1797 újszülöttet írtak be a municípiumi kórház szülészeti osztályán, közli velem telefonon Fábián Borbála asszisztensnő. A város évek óta tartó gyors gyarapodása bizonyára itt sem fog alább hagyni. S az új év, az 1978-as számot talán túllépi az újszülöttek száma. De már nem itt, a valamikori magánvillából szülészetté alakított kórházi részlegen, hanem a város épülő új kórházában, a modern, egészségügyi létesítmény bizonyára minden szükségessel ellátandó, fölszerelendő szülészeti osztályán. Szabó Barna ESZTENDŐFORDULÓ - AZ ALKOTÓ MUNKA ÚJABB SIKEREIBE VETETT HITTEL A KOHÓK MELLETT Immár hagyományossá vált az, hogy Sepsiszentgyörgy munkásifjai a szakszervezetek impozáns művelődési palotájában ünneplik az esztendőfordulót. Most is az ízlésesen díszített táncteremben és márványcsarnokban a bőségesen terített asztalokat körülülve, nagy családra jellemző egyetértésben és testvériségben búcsúztatták a város román és magyar fiataljai a sikerekben gazdag elmúlt esztendőt. Igazi, szép jelképnek is beillő, meghitt ünnepség volt ez a találkozó, hiszen az emelkedett, bensőséges hangulat, a magasra szárnyaló vidámság mindenekelőtt arról győzött meg, hogy az ifjak óév búcsúztatásában, újév köszöntésében benne rejlik a magasfokú felelősségtudat, a jövőbe vetett hit, a jól végzett munka sikerei fölött érzett elégtétel. S ez természetes is, mert egy ilyen eredményekben gazdag év után csakis öröm lehet a tánc, az éneklés, a szórakozás. Főként, ha arra gondolunk, hogy a város, a megye fiatalsága tevékeny részese volt azoknak a sikereknek, melyeket e vidék kétkezi és szellemi dolgozói mondhatnak magukénak a tervfeladatok példás teljesítésében, a pártpolitika következetes valóra váltásában. Erről tanúskodik máskülönben az a tény is, hogy a megye dolgozói, ifjai miután 39 nappal határidő előtt teljesítették az ötéves terv első két esztendejének tervfeladatait, ami lényeges feltétele annak, hogy 1980-ban Kovászda megye ipari termelése meghaladja a 10 milliárd lejt," december 21-én jelentették a párt vezetőségének, pártunk főtitkárának, hogy eleget tettek idei tervfeladataiknak is. Ezért mondhatjuk el tehát, hogy a sepsiszentgyörgyi ifjak szilvesztere nem volt csupán önfeledt vigadalom, szórakozás, hanem mindenekelőtt őszinte számvetés. Miután éjfélkor nagy érdeklődéssel hallgatták meg Nicolae Ceaușescu elvtárs újévi rádió- és televíziós beszédét, valamennyi fiatalban felvillant a holnap biztonságérzete, szocialista hazánkkal szembeni elkötelezettsége, a jelenépítésben és jövőteremtésben való tevékeny részvétel kötelességtudata. Az az őszinte szándék, elhatározás és odaadás, amellyel életre hívják a XI. pártkongresszus történelmi jelentőségű célkitűzéseit, pártunk főtitkárának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak az Országos Konferencián mondott ragyogó útmutatásait, e magas fórum nagy fontosságú határozatait, kétségkívül mindez, együtt, az öröm, a jókedv, a derűlátás forrása is volt egyben. S persze, mint az ilyenkor szokás, a rendező bizottság nem fukarkodott az ötletekkel, az élményekben gazdag, érdekes meglepetésekkel. Szállt a zene, pergett a tánc, s mindvégig otthon volt a teremben a vidámság és a humor, a határtalan jókedv. De így is van ez rendjén, hiszen ki ne táncolna, énekelne és szórakozna felszabadultan, amikor örömökben és sikerekben gazdag évtől búcsúzik. ‘H Mátyás Árpád SIKEREKBEN GAZDAG ÉVTŐL BúCSÚZTAK Alig esztendővel ezelőtt a pitesti-i autósztrádába torkolló Pácsi sugárút két oldalát még földszintes házacskák, gazdátlan telkek, foghíjas kerítések övezték, ... szerte a környéken csak a gyárak komoly, szüntelenül bővülő, magasodó épületei parancsoltak tekintélyt. Ma mindennek nyoma sincs, a házikókat, mint annyi felé Bukarestben, itt is magasépületek váltották fel, mögöttük pedig apró, ötszintes tömbházakból ügyesen összekombinált mini-negyedek, amelyeknek az alkotófantáziából névre már nem futotta. A tervezők, építők a névadást a jövendő, a mai lakókra bízták... Szilveszter éjszakáján az egyik ilyen kis negyedecskébe látogattunk el, a Cascadelor és a Valea Alba utcák határolta tömbházakba, amelyek kivilágított ablakán zavartalanul behatolhat a tekintet: az egy, esetleg két szobából három-, sőt négyszobás lakásokba költözőknek mindmáig volt kisebb gondjuk is meg nagyobb is, mint a függönynyel kezdeni az új otthon bebútorozását. A 305-ös tömb ötödik lépcsőházának földszintjén kopogtatunk jóval éjfél előtt. Ion Dinca és neje kettesben szilvesztereznek. A gyermekek — mint mondják — egykori, negyedükbe, egykori iskolatársaikhoz tértek meg erre az éjszakára ... a szép, közös emlékeket is feleleveníteni. ’77-ről különben nem is kell faggatni a Dinca családot. Két esemény uralta életüket. Az egyikről igyekeznek megfeledkezni, a másikról viszont annál szívesebben beszélnek: — A március negyediki ka-tasztrófa után gondolni sem mertem arra -- ismeri be a férj —, hogy még ugyanabban az esztendőben új, elegáns és tágas lakásba költözünk . . . Hála ezért pártunknak, személyesen Nicolae Ceaușescu elvtársnak, aki erejét nem kímélve, heteken át ott volt az építők között, aki kezdeményezte, hogy lakások újabb ezreit építsék fel a fővárosban. Különben ez a ház is, amelybe költöztünk, azt követően született meg. Ezek után mi mást mondhatnék, mint azt, hogy sok egészséget kívánok Ceausescu elvtársnak, aki életének közel Hatvan esztendejéből 45-öt a haza, a munkásosztály szolgálatában töltött. A negyedik emeleten régi ismerősbe, a Scinteia Háza nyomdaipari kombinát dolgozóiba, a Gean házaspárba ütközünk. ők is nemrég költöztek, a második gyermekkel „érdemelték ki a kiutalást. — Anyósommal laktunk együtt — meséli az asszonyka —, akivel nagyszerűen kijöttünk. Amikor megszületett a kisebbik, szűknek bizonyult a családi ház. Jóformán ki sem fejeztük óhajunkat, és a kulcsot már a kezünkbe is nyomták. Ez volt 1977 nagy családi eseménye, ez az emlék lenne az, amelyet át szeretnék menteni az új esztendőbe. Már csak azért is, hogy valamiképpen megháláljuk. A függöny nélküli nblakók mögött szerte a negyedben vidáman peregtek a Szilveszter éjszaka percei. Hadd lássa a világ — mondogatták az új lakók —, hogyan mulatnak a boldog emberek ... Gyarmath János ÚJ NEGYEDBENÚJ LAKÁSBAN Nagy pelyhek kavarogtak nesztelen eséssel alá, alig egy órányi havazás után már téli, ünnepi díszbe öltöztek a fák, kertek és a hangos házak a Meszes lábánál. Az első hó nem vendégeskedett sokáig, hirtelen, egyetlen éjjel megszökött, eltűnt a földekről. A szilveszter estéjén terített puha takaróra vártak az emberek, nemcsak hangulat és kedvcsinálónak érkezett, jótékonyan befedte az őszi vetéseket. A művelődési otthon bejáratánál jókedélyű legények és csillogó szemű lányok porolták a hajukba, gallérjukba telepedett pelyheket és éjfél utáni hógolyózásra célozgattak, ám az idősebbek öröme kivétel nélkül a vetésvédő hólepelnek szólt. Fiatalok, idősebbek gyűltek egybe, hogy a várteleki művelődési otthonban közösen búcsúzzanak el az óesztendőtől és vigalommal fogadják az érkezőt, együttesen köszöntsék az új esztendőt. A hattyúkból, kosarakból finom falatok kerültek az asztalokra, s a demizsonokból gyöngyöző bort töltöttek poharakba, de az ifjúság erre sem várt, kezdődött a tánc. — Idősebb ember ilyenkor számot vet, mit tervezett és mit végzett el — mondotta Morar Joan, a termelőszövetkezet élenjáró gondozója, miután figyelemmel meghallgatta TÉLI GONDOLATOK VÁRTELKÉN A munka méltatásával búcsúztattuk az óesztendőt. A terített asztalok fölött összekoccanó poharak és még korábban, a munkapadok, a gépek mellett már elhangzott jókívánságok közben, a tovatűnő esztendőből lényegében a munkát őrizhettük meg igazán. Munkánk eredményét. Mindazt, amit megoldottunk, úgy, ahogy elhatároztuk. Talán jobban is, mint egy esztendővel előbb. Munkánkhoz térünk vissza az ünnepi asztalok mellől. Munkánk vár, hogy segítsen megtalálni újra önmagunkat. A munka sikerélményünk, önmegvalósulásunk forrása. Megtanít küzdeni és győzni a küzdelemben. Egyetlenegy győzelem, diadal sem olyan tartós, időálló, mint a munkáé. A munka eredménye, az alkotás hirdeti, esetenként évszázadokon, évezredeken át, a munkások, a dolgozók dicséretét. Az emberét. A munka az ember képessége, tulajdonsága. És arra is csak ő képes, hogy miközben végzi az egyes műveleteket, tökéletesítse az egész folyamatot. Hasson a munkára és felfogja visszajelzéseit. A társadalmi munkának szüntelenül tökéletesedő folyamatában gyarapítsa értékeit, önmagát. Az esztendő utolsó napjaiban mindenember által, minden munkahelyen megejtett számadás, a végzett munka mennyiségét és minőségét mérlegelte. A tervek, a vállalások teljesítését vették számba mindenütt, amelyekből országos szinten sokmilliárd lej kerekedett ki ahhoz, hogy az 1977-es esztendő minél többet hozzáadjon az ötéves terv kiegészítő programja szerint elérendő 100—130 milliárdhoz. De ha jól körülnéznénk, nem akadna munkahely, ahol ezzel együtt ne került volna, mérlegre az egyén és közösség tudati viszonyulásának gazdagodása. Ne lehetne lemérni a minden múló nappal nagyobb feladatok által megkövetelt növekvő felelősséget, lelkiismeretességet, igényességet. Ha eddig minden egyes munkahelyen, sajátos, helyi mértékkel mérték mindezt, az idei esztendőfordulón, az új esztendőben az egész iparban, az egész nemzetgazdaságban, a munka minden egyes területén általánosan érvényes értékmérő áll rendelkezésre. Az új minőség. Amelyet pártunk főtitkára az Országos Konferencián hirdetett meg, tett minden egyes dolgozó ember, közösség kötelező feladatává. Hogy az anyagi javak termelésében több mint három évtized alatt szüntelenül növelt mennyiségi szint új minőségbe csapjon át. Az összes tevékenységi területeken értékesüljenek a minőségi munka feltételei, amitől nemcsak volumenében nő a termelés, az anyagi javak összessége, hanem tulajdonságai is jobbak lesznek. Tartósabb termelőeszközöket, gépeket, ruházati cikkeket állítunk elő. Kevesebb anyag- és munkaköltség felhasználásával, nagyobb egyéni és társadalmi haszonnal értékesítjük, itthon és az ország határain túl, a dolgozó ember munkáját. A társadalmi termék növekedését meghaladó ütemben nő, gyarapszik a nemzeti jövedelem, az életszínvonal emelésének alapja. Az új minőség követelményeinek jegyében teljesítették az elmúlt év feladatait az iparvállalatok és más gazdasági tevékenységi területek dolgozói, munkálkodott hazánk minden egyes honpolgára. És e jelben kezdik, végzik az új év új teendőit, mától, az esztendő első munkanapjától kezdve. Azok is, akik december 31-én két napra búcsút mondtak munkahelyüknek, hogy a munkatársak, a család, a barátok körében vigsággal köszöntsék az új esztendőt. Azok is, akik ezt az éjszakát, ezeknek a napoknak egyikét-másikát is munkában töltötték, hogy a megszakíthatatlan termelőfolyamatok ne szenvedjenek kárt, hogy dolgozó népünk zavartalanul ünnepelhessen. A minőségi munka jegyében fogant új esztendő első munkasikerei megszülettek máris ezekben a napokban, újabbak sorakoznak fel melléjük ma, holnap és a következő műszakokban, munkanapokon. Az ötéves terv harmadik esztendejének teendőire felkészülő termelő közösségek máris kezdik számba venni, mennyi az, amivel előirányzaton felül hozzájárulhatnak az egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési tervekből, a kiegészítő programmal együtt, reájuk háruló teendők valóraváltásához. Mennyi lehet, mennyinek kell lennie az idei terven felüli menynyiségi és elsősorban minőségi felajánlásnak. Hogy a dolgozók évi közgyűlése, a gyárvezetés legmagasabb munkásfóruma szentesíthesse és leszögezze kinek-kinek a teendőjét ahhoz, hogy a szocialista munkaverseny célkitűzésévé tett vállalás teljesítésével az első félév, az esztendő minél többet adjon hozzá a XI. pártkongresszus, az Országos Konferencia határozatainak valóra váltásához. Az új minőség jegyében fogant új esztendő a munkásdemokrácia elmélyülésének folyamatában is új állomásokhoz vezet, új eredményeket ígér. A munkásosztály tavaly első ízben megtartott Országos Kongresszusán elhatározottak szellemében munkához látó dolgozói tanácsok nagyobb hatás- és feladatkörrel rendelkeznek ahhoz, hogy minél jobban bevonják az öszszes munkásokat, más rendű és rangú dolgozót a termelés szervezésébe, irányításába, a munka- és életkörülmények javításába, a gazdasági élet vezetésébe. Magasabb szinten teremtsék meg a nemzetgazdaságra, egész társadalmi életünkre érvényes demokratikus centralizmus és helyi kezdeményezés töretlen összhangját. Hogy az ipar és más gazdasági szektorok minden dolgozója, társadalmunk összes tagjai képességük, tudásuk legjavával termeljenek, állítsák elő az anyagi és szellemi javak egyre nagyobb bőségét. Mind hatékonyabban gazdálkodjanak az ország anyagi és szellemi erőforrásaival azúj esztendő, az ötéves terv feladatainak sikeres teljesítése, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése, dolgozó népünk gazdag, boldog jelene és jövője érdekében. Barabás Gizella AZ ÚJ MINŐSÉG JEGYÉBEN MAGASABB SZINTEN a táskarádión pártunk főtitkárának, köztársaságunk elnökének üzenetét. — Jó esztendő volt, munkával töltöttük el, elégedettek lehetünk, hiszen tejtermelési tervünket túlteljesítettük. Az év elején még azt gondoltam, jó lesz, ha lechenenként *50 literreltöbbet fejünk, s egy hónappal esztendő vége előtt már megvan a tervezett többlet, arra következett a ráadás. Éppen ezért határoztak úgy az Országos Pártkonferencia napjaiban, hogy 1978-ban még jobb munkával növeljük a hozamot. — Ami az élenjárókat illeti, csak egyetlen jellemző példát említenék. Caba Aurica a téesz zöldségtermesztő farmjának csoportvezetője kommunista parasztasszonyhoz méltóan állta meg helyét a munkában, s nem azt tartom érdemének, hogy a legtöbb munkanapot dolgozó téesztagok sorában található, hanem azt, hogy az időjárás viszontagságai sem vették el bátorságát, a kései fagyok után is volt kezdeményező készsége, hogy pótolják a kárt, újra palántálják a dértől tönkretett területeket. Közben áll a bál, a fiatalok ropják a táncot, s két koccintás között már arról is szó esik, hogy a jó szánat kedvez a fogatosoknak, szállíthatják a trágyát a zöldségesre, az új esztendőben a gyarapodó népességű Zilahon még több paradicsomot, uborkát, hagymát, burgonyát igényelnek a dolgozók. — Eredményeinkre fedezetet jelent testvéri egyetértésben végzett munkánk — hallottam Nuna Vioricától. — Kiss József brigádos és Vajda Feldian farmvezető mérnök szorgalommal gondozza a több mint félszáz hektáros új szőlőültetvényt. Az új esztendőben 30 hektáron termőre fordulnak a nemes oltványok, s úgy tervezzük, hogy a korszerű farmon rekordtermést takarítunk be. Örömünkre szolgál, hogy a jelenlegi ötéves tervben növelhetjük a szövetkezetben a gyümölcstermelést. A viharos jókedv ráragad az idősebbekre is, a munkában edzett termelőszövetkezeti tagokra, s hagyományos jókívánsággal koccannak össze a poharak. A pártkonferencia határozatainak értelmezése, a további munkát szervező beszélgetés azt vetíti előre, hogy munkakedvből az idén sem lesz hiány, szilárd elhatározással fognak dolgozni a téesz tagok, hogy teljesítsék az ötéves terv harmadik esztendejére előirányzott mutatókat. Fejér László élesztéséből, ápolásából és továbbfejlesztéséből, mi sem bizonyítja jobban mint az a 30 érdemérem (ebbőltizenvalahány- első díj), amelyet a kolozsvár-napocai főiskolások érdemeltek ki a Megéneklünk, Románia fesztivál vetélkedőin. Akárcsak országszerte, eseményekben, eredményekben gazdag évet búcsúztattak a kolozsvár-napocai egyetemi központ diákjai. Derűs jókedvvel, bizakodással köszönthettek rá az új évre, azzal a jóleső biztonsággal, hogy az 1978-as esztendő, pártunk, annak főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs, egész népünk erőfeszítései eredményeként többet ígér az előzőnél, de azzal a komoly elszánással •vo,’* ’ „ is, hogy a születő esztendő minden előzőnél többet is vár tőlük, tőlünk, mindnyájunktól, szocialista hazánk valamennyi tagjától. Jakab Márta Diákváros — diákszilveszter. Felszabadult jókedv, derűs zsongás, vérpezsdítő zene, perdülő-forduló táncos kavargás. Népdalok és ifjúsági dalok, ünnepi rigmusok felcsendülő strófái, sziporkázó élcelődés, tere-fere. De megfontolt, komolyra váltó pillanatok is időről időre: nem annyira a múltba tekintő emlékezések, inkább a jelen mérlegelése, önmaguk felmérése, s jövőbe pillantó kíváncsi kutakodás, tudatos tervezés és „tudós“ elhatározás. — Egyszóval igazi ünnepi hangulat a kolozsvár-napocai diákotthonban. 150—200-an ülték körül a színes lampionok, papírgarlandok alatt összetolt asztalokat, leendő orvosok, mérnökök, tanárok, képzőművészek és mezőgazdasági szakemberek. Mintha egy miniatűr világifjúsági találkozón lennénk, a hazai diákokkal — román, magyar és német anyanyelvűekkel — együtt ünnepeltek testvéri közösségben a nálunk tanuló külföldi egyetemisták, vietnamiak, ciprusiak és jónéhány afrikai ország fiai. A jelenlevők gondolatban, hangos szóval is mindegyre ráköszöntöttek távollevő ezernyi ezer diáktársukra. Hiszen szünidő van, sokan szülőhelyükön ünnepelnek, ezernél is többen pedig fent a hegyekben pihenő-, sporttáborokban. Színpompás kavargás nem sokkal éjfél előtt: népviseletbe öltözve, csengő-bongó köszöntéssel megérkezik a Pluguhoz. Majd az egyetemi központ vezetőit, tanáraikat, szakirányítóikat köszöntik fel a fiatalok, s mielőtt elhelyezkednének a televízió képernyője előtt, meghallgatni pártunk főtitkárának országköszöntő szavait, néhány szóban számot vetnek önmagukkal is, hiszen a kolozsvár-napocai egyetemi központ mintegy tizenötezernyi diákjának, akárcsak hazánk valamennyi dolgozó fiának, leányának van mit felmérnie. Új alapokra helyezett, korszerű oktatási rendszerünk minden előnyét élvezik ők, ennek helyességét, tudományos alaposságát hivatásuknak is érzik bizonyítani. A megyeszékhely diákszövetsége az elmúlt napokban értékelte ki 1977-es évi tevékenységét. A kolozsvár-napocai egyetemi központ különböző főiskoláinak diákjai immár másodszor vívták ki az elsőséget az egyetemi városok közötti szocialista versenyben. S hogy valóban tevékeny részesei az ötéves terv célkitűzései megvalósításának, azt nem csupán jó tanulmányi előmenetelükkel, sokoldalú politikai felkészültségükkel bizonyították, de diákéletük megannyi egyéb tettével. Jelenthették például, hogy az óévben közel tízezren vették ki részüket eredményes kutató- és termelőmunkából a különböző tudományos körökön, vagy a megye ipari egységeiben. Élen jártak a hazafias munkában: a mezőgazdasági termények begyűjtését éppúgy szívügyüknek tekintették, mint a városszépítést vagy erdőtelepítést. S hogy emellett maradt idejük művelődni, szórakozni, kivenni részüket kultúrhagyományaink fól DIÁKVÁROS - DIÁKSZILVESZTER S BÁNYÁSZOK KÖZÖTT silveszter éjszakákon sajátos hangulata van a máramarosi bányavilágnak, függetlenül attól, hogy városban, vagy bányatelepen jár az ember. Az utcákon már a koraesti órákban alig találni felnőtteket. Csak egy-egy beszerzéssel megkésett, vagy borkóstolásba ottfeledkezett férfi szatyrában csörrennek meg itt-ott az üvegek. A családok nagy része már ott ül a vendéglők, étkezdék, vagy hangulatossá varázsolt otthonok dúsan megrakott asztalai mellett. De azért az utcák sem néptelenek. Kolompos, álarcos fiatalok csoportjai járnak házról házra, évet búcsúztatnak, évet köszöntenek, olyan szövegekkel, olyan dalokkal, amelyek talán évezredekkel ezelőtt születtek és különös módon örökké érvényes óhajokat, kívánságokat fejeznek ki. Ezen az éjszakán mindenki számol. Legtöbben hangtalanul, csak magukban mérik föl az elmúlt év eredményeit, sikereit. Vajon mit mutat két év határán a legkeményebb, legférfiasabb munkát végző emberek, a bányászok számvetése? Az ilkai bányaüzem menedékházát erdők veszik körül. Maguk a bányászok hozták létre a mellette található sportteleppel együtt. Nem csoda, ha többen közülük ezt a helyet választották szilveszterezésre, amit az év végi hóesés még szebbé, még hangulatosabbá varázsolt. Velük együtt ünnepel Clej Petru elvtárs, az egység vezetője. — Mire gondol ezekben az órákban a legfiatalabb máramarosi bányaüzem főnöke? — Mi tulajdonképpen már 56 nappal ezelőtt szilveszterezhettünk volna, hiszen teljesítettük az ötéves terv első két évére vonatkozó feladatainkat. Azóta 10 millió lej értékű fémet tartalmazó ércet küldtünk a flotációkba, s 2,5 km-es előhajtással toldottuk meg a tervezett előkészítő munkálatokat. Mindent elkövetünk, hogy jól dolgozzunk, pártunk főtitkárát, Nicolae Ceausescu elvtársat, 60. születésnapja alkalmából újabb munkasikerekkel köszönthessük. — Családi vonatkozásban mit szeretnének az új évtől? — Két lányunk van, a nagyobbik főiskolás a műegyetemen. Nekik kívánunk nagyon sok sikert a tanulásban, mert szülőnek az a legnagyobb öröm, ha a gyermekei beváltják reményeit. Kapnikbányán a bányaüzem étkezdéjében több mint háromszázan gyűltek össze közös asztalnál újévet köszönteni. Köztük Badea Vasile bányamester. Az ő csapatában dolgozó Kautz Jenő így nyilatkozott a bányaüzemről, terveiről. — Az évben, amely most telik, arra törekedtünk, hogy ésszerűbben dolgozzunk, lerövidítettük az érc útját a tehértől a flotációkig, nagyobb termelékenységű gépeket állítottunk munkába, így több mint 13 millió lej értékű többlettermelést valósítottunk meg. 1978-ban mélyen tisztelt és szeretett pártfőtitkárunk felhívására még jobban akarunk dolgozni, szorgalomban, kitartásban szeretnénk Ceausescu elvtárs példáját követni. Az 1977-es év eredményeit hasonló gondolatokkal mérlegelte Gájer András felsőbányai vájár is. — 27 éves vagyok — mondta. — 1974-től dolgozom a mélyszinteken. Munkaeredményekben gazdag esztendőt zárunk. Pártunk főtitkárának kezdeményezésére az elsők közt javították javadalmazásukat, bevezették a munkába indulás előtti díjmentes étkezést, javították a gyermekpótlékot s a terv túlteljesítéséért újabb elismerés jár. Én meg általában 20—30 százalékkal tetéztem feladataimat. Mit kívánok a most kez-,dődő évtől? A bányaüzemünkben azért szektorom irodájának a falán két grafikon van. Az egyik a tervteljesítést, a másik a munkafegyelem területén megnyilvánuló hiányosságokat jelzi. Én azt szeretném, ha az el-,són mind magasabbra kúsznának a piros oszlopok, a második pedig beírás nélkül érné el a jövő szilvesztert. Szeretnék még eredményesebben dolgozni, hogy a családomnak, kisfiamnak meg a kislányomnak még gondtalanabb gyermekkort, még több örömet biztosíthassak. Ezen az éjszakán hasonló gondolatok kapcsolták egybe Máramaros összes bányászait, függetlenül attól, hogy új esztendőt köszöntő poharaik Borsán, vagy Erzsébetbányán, Zazaron vagy Miszbányán koccantak össze. Klacsmányi Sándor ELŐRE — 1978. január 3.