Előre, 1978. március (32. évfolyam, 9419-9445. szám)
1978-03-01 / 9419. szám
A műszaki minomoz Mimi h atalmas átsugárzó hatásoknakvagyunk szemtanúi. A politikai-ideológiai nevelő munka, a tudományos ismeretterjesztés, a műszaki továbbképzés s a művészetmozgalmi aktivitás során szerzett ismereteink egyetlen kincsestárban gyűlnek össze. Magatartásunk, tökéletesebben végzett munkánk, új erkölcsiségű életvitelünk csillantja meg e kincset. Kultúránk gyakorlati jellegének szemléletes példája a Megéneklünk, Románia fesztivál, mely népünk optimizmusának hirdetésével, történelmi eszményeink harcos ápolásával, jelenkori és jövőbeli törekvéseinkkel és vágyainkkal való teljes azonosulásunkkal, a fogékony és részvételre ösztönző művészetszeretet széles körű kibontakoztatásával közéletünk felbecsülhetetlen értékű anyagi tényezőjévé vált. És mindez a munkára is viszszahatott. Egyrészt úgy, hogy a szabad idejét kellemesen és hasznosan eltöltő ember új közösségi élményeinek, ismereteinek és erkölcsi indítékainak birtokában megtanult másképpen viszonyulni kötelességeihez. Másrészt úgy, hogy a kulturális-művészeti fesztivál — a keretszabályzatban rögzített elvek alapján — a tudományos alkotó tevékenység eredményeinek, a műszaki alkotás tömegmozgalmának seregszemléjévé szélesedett. Ezáltal a tudományoknak a művészetekkel, e kettőnek pedig a termeléssel való eddigi legnagyobb találkozását eredményezte. Kultúránknak ezzel a vonatkozásával, alkotássá, anyagi teremtő erővé való válásának folyamatával vetettünk számot Aradistumcípium legnagyobb ipari egységében, a Vagongyárban. E több ezer dolgozót foglalkoztató, gyártmányai révén három kontinensen ismert üzemet több alkalommal bemutattuk már olvasóinknak. Művészeti együtteseiről, köztük Európa-hírű kórusáról is írtunk már. Most a műszaki korszerűsödés új vívmányaival gyarapodó üzemről, dolgozóinak az ismeretek alkalmazásában, a találékonyságban kifejezésre jutó műveltségéről szólunk. A termelés szolgálatába állított műszaki alkotó munkának mint tömegmozgalomnak kibontakozására, az aradi Vagongyárban több mint egy évvel ezelőtt, Nicolae Ceausescu elvtárs 1977 januári munkalátogatását követően került sor. Pártunk főtitkárának mozgósító felhívására, az üzem fejlesztésének és a vagongyártás korszerűsítésének új lehetőségeit elemző útmutatásaira a dolgozók kollektívái szinte azonnal a kész szándékok megfogalmazásával válaszoltak. Közel ezer mérnök, technikus és tapasztalt szakmunkás tette cselekvőkészen magáévá a műszaki alkotás tömegmozgalmának törekvéseit. Az üzemi párt- és szakszervezeti bizottság tizenkét kutatócsoportot szervezett a különböző munkahelyek termelésügyi problémáinak és az erőtartalék-lehetőségeinek tüzetes megismerése céljából. Javaslati szellemű tanulmányaik, a termelés mindennapi feladatait végrehajtó dolgozók ötleteit, kezdeményezéseit is magukban, foglalták. Kereteket teremtettek az alkotó értelem gyakorlati megnyilatkozásához. Mindenekelőtt a technológiai ésszerűsítések területén. Több új célgép, alkatrész, műszaki eljárás létrehozása és alkalmazása fémjelzi azóta a mozgalom eredményeit. Számottevő újításnak tekinthető a szerszámok elektroeróziós módszerrel történő kidolgozása. Tudniillik a vagongyártás a kemény acél alkalmazását igényli. Ennek forgácsolása a régi szerszámtípusokat visszonylag rövid idő alatt megviselte. Gyakori cserélésük pénzben, időben egyaránt költséges volt. Az új módszer viszont biztosítja azt, hogy a szerszámok a feldolgozásra váró anyagnál is keményebb acélból készüljenek. Takarékossági és, minőségi szempontokat követ az acéldarabolás régi módszerének sajtolással való felcserélése, vagy egyes alkatrészek présfröccsöntés útján történő előállítása. A termelékenység mintegy 85 százalékos növekedéséhez járult hozzá a ponthegesztés módszerének alkalmazása a régi varrat-hegesztés helyett. A gyár önfejlesztő tevékenységének egyik legnagyobb vívmánya a vágókoronggal felszerelt hajlító, automata üzembe állítása, amelynek összetett teljesítménye három régebbi típusú gép munkájának felel meg. Nemcsak lerövidíti a termelőfolyamatot, hanem nagymértékben csökkenti a munkások fizikai igénybevételét. A gépkombináció — joggal nevezhetjük annak — Soós Ferenc és Oprea Teodor tervezőmérnökök találmánya. A műszaki alkotás tömegmozgalma a munkacsarnokok és műhelyek újjászervezésének feladatait is felöleli. Célkitűzése kettős: a termelési fluxus s a dolgozók munkakörülményeinek együttes tökéletesítése. De haszonértéke ennél is magasabb. Az üzem közel 1000 négyzetméter termelési felületet szabadított fel az újjászervezés által. Ezen a területen a megye és ország ipara szempontjából rendkívül jelentős mellékágazat, vegyipari gépeket és felszereléseket gyártó részleg vetette meg alapját. Az utóbbi évben az ötletből végrehajtássá váló műszaki önfejlesztés eredményeként tovább fejlődött a Vagongyár belső szállítási és mechanikus anyagmozgatási rendszere. Villamos motorokkal felszerelt 10 és 15 tonnás vagonok járulnak hozzá a különböző munkacsarnokok között az alkatrész-szállítás meggyorsításához. Vagonokat motorokkal ellátni? — roppant egyszerű találmány. Csupán akadnia kellett valakinek, akinek ez eszébe jutott. Mert sokszor nem az ötlet rendkívülisége az, ami a műszaki haladást előre lendíti. Olykor a legegyszerűbb dolgokra való „rájövések“ igazolják az értelemnek a termelésben betöltött szerepét. Az alkotó értelem s a hozzá nélkülözhetetlen műszaki műveltség kibontakoztatását az üzem vezetősége, Kutató- és Tervezőintézete szimpozionok szervezésével biztosítja. Ezeknek célja felvetni, cselekvésre késztető és együttműködésre számító közügy rangjára emelni a különböző termelőfolyamatok tökéletesítésének lehetőségeit. Legutóbb Farcas Florian és Hureczi Árpád mérnökök irányításával A személyvagon-gyártás termelési idejének lerövidítése és az ehhez szükséges új technológiai eszközök és módszerek alkalmazása, ezt megelőzően A munkaidő hatékonyságának új mutatói a termelési folyamatok korszerűsítésének és a dolgozók munkafeltételeinek tökéletesítésében elért eredmények tükrében címen került sor széles körű érdeklődést és vitát kiváltó szimpozionokra. Műszaki újdonságainak népszerűsítésére, az alkotó munka eredményeinek és folyamatának propagálására is jelentős hangsúlyt helyez az üzem. Sajnos, a szakszervezeti bizottság — amint ezt Petcu Aurelian elnök tárgyilagos önkritikával elmondja nekünk — az elért eredményeket kissé „a gyár falai közé zárta“, elmulasztotta az alkotó értelem vívmányainak szélesebb körű megosztásáért végzett népszerűsítő munkát, s ezzel vétett a fesztivál alapszabályzata ellen. Pedig az üzem országos hírű filmklubja — Rosu Gheorghe villamosműszerész szakmunkás irányításával — szinte nyomkövetője volt a mozgalom eseményeinek. A kamerák mindig jelen voltak az új „születésénél“ — az ötlettől a megvalósulásig és bizonyításig. A Megéneklünk, Románia fesztivál keretében kibontakoztatott műszaki alkotás tömegmozgalmmjának második seregszemléjén e mulasztást is jóvá igyekszik tenni az üzem vezetősége. Pártunk Országos Konferenciájának dokumentumai a műszaki tömegmozgalom főfeladatainak kijelöléséhez is világos orientációkat szolgáltatnak. A megoldásra váró tennivalók keretei már kirajzolódtak. Számbavételükhöz ösztönzően járultak hozzá azok a kérdőívek amelyeket az üzem szakszervezeti bizottsága a munkások javaslatainak megismerése, gyümölcsöztetése céljából bocsátott ki. A műszaki alkotó munka — még szélesebb részvétel kibontakoztatásával — a jövőben is a minőség és hatékonyság tényezőinek fokozását, a fizikai hozzájárulás csökkentését, a nyersanyagtól a kész termékig vezető út lerövidítését tekinti alapvető feladatának. De egyéb teendők is megoldásra várnak. Az üzemnek, melyet körülölelt, centrummá „képzett ki“ a város, a jövőben fokozottabban kell gondoskodnia környezetszenynyező hatásfokának csökkentéséről. A tervek már ezen a téren is forrnak, érlelődnek. Megannyi feladatot adnak fel a kollektív alkotó értelemnek. Juhász Zoltán MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA FESZTIVÁL ELŐRE — 1978. március 1. 1978. március 1-től, az életszínvonal-emelési pártprogram szelemében A DOLGOZÓK ÚJABB OSZTAGAI RÉSZESÜLNEK JAVADALMAZÁSEMELÉSBEN (Folytatás az 1. oldalról) tag javadalmazása 16,1 (az ötéves terv egészében 28,3) százalékkal, személyenként, konkré Ien 217—334 lejjel. A gellulóz- és papíriparban az emelkedés a javadalmazásemelés első szakaszában 17,4 százalék lesz, a családi költségvetés tehát a végzettség, szakképesítés, munkahelyi besorolás szerint 217 és 366 lejjel lesz nagyobb havonta. Tetemesen növekszik a nyomdaipari dolgozók javadalmazása is, átlagban 16,5 százalékkal, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy nyomdász a fent említett ismérvek szerint 211 és 449 lejjel kap havonta többet. Tegyük ehhez hozzá azt is, hogy a pártunk főtitkára által kezdeményezett intézkedés, melynekértelmében elnöki rendelettel átdolgozták a jövedelemelési grafikont, s eldöntötték, hogy annak első szakaszát nem ez év szeptember elsejével, hanem már június 1-ével zárják, további kétmilliárd lejjel gyarapítja a dolgozók jövedelmét. Minderre, a javadalmazásemelésre, a végrehajtási grafikon átdolgozására a pártvezette nép szép sikerei teremtették meg a lehetőséget. Aligha kell ugyanis ezt magyaráznunk, hogy hazánkban a jólét egyetlen forrása a munka, a több és magasabb szintű termelőmunka nyitja meg az utat a jobb, szebb élet felé. Azt tehát, hogy ma olyan 11 milliárdokról beszélhetünk, amelyek már, vagy rövidesen családi költségvetéseink bevételi rubrikájában szerepelnek, mindenekelőtt annak köszönhető, hogy az ötéves terv első két esztendejében körülbelül 38 milliárd lej ipari termeléstöbbletet értünk el, ami az életszínvonalemelési politika alkalmazása mellett megteremti az előfeltételeket az Országos Pártkonferencia ama határozatainak teljesítésére is, hogy ebben az ötéves tervben az ipari termeléstöbblet 100—120 milliárd lej legyen. Ennek a 38 milliárdnak a forrása egyebek mellett az, hogy 1977- ben az előző esztendőhöz viszonyítva az ipari termelés 12,5százalékkal növekedett, a munkatermelékenység 9,8 százalékkal. Feltétlenül egyet kell tehát értenünk pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a bukaresti nehézgépgyárban, a dolgozók közgyűlésén elhangzott értékelő szavaival, amelyek szerint az ötéves terv első két esztendejének „minden eredménye tanúsítja az ötéves terv reális jellegét, a munkásosztálynak, szocialista társadalmunk vezető osztályának, annak az osztálynak az alkotó képességét, amely példásan teljesíti töténelmi küldetését — vezérli a nemzetet a szocializmus és a kommunizmus útján, a nép jólétének és boldogságának gyarapítása útján, szocialista hazánk függetlensége és szuverenitása szüntelen erősítése útján.“ Az eddigi eredmények, pártunk gondoskodása az életszínvonal emeléséről arra kötelezi a mai nappal javadalmazásemelésben részesülő négy iparág dolgozóit, de persze, nemcsak őket, hanem az ország egész népét, hogy erejüket nem kimérve, odaadással, az eddiginél is nagyobb lendülettel dolgozzanak, gyarapítsák jólétünk forrását, a nemzeti vagyont, mindent elkövessenek a XI. kongresszus, az Országos Párt konferencia távlatokat nyitó határozatainak életbeültetéséért, drága hazánk, a szocialista Románia felvirágoztatásáért. A TARIFÁLIS ÁTLAGJAVADALMAZÁS NÖVEKEDÉSE AZ ÉPÍTŐANYAGIPARBAN (százalékban) Az ötéves terv átlagára vonatkozó adatot, az Országos Pártkonferencia által, az egész nemzetgazdaságra előirányzott növekedésnek megfelelően fogják javítani A FALUSI MUNKAERŐ ÁLLANDÓ FOGLALKOZTATÁSA FONTOS FELADAT Pártunk vezetősége, személyesen Nicolae Ceausescu elvtárs többször hangsúlyozta annak szükségét és jelentőségét, hogy a szövetkezeti parasztság számára megteremtséka feltételeket az egész évi munkához, teljesebb mértékben hasznosítva ezáltal mind a helyi anyagi erőforrásokat, mind a falvak lakosságának munkaerejét. Az említett lehetőségeket a mezőgazdasági termelés diverzifikálása, a falusi ipartelepítés, a helyi nyersanyagok feldolgozása jelenti. Tény és való, hogy az egyre fokozódó iparosodás és urbanizáció ellenére ilyen szempontból jelentős tartalékok léteznek még falvainkban. Nem állja meg helyét az a vélemény miszerint falvainkban nincs elég munkaerő. Hiszen az országos statisztikai adatok a következőket bizonyítják : Az 1951—1955-ös ötéves tervidőszakhoz viszonyítva az előző ötéves tervben a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 33,3 százalékkal csökkent ugyan, ám a mezőgazdasági termelés megkétszereződött, a munkatermelékenység pedig háromszorosára növekedett ugyanebben az időszakban. A téeszek tagságának foglalkoztatása különösen a téli hónapokban kínál tág lehetőségeket. Számtalan példával igazolható, hogy ott, ahol van törődés és kezdeményezés a tagság állandó foglalkoztatásában, a téli hónapok kihasználásában és nem utolsó sorban a szövetkezetek és a szövetkezeti parasztok jövedelmének alakulásában nagyobig jó eredmények léteznek. Utalnánk például az egyes mtsz-ekben jövedelmező melléküzemágakká fejlődött fonott bútorok, különböző szalma-, háncs-, gyékénytermékek készítése, a kosárfonás és seprűkötés, az értékes prémállat-tenyésztés, más népművészeti termékek előállítása stb. Nyilvánvaló, hogy mind e lehetőségek feltárása és hasznosítása elsősorban a téeszeken, magán a tagságon múlik, s ilyen tekintetben a szövetkezetközi társulások részéről is több kezdeményezés igényeltetne. Kétségtelen azonban, hogy a fogyasztási szövetkezetek szintén sokat tesznek és tehetnek a falusi lakosság foglalkoztatása érdekében. A Kovászna megyei szövetségnél Tock Gáborral a szervezési és javadalmazási osztály munkatársával beszélgettünk el erről a problémáról. — Megyei viszonylatban, a szövetkezeti kereskedelmi és szolgáltatási hálózatban mintegy 1200—1300 falusi személyt foglalkoztatunk állandó jelleggel. Ezt a hálózatot szüntelenül bővítjük, egyre több falusi személy számára biztosítunk munkalehetőséget, szakképesítést. Ipari termelő és szolgáltatási egységek létesítésével is elősegítjük a falusi munkaerőfölösleg lekötését. Ojtozban például 30 aszszony dolgozik be a hibás szövetségek kijavításába. Berecken 35 embert foglalkoztató konfekciós részlegünk működik, egy kisebb pedig Mikóújfalusjban. Lemhényben, Zágonban is üzemeltetünk kisebb műhelyeket. A szövetkezeti parasztság téli idényfoglalkoztatása terén viszont nem sok megvalósítással dicsekedhetünk — mondotta Tock Gábor. Nagyjából ugyanazt mondotta Hegyesi András is, a Centrocoop megyei építő-termelő vállalatának igazgatója is. A vállalat elsősorban arra törekszik, hogy kézbevegye és egységesen intézze a falusi építőszolgáltatást, kezdve a sokasodó falusi tömbházaktól és családi házaktól, egészen a szociális létesítmények megvalósításáig. Jelenleg hét erősebb építőcsoportjuk tevékenykedik a megyében, a legerősebbek Barátoson, Mikóújfaluban és egyebütt. A barátosi szövetkezeti bútorrészleg 75 embernek nyújt munkát. A szabóságok, pékségek, asztalosműhelyek szintén hozzájárulnak a falusi ipartelepítéshez. A vállalat mintegy 50 termelő- és szolgáltató egysége kb. 450 falusi embernek nyújt megélhetést, állandó munkát. A téeszek tagsága számára téli idényjellegű munkaalkalmat egyelőre nemigen tudnak biztosítani. Lehetőségek volnának, csak jobb együttműködésre, közös összefogásra lenne szükség a vállalat, a fogyasztási szövetkezetek és a téeszek közt. Elképzelések vannak, közös megbeszélésekre is sor került már, csak a kivitelezés késik még. Zoltán Tibor KOVÁSZNA MEGYEI TAPASZTALATOK ÉS TENNIVALÓK E K AZ ERDŐK FEHÉR LOBOGÓJA ALATT A FELSÉGES TÉNYEK BŰVKÖRÉBEN eresztül a zuzmarás Fel- Csíkon behavazott erdők, barna háztetők, fölszálló vékony füstcsíkok barátságos látványa kisér... Bizalomkeltő a kép, megbízható az idő is ma, egészséges februári hideg van, mintha egy óriási Thermo Kink-berendezés hűtené a Székelyföldet. A jeges aszfalton alattomosokat csúszik a kocsi, táncol a kormány,, istenkísértés egy-egy előzés. Milyen relatív dolog az útviszonyoknak megfelelően vezetni. Fiatal férfi ül a kormánynál, öltözete valamelyest egyenruhaféle is, zöldesbarna zakó, térdnadrág, lábszárvédő, síbakancs, havasi terepre, erdőjárásra öltözik így az ember. A kocsi a Hargita megyei Erdőfelügyelőség kocsija, a volán- triás az erdőmérnök, a megyei főfelügyelő. Csíkszeredától Gyergyószentmiklósig egy óra az út, van elég idő hát diskurálni bőven, igaz, egyből elakad a szó, ahogy meg-meglódul a kocsi, oldalra csúszik, fáról egyet, kicsit táncol a jégen ... Az erdőmérnök neve Ioan Micu, a név még nem az ember, tudni kell róla, hogy ez idő szerint az országban ő a legfiatalabb erdészeti megyei főfelügyelő. Ezt nem érdemként említem, inkább pályajellemző adatként, Cimpulungban született, onnan került a család Vaslábra, az iskolát Gyergyóban végezte, az egyetemet Brassóban, 65-ben a tölgyesi erdőgondnoksághoz kéri magát, nemsokára, a gondnokság vezetője lesz, átvezénylik a megyeszékhelyre, Csíkszeredába a felügyelőség apparátusába, vadászati felügyelőnek. 1976 decemberétől megyei főfelügyelő — 33 éves akkor... Úgy terelődik a beszélgetés erre-arra, ahogy kanyarog az út... Szóba kerül minden, egy-egy panaszbejelentés,kihágási jegyzőkönyv, nevezetes őszi hajtás, magasles, világrekorder trófea históriája, szóba kerül a Hargita erdőrengetege, a megye első osztályú erdőállománya, az új redukált vágási program, a felújítási rendszer, az 1975-ös katasztrofális széldöntéskor elpusztult fatömeg eltakarítása, a letarolt területeken végzett újraültetés, a faanyag gyarapodása, a kinyerhető posszibilis köbméterek száma . „A korszerű erdőgazdálkodás alapja, hogy a vágás nem sértheti meg az összefüggő erdőrégiót! A védett erdő bőségesen visszafizet, száz és százezer köbméterrel mérhető a kitermelhető plusz" . Szóba kerülnek erdőparcellák, erdőkertek, kísérleti területek, ültetési, telepítési rendszerek, a szakember otthonosságával kalauzol képzeletben a Hargita és a Kárpát-oldal térségén. Fékez a kocsi, egy óra, hogy eltelik, Gyergyószentmiklóson vagyunk. Vadász utca 14. Régi kisvárosi ház, tekintélyes utcai fronttal, nagy tornác, nagy udvar, nagy szobák, minden tágas, minden kifűthetetlen, egymásba nyíló helyiségek, üveges ajtók, valódi kopottság, hiteles múlt század . .. öreg a ház, vénebb a téli napnál.. . Ilyen kényelmetlen kopárságban éltek vagy haltak a Tolnai- és a Petelei-hősök. Na de ez más, ez hivatal. Emberemlékezet óta az erdőt szolgálja, tán száz esztendeje vagy még régebb a hivatal lakja , a szentmiklósi erdőgondnokság. A megyei főfelügyelő, akivel jöttem, és a gyergyói erdőmérnök, akihez jöttem, még tárgyalnak, rövid tájékoztatás, eligazítás, addig én kedvemre éppen körülnézek, a főfelügyelő siet tovább, már indul is. Az erdőmérnök beinvitál. Furcsa, de hirtelen az az érzésem, hogy valahol, igen, valahol kellett találkoznunk már! Arcát barnára cserezte a szél, a havasi nap. Be ismerős alakja, mozgása, egy-egy mozdulata ... De mégse. Tévedtem persze, nem ő , hanem ez a fajta ember ismerős! Mind ilyen minden erdészmérnök, nem túlzás ha azt írom, hogy a modoruk, tartásuk, lelki alkatuk, habitusuk közös. Hányszor, hányfelé találkoztam velük Máramarostól Fogarasig, Rádányig, vagy a Deltáig. A gyergyószentmiklósi erdőgondnokság vezetője az erdőmérnök — Bajcsi István. Rövid a biográfia: 1935-ben született egy háromszéki faluban, a falu neve Haraly — Hol lehet ez? — Erős kicsi falu Gelence és Zabola között, 160 füst alatt nem él kétszáz lélek se, a falut Gelence szárnya oltalmazza, ott a hivatal, a községközpont. Földművescsalád, nyolc gyermek — öt közülük felnőtt, egyet elvitt a háború, négyen élnek ma is. Gelencén" kezdi az iskolát Bajcsi István, Kézdivásárhelyen folytatja, elvégzi az erdészeti technikumot,hat év üzemtervezés a Csíkszeredai, kézdivásárhelyi, fenyédi, aztán a zetelaki erdőgondnokságnál, 1959-ben sikerül a felvételi Brassóban az erdőművelésre, 64- ben államvizsgázik, rögtön egyetem után Gyergyószentmiklósra helyezik, ezen a poszton van 14 esztendeje. Még akkor megházasodik, a felesége is dolgozik, két gyermekük van. 10 éves a kislány, 10 éves a fiú. Kitüntetik többször, megválasztják városi néptanácsi képviselőnek. 68-ban párttag lesz. A rövid biográfia egyre kerekebb, úgy érzem, minden részletében szerencsésen elrendezett. Hogy miért ment erdésznek, fölösleges lenne megkérdezni. Beszél erről kérdezés nélkül is, akkoriban Háromszéken sokan választották ezt a pályát . „Kéznél ott volt az iskola, ott volt az erdő, gyermekkoromban mennyit jártunk a havasra! Hagyománya volt annak, hogy errefelé tendáljon az ifjúság. Hát nem szép szabad foglalkozás az erdővel való foglalkozás?" Hát a mai világban korszerűnek mondható-e? „Ki annak a megmondhatója, hogy mi a korszerű ma?" — és vállat von. Azt hiszem, mennél inkább előtérbe kerülnek a magasan technicizált pályák, mennél nagyobb divat az elektronika, számítástechnika, meg minden, valahol az emberi érdeklődésnek egy másik pólusán annál többen fordulnak a természet felé . „Meg aztán az erdészet életmódot is jelent, kiváltságos, egészséges életmódot. Az igaz, nagy fizikai megterhelés a havasjárás. Miért ne lenne korszerű pálya? Hiszen a legkorszerűbb technikát, tudományt alkalmazzák világszerte az erdőművelésben, amióta megbizonyosodott az erdők víz- és talajvédelmi, időjárásszabályozó funkciója. Hogy milyen vonzó pálya, arról Brassóban lehet meggyőződni! A felvételik mércéje magas, a jelentkezők a legképzettebb diákrétegből kerülnek ki. Az állandó túljelentkezés éppen a nagy érdeklődés mutatója !" És mentől technizáltabb lesz az élet, annál nagyobb az érdeklődés. Annál nagyobb lesz a szükség is a természet elemi védelmére. Ha az ember mifelénk leszúr a földbe, borvíz buggyan fel. Éppen úgy, mint itt minden beszélgetésből egykettőre a szakma „buggyan" elő. Az erdőgondnokság 28 000 hektáros vagyonáról, hatalmas erdőterületről hallok, 10 000 hektár erdős legelőről, 6000 hektár havasi kaszálóról, ezen a területen is nagy mennyiség fa áll. Az állomány 94 százaléka fenyőféle, lucfenyő. Az ország leghidegebb zónája Gyergyó, a havas klímája zord, a mínusz 30 fok nálunk nem ritka. A fenyő hazája! Éppen ezért érdekes megfigyelni a térképeket... Tudnivaló, hogy őserdőnk már nincs, többszörösen felújított, újraültetett erdőség mind. Hiába a fenyő hazája, nézze meg a helyneveket!. Magasbükk, Kerekbükk, Hosszúbükk, Keskenybükk, Cifra bükk! Ezek, kidűlőnevek, parcellanevek, erdőrészek, ezek a megnevezések a régi időre emlékeztetnek, hiába van itt most mind csak fenyő, valaha elegyes erdő kellett errefelé legyen, bükk is. Amennyire a klíma engedte. A lucfenyő a legértékesebb, ez igaz, de a széltörés a legnagyobb károkat a tiszta lucfenyőben teszi. 1964- ben Ditró, Csomafalva vidékén faanyagban egymillió köbméter kárt okozott a széltörés. A szél nyomásának csak az elegyes erdő képes ellenállni. A lucfenyő közé és mellé 20 százalék vörösfenyőt, kevés jegenyefenyőt tettünk újraültetéskor. Az elegyes erdő mélyebben megkapaszkodik a talajban, a lucfenyő gyökérzete felszínes, csak a felületi rétegeket hálózza be, azonban elegyes erdőben a szél a lucfenyőt csak a szomszédos jegenyefenyőig nyomhatja. Azlyen összefüggő, zárt erdőt a szélvihar nem tudja megbontani, nem tudja föltépni a szálfát... Pár éve országos, társadalmi ügy lett az erdőgazdálkodás, a pártvezetőség korszerű programot jelölt ki az erdőművelésre. A vágás ésszerű korlátozása, a fokozott felújítás, a kiterjedt védelem egyre jobban érezteti hatását. — A gondnokságnak nyolc erdőkerülete van, hét főerdésze, 28 erdésze az őrjáratokban, öszszesen 47 állandó emberünk. Most készülünk rá a tavaszi munkákra, 150 hektáron végzünk újraültetést, ez a legfontosabb feladat, nagyon munkaerőigényes, háromszáz vagy még több szezonmunkást toborzunk. A tíz év előtti széltörés és erdőtűz okozta pusztítást pótoltuk. Folytatjuk a pucolást, az erdőtisztítást, kivágjuk a bogárjárta, kiszáradt, beteg fákat, kitakarítjuk az erdőt. A fiatal erdőparcellákban, a déli napos oldalakon nagy kárt tesz a bogár, az úgynevezett nagy fenyőormányos. Három-négy éves koráig támadja a növendék fenyőt, egész hektárokat elpusztíthat. Permetezünk, mérgezett kérget kötözünk föl. Csemetekertünk akkora van, hogy három másik gondnokság szükségletét is ellátjuk. — Gyergyóban intenzív vadgazdálkodást folytatunk. A nagy kiterjedt erdők, meredek, megközelíthetetlen oldalak, völgyek kiváló védelmet nyújtanak a Vadállománynak. A szelektáló kilövéssel végeztünk, ez is a följavítást szolgálja. Az etetők föltöltve szénával, sarjával, kihordva a krumpli, a takarmánykaralábé, szemcsézett táplálék szarvasnak, vaddisznónak. Jól telel a vad. Hol is kerültek szóba azok a szarvasok? Beszélgettünk az irodán, az erdőgondnokság antik szobájában, beszélgettünk végig a terepjáróban, út közben, fent Ditrópatakán, az erdőn. Este kerültek szóba, fent az erdészházban. Bajcsi István hét esztendővel ezelőtti háromszéki riportot kért tőlem számon. 1971 októberében történt a kilövés, akkor jelent meg az írás . „Ahogy elolvastam az újságban, elhatároztam, ha egyszer találkozok magával, megkérdem:" Az a vita tárgya, hogy az egyik szarvast hogyan csonkolták le az erdészek, hogyan választották el a fejet, hogyan bontották föl a tetemet, takarították ki, készítették elő szállításra? Kérdezte a mérnök, láttam amit leírtam?, mondom, igen. Úgy írtam le, ahogy láttam?, igen — „Lehetetlen, szakember azt úgy nem végezhettél" — Elismételtem mindent, ahogy akkor végignéztem — Hm, akkor azok a kollégák kontár módra dolgoztak! Pedig meg voltam győződve, hogy maga tévedett!" Nem sokat részletezem, hogy késsel vagy fejszével választják le a fejet, hogy szabad-e összevarrni a hasítást vagy sem, és így tovább, ezek mind olyan részletek, amelyeket szakszerűen megítélni magamfajta ember úgysem tud. Egyet tudtam, hogy a történteket „kriminalisztikai" részletességgel írtam le. Bajcsival beszélgetve, végigfutott hátamon a hideg, hányszor és mekkorát tévedhet az újságíró! A riporter nem erdész, nem vadőr, nem tudhat szarvast felbontani, mint ahogy nem tud magaskohót csapolni, komputert szerelni, vagy nem tud harangot önteni. Egyetlen valamit kell tudjon jóformán: látni! Makacsul ragaszkodni a tényekhez! Néha jelzők, főnevek, tulajdonnevek, az igealakok is fontosak, vacak részleteken múlik a hitel, a szavahihetőség. Ha téved vagy hibázik a szakember, sajnos az újságíró is téved. A riporter nem korrigálhatja a látottakat, a tényeket. Az a szakember dolga. Utánajárhat sok mindennek, de végső soron örökké csak a történtek tanúja marad. Bizonyos értelemben koronatanúja. Az olvasó az igazi szuverén nagyúr: ítélkezhetik elevenek és holtak fölött. A felséges tények fölött is. Mondom, este került szóba mindez az erdészházban, fent a havason.. Orotva, Güdüc, Ditrópataka magasan. Hanem a többi út azután, másik napon következett. Marosi Barna (Gh. Vintila felvétele)