Előre, 1980. május (34. évfolyam, 10091-10116. szám)
1980-05-01 / 10091. szám
2 A KÜZDELEM ÉLÉN Az első hazai munkásszervezetek a társadalom fejlődésének, a hazai haladó mozgalmak érlelődésének eredményeként jöttek létre; az 1848-as forradalmárok eszméi magasabb szinten való folytatáinak vallották magukat és harcba szálltak az ország gazdasági és társadalmi struktúrájának a megújításáért, az igazságtalan társadalmi rend megszüntetéséért és új, igazságos és méltányos világ megteremtéséért. Igen jellemző a hazai munkásmozgalom fejlődésére, hogy vezetői már a kezdetek kezdetén arra törekedtek, hogy alkotó módon érvényesítsék a tudományos szocializmus általános érvényű igazságait a sajátos körülmények között. Ezt a szemléletet tükrözik Constantin Dobrogeanu Ghereanak a következő szavai: „A szocializmus gyakorlati létrehozása, az alkalmazott szocializmus — ha így nevezhetjük — az a taktika, melyet a szocialistáknak követniük kell a szocialista tanok, gyakorlatba ültetéséért, s amelynek más és más kell hogy legyen minden országban, minden ország politikai, kulturális és gazdasági feltételeinek megfelelően“. Abban az időben a belső helyzet azt kívánta, hogy hazánk munkássága küzdjön egyrészt saját helyzete megjavításáért és szervezetei működési lehetőségeinek a szélesítéséért, másrészt harcoljon a nehéz harcokban kivívott, nemzeti függetlenségének a megszilárdításáért és a nemzeti állam kiteljesítéséért. A hazai munkásszervezetek ugyanakkor arra törekedtek, hogy szorosabbra vonják kapcsolataikat a többi ország proletáriátusával, kivegyék a részüket a világ proletárjainak harcából. A történelem menete azt igazolja, hogy a hazai munkásság minden Május elsejét felhasznált arra, hogy kinyilvánítsa céljait, hogy harcra szólítsa a dolgozókat és minden haladó társadalmi réteget a társadalmi fejlődés és az ország függetlenségének a megvédése érdekében, az egész világ proletariátusával való szolidaritása kinyilvánításáért. VÖRÖS ZÁSZLÓK ALATT 1890. Május 1 nagy nap munkásmozgalmunk történetében. A korabeli dokumentumokban először szerepelnek a nap eseményei, hogy aztán végigkísérjék és egyben jelezzék munkásmozgalmunk fejlődését, öntudatosodását, egyre szélesedő tömegbefolyását. 1890. május elsején Bukarestben több mint 5 000 tüntető — a szám jelentős, ha a munkásság akkori létszámához mérjük — haladt végig vörös zászlók alatt az utcákon, a Marseillaise-t, a Desteapta-te románé című dalt és az Internacionálét énekelték. A Filaret dombon, a Trocadero kertben nagy nyilvános gyűlést tartottak, az összegyűltekhez Constantin Miile, Alexandru Ionescu, Panait Musoiu, Alecu Constantinescu és más szocialista vezetők intéztek lelkesítő szónoklatokat. A polgári földesúri rendszer rendőrsége megpróbálta megzavarni a munkásság ünnepét, de kísérletei kudarcot vallottak. A munkásság és a vele rokonszenvező társadalmi rétegek, ahogy azt Constantin Mille joggal állapíthatta meg, a magukénak tekintették a munkások pártját és megvédték. Lelkesen meneteltek és tüntettek azok alatt a zászlók alatt, amelyekre a legfőbb harci eszméiket sűrítő jelszavakat írták: „Nincs munka kenyér nélkül, de kenyér sincs munka nélkül!" és „A proletariátus ereje egységében és szervezettségében rejlik!“ Hasonló ünnepségekre került sor más városokban, például Galacon. Erdélyben az első Május elseje megünneplését több helyen sztrájkok szervezésével kötötték össze. A temesvári, aradi, nagyváradi, kolozsvári, resicai, nagybányai és más helységekben szervezett megnyilvánulásokat a munkásság vezetői felhasználták arra, hogy megismertessék a tömegekkel a többi ország proletariátusának harcát, az Internacionálé kongresszusának határozatait. A temesvári és aradi megmozdulásokban részt vett Gheorghe Ungureanu is, aki személyesen ismerte Marxot. A KOMMUNISTA PÁRT IRÁNYÍTÁSÁVAL Az első Május elseje óta eltelt időre visszapillantva megállapíthatjuk, hogy az évről évre megtartott Május elsejei munkásmegmozdulások, munkásünnepek híven tükrözték a romániai proletariátus eszmei gazdagodását, forradalmi tapasztalatainak bővülését, egyre nagyobb célok érdekében megtett útját, szervezkedésének mind magasabb szintjét. Az 1902-ben tartott ünnepséggel egyidőben jelent meg például a hazai munkásság osztályöntudatának fejlesztésében oly nagy jelentőségű Románia muncitoare című újság. 1907-ben a munkásság legjobbjainak képviselői — Ștefan Gheorghiu, I. C. Frimu, M. Gh. Bujor— kinyilvánították mély szolidaritásukat a fellázadt parasztság iránt és tiltakoztak a tőkés-földesúri rendszer barbár megtorló intézkedései ellen. Az első világháború idején a Május elsejei megmozdulásokon a munkásság jobb életfeltételeket követelt, majd kifejezte szolidaritását a Nagy Októberi Szocialista Forradalom iránt és egyben állást foglalt a román nép évszázados vágyának, a román nemzeti állam kiteljesedésének megvalósításá mn felett. Az első világháborút követő évek Május elsejei jelszavai híven jelezték a hazai proletariátus forradalmi mozgalmának erősödését, azt a tényt, hogy 1921 májusa után a nagy néptömegek egyre inkább felsorakoztak a munkásosztály és élcsapata, a Román Kommunista Párt oldalán különösen kidomborodott ez a nagy gazdasági válság, majd a fasizmus előretörésének esztendeiben. A második világháborút megelőző években Európában a német és más országokbeli fasizmus általi agressziós cselekmények következtében mindinkább kiéleződtek az ellentmondások, nőtt a feszültség. A fasizmus egyre súlyosabban veszélyeztette a népek szabadságát, a vita békéjét és biztonságát. Hazánkban is több fasiszta szervezet, köztük a hírhedt Vasgárda folytatta népellenes tevékenységét. Ilyen körülmények között a Román Kommunista Pártra hárult a történelmi feladat, hogy síkra szálljon az összes demokratikus és haladó erők egyesítéséért a fasizmus és a háború ellen. Az 1939. Május elsejei tüntetés, amelynek vezetői között ott volt népünk legnagyobb fia, pártunk és államunk vezetője, Nicolae Ceausescu elvtárs, erőteljesen kifejezésre juttatta munkásosztályunk eltökélt szándékát, hogy szembeszáll a fasizmussal és háborús politikájával és megvédi Románia legfőbb nemzeti érdekeit. A bukarestihez hasonló tüntetések zajlottak le Ploiestien, Iasi-ban, Kolozsváron, Temesváron, a Zsilvölgyében és másutt. Az 1939. Május elsejei tüntetéseket a korabeli külföldi sajtó világviszonylatban az egyik legnagyobb antifasiszta munkásmegmozdulásnak minősítette, olyan időszakban, amikor a hitleri Németország megszállta Csehszlovákia egy részét, gyakorlatba kezdte ültetni a népek leigázására irányuló terveit. SZABAD MÁJUSOK A társadalmi és nemzeti, antifasiszta és antiimperialista felszabadító forradalom győzelme óta, az elmúlt 35 év folyamán, hazánk dolgozói sikereik számbavételével ünnepük Május elsejét. Az első években az ország demokratikus, majd forradalmi átalakításáért folytatott harc, később pedig a szocialista társadalom felépítéséért, az új anyagi és szellemi civilizáció megteremtéséért folytatott építőmunka jegyében készült népünk az ünnepre. Mostani Május elsejénket is az építőmunka jegyében köszöntjük; dolgozó népünk kimagasló eredményeket ér el a XII pártkongresszus határozatainak teljesítésében, az ötéves terv megvalósításában. Bukarest — 1890 Turnu-Severin — 1908 KILENCVEN ÉVE ÜNNEPÜK HAZÁNK DOLGOZÓI MÁJUS Resica — 1907 DICSŐSÉGES HAGYOMÁNYOK Több mint kilenc évtized telt el a II. Internacionálé párizsi kongresszusa óta, amelynek résztvevői Friedrich Engels javaslatára elhatározták, hogy május elsejét a munkásság nemzetközi szolidaritása ünnepévé, harci napjává nyilvánítják. A romániai proletariátus habár még csak a kezdetén tartott annak a folyamatnak, amelynek során Marx szavaival élve „magában való osztályból magáért való osztállyá“ vált, lelkesedéssel fogadta az Internacionálé határozatát. A párizsi kongresszusra a hazai munkásmozgalom öt képviselőt küldött, s így személyes beszámolókból és a hazai munkássajtóban megjelent írásokból a szocialista mozgalom résztvevői és mindazok, akik rokonszenveztek a munkásmozgalommal, idejében értesültek a nagyjelentőségű kongresszus munkálatairól. Ahogy Constantin Mike megállapította, az első Május elseje emléke örökre fennmarad az ország történetében, mivel ezen a napon mindenki számára világossá vált, hogy olyan új párt állt a néptömegek élére, amely képes harcolni a dolgozók érdekeiért és élvezi a nép bizalmát. Az elkövetkező évek igazolták ennek a megállapításnak a helyességét. Ahogy pártunk és államunk vezetője, Nicolae Ceaușescu elvtárs mondotta: „A II. Internacionálé 1889. évi kongresszusa óta eltelt évtizedekben május elseje egyre inkább a munkásosztály hatalmas forradalmi energiájának, azon eltökéltségének szimbólumává vált, hogy véget vessen az ember ember általi kizsákmányolásának és megalkossa az egyenlőség és társadalmi igazság, a dolgozók jóléte és boldogsága új társadalmát, megteremtse a háborúk nélküli, igazabb és jobb világot, a béke és a testvériség világát.“ Munkásosztályunk, amely a múlt század második felében lépett a politikai küzdőtérre méltán büszke lehet arra, hogy képviseltette magát a párizsi kongresszuson és attól kezdve minden évben megünnepelte Május elsejét. Kovács Erzsébet Csillogó napfényre virradt Sepsiszentgyörgy. Friss illatok, lombruháikat próbálgató fák, türelmetlen aranyesők, biztatnak: tavasz van. Ezen az április végi napon hajnali emberek, napnak integető koránkelők veszik birtokukba ismét, a munka szent szertartása szerint a gyárat. Odaállnak a gépek mellé, s mozdulataiktól élet költözik a munkacsarnokokba. Élet, melyről esetleg csak annyit mondunk: új munkanap kezdődött az Öbtül textilvállalatban... Százéves gyár sokezredik munkanapja ez, az ünnep előtti. Lehetősége és biztosítéka annak, hogy három munkásnemzedék békésen dolgozzék ünnepeiért, és megünnepelhesse hétköznapjait. És aranyfedezete a Munka ünnepének, a munkás összefogásnak, a dolgozók szolidaritásának, az eszmék ébrentartásának. Fémjelzik ezt ünnepköszöntő munkasikerek, kimagasló teljesítmények, a helytállás tényei, a szövődő dolgozói váltásnyi termeléssel felérő előnyt szereztek, a kikészítőben 80 000 méter textíliát gyártottak terven felül, a fonodában a rekord hétről, az élmunkások számának gyarapodásáról beszélnek. A munkacsarnokokban mindenütt ünnepköszöntő feliratos táblák, díszbe öltözött faliújságok, a gyárudvaron, jól látható helyen, ezt közüik: 1980. május 1, 2, 3, 4, munkaszünet... Köznapok és munkaszünetek krónikája — a gyár százéves története — régmúlt Május elsejéket idéz emlékezetükbe azoknak, akik immár több évtizede állnak a gépek mellett, akik régvolt emberektől hallottak a kezdetekről, akik még átélték azt az időt, amit Juhász Gyula így örökít meg versében: „A HATALOM KIADTA A PARANCSOT: NE LEGYEN ÜNNEP MÁJUS ELSEJÉN!” — A centenáriumra összegyűjtöttük a gyár történetére vonatkozó dokumentumokat, ezekből tudtam meg, hogy nyolcvanéves hagyománya van nálunk a Május elseje megünneplésének — mondja István András, aki az utókor iránti felelősséggel szívügyévé tette a régi események feltárását, monografikus lejegyzését. — 1879. szeptember 26-án alakul meg az Első Székely Szövődé — a mai Öbtül textilvállalat őse —. Egy 1896-ból származó leírásból tudjuk, hogy a gyár mai telkén egy emeletes épület állt, annak földszinti 42X14 méteres termében 32 szövőgép, az emeleti teremben 30 Jaguard tíípusú szövőgép kapott helyet. Ebben az üzemben közel nyolcszáz ember dolgozott, len- és gyapottszőtteseket, törülközőket, abroszokat, szőnyegeket gyártottak. Sokat ígérő kezdet volt ez, de a tőkés konkurencia nemsokára a csőd szélére juttatja a gyárat. Kiinger Henrik bécsi kereskedő már potom pénzért megvásárolhatja azt 1900-ban. Amikor aztán üzembe helyezik az első fonalfestődét hóban és sárban dolgoznak itt napi tíz-, tízes félórát a gyár munkásai, mert a munkaidőt tetszésük szerint szabták meg a gyár vezetői, heves tiltakozást váltott ki a nők és a gyermekek kizsákmányolása. 1911. április 12—21 között került sor az első csatára a bérek emeléséért, a munkakörülmények jobbításáért, egyéb követelések mellett a Május elseje ünneplési jogának tiszteletben tartásáért. — 1929. áprilisában lejárt az addig érvényben lévő kollektív szerződés, melyben a gyári munkásszervezetek nyomására szentesítették a Május elsejei munkaszünetet is. Mi történt ezt követően? — A munkások nem törődtek bele a kollektív szerződés felbontásába, és immár harmadszor a gyár történetében, szakszervezetbe tömörültek. 1929. májusában előbb a gyár udvarán, majd a Koleza-kertben gyülekeztek, Magyarosi Sándort, Bokor Istvánt, Nagy Viktort, Kelemen Bélát beválasztják a sztrájkbizottságba, s ez a bizottság kimondja a sztrájkot. A sztrájkolók hathatós segítséget kaptak néhány tapasztalt forradalmártól, Lázár Mihálytól, aki a munkások körében a Román Kommunista Párt politikáját terjesztette, Nagy Viktortól, aki hozzáértő és tapasztalt szervezője volt a város szakszervezeti mozgalmának. Június 13-án a gyár igazgatósága arra kényszerült, hogy 10—12 százalékkal emelje a béreket, hogy kimondja a nyolcórás munkaidőt, munkaszüneti nappá nyilvánítsa a Május elsejét... A második világháború kitörésével azonban bekövetkezik a gyár történetének legsötétebb korszaka, az üldöztetés és a terror éveiben — mint mindenkor e vidék történetében — a román és magyar dolgozók testvéri egységben együtt harcoltak a társadalmi igazságért, a haladásért, a szabad és boldog életért azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy csak egyesülve győzhetnek. „ZÁSZLÓ NE LENGJEN ÉS ÉNEK NE ZENGJEN, CSAK ROBOTOLJON CSÖNDBEN A REMÉNY!” Márk Imre, a könyvkötő vásznat gyártó részleg legrégibb munkása, 45 éve dolgozik itt, mindig becsülettel, szorgalommal, nemsokára segédmesterként — a legkiválóbbak egyikeként — vonul nyugdíjba. Tőle kérdezzük, milyen volt az első Május elseje, amit munkáséletében megért? — Gyermekfejjel néztem én akkor, alig néhány hónapos munkába állásom után az 1937. évi Május elsejét. Láttam, hogy a bizalmiak a munkásokkal tárgyalnak, érződött, hogy készülődnek, hogy történni fog valami. Aztán az idősebbektől hallottam, hogy szolidaritási tüntetésre gyülekeznek az Erős-oldalnál. Kosaras kirándulásnak, majálisnak nevezték annak idején az üneplést, ennek nemcsak a mulatós volt a célja. Burkolt formában vagy akárhogy a munkássága az összefogásra gondolt, ezt az együvétartozási gondolatot jelképezték a majálisok. — Hol tartották ezeket? — Gyűlésekre, összejövetelekre, tüntetésekre a Koleza-kertben került sor, a majálisokat a Pecében, a ,* Büdöskőnél, *vagy, Sugásfürdő felé az Őrkőnél, az Erős-oldalnál tartották. Szervezett kivonulásokat persze nem engedélyezett a rendőrség, titokban emlékeztek meg a munkások az ünnep politikai jellegéről, a majális jól elterelte erről a figyelmet. .. — És melyik Május elsejére emlékezik a legszívesebben? — Úgy hozta a sors, hogy 1947-ben ünnepelhettem az első szabad Május elsejét. Nagy élmény volt, maradandóan őrzöm az emlékét. Zenés ébresztő, zászlódísz, ünnepi gyűlés, a gyárban a gépek zöldággal feldíszítve. Ekkor tudatosult bennem, hogy megszületett a munkásfiatalom, most már nyíltan hallathatja a munkásság a szavát a világ összes dolgozóinak összefogásáért, a békéért, amely a legszentebb ügye minden munkásembernek. ..ÉS JÖTT A MÁJUS...” Barabás Lajos, a fonoda üzemvezetője a felszabadulást követő első Május elsejéket egyetlen fogalommal jelöli: „szabad májusok" — mondja, és ebben, a háború nyomait eltűntető nehéz évek, az újjáépítés kezdetének, a termelés újjászervezésének megpróbáltatásai, nélkülözései, a nyomorúság és a szegénység emlékét is felidézi. Az első szabad Május elseje előtt, 1945-ben, a munkásság nagy ünnepre készült, napokkal azelőtt megalakult a gyár díszítéséért felelős bizottság, jelmondatokkal, zászlókkal vonultak az emberek az ünnepi gyűlésre. Érzelmi töltete, őszintelelkes hangulata volt minden szervezett megnyilvánulásnak. A háború nyomasztó évei után, a felszabadulást, a szabadságot, a békét ünnepeltük. — 35 év telt el azóta. Milyen gondolatokkal köszönti az idei ünnepet a gyár egyik legrégibb dolgozója, Barabás Lajos? — Figyelembe véve a világban zajló eseményeket, a Román Kommunista Párt, annak főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs, nemzetközi síkon kifejtett politikáját, úgy érzem, az idei Május elsejének hatványozottan jelképeznie és hirdetnie kell az ünnep eszméit, a hagyományait éltető gondolatokat, az összefogást, a világ dolgozóinak egyöntetű békeakaratát. Mentesítsék a világot a háborús veszélytől, mi, dolgozók milliói hassunk oda, hogy a bizalom, az együttműködés légkörében élhessünk, s békében éljenek az utánunk következő nemzedékek — ez a legfőbb óhajom ezen az ünnepen. „MINT GYŐZELMI ZÁSZLÓ, ÉGBE LENDÜLT A JEGENYE.. » Huszonöt évvel ezelőtt szakképzetlen munkásnak szegődött a gyárba Oláh Katalin, ma a fonoda aranyosdiplomával kitüntetett gyártási fázisellenőre. Az aranyosdiploma 25 éves céghűséget, sok tanulást, rengeteg munkát — szakmait és társadalmit —, hozzáértést és emberi fejlődést jelképez. 1954-ben fiatal lányként népviseletbe öltözve, a tánccsoport lelkes tagjaként ünnepelte Oláh Katalin Május elsejét..." — És annyi virágot hoztam a gyárba, hogy alig volt hova tenni, a majálist az őrkőnél tartottuk, sosem fogom elfelejteni. — Mi változott ezalatt a huszonöt év alatt? — Megváltozott, illetve új vonásokkal gazdagodott minden, a gyár, a város, a környék. És megváltoztunk, felnőttünk mi is. A legszembetűnőbb változást az életünk minőségében látom, új, civilizált lakásokba költöztünk, a gyermekeinket bölcsödéngogdába adhatjuk, autó, busz szállítja a gyárba az azelőtt begyalogló embereket... Növekedtek az igényeink , szépen öltözködünk gépekkel és modern bútorokkal gazdagítottuk otthonunkat. Sokat mondhatnék még az üzemi munkakörülmények változásáról, a légkondicionálás bevezetéséről, a szövőde bővítéséről és technikai megújulásáról, arról, hogy felújítás előtt áll a mi munkahelyünk, a fonoda is. — És a májusok? — A tánccsoportból előbbutóbb kinő az ember. Most a négy pihenőnapnak jobban örvendek, mint bárminek. Az ünnephez és a pihenéshez, akárcsak a munkához zavartalanság, háborítatlanság — a béke kell! Ezt kell megőriznünk, nekünk, a világ összes dolgozóinak. — Mint az 1-es számú pártalapszervezet titkára, egy közösség politikai vezetője, mit jelképez önnek a közelgő ünnep? A munkásosztály és élcsapatának szilárd egységét, az öszszes dolgozók — románok és magyarok — testvéri összefogását, a világ összes munkásaihoz intézett legszentebb szolidaritási és békeeszméket. „MÍG A VILÁG VILÁG, MÉG SOHA SENKI NEM KÉSZÍTETT ENNÉL SZEBB ÜNNEPET!” Huszonhárom esztendő minden szépségét hordozza Borbáth Izabella szövőnő. Négy gépen, a legigényesebb damaszt kelmébe szövi álmait, s úgy érzi, hogy nálánál nincs boldogabb, elégedettebb lány a világon. — Ennél többet mit is tudnék mondani. Szövőnő akartam lenni, elvégeztem a szakiskolát, kitanultam a mesterséget, ’74 júliusától dolgozom, a leányotthonban lakom, együtt az ikertestvéremmel. Nem hiányzik nekem semmi. Negyedévi átlagban 105 százalékban teljesítettem a tervemet, a múlt hónapban 2500 lejt tett ki a javadalmazáson, az ünnepi versenyben élmunkás lettem. — Hogyan tölti majd az ünnepnapokat? — Az Ifjúság napján, másodikán, a kultúrcsoporttal szerepelni megyek, műsorral szórakoztatjuk az embereket. Azután meg csak úgy ni, ahogy a többi fiatal teszi —■ ünnepelek. ... A százéves gyár sokezredik munkanapja végéhez közeledik. A jól végzett munka örömével távozik a piros váltás, a kék váltás, a fehér váltás... Az élet, amelyről esetleg csak annyit mondunk — véget ért egy munkanap az Öltül textilvállalatban — többet, sokkal többet jelent ennél. Mert a gyári élet emberek sorsa is, és a munkáé, melynek büszke fénye gépeken, szerszámok nyelén villan, a lélekben, az értelemben ragyog. Ez a ragyogás teszi széppé az életnek és a munkát becsülő társadalomnak rendjét, ezt az egyszerű dialektikát, munka és ünnep változó ritmusát. S teszi féltve őrzött emlékké a hagyományt, az eszmék ébrentartásának ünnepévé Május elsejét. Lázár Edit RÉG VOLT MÁJUSOK ÜZENETE ISTVÁN ANDRAS MARK IMRE BARABÁS LAJOS OLÁH KATALIN BORBATH IZABELLA A vállalat korszerű szövödéje Imreh S. István felvételei ELŐRE - 1980. május 1.