Előre, 1980. május (34. évfolyam, 10091-10116. szám)

1980-05-01 / 10091. szám

2 A KÜZDELEM ÉLÉN Az első hazai munkásszerveze­tek a társadalom fejlődésének, a hazai haladó mozgalmak érlelő­­désének eredményeként jöttek létre; az 1848-as forradalmárok eszméi magasabb szinten való folytatáinak vallották magukat és harcba szálltak az ország gazdasági és társadalmi struktú­rájának a megújításáért, az i­­gazságtalan társadalmi rend megszüntetéséért és új, igazsá­gos és méltányos világ megte­remtéséért. Igen jellemző a ha­zai munkásmozgalom fejlődésére, hogy vezetői már a kezdetek kez­detén arra törekedtek, hogy al­kotó módon érvényesítsék a tu­dományos szocializmus­ általános érvényű igazságait a sajátos kö­rülmények között. Ezt a szemlé­letet tükrözik Constantin Dobro­­geanu Ghereanak a következő szavai: „A szocializmus gyakor­lati létrehozása, az alkalmazott szocializmus — ha így nevezhet­jük — az a taktika, melyet a szocialistáknak követniük kell a szocialista tanok, gyakorlatba ül­tetéséért, s amelynek más és más kell hogy legyen minden or­szágban, minden ország politi­kai, kulturális és gazdasági fel­tételeinek megfelelően“. Abban az időben a belső hely­zet azt kívánta, hogy hazánk munkássága küzdjön egyrészt sa­ját helyzete megjavításáért és szervezetei működési lehetősé­geinek a szélesítéséért, másrészt harcoljon a nehéz harcokban ki­vívott, nemzeti függetlenségének a megszilárdításáért és a nem­zeti állam kiteljesítéséért. A hazai munkásszervezetek u­­gyanakkor arra törekedtek, hogy szorosabbra vonják kapcso­lataikat a többi ország prole­­táriátusával, kivegyék a részüket a világ proletárjainak harcából. A történelem menete azt iga­zolja, hogy a hazai munkásság minden Május elsejét felhasz­­nált arra, hogy kinyilvánítsa cél­jait, hogy harcra szólítsa a dol­gozókat és minden haladó társa­dalmi réteget a társadalmi fejlő­dés és az ország függetlenségé­nek a megvédése érdekében, az egész világ proletariátusával való szolidaritása kinyilvánítá­sáért. VÖRÖS ZÁSZLÓK ALATT 1890. Május 1 nagy nap mun­kásmozgalmunk történetében. A korabeli dokumentumokban elő­ször szerepelnek a nap esemé­nyei, hogy aztán végigkísérjék és egyben jelezzék munkásmoz­galmunk fejlődését, öntudatoso­dását, egyre szélesedő tömegbe­folyását. 1890. május elsején Bu­karestben több mint 5 000 tünte­tő — a szám jelentős, ha a munkásság akkori létszámához mérjük — haladt végig vörös zászlók alatt az utcákon, a Mar­­seillaise-t, a Desteapta-te romá­né című dalt és az Internacioná­­lét énekelték. A Filaret dombon, a Trocadero kertben nagy nyilvá­nos gyűlést tartottak, az össze­­gyűltekhez Constantin Miile, Ale­­xandru Ionescu, Panait Musoiu, Alecu Constantinescu és más szocialista vezetők intéztek lelke­sítő szónoklatokat. A polgári­ föl­desúri rendszer rendőrsége meg­próbálta megzavarni a munkás­ság ünnepét, de kísérletei kudar­cot vallottak. A munkásság és a vele rokonszenvező társadalmi rétegek, ahogy azt Constantin Mille joggal állapíthatta meg, a magukénak tekintették a mun­kások pártját és megvédték. Lel­kesen meneteltek és tüntettek azok alatt a zászlók alatt, ame­lyekre a legfőbb harci eszméiket sűrítő jelszavakat írták: „Nincs munka kenyér nélkül, de kenyér sincs munka nélkül!" és „A pro­letariátus ereje egységében és szervezettségében rejlik!“ Hasonló ünnepségekre került sor más városokban, például Ga­­lacon. Erdélyben az első Május elseje megünneplését több helyen sztrájkok szervezésével kötötték össze. A temesvári, aradi, nagy­váradi, kolozsvári, resicai, nagy­bányai és más helységekben szervezett megnyilvánulásokat a munkásság vezetői felhasználták arra, hogy megismertessék a tö­megekkel a többi ország proleta­riátusának harcát, az Internacio­­nálé kongresszusának határoza­tait. A temesvári és aradi meg­mozdulásokban részt vett Gheor­­ghe Ungureanu is, aki szemé­lyesen ismerte Marxot. A KOMMUNISTA PÁRT IRÁNYÍTÁSÁVAL Az első Május elseje óta eltelt időre visszapillantva megállapít­hatjuk, hogy az évről évre meg­tartott Május elsejei munkásmeg­mozdulások, munkásünnepek hí­ven tükrözték a romániai prole­tariátus eszmei gazdagodását, forradalmi tapasztalatainak bő­vülését, egyre nagyobb célok ér­dekében megtett útját, szervezke­désének mind magasabb szintjét. Az 1902-ben tartott ünnepséggel egyidőben jelent meg például a hazai munkásság osztályöntuda­tának fejlesztésében oly nagy je­lentőségű Románia muncitoare című újság. 1907-ben a munkás­ság legjobbjainak képviselői — Ștefan Gheorghiu, I. C. Frimu, M. Gh. Bujor— kinyilvánították mély szolidaritásukat a fellázadt pa­rasztság iránt és tiltakoztak a tő­kés-földesúri rendszer barbár megtorló intézkedései ellen. Az első világháború idején a Május elsejei megmozdulásokon a mun­kásság jobb életfeltételeket kö­vetelt, majd kifejezte szolidaritá­sát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom iránt és egyben ál­lást foglalt a román nép évszáza­dos vágyának, a román nemzeti állam kiteljesedésének megvaló­­­­sításá mn felett. Az első világhábo­rút követő évek Május elsejei jelszavai híven jelezték a hazai proletariátus forradalmi mozgal­mának erősödését, azt a tényt, hogy 1921 májusa után a nagy néptömegek egyre inkább felso­rakoztak a munkásosztály és él­csapata, a Román Kommunista Párt oldalán különösen kidombo­rodott ez a nagy gazdasági vál­ság, majd a fasizmus előretöré­sének esztendeiben. A második világháborút megelőző években Európában a német és más or­­szágokbeli fasizmus általi ag­­ressziós cselekmények következ­tében mindinkább kiéleződtek az ellentmondások, nőtt a feszültség. A fasizmus egyre súlyosabban veszélyeztette a népek szabadsá­gát, a vita békéjét és biztonsá­gát. Hazánkban is több fasiszta szervezet, köztük a hírhedt Vas­­gárda folytatta népellenes tevé­­kenységét. Ilyen körülmények kö­zött a Román Kommunista Pártra hárult a történelmi feladat, hogy síkra szálljon az összes demokra­tikus és haladó erők egyesítésé­ért a fasizmus és a háború el­len. Az 1939. Május elsejei tün­tetés, amelynek vezetői között ott volt népünk legnagyobb fia, pár­tunk és államunk vezetője, Nicolae Ceausescu elvtárs, erő­teljesen kifejezésre juttatta mun­kásosztályunk eltökélt szándékát, hogy szembeszáll a fasizmussal és háborús politikájával és meg­védi Románia legfőbb nemzeti érdekeit. A bukarestihez hasonló tüntetések zajlottak le Ploiesti­­en, Iasi-ban, Kolozsváron, Temes­váron, a Zsilvölgyében és másutt. Az 1939. Május elsejei tüntetése­ket a korabeli külföldi sajtó vi­lágviszonylatban az egyik legna­gyobb antifasiszta munkásmeg­­mozdulásnak minősítette, olyan időszakban, amikor a hitleri Né­metország megszállta Csehszlo­vákia egy részét, gyakorlatba kezdte ültetni a népek leigázásá­ra irányuló terveit. SZABAD MÁJUSOK A társadalmi és nemzeti, an­tifasiszta és antiimperialista fel­szabadító forradalom győzelme óta, az elmúlt 35 év folyamán, hazánk dolgozói sikereik számba­vételével ünnepük Május elsejét. Az első években az ország de­mokratikus, majd forradalmi át­alakításáért folytatott harc, ké­sőbb pedig a szocialista társa­dalom felépítéséért, az új anyagi és szellemi civilizáció megterem­téséért folytatott építő­munka je­gyében készült népünk az ün­nepre. Mostani Május elsején­ket is az építőmunka jegyében köszöntjük; dolgozó népünk ki­magasló eredményeket ér el a XII pártkongresszus határozatai­nak teljesítésében, az ötéves terv megvalósításában. Bukarest — 1890 Turnu-Severin — 1908 KILENCVEN ÉVE ÜNNEPÜK HAZÁNK DOLGOZÓI MÁJUS Resica — 1907 DICSŐSÉGES HAGYOMÁNYOK Több mint kilenc évtized telt el a II. Internacionálé pá­rizsi kongresszusa óta, amelynek résztvevői Friedrich En­gels javaslatára elhatározták, hogy május elsejét a mun­kásság nemzetközi szolidaritása ünnepévé, harci napjává nyilvánítják. A romániai proletariátus habár még csak a kezdetén tartott annak a folyamatnak, amelynek során Marx sza­vaival élve „magában való osztályból magáért való osz­tállyá“ vált, lelkesedéssel fogadta az Internacionálé hatá­rozatát. A párizsi kongresszusra a hazai munkásmozgalom öt képviselőt küldött, s így személyes beszámolókból és a hazai munkássajtóban megjelent írásokból a szocialista mozgalom résztvevői és mindazok, akik rokonszenveztek a munkásmozgalommal, idejében értesültek a nagyjelen­tőségű kongresszus munkálatairól. Ahogy Constantin Mike megállapította, az első Május elseje emléke örökre fenn­marad az ország történetében, mivel ezen a napon min­denki számára világossá vált, hogy olyan új párt állt a néptömegek élére, amely képes harcolni a dolgozók érde­keiért és élvezi a nép bizalmát. Az elkövetkező évek iga­zolták ennek a megállapításnak a helyességét. Ahogy pár­tunk és államunk vezetője, Nicolae Ceaușescu elvtárs mondotta: „A II. Internacionálé 1889. évi kongresszusa óta eltelt évtizedekben május elseje egyre inkább a mun­kásosztály hatalmas forradalmi energiájának, azon eltö­kéltségének szimbólumává vált, hogy véget vessen az em­ber ember általi kizsákmányolásának és megalkossa az egyenlőség és társadalmi igazság, a dolgozók jóléte és bol­dogsága új társadalmát, megteremtse a háborúk nélküli, igazabb és jobb világot, a béke és a testvériség világát.“ Munkásosztályunk, amely a múlt század második felében lépett a politikai küzdőtérre méltán büszke lehet arra, hogy képviseltette magát a párizsi kongresszuson és attól kezdve minden évben megünnepelte Május elsejét. Kovács Erzsébet C­sillogó napfényre virradt Sepsiszentgyörgy. Friss il­latok, lombruháikat pró­bálgató fák, türelmetlen arany­esők, biztatnak: tavasz van. Ezen az április végi napon hajnali em­berek, napnak integető koránke­lők veszik birtokukba ismét, a munka szent szertartása szerint a gyárat. Odaállnak a gépek mellé, s mozdulataiktól élet köl­tözik a munkacsarnokokba. Élet, melyről esetleg csak annyit mon­dunk: új munkanap kezdődött az Öbtül textilvállalatban... Százéves gyár sokezredik munkanapja ez, az ünnep előtti. Lehetősége és biztosítéka annak, hogy három munkásnemzedék békésen dolgozzék ünnepeiért, és megünnepelhesse hétköznapjait. És aranyfedezete a Munka ün­nepének, a munkás összefogás­nak, a dolgozók szolidaritásának, az eszmék ébrentartásának. Fémjelzik ezt ünnepköszöntő munkasikerek, kimagasló telje­sítmények, a helytállás tényei, a szövődő dolgozói váltásnyi ter­meléssel felérő előnyt szereztek, a kikészítőben 80 000 méter tex­tíliát gyártottak terven felül, a fonodában a rekord hétről, az élmunkások számának gyarapo­dásáról beszélnek. A munkacsar­nokokban mindenütt ünnepkö­szöntő feliratos táblák, díszbe öltözött faliújságok, a gyárud­varon, jól látható helyen, ezt közüik: 1980. május 1, 2, 3, 4, munkaszünet... Köznapok és munkaszünetek krónikája — a gyár százéves története — rég­múlt Május elsejéket idéz emlé­kezetükbe azoknak, akik immár több évtizede állnak a gépek mellett, akik régvolt emberektől hallottak a kezdetekről, akik még átélték azt az időt, amit Juhász Gyula így örökít meg versében: „A HATALOM KIADTA A PARANCSOT: NE LEGYEN ÜNNEP MÁJUS ELSEJÉN!” — A centenáriumra összegyűj­töttük a gyár történetére vonat­kozó dokumentumokat, ezekből tudtam meg, hogy nyolcvanéves hagyománya van nálunk a Május elseje megünneplésének — mondja István András, aki az utókor iránti felelősséggel szív­ügyévé tette a régi események feltárását, monografikus lejegy­zését. — 1879. szeptember 26-án alakul meg az Első Székely Szö­vődé — a mai Öbtül textilválla­lat őse —. Egy 1896-ból szárma­zó leírásból tudjuk, hogy a gyár mai telkén egy emeletes épület állt, annak földszinti 42X14 mé­teres termében 32 szövőgép, az emeleti teremben 30 Jaguard tí­­í­pusú szövőgép kapott helyet. Ebben az üzemben közel nyolc­száz ember dolgozott, len- és gyapottszőtteseket, törülközőket, abroszokat, szőnyegeket gyártot­tak. Sokat ígérő kezdet volt ez, de a tőkés konkurencia nemso­kára a csőd szélére juttatja a gyárat. Kiinger Henrik bécsi ke­reskedő már potom pénzért megvásárolhatja azt 1900-ban. Amikor aztán üzembe helyezik az első fonalfestődét hóban és sár­ban dolgoznak itt napi tíz-, tíz­es félórát a gyár munkásai, mert a munkaidőt tetszésük szerint szabták meg a gyár vezetői, he­ves tiltakozást váltott ki a nők és a gyermekek kizsákmányolása. 1911. április 12—21 között került sor az első csatára a bérek eme­léséért, a munkakörülmények jobbításáért, egyéb követelések mellett a Május elseje ünneplési jogának tiszteletben tartásáért. — 1929. áprilisában lejárt az addig érvényben lévő kollektív szerződés, melyben a gyári mun­kásszervezetek nyomására szen­tesítették a Május elsejei mun­kaszünetet is. Mi történt ezt követően? — A munkások nem törődtek bele a kollektív szerződés fel­bontásába, és immár harmad­szor a gyár történetében, szak­­szervezetbe tömörültek. 1929. májusában előbb a gyár udva­rán, majd a Koleza-kertben gyü­lekeztek, Magyarosi Sándort, Bo­kor Istvánt, Nagy Viktort, Kele­men Bélát beválasztják a sztrájkbizottságba, s ez a bizott­ság kimondja a sztrájkot. A sztrájkolók hathatós segítséget kaptak néhány tapasztalt forra­dalmártól, Lázár Mihálytól, aki a munkások körében a Román Kommunista Párt politikáját ter­jesztette, Nagy Viktortól, aki hoz­záértő és tapasztalt szer­vezője volt a város szak­­szervezeti mozgalmának. Június 13-án a gyár igazgatósága arra kényszerült, hogy 10—12 százalékkal emelje a béreket, hogy kimondja a nyolcórás mun­kaidőt, munkaszüneti nappá nyilvánítsa a Május elsejét... A második világháború kitörésével azonban bekövetkezik a gyár tör­ténetének legsötétebb korszaka, az üldöztetés és a terror éveiben — mint mindenkor e vidék törté­netében — a román és magyar dolgozók testvéri egységben e­­gyütt harcoltak a társadalmi igazságért, a haladásért, a sza­bad és boldog életért azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy csak egyesülve győzhetnek. „ZÁSZLÓ NE LENGJEN ÉS ÉNEK NE ZENGJEN, CSAK ROBOTOLJON CSÖNDBEN A REMÉNY!” Márk Imre, a könyvkötő vász­nat gyártó részleg legrégibb munkása, 45 éve dolgozik itt, mindig becsülettel, szorgalom­mal, nemsokára segédmester­ként — a legkiválóbbak egyike­ként — vonul nyugdíjba. Tőle kérdezzük, milyen volt az első Május elseje, amit munkáséleté­ben megért? — Gyermekfejjel néztem én akkor, alig néhány hónapos munkába állásom után az 1937. évi Május elsejét. Láttam, hogy a bizalmiak a munkásokkal tár­gyalnak, érződött, hogy készü­lődnek, hogy történni fog vala­mi. Aztán az idősebbektől hal­lottam, hogy szolidaritási tünte­tésre gyülekeznek az Erős-oldal­nál. Kosaras kirándulásnak, ma­jálisnak nevezték annak idején az üneplést, ennek nemcsak a mulatós volt a célja. Burkolt for­mában vagy akárhogy a mun­kássága az összefogásra gondolt, ezt az együvétartozási gondola­tot jelképezték a majálisok. — Hol tartották ezeket? — Gyűlésekre, összejövetelek­re, tüntetésekre a Koleza-kert­ben került sor, a majálisokat a Pecében, a ,* Büdös­kőnél, *vagy, Sugásfürdő felé az Őrkőnél, az Erős-oldalnál tartották. Szerve­zett kivonulásokat persze nem engedélyezett a rendőrség, titok­ban emlékeztek meg a munkások az ünnep politikai jellegéről, a majális jól elterelte erről a fi­gyelmet. .. — És melyik Május elsejére emlékezik a legszívesebben? — Úgy hozta a sors, hogy 1947-ben ünnepelhettem az első szabad Május elsejét. Nagy él­mény volt, maradandóan őrzöm az emlékét. Zenés ébresztő, zászlódísz, ünnepi gyűlés, a gyár­ban a gépek zöldággal feldíszít­ve. Ekkor tudatosult bennem, hogy megszületett a munkásfiata­lom, most már nyíltan hallathatja a munkásság a szavát a világ összes dolgozóinak összefogásá­ért, a békéért, amely a legszen­tebb ügye minden munkásem­bernek. ..ÉS JÖTT A MÁJUS...” Barabás Lajos, a fonoda ü­­zemvezetője a felszabadulást kö­vető első Május elsejéket egyet­len fogalommal jelöli: „szabad májusok" — mondja, és ebben, a háború nyomait eltűntető ne­héz évek, az újjáépítés kezdeté­nek, a termelés újjászervezésé­nek megpróbáltatásai, nélkülözé­sei, a nyomorúság és a szegény­ség emlékét is felidézi.­­ Az első szabad Május el­seje előtt, 1945-ben, a munkás­ság nagy ünnepre készült, na­pokkal azelőtt megalakult a gyár díszítéséért felelős bizott­ság, jelmondatokkal, zászlókkal vonultak az emberek az ünnepi gyűlésre. Érzelmi töltete, őszinte­lelkes hangulata volt minden szervezett megnyilvánulásnak. A háború nyomasztó évei után, a felszabadulást, a szabadságot, a békét ünnepeltük. — 35 év telt el azóta. Milyen gondolatokkal köszönti az idei ünnepet a gyár egyik legrégibb dolgozója, Barabás Lajos? — Figyelembe véve a világ­ban zajló eseményeket, a Ro­mán Kommunista Párt, annak főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs, nemzetközi síkon kifej­tett politikáját, úgy érzem, az idei Május elsejének hatványo­zottan jelképeznie és hirdetnie kell az ünnep eszméit, a hagyo­mányait éltető gondolatokat, az összefogást, a világ dolgozóinak egyöntetű békeakaratát. Men­tesítsék a világot a háborús ve­szélytől, mi, dolgozók milliói hassunk oda, hogy a bizalom, az együttműködés légkörében él­hessünk, s békében éljenek az utánunk következő nemzedékek — ez a legfőbb óhajom ezen az ünnepen. „MINT GYŐZELMI ZÁSZLÓ, ÉGBE LENDÜLT A JEGENYE.. » Huszonöt évvel ezelőtt szak­képzetlen munkásnak szegődött a gyárba Oláh Katalin, ma a fonoda aranyosdiplomával ki­tüntetett gyártási fázisellenőre. Az aranyosdiploma 25 éves cég­hűséget, sok tanulást, rengeteg munkát — szakmait és társa­dalmit —, hozzáértést és em­beri fejlődést jelképez. 1954-ben fiatal lányként népviseletbe öltözve, a tánccso­port lelkes tagjaként ünnepelte Oláh Katalin Május elsejét..." — És annyi virágot hoztam a gyárba, hogy alig volt hova ten­ni, a majálist az őrkőnél tartot­tuk, sosem fogom elfelejteni. — Mi változott ezalatt a hu­szonöt év alatt? — Megváltozott, illetve új vonásokkal gazdagodott min­den, a gyár, a város, a környék. És megváltoztunk, felnőttünk mi is. A legszembetűnőbb változást az életünk minőségében látom, új, civilizált lakásokba költöz­tünk, a gyermekeinket bölcsödé­­n­gogdába adhatjuk, au­tó­, busz szállítja a gyárba az az­előtt begyalogló embereket..­. Növekedtek az igényeink , szé­pen öltözködünk gépekkel és modern bútorokkal gazdagítottuk otthonunkat. Sokat mondhatnék még az üzemi munkakörülmé­nyek változásáról, a légkondi­cionálás bevezetéséről, a szövő­de bővítéséről és technikai meg­újulásáról, arról, hogy felújítás előtt áll a mi munkahelyünk, a fonoda is. — És a májusok? — A tánccsoportból előbb­­utóbb kinő az ember. Most a négy pihenőnapnak jobban ör­­vendek, mint bárminek. Az ün­nephez és a pihenéshez, akár­csak a munkához zavartalanság, háborítatlanság — a béke kell! Ezt kell megőriznünk, nekünk, a világ összes dolgozóinak. — Mint az 1-es számú párt­­alapszervezet titkára, egy közös­­ség politikai vezetője, mit jel­képez önnek a közelgő ünnep? A munkásosztály és élcsa­patának szilárd egységét, az ösz­­szes dolgozók — románok és magyarok — testvéri összefogá­sát, a világ összes munkásaihoz intézett legszentebb szolidaritá­si és békeeszméket. „MÍG A VILÁG VILÁG, MÉG SOHA SENKI NEM KÉSZÍTETT ENNÉL SZEBB ÜNNEPET!” Huszonhárom esztendő min­den szépségét hordozza Bor­­báth Izabella szövőnő. Négy gépen, a legigényesebb damaszt kelmébe szövi álmait, s úgy érzi, hogy nálánál nincs boldogabb, elégedettebb lány a világon. — Ennél többet mit is tud­nék mondani. Szövőnő akartam lenni, elvégeztem a szakiskolát, kitanultam a mesterséget, ’74 júliusától dolgozom, a leányott­honban lakom, együtt az iker­testvéremmel. Nem hiányzik ne­kem semmi. Negyedévi átlag­ban 105 százalékban teljesítet­tem a tervemet, a múlt hónap­ban 2500 lejt tett ki a javadal­mazáson, az ünnepi versenyben élmunkás lettem. — Hogyan tölti majd az ün­nepnapokat? — Az Ifjúság napján, másodi­­kán, a kultúrcsoporttal szerepel­ni megyek, műsorral szórakoztat­juk az embereket. Azután meg csak úgy ni, ahogy a többi fia­tal teszi —■ ünnepelek. ... A százéves gyár sokezredik munkanapja végéhez közeledik. A jól végzett munka örömével távozik a piros váltás, a kék vál­tás, a fehér váltás... Az élet, a­­melyről esetleg csak annyit mondunk — véget ért egy mun­kanap az Öltül textilvállalatban — többet, sokkal többet jelent ennél. Mert a gyári élet emberek sorsa is, és a munkáé, melynek büszke fénye gépeken, szerszá­mok nyelén villan, a lélekben, az értelemben ragyog. Ez a ra­gyogás teszi széppé az életnek és a munkát becsülő társadalom­nak rendjét, ezt az egyszerű dia­lektikát, munka és ünnep válto­zó ritmusát. S teszi féltve őrzött emlékké a hagyományt, az esz­mék ébrentartásának ünnepévé Május elsejét. Lázár Edit RÉG VOL­T MÁJUSOK ÜZENETE ISTVÁN ANDRAS MARK IMRE BARABÁS LAJOS OLÁH KATALIN BORBATH IZABELLA A vállalat korszerű szövödéje Imreh S. István felvételei ELŐRE - 1980. május 1.

Next