Előre, 1981. március (35. évfolyam, 10348-10373. szám)

1981-03-01 / 10348. szám

TÖRVÉNYSZABTA VÁLLALATI KÖTELEZETTSÉGEK AZ EXPORTÜGYLETEK LEBONYOLÍTÁSÁBAN A DIVATNAK IS ELÉBE LEHET [KELL!] MENNI Nehézkesen indult be a termelési gépezet a kolozsvár-napocai Flacára készruhagyárban. Általában minden évkezdet nehéz, figyelmeztetett a vállalatvezetőség több tagja is, ebből viszont messzemenő következtetéseket még nem lehet levonni a negyedévi vagy félévi termelés alakulására nézve. Mert ki gondolta volna, hogy a tavaly például, az ugyancsak gyenge indulás után, az esztendő első felét mégis kimagasló eredményekkel zárják, amire egyébként számítottak is, de a második félévben — erre nem gondoltak — már nemcsak hogy fokozni nem tudták a termelés ütemét, hanem az előnyt is elvesztették, s több fontos gazdasági mutatót, így az exporttervet sem valósították meg. Jelek szerint a vállalatvezetőség, a helyzet ismeretében, eleve számolt a nehézkesebb évkezdéssel. A magunk részéről viszont egyáltalán nem tekinthetjük törvényszerűnek a lassúbb, vontatottabb kibontakozást, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a piac telítettsége általában jobban kihat a könnyűiparra, mint más ágazatokra, ugyanakkor a divat ingadozása-alakulása is, amire sokszor és szívesen hivatkozunk, bizonyos várakozási álláspontra készteti a termelés vezetőit. Szerencsére a Flacara ruhagyár vezetősége is tisztában van azzal, hogy nincs semmi sorsszerűség, eleve elrendeltetés a jó vagy rossz, az ütemesebb vagy akadozóbb évkezdésben. Hiszen — végülis — a divatnak is elébe lehet menni például, ha a modelltervezők kellő tájékozottsággal, mondjuk ki: piacismerettel, helyzetfelismeréssel rendelkeznek, illetve ha körültekintően alapozzák meg az új tervévet, megteremtvén az induláshoz elengedhetetlenül szükséges műszaki-anyagi, azaz termelési feltételeket. Talán nem tévedünk, ha az év végi tanácstalanság, bizonytalankodás — befut-e a megrendelés, hogy az exporttervet sikerrel teljesítsék — számlájára írjuk a nehézkesebb kezdést, ám ezért korántsem a vállalatvezetőséget hibáztatjuk, s ugyanis a negyedévi exporttervet sikerült megrendelésekkel lefedezni, a kellő kapacitás és a felkészült munkaerő is rendelkezésre állt, az alapvető feltételek megvoltak tehát, hogy ütemesen bontakoztassák ki a termelést, s a januári-februári tervelőirányzatokat különösebb zökkenők nélkül — végülis így történt — teljesítsék. Mégis, mi volt a gond? Nos, mind a pitesti-i Argeseana, a brassói Carpatex és a segesvári szövetgyár, mind a bukaresti Postavária Romána nagy késéssel-kihagyással szállította le a szükséges nyersanyagokat. A kényszerűség viszont arra késztette a vállalatvezetőséget, hogy a konténerekben érkező szövetanyagok minőségi vizsgálatát és hivatalos átvevését mellőzzék, csakhogy mihamarabb munkát adhassanak a vonalakon dolgozóknak. Rendben van, ezt a kockázatot a vállalatvezetőség vállalta. De hát, kérdezik és joggal, mi lesz a márciusi, áprilisi feladatokkal, ha továbbra is akadozva érkezik a nyersanyag? Ha az export kiemelt feladat — mert az! — mit tesz az iparközpont, miként szorgalmazza a nyersanyagszállítókat, illetőleg mikor teremti meg az összhangot az exportterv és az anyagkiutalás között? Exportterv van, szerződés van, kapacitás van — mondják —, anyagkiutalás viszont nincs, illetve jóval alatta van a tervezettnek, a szükségesnek. Nem tudná tehát a jobb kéz, hogy mit csinál a bal? Felmerül itt — az iparközponttal való együttműködésben — egy másik kérdés is, ami nem tesz jót a vállalat hírnevének. A Flacara kreációs osztálya megtervezi a maga modelljeit, a kereskedelem elfogadja, megrendeli azokat. Csakhogy nem biztos, hogy az illető modell sorozatgyártásé, ra sor kerül a vállalatban, ugyanis az iparközpont egyszerűen egymásik készruhagyárat bíz meg vele. Adott esetben, kényszerűségből — ha egy-egy készruhagyár kapacitásfölösleggel rendelkezik — valóban szükség van erre a munkamegosztásra, csakhogyitt nem erről van szó! A gyári védjegy rangja szempontjából ugyanis nem mindegy, nem lehet mindegy, hogy az illető vállalat a maga hagyományaihoz, stílusához, vonalvezetéséhez igazodó modellel jelentkezik a piacon — a külpiacon is —, avagy csak amolyan kivitelezőként. A kérdés megnyugtató tisztázásra vár — a ragunk részéről egy külön cikkben még visszatérünk rá —, mivel úgy tűnik, hogy az illetékes iparközponttal való együttműködés zökkenőin túlmenően, ez a felemás intézkedés gyengíti a vállalat — általában a vállalatok — exportpozícióját, holott erősítenie kellene azt, nagyobb önállóságot szorgalmazván az exportügyletek lebonyolításában. Egyébként éppen ezért tértünk vissza február közepén a kolozsvár-napocai készruhagyárba. Tavaly novemberben ugyanis jogosan vetették fel a vállalatvezetőségben, hogy az exportszerződések megkötésére, a törvényes előírások ellenére is, nem hívják meg a gyár képviselőit, nem tárgyalhatnak érdemben, a jelenlegi műszaki adottságok ismeretében, az esetleges megrendelővel. Nos, a helyzet azóta se változott. A Flacara szakembereit nem hívták meg az illetékes külkereskedelmi szervek az esztendő első negyedére esedékes exportszerződések megkötésére, mindazonáltal előrelépés csak történt ebben az ügyben, hiszen a készruhagyár igazgatójának kilátásba helyeztek egy négy országra kiterjedő üzleti utat. Másrészt egy kölni nemzetközi vásárra készítik elő a vállalat néhány új készruha-modelljét, amelyekre esetleg nagyobb tételű megrendelést vehetnek majd fel. Nem bizonyos azonban, hogy vállalati szakember is jelen lesz az említett vásáron. Persze, mindebből nem lehet azt a kövvetkeztetést levonni, hogy a termelő vállalat és az illetékes külkereskedelmi vállalat, azaz a Cohfex között akadozik az együttműködés. Hanem azt hangsúlyoznánk, hogy a jelenlegi konjunkturális helyzetbenminden eszközt és lehetőséget meg kell ragadni annak érdekében, hogy fokozódjék az exporthatékonyság, következésképpen a termelő vállalatnak is módjában legyen közvetlen piackutatást végezni. Nem árt tehát idézni az idevágó törvénykezést: „A főbb export és import szerződések, kiváltképp a komplex gépek és felszerelések kivitelére és behozatalára vonatkozóak, valamint a nemzetközi gazdasági kooperálási akciók megkötésénél a termelőegységek képviselői is jelen kell hogy legyenek.“ Nem tekinthetünk itt el attól sem, hogy ne említsük meg: 1981-re az árutermelésnek mintegy ötven százaléka van lefedezve szerződéses megrendelésekkel. Feltételezhetően mind a vállalat, mind az iparközpont azon van, hogy már mostantól biztosítsák a további, az esztendő második felére esedékes megrendeléseket, beleértve, természetesen, az exportot. A vállalati közgyűlésen a részlegek dolgozói munkásfelelősségük tudatában vállalták, hogy túlszárnyalják az 1981. évi fizikai termelési tervet, csökkentik a termelési költségeket és kifogástalan minőségű munkát végeznek, rekordnapok és rekord hetek szervezésével mennek elébe a pártévforduló méltó köszöntésének. E tisztes felajánlás és vállalás gyakorlatra váltásának alapvető feltétele a termelés hosszúlejáratú szerződésekkel-megrendelésekkel való lefedezése. Ez az a probléma, amellyel a vállalatvezetőségnek, a dolgozók tanácsának már most, és az elkövetkező időszakban behatóan foglalkoznia kell. Miklós László FEBRUÁR VÉGI HELYZETKÉP A KOLOZSVÁR-NAPOCAI FLACARA RUHAGYÁRBÓL Szocialista kereskedelmünk a minőség és fokozott hatékonyság jegyében Interjú SIMION DOBROVICI elvtárssal, a Belkereskedelmi Minisztérium miniszterhelyettesével — Az 1976—1980-as ötéves terv teljesítéséről kiadott közlemény a fejlődés átfogó összképét tárja elénk minden tevékenységi területen. Kérnénk, foglalja össze röviden szocialista kereskedelmünk eredményeit a nemrég lezárult ötéves tervidőszakban. Amint azt joggal kihangsúlyozták, az 1976—1980-as ötéves terv minden munkaterületen a legdinamikusabb és a legnagyobb növekedést felmutató időszaknak bizonyult. Gazdasági potenciálunk növekedése, a lakosság rendelkezésére bocsátott anyagi javak diverzifikálása, valamint a dolgozók valamennyi kategóriája jövedelmeinek lényeges javulása megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy mi is lépést tartsunk társadalmunk általános előrehaladásával. Elöljáróban szeretném kidomborítani, hogy az 1976—1980- as időszakban a szocialista kereskedelmi egységek több mint 915 milliárd lej értékű árut adtak el a lakosságnak, azaz anynyit, mint a megelőző 10 évben — 1966 és 1975 közt — összesen. Nicolae Ceaușescu elvtárs, pártunk főtitkára a Dolgozók Országos Tanácsa nemrég lezajlott plénumán méltán domborította ki, hogy a hetvenes években a szocialista kereskedelem 2,17-szer több terméket forgalmazott, mint az előző évtized folyamán. A dolgozók életszínvonala szüntelen emelését és jövedelmeinek gyarapodását célzó pártpolitika következetes életbe ültetése, valamint a pártvezetőségnek, személyesen Nicolae Ceaușescu elvtársnak a lakosság jó ellátása iránti törődése eredményeként 1980-ban minden egyes család átlagosan több mint 30 000 lejt költhetett vásárlásra, az öt évvel ezelőtti mintegy 20 000 lejjel szemben. Az állami szocialista kereskedelem által forgalmazott áruk választéka több mint 300 000-re növekedett. A különböző árucsoportok vetületében a kiskereskedelmi áruforgalmazás 42,2 százalékkal nőtt az élelmiszereknél és 42,9 százalékkal a közélelmezésben. A nem élelmiszer jellegű termékeknél az eladás még tetemesebb, 49,6 százalékos növekedést mutat. — Milyen eredmények születtek a kereskedelmi hálózat fejlesztésében? — Érezhetően megnövekedett a kereskedelmi egységek száma és a kereskedelmi felület, szocialista kereskedelmünk hálózata megújhodott, korszerűsödött. Sokrétűbbé vált a kereskedelmi és közélelmezési egységek arcéle, teret hódítottak a vásárlók kiszolgálásának korszerű formái! Jelenleg több mint 80 000 egységgel rendelkezünk az 1975. évi mintegy 72 000-rel szemben. 1980 végén a kereskedelmi összfelület több mint 8,8 millió négyzetmétert tett ki, azaz 2 milliós növekedést mutat 1975-höz viszonyítva. 1976— 1980 közt hazánk városaiban 21 nagyáruházat és általános áruházat, 7 BIG-típusú áruházat, 9 bútorüzletet és -raktárt, élelmiszercsarnokot stb. nyitottunk meg. Ebben az évben tovább folytatjuk a kereskedelem anyagi alapjának bővítését és korszerűsítését. Városainkban mintegy 350 000 négyzetméternyi új kereskedelmi felületet adunk használatba, köztük például újabb nagyáruházakat és általános áruházakat Petrozsényben, Sepsiszentgyörgyönn, Bánesti ben, Karánsebesen, Gyergyószentmiklóson, Tordán, Tecuti-ban stb. — Milyen fő célkitűzések és irányok határozzák meg a kereskedelmi tevékenységet az új ötéves terv első esztendejében? — Az egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési tervnek megfelelően 1981-ben a szocialista kereskedelem által megvalósítandó kiskereskedelmi áruforgalom 225,5 milliárd lejre rúg, ami azt jelenti, hogy 1980-hoz viszonyítva több mint 12,5 milliárd lejjel több fogyasztási javat bocsátunk a lakosság rendelkezésére. A tervelőirányzatok szerint 1981- ben növekedik a lakosság ellátására szánt fontosabb élelmiszerek forgalmazása az 1980. évi eladáshoz viszonyítva. Húsból és húskészítményekből ez a növekedés 7 százalékos, tejből és friss tejtermékekből 5,2 százalékos, cukorból ésédesipari termékekből 6,5 százalékos lesz. Még jelentősebben emelkedik a nem élelmiszer jellegű termékek forgalma: készruhából és kötöttáruból 9 százalékkal, tv-készülékekből 12 százalékkal, bútorból 11 százalékkal stb. kerül több eladásra. Az ipar által szállítandó és a tervben előirányzott élelmiszer és nem élelmiszer jellegű termékek árualapja biztosítja a lakosság egész évi megfelelő ellátását. Szükséges azonban, hogy minden megyében jól Zoltán Tibor (Folytatása az 5. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek ! A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXV. évfolyam 10 348. szám 1981. március 1., vasárnap 6 oldal ára, 30 báni IPARI PREMIER Országos ipari premierként előállították és idei sorozatgyártásra előkészítették a tirgovistei kőolajipari gépgyártó vállalatban a nehezen hozzáférhető helyekre szánt, szállítható blokkszekciókból álló 1000 méter maximális teljesítményű új fúróberendezést. A jóváhagyás időszakában végzett kísérletek során kitűnt, hogy az új berendezés a műszaki-minőségi jellemzők szempontjából bátran felveheti a versenyt a legjobb külföldi gyártmányokkal. A Dimbovita megyei szakemberek új berendezését máris igénylik exportra. ÚJ ÜZEMOSZTÁLY A margittai (Bihar megye) fiatal szerszámgépgyártó vállalat újabb, modern termelőkapacitással egészítette ki anyagi bázisát. Az új kapacitás különböző szerszámgépek speciális és normál tartozékait gyártja. A korszerűen felszerelt, nagy termelékenységű, legnagyobb részt automatizált üzemosztály idei termelése értékben meghaladja majd az 50 millió lejt. Ugyanakkor 86 új munkahelyet biztosít szakmunkások számára. MAI MELLÉKLETÜNK TARTALMÁBÓL: # Czegő Zoltán: Zsombor patak, Veress malom # Tiberiu Után: Életkor. Szilágyi Domokosnak. Lászlóffy Aladár fordítása # Murgu Pál: Vasutasok # Deák Erzsébet: Lecke a csendről # Gálfalvy Zsolt: Kacsó Sándor hasznos könyvtára # D. Bartha Margit: A táncos - mozgó szobor # Gúzs Imre: Az elnök # Bodor Pál: Mi köze hozzá? # Marosi Barna: A deltás nádasban • Cseke Gábor: Sötétkamra. Disznótor (3.-4. oldal) NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS VISSZAÉRKEZETT A FŐVÁROSBA Nicolae Ceaușescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, aki az RKP küldöttségeélén részt vett a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI kongresszusának munkálatain, péntek délután visszaérkezett a fővárosba. Úgyszintén visszaérkezett a fővárosba Stefan Andrei elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, a küldöttség tagja. Moszkvában Nicolae Ceaușescu elvtársai ,r. Usztyinov, az SZKP KB Polittautójának tagja, V. E Dinsic és V . Drozgyenko, az SZKP KB tagjai, valamint F. McCalin, az SZKP Központi Revíziós Az Otopeni repülőtéren a pártfőtitkárt Elena Ceausescu elvtársnő, a következő elvtársak üdvözölték: Ilie Vereter, Iosif Banc, Emil Bobu, Cornel Burtica, Virgil Cazacu, Lina Ciobanu, Ion Coman, Constantin Dascalescu, Cornelia Filipa?, Petre Lupu, Paul Niculescu, Gheorghe Oprea, Gheorghe Panu, Ion Pojan, Dumitru, Popescu, Gheorghe Radulescu, Leonte Rautu, Aneta Spornic, Virgil Trofin, Gere Mihály. Bizottságának tagja kísérték ki a.Vpukovo repülőtérre. Jelen voltak a következő :Sélúttársak... Nicolae Constantin, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, Traian Duda, az RKP KB tag-Suzana Gâdea, Ion Ionita, Ana Mure?an, Elena Nae, Marin Radoi, Richard Winter, Ilie Rádulescu, valamint azRKP KB, az Államtanács és a kormány több tagja, központi intézmények és társadalmiszervezetek vezetői, más hivatalos személyek. Ott volt B. I. Minortov, a Szovjetunió bukaresti ,ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség több tagja. Ma, országunk moszkvai, nagykövete, a Román Kommunista Pártnak az SZKP XXVI. kongresszusán résztvevő küldöttsége tagjai, valamint más román és szovjet hivatalos személyek. NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS TALÁLKOZÓI kommunista, demokratikus és haladó pártok vezetőivel A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusán való részvétele idején Nicolae Ceaușescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke találkozott és megbeszélést folytatott Fídel Castro Ruzzal, a Kubai Kommunista Párt KB első titkárával, Kuba Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának elnökével, Jose Eduardo dos Santos-szal, az angolai MPLA-Munkapárt elnökével, Angola Népköztársaság elnökével, Ali Nasszer Mohammeddel, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkárával, Jemen Népi Demokratikus Köztársaság Népi Legfelsőbb Tanácsa Elnökségénekelnökével, miniszterelnökkel, Babrak Karmallal, az Afganisztáni Demokratikus Néppárt KB főtitkárával, Afganisztán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnökével, miniszterelnökkel, Dusan Dragoszavaccal, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségének titkárával. A megbeszélések során áttekintették a Román Kommunista Párt és Románia baráti és együttműködési kapcsolatainak további fejlesztési lehetőségét az illető pártokkal és országokkal, népeink kölcsönös érdekében, a társadalmi haladás és a világbéke ügye javára. Úgyszintén véleménycserét folytattak időszerű nemzetközi kérdésekről, hangsúlyozva a népek együttműködésének szükségességét az együttműködésre, enyhülésre, nemzeti függetlenségre és egyetemes biztonságra irányuló politikáért, minden államközi probléma kizárólag tárgyalásos rendezéséért, a béke, szabadság és szocializmus ügyének érvényesítéséért folyó harcban. A megbeszélések a megértés és barátság szívélyes légkörében zajlottak le. A megbeszéléseken jelen volt Nicolae Constantin elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a kormány első miniszterének helyettese, az Állami Tervbizottság elnöke és Stefan Andrei, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, külügyminiszter. Temesvár szüntelenül korszerűsödő, fejlődő nagyvárosaink egyike. A bánáti nagyváros építészei különleges gondot fordítanak arra, hogy az újonnan tervezett, épített tömbházak — a megnövekedett kényelmi fok mellett — szervesen, hangulatosan beilleszkedjenek az övezet hagyományos műépítészeti stílusába. Példa erre a felvételünkön látható Leontin Sakáján lakónegyed is EGY TÁJEGYSÉG JELLEGÉT A földművelő, valamint az állattartó élet egykori rendje osztotta fel, aprózta hajdan sok kicsi faluba az emberi erőt a Nagyhomoród mentén. Ma ilyenformán tizenkét falu tartozik Homoródszentmártonhoz, egy tucatnyi, párszáz lelkes település alkot egy három és félezer lakost számláló községet. A vasút elkerüli ezt a völgyet, országút sem halad át rajta. „ Vérkeringésén"- mindazonáltal javított a Székelyudvarhelyről , leágazó megyei út két év előtti leaszfaltozása. Különösen a városi munkahelyekre ingázókon könnyített ez, az aszfalt ugyanis három központi fekvésű falut szel át... A polgármester dolgán azonban — akinek éppúgy kell gondoskodnia a félreeső Gyepesről, Bágyról! Homoródkeményfalváról vagy Városfalváról, mint a községközpont Homoródszentmártonról — csak módjával segített. Mert a falvak többségébe továbbra is ugyanaz a kövezett községi út vezet mint négy-öt vagy akár tíz esztendőkkel ezelőtt. A község szerteiromló, s mi tagadás, eléggé gödrös-kátyús útjaival azonban Nagy Attila, Homoródszentmárton polgármestere, sohasem mentegette magát. Egyszerűen nem jutott eszébe, meg nem is volt rá szüksége. Mert vezetői beosztásában nem csupán a hivatali szabályok, előírások gondolkodtatták, mozgatták, hanem sokkal inkább a hivatástudat. Hogy a rá és munkatársaira bízott tájegység, az itt élő emberek sorsának alakulásáért felelős, lennie, cselekednie kell legjobb belátása szerint. Latba kell vetnie minden erejét azért, hogy a párthatározatok betűit itt helyben keltse életre a községgel együttműködve. Hogy valóban az itt élők életszínvonalának szüntelen emeléséért munkálkodjék. Régóta ismerem Nagy Attilát, ezért azt is tudom róla, hogy a helyszínen, az egyszerű emberektől ismer meg igazán minden ügyes-bajos dolgot. Meg azt is tudom róla, hogy állandó jövés-menése nem látszatcselekvés. Hanem jó alkalom, eszköz számára ahhoz, akár a mezőgépészek, akár az állatgondozók, akár az egyikmásik faluban nagy számban élő öregek mindennapi gondjait megismerje, a kérdések gyökeréig ásson le, mert aztán javukra intézkedni, tenni érdemben is csak így lehet, így érdemes. . Ismétlem, évek óta ismerjük egymást. Bármikor, bárhol találkozunk, úgy mondja, sorolja a község szájára vett, falvaira, embereire lebontott gondját-baját, akárha személyes létében gyökerező sajátja lenne. Most is, hogy az új évben megkezdett útjairól, dolgairól kérdem, a sok-sok jegyeznivaló garmadájával halmoz, el. Elsőnek mégis azt írom ide, hogy még január folyamán a község minden apró településében, mind a tizenegy (a központon kívül eső) falvában megfordult. Majd' azzal folytatom, amivel mindig is kezdi hivatali vagy baráti beszámolóit: — Ez a vidék mindenben megfelel az állatlétszám növelésének, a Nagyhomoród mente állattenyésztésre szakosított tájegysége lehetne Hargita megyének, amely eleget tudna tenni a pártunk főtitkára által a mezőgazdasági kongresszuson megszabott nagy feladatoknak. Ezzel aztán mintha „ágyat vetett“ volna a továbbiakban felmerülő kérdéseknek, rendre idézni kezdi az utóbbi egymásfél hónapban egy-egy állatgondozóval vagy traktoristával esett találkozását, tanácskozását. S na már az állatgondozókat említettük, kezdjük velük. Többükkel is elbeszélgetett Nagy Attilaaz elmúlt, napokban, hetekben. Közülük az egyik szentpáli, Máthé József, neve merül föl benne. Ő is meg a többiek tették szóvá azt, hogy a korszerűsített istállóknál nincs egy olyan fűtött, hideg-meleg vízzel ellátott szoba,amely öltözőként, mosdóként szolgálná őket. Vagy az istállók háza táján az utóbbi években egyre-másra hiánycikknek számított a kefevakaró meg — urambocsá! — a vödör. Ezek beszerzéséről a fogyasztási szövetkezet révén gondoskodtak. Most mindegyik istállónál elég van belőlük. Ha netalán mégis elfogyott volna, hiányozna, a gyepesi boltban ott a tartalék. A gondozók másik nagy problémájáról már nem csupán szűkebb körű megbeszéléseken, hanem az évzáró közgyűléseken, a mezőgazdasági kongresszust követő napokban, is szó esett, élénk vita kerekedett. Köztudott, hogy a globális akkordban dolgozó gondozók javadalmazása,a kifiejt tej mennyiségétől füügg? 1. Igenám csakhogy a takarmány gyenge minőségű, s ami várt, az is kevés. Megoldás?... Mint ahogy időben távolabb gyökerezik a baj, éppúgy csakis távlati gondoskodással lehet dűlőre vinni ezt a dolgot. Arról van szó ugyanis, hogy szénacsináláskor kevés a kaszás. Az oldalas kaszálók „nehéz fűvé“-ből egy nap egy ember legtöbb húszárnyit tud levágni. "Ugyanott egy kaszálógéppel két hektárral lenne meg egy nap ugyanaz a mezőgazdasági munkás. Fű, sarjú tehát elég lenne minden falu határában. De sem kaszás elég, sem kaszálógép. A községi gépállomásnak mindössze két-három öreg masinája van, holott minden egyes munkacsoportnak öt-hat ilyen gépre lenne szüksége. Ez tehát egy olyan kérdés, amit itt helyben mi magunk nem tudunk megoldani, de továbbítjuk, mondjuk is már régebbtől a különböző megyei gyűléseken — zárja le ezzel a takarmányügyet Nagy Attila. Természetesen csak egyelőre, és csak a kettőnk beszélgetésében. Őt tovább nyugtalanítja, foglalkoztatja, mindaddig amíg a község javára nem rendeződik ez a kérdés. Ezután a mezei utak és hidak dolgát teszi szóvá. Ponto, Szabó Barna (Folytatása az 5. oldalon) NÉPTANÁCSAINK ÉLETÉRŐL Redactia ELŐRE, 73776 Bucuresti, Piata Seinteii 1. ELŐRE szerkesztésébe: 79776 Bukarest Scinteia tér 1. [Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési ilej: egy hónapra 8 lej: három hónapra 24 lej: hat hónapra 48 lej: egy esztendőre 96 lej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni ! ILEXIM — Departamentul Export-Import Press. P. O. Box 136—137 — Telex 11226. Bucuresti, str. 13 Decembrie nr. 3.