Előre, 1981. április (35. évfolyam, 10374-10399. szám)
1981-04-01 / 10374. szám
ELŐRE — 1981. április 1. HATÁROZAT az 1965-ös mintájú pártdokumentumok kicserélésének lebonyolításáról (Folytatás az 1. oldalról) hogy a szocialista etika és méltányosság elvei meghonosodjanak a mindennapi életben. Az előkészítő akciók lebonyolítása során nagyobb rendet vezettek be a párttagok nyilvántartásába és a pártdokumentumok kezelésébe, felülvizsgálták az utóbbi években kirótt szankciókat, s intézkedtek a szankciók törléséről mindazon esetekben, amikor a párttagok bebizonyították, hogy méltóak erre. Nagy volumenű munkát fejtettek ki az egyéni nyilvántartó könyvek adatainak időszerűsítéséért, azoknak a párttagoknak az azonosításáért, akik az áthelyezési formák betartása nélkül távoztak a szervezetekből. A pártdokumentumok kicserélési akciója összesen 2 936 093 párttagra terjedt ki, ebből az új tagsági könyvet 2 900 091 kommunistának nyújtották át, vagyis az 1965-ös mintájú pártkönyvvel rendelkező taglétszám 99,72 százalékának, 30 210 párttagnak nem nyújtották át az új pártkönyvet alapszervezete ilyen vonatkozású határozata folytán, s ennek következtében kizárták őket a pártból. Ugyanakkor egyes párttagokat, akiknek tevékenységében hiányosságok mutatkoztak, szankcionáltak, illetve igen komoly figyelmeztetésben részesítették, hogy sürgősen fel kell számolniuk hiányosságaikat és példamutató helyre kell kerülniük a termelésben, megfelelően kell viselkedniük a családban, az egész társadalmi életben. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése a pártdokumentumok kicserélési akciójából levont következtetések alapján ELHATÁROZZA . A plenáris ülés jóváhagyja a Központi Bizottságnak, a helyi pártszerveknek, az összes pártszervezeteknek a pártdokumentumok kicseréléséért kifejtett tevékenységét, s megállapítja, hogy az egész akció jó körülmények között és a megszabott határidőre fejeződött be, hozzájárulva a párt politikaiszervezeti erősítéséhez, vezető szerepének növeléséhez a szocialista építés összes területein. 2. A megyei, municípiumi, városi és községi pártszervezetek, valamint a vállalatok, intézmények és mezőgazdasági egységek pártszervezetei munkálkodjanak a jövőben is határozottan politikai és szervezőképességük fokozásáért, a kommunisták, az összes párttagok forradalmi szellemének fejlesztéséért és felelősségének növeléséért, azért, hogy nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók, az egész nép összefogjon a Román Kommunista Pártnak a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésére és Románia kommunizmus felé haladására vonatkozó Programja töretlen megvalósításáért. 3. A pártfőtitkárnak a Központi Bizottság plenáris ülésén elhangzott ama útmutatásából kiindulva, hogy nem annyira a párttagok létszámának mennyiségi növekedésére kell súlyt helyeznünk, a pártszervek és -szervezetek kötelessége a jövőben a legnagyobb figyelmet fordítani a minőség kérdésére, biztosítva, hogy a párttagi címet a legméltóbb dolgozóknak, azoknak adják meg, akik bebizonyítják, hogy elhatározásuk minden erejükkel küzdeni pártunk és államunk bel- és külpolitikájának megvalósításáért, minden körülmények között forradalmi szellemről tesznek tanúságot, határozottan küzdenek a munka hiányosságai ellen, politikai, szakmai és társadalmi kötelezettségeik töretlen teljesítéséért. 4. A pártszervek és -szervezetek munkálkodjanak még határozottabban a politikai és nevelő tevékenység fokozásáért, a káderek, az összes kommunisták politikai-ideológiai színvonalának emeléséért, forradalmár harcosokká neveléséért, a dolgozó tömegek szocialista tudatának fejlesztéséért, műszaki, szakmai, tudományos és kulturális ismeretkörük bővítéséért, hogy valamennyien alaposan elsajátítsák és megértsék a pártpolitika elveit, szenvedélyesen küzdjenek a pártpolitika valóra váltásáért. 5. A megyei, municípiumi, városi és községi bizottságok, a vállalatok, intézmények és mezőgazdasági egységek bizottságai még határozottabban intézkedjenek munkastílusuk tökéletesítéséért, a kollektív munka és vezetés módszereinek következetes előmoz■dításáért, a pártos bírálat és önbírálat minden úton történő ösztönzéséért, a kommunista fegyelem, rend és felelősség erősítéséért egész tevékenységükben. 6. A megyei pártbizottságok, az összes pártszervek és -szervezetek javítják a tömegek soraiban kifejtett munkájuk módszereit, biztosítva, hogy az aktíva, az összes kommunisták a dolgozókkal szoros egységben tevékenykedjenek, állandóan a munkásosztály, az anyagi javak termelői körében tartózkodjanak, támogatva őket munkahelyi feladataik teljesítésében. 7. A megyei pártbizottságok intézkedjenek annak a szabálynak a szigorú betartásáról, hogy az alapszervezeti bürök évente szervezzenek egyéni beszélgetéseket az összes kommunistákkal, hogy ezek nyomán növekedjék a párttagok munka iránti igényessége és felelősségének szelleme, erősödjék a pártos fegyelem és a forradalmi kombattivitás, pontosan tiszteletben tartsák a szervezeti szabályzati normákat, a szocialista etika és méltányosság elveit, minden egyes kommunista határozottan teljesítse a termelésben, a politikai és társadalmi életben rá háruló feladatokat. Tekintettel arra, hogy a közvetlenül felettes pártszervek tagjainak részvétele az egyéni beszélgetéseken jó eredményekkel járt, az alapszervezeti büróknak intézkedniük kell ennek a gyakorlatnak az állandósításáról a párttagok tömegével ezután szervezendő, összes évi egyéni beszélgetéseken. 8. A megyei, municípiumi és városi pártbizottsági bürók elemezték félévenként, hogy a pártbizottságok és az alapszervezeti bürók hogyan foglalkoznak a pártdokumentumok kicserélése alkalmával szankcionált, illetve figyelmeztetésben részesített párttagokkal. Vizsgálják felül azoknak a helyzetét, akik nem szűrték le a kellő tanulságokat a foganatosított intézkedésekből, és minden további támogatás ellenére magatartásukkal azt bizonyítják, hogy nem számolták fel bírált hiányosságaikat és továbbra sem viszonyulnak megfelelő módon a párttaggal szembeni követelményekhez, a közgyűlések vonják vissza az új tagsági könyvet, betartva az ilyen vonatkozású szervezeti szabályzati előírásokat. 9. Az összes megyékben határozottan intézkedni kell, hogy a kommunisták gondosan és a teljes biztonság körülményei között őrizzék a pártkönyvet, legalább évente egyszer külön napirendi pont keretében vitassák meg, mennyire fontos, hogy a párttagsági könyvet a teljes biztonság körülményei között őrizzék, határozottan fellépve a könnyelműség mindennemű megnyilatkozásával szemben és felelősségre vonva bárkit, aki megszegi az ilyen tekintetben leszögezett szabályokat. A pártszervek és -szervezetek szervezzenek rendszeres ellenőrzéseket azzal kapcsolatosan, hogyan tartják be a pártkönyv megőrzésének szabályait. Szigorúan alkalmazni kell azokat a pártvezetőségi intézkedéseket, hogy a párttagok mind a közgyűléseken, mind pedig a tagsági díj befizetése alkalmával kötelező módon bemutassák a pártkönyvet. 10. A megyei, municípiumi, városi és községi bizottsági bürók, az egységek pártbizottságai és alapszervezetei évente legalább egyszer vizsgálják meg a párttagok nyilvántartása megszervezésének és vezetésének módját, biztosítsák, hogy a nyilvántartás mindenkor tükrözze a kommunisták nyilvántartási adataiban bekövetkező változásokat és módosulásokat, fejtsenek ki rendszeres politikai és nevelő munkát, azért hogy hozzásegítsék az összes párttagokat a kommunisták nyilvántartásával és az egyik pártszervezetből a másikba történő áthelyezésükkel kapcsolatos szabályok alapos elsajátításához és szigorú betartásához. RUGALMASSÁG, ALKALMAZKODÓKÉPESSÉG, GAZDASÁGOSSÁG AZ ARADI VAGONGYÁR ISMÉT AZ ÉLRE TÖRT Szerencsére egyre távolabb kerülünk azoktól az időktől, amikor a közgazdászban többnyire a számok könyvelésébe feledkezett embert láttuk, olyan bürokratát, aki csak az íróasztalra került adatok tömkelegére figyelt, s a papírhegy mögött nem kereste a valós munka ezernyi szálát, a termelés ok-okozati összefüggéseit. Vállalatokban, gyárakban járva-kelve örömmel tapasztaljuk, hogy egyre nő az olyan közgazdászok száma, akik a gazdaságosság és hatékonyság gyakorlati érvényesülésével épp oly elmélyülten foglalkoznak, érűint a különböző számfejtések módszertani kérdéseivel. Lapunk hasábjain sokuk nevével találkozhattunk, úgy is mint vitapartnerek, de úgy is mint szerzők, tapasztalataikat a nagy olvasótábor számára is megfogalmazók. TODUTA GHEORGHE, az aradi vagongyár tervosztályának vezetője, az üzemi pártbizottság gazdasági kérdésekkel foglalkozó titkárhelyettese is közéjük tartozik. Egyik legutóbbi, a lapunkban megjelent cikke — 1980. október 8-án — élénk visszhangot váltott ki tartalmával, amelynek minden mondata egy újszerű gondolkodás meggyökereztetésének szükségességét — és lehetőségét — hangsúlyozta, konkrét tényekkel érvelve. Bebizonyította, hogy üzemükben az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus alkalmazásával megszüntethetik az évek óta tartó tervlemaradásokat, sőt iparági vonatkozásban ismét az élre törhetnek. Cikkében ilyen gondolatokat fogalmazott meg: „Az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus elveinek gyakorlati alkalmazása részünkről is megkívánja az adott vállalat, egység, részleg alapos ismeretét, hisz az általánosban a konkrétumok nem hagyhatók figyelmen kívül, a sajátosságok sokrétűsége az elvek alkotó módon való alkalmazását teszik szükségessé“, vagy: „A termelés tudományos szervezése és vezetése mind jobban beleépül a konkrét kivitelezésbe, mintegy belülről táplálva az alkotás lángját“. Vajon mennyiben igazolták a cikk szerzőjét az aradi vagongyár eredményei, illetve hogyan látja most, fél év múltán, az akkor megfogalmazott gyakorlati tennivalóknak 1981-ben való érvényesítését? Nos, kérdéseinkre azzal kaptunk egyértelműen igenlő választ, — akkor, az interjú készítésekor még nem tudhattuk —, hogy az 1980-ban elért eredményekért, a szocialista verseny első helyezettjeként a Munkaérdemrend I. fokozatával tüntették ki az aradi vagongyárat. — Azok a gondolatok, amelyeket fél évvel ezelőtt papírra vetettem, nem elvont okoskodások voltak, hanem a vállalatunkban bevezetett újszerű szervezési és vezetési gyakorlatból leszűrt tanulságok. Persze, akkor még korai lett volna előre vetíteni az 1980-as év munkájára, eredményeire gyakorolt hatását, de az kétségtelen volt, hogy tervünket teljesíteni fogjuk. Az esztendő végi mérleg aztán igazolt is: a nettó tervhez viszonyítva 142 millió lejjel termeltünk többet — 15 személyvagont lehet ebből előállítani —, az előző évhez képest 22,8 százalékkal növeltük az új értékteremtés mennyiségét. Az export-többletünk meghaladta a 20 millió valutalejt, a nettóhoz mért termelékenységünk pedig 24 százalékkal volt magasabb az előző évinél, összességében több mint 50 000 000 lejre nőtt a költség-megtakarításunk. Ezekkel az eredményekkel az aradi vagongyár ismét az élre tört! — Tehát jó közérzettel láthattak az idei feladatok megvalósításához. Hogyan tovább? — Csakis ezen az úton! Az idei terv ismérvekből kiindulva, tovább kell mélyítsük és szélesítsük az új gazdaságipénzügyi elvek „medrét“, hogy a legkisebb munkahelyen is ezeknek érvényt szerezhessünk. Az idei feladatok egyik jellemzője, hogy az áruterv nagy része egyben exportterv is. Exporttermelésünk egyre inkább a kis és közepes szériákra tevődik át, ami azt jelenti, hogy a megrendelés, szériánként egytől száz darabig terjed a személyvagonoknál és 44-től 500-ig a tehervagonok esetében. Ugyanakkor rendkívül nagy a választéktervünk, összesen 43 féle vagont gyártunk! Ezeket a feladatokat megvalósítandó, olyan tervet dolgoztunk ki, amely biztosítja mind a részek — részlegek, műhelyek, munkahelyek —, mind a nagy egész — a vállalat — rugalmasságát, alkalmazkodóképességét fokozott gazdaságossági követelmények közepette. Szervezési szempontból nézve szükségesnek láttuk a gyártási vonalak szakosítását vagontípusok szerint, és ezek keretében a munkapontok szakosítását. Minden egyes pontot elláttunk nemcsak a szükséges szerszámokkal, hanem olyan készülékekkel, mérőműszerekkel, amelyek lehetővé teszik egy komplex gyártási eljárás megvalósítását, a munka mennyiségének és minőségének állandó nyomonkövetését. A kutatást is közelebb hoztuk a termeléshez; kutatóközpontunk már rég arra törekszik, hogy szorosabbá váljék a gyakorlattal való kapcsolata, hogy a legfontosabb időszerű termelési kérdésekkel foglalkozzék. Üzemünkben most nagy lehetőségek nyíltak számukra a tipizálás kapcsán. Úgy tervezzük, hogy a kutatók segítségével a szükséges alkatrészek mintegy 45 százalékát típuselemekből állítjuk össze, aminek gazdaságossági előnyeit, azt hiszem, nem is kell hangsúlyoznom. Az elmúlt években sokszor esett szó a tervezők és a kivitelezők közötti „hézagról“. Ez megszűnt, a tervező kötelessége, hogy közvetlenül részt vegyen a kivitelezésben, beleépüljön a gyártási munkaközösségbe. Ez egyrészt lerövidíti a mintapéldányok elkészítésének idejét, kiiktatja a dokumentációk „sétáltatását“, ugyanakkor a tervezőnek a gyakorlatban szerzett tapasztalata az újabb tervezéskor saját munkáját is könnyíti, pontosabbá teszi. — Többször is említette a gazdaságosságot. Az újszerű gondolkodás, viszonyulás meggyökereztetésétől milyen pénzügyi kihatásokat remélnek? — Egész nemzetgazdaságunk egyik központi kérdése a költségek, főleg az anyagköltségek csökkentése. Természetes, hogy számunkra is ez „korparancs“ , az elmúlt évi szinthez képest az összköltségeket több mint 25, az anyagköltségeket mintegy húsz százalékkal csökkentjük, aminek jelentős szerepe lesz abban, hogy tiszta jövedelmünk meghaladja a 140 millió lejt. Hogy ennek a megvalósítását állandóan nyomon követhessük, a költségvetési tervet lebontottuk a részlegek, műhelyek szintjéig, s így ezeket a közösségeket még jobban bekapcsoltuk a közös gondok megoldásába, a felelősségviselés fokozásába, a közvagyonnal való gazdálkodás pénzügyi vetületeinek jobb megismerésébe. — Hogyan alakultak az első évnegyedi eredmények? — Az első két hónapban exporttervünket 37,3 millió valutalejjel, árutervünket 7,2 millió lejjel haladtuk túl. Fizikai egységekben mérve a többlettermelés 28 tehervagon, 122 tonna kohászati felszerelés, 2,5 millió lej értékű tartalékalkatrész. A fajlagos anyagfogyasztás csökkentése révén csupán januárban annyi fémet takarítottunk meg, amiből majdnem 13 tehervagont lehet gyártani. Sikereinket pártunk megalakulásának 60. évfordulója jegyében, nyilván tovább gazdagítja a munkaközösség. Bencze Cs. Attila A Munkaérdemrend I. fokozatával kitüntetett aradi vagongyár egyik részlege A telex utasítást kopog: március 12-én 12 órakor a Duna vízállása másodpercenként 8030 köbméter, a vízszint emelkedik, előrejelzés szerint 5 nap múlva eléri a 9000 köbmétert... „Kérem elrendelni az ilyen esetben szükséges védelmi intézkedéseket és megerősíteni a figyelőszolgálatot a terelőgáton!"... Aláírás XY főmérnök. A tavaszi nagyvíz leért az Al- Dunára. Minden nap kétszer kopogják a telepek a vízállás-jelentést. Aznap, amikor eljöttem, 12-én már életbe lépett az első fokú készültség a Vaskapu-kettő telepén. Mi minden történt azóta a nagyszigeten! Március végén, 23 és 28 között a vízhozam, az árhullám elérte másodpercenként a 16 000 köbmétert, ami azt jelenti, hogy legalább 10 000 köbméterrel haladta meg a sokéves szokásos tavaszi nagyvíz hozamát. Március 25-én délután 5 órakor tetőzött az árhullám a Vaskapunál: 912 centimétert mutatott a vízmérce, ez a legmagasabb vízállás, amelyet valaha mértek az Al-Dunán, 60 centiméterrel magasabb, mint volt 1940-ben. Hányszor hallottam emlegetni azt a nevezetes 1940-es nagyvizet. Most majd 1981 tavaszáról fognak így beszélni az emberek! A kis vízállás szintjéhez képest majdnem három métert nőtt a nagyszigetnél a Duna . . . Már csak a televízióban láthattam a védekezés mozzanatait a kiságban, a balparti zsilipnél és kint a Nagy- Dunán, a terelőgáton, három vagy négy napig leállt a munka, félbeszakadt a betonozás, és minden erőt átvezényeltek a gátakra, magasították, erősítették mindenütt a gázkoronákat. Újra a dömperek, a nehézteherautók pilótái léptek elő főszereplővé, mert csak ők tudnak maximális mennyiségű követ, zúzalékot, kavicsot, földet fölhordani a keskeny gátakon. A tévé képernyőjén fölvillantak az ismerős arcok és maga az ismerős helyszín, a dunai front. A telepvezetők nyilatkozatából tudom, hogy a rendkívüli talapzati nyomás következtében csak a kisági duzzasztómű földgátján növekedett meg az átszivárgás, de ott is idejében elfojtották a víz útját. Különben sehol sem tudott áttörni .p Duna a Vaskapu-kettő gátjájra. Azójfl,,fokozatosan csökken a vízsziit, .p Duna ezen a szakaszon,, már apad. Március 28-án újra'megkezdődhetett a normális munkcá/a betonozás. És kisak ezek után, a vész elmúltáv il, most kezdek hozzá a márciusi naplómhoz. A márciusi napsütés szokatlanul meleg... Kint állok a töltés peremén, kint a terelőgáton, elnézem a sodró nagy vizet, mintha tegnapról mára megváltozott volna a víz színe is, fúj a szél, mégis meleg van, a szél is meleg, a megébrendő föld lélegzetét hozza felém a reggel, a levegőben alig sejthető áramok, a megpattanó rügyek, fiatal hajtások váratlan ízét érzem... A napsütés sose igazodik a kalendáriumhoz, a csillagászati évszakváltáshoz, most eszmélek föl, valóságos reveláció számomra — ez az első igazi tavaszi nap az idén! És ebben a pillanatban ez a fölismerés mindennél fontosabb, fontosabb ennél a lomha telepnél, a terelőgátnál, minden részletnél, az egész betonozási programnál, az áttekinthetetlen és áthatolhatatlan betonvas-sűrűnél, a zsaluzásnál, dömpereknél, nehézteherautóknál, daruknál, a robusztus töltőberendezéseknél, mondom, fontosabb az óriási katlannál, ahol a Vaskapu-kettő épül. A világon talán a legfontosabb, hogy kitavaszodott. Pedig tudom, holnap majd újra lehűl az idő, havazhat, fagy is lehet még, mindegy, de mostantól kezdve már másként lesz, elkerülhetetlenül átváltozik a természet, mert a minket annyi ideje körülvevő hosszú telet végleg eltemette a megérkező tavasz. A partsáv, a helyi világ átváltozása a védelmező terelőgát megépítésével kezdődött. Azóta járok ide, három vagy négy esztendeje, amióta a dunai nagysziget vadonjába ipari civilizáció települt. A terelőgát hatalmas körív a bal parton, szabályos U-betű, lezárja a fél-Dunát. A gátkoronát fekete szádpallók fogazzák, kettős szádfal reteszeli, az impozáns szádfalak függőlegesen tagolt, cikcakkos vastag vonalat rajzolnak a mesterségesen teremtett szárazföld körül. Betontömbökből, kőtömbökből, sziklából, szikladarabokból, zúzalékból, kavicsból, agyagos földből épült egybe ez a gáztest. Megrendíthetetlen alkotmány. A víz szemmel láthatóan nem tudja kikezdeni, a ledöngölt, lehengerelt, a folyam szorításában összepréselődött tömege szilárd, legalábbis annak tűnik. Mégis sebezhető kell hogy legyen, mert másként nem szerveznének állandó figyelőszolgálatot, nem ellenőriznék folyamatosan robotműszerek az alámosást, a kimosást, az elmozdulást, a talapzati víznyomást, az átszivárgás esetleges növekedését. Valahol csak tudják, hogy az ismeretlen víztömeg, a vízjárás végső soron kiszámíthatatlan, örökké szolgálhat meglepetéssel, fölboríthat mindenféle biztonságot, rendet, kalkulációt. Már jó két hete nem esett az eső, nagy a por. Ha esik az eső, feneketlen nagy a sár. A katlanon túl a part halvány pirosas árnyalatú,errefelé mindenütt furcsán vöröses a homok, vörösesszürke a színe. A homok pora is vöröses. A telep mélyéből porfelhők emelkednek a magasba, sokáig lebegnek a part fölött, csak lassan hordja szétoszlatja őket a szél. De még ezek a könnyű rozsdavörös homokfelhők is a tavasz hírnökei. Mi történt itt egy esztendő alatt? Mennyit haladt előre a világ? 1981 a Vaskapu-kettő építésének az ötödik esztendeje... 1977 április 28-án kezdődött a telepszervezés. Aznap kötött ki Ostrovul Mare partján a Páring géphajó és a vontatott uszály, partra tették az első deszantot, 25 embert, az első műszaki csoportot, ácsokat, gépkezelőket, egy építésztechnikust, egy térképészt és egy mérnököt, kihajózták az első bulldózereket, exkavátorokat, lakókonténereket, szerszámot, kisgépet, üzemanyagot, élelmet, személypoggyászt. Az ácsok kivágták, ledöntötték az első fákat, a bulldózerek feljárókat vágtak a parton... Megkezdődött a munka... 1977— 1978—1979—1980—1981... Ez tehát az ötödik tavasz. Négyezren dolgoznak 1981-ben a munkatelepen, jobban mondva a négy telepen, mert már munkacsoporttá szerveződött a Vaskapu-kettő, a családokkal együtt 6500 ember él a szigeti kolónián, a lakótelepeken. Kiépült az úthálózat, azellátóhálózat, a 10 kV-os szabadvezeték, mindenféle csővezeték, kialakították a bázisokat, a raktártelepeket, a központi műhelytelepet, a kihelyezett javító- és karbantartó részlegeket, fölszerelték a három betongyárat, a betonkeverő telepeket. A nagy part és Ostrovul Mare között már nem komphajók közlekednek, nem kell pontonhídon átkelni a kiságon — „gyalog" átmenni a vizen —két átjáró, konszolidált földgát épült meg, hogy az összeköttetés, a gépkocsiforgalom az időjárástól, a vízjárástól és a jégzajlástól függetlenül, télen-nyáron zavartalan legyen. Hozzákezdtek a sziget alsó fokán az ONT-telephez, a szállodákon, a motelen kívül itt építik föl az erőművet kiszolgáló állandó személyzet lakótelepét is. Egy miniatűr város keletkezik az erdőben. Az ország egyik legnagyobb, ha nem éppen a legnagyobb építőtelepe rendezkezett be. Az eddig elhagyatott szigeten rövid idő alatt megteremtődött egy sajátos infrastruktúra, kialakult a teljes munkafront. Vegyük sorra a dolgokat, a jelentősebb részleteket... A sziget felső csúcsán, a Kis-Dunán épül a balparti duzzasztómű, a viság lezárása 79 tavaszán, nehezebben ment, nagyobb hadművelet volt, mint annak idején a nagy Vaskapunál a folyam elreteszelései, a munkagödröt azóta kiszigetelték, kiásták, lemélyítették és betonozzák az alapzatot. A kisgátat úgy képezik ki, hogy távlatilag rá lehessen építeni egy mikrocentrálét, egy kis erőművet, hogy nagyvízkor, magas vízálláskor a vízfelesleg áramot termeljen. . . Az olvasó talán emlékszik arra, hogy a Vaskapu-kettő integrálja a nagyszigetet is, a szigettest beleilleszkedik a vízerőműrendszerbe. Ostrovul Mare középső, legkeskenyebb szakaszát átlósan vágja ketté a balparti, vagyis a román hajózsilip. Ennek az elrendezése, mérete, a kikötők hasonlóak lesznek, mint fent a Vaskapu 1-nél. A zsilip építésével haladtak előre a legjobban, igaz, ennek befejezése és megnyitása az előfeltétele az 1983 utáni munkáknak, a nagyág teljes elzárásának és a nemzetközi hajóút biztosításának, nyitva tartásának. A legfontosabb és a legnagyobb telep természetesen a Nagy-Dunában kialakított katlan, a nevezetes munkagödör, ahol a kiszigeteléssel, földkotrással, kitermeléssel nagyjából végeztek és javában folyik már a betonozás, a betonöntés, tehát a tulajdonképpeni építkezés, párhuzamosan épül a két centrálé, a román és a jugoszláv erőmű. A későbbi befejező szakaszban az erőművek blokkjához csatlakozva, a jobbparti második katlanban épül majd a nagydunai duzzasztómű és a jobbparti, jugoszláv hajózsilip. 1981 végig a betonozás, a betonmunkák éve. Az előkészületek során, négy esztendő alatt megmozgattak 7 millió köbméter földet és kőzetet, kirobbantottak, kiástak, kitermeltek, kihordtak, kiszállítottak. És beépítettek eddig 277 000 köbméter vasbetont. Napi átlagban jelenleg legalább 1200 köbméter különféle receptbetont öntenek, de nyáron már elérik a napi 3000 köbméteres kapacitást, meghaladva ezzel a Vaskapu I napi betontermelését. Csak az idén még további 500 000 köbméter vasbetont építenek be. Ennek a programnak az elvégzése, könnyű elképzelni, egészen kivételesen szövevényes feladat, hiszen ez föltételezi az optimális anyag- és alkatrészellátást. A beszerzés, a telepcsoport illetékes aligazgatója, Ion Barbu mérnök tekintélyes listákat mutat a legfontosabb anyagokról, személyesen a szakminiszter ellenőrzi a Vaskapu-kettő ellátását. Folyamatosan kell biztosítani a legkülönbözőbb betonvasak, hegesztőpálcák tömeges szállítását, karbid, gumiabroncs, gépkocsi-alkatrész, különleges cementek, mindenféle pótalkatrész, mi minden szerepel egy ilyen lajstromon! Egyetlen esztendő alatt majdnem 700 millió lej értékű munkát végeznek el a Vaskapu-kettő telepein, betonmunkát és más szerelést is. De jövőre, 1982-ben ez az érték jelentősen fölfelé mozog, mert egyre inkább növekszik a berendezések beépítésének, szerelésének az aránya. A terepen nem a tereptárgyak igazítanak el, nem a háromszögelési pontok, különböző objektumok, útjelzők, forgalomirányító táblák. Hanem az emberek. Egy-egy régi ismerős... Menynyivel könnyebben tájékozódok, ha véletlenül összetalálkozom valakivel, akit még a NAGY Vaskaputól ismerek. Tudni kell, hogy a szakma, a vízépítési törzsgárda a Vaskapu 1-et nevezi így. Míg a világ világ, a régi Vaskapu a NAGY Vaskapu marad. .. Néha elég egy párhuzam, egy epizód fölemlegetése, elég emlékezhetni egy hibára, elég egy szó, egy gesztus és máris értjük egymást. . . Néha egy név is elég, hogy fölidézze a tegnapot... Alexander Tomici... Hát persze, hogy emlékszem! Odafent a Vaskapu I-nél az autóbázison ismertem meg, ő kommandírozta 1969 augusztusában a dömpereket, a nehézteherautókat, amikor a vízközépen elrekesztették a Dunát. Annak a rohamnak a főszereplői a gépkocsivezetők, a pilóták voltak, az ideiglenes felvonulási hídon, kicentizve a térközt, kocsinyomszéles sávon kellett kitárolni a párkányra — a mélyben gyorsvonat-sebességgel rohant a víz , és bebillenteni a betontömböket, tetrapódokat a Dunába. .. Tomici mondta el, mi történt 70-ben, amikor rést vágott a víz a terelőgát szádfalán, a munkagödör kezdett föltelni, áramlott be a víz, meg kellett menteni a már működő turbinákat, rövid órák alatt kellett ideiglenes torlaszt építeni a turbinacsarnok elé.. . Újra csak a pilótákat vetették be! Valami kétszáz nehézteherautó indult keresztül a vizen, tíz- és tízezer cementzsákot, homokzsákot, betontömböt „dobtak át" a veszélyeztetett zónába. És hajnalra állt a torlasz, a turbinacsarnokot nem árasztotta el a betörő víz, a vagyont érő generátorok nem merültek meg. .. Tomici beszélte el azt is, hogy zárták el itt a Vaskapu 11-nél a Kis-Dunát. Ő tőle tudom, hogy kockázatosabb volt ez minden más bevetésnél. De az is sikerült. A pilóták hátramenetben húztak ki a súlyosan megterhelt kocsikkal, reflektorfényben végig a keskeny gázkoronán, a felhordott süppedő nyomsávon... Már jó előre olyan nehéznek ígérkezett az elzárás, hogy az operációt a vízépítési tröszt vezérigazgatója, Gheorghe Salageanu mérnök vezette, aki annak idején a Vaskapu I telepcsoportnak volt az igazgatója. Most hirtelen utánaszámolok, 1936-ban született Alexandru Tomici a krassó-szörényi Redőnyön, Temesváron végezte a technikumot, amikor szervezni kezdték a Vaskapu I-et húszéves, azóta itt van a vízépítési törzsnél, a stábnál, most 45 esztendős! Az élete nagyobb részét az első vonalban töltötte, a telepeken, 1977-ben elsők között érkezik ide is, hiszen autók nélkül, földmunkagépek nélkül nincs munkatelep, nincs start, Tomici szervezi a bázist. Most helyettes főnök. Azért helyettes, mert a vezetői beosztáshoz nem elég a technikumi végzettség. Mikor ezt kérdem, csak elmosolyodik, ő tudja, hogy a felelősségvállalást és a közteherviselést ezen a vaskapus terepen nem eszerint mérik! Az autóbázis naponta 400 nehézdömpert, nehézteherautót, földmunkagépet, autódarut küld ki a „frontra", 650 pilóta, gépkocsivezető nyit be ide fuvarlevélért, úgy nyit be, hogy a kereset, a javadalmazás a tonnakilométerektől függ! Ha a gép nem futhat ki, ha nincs alkatrész, ha nincs minden rendben, akkor a sofőr „üresen" fut aznap. Ha az emberek nem keresnek, ha nem keresnek jól, ha nem találják meg a számításukat, egyszerűen elmennek a szigetről. Van másutt munka éppen elég. Persze, egy ilyen ember az első vonalból indulatosabban beszél az alkatrészhiányról, hogy néha nincs ventillátorszíj, ékszíj, és ezért áll a negyventonnás kolosszus, vagy nincs éppen gumiabroncs, vagy mit tudom, hogy mi, de a telepek kocsit kérnek, várják a betont, a pilóták türelmetlenek. .. A múlt hónapban is 32 sofőr ment el a szigetről, vagy a lakással, a körülményekkel nem voltak elégedettek, vagy az állásidőt sokallták. A sziget égető gondja a szakember-toborzás, mindenféle szakmunkást keresnek, tapasztalt nehézteherautó-vezetőt, pilótát leginkább. A munkatelep örökké a maga képére formálja az embereket, nem akárki bírja ezt a lüktető, egyenetlen iramot, hiszen Itt minden helyzet váratlanul, szokatlanul alakul, ezerfelé kell tudni figyelni, előre kell látni a jelentkező problémákat, rögtönözni kell tudni, dönteni kell tudni, merni kell tudni, elölről kezdeni újra, előteremteni a semmiből mindent... Kérdem Tomicstól: Resicán lakása van...nem gondol arra, hogy hazamenjen, éljen kényelmesen, nyugodtan? — Ha nyugdíjba, megyek, hazamegyek. De csak akkor! Most mi a fenét csináljuk ott? Maga nem ért engem, én megfutamodnék, ha minden áldott nap fát kéne vágjak, minden nap ugyanazt, ugyanott ugyanazt csináljam... Én nem értek máshoz, csak a telepekhez! Hanem a legtöbb ember, új ember, kezdő, fiatal ember. Mint ez a térképész, a topográfus is. A katlanban lent, a jugoszláv erőműblokk telepén a topográfuscsoport vezetője Iuan Milea csak tavaly, 1980-ban került a Vaskapuhoz. Tehát feltétlenül új ember itt. De mégse kezdő. Fiatalnak is fiatal, 1948-ban született egy Dimbovita megyei faluban, Kotingán, a nővére is, ő is az egyetemre készült. A nővérének érettségi után rögtön sikerült a felvételi. Neki nem. Mit csináljon, még akkor 68 őszén jelentkezett a bukaresti kétéves építészeti technikumba, felvették, bekerült a topográfiai tagozatra. Aztán hét évig dolgozott technikusként, előbb Piatra Neam-on, aztán egy fővárosi tervezőintézetben. Közben megházasodott, a felesége tervezőtechnikus, két kislányuk született. Hogy mennyi múlik az akaraterőn, a kitartáson, hét esztendő elteltével újra jelentkezett felvételire, ugyanoda, az építészeti egyetem geodézia szakára. És most sikerült. 80-ban végzett, geodéta-mérnöki oklevelet szerzett, a vízépítési tröszthöz helyezték, a Vaskapu II telepére. Ennyi a biográfia. Hogy az előzetes hétesztendős gyakorlat, tereptapasztalat, térképészeti munka menynyit számított, mit jelentett, azt ígyse lehet mérni. Itt egy topográfus csoportot vezet, figuránsok, kitűzők dolgoznak az irányításával. Minden betonblokkot, minden szelvényt, zsaluzatot be kell mérjenek, valahány munkalap legelső bejegyzését a topográfus végzi el, ő vállalja a felelősséget, hogy szó szerint is minden a helyén legyen. Fémbarakk az iroda, a kis kabinban térképek, fehér műszaki rajzok halmai között kis asztal. Ennél a parányi asztalnál magyaráz a mérnök a riporternek. .. Az a szint, ahol a teodolitot felállította, lent a katlan feneke a 3,25-ös szint, a fémbarakk a 14- es szinten ül, fölöttünk, a terelőgát mögött a Duna most a 32 méteres magassági szinten tetőz, ha fölépül a duzzasztórendszer, a felvíz szintje 42 méteren lesz, az erőmű-csarnok tetőhéja eléri az 56 métert, a hajózsilipek irányítótornya 70 méter fölé emelkedik, tehát hetven méterre az Adria szintje fölé. .. Kibontja, megmutatja az egyik teodolitot, THEO 2010, NDK-gyártmány, hogy lehet megszokni ezeket a geodéziai távcsöveket, a rácskeresztes mezőben fordítva látja az ember a tereptárgyakat, az egész világot! Tekintélyes műszerek a téodolitok, mutat olyan vadonetúj berendezéseket, amelyeknek a rendeltetését is hiába magyarázza, mondom is neki... Ez a svájci gyártmányú WILD berendezés például lézersugárral mér, a precizitását magamfajta laikus értékelni se képes. Persze, a topográfus „konfliktogén" helyzetben él a telepen, két-három centis eltérésnél nagyobb hibát nem nézhet el, a gátrendszer, a turbinatelepek központi tengelyét milliméteres pontossággal kell vezesse, de melyik ácsmester, betonvasszerelő-csoport, ki egyezik bele egykönnyen abba, hogy a fölzsaluzott blokkon igazítson! Amit tegnap dolgozott, bontsa le máma! Mert a blokktengely vagy a szárnyak egy hajszállal eltérnek a megkívánt egyenestől. De holnap beméri a jugoszláv topográfus is, a méréseknek egyezniük kell, és az ácsmester elrendelheti a bontást! Hát nem is nézi jó szemmel a topográfust, ezeket a fényes műszereket! Persze, aki komoly mesterember, az tudja, ezek nélkül nem lehet. Nincs más mit csinálni, így épül a gáttest. Megszámlálhatatlanul sok, konvencionálisan megbízható, precíz méréssel. Marosi Barna KILÁTÁS A PILÓTAKABINBÓL A VASKAPU-KETTŐ TAVASZI NAGYVÍZKOR RIPORTSOROZATUNK ! ÁBRÁK HÉTKÖZNAP, KÖVETKEZŐ RÉSZEI , BETONACÉLBÓL VASÁRNAP 3.