Előre, 1981. április (35. évfolyam, 10374-10399. szám)

1981-04-01 / 10374. szám

ELŐRE — 1981. április 1. HATÁROZAT az 1965-ös mintájú pártdokumentumok kicserélésének lebonyolításáról (Folytatás az 1. oldalról) hogy a szocialista etika és méltányosság el­vei meghonosodjanak a mindennapi élet­ben. Az előkészítő akciók lebonyolítása során nagyobb rendet vezettek be a párttagok nyilvántartásába és a pártdokumentumok kezelésébe, felülvizsgálták az utóbbi évek­ben kirótt szankciókat, s intézkedtek a szankciók törléséről mindazon esetekben, a­­mikor a párttagok bebizonyították, hogy mél­tóak erre. Nagy volumenű munkát fejtettek ki az egyéni nyilvántartó könyvek adatainak időszerűsítéséért, azoknak a párttagoknak az azonosításáért, akik az áthelyezési formák betartása nélkül távoztak a szervezetekből. A pártdokumentumok kicserélési akciója összesen 2 936 093 párttagra terjedt ki, eb­ből az új tagsági könyvet 2 900 091 kommu­nistának nyújtották át, vagyis az 1965-ös mintájú pártkönyvvel rendelkező taglétszám 99,72 százalékának, 30 210 párttagnak nem nyújtották át az új pártkönyvet alapszerve­zete ilyen vonatkozású határozata folytán, s ennek következtében kizárták őket a párt­ból. Ugyanakkor egyes párttagokat, akiknek tevékenységében hiányosságok mutatkoztak, szankcionáltak, illetve igen komoly figyel­meztetésben részesítették, hogy sürgősen fel kell számolniuk hiányosságaikat és példa­mutató helyre kell kerülniük a termelésben, megfelelően kell viselkedniük a családban, az egész társadalmi életben. A Román Kommunista Párt Központi Bi­zottságának plenáris ülése a pártdokumen­tumok kicserélési akciójából levont következ­tetések alapján ELHATÁROZZA­ ­. A plenáris ülés jóváhagyja a Központi Bizottságnak, a helyi pártszerveknek, az összes pártszervezeteknek a pártdokumentu­mok kicseréléséért kifejtett tevékenységét, s megállapítja, hogy az egész akció jó körül­mények között és a megszabott határidőre fejeződött be, hozzájárulva a párt politikai­szervezeti erősítéséhez, vezető szerepének növeléséhez a szocialista építés összes terü­letein.­­ 2. A megyei, municípiumi, városi és köz­ségi pártszervezetek, valamint a vállalatok, intézmények és mezőgazdasági egységek pártszervezetei munkálkodjanak a jövőben is határozottan politikai és szervezőképessé­gük fokozásáért, a kommunisták, az összes párttagok forradalmi szellemének fejleszté­séért és felelősségének növeléséért, azért, hogy nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók, az egész nép összefogjon a Ro­mán Kommunista Pártnak a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom megteremtésére és Románia kommunizmus felé haladására vonatkozó Programja töretlen megvalósítá­sáért. 3. A pártfőtitkárnak a Központi Bizottság plenáris ülésén elhangzott ama útmutatá­sából kiindulva, hogy nem annyira a pártta­gok létszámának mennyiségi növekedésére kell súlyt helyeznünk, a pártszervek és -szer­vezetek kötelessége a jövőben a legnagyobb figyelmet fordítani a minőség kérdésére, biz­tosítva, hogy a párttagi címet a legméltóbb dolgozóknak, azoknak adják meg, akik be­bizonyítják, hogy elhatározásuk minden ere­jükkel küzdeni pártunk és államunk bel- és külpolitikájának megvalósításáért, minden körülmények között forradalmi szellemről tesznek tanúságot, határozottan küzdenek a munka hiányosságai ellen, politikai, szakmai és társadalmi kötelezettségeik töretlen telje­sítéséért. 4. A pártszervek és -szervezetek munkál­kodjanak még határozottabban a politikai és nevelő tevékenység fokozásáért, a káde­rek, az összes kommunisták politikai-ideoló­giai színvonalának emeléséért, forradalmár harcosokká neveléséért, a dolgozó tömegek szocialista tudatának fejlesztéséért, műszaki, szakmai, tudományos és kulturális ismeret­körük bővítéséért, hogy valamennyien alapo­san elsajátítsák és megértsék a pártpolitika elveit, szenvedélyesen küzdjenek a pártpoli­tika valóra váltásáért. 5. A megyei, municípiumi, városi és köz­ségi bizottságok, a vállalatok, intézmények és mezőgazdasági egységek bizottságai még határozottabban intézkedjenek munkastílu­suk tökéletesítéséért, a kollektív munka és vezetés módszereinek következetes előmoz­­■dításáért, a pártos bírálat és önbírálat min­den úton történő ösztönzéséért, a kommunis­ta fegyelem, rend és felelősség erősítéséért egész tevékenységükben. 6. A megyei pártbizottságok, az összes pártszervek és -szervezetek javítják a töme­gek soraiban kifejtett munkájuk módszereit, biztosítva, hogy az aktíva, az összes kommu­nisták a dolgozókkal szoros egységben tevé­kenykedjenek, állandóan a munkásosztály, az anyagi javak termelői körében tartózkod­janak, támogatva őket munkahelyi felada­taik teljesítésében. 7. A megyei pártbizottságok intézkedjenek annak a szabálynak a szigorú betartásáról, hogy az alapszervezeti bürök évente szervez­zenek egyéni beszélgetéseket az összes kom­munistákkal, hogy ezek nyomán növekedjék a párttagok munka iránti igényessége és felelősségének szelleme, erősödjék a pártos fegyelem és a forradalmi kombattivitás, pon­tosan tiszteletben tartsák a szervezeti sza­bályzati normákat, a szocialista etika és mél­tányosság elveit, minden egyes kommunista határozottan teljesítse a termelésben, a poli­tikai és társadalmi életben rá háruló felada­tokat. Tekintettel arra, hogy a közvetlenül felet­tes pártszervek tagjainak részvétele az egyé­ni beszélgetéseken jó eredményekkel járt, az alapszervezeti büróknak intézkedniük kell ennek a gyakorlatnak az állandósításáról a párttagok tömegével ezután szervezendő, összes évi egyéni beszélgetéseken. 8. A megyei, municípiumi és városi pártbi­zottsági bürók elemezték félévenként, hogy a pártbizottságok és az alapszervezeti bürók hogyan foglalkoznak a pártdokumentumok kicserélése alkalmával szankcionált, illetve figyelmeztetésben részesített párttagokkal. Vizsgálják felül azoknak a helyzetét, akik nem szűrték le a kellő tanulságokat a foga­natosított intézkedésekből, és minden továb­bi támogatás ellenére magatartásukkal azt bizonyítják, hogy nem számolták fel bírált hiányosságaikat és továbbra sem viszonyul­nak megfelelő módon a párttaggal szem­beni követelményekhez, a közgyűlések von­ják vissza az új tagsági könyvet, betartva az ilyen vonatkozású szervezeti szabályzati elő­írásokat. 9. Az összes megyékben határozottan in­tézkedni kell, hogy a kommunisták gondo­san és a teljes biztonság körülményei között őrizzék a pártkönyvet, legalább éven­te egyszer külön napirendi pont keretében vitassák meg, mennyire fontos, hogy a párt­tagsági könyvet a teljes biztonság körülmé­nyei között őrizzék, határozottan fellépve a könnyelműség mindennemű megnyilatkozá­sával szemben és felelősségre vonva bár­kit, aki megszegi az ilyen tekintetben leszö­gezett szabályokat. A pártszervek és -szer­vezetek szervezzenek rendszeres ellenőrzése­ket azzal kapcsolatosan, hogyan tartják be a pártkönyv megőrzésének szabályait. Szi­gorúan alkalmazni kell azokat a pártvezető­ségi intézkedéseket, hogy a párttagok mind a közgyűléseken, mind pedig a tagsági díj befizetése alkalmával kötelező módon bemu­tassák a pártkönyvet. 10. A megyei, municípiumi, városi és köz­ségi bizottsági bürók, az egységek pártbi­zottságai és alapszervezetei évente legalább egyszer vizsgálják meg a párttagok nyilván­tartása megszervezésének és vezetésének módját, biztosítsák, hogy a nyilvántartás mindenkor tükrözze a kommunisták nyilván­tartási adataiban bekövetkező változásokat és módosulásokat, fejtsenek ki rendszeres politikai és nevelő munkát, azért hogy hoz­zásegítsék az összes párttagokat a kommu­nisták nyilvántartásával és az egyik pártszer­vezetből a másikba történő áthelyezésükkel kapcsolatos szabályok alapos elsajátításá­hoz és szigorú betartásához. RUGALMASSÁG, ALKALMAZKODÓKÉPESSÉG, GAZDASÁGOSSÁG AZ ARADI VAGONGYÁR ISMÉT AZ ÉLRE TÖRT Szerencsére egyre távolabb kerülünk azoktól az időktől, amikor a közgazdászban több­nyire a számok könyvelésébe feledkezett embert láttuk, o­­lyan bürokratát, aki csak az íróasztalra került adatok töm­kelegére figyelt, s a papírhegy mögött nem kereste a valós munka ezernyi szálát, a ter­melés ok-okozati összefüggé­seit. Vállalatokban, gyárakban járva-kelve örömmel tapasz­taljuk, hogy egyre nő az olyan közgazdászok száma, akik a gazdaságosság és hatékonyság gyakorlati érvényesülésével épp oly elmélyülten foglalkoz­nak, érűint a különböző szám­fejtések módszertani kérdései­vel. Lapunk hasábjain sokuk nevével találkozhattunk, úgy is mint vitapartnerek, de úgy is mint szerzők, tapasztalataikat a nagy olvasótábor számára is megfogalmazók. TODUTA GHEORGHE, az aradi vagon­gyár tervosztályának vezetője, az üzemi pártbizottság gazda­sági kérdésekkel foglalkozó titkárhelyettese is közéjük tar­tozik. Egyik legutóbbi, a la­punkban megjelent cikke — 1980. október 8-án — élénk visszhangot váltott ki tartal­mával, amelynek minden mon­data egy újszerű gondolkodás meggyökereztetésének szüksé­gességét — és lehetőségét — hangsúlyozta, konkrét tények­kel érvelve. Bebizonyította, hogy üzemükben az új gazda­sági-pénzügyi mechanizmus al­kalmazásával megszüntethetik az évek óta tartó tervlemara­dásokat, sőt iparági vonat­kozásban ismét az élre törhet­nek. Cikkében ilyen gondola­tokat fogalmazott meg: „Az új gazdasági-pénzügyi mechaniz­mus elveinek gyakorlati alkal­mazása részünkről is megkí­vánja az adott vállalat, egység, részleg alapos ismeretét, hisz az általánosban a konkrétu­mok nem hagyhatók figyelmen kívül, a sajátosságok sokrétű­sége az elvek alkotó módon való alkalmazását teszik szük­ségessé“, vagy: „A termelés tudományos szervezése és ve­zetése mind jobban bele­épül a konkrét kivitelezésbe, mint­egy belülről táplálva az alko­tás lángját“. Vajon mennyiben igazolták a cikk szerzőjét az aradi vagongyár eredményei, illetve hogyan látja most, fél év múltán, az akkor megfo­galmazott gyakorlati tenniva­lóknak 1981-ben való érvénye­sítését? Nos, kérdéseinkre azzal kaptunk egyértelműen igenlő választ, — akkor, az interjú készítésekor még nem tud­hattuk —, hogy az 1980-ban elért eredményekért, a szocia­lista verseny első helyezettje­ként a Munkaérdemrend I. fokozatával tüntették ki az a­­radi vagongyárat. — Azok a gondolatok, ame­lyeket fél évvel ezelőtt papírra vetettem, nem elvont okosko­dások voltak, hanem a vállala­tunkban bevezetett újszerű szervezési és vezetési gyakor­latból leszűrt tanulságok. Per­sze, akkor még korai lett vol­na előre vetíteni az 1980-as év munkájára, eredményeire gya­korolt hatását, de az kétségte­len volt, hogy tervünket telje­síteni fogjuk. Az esztendő végi mérleg aztán igazolt is: a net­tó tervhez viszonyítva 142 mil­lió lejjel termeltünk többet — 15 személyvagont lehet eb­ből előállítani —, az előző év­hez képest 22,8 százalékkal nö­veltük az új érték­teremtés mennyiségét. Az export-több­letünk meghaladta a 20 millió valutalejt, a nettóhoz mért ter­melékenységünk pedig 24 szá­zalékkal volt magasabb az elő­ző évinél, összességében több mint 50 000 000 lejre nőtt a költség-megtakarításunk. Ezek­kel az eredményekkel az aradi vagongyár ismét az élre tört! — Tehát jó közérzettel lát­hattak az idei feladatok meg­valósításához. Hogyan tovább? — Csakis ezen az úton! Az idei terv­ ismérvekből kiindul­va, tovább kell mélyítsük és szélesítsük az új gazdasági­pénzügyi elvek „medrét“, hogy a legkisebb munkahelyen is ezeknek érvényt szerezhes­sünk. Az idei feladatok egyik jellemzője, hogy az áruterv nagy része egyben export­terv is. Exporttermelésünk egyre inkább a kis és közepes szé­riákra tevődik át, ami azt je­lenti, hogy a megrendelés, szé­riánként egytől száz darabig terjed a személyvagonoknál és 44-től 500-ig a tehervagonok esetében. Ugyanakkor rendkí­vül nagy a választék­tervünk, összesen 43 féle vagont gyár­tunk! Ezeket a feladatokat megvalósítandó, olyan tervet dolgoztunk ki, amely biztosít­ja mind a részek — részlegek, műhelyek, munkahelyek —, mind a nagy egész — a válla­lat — rugalmasságát, alkal­mazkodóképességét fokozott gazdaságossági követelmények közepette. Szervezési szempontból néz­ve szükségesnek láttuk a gyár­tási vonalak szakosítását va­gontípusok szerint, és ezek ke­retében a munkapontok szako­sítását. Minden egyes pontot elláttunk nemcsak a szüksé­ges szerszámokkal, hanem o­­lyan készülékekkel, mérőmű­szerekkel, amelyek lehetővé teszik egy komplex gyártási eljárás megvalósítását, a mun­ka mennyiségének és minősé­gének állandó nyomonköveté­­sét. A kutatást is közelebb hoz­tuk a termeléshez; kutatóköz­pontunk már rég arra törek­szik, hogy szorosabbá váljék a gyakorlattal való kapcsolata, hogy a legfontosabb időszerű termelési kérdésekkel foglal­kozzék. Üzemünkben most nagy lehetőségek nyíltak szá­mukra a tipizálás kapcsán. Úgy tervezzük, hogy a kutatók se­gítségével a szükséges alkatré­szek mintegy 45 százalékát tí­­puselemekből állítjuk össze, aminek gazdaságossági elő­nyeit, azt hiszem, nem is kell hangsúlyoznom. Az elmúlt években sokszor esett szó a tervezők és a kivi­telezők közötti „hézagról“. Ez megszűnt, a tervező kötelessé­ge, hogy közvetlenül részt ve­gyen a kivitelezésben, bele­épüljön a gyártási munkakö­zösségbe. Ez egyrészt lerövidíti a mintapéldányok elkészítésé­nek idejét, kiiktatja a doku­mentációk „sétáltatását“, u­­gyanakkor a tervezőnek a gya­korlatban szerzett tapasztalata az újabb tervezéskor saját munkáját is könnyíti, ponto­sabbá teszi. — Többször is említette a gazdaságosságot. Az újszerű gondolkodás, viszonyulás meg­gyökereztetésétől milyen pénz­ügyi kihatásokat remélnek? — Egész nemzetgazdaságunk egyik központi kérdése a költ­ségek, főleg az anyagköltségek csökkentése. Természetes, hogy számunkra is ez „korparancs“ , az elmúlt évi szinthez képest az összköltségeket több mint 25, az anyagköltségeket mint­egy húsz százalékkal csök­kentjük, aminek jelentős sze­repe lesz abban, hogy tiszta jövedelmünk meghaladja a 140 millió lejt. Hogy ennek a megvalósítását állandóan nyo­mon követhessük, a költségve­tési tervet lebontottuk a rész­legek, műhelyek szintjéig, s így ezeket a közösségeket még job­ban bekapcsoltuk a közös gon­dok megoldásába, a felelősség­­viselés fokozásába, a közva­gyonnal való gazdálkodás pénzügyi vetületeinek jobb megismerésébe. — Hogyan alakultak az első évnegyedi eredmények? — Az első két hónapban ex­porttervünket 37,3 millió va­lutalejjel, árutervünket 7,2 millió lejjel haladtuk túl. Fizikai egységekben mérve a többlettermelés 28 tehervagon, 122 tonna kohászati felszere­lés, 2,5 millió lej értékű tarta­lékalkatrész. A fajlagos anyag­fogyasztás csökkentése révén csupán januárban annyi fémet takarítottunk meg, amiből majdnem 13 tehervagont lehet gyártani. Sikereinket pártunk megalakulásának 60. évfor­dulója jegyében, nyilván to­vább gazdagítja a munkakö­zösség. Bencze Cs. Attila A Munkaérdemrend I. fokozatával kitüntetett aradi vagongyár egyik részlege A telex utasítást kopog: már­­ciu­s 12-én 12 órakor a Du­na vízállása másod­percenként 8030 köbméter, a vízszint emelkedik, előrejelzés szerint 5 nap múlva eléri a 9000 köbmétert... „Kérem elrendelni az ilyen esetben szükséges vé­delmi intézkedéseket és megerő­síteni a figyelőszolgálatot a te­relőgáton!"... Aláírás XY fő­mérnök. A tavaszi nagyvíz leért az Al- Dunára. Minden nap kétszer kopogják a telepek a vízállás-jelentést. Az­nap, amikor eljöttem, 12-én már életbe lépett az első fokú ké­szültség a Vaskapu-kettő tele­pén. Mi minden történt azóta a nagyszigeten! Március végén, 23 és 28 kö­zött a vízhozam, az árhullám el­érte másodpercenként a 16 000 köbmétert, ami azt jelenti, hogy legalább 10 000 köbméterrel ha­ladta meg a sokéves szokásos tavaszi nagyvíz hozamát. Március 25-én délután 5 órakor tetőzött az árhullám a Vaskapunál: 912 centimétert mutatott a vízmérce, ez a legmagasabb vízállás, a­­melyet valaha mértek az Al-Du­nán, 60 centiméterrel magasabb, mint volt 1940-ben. Hányszor hallottam emlegetni azt a neve­zetes 1940-es nagyvizet. Most majd 1981 tavaszáról fognak így beszélni az emberek! A kis víz­állás szintjéhez képest majdnem három métert nőtt a nagysziget­nél a Duna . . . Már csak a tele­vízióban láthattam a védekezés mozzanatait a kiságban, a bal­parti zsilipnél és kint a Nagy- Dunán, a­­ terelőgáton, három vagy négy napig leállt a munka, félbeszakadt a betonozás, és minden erőt átvezényeltek a gá­takra, magasították, erősítették mindenütt a gázkoronákat. Újra a dömperek, a nehézteherautók pilótái léptek elő főszereplővé, mert csak­ ők tudnak maximális mennyiségű követ, zúzalékot, ka­vicsot, földet fölhordani a kes­keny gátakon. A tévé képernyő­jén fölvillantak az ismerős ar­cok és maga az ismerős helyszín, a dunai front. A telepvezetők nyilatkozatából tudom, hogy a rendkívüli talapzati nyomás kö­vetkeztében csak a kisági duz­zasztómű földgátján növekedett meg az átszivárgás, de ott is idejében elfojtották a víz útját. Különben sehol sem tudott át­törni .p Duna a Vaskapu-kettő gátjájra. Azójfl,,fokozatosan csökken a vízszii­t, .p Duna ezen a szaka­szon,, már apad. Március 28-án újra'm­egkezdődhetett a normális munkcá/a betonozás. És­ kisak ezek után, a vész el­­múltáv il, most kezdek hozzá a márciusi naplómhoz. A márciusi napsütés szokatla­nul meleg... Kint állok a töl­tés peremén, kint a terelőgáton, elnézem a sodró nagy vizet, mintha tegnapról mára megvál­tozott volna a víz színe is, fúj a szél, mégis meleg van, a szél is meleg, a megébrendő föld lé­legzetét hozza felém a reggel, a levegőben alig sejthető ára­mok, a megpattanó rügyek, fia­tal hajtások váratlan ízét érzem... A napsütés sose igazodik a ka­lendáriumhoz, a csillagászati év­szakváltáshoz, most eszmélek föl, valóságos reveláció számomra — ez az első igazi tavaszi nap az idén! És ebben a pillanatban ez a fölismerés mindennél fontosabb, fontosabb ennél a lomha telep­nél, a terelőgátnál, minden rész­letnél, az egész betonozási prog­ramnál, az áttekinthetetlen és áthatolhatatlan betonvas-sűrű­­nél, a zsaluzásnál, dömpereknél, nehézteherautóknál, daruknál, a robusztus töltőberendezéseknél, mondom, fontosabb az óriási kat­lannál, ahol a Vaskapu-kettő é­­pül. A világon talán a legfonto­sabb, hogy kitavaszodott. Pedig tudom, holnap majd újra lehűl az idő, havazhat, fagy is lehet még, mindegy, de mostantól kezdve már másként lesz, elkerülhetet­lenül átváltozik a természet, mert a minket annyi ideje körül­vevő hosszú telet végleg elte­mette a megérkező tavasz. A partsáv, a helyi világ átvál­tozása a védelmező terelőgát megépítésével kezdődött. Azóta járok ide, három vagy négy esz­tendeje, amióta a dunai nagy­sziget vadonjába ipari civilizáció települt. A terelőgát hatalmas körív a bal parton, szabályos U-betű, le­zárja a fél-Dunát. A gátkoronát fekete szádpallók fogazzák, ket­tős szádfal reteszeli, az impo­záns szádfalak függőlegesen ta­golt, cikcakkos vastag vonalat rajzolnak a mesterségesen terem­tett szárazföld körül. Betontöm­bökből, kőtömbökből, sziklából, szikladarabokból, zúzalékból, ka­vicsból, agyagos földből épült egybe ez a gáztest. Megrendít­­hetetlen alkotmány. A víz szem­mel láthatóan nem tudja kikez­deni, a ledöngölt, lehengerelt, a folyam szorításában összeprése­lődött tömege szilárd, legalább­is annak tűnik. Mégis sebezhető kell hogy legyen, mert másként nem szerveznének állandó figye­lőszolgálatot, nem ellenőriznék folyamatosan robotműszerek az alámosást, a kimosást, az el­mozdulást, a talapzati víznyo­mást, az átszivárgás esetleges növekedését. Valahol csak tud­ják, hogy az ismeretlen víztömeg, a vízjárás végső soron kiszámít­hatatlan, örökké szolgálhat meg­lepetéssel, fölboríthat mindenfé­le biztonságot, rendet, kalkulá­ciót. Már jó két hete nem esett az eső, nagy a por. Ha esik az eső, feneketlen nagy a sár. A katla­non túl a part halvány pirosas árnyalatú,errefelé mindenütt fur­csán vöröses a homok, vöröses­­szürke a színe. A homok pora is vöröses. A telep mélyéből por­felhők emelkednek a magasba, sokáig lebegnek a part fölött, csak lassan hordja szét­­oszlatja őket a szél. De még ezek a könnyű rozsda­vörös homokfelhők is a tavasz hírnökei. Mi történt itt egy esztendő a­­latt? Mennyit haladt előre a vi­lág? 1981 a Vaskapu-kettő építésé­nek az ötödik esztendeje... 1977 április 28-án kezdődött a telepszervezés. Aznap kötött ki Ostrovul Mare partján a Páring géphajó és a vontatott uszály, partra tették az első deszantot, 25 embert, az első műszaki cso­portot, ácsokat, gépkezelőket, egy építésztechnikust, egy térké­pészt és egy mérnököt, kihajóz­ták az első bulldózereket, exka­vátorokat, lakókonténereket, szerszámot, kisgépet, üzemanya­got, élelmet, személypoggyászt. Az ácsok kivágták, ledöntötték az első fákat, a bulldózerek fel­járókat vágtak a parton... Meg­kezdődött a munka... 1977— 1978—1979—1980—1981... Ez tehát az ötödik tavasz. Négyezren dolgoznak 1981-ben a munkatelepen, jobban mondva a négy telepen, mert már mun­kacsoporttá szerveződött a Vas­kapu-kettő, a családokkal együtt 6500 ember él a szigeti koló­nián, a lakótelepeken. Kiépült az úthálózat, az­­ellátóhálózat, a 10 kV-os szabadvezeték, min­denféle csővezeték, kialakították a bázisokat, a raktártelepeket, a központi műhelytelepet, a kihe­lyezett javító- és karbantartó rész­legeket, fölszerelték a három be­tongyárat, a betonkeverő tele­peket. A nagy part és Ostrovul Mare között már nem kompha­jók közlekednek, nem kell pon­­tonhídon átkelni a kiságon — „gyalog" átmenni a vizen —két átjáró, konszolidált földgát épült meg, hogy az összeköttetés, a gépkocsiforgalom az időjárástól, a vízjárástól és a jégzajlástól függetlenül, télen-nyáron zavar­talan legyen. Hozzákezdtek a sziget alsó fokán az ONT-telep­­hez, a szállodákon, a motelen kívül itt építik föl az erőművet kiszolgáló állandó személyzet la­kótelepét is. Egy miniatűr város keletkezik az erdőben. Az ország egyik legnagyobb, ha nem éppen a legnagyobb é­­pítőtelepe rendezkezett be. Az eddig elhagyatott szigeten rövid idő alatt megteremtődött egy sajátos infrastruktúra, kialakult a teljes munkafront. Vegyük sorra a dolgokat, a jelentősebb részleteket... A szi­get felső csúcsán, a Kis-Dunán épül a balparti duzzasztómű, a viság lezárása 79 tavaszán, ne­hezebben ment, nagyobb had­művelet volt, mint annak idején a nagy Vaskapunál a folyam el­­reteszelései, a munkagödröt az­óta kiszigetelték, kiásták, lemé­lyítették és betonozzák az alap­zatot. A kisgátat úgy képezik ki, hogy távlatilag rá lehessen épí­teni egy mikrocentrálét, egy kis erőművet, hogy nagyvízkor, ma­gas vízálláskor a vízfelesleg á­­ramot termeljen. . . Az olvasó talán emlékszik arra, hogy a Vaskapu-kettő integrálja a nagyszigetet is­, a szigettest beleilleszkedik a vízerőműrend­szerbe. Ostrovul Mare középső, legkeskenyebb szakaszát átlósan vágja ketté a balparti, vagyis a román hajózsilip. Ennek az el­rendezése, mérete, a kikötők hasonlóak lesznek, mint fent a Vaskapu 1-nél. A zsilip építésé­vel haladtak előre a legjobban, igaz, ennek befejezése és meg­nyitása az előfeltétele az 1983 utáni munkáknak, a nagyág teljes elzárásának és a nemzet­közi hajóút biztosításának, nyit­va tartásának. A legfontosabb és a legna­gyobb telep természetesen a Nagy-Dunában kialakított kat­lan, a nevezetes munkagödör, ahol a kiszigeteléssel, földkot­rással, kitermeléssel nagyjából végeztek és javában folyik már a betonozás, a betonöntés, te­hát a tulajdonképpeni építkezés, párhuzamosan épül a két cent­­rálé, a román és a jugoszláv erő­mű. A későbbi befejező szakasz­ban az erőművek blokkjához csatlakozva, a jobbparti máso­dik katlanban épül majd a nagydunai duzzasztómű és a jobbparti, jugoszláv hajózsilip. 1981 végig a betonozás, a betonmunkák éve. Az előkészü­letek során, négy esztendő alatt megmozgattak 7 millió köbméter földet és kőzetet, kirobbantottak, kiástak, kitermeltek, kihordtak, kiszállítottak. És beépítettek eddig 277 000 köbméter vasbetont. Napi átlag­ban jelenleg legalább 1200­ köb­méter különféle receptbetont öntenek, de nyáron már elérik a napi 3000 köbméteres kapaci­tást, meghaladva ezzel a Vas­kapu I napi betontermelését. Csak az idén még további 500 000 köbméter vasbetont épí­tenek be. Ennek a programnak az elvégzése, könnyű elképzelni, egészen kivételesen szövevényes feladat, hiszen ez föltételezi az optimális anyag- és alkatrész­ellátást. A beszerzés, a telepcso­port illetékes aligazgatója, Ion Barbu mérnök tekintélyes listá­kat mutat a legfontosabb anya­gokról, személyesen a szakmi­niszter ellenőrzi a Vaskapu-kettő ellátását. Folyamatosan kell biz­tosítani a legkülönbözőbb be­tonvasak, hegesztőpálcák töme­ges szállítását, karbid, gumiab­roncs, gépkocsi-alkatrész, külön­leges cementek, mindenféle pótalkatrész, mi minden szere­pel egy­ ilyen lajstromon! Egyetlen esztendő alatt majd­nem 700 millió lej értékű munkát végeznek el a Vaskapu-kettő te­lepein, betonmunkát és más sze­relést is. De jövőre, 1982-ben ez az érték jelentősen fölfelé mozog, mert egyre inkább nö­vekszik a berendezések beépíté­sének, szerelésének az aránya. A terepen nem a tereptárgyak igazítanak el, nem a háromszö­gelési pontok, különböző objek­tumok, útjelzők, forgalomirányí­tó táblák. Hanem az emberek. Egy-egy régi ismerős... Meny­nyivel könnyebben tájékozódok, ha véletlenül összetalálkozom valakivel, akit még a NAGY Vaskaputól ismerek. Tudni kell, hogy a szakma, a vízépítési törzsgárda a Vaskapu 1-et neve­zi így. Míg­ a világ világ, a régi Vaskapu a NAGY Vaskapu ma­rad. .. Néha elég egy párhu­zam, egy epizód fölemlegetése, elég emlékezhetni egy hibára, elég egy szó, egy gesztus és máris értjük egymást. . . Néha egy név is elég, hogy fölidézze a tegnapot... Alexand­er Tomici... Hát persze, hogy emlékszem! Odafent a Vaskapu I-nél az autóbázison­­ ismertem meg, ő kommandírozta 1969 augusztu­sában a dömpereket, a nehéz­teherautókat, amikor a vízközé­pen elrekesztették a Dunát. An­nak a rohamnak a főszereplői a gépkocsivezetők, a pilóták vol­tak, az ideiglenes felvonulási hídon, kicentizve a térközt, ko­­csinyomszéles sávon kellett kitá­rolni a párkányra — a mélyben gyorsvonat-sebességgel rohant a víz , és bebillenteni a beton­tömböket, tetrapódokat a Du­nába. .. Tomici mondta el, mi történt 70-ben, amikor rést vá­gott a víz a terelőgát szádfa­­lán, a munkagödör kezdett föl­telni, áramlott be a víz, meg kellett menteni a már működő turbinákat, rövid órák alatt kel­lett ideiglenes torlaszt építeni a turbinacsarnok elé.. . Újra csak a pilótákat vetették be! Valami kétszáz nehézteherautó indult keresztül a vizen, tíz- és tízezer cementzsákot, homokzsá­kot, betontömböt „dobtak át" a veszélyeztetett zónába. És haj­nalra állt a torlasz, a turbina­csarnokot nem árasztotta el a betörő víz, a vagyont érő gene­rátorok nem merültek meg. .. Tomici beszélte el azt is, hogy zárták el itt a Vaskapu 11-nél a Kis-Dunát. Ő tőle tudom, hogy kockázatosabb volt ez minden más bevetésnél. De az is sike­rült. A pilóták hátramenetben húztak ki a súlyosan megterhelt kocsikkal, reflektorfényben végig a keskeny gázkoronán, a felhor­dott süppedő nyomsávon... Már jó előre olyan nehéznek ígérke­zett az elzárás, hogy az operá­ciót a vízépítési tröszt vezérigaz­gatója, Gheorghe Salageanu mérnök vezette, aki annak ide­jén a Vaskapu I telepcsoport­nak volt az igazgatója. Most hirtelen utánaszámolok, 1936-ban született Alexandru Tomici a krassó-szörényi Redő­nyön, Temesváron végezte a technikumot, amikor szervezni kezdték a Vaskapu I-et húszé­ves, azóta itt van a vízépítési törzsnél, a stábnál, most 45 esztendős! Az élete nagyobb részét az első vonalban töltötte, a telepeken, 1977-ben elsők kö­zött érkezik ide is, hiszen autók nélkül, földmunkagépek nélkül nincs munkatelep, nincs start, Tomici szervezi a bázist. Most helyettes főnök. Azért helyettes, mert a vezetői beosztáshoz nem elég a technikumi végzettség. Mikor ezt kérdem, csak elmoso­lyodik, ő tudja, hogy a felelős­ségvállalást és a közteherviselést ezen a vaskapus terepen nem eszerint mérik! Az autóbázis naponta 400 ne­hézdömpert, nehézteherautót, földmunkagépet, autódarut küld ki a „frontra", 650 pilóta, gép­kocsivezető nyit be ide fuvarle­vélért, úgy nyit be, hogy a ke­reset, a javadalmazás a tonna­­kilométerektől függ! Ha a gép nem futhat ki, ha nincs alkat­rész, ha nincs minden rendben, akkor a sofőr „üresen" fut az­nap. Ha az emberek nem keres­nek, ha nem keresnek jól­, ha nem találják meg a számításu­kat, egyszerűen elmennek a szi­getről. Van másutt munka ép­pen elég. Persze, egy ilyen em­ber az első vonalból indulato­sabban beszél az alkatrész­hi­ányról, hogy néha nincs ventil­látorszíj, ékszíj, és ezért áll a negyventonnás kolosszus, vagy nincs éppen gumiabroncs, vagy mit tudom, hogy mi, de a te­lepek kocsit kérnek, várják a betont, a pilóták türelmetle­nek. .. A múlt hónapban is 32 sofőr ment el a szigetről, vagy a lakással, a körülményekkel nem voltak elégedettek, vagy az állásidőt sokallták. A sziget é­­gető gondja a szakember-to­borzás, mindenféle szakmunkást keresnek, tapasztalt nehézteher­­autó-vezetőt, pilótát leginkább. A munkatelep örökké a maga képére formálja az embereket, nem akárki bírja ezt a lüktető, egyenetlen iramot, hiszen Itt minden helyzet váratlanul, szo­katlanul alakul, ezerfelé kell tud­ni figyelni, előre kell látni a je­lentkező problémákat, rögtönöz­ni kell tudni, dönteni kell tudni, merni kell tudni, elölről kezdeni újra, előteremteni a semmiből mindent... Kérdem Tomics­tól: Resicán lakása van...nem gondol arra, hogy hazamenjen, éljen kényelmesen, nyugodtan? — Ha nyugdíjba, megyek, ha­zamegyek. De csak akkor! Most mi a fenét csináljuk ott? Maga nem ért engem, én megfuta­modnék, ha minden áldott nap fát kéne vágjak, minden nap u­­gyanazt, ugyanott ugyanazt csi­náljam... Én nem értek máshoz, csak a telepekhez! Hanem a legtöbb ember, új ember, kezdő, fiatal ember. Mint ez a térképész, a topog­ráfus is. A katlanban lent, a jugoszláv erőműblokk telepén a topográ­­fuscsoport vezetője Iuan Milea csak tavaly, 1980-ban került a Vaskapuhoz. Tehát feltétlenül új ember itt. De mégse kezdő. Fiatalnak is fiatal, 1948-ban született egy Dimbovita megyei faluban, Kotingán, a nővére is, ő is az egyetemre készült. A nő­vérének érettségi után rögtön sikerült a felvételi. Neki nem. Mit csináljon, még akkor 68 őszén jelentkezett a buka­resti kétéves építészeti tech­nikumba, felvették, bekerült a topográfiai tagozatra. Aztán hét évig dolgozott technikus­ként, előbb Piatra Neam­-on, aztán egy fővárosi tervezőinté­zetben. Közben megházasodott, a felesége tervezőtechnikus, két kislányuk született. Hogy mennyi múlik az akaraterőn, a kitartá­son, hét esztendő elteltével újra jelentkezett felvételire, ugyan­oda, az építészeti egyetem geo­dézia szakára. És most sikerült. 80-ban végzett, geodéta-mérnöki oklevelet szerzett, a vízépítési tröszthöz helyezték, a Vaskapu II telepére. Ennyi a biográfia. Hogy az előzetes héteszten­dős gyakorlat, tereptapaszta­lat, térképészeti munka meny­nyit számított, mit jelentett, azt így­se lehet mérni. Itt egy topográfus csoportot vezet, figu­­ránsok, kitűzők dolgoznak az irányításával. Minden beton­blokkot, minden szelvényt, zsa­luzatot be kell mérjenek, vala­hány munkalap legelső bejegy­zését a topográfus végzi el, ő vállalja a felelősséget, hogy szó szerint is minden a helyén legyen. Fémbarakk az iroda, a kis ka­binban térképek, fehér műszaki rajzok halmai között kis asztal. Ennél a parányi asztalnál ma­gyaráz a mérnök a riporternek. .. Az a szint, ahol a teodolitot fel­állította, lent a katlan feneke a 3,25-ös szint, a fémbarakk a 14- es szinten ül, fölöttünk, a tere­lőgát mögött a Duna most a 32 méteres magassági szinten tetőz, ha fölépül a duzzasztó­rendszer, a felvíz szintje 42 mé­teren lesz, az erőmű-csarnok tetőhéja eléri az 56 métert, a hajózsilipek irányítótornya 70 méter fölé emelkedik, tehát het­ven méterre az Adria szintje fö­lé. .. Kibontja, megmutatja az egyik teodolitot, THEO 2010, NDK-gyártmány, hogy lehet megszokni ezeket a geodéziai távcsöveket, a rácskeresztes me­zőben fordítva látja az ember a tereptárgyakat, az egész világot! Tekintélyes műszerek a téodoli­­tok, mutat olyan vadonetúj be­rendezéseket, amelyeknek a ren­deltetését is hiába magyarázza, mondom is neki... Ez a svájci gyártmányú WILD berendezés például lézersugárral mér, a pre­cizitását magamfajta laikus ér­tékelni se képes. Persze, a topográfus „konflik­­togén" helyzetben él a telepen, két-három centis eltérésnél na­gyobb hibát nem nézhet el, a gátrendszer, a turbinatelepek központi tengelyét milliméteres pontossággal kell vezesse, de melyik ácsmester, betonvasszere­­lő-csoport, ki egyezik bele egy­könnyen abba, hogy a fölzsalu­zott blokkon igazítson! Amit teg­nap dolgozott, bontsa le máma! Mert a blokktengely vagy a szárnyak egy hajszállal eltérnek a megkívánt egyenestől. De hol­nap beméri a jugoszláv topog­ráfus is, a méréseknek egyezniük kell, és az ácsmester elrendel­heti a bontást! Hát nem is nézi jó szemmel a topográfust, eze­ket a fényes műszereket! Persze, aki komoly mesterember, az tud­ja, ezek nélkül nem lehet. Nincs más mit csinálni, így é­­pül a gáttest. Megszámlálhatatlanul sok, konvencionálisan megbízható, precíz méréssel. Marosi Barna KILÁTÁS A PILÓTAKABINBÓL A VASKAPU-KETTŐ TAVASZI NAGYVÍZKOR RIPORTSOROZATUNK ! ÁBRÁK HÉTKÖZNAP, KÖVETKEZŐ RÉSZEI , BETONACÉLBÓL VASÁRNAP 3.

Next