Előre, 1981. augusztus (35. évfolyam, 10477-10502. szám)
1981-08-01 / 10477. szám
ELŐRE — 1981. augusztus 1. TÁVIRAT Őexcellenciája NICOLAE CEAUSESCU úrnak, Románia Szocialista Köztársaság elnökének Irak és a magam nevében köszönetet mondok excellenciádnak a július 17-i dicsőséges forradalom XIII. évfordulója alkalmából kapott szívélyes üdvözletért. Ez alkalomból szeretnénk ismét hangsúlyozni, hogy országaink baráti kapcsolatai és együttműködése tovább erősödik baráti népeink érdekében, a cionizmus, a rasszizmus és az imperializmus elleni harc érdekében Jó egészséget és boldogságot kívánok önnek személy szerint, jólétet és haladást a baráti román népnek. SADDAM HUSSEIN Irak Köztársaság elnöke KÖZÉLET A Nemzetközi Atomenergia Ügynökségben részt vevő szocialista országok bukaresti tanácskozása alkalmából Nicolae Constantin elvtárs, a kormány első miniszterének helyettese fogadEmilian Dobrescu, a kormány első miniszterének helyettese, az Állami Tervbizottság elnöke és Yildirim Aktürk, Törökország Állami Tervezésügyi Szervezetének államtitkára megbeszélést folytatott Bukarestben. Az összejövetel során hangsúlyozták, hogy a Románia és Törökország közötti baráti kapcsolatok és együttműködés fejlődése szempontjából kiemelkedő fontosságúak a magas szintű ta a képviselt országok küldöttségvezetőit. Ez alkalommal szívélyes, baráti megbeszélésre került sor. Jelen volt Cornel Mihulecea, a Nukleárisenergia-ügyi Állami Bizottság elnöke. kölcsönös látogatások és határozatok. Egyben tájékoztatáscserét folytattak a két tervezésügyi szerv feladatairól és a kétoldalú gazdasági együttműködés bővítéséről. A vendég romániai látogatása során találkozott minisztériumok vezetőivel és dokumentációs látogatást tett gazdasági létesítményekben. Jelen volt Nahit Ozgür, Törökország bukaresti nagykövete. A felszabadító kínai néphadsereg megalakulásának 54. évfordulója alkalmából’ Constantin Olteanu vezérőrnagy, Románia Szocialista Köztársaság honvédelmi minisztere üdvözlő táviratot intézett Geng Biao elvtárshoz, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának alelnökéhez, honvédelmi miniszterhez. ★ Az évforduló alkalmából ünnepi gyűlést tartottak a Hadsereg Központi Házában. Ott voltak tábornokok, törzstisztek, katonai mesterek és altisztek a bukaresti helyőrségtől. A gyűlést Marin Nicolescu vezérezredes, a honvédelmi miniszter helyettese nyitotta meg, majd Iuan Sun-lou, a Kínai NK bukaresti katonai, légi és tengerészeti attaséja méltatta az esemény jelentőségét. Jelen volt Chen Shuliang, a Kínai NK bukaresti nagykövete és a nagykövetség több tagja. A részvevők befejezésül megtekintették A felszabadító kínai néphadsereg katonáinak életéből és tevékenységéből című fényképkiállítást és több dokumentumfilmet. Az évforduló alkalmából a Kínai Népköztársaság bukaresti nagykövete, valamint katonai, légi és tengerészeti attaséja találkozott a pite?ti-i Mihai Viteazul tank és gépkocsi tiszti iskola kádereivel és hallgatóival. Ez alkalommal a jelenlevők megtekintették a Kínai NK nagykövetségétől kapott fényképkiállítást és dokumentumfilmeket. ÜNNEPI GYŰLÉS a bulgáriai munkásosztály pártja megalakulásának 90. évfordulója alkalmából Ünnepi gyűlést tartottak a Stefan Gheorghiu Akadémián a bulgáriai munkásosztály pártja megalakulásának 90. évfordulója alkalmából. A gyűlés elnökségében helyet foglaltak a következő elvtársak: Ilie Radulescu, az RKP KB titkára, Mihnea Gheorghiu, a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiájának elnöke, Dumitru Turcu?, az RKP KB helyettes osztályvezetője, Victor Tulbure, a Román—Bolgár Baráti Társaság alelnöke, valamint Petar Danailov, Bulgária NK bukaresti nagykövete. Ott voltak a Külügyminisztérium, más központi intézmények képviselői, fővárosi dolgozók, a Stefan Gheorghiu Akadémia tanerői és hallgatói. Jelen volt Bulgária Népköztársaság bukaresti nagykövetségének több tagja. Az ünnepséget Bratu Paun elvtárs, a Stefan Gheorghiu Akadémia prorektora nyitotta meg. Gheorghe Zaharia elvtárs, az RKP KB mellett működő Történelmi és Társadalompolitikai Tanulmányi Intézet helyettes igazgatója felelevenítette a szomszédos és baráti ország nagy jelentőségű eseményének történelmi körülményeit, hangsúlyozta, hogy a bolgár dolgozók forradalmi pártjának megalakulása különleges jelentőségű esemény volt a bolgár nép összes haladó erős harcának szervezésében. Mint kiemelte, a bolgár nép marxista pártja — amely 1919 májusában felvette a Bolgár Kommunista Párt nevet — vezetésével a harcok és diadalok hosszú útját tette meg. A bolgár nép és kommunisták életének e jubileumi eseménye — mondotta a szónok — módot nyújt számunkra, hogy örömmel ünnepeljük meg az évfordulót, és egyben felidézzük a román és a bolgár nép hagyományos barátságát, amely hagyományok a két szomszédos szocialista ország közötti baráti kapcsolatok és gyümölcsöző együttműködés alapját képezi. A szónok hangsúlyozta, hogy a román—bolgár barátság és együttműködés szüntelen erősítésében meghatározó szerepük van a Románia és Bulgária közötti legmagasabb szintű hivatalos találkozóknak, Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke és Todor Zsivkov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára Bulgária Népköztársaság Államtanácsának elnöke közötti gyümölcsöző megbeszéléseknek. Rámutatott, hogy a román és a bolgár nép kommunista pártja vezetésével kiemelkedő sikereket ért el a szocialista építőmunkában, majd hangsúlyozta, mindkét népnek, a világ összes országainak és népeinek össze kell fogniuk a leszerelés végrehajtásáért, a béke és a biztonság megteremtéséért Európában és szerte a világon. A testvéri Bulgária munkásosztálya pártja megalakításának 90. évfordulója alkalmából kifejezzük meggyőződésünket, hogy szüntelenül fejlődni fog országaink együttműködése és kooperációja minden téren a tudományos szocializmus alapján, amely biztosan vezérel bennünket a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében, népeink jólétének és boldogságának megteremtésében, Románia és Bulgária felvirágoztatásában, az egyetemes békéért és együttműködésért folytatott küzdelemben. Petar Danailov, Bulgária NK bukaresti nagykövete az ünnepség másik szónoka taglalta a bolgár munkásosztály pártja történetének legfontosabb mozzanatait, majd hangsúlyozta, hogy országa a kommunisták vezetésével nagyszerű sikereket aratott a szocialista építés éveiben. Taglalva országaink és népeink, a bolgár és a román kommunisták hagyományos kapcsolatait, a szónok hangsúlyozta: a két párt, ország és nép együttműködésének szüntelen elmélyítésében döntő fontosságúak Todor Zsivkov elvtárs és Nicolae Ceaușescu elvtárs hagyományos baráti találkozói. ★ Az évforduló alkalmából A Kommunista Párt, a Romániai Forradalmi és Demokratikus Mozgalom Történelmi Múzeumában fotódokumentációs kiállítás nyílt meg A Bolgár Kommunista Párt megalkotói — 1891—1981 címmel. Rövid beszédet mondott Mihnea Gheorghiu, a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiájának elnöke és Petar Danailov, Bulgária NK bukaresti nagykövete. A megnyitó ünnepségen jelen voltak a Volt Antifasiszta Harcosok és Háborús Veteránok Bizottsága, a Külföldi Kultúrkapcsolatok Román Intézete képviselői, tudományos és kulturális dolgozók, újságírók, népes közönség. Jelen voltak Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és a diplomáciai testület más tagjai. A HAZASZERETET ÖRÖKKÉ ELEVEN LANCIÁN• KATONAI inilTím Augusztus elseje. Egyszerű munkanap, amely újabb sikereket hoz a gyárakban, a szántóföldeken, a nagy építőtelepeken: a haza minden fia — román, magyar és német — igyekszik méltóképpen köszönteni nagy nemzeti ünnepünket. S ahol a szorgalom és az alkotó szenvedély újabb beteljesülésekkel tetézi azokat az eszményeket, amelyekért a kommunisták, az egész nép szállt harcba 37 esztendővel ezelőtt, ország-védelmező, országépítő katona vigyázza mindannyiunk nyugalmát és szorgos munkáját. A kötelességteljesítés szent nevében. S azokhoz, akik a zászló alatt szolgálják a hazát, ma nemcsak gondolatban, érzésekben, hanem tettekben is, teljes jogokkal és kötelezettségekkel, egy emberként csatlakoznak a legfiatalabb katonák — újabb korosztály teszi le a katonai esküt. A katonai eskü egész életre szóló fogadalom. A haza, a nép, a nép ügye iránti szeretet jegyében fogant szent eskü mindig is eleven fáklyalángként került át egyik korosztálytól a másikhoz. A katonai eskü jegyében küzdöttek a román katonák az idegen uralom ellen, az eskü szavai acélozták és hatványozták erejüket akkor, mikor természeti csapás sújtotta az országot, amikor kemény kézre, áldozatkészségre volt szükség. A katonai esküt a szocialista Románia, a Román Kommunista Párt és főparancsnokunk, Nicolae Ceaușescu elvtárs iránti hűség jegyében teszi le Constantin Gomoiu, Ion Pascu, Petre Draghici, Cornel Punga, Gelu Tomna, Sánta János, Baras Gyuri. A trikolór elé lépve a hazára, szeretteikre — szüleikre, testvéreikre, barátaikra —, megújhodó szülőhelyükre, az iskolára gondolnak, amely felkészítette őket az életre, a gyárra, vagy a szántóföldre, ahol első ízben ízlelték meg munkájuk gyümölcsét. A zászló alatt a maga szocialista nagyszerűségében bontakozik ki előttük az ország összképe. S a hazafias, forradalmi nevelés iskolájában, a hadseregben Ion és János, Gyuri és Gheorghe, Sándor és Alexandru újabbakkal gyarapítja az ősöktől örökölt, a szocialista élet és munka iskolájában szerzett erényeket. A haza szószármaznak ezek is, de más új minőséget, magasabb fokú katonai és politikai felkészültséget jeleznek, amire fegyveres erőink főparancsnokának szavai ösztönöznek bennünket. Újabb korosztály teszi le ma reggel a katonai esküt. A fiatal katonák, az újabb és újabb szocialista győzelmeket arató szüleikhez felzárkózva, haladnak tovább, s egy pillanatra sem feledkeznek meg arról, vezeti az emberi egyéniséget kiteljesítő legszebb érzés — fogja majd egybe őket, hogy megismerjék a néptől kapott fegyvereket, a katonai szakavatottság újabb és újabb fokaira emelkedjenek. A Szocialista munka élenjárója jelvényt, amellyel egyesek munkahelyükről érkeztek, az Élenjáró katona vagy a Minősített szakember jelvény helyettesíti majd. Szorgos munkából hogy kötelességük gyarapítani azoknak a korosztályoknak a dicsőséges hagyományait, amelyek 1944 augusztusában a Román Kommunista Párt hívó szavára a fegyveres felkelés során megdöntötték a fasiszta uralmat; azok hagyományait, akik vérüket hullatták mai szocialista hazánk szabadságáért és boldogságáért. I. Constantin ezredes LAKÁSÉPÍTÉS — 1981 NYITOTT KÉRDÉSEK 2518 OTTHON KULCSÁNAK ÁTADÁSA ELŐTT Elég Csíkszeredában leszállni a vonatról, s máris láthatjuk, hogy az ország e vidékén GYORS ÜTEMBEN ÉPÍTKEZNEK. Már az állomás környékén állványok közé zárt vagy még mész illatú házak között megy végig az ideérkező. Építőtelep azonban a municípium központja, valamint a többi negyede is. A tervek szerint, csak Csíkszeredában 876 lakást adnak át az idén, de a megye másik municípiumában, többi városában is magasodnak a tömbházak: Székelyudvarhelyen 708, Gyergyószentmiklóson 585, Székelykeresztúron 140, Balánbányán 76, Vlahícán 61, Tusnádfürdőn 28 lakást hoznak tető alá, különböző községekben pedig újabb 44 lakást építenek a megyei építő-szerelő vállalat szakemberei. Ezenkívül esztendőfordultáig elkészülnek a Csíkszeredai és székelykeresztúri vízhálózat bővítésével, valamint a szűrőállomásokkal, a székelyudvarhelyi 430 ágyas kórházzal, Csíkszeredában egy nyolcosztályos iskolával, több napközi otthonnal. Amint e gyorslistából is látható, van teendő elég a Hargita megyei építőtelepeken. Főleg a nyári napokban, amikor is az időjárás gyorsítója lehet az építőmunkának. Mert figyelembe véve az itt uralkodó téli hidegeket, a terv az első negyedévre „alig“ 58 millió lej értékű beruházás kivitelezését írta elő, a második és harmadik évnegyedben viszont már 90 millió körülire kell, hogy emelkedjen a megvalósítandó érték. Sajnos, A FÉLÉVI MÉRLEG ARRÓL TANÚSKODIK, hogy a második évnegyedben nem tudtak eleget tenni a megnövekedett feladatoknak. Főleg az 1-es és 2-es számú építőtelep maradt le a lakások és szociális-kulturális létesítmények tető alá hozásával. Udvarhelyen például a tervezett otthonok alig felével készültek el, de Csíkszeredában is mintegy nyolcvan lakással adósak maradtak. Kétségtelen, az idei hosszú tél befolyásolta az első félév megvalósításait, ám nemcsak ez volt az oka a lemaradásnak. Fagy ide, fagy oda, ha megfelelő nagyságú felvonulási front akadt volna, a belső munkák elvégzésére, az átadott lakások száma nem lenne ilyen csekély. Volt, ahol a felszabadítatlan területek hátráltatták a munkát, máshol a beton-, valamint a tömedékanyag hiánya miatt álltak tétlenül. Nem segítették a lakásépítőket a házgyáriak sem; a panelek, elemek többségét nem vitelezték ki megfelelően, s ezeken jelentős mennyiségű simítómunkát kellett végezni. Ez nem kis számú építőmunkást kötött le, s jelentős összegekbe került. Pedig erre az építő-szerelő vállalatnak sem munkaerő-, sem pénzalapja nem volt, és most sincs. Nehezítette a helyzetet, hogy az elmúlt hónapokban jelentős nagyságú külső vakolást — mintegy 38 600 négyzetmétert — kellett elvégezni. Mindezt az alapozó munkáktól, a falak felemelésétől elirányított, elvont emberekkel vitelezték ki. Feltevődik a kérdés: LEHET-E A HELYZETEN GYÖKERESEN VÁLTOZTATNI? A megkérdezett szakemberek határozott véleménye szerint: igen. De ehhez, mindenekelőtt, meg kell teremteni a feltételeket: ügyelni kell többek között arra, hogy megfelelő legyen az arány a különböző építési munkálatok között. Jelenleg csak néhány tömbházat alapoznak, több építőtelepen a tömbházszerkezetek felhúzásánál is hátralékban vannak. Ha továbbra is marad minden a régiben, nem nehéz megjósolni, hogy a második félévben összetorlódnak a munkálatok, nehéz lesz ésszerűen foglalkoztatni a munkaerőt, s késhet a lakások átadása. Pedig van mód rá, hogy behozzák a lemaradásokat, megfelelően haladjanak minden teendővel. De ehhez — többek között — két váltásba kellene megszervezni a munkát, eddig ugyanis, kivéve a nagypaneles lakásoknál, nem nagyon dolgoztak az építők délután is. Kár, hiszen értékes idő pazarlódott így el. És növelni lehet és kell a munkatermelékenységet is. Az építőtelep gépi felszereltsége lehetővé teszi a kézzel végzett teendők — főleg a simítások — arányának csökkentését. A rend és a fegyelem erősítésével még jobban ki lehetne használni a munkaidőt, mert egyelőre még nagy az igazolatlan hiányzások száma, s a munkaprogramot sem tartják be mindenütt. Jól ismert munkaütem-növelő tényezőket soroltunk fel. De szólnunk kellett róluk, mert Hargita megye lakásépítő telepein éppen itt vannak azok a bizonyos kihasználatlan tartalékok. S hogy ezeket értékesíteni tudják, mindenekelőtt beszélnünk kell a mesterek felelősségéről. Mert, véleményünk szerint a mesterek kezében található a hátralék behozásának kulcsa. Nem egy esetben megtörtént, hogy elnézőek voltak a fegyelmezetlenkedőkkel szemben, s a minőséget sem kísérték az igényelt figyelemmel. De szemet hunytak az anyagpazarlás felett is, sőt megesett, hogy a kezük alatt dolgozó embereket nem irányították az elgondolt terv szerint, így aztán ment minden a maga mentén, a következményről pedig már szóltunk. Hadd ne soroljuk fel a mesterek nevét, hiszen remélhetőleg a következő időszakban felszámolják az előbb említett hiányosságokat. Bízunk ebben, mivel a megyei építőszerelő vállalat vezetősége egy egész sor intézkedést hozott a helyzet javítása érdekében. A LAKÁSÉPÍTÉS NEMCSAK AZ ÉPÍTŐK ÜGYE, hanem a velük együttműködő minden egyes termelőegységé. A néptanács illetékesei például intézkedhetnének, hogy mihamarabb szabályozzák-rendezzék a Somlyó patakának vizét, mely az elmúlt időszakban rengeteg gondot okozott a Csíkszeredát építőknek. A hóolvadás után a patak környéke vizenyőssé vált, s ezért csak májusban lehetett hozzáfogni az itt felépülő tömbházak alapozásához. Jó lenne, ha a tartósabb esőzésekig elkészülne a patak szabályozása, máskülönben újólag hátráltatni fogja a teendőket. Nehezíti a munkát az is, hogy a városokban nincsenek felszabadítva a beépítendő területek. Székelyudvarhelyen például még el kell költöztetni egy földgázvezetéket, Balánbányán egy transzformátor-állomást, egy föld alatti villanyvezetéket, valamint több magánépületet, hogy hozzákezdhessenek a tömbházak építéséhez. A házgyáriak hathatósabb segítségére is szükség lenne. Sajnos, az előregyártott elemek szállítása nem ütemes, s főleg nem a kért típus sorrendben történik. Nem beszélve arról, hogy a minőséggel továbbra is bajok vannak. Nem hallgathatjuk el, hogy a gépi felszerelés gyenge kihasználása — mely a munkatermelékenység csökkenéséhez vezetett — a kifogásolható javítások következménye volt. Gyakoriak a meghibásodások, amik sűrűn okoznak termelési kiesést. Egy példa: a gyergyószentmiklósi munkatelep egyik toronydaruja főjavítás után csak két hónapot működött, majd elromlott, mintegy negyven lakás szerkezetének felhúzását hátráltatva... Végigjárva a megye építőtelepeit, a látottak alapján még néhány következtetést le kell vonnunk. Mindenekelőtt azt, hogy az elmúlt időszakban jelentős mértékben JAVULT A MUNKÁLATOK MINŐSÉGE. Szemnek tetszetősebbek, kevesebb bosszúságra okot adók a jelenlegi tömbházak, mint az esztendővel vagy akár a fél esztendővel ezelőttiek voltak. Persze, e téren is van még javítani való: a 3-as számú építőtelepen például sem a simító, sem a szerelő munkálatokkal nem lehetnek elégedettek. Szóltunk arról, hogy az anyagellátás, az utóbbi időbeni javulás ellenére, még nem tökéletes. De nincs minden rendjén az anyaggazdálkodással sem. Sok még az olyan munkapont, ahol nem tárolják megfelelően az építőanyagokat, nem gyűjtik össze a még felhasználható termékeket. Mindez jelentős pazarláshoz, a költség szintjének emeléséhez, s nem egy esetben anyaghiányhoz vezet. A lakásépítéshez viszonyítva lemaradtak a közművesítési — utak építése, kanalizálás, gáz-, villany-, víz- és telefonhálózat bővítése — munkálatokkal. Főleg Csíkszereda központi övezetéről, a gyergyószentmiklósi Bucsin, valamint az udvarhelyi Bethlen negyedekről mondhatjuk ezt el. A következmények itt is ismertek: növekedni fognak az építkezések kivitelezésének kiadásai, emelkednek a használati költségek, bosszankodhatnak a lakók. Jól tudjuk, hogy a Hargita megyei építő-szerelő vállalat vezetősége ismeri a felsorolt hiányosságokat, és intézkedett felszámolásuk érdekében. Szükség volna azonban a hozott intézkedések megvalósításának szigorúbb ellenőrzésére, mert csak holt szöveg marad. El kell mondanunk azt is, hogy nyáron nagyon sok idénymunkás ment és megy szabadságra. Pótlásuk nem kis erőfeszítést követel a vállalattól, a munkatársaktól egyaránt. Román Győző Csíkszereda korszerű sugárútja A KÉTSZERESÉRE NÖVELT TERMELÉS (Folytatás az 1. oldalról) Íyekkel a szenet csillébe lapátoló bányász elháríthatta a szennyező anyagokat. Módszerek azonban az új körülmények között is léteznek, meg kell találni, ki kell dolgozni őket, hogy a műszaki haladással lépést tartó kitermelési eljárás ne rontsa le a minőséget. Ez egymagában is olyan jelenség lenne, amellyel szemben azonnal fel kellene venni a harcot. De még inkább szükség van erre azért, mert a minőséget rontó hamu- és nedvességtartalom minden egyes százaléka végül is a mennyiséget dézsmálja. Száz tonna kitermelt szenet, mire kokszosításra alkalmassá válik, felére zsugorít. A szénmosó munkáját megnehezíti, költségeit növeli. Az új gazdasági mechanizmus körülményei között nem lehet eltekinteni a tevékenység hatékonyságától. Kötelező végiggondolni, hogy mit jelent a termelés, a termelékenység növelésében, a termelési költségek csökkentésében, a szénszállítási tervkötelezettség tiszteletben tartásában, ha nem mindenki dolgozza le a munkanapot, ha a karbantartási költségeket, az anyagfogyasztást és egyebeket túllépik. A bánya alapvető termelőegységének, a szektornak és méginkább a vállalatnak nem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznie arról, hogy csak annyit költhet, amennyit a széntermelésből nyer. Illetve kevesebbet, hogy a bányászat, a nemzetgazdaságnak ez a nagyon fontos termelési ága gazdasági hatékonyságát az időszak követelményeinek, a XII. pártkongresszus határozatainak megfelelően növelhesse. A lupényiak, akik a termelés gépesítésével, termelékenységének növelésével minden más Zsil-völgyi bányát megelőztek, remélhetőleg a gazdasági hatékonyság növelésében is elsőknek mondják ki a döntő szót. S lehetőleg már most, a dolgozók félévi közgyűlését követő, a Bányásznapot megelőző hetekben, hogy az ünnepi vállalások teljesítése, az évi tervmutatók valóra váltása minél teljesebben kifejezze a bányavállalat gyarapodó műszaki-anyagi lehetőségeit, emberi erőtartalékait. 3 AZ OLVASÓ FÓRUMA Cikkeink nyomán A gyermekkor jutott eszembe Amikor Marosi Barna tollából A Szombat-patak két partján , A fogarasi ménes című riportot olvastam, rögtön a gyermekkor jutott eszembe, hogy szülőfalumban, a Szilágy megyei Váralmáson, milyen gyönyörű lóállomány volt valamikor, és most nincs semmi, hogy milyen eredményesen kapálták a kukoricát ló segítségével, de még szántottak is, és a mindennapi fuvarozással fát, kőszenet és gabonát szállítottak a hunyadi piacra. Jó húzólovak voltak a faluban, s a kanca mellett minden évben ott volt a kiscsikó, amit szép pénzért értékesítettek a piacon. Szívesen olvastam a riportot, mert úgy érzem, jövője van a benne említett ménesnek, jobban mondva nagy szükség van egy ilyenre a lóutánpótlásban. Roppant áldásos állat a ló, mert majd minden mezei munkát el lehet végezni vele, és ne feledjük, a trágyája is nagy érték. Elgondolom magamban, milyen nagy öröme telne a váralmási mtsz-tagoknak vagy négy-öt pár jó lipicai lóban, s milyen nagy hasznukra lehetne. Persze, külön istállót kellene számukra építeni, s melléjük jó gondozókat biztosítani. A kiscsikók szép jövedelmet hoznának a tagoknak, s az állomány bővítésével el lehetne jutni oda, hogy mezőgazdasági munkákat is ló segítségével végezzenek el, mert mint Marosi Barna is írta, nem minden munka végezhető el a gépekkel olyan gazdaságosan, mint a lovakkal. A fogarasi ménesre tehát nagy szükség van, mert nagy segítséget adhat az olyan mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek, amelyeknél kipusztult a lóállomány. Iszlai Albert Kolozsvár-Napoca Levelezőnk hozzászólása Marosi Barna munkatársunk A fogarasi ménes című sorozatának július 12-én megjelent riportjához, tulajdonképpen javaslat a váralmásiaknak. Ők vajon hogyan vélekednek erről, milyen lehetőségét látják annak, hogy falujukban újra foglalkozzanak — még ha csak saját használatra is — a ló „meghonosításával"? Szeretnénk hát, ha a falu lakói, a mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetősége, megírnák véleményüket a felvetett kérdésről. Ugyanakkor, felidézve a nagygalambfalvi (Hargita megye) Kovács Sz. Albert tavalyi levelét : „Homorúdon van a méntelep, javasolnám egy apaállat behozatalát községünkbe a lótenyésztés fellendítése érdekében, hiszen egy gazdaságot lófogat nélkül nem lehet elképzelni" —, felkérjük főleg falun lakó olvasóinkat, levelezőinket, szóljanak hozzá a kérdéshez: milyen lóállománnyal rendelkeznek falujukban-községükben (gazdaság vagy magánszemélyek)?; hogyan gondoskodnak ennek megőrzéséről, illetve gyarapításáról?; milyen okokkal magyarázzák a lóállomány megcsappanását?; és mit javasolnak (elsősorban a helyi lehetőségek figyelembevételével) a lótenyésztés fellendítésére? ....milyen édesek!“ Mint nagy természetkedvelő és erdőjáró, sokszor teszek kisebb túrákat a Gyergyószentmikós környéki erdőségekben. Ezért szólok azokhoz, akik szintén szeretik az erdei kirándulásokat, de az írott vagy íratlan törvények betartását nem tartják fontosnak. Manapság sokak számára a papír szemét, amivel még az erdő is tele van. A kirándulók otthagyják, ahol eltöltöttek egy kellemes szombatot-vasárnapot, hogy aztán a szél hordja szerte széjjel. Vagy: látni kifüstölt fenyőfát — többnyire öreg, odvas fák esnek áldozatul a felelőtlen szórakozásnak. Erdőszélek, legelők szomorú látványa: sokszor napokig füstölög, ég a fa belseje, amíg össze nem roskad. Pedig kár minden értelmetlenül elszenesedett fáért. Ha deszkának nem is, de tűzifának mindenképpen használható lenne. E káron túl, könnyen veszélyessé is válhat ez a játék: száraz időben hamar tüzet foghat az erdő. Igen! A természetkedvelő kirándulók szeretik a szabad, tiszta levegőt, csak éppen nem úgy, ahogy kellene. „Hogy milyen édesek ezek a gyermekek! Kár, hogy nincs egy fényképezőgép!...“ —kiáltott fel a természetkedvelő szülő gyermekeiben gyönyörködve, akik játékból szétdúlták a gondos munkával megrakott szénaboglyákat. Tehát ezt kellett volna megörökíteni a családi albumba illő felvételen. .. Egyik ismerősöm panaszkodott, hogy a közeli erdőségben, ahol kaszálni szokott minden nyáron, nagyon sok olyan fát talált, amelynek a kérgét lehántották (a nevek bevésése talán még gyakoribb), szétdúlt tűzhelyek, nylon tasakok, papírhulladékok, konzerves dobozok csúfították a helyet, amelyet ő nagy gonddal tisztított meg. Mindig újra kezdheti, mert nem kímélték sem a füvet, sem az ember munkáját. Aki igazán szereti a természetet, az meg is becsüli. Kiránduláskor összeszedi a szétszórt hulladékokat; egyáltalán, minek is szemetelni? Napjainkban sokat beszélünk a környezetvédelemről. Hazánkban törvénybe is iktatták a természet óvását. Mégis sok olyan jelenség tapasztalható, ami a természet megkárosításához vezet, vagy egyszerűen semmibe vesszük azok munkáját, akik kaszálnak, szénát forgatnak, boglyáznak a tűző napon reggeltől estig. Pedig nyomtalanul is lehet járni a természetet, csodálni pótolhatatlan szépségét s megtisztulni életet őrző levegőjében. . .‘ Dávid István Gyergyószentmiklós ELLENFÉNY Salamon Árpád (Székelyudvarhely) felvétele Új munkahelyemről Kedves szerkesztőség! Különös nagy öröm számomra, hogy felkértek, új munkahelyemről tudósítsak. Már kezdem megismerni új környezetemet, az állatgondozókat s az állami mezőgazdasági vállalat többi dolgozóját, s bátran megírhatom, hogy Cosma Liviu mérnök ésszerű, jó irányításával nagyon sok eredményt érnek el mind a mezőgazdaságban, mind az állattenyésztésben. A múlt esztendőben adtak át rendeltetésének egy 120 férőhelyes szép, tágas és világos, korszerű istállót. Gyönyörű, nagy, jól tejelő teheneik vannak — az biztos, hogy jól tartják őket! —, naponta az 1000 liter tej meg is érkezik a tejcsarnokba. Megtudtam azt is, hogy az itteni állatgondozók mind régi, jó munkások, akik nagyon szeretik az állatokat, szívükön viselik a rájuk bízott feladatok minél jobb végzését, s azon igyekeznek, hogy Augusztus 23. tiszteletére tovább javítsanak a tejhozamon, még több húst biztosíthassanak az országnak. A szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgozó állatgondozók közül megemlíteném Mihátan Mariát és Heghesan Gheorghét, mindketten az előirányzott mennyiségnél jóval több tejet adtak be június folyamán (600, illetve 900 literrel többet) és Gyurka Erzsébetet, aki férjével együtt hét éve dolgozik állatgondozóként, s júniusban 850 literrel szárnyalták túl a tervet. Az állatgondozók akkordban dolgoznak, tehát mindegyiküknek érdeke jó minőségű munkát végezni, hisz a jövedelem is ettől függ. Azt is megírhatom, hogy Cosma Liviu mérnök egy katonásan fegyelmezett ember, aki szívügyének tekinti az állami mezőgazdasági vállalat minden gondját-baját. Minden nap ott van a dolgozók körében, megköveteli a jó munkát. Csak jól tudtam meg a vállalat közgazdászáról, Boros Emilről is, aki 8 éve dolgozik itt, s bármilyen rábízott feladatot szívesen elvégez. Gergely Erzsébet Egeres, Kolozs megye Röviden • A tévéjavítások módjával kapcsolatos kérdésre válaszolva írom meg, hogy Szováta város területén három javítóműhely működik. Ebből kettő a Munca kisipari szövetkezethez tartozik, a harmadik pedig egy magán kisiparosé. A két szövetkezeti műhely főnöke Gáli Ferenc, aki mesteriskolát végzett és kitűnő szakember. A hibás tévékhez többnyire a bejelentés napján megy ki, pillanatok alatt megállapítja a bajt, s a javítást is gyorsan végzi. (MUSZKA LAJOS, Szováta.)