Előre, 1981. augusztus (35. évfolyam, 10477-10502. szám)

1981-08-01 / 10477. szám

ELŐRE — 1981. augusztus 1. TÁVIRAT Őexcellenciája NICOLAE CEAUSESCU úrnak, Románia Szocialista Köztársaság elnökének Irak és a magam nevében köszönetet mondok excellenciádnak a július 17-i dicsőséges forradalom XIII. évfordulója alkalmából kapott szívélyes üdvözletért. Ez alkalomból szeretnénk ismét hangsúlyozni, hogy országaink baráti kapcsolatai és együttműködése tovább erő­södik baráti népeink érdekében, a cionizmus, a rasszizmus és az im­perializmus elleni harc érdekében Jó egészséget és boldogságot kívánok önnek személy szerint, jó­létet és haladást a baráti román népnek. SADDAM HUSSEIN Irak Köztársaság elnöke KÖZÉLET A Nemzetközi Atomenergia Ügynökségben részt vevő szocia­lista országok bukaresti tanács­kozása alkalmából Nicolae Cons­tantin elvtárs, a kormány első miniszterének helyettese fogad­Emilian Dobrescu, a kormány első miniszterének helyettese, az Állami Tervbizottság elnöke és Yildirim Aktürk, Törökország Állami Tervezésügyi Szerveze­tének államtitkára megbeszélést folytatott Bukarestben. Az összejövetel során hangsú­lyozták, hogy a Románia és Tö­rökország közötti baráti kapcso­latok és együttműködés fejlődé­se szempontjából kiemelkedő fontosságúak a magas szintű ta a képviselt országok küldött­ségvezetőit. Ez alkalommal szívélyes, ba­ráti megbeszélésre került sor. Jelen volt Cornel Mihulecea, a Nukleáris­energia-ügyi Állami Bizottság elnöke. kölcsönös látogatások és hatá­rozatok. Egyben tájékoztatáscse­rét folytattak a két tervezésügyi szerv feladatairól és a kétoldalú gazdasági együttműködés bőví­téséről. A vendég romániai látogatása során találkozott minisztériumok vezetőivel és dokumentációs lá­togatást tett gazdasági létesít­ményekben. Jelen volt Nahit Ozgür, Török­ország bukaresti nagykövete. A felszabadító kínai néphadse­reg megalakulásának 54. évfor­dulója alkalmából’ Constantin Olteanu vezérőrnagy, Románia Szocialista Köztársaság honvé­delmi minisztere üdvözlő távira­tot intézett Geng Biao elvtárs­hoz, a Kínai Népköztársaság Ál­lamtanácsának alelnökéhez, hon­védelmi miniszterhez. ★ Az évforduló alkalmából ün­nepi gyűlést tartottak a Hadse­reg Központi Házában. Ott vol­tak tábornokok, törzstisztek, ka­tonai mesterek és altisztek a bu­karesti helyőrségtől. A gyűlést Marin Nicolescu ve­zérezredes, a honvédelmi minisz­ter helyettese nyitotta meg, majd Iuan Sun-lou, a Kínai NK bukaresti katonai, légi és tenge­részeti attaséja méltatta az ese­mény jelentőségét. Jelen volt Chen Shuliang, a Kínai NK bukaresti nagykövete és a nagykövetség több tagja. A részvevők befejezésül meg­tekintették A felszabadító kínai néphadsereg katonáinak életéből és tevékenységéből című fény­képkiállítást és több dokumen­tumfilmet.­ ­ Az évforduló alkalmából a Kí­nai Népköztársaság bukaresti nagykövete, valamint katonai, légi és tengerészeti attaséja ta­lálkozott a pite?ti-i Mihai Vitea­­zul tank és gépkocsi tiszti iskola kádereivel és hallgatóival. Ez alkalommal a jelenlevők megte­kintették a Kínai NK nagykö­vetségétől kapott fényképkiállí­tást és dokumentumfilmeket. ÜNNEPI GYŰLÉS a bulgáriai munkásosztály pártja megalakulásának 90. évfordulója alkalmából Ünnepi gyűlést tartottak a Stefan Gheorghiu Akadémián a bulgáriai munkásosztály pártja megalakulásának 90. évforduló­ja alkalmából. A gyűlés elnökségében helyet foglaltak a következő elvtársak: Ilie Radulescu, az RKP KB titkára, Mihnea Gheorghiu, a Társadalom- és Politikai Tudo­mányok Akadémiájának elnöke, Dumitru Turcu?, az RKP KB helyettes osztályvezetője, Victor Tulbure, a Román—Bolgár Ba­ráti Társaság alelnöke, valamint Petar Danailov, Bulgária NK bukaresti nagykövete. Ott voltak a Külügyminiszté­rium, más központi intézmények képviselői, fővárosi dolgozók, a Stefan Gheorghiu Akadémia tan­erői és hallgatói. Jelen volt Bulgária Népköz­­társaság bukaresti nagykövetsé­gének több tagja. Az ünnepséget Bratu Paun elv­társ, a Stefan Gheorghiu Akadé­mia prorektora nyitotta meg. Gheorghe Zaharia elvtárs, az RKP KB mellett működő Törté­nelmi és Társadalompolitikai Ta­nulmányi Intézet helyettes igaz­gatója felelevenítette a szom­szédos és baráti ország nagy je­lentőségű eseményének törté­nelmi körülményeit, hangsúlyoz­ta, hogy a bolgár dolgozók for­radalmi pártjának megalakulása különleges jelentőségű esemény volt a bolgár nép összes haladó erős harcának szervezésében. Mint kiemelte, a bolgár nép marxista pártja — amely 1919 májusában felvette a Bolgár Kommunista Párt nevet — veze­tésével a harcok és diadalok hosszú útját tette meg. A bolgár nép és kommunisták életének e jubileumi eseménye — mondotta a szónok — módot nyújt számunkra, hogy örömmel ünnepeljük meg az évfordulót, és egyben felidézzük a román és a bolgár nép hagyományos barátságát, amely hagyományok a két szomszédos szocialista or­szág közötti baráti kapcsolatok és gyümölcsöző együttműködés alapját képezi. A szónok hang­súlyozta, hogy a román—bolgár barátság és együttműködés szün­telen erősítésében meghatározó szerepük van a Románia és Bul­gária közötti legmagasabb szin­tű hivatalos találkozóknak, Nicolae Ceau­sescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitká­ra, Románia Szocialista Köztár­saság elnöke és Todor Zsivkov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának fő­titkára Bulgária­­ Népköztársa­ság Államtanácsának elnöke kö­zötti gyümölcsöző megbeszélé­seknek. Rámutatott, hogy a ro­mán és a bolgár nép kommunis­ta pártja vezetésével kiemelkedő sikereket ért el a szocialista építőmunkában, majd hangsú­lyozta, mindkét népnek, a világ összes országainak és népeinek össze kell fogniuk a leszerelés végrehajtásáért, a béke és a biztonság megteremtéséért Euró­pában és szerte a világon. A testvéri Bulgária munkásosztá­lya pártja megalakításának 90. évfordulója alkalmából kifejez­zük meggyőződésünket, hogy szüntelenül fejlődni fog orszá­gaink együttműködése és koope­rációja minden téren a tudomá­nyos szocializmus alapján, a­­mely biztosan vezérel bennünket a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében, népeink jólétének és boldogságának meg­teremtésében, Románia és Bul­gária felvirágoztatásában, az egyetemes békéért és együtt­működésért folytatott küzdelem­ben. Petar Danailov, Bulgária NK bukaresti nagykövete az ünnep­ség másik szónoka taglalta a bolgár munkásosztály pártja tör­ténetének legfontosabb mozza­natait, majd hangsúlyozta, hogy országa a kommunisták vezeté­sével nagyszerű sikereket ara­tott a szocialista építés éveiben. Taglalva országaink és népeink, a bolgár és a román kommunis­ták hagyományos kapcsolatait, a szónok hangsúlyozta: a két párt, ország és nép együttműködésé­nek szüntelen elmélyítésében döntő fontosságúak Todor Zsiv­kov elvtárs és Nicolae Ceaușescu elvtárs hagyományos baráti ta­lálkozói. ★ Az évforduló alkalmából A Kommunista Párt, a Romániai Forradalmi és Demokratikus Mozgalom Történelmi Múzeumá­ban fotódokumentációs kiállítás nyílt meg A Bolgár Kommunis­ta Párt megalkotói — 1891—1981 címmel. Rövid beszédet mondott Mihnea Gheorghiu, a Társada­lom- és Politikai Tudományok Akadémiájának elnöke és Petar Danailov, Bulgária NK buka­resti nagykövete. A megnyitó ünnepségen jelen voltak a Volt Antifasiszta Har­cosok és Háborús Veteránok Bi­zottsága, a Külföldi Kultúrkap­­csolatok Román Intézete képvi­selői, tudományos és kulturális dolgozók, újságírók, népes kö­zönség. Jelen voltak Bukarestben akk­reditált diplomáciai képviseletek vezetői és a diplomáciai testület más tagjai. A HAZASZERETET ÖRÖKKÉ ELEVEN LANCIÁN• KATONAI inilTím Augusztus elseje. Egyszerű munkanap, amely újabb sike­reket hoz a gyárakban, a szántóföldeken, a nagy építő­telepeken: a haza minden fia — román, magyar és német — igyekszik méltóképpen kö­szönteni nagy nemzeti ünne­pünket. S ahol a szorgalom és az al­kotó szenvedély újabb betelje­sülésekkel tetézi azokat az eszményeket, amelyekért a kommunisták, az egész nép szállt harcba 37 esztendővel ezelőtt, ország-védelmező, or­szág­építő katona vigyázza mindannyiunk nyugalmát és szorgos munkáját. A köteles­ségteljesítés szent nevében. S azokhoz, akik a zászló alatt szolgálják a hazát, ma nem­csak gondolatban, érzések­ben, hanem tettekben is, tel­jes jogokkal és kötelezettsé­gekkel, egy emberként csat­lakoznak a legfiatalabb kato­nák — újabb korosztály teszi le a katonai esküt. A katonai eskü­­ egész é­­letre szóló fogadalom. A haza, a nép, a nép ügye iránti szere­tet jegyében fogant szent es­kü mindig is eleven fáklya­lángként került át egyik kor­osztálytól a másikhoz. A kato­nai eskü jegyében küzdöttek a román katonák az idegen ura­lom ellen, az eskü szavai acé­lozták és hatványozták erejü­ket akkor, mikor természeti csapás sújtotta az országot, a­­mikor kemény kézre, áldozat­­készségre volt szükség. A katonai esküt a szocialista Románia, a Román Kommu­nista Párt és főparancsno­kunk, Nicolae Ceaușescu elv­társ iránti hűség jegyében te­szi le Constantin Gomoiu, Ion Pascu, Petre Draghici, Cornel Punga, Gelu Tomna, Sánta Já­nos, Baras Gyuri. A trikolór elé lépve a hazá­ra, szeretteikre — szüleikre, testvéreikre, barátaikra —, megújhodó szülőhelyükre, az iskolára gondolnak, amely fel­készítette őket az életre, a gyárra, vagy a szántóföldre, ahol első ízben ízlelték meg munkájuk gyümölcsét. A zász­ló alatt a maga szocialista nagyszerűségében bontakozik ki előttük az ország összképe. S a hazafias, forradalmi ne­velés iskolájában, a hadsereg­ben Ion és János, Gyuri és Gheorghe, Sándor és Alexan­­dru újabbakkal gyarapítja az ősöktől örökölt, a szocialista élet és munka iskolájában szerzett erényeket. A haza szó­származnak ezek is, de más új minőséget, magasabb fokú katonai és politikai felkészült­séget jeleznek, amire fegyveres erőink főparancsnokának sza­vai ösztönöznek bennünket. Újabb korosztály teszi le ma reggel a katonai esküt. A fia­tal katonák, az újabb és újabb szocialista győzelmeket arató szüleikhez felzárkózva, ha­ladnak tovább, s egy pillanat­ra sem feledkeznek meg arról, vezet­i az emberi egyéniséget kiteljesítő legszebb érzés — fogja majd egybe őket, hogy megismerjék a néptől ka­pott fegyvereket, a katonai szakavatottság újabb és újabb fokaira emelkedjenek. A Szo­cialista munka élenjárója jel­vényt, amellyel egyesek mun­kahelyükről érkeztek, az É­­lenjáró katona vagy a Minősí­tett szakember jelvény helyet­tesíti majd. Szorgos munkából hogy kötelességük gyarapítani azoknak a korosztályoknak a dicsőséges hagyományait, a­­melyek 1944 augusztusában a Román Kommunista Párt hívó szavára a fegyveres felkelés so­rán megdöntötték a fasiszta uralmat; azok hagyományait, akik vérüket hullatták mai szocialista hazánk szabadságá­ért és boldogságáért. I. Constantin ezredes LAKÁSÉPÍTÉS — 1981 NYITOTT KÉRDÉSEK 2518 OTTHON KULCSÁNAK ÁTADÁSA ELŐTT Elég Csíkszeredában leszáll­­ni a vonatról, s máris láthat­juk, hogy az ország e vidékén GYORS ÜTEMBEN ÉPÍTKEZNEK. Már az állomás környékén áll­ványok közé zárt vagy még mész illatú házak között megy végig az ideérkező. Építőtelep azonban a municípium köz­pontja, valamint a többi ne­gyede is. A tervek szerint, csak Csíkszeredában 876 lakást adnak át az idén, de a megye másik municípiumában, többi városában is magasodnak a tömbházak: Székelyudvarhe­lyen 708, Gyergyószentmikló­­son 585, Székelykeresztúron 140, Balánbányán 76, Vlahícán 61, Tusnádfürdőn 28 lakást hoznak tető alá, különböző községekben pedig újabb 44 lakást építenek a megyei é­­pítő-szerelő vállalat szakem­berei. Ezenkívül esztendőfor­dultáig elkészülnek a Csíksze­redai és székelykeresztúri víz­hálózat bővítésével, valamint a szűrőállomásokkal, a székely­udvarhelyi 430 ágyas kórház­zal, Csíkszeredában egy nyolcosztályos iskolával, több napközi otthonnal. Amint e gyorslistából is lát­ható, van teendő elég a Hargi­ta megyei építőtelepeken. Főleg a nyári napokban, amikor is az időjárás gyorsítója lehet az építőmunkának. Mert figye­lembe véve az itt uralkodó té­li hidegeket, a terv az első ne­gyedévre „alig“ 58 millió lej értékű beruházás kivitelezését írta elő, a második és harma­dik évnegyedben viszont már 90 millió körülire kell, hogy e­­melkedjen a megvalósítandó érték. Sajnos, A FÉLÉVI MÉRLEG ARRÓL TANÚSKODIK, hogy a második évnegyedben nem tudtak eleget tenni a megnövekedett feladatoknak. Főleg az 1-es és 2-es számú é­­pítőtelep maradt le a lakások és szociális-kulturális létesít­mények tető alá hozásával. Udvarhelyen például a terve­zett otthonok alig felével ké­szültek el, de Csíkszeredában is mintegy nyolcvan lakással adósak maradtak. Kétségtelen, az idei hosszú tél befolyásolta az első félév megvalósításait, ám nemcsak ez volt az oka a lemaradás­nak. Fagy ide, fagy oda, ha megfelelő nagyságú felvonu­lási front akadt volna, a bel­ső munkák elvégzésére, az át­adott lakások száma nem len­ne ilyen csekély. Volt, ahol a felszabadítatlan területek hát­ráltatták a munkát, máshol a beton-, valamint a tömedék­­anyag hiánya miatt álltak tét­lenül. Nem segítették a lakás­építőket a házgyáriak sem; a panelek, elemek többségét nem vitelezték ki megfelelően, s ezeken jelentős mennyiségű simítómunkát kellett végezni. Ez nem kis számú építőmun­kást kötött le, s jelentős ös­­­szegekbe került. Pedig erre az építő-szerelő vállalatnak sem munkaerő-, sem pénzalapja nem volt, és most sincs. Nehe­zítette a helyzetet, hogy az el­múlt hónapokban jelentős nagyságú külső vakolást — mintegy 38 600 négyzetmétert — kellett elvégezni. Mindezt az alapozó munkáktól, a falak felemelésétől elirányított, el­vont emberekkel vitelezték ki. Feltevődik a kérdés: LEHET-E A HELYZETEN GYÖKERESEN VÁLTOZTATNI? A megkérdezett szakemberek határozott véleménye szerint: igen. De ehhez, mindenekelőtt, meg kell teremteni a feltéte­leket: ügyelni kell többek kö­zött arra, hogy megfelelő le­gyen az arány a különböző é­­pítési munkálatok között. Je­lenleg csak néhány tömbházat alapoznak, több építőtelepen a tömbházszerkezetek felhú­zásánál is hátralékban van­nak. Ha továbbra is marad minden a régiben, nem nehéz megjósolni, hogy a második félévben összetorlódnak a munkálatok, nehéz lesz éssze­rűen foglalkoztatni a munka­erőt, s késhet a lakások áta­dása. Pedig van mód rá, hogy behozzák a lemaradásokat, megfelelően haladjanak min­den teendővel. De ehhez — többek között — két váltásba kellene megszervezni a mun­kát, eddig ugyanis, kivéve a nagypaneles lakásoknál, nem nagyon dolgoztak az építők délután is. Kár, hiszen érté­kes idő pazarlódott így el. És növelni lehet és kell a munka­termelékenységet is. Az építő­telep gépi felszereltsége lehe­tővé teszi a kézzel végzett teendők — főleg a simítások — arányának csökkentését. A rend és a fegyelem erősítésé­vel még jobban ki lehetne használni a munkaidőt, mert egyelőre még nagy az igazo­latlan hiányzások száma, s a munkaprogramot sem tartják be mindenütt. Jól ismert munkaütem-nö­­velő tényezőket soroltunk fel. De szólnunk kellett róluk, mert Hargita megye lakásépí­tő telepein éppen itt vannak azok a bizonyos kihasználat­lan tartalékok. S hogy ezeket értékesíteni tudják, mindenek­előtt beszélnünk kell a meste­rek felelősségéről. Mert, véle­ményünk szerint a mesterek kezében található a hátralék behozásának kulcsa. Nem egy esetben megtörtént, hogy elné­zőek voltak a fegyelmezetlen­­kedőkkel szemben, s a minősé­get sem kísérték az igényelt figyelemmel. De szemet huny­tak az anyagpazarlás felett is, sőt megesett, hogy a kezük a­­latt dolgozó embereket nem irányították az elgondolt terv szerint, így aztán ment min­den a maga mentén, a követ­kezményről pedig már szól­tunk. Hadd ne soroljuk fel a mesterek nevét, hiszen remél­hetőleg a következő időszak­ban felszámolják az előbb em­lített hiányosságokat. Bízunk ebben, mivel a megyei építő­szerelő vállalat vezetősége egy egész sor intézkedést hozott a helyzet javítása érdekében. A LAKÁSÉPÍTÉS NEMCSAK AZ ÉPÍTŐK ÜGYE, hanem a velük együttműködő minden egyes termelőegységé. A néptanács illetékesei példá­ul intézkedhetnének, hogy mi­hamarabb szabályozzák-ren­­dezzék a Somlyó patakának vizét, mely az elmúlt időszak­ban rengeteg gondot okozott a­­ Csíkszeredát építőknek. A hóolvadás után a patak­­­ kör­nyéke vizenyőssé vált, s ezért csak májusban lehetett hozzá­fogni az itt felépülő tömbhá­zak alapozásához. Jó lenne, ha a tartósabb esőzésekig elké­szülne a patak szabályozása, máskülönben újólag hátráltat­ni fogja a teendőket. Nehezíti a munkát az is, hogy a váro­sokban nincsenek felszabadít­va a beépítendő területek. Szé­kelyudvarhelyen például még el kell költöztetni egy föld­­gázvezetéket, Balánbányán egy transzformátor-állomást, egy föld alatti villanyvezetéket, va­lamint több magánépületet, hogy hozzákezdhessenek a tömbházak építéséhez. A házgyáriak hathatósabb segítségére is szükség lenne. Sajnos, az előregyártott ele­mek szállítása nem ütemes, s főleg nem a kért típus­ sor­rendben történik. Nem be­szélve arról, hogy a minő­séggel továbbra is bajok van­nak. Nem hallgathatjuk el, hogy a gépi felszerelés gyenge ki­használása — mely a munka­termelékenység csökkenéséhez vezetett — a kifogásolható ja­vítások következménye volt. Gyakoriak a meghibásodások, amik sűrűn okoznak terme­lési kiesést. Egy példa: a gyer­­gyószentmiklósi munkatelep egyik toronydaruja főjavítás után csak két hónapot műkö­dött, majd elromlott, mintegy negyven lakás szerkezetének felhúzását hátráltatva... Végigjárva a megye építőte­­lepeit, a látottak alapján még néhány következtetést le kell vonnunk. Mindenekelőtt azt, hogy az elmúlt időszakban je­lentős mértékben JAVULT A MUNKÁLATOK MINŐSÉGE. Szemnek tetszetősebbek, keve­sebb bosszúságra okot adók a jelenlegi tömbházak, mint az esztendővel vagy akár a fél esztendővel ezelőttiek voltak. Persze, e téren is van még ja­vítani való: a 3-as számú épí­tőtelepen például sem a si­mító, sem a szerelő munkála­tokkal nem lehetnek elégedet­tek. Szóltunk arról, hogy az a­­nyagellátás, az utóbbi időbeni javulás ellenére, még nem tö­kéletes. De nincs minden rend­jén az anyaggazdálkodással sem. Sok még az olyan mun­kapont, ahol nem tárolják megfelelően az építőanyago­kat, nem gyűjtik össze a még felhasználható termékeket. Mindez jelentős pazarláshoz, a költség szintjének emelésé­hez, s nem egy esetben anyag­hiányhoz vezet. A lakásépítéshez viszonyít­va lemaradtak a közművesíté­­si — utak építése, kanalizálás, gáz-, villany-, víz- és telefon­­hálózat bővítése — munkála­tokkal. Főleg Csíkszereda köz­ponti övezetéről, a gyergyó­­szentmiklósi Bucsin, vala­mint az udvarhelyi Bethlen negyedekről mondhatjuk ezt el. A következmények itt is ismertek: növekedni fognak az építkezések kivitelezésének kiadásai, emelkednek a hasz­nálati költségek, bosszankod­hatnak a lakók. Jól tudjuk, hogy a Hargita megyei építő-szerelő vállalat vezetősége ismeri a felsorolt hiányosságokat, és intézkedett felszámolásuk érdekében. Szük­ség volna azonban a hozott in­tézkedések megvalósításának szigorúbb ellenőrzésére, mert csak holt szöveg marad. El kell mondanunk azt is, hogy nyá­ron nagyon sok idénymunkás ment és megy szabadságra. Pótlásuk nem kis erőfeszítést követel a vállalattól, a munka­társaktól egyaránt. Román Győző Csíkszereda korszerű sugárútja A KÉTSZERESÉRE NÖVELT TERMELÉS (Folytatás az 1. oldalról) Íyekkel a szenet csillébe lapá­toló bányász elháríthatta a szennyező anyagokat. Módsze­rek azonban az új körülmé­nyek között is léteznek, meg kell találni, ki kell dolgozni ő­­ket, hogy a műszaki haladás­sal lépést tartó kitermelési el­járás ne rontsa le a minőséget. Ez egymagában is olyan jelen­ség lenne, amellyel szemben azonnal fel kellene venni a harcot. De még inkább szük­ség van erre azért, mert a mi­nőséget rontó hamu- és ned­vességtartalom minden egyes százaléka végül is a mennyisé­get dézsmálja. Száz tonna ki­termelt szenet, mire kokszo­­sításra alkalmassá válik, felére zsugorít. A szénmosó munká­ját megnehezíti, költségeit növeli. Az új gazdasági mechaniz­mus körülményei között nem lehet eltekinteni a tevékenység hatékonyságától. Kötelező vé­giggondolni, hogy mit jelent a termelés, a termelékenység nö­velésében, a termelési költsé­gek csökkentésében, a szén­szállítási tervkötelezettség tisz­­teletben tartásában, ha nem mindenki dolgozza le a mun­kanapot, ha a karbantartási költségeket, az anyagfogyasz­tást és egyebeket túllépik. A bánya alapvető termelőegysé­gének, a szektornak és még­­inkább a vállalatnak nem sza­bad egy pillanatra sem meg­feledkeznie arról, hogy csak annyit költhet, amennyit a széntermelésből nyer. Illetve kevesebbet, hogy a bányászat, a nemzetgazdaságnak ez a na­gyon fontos termelési ága gaz­dasági hatékonyságát az idő­szak követelményeinek, a XII. pártkongresszus határozatai­nak megfelelően növelhesse. A lupényiak, akik a terme­lés gépesítésével, termelékeny­ségének növelésével minden más Zsil-völgyi bányát meg­előztek, remélhetőleg a gazda­sági hatékonyság növelésében is elsőknek mondják ki a dön­tő szót. S lehetőleg már most, a dolgozók félévi közgyűlését követő, a Bányásznapot meg­előző hetekben, hogy az ünne­pi vállalások teljesítése, az évi tervmutatók valóra váltása mi­nél teljesebben kifejezze a bányavállalat gyarapodó mű­szaki-anyagi lehetőségeit, em­beri erőtartalékait. 3 AZ OLVASÓ FÓRUMA Cikkeink nyomán A gyermekkor jutott eszembe Amikor Marosi Barna tol­lából A Szombat-patak két partján , A fogarasi ménes című riportot olvastam, rög­tön a gyermekkor jutott e­­szembe, hogy szülőfalumban, a Szilágy megyei Váralmáson, milyen gyönyörű lóállomány volt valamikor, és most nincs semmi, hogy milyen eredmé­nyesen kapálták a kukoricát ló segítségével, de még szán­tottak is, és a mindennapi fu­varozással fát, kőszenet és ga­bonát szállítottak a hunyadi piacra. Jó húzólovak voltak a faluban, s a kanca mellett minden évben ott volt a kis­­csikó, amit szép pénzért érté­kesítettek a piacon. Szívesen olvastam a ripor­tot, mert úgy érzem, jövője van a benne említett ménes­nek, jobban mondva nagy szükség van egy ilyenre a ló­utánpótlásban. Roppant áldá­sos állat a ló, mert majd min­den mezei munkát el lehet vé­gezni vele, és ne feledjük, a trágyája is nagy érték. Elgondolom magamban, mi­lyen nagy öröme telne a vár­­almási mtsz-tagoknak vagy négy-öt pár jó lipicai lóban, s milyen nagy hasznukra lehet­ne. Persze, külön istállót kel­lene számukra építeni, s mel­léjük jó gondozókat biztosíta­ni. A kiscsikók szép jövedel­met hoznának a tagoknak, s az állomány bővítésével el le­hetne jutni oda, hogy mezőgaz­dasági munkákat is ló segítsé­gével végezzenek el, mert mint Marosi Barna is írta, nem minden munka végezhe­tő el a gépekkel olyan gazda­ságosan, mint a lovakkal. A fogarasi ménesre tehát nagy szükség van, mert nagy segítséget adhat az olyan me­zőgazdasági termelőszövetke­zeteknek, amelyeknél­­ kipusz­tult a lóállomány. Iszlai Albert Kolozsvár-Napoca Levelezőnk hozzászólása Marosi Barna munkatársunk A fogara­si ménes című sorozatának július 12-én megjelent riportjához, tu­lajdonképpen javaslat a váralmásiaknak. Ők vajon hogyan véle­kednek erről, milyen lehetőségét látják annak, hogy falujukban újra foglalkozzanak — még ha csak saját használatra is — a ló „meghonosításával"? Szeretnénk hát, ha a falu lakói, a mező­­gazdasági termelőszövetkezet vezetősége, megírnák véleményüket a felvetett kérdésről. Ugyanakkor, felidézve a nagygalambfalvi (Hargita megye) Kovács Sz. Albert tavalyi levelét : „Homorú­don van a méntelep, javasolnám egy apaállat behozatalát közsé­günkbe a lótenyésztés fellendítése érdekében, hiszen egy gazda­ságot lófogat nélkül nem lehet elképzelni" —, felkérjük főleg fa­lun lakó olvasóinkat, levelezőinket, szóljanak hozzá a kérdéshez: milyen lóállománnyal rendelkeznek falujukban-községükben (gaz­daság vagy magánszemélyek)?; hogyan gondoskodnak ennek megőrzéséről, illetve gyarapításáról?; milyen okokkal magyaráz­zák a lóállomány megcsappanását?; és mit javasolnak (elsősor­ban a helyi lehetőségek figyelembevételével) a lótenyésztés fel­lendítésére? ....milyen édesek!“ Mint nagy természetkedvelő és erdőjáró, sokszor teszek kisebb túrákat a Gyergyó­­szentmikós környéki erdősé­gekben. Ezért szólok azokhoz, akik­ szintén szeretik az erdei kirándulásokat, de az írott vagy íratlan törvények be­tartását nem tartják fontos­nak. Manapság sokak számára a papír szemét, amivel még az erdő is tele van. A kirándulók otthagyják, ahol eltöltöttek egy kellemes szombatot-va­­sárnapot, hogy aztán a szél hordja szerte­ széjjel. Vagy: látni kifüstölt fenyőfát — többnyire öreg, odvas fák es­nek áldozatul a felelőtlen szórakozásnak. Erdőszélek, le­gelők szomorú látványa: sok­szor napokig füstölög, ég a fa belseje, amíg össze nem roskad. Pedig kár minden ér­telmetlenül elszenesedett fá­ért. Ha deszkának nem is, de tűzifának mindenképpen hasz­nálható lenne. E káron túl, könnyen veszélyessé is válhat ez a játék: száraz időben ha­mar tüzet foghat az erdő. Igen! A természetkedvelő kirándulók szeretik a szabad, tiszta levegőt, csak éppen nem úgy, ahogy kellene. „Hogy­­ milyen édesek ezek a gyermekek! Kár, hogy nincs egy fényképezőgép!...“ —ki­áltott fel a természetkedvelő szülő gyermekeiben gyönyör­ködve, akik játékból szétdúl­ták a gondos munkával meg­rakott szénaboglyákat. Tehát ezt kellett volna megörökíteni a családi albumba illő felvé­telen. .. Egyik ismerősöm panaszko­dott, hogy a közeli erdőség­ben, ahol kaszálni szokott minden nyáron, nagyon sok olyan fát talált, amelynek a kérgét lehántották (a nevek bevésése talán még gyako­ribb), szétdúlt tűzhelyek, nylon tasakok, papírhulladé­kok, konzerves dobozok csúfí­tották a helyet, amelyet ő nagy gonddal tisztított meg. Mindig újra kezdheti, mert nem kí­mélték sem a füvet, sem az ember munkáját. Aki igazán szereti a termé­szetet, az meg is becsüli. Ki­ránduláskor összeszedi a szét­szórt hulladékokat; egyálta­lán, minek is szemetelni? Napjainkban sokat beszé­lünk a környezetvédelemről. Hazánkban törvénybe is iktat­ták a természet óvását. Mégis sok olyan jelenség tapasztal­ható, ami a természet megká­rosításához vezet, vagy egy­szerűen semmibe vesszük azok munkáját, akik kaszál­nak, szénát forgatnak, bog­­lyáznak a tűző napon reggel­től estig. Pedig nyomtalanul is lehet járni a természetet, csodálni pótolhatatlan szépsé­gét s megtisztulni életet őrző levegőjében. . .‘ Dávid István Gyergyószentmiklós ELLENFÉNY Salamon Árpád (Székelyudvarhely) felvétele Új munkahelyemről Kedves szerkesztőség! Kü­lönös nagy öröm számomra, hogy felkértek, új munkahe­lyemről tudósítsak. Már kez­dem megismerni új környeze­temet, az állatgondozókat s az állami mezőgazdasági vállalat többi dolgozóját, s bátran megírhatom, hogy Cosma Li­­viu mérnök ésszerű, jó irá­nyításával nagyon sok ered­ményt érnek el mind a mező­­gazdaságban, mind az állat­­tenyésztésben. A múlt eszten­dőben adtak át rendeltetésé­nek egy 120 férőhelyes szép, tágas és világos, korszerű is­tállót. Gyönyörű, nagy, jól te­jelő teheneik vannak — az biztos, hogy jól tartják őket! —, naponta az 1000 liter tej meg is érkezik a tejcsarnok­ba. Megtudtam azt is, hogy az itteni állatgondozók mind régi, jó munkások, akik nagyon szeretik az állatokat, szívükön viselik a rájuk bízott felada­tok minél jobb végzését, s azon igyekeznek, hogy Au­gusztus 23. tiszteletére tovább javítsanak a tejhozamon, még több húst biztosíthassanak az országnak. A szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgozó állat­­gondozók közül megemlíte­ném Mihátan Mariát és He­­ghe­san Gheorghét, mindketten az előirányzott mennyiségnél jóval több tejet adtak be jú­nius folyamán (600, illetve 900 literrel többet) és Gyurka Er­zsébetet, aki férjével együtt hét éve dolgozik állatgondo­zóként, s júniusban 850 liter­rel szárnyalták túl a tervet. Az állatgondozók akkordban dolgoznak, tehát mindegyi­küknek érdeke jó minőségű munkát végezni, hisz a jöve­delem is ettől függ. Azt is megírhatom, hogy Cosma Liviu mérnök egy ka­tonásan fegyelmezett ember, aki szívügyének tekinti az ál­lami mezőgazdasági vállalat minden gondját-baját. Min­den nap ott van a dolgozók körében, megköveteli a jó munkát. Csak jól tudtam meg a vállalat közgazdászáról, Bo­ros Emilről is, aki 8 éve dol­gozik itt, s bármilyen rábízott feladatot szívesen elvégez. Gergely Erzsébet Egeres, Kolozs megye Röviden • A tévé­javítások módjá­val kapcsolatos kérdésre vála­szolva írom meg, hogy Szová­­ta város területén három javí­tóműhely működik. Ebből ket­tő a Munca kisipari szövetke­zethez tartozik, a harmadik pedig egy magán kisiparosé. A két szövetkezeti műhely főnö­ke Gáli Ferenc, aki mesteris­kolát végzett és kitűnő szak­ember. A hibás tévékhez több­nyire a bejelentés napján megy ki, pillanatok alatt meg­állapítja a bajt, s a javítást is gyorsan végzi. (MUSZKA LAJOS, Szováta.)

Next