Előre, 1982. március (36. évfolyam, 10657-10682. szám)
1982-03-26 / 10678. szám
A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA péntek ------------------------------------_____|__ . Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: 6 Oldal ILEXIM — Departamentul Export-Import Presa -- , . F. O. Box 136—137 — Telex: 11226. ara JU bani Bucures ti, str. 13 Decembrie nr. 3. YYYYI Redaclia ELŐRE, 79776 Pucuresti 33, AAA,M- Piata Scinteii 1, sector 1. / I ELŐRE szerkesztősége. evTolyam 79776 Bukarest 33, Scinteia tér 1, 1. kerület. 10678 Szám Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 03. 1982. Előfizetési díj: egy hónapra 13,50 lej; három hónapra 40,50 lej; hat hónapra 81 lej; egy esztendőre 163 lej; március 26. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. l .,Most, amikor a szövetkezetesítés befejezésének 20. évfordulóját ünnepeljük, szeretném kifejezni forró elismerésemet a parasztságnak, mely megértette, hogy csakis a szocialista úton, a munkásosztállyal együtt és vele szoros szövetségben biztosíthatja valóban szabad fejlődését, jólétét és boldogságát, s járulhat hozzá még jelentősebb mértékben a haza általános fejlődéséhez, a szocialista Románia erejének, függetlenségének és szuverenitásának gyarapításához NICOLAE CEAUSESCU A FALU SZOCIALISTA ÁTALAKÍTÁSÁNAK TÖRTÉNELMI VÍVMÁNYA ÉS AZ ÚJ AGRÁRFORRADALOM KÖVETKEZETES MEGVALÓSÍTÁSA MEZŐGAZDASÁGUNK TOVÁBBFEJLESZTÉSÉNEK, KORSZERŰSÍTÉSÉNEK BIZTOS ZÁLOGA A MIKAS-PARASZT SZÖVETSÉG MAI POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI TARTALMA K Kettős történelmi évforddulőről érrekezünk meg ezen a tavaszon. Hetvenöt esztendeje annak, hogy a végtelenségig kizsákmányolt, megalázott, földért, társadalmi igazságért küzdő román parasztság kirobbantotta az 1907- es forradalmi felkelést s húsz év telt el a mezőgazdaság szövetkezetesítésének befejezése óta, amikor is győzedelmeskedett a szocialista agrárforradalom, s új távlatok tárultak fel a mezőgazdasági termelés erőteljes növelése, hazánk falvainak felvirágzása előtt. Az évszázadok folyamán a parasztság volt az a társadalmi osztály, amely a nép legnagyszerűbb harci hagyományait hordozta, forró hazaszeretettől fűtve elszánt küzdelmet vívott az idegen uralom ellen, az önálló létért, a függetlenségért, a román nemzeti állam kiteljesítéséért. Az évszázadok során a parasztság nem egyszer tanújelét adta, hogy a társadalmi igazságtalanságok megszüntetéséért, szabadságjogainak, gazdasági, társadalmi jogainak kivívásáért a legnagyobb véráldozatokra képes. A hűbéri renddel, a burzsoáziával szemben vívott forradalmi ütközetekben a román parasztokkal együtt, szoros egységben küzdöttek a magyar, német és más nemzetiségű parasztok a szabadságért, jogegyenlőségért, azért, hogy közös hazájuk gazdái legyenek. Az 1907-es nagy felkelés bebizonyította a parasztság politikai kiforrottságát. S különleges történelmi jelentőségét fémjelzi az a tény, hogy e nagy forradalmi csaták során első ízben jelentkezett szervezett formában a munkásosztály és a parasztság szövetsége. A parasztság a munkásosztály oldalán vett részt a következő évek, évtizedek nagy osztálycsatáiban, az egységes román nemzeti állam megteremtésében, a fasizmus ellen vívott küzdelemben, a hitlerista Németország oldalán folytatott háborúból való kilépésért. Az 1944. augusztus 23-i társadalmi és nemzeti, antifasiszta és antiimperialista felszabadító forradalom végrehajtása után munkásosztályunkkal együtt a parasztság nagy véráldozatokat hozott az ország fasiszta uralom alóli teljes felszabadításáért, a háború győzedelmes befejezéséért. Azokban a nagy forradalmi harcokban, amelyeket a földbirtokosság felszámolásáért, a parasztság földhözjuttatásáért, a demokratikus forradalom végrehajtásáért, a szocialista forradalom kibontakoztatásáért folytak, a parasztság nagy forradalmi erőt képviselt, sziklaszilárd szövetségben a munkásosztállyal, a többi társadalmi kategóriával döntő mértékben járult hozzá a szocializmus győzelméhez Romániában. Emberöltő telt el a kegyetlenül megtorolt parasztlázadás óta... Emberi élethez méltó hajnal virradt falvainkra, amikor a Szocialista fejlődés objektív szükségszerűségeként megkezdődött a mezőgazdaság szövetkezeti átalakítása. Tizenkét éven át tartó nem könnyű politikai-szervező munka bontakozott ki, amelynek nyomán feltételek teremtődtek arra, hogy mezőgazdaságunkat szocialista állami és szövetkezeti alapokon szervezzük meg. S 1962 tavaszán befejeződött az átfogó forradalmi folyamat. Új történelmi fejlődési korszak köszöntött az ország falvaira Miként Nicolae Ceausescu elvtárs hangsúlyozta- „Elmondhatjuk, hogy a mezőgazdaság szocialista megszervezésével a parasztság első ízben lett igazi ura a földnek, amelyet megdolgoz, s fokozatosan új osztállyá — a szövetkezeti parasztság osztályává — alakult át, amely szocialista államunkban, jelentős erőt képviselt. A parasztság, a hajdan legelnyomottabb osztály a kommunista párt hívására két évtizeddel ezelőtt új, forradalmi úton indult el. Olyan folyamat kezdődött, amely a falvak életében gyökeres gazdasági és társadalmi változásokhoz vezetett. S egyben megvalósult a román gazdaság egységes fejlesztése az anyagi termelés két alapvető szektorában, az iparban és a mezőgazdaságban. Az út, amelyet szövetkezeti mezőgazdaságunk 20 év alatt megtett, nem volt akadálymentes, ebben az időszakban nehézségek is felmerültek, hibák is előfordultak, ám ezeken túl szocialista mezőgazdaságunk felfele ívelő szakadatlan fejlődése vitathatatlan Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy a tények, számok nyelvét bárki megérthesse. Ismeretes, hogy a burzsoá-földesúri rendszer legeredményesebb esztendejének 1938-at tekintik. Nos, ehhez az esztendőhöz képest a globális mezőgazdasági termelés 1960-ban (a szövetkezetesítés teljében) 26 százalékkal növekedett, egy évtizeddel később 57 százalékkal, 1980-ban pedig — az említett háború előtti évhez viszonyítva — a termelés több mint két és félszeresére emelkedett. Sokat mond a hozamok alakulása. (Folytatása a 2. oldalon) VERESS ÖDÖN főkönyvelő: — Ismert tény, hogy a munkás-paraszt szövetségnek milyen mély gyökerei vannak, s hogy létrejötte történelmi szükségszerűség volt. Hiszen abban a harcban született, melyet az ország népe a kizsákmányolás és elnyomás ellen, a jobb életért, a demokratikus szabadságjogokért vívott. De igazi társadalmi-politikai erővé csak a munkásosztály marxi-leniai pártja irányításával vált. Olyan alapvető erővé, mely felszámolta az ember ember általi kizsákmányolását és megvalósította a szocialista forradalmat és építést. Ám ez a szövetség a szocialista építés éveiben, s különösképpen napjainkban, új politikai és gazdasági tartalmat nyert. Ma a munkásosztály és a parasztság arra hivatott, hogy egyesítse minden erejét az ipari és mezőgazdasági termelés fokozásáért, gazdasági hatékonyságának növeléséért, mely a dolgozók, az összes lakosság anyagi és szellemi életszínvonala emelésének egyik legfontosabb feltétele. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs legutóbbi beszédeiben ismételten arra hívta fel a figyelmet, hogy gazdasági és politikai rendszerünk alapját a munkások és a parasztok közti szövetség képezi. Ez a szövetség elsősorban a gazdasági téren történő együttműködésben, az ipari és a mezőgazdasági termelésben, a társadalmunk e két alapvető szektora fejlesztése terén fennálló megfelelő egyensúlyban jelentkezik, s ugyanúgy az , árakban, a mezőgazdasági dolgozók jövedelmében is. Ezen ez alapon valósul meg a munkásosztály és a parasztság közti politikai szövetség. Érthető tehát, hogy ezért van oly különleges gazdasági és politikai fontosságuk az ipar és mezőgazdaság közti megfelelőbb arány, a mezőgazdasági termelésben dolgozók anyagi érdekeltségének növelése, a munkás-paraszt gazdasági együttműködés és szövetség erősítése szempontjából azoknak a legutóbbi intézkedéseknek, melyek a mezőgazdasági termékek árai gazdasági elveken történő kiigazítását és egybehangolását, a mezőgazdasági élelmiszertermékek kiskereskedelmi árainak emelését, a dolgozó személyzet javadalmazásának, az állami családi pótléknak és a nyugdíjaknak a növelését célozzák. Következésképpen elmondhatom, hogy a legújabb intézkedések, melyek célja olyan árak biztosítása a mezőgazdasági termékek számára, amelyek teljes egészében fedezik az anyagi és termelési költségeket, továbbá bizonyos nyereséget hoznak a mezőgazdasági egységeknek, a termelőknek, minket is kedvezően érintettek. Hiszen általában a mezőgépészeti állomások, s így a miénk is, eddig ráfizetéssel dolgoztak. Az intézkedések eredményeként a mi egységünknél is mintegy 19 százalékkal nőtt a végzett munkák értéke. Ez viszont azt jelenti: ha 100 százalékban teljesítjük a tervmutatókat a főbb kultúráknál, akkor a mi gépállomásunk is jövedelmezővé válik és mezőgépészeink is érdekeltebbek lesznek a minőségi munka végzésében, hiszen globális akkordban dolgoznak. Mátyás Árpád (Folytatása a 2. oldalon) LEGFŐBB TÖREKVÉS: AZ 1982-ES ESZTENDŐT A MINŐSÉG ÉS A HATÉKONYSÁG ESZTENDEJÉVÉ AVATNI Immár megszoktuk, hogy számos teendőink közepette vessünk időnként néhány pillantást soron levő és jövőbeni feladatainkra. Különösen érvényes ez most, amikor országos szinten is erre figyelmeztetnek az elmúlt időszak jelentős közéleti eseményei, azok a nagyfontosságú párthatározatok, melyek az üzemek és a szántóföldek dolgozóit, az egész népet nemcsak jobb, felelősségteljesebb munkára, hanem arra is szólítják, hogy magasabbra emeljék a mércét a XII. kongresszus, a jelenlegi ötéves terv célkitűzéseinek, a párt Programjának új minőségi és hatékonysági szinten történő valóra váltása során. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban esik szó a hatékony munkáról, a jó gazdaszellem fejlesztéséről, az összes dolgozók alkotó erejének összefogásáról, a munkás-paraszt szövetség új gazdasági és politikai tartalmáról. Arról a rendkívül fontos gazdasági együttműködésről, mely szocialista rendszerünk szilárd alapját képezi és a jövőben is fontos tényezőt jelent az ország gazdasági-társadalmi fejlődésében. Azt a legjelentősebb politikai erőt, mely biztosítja az egész nép forradalmi vívmányainak továbbfejlesztését, a társadalom töretlen előrehaladását a szocializmus és a kommunizmus útján. E szövetség és gazdasági együttműködés elmélyítésének folyamatában ezért oly figyelmet érdemlőek azok a legújabb intézkedések, melyek az ipari és mezőgazdasági termékek — és általában e két alapvető nemzetgazdasági ág — közötti helyes arány kialakítását célozzák. A párt főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs méltán hangsúlyozta: „Valóban, ezeknek az intézkedéseknek különleges gazdasági és politikai fontosságuk van az ipar és a mezőgazdaság közötti megfelelőbb arány, a mezőgazdasági termelésben dolgozók anyagi érdekeltségének növelése, a munkás-paraszt gazdasági együttműködés és szövetség erősítése szempontjából, amely lényeges tényező szocialista társadalmunk fejlesztésében, s amely e két alapvető osztályra épül, annak megbonthatatlan szövetségére, a dolgozók többi kategóriájával kialakult szövetségre, az egész nép egységére..." Az elmúlt napokban a kézdiszentléleki mezőgépészeti állomás dolgozóival szervezett kerekasztalmegbeszélésünkön a munkás-paraszt szövetség néhány időszerű kérdéséről, politikai és gazdasági vetületéről esett szó. az Hn,-es nagy parasztfelkelés 75. és a mezőgazdaság szövetkezetesítésének 20. évfordulója alkalmából a fővárosban megnyílt A parasztság a román nép történelmében című nagyszabású kiállítás. Két jellemző kép a kiállításról: Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő földjeink szorgos művelői között. Nicolae Ceausescu elvtárs meghívására Kenan Evren tábornok, a Török Köztársaság államfője állami látogatást tesz hazánkban Nicolae Ceausescu elvtárs Eren tábornok, a Török Köztársa között állami látogatást tesz Ro- Románia Szocialista Köztársaságság államfője 1982. április 5—8 mániában, elnöke meghívására Kenan Ev- A FEGYELMEZETT MUNKA, A RUGALMAS SZERVEZÉS NYOMÁN SIKERES ÉVNEGYED ÍGÉRKEZIK !- w w A BRASSÓI RADIÁTORGYÁRBAN Tavaszias nyüzsgésre, nagytakarításra érkeztünk a brassói radiátorgyárba, az irodák gyakorlatilag üresek, s míg a műhelyekben teljes erővel folyik a termelés, a műszaki adminisztratív személyzet az üzemi utakon, a lerakatokban, a raktárakban szorgoskodik. A műhelyek mögött, a kíváncsi szemeknek kevésbé kitett helyeken is alakul a rend, öszszeszedik, osztályozzák a hó alól kibújt csöveket, hengereltárut, tekercseket, elhajított, kicserélt alkatrészeket, s elvétve egy-egy célját, rendeltetését tévesztett félkész terméket is. A párttitkárt „valahol a gyárban“, a főmérnököt hol itt, hol ott látták felbukkanni, folytatjuk hát a keresést a gyárudvaron szorgoskodó ,,kék köpenyesek“ között. Az első alkalmas interjúalanyunkat, Valentin Cotinghi közgazdászt, a tervosztály főnökét is jókora rakás alkatrész mögött találjuk meg. Kiderült az idő, s állításunk áttételes értelemben is igaz: negyedév végére az ütemes termelést akadályozó okok közül a legnehezebbek megszűnőben vannak, így teljes erővel a lemaradások felszámolására összpontosíthatunk. Januárban és februárban az áramszünetek okozták a legtöbb fennakadást. Munkaszervezési találékonyságra, az erők, az egyéni felelősségtudat teljes mozgósítására volt szükség, hogy kivételes helyzetben se gyűljenek össze behozhatatlan adósságok. Egy héttel a negyedévzárás előtt elmondhatjuk, hogy a körültekintő munkaszervezés az év első két hónapjában, majd a márciusi ráhajtás eredményeként ezt a célunkat elértük, a termeléskiesést kezdetben a lehető legalacsonyabb értékre szorítottuk le, március folyamán pedig, amikor már folyamatosan kaptunk villamos energiát, az adósságaink nagy részét, több mint 60 százalékát törlesztettük. Jelen pillanatban a negyedévi terv alig több mint 1 százalékával vagyunk lemaradva, s bár rendelkezésre álló időben nem bővelkedünk, a jelenlegi ütem fenntartásával a negyedévi tervszámokat végül is teljesítjük. Ahogy Valentin Cotinghi a munkaszervezési újításokat részletezi a kialakuló összkép igazolni látszik vállalásaik optimizmusát. Az áramszünetek időszakában a második és a harmadik váltás nagyobb megterhelése, a munkaszüneti napok átrendezése jelentette a megoldást, amikor Krajnik-Nagy Károly (Folytatása a 4. oldalon) KÉTEZER FÉLE TERMÉKKÖZSZÜKSÉGLETRE Hogyha egyetlen szó is elegendő lenne egy gyár jellemzésére, a nagyváradi Viitorul vállalat sajátosságát a sokszínűség fejezné ki a legtalálóbban. Mert milyen is lehet egy műanyagfeldolgozó gyár udvara, üzemcsarnoka és minden zuga, ha nem színekben tobzódó, és milyen egy közszükségletet kielégíteni vágyó gyár termékválasztéka, ha nem változatos? Míg az előbbi a termékek színes mivoltából adódik, vonzóvá és szemetgyönyörködtetővé teszi a környezetet, az utóbbi a gyár rendeltetését fejezi ki: praktikus, hasznos és elengedhetetlen műanyag tárgyakat juttat otthonunkba, háztartásunkba. Üvegkupak és műanyagpohár, zacskó és korsó, fólia és bödön, kefe és játékszer... kétezer féle termék polisztirénből, polietilénből, polivinilkloridból, polipropilénből. Talán már nem is emlékszünk arra az időszakra, amikor nem néztük jó szemmel a műanyag betolakodását mindennapjainkba. Ellenállásunk rövid ideig tartott, mire fölocsúdtunk, már be is hódoltunk neki, műanyagtárgyak vettek körül bennünket. Térhódításuk méreteire mostanság figyelünk fel, hogyha mondjuk eltűnik a boltokból egy-egy túlzottan kőolaj-, földgáz- és energiaigényes műanyag-apróság. A nagyváradi Viitorul vállalat jónéhány terméke nem tűnhet el, azon egyszerű oknál fogva, hogy nélkülözhetetlen. Van például EGY OLYAN TERMÉKÜK, AMELY MINDENKINEK KELL, és amiből minden házban találni néhányat. Évente nyolcmillió darab készül belőle, innen látják el az ország lakosságát fogkefével. Konkurencia nélkül uralják még a piacot a PVC-szálból és a nagy jövőjű Vitolitból, vagyis a szitanyomásos lehúzós képből és betűből is. Ez utóbbiból annyi a rendelés, hogy nem tudnak eleget tenni az igényeknek. Nem szívesen utasítják vissza a kereskedelem újabb játékszer kéréseit sem, de mind a kivitelre, mind a belső piacra orientált termelésüket teljes egészében „eladták“ — leszerződték. A vákuum formázással készült termékek (például a poharak), a fúvottak (gömbök), a polietilén fólia, a göngyöleganyagok — a közkedvelt tasakok —, az ipari célokra készülő és a legkülönbözőbb rendeltetésű háztartási kefék és meszelők, csupán a nagy termékcsaládokat jelölik. Ebben a kétezres sokféleségben a precíz gyártási eljárások, a termelés és a vállalatgazdálkodás elvárásai, a tervfeladatok teremtenek rendet. Bocsan Valéria, a dolgozók tanácsának elnöke elmondta, hogy a legnagyobb figyelem, a kiviteli feladatok példás teljesítésére összpontosul. Főként a játékaiknak van sokfelé keletje. Az idei esztendő egyik legfontosabb, mondhatni sorsdöntő célkitűzése: más termékekkel — elsősorban az igen gazdag választékskálán és nagy mennyiségben gyártott kefeáruval — is meghódítani a külpiacot. — Ez annál is fontosabb — mondja Bochan Valeria —, mivel a legutóbbi fejlesztés során az ilyen terméket gyártó Lázár Edit (Folytatása a 2. oldalon) A galaci kohászati kombinát lemezelőnyújtó hengersorának dolgozói március 1 óta több mint 10 000 tonna lemezbugát állítottak elő terven felül. A szép sikert a hideg acéltömbök nagyobb arányú felhasználásának, a hevítőkemencék fokozott kihasználásának köszönhetik. A lemezelőnyújtó dolgozói a fémkihozatali hányadot 11 százalékról 82,7 százalékra emelték ebben az időszakban Hűvösek még a márciusi reggelek. Szerencsére derűs nap ígérkezett, s az országútra kiérve már szembe kapott a nap. Lassan, óvatosan hajtunk — a forgalom ugyan elenyésző —, de a hosszú, fagyos tél alaposan kikezdte az úttestet. Kerülgetjük a gödröket. Imitt-amott már foltozzák az aszfaltot. Az E—15-ös nemzetközi országúton haladunk Nagyvárad irányába. Úticél: a kapusi Terasa fogadó. Vendégként többször is megfordultam a Kolozs megyei termelési, felvásárlási és áruforgalmazási szövetkezetnek ebben Mit nyújt az autósoknak a kapusi fogadó? az egységében. Útban Kolozsvár-Napoca felé vagy vasárnapi kirándulásaink alkalmával nem egyszer tértünk ide be, sőt az is megesett, hogy ebédre, egy délutáni flekkenezésre kiszaladtunk a kapusi „csárdába". Télen a vendéglő nyújtott oltalmat és bőséges eleséget, nyáron a terasz asztalai mellett csillapítottuk éhségünket, szomjúságunkat. Kellemes, sohasem zsúfolt helyiségeiben bárki jól érezhette magát, s a kínálattal, kiszolgálással sem volt hiba. A kapusi Terasa egyfajta turisztikai komplexum — látszik ez mindjárt az útról is. Az épületet karéjba fogó kis erdő fái alatt hat szerény házikó bújik meg, egyenként négy-négy kétágyas szobával, összesen tehát 48 elszállásolási hellyel rendelkeznek, természetesen a meleg időszakban, májustól csaknem októberig. Szász Árpád negyedik éve felelőse a fogadónak. A vendéglő nagytermében telepedünk le beszélgetni, a kora délelőtti órákban ugyanis csak két asztal foglalt. Arra próbálunk közösen választ adni: mit nyújt az autósoknak — kirándulóknak vagy átutazóknak — ez az 1973 óta működő szövetkezeti egység? — Tessék kérdezni! — biztat a felelős. — Mit lehet ma ebédelni? — Még messze van a csúcsidény, akkor öt-hatféle ételt szoktunk készíteni. Most adhatok gombás szeletet, sertés- vagy marhasültet és flekként, a ház- Kiss Zsuzsa (Folytatása a 4. oldalon)