Előre, 1982. március (36. évfolyam, 10657-10682. szám)

1982-03-26 / 10678. szám

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA péntek ------------------------------------­_____|__ . Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: 6 Oldal ILEXIM — Departamentul Export-Import Presa -- , . F. O. Box 136—137 — Telex: 11226. ara JU bani Bucures ti, str. 13 Decembrie nr. 3. YYYYI Redaclia ELŐRE, 79776 P­ucuresti 33, AAA,M- Piata Scinteii 1, sector 1.­­ / I ELŐRE szerkesztősége. evTolyam 79776 Bukarest 33, Scinteia tér 1, 1. kerület. 10678 Szám Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 03. 1982. Előfizetési díj: egy hónapra 13,50 lej; három hónapra 40,50 lej; hat hónapra 81 lej; egy esztendőre 163 lej; március 26. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. l .,Most, amikor a szövetkezetesítés befejezésének 20. évfordulóját ünnepeljük, szeretném kifejezni forró elismerésemet a parasztságnak, mely megértette, hogy csakis a szocialista úton, a munkásosztállyal együtt és vele szoros szövetségben biztosíthatja valóban szabad fejlődését, jólétét és boldogságát, s járulhat hozzá még jelentősebb mértékben a haza általános fejlődéséhez, a szocialista Románia erejének, füg­getlenségének és szuverenitásának gyarapításához NICOLAE CEAUSESCU A FALU SZOCIALISTA ÁTALAKÍTÁSÁNAK TÖRTÉNELMI VÍVMÁNYA ÉS AZ ÚJ AGRÁRFORRADALOM KÖVETKEZETES MEGVALÓSÍTÁSA MEZŐGAZDASÁGUNK TOVÁBBFEJLESZTÉSÉNEK, KORSZERŰSÍTÉSÉNEK BIZTOS ZÁLOGA A MIKAS-PARASZT SZÖVETSÉG MAI POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI TARTALMA K K­ettős történelmi évfor­­d­dulőről érr­ekezünk meg ezen a tavaszon. Het­venöt esztendeje annak, hogy a végtelenségig kizsákmányolt, megalázott, földért, társadal­mi igazságért küzdő román pa­rasztság kirobbantotta az 1907- es forradalmi felkelést s húsz év telt el a mezőgazdaság szö­vetkezetesítésének befejezése óta, amikor is győzedelmeske­dett a szocialista agrárforrada­lom, s új távlatok tárultak fel a mezőgazdasági termelés erő­teljes növelése, hazánk falvai­nak felvirágzása előtt. Az év­századok folyamán a paraszt­ság volt az a társadalmi osz­tály, amely a nép legnagysze­rűbb harci hagyományait hor­dozta, forró hazaszeretettől fűtve elszánt küzdelmet vívott az idegen uralom ellen, az ön­álló létért, a függetlenségért, a román nemzeti állam kitelje­sítéséért. Az évszázadok során a parasztság nem egyszer ta­nújelét adta, hogy a társadal­mi igazságtalanságok meg­szüntetéséért, szabadságjogai­nak, gazdasági, társadalmi jo­gainak kivívásáért a legna­gyobb véráldozatokra képes. A hűbéri renddel, a burzsoáziá­val szemben vívott forradalmi ütközetekben a román parasz­tokkal együtt, szoros egység­ben küzdöttek a magyar, né­met és más nemzetiségű pa­rasztok a szabadságért, jog­­egyenlőségért, azért, hogy kö­zös hazájuk gazdái legyenek. Az 1907-es nagy felkelés bebi­zonyította a parasztság politi­kai kiforrottságát. S különle­ges történelmi jelentőségét fémjelzi az a tény, hogy e nagy forradalmi csaták során első íz­ben jelentkezett szervezett for­mában a munkásosztály és a parasztság szövetsége. A pa­rasztság a munkásosztály olda­lán vett részt a következő é­­vek, évtizedek nagy osztály­csatáiban, az egységes román nemzeti állam megteremtésé­ben, a fasizmus ellen vívott küzdelemben, a hitlerista Né­metország oldalán folytatott háborúból való kilépésért. Az 1944. augusztus 23-i társadal­mi és nemzeti, antifasiszta és antiimperialista felszabadító forradalom végrehajtása után munkásosztályunkkal együtt a parasztság nagy véráldozat­okat hozott az ország fasiszta ura­lom alóli teljes felszabadításá­ért, a háború győzedelmes be­fejezéséért. Azokban a nagy forradalmi harcokban, amelye­ket a földbirtokosság felszámo­lásáért, a parasztság földhöz­­juttatásáért, a demokratikus forradalom végrehajtásáért, a szocialista forradalom kibon­takoztatásáért folytak, a pa­rasztság nagy forradalmi erőt képviselt, sziklaszilárd szövet­ségben a munkásosztállyal, a többi társadalmi kategóriával döntő mértékben járult hozzá a szocializmus győzelméhez Romániában. Emberöltő telt el a kegyetle­nül megtorolt parasztlázadás óta... Emberi élethez méltó hajnal virradt falvainkra, a­­mikor a Szocialista fejlődés objektív szükségszerűségeként megkezdődött a mezőgazdaság szövetkezeti átalakítása. Tizen­két éven át tartó nem könnyű politikai-szervező munka bon­takozott ki, amelynek nyomán feltételek teremtődtek arra, hogy mezőgazdaságunkat szo­cialista állami és szövetkezeti alapokon szervezzük meg. S 1962 tavaszán befejeződött az átfogó forradalmi folyamat. Új történelmi fejlődési korszak köszöntött az ország falvaira Miként Nicolae Ceausescu elv­társ hangsúlyozta- „Elmond­hatjuk, hogy a mezőgazdaság szocialista megszervezésével a parasztság első ízben lett igazi ura a földnek, amelyet megdol­goz, s fokozatosan új osztállyá — a szövetkezeti parasztság osztályává — alakult át, amely szocialista államunkban, jelen­tős erőt képvisel­t. A paraszt­ság, a hajdan legelnyomottabb osztály a kommunista párt hí­vására két évtizeddel ezelőtt új, forradalmi úton indult el. Olyan folyamat kezdődött, a­­mely a falvak életében gyöke­res gazdasági és társadalmi változásokhoz vezetett. S egy­ben megvalósult a román gaz­daság egységes fejlesztése az anyagi termelés két alapvető szektorában, az iparban és a mezőgazdaságban. Az út, amelyet szövetkezeti mezőgazdaságunk 20 év alatt megtett, nem volt akadálymen­tes, ebben az időszakban ne­hézségek is felmerültek, hibák is előfordultak, ám ezeken túl szocialista mezőgazdaságunk felfele ívelő szakadatlan fej­lődése vitathatatlan Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy a tények, számok nyelvét bárki megérthesse. Ismeretes, hogy a burzsoá-földesúri rend­szer legeredményesebb eszten­dejének 1938-at tekintik. Nos, ehhez az esztendőhöz képest a globális mezőgazdasági terme­lés 1960-ban (a szövetkezetesí­tés teljében) 26 százalékkal nö­vekedett, egy évtizeddel ké­sőbb 57 százalékkal, 1980-ban pedig — az említett háború e­­lőtti évhez viszonyítva — a termelés több mint két és fél­szeresére emelkedett. Sokat mond a hozamok alakulása. (Folytatása a 2. oldalon) VERESS ÖDÖN főkönyvelő: — Ismert tény, hogy a­ mun­kás-paraszt szövetségnek mi­lyen mély gyökerei vannak, s hogy létrejötte történelmi szükségszerűség volt. Hiszen abban a harcban született, melyet az ország népe a ki­zsákmányolás és elnyomás el­len, a jobb életért, a demokra­tikus szabadságjogokért vívott. De igazi társadalmi-politikai erővé csak a munkásosztály marxi-leniai pártja irányítá­sával vált. Olyan alapvető erő­vé, mely felszámolta az em­ber ember általi kizsákmányo­lását és megvalósította a szo­cialista forradalmat és építést. Ám ez a szövetség a szocia­lista építés éveiben, s különös­képpen napjainkban, új poli­tikai és gazdasági tartalmat nyert. Ma a munkásosztály és a parasztság arra hivatott, hogy egyesítse minden erejét az ipari és mezőgazdasági ter­melés fokozásáért, gazdasági hatékonyságának növeléséért, mely a dolgozók, az összes la­kosság anyagi és szellemi élet­­színvonala emelésének egyik legfontosabb feltétele. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs legutóbbi beszédeiben ismételten arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy gazdasági és po­litikai rendszerünk alapját a munkások és a parasztok közti szövetség képezi. Ez a szövet­ség elsősorban a gazdasági té­ren történő együttműködésben, az ipari és a mezőgazdasági termelésben, a társadalmunk e két alapvető szektora fej­lesztése terén fennálló megfe­lelő egyensúlyban jelentkezik, s ugyanúgy az , árakban, a mezőgazdasági dolgozók jövedelmében is. Ezen ez alapon valósul meg a munkásosztály és a paraszt­ság közti politikai szövetség. Érthető tehát, hogy ezért van oly különleges gazdasági és politikai fontosságuk az ipar és mezőgazdaság közti megfe­lelőbb arány, a mezőgazdasági termelésben dolgozók anyagi érdekeltségének növelése, a munkás-paraszt gazdasági e­­gyüttműködés és szövetség erősítése szempontjából azok­nak a legutóbbi intézkedések­nek, melyek a mezőgazdasági termékek árai gazdasági el­veken történő kiigazítását és egybehangolását, a mezőgaz­dasági élelmiszertermékek kiskereskedelmi árainak eme­lését, a dolgozó személyzet javadalmazásának, az állami családi pótléknak és a nyug­díjaknak a növelését célozzák. Következésképpen elmondha­tom, hogy a legújabb intézke­dések, melyek célja olyan árak biztosítása a mezőgazda­­sági termékek számára, ame­lyek teljes egészében fedezik az anyagi és termelési költsé­geket, továbbá bizonyos nyere­séget hoznak a mezőgazdasági egységeknek, a termelőknek, minket is kedvezően érintet­tek. Hiszen általában a me­zőgépészeti állomások, s így a miénk is, eddig ráfizetéssel dolgoztak. Az intézkedések e­­redményeként a mi egysé­günknél is mintegy 19 száza­lékkal nőtt a végzett munkák értéke. Ez viszont azt jelenti: ha 100 százalékban teljesítjük a tervmutatókat a főbb kultú­ráknál, akkor a mi gépállo­másunk is jövedelmezővé válik és mezőgépészeink is érdekel­tebbek lesznek a minőségi munka végzésében, hiszen glo­bális akkordban dolgoznak. Mátyás Árpád (Folytatása a 2. oldalon) LEGFŐBB TÖREKVÉS: AZ 1982-ES ESZTENDŐT A MINŐSÉG ÉS A HATÉKONYSÁG ESZTENDEJÉVÉ AVATNI Immár megszoktuk, hogy számos teendőink kö­zepette vessünk időnként néhány pillantást soron levő és jövőbeni feladatainkra. Különösen érvé­nyes ez most, amikor országos szinten is erre figyelmeztetnek az elmúlt időszak jelentős közéleti eseményei, azok a nagyfontosságú párthatároza­tok, melyek az üzemek és a szántóföldek dolgozóit, az egész népet nemcsak jobb, felelősségteljesebb munkára, hanem arra is szólítják, hogy magasabb­ra emeljék a mércét a XII. kongresszus, a jelenlegi ötéves terv célkitűzéseinek, a párt Programjának új minőségi és hatékonysági szinten történő valóra váltása során. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi időben egy­re gyakrabban esik szó a hatékony munkáról, a jó gazdaszellem fejlesztéséről, az összes dolgozók alkotó erejének összefogásáról, a munkás-paraszt szövetség új gazdasági és politikai tartalmáról. Ar­ról a rendkívül fontos gazdasági együttműködés­ről, mely szocialista rendszerünk szilárd alapját képezi és a jövőben is fontos tényezőt jelent az ország gazdasági-társadalmi fejlődésében. Azt a legjelentősebb politikai erőt, mely biztosítja az egész nép forradalmi vívmányainak továbbfejlesz­tését, a társadalom töretlen előrehaladását a szo­cializmus és a kommunizmus útján. E szövetség és gazdasági együttműködés elmélyítésének folyama­tában ezért oly figyelmet érdemlőek azok a leg­újabb intézkedések, melyek az ipari és mezőgazda­­sági termékek — és általában e két alapvető nem­zetgazdasági ág — közötti helyes arány kialakítá­sát célozzák. A párt főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs méltán hangsúlyozta: „Valóban, ezeknek az intéz­kedéseknek különleges gazdasági és politikai fon­tosságuk van az ipar és a mezőgazdaság közötti megfelelőbb arány, a mezőgazdasági termelésben dolgozók anyagi érdekeltségének növelése, a mun­kás-paraszt gazdasági együttműködés és szövetség erősítése szempontjából, amely lényeges tényező szocialista társadalmunk fejlesztésében, s amely e két alapvető osztályra épül, annak megbonthatat­lan szövetségére, a dolgozók többi kategóriájával kialakult szövetségre, az egész nép egységére..." Az elmúlt napokban a kézdiszentléleki mezőgé­pészeti állomás dolgozóival szervezett kerekasztal­­megbeszélésünkön a munkás-paraszt szövetség néhány időszerű kérdéséről, politikai és gazdasági vetületéről esett szó. az Hn,-es nagy parasztfelkelés 75. és a mezőgazdaság szövetkezetesítésének 20. évfordulója alkalmából a fővárosban megnyílt A parasztság a román nép történelmé­ben című nagyszabású kiállítás. Két jellemző kép a kiállításról: Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő földjeink szorgos művelői között. Nicolae Ceausescu elvtárs meghívására Kenan Evren tábornok, a Török Köztársaság államfője állami látogatást tesz hazánkban Nicolae Ceausescu elvtárs E­ren tábornok, a Török Köztársa­ között állami látogatást tesz Ro- Románia Szocialista Köztársaság­ság államfője 1982. április 5—8 mániában, elnöke meghívására Kenan Ev- A FEGYELMEZETT MUNKA, A RUGALMAS SZERVEZÉS NYOMÁN SIKERES ÉVNEGYED ÍGÉRKEZIK !- w w A BRASSÓI RADIÁTORGYÁRBAN Tavaszias nyüzsgésre, nagy­­takarításra érkeztünk a bras­sói radiátorgyárba, az irodák gyakorlatilag üresek, s míg a műhelyekben teljes erővel fo­lyik a termelés, a műszaki ad­minisztratív személyzet az ü­­zemi utakon, a lerakatokban, a raktárakban szorgoskodik. A műhelyek mögött, a kíván­csi szemeknek kevésbé kitett helyeken is alakul a rend, ösz­­szeszedik, osztályozzák a hó a­­lól kibújt csöveket, hengerelt­árut, tekercseket, elhajított, kicserélt alkatrészeket, s el­vétve egy-egy célját, rendelte­tését tévesztett félkész termé­ket is. A párttitkárt „valahol a gyárban“, a főmérnököt hol itt, hol ott látták felbukkanni, folytatjuk hát a keresést a gyárudvaron szorgoskodó ,,kék köpenyesek“ között. Az első alkalmas interjúalanyunkat, Valentin Cotinghi közgazdászt, a tervosztály főnökét is jóko­ra rakás alkatrész mögött ta­láljuk meg.­­ Kiderült az idő, s állítá­sunk áttételes értelemben is igaz: negyedév végére az üte­mes termelést akadályozó o­­kok közül a legnehezebbek megszűnőben vannak, így tel­jes erővel a lemaradások fel­számolására összpontosítha­tunk. Januárban és februárban az áramszünetek okozták a legtöbb fennakadást. Munka­­szervezési találékonyságra, az erők, az egyéni felelősségtudat teljes mozgósítására volt szük­ség, hogy kivételes helyzetben se gyűljenek össze behozhatat­lan adósságok. Egy héttel a negyedévzárás előtt elmond­hatjuk, hogy a körültekintő munkaszervezés az év első két hónapjában, majd a márciusi ráhajtás eredményeként ezt a célunkat elértük, a termelés­­kiesést kezdetben a lehető leg­alacsonyabb értékre szorítot­tuk le, március folyamán pe­dig, amikor már folyamatosan kaptunk villamos energiát, az adósságaink nagy részét, több mint 60 százalékát törlesztet­tük. Jelen pillanatban a ne­gyedévi terv alig több mint 1 százalékával vagyunk lema­radva, s bár rendelkezésre ál­ló időben nem bővelkedünk, a jelenlegi ütem fenntartásá­val a negyedévi tervszámokat végül is teljesítjük. Ahogy Valentin Cotinghi a munkaszervezési újításokat részletezi a kialakuló össz­kép igazolni látszik vállalá­saik optimizmusát. Az áram­szünetek időszakában a máso­dik és a harmadik váltás na­gyobb megterhelése, a munka­szüneti napok átrendezése je­lentette a megoldást, amikor Krajnik-Nagy Károly (Folytatása a 4. oldalon) KÉTEZER FÉLE TERMÉK­­KÖZSZÜKSÉGLETRE Hogyha egyetlen szó is e­­legendő lenne egy gyár jellem­zésére, a nagyváradi Viitorul vállalat sajátosságát a sokszí­nűség fejezné ki a legtalálób­ban. Mert milyen is lehet egy műanyagfeldolgozó gyár ud­vara, üzemcsarnoka és min­den zuga, ha nem színekben tobzódó, és milyen egy köz­szükségletet kielégíteni vágyó gyár termékválasztéka, ha nem változatos? Míg az előb­bi a termékek színes mivoltá­ból adódik, vonzóvá és sze­­metgyönyörködtetővé teszi a környezetet, az utóbbi a gyár rendeltetését fejezi ki: prakti­kus, hasznos és elengedhetet­len műanyag tárgyakat juttat otthonunkba, háztartásunkba. Üvegkupak és műanyagpohár, zacskó és korsó, fólia és bö­dön, kefe és játékszer... két­ezer féle termék polisztirén­­ből, polietilénből, polivinilklo­­ridból, polipropilénből. Talán már nem is emlék­szünk arra az időszakra, ami­kor nem néztük jó szemmel a műanyag betolakodását min­dennapjainkba. Ellenállásunk rövid ideig tartott, mire föl­­ocsúdtunk, már be is hódoltunk neki, műanyagtárgyak vettek körül bennünket. Térhódítá­suk méreteire mostanság fi­gyelünk fel, hogyha mondjuk eltűnik a boltokból egy-egy túlzottan kőolaj-, földgáz- és energiaigényes műanyag-ap­róság. A nagyváradi Viitorul vál­lalat jónéhány terméke nem tűnhet el, azon egyszerű oknál fogva, hogy nélkülözhetetlen. Van például EGY OLYAN TERMÉKÜK, AMELY MINDENKINEK KELL,­­ és amiből minden házban ta­lálni néhányat. Évente nyolc­millió darab készül belőle, in­nen látják el az ország lakos­ságát fogkefével. Konkuren­cia nélkül uralják még a pia­cot a PVC-szálból és a nagy jövőjű Vitolitból, vagyis a szi­tanyomásos lehúzós képből és betűből is. Ez utóbbiból annyi a rendelés, hogy nem tudnak eleget tenni az igényeknek. Nem szívesen utasítják vissza a kereskedelem újabb játék­szer kéréseit sem, de mind a kivitelre, mind a belső piacra orientált termelésüket teljes egészében „eladták“ — le­szerződték. A vákuum formá­zással készült termékek (pél­dául a poharak), a fúvottak (gömbök), a polietilén fólia, a göngyöleganyagok — a köz­kedvelt tasakok —, az ipari célokra készülő és a legkülön­bözőbb rendeltetésű háztartá­si kefék és meszelők, csupán a nagy termékcsaládokat jelö­lik. Ebben a kétezres sokféle­ségben a precíz gyártási eljá­rások, a termelés és a válla­latgazdálkodás elvárásai, a tervfeladatok teremtenek rendet. Bocsan Valéria, a dolgozók tanácsának elnöke elmondta, hogy a legnagyobb figyelem, a kiviteli feladatok példás telje­sítésére összpontosul. Főként a játékaiknak van sok­felé kelet­je. Az idei esztendő egyik leg­fontosabb, mondhatni sorsdön­tő célkitűzése: más termékek­kel — elsősorban az igen gaz­dag választékskálán és nagy mennyiségben gyártott kefe­áruval — is meghódítani a külpiacot. — Ez annál is fontosabb — mondja Bochan Valeria —, mivel a legutóbbi fejlesztés so­rán az ilyen terméket gyártó Lázár Edit (Folytatása a 2. oldalon) A galaci kohászati kombinát lemezelőnyújtó hengersorának dolgo­zói március 1 óta több mint 10 000 tonna lemezbugát állítottak elő terven felül. A szép sikert a hideg acéltömbök nagyobb ará­nyú felhasználásának, a hevítőkemencék fokozott kihasználásának köszönhetik. A lemezelőnyújtó dolgozói a fémkihozatali hányadot 11 százalékról 82,7 százalékra emelték ebben az időszakban H­űvösek még a márciusi reggelek. Szerencsére de­rűs nap ígérkezett, s az országútra kiérve már szembe kapott a nap. Lassan, óvatosan hajtunk — a forgalom ugyan elenyésző —, de a hosszú, fa­gyos tél alaposan kikezdte az úttestet. Kerülgetjük a gödröket. Imitt-amott már foltozzák az asz­faltot. Az E—15-ös nemzetközi országúton haladunk Nagyvárad irányába. Úticél: a kapusi Terasa fogadó. Vendégként többször is meg­fordultam a Kolozs megyei ter­melési, felvásárlási és árufor­galmazási szövetkezetnek ebben Mit nyújt az autósoknak a kapusi fogadó? az egységében. Útban Kolozs­­vár-Napoca felé vagy vasárnapi kirándulásaink alkalmával nem egyszer tértünk ide be, sőt az is megesett, hogy ebédre, egy dél­utáni flekkenezésre kiszaladtunk a kapusi „csárdába". Télen a vendéglő nyújtott oltalmat és bő­séges eleséget, nyáron a terasz asztalai mellett csillapítottuk éh­ségünket, szomjúságunkat. Kel­lemes, sohasem zsúfolt helyisé­geiben bárki jól érezhette ma­gát, s a kínálattal, kiszolgálással sem volt hiba. A kapusi Terasa egyfajta tu­risztikai komplexum — látszik ez mindjárt az útról is. Az épületet karéjba fogó kis erdő fái alatt hat szerény házikó bújik meg, egyenként négy-négy kétágyas szobával, összesen tehát 48 el­szállásolási hellyel rendelkez­nek, természetesen a meleg idő­szakban, májustól csaknem ok­tóberig. Szász Árpád negyedik éve fe­lelőse a fogadónak. A vendéglő nagytermében telepedünk le be­szélgetni, a kora délelőtti órák­ban ugyanis csak két asztal foglalt. Arra próbálunk közösen választ adni: mit nyújt az autó­soknak — kirándulóknak vagy átutazóknak — ez az 1973 óta működő szövetkezeti egység? — Tessék kérdezni! — biztat a felelős. — Mit lehet ma ebédelni? — Még messze van a csúcs­idény, akkor öt-hatféle ételt szoktunk készíteni. Most adhatok gombás szeletet, sertés- vagy marhasültet és flekként, a ház- Kiss Zsuzsa (Folytatása a 4. oldalon)

Next