Előre, 1983. december (37. évfolyam, 11201-11227. szám)

1983-12-01 / 11201. szám

ELŐRE - 1983. december 1. ­ 1 AZ EGYSÉGES 1 ^ ROMÁN 9 NEMZETI ÁLLAM 9 J MEGALAKULÁSÁNAK 6­­ 1 §5.­­ 8 ÉVFORDULÓJA 3 .1 ......................... .­­__________ . 1 __ fy: 1918 december elsejei nagy Egyesülés, amelynek 65. év­fordulóját köszöntjük, akárcsak a román nép történelmében, sorsdöntő fordulatot jelentett Erdély németajkú lakosá­nak az életében is. Az akkor kitelje­sedő egységes román nemzeti ál­lamhoz való csatlakozással új fejezet kezdődött az itt mintegy nyolcszáz éve letelepedett­­ szá­szok együttműködésében, test­véri összefogásában is mind az államalkotó román nép, mind az itt élő többi nemzetiség viszony­latában. . „Évszázadokon át ro­mánok, magyarok, németek és más nemzetiségű dolgozók együtt harcoltak és dolgoztak, sok nehézségen mentek át, el­szánt harcot vívtak az elnyomó osztályok ellen" — állapította meg pártunk főtitkára, köz­társaságunk elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs. S vala­mennyiünk előtt ismeretesek a társadalmi igazságosságért és haladásért, a függetlenség meg­védéséért folytatott küzdelmek mindazon állomásai és mozza­natai, amelyek egyazon sorokba tömörítették e tájak egyazon sorsú dolgozóit. A gyulafehérvári aktus törté­nelmi előzményeinél tartva, ezen az ünnepen a történelmi csomó­pontok látványos eseményeinek felidézésén túl a munkás hét­köznapokban összesűrűsödő, ér­tékteremtő közös hagyományok­ra is emlékezünk, a gazdasági termékek cseréjében, de a szel­lemi produktumok folyamatos áramlásában is megnyilvánuló sorsközösségre. A román néppel nemcsak szóló, helyi érdekű együttélést, de mivel a törté­nelmi országrészek érintkezési vonalai mentén telepedtek le, fontos közvetítő kapcsolatokat is fenntartó szászok számára ezért volt természetes, hogy rö­viddel a Nagy Nemzeti Gyűlés határozata után a Medgyesen összeült 143 meghatalmazott kül­döttük szintén kimondja a Ro­mániával való egyesülést, test­véri üdvözletét küldve a román népnek, szívbéli jókívánságait kifejezve nemzeti eszményeinek beteljesülése alkalmából, ön­kéntes, és fenntartások nélküli csatlakozás volt az, amely ked­vező módon befolyásolta beil­leszkedésünket — befogadásun­kat — az akkor kiteljesedő ro­mán nemzeti állam kereteibe. És noha a történelmi megpró­báltatások, a második világhá­ború tragikus megpróbáltatásai még csak ezután következtek, nagyon sokan elmondhatjuk, mi, német nemzetiségű dolgozók is, hogy az országhoz — szülőha­zánkhoz — való kötődés eme első dokumentumának szelleme mindmáig érvényes, mindmáig érvényesnek tartjuk. Sőt, ma az új társadalmi rendszer körülmé­nyei között méginkább. A hétköznapok közös mun­kájáról, az alkotásokban, meg­valósításokban gyümölcsöző együttműködésről szólottam szá­zadokra visszautoltan is írásom elején. Ám néhány sorban utal­nék arra is, ahogy közvetlen kör­nyezetemben, munkahelyemen ez ma, szocialista rendszerünkben megvalósul. A brassói Carpatex szövetgyárban mesterként dolgo­zom, röviddel a felszabadulás után álltam be a vállalatba dol­gozni, tizennégy éves fővel, azóta is változatlanul ez a mun­kahelyem. Az épülő szocializ­mus tette számomra lehetővé, hogy középiskolai tanulmányai­mat is befejezhessem, hogy mes­teriskolát végezzek, hogy a szak­mában, a magánéletben, és ál­lampolgárként is teljes értékű életet vallhassak magaménak. Termékeinket a világ 56 orszá­gába exportáljuk, s elmondha­tom, alig van annál kelleme­sebb, megelégedettebb érzés, mint amikor itthon és külföldön, egyszerűen az emberek ruháza­tára pillantva, termékeinket biz­tosan és csalhatatlanul felis­merjük. Nem kell hozzá évtize­des rutin, csupán a mesterség szenvedélyes szeretete, hogy, te­szem azt az utca forgatagában, a sokféle csábító, figyelemlekötő látványosság között nekünk ott is,­ akaratlanul, ösztönösen, az öltözéken, a szöveteken álljon meg a szemünk... Sokan dolgozunk, a vállaló­­ban, románok, magyarok, néme­tek, más nemzetiségűek, de a bennünket összekötő számos szálló­kapocs közül én most a szakma, a mesterség szeretetét, a vállalat iránt érzett — és egy­re személyesebbé érlelődő — fe­lelősségtudatot emelném ki, a munka közös nyelvét, ahogy a pártfőtitkár elvtárs olyan szem­léletesen megfogalmazta. És te­gyük hozzá rögtön, ugyancsak az ország első embere tevékeny­ségének a szellemében —■ mind­ezt a béke, a megvédett béke egyedül természetes állapotá­ban. Eduard Haupt ÉPÍTŐ ÖRÖKSÉGÜNK ­ Nagy távolságról látható az a­­ hatalmas emlékmű, melyet köz­­­­ségünk határában állítottak fel­­ Mihai Viteazul nagy jelentőségű­­ győzelmének színhelyén, Szi­­­­lágygoroszlón. A goroszlói csata­­ és a győzelem következménye­­­­ként is az első nagy egyesülést­­ megvalósító fejedelem törté-­­ nelmi műve, szelleme százado­­­­kon át élt, hatott e tájakon is, s­­ most, az egységes román nem- J zeti állam kiteljesedésének 65.­­ évfordulója alkalmából még g­yyakrabban gondolnak erre köz­­­­ségünk román és magyar lako-­­­sai, munkások és termelőszövet­­­ kezeti tagok, akiknek családjai­­­ ban az egységes Romániát ki­­­­kiáltó gyulafehérvári nagygyű­­­­lésre is akadnak még emlékező , idős személyek. ? Szülőföldemen a történelem­­ viharos korszakai váltották egy-­­­mást, a századokon át nem nyu­­­­godott a harc, nem hallgattak a­­ fegyverek, s minden vérontás­­ szenvedő áldozata volt az itt­­ élők közössége. Török, tató,­­ sarcolt, fűzött rabszíjra férfiakat­­ és nőket, égette fel, rombolta le , és tette földdel egyenlővé a­­ falvakat. Az oszmán hadak visz-­­­szaszorítását követően hosszú­­ időn át ugyancsak idegen ka­­­­tonák csizmája taposta földün­­­­ket: a Habsburgok századokon át tartó elnyomását szenvedte ezen ősi román föld lakossága. Ám hosszas és kitartó küzdelem után eljött a szabadulás órája. Az első világháborút követően a nemzeti öntudatra éb­redt néptömegek egyre han­gosabban és céltudatosabban harcoltak jogaikért, a román nép évszázados álmáért, az egy­séges nemzeti állam megterem­téséért. Vallomásom bevezetőjében utaltam arra, hogy falunk tör­ténelmi nevezetességű település, s a vitéz uralkodó Mihai vajda tette forradalmi hagyományként maradt és őrződött meg e tájak lakosainak szívében-lelkében. A mostani évfordulón ismételten tisztelgünk egységszimbólummá lett hősi emléke előtt. Ez az év­forduló közös hazánk, a szocia­lista Románia legújabbkori tör­ténelmének kezdetére utal és emlékeztet bennünket, a törté­nelmi csata színhelyén élőket. Olyan eseményre emlékeztek, m­ely a Kárpátok mindkét olda­lán élők közös győzelmét je­lentette. Igaz, az egyesülés idején óhaj volt a gazdasági fejlődés, a de­mokratikus kibontakozás, de még hosszú éveken át szenved­te román és magyar a szilágy­sági tájakon a kizsákmányoló rendszer urainak kiszipolyozó politikáját, majd a fasiszta rend­szer kegyetlenkedését. A szabad és független Ro­mánia, az egységes nemzeti ál­lam legszebb fejezete a társa­dalmi és nemzeti felszabadító forradalommal kezdődött, 1944 augusztusával, a Román Kom­munista Párt vezette néptöme­gek történelemformáló tettével, s 1918. december elsejének kor­szakmeghatározó eseményét és eszményét, a létrehozott nem­zeti-állami egységet új tarta­lommal gazdagították, gazdagít­ják ezen a történelmi tájon is. A párt szervezte és­­vezette népi forradalom, a szocialista forra­dalom és építés új korszakot hozott az ősi Szilágyságba is, olyan korszakot, mely megvál­toztatta a tájat, az emberek életét. Különösen a történelmi fontosságú IX. kongresszus után, a megyésítés után a pártunk és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs kezdeményezte ésszerű és harmonikus termelőerő-tele­pítési politikájának eredménye­ként vidékünk is rohamos fejlő­désnek indult. Közös munkánk nagyszerű gyümölcsöket terem itt is. Elegendő csupán arra utalnom, hogy Mihai Viteazul hajdani csatájának és győzel­mének színhelyén napjainkban újabb győzelmek születnek. Ezek a győzelmek annak a harcnak során keletkeznek, mely a sok­oldalúan fejlett szocialista tár­sadalom építésének művében testvéri együttműködésünket is bizonyítja. Községünkben erős termelőszövetkezet működik, eb­ben dolgozom jómagam is. Ro­mán és magyar ajkú lakosok a közös haza fiaiként szívvel-lé­­lekkel azért harcolunk, hogy va­lóra váltsuk az új agrárforrada­lom célkitűzéseit. Erre buzdított pártunk főtitkára községünkben tett munkalátogatása során, s az idei eredmények után arra tö­rekszünk, hogy az eddigieknél is gazdagabb hozamokat érjünk el a földeken, hiszen munkánk ál­tal gyarapíthatjuk közös hazán­kat a sokoldalúan fejlett szocia­lista társadalom építésének mű­vében. Ez a mi ünnepi tisztelgésünk Futó István GOROSZLÓI TISZTELGÉS 3. D­olgozó népünk a sokév­százados egységeszme történelmi­­ győzelmének évfordulóját ünnepli ezen a na­pon. Nehéz harcokkal teli törté­­nelmet idéz, s e küzdelmek dia­dalának, az egységes­­ román nemzeti állam létrejöttének je­lentőségét méltatja. A románok történelme egy megállapodott, szívósan kitartó nép története. Egy olyan népé, mely mindig, megszakítatlanul a kárpát—dunai—pontuszi térség­ben élt. Mindig egységes volt születési helyének és beszélt nyelvének, szokásainak és gon­dolkodásának, kultúrájának és érzelmeinek azonossága és az együvétartozás tudata révén. Mindig — már kialakulásának szakaszában is — évszázadok és évezredek folyamán helyt kellett állnia az idők viharában, le kel­lett küzdenie a nehézségeket. A történelem viszontagságai nem tudták térdre kényszeríteni, sőt ellenkezőleg, megacélozták, fo­kozták hazaszeretetét, megerősí­tették elhatározását, hogy nem hátrál meg a nehézségek elől, semmilyen áldozatot nem kímél az ősi rög megvédéséért. Évszázadokon át a román nép ellenállt a vándornépek egymást követő hullámainak éppúgy, mint az övezet hegemóniájáért marakodó nagy államok és bi­rodalmak hódító és annexiós po­litikájának. Nicolae Ceausescu elvtárs kiemelve a román nép eredetének, folytonosságának és egységének jelentőségét ősi földjén, méltán mutatott rá: „A történelmi tények alapján kije­lenthetjük, hogy népünk az év­ezredek folyamán a kárpát—du­nai térségben alakult ki, hogy itt minden méter földet és min­den követ őseinek verítéke és vére öntözött Elődeink a legne­hezebb időben sem hagyták el a földet ahol születtek, hanem, összeforrva vele, a hegyekkel s a mezőkkel, a folyókkal és a dél­ceg erdőkkel, megingathatatla­nul maradtak ezeken a tája­kon és megvédték lényüket, a szabad léthez való jogukat" Ellenálltak a vándornépek ro­hamainak, a második évezred első századaiban megőrizték gazdasági életük struktúráját a volt Dacia területén kialakult jellegzetes államszervezési ha­gyományokat. Az Erdélyi Vajda­ság önállóságának hangsúlyozó­­dása és Havasalföld és Moldo­va felé közeledése abban talál természetes magyarázatot, hogy mindhárom országos a román nép lakta, olyan nép, amelynek homogenitását nem tudták meg­törni sem hódítással, sem pedig betelepítéssel. A román országok egysége és megszakíthatatlan fennállása Eu­rópa politikai térképén — akkor, amikor az erőviszonyok változá­sa következtében sok állam ideiglenesen vagy véglegesen megszűnt — olyan valóság volt, amelyet nem tudott eltörölni a hódító, számos délkelet-európai államot saját tartományává te­vő Oszmán birodalom sem. A török előretöréssel szemben a román uralkodók mindig szor­galmazták az összefogást, bizto­sították országuk megvédését népi háború által, igyekeztek harci szövetséget kiépíteni a szomszédos népekkel, kihasznál­ni a nemzetközi helyzetet függet­lenségi harcuk érdekében. El­mondható, hogy a kárpát-dunai térségben az autonóm román fejedelemségek mindig támpon­tot jelentettek a leigázott népek függetlenségi harcának segíté­sében. Ez az önállóság elősegí­tette a Kárpátok mindkét olda­lán élő románok kapcsolatainak szorosabbra fűzését, elmélyítet­te Moldva, Erdély és Havasal­föld együttműködését minden területen. Mind a függetlenségi harc, mind az együvétartozás tudatá­nak és az egységgondolatnak az elmélyítése szempontjából ki­emelkedő esemény volt a három román ország első politikai egye­sítése Mihai Viteazul bátor tette révén. Törvényszerű és objektív követelmény volt ez, s ha rövid idejű is volt, tovább erősítette a románok egységtudatát, a ké­sőbbiek folyamán pedig harci szimbólummá vált, számos nem­zedéket ösztönzött a független­ Dr. Mircea Musat (Folytatása a 4. oldalon) TÖRTÉNELMI KÜZDELMEK ÉS HAGYOMÁNYOK DIADALA ,,Az egységes román nemzeti állam megteremtésének évfordulója alkalmat ad teljes megelégedéssel és hazafias büszkeséggel kinyilvánítanunk, hogy azok a forradalmi eszmények, amelyekért életüket áldozták elődeink, a kommunisták, a szocialisták, amelyekért munkások, parasztok, értelmiségiek estek el, amelyekért népünk nagy véráldozatot hozott, valóra válnak a Román Kommunista Párt vezetésével. Nagy kommunista pártunk, nagyszerű népünk alkotóerejébe vetett megingathatatlan bizalommal kívánom, nemzetiségi különbség nélkül egész népünknek, hogy érjen el újabb, még nagyobb győzelmeket minden területen, emelje hazánkat a haladás és a civilizáció újabb fokaira, haladjon teljes szabadságban és függetlenségben a kommunizmus felé a világ szabad nemzetei nagy családjának sorában!“ NICOLAE CEAUSESCU EGYÜTT, ÉVSZÁZADOS TESTVÉRI HAGYOMÁNYOKAT ÁPOLVA ÉS GAZDAGÍTVA KÖZÖS HAZÁBAN, SZILÁRD EGYSÉGBEN E­seménygazdag időszak­ban emlékezünk az egy­séges román nemzeti ál­lam megalakulásának 65. évfor­dulójára, olyan körülmények kö­zött, amikor az ország összes dolgozói — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — a párt és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs biztoskezű ve­zetésével, szilárd pártkörüli egy­ségben felelősségteljesen mun­kálkodnak az RKP XII. kongresz­­szusa és az Országos Konferen­cia határozatainak valóra váltá­sáért, a jelenlegi ötéves terv elő­irányzatainak, ezen belül pedig az idei tervfeladatok teljesítésé­ért és az 1984. évi termelés gon­dos előkészítéséért. E nagyszabású, a nehézségek­től sem visszariadó, azokat vál­laló és azokon felülkerekedő munka csakis a teljes nemzeti egység körülményei között lehet­séges, úgy, hogy nemzetiségi kü­lönbség nélkül az ország vala­mennyi dolgozója egyemberként munkálkodik közösségi és egyéni álmaink beteljesítéséért. A szocialista építés éveiben teljessé lett nemzeti egység gyö­kerei természetesen visszanyúl­nak a múltba, az ország tör­ténelmébe. A román nép egy­ségtörekvéseinek betetőzését 1918. december elseje hozta el, amikor a gyulafehérvári Nagy Nemzeti Gyűlés elhatározta Er­dély egyesülését Romániával, s ezáltal kiteljesítette az egységes román nemzeti állam kialakulá­sának a folyamatát. „Az egységes román nemzeti állam létrejötte — mutatott rá Nicolae, Ceausescu elvtárs — a társadalom leghala­­dóbb erői, a széles néptömegek harcának gyümölcse, a román nép történelmi, társadalmi és nemzeti fejlődésének törvénysze­rű eredménye." Az egységes nemzeti állam is megalakulása be­tetőzte az összes románok év­százados harcát; a nemzeti-álla­mi egység létrejötte nem a vé­letlen műve volt, nem a tárgyaló felek közti megegyezés ered­ménye, a béketárgyalások csak szentesítették a román nép nagy győzelmének nemzetközi elisme­rését. Amikor a gyulafehérvári Nagy Nemzeti Gyűlés elhatározta az egyesülést, nemcsak a románok szabadságára gondolt, hanem a magyar, néplét és más nemze­tiségű dolgozók jogegyenlőségé­re is. A különböző nemzetiségű dolgozók testvériségét nem sér­tette az egyesülés folyamata, el­lenkezőleg, ezt szentesítették jo­gilag­ is a Gyulafehérváron elfo­gadott dokumentumok, ezért a románok mellett az együttélő nemzetiségek is nagy reményeket fűztek e történelmi események­hez. És valóban, az egyesülés kedvezően hatott az ország to­vábbi fejlődésére, hozzájárult Románia nemzetközi tekintélyé­nek erősödéséhez, elősegítette a nép anyagi és szellemi erőforrá­sainak összpontosítását, a terme­lőerők gyorsabb fejlődését, fo­kozta a haladó, társadalmi erők tevékenységét, fellendítette a forradalmi munkásmozgalmat. Nem sokkal az egységes román nemzeti állam létrejötte után, 1921 májusában megalakult a Román Kommunista Párt, amely megalakulásának első pillana­tától kezdve következetesen har­colt a nemzeti egység és függet­­lenség megszilárdításáért és megvédel­mezéséért. A történe­lem nehéz időszakaiban a Ro­mán Kommunista Párt eredmé­nyesen szervezte és vezette a néptömegek harcát a fasizmus ellen, az ország területi épségé­nek megvédéséért, 1944 augusz­tusában pedig győzelemre vezet­te a társadalmi és nemzeti, an­tifasiszta és antiimperialista felszabadító forradalmat. Új korszak kezdődött ezzel ha­zánk történetében, a szocialista forradalom és építés korszaka, ami mélyreható változásokat e­­redményezett országunk társa­­dalmában, elhozta társadalmi és nemzeti szabadságeszményeink beteljesülését a teljes jogegyen­lőséget a haza valamennyi ál­lampolgárának. A szocialista forradalom és építés termékeny évei kedvező feltételeket terem­tettek a nemzeti egység teljes érvényesüléséhez. Ez az egység lényegében csak a társadalmi és nemzeti elnyomás felszámolása után valósulhatott meg, azután, hogy a munkásosztály szövetség­ben a parasztsággal és a többi dolgozó kategóriával kivívta a politikai hatalmat. Ez az egység az alapvető társadalmi érdekek azonosságára, a román nép és az együttélő nemzetiségek test­véri barátságára és harmonikus egymás mellett élésére, együtt­működésére, az egész nép aka­rat- és akcióegységére épül. Ez a szocialista egység napjaink­ban a fejlődés hatalmas hajtó­ereje, összes sikereink össze­függnek meglétével, erőteljes ér­vényesülésével. Ismeretes, hogy a párt követ­kezetes iparfejlesztési és mező­gazdaság-korszerűsítési politi­kájának, nem utolsó sorban pe­dig az egész nép egységes erő­feszítéseinek eredményeként ha­zánk viszonylag rövid történelmi szakasz alatt gyengén fejlett ag­rár államból egyre korszerűbb gazdasággal rendelkező ipari­­agrár országgá lett, mely képes egyre hatékonyabban értékesí­teni anyagi-szellemi forrásain­kat és a nép alkotó erejét. Gaz­dasági-társadalmi fejlődésünk üteme az RKP IX. kongresszusa után­ erőteljesen felgyorsult, tö­kéletesedtek a társadalmi viszo­nyok, fellendült az ország vala­mennyi tájegysége. E megújító változások szorosan kapcsolód­nak Nicolae Ceausescu elvtárs tevékenységéhez, aki pártunk és államunk élén merész és tisztán­­látó gondolkodásával, a gazda­sági-társadalmi élet valamennyi területét átfogó munkásságával meghatározó módon hozzájárul a párt és az állam bel- és kül­politikájának kidolgozásához, időszerű gazdasági-társadalmi feladataink megalapozásához és azok sikeres valóra váltásához. Meghatározó fontosságú Nicolae Ceausescu elvtárs hozzájárulása szocialista egységünk egyre erő­teljesebb érvényesüléséhez is. A párt, Nicolae Ceausescu elvtárs következetesen munkálkodik en­nek az egységnek az erősödésén, az ezen egység társadalmi-poli­tikai magvát képező munkás-pa­raszt szövetségnek a szüntelen szilárdításán, a román nép és az együttélő nemzetiségek testvéri­ségének erősítésén, valamennyi dolgozó erőfeszítéseinek egybefo­­gásán a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom megteremté­séért, hazánk kommunizmus fe­lé haladásáért kifejtett munká­ban. Ennek az egységnek az e­­gyik alappillére az összes honpol­gárok teljes egyenjogúsága, a nemzeti kérdés marxista-leninista megoldása. Hargita megye —, ahol évszázadok óta együtt él­nek, együtt dolgoznak románok és magyarok — beszédesen szemlélteti pártunk nemzeti po­litikájának következetes gyakor­lati megvalósulását. Megyénk a szocialista építés éveiben, külö­nösen az utóbbi több mint 18 esztendőben látványos fejlődé­sen, mélyreható átalakulásokon ment át, mely döntő mó­don befolyásolta e vidék lakos­ságának életét. Míg Hargita me­gyét a múltban a gazdaságilag elmaradott tájegységek között tartották számon, napjainkban, a pártvezetőség, Nicolae Ceausescu elvtárs személyes gondoskodásának köszönhetően fejlett iparral, állandóan korsze­rűsödő mezőgazdasággal ren­delkező vidékké lépett elő, ahol teljes mértékben biztosítottak a lakosság munka- és életfeltéte­lei, s tág lehetőség nyílott az itt élők tehetségének kibontakozta­tására, személyiségük érvényesí­tésére. Mindez azért vált lehető­vé, mert a párt, Nicolae Ceausescu elvtárs a nemzeti po­litika alappillérévé avatta azt a tényt, hogy az igazi jogegyenlő­ség mindenekelőtt a megfelelő munka- és életfeltételek megte­remtését jelenti, azt, hogy min­den dolgozó, bármilyen nemzeti­ségű is legyen, szabadon érvé­nyesíthesse egész munka- és al­kotókészségét. Hargita megyé­ben is — az ország más megyéi­hez h­asonlóan az egyenlőség gazdasági-társadalmi alapjai az ipartelepeken, a szántóföldeken, a városokban és falvakon, az is­kolákban és művelődési egysé­gekben, más tevékenységi terü­leteken nyilvánulnak meg, az új társadalom építéséért folytatott közös munkában. A megye rohamos gazdasági­­társadalmi fejlődését, az itt élők teljes mérvű egyenjogúságának anyagi feltételeit a Hargita me­gyének juttatott nagyarányú be­ruházási összegek tették lehető­vé. Csupán­ az 1966—1982 közöt­ti időszakban több mint 24 milli­árd lej beruházási alapot kap­tunk, ebből 12 milliárdot az ipar számára, ami a gazdasági-tár­sadalmi struktúra mélyreható változását eredményezte. Jelen­leg az ipari termelés volumene 6,3-szer nagyobb, mint az 1965. évi, a megye gazdaságában az ipar részaránya 61 százalékot tesz ki. A megye ipari termelé­sének közel 80 százalékát az 1968, azaz megyésítés óta ü­­zembehelyezett egységekben va­lósítjuk meg. A mennyiségi fej­lődés minőségi változásokkal járt együtt, ma megyénk ipara egész sor komplex terméket gyárt, me­lyek a hazai megrendelőkön kí­vül a világ öt kontinensén 49 or­szágba jutnak el. A minőségi rangosodást jelzik a szerkezeti változások is, jelenleg a gép­gyártás, a fémfeldolgozás az ipari termelésnek közel negye­dét teszi ki, az 1965. évi 4,6 szá­zalékkal szemben. Szembetűnő termékeink részarányának nö­vekedése a hazai összipari ter­melésben, így a traktorgyártás­ban 4,6, a fémipari berendezé­sek gyártásában 2, a fakiterme­lési és feldolgozási berendezések előállításában 4,6, a tiszta réz termelésében 21,1, a feldolgo­zott kaolin előállításában 23,3, a forgácslemez gyártásban 4,9 százalékkal részesedik Hargita megye. Pártunk tudományosan mega­lapozott iparosítási politikája, a termelőerők arányos és ésszerű területi telepítése eredményeként a megye gazdaságában 55 ezer új munkahely létesült, ami lehe­tővé tette e táj összes lakóinak — románoknak, magyaroknak és más nemzetiségűeknek — szabad érvényesülését, s döntően kiha­tott az életfeltételek alakulásá­ra. Az utóbbi 15 évben me­gyénkben több mint 31 000 új lakás épült állami alapokból. Mindezeket a változásokat a párt iparfejlesztési politikája tet­te lehetővé, az élet ugyanis számtalanszor bebizonyította, hogy csakis a termelőerők fej­lesztésével lehet megteremteni a nép életszínvonalának emelésé­hez szükséges feltételeket. Az ipar fejlődése aztán természet­szerűen maga után vonta más ágazatok előrehaladását. A me­zőgazdaság korszerűsítésére is az ipar teremtette meg a felté­teleket, fejlett szocialista iparunk növekvő termelése kellett ahhoz, hogy megyénk mezőgazdasága jelenleg több mint 2200 traktor­ral, több mint 500 gabonakom­bájnnal, 320 burgonya betakarí­tó géppel stb. rendelkezzék. A gépi ellátottság javulása, az új termesztési technológiák beveze­tése, a termőföld mind gazdasá­gosabb kihasználása nyomán év­ről évre növekedtek a hozamok, s lehetőség nyílt mind a növény­­termesztésben, mind az állat­­tenyésztésben természeti adott­ságaink körültekintőbb haszno­sítására, arra, hogy a területi önellátási és öngazdálkodási program előírásainak valóra vál­tásával jobb körülmények között elégítsük ki a lakosság igényeit az ipar­ fejlődése, a mezőgaz­daság korszerűsödése mellett szembetűnő más gazdasági ága­zatok előrehaladása is. A szol­gáltatások volumene például csupán az utóbbi öt esztendő­­­­ben 2,5-szeresére gyarapodott, a távközlés 180,6, a szállítás pedig 145,5 százalékkal növekedett. Erőteljesen fejlődött megyénk­ben az oktatás, a művészet és kultúra, az egészségvédelem. Számottevően növekedett u­­gyanakkor a dolgozók jövedelme is, a jelenlegi átlagjövedelem mintegy 2,6-szorosa az 1968. évi­nek, a lakosságnak eladott áruk volumene pedig majdnem há­romszorosára emelkedett. Hargita megye gazdasági-tár­sadalmi fejlődése, mely szerve­sen és harmonikusan beilleszke­dik az egész ország fejlődésébe, sokatmondóan bizonyítja a Ro­mán Kommunista Párt nemzeti politikájának helyességét, Nicolae Ceausescu elvtárs állan­dó gondoskodását a haza ösz­­szes fiai egyenlő munka- és é­­letfeltételeinek megteremtéséről. Ez a bölcs politika, ez az állan­dó törődés a nemzeti egység to­vábbi erősödésének záloga, a közös hazában testvéri egység­ben végzett munka eredményes­ségének forrása. Éppen ezért Hargita megye román és magyar dolgozói, az ország összes la­­kóihoz hasonlóan, az 1918. de­cember elsejei történelmi ese­mény, az egységes román nem­zeti állam megalakulásának év­fordulóján vállalják, hogy drága kincsként óvják egységüket, szo­rosan felzárkóznak a párt és fő­titkára, Nicolae Ceausescu elv­társ köré, s teljes határozottság­gal, forradalmi szellemben mun­kálkodnak drága hazánknak, a szocialista Romániának a hala­dás és a civilizáció új csúcsaira történő felemeléséért, írta BRISÓ KATALIN, az RKP Hargita megyei bizottságának titkára

Next