Előre, 1984. május (38. évfolyam, 11330-11355. szám)

1984-05-01 / 11330. szám

—­2----------------------- AZ 1939. MÁJUS 1-I NAGY ANTIFASISZTA ÉS HÁBORÚELLENES TÜNTETÉSEK, A MUNKÁSEGYSÉGFRONT MEGTEREMTÉSE Országos tudományos ülésszak Az RKP koncepciója a munkásosztály, az összes haladó erők akcióegységének történelmi jelentőségéről a fasizmus és a háború útja eltorlaszolásáért, a szocialista forradalom és építés győzelméért folytatott harcban Nicolae Ceausescu elvtárs koncepciója a demokratikus, antiimperialista erők egységének meghatározó szerepéről a haladásért és a civilizációért, a népek függetlenségének, szabadságának és életének megvédelmezéséért vívott küzdelemben témakörrel A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT SZEREPE A TÁRSADA­­LOM HALADÓ ERŐI EGYBE­­FOGÁSÁBAN ÉS HARCRA MOZGÓSÍTÁSÁBAN A RO­MÁN NÉP ALAPVETŐ ÉRDE­KEI MEGVÉDELMEZÉSÉÉRT, A ROMÁNIAI SOKOLDALÚ­AN FEJLETT SZOCIALISTA „TÁRSADALOM MEGTEREM­TÉSÉÉRT című értekezésében DUMITRU POPESCU elvtárs, az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottságának tagja, a Stefan Gheorghiu Akadémia rektora kidomborította, hogy a második világháborút megelőző esztendők széles ellenállási erői­nek összességében a legtelje­sebb, legalaposabb és legéle­sebb antifasiszta koncepciója a kommunista pártnak volt. A kor sötét és ellentmondá­sos összképében — mutatott rá az előadó — a Román Kommu­nista Párt volt a fegyelmezett ellenállás egyetlen magva, ő rendelkezett jól szervezett konspiratív struktúrákkal, ame­lyeket az önfeláldozásig menő odaadás jellemzett, összefüggő társadalompolitikai elmélettel rendelkező í-pártAVolt ejjfer, amely történetét „az. ■ objektív determi­nizmus alat^árt^a*ál8rágt*r*..­..ts/j Az előadó, miután ismertette, a második világháborút meg­előző európai politikai viszo­nyokat, így folytatta: Ilyen tra­gikus körülmények között az 1939. május 1-i, a kommunisták és a szocialisták, egysége jegyé­ben szervezett akció az egyik legimpozánsabb és legjelentő­­ségteljesebb nemzetközi antifa­siszta munkástüntetés volt. A tiltakozó és figyelmeztető tün­tetés soraiban szervezőként ott találjuk Románia mai elnökét, Nicolae Ceausescu elvtársat. Az előadó ezután kiemelte annak a megkülönböztetett fon­tosságát, hogy 1944 tavaszán megvalósult a kommunisták és a szociáldemokraták együttmű­ködése a Munkásegységfront­ban, amely ama nagy demok­ratikus, hazafias antifasiszta nemzeti mozgalomnak a magva volt, amely megdöntötte a ka­tonai fasiszta diktatúrát és dia­dalra vitte a fegyveres felke­lést. Mint rámutatott, a kom­munista pártra hárult az a fe­lelősség, hogy a nagy nemzeti törekvések zászlóvivője legyen, az ő érdeme, hogy a hallatlan nehézségek ellenére önként vállalta ezt a feladatot, s az adott képességek és lehetőségek határain belül cselekedett. El­sősorban azért, hogy erősítse a harci elszántságot, óvja az ellenállás tüzét, fokozza az elégedetlenséget, s ennek pon­tosan körvonalazott logikus alapokat kölcsönözzön, majd felháborodássá, a felháborodást pedig tetté változtassa.. Másod­sorban, hogy felvegye a kap­csolatot az ellenzék erőivel, a lehetőségeken belül egyeztesse érdekeit velük, természetesen mindenkor a létfontosságú nem­zeti érdekekre helyezve a hang­súlyt, s a hazafias érzelmekre apellálva, amely a legszorosabb összekötő kapocs egy olyan nép körében, amely döntő lépés e­­lőtt áll. .Végül, hogy riassza az oligarchiát, jelezze a baljós véget és megrendítse a hatalom önteltségét. A kommunista párt ilyen drá­mai körülmények között­i harcosai tisztánlátásának, kitar­tó fellépésének és mozgékony­ságának, áldozatkészségének, de főként annak köszönhetően, hogy a szükségszerű, az objek­tív történelmi fejlődés irányá­ban cselekedett — a román nemzet szíve-lelke lett. A Román Kommunista Párt állt a nagy antifasiszta világ­koalíció előtt annak a biztosíté­kaként, hogy Románia összes fegyveres erőivel és egész gazdasági potenciáljával részt vesz a német hadigépezet meg­semmisítésében, a román nép előtt pedig — mint a helyreál­­lítás,­­ a megújhodás, a de­mokratizálás és igen kö­zeli határidőn belül a szocia­lista forradalom vezérkara. Az egész gazdasági és politikai ha­talom kivívásának azonban egységes, tökéletesen szervezett proletariátusra, olyanra kellett találnia, amely teljesen tuda­tában van teendőinek és kész vállalni a kezdődő erőfeszítés fő terhét az ország helyreállítá­sáért és a társadalom új, az ad­digiakkal homlokegyenest el­lentétes alapjainak lerakásáért. Mint ismeretes, minden nagy társadalmi ügynek, minden for­radalomnak megvan a kilátása a sikerre, ha megnyeri magá­nak az ifjúságot, a nép legfo­gékonyabb és legnemesebb, leg­­vitálisa­bb és legmozgékonyabb részét. Nem szólhatunk a kom­munista párt érdemeiről a tár­sadalmi megújhodás erős folya­mainak egybefogásában és moz­gásba hozásában anélkül, hogy ne állapítanánk meg forró elis­meréssel, mennyire tudta lelke­síteni az ifjú nemzedéket a fel­szabadulást követő első eszten­dőkben. Ahogyan mi Nicolae Ceausescu elvtársat, az ifjúsági szervezet akkori vezetőjét is­merjük, könnyen megérthetjük a döntő politikai diadal mozga­tóerőit. Forradalmi pátosz, for­radalmi romantizmus, égő ő­­szinteség, színtiszta, sokszor könyörtelen igazság, önzetlen hazafias lendület — íme, milyen „titkos fegyverekkel“ mozgósí­totta harcra az­­ország mai elnö­ke az akkori esztendők forgata­gában a nemzet színe-virágát. Nemcsak az akkori, ma már idős nemzedéket hódította meg varázslatos eszközeivel, hanem az elkövetkezőket is, az utóbbi két évtizedben pedig, vagyis azóta, hogy a párt és az állam élén munkálkodik — az egész népet. Ki ne tudná, hogy ’65 után igazi nemzeti újjászületés kö­vetkezett be Romániában? Hogy a kommunista párt, a nemzet szívéből-lelkéből me­rítve erejét, a tömegek szavára hallgatva, helyrehozva a hibá­kat, a torzításokat, igazságot téve, ott ahol kellett, ledöntve a közöny, a szektarizmus és a gya­nakvás korlátait, újjáépítette és újabb, tartós alapokon szilár­dította meg az új társadalmi osztályok és kategóriák egysé­gét, a román társadalom össze­­forrottságát. A román szocializmus nagy­­könyvét, a párt programját, a­­mely Románia fejlődése köz­ponti célkitűzéseként határozta meg a méltó, cselekvő és haté­kony jelenlétet a nemzetek íté­­lőszé­ke előtt a modern civili­záció összes területein, ,egy em­berként sajátította el az egész nemzet. De nem is történhetett volna ez másként, hiszen­­a nemzeti történelem legmagasz­­tosabb eszményét testesíti meg. A román nép előtt megnyílik a perspektíva, hogy új etikai, elvi és emberi civilizációt, tisz­tát és rugalmasat teremtsen magának, uralomra juttassa a maga köréhezt az ember iránti tiszteletet, a szakavatottság és a becsület kultuszát, a kölcsö­nös megértést és támogatást a társadalom összes tagjai kö­zött. Az új történelmi korszak­ban a kommunista pártra az a küldetés hárul, hogy szervezze a nép e nagy önművelő mun­kálkodását. Az értekezés rámutatott, hogy a román nemzetet harcba szólí­tották, tegyen tanúságot ősrégi béke- és barátsági elhivatottsá­gáról, majd kiemelte: nemze­tünk hevesen tiltakozik az ab­szurdum politikája ellen, az a­­tomfegyverkezési hajsza öngyil­kos fokozása ellen. A román nép — vezetősége, legilletéke­sebb képviselője, az államelnök útján — eltökélten szembeszáll ezekkel, a második világháború gyújtó­gátéihoz többé-kevésbé hasonló erőkkel, amelyek meg­feledkezve a történelem tanul­ságairól, szakadékba akarják taszítani az emberiséget, eltö­kélten szembeszáll mindazok­nak az eszmeáramlatoknak a képviselőivel, akik a fasiszta ideológiához hasonlóan a gyű­löletet szítják és a durva erő­szakot kultiválják, semmibe­veszik a nemzetek szabadságát és függetlenségét, az emberek és a népek elévülhetetlen joga­it, a békés egymás mellett élés eszményét. A NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS KONCEPCIÓJA A MUNKÁSOSZTÁLY EGYSÉ­GÉNEK TÖRTÉNELMI SZÜK­SÉGÉRŐL. A MUNKÁSEGY­SÉGFRONT MEGTEREMTÉSE — JELENTŐS SZAKASZ A POLITIKAI HATALOM KIVÍ­VÁSÁÉRT FOLYTATOTT HARCBAN, A MUNKÁSOSZ­TÁLY SZERVEZETI ÉS POLI­TIKAI EGYSÉGÉNEK MEGTE­REMTÉSÉBEN, A TÁRSADA­LOM FORRADALMI ÁTALA­KÍTÁSÁBAN címmel EMIL BOBU elvtárs, az RKP KB Po­litikai Végrehajtó Bizottságá­nak tagja, a KB titkára érteke­zett. A gazdasági-társadalmi fejlődés mai fokán , az antifa­siszta és antiimperialista, tár­sadalmi és nemzeti felszabadító forradalom dicsőséges évfordu­lójának esztendejében, a sokol­dalúan fejlett szocialista társa­dalom építésének teljében a le­hető legvilágosabban, a maga igazi mélységében tűnik ki Nicolae Ceausescu elvtárs he­lyes koncepciója a munkásosz­tály egységének alapvető szük­ségéről. E szemlélet meghatározó vo­nása, hogy mélyenszántó elmé­leti, rendkívül termékeny és át­fogó, a szocialista forradalom és építés egész kérdéskörét felöle­lő gondolkodása harmonikusan és szervesen kapcsolódik az eszmék és tanulságok ama ki­meríthetetlen és mindenkori forrásához, amelyet oly nagy­szerűen kínál forradalmi harca, példás gyakorlati munkássága a munkásosztály akcióegységének megteremtéséért, amely küzde­lembe már­­fiatal korától kezd­ve lendületesen és eltökélten bekapcsolódott, áthatva a leg­nemesebb humanista eszmé­nyektől, a tömegek, ama nép iránti mélységes szeretettől, a­­melynek sorából kiemelkedett. Pártunk és államunk vezető­jének, Nicolae Ceausescu el­v­­társnak mélységesen tudomá­nyos, alkotó dialektikus és tör­ténelmi materialista koncepció­ja szerint az egység erőforrás, amelynek gyökerei mélyen visz­­szanyúlnak a romániai munkás­­mozgalom történetébe. A Mun­­kásegységfront négy évtizeddel ezelőtti megteremtése, négy esztendő múltán pedig a mun­kásosztály egységes pártjának megteremtése nem konjunktu­­rális esemény volt, hanem hosz­­szas történelmi folyamatból szü­letett meg, amennyiben maga­sabb szinten gyarapította to­vább munkásmozgalmunknak még azokból az időkből szár­mazó egységhagyományait, hogy a történelem küzdőterére lépett. A munkásosztály egységes pártja, a Román Kommunista Párt, amelynek létéhez és al­kotó munkásságához elválaszt­hatatlanul kapcsolódnak a kor­­társ román társadalom összes nagy forradalmi változásai, köz­vetlen folytatója a szocialista forradalmi mozgalomnak, a munkásosztály 1893-ban alakult pártjának, hiszen Románia fej­lődésének új körülményei között tovább viszi és magasabb szintre emeli a társadalmi és nemzeti felszabadulásért vívott harcot. A Román Kommunista Párt, két évtizedes illegalitásbeli har­cának súlyos körülményei kö­zött nemegyszer sikeresen meg­találta a célszerű eszközöket és utakat, hogy az adott történel­mi szakasz követelményeitől függően megvalósítsa a proleta­riátus akcióegységét. Valamennyien jogos hazafias büszkeséggel, csodálattal és há­lával állapítjuk meg most, ami­kor kommunista pártunk törté­netének ama dicsőséges eszten­dőire emlékezünk, hogy a hősi harcnak mindig az első sorai­ban küzdött e nagyszerű cél el­éréséért Nicolae Ceausescu elv­társ, pártunk és népünk szere­tett és tisztelt vezetője. Az Országos Antifasiszta Bi­zottság 1933-ban történt mega­lakulása különlegesen fontos lépés volt a munkásosztály ak­cióegységének megteremtésé­ben, a feltörekvő fasizmus út­ját eltorlaszolni hivatott közös harci egységfront létrehozásá­ban. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának az az opciója, hogy Nicolae Ceausescu elvtársat jelöli az Országos Antifasiszta Bizottság vezetőségébe, abból fakadt, hogy Nicolae Ceausescu elvtárs mélységesen hazafias állás­foglalásról, bátorságról s el­tökéltségről tett tanúságot az 1933-as os­ztálycsaták idején letartóztatott sztrájkoló mun­kások védelmét célzó akci­ókban. Később őt is be­börtönözték az osztályellenség­­gel szembeni forradalmi eltö­kéltségéért és megmásíthatatlan állásfoglalásáért. N­ic­o­la­e Ceausescu elvtárs dinami­kus és gyümölcsöző munkássá­gát csodálattal és nagyrabecsü­léssel nyugtázta a forradalmi munkásifjúság, amelynek köré­ben állandóan tartózkodott, nemkülönben az Országos An­tifasiszta Bizottság vezetőségé­ben részt vevő számos kiváló értelmiségi. Az 1939. május 1-i nagy búskat­resti antifasiszta tüntetés — a­­mely az akkori viszontagságos idők egyik legnagyobb európai megmozdulása volt — s amely­nek szervezésében döntő szere­pet kapott Nicolae Ceausescu elvtárs, a különböző politikai pártokhoz tartozó és párton kí­vüli munkások akcióegysége je­gyében zajlott le. Az ifjúságnak a nagy politi­kai, hazafias akciókba való be­vonásához jelentős mértékben járult hozzá azokban az évek­ben a Kommunista Ifjúsági Szövetség újjászervezése, a­­melynek kezdeményezésében és megvalósításában lényeges sze­rep jutott Nicolae Ceausescu elvtársnak és Elena Ceausescu elvtársnőnek. Az 1944. április 18-án létrejött Munkásegységfront kezdte ma­ga köré tömöríteni a többi ab­ban érdekelt politikai erőket is, hogy meg­döntsék a katonai-fa­siszta diktatúrát, kiugrassák az országot a háborúból, visszaál­lítsák a demokratikus rendszert és visszaszerezzék a független­séget, megmentsék Romániát a nemzeti katasztrófától. Munkásosztályunk politikai és szervezeti egységeinek 1948 feb­ruárjában történt megvalósítása kivételesen fontos mozzanatot jelentett a párt vezető szerepe érvényesítésében, politikai ere­jének és tekintélyének megszi­lárdításában. A kommunista pártunk veze­tő szerepének határozott kibon­takoztatása terén mélységesen jelentőségteljes, történelmi fon­tosságú mozzanat volt és újabb dimenziókat kölcsönzött a párt és a nép erkölcsi-politikai egy­ségének, újabb korszakot ava­tott szocialista hazánk fejlődé­sében a IX. pártkongresszus. Nemzetünk sorsa szempontjából döntő jelentőségű politikai ak­tus volt az, hogy a párt élére választották Nicolae Ceausescu elvtársat, a­ ragyogó politikai gondolkodót és a bátor forra­dalmár vezetőt, aki a megújho­dás zászlóvivője lett a gazdasági és társadalmi élet minden terü­letén, a mindennapi életből, né­pünk haladásának égető köve­telményeiből fakadó új mun­kastílus és vezetési stílus meg­honosításában. A jogosan Ceausescu-korszak­nak nevezett időszak összes vív­mányait olyan alapvető fontos­ságú politikai realitások tették lehetővé, mint a párt és a mun­kásosztály sziklaszilárd egysége, a kommunisták pártja és az egész nép megbonthatatlan kap­csolata, a párt szerves, mélyre­ható integrációja a gazdasági­­társadalmi élet bensőséges me­chanizmusaiba. A Román Kommunista Párt, a pártfőtitkár koncepciójában az egység követelménye nem szorítkozik csupán a belpoliti­kai viszonyokra. Nicolae Ceausescu elvtárs sokolda­lúan megalapozta azt a tételt, miszerint az emberiség nagy problémái megoldásának lénye­ges feltétele, hogy összefogja­nak az összes forradalmi, de­mokratikus és haladó erők, va­lamennyi nép. Nicolae Ceausescu elvtárs bölcs orientációitól és útmutatá­saitól lelkesítve, az összes dol­gozók, tekintet nélkül nemzeti­ségükre, egy emberként mun­kálkodnak az egész gazdasági és társadalmi tevékenység ha­tékonyságának szüntelen növe­léséért. Újabb ragyogó győzel­mekkel köszöntve az idei esz­tendő rendkívüli politikai fon­tosságú eseményeit: az antifa­siszta és antiimperialis­ta, társa­dalmi és nemzeti felszabadító forradalom győzelmének 40. évfordulóját és a Román Kom­munista Párt XIII. kongresz­­szusát. Népünk hosszas történelme során gazdálg tapasztalatra tett szert, amelyből az idők folya­mán kiváló politikai érzék fa­kadt és különböző megnyilat­kozási formákban küzdelem az ország szabadságának, nemzeti függetlenségének és szuvereni­tásának megvédelmezéséért és érvényesítéséért. Újkori törté­nelmünk egész eseménysorát a tömegek cselekvő jelenléte jel­lemezte, a tömegeké, amelyek tudatában voltak, hogy törek­véseiknek és kívánalmaiknak megfelelően befolyásolhatják az események menetét — mutatott rá A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT SZERVEZÉSÉBEN LE­ZAJLOTT NAGY POLITIKAI TÜNTETÉSEK ÉS FELVONU­LÁSOK A FASIZMUS ÉS A HÁBORÚ ELLEN, AZ ORSZÁG FÜGGETLENSÉGÉNEK ÉS TE­RÜLETI ÉPSÉGÉNEK MEG­VÉDELMEZÉSÉÉRT című érte­kezésében ION POPESCU-PU­­TURI elvtárs, az RKP KB tagja a KB mellett működő Történel­mi és Társadalompolitikai Ta­nulmányi Intézet igazgatója. Az előadó rámutatott, hogy e munkásosztály 1893-ban megala­pított pártja, mihelyt az ország társadalmi-politikai életének küzdőterére lépett, számolt né­pünk e történelmi tapasztalatá­val, azonosította magát a nép a­­lapvető érdekeivel és törekvé­seivel, elsősorban egységének és függetlenségének ügyével, a­­melyet minden erővel védelme­zett és támogatott. Ezután részletesen ismertette a Román Kommunista Párt rend­kívül fontos szerepét abban, hogy harcra mozgósítsa a töme­geket, az egész népet a német revansizmussal szemben, mega­lakítva 1933 júniusában az Or­­­szágos Antifasiszta Bizottságot, amely nyitva állt az összes ro­mán hazafiak előtt, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi osztályhoz vagy politikai párt­hoz tartoztak, s feladata volt megelőzni a hitlerista veszélyt. Az 1935—1939-es években le­zajlott nagy antifasiszta politi­kai tüntetések és felvonulások éppen azt az orientációt tükröz­ték. A legszélesebb néptömegek antifasiszta hangulata, a de­mokratikus szabadságjogok, a függetlenség és a területi épség megvédelmezésének elhatározá­sa erőteljesen kifejezésre jutott az 1936. május 31-i bukaresti és vidéki tüntetések idején. Ezek a demokratikus, antifasiszta jellegű tüntetések nagy politi­kai jelentőséggel bírtak, bizo­nyították, hogy a nép túlnyomó többsége ellenzi a hitlerizmust és főként azokat a törekvéseket, hogy felülvizsgálják az ország­határokat, hogy csapást mérjen Románia függetlenségére. Munkásosztályunk nemzet­közi szolidaritási hagyományai szellemében a romániai antifa­siszta és háborúellenes moz­galom erős tüntetéseket és fel­vonulásokat szervezett, kifeje­zésre juttatta támogatását és szolidaritását az osztrák, az etióp, a spanyol, a kínai, a cseh­szlovák néppel — a fasiszta ag­resszió áldozataival —, és követ­kezetesen munkálkodott a nem­zeti függetlenség és szuvereni­tás elveinek megvédelmezésé­ért, a revizionizmus és a fasisz­ta háborús politika ellen. Az antifasiszta tüntetések és felvonulások csúcspontját köz­tudomásúlag az 1939. május 1-i nagy tüntetés jelezte, amely a céhek aznapra összehívott álta­lános kongresszusa körülményei között zajlott le. Az RKP KB Titkárságának és a bukaresti pártszervezet bürójának köz­vetlen irányításával pártbizott­ság alakult azzal a konkrét fel­adattal, hogy irányítsák a céhek kongresszusa küldötteit és szer­vezzék meg a május 1-i tünte­tést. A pártvezetőségi aktivis­ták mellett részt vett a bizott­ságban Nicolae Ceausescu elv­társ, akit jól ismertek lángoló hazafiságáról és kiváló szerve­zőképességéről, s akinek meg­volt a tapasztalata is az Orszá­gos Antifasiszta Bizottságban végzett munkából. Az 1939. május 1-i nagy an­tifasiszta tüntetés, amelynek révén a román nép kifejezésre juttatta antihitlerista állásfogla­lását, nemzetközi síkú figyel­­meztetés volt, hogy hangsúlyo­zódik a hitlerista veszély és kö­zeleg a nagy világégés kirobba­nása. Akárcsak a múltban, ma is, amikor a háború veszélye nap­ról napra fokozódik, s az embe­riségnek nemcsak a békéjét, hanem a létét is veszélyezteti — hangsúlyozta befejezésül az előadó —, népünk nagyszabású béketüntetéseivel, amelyeket maga az államelnök küzdít, is­mételten bizonyítja mélységes politikai bölcsességét, amelyet egész munkásságával Nico­lae Ceausescu elnök testesít meg. AZ RKP TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS MÓDOZATAI AZ ÖSSZES DEMOKRATIKUS ÉS HALADÓ TÁRSADALMI E­­RŐK EGYBEFOGÁSÁRA A FASIZMUS ÉS A HÁBORÚ ELLEN, AZ ORSZÁG FÜG­GETLENSÉGÉNEK ÉS TERÜ­LETI ÉPSÉGÉNEK MEGVÉ­­DELMEZÉSÉÉRT című érte­kezésében MANEA MANESCU elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az Államtanács alelnöke ezeket mondotta: A Román Kommu­nista Párt nagy érdeme, hogy els­őként figyelt fel a román nép szabadságát, Románia függet­lenségét és szuverenitását fe­nyegető fasiszta veszély igazi dimenzióira. A történelem ob­jektív menete határozta meg pártunk stratégiájának és takti­kájának kidolgozását,a belpoli­tikai és nemzetközi események szigorú elemzésére alapozott cselekvési formák és módozatok kidolgozását. A kommunista párt, a román társadalom fejlő­désének akkori szociális és nemzeti követelményeiből indul­va ki, megalapozta a legcélsze­rűbb cselekvési utakat és esz­közöket, hogy tovább erősítse a munkásosztály egységét, moz­gósítsa a parasztságot, az értel­miséget, az egész népet az egy­séges nemzeti állam, az ország függetlensége és területi épsége megvédelmezéséért folytatott harcra. , A fasizmus és a háború elle­ni nemzeti összefogás kezdő mozzanatát az Országos Antifa­siszta Bizottság megalakítása képezte. Ennek a tevékenysége során érvényesítette rendkívüli politikai erényeit Nicolae Ceausescu elvtárs, a lánglelkű hazafi, a következetes forradal­már, aki ma, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom é­­pítésének és a kommunizmus felé haladásnak a dicsőséges esztendőiben bölcsen és tisztán­­látóan vezérli a párt, az ország, egész szocialista nemzetünk sor-Az Országos Antifasiszta Bi­zottság, amely a kommunista párt kezdeményezésére 1933-ban alakult meg és a legkülönbözőbb társadalmi osztályok és­­kate­góriák képviselőit — munkáso­kat, parasztokat, tanárokat, író­kat, újságírókat, művészeket, jogászokat, diákokat — tömörí­tett, széleskörűen reprezenta­tív, magas fokú történelmi fele­lősséggel felruházott szervként aktívan bekapcsolódott a román nép harcában a haza szabadsá­gának és függetlenségének meg­védelmezéséért. Pártunk, a tevékenységi for­mák és módszerek széles skálá­ját véve igénybe — folytatta az előadó — átfogó munkásságot fejtett ki, hogy erősítse a mun­kás-paraszt szövetséget, a mun­kásokkal és parasztokkal együtt nagyszámú tudományos és kul­turális személyiséget vonjon be az antifasiszta népfrontba, be­vonja a szakszervezeteket az or­szág függetlenségének és terüle­ti épségének megvédelmezésé­ért folytatott nagy csatákba és tüntetésekbe, soraiba fogadja az ifjú nemzedék leghaladóbb képviselőit, megteremtse a for­radalmi ifjúsági szervezetet, más haladó és demokratikus szervezeteket hozzon létre. Annak az óriási munkásság­nak az élvonalában, amely hi­vatott volt harcra mozgósítani a nőket a fasiszta veszély ellen, a népünk békés életét fenyegető merényletekkel szemben, ragyo­góan jelentkezett Elena Ceaușescu elvtársnő, a kiváló egyéniség, a hazai forradalmi mozgalom élharcosa, a nők ma­gas társadalmi státusának meg­teremtéséért folytatott harc kö­vetkezetes zászlóvivője. Kommunista pártunk, az or­szág ama sajátos történelmi re­alitásából indulva ki, hogy a románok évszázadok óta e­­gyütt élnek más nemzetiségek­kel, megfelelő tevékenységi formákat és módszereket alkal­mazott az együttélő nemzetisé­gek körében. Az antifasiszta harc egyik leghatékonyabb cselekvési mó­dozata volt az, hogy sok de­mokratikus szervezetet hoztak létre s a tagság sorába bevon­ták a legkülönbözőbb társadalmi erők és kategóriák képviselőit. Pártunknak a század negyedik évtizedében alkalmazott straté­giájához és taktikájához hozzá­tartoztak azok az akciók is, hogy a kommunista és antifasiszta harcosok politikai pereinek tár­gyalásait változtassák a fasiz­mus és a háború elleni harc, az ország szabadsága és független­sége ellen törő erők leleplezé­se fórumává. Ilyen összefüggés­ben emlékezetes esemény ma­rad a kommunisták brassói pe­re, amelynek során Nicolae Ceausescu elvtárs, bizonyítva kiváló forradalmi szónoki eré­nyeit, határozottan leleplezte a fasizmust, a háborút, lelkesen felhívta a dolgozó tömegeket, az egész népet, tömörüljön meg­bonthatatlan egységbe az or­szág megvédelmezéséért. A munkásosztály, az összes hazafias, demokratikus és an­tifasiszta forradalmi erők harci egységének nagyszerű megnyi­latkozása volt az 1939. május 1-i tüntetés Bukarestben és az ország más központjaiban. A harmincas évek viszontag­ságos éveiben a párt sokrétű te­vékenységet folytatott stratégiá­ja és taktikája kidolgozásáért, s ebben jelentős szerep hárult Nicolae Ceausescu elvtársra, Elena Ceausescu elvtársnőre, a­­kik nagy éleslátásról is ta­núságot tettek a fasizmus és a háború ellen, az ország terüle­t Folytatása a 3. oldalon) A MUNKÁSOSZTÁLY, DICSŐSÉGES PÁRTUNK HŐSI TÖRTÉNETÉNEK EMLÉKEZETES MOZZANATAI, A ROMÁN NÉP­EGYSÉG-, SZABADSÁG­­FÜGGETLENSÉGI ÉS BÉKETÖREKVÉSEINEK RAGYOGÓ TANÚJELEI Szombat délelőtt a bukaresti Román Athenaeumban országos tudományos ülésszakot rendeztek a következő témakörrel: Az RKP koncepciója a munkásosztály, az összes haladó erők akció­egységének történelmi jelentőségéről a fasizmus és a háború útja eltorlaszolásáért, a szocialista forradalom és építés győzelméért folytatott harcban. Nicolae Ceausescu elvtárs koncepciója a de­mokratikus, antiimperialista erők egységének meghatározó sze­repéről a haladásért és a civilizációért, a népek függetlenségé­nek, szabadságának és életének megvédelmezéséért vívott küz­delemben. Ott volt az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának több tagja és póttagja, a KB, a kormány számos tagja, központi in­tézmények, tömeg- és társadalmi szervezetek képviselői, a hazai munkásmozgalom több régi harcosa, bukaresti vállalatok dolgo­zóinak képviselői, akadémikusok, egyetemi tanárok, tudományos kutatók, diákok. NICOLAE CEAUSESCU SESBBW“- .VtT „­Mll _ . ' W­*"* w ^trt «» d­mM • iwiliMM» n»» •* » •*****_...« atvM rt* fcautuu»* *»•»••» •»•**»•»#**• « «* tM,W «.*» ■ . » ’'•'"•' TkTw«''- •••»”" - ti.*1 * ^ »uw IBM ,0, m " -ti»» «*•*•*• *"*atu.««,».,«mm». a «•* „ „—mW1* joul km 1 , • • • *"'"** - ", ,, au* tae*“ na,aa aaa a**a *— —'■«»» «-* -.rtrf-í» '* •• - mii*— mmmujtu mmmjsu mmmmejmBt mm* ***** / • ...............as____««—­^ uiuitu ibui a«** •t'U. «I# 7 fentit«r ! • • ***+■ ■ '.--ÜT: >”»»« «WIN«» Mtha : --a»Ca,. í - __ fwwa.,1 ^*** •’•*•* """»«am - •*‘*“— * "** • tM <>n Jb. ~ ^*rl1 C**W)IÍ nt* -aa-a t*a<* aia»»­h««. «SíLír* **• ^ — . **** *M,,M *• •rtmu DrafaMMt *• *-t0 *'*Lk*.«* •+ *** Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu (Petrescu) elvtársnő 1939-ben, és forradalmi, antifasiszta és háborúellenes tevékenységükre utaló korabeli dokumentumok érettségét, a román nép akkori lehetőségeit, forradalmi és haladó megszervezze a harcot a háború és a fasizmus ellen/4 .,Az 1939. május elseje alkalmával lezajlott forradalmi és hazafias tüntetések a munkásosztály végét, a román nép akkori lehetőségeit, forradalmi és haladó erejét bizonyították, hogy sikerrel szervezze a harcot a háború és a fasizmus ellen­. ELŐRE - 1984. május 1

Next