Előre, 1984. május (38. évfolyam, 11330-11355. szám)
1984-05-01 / 11330. szám
—2----------------------- AZ 1939. MÁJUS 1-I NAGY ANTIFASISZTA ÉS HÁBORÚELLENES TÜNTETÉSEK, A MUNKÁSEGYSÉGFRONT MEGTEREMTÉSE Országos tudományos ülésszak Az RKP koncepciója a munkásosztály, az összes haladó erők akcióegységének történelmi jelentőségéről a fasizmus és a háború útja eltorlaszolásáért, a szocialista forradalom és építés győzelméért folytatott harcban Nicolae Ceausescu elvtárs koncepciója a demokratikus, antiimperialista erők egységének meghatározó szerepéről a haladásért és a civilizációért, a népek függetlenségének, szabadságának és életének megvédelmezéséért vívott küzdelemben témakörrel A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT SZEREPE A TÁRSADALOM HALADÓ ERŐI EGYBEFOGÁSÁBAN ÉS HARCRA MOZGÓSÍTÁSÁBAN A ROMÁN NÉP ALAPVETŐ ÉRDEKEI MEGVÉDELMEZÉSÉÉRT, A ROMÁNIAI SOKOLDALÚAN FEJLETT SZOCIALISTA „TÁRSADALOM MEGTEREMTÉSÉÉRT című értekezésében DUMITRU POPESCU elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a Stefan Gheorghiu Akadémia rektora kidomborította, hogy a második világháborút megelőző esztendők széles ellenállási erőinek összességében a legteljesebb, legalaposabb és legélesebb antifasiszta koncepciója a kommunista pártnak volt. A kor sötét és ellentmondásos összképében — mutatott rá az előadó — a Román Kommunista Párt volt a fegyelmezett ellenállás egyetlen magva, ő rendelkezett jól szervezett konspiratív struktúrákkal, amelyeket az önfeláldozásig menő odaadás jellemzett, összefüggő társadalompolitikai elmélettel rendelkező í-pártAVolt ejjfer, amely történetét „az. ■ objektív determinizmus alat^árt^a*ál8rágt*r*....ts/j Az előadó, miután ismertette, a második világháborút megelőző európai politikai viszonyokat, így folytatta: Ilyen tragikus körülmények között az 1939. május 1-i, a kommunisták és a szocialisták, egysége jegyében szervezett akció az egyik legimpozánsabb és legjelentőségteljesebb nemzetközi antifasiszta munkástüntetés volt. A tiltakozó és figyelmeztető tüntetés soraiban szervezőként ott találjuk Románia mai elnökét, Nicolae Ceausescu elvtársat. Az előadó ezután kiemelte annak a megkülönböztetett fontosságát, hogy 1944 tavaszán megvalósult a kommunisták és a szociáldemokraták együttműködése a Munkásegységfrontban, amely ama nagy demokratikus, hazafias antifasiszta nemzeti mozgalomnak a magva volt, amely megdöntötte a katonai fasiszta diktatúrát és diadalra vitte a fegyveres felkelést. Mint rámutatott, a kommunista pártra hárult az a felelősség, hogy a nagy nemzeti törekvések zászlóvivője legyen, az ő érdeme, hogy a hallatlan nehézségek ellenére önként vállalta ezt a feladatot, s az adott képességek és lehetőségek határain belül cselekedett. Elsősorban azért, hogy erősítse a harci elszántságot, óvja az ellenállás tüzét, fokozza az elégedetlenséget, s ennek pontosan körvonalazott logikus alapokat kölcsönözzön, majd felháborodássá, a felháborodást pedig tetté változtassa.. Másodsorban, hogy felvegye a kapcsolatot az ellenzék erőivel, a lehetőségeken belül egyeztesse érdekeit velük, természetesen mindenkor a létfontosságú nemzeti érdekekre helyezve a hangsúlyt, s a hazafias érzelmekre apellálva, amely a legszorosabb összekötő kapocs egy olyan nép körében, amely döntő lépés előtt áll. .Végül, hogy riassza az oligarchiát, jelezze a baljós véget és megrendítse a hatalom önteltségét. A kommunista párt ilyen drámai körülmények közötti harcosai tisztánlátásának, kitartó fellépésének és mozgékonyságának, áldozatkészségének, de főként annak köszönhetően, hogy a szükségszerű, az objektív történelmi fejlődés irányában cselekedett — a román nemzet szíve-lelke lett. A Román Kommunista Párt állt a nagy antifasiszta világkoalíció előtt annak a biztosítékaként, hogy Románia összes fegyveres erőivel és egész gazdasági potenciáljával részt vesz a német hadigépezet megsemmisítésében, a román nép előtt pedig — mint a helyreállítás, a megújhodás, a demokratizálás és igen közeli határidőn belül a szocialista forradalom vezérkara. Az egész gazdasági és politikai hatalom kivívásának azonban egységes, tökéletesen szervezett proletariátusra, olyanra kellett találnia, amely teljesen tudatában van teendőinek és kész vállalni a kezdődő erőfeszítés fő terhét az ország helyreállításáért és a társadalom új, az addigiakkal homlokegyenest ellentétes alapjainak lerakásáért. Mint ismeretes, minden nagy társadalmi ügynek, minden forradalomnak megvan a kilátása a sikerre, ha megnyeri magának az ifjúságot, a nép legfogékonyabb és legnemesebb, legvitálisabb és legmozgékonyabb részét. Nem szólhatunk a kommunista párt érdemeiről a társadalmi megújhodás erős folyamainak egybefogásában és mozgásba hozásában anélkül, hogy ne állapítanánk meg forró elismeréssel, mennyire tudta lelkesíteni az ifjú nemzedéket a felszabadulást követő első esztendőkben. Ahogyan mi Nicolae Ceausescu elvtársat, az ifjúsági szervezet akkori vezetőjét ismerjük, könnyen megérthetjük a döntő politikai diadal mozgatóerőit. Forradalmi pátosz, forradalmi romantizmus, égő őszinteség, színtiszta, sokszor könyörtelen igazság, önzetlen hazafias lendület — íme, milyen „titkos fegyverekkel“ mozgósította harcra azország mai elnöke az akkori esztendők forgatagában a nemzet színe-virágát. Nemcsak az akkori, ma már idős nemzedéket hódította meg varázslatos eszközeivel, hanem az elkövetkezőket is, az utóbbi két évtizedben pedig, vagyis azóta, hogy a párt és az állam élén munkálkodik — az egész népet. Ki ne tudná, hogy ’65 után igazi nemzeti újjászületés következett be Romániában? Hogy a kommunista párt, a nemzet szívéből-lelkéből merítve erejét, a tömegek szavára hallgatva, helyrehozva a hibákat, a torzításokat, igazságot téve, ott ahol kellett, ledöntve a közöny, a szektarizmus és a gyanakvás korlátait, újjáépítette és újabb, tartós alapokon szilárdította meg az új társadalmi osztályok és kategóriák egységét, a román társadalom összeforrottságát. A román szocializmus nagykönyvét, a párt programját, amely Románia fejlődése központi célkitűzéseként határozta meg a méltó, cselekvő és hatékony jelenlétet a nemzetek ítélőszéke előtt a modern civilizáció összes területein, ,egy emberként sajátította el az egész nemzet. De nem is történhetett volna ez másként, hiszena nemzeti történelem legmagasztosabb eszményét testesíti meg. A román nép előtt megnyílik a perspektíva, hogy új etikai, elvi és emberi civilizációt, tisztát és rugalmasat teremtsen magának, uralomra juttassa a maga köréhezt az ember iránti tiszteletet, a szakavatottság és a becsület kultuszát, a kölcsönös megértést és támogatást a társadalom összes tagjai között. Az új történelmi korszakban a kommunista pártra az a küldetés hárul, hogy szervezze a nép e nagy önművelő munkálkodását. Az értekezés rámutatott, hogy a román nemzetet harcba szólították, tegyen tanúságot ősrégi béke- és barátsági elhivatottságáról, majd kiemelte: nemzetünk hevesen tiltakozik az abszurdum politikája ellen, az atomfegyverkezési hajsza öngyilkos fokozása ellen. A román nép — vezetősége, legilletékesebb képviselője, az államelnök útján — eltökélten szembeszáll ezekkel, a második világháború gyújtógátéihoz többé-kevésbé hasonló erőkkel, amelyek megfeledkezve a történelem tanulságairól, szakadékba akarják taszítani az emberiséget, eltökélten szembeszáll mindazoknak az eszmeáramlatoknak a képviselőivel, akik a fasiszta ideológiához hasonlóan a gyűlöletet szítják és a durva erőszakot kultiválják, semmibeveszik a nemzetek szabadságát és függetlenségét, az emberek és a népek elévülhetetlen jogait, a békés egymás mellett élés eszményét. A NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS KONCEPCIÓJA A MUNKÁSOSZTÁLY EGYSÉGÉNEK TÖRTÉNELMI SZÜKSÉGÉRŐL. A MUNKÁSEGYSÉGFRONT MEGTEREMTÉSE — JELENTŐS SZAKASZ A POLITIKAI HATALOM KIVÍVÁSÁÉRT FOLYTATOTT HARCBAN, A MUNKÁSOSZTÁLY SZERVEZETI ÉS POLITIKAI EGYSÉGÉNEK MEGTEREMTÉSÉBEN, A TÁRSADALOM FORRADALMI ÁTALAKÍTÁSÁBAN címmel EMIL BOBU elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára értekezett. A gazdasági-társadalmi fejlődés mai fokán , az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom dicsőséges évfordulójának esztendejében, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének teljében a lehető legvilágosabban, a maga igazi mélységében tűnik ki Nicolae Ceausescu elvtárs helyes koncepciója a munkásosztály egységének alapvető szükségéről. E szemlélet meghatározó vonása, hogy mélyenszántó elméleti, rendkívül termékeny és átfogó, a szocialista forradalom és építés egész kérdéskörét felölelő gondolkodása harmonikusan és szervesen kapcsolódik az eszmék és tanulságok ama kimeríthetetlen és mindenkori forrásához, amelyet oly nagyszerűen kínál forradalmi harca, példás gyakorlati munkássága a munkásosztály akcióegységének megteremtéséért, amely küzdelembe márfiatal korától kezdve lendületesen és eltökélten bekapcsolódott, áthatva a legnemesebb humanista eszményektől, a tömegek, ama nép iránti mélységes szeretettől, amelynek sorából kiemelkedett. Pártunk és államunk vezetőjének, Nicolae Ceausescu elvtársnak mélységesen tudományos, alkotó dialektikus és történelmi materialista koncepciója szerint az egység erőforrás, amelynek gyökerei mélyen viszszanyúlnak a romániai munkásmozgalom történetébe. A Munkásegységfront négy évtizeddel ezelőtti megteremtése, négy esztendő múltán pedig a munkásosztály egységes pártjának megteremtése nem konjunkturális esemény volt, hanem hoszszas történelmi folyamatból született meg, amennyiben magasabb szinten gyarapította tovább munkásmozgalmunknak még azokból az időkből származó egységhagyományait, hogy a történelem küzdőterére lépett. A munkásosztály egységes pártja, a Román Kommunista Párt, amelynek létéhez és alkotó munkásságához elválaszthatatlanul kapcsolódnak a kortárs román társadalom összes nagy forradalmi változásai, közvetlen folytatója a szocialista forradalmi mozgalomnak, a munkásosztály 1893-ban alakult pártjának, hiszen Románia fejlődésének új körülményei között tovább viszi és magasabb szintre emeli a társadalmi és nemzeti felszabadulásért vívott harcot. A Román Kommunista Párt, két évtizedes illegalitásbeli harcának súlyos körülményei között nemegyszer sikeresen megtalálta a célszerű eszközöket és utakat, hogy az adott történelmi szakasz követelményeitől függően megvalósítsa a proletariátus akcióegységét. Valamennyien jogos hazafias büszkeséggel, csodálattal és hálával állapítjuk meg most, amikor kommunista pártunk történetének ama dicsőséges esztendőire emlékezünk, hogy a hősi harcnak mindig az első soraiban küzdött e nagyszerű cél eléréséért Nicolae Ceausescu elvtárs, pártunk és népünk szeretett és tisztelt vezetője. Az Országos Antifasiszta Bizottság 1933-ban történt megalakulása különlegesen fontos lépés volt a munkásosztály akcióegységének megteremtésében, a feltörekvő fasizmus útját eltorlaszolni hivatott közös harci egységfront létrehozásában. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának az az opciója, hogy Nicolae Ceausescu elvtársat jelöli az Országos Antifasiszta Bizottság vezetőségébe, abból fakadt, hogy Nicolae Ceausescu elvtárs mélységesen hazafias állásfoglalásról, bátorságról s eltökéltségről tett tanúságot az 1933-as osztálycsaták idején letartóztatott sztrájkoló munkások védelmét célzó akciókban. Később őt is bebörtönözték az osztályellenséggel szembeni forradalmi eltökéltségéért és megmásíthatatlan állásfoglalásáért. Nicolae Ceausescu elvtárs dinamikus és gyümölcsöző munkásságát csodálattal és nagyrabecsüléssel nyugtázta a forradalmi munkásifjúság, amelynek körében állandóan tartózkodott, nemkülönben az Országos Antifasiszta Bizottság vezetőségében részt vevő számos kiváló értelmiségi. Az 1939. május 1-i nagy búskatresti antifasiszta tüntetés — amely az akkori viszontagságos idők egyik legnagyobb európai megmozdulása volt — s amelynek szervezésében döntő szerepet kapott Nicolae Ceausescu elvtárs, a különböző politikai pártokhoz tartozó és párton kívüli munkások akcióegysége jegyében zajlott le. Az ifjúságnak a nagy politikai, hazafias akciókba való bevonásához jelentős mértékben járult hozzá azokban az években a Kommunista Ifjúsági Szövetség újjászervezése, amelynek kezdeményezésében és megvalósításában lényeges szerep jutott Nicolae Ceausescu elvtársnak és Elena Ceausescu elvtársnőnek. Az 1944. április 18-án létrejött Munkásegységfront kezdte maga köré tömöríteni a többi abban érdekelt politikai erőket is, hogy megdöntsék a katonai-fasiszta diktatúrát, kiugrassák az országot a háborúból, visszaállítsák a demokratikus rendszert és visszaszerezzék a függetlenséget, megmentsék Romániát a nemzeti katasztrófától. Munkásosztályunk politikai és szervezeti egységeinek 1948 februárjában történt megvalósítása kivételesen fontos mozzanatot jelentett a párt vezető szerepe érvényesítésében, politikai erejének és tekintélyének megszilárdításában. A kommunista pártunk vezető szerepének határozott kibontakoztatása terén mélységesen jelentőségteljes, történelmi fontosságú mozzanat volt és újabb dimenziókat kölcsönzött a párt és a nép erkölcsi-politikai egységének, újabb korszakot avatott szocialista hazánk fejlődésében a IX. pártkongresszus. Nemzetünk sorsa szempontjából döntő jelentőségű politikai aktus volt az, hogy a párt élére választották Nicolae Ceausescu elvtársat, a ragyogó politikai gondolkodót és a bátor forradalmár vezetőt, aki a megújhodás zászlóvivője lett a gazdasági és társadalmi élet minden területén, a mindennapi életből, népünk haladásának égető követelményeiből fakadó új munkastílus és vezetési stílus meghonosításában. A jogosan Ceausescu-korszaknak nevezett időszak összes vívmányait olyan alapvető fontosságú politikai realitások tették lehetővé, mint a párt és a munkásosztály sziklaszilárd egysége, a kommunisták pártja és az egész nép megbonthatatlan kapcsolata, a párt szerves, mélyreható integrációja a gazdaságitársadalmi élet bensőséges mechanizmusaiba. A Román Kommunista Párt, a pártfőtitkár koncepciójában az egység követelménye nem szorítkozik csupán a belpolitikai viszonyokra. Nicolae Ceausescu elvtárs sokoldalúan megalapozta azt a tételt, miszerint az emberiség nagy problémái megoldásának lényeges feltétele, hogy összefogjanak az összes forradalmi, demokratikus és haladó erők, valamennyi nép. Nicolae Ceausescu elvtárs bölcs orientációitól és útmutatásaitól lelkesítve, az összes dolgozók, tekintet nélkül nemzetiségükre, egy emberként munkálkodnak az egész gazdasági és társadalmi tevékenység hatékonyságának szüntelen növeléséért. Újabb ragyogó győzelmekkel köszöntve az idei esztendő rendkívüli politikai fontosságú eseményeit: az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom győzelmének 40. évfordulóját és a Román Kommunista Párt XIII. kongreszszusát. Népünk hosszas történelme során gazdálg tapasztalatra tett szert, amelyből az idők folyamán kiváló politikai érzék fakadt és különböző megnyilatkozási formákban küzdelem az ország szabadságának, nemzeti függetlenségének és szuverenitásának megvédelmezéséért és érvényesítéséért. Újkori történelmünk egész eseménysorát a tömegek cselekvő jelenléte jellemezte, a tömegeké, amelyek tudatában voltak, hogy törekvéseiknek és kívánalmaiknak megfelelően befolyásolhatják az események menetét — mutatott rá A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT SZERVEZÉSÉBEN LEZAJLOTT NAGY POLITIKAI TÜNTETÉSEK ÉS FELVONULÁSOK A FASIZMUS ÉS A HÁBORÚ ELLEN, AZ ORSZÁG FÜGGETLENSÉGÉNEK ÉS TERÜLETI ÉPSÉGÉNEK MEGVÉDELMEZÉSÉÉRT című értekezésében ION POPESCU-PUTURI elvtárs, az RKP KB tagja a KB mellett működő Történelmi és Társadalompolitikai Tanulmányi Intézet igazgatója. Az előadó rámutatott, hogy e munkásosztály 1893-ban megalapított pártja, mihelyt az ország társadalmi-politikai életének küzdőterére lépett, számolt népünk e történelmi tapasztalatával, azonosította magát a nép alapvető érdekeivel és törekvéseivel, elsősorban egységének és függetlenségének ügyével, amelyet minden erővel védelmezett és támogatott. Ezután részletesen ismertette a Román Kommunista Párt rendkívül fontos szerepét abban, hogy harcra mozgósítsa a tömegeket, az egész népet a német revansizmussal szemben, megalakítva 1933 júniusában az Országos Antifasiszta Bizottságot, amely nyitva állt az összes román hazafiak előtt, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi osztályhoz vagy politikai párthoz tartoztak, s feladata volt megelőzni a hitlerista veszélyt. Az 1935—1939-es években lezajlott nagy antifasiszta politikai tüntetések és felvonulások éppen azt az orientációt tükrözték. A legszélesebb néptömegek antifasiszta hangulata, a demokratikus szabadságjogok, a függetlenség és a területi épség megvédelmezésének elhatározása erőteljesen kifejezésre jutott az 1936. május 31-i bukaresti és vidéki tüntetések idején. Ezek a demokratikus, antifasiszta jellegű tüntetések nagy politikai jelentőséggel bírtak, bizonyították, hogy a nép túlnyomó többsége ellenzi a hitlerizmust és főként azokat a törekvéseket, hogy felülvizsgálják az országhatárokat, hogy csapást mérjen Románia függetlenségére. Munkásosztályunk nemzetközi szolidaritási hagyományai szellemében a romániai antifasiszta és háborúellenes mozgalom erős tüntetéseket és felvonulásokat szervezett, kifejezésre juttatta támogatását és szolidaritását az osztrák, az etióp, a spanyol, a kínai, a csehszlovák néppel — a fasiszta agresszió áldozataival —, és következetesen munkálkodott a nemzeti függetlenség és szuverenitás elveinek megvédelmezéséért, a revizionizmus és a fasiszta háborús politika ellen. Az antifasiszta tüntetések és felvonulások csúcspontját köztudomásúlag az 1939. május 1-i nagy tüntetés jelezte, amely a céhek aznapra összehívott általános kongresszusa körülményei között zajlott le. Az RKP KB Titkárságának és a bukaresti pártszervezet bürójának közvetlen irányításával pártbizottság alakult azzal a konkrét feladattal, hogy irányítsák a céhek kongresszusa küldötteit és szervezzék meg a május 1-i tüntetést. A pártvezetőségi aktivisták mellett részt vett a bizottságban Nicolae Ceausescu elvtárs, akit jól ismertek lángoló hazafiságáról és kiváló szervezőképességéről, s akinek megvolt a tapasztalata is az Országos Antifasiszta Bizottságban végzett munkából. Az 1939. május 1-i nagy antifasiszta tüntetés, amelynek révén a román nép kifejezésre juttatta antihitlerista állásfoglalását, nemzetközi síkú figyelmeztetés volt, hogy hangsúlyozódik a hitlerista veszély és közeleg a nagy világégés kirobbanása. Akárcsak a múltban, ma is, amikor a háború veszélye napról napra fokozódik, s az emberiségnek nemcsak a békéjét, hanem a létét is veszélyezteti — hangsúlyozta befejezésül az előadó —, népünk nagyszabású béketüntetéseivel, amelyeket maga az államelnök küzdít, ismételten bizonyítja mélységes politikai bölcsességét, amelyet egész munkásságával Nicolae Ceausescu elnök testesít meg. AZ RKP TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ÉS MÓDOZATAI AZ ÖSSZES DEMOKRATIKUS ÉS HALADÓ TÁRSADALMI ERŐK EGYBEFOGÁSÁRA A FASIZMUS ÉS A HÁBORÚ ELLEN, AZ ORSZÁG FÜGGETLENSÉGÉNEK ÉS TERÜLETI ÉPSÉGÉNEK MEGVÉDELMEZÉSÉÉRT című értekezésében MANEA MANESCU elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az Államtanács alelnöke ezeket mondotta: A Román Kommunista Párt nagy érdeme, hogy elsőként figyelt fel a román nép szabadságát, Románia függetlenségét és szuverenitását fenyegető fasiszta veszély igazi dimenzióira. A történelem objektív menete határozta meg pártunk stratégiájának és taktikájának kidolgozását,a belpolitikai és nemzetközi események szigorú elemzésére alapozott cselekvési formák és módozatok kidolgozását. A kommunista párt, a román társadalom fejlődésének akkori szociális és nemzeti követelményeiből indulva ki, megalapozta a legcélszerűbb cselekvési utakat és eszközöket, hogy tovább erősítse a munkásosztály egységét, mozgósítsa a parasztságot, az értelmiséget, az egész népet az egységes nemzeti állam, az ország függetlensége és területi épsége megvédelmezéséért folytatott harcra. , A fasizmus és a háború elleni nemzeti összefogás kezdő mozzanatát az Országos Antifasiszta Bizottság megalakítása képezte. Ennek a tevékenysége során érvényesítette rendkívüli politikai erényeit Nicolae Ceausescu elvtárs, a lánglelkű hazafi, a következetes forradalmár, aki ma, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének és a kommunizmus felé haladásnak a dicsőséges esztendőiben bölcsen és tisztánlátóan vezérli a párt, az ország, egész szocialista nemzetünk sor-Az Országos Antifasiszta Bizottság, amely a kommunista párt kezdeményezésére 1933-ban alakult meg és a legkülönbözőbb társadalmi osztályok éskategóriák képviselőit — munkásokat, parasztokat, tanárokat, írókat, újságírókat, művészeket, jogászokat, diákokat — tömörített, széleskörűen reprezentatív, magas fokú történelmi felelősséggel felruházott szervként aktívan bekapcsolódott a román nép harcában a haza szabadságának és függetlenségének megvédelmezéséért. Pártunk, a tevékenységi formák és módszerek széles skáláját véve igénybe — folytatta az előadó — átfogó munkásságot fejtett ki, hogy erősítse a munkás-paraszt szövetséget, a munkásokkal és parasztokkal együtt nagyszámú tudományos és kulturális személyiséget vonjon be az antifasiszta népfrontba, bevonja a szakszervezeteket az ország függetlenségének és területi épségének megvédelmezéséért folytatott nagy csatákba és tüntetésekbe, soraiba fogadja az ifjú nemzedék leghaladóbb képviselőit, megteremtse a forradalmi ifjúsági szervezetet, más haladó és demokratikus szervezeteket hozzon létre. Annak az óriási munkásságnak az élvonalában, amely hivatott volt harcra mozgósítani a nőket a fasiszta veszély ellen, a népünk békés életét fenyegető merényletekkel szemben, ragyogóan jelentkezett Elena Ceaușescu elvtársnő, a kiváló egyéniség, a hazai forradalmi mozgalom élharcosa, a nők magas társadalmi státusának megteremtéséért folytatott harc következetes zászlóvivője. Kommunista pártunk, az ország ama sajátos történelmi realitásából indulva ki, hogy a románok évszázadok óta együtt élnek más nemzetiségekkel, megfelelő tevékenységi formákat és módszereket alkalmazott az együttélő nemzetiségek körében. Az antifasiszta harc egyik leghatékonyabb cselekvési módozata volt az, hogy sok demokratikus szervezetet hoztak létre s a tagság sorába bevonták a legkülönbözőbb társadalmi erők és kategóriák képviselőit. Pártunknak a század negyedik évtizedében alkalmazott stratégiájához és taktikájához hozzátartoztak azok az akciók is, hogy a kommunista és antifasiszta harcosok politikai pereinek tárgyalásait változtassák a fasizmus és a háború elleni harc, az ország szabadsága és függetlensége ellen törő erők leleplezése fórumává. Ilyen összefüggésben emlékezetes esemény marad a kommunisták brassói pere, amelynek során Nicolae Ceausescu elvtárs, bizonyítva kiváló forradalmi szónoki erényeit, határozottan leleplezte a fasizmust, a háborút, lelkesen felhívta a dolgozó tömegeket, az egész népet, tömörüljön megbonthatatlan egységbe az ország megvédelmezéséért. A munkásosztály, az összes hazafias, demokratikus és antifasiszta forradalmi erők harci egységének nagyszerű megnyilatkozása volt az 1939. május 1-i tüntetés Bukarestben és az ország más központjaiban. A harmincas évek viszontagságos éveiben a párt sokrétű tevékenységet folytatott stratégiája és taktikája kidolgozásáért, s ebben jelentős szerep hárult Nicolae Ceausescu elvtársra, Elena Ceausescu elvtársnőre, akik nagy éleslátásról is tanúságot tettek a fasizmus és a háború ellen, az ország terület Folytatása a 3. oldalon) A MUNKÁSOSZTÁLY, DICSŐSÉGES PÁRTUNK HŐSI TÖRTÉNETÉNEK EMLÉKEZETES MOZZANATAI, A ROMÁN NÉPEGYSÉG-, SZABADSÁGFÜGGETLENSÉGI ÉS BÉKETÖREKVÉSEINEK RAGYOGÓ TANÚJELEI Szombat délelőtt a bukaresti Román Athenaeumban országos tudományos ülésszakot rendeztek a következő témakörrel: Az RKP koncepciója a munkásosztály, az összes haladó erők akcióegységének történelmi jelentőségéről a fasizmus és a háború útja eltorlaszolásáért, a szocialista forradalom és építés győzelméért folytatott harcban. Nicolae Ceausescu elvtárs koncepciója a demokratikus, antiimperialista erők egységének meghatározó szerepéről a haladásért és a civilizációért, a népek függetlenségének, szabadságának és életének megvédelmezéséért vívott küzdelemben. Ott volt az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának több tagja és póttagja, a KB, a kormány számos tagja, központi intézmények, tömeg- és társadalmi szervezetek képviselői, a hazai munkásmozgalom több régi harcosa, bukaresti vállalatok dolgozóinak képviselői, akadémikusok, egyetemi tanárok, tudományos kutatók, diákok. NICOLAE CEAUSESCU SESBBW“- .VtT „Mll _ . ' W*"* w ^trt «» dmM • iwiliMM» n»» •* » •*****_...« atvM rt* fcautuu»* *»•»••» •»•**»•»#**• « «* tM,W «.*» ■ . » ’'•'"•' TkTw«''- •••»”" - ti.*1 * ^ »uw IBM ,0, m " -ti»» «*•*•*• *"*atu.««,».,«mm». a «•* „ „—mW1* joul km 1 , • • • *"'"** - ", ,, au* tae*“ na,aa aaa a**a *— —'■«»» «-* -.rtrf-í» '* •• - mii*— mmmujtu mmmjsu mmmmejmBt mm* ***** / • ...............as____««—^ uiuitu ibui a«** •t'U. «I# 7 fentit«r ! • • ***+■ ■ '.--ÜT: >”»»« «WIN«» Mtha : --a»Ca,. í - __ fwwa.,1 ^*** •’•*•* """»«am - •*‘*“— * "** • tM <>n Jb. ~ ^*rl1 C**W)IÍ nt* -aa-a t*a<* aia»»h««. «SíLír* **• ^ — . **** *M,,M *• •rtmu DrafaMMt *• *-t0 *'*Lk*.«* •+ *** Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu (Petrescu) elvtársnő 1939-ben, és forradalmi, antifasiszta és háborúellenes tevékenységükre utaló korabeli dokumentumok érettségét, a román nép akkori lehetőségeit, forradalmi és haladó megszervezze a harcot a háború és a fasizmus ellen/4 .,Az 1939. május elseje alkalmával lezajlott forradalmi és hazafias tüntetések a munkásosztály végét, a román nép akkori lehetőségeit, forradalmi és haladó erejét bizonyították, hogy sikerrel szervezze a harcot a háború és a fasizmus ellen. ELŐRE - 1984. május 1