Előre, 1986. január (40. évfolyam, 11848-11872. szám)
1986-01-03 / 11848. szám
ELŐRE - 1986. január 3. Sínpárokon érkező új esztendő A brassói nagyállomást a köztudat egész évben a város kapujaként tartja számon. Igazi, világra nyitott kapu ez, több mint a négy égtájra, e fontos vasúti csomópontból kiinduló mind az öt menetirány felé. A fél kontinensen átrobogó nagy nemzetközi expresszek találkoznak itt jó néhány helyiérdekű emeletes kocsijaival, messzia tájakról érkező turisták vegyülnek el az ingázó munkások tömegeivel a nap jónéhány időszakában menetrendszeri ütemességgel benépesülő peronokon és aluljáróban. Kerek kétszáz vonatpár érkezik vagy indul ki innen 24 óra leforgása alatt, fele-fele arányban szállítanak utasokat, illetve az ország második legnagyobb ipari központjának világszerte ismert, főképp gépgyártóipari termékeit. Cretu Florin mérnök, a szilveszter éjszakáján is szolgálatot teljesítő állomásfőnök a búcsúzó óesztendő utolsó óráiban e fontos vasúti csomópont tavalyi tevékenységének eredményes mérlegét vonhatta meg. A pontos és biztonságos forgalom körülményei között tettek eleget a pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásainak, összes szállítási kötelezettségüknek, a tervezett utasforgalmat pedig 18 százalékkal túl is teljesítették. Pedig nem akármilyen forgalomról van szó, a már említett öt menetirányból munkanapokon mintegy 40 ezer ingázó halad át naponta kétszer a város kapuján, a többi utassal együtt számuk a 60 ezret is gyakran eléri. Az elmúlt napokban persze még ennél is nagyobb utasforgalmat bonyolított le a Cenk alatti város korszerű, impozáns nagyállomása. A számos vakációzó fiatal mellett többszáz, több ezer dolgozó jórészt a fővárosból érkezett szilveszterezni Brassó Pojánára, s a környező hegyekben szétszórt számos menedékházba is. Az ilyenkor szokásos tömeges rokonlátogatások miatt több pótszerelvényt is beindítottak főként Pascani, Iasi, Botosani irányába. A napok óta tartó szakadatlan nyüzsgés pár órával éjfél előtt alábbhagyott ugyan, de elsején délután már ismét nehéz feladat lett helyjegyhez jutni még a pótlólag beállított pénztáraknál is. Pedig a brassói vasutasok „legjobb gárdája“ teljesített ezekben az órákban szolgálatot. A pénztárosok közül Jinca Anát, Dendiuc Elisabetát, Gábor Máriát érte többek között a fülke mögött az új esztendő. Fent, az automata vezérlő blokknál Neata Constantin, Lupascu Vasile, Tóth Zoltán operatőrök ezekben az órákban talán az egész város leghosszabbra látó-halló lakói követték figyelemmel a sínpárok terhelését Predeáltól Bodfaluig, Zernyesttől Bereckig, Codleától Csíkszeredáig. Onnan, a messzi távolból Brassóba tartó sínpárokon érkezett el hozzánk a vasúti új esztendő is. Hogy melyik vonattal? Talán a Szebenből érkező 2106-os személlyel, kerek két perccel az éjféli határidő előtt. És mindjárt indult is tovább Zernyestre a 2553-sal, amelyen Ilea Iuliu mozdonyvezető még rá sem kapcsolhatott igazán a teljes sebességre, amikor a forgalmi irodán éjfélt ütött az óra. Neki és a tíz perc múlva Rupeára induló személy utasainak kívántak először jó utat ebben az esztendőben a brassói nagyállomás szolgálatos váltásának tagjai, akik közül Martin Nicolae váltásvezető, Seculea Nicolae és Vasiliu Ion forgalmistákat, Visan Nicolae és Szőke János tolatásvezetőket, Otela? Gheorghe tranzitfelelőst említette meg többek között, mint a példamutató pontos szolgálat rendszeres megtestesítőit, ők és munkatársaik indították útnak 1986 első szerelvényeit, ők állították szabadra a szemafort az új esztendő egész bővülő forgalma előtt. Krajnik-Nagy Károly Fábián Sándor Kereső Attila VENDÉGVÁRÓ Csipke a zúzmara, holddal birjócskázik, Ablakok világa kertoldalán fázik. Szoba szegletében, duruzsol a kályha, Illatos muskotály gyöngyöz a pohárban. Valaki búcsúzott s kilépett az éjbe, Helyére új vendég ült az asztalfőre. Szalvétával takart tálcával kezében Odalép a gazda s ránéz a vendégre: Kit nálunk kenyérrel és sóval kínálnak. Szívesen fogadott vendége a háznak. Borunkat s búzánkat megtermi a jó föld Érjünk egészségben számos újesztendőt írr~!-— 3 ------------- Az első munkasikerek A Nicolae Ceausescu elvtárs,pártunk főtitkára, köztársaságunk elnöke újévi köszöntője keltette határtalan lelkesedés jegyében, a Galaci Kohászati Kombinát munkával ünneplő olvasztárai, öntői, hengerészei már az újesztendő első napján számottevő munkasikerekről számolhattak be. A román vaskohászat első számú hazai munkatelepének dolgozói fáradságot nem kímélve tettek tanúbizonyságot MERÉSZ TERVEINKHEZ NAGYSZERŰ MEGVALÓSÍTÁSAINKBÓL MERÍTÜNK ERŐT LELKES HANGULATBAN,A JÖVŐBE VETETT HITTEL FOGADTA AZ ORSZÁG AZ ÚJ ESZTENDŐT Az igényesség jegyében A jól végzett munka elégtételével, de a jobbra, a hatékonyabb gazdálkodásra való törekvés jegyében készítették el év végi számvetésüket az uzoni állami mezőgazdasági vállalat farmjain. Az övezet rangelső kultúrájánál, a burgonyánál — immár öt éve átlagban is — 40 ezer kilogrammos hektárhozamot teljesítve, az ország legeredményesebb krumplitermelői közé kerültek. Ezen belül az 1985-ben vállalati szinten elért 49 780 kilós, illetve a Szabó György által vezetett uzoni 1-es számú farmon betakarított 55 830 kilogrammos hektáronkénti burgonyatermelési szint követendő példát jelent az övezet, a megye gazdaságai számára. Nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztői munka hatékonysága terén is példát kívánunk nyújtani — foglalta össze e szorgalmas munkaközösség új évi törekvéseit Barta János mérnökigazgató. — 1985-ben nagy lépést tettünk előre az uzoni tenedészeti telep modernizálásában. Az alkalmazott technológia, amely a szabadtartásos tandem típusú tehenészeteknél is alkalmat nyújt kifutók használatára, elnyerte egy országos tapasztalatcsere részvevőinek tetszését is. Idei célkitűzéseink között szerepel a modernizálás folytatása, az istállók mikroklímájának további javítása, hasznosítva ugyanakkor a hagyományos szalmaalmozás kínálta előnyöket is. A kezdeti ígéretes sikerek alapján, válaszolva a pártunk főtitkárának, köztársaságunk elnökének újévi üzenetében foglalt felhívásra, idén bátrabban és következetesebben hasznosítjuk a fajtafeljavítás kínálta hozamnövelési lehetőségeket, elsősorban a tejelő típusú fajták részarányának növelése útján. A tervünkben rögzített követelmény magas, hiszen 1986-ban egyedenként 4000 literes tejhozamot kell elérnünk, e szintre kell emelnünk tehát az igényesség mércéjét is! A tehenészeti telep munkaközössége — amint azt tapasztalhattuk — példásan készült fel az új ötéves terv előirányzataiból rá háruló tenyésztői, árutermelői feladatok teljesítésére. Kányádi János, Jóos István, Dobrándi János, a farm élenjáró tehenészei szilveszter estéjén is az utolsók között hagyták el az állattenyésztő telepet, hogy családi körben ünnepelve fogadják az új évet. Az állattenyésztők szilvesztere azonban közismerten rövid. Kora hajnalban elsők között érkeztek munkahelyükre, hogy boldog új évet kívánva egymásnak, hozzákezdjenek az 1986- os tervfeladatok valóra váltásához. Alig pirkadt, amikor Horvát István gépesítő elindította a tetőberendezési aggregátokat, s a kora reggeli órákban az új év első tejszállítmánya már meg is érkezett a sepsiszentgyörgyi feldolgozó vállalathoz. Akárcsak egész esztendőben ,szilveszter éjszakáján is a feladatukat teljesítők, a helytállók között volt Szabó György farmvezető. Ezúttal megbízatás alapján vállalati szinten is szolgálatot teljesített, nyomon követte a tenyésztést, ellenőrizte a termelést. A rend és a fegyelem erősítése — az állattenyésztő telepen éppen úgy, mint a mezőn (ahol az általa irányított farm dolgozói országosan is jegyzett hozamokat érnek el) — a garancia arra, hogy 1986- ban növekvő áruszállításokkal járulnak hozzá a nemzetgazdasági szükségletek biztosításához. Nicolae Ceausescu elvtárs újévi üzenete erőteljes ösztönzést nyújt, tettekre serkent azonban is az agrárforradalmi célkitűzések maradéktalan valóra váltására. Az igényesség szellemében cselekedve, e szorgalmas munkaközösség azzal az elhatározással kezdte az új évet, hogy mindent elkövet azért, hogy 1986-ban rekordhozamokat érjen el. Flóra Gábor arról, hogyan kell már az új év, az új ötéves tervidőszak első percétől, napjától munkálkodnia egész dolgozó népünknek, hogy maradéktalanul valóra váltsa a XIII. pártkongresszuson kijelölt feladatokat. Január elsején a kombinát szolgálatos munkaközössége büszke elégtétellel jelenthette, hogy a szocialista munkaverseny grafikonján terven felül 225 tonna kohókoksz, 150 tonna nyersvas, több mint 200 tonna acél s közel 300 tonna vastag és vékony lemez előállítását jegyezhette, mintegy nyitányaként annak az elkötelezettségnek, amellyel az ország tűzerődjének valamennyi dolgozója köszönti a küszöbön álló esztendőt. Azok is, akik nem vettek részt, nem voltak jelen ezen az első műszakon, akik otthonaikban, a galaci munkásklubokban, a város Az óesztendő utolsó délelőttjén röpke, ám kedélyes közvéleménykutatást végeztem ismerőseim, barátaim körében. Fiú vagy lány lesz 1986, a Béke Nemzetközi Évének első nagyváradi újszülöttje? — hangzott a kérdés. És a válaszok enyhe többsége lánygyermeket jövendölt, úgy, hogy az alkalmi disputa végülis 7—5 arányban dőlt el. Persze minden játékok ötleten és preferencián túl, ennek az utolsó félnapnak is megvolt a maga története. Kint óriási pelyhekben hullt a hó, a meleg otthonokban megterített asztalokat körbeülve a nagyváradi családok tízezrei készültek a vidám óévbúcsúztatásra, miközben a 650 ágyas szülészeti és nőgyógyászati kórház egyik szülőszobájában felsírt egy újszülött, a 43 esztendős Marcus Viorica 2300 grammal életre segített egészséges kislánya. Pontosan 22.30- at mutatott az óra. És akkor még senki sem tudhatta, hogy ez lesz az óesztendő utolsó szülése. Azt viszont már kiszámították, hogy az 5163 szülés egészen pontosan 210-zel haladja meg az 1984 folyamán feljegyzett, szülések számát! Ennyivel több asszony vállalta a boldogító anyaszerepet és ennyiveljibb ,családi és szak-, mai beteljesülésnek lehetett helyszíne a nagyváradi kórház. De minden továbbit már dr. Gherghițeanu Mihai főorvostól, az éjszakai szolgálatot teljesítő csoport vezetőjétől tudtunk meg. — Szó szerint is a munkahelyünkön, az egyik szülőszobában köszöntött ránk 1986. Ugyanis 0 óra 5 perckor makkegészséges 3800 grammos fiúgyereknek adott életet Guran Floare. Egyébként a 41 esztendős köröshosszúaszói családanyának ez volt a kilencedik szülése. Míg az asszonyi sors e csodálatos beteljesülésének örülhettünk a kimondhatatlanul boldog anyával, addig egy ünnepélyes alkalomra feldíszített szórakozóhelyein koccintották össze poharaikat, miközben gondolataikban még ott visszhangzottak pártfőtitkárunk ünnepköszöntő szavai, lelkesítő, jövőbelátó szózata. Azok is, akik zenés-táncos jókívánságok közepette sem feledkeztek meg pillanatra sem munkálkodó társaikról, lélekben együtt voltak azokkal, akik percnyi lázítás nélkül őrizték-vigyázták a vörösen izzó acéllávát, szünet nélkül táplálták a kohókat az elmúlt szilveszter éjszakán, az első ünnepi műszak példamutató dolgozóival, akiknek helyére ők léptek hasonló elkötelezettséggel, s nagy célokat szolgáló bizonyítani akarással a megújult esztendő, újabb és újabb műszakaiban. Popescu Virgil szobával odébb 0 óra 10 perckor a nagyürögdi Maga Maria is világra hozta 3300 grammos kislányát. Ő viszont még csak a harmadik szülésnél tart. Aztán 1 óra 30, 1 óra 50, 4 óra és 4 óra 32 perc következett. És további négy egészséges kisgyerek sírásától lettek hangosak a szülőszobák. És tudtuk, hogy kint hull a hó, és mindenhol öröm és béke honol. A főorvos lelkes szavait még megtoldotta dr. Munteanu Constantin nőgyógyász főorvos, aki dr. Kricsfalussy László gyermekorvossal együtt teljesített szolgálatot január elseje délelőttjén. Beszélt arról a két asszonyról, akik testben és lélekben már felkészültek a boldogító pillanatra, amely még erre a napra várható. És a gyógyító ember őszinte szavaival szólt a gondoskodásról, arról a messzemenő támogatásról, amelynek legújabb tanújelét az állami családi pótlékok és segélyek növelésére vonatkozó törvényerejű rendelet jelenti. A pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs személyes kezdeményezésére kidolgozott és elfogadott rendelet életszínvonalpolitikánk kö-■ vetkezetes végigvitelét, a család intézménye erősítését jelenti és az anyaszerep megbecsülésének felemelő tanúbizonyságát szolgáltatja. De a kórtermeket járva, a várandós anyák, a leginkább érintettek is csak a lelkesedés, a köszönet szavait hallatták. Egyszerű szavaikban ott bujkált az anyaság semmihez sem hasonlítható öröme, a sorsvállalás felelőssége. Öröm volt így búcsúzni a csendes kórtermek meghitt világától. Öröm volt hallani e szavakat a megszülető élet tiszteletére, a mindig patyolatfehérbe öltöző világ csodateremtő hangjait Barabás Zoltán százalékossal szemben az ellési arány a korszerű fejőstehéntelepen. Az év utolsó fejősének kimutatásait ugyan nem kaptam meg, de mit számít ez, ha terven felül 800 hektoliter tejet értékesítettek? Hallgatag természetű állatorvos ismerősöm az ünnepi hangulatban sem feledkezik meg arról, hogy az új esztendő első óráiban már a farmon a helye. A kivívott első helyet a szamosudvarhelyiek meg szeretnék tartani ebben az évben is az önmaguk állította magasabb mércével. A számvetés eredményei, akárcsak a pártfőtitkár újesztendei üzenete — melyet minden háznál érdeklődéssel vártak és hallgattak meg Szamosudvarhelyt is — 1986-ban a tavalyinál is szorgalmasabb, eredményesebb munkára kötelezik a Szamos menti földek hozzáértő művelőit. Fejér László Fiú a kilencedik! Szamos menti számvetés Havat hozott az új esztendő, puha takarót a Szamos menti búzaföldekre. Esztendőforduló napján már csak erre várták Szamosudvarhelyt, ahol igazán eredményes munkára tekintettek vissza a termelőszövetkezetiek. Mielőtt átadnánk a szót számvetésre illetékeseknek, el ne feledkezzünk arról, hogy lépten-nyomon szemtanúi lehettünk az ünnepi készülődésnek. Régi és nagy hagyomány a Szamos völgyében, hogy az esztendőfordulót méltóképpen előkészítsék. A legényecskék köszöntő rigmusokkal, csoportosan járják be a falut, azt már ők is tudják, melyik ház gazdájának milyen mondóka jár. A művelődési otthon nagytermében a fiatalok, az étteremben ugyancsak a helybeliek rendeztek közös szilveszteri mulatságot. Ám éjfél után megindult a vándorlás, ki a rokonokat, ki a barátokat indult megkeresni, hogy elsőként kívánjon szerencsét és boldog új évet. A legtöbb rigmus, köszöntő az említett éjszakán Grigore Berinde termelőszövetkezeti elnöknek szólt, akit még fiatalemberként választottak meg a közös ügyeinek intézésére. Azóta valóban sok víz folyt le a Szamoson, a fölösleg néha kéretlenül locsolta, árasztotta el a lapályt, a legjobban termő földeket. — Az 1985. év nem volt kevésbé veszélyes — jegyezte meg a közös gazdaság elnöke —, ám ezúttal nem fogott ki rajtunk, s vállalásainknak eleget tettünk." Ne folytassuk Grigore Berinde szavait, mert szerényen elhallgatta volna, nem is akármilyen mezőgazdasági évet mérhettek fel az ünnepre terített asztal mellé ülő szamosudvarhelyiek. Búzából, kukoricából, cukorrépából Szilágy megyében ennek a termelőszövetkezeteknek a dolgozói érték el a legjobb eredményeket. A közel 4000 kilogrammos átlaghozamot pedig az időjárás alakulása többször veszélyeztette, már halászolt a kenyérgabona, mikor növényi betegség a tervmutató teljesítését megkérdőjelezte. Növényvédelmi helikoptert kértek s a gyors közbeavatkozásnak köszönhetően az előirányzott hozamot túl is teljesítették. Kukoricát sem kis területen, azt is közel 700 hektáron termesztettek. — Egy vagon terményt szedtünk minden hektárról — jelentette ki Aurel Istovan, a termelőszövetkezet főmérnöke. Kitűnő gabonatermesztő szakember — ez a néptanácsiak és a termelőszövetkezetiek egybehangzó véleménye. — Az eredmények a mezőgépészek és az mtsz-tagok szorgalmának köszönhetőek — hárította el a dicséretet a szakember. Ezért aztán az esztendőforduló napján elismerésünket ki is fejezhettük a mezőgépészek közül Vasile Mos, Sütő János, Traian Istovan részére.Ugyancsak a helyszínen győződhettünk meg a gazdag cukorrépatermésről még ősszel, melynek átlaga meghaladta az 52 000 kilogrammot hektáronként, ezzel is megyei elsők lettek, ám országos viszonylatban is elismerést érdemlő teljesítmény. A szűkszavú állatorvosról, Vasile Podar farmvezetőről kevés beszéde ellenére sem feledkezhetem. Tőle csak száraz adatokat hallottam: 91 százalékos volt a tervezett 81 Az események forgatókönyve szerint, amit ünnepi alkalmakkor mindannyian elkészítünk, Marosvásárhelyen az óév utolsó napján sűrű hótakarónak kellett volna belepnie az egész várost. Nos, minden előzetes szatelit-mérésekből megjósolt, de különböző hagyma-, krumpli-, és más naptárakból kiolvasott meteorológiai előrejelzéseket könnyelműen figyelmen kívül hagyva, a tél egyszerűen nem vett tudomást a reménykedő-sóvárgó hóleső szilveszterezők óhajáról. A tiszta, szikrázó jókedv, a vidám, harsány hangulat az időjárás füstös, nyűgös, vizes komorságán rést ütve, hullámokban hömpölygött végig a városon. Csillagszóró meteoritok röpködtek szerteszét, egymásba érő pezsgőpukkanások dörrentek, s mindenhonnan vidám zene ömlött az utcákra. A szilveszteri krónikás ez alkalommal, eleget téve egy régebbi kedves meghívásnak, a vendéglátóipari egységek közül választott ki két reprezentatív éttermet. Első állomásunk a Grand szálló volt. Amint arról Sabáu Petra, az egységvezető tájékoztatott, a feldíszített teremben 180 személy gyűlt egybe, hogy kellemesen, tartalmasan töltse el a szilveszter éjszakát. Legtöbben vásárhelyiek voltak, de érkeztek ide családok Brassóból meg Bukarestből is, mert messze földön híre van az itteni vendégszeretetnek, no meg a kitűnő konyhának. S hogy ez alkalommal se csalatkozzék senki, Alexandra Valeria és Zsigmond Mihály főszakrácsok, jól kamatoztatva Magos Viktor érdemes szakácsmester konyhaművészeti tudományát, olyan menüt állítottak össze, amely osztatlan sikert aratott. Ízelítőül hadd mondjuk el, hogy a változatos előételeket, melyek közül sokan dicsérték a nehezen kiejthető, de annál ízletesebb Waldorf saladot, brüsszeli salátával és pikáns szósszal készült pulykapecsenye követte. A tartalmas, színvonalas szórakoztató műsort a város jó hírű könnyű- és népzeneszólistái, mint Latos Emilia és Bordi Aranka meg a Gyárfás Sándor vezette házi zenekar saját énekesei biztosították. Nem hiányoztak természetesen a vidám jelenetek sem. A szilveszter persze, nem szilveszter a hagyományos szilveszteri malac meg a szilveszteri torta nélkül. A rendezők természetesen ezekről is gondoskodtak, volt tombola s a boldog tulajdonos ott, helyben átvehette irigyelt főnyereményét. De hogy vesztesnek senki se érezze magát, a házigazdák külön meglepetéssel is kedveskedtek. Mindenki egyegy kis emlékjegyzet-füzetet meg egy finom megmunkálása textíliából készült könyvjelzőt kapott ajándékba... Éjfélkor pezsgőspoharak összekoccanó csilingelése és a szívből jövő jókívánságok őszintesége tette meghitté, felemelővé az 1935-öt búcsúztató és az 1936-ot köszöntő pillanatot. A marosvásárhelyi Dárában Mihai, aki családjával együtt szilveszterezett a Grand szállóban, bort, búzát, békességet kívánva, külön megkért, hogy az egybegyűltek nevében írjuk meg: az elmúlt esztendő sikerei, pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak az új év alkalmával elhangzott üzenetében foglaltak bizakodással töltik el, úgy érzi, gazdag esztendőnek, eredményes új ötéves tervnek néz elébe. Még egyórás sem volt az új esztendő, mikor a Maros étterembe megérkeztünk, ahol 220 személy ünnepelte az 1986-os esztendőt. Az eseményekhez illően feldíszített teremben épp hangulatos piros gyertyák égtek. Az előtérben a hangulatvilágítással jól harmonizáló diszkrét zene szólt, s a vendégsereg többsége a tág parketten forgolódott. Amint Balázs Imre egységvezetőtől megtudtuk, többnyire a törzsvendégek gyűltek össze, olyanok, akik már évek óta itt szilvesztereznek. Nem kellett tehát különösebb reklám a helyek betöltéséért. A szórakozni, kikapcsolódni vágyók ez alkalommal is szép, kellemes estét tölthettek az étteremben. Cimpian Joan és Papp József érdemes szakácsmesterek szaktudásuk magaslatán álltak. Keletje volt a gombás-túrós pástétomoknak, a pikáns szósszal szervírozott göngyöst halnak, osztatlan sikert aratott a farsangi fánk gombával és bormártással, ízletes volt a tűzdelt sertésfűlé meg a mészáros módra készült göngyöltbárány vegyes garnírunggal. A tombola, a szilveszteri malac a Maros étteremből sem hiányzott, de ami még rendkívülibb volt, az a szilveszteri torta, melyhez hasonlót ezidáig még nem készítettek Marosvásárhelyen. Az érdem a Caffé Lux cukrászmestereié, s akik kóstolták a pisztácia- és kakaókrémmel, meg diós masszából készült cukrászkülönlegességet, csak az elismerés hangján nyilatkoztak. .. Bögözi Attila Jó hangulat, tartalmas műsor Soha ennyi jókívánság Soha ennyi jókívánság. Bukaresti lakásom földszinti ablaka előtt, akárha egy szűnni nem akaró televíziós műsort néznék, napokon keresztül szinte egymás sarkába tapostak a szőkébb körű vagy népesebb köszöntőcsoportok. Népviseletbe öltözöttek vagy állatjelmezekben parádézok. Kolompok szóltak, ostorok csattogtak szaporán, némelyek valóságos kis előadást rögtönöztek, s a tömbházak legfelső emeletéig harsantak az újévi köszöntő rigmusok. Nincs két egyforma rigmus, azonos csujogatás, de hanghordozásban, tájszólásban szintén felfedez eltérést a kevésbé avatott fül is. Apák, nagyapák szülőhelyének, falujának ünnepköszöntő hagyományai élnek tovább a bukaresti gyermekek, ifjak ajkán, mint ahogy a rögtönzött, inkább csak jelzésnek szánt népviselet is hol az olténiai, moldovai, hol meg a máramarosi viseletre emlékeztet. Mintha az ország legkülönbözőbb vidékeinek követei sereglenének a főváros utcáin, hogy felköszöntsék egymást, elmondják újévi jókívánságaikat, ki-ki a maga ősi-szép hagyományai szerint, megtisztelve rokont, szomszédot, embertársat. Soha ennyi jókívánság. Napokkal előbb kezdődött, s persze folytatódott, mintegy kulminálva szilveszterkor, az óév utolsó, az új esztendő első, a többség számára önfeledt vigalomban, de nem kevesek számára helytállásban, munkában töltött éjszakán. Folytatódott egymás közt, személyesen odahaza, az otthonokban, a közös szórakozóhelyeken vagy a munkahelyeken, folytatódott az éter hullámain keresztül, a távollevőktől közvetítve az együttérző gondolatokat — a meszszi tengereken, óceánokon hajózó matrózaink morzejeles üzenetét például, akik pontban éjfélkor tititázták haza szeretteiknek, az ország népének szerencsekívánataikat. Soha ennyi jókívánság. Ezernyi szólamban, milliónyi formában, tucatnyi nyelven és nyelvjárásban, a fővárosban, akárcsak az ország legeldugottabb zugában, mégis egyazon érzéssel, ugyanazt közvetítve: Erőt, egészséget! Bort, búzát, békességet! Egyazon érzéssel, egyazon hitvallással, s kemény kommunista elkötelezettséggel. Mert hiszen a búzát, bort s békességet is — minél többet, s jobbat — nekünk, a jókívánságot küldőnek s fogadónak, viszontkívánónak, valamennyiünknek kell elő- s megteremtenünk, közös erővel, jó egészségben, töretlen hittel és akarattal munkálkodva a párt főtitkárának, köztársaságunk elnökének újévi üzenetében felvázolt fényesebb holnap, egész népünk szebb, jobb jövőjén. Jakab Márta ÚJÉVI MAGÓVÁSÉRT Fekete-csomós égi hálót fontak most magukból a varjak. Károgva tartják el a földtől a magóvó, szép hóhatalmat. Így a fehérség ég felé tör. (Tisztaságot a halk mennybolttól, s mozgósító szikrákat fog föl a szolidáris csillagoktól.) Amíg egyszer szakad a háló s lecsapódva vizekbe esnek, kásásodó tócsákká válnak az elsőknek áttörő pelyhek. Aztán omlik a puha massza, a varjak élve félreszállnak. Hangtalan, vértelen győzés ez — halála csak a károgásnak. S mert minden pehely egy-egy béke, fehéredik lelkem vidéke, énemben felépült hazám, ezer féle szó menedéke, embert becsülő ég az éke, se vers, mit bentről mond ki szám: legyen ott künn is az országnak varjú-hálátlan, jó újéve! A jól végzett munka örömével (Folytatás az 1. oldalról) szetesen vegyes, egyébként is két zenekar húzza, egyik váltja a másikat. Szinte szinte mondanám, hogy a táncosok hamarább elfáradnak, mint ők, de nem. Arra való az éjszaka, hogy áttáncolja az ember, csak éppen most tíz perc szünet, flekként tálalnak, s míg elfogyasztja a társaság... Még mire jó szilveszter éje? Arra, hogy ki-ki megállapítsa, ki jött el a közvetlen munkatársakon kívül is. Igaz, ezt már december utolsó napjaiban tudták, mert 29-én, 30-án a folyosón összetalálkozva, egyik minduntalan kérdezte a másiktól: jössz-e a közös mulatságra. Bizony, hogy jöttek a szekciókból, aztán a karbantartóktól, az irodaszemélyzet is szép számban. Az ünnep demokráciája? Mindenképpen mondanám, ha a gyári élet mindennapjain másképpen mutatna a kép, mindenki mindenkinek, ha nem is barátja, de szívélyes ismerőse. A jószomszédi, a munkatársi viszony nem rontja, hogy egyik irodista a másik megkötőnő... S akárhogyan is nézzük, az ember nem bújhat ki bőréből, esztendő utolsó éjszakáján sem. Ez azt jelenti, hogy Cseh Ferenc mestert, akivel a nullaszériásoknál találkoztam korábban, most sem hagyják nyugton a termelés gondjai. Pártunk főtitkárának újévi üzenete, eredményesebb munkára való felhívása hallatán vallja be: egy különleges szálvezetőt szerkeszt Sata Márton maróssal és Petress Árpád mestertársával együtt. Olyasmi ez, hogy két, máskor négy színű fonalat arányosan kever, csak éppen javítani kell a konstrukción, mert még el-elakad. Ez is az új esztendőre marad — mondja asztaltársának. Molnár József mester a közelben hasonlóképpen gondolkodik; igaz, őt a minőség érdekli elsősorban, mert beosztása szerint az, minőségellenőr. — Jól zártuk az évet, megvalósítottuk a tervezett 97 százalékot- Ezek szerint az össztermelés 97 százaléka extra minőségű áru.S milyen a jó áru? A lényeg az, hogy esztétikailag és minőségileg megfeleljen. Akárcsak máskor a szálak, úgy keverednek szilveszter éjjelén a témák. Ilyenkor, vállalati mulatságon természetes, hogy sokan a jövő műszakokra gondolnak. S hogy ilyenkor minden közügy, az is természetes. No, de meghozták a töltöttkáposztát, mondja a mester az asztalfőn — vegyük, közben koccintsunk is ... Fényben mérhető helytállás (Folytatás az 1. oldalról) váltás, majd délután háromkor a következő váltás emberei. Köztük: Szőcs Mihály, Puscas Dumitru, Bogai Ferenc, Vass Zoltán, Virágh János, Nagy András, Forrai Gergely, Papp Gyula, Molnár János, Kiss Vladimir, Hander Joán és még sokan mások. Valamennyien immár azzal az elhatározással, hogy eleget tesznek a Nicolae Ceausescu elvtárs újévi üzenetében elhangzott útmutatásoknak, az ország energiaigényei kielégítésére vonatkozó programoknak. Olvasóink emlékezhetnek rá, hogy a mintiai energetikusok nem is olyan kis csoportja és nem is mindig ugyanaz a 225 ember már évek óta a vállalati étkezde szépen feldíszített ebédlőjében igazi családias hangulatban ünnepli az új évet. Ide helyet kapni, ezen részt venni sokat jelent, annak elismerését, hogy tettek valamit az erőmű menetéért, tehát rangot és a társak megbecsülését. Az asztalok mellett találkoztunk Avram Románnal, a vegyészeti részleg operatőrével, Verbe Manase és Dan Viorica villanyszerelőkkel, Szabó Katalinnal, a gépészeti osztály lakatosával, Kiss Ferenc mesterrel, Egyed Ferenc műhelyfőnök mérnökkel. Panaszra egyiküknek sem lehetett oka, hiszen a bőséges vacsora, a válogatott italok az étkezde vezetőinek szakértelmét dicsérték. De bármennyire is emelkedett volt a hangulat, pontosan éjfélkor — hagyományosan — az első poharat azoknak a társaknak az egészségére ürítették, akik nem a fehér asztal mellett ültek, hanem tőlük légvonalban alig, pár tíz méterre a gépekre vigyáztak, arra, hogy a mintiai hőerőmű ünneppel, új évvel mit sem törődve, folyamatosan szolgáltassa a villamos energiát.