Előre, 1986. január (40. évfolyam, 11848-11872. szám)

1986-01-03 / 11848. szám

ELŐRE - 1986. január 3. Sínpárokon érkező új esztendő A brassói nagyállomást a köztudat egész évben a vá­ros kapujaként tartja számon. Igazi, világra nyitott kapu ez, több mint a négy égtájra, e fontos vasúti csomópontból kiinduló mind az öt menet­irány felé. A fél kontinensen átrobogó nagy nemzetközi ex­­presszek találkoznak itt jó néhány helyiérdekű emeletes kocsijaival, messzi­­a tájakról érkező turisták vegyülnek el az ingázó munkások tömegei­vel a nap jónéhány időszaká­ban menetrendszeri ütemes­séggel benépesülő peronokon és aluljáróban. Kerek kétszáz vonatpár érkezik vagy indul ki innen 24 óra leforgása a­­latt, fele-fele arányban szállí­tanak utasokat, illetve az or­szág második legnagyobb ipa­ri központjának világszerte ismert, főképp gépgyártóipari termékeit. Cretu Florin mérnök, a szilveszter éjszakáján is szol­gálatot teljesítő állomásfő­nök a búcsúzó óesztendő u­­tolsó óráiban e fontos vasúti csomópont tavalyi tevékeny­ségének eredményes mérlegét vonhatta meg. A pontos és biztonságos forgalom körül­ményei között tettek eleget a pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatá­sainak, összes szállítási köte­lezettségüknek, a tervezett u­­tasforgalmat pedig 18 száza­lékkal túl is teljesítették. Pe­dig nem akármilyen forga­lomról van szó, a már emlí­tett öt menetirányból munka­napokon mintegy 40 ezer in­gázó halad át naponta kétszer a város kapuján, a többi utas­sal együtt számuk a 60 ezret is gyakran eléri. Az elmúlt napokban persze még ennél is nagyobb utasforgalmat bo­nyolított le a Cenk alatti vá­ros korszerű, impozáns nagy­állomása. A számos vakációzó fiatal mellett többszáz, több ezer dolgozó jórészt a fővá­rosból érkezett szilveszterezni Brassó Pojánára, s a környe­ző hegyekben szétszórt szá­mos menedékházba is. Az ilyenkor szokásos tömeges ro­konlátogatások miatt több pótszerelvényt is beindítottak főként Pascani, Iasi, Botosani irányába. A napok óta tartó szakadat­lan nyüzsgés pár órával éjfél előtt alábbhagyott ugyan, de elsején délután már ismét ne­héz feladat lett helyjegyhez jutni még a pótlólag beállított pénztáraknál is. Pedig a bras­sói vasutasok „legjobb gár­dája“ teljesített ezekben az órákban szolgálatot. A pénz­tárosok közül Jinca Anát, Dendiuc Elisabetát, Gábor Máriát érte többek között a fülke mögött az új esztendő. Fent, az automata vezérlő blokknál Neata Constantin, Lupascu Vasile, Tóth Zoltán operatőrök ezekben az órák­ban talán az egész város leg­­hosszabbra látó-halló lakói követték figyelemmel a sínpá­rok terhelését Predeáltól Bodfaluig, Zernyesttől Be­­reckig, Codleától Csíkszere­dáig. Onnan, a messzi távolból Brassóba tartó sínpárokon ér­kezett el hozzánk a vasúti új esztendő is. Hogy melyik vo­nattal? Talán a Szebenből ér­kező 2106-os személlyel, kerek két perccel az éjféli határidő előtt. És mindjárt indult is to­vább Zernyestre a 2553-sal, amelyen Ilea Iuliu mozdony­­vezető még rá sem kapcsolha­tott igazán a teljes sebesség­re, amikor a forgalmi irodán éjfélt ütött az óra. Neki és a tíz perc múlva Rupeára indu­ló személy utasainak kíván­tak először jó utat ebben az esztendőben a brassói nagy­állomás szolgálatos váltásá­nak tagjai, akik közül Martin Nicolae váltásvezető, Seculea Nicolae és Vasiliu Ion forgal­mistákat, Visan Nicolae és Szőke János tolatásvezetőket, Otela? Gheorghe tranzitfele­lőst említette meg többek kö­zött, mint a példamutató pontos szolgálat rendszeres megtestesítőit, ők és munka­társaik indították útnak 1986 első szerelvényeit, ők állítot­ták szabadra a szemafort az új esztendő egész bővülő for­galma előtt. Krajnik-Nagy Károly Fábián Sándor Kereső Attila VENDÉGVÁRÓ Csipke a zúzmara, holddal birjócskázik, Ablakok világa kertoldalán fázik. Szoba szegletében, duruzsol a kályha, Illatos muskotály gyöngyöz a pohárban. Valaki búcsúzott s kilépett az éjbe, Helyére új vendég ült az asztalfőre. Szalvétával takart tálcával kezében Odalép a gazda s ránéz a vendégre: Kit nálunk kenyérrel és sóval kínálnak. Szívesen fogadott vendége a háznak. Borunkat s búzánkat megtermi a jó föld Érjünk egészségben számos újesztendőt í­rr~!-— 3 ------------- Az első munkasikerek A Nicolae Ceausescu elv­társ,­­pártunk főtitkára, köz­társaságunk elnöke újévi kö­szöntője keltette határtalan lelkesedés jegyében, a Galaci Kohászati Kombinát munká­val ünneplő olvasztárai, öntői, hengerészei már az újesztendő első napján számottevő mun­kasikerekről számolhattak be. A román vaskohászat első szá­mú hazai munkatelepének dolgozói fáradságot nem kí­mélve tettek tanúbizonyságot MERÉSZ TERVEINKHEZ NAGYSZERŰ MEGVALÓSÍTÁSAINKBÓL MERÍTÜNK ERŐT LELKES HANGULATBAN,A JÖVŐBE VETETT HITTEL FOGADTA AZ ORSZÁG AZ ÚJ ESZTENDŐT Az igényesség jegyében A jól végzett munka elégté­telével, de a jobbra, a haté­konyabb gazdálkodásra va­ló törekvés jegyében készítet­ték el év végi számvetésüket az uzoni állami mezőgazdasági vállalat farmjain. Az övezet rangelső kultúrájánál, a bur­gonyánál — immár öt éve átlagban is — 40 ezer kilo­grammos hektárhozamot tel­jesítve, az ország legeredmé­nyesebb krumplitermelői kö­zé kerültek. Ezen belül az 1985-ben vállalati szinten elért 49 780 kilós, illetve a Szabó György által vezetett uzoni 1-es számú farmon be­takarított 55 830 kilogrammos hektáronkénti burgonyater­melési szint követendő példát jelent az övezet, a megye gaz­daságai számára.­­ Nemcsak a növényter­mesztésben, hanem az állatte­nyésztői munka hatékonysága terén is példát kívánunk nyújtani — foglalta össze e szorgalmas munkaközösség új évi törekvéseit Barta János mérnökigazgató. — 1985-ben nagy lépést tettünk előre az uzoni tenedészeti telep mo­dernizálásában. Az alkalma­zott technológia, amely a sza­­badtartásos tandem típusú te­henészeteknél is alkalmat nyújt kifutók használatára, elnyerte egy országos tapasz­talatcsere részvevőinek tet­szését is. Idei célkitűzéseink között szerepel a modernizá­lás folytatása, az­ istállók mik­roklímájának további javítá­sa, hasznosítva ugyanakkor a hagyományos szalmaalmozás kínálta előnyöket is. A kez­deti ígéretes sikerek alapján, válaszolva a pártunk főtit­kárának, köztársaságunk el­nökének újévi üzenetében foglalt felhívásra, idén bát­rabban és következetesebben hasznosítjuk a fajtafeljavítás kínálta hozamnövelési lehető­ségeket, elsősorban a tejelő típusú fajták részarányának növelése útján. A tervünkben rögzített követelmény magas, hiszen 1986-ban egyedenként 4000 literes tejhozamot kell elérnünk, e szintre kell emel­nünk tehát az igényesség mér­céjét is! A tehenészeti telep munka­­közössége — amint azt ta­pasztalhattuk — példásan ké­szült fel az új ötéves terv elő­irányzataiból rá háruló te­nyésztői, árutermelői felada­tok teljesítésére. Kányádi Já­nos, Jóos István, Dobrándi János, a farm élenjáró tehe­nészei szilveszter estéjén is az utolsók között hagyták el az állattenyésztő telepet, hogy családi körben ünnepelve fo­gadják az új évet. Az állat­­tenyésztők szilvesztere azon­ban közismerten rövid. Kora hajnalban elsők között érkez­tek munkahelyükre, hogy bol­dog új évet kívánva egymás­nak, hozzákezdjenek az 1986- os tervfeladatok valóra váltá­sához. Alig pirkadt, amikor Horvát István gépesítő elin­dította a tetőberendezési agg­­regátokat, s a kora reggeli órákban az új év első tej­szállítmánya már meg is ér­kezett a sepsiszentgyörgyi fel­dolgozó vállalathoz. Akárcsak egész esztendő­ben ,szilveszter éjszakáján is a feladatukat teljesítők, a helyt­állók között volt Szabó György farmvezető. Ezúttal megbízatás alapján vállalati szinten is szolgálatot teljesí­tett, nyomon követte a te­nyésztést, ellenőrizte a terme­lést. A rend és a fegyelem erősítése — az állattenyésztő telepen éppen úgy, mint a mezőn (ahol az általa irányí­tott farm dolgozói országosan is jegyzett hozamokat érnek el) — a garancia arra, hogy 1986- ban növekvő áruszállításokkal járulnak hozzá a nemzetgaz­dasági szükségletek biztosítá­sához. Nicolae Ceausescu elvtárs újévi üzenete erőteljes ösztönzést nyújt, tettekre ser­kent azonban is az agrárfor­radalmi célkitűzések maradék­talan valóra váltására. Az igé­nyesség szellemében cseleked­ve, e szorgalmas munkakö­zösség azzal az elhatározás­sal kezdte az új évet, hogy mindent elkövet azért, hogy 1986-ban rekordhozamokat ér­jen el. Flóra Gábor arról, hogyan kell már az új év, az új ötéves tervidőszak első percétől, napjától mun­kálkodnia egész dolgozó né­pünknek, hogy maradéktala­nul valóra váltsa a XIII. párt­­kongresszuson kijelölt fela­datokat. Január elsején a kombinát szolgálatos munkaközössége büszke elégtétellel jelenthet­te, hogy a szocialista munka­verseny grafikonján terven fe­lül 225 tonna kohókoksz, 150 tonna nyersvas, több mint 200 tonna acél s közel 300 tonna vastag és vékony lemez elő­állítását jegyezhette, mintegy nyitányaként annak az elköte­lezettségnek, amellyel az or­szág tűzerődjének valamennyi dolgozója köszönti a küszöbön álló esztendőt. Azok is, akik nem vettek részt, nem voltak jelen ezen az első műszakon, akik otthonaikban, a galaci munkásklubokban, a város Az óesztendő utolsó dél­előttjén röpke, ám kedélyes közvéleménykutatást végez­tem ismerőseim, barátaim kö­rében. Fiú vagy lány lesz 1986, a Béke Nemzetközi Évének első nagyváradi újszülöttje? — hangzott a kérdés. És a válaszok enyhe többsége lány­gyermeket jövendölt, úgy, hogy az alkalmi disputa vé­­gülis­ 7—5 arányban dőlt el. Persze minden játékok ötle­ten és preferencián túl, ennek az utolsó félnapnak is meg­volt a maga története. Kint óriási pelyhekben hullt a hó, a meleg otthonokban megterí­tett asztalokat körbeülve a nagyváradi családok tízezrei készültek a vidám óévbúcsúz­tatásra, miközben a 650 ágyas szülészeti és nőgyógyászati kórház egyik szülőszobájában felsírt egy újszülött, a 43 esz­tendős Marcus Viorica 2300 grammal életre segített egész­séges kislánya. Pontosan 22.30- at mutatott az óra. És akkor még senki sem tudhatta, hogy ez lesz az óesztendő utolsó szülése. Azt viszont már ki­számították, hogy az 5163 szü­lés egészen pontosan 210-zel haladja meg az 1984 folyamán feljegyzett, szülések számát! Ennyivel több asszony vállal­ta a­ boldogító anyaszerepet és ennyiv­el­­jibb ,családi és szak-, mai beteljesülésnek lehetett helyszíne a nagyváradi kór­ház. De minden továbbit már dr. Gherghițeanu Mihai főorvos­tól, az éjszakai szolgálatot tel­jesítő csoport vezetőjétől tud­tunk meg. — Szó szerint is a munka­helyünkön, az egyik szülőszo­bában köszöntött ránk 1986. Ugyanis 0 óra 5 perckor­ makk­­egészséges 3800 grammos fiú­gyereknek adott életet Guran Floare. Egyébként a 41 eszten­dős köröshosszúaszói család­anyának ez volt a kilencedik szülése. Míg az asszonyi sors e csodálatos beteljesülésének örülhettünk a kimondhatatla­nul boldog anyával, addig egy ünnepélyes alkalomra feldí­szített szórakozóhelyein koc­cintották össze poharaikat, miközben gondolataikban még ott visszhangzottak pártfő­titkárunk ünnepköszöntő sza­vai, lelkesítő, jövőbelátó szó­zata. Azok is, akik zenés-tán­cos jókívánságok közepette sem feledkeztek meg pilla­natra sem munkálkodó tár­saikról, lélekben együtt voltak azokkal, akik percnyi lází­tás nélkül őrizték-vigyázták a vö­rösen izzó acéllávát, szünet nélkül táplálták a kohókat az elmúlt szilveszter éjszakán, az első ünnepi műszak példa­mutató dolgozóival, akiknek helyére ők léptek hasonló el­kötelezettséggel, s nagy cé­lokat szolgáló bizonyítani a­­karással a megújult esztendő, újabb és újabb műszakaiban. Popescu Virgil szobával odébb 0 óra 10 perc­kor a nagyürögdi Maga Maria is világra hozta 3300 grammos kislányát. Ő viszont még csak a harmadik szülésnél tart. Az­tán 1 óra 30, 1 óra 50, 4 óra és 4 óra 32 perc következett. És további négy egészséges kisgyerek sírásától lettek han­gosak a szülőszobák. És tud­tuk, hogy kint hull a hó, és mindenhol öröm és béke ho­nol. A főorvos lelkes szavait még megtoldotta dr. Munteanu Constantin nőgyógyász főor­vos, aki dr. Kricsfalussy Lász­ló gyermekorvossal együtt teljesített szolgálatot január elseje délelőttjén. Beszélt ar­ról a két asszonyról, akik testben és lélekben már fel­készültek a boldogító pillanat­ra, amely még erre a napra várható. És a gyógyító ember őszinte szavaival szólt a gon­doskodásról, arról a messze­menő támogatásról, amelynek legújabb tanújelét az állami családi pótlékok és segélyek növelésére vonatkozó törvény­­erejű rendelet jelenti. A pár­tunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs szemé­lyes kezdeményezésére kidol­gozott és elfogadott rende­let életszínvonalpolitikánk kö­­-■ vetkezetes végigvitelét, a család intézménye erősíté­sét jelenti és az anyasze­rep megbecsülésének fel­emelő tanúbizonyságát szol­gáltatja. De a kórtermeket járva, a várandós anyák, a leginkább érintettek is csak a lelkesedés, a köszönet szavait hallatták. Egyszerű szavaik­ban ott bujkált az anyaság semmihez sem hasonlítható öröme, a sorsvállalás felelős­sége. Öröm volt így búcsúzni a csendes kórtermek meghitt világától. Öröm volt hallani e szavakat a megszülető élet tiszteletére, a mindig patyolat­fehérbe öltöző világ csodate­remtő hangjait Barabás Zoltán százalékossal szemben az ellési arány a korszerű fejőstehén­telepen. Az év utolsó fejősé­nek kimutatásait ugyan nem kaptam meg, de mit számít ez, ha terven felül 800 hekto­liter tejet értékesítettek? Hallgatag természetű állator­vos ismerősöm az ünnepi han­gulatban sem feledkezik meg arról, hogy az új esztendő első óráiban már a farmon a helye. A kivívott első helyet a szamosudvarhelyiek meg szeretnék tartani ebben az évben is az önmaguk állította magasabb mércével. A szám­vetés eredményei, akárcsak a pártfőtitkár újesztendei üze­nete — melyet minden háznál érdeklődéssel vártak és hall­gattak meg Szamosudvarhelyt is — 1986-ban a tavalyinál is szorgalmasabb, eredménye­sebb munkára kötelezik a Szamos menti földek hozzá­értő művelőit. Fejér László Fiú a kilencedik! Szamos menti számvetés Havat hozott az új eszten­dő, puha takarót a Szamos menti búzaföldekre. Eszten­dőforduló napján már csak erre várták Szamosudvar­­helyt, ahol igazán ered­ményes munkára tekintettek vissza a termelőszövetkeze­tiek. Mielőtt átadnánk a szót számvetésre illetékeseknek, el ne feledkezzünk arról, hogy lépten-nyomon szemtanúi le­hettünk az ünnepi készülődés­nek. Régi és nagy hagyomány a Szamos völgyében, hogy az esztendőfordulót méltóképpen előkészítsék. A legényecskék köszöntő rigmusokkal, csopor­tosan járják be a falut, azt már ők is tudják, melyik ház gaz­dájának milyen mondóka jár. A művelődési otthon nagyter­mében a fiatalok, az étterem­ben ugyancsak a helybeliek rendeztek közös szilveszteri mulatságot. Ám éjfél után megindult a vándorlás, ki a rokonokat, ki a barátokat in­dult megkeresni, hogy első­ként kívánjon szerencsét és boldog új évet. A legtöbb rigmus, köszöntő az említett éjszakán Grigore Berinde termelőszövetkezeti elnöknek szólt, akit még fia­talemberként választottak meg a közös ügyeinek intézésére. Azóta valóban sok víz folyt le a Szamoson, a fölösleg né­ha kéretlenül locsolta, árasz­totta el a lapályt, a legjobban termő földeket. — Az 1985. év nem volt ke­vésbé veszélyes — jegyezte meg a közös­ gazdaság elnöke —, ám ezúttal nem fogott ki rajtunk, s vállalásainknak ele­get tettünk." Ne folytassuk Grigore Be­rinde szavait, mert szerényen elhallgatta volna, nem is akár­milyen mezőgazdasági évet mérhettek fel az ünnepre terí­tett asztal mellé ülő szamos­­udvarhelyiek. Búzából, ku­koricából, cukorrépából Szi­lágy megyében ennek a ter­melőszövetkezeteknek a dol­gozói érték el a legjobb ered­ményeket. A közel 4000 kilo­grammos átlaghozamot pedig az időjárás alakulása többször veszélyeztette, már halászolt a kenyérgabona, mikor növényi betegség a tervmutató teljesí­tését megkérdőjelezte. Nö­vényvédelmi helikoptert kér­tek s a gyors közbeavatkozás­nak köszönhetően az előirány­zott hozamot túl is teljesítet­ték. Kukoricát sem kis terüle­ten, azt is közel 700 hektáron termesztettek. — Egy vagon terményt szedtünk minden hektárról — jelentette ki Aurel Istovan, a termelőszövetkezet főmérnöke. Kitűnő gabonatermesztő szakember — ez a néptaná­csiak és a termelőszövetkeze­tiek egybehangzó véleménye. — Az eredmények a mező­gépészek és az mtsz-tagok szorgalmának köszönhetőek — hárította el a dicséretet a szakember. Ezért aztán az esztendőfor­duló napján elismerésünket ki is fejezhettük a mezőgépészek közül Vasile Mos, Sütő János, Traian Istovan részére.­Ugyan­­csak a helyszínen győződhet­tünk meg a gazdag cukorrépa­­termésről még ősszel, melynek átlaga meghaladta az 52 000 kilogrammot hektáronként, ezzel is megyei elsők lettek, ám országos viszonylatban is elismerést érdemlő teljesít­mény. A szűkszavú állatorvosról, Vasile Podar farmvezetőről kevés beszéde ellenére sem feledkezhetem. Tőle csak szá­raz adatokat hallottam: 91 százalékos volt a tervezett 81 Az események forgatóköny­ve szerint, amit ünnepi alkal­makkor mindannyian elkészí­tünk, Marosvásárhelyen az ó­­év utolsó napján sűrű hótaka­rónak kellett volna belepnie az egész várost. Nos, minden előzetes szatelit-mérésekből megjósolt, de különböző hagy­ma-, krumpli-, és más naptá­rakból kiolvasott meteoroló­giai előrejelzéseket könnyel­műen figyelmen kívül hagyva, a tél egyszerűen nem vett tu­domást a reménykedő-sóvárgó hóleső szilveszterezők óhajá­ról. A tiszta, szikrázó jókedv, a vidám, harsány hangulat az időjárás füstös, nyűgös, vizes komorságán rést ütve, hullá­mokban hömpölygött végig a városon. Csillagszóró meteo­ritok röpködtek szerteszét, egymásba érő pezsgőpukka­nások dörrentek, s minden­honnan vidám zene ömlött az utcákra. A szilveszteri krónikás ez alkalommal, eleget téve egy régebbi kedves meghívásnak, a­ vendéglátóipari egységek közül választott ki két repre­zentatív éttermet. Első állo­másunk a Grand szálló volt. Amint arról Sabáu Petra, az egységvezető tájékoztatott, a feldíszített teremben 180 sze­mély gyűlt egybe, hogy kelle­mesen, tartalmasan töltse el a szilveszter éjszakát. Legtöb­ben vásárhelyiek voltak, de érkeztek ide családok Bras­sóból meg Bukarestből is, mert messze földön híre van az itteni vendégszeretetnek, no meg a kitűnő konyhának. S hogy ez alkalommal se csa­latkozzék senki, Alexandra Valeria és Zsigmond Mihály főszakrácsok, jól kamatoztatva Magos Viktor érdemes sza­kácsmester konyhaművészeti tudományát, olyan menüt ál­lítottak össze, amely osztatlan sikert aratott. Ízelítőül hadd mondjuk el, hogy a változa­tos előételeket, melyek közül sokan dicsérték a nehezen ki­ejthető, de annál ízletesebb Waldorf saladot, brüsszeli sa­látával és pikáns szósszal ké­szült pulykapecsenye követte. A tartalmas, színvonalas szórakoztató műsort a város jó hírű könnyű- és népzene­szólistái, mint Latos Emilia és Bordi Aranka meg a Gyárfás Sándor vezette házi zenekar saját énekesei biztosították. Nem hiányoztak természete­sen a vidám jelenetek sem. A szilveszter persze, nem szil­veszter a hagyományos szil­veszteri malac meg a szilvesz­teri torta nélkül. A rendezők természetesen ezekről is gon­doskodtak, volt tombola s a boldog tulajdonos ott, helyben átvehette irigyelt főnyeremé­nyét. De hogy vesztesnek sen­ki se érezze magát, a házigaz­dák külön meglepetéssel is kedveskedtek. Mindenki egy­­egy kis emlékjegyzet-füzetet meg egy finom megmunkálá­sa textíliából készült könyv­jelzőt kapott ajándékba... Éjfélkor pezsgőspoharak összekoccanó csilingelése és a szívből jövő jókívánságok ő­­szintesége tette meghitté, fel­emelővé az 1935-öt búcsúzta­tó és az 1936-ot köszöntő pil­lanatot. A marosvásárhelyi Dárában Mihai, aki családjá­val együtt szilveszterezett a Grand szállóban, bort, búzát, békességet kívánva, külön megkért, hogy az egybegyűl­tek nevében írjuk meg: az el­múlt esztendő sikerei, pár­tunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak az új év alkalmával elhangzott üzene­tében foglaltak bizakodás­sal töltik el, úgy érzi, gazdag esztendőnek, eredményes új ötéves tervnek néz elébe. Még egyórás sem volt az új esztendő, mikor a Maros étterembe megérkeztünk, a­­hol 220 személy ünnepelte az 1986-os esztendőt. Az esemé­nyekhez illően feldíszített te­remben épp hangulatos piros gyertyák égtek. Az előtérben a hangulatvilágítással jól har­monizáló diszkrét zene szólt, s a vendégsereg többsége a tág parketten forgolódott. A­­mint Balázs Imre egységveze­tőtől megtudtuk, többnyire a törzsvendégek gyűltek össze, olyanok, akik már évek óta itt szilvesztereznek. Nem kel­lett tehát különösebb reklám a helyek betöltéséért. A szó­rakozni, kikapcsolódni vá­gyók ez alkalommal is szép, kellemes estét tölthettek az étteremben. Cimpian Joan és Papp József érdemes szakács­­mesterek szaktudásuk ma­gaslatán álltak. Keletje volt a gombás-túrós pástétomoknak, a pikáns szósszal szervírozott göngyöst halnak, osztatlan si­kert aratott a farsangi fánk gombával és bormártással, íz­letes volt a tűzdelt sertésfűlé meg a mészáros módra ké­szült göngyöltbárány vegyes garnírunggal. A tombola, a szilveszteri malac a Maros étteremből sem hiányzott, de ami még rendkívülibb volt, az a szil­veszteri torta, melyhez hason­lót ezidáig még nem készítet­tek Marosvásárhelyen. Az ér­dem a Caffé Lux cukrászmes­tereié, s akik kóstolták a pisz­tácia- és kakaókrémmel, meg diós masszából készült cuk­rászkülönlegességet, csak az elismerés hangján nyilatkoz­tak. .. Bögözi Attila Jó hangulat, tartalmas műsor Soha ennyi jókívánság Soha ennyi jókívánság. Bu­karesti lakásom földszinti ab­laka előtt, akárha egy szűnni nem akaró televíziós műsort néznék, napokon keresztül szinte egymás sarkába tapos­tak a szőkébb körű vagy né­pesebb köszöntőcsoportok. Népviseletbe öltözöttek vagy állatjelmezekben parádézok. Kolompok szóltak, ostorok csattogtak szaporán,­ némelyek valóságos kis előadást rögtö­nöztek, s a tömbházak legfelső emeletéig harsantak az újévi köszöntő rigmusok. Nincs két egyforma rigmus, azonos csu­­jogatás, de hanghordozásban, tájszólásban szintén felfedez eltérést a kevésbé avatott fül is. Apák, nagyapák szülőhe­lyének, falujának ünnepkö­szöntő hagyományai élnek to­vább a bukaresti gyermekek, ifjak ajkán, mint ahogy a rög­tönzött, inkább csak jelzésnek szánt népviselet is hol az olté­­niai, moldovai, hol meg a máramarosi viseletre emlékez­tet. Mintha az­­ ország legkü­lönbözőbb vidékeinek követei sereglenének a főváros utcáin, hogy felköszöntsék egymást, elmondják újévi jókívánságai­kat, ki-ki a maga ősi-szép hagyományai szerint, meg­tisztelve rokont, szomszédot, embertársat. Soha ennyi jókívánság. Na­pokkal előbb kezdődött, s persze folytatódott, mintegy kulminálva szilveszterkor, az óév utolsó, az új esztendő el­ső, a többség számára önfe­ledt vigalomban, de nem ke­vesek számára helytállásban, munkában töltött éjszakán. Folytatódott egymás közt, személyesen odahaza, az ott­honokban, a közös szórakozó­helyeken vagy a munkahe­lyeken, folytatódott az éter hullámain keresztül, a távol­levőktől közvetítve az együtt­érző gondolatokat — a mesz­­szi tengereken, óceánokon ha­józó matrózaink morzejeles üzenetét például, akik pontban éjfélkor tititázták haza szeret­teiknek, az ország népének szerencsekívánataikat. Soha ennyi jókívánság. Ezernyi szólamban, milliónyi formában, tucatnyi nyelven és nyelvjárásban, a fővárosban, akárcsak az ország legel­dugottabb zugában, mégis egyazon érzéssel, ugyanazt közvetítve: Erőt, egészséget! Bort, búzát, békességet! Egy­azon érzéssel, egyazon hitval­lással, s kemény kommunista elkötelezettséggel. Mert hiszen a búzát, bort s békességet is — minél többet, s jobbat — nekünk, a jókívánságot küldő­nek s fogadónak, viszontkí­­vánónak, valamennyiünknek kell elő- s megteremtenünk, közös erővel, jó egészségben, töretlen hittel és akarattal munkálkodva a párt főtitkárá­nak, köztársaságunk elnöké­nek újévi üzenetében felvá­zolt fényesebb holnap, egész népünk szebb, jobb jövőjén. Jakab Márta ÚJÉVI MAGÓVÁSÉRT Fekete-csomós égi hálót fontak most magukból a varjak. Károgva tartják el a földtől a magóvó, szép hóhatalmat. Így a fehérség ég felé tör. (Tisztaságot a halk mennybolttól, s mozgósító szikrákat fog föl a szolidáris csillagoktól.) Amíg egyszer szakad a háló s lecsapódva vizekbe esnek, kásásodó tócsákká válnak az elsőknek áttörő pelyhek. A­ztán omlik a puha massza, a varjak élve félreszállnak. Hangtalan, vértelen győzés ez — halála csak a károgásnak. S mert minden pehely egy-egy béke, fehéredik lelkem vidéke, énemben felépült hazám, ezer féle szó menedéke, embert becsülő ég az éke, s­e vers, mit bentről mond ki szám: legyen ott künn is az országnak varjú-hálátlan, jó újéve! A jól végzett munka örömével (Folytatás az 1. oldalról) szetesen vegyes, egyébként is két zenekar húzza, egyik vált­ja a másikat. Szinte­ szinte mondanám, hogy a táncosok hamarább elfáradnak, mint ők, de nem. Arra való az éj­szaka, hogy áttáncolja az em­ber, csak éppen most tíz perc szünet, flekként tálalnak, s míg elfogyasztja a társaság... Még mire jó szilveszter éje? Arra, hogy ki-ki megállapítsa, ki jött el a közvetlen munka­társakon kívül is. Igaz, ezt már december utolsó napjai­ban tudták, mert 29-én, 30-án a folyosón összetalálkozva, egyik minduntalan kérdezte a másiktól: jössz-e a közös mu­latságra. Bizony, hogy jöttek a szekciókból, aztán a kar­bantartóktól, az irodaszemély­zet is szép számban. Az ün­nep demokráciája? Minden­képpen mondanám, ha a gyá­ri élet mindennapjain más­képpen mutatna a kép, min­denki mindenkinek, ha nem is barátja, de szívélyes ismerőse. A jószomszédi, a munkatársi viszony nem rontja, hogy egyik irodista a másik meg­kötőnő... S akárhogyan is nézzük, az ember nem bújhat ki bőréből, esztendő utolsó éj­szakáján sem. Ez azt jelenti, hogy Cseh Ferenc mestert, a­­kivel a nullaszériásoknál talál­koztam korábban, most sem hagyják nyugton a termelés gondjai. Pártunk főtitkárának újévi üzenete, eredményesebb munkára való felhívása halla­tán vallja be: egy különleges szálvezetőt szer­keszt Sata Márton maróssal és Petress Árpád mestertársával együtt. Olyasmi ez, hogy két, máskor négy színű fonalat arányosan kever, csak éppen javítani kell a konstrukción, mert még el-elakad. Ez is az új eszten­dőre marad — mondja asztal­társának. Molnár József mester a kö­zelben hasonlóképpen gondol­kodik; igaz, őt a minőség ér­dekli elsősorban, mert beosz­tása szerint az, minőségellen­őr. — Jól zártuk az évet, meg­valósítottuk a tervezett 97 szá­zalékot- Ezek szerint az össz­termelés 97 százaléka extra minőségű áru.­S milyen a jó áru? A lényeg az, hogy eszté­tikailag és minőségileg meg­feleljen. Akárcsak máskor a szálak, úgy keverednek szilveszter éjjelén a témák. Ilyenkor, vál­lalati mulatságon természetes, hogy sokan a jövő műszakok­ra gondolnak. S hogy ilyenkor minden közügy, az is termé­szetes. No, de meghozták a­ töltött­káposztát, mondja a mester az asztalfőn — vegyük, közben koccintsunk is ... Fényben mérhető helytállás (Folytatás az 1. oldalról) váltás, majd délután há­romkor a következő váltás emberei. Köztük: Szőcs Mihály, Puscas Dumitru, Bo­gai Ferenc, Vass Zoltán, Vi­­rágh János, Nagy András, Forrai Gergely, Papp Gyula, Molnár János, Kiss Vladimir, Hander Joán és még sokan mások. Valamennyien immár azzal az elhatározással, hogy eleget tesznek a Nicolae Ceausescu elvtárs újévi üze­netében elhangzott útmutatá­soknak, az ország energiaigé­nyei kielégítésére vonatkozó programoknak. Olvasóink emlékezhetnek rá, hogy a mintiai energetiku­sok nem is olyan kis csoport­ja és nem is mindig ugyanaz a 225 ember már évek óta a vállalati étkezde szépen fel­díszített ebédlőjében igazi családias hangulatban ünnep­li az új évet. Ide helyet kap­ni, ezen részt venni sokat je­lent, annak elismerését, hogy tettek valamit az erőmű me­netéért, tehát rangot és a tár­sak megbecsülését. Az aszta­lok mellett találkoztunk Av­­ram Románnal, a vegyészeti részleg operatőrével, Verbe Manase és Dan Viorica vil­lanyszerelőkkel, Szabó Kata­linnal, a gépészeti osztály la­katosával, Kiss Ferenc mes­terrel, Egyed Ferenc műhely­főnök mérnökkel. Panaszra egyiküknek sem lehetett oka, hiszen a bőséges vacsora, a válogatott italok az étkezde vezetőinek szakértelmét di­csérték. De bármennyire is emelke­dett volt a hangulat, ponto­san éjfélkor — hagyományo­san — az első poharat azok­nak a társaknak az egészségé­re ürítették, akik nem a fe­hér asztal mellett ültek, ha­nem tőlük légvonalban alig, pár tíz méterre a gépekre vi­gyáztak, arra, hogy a mintiai hőerőmű ünneppel, új évvel mit sem törődve, folyamato­san szolgáltassa a villamos energiát.

Next