Előre, 1986. március (40. évfolyam, 11897-11922. szám)

1986-03-26 / 11918. szám

2 A HAZAFIAS MUNKA ÉLVONALÁBAN Nyílik az idő, tavaszodik, végre, tegyük hozzá. A megyei KISZ-bizottság aktivistái útra készen állnak. Ki csak ide a tirgovi?tei parkba, terekre indul, ki a Titóba, Vácáre?tibe, Fienibe, városszépítési akcióra, hazafias munkatelep megnyitására, ifjúsági építőtelep avatására. Tavasz van, az ifjúság amúgy is a szabadba vágyik, tennivaló pedig akad bőven. Targovistét 140 hektárnyi park és zöldövezet „öltözteti“. Ezek egy részét, többek között a jókora tóval rendelkező Chindia parkot, az ifjúsági szervezet patronálja. Az ősszel több mint húszezer tulipánhagymát , rózsatövet ültettek el a megyeszékhely iskolásai, üzemi fiataljai. Most következik a karbantartás, parktisztítás a tómeder kitakarítása, a csónakház rendbehozása. Immár harmadik éve nyitják meg március vége felé azt a megyei munkatelepet, amely a Titus Obrezeni-i nagyszabású, sok ezer hektárt átfogó talajjavítási munkálatok tetemes részének elvégzésére vállalkozott. A mezőgazdasági egységekben, gépesítési állomásokon dolgozó ifjúkommunistákon kívül főleg az agráripari szaklíceumok diákjait vonják be az amúgy is szakmájukba vágó munkálatba. Az elmúlt évben a munkatelep egymást váltó csoportjai a tervezett 6 millió lej helyett 13 millió lejes munkát végeztek. A területrendezés. AZ SZDEF-A MUNKA, AZ ORSZÁGÉPÍTÉS FRONTJA „Ki kell fejeznünk nagyrabecsülésünket az járultak a múlt ötéves terv eredményeihez, meg mindent, hogy egybefogják az összes jobb körülmények közötti teljesítéséért, tartós a XIII. kongresszuson és az arra vonatkozó váltásához, hogy hazánk emelkedjék újabb közepesen fejlett ország stádiumába." NÉHÁNY MUTATÓ AZ 1986-OS TERVELŐIRÁNYZATBÓL: • Az árutermelés értéke mintegy hatmilliárd lejjel gyarapszik az elmúlt évhez viszonyítva. Különösen az energetikai ágazatban nutatkozik jelentős előrelépés: 6,8 százalékkal több szenet fejtenek és 7,8 százalékkal nő a szénalapú elektromos energia termelése. • Jelentősen bővül a szolgáltatási hálózat s a lakásalap. Év végéig 1600 tömbházlakás kerül átadásra. ÉVSZÁZADOS HAGYOMÁNY KÖTELEZ összes dolgozóknak, mindazoknak, akik hozzáde egyben fel is kell hívnunk őket, tegyenek erőfeszítéseket az idei terv minden mutatója jogalapot teremtve így az egész ötéves terv, pártprogramban megszabott célkitűzések valóra fejlődési fokra, Románia lépjen új stádiumba, a NICOLAE CEAUSESCU . A mezőgazdasági össztermelés 10 százalékos növekedésében az állati termelés gyarapítása foglal el döntő helyet Nagy feladatok hárulnak az élelmiszeripari egységekre, a megye két, országos,viszonylatban is jelentős szárnyastenyésztő kombinátjára, valamint húsfeldolgozó egységére, amelyek anyagi alapja 14,7 százalékkal lesz nagyobb ez évben. Számottevő bővülést mutat az export volumene: a szocialista országokkal kötött kereskedelemben 12 százalékos a növekedés, s 15,5 százalékkal nő a konvertibilis valuta alapú kivitel. A hajnali vonattal érkezők széles özönnel lepik el a kora tavaszi csupaszságaiban is impozáns gesztenyefasort, történelmi emlékeket idéző utcáját e megújult ősi városnak, Tirgovistének, amely egyik ékes példája annak, hogyan épül rá a múlt győzhetetlen alappilléreire napjainkban szocialista jelenünk, s hogyan bontakozik jól megtervezett óriás léptekkel tovább a közelebbi és távolabbi jövő felé. Országunk valamennyi megyéjéhez hasonlóan, Dimbovita az elmúlt két évtizedben az ipari fejlődés, a műszaki haladás addig ismeretlen magaslataira hágott. A vidék egyik legértékesebb természeti kincséhez, a kőolajhoz kapcsolódó hagyományos ágazatok mellett, az energetikai ipar, az acélgyártás, az elektrotechnika, a könnyűipar és élelmiszeripar megannyi országos jelentőségű termelőegysége született, és van épülőben, bővülőben, kiteljesedőben napjainkban is. Tirgoviste mellett Moreni, Doicesti, Gaesti, Fieni, Titu neve egyre gyakoribb szereplőjévé vált az országos ipari tudósításoknak. A megye 89 köztársasági és helyi jelentőségű termelőegységének java része teljesítette és túlteljesítette elmúlt évi tervelőirányzatait, közel egymilliárd lej értékű többlettermelést valósítva meg, mindenekelőtt a fizikai termelés mutatóinak túlszárnyalásával, többek között szerszámacélból és rozsdamentes acélból, alacsonyfeszültségű villamos készülékekből, geológiai és kőolajkitermelő felszerelésekből, ipari acélszerelvényekből, lakk- és festékáru-, fűrészáru-, valamint szárnyashústermelésből. A megyeszékhely dolgozói, amint azt nemrégiben a municipiumi szakszervezeti tanács konferenciáján kiemelték, 1985-ben az ipari árutermelés tekintetében 3,1 százalékos, a munkatermelékenységet illetően pedig 4,4 százalékos növekedést valósítottak meg az 1984-es esztendőhöz viszonyítva. Újabb termelőkapacitásokat helyeztek üzembe a Speciális Acélgyártó Kombinátban, az Inoxacél Vállalatban, a Kőolajipari Berendezéseket Gyártó Vállalatban, a vegyipari gyárban, akárcsak a megye más városainak üzemegységeiben. A XIII. kongresszuson jóváhagyott pártprogramban az 1986—1990-es tervidőszakra vonatkozó előirányzatok, pártunk főtitkárának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak lelkesítő felhívásai újabb erőfeszítésekre sarkallják a dimbovitai tájak lakóit. Az évből eddig eltelt időszak figyelemre méltó munkasikereket eredményezett. Árutermelési tervüket 102 százalékban teljesítették a megye dolgozói, a munkatermelékenységi mutató pedig másfél százalékos túlteljesítést jelez. A nemzetgazdaság számára terven felül szállított termékek közül érdemes kiemelni néhány jelentős tételt: több mint 25 000 tonna szén, közel hétmillió kWó elektromos energia, 2300 tonna karbonacél-tábla, 2000 tonna rugóacél, 2300 darab hűtőszekrény és másfél millió izzószálas villanykörte, 10 400 tonna cement, 46 tonna len- és kenderfonal. A mezőgazdasági egységek a tavaszi előkészületek maradéktalan elvégzése után késlekedés nélkül láttak hozzá a legsürgetőbb idényteendőkhöz a szántóföldeken, a zöldségeskertekben, gyümölcsösökben. Földművelők és gépesítők egyaránt tisztában vannak vele, csak a munkálatok idejében és jó minőségben való elvégzése, az intenzív gazdálkodás valamennyi követelményének teljesítése szavatolhatja a mezőgazdasági össztermelésnek a programban előirányzott 10 százalékos növekedését 1986-ban, az 1985-ös szinthez viszonyítva. A gazdasági-társadalmi élet minden területét átfogó fejlesztési célkitűzések gyakorlatba ültetése ezúttal is a megye öszszes dolgozói, valamennyi lakója erőfeszítéseinek összpontosítását feltételezi. A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja tagszervezetei, a tömeg- és társadalmi szervezetek a pártszervek vezetésével elsődleges feladatuknak tekintik mozgósítani a városok és falvak lakosságát, hogy eredményekben minél gazdagabb legyen a 86-os esztendő, amely mintegy alapul is szolgál egyben az ötéves tervidőszak sikeres kiteljesítéséhez. — Valóban évszázados munkáshagyományokkal büszkélkedhetünk — mondja a bevezetőben Savu Grigore, a Kőolajipari Berendezéseket Gyártó Vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke. A dímbovitai ipar bölcsőjét itt ringatták, az egykori műhelyekben a függetlenségi háború ágyúit öntötték, majd a vasútépítkezés számára dolgoztak, hogy az új gyár aztán a fejlődő kőolajipar szolgálatába szegődjék, de úgy tűnik, ez sem végleges, a legújabb igényeknek megfelelően, speciális program keretében atomerőművek számára is gyártunk fémszerelvényeket. Nos, ami a kőolajipari berendezéseket illeti, a termékszerkezet megújításának állandó követelménye, a gyors átállás szükségessége fő szempontként határozza meg szervezetünk munkáját. Munkaszervezés, mozgósítás, szakmai felkészítés terén egyaránt oda kell hatnunk, hogy megkönynyítsük e nagyon is természetes állandó megújulási folyamatot, hogy az erőket — s hozzá kell tennem, nemcsak a fizikai erőket — a tervfeladatok teljesítésére összpontosítsuk. Az évről évre megszervezett szocialista munkaverseny nyilvánvalóan a szellemi képességek latbavetését is ösztönzi, számos kezdeményezés születik, amely a termelékenység fokozását, a minőség javítását, az anyag- és energiatakarékosság szorosabbra vonását, az újrafelhasználható anyagok visszanyerését célozzák. A szakszervezeti csoportok keretében állandó az ilyen jellegű nyomon követés. Kezdeményezésünkre minden mérnök, technikus, magas képzettségű munkás feladatának tekinti, hogy szolgálati kötelezettségein kívül bekapcsolódjék valamilyen, a termelést elősegítő technikai kérdés megoldásába. Ily módon tavaly mintegy 400 ilyen téma gyakorlati alkalmazására került sor, s hatékonyságuk értéke meghaladta az 55 millió lejt, sok közülük az újítások listájára került. Kész termékek műszaki anatómiája — ezzel a megnevezéssel „futott“ egy másik bevált szakszervezeti kezdeményezés az elmúlt évben — s persze folytatódik idén is — amelynek célja, az, anyagtakarékosság szempontjáig figyelembe véve, átvizsgálni minden alkatrészt, a berendezések összetevőit. Az eredmény közel 200 tonnányi nyersanyag megtakarítása csak az elmúlt évben. A termékek tökéletesítése, felújítása, minőségének javítása elengedhetetlen feltétele annak, hogy megőrizzék versenyképességüket a hazai és világpiacon. Szintén a szakszervezet ösztönzésére, a mérnökök és technikusok bizottsága olyan munkacsoportot alakított, amely a minőség javításának lehetőségeit tanulmányozza a különböző termelési fázisokban — a hivatásos minőségellenőrök munkájától függetlenül —, s nem kis része volt abban, hogy amint a szakszervezeti elnök elmondotta, az elmúlt év végén a vállalat termékeinek 78 százaléka új, korszerűsített, tökéletesített gyártmány volt. Az 1986-os évben az előirányzatok szerint 10,2 százalékkal emelkedik a munkatermelékenység, az exportterv pedig nyolcszorosa lesz az előző évinek. — Tisztában vagyunk vele, hogy az idei és távlati terveink teljesítéséhez az eddigieknél is szervezettebb összmunkára lesz szükség az egész gyári munkaközösség részéről — folytatja Savu Grigore. — Elhatároztuk, hogy július elsejéig mintegy 90 műszaki-szervezési intézkedést ültetünk gyakorlatba céljaink megvalósítása érdekében. A szakszervezetek megyei konferenciáján vállaltuk, hogy ez évben további, legalább egyszázalékos anyagmegtakarítást eszközlünk minden munkaterületen. Kevésnek tűnik az egy százalék? Pedig nem az. Pontosan 650 Dacia személygépkosi teljes acélszükségletét fedezi, talajegyengetés, vízlevezető csatornák kiképzése után idén az alagcsövezés a fő teendő. Vácaresti-en gyűjtőtavat, gátat, öntözőberendezést építenek a környékbeli városok, falvak ifjai, a fieni-i villanykörtegyár mellett pedig a bővítési, terjeszkedési munkák elvégzésére szerveztek ifjúsági építőtelepet a KISZ-tagok. A fejlesztés eredményeképpen számottevően növekszik az üzem kapacitása, évi termelése meghaladja majd a 35 millió villanyégőt. S új termelőegység, egy villamos kemence üzembe helyezésének előkészületein segédkeznek a megyeszékhely fiataljai is. Az említett munkatelepeken, ifjúsági építő telepeken a hazafias munka tervezett értéke ez évben több mint 17 millió lejre emelkedik. Mellettük azonban számos kisebb — az illető helység építése-szépítése tekintetében azonban nem kevésbé fontos — helyi ifjúsági telep is megnyitja kapuit az elkövetkező hónapokban. Hulubestien például a Potoc patakot veszik pártfogásukba az iskolások, sok községben az utak, utcák rendezésére vállalkoznak. S ezekben a hetekben kerül sor a minden tavaszi nagy legelőtakarítási akciókra, amelyekből szintén részt vállalnak a fiatalok. Tavaly is közel ezren kapcsolódtak be az akcióba, s a Bucegi lankáin 100 hektárnyi területen nemcsak a bozótot vágták le, követ hordták el, de trágyáztak, sőt felülvetettek. Az idén sem lesz ez másként. De felütnek egy régészeti ifjúsági telepet is Tirgoviște és Bálent között, ahol a volt fejedelmi udvar újabb jelentős részeire bukkantak a régészek, s a rendkívül izgalmasnak ígérkező feltárásból nem akarnak kimaradni a fiatalok sem. — Igen, lehetőleg senki ne maradjon ki a szervezett hazafias munkaakciókból. Ez a célunk — mondotta Paicu Mariann, a KISZ megyei bizottságának első titkára. — Minden KISZ-tag kapcsolódjék be a szervezeti élet valamely konkrét és hasznos tevékenységébe. Hiszen ezek a táborok, hosszabb-rövidebb lejáratú munkatelepek egyben a hazafias nevelés, a felelősségteljes, tevékeny életre nevelés, a kommunista öntudat kialakításának és elmélyítésének iskolái. SZERVEZETT ÉRTÉKMENTES — Nemzetgazdaságunk érdekei követelik meg, hogy semmilyen újrafelhasználható vagy visszanyerhető anyag- és energiaforrás ne vesszen kárba — tér rá egyenesen a tárgyra Trandafir Ion, a Szocialista Demokrácia és Egység Szervezete Dimbovita megyei bizottságának elnöke. A közélet minden területét átfogó SZDE-szervezetek felkarolták ezt a mozgalmat. Már az elmúlt évben részletes akciótervet dolgoztunk ki, hogy valamennyi tömeg- és társadalmi szervezettel összefogva, a legszélesebb tömegeket, a lakosság minden rétegét bevonjuk e tevékenységbe. A legeredményesebb hozzájárulást a Tirgovi?tei Speciálisacél-gyártó Kombinát, a Kőolajipari Berendezéseket Gyártó Vállalat, a Romlux Villanyégőgyártó Vállalat, a Gae?ti-i Hűtőgépgyártó Vállalat és a Fieni-i Villanykörtegyártó Vállalat SZDE-szervezetei nyújtották. A megye számos kisebb helységében, községében, falujában is komoly mozgósító munkát végeztek az említett szervezetek, köztük Pucioasán, Moreni-ben, Bilciuresti-en, Voinesti-en értek el említésre méltó eredményeket. Az illetékes szakvállalat közreműködésével mintegy 300 konténert helyeztek el különböző városnegyedekben, s több tucatnyi mozgó átvevőközpontot nyitottak. A vállalatokban, termelőegységekben fellelhető újrafelhasználható anyagokon kívül, nagy hangsúlyt fektettek a lakosság „elfekvő“ készleteinek összegyűjtésére. Az úgynevezett háztartási hulladékokból közel 1250 tonnányi papírt, 35 tonna textíliát, 15 tonna üvegcserepet, s jó néhány ezer tonna fémet nyertek vissza az 1985-ös évben. Időközben, szintén tavaly hét, korszerű technológiával működő feldolgozó egységet helyeztek üzembe a megye területén. Néhány hete megyei plenáris ülésen értékeltük ki múlt évi megvalósításainkat ilyen vonatkozásban, és bár látszata kétségtelenül volt a sok szálon futó akciónak, távolról sem mondhatnánk, hogy elégedettek vagyunk. Idei programunkban ezért átgondoltabb, konkrétabb intézkedéseket helyeztünk kilátásba, egyrészt újabb tartalékok feltárására, az értékesítés még jobb lehetőségeinek felkutatására, másrészt az összegyűjtés, elszállítás, átadás hogyanjának-mikéntjének zökkenőmentesebbé tétele, összehangolása érdekében, s nem utolsósorban a gazdaszellem hatékonyabb érvényesítésére a lakosság minden rétegében, kicsinyebben, nagyokban egyaránt, a felhasználni mindent, ami értékmozgalom valódi jelentőségének tudatosítására. Amint az elnök elmondotta, kezdeményezésükre már tavaly minden hónap utolsó péntekét a szervezett értékmentés napjává nevezték ki, amikor nemcsak nagyszabású gyűjtőakciókra került sor, de igyekeztek odahatni, hogy a hasznosítható anyagok átvételében, elszállításában érdekelt vállalat hálózata is a „helyzet magaslatán“ legyen ilyenkor. Nos, éppen ez utóbbi nem mindig sikerült. Ilyen tekintetben is tökéletesíteniük kell hát a szervezést, s szorosabbra vonni az ellenőrzést az SZDE-szervezetek, a többi tömegszervezet részéről. Egyébként a tavaszi hónapokat rekordidőszakká nyilvánították az újrafelhasználható értékek szervezett visszanyerését célzó tevékenységben. 50 százalékos gyarapodást kell elérniük e hetekben az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva, s az első beérkező jelentések szerint a vállalati és lakónegyed SZDE-szervezetek, az ifjúsági szervezetek, nőbizottságok mindent megtesznek, hogy ez az előirányzat ne csak szándék maradjon. Jakab Márta Újabb készülékek szerelése-ellenőrzése a Bukaresti Iparielektronika- és Műszerkellékgyártó Vállalatban BÚTORGYÁRTÓK A TISZÁN INNEN Ahogy elnézem ezt a zömök alkatú férfit, az az érzésem, hogy a jég hátán is megél. Beszélgetés közben megerősödik a hitem. Nem azért, mert ügyeskedő, hanem mert ügyes kezű. Meggyőződésem, hogy akármilyen szakmát választott volna, a legjobbak között találjuk Kaufler Juliát, a Máramarosszigeti Fafeldolgozó Kombinát modellkészítő osztályának vezetőjét, a kiváló mestert. — Otthon magam készítettem el a lámpától a bútorig mindent. Egyszerűen az a helyzet, hogy élvezem, ha a kezemből valami szép és hasznos dolog kerül ki. Ő maga készítette otthoni bútor az 1968-as lipcsei vásáron első díjat nyert. A szigetiek jelentkeztek ezzel a modellel — Kaufler mester volt az egyik alkotója —, melyet nagy tetszéssel fogadtak. Amikor hazahozták, újból végigmérte és szabad idejében elkészítette saját magának is. De a bútor mellett tele a lakás villamos gépekkel, felszerelésekkel. Az elektronikát is szeretheti a bútorgyártó. — Hobbi. Értéket teremteni azonban csak a bútoriparban tudok. Megtörtént, hogy egyik-másik kolléga használhatóbb ötlettel hozakodott elő, mint én. Betege vagyok az ilyen eseteknek. Éjszaka nem tudok aludni, reggelre egész biztos, az ötlet továbbfejlesztett változatával jelentkeztem. Őszintén bevallom, nem tudom eltűrni, ha a szakmában valaki nálam jobbnak tűnik. Vállát vonogatja, mint aki tehetetlen. Társai azonban elmondják, hogy közel sem olyan önző, mint amilyennek mutatja magát. Nemegyszer szabad idejét is feláldozza, csakhogy egy kollégáján segíthessen. Igaz, ami igaz, szereti, ha elismerik tudását és a jól végzett munka után megdicsérik. — Ha érzem a bizalmat, a megbecsülést, a csillagokat is lehozom az égről. Talán, mert nehezen szereztem meg a szakismeretet, nagyon becsülöm a tudást. A Nagykároly melletti Kaplonyból származom, öten voltunk testvérek, apám gazdálkodó volt, fiatalon el kellett mennem dolgozni. Ahogy szüleim mondották, az iparba, mert azé a jövő. A faluban az „ipart" egy kovács meg egy asztalos képviselte, a véletlen az asztalos mellé sodort. Nála kedveltem meg a deszkával való babrálást, sőt az ezermesterkedést is, egy egész életre. A szakismeret-szerzés további állomásai: Szatmár, majd Sziget. Most már „valódi" ipari egységekben dolgozhatott. Az asztalosság mellé kitanulta a fafaragást, majd intarzia betevését is. Később elvégezte a mesteriskolát. Ma már kiemelt mester. Ő készíti el az új modellek prototípusait. — Nem is olyan rég, nálunk járt egy külföldi vásárló. Mondta, hogy két napig tartózkodik a környéken, addig jó lenne, ha elkészítenénk az ajánlott intarziás bútort, látni szeretné. Felhívtak a kombinát vezetőségéhez és kérdezték, megcsinálhatom-e. Azonnal vállaltam. Két nap múlva az illető elé tettük a berakásokkal díszített bútort. Nagyot nézett, s rendelt belőle. Kivörösödött szemmel, fáradtan, de boldogan ment haza aznap Kaufler mester. — A szakma becsületének kivívásához olykor vagánykodás is kell. A tudás ilyenszerű bizonygatása sokszor többet mond bármilyen szónál. Persze, tudom, nem csak én készíthettem volna el a bútort, nagyon sok emberben ott mocorog az „én majd megmutatom, ki vagyok", csakhogy sokakban a kényelmesség ezt hamar elhallgattatja. Mert az, hogy két éjszaka és szinte két nappal alig-alig aludtam egy szemhunyásnyit, és csak dolgoztam megerőltető figyelemmel, hogy készen álljon a kifogástalanul kész bútor, minden, csak nem kényelem. Ezt vállalni, jelenti számomra a szakma szeretetét. De nem ez volt az egyetlen különleges tette a modellkészítő mesternek. Lépten-nyomon szereti vizsgáztatni tudását, ügyességét, kitartását. S élvezi, örvend neki, amikor e kvalitásait elismerik. Beszélgetés közben észreveszem, hogy amikor a tervezőket dicsérem, egy hunyorintásnyira összeszűkülnek a szemhéjai. — Nélkülünk, modellkészítők nélkül nem sokat ér az ötlet. Egyébként, nagyon szoros az együttműködésünk velük, az új bútor születésénél mi is ott vagyunk, kikérik és elmondjuk véleményünket. Aztán a rajz után elkészítjük a prototípust. Tudom, hogy nem szeret rajz után dolgozni. Sokszor kéri, hogy neki csak vázolják fel az új modellt. — Egyszerűen azért, mert a faanyag elég gyakran változtatást kér. Ha a tervező a rajzhoz ragaszkodik, máris sokat veszíthet a modell. Nem az alapgondolat megváltoztatásáról van szó, hanem néhány kis módosításról, melyek jobban kiemelik az anyag természetes szépségét. Hány modellt készített életében, nehéz összeszámolni. Egyelőre még nem is kell, hiszen messze a nyugdíjkor. Annyi bizonyos, hogy két teljesen azonos garnitúra még nem került ki a keze alól. S mindegyik általa készített bútor: mestermunka. Láttam néhányat közülük, állítom: remeklés mindahány. — A nagy gyakorlat onnan jön, hogy mindig mást és mást kellett csinálnom, készítenem. Állandóan keresnem kellett az újat, az addig nem használt fogásokat, a termelékenyebb, hatékonyabb megoldásokat, hiszen a modell nemcsak szemnek tetszetős, hanem egységünknek jövedelmező is kell hogy legyen. Mondják, sablonnak nevezett mintái olyanok, hogy azok nyomán a kisebb szakképesítésű munkások is jól elvégezhetik a teendőket. — A szép, mindig egyszerű, tsekibozása nagy munkát, sok gyakorlatot és rengeteg tanulást követel. Ez a művészetekben vegytisztán látszik, de a bútorkészítőknél is ugyanez a helyzet. Én olyan mesterségnek tartom ezt a szakmát, amelyből az egyszerűbbre való törekvés nem hiányozhat. Beiratkozott annak idején a líceumba is. Otthagyta. Nem érezte szükségét, a szakmának élt. — Szabad időmben rengeteget olvasok, jegyzetelek. Megmondom őszintén, inkább maradtam itt, a műhelyben, és törtem a fejem egy korszerűbb megoldáson, mint az iskolapadban, ahol általam soha nem használt képleteket kellett például bemagolnom. E mesterségben a tudásomat már nem kell papírral igazolnom. Bárkivel kiállok, hogy nézzük meg, mit tud ő és mit én a bútorkészítésből. Lejegyzem. Ez az ő véleménye. Talán igaza van, talán nincs. Mindenesetre döntött. S bizonyított. A szakmában valaki. — Jártam többször is külföldön, különböző megrendeléseket kellett elvégeznem vagy a szállítás közben megrongálódott bútorokat helyreállítanom. A kijevi Dinamo sportklub szállodájánál is ott a kezünk nyoma. Mi bútoroztuk be. Hívtak nemegyszer az ország más részébe is. Mentem és bizonyítottam: a máramarosi bútorosok ismerik a szakmát. De ahogy tehettem, jöttem is vissza, ide a Tisza mellé, ebbe az állandóan szépülő municípiumba. Mert csak itt érzem, hogy otthon vagyok. Szekrény, ágy, könyvespolc, székek, megint egy szekrény, szekreter... Fényes, matt, félig matt, natúr színekben. Mind Kaufler Julia kezét dicséri. Melyik a számára legkedvesebb, nehéz megtudni. Mindegyikkel, válaszol, de látom, egy-egy darabnál hosszabban elidőz. — Mire a legbüszkébb — kérdem, remélve, hogy egyik bútordarabját csak megnevezi. — Arra, hogy több kiváló szakembert neveltem a szakmának. Sokáig én vezettem a szakképesítő tanfolyamot, már ami a fafaragást és az intarziát illeti. Évente tíz-tizenkét fiatalt oktatgattam, ezekből csak egy-kettő volt igazán tehetséges, s lett belőle modellkészítő. Késő délután van, amikor elbúcsúzom tőle. Ő nem hazafelé indul, hanem, a műhelybe. Mégvan egy kis munkája. Másnap megtudom: már sötét volt, mire kinyithatta a tömbházlakása ajtaját és hallgathatta kedvenc lemezéről a zenét. . Román Győző FARAGÁS, FANTÁZIÁVAL ELŐRE - 1986. március 26. HARGITA MEGYEI TAPASZTALATOK A GYEPGAZDÁLKODÁSBAN az intenzív pázsitoktól A BŐSÉGES TEJTERMELÉSIG „Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a takarmányalap fejlesztésére, hiánytalanul ki kell használni a legelőket, a természetes kaszálókat, növelni kell ezek hozamát...“ (A mezőgazdasági, élelmiszeripari, ERDŐ- ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI ORSZÁGOS TANÁCS felhívás határozatabról) Kilencvenhét villanypásztor gazdára vár... A Csíkszeredai lerakat növekvő kínálata a Hargita megye pázsitgazdálkodásában érezhető új szemléletre, az igényességre vall. Tükrözi azokat az átfogó erőfeszítéseket, amelyek keretében — a pázsitgazdálkodás egészét érintő feljavító tevékenység részeként — nagy figyelmet szentelnek az intenzív gyepekre. Farmközelbe hozva a gyepeket, a tejtermelésnövelés egyik forrását jobban értékesíthetik. Nem a kerítés a fontos A kínálkozó, részben már tavaly hasznosított lehetőségre utal a ditrói példa. A kettes számú farm közvetlen közelében — a vízközön — berendezett mintaparcellán 100 tehéntől ugyanannyi tejet fejtek, mint a többi „távol“ legelő kétszázötven egyedtől — összesen. Az alkalmazott módszert, a „gyepgyártási“ technológiát és a hasznosítás megszervezését be is mutatták egy megyei tapasztalatcsere keretében a farmvezetőknek. A villanypásztorok iránt megnövekedett érdeklődés arra utal, hogy követendő példában nem lesz hiány. Már a tavaly tucatnyi gazdaságban rendeztek be több-kevesebb sikerrel mintagyepeket, s amint azt Both Remus állatorvos, a megyei szakigazgatóság igazgatója kiemelte, az idén még inkább előrelépnek. " A tél folyamán nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a törzsállományt a termelőképesség szerint csoportosítsuk. A legbőségesebb hozamokat nyújtó egyedek számára rendezzük be a farmok közelében lévő intenzív gyepeket. Esetenként szántóátcsoportosítás árán, de mindenhol feltételek hozhatók létre avégett, hogy a legértékesebb egyedek az állattenyésztő telepek környékén legelhessenek. E vonatkozásban szép eredményt értek el a székelyudvarhelyi agráripari tanácshoz tartozó szövetkezetek, hiszen minden farmon van már intenzív gyepszőnyeg. — A mintalegelő beállítása jelentős befektetést igényel... — Valóban, meg kell teremteni a lehetőséget a fűfélék bőséges sarjadására, ezért vetésre, illetve felülvetésre lesz szükség. Legalább ennyire fontos viszont a fűhozam célszerű hasznosítása. A szakaszoláshoz kerítés kell, de nem az a fontos, hogy miként oldják meg a parcellák elhatárolását, hanem az, hogy a sarjadó füvet tiprás nélkül súlygyarapodásukra, a tejtermelés növelésére hasznosítsák az itt legelő csordák. Ezen az úton haladva térül meg a befektetés, s e célkitűzés teljesítésében jó szolgálatot tehetnek a villanypásztorok. A törzsállomány feljavításával kezdték A beszélgetést követően Csikszentimrén szemléltük meg a szövetkezeti vezetés erőfeszítéseit az intenzív gyepek nyújtotta lehetőségek hatékonyabb értékesítéséért. Az alkalmazott módszer sokrétű: a felülvetésektől kezdve a gyepek bőséges trágyázásáig, szakavatottan cselekednek azért, hogy a modern farm közelében létesített gyepeken gazdag legyen a fűkínálat. A Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdő- és Vízgazdálkodási Országos Tanács bővített ülésén elfogadott programok szellemében cselekedve, Nicolae Ceaușescu elvtárs feladatmeghatározó útmutatásait követve felismerték azt, hogy a törzsállomány feljavításáért ugyancsak többet kell hogy tegyenek. Ezért értékes tenyésztulajdonsággal rendelkező egyedeket, előhasú üszőket vásároltak, létszámban tehát növelték az állományt, ugyanakkor jó körülményeket hoztak létre a tejtermelés számottevő gyarapítására. A meglévő modern állattenyésztő telep, az intenzív pázsit és az értékes törzsállomány végső soron az állattenyésztés hatékonyságában hozott haladást. Hasonló törekvések jegyében, de létező termőhelyi adottságokhoz differenciáltan alkalmazandó megoldásokkal biztosítanak lehetőségeket a termelés növelésére Csíkszentmártonban, Tusnádon, Remetén, Dánfalván. Esetenként a tenyészüszők számára szintén hasonló igényességgel berendezett mintalegelőt létesítve alapozzák meg a holnapi termelést. E törekvéseket értékelve az intenzív pázsitgazdálkodás kiterjesztéséért tett fáradozásokat méltatva, hangsúlyoznunk kell a gyepek öszszességét átfogó feljavítás szükségességét. Farmközelben valóban könnyebb az intenzív pázsitok beállítása és ez szükséges. De a megye nagy kincse, az eddig még kellően nem értékesített tartaléka változatlanul a havasi fű marad! Egyenlőtlen a pázsitmegterhelés, a közelebb levő legelőkön zsúfolódik össze az állomány, a távolabbi táblákig, a havasra nem jutnak fel a csordáit. A gyepgazdálkodásunk egyik nagy dilemmája ez, amelynek feloldása következetesebb erőfeszítéseket igényel. Jó példa van e vonatkozásban, a megyei gyepgazdálkodási vállalat, a dánfalvi, karcfalvi szövetkezet sokat tett azért, hogy a pázsitfeljavító munka hosszú távon legyen hatékony. Azon persze töprengeni lehet, hogy lelegeltetve, vagy kaszálva gazdaságosabb-e a havasi fű hasznosítása. Csakhogy a magasabb övezetekben termő takarmányra mindenképpen szükség van. E tételek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a megye sikerrel, eredménnyel teljesíthesse az állattenyésztés fejlesztésére kidolgozott programot. Flóra Gábor A MISÉGI IGÉNYESSÉG (Folytatás az 1. oldalról) tote?ti-i, algyógyi és az orástiei Agritok körzeteiben javítottak fel istállótrágyával. A brádi és a hunyadi övezetben viszont bizonyos szállítási problémák miatt a tervezettnél jóval kisebb mennyiségű talajjavító anyagot hordtak ki a földekre. — Mi a helyzet a vetőmagellátással? — Sokkal jobban állunk ezzel, mint más években. Ugyanis most a lóhere- és lucernamagot sem kellett más megyékből beszerezni; gazdaságaink és főleg a legelőgazdálkodási vállalat elegendő mennyiséget termesztett belőlük. Ebben az esztendőben el akarjuk érni a pillangósvirágúaknál a megyei hatvan százalékos részarányt a termesztett takarmánynövények tekintetében. A burgonya ültetéséhez is csaknem teljes egészében a gazdaságok rendelkezésére áll a vetőgumó, a hiányzó 150 tonnányi mennyiség pedig a napokban megérkezik. Mellesleg a hátszegi, dévai, simeriai és több más gazdaságban javában ültetik a nyári burgonyát. Háromezer-száz hektár területen termesztenek idén megyénk szövetkezetei burgonyát, melynél 23 500 kilós átlagterméssel számolunk. — Kell-e valahol is szántani most a vetéshez? — Szerencsére, ilyen gondjaink nincsenek. A traktorosok december 15-ig teljesítették az 53 215 hektáros mélyszántási tervet, ami a magágy-készítés szempontjából nagy előnyt jelent a tavaszi kampányban. No, meg a hozamnövelésben szintén számít. Ez meg eggyel több ok arra, hogy a minőségi követelmények betartására megkülönböztetett figyelmet fordítsunk, hogy kifogástalan talajelőkészítéssel és vetéssel alapozzuk meg az idei gazdag termést . Hát igen, ennek eléréséért mindent megtenni a legfőbb kötelesség.