Előre, 1987. május (41. évfolyam, 12259-12284. szám)

1987-05-01 / 12259. szám

4 MÁJUS Miklós László ÉPÍTŐ HÁZAMBAN Munkás milliók tőled indulnak és hozzád térnek meg. Mert te vagy a munka örök bizonyossága teremtő hazámban, hol szent jog, kötelesség és tisztesség köz s szellem munkája: dolgozni. Napunk, vizünk, kenyerünk, boldogságunk és szerelmünk vagy Te. Május, munkás május. Eljött a tavasz, és a tavasz szavaival köszöntelek építő hazámban. Munkástestvéreim egyszerű szavaival köszöntelek: Jó munkát, Május! Jó munkát és békét a világnak! Oláh István A TEREMTÉS DICSÉRETE A munka minden történelem hajnalától. A munka minden hajnaltól, s a következő hajnalig, mert összefolynak a kezdetek, így aztán mintha mindig reggel lenne, amikor először indultál, s először indulsz. A tömeg sodor, egy szó a fáról, a vasról, a kőről — az idő nyersanyagairól, egy szó az iskoláról, s mire kimondod, még tart a virradat, május fényeinek erősödő zuhogása, és minden láthatóvá válik ebben a fényben, te magad pedig mindent úgy látsz, ahogy van. A hűség, a hősiesség példáit, és tovább az időtlenséget — a huszadik század jövő emlékezetét — az országot. Megtanultál olvasni a dolgokból, amelyek a haza földjében gyökereznek, a kéz magasában terebélyesednek. MUNKASJELENTES A MUNKA ÜNNEPÉN ♦ PÉlDAMIMTÓAN, SZAKÉLLUMMH. WI HOZAMUK ALAPOZLAK Kovászna megyében Harmadszori nekirugaszko­dásra célba értek az uzoni burgonyaültetők. Az időjárás okozta kényszerpihenők kü­lönben nem teltek tétlenül a Szabó György vezette állami farmon, az ültetőanyag szak­szerű válogatásával, tartalé­kok létrehozásával, de még inkább figyelmes osztályozá­sával megteremtették a felté­teleit annak, hogy a felszik­kadt földeken kiesésmentesen dolgozhassanak a mezőgépé­szek. Az idei tavasz különben az utolsó, amikor még a priz­mákból való válogatás ki­­sebb-nagyobb gondokat okoz­hatott az ültetőanyag folya­matos előkészítésében, a kör­vonalazódó új farmközpont­ban ugyanis gyakorlatilag már elkészült a modern, nagy kapacitású burgonyatároló. Az új létesítmény nem csak biz­tonságosabbá teszi majd a gu­mók veszteségmentes megőr­zését, de alapot teremt az elő­válogatásra, a folyamatos osz­tályozásra, végső soron a gyorsabb ültetés útjait egyen­geti. Ahhoz, persze, hogy színül­tig teljen majd a tároló, és ér­tékesítésre is több jusson, re­kordhozamot kell megvalósí­tani. Az uzoniak nem is tit­kolják, hogy az idén burgo­nyából ötvenezer kilogram­mon felüli hektárátlagot kí­vánnak betakarítani és, amint azt a helyi farmon tapasztal­hattuk, minőségi ültetéssel meg is alapozták a csúcsho­zamokat. Érvényes ez a megállapítás a lécfalvi farmra is, ahol csak a legutóbbi években tér­tek rá a burgonya nagyobb területen való művelésére, de, amint Bartha János mérnök, a mezőgazdasági vállalat igaz­gatója kiemelte, Híd­végen, Nagyajtán is igyekeztek ki­válóan dolgozni, így a leg­utóbbi esőzések előtt már csak 80 hektár takarmányrépa, il­letve 160 hektár burgonya ül­tetése volt hátra. Április utolsó hetében már újból a kapacitás szintjén dolgoztak az ültetőgépekkel, így meg­alapozott a remény, hogy a­­mire e sorok napvilágot lát­nak, az egész területen földbe került az ültetőanyag. Az esőzéseket követően kü­lönben Kovászna megye leg­jelentősebb burgonyatermelő övezetében, a csernátoni ag­ráripari tanács gazdaságai­ban is becsülendő erőfeszíté­seket tettek a burgonyaültetés meggyorsításáért. Csernáton­­ban például 12 nagy kapaci­tású ültetőgépet állítottak új­ra munkába, s a fogatok cél­szerű átcsoportosításával meg­oldották a gumók mezőre való szállítását is. Az igyekezetre nagy szükség volt, hiszen né­hány nappal május elseje előtt még nem kis terület be­ültetése volt hátra. Időközben a tanács két gazdaságában, Kézdivásárhelyen és Nyújtó­don befejezték a burgonya ültetését, tehát újabb kapaci­tások szabadultak fel, s ez al­kalmat kínál az erő-átcsopor­tosításra. De nem csak Csernátonban, hanem a megye másik nagy krumplitermelő egységében, Torján is, a pártfőtitkári út­mutatások szellemében csele­kedve, sikerült megteremteni e fontos szezonmunka mielőb­bi befejezésének a feltételeit. Martonfalván, hasonlóan, jó­részt már pótolták az időjárás okozta lemaradást. A kovász­nái agráripari tanács gazda­ságaiban további kitartó fára­dozásra van szükség ahhoz, hogy a burgonyával párhuza­mosan a len és a cukorrépa, a cikória vetését is, a minősé­­­­gi előírások szigorú betartása közepette, mielőbb befejezzék. Példamutatóan, szakérte­lemmel dolgoznak az idei ku­koricatermés megalapozásáért is, az utóbbi években ugyan­is e zónában, különösen az er­dővidéki gazdaságokban szá­mottevően bővült a kukorica vetésterülete. Tény viszont az is, hogy a szokatlanul hűvös április óvatosságra intette a szövetkezeti vezetőket, talán ezzel magyarázható, hogy a maghintéssel megkéstek. Per­sze, április utolsó dekádjában már nem volt mire várni, a gazdaságok többsége felismer­te a cselekvés fontosságát és mindez ígéretet jelent arra, hogy a növekvő napi teljesít­mények eredményeként a ku­koricamag is csírázásnak in­dulhat. Mert a tavalyi eszten­dő beigazolta, hogy kukoricá­ból is bőséges hozamokat le­het ebben az országrészben elérni, az illyefalviak közel tízezer kilogrammos szemter­mése, az egerpataki, bölöni vagy árapataki szép kukorica­­termések után most már me­gyei szinten kell bizonyítani. Flóra Gábor A mindennapi értékteremtés nyugalmát tükröző arcok műhely, gyárcsarnok, laboratórium zsongásában RANGOS MUNKASIKEREK sejtó A tervelőirányzatok túlszárnyalásával köszöntik május 1-jét a lónyai bányá­szok. A kitermelési és szállítási technológiák javítása, a felszerelés és a munkaidő jó ki­használása eredményeként határidő előtt tel­jesítették a kőszén kitermelésére vonatkozó fizikai tervet, miközben számottevően csök­kentették a fajlagos fogyasztásokat villamos energiából és tüzelőanyagból. A májusi tevé­kenységet legalább 9200 tonna terven felül kitermelt szénnel és a nettó termelés több mint 18 százalékos túlteljesítésével kezdik.­­­ A Délj megyei melinetti-i Mélyfúró Telep szondakezelői, a szocialista mun­kaverseny ágazati élenjárói három nappal határidő előtt teljesítették négyhavi tervüket, befejezték a mélyfúrást 10 szondánál, további 12-nél üzembe helyezték a berendezéseket. Az olajbányászok sikere annak köszönhető, hogy általánosították az optimalizált mélyfú­rást. A becslések szerint az első négy hónap mérlegét terven felül megvalósított 2000 mé­ter kutató és feltáró fúrással zárják. A temesvári Mechanikai Vállalat, Te­mes megye legnagyobb iparegysége a nehéz autódaruk újabb típusait vette gyár­tásba. A magas teljesítményt biztosító felsze­relésekkel ellátott autódaruk segítségével számos nehéz feladatot oldhatnak meg ipar­os építőtelepeken. A temesvári szakemberek tervei alapján 40 erőtonnás rakodógépet, és más emelő- és szállítóeszközt is megvalósí­tottak. FORRADALMI ELKÖKE (Folytatás az 1. oldalról) ünnepelve, dolgozva, egyben kifejezzük internacionalista szolidaritásunkat ezen a nem­zetközi harci napon. Annak tu­datában, hogy munkánkkal nem csak saját országunkat fejleszt­jük,­­ hanem a szocializmus, a haladás, a béke és a demokrácia egyetemes ügyét is támogatjuk. Ebben a szellemben kapcsoljuk össze belső teendőinket a szo­cializmus és a béke erőivel való együttműködéssel, szorgalmaz­zuk valamennyi haladó, demok­ratikus és antiimperialista erő összefogását a békéért és biztonságért, leszerelésért. Ki­fejezzük harcos szolidaritá­sunkat a kommunista és munkáspártokkal, a szocialista és szociáldemokrata pártokkal, a nemzeti felszabadító mozgal­makkal, a demokratikus, haladó, antiimperialista és háborúelle­nes erőkkel, tevékenyen támo­gatjuk a népek küzdelmét a bé­kéért és haladásért, azon jo­gos törekvéseik valóra váltásá­ért, hogy saját maguk döntse­nek sorsukról, minden külső be­avatkozás nélkül. Ezen a napon számba vesszük pártunk és államunk követke­zetes és elvszerű politikájának, Nicolae Ceausescu elvtárs fá­radhatatlan külpolitikai tevé­kenységének eredményeit is, an­nak a dinamikus béke- és együttműködési politikának az eredményeit, amelynek célja szüntelenül erősíteni a nemzet­közi szolidaritást, korunk ösz­­szes forradalmi, haladó és an­tiimperialista erőivel a független­ségért, a békéért és nemzetközi együttműködésért folytatott küz­delemben, s amely politika szá­mos nagy visszhangot kiváltó kezdeményezésben és javaslat­ban öltött és ölt testet, szüntele­nül növelve a szocialista Romá­nia tekintélyét szerte a világon. Ezen az ünnepen népünk is­mét kinyilvánítja eltökéltségét, hogy tovább erősíti együttmun­­kálkodását a szocialista orszá­á­gokkal, valamennyi haladó és antiimperialista erővel, a világ békemozgalmaival a nemzet­közi élet új irányzatának biztosí­tásáért, a leszerelésért, külö­nösképpen a nukleáris leszere­lésért, a konfliktusok, háborús helyzetek tárgyalásos úton tör­ténő megoldásáért, az új gaz­dasági és politikai világrend megteremtéséért. Igen, történelmi májusokra em­lékezünk, mai munkásmájust ün­nepelünk, szolidaritási májust köszöntünk. Harci hagyományo­kat idézünk, alkotást összege­zünk és együttműködési teendő­ket elemzünk, így visszük to­vább a régi hagyományokat, te­remtünk új tradíciókat május szép ünnepén. ARCOK A MUNKACSARNOKBÓL A szövőgépek ütemes zakó-,­tája a gyárkapun belül mindenhol ott lüktet, vib­rál a levegőben, mintegy egye­nesen a forráshoz híva, csalo­gatva az embert. A gépcsarnok­ban felerősödik a zaj, de nem bántó, jól értem Madaras Lajos részlegvezető mérnök eligazító szavait. — Ha meg akarja érteni a technológiát, akkor kezdjük, az előkészítőben — mondja, s a szomszédos csarnokba vezet, amely a laikus számára vég nélkül tekeredő fonal rengeteg átláthatatlan szövevénye. Or­sóról csévére, csévéről hengerre tekerednek a szálak számos gép közreműködésével.­­ Mint­egy háromszáz különböző típusú fonalat használunk, szimplán vagy összesodorva, anyaguk mi­nősége, finomsága, ellenálló­képessége szerint kezeljük őket. Külön készítjük elő a felvető­szálakat, külön a keverőszála­kat. Közben megjárták a festő­dét, s természetesen színek sze­rint újabb csoportosítás kezdő­dik. Asszonyok járkálnak az egyenletesen feszülő, állni látszó, de szélsebesen gombolyodó fo­nalvezetékek mellett. Gyakor­lott szemük azonnal észreveszi, ha űz támad a párhuzamosan futó fonalak között, néhány mozdulat, és helyreáll a rend ...­­— Régi szövő szállóige — ál­lítja Lázár Julianna —, hogy a jó előkészítés fél szövés, s ez változatlanul áll ma is. Amit az előkészítésnél elmulasztunk, azt a szövésnél már igen nehéz helyrehozni a selejt veszélye nélkül. Ketten dolgozunk egy­­egy csévélőgépen. Fontos, hogy egyenletes feszültséget kapjon a felcsévélt fonal, ezt bizonyos fonalfékek biztosítják, a meg­feszített szál viszont a gyengébb helyeken szakad. A mi munkánk ezt észrevenni, miközben fel-alá sétálunk a gép mellett — kilo­métereket talpalva egyetlen műszak alatt —, s megbízható­an korrigálni a hibát. Több ezer bogot kötünk meg naponta. Milyen bogot? Nem véletle­nül kérdezek rá. Természetesen, takácsbogot, feleli a kék köpe­nyes, fejkendős asszony — egyébként minden munkásnőnek fejkendő vagy széles pánt fog­ja össze a haját —, s körülnéz egy kallódó fonaldarab után. Amint fürge ujjait nézem, egy­kori csipkegyári emlékeim buk­kannak elő, gyakorlatozó diák­lányként elég jól begyakorol­tam magam is ezt a mozdula­tot. Lázár Juliánna azonban több mint negyedszázada gya­­korolgatja. A szomszédos üzem­egységben, a gyergyószentmik­­lósi fonodában tanulta a mes­terséget. 1972-ben a bútorszö­vetgyár megalakulása után nem volt nehéz átképeznie magát. Közben az elmúlt évtizedben magánélete sem szűkölködött eseményekben. Két fiú- és két leánygyermeknek adott életet. Férjével ellenkező váltásban, okos munkamegosztásban ne­velik az apróságokat, a munka iránti szeretetre és tiszteletre oktatva óvodást s kisiskolást. Amikor a fonaltól terhes csé­­vék, hengerek átkerülnek a szö­vőterembe, a fűzőnők, segéd­mesterek veszik kezelésbe őket. Az ő tisztjük előkészíteni, be­állítani a gépet a szövőnők számára. Megtermett, jó kedé­lyű asszony Jakab Piroska, szin­te másfél évtizedes tapasztalat­tal a háta mögött taníthatná — s tanítja is a nála fiatalabbak­nak — e türelemjátéknak be­illő szakmát. Nyüstökről és bor­dákról beszél, nyüstszemekről és bordaszemekről s hét-, nyolc-, kilencezer fonalszálról, amelye­ket centiméternyi, milliméternyi pontossággal kell sűrűn egymás mellé rögzíteni. Három műszak munkáját is igénybe veszi egy gép teljes „felkantározása", miközben a segédmester a lyuk­kártyára rögzített mintát helyezi el a gép vezérlőszerkezetében, érzékeny tűk tapogatócsápjai alá, amelyek az utasítást to­vábbítva, gombnyomásra ördön­­gös marionettmozgásba lendítik majd az egész gépezetet. Mint Petra?­loan mestertől megtu­dom, százhetven szövőgép mű­ködik a munkacsarnokban, Jakab Piroskának és munkatár­sainak van tehát tennivalója bőven. A beinduláskor felsze­relt külföldi gépsorok szomszéd­ságában egy idő óta egyre sza­porábban sorjáztak fel a hazai gyártmányú szövőgépek, s a Marosvásárhelyen előállított al­­teregók minden szempontból méltóképpen veszik fel a ver­senyt elődeikkel. Nos, a fentiek után a szövő­nő immár benyomhatja az indí­tógombot. — De aki azt hiszi, hogy a szövőnőnek csupán ennyi a gondja, nagyon is téved — mondja társnőit végighallgatva Bálint Teréz. — Mert igaz ugyan, hogy a jó előkészítés fél szövés, de azt még a szállóige is elismeri, hogy ez csak fél si­ker. A másik feléhez pedig szak­tudás, gyakorlat s az ismeretek állandó fejlesztése, tökéletesí­tése szükségeltetik. A szövőnő először is állandó harcban áll az idővel. Ezer verés a „napi penzum”, ami azt jelenti, hogy ennyi szálat kell hogy bevigyen a borda. Minden gépen van egy mérőóra, minden néhány perces leállás — egy szakadás, rosz­­szul elkészített bog — több tu­catnyi hiátust jelent. Márpedig egy szakadt szál miatt leáll a gép, hátra kell kerülni, meg­keresni, befűzni, majd előrehoz­ni s ismét befűzni a bordába is, ez sokszor öt-hat percbe belete­lik. S ha a keverőszál közben zsebet csinál... Hogy mi ez? Valamilyen okból utat téveszt a felvetőszálak között, s alul vagy felül hibásan jön ki a minta — ezt nevezzük zsebnek. De ezt vissza kell bontani, s újabb ér­tékes percek, negyedórák, fél­órák mennek veszendőbe . .. — S ez utóbbit, mármint a visszabontást, a hibás rész kija­vítását jó ideje szintén mi vé­gezzük, nem az úgynevezett szemfelszedők, mint azelőtt. Most ők is szövőnők, s hogy úgy mondjam, mindnyájan magunk vagyunk saját munkánk első szá­mú minőségellenőrei is — vág társnője szavába Péter Emma, a szomszédos szövőgép keze­lője. — Gyakran változik az anyag, a minta, a minőség, sokszor a légköri viszonyok, a levegő nedvességtartalma is be­folyásolja a szálszakadást. — Aztán mintha csak észbe kapna, elneveti magát. — Na, de ha mind csak a gondjainkat sorol­juk, még azt hiszi, csupa vétlen Pénelopék dolgoznak e munka­csarnokban. Pedig hozzáértés­sel, nagy-nagy figyelemmel igenis elkerülhetők a minőségi „bakik" s itt a szövődében mindnyájan azon vagyunk, hogy ez ne csak szavakban, de tet­tekben nyilvánuljon meg. S valóban minden jel arra mutat, hogy a két derűs és bi­zakodó fiatalasszonynak igaza van. Gáli Magdolna minőség­ellenőr egy nagy átvilágító ké­szülék előtt ül, amelyen komó­tosan hengerednek, tovább a hatalmas vég­bútorszövetek. Gyakorlott szemével nyilván azt az aprócska hibát is észreveszi, amire magam akár órákig hi­ába mereszthetném a szemem. De ritkán kell leállítania a fo­lyamatos hömpölygést, hogy va­lami kirívót, szembeszökőt meg­jegyezzen s átutaljon az egy­két emberből álló javító részleg­be. Kevés a hiba, a szövőnők igé­nyesen és felelősen végzik mun­kájukat, állapítja meg lakoni­kusan, s Madaras Lajos részleg­­vezető és egyben a gyár szak­­szervezeti elnöke, aki inkább csak csendes kísérőinül szegő­dött, önként adva át a szót az asszonyoknak, a munkásnőknek, fejbólintással nyugtázza a kol­legiális megállapítást. Hiszen ő tudja, s ha kell adatokkal is alátámasztja számomra, hogy a gyergyószentmiklósi bútorszövet­gyár nem csak a város izmoso­dó iparának egyik élenjárója, de az iparág élvonalában tart­ják számon. Néhány arc, néhány szó, né­hány vélemény az ezerszázból, néhány munkásnő — második műszakban valamennyien házi­asszonyok, feleségek, család­anyák — szava az emberi fele­lősségről, a dolgos hétközna­pokról, egyszerű szavak a mun­káról, amelyeket csak ugyan­ilyen egyszerűen és közérthető­en érdemes megjegyezni, felje­gyezni, mintegy felmutatni a munka ünnepén. Jakab Márta NÉHÁNY­AN AZ EZERSZÁZBÓL ELŐRE — 1987. május 1. A KÖZÖS ALKOTÁS SZÉP GYÜMÖLCSEI Hiszem és bátran hirdetem, hogy mindennapjaink valósága az egyetlen hiteles kép, amely­ből minden jóhiszemű ember kiolvashatja eredményeinket, gazdasági és társadalmi fejlő­désünk ívét, továbbá azt, hogy Romániában az együtt végzett munka gyümölcseit az egész nép élvezi. Tehát egész társa­dalmunk vált ekképpen munkája haszonélvezőjévé, amelyet a szü­lőhazánk földjén élő románok, magyarok, németek és más nem­zetiségű honpolgárok testvérisé­ge, igaz barátsága és teljes jogegyenlősége kovácsolt eggyé és megbonthatatlanná. De bár­merre is megfordul az ember az országban, indulhat bár észak, kelet, nyugat vagy éppenséggel dél felé, útjában termékeny földek, virágzó települések, nagy ipari platformok, új lakótelepek váltogatják egymást. Ugyanak­kor a fejlődés megannyi össze­téveszthetetlen ismérve fémjelzi, hogy mi, mindannyian, anya­nyelvi szinten beszéljük az e­­gyüttmunkálkodás „nyelvét", őszinte örömmel nyugtázva sike­reinket, együvé tartozásunk ta­núságait. Jóleső érzéssel írom le ezt is­mét, ezúttal a munka ünnepe alkalmából. Minthogy életem és munkám szoros szálakkal fűz Bihar me­gyéhez, ahol nyolc állami mező­­gazdasági vállalat munkáját irányítom, szocialista jelenünk példatárából május elseje ün­nepén néhány helyi eredmény­ről szeretnék szólni. Ismeretes ugyanis, hogy itt, ahol hosszú évszázadok óta együtt élnek és azonos célokért dolgoznak ro­mánok és magyarok, az utóbbi két évtized folyamán 65 mil­liárd lejt ruháztak be a megye gazdasági-társadalmi fejleszté­sére, lehetőséget teremtve arra is, hogy az új munkahelyek tíz­ezrei létesüljenek, hogy új ipar­ágak egész sora honosodjék meg ebben az országrészben. Ma is jogos büszkeséggel beszélhe­tünk Nagyváradról, a sokolda­lúan fejlett megyeszékhely je­lenéről, a cselekvő hazafiság szép példáit felsorakoztató több mint 200 ezer honpolgár céltu­datos, országépítő munkájáról. Aztán a vele együtt felnövő, gyorsan és erőteljesen urbanizá­­lódó települések sorában ma már Szalonta, Margitta, Beium, Élesd, Dr. Petru Groza város, Székelyhíd, Mihályfalva vagy Tenke is meggyőző vívmányokkal igazolja a párt politikájának helyességét, a teljes jogegyen­lőség anyagi alapjának biztosí­tását, és mindenekelőtt azt, hogy nemzetiségi különbség nél­kül minden polgártársunk tudá­sa legjavát adva, erejét nem kímélve munkálkodik a Nicolae Ceaușescu-korszak eszményeinek valóra váltásáért. Megyénk mezőgazdasága pe­dig évről évre növekvő termés­hozamokkal bizonyít. Élenjáró állami mezőgazdasági vállalata­ink között is rangot szereztek a margittai, a mihályfalvi és a bihari vállalatok. Viszont a kultúra és az okta­tás nagyszerű eredményeire is odafigyelünk mindannyian. Tud­juk, hogy a megye 1035 tan­intézete közül 233-ban magyar és szlovák nyelven folyik az oktatás. Jellemző tény, hogy az általános iskolai szinten 19 792 tanuló, míg a tízosztályos álta­lános iskolákban, továbbá a lí­ceumokban 5259 diák tanulhat magyar anyanyelvén. Ám a tényeken, számokon, statisztikai mutatókon túl hús­vér emberek vannak, a testvéri­ség örömeiben osztozó romá­nok, magyarok, németek és más nemzetiségű honpolgárok iga­zolják, hogy a nemzeti kérdés végérvényes megoldását pártunk mélységesen humanista felfo­gásának és az élet által igazolt tudományos politika eredményé­nek kell­­tekintenünk, tehát szo­cialista társadalmunk történel­mi vívmányának, amely egyben a haza összes honpolgárainak szilárd egységét jelképezi. Eb­ben az egységben munkálko­dunk tovább a XIII. pártkong­resszus történelmi jelentőségű határozatainak maradéktalan valóra váltásáért. Hiszen jól tudjuk, hogy erős pártunk van, amelynek élén bölcs és kipróbált vezető, a lánglelkű forradal­már, Nicolae Ceaușescu elvtárs áll, aki egész életét a haza fel­virágoztatásának szentelte és szenteli. És tudjuk, hogy széles távlatokat feltáró programok­kal rendelkezünk. Tehát az út­mutatás, amely pártfőtitkárunk egyik legutóbbi beszédében hangzik el, mostani és jövőbeni feladataink legtökéletesebb fog­lalatát képezi: „Gondolkozzunk, tanulmányozzuk a dolgokat és kutassuk fel a legjobb formá­kat a célkitűzések megvalósítá­sára, társadalmunk szervezésé­re az összes területeken, biz­tosítva az egyenlő feltételeket az élethez, a munkához, az em­beri egyéniség kibontakozásá­hoz, a társadalmi igazságosság és méltányosság elveinek ér­vényesüléséhez, biztosítva Romá­nia töretlen előrehaladását a kommunizmus felől. Ennek jegyében munkálko­dunk szilárd egységben terveink megvalósításáért, közös hazánk felvirágoztatásáért. Nagy ün­nepünkön, május elsején ismét hitet teszünk emellett: jól vég­zett közös munkával teremtjük meg jólétünk gyümölcseit. Szabó Imre, a szocialista munka hőse, az Állami Mezőgazdasági Vállalatok Bihar Megyei Trösztjének igazgatója

Next