Előre, 1987. május (41. évfolyam, 12259-12284. szám)
1987-05-01 / 12259. szám
4 MÁJUS Miklós László ÉPÍTŐ HÁZAMBAN Munkás milliók tőled indulnak és hozzád térnek meg. Mert te vagy a munka örök bizonyossága teremtő hazámban, hol szent jog, kötelesség és tisztesség köz s szellem munkája: dolgozni. Napunk, vizünk, kenyerünk, boldogságunk és szerelmünk vagy Te. Május, munkás május. Eljött a tavasz, és a tavasz szavaival köszöntelek építő hazámban. Munkástestvéreim egyszerű szavaival köszöntelek: Jó munkát, Május! Jó munkát és békét a világnak! Oláh István A TEREMTÉS DICSÉRETE A munka minden történelem hajnalától. A munka minden hajnaltól, s a következő hajnalig, mert összefolynak a kezdetek, így aztán mintha mindig reggel lenne, amikor először indultál, s először indulsz. A tömeg sodor, egy szó a fáról, a vasról, a kőről — az idő nyersanyagairól, egy szó az iskoláról, s mire kimondod, még tart a virradat, május fényeinek erősödő zuhogása, és minden láthatóvá válik ebben a fényben, te magad pedig mindent úgy látsz, ahogy van. A hűség, a hősiesség példáit, és tovább az időtlenséget — a huszadik század jövő emlékezetét — az országot. Megtanultál olvasni a dolgokból, amelyek a haza földjében gyökereznek, a kéz magasában terebélyesednek. MUNKASJELENTES A MUNKA ÜNNEPÉN ♦ PÉlDAMIMTÓAN, SZAKÉLLUMMH. WI HOZAMUK ALAPOZLAK Kovászna megyében Harmadszori nekirugaszkodásra célba értek az uzoni burgonyaültetők. Az időjárás okozta kényszerpihenők különben nem teltek tétlenül a Szabó György vezette állami farmon, az ültetőanyag szakszerű válogatásával, tartalékok létrehozásával, de még inkább figyelmes osztályozásával megteremtették a feltételeit annak, hogy a felszikkadt földeken kiesésmentesen dolgozhassanak a mezőgépészek. Az idei tavasz különben az utolsó, amikor még a prizmákból való válogatás kisebb-nagyobb gondokat okozhatott az ültetőanyag folyamatos előkészítésében, a körvonalazódó új farmközpontban ugyanis gyakorlatilag már elkészült a modern, nagy kapacitású burgonyatároló. Az új létesítmény nem csak biztonságosabbá teszi majd a gumók veszteségmentes megőrzését, de alapot teremt az előválogatásra, a folyamatos osztályozásra, végső soron a gyorsabb ültetés útjait egyengeti. Ahhoz, persze, hogy színültig teljen majd a tároló, és értékesítésre is több jusson, rekordhozamot kell megvalósítani. Az uzoniak nem is titkolják, hogy az idén burgonyából ötvenezer kilogrammon felüli hektárátlagot kívánnak betakarítani és, amint azt a helyi farmon tapasztalhattuk, minőségi ültetéssel meg is alapozták a csúcshozamokat. Érvényes ez a megállapítás a lécfalvi farmra is, ahol csak a legutóbbi években tértek rá a burgonya nagyobb területen való művelésére, de, amint Bartha János mérnök, a mezőgazdasági vállalat igazgatója kiemelte, Hídvégen, Nagyajtán is igyekeztek kiválóan dolgozni, így a legutóbbi esőzések előtt már csak 80 hektár takarmányrépa, illetve 160 hektár burgonya ültetése volt hátra. Április utolsó hetében már újból a kapacitás szintjén dolgoztak az ültetőgépekkel, így megalapozott a remény, hogy amire e sorok napvilágot látnak, az egész területen földbe került az ültetőanyag. Az esőzéseket követően különben Kovászna megye legjelentősebb burgonyatermelő övezetében, a csernátoni agráripari tanács gazdaságaiban is becsülendő erőfeszítéseket tettek a burgonyaültetés meggyorsításáért. Csernátonban például 12 nagy kapacitású ültetőgépet állítottak újra munkába, s a fogatok célszerű átcsoportosításával megoldották a gumók mezőre való szállítását is. Az igyekezetre nagy szükség volt, hiszen néhány nappal május elseje előtt még nem kis terület beültetése volt hátra. Időközben a tanács két gazdaságában, Kézdivásárhelyen és Nyújtódon befejezték a burgonya ültetését, tehát újabb kapacitások szabadultak fel, s ez alkalmat kínál az erő-átcsoportosításra. De nem csak Csernátonban, hanem a megye másik nagy krumplitermelő egységében, Torján is, a pártfőtitkári útmutatások szellemében cselekedve, sikerült megteremteni e fontos szezonmunka mielőbbi befejezésének a feltételeit. Martonfalván, hasonlóan, jórészt már pótolták az időjárás okozta lemaradást. A kovásznái agráripari tanács gazdaságaiban további kitartó fáradozásra van szükség ahhoz, hogy a burgonyával párhuzamosan a len és a cukorrépa, a cikória vetését is, a minőségi előírások szigorú betartása közepette, mielőbb befejezzék. Példamutatóan, szakértelemmel dolgoznak az idei kukoricatermés megalapozásáért is, az utóbbi években ugyanis e zónában, különösen az erdővidéki gazdaságokban számottevően bővült a kukorica vetésterülete. Tény viszont az is, hogy a szokatlanul hűvös április óvatosságra intette a szövetkezeti vezetőket, talán ezzel magyarázható, hogy a maghintéssel megkéstek. Persze, április utolsó dekádjában már nem volt mire várni, a gazdaságok többsége felismerte a cselekvés fontosságát és mindez ígéretet jelent arra, hogy a növekvő napi teljesítmények eredményeként a kukoricamag is csírázásnak indulhat. Mert a tavalyi esztendő beigazolta, hogy kukoricából is bőséges hozamokat lehet ebben az országrészben elérni, az illyefalviak közel tízezer kilogrammos szemtermése, az egerpataki, bölöni vagy árapataki szép kukoricatermések után most már megyei szinten kell bizonyítani. Flóra Gábor A mindennapi értékteremtés nyugalmát tükröző arcok műhely, gyárcsarnok, laboratórium zsongásában RANGOS MUNKASIKEREK sejtó A tervelőirányzatok túlszárnyalásával köszöntik május 1-jét a lónyai bányászok. A kitermelési és szállítási technológiák javítása, a felszerelés és a munkaidő jó kihasználása eredményeként határidő előtt teljesítették a kőszén kitermelésére vonatkozó fizikai tervet, miközben számottevően csökkentették a fajlagos fogyasztásokat villamos energiából és tüzelőanyagból. A májusi tevékenységet legalább 9200 tonna terven felül kitermelt szénnel és a nettó termelés több mint 18 százalékos túlteljesítésével kezdik. A Délj megyei melinetti-i Mélyfúró Telep szondakezelői, a szocialista munkaverseny ágazati élenjárói három nappal határidő előtt teljesítették négyhavi tervüket, befejezték a mélyfúrást 10 szondánál, további 12-nél üzembe helyezték a berendezéseket. Az olajbányászok sikere annak köszönhető, hogy általánosították az optimalizált mélyfúrást. A becslések szerint az első négy hónap mérlegét terven felül megvalósított 2000 méter kutató és feltáró fúrással zárják. A temesvári Mechanikai Vállalat, Temes megye legnagyobb iparegysége a nehéz autódaruk újabb típusait vette gyártásba. A magas teljesítményt biztosító felszerelésekkel ellátott autódaruk segítségével számos nehéz feladatot oldhatnak meg iparos építőtelepeken. A temesvári szakemberek tervei alapján 40 erőtonnás rakodógépet, és más emelő- és szállítóeszközt is megvalósítottak. FORRADALMI ELKÖKE (Folytatás az 1. oldalról) ünnepelve, dolgozva, egyben kifejezzük internacionalista szolidaritásunkat ezen a nemzetközi harci napon. Annak tudatában, hogy munkánkkal nem csak saját országunkat fejlesztjük, hanem a szocializmus, a haladás, a béke és a demokrácia egyetemes ügyét is támogatjuk. Ebben a szellemben kapcsoljuk össze belső teendőinket a szocializmus és a béke erőivel való együttműködéssel, szorgalmazzuk valamennyi haladó, demokratikus és antiimperialista erő összefogását a békéért és biztonságért, leszerelésért. Kifejezzük harcos szolidaritásunkat a kommunista és munkáspártokkal, a szocialista és szociáldemokrata pártokkal, a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, a demokratikus, haladó, antiimperialista és háborúellenes erőkkel, tevékenyen támogatjuk a népek küzdelmét a békéért és haladásért, azon jogos törekvéseik valóra váltásáért, hogy saját maguk döntsenek sorsukról, minden külső beavatkozás nélkül. Ezen a napon számba vesszük pártunk és államunk következetes és elvszerű politikájának, Nicolae Ceausescu elvtárs fáradhatatlan külpolitikai tevékenységének eredményeit is, annak a dinamikus béke- és együttműködési politikának az eredményeit, amelynek célja szüntelenül erősíteni a nemzetközi szolidaritást, korunk öszszes forradalmi, haladó és antiimperialista erőivel a függetlenségért, a békéért és nemzetközi együttműködésért folytatott küzdelemben, s amely politika számos nagy visszhangot kiváltó kezdeményezésben és javaslatban öltött és ölt testet, szüntelenül növelve a szocialista Románia tekintélyét szerte a világon. Ezen az ünnepen népünk ismét kinyilvánítja eltökéltségét, hogy tovább erősíti együttmunkálkodását a szocialista orszáágokkal, valamennyi haladó és antiimperialista erővel, a világ békemozgalmaival a nemzetközi élet új irányzatának biztosításáért, a leszerelésért, különösképpen a nukleáris leszerelésért, a konfliktusok, háborús helyzetek tárgyalásos úton történő megoldásáért, az új gazdasági és politikai világrend megteremtéséért. Igen, történelmi májusokra emlékezünk, mai munkásmájust ünnepelünk, szolidaritási májust köszöntünk. Harci hagyományokat idézünk, alkotást összegezünk és együttműködési teendőket elemzünk, így visszük tovább a régi hagyományokat, teremtünk új tradíciókat május szép ünnepén. ARCOK A MUNKACSARNOKBÓL A szövőgépek ütemes zakó-,tája a gyárkapun belül mindenhol ott lüktet, vibrál a levegőben, mintegy egyenesen a forráshoz híva, csalogatva az embert. A gépcsarnokban felerősödik a zaj, de nem bántó, jól értem Madaras Lajos részlegvezető mérnök eligazító szavait. — Ha meg akarja érteni a technológiát, akkor kezdjük, az előkészítőben — mondja, s a szomszédos csarnokba vezet, amely a laikus számára vég nélkül tekeredő fonal rengeteg átláthatatlan szövevénye. Orsóról csévére, csévéről hengerre tekerednek a szálak számos gép közreműködésével. Mintegy háromszáz különböző típusú fonalat használunk, szimplán vagy összesodorva, anyaguk minősége, finomsága, ellenállóképessége szerint kezeljük őket. Külön készítjük elő a felvetőszálakat, külön a keverőszálakat. Közben megjárták a festődét, s természetesen színek szerint újabb csoportosítás kezdődik. Asszonyok járkálnak az egyenletesen feszülő, állni látszó, de szélsebesen gombolyodó fonalvezetékek mellett. Gyakorlott szemük azonnal észreveszi, ha űz támad a párhuzamosan futó fonalak között, néhány mozdulat, és helyreáll a rend ...— Régi szövő szállóige — állítja Lázár Julianna —, hogy a jó előkészítés fél szövés, s ez változatlanul áll ma is. Amit az előkészítésnél elmulasztunk, azt a szövésnél már igen nehéz helyrehozni a selejt veszélye nélkül. Ketten dolgozunk egyegy csévélőgépen. Fontos, hogy egyenletes feszültséget kapjon a felcsévélt fonal, ezt bizonyos fonalfékek biztosítják, a megfeszített szál viszont a gyengébb helyeken szakad. A mi munkánk ezt észrevenni, miközben fel-alá sétálunk a gép mellett — kilométereket talpalva egyetlen műszak alatt —, s megbízhatóan korrigálni a hibát. Több ezer bogot kötünk meg naponta. Milyen bogot? Nem véletlenül kérdezek rá. Természetesen, takácsbogot, feleli a kék köpenyes, fejkendős asszony — egyébként minden munkásnőnek fejkendő vagy széles pánt fogja össze a haját —, s körülnéz egy kallódó fonaldarab után. Amint fürge ujjait nézem, egykori csipkegyári emlékeim bukkannak elő, gyakorlatozó diáklányként elég jól begyakoroltam magam is ezt a mozdulatot. Lázár Juliánna azonban több mint negyedszázada gyakorolgatja. A szomszédos üzemegységben, a gyergyószentmiklósi fonodában tanulta a mesterséget. 1972-ben a bútorszövetgyár megalakulása után nem volt nehéz átképeznie magát. Közben az elmúlt évtizedben magánélete sem szűkölködött eseményekben. Két fiú- és két leánygyermeknek adott életet. Férjével ellenkező váltásban, okos munkamegosztásban nevelik az apróságokat, a munka iránti szeretetre és tiszteletre oktatva óvodást s kisiskolást. Amikor a fonaltól terhes csévék, hengerek átkerülnek a szövőterembe, a fűzőnők, segédmesterek veszik kezelésbe őket. Az ő tisztjük előkészíteni, beállítani a gépet a szövőnők számára. Megtermett, jó kedélyű asszony Jakab Piroska, szinte másfél évtizedes tapasztalattal a háta mögött taníthatná — s tanítja is a nála fiatalabbaknak — e türelemjátéknak beillő szakmát. Nyüstökről és bordákról beszél, nyüstszemekről és bordaszemekről s hét-, nyolc-, kilencezer fonalszálról, amelyeket centiméternyi, milliméternyi pontossággal kell sűrűn egymás mellé rögzíteni. Három műszak munkáját is igénybe veszi egy gép teljes „felkantározása", miközben a segédmester a lyukkártyára rögzített mintát helyezi el a gép vezérlőszerkezetében, érzékeny tűk tapogatócsápjai alá, amelyek az utasítást továbbítva, gombnyomásra ördöngös marionettmozgásba lendítik majd az egész gépezetet. Mint Petra?loan mestertől megtudom, százhetven szövőgép működik a munkacsarnokban, Jakab Piroskának és munkatársainak van tehát tennivalója bőven. A beinduláskor felszerelt külföldi gépsorok szomszédságában egy idő óta egyre szaporábban sorjáztak fel a hazai gyártmányú szövőgépek, s a Marosvásárhelyen előállított alteregók minden szempontból méltóképpen veszik fel a versenyt elődeikkel. Nos, a fentiek után a szövőnő immár benyomhatja az indítógombot. — De aki azt hiszi, hogy a szövőnőnek csupán ennyi a gondja, nagyon is téved — mondja társnőit végighallgatva Bálint Teréz. — Mert igaz ugyan, hogy a jó előkészítés fél szövés, de azt még a szállóige is elismeri, hogy ez csak fél siker. A másik feléhez pedig szaktudás, gyakorlat s az ismeretek állandó fejlesztése, tökéletesítése szükségeltetik. A szövőnő először is állandó harcban áll az idővel. Ezer verés a „napi penzum”, ami azt jelenti, hogy ennyi szálat kell hogy bevigyen a borda. Minden gépen van egy mérőóra, minden néhány perces leállás — egy szakadás, roszszul elkészített bog — több tucatnyi hiátust jelent. Márpedig egy szakadt szál miatt leáll a gép, hátra kell kerülni, megkeresni, befűzni, majd előrehozni s ismét befűzni a bordába is, ez sokszor öt-hat percbe beletelik. S ha a keverőszál közben zsebet csinál... Hogy mi ez? Valamilyen okból utat téveszt a felvetőszálak között, s alul vagy felül hibásan jön ki a minta — ezt nevezzük zsebnek. De ezt vissza kell bontani, s újabb értékes percek, negyedórák, félórák mennek veszendőbe . .. — S ez utóbbit, mármint a visszabontást, a hibás rész kijavítását jó ideje szintén mi végezzük, nem az úgynevezett szemfelszedők, mint azelőtt. Most ők is szövőnők, s hogy úgy mondjam, mindnyájan magunk vagyunk saját munkánk első számú minőségellenőrei is — vág társnője szavába Péter Emma, a szomszédos szövőgép kezelője. — Gyakran változik az anyag, a minta, a minőség, sokszor a légköri viszonyok, a levegő nedvességtartalma is befolyásolja a szálszakadást. — Aztán mintha csak észbe kapna, elneveti magát. — Na, de ha mind csak a gondjainkat soroljuk, még azt hiszi, csupa vétlen Pénelopék dolgoznak e munkacsarnokban. Pedig hozzáértéssel, nagy-nagy figyelemmel igenis elkerülhetők a minőségi „bakik" s itt a szövődében mindnyájan azon vagyunk, hogy ez ne csak szavakban, de tettekben nyilvánuljon meg. S valóban minden jel arra mutat, hogy a két derűs és bizakodó fiatalasszonynak igaza van. Gáli Magdolna minőségellenőr egy nagy átvilágító készülék előtt ül, amelyen komótosan hengerednek, tovább a hatalmas végbútorszövetek. Gyakorlott szemével nyilván azt az aprócska hibát is észreveszi, amire magam akár órákig hiába mereszthetném a szemem. De ritkán kell leállítania a folyamatos hömpölygést, hogy valami kirívót, szembeszökőt megjegyezzen s átutaljon az egykét emberből álló javító részlegbe. Kevés a hiba, a szövőnők igényesen és felelősen végzik munkájukat, állapítja meg lakonikusan, s Madaras Lajos részlegvezető és egyben a gyár szakszervezeti elnöke, aki inkább csak csendes kísérőinül szegődött, önként adva át a szót az asszonyoknak, a munkásnőknek, fejbólintással nyugtázza a kollegiális megállapítást. Hiszen ő tudja, s ha kell adatokkal is alátámasztja számomra, hogy a gyergyószentmiklósi bútorszövetgyár nem csak a város izmosodó iparának egyik élenjárója, de az iparág élvonalában tartják számon. Néhány arc, néhány szó, néhány vélemény az ezerszázból, néhány munkásnő — második műszakban valamennyien háziasszonyok, feleségek, családanyák — szava az emberi felelősségről, a dolgos hétköznapokról, egyszerű szavak a munkáról, amelyeket csak ugyanilyen egyszerűen és közérthetően érdemes megjegyezni, feljegyezni, mintegy felmutatni a munka ünnepén. Jakab Márta NÉHÁNYAN AZ EZERSZÁZBÓL ELŐRE — 1987. május 1. A KÖZÖS ALKOTÁS SZÉP GYÜMÖLCSEI Hiszem és bátran hirdetem, hogy mindennapjaink valósága az egyetlen hiteles kép, amelyből minden jóhiszemű ember kiolvashatja eredményeinket, gazdasági és társadalmi fejlődésünk ívét, továbbá azt, hogy Romániában az együtt végzett munka gyümölcseit az egész nép élvezi. Tehát egész társadalmunk vált ekképpen munkája haszonélvezőjévé, amelyet a szülőhazánk földjén élő románok, magyarok, németek és más nemzetiségű honpolgárok testvérisége, igaz barátsága és teljes jogegyenlősége kovácsolt eggyé és megbonthatatlanná. De bármerre is megfordul az ember az országban, indulhat bár észak, kelet, nyugat vagy éppenséggel dél felé, útjában termékeny földek, virágzó települések, nagy ipari platformok, új lakótelepek váltogatják egymást. Ugyanakkor a fejlődés megannyi összetéveszthetetlen ismérve fémjelzi, hogy mi, mindannyian, anyanyelvi szinten beszéljük az együttmunkálkodás „nyelvét", őszinte örömmel nyugtázva sikereinket, együvé tartozásunk tanúságait. Jóleső érzéssel írom le ezt ismét, ezúttal a munka ünnepe alkalmából. Minthogy életem és munkám szoros szálakkal fűz Bihar megyéhez, ahol nyolc állami mezőgazdasági vállalat munkáját irányítom, szocialista jelenünk példatárából május elseje ünnepén néhány helyi eredményről szeretnék szólni. Ismeretes ugyanis, hogy itt, ahol hosszú évszázadok óta együtt élnek és azonos célokért dolgoznak románok és magyarok, az utóbbi két évtized folyamán 65 milliárd lejt ruháztak be a megye gazdasági-társadalmi fejlesztésére, lehetőséget teremtve arra is, hogy az új munkahelyek tízezrei létesüljenek, hogy új iparágak egész sora honosodjék meg ebben az országrészben. Ma is jogos büszkeséggel beszélhetünk Nagyváradról, a sokoldalúan fejlett megyeszékhely jelenéről, a cselekvő hazafiság szép példáit felsorakoztató több mint 200 ezer honpolgár céltudatos, országépítő munkájáról. Aztán a vele együtt felnövő, gyorsan és erőteljesen urbanizálódó települések sorában ma már Szalonta, Margitta, Beium, Élesd, Dr. Petru Groza város, Székelyhíd, Mihályfalva vagy Tenke is meggyőző vívmányokkal igazolja a párt politikájának helyességét, a teljes jogegyenlőség anyagi alapjának biztosítását, és mindenekelőtt azt, hogy nemzetiségi különbség nélkül minden polgártársunk tudása legjavát adva, erejét nem kímélve munkálkodik a Nicolae Ceaușescu-korszak eszményeinek valóra váltásáért. Megyénk mezőgazdasága pedig évről évre növekvő terméshozamokkal bizonyít. Élenjáró állami mezőgazdasági vállalataink között is rangot szereztek a margittai, a mihályfalvi és a bihari vállalatok. Viszont a kultúra és az oktatás nagyszerű eredményeire is odafigyelünk mindannyian. Tudjuk, hogy a megye 1035 tanintézete közül 233-ban magyar és szlovák nyelven folyik az oktatás. Jellemző tény, hogy az általános iskolai szinten 19 792 tanuló, míg a tízosztályos általános iskolákban, továbbá a líceumokban 5259 diák tanulhat magyar anyanyelvén. Ám a tényeken, számokon, statisztikai mutatókon túl húsvér emberek vannak, a testvériség örömeiben osztozó románok, magyarok, németek és más nemzetiségű honpolgárok igazolják, hogy a nemzeti kérdés végérvényes megoldását pártunk mélységesen humanista felfogásának és az élet által igazolt tudományos politika eredményének kelltekintenünk, tehát szocialista társadalmunk történelmi vívmányának, amely egyben a haza összes honpolgárainak szilárd egységét jelképezi. Ebben az egységben munkálkodunk tovább a XIII. pártkongresszus történelmi jelentőségű határozatainak maradéktalan valóra váltásáért. Hiszen jól tudjuk, hogy erős pártunk van, amelynek élén bölcs és kipróbált vezető, a lánglelkű forradalmár, Nicolae Ceaușescu elvtárs áll, aki egész életét a haza felvirágoztatásának szentelte és szenteli. És tudjuk, hogy széles távlatokat feltáró programokkal rendelkezünk. Tehát az útmutatás, amely pártfőtitkárunk egyik legutóbbi beszédében hangzik el, mostani és jövőbeni feladataink legtökéletesebb foglalatát képezi: „Gondolkozzunk, tanulmányozzuk a dolgokat és kutassuk fel a legjobb formákat a célkitűzések megvalósítására, társadalmunk szervezésére az összes területeken, biztosítva az egyenlő feltételeket az élethez, a munkához, az emberi egyéniség kibontakozásához, a társadalmi igazságosság és méltányosság elveinek érvényesüléséhez, biztosítva Románia töretlen előrehaladását a kommunizmus felől. Ennek jegyében munkálkodunk szilárd egységben terveink megvalósításáért, közös hazánk felvirágoztatásáért. Nagy ünnepünkön, május elsején ismét hitet teszünk emellett: jól végzett közös munkával teremtjük meg jólétünk gyümölcseit. Szabó Imre, a szocialista munka hőse, az Állami Mezőgazdasági Vállalatok Bihar Megyei Trösztjének igazgatója