Előre, 1987. szeptember (41. évfolyam, 12363-12388. szám)

1987-09-01 / 12363. szám

ELŐRE - 1987. szeptember 1. AHOL ÖNTÖZTÉK A LEGELŐT Az enyedi misz állattenyésztése az elmúlt esztendők során jelentős átalakuláson ment át: növekedett az állatállomány, növekedtek a tervszámok, s így növekednie kellett a kifejtett munka hatékonyságának is. Hogy az erőfeszítések nem voltak hiábavalók, azt mutatja a juhtenyésztés idei sikere. Jelenleg 2500 juhval rendelkeznek, ennyit irányoz elő az évi tervük is. Az ellesi arányszám 100 százalékos kellett volna hogy legyen, ám 115 százalékra teljesítették. Tejből 20 hektoliterrel többet szállítottak le, azaz 330 hektolitert adtak át az állami alapnak. Gyapjútermelési tervüket szintén teljesítették, 3,52 tonnát adtak el. Mivel minden mutatószám szépen kikerekedett, az ágazat számottevő jövedelmet biztosított számukra ... Ezzel szemben a szarvasmarha-tenyésztésben már gyengébbek az eredmények, bizonyos problémákat nehezen oldanak meg. Év végére az állatállomány 1300 darab kellene hogy legyen, de már augusztusban 1441-gyel rendelkeztek. ,Még nem tudtak kellő figyelmet fordítani az állomány szelektálására, a kevésbé hasznos egyedek leadására, kicserélésére, s a fölösleg nyilván elszállásolási gondokat idéz elő. Igaz, tavaly épült fel egy száz férőhelyes istálló, és az idén szintén ugyanekkorát építenek, de ez még nem oldja meg a kérdést. Előreláthatóan vagy háromszáz szarvasmarhát helyeznek majd ki a tagokhoz, a teleltetés idejére ... Az ellési arányszám nem volt rossz, s úgy néz ki, év végére elérik a 80 százalékot. Tehát elég sok borjú született, ezek pedig helyet meg takarmányt kérnek. A tejjel kapcsolatosan úgy vélik a gazdaság vezetői, hogy csak nagy nehézségek árán tudják teljesíteni a tervet. Legelőik leromlottak, a nagy nyári szárazságban kiégtek. Míg májusban 10—11 liter volt a takarmányozott tehenek átlaga, addig augusztusra ez a mennyiség lényegesen csökkent. Hogy az állatok mégis megkaphassák, ami nekik jár, 50 hektárnyi legelőt folyamatosan öntöttek körülbelül egy hónapon át. A „kísérlet“ sikeresnek minősült, hiszen volt, mit enniük a szarvasmarháknak. Most már nem öntöznek, augusztus folyamán gyakran esett az eső, a fű megerősödött, növekedni kezdett... Mindenesetre, az egy tehénre jutó évi tejtermelés, a 2100 liter meglesz, erősítette a termelőszövetkezet elnöke és főmérnöke. Takarmányból elkelne több is az enyedi termelőszövetkezetben. Szénából 1300 tonna tárolását irányozza elő a terv, de eddig csak 520 tonnányit sikerült összegyűjteniük. De még készítenek szénát s a szójatermésük nagyon jónak ígérkezik, ennek a szára szintén kitesz vagy 200 tonnát. Tehát a termés takarmányból néhány száz tonnával több lesz az előirányzottnál — s ez már valami. Mind összeszedik, ami felhasználható: a szalmát, a kukoricaszárat, a szójának és a paszulynak a szárát.. . Lédús takarmányból akkor lesz elegendő, ha sikerül a 170 hektárnyi másodvetés. A földet műtrágyázták, 50 tonnát szórtak ki, jelentős összeget költöttek a vetőmagra, a munkálatokra, tehát ez meg kell hogy térüljön. 70 hektáron igazán szép a silókukorica, a terület többi részén gyengébb. De ha az idő járás továbbra is kedvező marad, még megerősödhet, még kifejlődhet a kultúra, legalább annyira, hogy értékesíteni lehessen. És nagyon számítanak a cukorgyártól érkező répaszeletre is. Varga Sándor SZOCIALISTA POLITIKAI RENDSZERÜNK (Folytatás az 1. oldalról) A párt-állam viszony dialektikája A mi politikai rendszerünkben a párt-állam viszony távolról sem statikus. Ez a dialektikus viszony állandóan az általa kiváltott átalakulások szerint alakul, azoknak az újabb és újabb feladatoknak megfelelően, amelyek a párt és az állam előtt állnak a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének dinamikus forradalmi folyamatában. Ebben a folyamatban a párt és az állam viszonyát az ország Alkotmányának azon elve határozza meg, miszerint „Románia Szocialista Köztársaságban az egész társadalom politikai vezető ereje a Román Kommunista Párt". Ez az elv érvényes a politikai rendszer egészére, erre épül a párt és az állam viszonya, valamint a párt és a szocialista román társadalom politikai berendezkedésének nem állami összetevői közötti viszony. Az államnak a kommunista párt által történő vezetése elsősorban a párt politikai vonala révén valósul meg, ezt a vonalat pedig a párt kongresszusai, országos konferenciái, a Központi Bizottság plénumai és más pártdokumentumok szabják meg. Ez a politikai vonal az állami szerveken belül, az ott tevékenykedő kommunisták révén valósul meg, akik őrködnek a párt politikai vonalának érvényesítése fölött, és azon munkálkodnak, hogy a pártszervek és szervezetek szervesen beágyazódjanak a gazdasági és politikai életbe. Amikor a kommunista párt és a szocialista állam közötti dialektikus viszonyt jellemezzük, le kell szögeznünk, hogy a párt politikai vezető szerepe nem szorítkozik csupán ideológiai irányításra, hanem a párt, a társadalom politikai vezető ereje, teljes mértékben részt vesz a kijelölt célkitűzések megvalósításában. A párt és az állam viszonyának egy másik sajátos vonása a párt- és állami tevékenység egybefonódása. Ez jut kifejezésre az olyan kettős jellegű (párt- és állami) szervek intézményesítésében, mint a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanács, a Gazdasági és Társadalmi Tevékenység Munkásellenőrző Központi Tanácsa, a Tudomány- és alá rendelni. Mind a kommunista pártnak, mind pedig a szocialista államnak megvannak a maga saját szervezeti struktúrái, sajátos funkcióikat saját specifikus eszközökkel és formákban töltik be, de a szocialista társadalom gazdasági és társadalmi-politikai egységes vezetésének ugyanabban a keretében. Pártunk és államunk vezetője állandóan figyelmeztet arra, hogy mindig szem előtt kell tartani mind a párt, mind az állam specifikumát és jól körülhatárolt szerepét. Mint az államhatalom exponense a szocialista állam az egész nemzeti vagyon ügykezelője és az a fő feladata, hogy jól gazdálkodjék ezzel a vagyonnal. Oktatásügyi Országos Tanács, a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács, a Honvédelmi Tanács. A párt- és állami tevékenység egybefonódása kifejeződik bizonyos fokú tisztséghalmozásban is párt- és állami vonalon mind helyi, mind központi szinten. Arról van szó, hogy ugyanaz a személy betölt vezető funkciókat párt- és állami vonalon egyaránt, így például a megyei (és municípiumi) pártbizottság első titkára egyben a megyei (municípiumi) néptanács elnöke; a községi pártbizottság titkára betölti a községi néptanács elnöki tisztségét is; megyei pártbizottsági titkárok betöltenek megyei néptanácsi alelnöki tisztségeket is. Azok az intézkedések, me-Ugyanakkor az állam fel van ruházva azzal a kizárólagos joggal, hogy hozzon kötelező döntéseket, amelyek törvények, törvényerejű rendeletek vagy más jogszabályok formáját öltik. Ezek megsértőivel szemben az államapparátus kényszerítő eszközöket alkalmaz. Pártunk, a pártfőtitkár szemléletében az állam, az állami szervek közvetlenül felelősek az egész gazdasági-társadalmi tevékenység jó menetéért, a rend és a fegyelem erősítéséért, a pártaktivistáknak, a kommunistáknak, akik az állami szervekben dolgoznak, alapvető feladatuk biztosítani e szervek minél jobb és hatékonyabb működését és a törvény és nép előtt felelnek tevékenységükért. Máz aktivistáknak és kommunistáknak állandóan számot kell adni munkájukról a pártnak, s állandóan a párt ellenőrzése alatt kell állniuk. Éveknek értelmében pártkádereket közvetlen felelősséggel ruháztak fel állami szervekben megyei, municípiumi, városi és községi szinten, hozzájárultak bizonyos átfedések és párhuzamosságok megszüntetéséhez. Amint a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusának dokumentumai ismételten leszögezik, a párt vezető szerepének erősítése minden tevékenységi területen semmiképpen sem vezethet a szocialista állam szerepének csökkenéséhez a szocializmus és a kommunizmus építésének folyamatában. Ellenkezőleg, a pártra, kádereire, az összes kommunistákra az a felelősségteljes feladat hárul, hogy állandóan munkálkodjanak az állam és az összes demokratikus szervezetek szerepének növeléséért és tevékenységük tökéletesítéséért. Ugyanis az államnak, valóra váltva a párt politikáját, biztosítania kell az egész gazdasági-társadalmi tevékenység egységes, tervszerű vezetését, a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődése közötti összhangot, az összes szektorok, egészében véve a társadalom kiegyensúlyozott, harmonikus fejlesztését. Nicolae Ceausescu elvtársnak az állam helyével és szerepével, funkcióinak alakulásával kapcsollatos szemlélete abból az objektív valóságból indul ki, hogy az állam, mint egyébként bármilyen társadalmi organizmus, állandóan alá van vetve a társadalmi élet változásainak, és a társadalom egyik fejlődési szakaszáról a másikra újabb és újabb feladatokat kap. Ugyanakkor pártunk és államunk vezetőjének államelmélete szerint növelték a pártszervek közvetlen felelősségét a konkrét gazdasági és társadalmi építési tevékenységért, megerősítették minden szinten az állami szervek szerepét a társadalmi életben, az álam szerepének együtt, egyazon folyamatban kell erősödnie a tömegeknek a társadalomvezetésben való aktív részvétele növekedésével, a szocialista demokrácia mélyülésével, melynek során megfelelő egyensúlyt és összhangot kell megteremteni a munkásönigazgatás szervezetei és az állami szervek között, amelyek nem állnak szemben egymással, hanem harmonikusan együttműködve alkotják a szocialista demokrácia egységes rendszerét. Társadalmi fejlődésünk jelenlegi stádiumában — a pártprogram valóra váltásának harmadik szakaszában — a párt vezető szerepének növekedése mindenekelőtt abban ölt testet, hogy pártunk egyre magasabb tudományos szinten tanulmányozza a gazdasági-társadalmi fejlesztés kérdéseit és alapozza meg e fejlesztés programjait — az évi, az ötéves és a távlati terveket —, és hogy egyre masszívabban vonja be a dolgozók széles tömegeit, az egész népet e fejlesztési programok megvitatásába és elfogadásába, akárcsak azok valóra váltásába. A párt országos konferenciájára való előkészületek is ezt tükrözik, hiszen maga a konferencia politikai rendszerünk tökéletesítését tanúsítja, előkészítése pedig az egész nép tevékeny, lelkes részvételét bizonyítja a párt által meghatározott programok gyakorlati megvalósításában. A párt- és állami tevékenység egybefonódása Az állam szerepének és a tömegek részvételének növekedése Az államot és szerveit nem lehet helyettesíteni Az állam párt általi vezetése nem jelenti azt, hogy az állam alárendelt viszonyban van a párttal szemben. Nicolae Ceausescu elvtárs ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: „El kell oszlatnunk minden félreértést azzal kapcsolatban, hogy ki tölt be több helyet a társadalomban: a párt vagy az állam. Nem, nem is szabad feltenni ilyen kérdést. Az államot és szerveit senki sem helyettesítheti, tehát a pártszervek sem". A szocialista állam a nép politikai hatalmának letéteményese, a nép szuverenitásának megtestesítője, amiből az következik, hogy olyan pozíciót tölt be a társadalomban, amelyet egyetlen más politikai organizmus sem tölthet be. Mivel a párt és az állam szerepe nem téveszthető össze, hanem e két szerep kiegészíti és kölcsönösen feltételezi egymást, Nicolae Ceausescu elvtárs azt a logikus következtetést vonta le politikai gyakorlatunkból, a pártállam viszonyt szabályozó elv rangjára emelve ezt a következtetést, hogy az államot és annak szerveit nem lehet a párt és annak szervei FELHASZNÁLNI MINDENT, AMI ÉRTÉK! JOBB EGYÜTTMŰKÖDÉS, EREDMÉNYESEBB ANYAGGAZDÁLKODÁS Az újrafelhasználható anyagokkal való hatékony gazdálkodás nemzetgazdasági követelmény. Erre hívta fel a figyelmet újból a forradalmi munkásdemokrácia nemrég megtartott országos fóruma, s az ott elfogadott különprogram, mely ismételten kihangsúlyozta az újrafelhasználható anyagok értékesítésével kapcsolatos tevékenység magasabb szintre való emelésének szükségességét. Ez a fontos elvárás azonban csak az erre hivatott összes tényezők — az újrafelhasználható anyagokat visszanyerő és értékesítő szakvállalatok, a gazdasági egységek, az ifjúsági, társadalmi és tömegszervezetek, a lakosság szoros együttműködésével valósítható meg. S persze legfőképpen a szakvállalatok felelősségteljes munkájával, mindennapi hozzáállásával. Erről a kérdéskörről és az ezzel kapcsolatos teendőkről beszélgettünk el CSOMOS GYÖRGY közgazdásszal, a Brassó Megyei Anyagvisszanyerő és Értékesítő Vállalat aligazgatójával. — Brassó megye erőteljes ipara minden bizonynyal tág lehetőséget nyújt az újrafelhasználható anyagok visszanyerésére és értékesítésére... — Az a tény, hogy Brassó municípium, s úgyszintén megyénk, erőteljes ipari potenciállal rendelkezik, valóban kedvezően befolyásolja ezt a nemzetgazdasági jelentőségű tevékenységet. Ez leginkább megmutatkozik abban, hogy vállalatunk havonta, évente nagy volumenű fémes és nemfémes újrafelhasználható anyagot juttat vissza az országos körforgásba. Nem véletlen tehát, ha az esztendő eddig eltelt időszakában is minden figyelmünket a soron levő feladatok teljesítésére fordítottuk. Sajnos azonban, erőfeszítéseink nem a várt eredménnyel jártak, hisz mind az értéktervnél, mind a begyűjtési tervnél többé-kevésbé adósak maradtunk. Igaz, ugyan, hogy a lemaradásoknak szubjektív okaik is vannak, melyeket a vállalat kapuján belül kell keresnünk, de a legtöbb fejtörést mégis a megye iparvállalatai okozták, okozzák. — Pontosabban, mire gondol? — Abból a tényből kell kiindulnunk, hogy legfontosabb szállítóink a megye nagy iparvállalatai, melyek azonban — tisztelet a kivételnek — nem tettek eleget szerződéses kötelezettségeiknek. Nagy tételekkel maradt adós többek között a brassói Tésiei-gépkocsi gyártó Vállalat, a Tractorul, a szecselei Electroprecizia, a codleai Colorom. Az említett vállalatok esetében csupán a fémes anyagoknál az első félévben észlelt lemaradás mintegy 29 ezer tonnát tesz ki. Ha figyelembe vesszük e számadatot, és azt a tényt, hogy számos mutatónál elértük, illetve megközelítettük a tervszintet, azonnal meggyőződhetünk, hogy vállalatunk munkaközössége komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy a gazdasági egységeknél észlelt lemaradásokat egyrészt a lakosság körében, másrészt az ifjúsági, a társadalmi és tömegszervezetek támogatásával kifejtett akciókkal pótolja. — Ha már szó esett a lakosság hozzájárulásáról, megkérdezném: milyennek véli a lakosság és a vállalat közti kapcsolatot? — Általában jó és eredményes ez az együttműködés. Természetesen, mi is sokat tettünk e kapcsolat elmélyítése, hatékonyságának növelése érdekében. Az utóbbi időben például lényegesen gyarapodott az újrafelhasználható anyagokat begyűjtő hálózat. Brassó municípiumban jelenleg 39 gyűjtőhely létezik és tervünkben szerepel újabb 19 ilyen „központ“ létesítése. Ez pedig fontos előrelépést jelent majd annak a célkitűzésünknek az elérésében, hogy általában 6000 lakosra jusson egy gyűjtőhely. A begyűjtő tevékenység javítása, az újrafelhasználható anyagok átvételének operatívabbá tétele érdekében — különösen a papír és az üvegcserép esetében — szintén növeltük az élelmiszerüzletekben elhelyezett konténerek számát. Csupán Brassó municípiumban 126 kisebb és 11 nagyobb konténert helyeztünk el. A megye más helységeiben ugyancsak 60 állandó gyűjtőhely létezik, melyek a lakosságtól származó újrafelhasználható anyagok értékesítésére hivatottak. Megvalósításaink közt tartjuk számon a lakónegyedekben elhelyezett — papírgyűjtésre szánt— csaknem 1162 minikonténert. — Vállalatuk, s nem kevésbé az önökkel szerződésben álló gazdasági egységek legfontosabb feladatai közé tartozik az újrafelhasználható anyagok megfelelő előkészítése, raktározása, osztályozása. Mi a helyzet ezen a téren? Sta rt4V 4 «***■? In-fs/vs Az anyagelőkészítésnél is közel állunk a „mércéhez“, mindössze néhány tizeddel maradtunk a tervszint alatt. Vállalati szinten a legjobb eredményt a rupeai központ érte el: a fizikai tervnél 9,6 és az értéktervnél 11,4 százalékos volt a többletük. Itt szeretném szóvá tenni a minőség kérdését is, hisz a kétségbevonhatatlan pozitívumok ellenére számos hiányossággal is szembe kell néznünk. Mindenekelőtt gondolok azokra az iparvállalatokra, közvetlen szállítókra, amelyek nem fordítottak és fordítanak kellő gondot az újrafelhasználható anyagok minőségére. A legtöbb ilyen jellegű reklamáció a brassói Tehergépkocsi-gyártó Vállalat, a Metrom, a 2-es Számú Vállalat, a Gördülőanyag-Gyártó Mechanikai Vállalat, a Tractorul, a zernyesti 6 Martie Vállalat esetében fordult elő. Érthető tehát, hogy a minőség állandó javításának kérdése munkaközösségünk figyelmének a központjában áll. Szakembereink a lehetőségekhez mérten a helyszínen őrködnek a minőségi normák betartása fölött. Irányítják, segítik, ellenőrzik a közvetlen szállítókat és minden hónap elején jelentik a helyszínen észlelteket, tapasztaltakat. A lehetőségekhez mérten, mondom, mert vállalatunk kiküldöttei csak az első váltásban vannak jelen a rakodásnál. Noha jól ismerik a terepet, a szállításra előkészített anyagokat, a gazdasági egységek a rakodásnál — főként a második és a harmadik műszakban —, akarva, nem akarva, összekeverik a különböző választékokat. Gyakran előfordul például az, hogy nem telik meg a vagon, s olykor előkészítetlen anyaggal pótolják a hiányt- Az így összekevert anyag pedig sokat veszítértékéből. Ezért a dolgozók tanácsa egy egész sor intézkedést foganatosított a visszanyerhető anyagok begyűjtését, helyes tárolását, osztályozását és megfelelő szállítását célzó tevékenységünk javítása érdekében. Ez annál is inkább fontos, mert vállalatunk vezetősége, egész munkaközössége tudatában van annak, hogy létezik lehetőség a lemaradások mielőbbi pótlására. De tegyük hozzá nyomban azt is, hogy csak akkor, ha nem csupán vállalatunk kapuin belül kezeljük egyértelműen értékes nyersanyagforrásként az újrafelhasználható anyagokat, hanem valamennyi gazdasági egység komolyan, felelősségteljesen viszonyul ehhez a nemzetgazdasági jelentőségű akcióhoz. Hisz, amint már említettem, számos iparvállalat nem használja ki kellőképpen az ilyen irányú lehetőségeket. — Ismerve az eddigi tapasztalatokat, tanulságokat, a jövőben mire kell nagyobb gondot fordítaniuk? — Azért, hogy az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága ülésein elhangzott pártfőtitkári útmutatások szellemében grifffibb felszámolhassuk, a lemaradásokat, s hogy az elkövetkezendő időszakban a fémes és nemfémes visszanyerhető anyagok begyűjtése és értékesítése tovább javuljon, még szorosabb együttműködésre van szükség a Megyei Anyagvisszanyerő és Értékesítő Vállalat és a gazdasági egységek dolgozói tanácsai között. Főleg együttesen kell megtalálnunk azokat a lehetőségeket, melyeken keresztül tudatosítani tudjuk az iparvállalatok munkaközösségeiben, minden dolgozóban e jelentős értékek veszteség nélküli begyűjtésének és magas fokú értékesítésének szükségességét. Következésképpen, a jövőben még nagyobb és felelősségteljesebb segítségre számítunk az iparvállalatok részéről, mely a lemaradások pótlásának, az egész évi terv maradéktalan teljesítésének egyik alapkövetelménye. Lejegyezte: Mátyás Árpád (Folytatás az 1. oldalról) Amíg Szabó Ferenc időszerű szervezési ügyeket bonyolít a leendő konyha és sörmérő környékén, szemrevételezem a vidám társaságot. Sportos, divatos szabadidő-viseletben a férfiak, nemkülönben feleségeik, gyermekeik. Pillanatok alatt a zöldön hófehér térítők, a feleségek falnivalót varázsolnak rájuk, a férfiak a táskák, szatyrok rekeszeiből „mókusvizet" kutatnak elő, s már indulnak is az üvegek kézről kézre, illetve aki otthonosan, pohárban szereti, az úgy is kaphat. A bútordarabnak is beillő zeneszerszámból — egy márkás rádiókazetofon — nóta fakad. Puskás B. József kőműves, a csoport mestere lép hozzám: — Hát ezt is megértük, ismét együtt vagyunk. Tudja, milyen jó érzés saját szülőfaludat építeni?! — Miért, eddig hol jártak? — Ki erre, ki arra — a nagyvilágban, ahova a kötelesség szólította: György Dezső II., kőműves, az NSZK-ban volt, Szabó Péter és Páll Antal ácsok, valamint Portik L. Imre kőműves Líbiában, jómagam pedig Irakban dolgoztam. Igazán nem mondhatom, hogy valamelyikünknek is rosszul ment volna a sora, de amikor, szóba került, hogy idehaza is lehetőség, sőt igény lenne egy jó építőgárdára, nem sokat haboztunk. Egy idő után úgy van ezzel az ember, mint a lazac. Megtesz sok ezer kilométert, hogy végül mégiscsak a forrásvidékhez térjen vissza. Hej, de sokszor láttam magam előtt ezeket a patakokat, ezeket a fenyveseket ... ! De azt hiszem, azok is, akik csak itt, a környéken ingázgattak, rájöttek arra, hogy a falu is kínálhat annyi lehetőséget, mint a város. György Dezső I. kőműves, Portik Cs. István ács, Balázs Ferenc kőműves, B. Csibi Imre ács, Balázs Károly ács, no és persze Szász Péter, gondolom végérvényesen elkötelezte magát a szülőközséggel szemben. A mi helyünk már itt van, gyermekeinknek, unokáinknak olyan települést építeni, amely a 2000. év emberéhez méltó, nem csak feladat, hanem szívügyis. Mi így érezzük, ekként cselekszünk. Lehet, hogy egy kicsit patetikus vagyok, de ott, messze a szülőföldtől, éreztem át először iga- KÉT FOTÓ ján, mit is jelent a világban valahol otthon lenni... Egy pillanatra elcsendesül az ünneplő csapat. A polgármester áll a tisztás szélén, kezében egy pohár. — Mindazért, amit eddig a község, szülőfalujuk fejlesztéséért tettek, a néptanács nevében köszönöm. Kívánom, hogy e szép napot kellemesen töltsék munkatársaik, családjuk körében, s azt, hogy jövő ilyenkor még nagyobb feladatokat letudva ismét itt koccinthassunk erőben, egészségben, békességben! Most pedig felkérek minden kedves jelenlevőt, hogy szemben a nappal gyűljön össze, emlékeztetésképpen készüljön egy csoportkép! .. . Most is, ahogy e sorokat rovom, előttem a fotó. Immár barátaim, én egy másik képet is őrzök róatok, amit nem fénypapír rögzített, így csak magam láthatom: trópusi hőségben álltok Remete főterén, az állványokon, kezetek alatt fogy az anyag, emelkednek a falak. Az építés szertartása — így neveztem el magamban ezt az emlékképet. És így is őrzöm meg. 3 NAPIRENDEN A VETÉSEK GONDOS ELŐKÉSZÍTÉSE Néhány éve létesítették a csomboréi állami és szövetkezeti szőlőtermesztési társulást, amely összesen 586 hektárnyi , területtel rendelkezik. Eddig csak 60 hektárra telepítettek szőlőt, s 20 hektárra éppen az idén, tehát fokozatosan váltanak át, addig is növénytermesztéssel foglalkoznak a Szentkirály, Csomboré és Enyed környéki dombos területeken. És nem eredménytelenül. Minden évet jelentős jövedelemmel zártak, egymillió lejen felüli tiszta hasznot is elkönyvelhettek. Tavaly szintén jól gazdálkodtak. A HD 305 és HD 120 jelzésű kukoricahibrideket 110 hektáron termesztették: az elsőként említett hibriddel több mint 10 000 kilogrammos hektárátlagot értek el, a másodikkal pedig 7000 kilogramm körülit. Ez úgy sikerült, hogy a technológia szabályait betartották: 550—600 kiló komplex műtrágyát juttattak minden hektárra, biztosították a növénysűrűséget, kétszer kapáltak géppel, a herbicidálást idejében elvégezték Eitezinnel. Mikor pedig látták, bizonyos gyomnövények mégis megjelentek, kézi kapálással tisztították meg a földeket. Gabonatermésükkel szintén a megyei élvonalba kerültek: közel 4700 kilogramm búzát takarítottak be hektáronként, a Potassa fajtával pedig, amelyet 15 hektárra vetettek, elérték a 6200 kilogrammos átlagot. Zöldséggel is foglalkoztak: salátával, spenóttal, retekkel, uborkával, borsóval, gyökeresekkel, s mindenikkel eredményesen, hiszen tervüket 156 százalékra teljesítették. A szőlővel sem vallottak szégyent: a 40 hektárról 410 tonnát szüreteltek, tehát hektáronként legalább egy vagonnyit. Mi a helyzet ebben az évben? — kérdeztük az 1-es számú farm vezetőjétől, Marginean Joan mérnöktől. Megtudtuk, a szőlőültetvényeken, a termőterületen most is úgy végezték a szántást, a metszést, a kötözést és egyéb munkálatokat, mint az előző években, háromszor permeteztek, s a föld előzőleg megkapta a szükséges tápanyagot. Szőlőgerezd mintha több lenne, mint tavaly, ám a szemek kisebbek, fejletlenebbek Ennek egyetlen oka a júniusi, júliusi szárazság. Mivel augusztusban változott az időjárás, remélik, a hektáronkénti 8000 kilogrammos tervet teljesíteni tudják. Idén már az új ültetvényekkel külön kellett törődniük. A szőlőtöveket a balázsfalvi Szőlőtermesztési Kísérleti Állomástól kapták, négy fajtát telepítettek: Ottonel muskotályt, Olaszrizlinget, Királyleánykát és Traminert. A területre istállótrágyát vittek ki, 50 tonnát hektáronként, majd pedig műtrágyáztak. Ám termést csak négy év múlva szüretelhetnek innen ... Idén a már betakarított kultúrnövények közül közepes termést adott a 63 hektárra vetett kerti borsó; az előirányzott 1300 kilogrammot sikerült teljesíteniük. Árpatermésükkel, 4000 kiló lett hektáronként, a tervszámot elérték, de mégsem elégedettek. A búzahozam messzi elmaradt eddigi eredményeiktől, sajnos a vetéssel, a sűrűséggel volt a baj, magyarázta a farmvezető. A búza egy része csak márciusban kelt ki... De a félkudarc nem szegi kedvüket, most úgy dolgoznak, úgy készítik elő a jövő évi termést, hogy ismét nagy hozamokkal jelentkezhessenek. Egyébként egész Fehér megyében készülődnek az őszi vetési kampányra. Ebben az esztendőben 33 200 hektárra kerül búza és 11 800 hektárra árpa. Az egységekben elkészültek a vetésforgó terveivel, a megfelelő területek kiválasztásával. Előveteménye lesz a búzának: hüvelyes növény, cukorrépa, kukorica, burgonya, valamint len, kender, dohány, takarmánynövény. Az összeállított vetésforgó tiszteletben tartása a terméseredmények növekedéséhez fog vezetni. Most minden gazdaságban a szükséges vetőmag biztosítása került a tevékenység előterébe, az állami mezőgazdasági vállalatok mind, a termelőszövetkezetek pedig területük több mint 80 százalékán elit és elsőszaporítású magot vetnek. Új, magas termőképességű fajtákat vezetnek be a megyében, így a búzánál az Ariéban és a Fundulea—4 elnevezésűeket, míg az árpánál a Productiv nevű fajta elterjedése fog növekedni. Mivel nemsokára kezdődik a vetési kampány, az érdekelteknek gyorsítaniuk kell a szántást, a talajtáperő kiegészítését, a savasságot csökkentő mészszármazékok elszórását, a talajnedvesség megtartását célzó munkálatokat, a vetőmagvak tisztaságának és csíraképességének vizsgálatát, a gépek s felszerelések rendbetételét. Rövidesen mindenütt végeznek a vetőgépek kijavításával, ellenőrzésével, kipróbálásával, úgy állítják be őket, hogy a megfelelő növénysűrűséget biztosíthassák. Az optimális időben végrehajtott, gyors és minőségi vetés egyik garanciája lesz a jövő évi nagy termésnek. AZ ORSZÁGOS PÁRTKONFERENCIA MÉLTÓ KÖSZÖNTÉSÉRE HATÁRJÁRÁS FEHÉR MEGYÉBEN SIKERES ÉVZÁRÁST (Folytatás az 1. oldalról) homárnyos szervezésre, a technológiák tökéletesítésére, a termelékenység erőteljes növelésére. A legfelsőbb pártvezetőség megállapította, hogy bár egyes iparközpontok az év első felében teljesítették és túlszárnyalták a termelékenységi mutatót, a köztársasági iparban nem valósult meg hiánytalanul ez az előirányzat. Minden termelőegységben következetesen végre kell tehát hajtani azokat az intézkedéseket, amelyek a munka körültekintőbb megszervezését, a nagyobb fokú automatizálást és gépesítést szolgálják. A kiegészített programok alapján erőteljes akciókat kell indítani a gyártásfolyamatok további korszerűsítésére, a munkaidő és a munkaerő ésszerűbb hasznosítására, a globális akkord határozott alkalmazására. Valamennyi iparközpontnak és vállalatnak külön-külön el kell érnie a tervben megszabott termelékenységi szintet. A pártdokumentumok ismételten aláhúzzák: a korszerűsítésnek azt kell eredményeznie, hogy erőteljesebben növekedjék minden ágazat jövedelmezősége, fokozódjék a gazdasági hatékonyság és ezen az alapon gyarapodjék a nemzeti jövedelem , ami az egyetlen út a fejlesztési programok, az anyagi és szellemi életszínvonalemelésével kapcsolatos előirányzatok valóra váltásához. A termeléskorszerűsítés terén példát mutató vállalatok eredményei beszédesen igazolják az akció jótékony hatását a termelési költségek leszorítására, az anyag- és energiafogyasztás csökkentésére. A Politikai Végrehajtó Bizottság felhívta munkaközösségeinket, hogy még nagyobb felelősséggel törekedjenek az összes termékek rentabilizálására, a gazdaszellem fokozására. Ezzel egyidejűleg a minisztériumoknak, az iparközpontoknak és a vállalatoknak nagy figyelmet kell fordítaniuk a termékminőség tekintetében megszabott normák, valamenynyi törvényes szabályozás tiszteletben tartására. Erősíteni kell a mesterek, a mérnökök, minden egyes dolgozó felelősségét a minőségi mutatók alakulásában. Ezzel egy összefüggésben Nicolae Ceausescu elvtárs az politikai nevelés és a szocialigrátai kultúra III. kongresszusán rámutatott: „Megfelelő figyelemben kell részesítenünk a termelés minőségének és műszaki színvonalának javítását. Magas kulturális színvonalról beszélni annyit jelent, hogy alapos szakmai és technikai felkészültséggel rendelkező emberekről beszélünk, akik nem nézik el, hogy kezük alól gyenge minőségű, hibás termékek kerüljenek ki, olyan emberekről, akik biztosítják a termékek magas műszaki és minőségi szintjét és ez az egész közösség számára büszkeség forrása". A további nagy feladatok ismeretében az országos pártkonferencia méltó köszöntésére jelenleg újult erővel bontakozik ki a szocialista munkaverseny. E nemes vetélkedő, az elkövetkező időszak odaadó munkája eredményezzen sikeres évzárást minden gazdasági egységben !