Előre, 1988. február (42. évfolyam, 12493-12516. szám)

1988-02-02 / 12493. szám

2 EGY HARCOS ÉLET ÉS EGY ÉLETMŰ A SZOCIALISTA FORRADALOM ÉS ÉPÍTÉS, A NÉP SZOLGÁLATÁBAN Január 26. Pirosbetűs ünnepnap a szocialista Románia politikai naptárában. És az egész nép tudatában. Hét évtizeddel ezelőtt ezen a napon jött a világra Scornicenti-en, ebben az ősrégi olténiai faluban, az az ember, akit férfikora delelőjén, közel 23 évvel ezelőtt a Román Kommunista Párt, majd valamivel később az ország élére választottak, hogy irányítsa a román nép sorsát a szocializmus és a kommunizmus útján. január 26-án, kedden reggel, 9 óra körül, felrebbenek egy éjszakai műszak után, és berögzött szokás szerint kinézek az ablakon. Baloldalt, a Palota térbe torkolló Lutheranán hatalmas tömeget látok. És a rendezett sorokban Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő portréit, jelszavas táblákat, nemzetiszínű és vörös lobogókat tartanak magasra. Ugyanaz az utcakép, mint egy nappal ezelőtt, amikor a Köztársasági téren a bukarestiek tízezrei fogadták-köszöntötték hatalmas lelkesedéssel és éljenzéssel a jubiláris ünnepi gyűlésről kijövet népünk szeretett vezetőjét. Most, január 26-án, ezen a pirosbetűs ünnepnapon, lakásom földrajzi fekvésének jóvoltából, az ablakból szemtanúja lehetek annak, hogy a fővárosi dolgozók milyen hatalmas tömege gyűlt össze a Palota köré, ugyanazzal a melegséggel és lelkesedéssel köszönteni a jubiláns kiállítás megnyitására érkező szeretett vezetőt, mint egy nappal korábban. Három nappal később, gondolván, hogy valószínűleg ritkult már valamelyest a tömeg a szomszédságomban lévő kiállításon, magam is leballagtam körülnézni. Gyorsan kiderült, hogy egy kicsit rosszul számítottam. A bejáratnál tudniillik várakoznom kellett jó néhány percet, amíg tülekedés nélkül bejuthattam. Ugyanis az ilyen magamfajta „szórvány-látogatókon" kívül nagy-nagy csoportok jöttek. Rendben, szervezetten, fegyelmezetten. Megálltam az emlékkönyves asztalka mellett és egy ideig jegyeztem az érkezőket: 2-es Számú Ipari Líceum, Danubiana, a Grivita Rosie Vegyipari Berendezéseket Gyártó Vállalat, 95-ös Számú Általános Iskola ... Lenyűgöző. Nem találok ennél kifejezőbb jelzőt erre a kiállításra. Fények, színek, virágillatok harmóniája. Sok itt a virág, az élő, cserepes és vágott virág, a szobanövény. A ciklámen, sajátos bíborszínének számtalan árnyalatában és fehérben, a primula, a téli csillag, a szegfű, az aszparágusz, a fikusz, a pálma ... Az egyik teremben kimondott kis oázis fogadja a látogatót: a virágzó-zöldellő növényvilágban csendesen csobogva neszel, kőről kőre csurogva, egy láthatatlan „forrás" vize ... Ami azonban a leglenyűgözőbb, az maga a kiállítás rendkívül gazdag anyaga. Egy lánglelkű forradalmár harcos élete és életműve, egy ország lendületes és sokoldalú fejlődése, a szocializmus romániai építésének szakadatlan forradalmi folyamata elevenedik itt meg hatalmas színes felvételekben, festményekben, faliszőnyegekben, makettekben, kötetekben, újságfakszimilékben és számos más dokumentumban. Már az első teremben megragadja a látogató figyelmét egy idézet, amelynek hatása azután végigkíséri az egész kiállításon. Pártunk és államunk vezetőjének egyik hatalmas portréja alatt aranyozott betűkkel kirakva ott áll forradalmi credója: „Ha valamiképpen abba a helyzetbe kerülnék, hogy újrakezdjem tevékenységemet, kijelentem a párt és a nép előtt, hogy tétovázás nélkül ugyanazon az úton mennék, a forradalmi harc, nemzetem méltósága, szabadsága és boldogsága megvédésének útján.“ Ifjúság. Szimbolikusnak érzem a fiatalok tömörülését abban a teremben, amely az ifjú Nicolae Ceausescu elvtárs forradalmi indulását, a munkásosztály, a román nép létérdekeit szolgáló politikai tevékenységének kezdeteit szemlélteti korabeli fényképek és írásos dokumentumok tükrében. Kissé félrehúzódva figyelem ezeket a fiatalokat. Többen közülük jegyezgetnek. Mintha újságírók volnának. Nem azok. „Csak" fiatalok. Amilyen ünnepelt vezetőnk volt 55 évvel ezelőtt, amikor mindössze 15 évesen, de már politikailag-tudatilag felnőtté éretten belépett a Román Kommunista Pártba, és egy életre elkötelezte magát a román nép legnemesebb eszményeinek odaadó és áldozatkész szolgálatára. Egy darabka történelem elevenedik meg a kiállításnak ezen a részlegén: az ország történetének, a hazai munkásmozgalom történetének, a harmincas évek és a negyvenes évek első fele mozgalmas, eseménydús történetének egy darabkája egy induló forradalmár harcos életének és elszánt küzdelmének tükrében. A Clopotul című lap 1934. szeptember 30-i számának első oldala fakszimiléjén egy közleményt olvashatunk arról, hogy rendőrök és vasgárdisták megtámadtak egy antifasiszta értelmiségiekből és munkásokból álló csoportot, köztük Nicolae Ceausescu elvtársat, és 24 órán át bezárva tartották minden kihallgatás nélkül. A közlemény a Nemzeti Antifasiszta Bizottság azon fogadalmával zárul, hogy rendületlenül folytatja a harcot. Ugyancsak korabeli dokumentumok vallanak a hírhedt 1936- os brassói perről, amelyen a fiatal kommunista harcos," Nicolae Ceausescu elvtárs igazi forradalmár szilárdságról és elszántságról tett tanúbizonyságot. Egy másik felvételen a félelmetes Doftana, amelynek falai ugyanabban az évben, ’36 augusztusában elnyerték Nicolae Ceausescu elvtársat... 1939. május elseje. Hatalmas felvétel a fővárosi nagyszabású tömegtüntetésről, melynek megszervezésében és lebonyolításában Nicolae Ceausescu elvtársnak, Elena Ceausescu elvtársnővel együtt, döntő szerepe volt. Állandó és gyümölcsöző dialógus. A kiállítás tervezőinek-rendezőinek sikerült híven tükrözniük a IX. pártkongresszus utáni Nicolae Ceausescu-korszak egyik legjellemzőbb vonását, pártunk és államunk vezetője munkastílusának legbennsőbb lényegét: állandó és szoros kapcsolatát, megszakítás nélküli párbeszédét az ország népével. Egyetlen számadat sűrítetten, sokatmondóan vall erről a társadalmi-politikai román valóságról: 1965 óta Nicolae Ceausescu elvtárs több mint 700 munkalátogatást tett az országban! És e látogatások során mintegy 2500 ipari és mezőgazdasági egység, szociális-kulturális intézmény dolgozóival folytatott gyümölcsöző dialógust a szocializmus építésének menetéről és időszerű kérdéseiről, az elért kimagasló megvalósításokról és a további teendőkről. De ennél a számadatnál is meggyőzőbben vall azoknak a felvételeknek a sokasága, amelyek pártunk és államunk vezetőjét a nép körében ábrázolják, illusztrálva azt a megbonthatatlan politikai-erkölcsi egységet, amellyel az egész nép, nemzetiségi különbség nélkül a szocialista haza minden fia felsorakozik a Román Kommunista Párt és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs köré. Tudományosan megalapozott gazdaságpolitika. Társadalmi valóságunk hű kifejeződéseként tág teret szenteltek a rendezők pártunk tudományosan megalapozott gazdasági-társadalmi fejlesztési politikája szemléltetéset telejt a Nicolae Ceausescu-korszak olyan gigászi megvalósításai méltó bemutatásának, mint a Duna—Fekete-tenger-csatorna, a bukaresti metró, a Dimbovita szabályozása, a hatalmas hidroenergetikai és hajózási komplexumok és a modern ipari platformok, új üzemek sokasága. Külön makettek mutatják be a főváros szisztematizálását. Számos makett szemlélteti a szocialista Románia műszaki-anyagi alapjának korszerű fejlesztését, a tudományos-technikai forradalom legújabb és legjobb vívmányainak egyre nagyobb mérvű hazai alkalmazását. Az egyik nagy pannó Nicolae Ceausescu elvtárstól vett idézettel sűrítetten rávilágít nemzetgazdaságunk gyors ütemű és modern alapokon történő fejlesztésének alapkoncepciójára: „A román nép tapasztalata, akárcsak az emberi társadalom fejlődésének története azt bizonyítja, hogy az iparosítás az egyetlen út, amely haladáshoz és civilizációhoz, az életszínvonal emelkedéséhez vezet, és ténylegesen biztosítja a nemzeti függetlenséget és szuverenitást." Hazánk és a nagyvilág. Igen gazdag kiállítási anyag szemlélteti a szocialista Románia szerteágazó és konstruktív nemzetközi politikáját és tevékenységét, a román államfő kitartó és fáradhatatlan munkásságát, amellyel a béke és a leszerelés, egy jobb és igazságosabb világ megteremtése ügyét, az emberiség legnemesebb eszményeit szolgálja. Sokan állnak egy világtérkép előtt, amely ötletesen, időnként kigyúló pici lámpákkal jelzi, hogy országunknak az öt világrészen hol vannak együttműködési kiépített kapcsolatai. A térképet kiegészítő magyarázó szövegből egyebek között megtudjuk, hogy míg 1965-ben Románia 67 országgal volt diplomáciai viszonyban, jelenleg 142 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatokat. Ez a számadat önmagában is sokat elmond arról, hogy a szocialista Románia az utóbbi két évtizedben folytatott együttműködési és békepolitikájával több barátot szerzett magának világszerte, mint amennyit valaha is magáénak tudhatott. És ez a román államfő elévülhetetlen érdeme. Éljen sokát A legnagyobb teremben, fő helyen, valóságos zöld mezőben piros szegfűből van kirakva a hagyományos köszöntés. A látogató ennek a látványnak az élményével távozik innen. Hadd egészítsük ki azzal a jókívánsággal, amely milliók ajkáról hangzott el szerte az országban ezekben a napokban: erőt, egészséget, munkabírást, hosszú életet pártunk és államunk élén! Horváth Júlia GONDOLATOK A NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS 70. SZÜLETÉSNAPJA ÉS TÖBB MINT 55 ÉVES FORRADALMI TEVÉKENYSÉGE ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL RENDEZETT JUBILÁRIS KIÁLLÍTÁSON V ■■ •' mmm (Folytatás az 1. oldalról) — Folyamatosan bővült a szociális-kulturális ellátmány is — folytatja a községrajzot a polgármester. — A teljesség igénye nélkül megemlíteném, hogy az utóbbi több mint két évtizedben, melyet hazafias büszkeséggel nevezünk Nicolae Ceaușescu-korszaknak, üvegcsűrön két általános iskola és művelődési otthon épült, Orsován, Kásván meg a községközpontban szintén új iskolákkal bővültek a meglévő tanintézetek és ugyanakkor községszerte a korszerű egészségügyi hálózatot is kiépítettük, melyben megfelelő számú egészségügyi káder tevékenykedik. Folyamatosan bővítettük továbbá a kereskedelmi hálózatot és sokoldalúan fejlesztettük a szolgáltatási egységeket. Jelen pillanatban a helyi termelési, felvásárlási és áruforgalmazási szövetkezet több tucat szolgáltatással áll a lakosság rendelkezésére, s az e téren végbement lépésváltás méreteit jól szemlélteti az a tény is, hogy míg alig tíz évvel ezelőtt községszinten a szolgáltatások értéke mindössze 1 millió lej volt, ma meghaladja az évi 15 millió lejt. Mindezekkel párhuzamosan a szövetkezet, a helyi munkaerő lekötésére, egyre változatosabb termelőegységeket is létesített, így például a régeni Sportfelszereléseket Gyártó Vállalattal közösen cipőtalpkészítő részleget, annak előtte pedig autójavító egységet nyitott, a szabóság szovjetunióbeli megrendelőknek készít síruhákat, s a jól menő bőrdíszműves egységet távolabbi vidékekről is felkeresik a megrendelők. Ilyen körülmények között bizonyára nem volt könnyű a néptanácsnak a pénzügyi önállóságra vonatkozó törvény értelmében olyan új szolgáltatásokat, saját jövedelmet biztosító egységeket létrehozni, melyek akár pénzügyi vonatkozásban vett életképességük mellett reális lakossági igények kielégítését szolgálják. A megállapítás helytálló. Ami a néptanácsi alárendeltségű egységeket illeti, nekünk is sikerült olyan tevékenységi ágazatokat létrehozni, melyek jövedelmének egy részét fejlesztésre is tudjuk fordítani. Így van nagyon keresett építőcsoportunk, tűzifa-aprító brigádunk, mellékgazdaságunk több mint 150 juhval, asztalosműhelyünk, festőcsoportunk, ugyanakkor működik még egy, a Görgény meg a környező patakok medréből építkezéshez szükséges kavicsot kitermelő egységünk is. — Ha már a néptanács tevékenységéről szóltunk, egészítsük ki a képet a községi gazdálkodásba bekapcsolódó többi egység feltérképezésével is. — Tekintettel arra, hogy falvaink nagy része hegyvidéki zónában helyezkedik el, mezőgazdasági termelőszövetkezetünk csak két helyen, itt Szentimrén meg Adorjánban van. Mivel a szántóterületünk viszonylag kevés, igyekszünk minden talpalatnyi termőterületet maximálisan kihasználni, hogy sajátos éghajlati viszonyaink közepette is sikeresen megvalósíthassuk az új agrárforradalomnak a magas és állandó hozamok elérésére irányuló célkitűzéseit A gabonából elért 4000 kilós átlaghozamaink még távolról sem jelentik lehetőségeink maximumát ám a korszerű termesztési technológiákra alapozva bízunk a továbblépés lehetőségében. A hegyvidéki övezetbe eső falvaink lakóinak fő foglalatossága az állattenyésztés és, persze, az erdőkitermelés. Mindkettőnek nagy hagyománya van vidékünkön. Az erdőalappal való észszerű gazdálkodás, figyelembe véve, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonít ennek pártunk és államunk vezetősége, kiemelt jellegű feladataink közé tartozik, s a község területén működő erdőkitermelési részleg mindent elkövet a racionális kitermelés érdekében, ami mellett példásan teljesíti tervkötelezettségeit is. Évente mintegy 20 millió lejes árutermelést valósít meg, s az ILEXIM-en keresztül 1 millió lej értékben előcsomagolt faszenet szállít exportra. Az erdőgazdálkodás nagy múltú hagyo,mányait tekintve, nem véletlen, hogy községünkben létesült és működik a megye egyik legrégibb — 1993-ban centenáriumát ünneplő — erdészeti iskolája, melyről, mert ezer meg ezer szállal kötődik a község életéhez, azt hiszem, megérdemli, hogy külön is szóljunk. Középkori várromokat őrző, kucsma alakú domb tövében, a szentimrei kastélyban működik az erdészeti iskola. Tekintélyes oktatási intézmény, hozzá hasonló még csak négy van az országban. Aki itt végez, örökre eljegyzi magát az erdővel, annak zordon szépségével, az erdei munka nehézségeivel, lemondásaival, beteljesüléseivel, elégtételeivel. — Nagy kereslete van a jól képzett erdészeti szakembereknek — tájékoztat Cref Joan igazgató. — Az utóbbi négy évtizedben mintegy 2,5 millió hektáron került sor erdőtelepítésre. Ezek gondozása, valamint az értékes fajok, mint a tölgy, bükk, juhar, hársfa meg a fenyő felfuttatása sokoldalúan, alaposan képzett szakembereket igényel. Ezek felkészítése a mi feladatunk is. Körülményeink erre, hogy úgy mondjam, ideálisak. A patinás kastély százados falai között berendezett iskolában mintegy 200 gyerek tanul erdészetet, erdővédelmet, vad- és erdőgondozást. Az erdészeti kabinet zöld üvegtáblája felett leereszthető vetítővászon, hátul a teremben 16 milliméteres vetítőgép meg diaszkóp, a korszerű oktatás kelléktárából. A falak mentén több ezer szemléltető eszköz. Olyan dolgok, melyeket a gyerekek kezükbe vehetnek, hogy bármikor szakmájuk gyakorlása közben könnyen felismerhessék. Hasonlóan jól felszerelt a dendrológiai kabinet is. A dendrológia — ütöm fel a lexikont — a növényrendszertannak a fás növényekkel foglalkozó ága. IX. osztályban tanulnak róla a gyerekek. A teremben egy pannóról, ötletesen fenyőágakból készített, furcsa feliratokat olvasok. „Pinius konkerv" — ez egy gyerekfej nagyságú toboz. Ezt is jó tudni, ha majd az ember megfordul a nagyvilágban ... — Iskolánknak — vezet ki a szabadba Oanea Ileana erdészmérrök tanárnő — a kastély mellett 30 hektáron elterülő dendrológiai parkja is van. Valóságos szabadtéri laboratórium. Több mint 250 egzotikus fafajta ismerhető itt meg, de a hazai fafajták közül is kivétel nélkül mindegyik megtalálható. Ritka élmény végigjárni ezt a parkot, tapintható közelségből megismerni például az életfának is nevezett Thuia orientalist, a Kínában honos Ginkgo bilobát, a magnólia kobászt vagy akár a döbbenetesen szabályos alakzatú piramistölgyet. A látvány lenyűgöző voltát csak színezik a parkban elhelyezett fába faragott szobrok, kolozsvárnapocai, bukaresti meg iasi-i egyetemista diákok itt megrendezett alkotótábori munkái. Igaza volt Cretloannak, talán nem is lehetne ideálisabb helyet elképzelni az erdőt ápolni, védeni készülő szakemberek számára. És a községbeliek is joggal büszkék az iskolára. — Az iskola jelenléte a község életében más vonatkozásban is felmérhető — egészíti ki a látottakat, immár újból a tanácsházán Lupsan Joan, a községi pártbizottság titkárhelyettese. — Szentimrén az ivóvízellátás is a líceum hálózatára épül. Egyelőre, mert az iramosan fejlődő községközpont lassan túlnövi a meglevő kapacitást és már mostantól gondolkozunk a Görgény vizének befogásán meg törpe vízi erőmű építésén a sebes vizű patakon. Az erdőkitermelés övezetében már működik ilyen, s 1990-ig szeretnénk, ha a sajátunk is üzemelne. — Maradjunk még egy pillanatra az eddig megtett út feltérképezésénél, hogy számba vehessük a városiasodás útján elindult település más urbánus vonatkozásait is. — Tömbházak községünkben a 70-es évek közepétől épülnek. Jelenleg mintegy 65 lakrésszel rendelkezünk, s ebből 16 szolgálati lakás a líceum szakemberei számára. A településfejlesztésbe aktívan bekapcsolódik a lakosság is. Mind pénzbeli, mind munkahozzájárulással. Az előbbi évente mintegy 700 ezer lejt, az utóbbi több mint 8 millió lejt tesz ki. Ezeket 1987-ben főként a soros munkálatok elvégzésére használtuk. Nemrég fejeztük be a kincselői bekötőút öt kilométeres javítását, de üvegcsűrig is több mint 700 ezer lejes főjavítást végeztünk. Továbbá mintegy 3 millió lejt költöttünk hídépítésre, s Kósva fele aszfaltburkolat került az országútra. 1990-ig a községközpont egész területére ki szeretnénk terjeszteni az ivóvízhálózatot, s mivel a törpe vízi erőműről már szóltam, meg szeretném említeni még az autószerviz bővítésének tervét, valamint az üvegcsűrön már folyamatban levő szolgáltatási komplexum építését. Mint állandó feladat szerepel terveink között a községünk csinosítása, az ember alkotta világ harmonikus beillesztése a természetes környezetbe, mert csakis így őrizhetjük meg a Völgy eredeti hangulatát, páratlan szépségeit, melyek híre — négy világtáj felé — az országot eddig is bejárta. VÖLGY - TÉLI FÉNYBEN AHOL A HAVASOK KEZDŐDNEK ELŐRE - 1988. február 2. ELVEK ÉS GYAKORLATI VÁLTOZATOK (Folytatás az 1. oldalról) határozza meg. Ennek ismeretében választjuk ki a termőhelyesi éskorszerűsítési programokra, két, irányozzuk elő a növényetaz önigazgatásra, az önfinanszi-helyezést, mégpedig azzal a cél - rozás és önálló gazdálkodással, hogy a gazdaság természeti normázására és jobb működése adottságait teljes mértékben kire. Ez időszerű feladat, amely az használva, a termelési beavat kooperatív és távlati intézkedések másokat minél hatékonyabbá, a kölcsönhatását is magában hoz- termelést minél magasabb színhozza, mintegy képviselve azt a vonalúvá és jövedelmezőbbé tedialektikus szemléletmódot, agyük. Ám a tervezés e szakasz amely nemzetgazdaságunk, így mezőgazdaságunk irányításában is érvényesül. Az általános elveket agrárjellegű tervezésünkre szűkítve, megállapíthatjuk, hogy a társadalmi igény szabta követelmények mezőgazdaság-fejlesztésünket az intenzív és magas hatékonyságú gazdálkodás irányába terelik, s ugyanakkor új, korszerűbb tervezési-szervezési koncepciót indukálnak, a kellő anyagi bázis megteremtését is nélkülözhetetlen feltétellé teszik. Miért kerülnek előtérbe a termelés szubjektív tényezői? Azért, mert a tapasztalatok szerint a mezőgazdaságban a vártnál gyengébb eredmények elsősorban szervezési hiányosságokból adódnak. Amikor tehát a szervezés-tervezés tökéletesítését, az önálló gazdálkodást és az önigazgatást szorgalmazzuk, a felelősség erősítését, a szakmaikompetencia fokozását, a rend és fegyelem meghonosítását, a forradalmi munkaszellem általánosítását hozamfokozó evidenciaként említjük. Ezek kiindulópontja a tervgazdálkodás, amelyet a jövőben nem rutinszerű eszköznek, hanem dinamikus, alternatívákkal gazdag tevékenységnek kell tekintenünk. Új agrárforradalmunkban ugyanis minden tényezőnek forradalmi változást előidézőnek szükségszerű lennie, így a tervezésnek is, hiszen csakis a tudományra alapozott előrelátás és előirányzás szolgálhatja a haladást. A hatalmas termelőkapacitások jobb kihasználása nem szavatolható spontán beavatkozásokkal, a munkatermelékenység nem fokozható elavult szervezési módszerek alkalmazásával, az új tudományos vívmányok nem hasznosíthatók tudománytalan eszközfelhasználással. A tervezés-szervezés tökéletesítésekor kiemelt szerep hárul a pénzügyi szabályozókra. Pártfőtitkári megállapítás: sokat költünk és drágán termelünk! Ez jó néhány mezőgazdasági egységre is jellemző. Márpedig a tudományosan összeállított tervnek éppen a gazdasági hatékonyságot, a magas jövedelmezőséget, a megfelelő arányú nyereséget és ezek alapjaként a nagy hozamokat kell szavatolnia. A közgazdasági előirányzások ily módon hatékony szabályozók, amelyek meghatározzák a gazdaságossági küszöböt, figyelmeztetnek a fokozottabb hatékonyság előidézőire és fékezőire, jelzik a költséghatárokat és a célszerű, gyorsan megtérülő beruházások mibenlétét és volumenét. A tervben szereplő pénzügyi mérleg mindenképpen iránymutató, pazarlást akadályozó, maradéktalan teljesítése termelést lendítő. A gazdasági és közgazdasági előirányzásnak tehát tudatos folyamatnak kell lennie, melyben a tudatosságot nem a szakmai tájékozatlanság és a felelősségtől elzárkózás, hanem a tudományosság jellemzi. Szocialista nagyüzemeinkben a tervgazdálkodás az anyagi költségek csökkentésének is meghatározója. Minél részletesebb a maero- és mikroövezetesítést figyelembe vevő tervelosztás, annál nagyobb a termőhelyi potenciál sajátos szabályozó ereje, a kedvező gazdálkodási feltételek érvényesülésének esélye. Növénykultúrát legmegfelelőbb környezetben termeszteni, állatfajtát legkedvezőbb övezetben tenyészteni annyit jelent, mint természeti és gazdasági adottságokat leghatékonyabban értékesíteni. A hatékonyság pedig egyenlő a kevesebb költséggel elért nagyarányú hozamfokozással, a biológiai tulajdonságok összeegyeztetésével, a termőhelyi adottságok teljes mértékű kiaknázásával, a jövedelmezőség szavatolásával. Az agrártervezés mindezeket a kölcsönhatásokat és következményeket számítási elemekké változtatja, mintegy szabályozóként juttatja a gazdálkodás mindennapi gyakorlatába. Ily módon a távlati és operatív terv tulajdonképpen a tudományos vívmányok közvetítője, hiszen a szintézisek, az orientációk, a prognózisok és az erre épülő előirányzások, kivitelezési módozatok átfogó tanulmányokra alapozottak, a legújabb ismeretek szerint kidolgozottak. Értékes prognózisok Tudományos előrejelzés: az ehhez tartozó tudományos gazdaságértékelés nélkül mezőgazdasági nagyüzemeinkben nem oldható meg a munka és a termelés korszerűsítése. Márpedig az intenzív fejlesztésnek nélkülözhetetlen tényezője a modern eljárások és eszközök alkalmazása. Ebből arra is következtethetünk, hogy a mezőgazdasági tervezés, bár erőteljesen körvonalazott, egyben alternatívákkal is telített s dinamizmusában gyors alkalmazkodásra is képes. E kettősség szemléltetésére a vetési terv elkészítését használjuk. A társadalmi igény egy bizonyos termelési szint eléréséban (például a tavaszi vetésű növények termőhelyének kijelölésekor) már különböző változatokkal szükségszerű dolgoznunk, mert a vetéskor várható időjárási és talajviszonyok módosításra késztethetnek. Ilyképpen az agrártervezésben mindig alternatívákkal kell számolnunk, tehát az előirányzások dinamizmusával együtt az alkalmazkodóképességet is szükségszerű szavatolnunk — az egységes cél elérése érdekében. A korszerűsítés, az ezzel járó belterjesítés kiemelten tervezési feladat. Az előirányzás mechanizmusát két irányból közelíthetjük meg: a tudományos vívmány bevezetésekor keletkező gazdasági impulzus, valamint az anyagi lehetőségek oldaláról. A társadalmi igény előrevetíti a volument és a minőségi szintet, a tervező és gazdálkodó keresi a megoldásokat. Az előirányzás — nyilvánvalóan — akkor fejlesztést előidéző, ha túllépi az addig elért termelési szintet és fokozottabb erőfeszítésre készteti az anyagi javakat előállítót. Új agrárforradalmunkban ez az erőfeszítés azonban inkább szellemi és műszaki, mint fizikai, mert a gépesítéskemizálás mai színvonalán a termelékenységet és a hatékonyságot a komplex mezőgépek alkalmazása, a tudományos vívmányok érvényesítése, a célszerű szervezés meghonosítása révén lehet számottevően fokozni. Vitathatatlan, hogy ilyen követelmények és feltételek közepette a korszerűsítés az új minőség megjelenésének legfőbb meghatározója, a belterjesítés pedig az egyre nagyobb volumenű termelés minél jövedelmezőbbé tételének előidézője. A műszaki színvonalat, a beruházások hatékonyságát azonban csakis az új tudományos-technikai forradalom, az új agrárforradalom eszközeivel lehet megfelelőképpen növelni, a tudományos kutatás eredményeinek felhasználásával lehet magasabb értékűvé tenni. Ezt veszi figyelembe a tudományos terv gazdálkodás, amikor az üzeme fejlesztést a korszerű technológiákra, a belterjes gazdálkodókra alapozza, s egyik feltételként a szakmai kompetencia fokozását is előirányozza. Pártunk főtitkára ilyképpen fogalmaz: nyíltan meg kell mondanunk, egyes fogyatékosságok abból is adódtak, hogy hiányosságok mutatkoznak a szakmai felkészítésben, az ismeretszintben, a továbbképzésben, a folyamatos ismeretfelfrissítésben a rendelkezésünkre álló új, korszerű technikához képest. Tudatosítsuk ezt az értékelést, hogy megérthessük: a mezőgazdaságvezetés bármely szintjén ma már alapos szakmai felkészültségű dolgozókra van szükség, a tudományos vívmányokat is elsajátítani képes szakemberekre, akik közvetlen résztvevői új agrárforradalmunknak. Az agrártervezés jelesen tudományos tevékenység, amelynek tökéletesítése A feladatok szétosztása és anyagi bázisuk megteremtése igen összetett feladat. A megyei szakigazgatóságok, az agráripari tanácsok, de még a vállalatok vagy termelőszövetkezetek is alapos elemzés segítségével jelölhetik ki az egységes állami tervből rájuk háruló előirányzatok gazdasági alapegységek szerinti elhelyezését. Tudatában kell lennünk, hogy arányos, természeti adottságokhoz szabott, szilárd anyagi-műszaki alapú tervezéssel a hozamfokozást, a gazdasági megerősödést szolgáljuk, véletlenszerű (tehát tudománytalan) tervelosztással pedig a termelőegységek fejlesztését aránytalanná tehetjük. A gyakorlatban éppen az a legnehezebb: a termőhelyi-gazdasági viszonyokhoz mérten, arányosan kijelölni a tervszámokat. Miként szavatolhatjuk az optimális megoldást érvényesítő kompetenciát? A tudományos értesülések hasznosítása révén. Ha ökopedológiai felméréseket tanulmányozunk, ha talajbonizációt ismerünk, ha agrokémiai értékelésekre alapozunk, ha a mikroövezetesítés adatait felhasználjuk, ha a közgazdasági elemzéseket figyelembe vesszük, az előirányzatok gazdaságonkénti pontosításakor nem tévedhetünk. Ellenkező esetben valamilyen sablont használunk — a tudományos tervezés és gazdaságfejlesztés szempontjából ennél rosszabbat nem is tehetünk. A tervezés és munkaszervezés tökéletesítése tehát gazdasági létérdek, nélkülözhetetlen szakmai hozzájárulás új agrárforradalmunk célkitűzéseinek valóra váltásához. Ma már a tudományos előirányzásnak termelőeszközzé kell válnia, mégpedig az egyik leghatékonyabbá, mert megfogalmazza, közvetíti, anyagi-műszaki-szellemi feltételekkel támogatja a bármilyen szintű termelőegység arányos fejlesztését, agrárpolitikai követelmény.