Előre, 1988. május (42. évfolyam, 12570-12595. szám)
1988-05-01 / 12570. szám
------------------- - --------------- Május elseje immár csaknem százesztendős hagyománya ünneplőiben mindig a megújhodást idézte. Nem csak azért, mert tájainkon a természet színpompás kibontakozásához kötődik, hanem, mert a munka, a harc, a szolidaritás, a társadalmi megújhodáshoz kötődik. Harci munkástradíciókat idézünk, a hősi szolidaritási és egységmegnyilvánulásokat vesszük számba, történelmi tetteket, küzdelmeket értékelünk, mai munkánk eredményeit, napjainak feladatait gondoljuk át. Mindazt, ami régen a megújulásért, a haladásért folytatott harchoz kötődött, mindazt, ami ma társadalmi előrehaladásunkért, a békéért vívott küzdelemhez tartozik. Ezen a napon régi harcos májusokat idézünk, szocialista jelenünk teendőit mérlegeljük, sokoldalúan fejlett szocialista és kommunista jövőnket tervezzük — harccal, munkával. Történelmet sűrítő ünnep ez. Országunk munkásosztálya a kezdetektől harci, napként ünnepelte május elsejét, majd a két világháború között a kommunista párt vezetésével a jobb életért, a szabadságjogok biztosításáért, megvédéséért, a fasiszta veszély elleni küzdelem, az ország , függetlenségéért folytatott harc kiemelkedő mozzanatává vált. Ma a nagy antifasiszta és háborúellenes tüntetések napjaként, a munkás-, demokratikus és hazafias erők összefogásának dicső momentumaként idézzük 1939. májusát. Ezzel kapcsolatosan Nicolae Ceaușescu elvtárs méltán hangsúlyozta: „Az 1939. május elseje alkalmával lezajlott forradalmi és hazafias tüntetések bizonyították a munkásosztály érettségét, a román nép azon forradalmi erejét, hogy sikerrel megszervezte a harcot a háború és a fasizmus ellen.“ esett az eső. Hajnalban kitisztult az ég, mintegy jelezvén, hogy a főváros lakói nagy jelentőségű esemény szemtanúi lesznek. Lassan megteltek az utcák munkásokkal. Férfiak és nők, öregek és ifjak gyűltek össze a kommunisták hívására, hogy kifejezzék antifasiszta és háborúellenes érzelmeiket 1939-ben a Román Kommunista Párt átfogó politikai szervezőmunkájának eredményeként a május elsejei előkészületek jelentősen különböztek az előző éviektől. A királyi parancsuralom terrorja, a fasizmus egyre növekvő veszélye miatt a párt közös harci frontba szólította a haladó, demokratikus és hazafias erőket. A fasizmus és a reakció ellen, a béke védelmében, valamint a kizsákmányolás ellen vívott küzdelem körülményei között különleges jelentőségre emelkedett az egységfront-taktika. Az 1938-ban uralomra jutott királyi diktatúra a szakszervezetek felszámolása után létrehozta saját korporációs szerveit, a céheket. A kommunisták rögtön felismerték, hogy ezek célja: fékezni a munkásosztály harci lendületét. Ezért az RKP mozgósította tagjait és szimpatizánsait, hogy e szervezeteket alakítsák át a munkáskövetelések megvalósításának harci fórumaivá, s öszszejöveteleiken nyerjék meg a részvevőket az antifasiszta és háborúellenes akciónak. ..Az ifjúság nem korlátozódhat csak kulturális és sporttevékenységre, hanem együtt kell harcolnia a forradalmi haladásért küzdő erőkkel“ — hangoztatta Nicolae Ceausescu elvtárs. Közben a kormánykörök igyekeztek május elsejét saját céljaikra felhasználni, s a „nemzeti munka ünnepnapjává“ nyilvánították azért, hogy „békés“ és „törvényes“ keretek közé szorítsák a munkásság harci megnyilvánulásait. Ilyen körülmények között a kommunista párt — szorosan együttműködve a szocialistákkal és a szociáldemokratákkal — meghiúsította a hatóságok terveit, s az 1939. május elsejei összejöveteleket és tüntetéseket erőteljes harci megnyilvánulásokká változtatta a királyi diktatúra, a fasizmus és a háborús előkészületek ellen, összeült a fővárosi pártszervezet bővített ülése és szervezőbizottságot alakított, amelyben Nicolae Ceausescu elvtárs is részt vett. Jelenléte — a forradalmi ifjúság képviseletében — a konspiratív szervezőbizottságban azt bizonyítja, hogy a mély illegalitásba kényszerített kommunista párt nagyra értékelte személyes érdemeit, politikai tisztánlátását és szervezőképesságét, forradalmi elszántságát és bátorságát, mindazokat a jellemtulajdonságait, amelyekről már több ízben tanúságot tett. Ez azt is bizonyította, hogy a párt ebben az akcióban is megkülönböztetett figyelmet szentelt stratégiai és taktikai célkitűzései A széles körű szervezőmunka eredményeként 1939. május elseje reggelén a fővárosban a gyűléstermek felé igyekvő munkásság nagy száma lenyűgöző látványt keltett. „Nyolcórás munkanapot akarunk!“, „Béremelést követelünk!“, „Éljen az ország nemzeti függetlensége!“, „Védjük meg határainkat a hitlerista hódítókkal szemben!“, „Le a fasizmussal!“, „Hazafias frontot akarunk!“ — hirdették a jelszavak, követelték az egybegyűltek a Calea Calaratilor 11. szám alatti Tomis kertben, az Eintracht-teremben és más gyülekezőhelyeken. Ezeken az összejöveteleken a munkások, a kisiparosok és a köztisztviselők szónokai hangsúlyozták, hogy a királyi parancsuralom a dolgozók kizsákmányolásának fokozását, a szabadságjogok további korlátozását tűzte ki célul. Egyben elítélték a hitlerista-horthysta revizionista terveket, akcióegységre szólították fel a munkásosztályt a béke, az ország függetlensége megvédésének érdekében. Az öszszejöveteleket követően a dolgozók sok ezres tömegei az ARO-terem felé vonultak, ahol a céhek kongresszusa ülésezett. A tüntetők délben a Piața Romanán találkoztak a céhek kongresszusának részvevőivel s a széles népi tömegek óhajának hangot adva: „Le a fasizmussal!“, „Le a vasgárdával!“, „Békát, kenyeret, földet, szabadságot!“, „Követeljük a leigázó német—román gazdasági egyezmény felmondását!“ jelszavakkal elindult a tüntető menet. Ezrek és ezrek haladtak a Piața Romanától a Calea Victoriei-orrát — a királyi palota előtt — a mai Libertátis-pad:1c felé. A több mint 20 ezres tömeg tüntetésén nagyon sok fiatal vett részt. A Kommunista Ifjúsági Szövetség mozgósította őket; ennek központi szervezőbizottsága élén Nicolae Ceausescu elvtárs valóra váltásának, a munkásosztály harci egysége megteremtésének, a Kommunista Ifjúsági Szövetség újjászervezésének és az Antifasiszta Népfront megalakításának állt, aki akkor már jelentős forradalmi múlttal, gazdag harci tapasztalattal rendelkezett. Hiszen aktívan részt vett az Országos Antifasiszta Bizottság munkájában, tevékenyen bekapcsolódott az 1933-as craiovai per vádlottait támogató szolidaritási mozgalomba, a KISZ Prahova és Olténia tartományi titkára tisztét töltötte be, több alkalommal letartóztatták és elítélték forradalmi és antifasiszta tevékenysége miatt, részt vett a bebörtönzött kommunistákat és antifasisztákat megsegítő mozgalomban, odaadóan küzdött a munkásegységfront megteremtéséért, a kommunista ifjúsági mozgalom újjászervezéséért. Hasonlóképpen átfogó forradalmi tevékenységet fejtett ki Elena Ceausescu (Petrescu) elvtársnő, aki, más kommunista ifjakkal együtt harcos irányvonalat adott a munkásfiatalok kulturális köreinek, 1939. május elsején pedig a fővárosi szervezet egyik lelkes vezetőjeként aktívan mozgósította az ifjúságot e nagyszabású akcióban. A tüntetés végén a felvonulók az Ismeretlen Hős sírjánál tisztelegve virágkoszorúkat helyeztek el, ezzel fejezték ki kegyeletüket a haza függetlenségéért és egységéért életüket áldozó hősök elítléke előtt. Délután — a kommunisták és a szociáldemokraták kezdeményezésére — a Munkásstadionban és a főváros környéki kirándulóhelyeken hazafias jellegű rendezvények voltak. Úgyszintén gyűjtési akciókat szerveztek a munkásosztály politikai bebörtönzöttjeinek megsegítésére, ezzel is kinyilvánították a szolidaritás és az egység szellemét. Hasonló nagyszabású tiltakozó akciók zajlottak le Timisoarán, Aradon, Clujon, Ias i-ban, Re?ifán, Ploie?ti-en, Déván, Constantán, Galaticn, Brailán, Tirgu Mure?en, Oradeán, Bacauban, Alba Iulián és Petrojani-ban. ták a párt, az egységfront erejét. A kommunisták, szocialisták és szociáldemokraták együttesen emeltek szót a demokratikus szabadságjogokért, együttesen szálltak síkra a fasiszta veszély ellen, együttesen nyilvánították ki elhatározásukat, hogy eltökélten harcolnak az ország függetlenségének és területi épségének megvédéséért. Ezek a harci megmozdulások ismételten bebizonyították, hogy a munkásság a nemzet bázisa, függetlenségének védelmezője. A fasizmusnak a müncheni egyezmény utáni offenzívája közepette kifejezésre juttatták a romániai munkásosztály és más haladó erők érettségét, az ország lakosságának elszántságát a függetlenség megvédéséét vívott harcban, így érthető, hogy az akciók széles nemzetközi visszhangot váltottak ki, a külföldi sajtó is átfogóan írt róluk. Ezek a nagy megmozdulások a párt erejét, a néptömegek erejét tanúsították. Az RKP 1941. szeptember 6-i platform-programja ezt tételesen is megfogalmazta. Majd az 1944. május elsejei kiáltvány ,a szervezett, egységes munkásság nevében a kommunistáktól a szociáldemokratákig szólítja eltökélt harcra az egész munkásosztályt“. Az 1944. augusztusi antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom bebizonyította a hazafias, demokratikus erők összefogásának fontosságát, a munkásegységfront erejét. 1948-ban megvalósult a munkásosztály szervezeti, politikai és ideológiai egysége, melynek eredményeként a munkásosztály jobban megoldhatta a társadalom vezető osztályaként rá háruló történelmi küldetését. Az 1944 forró nyarát követő események megnyitották a nagy társadalmi átalakulások útját országunkban. Az azóta bejárt út nem volt könnyű, nem volt sima. Sok akadályt kellett leküzdenünk. Dolgozó népünk a párt vezetésével történelmi tetteket vitt véghez — mind az ország fejlődésén, mind az egyéni sorsok alakulásán mérve —, maradandót alkotott. Megvalósítva az előző nemzedékek haladó törekvéseit, leküzdve a nehézségeket, megteremtve a létbiztonságot, hazánkat a társadalmi haladás élvonalába emelte. A szocialista Románia dolgozói büszkék lehetnek eredményeikre, a szocializmus vívmányaira. A sorsformáló 1944-es esztendő óta eltelt időszak egyik fontos történelmi tapasztalata, hogy a párt és a nép egysége történelmi tettekre képes. Hiszen végérvényesen diadalra vitte hazánkban a szocialista társadalmi viszonyokat, a gyengén fejlett, kimondottan mezőgazdasági országból korszerű ipari-agrárországot teremtett, amelynek modern ipara, lendületesen fejlődő szocialista mezőgazdasága, virágzó tudománya, oktatása és kultúrája a gazdasági és társadalmi fejlődés egyre magasabb lépcsőfokaira lendíti. 1939. MÁJUS 1. PÁRTUNK, MUNKÁSOSZTÁLYUNK HŐSI HARCÁNAK KIEMELKEDŐ TÖRTÉNELMI MOZZANATA „Az ország fasizálási politikája ellen és a nemzeti függetlenség megvédéséért folytatott párt vezette népi harcoknak egyik legjelentősebb mozzanata volt a kommunisták és szocialisták akcióegységének jegyében megtartott 1939. május elsejei nagy antifasiszta tüntetés, amely erőteljes visszhangot váltott ki a romániai és a külföldi közvéleményben NICOLAE CEAUSESCU 3 HATALMAS TILTAKOZÓ TÖMEGMEGMOZDULÁS MÉLYEN GYÖKEREZŐ HARCI HAGYOMÁNYOK Május elseje alig egy évszázaddal ezelőtt a nyolcórás munkanap kivívását tűzte ki céljául, de harci nappá, világszerte a dolgozók osztályöntudatának, a béke és haladás eszméinek, törekvéseinek erőteljes kifejezőjévé vált A kezdeti szakaszban a munkásoszály öntudatos erői előtt az a feladat állt, hogy megszervezzék erőiket, létrehozzák, megerősítsék a proletariátus tömegmozgalmát, megteremtsék szakmai és politikai szervezeteit és széles körben terjesszék a proletariátus forradalmi ideológiáját, a marxizmust. A századfordulóig, a kapitalizmus viszonylag békés fejlődése körülményei közepette folyt a munkásosztály szervezése. Ekkor kerekedett felül a marxizmus a kispolgári szocialista irányzatokon és vált uralkodóvá a nemzetközi munkásmozgalomban. A XX. század elejétől a munkásosztálynak történelmi hivatása betöltéséért új körülmények között kellett harcolnia, mozgalmának elemeznie kellett a kapitalizmus új vonásait, hogy stratégiáját és taktikáját annak megfelelően alakítsa. Ennek megfelelően fejlődött, terebélyesedett május elseje harci jelentősége is. Hazánkban — akárcsak sok más országban — 1890-ben ünnepelte a főváros és több vidéki város munkássága első ízben a május elsejét. Több mint 5000 munkás vonult fel Bucurestiben, vörös zászlókkal, énekelve az Internacionálét, a Marseilles-t, követelve a 8 órás munkanapot. A Filaret-dombon, a Trocaderoketben pedig nagygyűlés volt, ahol szocialista vezetők méltatták május elsejét, kihangsúlyozták a munkásság szervezettségének fontosságát. A romániai proletariátus évről évre megünnepelte május elsejét, gazdagította annak jelszavait is, a 3 órás munkanap mellett munkásvédelmi törvényeket követelt, síkraszállt az ország függetlensége, egysége mellett. A Román Kommunista Párt megalakulása után, a jelszavak, május elseje eszmei tartalma mellet mindjobban kihangsúlyozták a munkásosztály konkrét harci feladatait. Sok esetben a munkásünnepeket harcos tüntetésekké változtatta ezekben az években, mint ahogy történt 1939-ben is. Országunkban a május elsejei megnyilvánulások jellege szorosan kapcsolódott az adott történelmi-társadalmi körülményekhez, az elhangzott jelszavak a munkásosztály abbeli elkötelezettségét hirdették, hogy határozottan megvívja harcát a kizsákmányolás és elnyomás ellen, a nemzeti függetlenségért és szuverenitásért és a társadalmi haladásért. Az antifasiszta harc csúcspontjaként tartja számon a történelmi emlékezet az 1939. május elsejei tüntetést, amelynek szervezésében az ifjúkommunista Nicolae Ceausescu elvtársnak kiemelkedő szerepe volt, s amely nem csak Románia politikai életében, hanem nemzetközi viszonylatban is visszhangot keltett. A béke, a függetlenség és a demokrácia védelmében 1939. május 13— 14-én ülésezett világkonferencia például megállapította, hogy „A május elsején lezajlott bucurești-i tüntetések erősen antifasiszta és háborúellenes jellegűek voltak, ami azt bizonyítja, hogy Románia is csatlakozik az antifasiszta mozgalomhoz és ténylegesen küzdeni akar az agresszor és a fasizmus ellen“. Valóban, azon a 49 évvel ezelőtti páros tavaszi reggelen szokatlan volt, hogy a szirénák nem hívták munkába a dolgozókat. Egész éjjel A MUNKÁSEGYSÉGFRONT LEGYŐZHETETLEN EREJE Az 1939-es nagy antifasiszta kommunista párt által kezdő- és háborúellenes tüntetések ményezett és irányított töszervesen beilleszkedtek a megakciókba, kidomborítos „Országunkban a május elsejei megnyilvánulások jellege szorosan kapcsolódott az adott történelmi-társadalmi körülményekhez, az elhangzott jelszavak a munkásosztály abbeli elkötelezettségét hirdették, hogy határozottan megvívja harcát a kizsákmányolás és elnyomás ellen, a nemzeti függetlenségért és szuverenitásért és a társadalmi haladásért." ELŐRE — 1988. május 1. ) ÚJ KORSZAK — RAGYOGÓ TÁVLATOK Hazánkban az utóbbi évtizedekben, de különösen a történelmi jelentőségű IX. pártkongresszus után végbement, napjainkban pedig rendkívüli módon felgyorsult változások, korszakos átalakulások új történelmi érát avattak. Az utóbbi 23 év az ország történelmének leggyümölcsözőbb, megvalósításokban leggazdagabb periódusaként íródott be hazánk történelmébe, s ezt az időszakot nagy építőjéről méltán nevezzük Nicolae Ceaușescu-korszaknak. „Rövid történelmi időszakban — hangsúlyozta pártunk főtitkára a múlt évi országos pártkonferencián — nagy forradalmi átalakulások következtek be a gazdasági és társadalmi élet minden területén. Románia leküzdötte a kizsákmányoló osztályok politikájából és az imperialista uralomból adódó elmaradottságot, ipari-agrár országgá vált, korszerű, erőteljes, a jelenkori technika és tudomány legújabb vívmányai alapján szervezett modern iparral, haladása teljében lévő mezőgazdasággal, lendületesen fejlődő tudománnyal, oktatással, kultúrával, egész népünk szüntelenül gyarapodó anyagi és szellemi jólétével (...) Ma az ipari termelés 120-szor nagyobb, mint 1945-ben volt. (...) A szocialista alapon megszervezett mezőgazdaság termelése csaknem 9-szer nagyobb, mint a múltban volt. Ugyanakkor erőteljesen fejlődött a tudományos kutatás, az oktatás és a kultúra — hazánk egész szocialista fejlesztésének ezen alapvető tényezői, sikeresen valósulnak meg az új tudományos-technikai forradalom és az új agrárforradalom célkitűzései“. Pártunk, Nicolae Ceausescu elvtárs kezdeményezésére és ösztönzésére, az utóbbi 23 esztendőben következetesen megvalósította a termelőerők gyors ütemű fejlesztésének és harmonikus területi telepítésének politikáját, szüntelenül tökéletesítette a társadalmi és termelési viszonyokat, fejlesztette a szocialista demokráciát, új, eredeti intézményes kereteket épített ki a forradalmi munkásdemokráciának, szüntelenül erősítette a párt vezető szerepét. Pártunk és főtitkárának felfogásában a szocializmus a tömegek műve, az új társadalmat a néppel és a népért építjük. Eredményeink meggyőzően tanúsítják, hogy a munkások, parasztok és értelmiségiek, a párt és főtitkára körül szoros egységbe tömörült dolgozó nép milyen óriási történelemformáló erő. Büszkén tekintünk az ország hatalmas ipari fellegváraira, egyre gazdagabban termő földjeire, megújult városaira, az új lakások millióira, szociális és kulturális intézményeire, megyéink gyökeresen átalakult arculatára. Ezek az eredmények azt is bizonyítják, hogy pártunk helyesen járt el, amikor a nemzeti jövedelem mintegy 30 százalékát a gazdasági-társadalmi fejlesztésre irányozta elő. Éppen ezért ezután is nagy súlyt helyezünk a nemzetgazdaság intenzív fejlesztésére, valamennyi anyagi és emberi erőforrás maximális hatékonyságú felhasználására. A jelenlegi ötéves terv stratégiai célkitűzése az ipar, a mezőgazdaság, a gazdasági-társadalmi tevékenység intenzív fejlesztése a tudomány és a technika legújabb vívmányai alapján. Dolgozó népünk odaadóan munkálkodik a hazánkat közepesen fejlett szocialista ország stádiumába lendítő, a XIII. pártkongresszuson elfogadott 8. ötéves terv gyakorlatba ültetésén, az országos pártkonferencia határozatainak megvalósításán. Együttes munkánk eredményei ismertek, de tudjuk azt is, hogy szocialista építőmunkánk soron levő feladatainak sikeres teljesítése, a világgazdaság kedvezőtlen hatásainak ellensúlyozása, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében elért sikerek megszilárdítása az egész társadalomtól további nagy erőfeszítéseket követel. Méltán tekintünk bizakodással a jövő elé, mert gazdasági és társadalmi alapunk szilárd, pártunk és népünk, egysége, összeforrottsága — haladásunknak ez a becses záloga — szintén szilárd. Kommunista pártunk, élén főtitkárával, Nicolae Ceausescu elvtárssal, erősebb és egységesebb, mint valaha, az egész társadalom éltető dinamizáló központja, olyan politikai erő, mely biztos kézzel, tisztánlátó bölcsességgel irányítja népünket a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének történelmi munkájában. Történelmi eseményre emlékezünk ezen a május elsején is. A 49 évvel ezelőtti nagy antifasiszta és háborúellenes tüntetéseket felidézve, büszkén tekintünk vissza e történelmi útra. De a mát és a holnapot is értékeljük, munkáljuk, tervezzük abban a szilárd meggyőződésben, hogy odaadó tevékenységünkkel valóra váltjuk történelemformáló terveinket, programjainkat. Gergely László