Előre, 1988. november (42. évfolyam, 12726-12751. szám)

1988-11-01 / 12726. szám

ELŐRE — 1988. november 1. MAE CEAUSESCU­ ELVTÁRS TEHÉLZI ÜZENETÉNEK SZELLEMÉBEN A SZÁNTÁSON A SOR ILFOV MEZŐGAZDASÁGI SZEKTOR FÖLDJEIN Ha kimegyünk a fővárosunk környékén lévő bármelyik kö­zös gazdaságba, állami válla­latba, nehezen találunk kuko­ricát törő embereket, csopor­tokat. Nehezen találunk, mert a termények betakarítása immár lassan a múlté, csak imitt-amott jön velünk szem­be egy-egy csöves gabonával megrakott szekér, utánfutót húzó traktor. Az utolsó hektá­rokon törik az övezetben a kukoricát, s a határból egye­nesen az átvevőközpontokba szállítják a termést. A meg­kérdezett szakemberek elmon­dották, hogy nagyrészt kézzel törték a csöveket, s így nem csak a veszteségeket csökken­tették a legkisebbre, hanem jelentős mennyiségű üzem­anyagot is megtakarítottak, a lényeg azonban: az idei ku­koricánk immár biztonságba, vagyis gorékba, magtárakba került. Persze a földeken nincs csend, hiszen megjelentek a növények szárait levágó mész­­gazdák, s a mellékterménye­ket az istállók mellé szállító fogatosok, nyomukban pedig az eket húzó traktorok. Mert Ilfov mezőgazdasági szektor­ban is mindinkább az őszi mélyszántás lép elő a legfon­tosabb teendővé. Annál is in­kább, mert a tervek szerint szinte napok alatt 60 000 hek­táron kell megforgatni a ta­lajt, megteremteni a feltétele­ket, hogy jó magágyat készít­hessenek majd a kikelet jöt­tekor az elvetésre kerülő kul­túráknak. De még a­ szántás előtt nem kevesebb, mint 290 000 tonna szerves trágyát szórnak ki a földekre, hogy pótolják az elhasznált táp­anyagkészletet. Ugyanakkor más talajfeljavító munkákat is végeznek, így 16 400 hektá­ron mélytalajlazítást és 1780 hektáron meszezést, megte­remtve ezzel a lehetőségét annak, hogy a tavasszal elve­tendő növényeknél is nagy hozamokat érjenek el. Nem is csodálkozhatunk te­hát azon, hogy e napokban az eke a legfontosabb mezőgaz­dasági eszköz a szektorban. És nem is akármilyen ekék ezek: a máguresei határban például könnyedén hasítják, vágják a barázdákat. Mint megtudtuk, a helybeli gépállo­másnak kovácsműhelye van, ahol az ekevasakat kifenték, kiélesítették. Ottjártunkkor a mezőgépészek a tervezett te­rületnek, mely Agrit-szinten 3369 hektárt tesz ki, mintegy negyedén már megforgatták a talajt. Lehet, hogy mire e tu­dósítás megjelenik, jóval na­gyobb a felszántott terület, hi­szen nem kevesebb, mint het­ven traktor vonja, cipeli az ekéket a tanácshoz tartozó egységek határában. Szinte óráról órára mind több par­cellán sorakoznak a barázdák. És nem is akármilyen munkát végeznek, hiszen minden me­zőgépésznél ott a barázda mélységét mérő eszköz. Ma­gunk is ellenőrizhettük, hogy huszonnyolc-harminc centi­méter mélyen forgatták meg az ekék a talajt. Ugyanakkor igyekeznek az előírt ütemben elvégezni e fontos tennivalót, hajnalhasadáskor kezdik a munkát és jóval éjfél után ál­lítják le a gépeket. Késő dél­után, immár jó sötétben ér­tünk ki a máguresei határba, s mindenütt traktorok fény­szórói világítottak. — Két műszakban szervez­tük meg a szántást — mon­dotta Ion Ristea mérnök, a máguresei gépállomás igazga­tója. — Igyekszünk minőségi­leg kifogástalan munkát vé­gezni, de uganakkor a lehető legrövidebb idő alatt befe­jezni ezt az őszi mezőgazda­­sági teendőt is. Jelenleg még nem álltak be az esőzések, kiváló körülmények között dolgozhatunk. Magunk is meggyőződtünk, hogy igyekeznek kihasználni a munkára alkalmas órákat, napokat. Szinte heteket ír­tunk, de a szántó gépészek azt állították, hogy nem kell annyit várni, amíg végeznek e fontos idénymunkával. Sza­vuknak hitelt ad nem csak a gyorsan növekvő felszántott terület, hanem az is, hogy a leállásokat a minimumra csökkentették. Még meghibá­sodások esetén is csak rövid ideig jönnek ki a barázdából, hiszen kint a mezőn nem egy karbantartó műhely találha­tó, így a javításokat opera­tívan elvégezhetik. Annál is inkább, mert a műhelyben pótalkatrészek is találhatók, egyeseket maguk újítottak fel, másokat pedig a központi rak­tárakból kapták. Ugyanakkor kint a határban az üzem­anyaggal teli tartálykocsi is, tehát az­ üzemanyag felvételé­re sem kell sok időt pazarol­ni. Egy szó, mint száz, jól szer­vezték meg az őszi mezőgaz­dasági munkák, s ezen belül a szántás elvégzését a mágure­­leiek. De nem csak ők, hanem Ilfov mezőgazdasági szektor más gazdaságaiban is hosszí­­tott vagy két műszakban dol­gozó mezőgépészekkel talál­koztunk, így például Mogo­­șoasán, Bufteán, Csorogirlán, hogy néhány egységet említ­sünk. Gyorsaság és minőség, ez most a talaj­forgat­ást végző traktoristák jelszava. Elgon­dolásaik szerint e hónap első napjaiban már végeznek a szántóföldek talajának meg­­forgatásával is. Igaz, addigra néhány gazdaságban még be kell hordani az istállók mellé a silótakarmányt is. Örvendetes tény, hogy jól haladnak ezzel az idénymunkával e vidéken. Máguresén nem kevesebb, mint hat silókombájn vágta, szecskázta a kukoricaszárat, -levelet. Az­ övezet nem egy mész­ében azonban már vé­geztek a nedvdús takarmá­nyok elkészítésével tartósítá­sával, tehát zavartalanul hasít­hatják a barázdákat az ekék. Sőt, nem egy helyen MAS— 80-as gépekkel találkozhat­tunk, s mint tudvalevő, ezek­kel mélytalajlazítást végez­nek, javítva ekképpen a föld termőképességét, ekképpen teremtve meg a feltételeket a mind nagyobb hektárhozamok elérésére. Sűrű sötétség volt, amikor a főváros fényei felé vettük az irányt. Az út két oldalán traktordübörgéssel volt teli a határ, s a mozgó karbantartó műhelyek táján is nagy sür­­gést-forrást észleltünk. Nem egy váratlan meghibásodást javítottak éppen, hanem a közös gazdaságból hozott me­leg ételt fogyasztották az ép­pen pihenő gépészek, majd in­dultak felváltani a társaikat, hogy azok is vacsorázhassa­nak. Mondották, az ebéd is ki­tűnő volt. Igaz, az elvégzett munka minőségére sem lehet kifogás. Persze, erre az ér­demjegyet végső sorban a jö­vő évi hozamok adják. A földet művelők állítják, hogy ez rekordszintű lesz. Román Győző MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK! A gépek, a kedvező idő legjobb kihasználásával biztosítsátok az ösz­­szes őszi munka mielőbbi elvégzését, az őszi szántás befejezését az egész tervezett területen. (Folytatás az 1. oldalról) dolgozók egy csoportjával a fő­városba, jutalomkirándulásra utazott a nemzetközi vásár meg­tekintésére. ..) közös egyetértés­sel az utolsó napra hagytuk. Előbb lássunk, tapasztaljunk mi is — hangsúlyozták —, hátha annak utána felesleges lesz a szót szaporítani. Láttunk és ta­pasztaltunk, menet közben már arra a megállapításra is jutot­tunk, hogy a jó munkához nem csak szénre, vízre, s nyilván erő-­­ műre van szükség, hanem hozzá­értő, szakmaszerető emberekre, olyan munkaközösségre, amely nem elégszik meg kevéssel, a­­melyet ambíciók fűtenek. S mindez újabb kérdéshez veze­tett: hogyan alakult ki, mi tartja össze ezt az eredményes gár­dát? — A választ most már nem halogathatjuk — jegyzi meg de­rűsen Filip Gheorghe —, pár perc türelmet azért még kérnék. Csak annyit, h­ogy meghallgas­sunk valakit, aki lényegében itt élte le életét, aki sok mindent tud erről a munkaközösségről, az oradeai energetikai ipar megszületéséről, de azokról az erőfeszítésekről is, amelyeket az évek során tettünk, s amelyekből jómaga is alaposan kivette a ré­szét, hogy országos megbecsü­lést vívjunk ki magunknak. Hall­gassunk meg tehát egy embert, aki életében nem hiányzott, e­­gyetlen egyszer sem késett, pe­dig akkor szegődött hozzánk, a­­mikor itt még az építőké volt a szó, aki — míg dolgozott, mert sajnos épp a hónap elején vo­nult nyugalomba — egyszerűen nem ismerte a lehetetlent. En­gedjék meg, hogy ezután bemu­tassam Miklós József főmestert. — Ennyi szépet még a nyug­díjazási háziünnepségen sem mondtak rólam, márpedig ilyen alkalmakkor általában a szép szó a divat, minden egyebet u­­gyebár el kell felejteni, el kell nézni. . . — hárítja el, tompítja szerényen a dicséretet Miklós bácsi, aki láthatóan nem a sza­vak, hanem a tettek embere. — Hát a történetet kezdeném én azzal, hogy a villanyos szakmá­val még gyermekkoromban elje­gyeztem magam. Apám ugyanis villanyszerelő volt, s mintegy négy évig ott laktunk a sörgyár közelében, a városi villanytelep szolgálati lakásában. A kétszer 1,5 MW-os erőmű motorjainak duruzsolása volt tehát az altató­­dal, napközben pedig ott lábat­­lankodtam a gépek között, apám mellett, így a háború után ma­gától értetődően kerültem az ak­kori gépipari technikumba, ahol — el kell mondanom — nagyon szigorú volt a rend, a magas szintű oktatás. A tanári karban kilenc mérnök gondos­kodott arról, hogy elsajátítsunk mindent, ami géptanhoz tarto­zott, kovácsolás, öntés, eszter­­gálás, fémcsiszolás és, ne feled­kezzek meg róla, műszaki rajz. .. Amikor munkába álltam az In­­fratireában, mert ott kezdtem, már alig volt titka a mesterség­nek. Na, de jól elkanyarodtam a kérdéstől. Ugorjunk át néhány esztendőt. Oradeán tehát akkor az energetikai ipart a szerény villanytelep képviselte s az a né­hány szaki, aki azt kezelte. Egy idő után, a város iparosításával, korszerűsítésével már csak arra volt jó, hogy csúcsidőben bese­gítsen. Az erőmű, ahogy most mondjuk, a régi építését 1964- ben kezdték el, még a falak sem álltak, amikor hívtak, jöjjek át. Nem kellett sokat győzködtettek, jöttem, pedig még azt sem tud­tuk, mi vár ránk. És nem csak én, hanem többen, akik a tech­nikumot végeztük. A IX. kong­resszust követő időszakban aztán sorra indítottuk a termelőblok­kokat, előbb a szerelésnél segí­tettünk, aztán a nagyon fontos karbantartás hárult ránk. Rövid időn belül olyan csapatot ala­kítottunk ki, amely képes volt bármilyen alkatrészt elkészíteni, ha kellett öntöttük, ha kellett kovácsoltuk vagy esztergáltuk, így van ez különben most is. Erre mondták, hogy az ilyesmi­hez szerencse kell. Hát szerintem szerencse a sorsjegyhez kell, nem az ilyesmihez. A jó munka­­közösség kialakul, alakítja ma­gát, hisz, aki nem oda való, az kihull a rostán, amelyen csak a jók akadhatnak fenn... Nálunk meg a rosta jó nagy szemű volt, csak a legjobbakat tartotta meg. Azokat, akik szerették a munkát, dolgozni akartak. A főmérnök elvtársat például sokat szidták, persze, a háta mögött, mert na­gyon szigorú és igényes volt. Én mindig azt mondtam, jól teszi, ha az . De mi, mesterek is azok voltunk, lehet a hátunk mögött hasonlóan vélekedtek rólunk. Hát valahogy így volt. — Milyen kell hogy legyen, Miklós bácsi, egy jó energetikus? — veszi át szerepünket Kile Jó­zsef, aki maga is a törzsgárdá­hoz tartozik, 1965 óta dolgozik az erőműnél. — Legyen ambíció benne. Ta­lálja fel magát. Ne várja ölbe tett kézzel a segítséget, hanem segítsen magán. "Szerencsére, a fiatalok között is van sok ilyen, de van olyan is, akiben még nem ég a tűz. Aki nem elég kí­váncsi. Én csak azt ajánlanám nekik, ne nézzenek az órára, ha dolgoznak. Akármi érdekes tör­ténik, legyenek ott akkor is, ha szolgálatosok, akkor is, ha nem! — S mivel magyarázza a vál­lalat sikerét? — tesszük fel most már mi a kérdést. — Nyilván azzal, hogy a gé­pek jól mennek, a leállások rit­kák, s többnyire csak a beterve­zettek. Ez pedig senki másnak, csak a munkaközösségnek az érdeme. Itt mindenki azon törte és töri a fejét, hogy segítse a gépeket, lelket leheljen azokba. El tudják képzelni, mit jelent, ha egy 50 MW-os csoport ki­esik, hány kilowattóra áram marad el akár 24 óra alatt? Számoljanak csak utána. . . ér­demes. Mi is ezt tettük, s akik maradtak, ezt teszik szüntelen. Ezért követünk el mindent a jó és időben végzett karbantartá­sért, a tervezett leállások idejé­nek lerövidítéséért. — Mint most is — szól közbe Kile József — ezzel az új mód­szerrel, a turbinák nedves gőzzel való mosásával, amit tavaly pró­báltunk ki... sikerrel, s amit most éppen a 4-es turbinánál alkalmaztunk. De erről szóljon a legilletékesebb, Bálul Gheorghe, a turbinarészleg főmestere. Miközben Miklós bácsi elmegy megnézni a „fiúkat", egykori munkatársait, helyét a timisoarai születésű, de turbinamesterré Paroceni­ben avanzsált Balul Gheorghe foglalja el, aki 1965- ben jött Oradeára az első tur­bina beindítására, de, mint vall­ja, örökre itt ragadt. — Jártak a vízműnél, látták, mekkora erőfeszítéseket tesznek annak lágyításáért — kezdi a szakszerű magyarázatot az új módszerről. — Ennek ellenére, huzamosabb működés idején a gőz mégis bevisz és lerak kü­lönböző vegyi anyagokat, sókat a turbinába, amely ott rátapad a lapátokra. Ezt az idegen anyagot időről időre el kell tá­volítani, mert elnehezíti a turbi­na forgását, rosszabb esetben dugulásokhoz vezethet. Ezt eddig mechanikai módszerrel, magya­rán mondva, a lerakódás leva­­karásával végeztük. Tehát leál­lítottuk a gépet, négy napig hűl­ni hagytuk, aztán szétszedtük, megejtettük a vakarást, össze­szereltük, végül üzembe helyez­tük. Mindez eltarthatott akár húsz napig is. Addig a generá­tor állt, termelésről szó sem le­hetett. Meghallottuk a tavaly, hogy a Bucuresti-Sud­erőmű­ben új módszerrel kísérleteznek, s azt is, hogy azt egy Golinski Gavril nevezetű mérnök kezde­ményezte. Mivel ez a Golinski Parojeni-ban még beosztottam volt, de aztán főiskolát végzett, s elkerült onnan, felhívtam tele­fonon. Ugyebár tanulni nem szégyen, még akkor sem, ha mi élvállalat voltunk, ők meg nem... Attól ezt jól csinálhat­ták. Golinski el is küldte a do­kumentációt, a főmérnök elvtárs javaslatára a dolgozók tanácsa pedig úgy döntött, hogy érdemes megpróbálni. Nem is halogattuk a dolgot, hanem — remegő szívvel ugyan —, de nekivág­tunk. Miről is van szó. A turbinát nem állítjuk le, hanem fokoza­tosan csökkentjük teljesítményét az 50 MW-ról körülbelül 8-ra, ugyanakkor hőmérsékletét is 500 fokról 250-re, a benne uralkodó nyomást 140 atmoszféráról 50— 60-ra, majd 30-ra. Mikor erre a szintre érkeztünk, a gőz egy része kicsapódik, a kondenzvíz aztán feloldja a lerakódást. Egy-két órai csökkentett üzemeltetés után a lapátok, a nyílások meg­tisztulnak. Amikor a vegyelemzés ezt kimutatja, fokozatosan ismét feltúrázzuk, a névleges teljesít­mény szintjére hozzuk. S mindez tart, mondjuk, 24 órát... húsz nap helyett. Na, most már, ve­gyük elő a ceruzát, és számol­junk: hány millió kilowattóra vil­lanyáramot termel az 50 MW-os turbogenerátor, amely nem esett ki további 19 napra? ! Nekivág­tunk tehát. Tavaly az 5-ösnél még itt volt az egész üzem, idén a 4-esnél már kisebb volt a fel­hajtás. Elvégre minden addig ne­héz, míg egyszer megcsinálod. Másodszorra, harmadszorra már megszokott műveletté válik... — Mint az új erőművek turbi­náinak beindítása — teszi hozzá Filip Gheorghe láthatóan azzal a céllal, hogy vallomásra kész­tesse a főmestert. — Hát igen. Azt is meg lehet szokni. Az elsőt Parodeni­ban indítottam, közel három és fél évtizede. Aztán sorra itt mind az ötöt, közben ott voltam az Ovi­­diu—II gépcsoportjainak, na meg a keleti erőmű két blokkjá­nak indításánál is, mint... meg­hívott. Persze nem azért, hogy páholyból nézzem a műveletet. — Na, látják — fordul hoz­zánk, miután magunkra mara­dunk, Filip Gheorghe párttitkár, a dolgozók tanácsának elnöke —, ilyen emberekkel dolgozunk. Mindenekelőtt nekik köszönhet­jük, hogy vállalatunk négy éven át egymás után az első helyen végzett a szocialista munkaver­­senyben, hogy most is az élen áll, s hogy megkaptuk a tekin­télyes rangot adó Szocialista Munka Hőse címet, amelyre idei eredményeink alapján ismét esé­lyesek vagyunk. Nem egészen negyedszázada "aligha lehetett Oradeán ener­getikai iparról szólni, a IX. pártkongresszus évében beindított első termelőblokk üzembe helye­zéséhez még más vidékekről ér­keztek szakemberek — egyesek, mint láttuk, véglegesen —, évek óta viszont már innen kérnek segítséget. Ez pedig sokat el­árul arról az útról, amelyet a helybeli energetika bejárt, arról, hogy milyen szintre emelkedett, rangot vívott ki magának. Pél­dája követésre méltó, tanulni ettől a munkaközösségtől érde­mes. Éppen ezért egyelőre nem búcsúzunk tőle. Ha nem előbb, akkor november 20 környékén kapcsolatba lépünk vele. Elvégre az évi terv teljesítését ígérte erre a dátumra. S mivel szavatartó emberek, minden jel szerint osztozkodhatunk újabb örömük­ben. Gyarmath János SZÁMOLJUNK EGYÜTT, AVAGY A KARBANTARTÁS ÉRTÉKE Őszuta havába léptünk, mindenütt mielőbb be kell fejezni minden mezei munkát VASÁRNAP IS DOLGOZTAK A FÖLDEKEN HARGHITA (Folytatás az 1. oldalról) tették a földet a jövő évi még bőségesebb terméshozamok a­­lapozásához. Nem vitás ugyan­is, hogy 1989-ben az ország e zónájában is határozottabb előrelépésre lesz szükség az új agrárforradalmi célkitűzések megvalósításáért. E törekvés­ről beszélt Bartalis Imre, a mere­ti-i termelőszövetkezet főmérnöke is. " A hét végén még a cu­korrépa-betakarítás befejezése és szállítása kötötte le az erő­ket, az elkövetkező napokban viszont már a holnapi termés előkészítéséért kell többet ten­nünk. A folyamatban lévő tápanyag-utánpótlással, illet­ve barázdaaláforgatással pár­huzamosan kiemelt jelentősé­gű tennivalónk a szántóterület növelése. Gyeptörésekkel ed­dig is jelentős nagyságú táb­lákat vontunk be újra szántó­földi művelésbe. Az ősszel to­vábbi 100 hektár pázsitot kell felszántanunk és ésszerűen, hatékonyan hasznosítanunk, megalapozva így a dombvidé­ken is — a tudományos kutatás újdonságainak, széles körű al­kalmazását, az erózió megfé­kezését, minden talpalatnyi földterület jó értékesítését, MEGYÉBEN lelkiismeretes megművelését sem mellőzve — a jövő évi re­kordhozamokat. A vasárnapi munkával nagy lépést tettek előre az alcsíki gazdaságokban is a cukorrépa­­betakarítás mielőbbi befejezé­se felé. Az övezet mezőgazda­­sági egységeinek eredménye, ezen belül a cukorrépa átlag­hozamainak növekedése szem­betűnően igazolják a szocia­lista mezőgazdasági nagyüze­mek jelentős árutermelői le­hetőségeit, de azt is, hogy minden kultúránál csúcshoza­mot valósíthatnak meg. A sin­­martini, tusnádi, cozmeni-i termelőszövetkezetekből im­már ezer tonnákra rúg az ér­tékesített cukorrépa-mennyi­ség, s a­ tagság mindent elkö­vet azért, hogy a szakszerű munka nyomán megvalósított szép termés mielőbb és káro­sodás nélkül jusson el a gyá­rakba, s ugyanakkor az év utolsó szezonteendőjét, az őszi mélyszántást is késedelem nélkül befejezzék. Megyeszerte forradalmi elszántsággal mun­kálkodnak azért, hogy jövőre kiemelkedő termésátlagokkal köszöntsék nemzeti ünnepünk 45. évfordulóját és a XIV. pártkongresszus esztendejét. Flóra Gábor 3 (Folytatás az 1. oldalról) Az Államtanács törvényerejű rendelete értelmében november elsejétől a következő dolgozói kategóriák részesülnek javadal­mazásemelésben: a Bányaipari Minisztérium alárendeltségében lévő egységek, a Kőolajipari, Villamosenergia-ipari, a Fém­ipari Minisztériumhoz tartozó egységek, a Gépipari Miniszté­rium hatáskörébe tartozók, be­leértve a műszaki segédletet el­látó és szervizelő egységeket is, továbbá az Elektrotechnika­ipari Minisztérium alárendeltsé­gében működő egységek, itt is beleértve a műszaki segédletet ellátó és szervizelő egységeket is, a Vegy- és Petrolkémia-ipari Minisztériumhoz tartozó egysé­­gek, a Fa- és Építőanyagipari Minisztériumnak alárendelt egy­ségek, a Könnyűipari Miniszté­rium, valamint a Geológiai Fő­­osztály-iparközpontnak aláren­delt egységek, a fúrás és geo­lógiai munkálatok terén dolgo­zók, a tudományos kutatás, technológiafejlesztés és terve­zés, valamint az informatika te­rületén működő személyzet. Ez­úttal több mint 850 ezer dolgozó javadalmazása emelésére kerül sor. Ha végignézünk a soron, ki­tűnik: valamennyi nemzetgaz­daságunk fontos ágazata, ahol — de tulajdonképpen mindenütt — az­­érdembeni hatékonyság, magas minőségi szint olyan a­­lapkövetelmények, amelyeknek megvalósítása a továbbhaladás elengedhetetlen feltétele. A ja­vadalmazásemelés az ezekben az ágazatokban dolgozó újabb kategóriák számára minden bi­zonnyal további serkentő erőt jelent a munkában, magasabb szintre emeli az egyéni és kol­lektív felelősséget , minden e­­redmény, perspektíva kútfejét. Hiszen a dolgozók az anyagi járulékon, juttatáson túlmenően ezekben az intézkedésekben, a­­melyek az életszínvonal szünte­len emelését szolgáló rendelke­zéseknek fontos komponensei, konkrét bizonyságát látják és mindennapjainkban tapasztal­hatják pártunk állandó gondos­kodását. Személyesen pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs szüntelen figyelmét és rendszeres kezdeményezéseit az életminőség valamennyi elemét arányosan és harmonikusan fej­lesztő politika kidolgozásában, életbe ültetésében. Hiszen az Államtanácsnak a javadalma­zás emelését szolgáló törvénye­rejű rendelete — amelyet szin­tén pártunk főtitkára személyes kezdeményezésére és konkrét o­­rientációinak megfelelően dol­goztak ki — csupán egyik té­nyezője az életminőség szünte­len emelését szolgáló pártpoliti­kánknak, a XIII. kongresszus, az országos konferencia, valamint az időközben elfogadott párt­os állami dokumentumok szelle­mében. Ide zárkózik fel ugyanis az ország történelmében példa nélkül álló lakásalapfejlesztés, a szogáltatási és kereskedelmi hálózat korszerűsítése, differen­ciálása, az egészségvédelem ki­terjedt intézményrendszere, az egyre átfogóbb oktatási, műve­lődési és sportolási feltételek... Természetesen, az életminő­ség anyagi és nem anyagi fel­tételeinek megteremtése, ará­nyos és korszerű fejlesztése csakis a nemzetgazdaság töret­len, sokoldalú előrehaladásá­nak körülményei között lehetsé­ges. A Nicolae Ceaușescu-kor­­szak gazdasági-társadalmi fej­lődésének széles nyitású straté­giája perspektivikusan is meg­teremtette a termelőerők olyan méretű korszerűsítésének felté­teleit, amely a magasan képzett szakmunkával, a tudományos kutatás és tervezés eredményei­vel párosulva, alapot biztosít­hatott a javadalmazás és nyug­díjak emelése ily átfogó és nagy­arányú megvalósításához. Lé­nyegileg járultak ehhez hozzá a jelenlegi ötéves terv eddig eltelt időszakának jó eredmé­nyei a nemzetgazdaság vala­mennyi tartományában. A gazdasági-társadalmi hala­dás kulcskövetelményei: a kez­deményezés, hatékonyság, ön­állóság mindinkább meggyöke­reznek munkaközösségeink min­dennapjaiban és szüntelen megújulást, gyarapodást ered­ményeznek az ipar, a mezőgaz­daság, a teremtő és alkotó munka mindmegannyi területén. A jobb, érdemibb munka — mindannyian tudjuk — nem csupán anyagi lehetőségeink növekedésének feltétele, hanem valósággal objektíven szükség­­szerű tényező, hiszen mint pár­tunk főtitkára több ízben is hangsúlyozta: a jelenlegi ötéves terv hazánk egy újabb fejlődési szakaszra való átállásának pil­lére és mint ilyen kivételes je­lentőségű a haladás és civilizá­ció újabb lépcsőfokainak meg­hódításában. Tudásunkra, meg­feszített munkánkra, odaadá­sunkra tehát saját egyéni bol­dogulásunk és az ország előre­haladása céljából egyaránt szükség van — és ezt a társa­dalom mindannyiunktól, teljesen jogosan, el is várja. A javadal­mazásemelés, az anyagi érde­keltség fokozása, más hasonló társadalmi impulzusok váljanak a mai követelmények szintjén való munkálkodás erős pillérei­vé. Különösen figyelmébe ajánl­juk ezt a követelményrendszert az ifjúságnak, a termelésben dolgozóknak, akik­ rendkívül méltányosan részesültek a java­­dalmazásemelés jelenlegi ren­delete értelmében. Mind az el­ső szakaszban sorra kerülő ja­vadalmazásemelés, mind a mostani rendbén fiatalok tíz­­meg tízezrei örvendhetnek a megnövekedett javadalomnak. Sokan alig évet vagy hónapo­kat töltöttek csak még el mun­kahelyükön és máris több száz lejjel megnövekedett javadal­mazást vehetnek kézbe. Vallo­másaik alapján, sokuknak nem kis meglepetést szerzett az első szakaszban végrehajtott emelés során megnövekedett javadalom és lapunk hasábjain is megosz­tották gondolataikat. Nem csu­pán hálójukat, köszönetüket fe­jezték ki, hanem elkötelezettsé­güket is, hogy az előiegyzett bi­zalomnak becsülettel megfelel­nek, meg jobban, többet dol­goznak, továbbképzik magukat, hogy a szinte naponta adódó követelményeknek teljes­­szívvel megfelelhessenek. A fiatalok, de valamennyi munkaközösség számára a mai követelmények szerint végzett munka egyik alapvető feltétele az önálló gazdálkodás és önfi­nanszírozás megvalósítása min­den termelőegység szintjén. Eh­hez pedig az szükséges, hogy a dolgozók kollektív vezető szer­vei és ezekben minden egyes tag hiánytalanul betöltse fela­datát, ellássa hatáskörének megfelelő kötelezettségeit, hogy ezzel szüntelenül erősítsük a szocialista tulajdont, hozzájá­ruljunk a nemzetgazdaság in­tenzív és sokoldalú, korszerű fejlődéséhez. Hiszen csupán é­­letképes, szüntelenül és nemzet­közi viszonylatban is versenyké­pes nemzetgazdaság szavatol­hatja a nemzeti jövedelem ará­nyos növekedését, ezzel pedig az életszínvonal megfelelő e­­melkedését. Lassan az év vége felé köze­ledünk. Röpke két hónap és zá­rul az esztendő. Úgy záruljon, hogy feladatainknak becsülettel eleget tegyünk, valamennyien, ki-ki a maga munkakörében, el­foglaltsága területén. Legyen te­hát ez a két hónap a kiváló munka, az érdembeni tetőzés időszaka, hogy a jövőbeni fela­datainkhoz az elvégzettek nyu­galmával foghassunk. A java­dalmazásemelés szolgáljon va­lamennyiünk munkájában olyan impulzusként, mely egyben az állandó önmegvalósításra és önmeghaladásra késztessen. Barabás Béres Katalin TÖBB MINT 850 EZER DOLGOZÓ JAVADALMAZÁSÁT NÖVELIK t. COVUSHA HEGYEI BAHTISZOK EGYOHTETű­ KIHAROZÁS*: ODAADÓ MUNKÁVAL VÁLASZOLNAK Most, hogy a dolgozó személyzet javadalm­azásának emelésére­nergiaellátását célzó erőre­­vonatkozó államtanácsi törvényerejű rendelet értelmében, a má­­szítésekből. Ez az újabb má­­sodik szakasz keretében november elsejétől számos munkaterv- vadalmazásemelés kétségkívül létén tevékenykedők, s köztük a bányászok egyes kategóriái, mindannyiunkat jobb min­­egyeni és családi jövedelme is gyarapszik, a capeni-i Bányavál­­kára serkent, és elismerésün­­Balat do­gozói körében is meggyőződhettünk arról, hogy e humá- két, köszönetünket leginkább m­i intézkedés milyen mozgósító erőként hat e közösségre soron úgy tudjuk kifejezésre juttat­­levő feladatai, a XIII. pártkongresszus, valamint az országos kon­­ni, ha kötelezettségeinket ma­­ferencia célkitűzéseinek valóra váltásában. Kifejező példa erre az­­adéktalanul teljesítjük, a tény, hogy a bányaüzem dolgozói a rájuk jellemző felelősség- THAN TA Mac: A VT tudattal tevékenykedtek és tevékenykednek az idei tervfeladatok JUHIN LA MASAIN, teljesítéséért. A bányászhelytállás szép és meggyőző példáját a Sfintu Gheorghe-i látjuk többek között abban is, hogy az esztendő első tíz havá- Külszíni Szénfejtés­ban 50 000 tonnát meghaladó jó minőségű lignitet hoztak nap- dolgozója, virágra, illetve termeltek ki terven felül, a velük szerződésben . Amikor annak idején álló erőműveknek szállított széntöbblet pedig megközelíti a tudomást szereztünk a java­ 106 700 tonnát. Ezekben a példás munkasikerekben benne rejlik ttalmazásemelésről, mindany­­a megye bányászainak állandó többre, tökéletesebbre törekvése, nyian megörvendtünk. Ám ő­­az irántuk tanúsított gondoskodásra való, tettekben megnyilvá­­nolnunk még nagyobb mosta­náló válasz. Ezért oly természetes, hogy a pártunk ,és államunk amikor november 1-jétől a mi részéről megnyilatkozott újabb gondoskodást az ország dolga- jövedelmünk is gyarapszik, zóival egy időben e tájegység bányászai is bizalommal és háló- Tudjuk, ez az intézkedés ódá­val fogadták, azzal az elhatározással, hogy fokozottabban járul-­si erőfeszítéseket követel álla­nak hozzá pártunk gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósító­ műnktől, olyan anyagi fedeze­­sáhez, időarányos kötelezettségeik teljesítéséhez. Minderről így tét igényel, amelyet csak mi vallanak a megye bányászai, teremthetünk meg, hisz a mi munkánk eredményei azok, a­ MARCEL TATAR,­tekkel köszönjük meg az melyek lehetővé tehetik az a Sfintu Gheorghe-i irántunk való újabb gondos­ anyagi juttatások növelését. Külszíni Szénfejtés kotlást. Jómagam lakatos vagyok, villanyszerelője: mvnc ciMnnp mondanom sem kell, hogy e­lUKUO bMUUtt,­léggé felelősségteljes a mi — Mindenekelőtt szeretném a alak’ / *’e.,z eg munkánk, hisz tőlünk is függ, kifejezésre juttatni, hogy :a al° ‘ vállalatunk mennyire tudja részlegünk, vállalatunk dolgo- — A javadalmazásemelés a­ véghez vinni célkitűzéseit, zóival együtt, engem is meny- jabb, második szakaszára még megvalósítani azokat a felada­­nyire mélyen érintettek a jobb, fegyelmezettebb munká­­tokat, amelyek ránk hárulnak, pártunk és államunk részéről van további rangos eredmén­ye tudjuk azt is, hogy min­­megnyilatkozó újabb intézmé­­nyekkel kell válaszolnunk, az­­kénk állandó minőségi jave­­dések. Egy erős, tenni kész jaj, hogy a pártfőtitkár ál­j­­tása, hatékonyságának fokú­­munkaközösségben tevékeny- lési expozéjában foglalt célki­­zása mindannyiunk ügye és kedem, mely jól tudja mi a tűréseket példásan megvalósító feladata. Bármilyen beosztás­fegyelem, a kötelességtudás, a sok. Az a tény, hogy magam­ban is legyünk, ezek az alap­munkában való helytállás, is azok közé tartozom, akik- fogalmak tartalmat csakis be- Büszkeséggel tölt el az a tv- nek november 1-jétől emelke­­csületes munkával nyerhetnek, hat is, hogy a Sfintu Gheor­­dik a javadalmazása, érthe- melyhez a pártunk főtitkára ghe-i külfejtés vállalatunk idén arra sarkall, hogi­ fel-a- által oly sokszor kihangsúlyo­­egyik élrészlege, az év első dalaimnak még nagyobb len­ zott forradalmi szellem szűk­­kilenc havában a kitakarási dülettel, több odaadással te­­séges. Nyilvánvaló, hogy a fa­­munkálatokkal egy időben te­­gyek eleget. Éppen ezért ja­­vadalmazásemelésben része­­sel 30 000 tonna lignitet tér-­lamennyien tisztában vagyunk sülő valamennyi dolgozó, mert ki terven felül. A java­ azzal, hogy igényes munkát mindannyian, akiknek aa­­dalmazásemelést célzó vitét­ kell végeznünk, egyre több no­vember 1-jétől az elkövetkező kedésre gondolok, amely jól minőségű lignitet kell kitér- hónapok során emelik java­­tudom, pártunk és államunk mennünk és szállítanunk a halmazásukat, sok munkával, Irántunk tanúsított állandó vállalatunkkal szerződésben eredményesen tevékenykedve gondoskodását tükrözi. A ne­ álló hőerőműveknek, hogy mi, hálálják meg ezt az újabb gon­­vember 1-jétől érvénybe lépő Covasna megye bányászai is­doskodást, mindent elköve­­újabb javadalmazásemelést, a jelenlegi követelményeknek tünk azért, hogy­­ időarányos amelyben én is részesülök, a megfelelően vállalhassunk feladatainknak maradéktára­­számunkra előlegezett biza- részt az ország zavartalan e­­nál eleget tegyünk, lomnak tekintem és társaim­mal együtt mindent megteszek. A fenti vallomások alapján joggal bízhatunk abban, hogy a­hogy ezt a törődést becsületes többre, tökéletesebbre törekvést célzó bányászfogadalmak való­munkával, fokozottabb helyt­ sá99° várnak. Biztató ilyen tekintetben a Covasna megyei bá­érdemeltem ki Bá­­nyászok eddig elért figyelmet érdemlő termelési eredménye, tehét ...­, amelynek alapján a szocialista munkaverseny élenjárójaiként nyászfogadalmunk tehát csak említghetjük őket. És biztató egyöntetű elhatározásuk: tettekkel, egy lehet, úgy fogunk teve­­jesebb munkával válaszolnak arra a gondoskodásra, amelyben kénykedni, hogy újabb kima- pártunk és államunk részesíti az anyagi javak megteremtőit, zajló munkasikerekkel, vál- , - ,,­lalatunk hírnevéhez méltó tét- Mátyás Árpád

Next