Előre, 1989. október (43. évfolyam, 13010-13035. szám)
1989-10-01 / 13010. szám
, AKINEK SIKERÜLT „ÖSSZEKÖTNI« A FŰRÉSZPORT ZSIBONGÓ PIAC a Lápos-parti városban, Tirgu Lapuson. Százféle dolgot kínálgatnak a vevőnek: a népi mesterek szépen faragott gereblyéitől, kaszanyeleitől kezdve a fehérre mosott gyapjúig,, a jószág nyakába való ladangig, csengőig —, az erdők megannyi csemegéjét, ízletes vargányát, galambgombát, szedret, áfonyát, gyógyfüvet... S természetesen káposztát, paradicsomot, polprikát, karfiolt, uborkát..- Feltűnik, hogy a zöldséget és virágot áruló aszszonyok szinte kivétel nélkül egyazon tájszállásban beszélnek. Meg is kérdem az egyiket, honnan jöttek? A városon túl, a kéklő Cibres felé mutat, amottan Dömöcuseniből ! A zöldséges-virágos falú Dámocuseni a megújuló városkához, Tirgru Lápu?hoz tartozik, amihez többek között az ad magyarázatot. Inogy alig egy ugrásnyira vom tőle — szélső házai már-már összeérnek az iparteleppel. Kérdem a város polgármestereit, Tersanschi Petrut, nevezzen meg egy jó gazdát, akit Dotmáculeniben felkereshetnék. — Balla Sándort látogassa meg! — vágta rá határozottan. EGY KERTEN ÁT jutunk a Balla-portára. A ház elég tágas, hosszában nyúlik, el a telken, de vannak nála sokkal nagyobb és mutatósabb családiotthonok is a faluban, köztük néhány emeletes. De, ami a ház után következik ... Egy kis faipari üzem, egy takaros kis bútorgyárféleség, mely a helybeli termelési, felvásárlási és áruforgalmazási szövetkezet részlegeként működik. Vezetője természetesen a házigazda, hisz ő alapította, bővítette, fejlesztette — a falu és maga hasznára, boldogulására —, ahogy az igények és a szövetkezet érdeke megkövetelte. Visít a cirkula, búg az egyengető gyalúgép, sivít a maró, suhog-serceg a csiszoló, zörög a forgács- és fűrészporelszívó berendezés — formás bútordarabbá alakulnak a bükkfadeszkák és fényezett bevonatú forgácslapok. Bálla Sándor zömök, energikus férfi, minden jel szerint ötvenen alul lehet. Colstokkal a kezében, fűrészporos kalappal* kerül elő, mielőtt kezet * 4fó!fHBA még visszakiáll a gépházba: „A vonal belső szélén« vágjátok, ■akkor lesz igazán pontos- Tudjátok". — A jelek szerint, nem unatkoznak, van munkájuk bőven ! — mondom. — Ajaj! Ki se látszunk belőle! — Miket készítenek? — Mindenféle üzletberendezést a szövetkezeti kereskedelemnek. Többnyire egyedi bútordarabokat, mert minden üzlet, vendéglő, szálloda más és más méretű, s többek között a bútor kell hogy megadja egyéniségét, azt a sajátos vonását, ami megkülönbözteti másoktól. Járt Ligheten a Régi Udvarnak nevezett vendéglátóipari komplexumban?... És tetszett a nagyvendéglő és a bár bútorzata? Mi csináltuk. És a megyeszékhelyen, a Maróműves áruházban? Mi készítettük a faburkolatot! Na és a Hermes üzletben, a seini-i szövetkezeti nagyáruházban, a Progresul negyedben lévő Laco Vegetarianban, a Tirgu Lupu?-i áruházban, a házasságkötő teremben, a ... ki győzné felsorolni. Most ismét a megyeközpontnak dolgozunk, nevesen az Universul Copiilor áruháznak készítjük a falburkolatot. Mellette még vagy tíz-tizenöt kisebb rendelésnek kell záros határidőn belül eleget tennünk... Húsz éve alakult itt egy kis műhely, Balla Sándorral együtt öten dolgoztak benne. Az első gépet is maguk csinálták: egy használt mosógép motorját szedték ki, ez hajtotta azt a tengelyt, amelyre — a kívánalmaknak megfelelően — mikor gyalukést, mikor körfűrészt, mikor marót vagy éppen köszörűt szereltek. Aztán lassan gyarapodtak, fejlődtek. A szövetkezet megfelelő gépekhez, berendezésekhez segítette őket. Kaptak fűrészgépet, csiszológépet, faesztergát, egy kombinált gépet, ami sokféle művelet végzésére alkalmas, aztán hegesztőt és vasvágót, mert időnként fémmel is dolgoznak. S persze, kompresszorokat a festéshez, a lakkfúváshoz, mígnem a műhelyből korszerű kis bútorüzem lett, ahol ma 48 helybeli mester dolgozik. Nem véletlenül és nem a hatás kedvéért írtam mestert, ugyanis mindannyian megfelelő szakismerettel redelkeznek — többségük itt tanulta a szakmát. Beleértve a részlegvezető Csaba nevű fiát is, aki a különböző faipari munkafogások elsajátítása után most a fémmegmunkálással, majd a hegesztéssel ismerkedik. — Hagyományos mesterség Itt az asztalosság? — Nem mondhatnám, hogy az. Olyannyira nem, hogy én vagyok a második a faluban, aki ezt a szakmát választotta. Az első Peták József volt. A közeli városban még dolgoztak asztalosok korábban, magérk is ott tanultam. Ma az egyik legbiztosabb szakma lett. Talán csak a kertészet ad ennél nagyobb szelet kenyeret a falunak, ámbár nem vagyok benne biztos. De kerüljünk hátrább egy kicsit a fűrészporsiló mögé! KARDVIRÁGOK, szegfűk ezrei, tízezrei. Egy, kettő, három, öt, hét szépen elrendezett, megépített fóliaház, amottan készül a nyolcadik... A csövek hálózata a fűtésre és vezetékes vízre utal. Itt a legnagyobb januári és februári fagyban is pompázik a vörös szegfű és a tulipán. — Minden a fűrészporral kezdődött. Egy idő után, ahogy felfutott a kis üzem, úgy ránk gyűlt a fűrészpor, hogy valósággal fuldokoltunk benne. Nem kellett senkinek, hisz ezen a vidéken van elég fa. Gödröket töltöttünk vele, de lassan az üres gödrök is elfogytak. Itt, a fóliaházak alatt is gödrök voltak, onnan szedtük ki az agyagot annak idején a házépítéshez szükséges téglához. Mindent megpróbáltunk, hogy valamiképpen hasznosítsuk a fűrészport, de jobb megoldást nem találtunk. Még brikettet is akartunk csinálni belőle. Hónapokig kísérleteztünk, kerestük azt a gyúlékony kötőanyagot, amivel szépen össze lehet préselni. Nem ment. Ami alkalmas lett volna rá, az nagyon drága. Azt is megpróbáltuk, hogy dróttal bálázzuk, összekössük! Bosszantott, hogy csak úgy minden haszon nélkül, a földbe kell hogy temessük. A megoldást a szükség hozta: ezen a vidéken, egy olyan hetven-nyolcvan kilométer átmérőjű körben nem volt virágkertészet, márpedig az iparosítás és a bányászat jóvoltából egyre nőtt a lakosság bevétele, mind több pénz jutott virágra is. Sokáig két szál szegfűért is be kellett utazni a megyeközpontba. Gyerünk, csináljunk egy virágkertészetet, építsünk fóliaházat, fűtsük fűrészporral! Nekivágtam, pedig vajmi keveset tudtam a virágkertészetről! Szakkönyveket szereztem, meglátogattam több kertészetet, tapaszalt szakembert. Aztán amolyan szabadidős foglalkozásom lett a virágkertészet. Itt az eredmény, láthatja... Néhány év alatt olyannyira második szakmája és egyúttal szenvedélye, vesszőparipája lett a világ, hogy most már igyekszik a legszebb fajtákat termeszteni, ha kell, több száz kilométert is utazik egy kosár szaporítóanyagért. Megered az eső, de látom, nem tolja be kocsiját a garázsba. — Nem lehet — mondja és mutatja —, a garázs tele van tulipánhagymával. A virág a kocsinál is fontosabb! Egy kis szerencséje is van Balla Sándornak a kínálkozó lehetőséggel. Ám a szerencse mindig amellé pártol, aki észreveszi a lehetőséget és üstökön ragadja Lám, a Szurdok-patak eddig is ott folydogált a kert fölött, csak éppen be kellett fogni. Csak éppen kis gátakat kellett rá építeni, hogy a legnagyobb szárazságban se apadjon el! S ha már gát, akkor tó is, s ha már tó, akkor hal is lehet benne. És van! Horgászni is járnak ide... AZON GONDOLKODOM, miként lehetne tömören jellemezni Balla Sándort? Ilyen jelzők tódulnak elő, mint: találékony, ötletes, küzdőképes, talpraesett,, életrevaló... Talán mindez együtt. Persze, jó gazda — mint ahogy mondták róla ! —, de még mennyire jó gazda! De egyúttal közösségi ember. A polgármester véleménye szerint a jövő ügyében is cselekszik, hiszen hasonló kisüzemeknek kell működniük falun, hogy kiegészítsék a mezőgazdaságból származó jövedelmet. Így áll ez a pártunk XIV. kongresszusát előkészítő dokumentumokban is. Sike Lajos Tegnap váltak el „Kevesebb szükségünk van a barátok segítségére, mint a biztonságra, hogy szükség esetén segítenek.“ (Epikurosz) Távoli expedíción részt vett ismerős mesélte, hogy küldetésük legnehezebb része nem az útvonal bejárása volt, hanem az út előkészítése, a felderítés, a táborok felállítása, tartalékok cipelése, a sok oda-vissza út, amiről az ember már-már azt hitte, hogy vége, s akkor kiderült, hogy néhányszor még ugyancsak meg kell ismételni... Szóval, az volt a nehéz, kiépíteni a hátországot, azt a biztonsági láncot, mely bármilyen váratlan helyzetben is támaszt nyújthat a mostoha viszonyok között előrehaladó, esetleges bajba kerülőknek. Legnagyobb örömük pedig éppen az volt, hogy az utat végül is úgy tették meg: egyszer sem szorultak a biztonsági tartalékokra, amelyek így ott maradtak az örök hó birodalmába ásva, megjelölve, utánuk következő ismeretlen rászorulóknak. Megmaradnak utolsó szalmaszálnak akár évtizedeken át, mint hűséges barátok, akik úgy veregetik meg egymás vállát a hosszú távollét ellenére is, mintha csak tegnap váltak volna el egymástól. Bennünk a jel „Jobb egy napon át töprengeni, mint egy egész hétig fölöslegesen dolgozni.“ (Skandináv közmondás) A gondolkodó ember képe, ahogyan azt Rodin mester mintegy száz esztendeje már-már kötelezően képzeletünkbe véste, áll a kézben, megtámasztva, a tekintet a távolba fúrva, de mégis mintha csak befelé hallgatózna. .. Szabályos képi közhely lett ez is, mint a szerencse jelképe, a négylevelű lóhere, vagy mint a patikáé: a kígyós serleg. Nem is volna annyira meglepő, ha egy szép napon a gondolkodást hivatásszerűen űző intézmények — a kórházak mintájára — rendre kitennék bejáratukhoz a figyelmeztető jelzést: vigmázat, itt gondolkodnak! A jelzéshez biztosan Rodin közismert szobrának sematizált változatát vennék örökös kölcsönbe .. . „Na és? — hökken meg a lelkileg imigyen riasztott gyalogos vagy a járművel közlekedő. — Másutt vajon nem gondolkodnak? Hát én most mit csinálok? Hát nem a nekem feladott rébuszon töprengek? . ..“ így igaz, merő feleslegesség minden tábla és jelzés arra vonatkozóan, merre fészkelnek a gondolatok forrásai. Tudhatnánk ugyanis, hogy minden ember egy-egy potenciális gondolat-központtal ér fel, olyan töprengő-mérlegelő rendszerrel, amelynek paraméterei szinte korlátlanul fejleszthetők. Az ember tehát születésétől magában hordja a jelzést, a szimbólumot, a Radin-emblémát, s időnkét tettekkel bizonyítja az embervoltának előlegezett filozófiai bizalmat: cogito, ergo sum... gondolkodom, tehát... Cseke Gábor Kereső Attila MORZSÁK 1. GYŰRŐDÉS Anyagtorlasz 2. KÓRUS Hangszalag-zenekar 3. MASZK Talmi arcplasztika 4. ÖSVÉNY Gyalogpálya 5. CSEND Hangálom 6. SZÁRNY Légtaposó 7. CSIGALÉPCSŐ A tagadás tagadása 8. TV Ruhaszigony 9. BANYA Ércbölcső 10. ÍRÓGÉP . Betűzongora 11. LOGIKA Gondolatharmónia FOTÓESSZÉ-SZALON A Romániai Fotóművészek Szövetsége ploiesti-i helyi fiókjának szervezésében a Megéneklünk. Románia szocialista alkotási és művelődési központban megnyílt a második „fotóesszé-szalon“. A kiállított művek szemléltetik, hogy fotóművészeink eredetien élnek a műfaj lehetőségeivel a hétköznapok, az alkotó munka, a nagyszerű vívmányok ábrázolásában. A jelenlegi rendezvényen 21 megyéből 128 fotóművész több mint 100 munkával jelentkezett. • VASÁRNAP • (Folytatás a S. oldalról) Hirtelen megállít az erdész és előre mutat .— „Most csapott le a karvalyt" — az erdész fojtott hangjában a vadászszenvedély izgalmát érzem, a karvaly és a héja alacsonyan kanyarog a bokrok és fák között, a zsákmányt meglepetésszerű, villámgyors rávágással kapja el. Megáll, hogy megigazítsa a válltáskáját — „A fák fölött, látja, az a kánya!” — kifeszített szárnnyal kering a villásfarkú sötétfekete madár — „Ez feketeszárnyú kánya, a vöröskánya rozsdavörös szárnyú, a szárnya alsó oldalán fehér folt látható... Hej, a karvaly vadászik vakmerően, mesterien siklik, örökké felülről vág le, olyan erővel és sebességgel, hogy ritkán szalasztja el a prédáját!" — „Nézzen oda, milyen nyugtalanul röpül a sas, máma még nem evett, ez törpesas, fél méternél nagyobb, a szárnyfedői sárgásbarnák, evezőtollai feketések, mestervadász!" — Szinte dallamos kiáltás hallatszik a magasból, kei-kei, mintha énekelne valaki — „Kikerni a vágásra kijelölt zónát, a szélső fákra ezt a jegyet ütik. A kijelölt, kimért szálfa bélyegzése hamar megvan: a törzset mellmagasságban megfaragják, legalább 130 centiméterre a földtől, egy-két csapás a faragás, odakerül az egyik bélyeg — a kalapács fokán a fém negatív, a fán tisztán olvasható a kör alakú vagy szögletes jegy, PS és egy háromjegyű szám, ami anynyit jelent, hogy az Állam Erdejéből került ki a fenyő, a kalapácsszám pedig azt mutatja, hogy ki végezte a bélyegzést. De a gyökeret is megfaragják, közvetlenül a föld felett, lecsapolják, oda kerül a második bélyeg, az tehát megmarad a tuskón, mert az erdőkataszterben, az üzemtervben minden egyes szálfa szerepel. Külön-külön mindegyik. Máthé Károly mérnök módszeresen magyarázza el a műveleteket, a műveletek egymásutánját, kinyitja-becsukja a katasztert, az üzemterv egy-egy példányát. — Nekünk el kell számolni minden fenyőszállal. Ebben a zónában különösen egészséges régen, a vegyszerek megtizedelték őket. Védett állat többek között a hiúz, a barnamedve, a siketfajd, meg a nyírfajd. — Évtizedek óta számláljuk az állatokat, követjük a farkasokat is, van olyan farkas, amely magányosan jár, 70—100 kilométert is megtesz naponta egy farkascsapat. Nehéz őket puskavégre kapni, mikor mérgezünk, meg csapdát állítunk, akkor sem mennek rá könnyen, irtó gyanakvó, óvatos, tulajdonképpen nagyon értelmes, okos állatok. Megkérdem, miért választotta ezt a pályát, hiszen ma az elektronika, a villamosság, a gépészet a divat? — Nem tudom, más hogy van ezzel, én egész egyszerűen azért felvételiztem az erdészeti karra, mert ez a pálya vonzott... De miért ne lenne korszerű pálya az erdészet?, amiko a természet és az emberi környezet védelme világméretű gond. Azt hiszem, mentől inkább előtérbe kerülnek a magasan technizált pályák, a számítástechnika meg a többi, valahol az emberi érdeklődésnek egy másik pólusán annál többen fordulnak a természet felé! — Különben is az erdészet egy külön életmódot jelent, egészséges életvitelt, nem mondom, nagy fizikai megterhelés a havasjárós ... Meg aztán, miért ne lenne korszerű a mi pályánk? Hiszen a legmodernebb technikát és tudományos eredményeket alkalmazzák az erdőművelésben világszerte, amióta igazolódott az erdők víz- és talajvédelmi, időjárásszabályozó funkciója. Hogy milyen vonzó pálya, arról éppen az egyetemen lehet meggyőződni, a felvételi mércéje nagyon magas, a jelentkezők a legképzettebb diákok közül kerülnek ki. Az állandó túljelentkezés is a nagy érdeklődést mutatja. Nemrég a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdő- és Vízgazdálkodási Országos Tanács bővített plenáris ülésén, a legmagasabb szakmai fórumon vitatták meg az ágazat feldatait. A plenáris ülés határozat-felhívása összefoglalta a feladatokat. Kiemelkedő jelentőséget kölcsönzött az országos eseménynek, hogy Nicolae Ceaușescu elvtárs, pártunk főtitkára feladatmeghatározó beszédet mondott az ülésen. Ezzel minden figyelem a legfontosabb tennivalókra összpontosult. Biztos vagyok benne, hogy novemberben az RKP XIV. kongresszusa is alá fogja húzni az egyre korszerűbb erdőgazdálkodás tendenciáját, az irányelvprogram-tervezet és a tézisek is ezt hangsúlyozzák. Mi, erdészek teljes szívünkből egyetértünk az RKP Központi Bizottsága júniusi plenáris ülésének javaslatával, hogy egész népünk akaratából Nicolae Ceausescu elvtársat újraválasszák a XIV. pártkongresszuson, s maga a pártfőtitksári tisztségben hisz történelmi személye a szocialista építőmunka újabb sikereinek garanciája. anini ZÖLD HULLÁM gyerjen, most húzott el a szélső fenyőnél, az a kékvércse, a szemgyűrűje és a lába narancspiros, de a tolla szürke, palaszürke, hogy miért nevezik kékvércsének, nem tudom. Majd mutatok vörösvércsét is, az gyakran egy helyben szitál a levegőben, távolról is könnyen felismerni, de az úgy öltözködik, ahogy a neve mondja, gesztenyevörös, kicsit sárgás .. Ahány madár — annyi gyors eligazítás, elég egy kurta mondat, hirtelen figyelmeztetés, hogy a Nagy-Piliske és a Tiszta-patak völgyének népes madártársadalmát megismerjem. Az őszi szolgálati út egyszerre privát madárles és ornitológiai lecke. A tusnádi 2-es erdőkerület főnökét, Máthé Károly erdőmérnököt három esztendeje nevezték ki erre a posztra. 1956-ban született Tirgu Mureșen, 77-ben érettségizett, 1982- ben, szerezte meg a mérnöki oklevelet a brasovi egyetem erdészeti karán, dolgozott fakitermelésnél, vágteren, azután került az erdészethez, az egyik erdőgondnoksághoz, 1986 óta vezeti a tusnádi kerületet. Az erdőkerület hat őrjárat, Cozmeni, Lázáresti, Szent Anna-tó, Böile Tusnád, Bányász-patak, Tudnád Nou, hat erdész, pluszegy Vadás a gondnokságtól. Van egy székház és külön egy erdészház, 45 kilométer erdőgazdasági út, foglalkoztatnak 5 állandó munkást, alkalmilag 30—40 embert is vesznek fel évente többször, ültetéskor, ápolóvágások alkalmával, gyümölcsszezonban. Az erdőkerületet az illetékes gondnokság ellenőrzi Sinmartin Ciucból és a megyei erdőfelügyelőség, sokszor jár erre a megyétől Ion Micu főfelügyelő is. Az irodában az egyik polcon sorakoznak a bélyegzőkalapácsok, van abból többféle is, a kalapács fokán a jegy, a háromszögű és az ötszögű a kontrollbélyegző, a kerek jegyet a számozásnál, a fakimérésnél, az értékátadásnál alkalmazzák, a négyszögbélyegzővel határolják a fenyves, kedveli a klímát, láthatta a Sólyomkő környékén 110 —120 éves az erdő, 40—42 méter magasak a fenyők... Azért hangsúlyozom, hogy mennyire egészséges és szép az állomány, mert világszerte egyre nagyobb gond az erdővédelem. Egy szaklapban olvastam nemrég a FAO, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének jelentését, Rómában tették közzé ezt is, ebben az áll, hogy az egyre intenzívebb környezetszennyezés következtében évenként öt-hét millió hektárnyi megművelhető mezőgazdasági területet és 11 millió hektárnyi erdőt veszít el az emberiség, ami lényegesen befolyásolja az időjárást, az éghajlatot. Az iparilag legfejlettebb országokban a környezetvédő szervezetek azt szeretnék elérni, hogy a szabadba áramló, a kibocsátott szennyező ipari gázok mennyiségét legalább az 1950-es év szintjére csökkentsék ... Amikor ilyeneket olvasok, arra gondolok, hogy az erdővédelem nem csak egy kerület, gondnokság felelőssége, hanem kontinentális, világméretű probléma! Jegyzem tovább az erdőmérnök szavait: — Keveset beszélünk a vadállományról, a korszerű vadvédelemről A mi kárpáti erdeink, a Hargita déli vonulata rendkívül gazdag e tekintetben is. Mi intenzív vadgazdálkodást folytatunk, az összefüggő erdők, meredek, megközelíthetetlen oldalak, völgyek kiváló védelmet nyújtanak az állatoknak. A szelektáló kilövésekkel folyamatosan feljavítjuk az állományt. Ahogy lehull a hó, rendszeresen feltöltjük az etetőket szénával, sarjával, lombbal, szállítunk ki takarmánykaralábét, szemcsézett tápot a szarvasnak, vaddisznónak, a sazok tele vannak állandóan. Nálunk jól telel a vad... Borz, vidra, nyest, vadmacska, hiúz, róka, farkas, vaddisznó, őz, szarvas, medve él itt. Ezer hektár erdőségre számítunk egy medvét. A Kárpát-medencében honos valahány állat fellelhető nálunk. Nyúl kevesebb van, mint kitépett naplólapokból, alkalmi jegyzetekből, váratlan helyzetekből épül a riport, hangulatokból, álmokból, futó benyomásokból ... Ahogy az összehajló lombkorona alatt gyalogolunk az ösvényen, az erdő mélyén, tisztásokon, alig követhető vadcsapásokon, egyre feljebb a szabad tetők felé, ahol az áthatolhatatlan, görcsös ágú, kesernyés gyantás gyalogfenyő-rengeteget kerülgeti a kis csapat... A sorrend mindig változatlan: elöl az erdőmérnök, hátul az erdész vagy a vadőr, kettőjük között vagy valamelyik szárnyon, a nyíltan elfogult megfigyelő, a riporter. ÉLETKÉPEK DÉDINÉL Telebián (Covasna megye) Járva régi, de jól gondozott házon akadt meg a szemem, udvarán szalmakalapos anyóka tett-vett. Beszédbe elegyedtünk. — öreg vagyok én nyár, fiam, mint az ország útja, hiszen századunk hajnalán születtem. Az idén tavasszal már 89-et is elrúgtam magamtól — mondotta Jolánka néni, akinek kezében két szál nárcisz illatozott. — Itt-ott már nyikorognak a csontjaim, nehezen megy a hajlás, a mozgás, de azért a mezőre még ki-ki járok kicsit kapálgatni. Munka nélkül nem esik jól az élet. Közben 3 éves dédunokája is mellénk kerül, a közeli parkból szedett virágszálakat nyújtva a dédinek. Majd amilyen láthatatlanul megjelent, ugyanúgy el is tűnt a számára millió meglepetést tartogató környezetben. ELŐRE — 1989. október 1 Adrian Popescu Magok és gumók Gyakorta kelvén át a város piacán, megállók a magokkal és gumókkal teli betonasztaloknál, s érzem tenyeremben, mint zsibong a vágy, félénken megérintni őket. Hiába, gazdaember nem leszek immár, oda a készség, hogy a csillagok állása s más apró jelek alapján magot hintsek a földbe, hordóban tároljam a bort. A gumókat napba tartom, s átsüt rajtuk a fény, így, bepólyáltan is pucérnak tűnnek, egyfajta magzatai ők az anyaföldnek, kinyitják cmuló s álmos szemüket. Akárha üvegfestményen, megilletődötten nézek át rajtuk, s látom apám bukovinai, anyám erdélyi faluját, füstbe vesznek a dombok, s őseimet is kiderítem Adámig visszamenőleg, aki margarétacsokrot gyűjt éppen, hogy elkészítse nejének az első nyakéket. Jó szüleimtől valamit tanultam mégis: erőt a végsőkig kitartó várakozáshoz, nyirkában az engedelmes földnek. Nedvesség Nyirka a rönknek hűvös hegyi telepeken Nyirka a partra terített halaknak Nyirka tojáshéjnak melyből pára szállong Nyirka a vonatnak mely robogott teljes éjen át Nyirka emberi kéznek mely retteg Nyirka a hátizsákba csomagolt élelemnek Nyirka a ruháknak egy meteorit eső után Nyirkás arca a lánynak ki álmában kiabál Nyirka a vonatnak mely világvárosba ér reggel Nyirka tetőknek hová ablakodból látsz Nyirka az ágyneműnek melyből kikeltek Nyirka a tejesüvegnek mit felbontanak A vonat reggel felé célba ér A szétszárította héjakból a madár tovaszállt Csillogó konzervekbe préselődtek a halak Dossziékká s könyvlapokká váltak a rönkök A lány felébredt s fésülködik A másodosztályú fülke tükre előtt A férfi már nem fél Az elemózsiát testvériesen elosztották Az utasok kik a meteoritesőben együtt töltötték az éjszakát megszorítják egymás kezét melegen Tisztás s dombhát közt A hatalmas erdőből választott ki engem fiatal fát ragyogtak éveim mint a juhar levelei túl életkoruk felén feleződvén csodásan az urániumhoz hasonlatosan Kelet felé nőttem egy szagos mügés tisztás S egy napsütte dombhát közt nem volt még teljesen gömbölyű a koronám Fiatal fa jól gyalulható deszka sajgó bogokkal hol megálltak ujjait eldobni túl jó túl lágy gerendának vagy tartóoszlopnak ablakkeretnek éppen.megfelel Jó illatú deszka — tiszta harmattól nedves mint bármely fa melynek búbja csillagok gőzét lélegzi be fröcskölt kérgét a sár s álmodja hogy ágain a méhkirálynő megpihen tavasszal ha a raj majd zümmögni kezd. Farkas Árpád fordításai