Romániai Magyar Szó, 1990. május (2. évfolyam, 108-132. szám)
1990-05-03 / 108. szám
Romániai Magyar Szó • 2 • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • RIPORTOK • TUDÓSÍTÁSOK • BELFÖLDI HÍREK Kétlábú „vírusokurr" Valamikor április közepén a déli órákban a kolozsvári Területi Elektronikus Számítóközpontban, váratlan és kényszerű szünet állt be a munka folyamatába. A tizennégy számítógép hat működőképes példánya egyszerűen leállt és a következő váltás nem tudott mit kezdeni vele. A szakemberek gyors közbelépésének köszönhetően hamar felfedezték, hogy a gépek leállását kétlábú „vírusok“ okozták, akik a gép belsejében húzódó „listing“-rendszert tápláló, alacsonyfeszültségű, de „életfontosságú“ kábelek erőszakos leszakításával megbénították az egész számítóközpont munkáját. Kiszállt a rendőrség, szétnézett, kutatott, nem tudván, mit tenni a rengeteg ujjlenyomattal, tanácstalanul álldogált hát a nagy „titok“ előtt. A rombolás eredményeit a rendszermérnökök rövid időn belül megjavították és helyreállt a munka. Az első váltás alkalmazottai szerint szombaton, amikor elhagyták a helyi, céget,,a gépek még működtek, a délutáni váltást viszont már a megrongált gépek fogadták. Ki a tettes? Kik a romboló „vírusok“? Utólag jelentkezett egyik alkalmazott. Ahogy mondta: nem tartja kizártnak a lehetőséget miszerint második osztályos kisfia és barátai csintalankodtak a gépek között, mivel a srác szemmel láthatóan élénk érdeklődést mutat a műszaki dolgok iránt. Egyébként a srácokat nem kérdezték meg a véleményük felől. Érdekességként, megemlíthetjük, hogy a fiúcska évek óta csaknem naponta édesanyja elé ment az intézetbe, otthonosan mozgott a számítógépek között és soha nem jutott eszébe „megjavítani“ őket. Most pedig — csodálatos eset — pont azt a hat működőképes gépet vette „kezelésbe“. Ha elgondoljuk, hogy a választási kampány idején vagyunk és a Számítóközpont a helyi RMDSZ tagságának adatait (név, tisztség, munkahely, lakáscím stb.) dolgozta fel... Nem mellékes az sem, hogy ugyanaznap, ugyanabban az időben valakik — „vírusok“ — az intézet egyik színes televízióját is kiszerelték a keretéből és a „ha nem tjössz, viszlek“ jelszóval elszállították. Annyira fejlett műszaki érzéke lenne egy másodosztályos srácnak, hogy ezt is a nyakába lehetne varrni? ROMAN JANOS Május 3. csütörtök II. évnegyed V. hónap Az évből eltelt: 123 nap Hátra van még: 242 nap Ma Tímea és Irma nevű olvasóinkat köszöntjük CSÜTÖRTÖKI BÖLCSESSÉGÜNK: A moly a ruhát, a bánat a szívet rongálja. (Erdélyi magyar közmondás) . ISMÉT HŰVÖS IDŐ Változó, reggelente hűvös idő várható, számottevő csapadék nélkül. Moldvában, Munténiában és Dobrudzsában néhol záporesőre számíthatunk, másutt csak szórványos csapadékra. A hegyvidéken továbbra is havas eső, havazás. Az ország keleti és délkeleti részében élénk szél 40 kilométeres óránkénti sebességig, a hegyvidéken pedig 75—80 kilométeres sebességig. Legmagasabb hőmérsékleti értékek: nappal 12— 20 fok, éjszaka 2—8 fok között. Északon és a dombvidéken dérképződés. Bukarestben is hűvös lesz az idő, változó felhőzet, helyenként csapadék. Gyenge, időnként mérsékelt szél. Nappal a hőmérséklet 16—18 fok, éjszaka 6—8 fok között váltakozik. Humor-szalon Szatirikus grafikai tárlat nyílt Zilahon, a hajdani Vigadó nagytermében, 19 város 31 képzőművésze, karikaturistája részvételével a helybeli fafeldolgozó vállalat támogatásával, valamint a Szabad Demokrata Ifjúság Szövetsége rendezésében. A május 20-ig nyitva tartó humorszalon sikerét több fővárosi és helyi lap szerkesztőségei segítették elő azzal, hogy versenyen kívül több, az újságolvasók által már ismert, azaz közölt karikatúra eredetijét is kiállították. Politikai-társadalmi életünknek a forradalom előtti és utáni, a diktatúra jellemző vonásait kiemelő, tréfásan, gúnyosan eltúlzó, de a jellemek mélységeit is felszínre hozó ábrázolásáért, fekete-fehér, és színes szatirikus rajzaiért a zsűri tucatnyi díjat osztott ki. Mindössze az első három díjazott szerző, a fővárosi Cristian Marcu, a brassói Bódis Dezső, a temesvári Nicolae Lengher nevét említjük meg, hiszen a Képzőművészek Szövetsége, több központi és helyi napi-, illetve hetilap mellett a zilahi Lenszövő Vállalat is díjat ajánlott fel, s ez a korábban ritkán napvilágot látó műfaj, a karikatúra iránt megnyilvánuló érdeklődést, népszerűséget tanúsítja. A rendezvénnyel hagyományt szándékoznak alapozni Zilahon, biztosabb viszont az, hogy a választásokig Zilahon megtekinthető kiállítás anyagát az ország más városaiban is bemutatják az elkövetkező hónapokban. FEJÉR LÁSZLÓ POZDORJÁK Magas termet, megnyerő, szinte gyermeki és hamvas arc. A Nemzeti Haladás Párt elnöke feszengve sétáltatja tekintetét az őt faggató tévériporter és a kamera lencséje között. A kényes kérdésekre, például hány tagja van a pártnak, az elnök édesanyja, az „első számú" alelnök válaszol, kitérően. Az új párt programját illetően szintén kitérő a felelet — egyelőre készül. Szerintem felesleges bíbelődni vele. Megvan, az elnök tizenkilenc éves. Konfirmálás a német ajkú lutheránus templomban. Tizenhat fehérruhás lány, tizenhat fekete fiú. A lelkész sorra szólítja őket: Alexander Micu, Dan Ungureanu, hallom többek között. Ó, Erdély, te erdő koszorúzta, édenkertnek teremtett gyönyörű olvasztó tégelye a népeknek! Román vezetés alá helyezzék a romániai magyar iskolákat, követeli a Vatra. Rendben van, de hogy demokratikus legyen: helyezzék magyar vezetés alá a vatra Románeascót. JAKAB ANTAL Félkörök ■ — Doktor úr, valahányszor hátrafelé nyújtom a jobb, majd a bal karomat, s utána midkét karommal félkört írok le, szörnyű fájdalmaim vannak! — Hát akkor ne csinálja! — Jó-jó, de akkor hogyan vegyem föl a kabátomat?! KEZÜNKBEN A TÖRVÉNY 99. szakasz. — A jelen törvényrendelet az új alkotmány alapján kidolgozott választási törvény elfogadásáig alkalmazandó. DANIEL GHEORGHE LUCHIAN karikatúrái ROMA-REMÉNYEK (Folytatás az 1. oldalról) KÖZBESZÓLÁS: a külföldi lapok nem a valóságnak megfelelően tájékoztatták a közvéleményt, amikor a Vatra Romaneascát mint szélsőséges szervezetet mutatták be. ROMANI ROSE: Ha ez így igaz, itt az alkalom, hogy a román társadalom megmutassa: a demokrácia felé halad és megadja a nemzetiségeknek a jogaikat. Egyelőre azonban az események nyomán letartóztatottak több mint fele roma, a szocialista erkölcs megsértéséért való elítélésük pedig több mint felháborító. KÉRDÉS: Szó volt arról, hogy több törvény a cigányság ellen irányul. Melyek azok? RADUCANU GHEORGHE, a Romániai Romák Demokratikus Szövetsége képviselőjelöltje: Erre a kérdésre én szeretnék válaszolni, hiszen jól ismerem a törvényeket. Itt van például az arany megmunkálását szabályozó törvény, amelynek lényege éppen e nemesfémnek a romáktól való elrablása volt. E kisiparunk teljesen elsatnyult emiatt, nem szólva arról, hogy az örökölt aranyainkat is elvették tőlünk, a pitykéket, pénzérméket. Nem egy esetben a tulajdonost börtönbe zárták, vallották, hogy mondja meg, hol van a többi kincs. Mi most visszaköveteljük az elrabolt nemesfémet, s kérjük, hogy minden bebörtönzöttért az állam fizessen. Mint ahogy igényt tartunk a végkielégítésre a házukból elhurcolt romák esetében is. Úgy ahogy azt az NSZK-ban tették. Mert ne csapjuk be magunkat, a negyvenes években Romániában is fasizmus volt. Erkölcsi kötelessége az államnak a veszteségeink kártalanítása. ROMANI ROSE: Az NSZK-ban az állam segíti a cigányság kulturális felemelkedését. Mindenekelőtt itt Romániában azzal kell kezdeni, a romákhoz való viszonyulás megváltoztatását, hogy bizonyos tettekről, cselekedetekről ne többet, hanem csak egyes számban beszéljenek. Nem a romák, hanem egy roma követett el bűncselekményt. Úgy, ahogy a románok esetében beszélnek az ilyesmiről. Bízom abban, hogy a kormány segíteni fog a népcsoport felemelkedésében. GHEORGHE NICOLAE: Létre akarjuk hozni az intézményeinket, amelyek az óvodáskortól a nyugdíjasig minden romának civilizált életet biztosít. Ebben nem csak reménykedünk, ezért teszünk, küzdünk is. TESSÉK VÁLASZTANI! SZAVAZZUNK AZ MSZ (UDMR) JELÖLTJEIRE! Közölni kezdték az által állított jelöltek Megyei lapjaink RMDSZ szervezetei névsorát. A háromszéki szervezet jelöltjei a következők: Király Károly, a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsának alelnöke, Kozsokár Gábor, Kovászna megye polgármestere (szenátorjelöltek), Domokos Géza, az RMDSZ elnöke, Márton Árpád Ferenc, a szentgyörgyi municípiumi ideiglenes tanács titkára, Bajcsi Ákos, a csernátoni mtsz elnöke, Sylvester Lajos, az RMDSZ megyei tanácsának elnöke (képviselőjelöltek). A szervezet szenátorjelöltet állított Bákó megyében (Bortos János) és négy képviselőjelöltet: Eris Pétert, Nistor Tinkát, Tamás Györgyöt és Magyar Pált (mind a négyen csángó eredetűek). További képviselőjelöltek: Incze László kézdivásárhelyi múzeumigazgató (Suceava megyébe), Székely Dezső nyugdíjas tanító (Vrancea megyébe), Haszman Pál Péter csernátoni muzeológus (Buzau megyébe). A máramarosi szervezet jelöltjeinek listája a következő: Zonda Attila zenetanár (Máramarossziget), Dr. Pohl Antal osztályvezető főorvos (Nagybánya), Dr. Márton Pál Árpád sebész főorvos (Nagybánya), Mazalik József Alfréd tanár (Máramarossziget), Mezei Tibor lelkész (Nagybánya), Horváth Enikő Éva mérnök (Nagybánya), Kis Kornél Iván tanár (Nagybánya), Vicsai János tanár (Szamosardó), Kádár Miklós lelkész (Domokos). SZAVAZZUNK AZ RMDSZ-RE (A SZAVAZÓLAPON: UDMR) és választási jelére, a tulipánra! ŐT IS JELÖLTÉK BRENDUS GYULA ORVOS. NAGYENYED Az RMDSZ Fehér Megyei Szervezete megalakulása óta Nagyenyedről irányítja a tagtoborzó, a szervező, az oktatási és művelődési, a szociális stb. munkát, s ezekben a napokban a teljében lévő választási kampányt is. Április 19-én lejárt a képviselő- és szenátorjelölések benyújtására megszabott törvényes határidő, s a megyei választókerületi irodák nyilvánosságra hozták a május 20-i választáson a pártlistákon és függetlenként induló képviselő- és szenátorjelöltek nevét. Fehér megyében hét képviselői és két szenátor) mandátumhely elnyeréséért Indulnak a pártok, a politikai mozgalmak és a nemzeti kisebbségek szervezetei, köztük az RMDSZ is, amelynek listájára öt képviselő- és egy szenátorjelölt neve került fel. A képviselőjelöltek: Brendus Gyula enyedi sebész szakorvos, Kovács Adorján, a balázsfalvi Szőlészeti Kutatóállomás tudományos főmunkatársa, Molnár Dezső Attila gyulafehérvári orvos, Köble Csaba enyedi mérnök és Bakó Botond tanár, helyettes főtanfelügyelő. Az RMDSZ Fehér megyei szenátorjelöltje Csávossy György, az ismert író. A képviselői jelölőlistán tehát az első helyen Brendus Gyula orvos neve szerepel. Ha egy mandátumi hely elnyeréséhez az RMDSZ listája elegendő szavazatot kap, a hét képviselői mandátumból egyet a listavezető jelöltnek ítélnek oda a szavazatok értékelésének első szakaszában. A helyi viszonyokat ismerők szerint ennek Itt Fehér megyében reális esélye van, feltéve, ha az RMDSZ jelöltjeit támogatók élnek szavazati jogukkal és ennek a kisebbségi érdekvédelmi és képviseleti szervezetnek a listájára adják le szavazatukat Ez annál is inkább ajánlott, mert az új román demokratikus jogállamot, a többpártrendszer keretében, a kétkamarás parlament által elfogadott Alkotmány és különtörvények alapján kívánják, kívánjuk megteremteni, s ebben a leendő parlamentben minden kisebbségnek (legalább egy) képviselői mandátuma lesz, még azoknak is, amelyeknek egy képviselői hely elnyeréséhez a megyékben nem tudnak elegendő szavazatot összegyűjteni. BRENDUS GYULÁVAL április 18-án enyedi otthonában beszélgettünk. ) ' * — Kezdjük a kötelező bemutatkozással, valamint az eddigi állomáshelyek ismertetésével, tekintettel arra, hogy bár ön ma már enyedinek vallja és érzi magát, nem ezen a vidéken született... — Valóban nem itt születtem, hanem 1940-ben Aradon, ahol apám lakatosként dolgozott. Még a 40-es évek elején a család Nagybányára költözött, tehát ott gyerekeskedtem, így Enyedre költözésemig leányainak vallottam magam. Végig magyarul tanultam, nem feledve, hogy a román nyelvet is anyanyelvi szinten kell ismernem. De, mai szóhasználattal élve, az óvodától az egyetemig anyanyelvemen tanulhattam, ugyanis a marosvásárhelyi egészségügyi líceum elvégzése után ugyanebben a városban végeztem el az orvosi egyetemet is. S milyen az élet, a színromán Máramaros megyei Barcánfalván töltöttem el hat kerek évet, munka- és igazságszerető, emberséges Iza-völgyi máramarosi emberek között, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot, akik közül nem egynek a gyermekét is kereszteltem, és akik közé mindig szívesen megyek vissza. Különben arról a faluról a kihelyezésemig nem is hallottam, de a megyében lévén, magam választottam, mert megtetszett a neve, Birsana falunév különös zenéje. Választásomat soha nem bántam meg. Onnan elkerülve, két évig bányaorvosként Felsőbányán tevékenykedtem, a sokat szenvedett ércbányászok között, akik akkor, az 1971—72-es években, viszonylag kis pénzért, nagyon sokat dolgoztak. Ezért is érzem át annyira, ezért értem meg követeléseik jogosságát, megalapozottságát. Később Kolozsváron letettem a sebész alorvosi, majd nemsokára a sebész szakorvosi vizsgát is. Ez az utóbbi komoly versenyvizsga volt, s így 1977-től, feleségemmel együtt, aki gyermekorvos, Enyeden vagyok. Lányom 22, fiam 20 éves, s talán azt is el kell mondanom magunkról, hogy az 1989. decemberi forradalom előtt évekig a Magyarországra való áttelepülés gondolatával foglalkoztunk, mi több, ilyen irányú kérelmünket az illetékes szervekhez be is nyújtottuk, de aztán úgy döntöttünk, hogy itthon maradunk, és e megváltozott körülmények között tesszük, amit kell. Jön az RMDSZ Fehér Megyei Szervezetének egyik alapító tagja, szervezői képességgel megáldott helyi vezetője, akire hallgatnak az emberek, akit Enyeden és környékén jól ismernek, megbecsülnek. Gondoljuk, tisztában van azzal, hogy megválasztása esetén hivatásos politikussá kell átképeznie magát. Érez magában erre elegendő rátermettséget, erőt és kitartást ? — Mindezekkel tisztában vagyok, ezeket vállalom. Tudom azt is, hogy politikusként, törvényhozóként is bizonyítanom kell majd. Ma már azt mondom, Marosvásárhely és minden egyéb után, hogy ha nagyot, ha kicsit lépünk is, de az mindig előre történjék, azaz induljunk már el végre előre, afelé a demokratikus kibontakozás felé, ama demokratikus jogállam felé, amely közös hazája mindenkinek, és amelyben egyenlő joga lesz románnak, magyarnak, németnek, szerbnek, minden kisebbségnek. Remélem, a választási kampány során választóimnak politikai programomat, elképzeléseimet bővebben kifejthetem még, hiszen erre a választási törvény jogilag esélyegyenlőséget hirdetett meg, és én ma sem félek kiállni az emberek elé. De azt itt, ebben a rövid beszélgetésben el szeretném még mondani, hogy megválasztásom esetén nem csak a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak, biztosításáért kívánok a parlamentben és a megyében küzdeni, tevékenykedni, hanem Enyeden és vidékén a fölös női munkaerő mielőbbi teljes foglalkoztatásáért, nemkülönben az egészségügyi ellátás és egészségvédelem gyökeres javításáért is, úgymond minden pártállástól, hovatartozástól függetlenül, ettől elvonatkoztatva. Vallom, hogy megmaradásunk egyik biztosítéka, egyedüli esélye, ha társadalmunk haladó, demokratikus erőivel öszszefogva, közösen indulunk el Európa felé. Én más járható utat nem látok! — Köszönjük a beszélgetést. Lejegyezte: DEÁK LEVENTE ÉGŐÁLDOZAT 1944 március—júniusában, negyvenhat esztendeje, Észak-Erdélyben végérvényesen semmivé lett a hagyományos zsidó közösségi élet. S mikor Kolozsvárról kigördült az utolsó deportált szerelvény a téglagyári gettóból, már javában folyt e zsidóság korábban elhurcolt ezreinek fizikai megsemmisítése. Hamis lenne képünk a korról, ha azt hinnék, csupán ott folyt népirtás, hol Hitler csapatai megszállották az országot. Dr. Moses Rosen bukaresti főrabbi minapi filippikája egymás mellé két megdöbbentő számadatot ír: Észak-Erdély égő áldozatainak száma mintegy 150 ezer emberéletre tehető, ugyanakkor a bécsi döntés által megcsonkított Romániában mintegy 300 ezer zsidó férfit és nőt gyilkoltak le Moldvában, Besszarábiában, Bukovinában s a Dnyeszteren túli területeken 1941-től kezdődően. És akkor még semmit sem szóltunk az 1941 januári vasgárdista lázadás során felkoncoltak százairól Bukarestben és Iasiban. Erről bölcsen hallgatott a Szabad Román Televízió is, melynek április 7-én sugárzott dokumentumfilmje tisztázni akarta a fasizmus éveit. Reméljük, kevés sikerrel. A történelmi tudatot manipuláló mass media mintha elkerülné mostanában az egyéni bűnösség kérdését. Mert új soviniszta eszmék uszulnak emberségünk ellen, mert zsinagógákat gyaláznak meg ismeretlenek Nagyváradon és vasgárdista programnyilatkozatok látnak napvilágot. Mert a Ceausescudiktatúra idején Lusztig Olivér úr könyveit az államilag irányított propaganda magyarellenes izgatásra használta föl. Mert a megmaradt és elaggott zsidó közösségek deportálási megemlékezéseit a temetőkertek és zsinagógák falai közé szorították vissza, hivatalosan agyonhallgatták, vagy mint a magyar kisebbség elleni vádaskodás „indoklásaként" vetették be, és közben folyt szakadatlanul a zsidóság kivándorlása abból az országból, ahonnan naponta deklarálták a nemzetiségi kérdés „szocialista" megoldását. 1944 május harmadikán, szerdán — a gettózás első napján — Marosvásárhelyen például a koronkai téglagyárba 7500 polgártársunkat terelték össze, stráfszekereken hozták be csendőrök kíséretében. Itt a tágas udvaron alig négyzetméternyi hely jutott a szárítószínek, de leginkább a szabad ég alatt egy-egy családnak, s három hét múlva három vonatszerelvény vitte őket halálba, pusztulásba. Hagyományos zsidó közösségi életet mondtunk az előbb, hiszen, ami 1945 után, a visszatértek töredékeihez mérten még következett, következik, az csupán a történelem utójátéka. Vásárhely zsidósága száz esztendő alatt, a XIX. század harmincas éveitől kezdve, midőn a falvakból beköltözhetett a városba, lassan és szívósan kiépítette közösségi élete kereteit és intézményeit. Meggyökerezett az előtte oly sokáig zárva maradt erdélyi városokban. Házakat emelt, templomokat és imaházakat, iskolákat, művelődési otthonokat, rituális fürdőket és kórházat, a dombok helyet adtak a temetőknek, újságokat és könyveket adott ki, ipari üzemeket és apró műhelyeket, bankokat és boltokat működtetett, fiai iskolába, egyetemre jártak, kereskedtek, tanítottak, hivatalt viseltek, gyógyítottak, pereket vittek. Politizált, tőkét teremtett, számarányát messze felülmúlva aktívan részt vett a modern idők valamennyi haladó mozgalmában, számosan közülük a cionizmus, a zsidó államalapítás híveivé szegődtek. A Bethlen Gábor féle privilégium közzététele (1623) óta az erdélyi zsidóság messze eltávolodott a homogén kereskedőrétek sajátosságaitól, felnőttkorú, egymáshoz lazán kapcsolódó, társadalmilag mélyen tagolt népcsoporttá fejlődött. Soraiban épp úgy megtaláljuk a nincstelen kézműveseket, mint a dúsgazdag nagypolgárokat,a rabbiba máramarosi csordapásztort és földművest, a kereskedőt és alkalmazottait, a tudóst és a házaló zsidót, a költőt, zenészt, írót és színészt, a falusi szatócsot, doktort, a kikeresztelkedett és aszszimiláns világpolgárt. A 18—19. századi tiltó rendelkezések és akadályoztatások dacára lélekszáma három század alatt szakadatlanul nőtt a természetes születések és a hullámokban jelentkező bevándorlások révén. Élt az istenhit és az ateizmus, a mély vallásosság (haszidizmus) és a vallási közömbösség végletei között Élt és reménykedett románok, magyarok, szászok és svábok, ukránok és szlovákok között; élt és reménykedett a felvilágosultság és hagyományőrzés kettős kötésében, beszélt négy-öt nyelven, imádkozott ősei szent és megmentett szavaival. Történelme az újabb kortól kezve egy volt az országéval, melynek részese, majd polgára lett az emancipáció (1848) révén testben és lélekben. Az egyenlőtlen és felemás fejlődés, a demokrácia intézményeinek akadozó működése, félkész állapota, a társadalmi és nemzetiségi feszültségek és ellentmondások, a kormányzatok rossz döntései, a szövetségek elhibázottsága, a bűnbakkeresés a kudarcokért, logikusan, a belső fejlődésből következően és a világpolitika szorításában a fasizmus felé vezettek. És a fasizmus ostora mindig a legvédetlenebbeken csattan. A zsidók példája Intő parabola minden számára: mivé lett, lehet a türelmetlenség, a kizárólagosság, a másság tagadása és megbecstelenítése, a szellemi sötétség, elszigeteltség, az értékrombolók uralma; hová vezet a szabadjára eresztett állati ösztönök tombolása, a megfélemlítés politikája, a határokat nem ismerő megalázás. Észak-Erdély 150 ezer elhurcolt áldozatot a munkaszolgálatos századok és haláltáborok agyonlőtt, Ukrajnában megfagyott, éhenhalt, gázkamrába lökött tömege, férfiak, nők, gyerekek, ekkor 1942 és 1944 között érték el a pokol legmélyebb bugyrait. Ekkor ért véget háromszáz esztendős történelmük. Niszán hónap a zsinagógiai naptárban — a tavasz ünnepe. A szent írások szerint ebben a hónapban teremtette az örökkévaló a világot. S milyen tragikus fintora a történelemnek, hogy az észak-erdélyi zsidóság számára ez a végakkordokat jelentette. A történelem igazságot szolgáltat az igazaknak. Azoknak az embereknek, akik élelmet csempésztek a gettókba, akik nem küldték ki az aknamezőkre a munkaszolgálatosokat, kenyeret és vizet nyújtottak be a vagonokba, gyermekeket, nőket, üldözött férfiakat bújtattak. Parasztok, városiak, egyszerű emberek, kolostorok barátjai, papok. A kolozsvári egyetem rektora és professzora nem adták ki az egyetemi klinika betegeit a németeknek, Márton Áron és Apor Vilmos püspökök nyíltan fölemelték szavukat a deportálások ellen, főispánok mondtak le tiltakozásul. Számon kell tartanunk mindig az emberi szolidaritás példáit. Mindenkor fel kell mutatnunk, hogy soha többé ne beszélhessünk bűnös nemzetekről. S ha példamutatásukat, bátorságukat, áldozatukat mi nem mutatjuk föl, ki teszi meg helyettünk? Ha mi és fiaink fiai már nem leszünk, szétszóródunk, mint a szárnyas magvak, akkor a temetetlen és sír nélküli holtak millióira, a jelképes lelki sírokra ki emlékezik majd itt? Emléküket ki fogja ápolni az áldott hazai rög fölött? SEBESTYÉN MIHÁLY ~Zsatri EGY MONDATBAN••• temes megyéből • Talán mondanunk sem kell, hogy hatalmas elégtétellel nyugtáztuk különösen mi, temesváriak a baráti jugoszláv kormány ama zseniális határozatát, miszerint 1. év április 21-től kezdődően legkevesebb napi 200 dollárt kell dinárra átváltaniuk az odautazó turistáknak. • A Gazeta de Vest „rémhírcsokra“ szerint, a fővárosi Nemzeti Színház állítólag felkérte Petre Roman urat, hogy Woody Allen Hogyan hódítsuk meg a nőket című darabjában játszaná el a főszerepet, s e nagysikerű komédia esetleg Suzana Gâdea asszony rendezésében kerülhetne hamarosan színpadra. • A Timisoara című lap április 21-i számában, epés megjegyzések kísérletében, részleteket olvashatunk Ion Iliescu elvtárs X. pártkongresszuson mondott zseniális beszédéből. • Ovidiu néven most már Temesvárnak is van házasságközvetítő irodája, amely állítólag biztos sikert garantál a rászorulóknak, ám az előreláthatóan borsos árakról szól a jelentés. • Újabb rekordot állított fel a posta, ugyanis a Romániai Magyar Szó április 14-i számát már 23-án kézbe kaptam. • Nálunk felé is dívik a plakáttépés, mintegy a választási kampány hőfokát alátámasztandó: megelégelve a dolgot a Nemzeti Liberális Párt kevésbé esztétikus, ám annál radikálisabb megoldást választott: pannókra és falakra lemoshatatlan festékpermettel felírt szövegekkel próbál újabb szimpatizánsokat szerezni. • Magyar nyelvű felkészítő tanfolyamokat indít az egyetemre jelentkező fiatalok számára a RMDSZ; a május elején kezdődő, a fizika, matematika és kémia tantárgyakból tartandó ingyenes órákra a szövetség tagjai jelentkezhetnek. • Több mint 200 emberből verődött össze az a csoport, amely április 24-én reggel szabályszerűen eltorlaszolta megyeközpontunk egyik legforgalmasabb utcáját, majd ugyanaznap 12 órai kezdettel éhségsztrájkot hirdetett: az NSZK-ba véglegesen kitelepedni szándékozó állampolgárok útlevélkérelmének csigalassúsággal történő intézése miatt. • Szombaton, április 28-án, 11 órai kezdettel a Capitol filmszínház termében tartották országos találkozóikat a Temesvári Kiáltványt aláíró és támogató szervezetek képviselői, április 29-én pedig népgyűlést tartottak a Győzelem terén. • Aggasztóan megnövekedett megyénkben a kocsi- és lakásfeltörések, lopások és más természetű gaztettek száma, míg rendőrségünk létszámhiányra hivatkozva tehetetlenül toporog a hatalmas bűnözési hullám áradatában. • A Renasterea bánateana című napilap a minap közölte a közelgő választásokon induló megyénkben jelöltek névsorát: összesen 235 személyt jegyeztek be, amelyből 15 az RMDSZ színeiben vetélkedik mandátumok megszervezéséért. Tőlünk szenátor helyre pályázik Tőkés László református püspök, Bodó Barna szerkesztő és dr. Sándor István tudományos kutató. FERENCZ KÁROLY A MOZGÁSSÉRÜLTEK I. ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA ALKOTMÁNYOS ÉRDEKVÉDELEMÉRT Évtizedeken át maga a mozgássérült fogalom, a kifejezés is tabu volt. A nyilvánosság előtt, a sajtóban mozgásszervi betegségben szenvedőkről (de egyébként más panaszokról sem) még csak említést sem lehetett tenni. Gondjaikat felpanaszolni, vagy éppen érdekvédelmükben szót emelni — a szigorúan tiltott témák közé tartozott. Mikor már szocialista országokban is kezdtek nyilvánosságot kapni a mozgássérültek társadalmi gondjai és ezáltal a méltányos összefogásra, a támogatásra és segítségnyújtásra, a kormány felelősségének fokozására serkentettek, hazánk még mindig a „gyanúsan egészséges“ ország színeiben tetszelgett. És a gondok, a társadalmi elvárások nyilvánosság elé tárása a kérdéskörnek csupán egyik, talán nem is a legfontosabb eleme. Csak felszíni megnyilatkozása volt a kormány általános magatartásának a mozgássérültek gondjai megoldásával kapcsolatban. Hogy milyen mérhetetlen mulasztások történtek a sajátos életvitel, a társadalmi és pszichikai beilleszkedés, a betegellátás és -gondozás intézményi biztosításában, jelzi az a tény, hogy már a forradalom utáni első hetekben a mozgássérültek területi szinten és országos átfogásban egyaránt olyan szervezetek megteremtésére törekedtek, amelyek törvényes keretek között, érdemben képviselhessék gondjaikat, kérelmeiket a kormány előtt. Jogokat, támogatást várnak éppen azért, hogy maguk is minél hasznosabban, egyénre szabottan minél értékesebben kapcsolódhassanak be a társadalmi életbe. Megalakítva a Romániai Mozgássérültek Országos Társaságát, 1990. április 27-én I. országos konferenciájukat is megtartották. Hogy gondjaik mennyire nem csupán hazai, hanem nemzetközi rálátást is igénylő ügy, jelzi többek között az a tény is, hogy a konferencián részt vett és hozzá is szólt az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete, Allan Green, ki országa ezirányú intézkedéseiből idézett, és ismertette tevékenységét a Mobility International szervezet jelen lévő képviselője, Eugenia Stavropoulou alelnök, a mozgássérült fiatalok gondjaira gyógyírt kereső nemzetközi intézmény nyújtotta lehetőségekről szólva. Természetesen, a hazai gondok — elsősorban — hazai tennivalók maradnak. És máris haladás, hogy a kormány tudomására hozták a főbb igényeket. Ennek bizonyítéka a kormány képviselőinek jelenléte, bár egyelőre a támogatás szóbeli kifejezést nyert csupán és az általánosságok szintjén mozgott. Ennek a magatartásnak kézzelfogható jele egyébként az is, hogy a mozgássérültek szervezete ideiglenes vezetőségének ismételt kérése ellenére, még mindig nem biztosítottak számukra székházat és még a konferencián se kaptak — bár a főváros főpolgármestere is jelen volt — erre biztosítékot. Ezeknek a tényeknek az ismeretében még inkább értékelhető a társaság ama igénye, hogy Szervezeti Szabályzattal, jogi személyiségként működve, kérelmeik bekerüljenek a majdani alkotmányba, s ily módon törvényes keretek között biztosítsák érdekvédelmüket, a sajátos helyzetükből fakadó társadalmi kötelezettségeket. Legalább ezt az alapos dokumentumot előterjeszthették és elfogadták ezen a konferencián, mert gondjaikat ezúttal sem hallgatták meg. A kormány és a municípium képviselője röpke jelenlétükkel csupán protokolláris kötelezettségüknek tettek eleget. Szerencse, hogy ebbe még belefért Gabriel Liiceanu hozzászólása, aki eddig nálunk soha ki nem mondott, pedig fájdalmasan valóságos jelenségekről beszélt. A kérdéskört társadalmi-történelmi perspektívákba helyezve elmondta, hogy a totalitárius rendszer egyik sajátsága éppen az, hogy fedezi a különbségeket, s ezzel nyilván a társadalmi felelősséget és a tennivaló kötelezettségét is elhárítja magáról. A teremben lévők sajnos, saját bőrükön érezték a filozófus megfogalmazta tétel valóságát. Immár új társadalmunk felé fordulva Gabriel Liiceanu kifejtette, hogy egy társadalom civilizációs szintje azon is lemérhető, mennyire ismeri el a szenvedést és igyekszik tenni enyhítéséért intézményesen és nem csupán az anyagi vonatkozások terén, hanem a pszichikai tartományok vállalásában is. Természetesen, a társadalmi tudatot is át kell formálni olyképpen, hogy elfogadja a másság, a különbözőségek jelenségeit. Megértetni azt, hogy van, aki más, mint Te, és az ezzel járó tényekhez is méltó módon viszonyulni. Másrészt ki kell mondanunk, meg kell tanulnunk, hogy a társadalomiján igenis létezik szenvedés... A mozgássérültek éppen ezért ne szigetelődjenek el és ne en lgedjék magukat elszigetelni. A társadalom pedig nyissa meg a kapukat, hogy a beilleszkedés minél teljesebb, emberileg méltányosabb legyen. A szünetben bihari, marosvásárhelyi, szebeni meghívottakkal beszélgettünk. Ghicea Klára, nagyváradi küldött megmutatja a dokumentumot, amely szerint már pontosan tíz évvel ezelőtt fölvetették a kb-nak a mozgássérültek társasága megalakítását, de még csak válaszra sem méltatták. Pusztai doktornő és Elkán Gizella gyógytornász főnővér a pszichikai tényezők, a csoportterápia lehetőségeit fejtegetik. Simon Francisc és Sorin Costache, az ideiglenes vezetőség tagjai a szervezet számtalan ágát-bogát magyarázzák... BÉRES KATALIN