Romániai Magyar Szó, 1990. szeptember (2. évfolyam, 212-237. szám)
1990-09-01 / 212. szám
Romániai Magyar Szó • 4 • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • Nehogy megtudják az amerikaiak! Az augusztus 29-i meglepően civilizált hangvételű parlamenti ülésen minden disszonáns szó, vagy csak elejtett felhang kirívó hatást keltett. Azt mondta Victor Surdu úr, hogy mennyire tarka, soknemzetiségű az Amerikai Egyesült Államok népe, és mégis, minden állampolgára amerikainak tartja magát, nem is akar más nyelvet megtanulni. Juj, hogy lehetne elintézni, hogy ez ne jusson az amerikaiak fülébe. Ugyanis mit szólna hozzá például az az amerikai szülő, aki ukrán iskolába járatja gyermekét. Mert az USÁ-ban ilyen is van. Vagy mit fűzne hozzá latin vérmérséklettel néhány déli állam lakosa, aki nem is boldogulna az utcán, az üzletekben, némely közintézményben sem, ha elfelejtette volna anyanyelvét, a spanyolt. Már azért sem jó valakiket egynyelvűségért piedesztálra emelni, mert a világnak bizonyos tájain sértésnek veszik a feltételezést, hogy nem akarnak megtanulni egy-két idegen nyelvet. Svédországban például valóságos nyelvtanulási láz tört ki. Magolják az angolt, a franciát, a németet, az oroszt, a finnt, a norvégot. Ki mennyit bír, annyit markol. Igaz, hogy a svédek néhány évvel ezelőtt csak úgy tanultak idegen nyelveket, ha munkájuk erre rákényszerítette őket (lásd az ABBA tagjait, vagy a Volvo kereskedelmi ügynökeit). Csakhogy elterjedt a műholdas televíziózás. És a legnyakasabb svéd sem akar Bálám szamaraként bámulni a képernyőre. Mi is megtanulhattunk volna Bukarestben bolgárul, amíg más tévéműsort nem volt érdemes nézni. Lusták voltunk? Vagy a bolgár műsor sem volt éppen olyan jó? Talán az európaiság szele nem suhintott meg? Is-is-is... NITS ÁRPÁD Szeptember 1. szombat III. évnegyed IX. hónap Az évből eltelt: 244 nap Hátra van még: 121 nap Ma Egyed és Egon nevű olvasóinkat köszöntjük SZOMBATI BÖLCSESSÉGÜNK Kimenni a csatamezőre / és a vérnek csorogni kell. / Csak az a kínlódás előtte: / a halálért is ácsorogni kell. (Karl Kraus) ENYHE LEHŰLÉS A Központi Meteorológiai Intézettől jelenti Ortania Jude szolgálatos meteorológus. Az éjszaka folyamán és reggelente kissé lehűl az idő, de napközben szép, többnyire derült égbolt várható. A hegyvidéken és az ország északnyugati térségében elvétve esőre lehet számítani a délután folyamán. A hőmérsékleti értékek nappal 26—32 fok között váltakoznak, a Bánságban és Olténiában magasabb értékekre számíthatunk, az éjszaka folyamán 6—16 fok közötti értékek várhatók. Bukarestben általában derült az égbolt, szép idő lesz. Gyenge, időnként mérsékelt szél. A hőmérsékleti értékek 30—32, illetve 12—14 fok között váltakoznak. A tengerparton szép idő, többnyire tiszta égbolt várható. A levegő hőmérséklete 25—27, illetve 14—16 fok körül alakul, a tengervíz 22—23 fokos. Lesz olajszűrő Talán éve, hogy hiánycikk a kiskocsik üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen olajszűrő. Amint a Rompres munkatársa megtudta, a buzáui vállalatban a nyersanyaggal kapcsolatos gondok megoldása óta folyamatos a termelés, mi több, a tavalyhoz képestnövekedőben van. Így az év első hét hónapjában 664 ezer szűrő készült, ami megfelel az egész 1989-es termelésnek. Csempészek a buszon A brailai rendőrség feltartóztatta és ellenőrizte a Panturist vállalat Isztambulba készülő turista buszát. A 34 kiránduló közül 26-nál olyan termékeket és olyan mennyiségben fedeztek fel, ami kimeríti a csempészés fogalmát. Félmillió lej értékű francia kulcskészletet, csapágyat, manómétert, harapófogót stb. koboztak el, öt személy ellen bírósági eljárást indítottak. Fekete mérleg A rendőrség egyetlen hét leforgása alatt 4409 olyan személyt fedezett fel, aki visszaélt az utcai kereskedelmet szabályozó törvényekkel. Ezekből 1766-ot büntettek, bírságoltak meg, 1300-at engedély nélküli kereskedelemért, 128-at szerencsejáték űzéséért, 25-öt feketézésért, 6-ot prostitúcióért, öt esetben az ügyet átadták az ügyészségnek. Ez alkalommal több mint ötmillió lej értékű árut koboztak e. Vadászok a Deltában A Duna-delta tavain mintegy ötven olasz vadász lesi a vadrucák, vadlibák röptét. Bár elterjedt az a hír, hogy valóságos vérengzést végeznek, a tulceai turisztikai hivatal ,,vendégeiként“, szerződéses alapon érkezett vadászok betartják a nemes sport minden szabályzatát — jelentik a helyi szervek. Kedvtelésükért negyed millió valutatejjel fizetnek. Turisták a tengerparton Augusztus 29-én 91 ezer vendég tartózkodott, pontosabban ennyien érkeztek szervezett turistaként a tengerparti üdülőkbe. A Mamaiától Mangáliáig terjedő övezetben különben hivatalosan eddig 887 ezren töltöttek hosszabb-rövidebb időt. Üzérek egérfogóban A Hunyad megyei Piskiben a rendőrség augusztus 22-én őrizetbe vette a tordai illetőségű Gábor Katalint és Boros Gábort, akik 131 farmer szoknyát és nadrágot akartak értékesíteni. A lefoglalt árú értéke mintegy 135 ezer lej. A CATAVENCU című kényelmetlen hetilapban olvastuk TOPLISTA CORELII) VADIM TUDOR Antikapitalista lázongó, még a gyűlöletes idejéből. Az új ember sikerült megtestesítője. Sokat álmodozik, ismétlődnek rémálmai Attilával, Moses Rosennel és Adrian Paunescuval. Ez utóbbihoz egy adott pontig (a 8. pontig) hasonlít is. Délutánonként látható volt a Steaua sportpálya lelátóján, ahol Pepsit ivott Ilie Geaugescuval. Manapság Ilie Ceaușescu nem látható. Pepsi sem nagyon. A Steaua sem az, ami volt... Küzdött és küzd a Budapest vendéglő kínai vendéglővé való átalakításáért, ösztöndíjas Bécsben és az Athene Palace-ban. Bécsben nehezebben ment neki. Sikerült plagizálnia egy külföldi hírügynökségtől, s így emberére talált. Ennek eredményeként alkalmazta az Agerpres. Szereti nagyon a kultúrát. Románia egyetlen férfia, aki a férj kivételével, reménytelen szerelmet táplált Elena Ceausescu iránt, ezt sugallják a különösképpen télen közölt szemérmes szerelmi poémái. Nincsenek egyéni jegyei, bár a diktatúra éveiben a járókelők könnyedén felismerték kövérségéről. A szerk. megj.: A Catavencu toplistájának újabb jelöltje, ha valaki nem ismerné, az az egykori udvari költő, aki napjainkban a Románia Mare hasábjaiba ömleszti magyarellenes dühét. Úgy látszik, a hányadékszagtól nemcsak mi irtózunk. EGY MONDATBAN ...Szatmár megyéből • Kölcsey emlékkiállítás nyílt a nagykárolyi városi múzeumban, a fotós-dokumentum tárlat végigkíséri Kölcsey egész életútját, gazdag anyagot mutatva be kéziratokból és levelekből is. • A statisztika szerint fokozatosan csökken a városi könyvtár olvasótermét igénybe vevők száma; míg 1989 márciusában összesen 7030 látogatót jegyeztek be, ez év márciusában alig 2319-et. • Hároméves inasiskolai tanulmányok végzéséhez nyílik lehetőség azoknak, akik a líceumi oktatáson kívül rekedtek, beiratkozni a különböző szakmákra szeptember 1 és 20 között lehet; a megoldatlan helyzetű tanügyi káderek részére a megürült katedrákra szeptember 12-én rendeznek versenyvizsgát. • „Meleg“ hangú meghívó szöveget olvashattunk a helyi lapokban: a Vatra Romaneasca egyesület, a megyei tanfelügyelőség, az állami levéltár, a megyei múzeum és a megyei könyvtár szimpoziont rendez a „Bécsi diktátum — nemzeti történelmünk drámája“ címmel a kultúrházban, utóbb pedig a Vatra Romaneasca a diktátum áldozataira való közös megemlékezésre invitált a Köztársaság utcában levő térre, ahol a román katona szobrát kívánják megkoszorúzni. • Augusztus 25-én, szombaton a batizi Avicola farm 22 dolgozóból álló csoportja sztrájkba lépett, ok: Ionel Gheorghe farmvezetőt pihenőszabadsága idején váltották le és véglegesítették helyettesítőjét; a dolgozók ragaszkodnak régi farmvezetőjükhöz, akit szavazás útján, demokratikus módon választottak, ezért csütörtökön, augusztus 30-án újra beszüntetik a munkát. „Ha így folytatódik a demokratizálási folyamat, előbb-utóbb az utcaseprőket is Bukarestből fogják kinevezni, s nem lesz helye ellenvetésnek“ — véli az egyik munkás. • Halmi község lakossága is ragaszkodik régi polgármesteréhez, Rognean Victor állatorvoshoz, akit a decemberi események után kiállásáért és emberi értékeiért választott meg a lakosság, és elutasítja Ciuceanu Domnita román szakos tanárnő polgármesteri jelöltségét, akit a szatmári prefektúra és a NMF kíván a lakosságra ráerőszakolni, az ebben az ügyben augusztus 27-én összehívott közgyűlést döntés nélkül rekesztették be. • Kőszegremetén 22 család összefogásával bevezettek egy forrást a faluba, s így sok család jutott ivóvízhez; a faluból a magyarországi Ófehértóra áttelepült református lekész autóbusznyi néppel tért meg Kőszegremetére, elindítva így a két helység lakossága közötti „szomszédolási" kapcsolatot. • Hányinger környékezett, amikor végighaladtam gyermekkori hintázásaim színterén, a Kossuth kerten, mert nemcsak a Crisan utca felőli sikátor-bejáratot tették szinte áthatolhatatlanná szabályos szemétdombok, de a kert kellős közepén is hasonló kellemes látványra leltem; és ami még ijesztőbb: a sikátorbeli szemét egy bölcsőde tárt ablakai alatt rothad. • Örvendtem, amikor rábukkantam arra az újságárus standra, amelyben a január óta alapított, új kiadványok sorakoznak. — Kelet-Nyugat nincs — kérdeztem, — nincs és nem is lesz — volt a válasz —, mert valakik valakikkel összevesztek (!), és mi köze ehhez az olvasónak? GALL ÉVA EMESE Kolozs megyéből • Kolozs megye iparában az emúlt hónapban a legkisebb árutermelés valósult meg az idei évből eltelt időszakban: a megye 56 ipari vállalata közül 32 zárt adóssággal, hét hónapra számítva az árutermelés 1,7 százalékkal kisebb az előirányzatnál és 17,6 százalékkal a múlt év ugyanazon időszakához képest — közli a Kolozs megyei statisztikai igazgatóság. • A kolozsvári piarista öregdiákok a Zágoni Mikes Kelemen római katolikus fiúgimnázium hajdani tanulói megválasztották egyesületük veztőségét Haász Ede Endre elnök, Bogdán Imre alelnök, Keresztes Zoltán titkár, valamennyi öregdiák személyében és minden kedden 17— 19 óra között ügyeletet tartanak az Alma mater első emeleti nagytermében. • Kolozsvár lakosai érthetetlenül állnak a válasz nélkül hagyott kérdések előtt: nyolc hónap eltelte után sem tudni kik a gyilkosok, kik lőttek december 21-én az ártatlan emberekbe, kinek az érdeke rejtegetni őket? S hiába a hetenkénti figyelmeztető gyászmenet, úgy látszik egy másik forradalomra is szükség van! • A menekültek, spekulánsok, a hús- és kenyérsorok, üres üzletek száma ugyancsak megszaporodott az utóbbi időben Kolozsváron; fehérnemű, gyógyszer, edény, sör, egészségügyi papír, lábbeli stb. egyszerűen nincs, így tehát nagyon jól jön a kormányintézkedés az üzletek nyitvatartási rendjéről, elvégre a kedves vásárlónak tudnia, kell milyen időközökben nem talál semmit az üzletekben. • A kolozsvári képzőművészek szövetségének kezdeményezésére augusztus végén és szeptember elején a Nicula kolostor varázslatos tájain festőtábort rendeznek kolozsvári, váradi és temesvári művészek részvételével. • A kolozsvári Zenelíceum (Sármenti utca 2 szám) felvételi vizsgát tart az I—IX. és XI. osztályba, kezdőket elfogadnak az I—VI.-ig és haladókat valamennyi osztályba; a líceum étkezdével és bentlakással rendelkezik, a felvételi az alkalmassági próbából áll, a IX. és XI. osztályban augusztus 28—30 között tartották, az I— VIII. osztályokban pedig szeptember 5— 9 között tartják. • A múlt héten a Kolozs megyei prefektúra új vezetőtanácsa találkozott a Romák Kereszténydemokrata Pártjának, a Romániai Romák Demokratikus Szervezetének és a rendőrségnek képviselőivel, ahol a felmerült kérdések között szerepelt a romák társadalmi integrációja, a feketézés, kéregetés, a romák beiskolázása, a romák lakáskérdésének megoldása, létminimumának biztosítása. • Kolozsváron a görög katolikus püspökség kérésére a 126/1990-es törvényerejű rendelet alapján átadták a Cipariu téren levő építkezési területet a görögkatolikus katedrális építéséhez, így -.a munkálatok még az idén megkezdődnek. ROMAN JANOS ÚJRAKEZDÉS MINDEN SÍKON ? (Folytatás az 1. oldalról) társulás működési elvét? — Az alapszabályzat leszögezi, hogy valamennyi tag egyforma jogokkal és kötelességekkel rendelkezik, ő maga mondja meg, hogy mit akar venni, milyen mezőgazdasági technológiákra lenne szüksége, hogyan akarja értékesíteni a termést. A társulás azért jött létre, hogy segítse elintézni a szántást, vetést, betakarítást, a könyveléssel kapcsolatos dolgokat, a vetőmagok beszerzését, biztosítsa a bankkal való együttműködést, folytasson marketing tevékenységet, szervezze meg a mezőgazdasági termékek élelmiszeripari feldolgozását. Különben csak azt a földet lehet kivenni, amelyet egykoron beadtak a szövetkezetbe, fejenként maximum hat hektárt fogunk kiosztani, úgy gondoljuk, hogy ennél sokkal többet úgysem fog megszavazni a parlament. A termésből minden tag annyit tart meg, amennyire a családnak szüksége van, a fölösleget értékesítjük s a különböző adók, társadalmi biztosítások, a nyugdíjalap kifizetése után osztjuk a hasznot, ha lesz... és miért ne lenne? Az indulás nehézségeire való tekintettel első évben búzát, kukoricát, cukorrépát, sörárpát, újdonságképpen pedig szőlőt, gyümölcsöt akarunk termeszteni. — Köszönjük a beszélgetést és merész vállalkozásokhoz mindenekelőtt kedvező gazdasági körülményeket kívánunk. — Mi bízunk abban, hogy magántársulásunkkal hozzájárulhatunk az igazi versenyfeltételek megteremtéséhez a különböző agrártevékenységi formák között és ennek csakis a társadalom látja majd a hasznát. Házasságunk első éveiben nem született gyermekünk, így az asszonnyal kevéssel is beértük. A kilencedik évben aztán született egy fiam. Nagy volt az örömem, most már jobban kapaszkodtam az élethez. Éjt nappá téve dolgoztam, hogy egy kis viskót építhessek. Amikor ez kész lett, az asszony újra terhes lett. Az egész Csernát szinte irigyen nézett rám. Gyöngyös Sándorból lesz valami, mondták, rámosolygott a szerencse. Rá, bizony!...A szaporodást július elejére vártuk. Kellett volna vágni a füvet Perja kaszálóján, de a nagy esőzések miatt semmit sem haladtunk. Nagy kínnal-bajjal csináltam is némi szénát, boglyákba raktam, mert az asszony már el volt nehezedve, nem segíthetett. Június utolsó napján, akaratom, ellenére mégis kijött az asszony, segíteni. És ebből a segíteni akarásból kezdődött az életem elhibázása. De őt nem hibáztatom... nyugodjék békében... talán még most is élne... Sándor forró könnyeket törült ki a szemeiből. Nagy zivatar keletkezett aznap, hideg esővel, s mi bőrig áztunk. Tovább küszködtünk a szénával, mert a babának majd sok minden kell. Kimelegedett, fáradt testét a hideg eső kikészítette. Már hazafelé menet kirázta a hideg, otthon minden ruhaneműt ráadtam, de éjjel borzasztóan belázasodott. Csaknem mozdulatlanul feküdt, úgy elszakadt az ereje. Mit számított nekem másnap a széna? Orvosért szaladgáltam, és csak estefelére sikerült egyet kihoznom Kézdivásárhelyről. Az asszony ekkor már nagyon rosszul volt. Az orvosnak még az életemet is odaígértem, csak mentse meg. Meg is tett minden tőle telhetőt, három nap és három éjjel állott a beteg mellett, természetesen én is, de a negyedik nap reggelén bekövetkezett a vég... Amikor Sándor idáig ért elbeszélésével, alig tudott egy-egy szót kimondani ,lelkét úgy elfogta a fájdalom. Sűrű könnyek folytak végig borostás arcán, sokáig csak szepegett. Végül nagy nehezen folytatta! Amíg én az asszony mellett álltam, majd mindent elrendeztem, kicsi Jancsikámat pedig, életem egyetlen célját, a bátyámékra bíztam, az esőzés megszűnt, jól meleg idők álltak be. Lehetett ismét kaszálni. Amikor kiérkeztem a rétre, vállamon a kaszával, meghökkenve láttam, hogy az a darab, amely nekem volt kiadva kaszálni, már rendekben van. Két ember éppen akkor fogyatta le. Odébb két szekérre éppen rakták a szénát valami idegenek. Azokat a boglyákat, amelyeket én raktam, amelyek miatt meghalt a feleségem. — Hát, Perla úr — szólítottam meg az öreget milyen dolog az ilyen? — Hát ez ilyen! — felelte gőgösen, aztán rám se hederített. — A földemet annak adom ki, aki melléje áll és megdolgozza. — Jó — mondtam —, de tudja-e, hogy meghalt a feleségem? — Az engemet nem érdekel. A fűnek le kell szakadnia, amikor ott az ideje. Elhűltem az öreg gonoszságán. Istentelenség, amit mondott. — S a boglyok, amelyeket én készítettem? Mind el akarja vitetni? — Éreztem, hogy az egész világ forog velem... Közelebb léptem az öreghez. — Mind egy szálig! A múlt évben eléggé kikaptad a részedet! — Eléggé? — Eléggé! Csak annyira emlékszem, hogy repült a kasza a vállamról és a gőgös Perla egy-egy bokával rövidebb lett. Úgy esett össze, mint a colstok. Nem menekültem, tudtam, hogy hasztalan volna. Nyugodtan bementem a faluba, s el a bátyámhoz. A kisfiam kacagva szaladt elém ... Sándor újra zokogni kezdett. Hosszú, kínos sóhajtások törtek fel a melléből. Nyálát nyeldeste, hogy visszafojtsa őket. Áron is nehezen bírta viszafojtani a részvét keserű könynyeit. Hosszabb szünet után, még könnyek között Sándor újra beszélni kezdett: Jancsikámat rábíztam a bátyámra. Meghagytam, adja el mindenemet. Egy tehenem s egy lovacskám volt, szekérrel, meg a házam. Nem volt nagy érték, de gondoltam, abból nevelheti a fiamat. Azt nem tudom elmondani, milyen érzésekkel váltam meg a fiamtól. Isten tudja, miket össze nem hazudtam neki, most elmegyek, de hamarosan visszajövök. Szegénykém, úgy elmentem, hogy többé nem találkoztunk ... Jelentkeztem a csendőrségen. Perta úr életben maradt, de életére nyomorék, számomra megkövetkezett a börtön. Három év múlva ismét a szívembe döfött a sors tere: bátyám megírta, hogy fiamat elvitte a fekete himlő. Áron most már együtt sírt Sándorral. Jó időbe telt, amíg ismét egymásratudtak pillantani. Mindketten érezték, hogy sorsuk örökre barátokká tette őket. Szerettem volna akkor meghalni itt, vagy bárhol — folytatta Sándor —, de most már szeretném megérni, hogy láthassam a sírokat, megcsókoljam a földet, ahol kedveseim nyugszanak... Úgy látszik, ez a vágyam betelik, a pár hónap lejár, és ha az egészségem megmarad, ki tudja, mi lesz aztán... Szinte félek is már hazamenni, csak ez az egy kívánságom maradt, amit mondok, s lehet, hogy kivándorolok valamerre . .. Ekkor élesen felvisított a fegyőr sípja, s ők loholva igyekeztek a sorakozóra. Amikor Áron álmai zegzugos ösvényein idáig jutott, a még fülében csengő éles sípszóra hirtelen talpra ugrott. Egy pillanatig azt sem tudta, hol van és mit is hallott valójában. Azonban hamarosan észre tért, a szürke posztszeke eszébe juttatta a jelent és feledtette a csíkos fegyencruhát. A nap már magasra kúszott az égbolton, aranypalástot terített a tájra. A harmat milliónyi gyöngyszeme csillogott a leveleken, a virágokon, a szivárvány minden színében. Feje fölött az ágakon madarak csiviteltek. Valahol távol, a Marosbükk oldalán a kakukk ismételgette szaporán a saját nevét. — Hej, édes Istenem — sóhajtott fel Áron a szabadságtól mámorosan — de gyönyörű helyre vezéreltél! Csak ez az egy nap szabadság is megérte, hogy megugrottam a vonatról. Eszébe jutottak útitársai. Nem tudta ekkor, hogy az ő segítségükkel menekült meg. Vajon mi történt velük? Elfogták vagy egyáltalán fel sem ismerték őket? Lehet, hogy valamelyik országhatár felé tartanak a vonaton, úgy, ahogy együtt kitervezték volt. Itthagynák őt? Nem valószínű, mert esküvel fogadták meg, hogy egymást nem hagyják el, semmi bajban. Ha a vonat elrobogott velük, ő megbocsát nekik. Leült egy dombocskára, behunyt szemmel arcát a nap felé fordította.— Isten segítse őket, bárhol járnak. Majd csak velem is lesz valami... Alaposan megéhezett, csakhogy az elemózsias tarisznya a társainál maradt. — No, eredj Áron, most falatozzál ! — Zsebeit tapogatva megállapította, hogy pénze van elég, de mihez kezdjen most vele. — Majd később, de hol is vásárolhatnék élelmet? SZÉKELY ISTVÁN HÁRMAN A V ELLEN (Folytatás az 1. oldalról) Tulajdonképpen — és különösen a 80- as évek folyamán — a román nemzet egészére, akárcsak a nemzeti kisebbségekre, nemzeti identitásukat meghatározó erkölcsi és történelmi értékeinek eltörlését célozó szisztematikus programot kényszerítettek rá. Románia Parlamentje úgy véli, hogy a diktatórikus rezsim megdöntése után kedvező feltételek teremtődtek az ország összes állampolgára, a románok és a más nemzetiségiek közti új, természetes kapcsolatok meghonosításához. Az akkori szenvedéseknek ma figyelmeztetőül kell szolgálniuk, hogy az igazságtalanságot és az elnyomást mindörökre kizárjuk politikai életünkből. Az erőszak még több erőszakot idéz elő, a gyűlöletből még több gyűlölet származik, a megvetés megvetést szül, a halál újabb halál felé sodor. Az 1940-es drámának ez a tanulsága. Napjainkban, 50 év után, az alternatívát a megértés, a megbékélés, a szabadság és a tolerancia jelenti, ám a román strukturális toleranciával nem szabad visszaélni, sem pedig annak nevében figyelmen kívül hagyni a demokrácia elveit, úgy ahogyan az meghonosodott azokban az országokban, amelyeket a demokrácia ezen leckéiért is csodálunk. Földrészünk újkori történelme bebizonyítja, hogy több százéves konfrontáció lezárható az új utakat megnyitó megbékélés révén. Hogy egy ilyen együttmunkálkodás és megbékélés létrejöhessen, elengedhetetlenül szükség van minden fél akaratára, nyílt ésszel és rejtett gondolatok nélkül. A Parlament — mint a nemzeti szuverenitás megtestesítője — a jelen pillanatban megerősíti azon akaratát, hogy a legsürgősebben felépítse a pluralista társadalmat, melyben azonos jogok, szabadságjogok és felelősség illet meg minden honpolgárt, akár román, akár nemzeti kisebbség. Az út egy és oszthatatlan: azonos jogok mindenkinek, azonos tisztelet a többségi nemzet történelmének és identitásának, akárcsak a nemzeti kisebbségekének. A demokrácia, az egyenlőség és az identitás azonban nem jelenthet bizonyos autonómiák, olyan területen kívüli enklávék létrehozását, amelyek végsősoron egy multinacionális terület mesterséges létrehozásához és az ország feldarabolásához vezethetnek. A félretájékoztatás, a gyanúsítás politikája, a vádaskodó sajtókampány — amely fokozódik a nemzeti kisebbségek jogainak elismerésével, bővítésével és ténylegesen alkalmazásával — csak késleltetheti és veszélyeztetheti társadalmunk normális fejlődését,csak nehezíti a jelenlegi általános helyzetet, eltorzítja Románia határokon kívüli képét. A mesterségesen létrehozott feszültség, a zavargások és a közrend megbontása nem segítik az országbeli légkör kitisztulását, ellenkezőleg, súlyosbítják a népünk előtt álló gazdasági és társadalmi nehézségeket, állandósítják a bizonytalanságot és az instabilitást. Ilyen összefüggésben a nemzeti konszenzusnak mindenki számára elsődleges célkitűzéssé kell válnia. A demokratikus jogok és szabadságjogok azonosak és egyenlőek, és azok is maradnak Románia minden honpolgára számára, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ennek révén válhatunk földrészünk közösségének, a nemzetek Európájának, az egyetlen és szabad Európának alkotó részévé. A nemzet legfőbb érdekei megkövetelik a haza összes politikai és társadalmi erői együttműködésének megteremtését, az összes honpolgároknak az 1989 decemberi forradalom által elindított demokratizálódási folyamat továbbvitelében és elmélyítésében való részvételét. Legyen, hogy a forradalom által meghirdetett elvek és értékek olyan kötőszövetté nemesüljenek, amely képes biztosítani mindezen erők együttműködését, a létező programatikus különbségek fölé emelkedve. Románia Parlamentje azzal a felhívással fordul az ország összes honpolgárához, hogy építő szellemről és mérsékletességről, állampolgári felelősségérzetről tegyenek tanúbizonyságot, munkálkodjanak a nemzeti érdek érvényesítéséért és azért, hogy az országot kivezessék a jelenlegi nehéz helyzetből, biztosítva ily módon egy virágzó , jövőt és méltó helyet Európában és a világ nemzeteinek közösségében. ROMÁNIA PARLAMENTJÉNEK NYILATKOZATA Megkezdi tevékenységét Kolozsvárott a Református Líceum-Szeminárium Az Erdélyi Református Egyházkerület Püspökének és küldöttségének 1990. augusztus 28-án az illetékes minisztériumban történt tárgyalása végső eredménye alapján, a Református Líceum-Szeminárium Kolozsvárt 1990 szeptemberében megkezdi tevékenységét. Az új iskolában működni fog három, esetleg négy IX-ik osztály, két X-ik és két XI-ik osztály 30-as létszámmal. Tekintettel arra, hogy az előjegyzettek száma megközelíti a 600-at, ezért 1990. szeptember 10-én, hétfőn délelőtt 10 órakor felvételi vizsgára kerül sor a Kolozsvári Teológiai Intézet épületében. A jelentkezők nagy száma miatt a felvételi alatt mindenkinek magának kell gondoskodnia szállásról és étkezésről. Mivel az iskola által adandó érettségi diploma feljogosít minden főiskolai fakultásra való jelentkezésre, — ezért a tanügyi törvények értelmében kell történnie a felvételinek is. Ennek alapján a humán jellegű líceumnak megfelelően, — felvételi írásbeli vizsga lesz a IX-ik osztályba iratkozók számára magyar és román irodalomból, valamint Románia történelméből (magyar nyelven), és az iskola egyházi jellegére való tekintettel „Jézus életének ismeretéből". A X-ik és Xl-ik osztályba lépők különbözeti felvételi vizsgát tesznek „Jézus életének történetéből (írásbeli). Amennyiben a Református Egyház a tanévkezdésig nem tudná megoldani a bentlakás kérdését, ,e a diákoknak kell gondoskodni a kintlakásról. Az Egyház a kolozsvári gyülekezetek közreműködésével segítséget nyújt a kérdés megoldásában és tovább folytatja tárgyalásait az épület biztosítása érdekében. Az étkezést igénylő tanulók számára a Teológia Konviktusában biztosít ellátást. A felvételire jelentkezők hozzák magukkal a következő iratokat: 1. Születési bizonyítvány 2. Orvosi igazolás 3. Lelkész ajánlólevél További felvilágosításokat lehet kérni a következő telefonokon: 951/11310 és 951/12846, Valamint Nagytiszteletű Székely József generális direktor, megbízott igazgatónál a Teológia épületében. (Folytatjuk) A ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztőbizottsága: Bodó Barna (Temesvár), Cseke Gábor, Deák Levente (Déva), Gyarmatit János (főszerkesztő), Kiss Zsuzsa (szerkesztőségi főtitkár), Marosi Barna (Marosvásárhely), Román Győző, Sike Lajos (Szatmár), Székely László (főszerkesztő-helyettes). Nyomda: Comblnatul Pollfratio Bucoreytt 40 342