Romániai Magyar Szó, 1990. szeptember (2. évfolyam, 212-237. szám)

1990-09-01 / 212. szám

Romániai Magyar Szó • 4 • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • Nehogy megtudják az amerikaiak! Az augusztus 29-i meglepően civilizált hangvételű parlamenti ülésen min­den disszonáns szó, vagy csak elejtett felhang kirívó hatást keltett. Azt mondta Victor Surdu úr, hogy mennyire tarka, soknemzetiségű az Amerikai Egyesült Államok népe, és mégis, minden állampolgára amerikainak tartja magát, nem is akar más nyelvet megtanulni. Juj, hogy lehetne elintézni, hogy ez ne jusson az amerikaiak fülébe. Ugyan­is mit szólna hozzá például az az amerikai szülő, aki ukrán iskolába járatja gyermekét. Mert az USÁ-ban ilyen is van. Vagy mit fűzne hozzá latin vérmér­séklettel néhány déli állam lakosa, aki nem is boldogulna az utcán, az üzletek­ben, némely közintézményben sem, ha elfelejtette volna anyanyelvét, a spa­nyolt. Már azért sem jó valakiket egynyelvűségért piedesztálra emelni, mert a vi­lágnak bizonyos tájain sértésnek veszik a feltételezést, hogy nem akarnak meg­tanulni egy-két idegen nyelvet. Svédországban például valóságos nyelvtanulási láz tört ki. Magolják az angolt, a franciát, a németet, az oroszt, a finnt, a nor­végot. Ki mennyit bír, annyit markol. Igaz, hogy a svédek néhány évvel ezelőtt csak úgy tanultak idegen nyelve­ket, ha munkájuk erre rákényszerítette őket (lásd az ABBA tagjait, vagy a Volvo kereskedelmi ügynökeit). Csakhogy elterjedt a műholdas televíziózás. És a legnyakasabb svéd sem akar Bálám szamaraként bámulni a képernyőre. Mi is megtanulhattunk volna Bukarestben bolgárul, amíg más tévéműsort nem volt érdemes nézni. Lusták voltunk? Vagy a bolgár műsor sem volt éppen olyan jó? Talán az európaiság szele nem suhintott meg? Is-is-is... NITS ÁRPÁD Szeptember 1. szombat III. évnegyed IX. hónap Az évből eltelt: 244 nap Hátra van még: 121 nap Ma Egyed és Egon nevű olvasóinkat köszöntjük SZOMBATI BÖLCSESSÉGÜNK Kimenni a csatamezőre / és a vérnek csorog­ni kell. / Csak az a kínlódás előtte: / a ha­lálért is ácsorogni kell. (Karl Kraus) ENYHE LEHŰLÉS A Központi Meteorológiai Intézettől je­lenti Ortania Jude szolgálatos meteoroló­gus. Az éjszaka folyamán és reggelente kissé lehűl az idő, de napközben szép, többnyire derült égbolt várható. A hegyvi­déken és az ország északnyugati térségé­ben elvétve esőre lehet számítani a délu­tán folyamán. A hőmérsékleti értékek nappal 26—32 fok között váltakoznak, a Bánságban és Olténiában magasabb érté­kekre számíthatunk, az éjszaka folyamán 6—16 fok közötti értékek várhatók. Bukarestben általában derült az égbolt, szép idő lesz. Gyenge, időnként mérsékelt szél. A hőmérsékleti értékek 30—32, illet­ve 12—14 fok között váltakoznak. A tengerparton szép idő, többnyire tisz­ta égbolt várható. A levegő hőmérséklete 25—27, illetve 14—16 fok körül alakul, a tengervíz 22—23 fokos. Lesz olajszűrő Talán éve, hogy hiánycikk a kiskocsik üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen olajszű­rő. Amint a Rompres munkatársa meg­tudta, a buzáui vállalatban a nyersanyag­gal kapcsolatos gondok megoldása óta fo­lyamatos a termelés, mi több, a tavalyhoz képest­­növekedőben van. Így az év első hét hónapjában 664 ezer szűrő készült, ami megfelel az egész 1989-es termelésnek. Csempészek a buszon A brailai rendőrség feltartóztatta és el­lenőrizte a Panturist vállalat Isztambulba készülő turista buszát. A 34 kiránduló kö­zül 26-nál olyan termékeket és olyan mennyiségben fedeztek fel, ami kimeríti a csempészés fogalmát. Félmillió lej érté­kű francia kulcskészletet, csapágyat, ma­nómétert, harapófogót stb. koboztak el, öt személy ellen bírósági eljárást indítot­tak. Fekete mérleg A rendőrség egyetlen hét leforgása a­­latt 4409 olyan személyt fedezett fel, aki visszaélt az utcai kereskedelmet szabá­lyozó törvényekkel. Ezekből 1766-ot bün­tettek, bírságoltak meg, 1300-at engedély nélküli kereskedelemért, 128-at szerencse­­játék űzéséért, 25-öt feketézésért, 6-ot prostitúcióért, öt esetben az ügyet átad­ták az ügyészségnek. Ez alkalommal több mint ötmillió lej értékű árut koboztak­ e. Vadászok a Deltában A Duna-delta tavain mintegy ötven olasz vadász lesi a vadrucák, vadlibák röptét. Bár elterjedt az a hír, hogy való­ságos vérengzést végeznek, a tulceai tu­risztikai hivatal ,,vendégeiként“, szerző­déses alapon érkezett vadászok betartják a nemes sport minden szabályzatát — je­lentik a helyi szervek. Kedvtelésükért negyed millió valutatejjel fizetnek. Turisták a tengerparton Augusztus 29-én 91 ezer vendég tartóz­kodott, pontosabban ennyien érkeztek szervezett turistaként a tengerparti üdü­lőkbe. A Mamaiától Mangáliáig terjedő övezetben különben hivatalosan eddig 887 ezren töltöttek hosszabb-rövidebb időt. Üzérek egérfogóban A Hunyad megyei Piskiben a rendőr­ség augusztus 22-én őrizetbe vette a tordai illetőségű Gábor Katalint és Boros Gábort, akik 131 farmer szoknyát és nad­rágot­ akartak értékesíteni. A lefoglalt árú értéke mintegy 135 ezer lej. A CATAVENCU című kényelmetlen hetilapban olvastuk TOPLISTA CORELII) VADIM TUDOR Antikapitalista lázongó, még a gyűlöle­tes idejéből. Az új ember sikerült meg­testesítője. Sokat álmodozik, ismétlődnek rémálmai Attilával, Moses Rosennel és Adrian Paunescuval. Ez utóbbihoz egy adott pontig (a 8. pontig) hasonlít is. Délutánonként látható volt a Steaua sportpálya lelátóján, ahol Pepsit ivott Ilie Geaugescuval. Manapság Ilie Ceau­­șescu nem látható. Pepsi sem nagyon. A Steaua sem az, ami volt... Küzdött és küzd a Budapest vendéglő kínai vendég­lővé való átalakításáért, ösztöndíjas Bécsben és az Athene Palace-ban. Bécs­­ben nehezebben ment neki. Sikerült pla­gizálnia egy külföldi hírügynökségtől, s így emberére talált. Ennek eredménye­ként alkalmazta az Agerpres. Szereti na­gyon a kultúrát. Románia egyetlen fér­­fia, aki a férj kivételével, reménytelen szerelmet táplált Elena Ceausescu iránt, ezt sugallják a különösképpen télen kö­zölt szemérmes szerelmi poémái. Nincse­nek egyéni jegyei, bár a diktatúra évei­ben a járókelők könnyedén felismerték kövérségéről. A szerk. megj.: A Catavencu toplistá­jának újabb jelöltje, ha valaki nem is­merné, az az egykori udvari költő, aki napjainkban a Románia Mare hasábjaiba ömleszti magyarellenes dühét. Úgy lát­szik, a hányadékszagtól nemcsak mi irtó­zunk. EGY MONDATBAN ...Szatmár megyéből • Kölcsey emlékkiállítás nyílt a nagyká­rolyi városi múzeumban, a fotós-doku­mentum tárlat végigkíséri Kölcsey egész életútját, gazdag anyagot mutatva be kéz­iratokból és levelekből is. • A statisztika szerint fokozatosan csökken a városi könyvtár olvasótermét igénybe vevők száma; míg 1989 márciusában összesen 7030 látogatót jegyeztek be, ez év márciu­sában alig 2319-et. • Hároméves inasis­­kolai tanulmányok végzéséhez nyílik le­hetőség azoknak, akik a líceumi oktatáson kívül rekedtek, beiratkozni a különböző szakmákra szeptember 1 és 20 között le­het; a megoldatlan helyzetű tanügyi ká­derek részére a megürült katedrákra szep­tember 12-én rendeznek versenyvizsgát. • „Meleg“ hangú meghívó szöveget ol­vashattunk a helyi lapokban: a Vatra Ro­­maneasca egyesület, a megyei tanfelü­gyelőség, az állami levéltár, a megyei mú­zeum és a megyei könyvtár szimpoziont rendez a „Bécsi diktátum — nemzeti tör­ténelmünk drámája“ címmel a kultúrház­­ban, utóbb pedig a Vatra Romaneasca a diktátum áldozataira való közös megem­lékezésre invitált a Köztársaság utcában levő térre, ahol a román katona szobrát kívánják megkoszorúzni. • Augusztus 25-én, szombaton a batizi Avicola farm 22 dolgozóból álló csoportja sztrájkba lé­pett, ok: Ionel Gheorghe farmvezetőt pi­henőszabadsága idején váltották le és vég­legesítették helyettesítőjét; a dolgozók ra­gaszkodnak régi farmvezetőjükhöz, akit szavazás útján, demokratikus módon vá­lasztottak, ezért csütörtökön, augusztus 30-án újra beszüntetik a munkát. „Ha így folytatódik a demokratizálási folyamat, e­lőbb-utóbb az utcaseprőket is Bukarestből fogják kinevezni, s nem lesz helye ellen­vetésnek“ — véli az egyik munkás. • Halmi község lakossága is ragaszkodik régi polgármesteréhez, Rognean Victor állat­orvoshoz, akit a decemberi események u­­tán kiállásáért és emberi értékeiért válasz­tott meg a lakosság, és elutasítja Ciucea­­nu Domnita román szakos tanárnő polgár­­mesteri jelöltségét, akit a szatmári prefek­­túra és a NMF kíván a lakosságra ráerő­szakolni, az ebben az ügyben augusztus 27-én összehívott közgyűlést döntés nél­kül rekesztették be. • Kőszegremetén 22 család összefogásával bevezettek egy forrást a faluba, s így sok család jutott i­­vóvízhez; a faluból a magyarországi Ófe­­hértóra áttelepült református lekész au­­tóbusznyi néppel tért meg Kőszegremeté­re, elindítva így a két helység lakossága közötti „szomszédolási" kapcsolatot. • Hányinger környékezett, amikor végigha­ladtam gyermekkori hintázásaim színte­rén, a Kossuth kerten, mert nemcsak a Crisan utca felőli sikátor-bejáratot tették szinte áthatolhatatlanná szabályos sze­métdombok, de a kert kellős közepén is hasonló kellemes látványra leltem; és ami még ijesztőbb: a sikátorbeli szemét egy bölcsőde tárt ablakai alatt rothad. • Ör­vendtem, amikor rábukkantam arra az újságárus standra, amelyben a január ó­­ta alapított, új kiadványok sorakoznak. — Kelet-Nyugat nincs — kérdeztem, — nincs és nem is lesz — volt a válasz —, mert valakik valakikkel összevesztek (!), és mi köze ehhez az olvasónak? GALL ÉVA EMESE Kolozs megyéből • Kolozs megye iparában az­ emúlt hó­napban a legkisebb árutermelés valósult meg az idei évből eltelt időszakban: a me­gye 56 ipari vállalata közül 32 zárt adós­sággal, hét hónapra számítva az áruter­melés 1,7 százalékkal kisebb az előirány­zatnál és 17,6 százalékkal a múlt év u­­gyanazon időszakához képest — közli a Kolozs megyei statisztikai igazgatóság. • A kolozsvári piarista öregdiákok a Zá­­goni Mikes Kelemen római katolikus fiú­gimnázium hajdani tanulói megválasztot­ták egyesületük veztőségét Haász Ede Endre elnök, Bogdán Imre alelnök, Ke­resztes Zoltán titkár, valamennyi öreg­diák személyében és minden kedden 17— 19 óra között ügyeletet tartanak az Alma mater első emeleti nagytermében. • Ko­lozsvár lakosai érthetetlenül állnak a vá­lasz nélkül hagyott kérdések előtt: nyolc hónap eltelte után sem tudni kik a gyil­kosok, kik lőttek december 21-én az ártat­lan emberekbe, kinek az érdeke rejteget­ni őket? S hiába a hetenkénti figyelmez­tető gyászmenet, úgy látszik egy másik forradalomra is szükség van! • A mene­kültek, spekulánsok, a hús- és kenyérsorok, üres üzletek száma ugyancsak megszapo­rodott az utóbbi időben Kolozsváron; fe­hérnemű, gyógyszer, edény, sör, egész­ségügyi papír, lábbeli stb. egyszerűen nincs, így tehát nagyon jól jön a kormány­­intézkedés az üzletek nyitvatartási rend­jéről, elvégre a kedves vásárlónak tudnia, kell milyen időközökben nem talál sem­mit az üzletekben. • A kolozsvári képző­művészek szövetségének kezdeményezé­sére augusztus végén és szeptember elején a Nicula kolostor varázslatos tájain festő­tábort rendeznek kolozsvári, váradi és temesvári művészek részvételével. • A kolozsvári Zenelíceum (Sárm­enti utca 2 szám) felvételi vizsgát tart az I—IX. és XI. osztályba, kezdőket elfogadnak az I—VI.-ig és haladókat valamennyi osz­tályba; a líceum étkezdével és bentlakás­sal rendelkezik, a felvételi az alkalmassá­gi próbából áll, a IX. és XI. osztályban augusztus 28—30 között tartották, az I— VIII. osztályokban pedig szeptember 5— 9 között tartják. • A múlt héten a Ko­lozs megyei prefektúra új vezetőtanácsa találkozott a Romák Kereszténydemokrata Pártjának, a Romániai Romák Demokra­tikus Szervezetének és a rendőrségnek képviselőivel, ahol a felmerült kérdések kö­zött szerepelt a romák társadalmi integ­rációja, a feketézés, kéregetés, a romák beiskolázása, a romák lakáskérdésének megoldása, létminimumának biztosítása. • Kolozsváron a görög katolikus püspök­ség kérésére a 126/1990-es törvényerejű rendelet alapján átadták a­ Cipariu téren levő építkezési területet a görögkatolikus kated­rális építéséhez, így -.a munkálatok még az idén megkezdődnek. ROMAN JANOS ÚJRAKEZDÉS MINDEN SÍKON ? (Folytatás az 1. oldalról) társulás működési elvét? — Az alapszabályzat leszögezi, hogy va­lamennyi tag egyforma jogokkal és köteles­ségekkel rendelkezik, ő maga mondja meg, hogy mit akar venni, milyen mező­gazdasági technológiákra lenne szüksége, hogyan akarja értékesíteni a termést. A társulás azért jött létre, hogy segítse elin­tézni a szántást, vetést, betakarítást, a könyveléssel kapcsolatos dolgokat, a vető­magok beszerzését, biztosítsa a bankkal való együttműködést, folytasson marketing tevékenységet, szervezze meg a mezőgazda­­sági termékek élelmiszeripari feldolgozását. Különben csak azt a földet lehet kivenni, amelyet egykoron beadtak a szövetkezetbe, fejenként maximum hat hektárt fogunk kiosztani, úgy gondoljuk, hogy ennél sok­kal többet úgysem fog megszavazni a par­lament. A termésből minden tag annyit tart meg, amennyire a családnak szüksége van, a fölösleget értékesítjük s a különbö­ző adók, társadalmi biztosítások, a nyug­díjalap kifizetése után osztjuk a hasznot, ha lesz... és miért ne lenne? Az indulás nehézségeire való tekintettel első évben búzát, kukoricát, cukorrépát, sörárpát, új­donságképpen pedig szőlőt, gyümölcsöt akarunk termeszteni. — Köszönjük a beszélgetést és merész vállalkozásokhoz mindenekelőtt kedvező gazdasági körülményeket kívánunk. — Mi bízunk abban, hogy magántársu­lásunkkal hozzájárulhatunk az igazi ver­senyfeltételek megteremtéséhez a különbö­ző agrártevékenységi formák között és en­nek csakis a társadalom látja majd a hasz­nát. Házasságunk első éveiben nem született gyermekünk, így az asszonnyal kevéssel is beértük. A kilencedik évben aztán született egy fiam. Nagy volt az örömem, most már jobban kapaszkodtam az élethez. Éjt nappá téve dolgoztam, hogy egy kis viskót építhes­sek. Amikor ez kész lett, az asszony újra ter­hes lett. Az egész Csernát szinte irigyen né­zett rám. Gyöngyös Sándorból lesz valami, mondták, rámosolygott a szerencse. Rá, bi­zony!...A szaporodást július elejére vártuk. Kellett volna vágni a füvet Perja kaszálóján, de a nagy esőzések miatt semmit sem halad­tunk. Nagy kínnal-bajjal csináltam is némi szénát, boglyákba raktam, mert az asszony már el volt nehezedve, nem segíthetett. Jú­nius utolsó napján, akaratom, ellenére mégis kijött az asszony, segíteni. És ebből a segí­teni akarásból kezdődött az életem elhibá­­zása. De őt nem hibáztatom... nyugodjék békében... talán még most is élne... Sán­dor forró könnyeket törült ki a szemeiből. Nagy zivatar keletkezett aznap, hideg eső­vel, s mi bőrig áztunk. Tovább küszködtünk a szénával, mert a babának majd sok minden kell. Kimelegedett, fáradt testét a hideg eső kikészítette. Már hazafelé menet kirázta a hi­deg, otthon minden ruhaneműt ráadtam, de éjjel borzasztóan belázasodott. Csaknem mozdulatlanul feküdt, úgy elszakadt az ere­je. Mit számított nekem másnap a széna? Orvosért szaladgáltam, és csak estefelére si­került egyet kihoznom Kézdivásárhelyről. Az asszony ekkor már nagyon rosszul volt. Az or­vosnak még az életemet is odaígértem, csak mentse meg. Meg is tett minden tőle telhe­tőt, három nap és három éjjel állott a beteg mellett, természetesen én is, de a negyedik nap reggelén bekövetkezett a vég... Amikor Sándor idáig ért elbeszélésével, a­­lig tudott egy-egy szót kimondani ,lelkét úgy elfogta a fájdalom. Sűrű könnyek folytak vé­gig borostás arcán, sokáig csak szepegett. Végül nagy nehezen folytatta! Amíg én az asszony mellett álltam, majd mindent elrendeztem, kicsi Jancsikámat pe­dig, életem egyetlen célját, a bátyámékra bíztam, az esőzés megszűnt, jó­l meleg idők álltak be. Lehetett ismét kaszálni. Amikor kiérkeztem a rétre, vállamon a ka­szával, meghökkenve láttam, hogy az a da­rab, amely nekem volt kiadva kaszálni, már rendekben van. Két ember éppen akkor fo­gyatta le. Odébb két szekérre éppen rakták a szénát valami idegenek. Azokat a boglyá­kat, amelyeket én raktam, amelyek miatt meghalt a feleségem. — Hát, Perla úr — szólítottam meg az ö­­reget milyen dolog az ilyen? — Hát ez ilyen! — felelte gőgösen, aztán rám se hederített. — A földemet annak a­­dom ki, aki melléje áll és megdolgozza. — Jó — mondtam —, de tudja-e, hogy meghalt a feleségem? — Az engemet nem érdekel. A fűnek le kell szakadnia, amikor ott az ideje. Elhűltem az öreg gonoszságán. Istentelen­­ség, amit mondott. — S a boglyok, amelyeket én készítettem? Mind el akarja vitetni? — Éreztem, hogy az egész világ forog velem... Közelebb léptem az öreghez. — Mind egy szálig! A­ múlt évben eléggé kikaptad a részedet! — Eléggé? — Eléggé! Csak annyira emlékszem, hogy repült a ka­sza a vállamról és a gőgös Perla egy-egy bokával rövidebb lett. Úgy esett össze, mint a colstok. Nem menekültem, tudtam, hogy hasztalan volna. Nyugodtan bementem a faluba, s el a bátyámhoz. A kisfiam kacagva szaladt e­­lém ... Sándor újra zokogni kezdett. Hosszú, kínos sóhajtások törtek fel a melléből. Nyálát nyel­­deste, hogy visszafojtsa őket. Áron is nehe­zen bírta viszafojtani a részvét keserű köny­­nyeit. Hosszabb szünet után, még könnyek kö­zött Sándor újra­ beszélni kezdett: Jancsikámat rábíztam a bátyámra. Meg­hagytam, adja el mindenemet. Egy tehenem s egy lovacskám volt, szekérrel, meg a há­zam. Nem volt nagy érték, de gondoltam, abból nevelheti a fiamat. Azt nem tudom elmondani, milyen érzések­kel váltam meg a fiamtól. Isten tudja, mi­ket össze nem hazudtam neki, most elme­gyek, de hamarosan visszajövök. Szegénykém, úgy elmentem, hogy többé nem találkoz­tunk ... Jelentkeztem a csendőrségen. Perta úr é­­letben maradt, de életére nyomorék, szá­momra meg­következett a börtön. Három év múlva ismét a szívembe döfött a sors te­re: bátyám megírta, hogy fiamat elvitte a fekete himlő. Áron most már együtt sírt Sándorral. Jó időbe telt, amíg ismét egymásra­­tudtak pil­lantani. Mindketten érezték, hogy sorsuk ö­­rökre barátokká tette őket. Szerettem volna akkor meghalni itt, vagy bárhol — folytatta Sándor —, de most már szeretném megérni, hogy láthassam a síro­kat, megcsókoljam a földet, ahol kedveseim nyugszanak... Úgy látszik, ez a vágyam betelik, a pár hónap lejár, és ha az egész­ségem megmarad, ki tudja, mi lesz aztán... Szinte félek is már hazamenni­,­ csak ez az egy kívánságom maradt, amit mondok, s le­het, hogy kivándorolok valamerre . .. Ekkor élesen felvisított a fegyőr sípja, s ők loholva igyekeztek a sorakozóra. Amikor Áron álmai zegzugos ösvényein idáig jutott, a még fülében csengő éles síp­szóra hirtelen talpra ugrott. Egy pillanatig azt sem tudta, hol van és mit is hallott va­lójában. Azonban hamarosan észre tért, a szürke posztszeke eszébe juttatta a jelent és feledtette a csíkos fegyencruhát. A nap már magasra kúszott az égbolton, aranypalástot terített a tájra. A harmat milliónyi gyöngy­szeme csillogott a leveleken, a virágokon, a szivárvány minden színében. Feje fölött az ágakon madarak csiviteltek. Valahol távol, a Marosbükk oldalán a kakukk ismételgette szaporán a­ saját nevét. — Hej, édes Istenem — sóhajtott fel Áron a szabadságtól mámorosan — de gyönyörű helyre vezéreltél! Csak ez az egy nap sza­badság is megérte, hogy megugrottam a vonatról. Eszébe jutottak útitársai. Nem tudta ekkor, hogy az ő segítségükkel menekült meg. Va­jon mi történt velük? Elfogták vagy egyálta­lán fel sem ismerték őket? Lehet, hogy vala­melyik országhatár felé tartanak a vonaton, úgy, ahogy együtt kitervezték volt. Itthagy­nák őt? Nem valószínű, mert esküvel fogad­ták meg, hogy egymást nem hagyják el, sem­mi bajban. Ha a vonat elrobogott velük, ő megbocsát nekik. Leült egy dombocskára, be­hunyt szemmel arcát a nap felé fordította.— Isten segítse őket, bárhol járnak. Majd csak velem is lesz valami... Alaposan megéhezett, csakhogy az elemó­zsias tarisznya a társainál maradt. — No, e­­redj Áron, most falatozzál ! — Zsebeit tapo­gatva megállapította, hogy pénze van elég, de mihez kezdjen most vele. — Majd később, de hol is vásárolhatnék élelmet? SZÉKELY ISTVÁN HÁRMAN A V ELLEN ­ (Folytatás az 1. oldalról) Tulajdonképpen — és különösen a 80- as évek folyamán — a román nemzet egészére, akárcsak a nemzeti kisebbsé­gekre, nemzeti identitásukat meghatá­rozó erkölcsi és történelmi értékeinek eltörlését célozó szisztematikus progra­mot kényszerítettek rá. Románia Parlamentje úgy véli, hogy a diktatórikus rezsim megdöntése után kedvező feltételek teremtődtek az ország összes állampolgára, a románok és a más nemzetiségiek közti új, természe­tes kapcsolatok meghonosításához. Az akkori szenvedéseknek ma figyel­meztetőül kell szolgálniuk, hogy az igazságtalanságot és az elnyomást mind­örökre kizárjuk politikai életünkből. Az erőszak még több erőszakot idéz elő, a gyűlöletből még több gyűlölet szárma­zik, a megvetés megvetést szül, a halál újabb halál felé sodor. Az 1940-es drá­mának ez a tanulsága. Napjainkban, 50 év után, az alterna­tívát a megértés, a megbékélés, a sza­badság és a tolerancia jelenti, ám a ro­mán strukturális toleranciával nem szabad visszaélni, sem pedig annak ne­vében figyelmen kívül hagyni a de­mokrácia elveit, úgy ahogyan az meg­honosodott azokban az országokban, a­­melyeket a demokrácia ezen leckéiért is csodálunk. Földrészünk újkori történelme bebi­zonyítja, hogy több százéves konfrontá­ció lezárható az új utakat megnyitó megbékélés révén. Hogy egy ilyen együttmunkálkodás és megbékélés létrejöhessen, elengedhetet­lenül szükség van minden fél akaratára, nyílt ésszel és rejtett gondolatok nél­kül. A Parlament — mint a nemzeti szu­verenitás megtestesítője — a jelen pil­lanatban megerősíti azon akaratát, hogy a legsürgősebben felépítse a pluralista társadalmat, melyben azonos jogok, sza­badságjogok és felelősség illet meg min­den honpolgárt, akár román, akár nem­zeti kisebbség. Az út egy és oszthatat­lan: azonos jogok mindenkinek, azonos tisztelet a többségi nemzet történelmé­nek és identitásának, akárcsak a nem­zeti kisebbségekének. A demokrácia, az egyenlőség és az identitás azonban nem jelenthet bizo­nyos autonómiák, olyan területen kívü­li enklávék létrehozását, amelyek vég­sősoron egy multinacionális terület mes­terséges létrehozásához és az ország feldarabolásához vezethetnek. A félretájékoztatás, a gyanúsítás po­litikája, a vádaskodó sajtókampány — amely fokozódik a nemzeti kisebbségek jogainak elismerésével, bővítésével és ténylegesen alkalmazásával — csak késleltetheti és veszélyeztetheti társa­dalmunk normális fejlődését,­­csak ne­hezíti a jelenlegi általános helyzetet, el­torzítja Románia határokon kívüli ké­pét. A mesterségesen létrehozott feszült­ség, a zavargások és a közrend megbon­tása nem segítik az országbeli légkör kitisztulását, ellenkezőleg, súlyosbítják a népünk előtt álló gazdasági és társa­dalmi nehézségeket, állandósítják a bi­zonytalanságot és az instabilitást. Ilyen összefüggésben a nemzeti konszenzus­nak mindenki számára elsődleges cél­kitűzéssé kell válnia. A demokratikus jogok és szabadságjogok azonosak és egyenlőek, és azok is maradnak Romá­nia minden honpolgára számára, nem­zetiségre való tekintet nélkül. Ennek révén válhatunk földrészünk közösségé­nek, a nemzetek Európájának, az egyet­len és szabad Európának alkotó részé­vé. A nemzet legfőbb érdekei megkövete­lik a haza összes politikai és társadalmi erői együttműködésének megteremtését, az összes honpolgároknak az 1989 de­cemberi forradalom által elindított de­mokratizálódási folyamat továbbvitelé­­ben és elmélyítésében való részvételét. Legyen, hogy a forradalom által meg­hirdetett elvek és értékek olyan kötő­szövetté nemesüljenek, amely képes biz­tosítani mindezen erők együttműködé­sét, a létező programatikus különbsé­gek fölé emelkedve. Románia Parlamentje azzal a felhí­vással fordul az ország összes honpol­gárához, hogy építő szellemről és mér­sékletességről, állampolgári felelősség­­érzetről tegyenek tanúbizonyságot, mun­kálkodjanak a nemzeti érdek érvénye­sítéséért és azért, hogy az országot ki­vezessék a jelenlegi nehéz helyzetből, biztosítva ily módon egy virágzó , jövőt és méltó helyet Európában és a világ nemzeteinek közösségében. ROMÁNIA PARLAMENTJÉNEK NYILATKOZATA Megkezdi tevékenységét Kolozsvárott a Református Líceum-Szeminárium Az Erdélyi Református Egyházkerület Püspökének és küldöttségének 1990. augusztus 28-án az illetékes minisztéri­umban történt tárgyalása végső eredmé­nye alapján, a Református Líceum-Sze­minárium Kolozsvárt 1990 szeptemberé­ben megkezdi tevékenységét. Az új iskolában működni fog három, e­­setleg négy IX-ik osztály, két X-ik és két XI-ik osztály 30-as létszámmal. Tekintettel arra, hogy az előjegyzettek száma megközelíti a 600-at, ezért 1990. szeptember 10-én, hétfőn délelőtt 10 órakor felvételi vizsgára kerül sor a Ko­lozsvári Teológiai Intézet épületében. A jelentkezők nagy száma miatt a felvételi alatt mindenkinek magának kell gondos­kodnia szállásról és étkezésről. Mivel az iskola által adandó érettségi diploma feljogosít minden főiskolai fa­kultásra való jelentkezésre, — ezért a tanügyi törvények értelmében kell történ­nie a felvételinek is. Ennek alapján a humán jellegű líceumnak megfelelően, — felvételi írásbeli vizsga lesz a IX-ik osz­tályba iratkozók számára magyar és román irodalomból, valamint Románia történelméből (magyar nyelven), és az iskola egyházi jellegére való tekintettel „Jézus életének ismeretéből". A X-ik és Xl-ik osztályba lépők különbözeti felvételi vizsgát tesznek „Jézus életének történe­téből (írásbeli). Amennyiben a Református Egyház a tanév­kezdésig nem tudná megoldani a bentlakás kérdését, ,­e a diákoknak kell gondoskodni a kintlakásról. Az Egyház a kolozsvári gyülekezetek közreműködésével segítséget nyújt a kérdés megoldásában és tovább folytatja tárgyalásait az épület biztosítása érdekében. Az étkezést igény­lő tanulók számára a Teológia Konvik­­tusában biztosít ellátást. A felvételire jelentkezők hozzák maguk­kal a következő iratokat: 1. Születési bizonyítvány 2. Orvosi igazolás 3. Lelkész­ ajánlólevél További felvilágosításokat lehet kérni a következő telefonokon: 951/11310 és 951/12846, Valamint Nagytiszteletű Szé­kely József generális direktor, megbízott igazgatónál a Teológia épületében. (Folytatjuk) A ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ szerkesztőbizottsága: Bodó Barna (Temesvár), Csek­e Gábor, Deák Levente (Déva), Gyarmatit János (főszerkesztő), Kiss Zsuzsa (szerkesztőségi főtitkár), Marosi Barna (Marosvásárhely), Román Győző, Sike Lajos (Szatmár), Székely László (főszerkesztő-helyettes). Nyomda: Comblnatul Pollfratio Bucoreytt 40 342

Next