Romániai Magyar Szó, 1991. október (3. évfolyam, 543-568. szám)
1991-10-01 / 543. szám
1991. október 1. • BELFÖLDI HÍREK • KÖZLEMÉNYEK • RIPORTOK • ROMÁNIAI MAGYAR SzÚ 3 PAVILONOK REMÉNYE A KASTÉLYKERTBEN A marosvécsi hatályban 1960 óta működik a fogyatékos gyermekek intézete, jelenlegi nevén neuropszichiátriai kórházotthon. Fogyatékos gyermekek mindenütt születnek a világon, függetlenül az országok életszínvonalától- Ami a romániaiakat megkülönböztette többi hasonló sorsú társaiktól, az a társadalom viszonyulása volt e szerencsétlen gyermekekhez. 1989 decembere előtt nálunk felesleges terhet jelentettek az Állami kasszáknak. A számukra kiutalt pénzösszeg a létminimum feltételeit is alig biztosította. Pokornyi Lászlótól — két és fél hónapja tölti be az igazgatói tisztséget, foglalkozására nézve gyógyszerész — tudom meg, hogy a külföld szívesen segít, de ugyanakkor azt is látni akarja, segítségét mire használják fel, * ezt udvariasan, de rendkívül szigorúan ellenőrzi isDr. Havas Péter 1989-től dolgozik az intézetben. — Az orvostudomány mai állása szerint nincs elhanyagolandó beteg, nekünk mindent, de mindent meg kell tennünk ezekért a gyerekekért. A legújabb módszereket alkalmazva, melyeket nagyjából az ide érkezett, segítséget nyújtó külföldiektől tanultunk el, látható eredményekre jutottunk. A kórházotthonban dolgozók munkája nem könnyű. A feladatokat gyermekekre beosztva határozzák meg: megtanítják őket civilizáltan enni, önállóan öltözködni. Pokornyi László igazgató úrtól megtudom, hogy a két és fél orvoson kívül (egyikük fél normával dolgozik) kétszáz alkalmazottja van az otthonnak. Mivel az anyagi támogatás jó, könnyű kisegítő személyzetet kapni, a faluból és a környékről akad elég jelentkező. Mindenkit csak fél évre alkalmaznak, s ha megfelel, hosszabb időre kötnek vele szerződést. A külföldről érkezett szakemberek nagyon sokat segítettek, tanították a személyzetet, hogyan kell bánni a fogyatékosokkal. Programot szerveztek, éneket és verset tanítottak, fizikoterápiás kezelést alkalmaztak. A gyermekeket szellemi és fizikai képességeik alapján csoportosították. Nem egy olyan gyermek került hozzájuk, aki hétéves koráig nem szállt le az ágybó, közülük egyeseket megtanítottak öltözködni, evőeszközt (kanalat) használni. Néhányukat meg lehetett tanítani írni-olvasni. Most a mi feladatunk ezt a tevékenységet tovább folytatniFelnőtt betegünk száz van. Velük egyenként foglalkoznak. Egyeseket megtanítanak varrni, másokat kertészkedni, műhelyeket létesítenek, melyekben dolgozhatnak. A hajdani kastély két és fél méteres falaival nem a legeszményibb hely kórházotthon számára. Az igazgató úr megmutatta azt a házacskát, melyet a kastély kertjében tettek rendbe, befogadóképessége tíz ágy. Ilyenszerű pavilonokban lenne jó elhelyezni a gondozottakat, de ez már egy későbbi lépés. Kép és nevé;: CSOMAFAT FERENC KI KINEK KERÜL A HORGÁRA? „MOMEALA"? Friss értesüléseink szerint a moldvai katolikus egyház elérkezettnek látja az időt, hogy a csángóság önösszeszedését célzó félénk próbálkozásait letörje, még csírájukban elfojtsa. Történt az utóbbi hetekben, hogy a pápalátogatás élménye és az árvízkárosultak megsegítése érdekében létrejött széles körű összefogás megmozgatta a falvak közvéleményét, erőt és bátorságot öntött az emberekbe. A megélénkült érdeklődés, a több irányból érkező ösztönzés hatására elsőnek 250 pusztinai lakos fordult írásban Petru Gherghel ia$i*i püspökhöz, hogy számukra a magyar nyelvű, azaz anyanyelvű misét engedélyezni szíveskedjék. A felutazó kéttagú küldöttséget, a püspök nem lévén a székhelyen, Duma Grigore apostoli vikárius fogadta, s bár iktatószámot adni nem volt hajlandó, kérvényüket átvette. Ott helyben átolvasva a szöveget, színpadias csodálkozással jegyezte meg, nem érti a kérést, mivel tudomása szerint Pusztinában magyarok nincsenek. Ebből is látnivaló, hogy milyen lelki „könyvelést“ folytat az egyház eme ága, hogyan sáfárkodik híveivel, hogyan teljesíti a rá bízott küldetést. A nekiszegezett kérdésre válaszolva nem tagadta, hogy a híveknek joguk van az anyanyelvű misére, de nyomban sietett az aláírások valódiságát illető kételyének hangot adni. Két hét elteltével fenti tisztségviselő, a szumószai főesperes és további pár pap kíséretében, kiszállt Pusztinába, és e társaság vizsgálóbizottság ornátusát öltve, valahonnan ismerős módszerekhez folyamodva, maga elé idézte a kiszemelt embereket. A behívottak közt voltak aláírók is, valamint olyanok, akik véleménye alighanem szintén ismert volt a beidézők előtt, s akik nem siettek névjegyükkel ellátni az inkriminált folyamodványt. A bizottság pártatlanságának és szándékainak firtatását a Fennvalóra bízzuk, de hogy a kérdőrevonás módszere csakis a faluban mutatkozó véleménykülönbségek éles megosztottsággá és szembenállássá fokozódását eredményezhette, ez, gondolom, a legnaivabb kívülálló számára is világos, amit logikus lépésként a „megtévelyedett" kezdeményezők elszigetelésének kellett követnie. A felelősségre vontak közt akadt nem egy gerinces ember, aki kerek-perec kijelentette, hogy igenis, aláírta a kérvényt, s ezt megteszi a jövőben akárhányszor, lévén, hogy hisz igazában. Többen azonban, engedve a pszichikai nyomásnak, az egyszerű ember meghunyászkodó ösztönére hallgatva — évszázados? évezredes beidegződés?—, visszakoztak, s ebből lett a baj. Alátámaszthatóvá vált ezáltal a valótlan vád, hogy az aláírások hamisak lennének, s megkezdődhetett a nevüket adók diszkreditálása — mesélik a szervezők. Úgy vélik, hogy a csángó lélek, a frusztrált identitástudat, az évszázados megfélemlítettség előidézte magatartásbeli torzulások ismeretében az alkalmazott taktika részleges, vagy teljes sikere előre megjósolható volt, sajnos. A szervezők ez úton is kijelentik, hogy valamennyi aláírás valódi volt. A beidézett embereknek további kioktatásban és „felvilágosításban“ is részük volt, kifejtetett előttük az épületes elmélet, miszerint az ingyenes utaztatás (az erdélyi egyház ajándéka), valamint a segélyakciók csupán afféle csalétket (momeala) jelentenek, mellyel a magyarság akarja magához édesgetni, szavazatvadászat célzatával, a szegény gyanútlan csángókat. Ezt követően bujtogatás indult a faluban az aláírásukat vállaló, a kérésüket meg nem tagadó pár személy ellen, esténként hangoskodó csoportok gyűlnek az illetők kapuja elé, s a következő két jelszót ismételgetik, amit betűhíven jegyzőnk ide: „Jós UDMR-u!“ és „Nem akarunk magyar misét!“ .■— ez utóbbit magyarul, elvégre csángó üzen a csángónak ugyebár. Az éjszakai randalírozás hírére a Csángó Újság szerkesztője, ki maga is Pusztina szülötte és öt testvére él a faluban, otthon járván, felkereste a helyi plébánost, hogy jobb belátásra bírja, vagy hogy legalább a nélkülözhetetlen legelemibb emberiesség tekintetében szót értsen vele. A pap a kérés jogosságát elvben és általánosságban elismeri, de arról, hogy két misét románul, egyet magyarul tartsanak templomában, hallani sem akar. Mi több, a vasárnapi miséről kijövet, a hazalátogatókat fanatizált ellenfeleik fenyegetően szitkozódó gyűrűje fogta közre, s nem sok hiányzott ahhoz, hogy tettlegességre kerüljön sor. A csángó pszichológia mélységesen ellentmondásos bizonyosan, de az is nyilvánvaló, hogy terjed azok száma, akik az elejtett szálat ismételten felvéve, elemi emberi vágytól hajtva, saját identitásukat szeretnék megtalálni, megtisztítani, hitükben kívánnak megerősödni, s ha e törekvésnek egyházi hatóság áll útjában, akkor az csak ártalmára lehet magának a hitéletnek is. Csángóföld több falvában táplálnak a pusztinai folyamodókhoz hasonló vágyakat az emberek. Egyházi vonalon esetleg az erdélyi érsekség tehetné meg, hogy közbenjár érdekükben, pappal is kisegítve a spontánul alakuló közösségeket. E vonatkozásban érdemes felidézni a negyvenes évek végén alapított moldovai magyar iskolák példáját; akkor is az történt, hogy kezdetben csak egy kisebbség bizonyult fogékonynak a kezdeményezés iránt, nemegyszer merültek fel komoly nézeteltérések a falusfelek közt, ha alig pár év leforgása alatt már a lakosság többsége vette pártfogásába az új tanítókat, s mire hivatali erőszakkal véget vetettek a kísérletnek, már félszáz iskolában tanultak anyanyelvükön a csángóföldi gyerekek. B. KOVÁCS ANDRÁS KUTYATEJ KUTYATEJ Mészkő öröksége Aranyló szeptember, pompás vasárnap. Mészkőre, a csöndes aranyosszéki faluba (a Tordai-hasadék előterébe) egyre több kocsi érkezik Kolozsvárról, Toráéról, Enyedről, Gyéresről, a környék falvaiból. Sokan jönnek gyalog is. Ritka Ünnep- Sok heti előkészület, kiszállás, tárgyalás után megalakult az egykori itteni unitárius lelkipásztor, világjáró utazó, író, szövetkezetszervező, gazdálkodó Balázs Ferenc nevét viselő Aranyosmenti Vidékfejlesztő Egyesület. Az AVE tehát nem egyszerű művelődési kör, amilyen mostanában (örömünkre) egyre több alakul, nem, ezt a nevet annak idején még az Angliában, Amerikában tanult és a kis faluban megtelepedett pap adta s tett is sokat azért, hogy fölvirágoztassa a vidéket. Asztalosműhelytől a tejcsarnokig, regényírástól a templomrestaurálásig sok mindennel foglalkozott, épített és létesített, adományozott és lelkesített rövid néhány év alatt (tüdővész vitte el harminchat évesen) annyit, mint mások tízszer több idő alatt sem. Munkásságára az is jellemző volt, hogy nem csupán a faluját, hanem az egész vidéket — Toráét és Gyérest is beleértve —■ beszervezte, foglalkoztatta, szellemi és anyagi haszonhoz juttatta. Minden okosat, jót, amit Amerikától Japánig a nagyvilágban látott, tanult, sikeresen tudta itthon alkalmazniAz unitárius egyház és az RMDSZ Kolozs megyei szervezete nem kis feladatot vállalt magára, amikor Balázs Ferenc örökébe lépve újraalakította a fél évszázaddal ezelőtt megszűnt egyesületet: az alapító nagy munkabírású ember volt, sok mindenhez értett Fülöp Dénes helyi lelkipásztor és Csartán Márton a bábszínész, énekes, népnevelő (a két társelnök) a szervezés idején derék munkát végzett, nekik köszönhető, hogy az alig 170 lelket számláló unitárius közösséget háromszor annyian látogatták meg, köszöntötték fel szép szóval és énekkel, tudományos előadással és ünnepi istentisztelettel, kopjafaavatással és (ezt nem kell elhallgatni) tordai pecsenyével. Rajtunk múlik, mindannyiunkon, hogy az ünnepség, a szép szavak után mit teszünk a gyakorlatban. Balázs Ferencnek — ne felejtsük el — a cselekedet, a közösségfejlesztő munkálkodás az igazi hagyatéka. • HERÉD! GUSZTÁV Beszéljenek a számok Nem vagyok híve a statisztikáknak, de ez alkalommal egyet mégis az olvasó szíves figyelmébe ajánlok. A földtörvény körüli viharok ellenére egyértelműen kitűnik belőle, hogy a magángazdaságok, már az idén erősebbek, mint a szövetkezetesített egységek. Íme, az összehasonlítási adatok Maros megyéből a szálasgabonák és egyéb termények terméshozama esetében: Szövetkezetesített egységek : Magángazdaságok búza 1985 kg/ha 2084 kg/ha rozs 1306 kg/ha 1810 kg/ha árpa 1967 kg/ha 1973 kg/ha zab 1123 kg/ha 1261 kg/ha (b. a.) A félelmetes E ? (mint ellenőr)kommandó Sok ága-boga és egyre több vadhajtása van immár közhellyé szürkült eredeti demokráciánknak. Kicsiben és nagyban egymásra tornyosuló döbbenetek hosszú sora mereszti égnek nap mint nap hajszálainkat, korbácsolja már-mér elviselhetetlenségig idegeinket, sápasztja elképedésig arcunkat, és úgy látszik, mindez még távolról sem elég ahhoz, hogy ráébredjünk: egyszer már ideje volna véget vetni a túlkapásoknak, az önkényes hatalmaskodásoknak, és annak az erőszakhullámnak, mely immár intézményesen is rettegésben tartja az embereket. Ez nem szónoki fordulat vagy drámai vészharangkongatás, ez egyenesen felháborító tényállás: Marosvásárhelyen időről időre kommandóba szerveződött ellenőrverőlegények ütlegelik az utazóközönséget a közszállítási járműveken. Való igaz, hogy az autóbuszjegyek árának növekedésével arányosan nőtt a polgázók száma, és az ellen sincs senkinek kifogása, hogy valamilyen módon jobb belátásra kell bírni a notórius ingyenutazókat, de hogy ennek a tettlegesség lenne a legjobb módszere, hát engedje meg a világ, hogy a legerélyesebben tiltakozzam ellene! A helyi recept szerint egy ellenőrös autóbusz megáll egy adott vonal bizonyos pontján, úgy két megálló között, és sorra feltartóztatja a vonalon közlekedő autóbuszokat jegyellenőrzés címén. (Nem elég, hogy csapnivalóan rosszul közlekednek a járművek, még ezzel is lopják az utasok, ma már mindenkinek drága idejét.) Aki jegy nélkül találtatik, csöppet sem keresztényi módon letessékeltetik a járatról, feltuszkolják az ellenőrbuszra, és ott szedjen, nemre, korra, emberi jogra és minden egyébre való tekintet nélkül. A minap a rádióstúdió körül ügyködött egy ilyen kommandó, fél óra alatt jó tucat embert bokszolva nem biztos, hogy jobb belátásra, s egy összevissza döngölt srác szepegve mesélte: még videokazettáit is elkobozták. Hát uraim, a helyi közszállítás hatalmasságai, a törvényszegőt a világon mindenhol a törvény szigora bünteti. És nem valakik kénye-kedve! Hol írja elő, mely törvény melyik paragrafusa, hogy egy potyautast verni lehet, sőt kell, mi több, szabad? Tessék ezt felmutatni, s ha ez nem sikerül, sürgősen levonni a konzekvenciát. A potyautast természetesen büntetni kell, mint ahogy az ököljog bajnokait és efölött szemet hunyó feletteseiket, kiknek a közvélemény, a jog nevében kérem, kérjük, azonnali felelősségre vonását! BOGOZ! ATTILA kult, 19 tagvállalatból álló Magyar Édességgyártók Szövetsége, mely a Magyar Gazdasági Kamara integrált szervezete, az Arad, Kolozs és Hargita megyék Kereskedelmi és Ipari Kamarájával karöltve, a Magyar Köztársaság Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok minisztériumának bukaresti Kereskedelmi Kirendeltsége közreműködésével szervezte és rendezte ezt a nagy érdeklődésnek örvendő kiállítást. Mintegy hét tagvállalat állította ki termékeit, árukészleteit. A kiállítók között találkoztunk a győri Keksz- és Ostyagyárral, a kalocsai Karamell, a budapesti Quintia, a gyomaendrődi Körösi Sütő- és Édesipari Vállalatokkal, a győri Tutti Kisszövetkezettel és más termelőkkel. Medvenics Lászlótól a kiállítás vezető munkatársától, az Édességgyártók Érdekképviselete Közösségének titkárától tudtuk meg: — Célunk a különböző hazai és nemzetközi édességipari vállalatok közötti harmonikus kapcsolatok kialakítása, a kereskedelmi, etikai normák, törvények és a semleges versenyszellem tiszteletben tartásával. A jelenlegi kiállítás is a jó partnerkapcsolat kialakítását, a termelőtevékenységek megismerését, bemutatását, a hasznos időben való piaci jelentkezést, egyszóval a marketing munkát szolgálja, a kölcsönös előny elvének legmesszebbmenőbb betartásával. Kiállításunk bemutató jellegű, kizárólag szakembereknek, vállalkozóknak szól. Idővel talán a nagyközönség számára is rendezünk majd, eladással egybekötött, széles termékskálájú kiállítást, ROMAN JANOS Egy kolozsvári „édes" hír Szeptember 25-én magyar édesipari termékkiállítás nyílt Kolozsvárott, az Egyetemiek Házában. Az 1990 márciusában ala Van már rá példa Két új gyermek érkezett az egyik iskola III, D osztályába négy kisfiú és egy kislány. Az első két elemit mindketten román tagozaton végezték, s most szülő és gyermek úgy döntött, a gyermek átiratkozik anyanyelvi tagozatra. Ez a döntés mindenképpen örvendetes, s elemista korban még általában elég rugalmas is a gyermek ahhoz, hogy zökkenésmentesen váltson vissza anyanyelvére a tanulásban. Az első tesztelések azt bizonyítják, hogy a kis Brigittának e téren semmilyen nehézsége nem lesz; a kisfiúval már más a helyzet: a román tagozaton hiányos nyelvismerete visszavetette az előmenetelben, a szülők későn ébredtek rá arra, hogy hibáztak. A gyermeket két év sikertelensége félénkkétette, s új környezetében szintén hátrányos helyzetben van, hiszen nem tud magyarul írni-olvasni, mint a társai. A tanító néni szerint csak nagy odaadással, a szülők hatékony besegítésével, intenzív délutáni foglalkozással lehet kiküszöbölni a csorbát — behozni a lemaradást. A fenti példa is igazolja, milyen nagy felelősség hárul a szülőkre, amikor iskoláskor előtt álló gyermekük jövője felől döntenek, hiszen egy rossz döntés hosszú távon ható károkat okozhat a gyermek fejlődésében, előmenetelében. E példa is bizonyítja, hogy az anyanyelvi tagozat mellett dönteni az ésszerű és a természetes, így, bár nyelvi síkon egy osztályon belül minden gyermek egyenlő eséllyel startol, s kis közösségéhez való viszonyulásában nincs kitéve fölösleges traumáknak. GÁL ÉVA EMESE VENISANCTE lesznek, ne mulasszák el a találkozások alkalmát! Találkoztunk.... Viszontláttuk egymást. Mint kéz- és agytusa által lezajlott roham után a megmaradt bajtársak. Akik még itt vannak. Akiknek szíve még nem hűlt ki és nem kérgesedett meg a haszonlesés elfoglaltságainak fortélyaiban. És akiknek lelkét még nem ülte meg az ifjúság feledése s a közöny. Találkoztunk, ötperces beszélgetésekben hajazgattuk egymás életének, pályájának dióhéjba foglalt eseményeit. Több idő nem jutott, mert rohannunk kellett a másikhoz, a harmadikhoz, az ötvenedikhez, a századikhoz... Voltak, akik azóta nem látták egymást, amióta az iskola ránk adta az „elbocsátó szép üzenet“ áldását. Mások az elsuhant évek nagy szakadékain át kapaszkodtak meg öt percre egymásban. Venisanete... A fogalom eredeti jelentése: ünnepélyes tanévnyitó. Számunkra a szent visszatérés. Mi a véndiák-találkozó tiszteletére szentelt mise és iskolalátogatás alkalmaként használtuk e szót. Az Alma Mater Alapítvány vezetőiaAkik kevesen vannak s egyre kevesebben nácsa kezdményezésére és szervezésében került sor Aradon az egykori Római Katolikus Főgimnázium és jogutódjai: a Vegyes Líceum, a 3-as, majd U-es számú líceum s a sor végén a Csiky Gergely nevét viselő mai líceum — egykori növendékeinek találkozójára. Veni, sancte Spiritus!,,, Jöjj, Szentlélek úristen — és adj nekünk erőt áttekinteni, megítélni a felettünk és bennünk elmúlt éveket! A meghatóan szép találkozó a belvárosi római katolikus templomban tartott ökumenikus istentisztelettel kezdődött. Héjja János minorita rendfőnök és Tamáskó Péter gyulafehérvári teológiatanár köszöntője után Kovács József református esperes, Amigó Sándor tanár, az izraelita felekezet képviselője, Mózes Árpád evangélikus esperes, Kiss László, a baptista gyülekezet pásztora, az iskola összes fő „korszakát" megért Gnandt János nyugalmazott tanár, valamint Péter András, a Csiky Gergely Líceum jelenlegi igazgatója mondott beszédet. A színvonalas ünnepi műsoron Péterffy Lajos színművész és a diákszavalók léptek az oltárasztalon elhelyezett mikrofon elé. Orgonajáték, gordonkai muzsika, ének és kórusmű. Majd sok száz torokból csendült fel a Gaudeamus és mindnyájunk legszentebb történelmi imádsága, mely mindig az elragadtatás és rajongás könnyeitcsalja ki a szemekből. Ezt követően vonultunk át az „ősi schola“ épületébe,mely az 1874-ben alapított Magyar Királyi Főgimnázium (ma Moise Niepara Líceum) épületének az uralomváltás utáni kisajátítása után, 1922-ben közadakozásból jött létre. Ma pedig — még mindig méltó névtábla nélkül — egy román tannyelvű iskolával megfosztva ad otthont az 1—8. osztályoktól megfosztott és hihetetlenül nehéz didaktikai körülményekkel küzdő Csiky Gergely Líceumnak. Itt gyűltünk össze kötetlen beszélgetésekre, emlékezésekre, kölcsönös sorsvallatásokra mi, a hosszú nemzedéksorok megmaradt tagjai. Kevesen voltunk. Legfeljebb kétszáznéhányan a sok ezerből. Különösen az utóbbi másfél évtized végzettjei, a materialista-teigla hideg pedagógia és didaktika „abszolvensei“ voltak módfelett kevesen. Kár, mert nagyon szép érzelmekkel gazdagodtunk. És köszönetünket fejezzük ki az Alma Mater Alapítványnak, hogy módot adott nekünk e találkozóra, és kezdeményezését hagyománnyá igyekszik fejleszteni. * JUHÁSZ ZOLTÁN Nem jók ezek semmire! A tavaly novembertől kezdődően ,ez év végéig érvényes, keménypapírra nyomtatott gázpalack-jegyeket osztottak ki Beszterce lakosságának, amelyek igénybevételével egy család egy hónapban egyszer gázpalackot cserélhetett. Persze, ha ez sikerült is neki! Ugyanis hol volt gázpalack, hol nem, hol kihordták a városba, hol, a lerakat előtt kellett érte rostokolnunk, sokszor napokig. A jegyeket novemberben, decemberben és januárban még összegyűjtötték az osztók, de azután csak legyintettek: nem jók ezek semmire! Élő példája annak, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal, az a szeptember elején megjelent hirdetés, mely szerint ebben a hónapban újra házhoz szállítják a gázpalackokat, és függetlenül attól, hogy az eddigi hónapokra elhasználták a jegyeket vagy sem, csupán a szeptemberi jegy érvényes. De az osztók újra csak legyintettek: nem jók ezek semmire! Pedig mennyire tévedtek: jó szemléltetni vele polgármesteri hivatalunk egy-egy rendeletének gyakorlati értékét. CIWHEB M. ILONA Feleséggyilkos Úgy látszik, mostanában minden hétre kijut egy-egy gyilkosság Marosvásárhelyen. Ez alkalommal szeptember 10-én Lampó Ernő 32 éves vásárhelyi lakos a tett elkövetője, aki különös kegyetlenséggel végzett feleségével, a 28 éves Smaranda Carmennel. A tragédia szálai évekre visszanyúlnak az időben, hisz már a házasság sem köttetett szerencsés csillagzat alatt. Hét-nyolc évvel ezelőtt az asszonyka nemi erőszak áldozata volt, az erőszakos Don Juan pedig nem más, mint maga a férj, aki miután szabadult, végük mégis feleségül vette áldozatát. Ez nem javított kettőjük kapcsolatán, civódás, veszekedés, állandó perpatvar volt az életük. (A feleség nemegyszer kihívta a rendőrséget férje botrányos viselkedése miatt) Most pedig bekövetkezett a tragédia. Az említett nap estéjén Lampó Ernő addig ütötte, verte, rúgta feleségét, míg az belehalt sérüléseibe. A rendőrség ezúttal is operatívan cselekedett, a gyilkos már rács mögött. Sajnos, Smaranda-Carmen már nincs az élők sorában. (bögözi attila) Lepecsételt székház Lepecsételték a szatmári Román—Magyar Barátság — Prietenia Egyesület székházát. Az eset kizárólag gazdasági okokból történt, tudjuk meg a METECOM Rt. átiratából, ugyanis az egyesület egy éve nem fizette ki a szerződésben megszabott 200 lejes havi bérleti díjat. A Metecom Rt. épülettulajdonosi minőségben lép fel, október 1-jére megbeszélésre invitálja az egyesület vezetőségét, s amennyiben a találka elmarad, az igazságszolgáltastáshoz fordul. — Talán csak nem lesz újabb kilakoltatás Szatmárnémetiben? (Gál) MEGBOLYGATOTT I VILÁG ZSIL VÖLGYI M05IMCÁK Kezdetben teremté a Párt a romantikát... A 'föld, a Zsil völgye 'pedig minden romantikával és az épülő szocializmussal egyetemben kietlen és puszta vala, és setétség vála' a mélység színén ... A bibliai setétség,el, akarom" mondani a szegénységet, az elmaradottságot éppen a forradalmi romantika kellett eltakarja és elleplezze. Talán ’54- ben jártam először trikányban, lent a fronton, és" vetetlenül először és " utoljára rögtön bányalégben, gyorsan, emelkedett a metánkoncentráció, futva" hagytuk el a fejtést. Később, pár év múlva ezt a szektort kíméletlen sújtólég-robbanás pusztította el, magától értetődik, az olvasó erről semmit sem olvashatott. A riporter romantikus és hazug, kelléktárához tartozott a szénporos bányászsisak, a lámpa, a fejtőcsákány,a szívlapát, a kiszerelt, élesített patron .. . Az első rést a diktatúra falán itt robbantották 1977 nyarán, Lupényben. Pár hónap múltán egy református lelkész az illegalitás szabályai szerint kötött össze egy-két szereplővel, akik elmondták részletesen, hogy történt, mi történt. Mindnyájan éheztük, valami elkezdődött, a bányásztársadalom a legszervezettebb erő, de egyikünk se hitte volna, hogy még annyi év, van hátra a kommunista párt bukásáig! ■ Ez a ’77-es emlék, a meghibásodott, reflex blokkolt, minket, hogy tavaly az első bányászinvázió alkalmával még nem vettük komolyan a történteket, nem figyeltünk oda a parasztférfiak .figyelmeztetésére. 1990 május végén, a választások után részvevője, voltam egy beszélgetésnek, a hallottak annyira megleptek, hogy nem is tudtam hirtelen kellően reagálni... Két magyar bányásszal beszélgettem, református presbiterek voltak, megütötte a fülemet, milyen türelmetlenül és ellenszenvesen emelték föl a hangjukat: — „Mi zsilvölgyi magyarok mind a Frontra szavaztunk!“ Az RMDSZ-ről csak annyit tud eni, az valami budapesti machináció. Aztán júniusban tömegesen vállalták a kommunista 'rohamosztag szerepét — bányászököl, vasokéi!' —, úgy zúdultak rá, Bukarestre., * Siralmas valóság; puccsok és ellenpuccsok idejét éli Románia, nehéz itt manapság valakinek «y oldalára áj hu, az '-*zZ r4icn - Iliescu pc vcsal fogni. Ha legalébb tudnánk hogy,tíz :a puccs lesz a végső?“ Ellentétben Közép-Kelet- Európa egykori szocialista országaival, sajnos* Romániában a reform kommunisták nem jutottak szerephez annak idején. Egyetlen párhuzam: Magyarországon Németh Miklós vagy Hopp Gyula, meg a többiek'utat nyitottak,az átrendeződésnek, és kellő időben, ‘ civilizáltan félreálltak. Mi m’ég ma sem tudjuk pontosan a részleteket, hoggy 1939 decemberében ki milyen szerepet játszott, egy hirtelen összecsapódott ’háttér-cso* port félretolta a Ce.autopSOL .M.2&SRarty garnitúracsere zajlott le, és azóta is folyik az elkeseredett kí Z Cicit nv hogy a főszereplők politikái..J. átírifentsék magukat. .Múlt hét szerdáján, a tévé képernyőjén ismeretlen arcok tűntek fel. hat vagy nyolcezer bányász élén új zsilvölgyi Robin Hood jelent meg.A spontánnak álcázott ■ eseményeik 31 cél a kiszámítottan zűrzavaró fzetben minden megtörténhetett volna vagy rég bekövetkezhetik ezutim, a háttérszereplők közül egy-két robotarcot kezdünk már , sejteni, „a titekfczatós szenátort a belügyi,álvil. sftól, ' vad és ellenőrzhetetlen púké.b. föltevesek keringenek a fővár. / . lY»' Ezek a szeptember. végi lapok 'nem éppen kedvező közeik:Psz, virágót alakítottak ki az országi" mintha Dózsa parasztjait, Sztyenka R az ipkozák hetman felkelőit'láttúk' volna, vagy • a Havasalföld népét 190’ rí .—; olyan idejétmúlta, kortéveszt ■ >évközépkori hangulatot keltő volt. az egész, hogy menten hitelesnek,éreztem: Igen, ez a mi sajátos posztkommunista, ifjúságunk! És egyszer majd válni•tolni fogunk arra is, hogy kik szabad el, kik ve* zényelték ki akkor d't-<^pnbox*ben az úgynevezett áterroristfárs mi.j'Ü Újra és újra a bányás kményeket. Erdélyi szennfra 1 rí 7 ve. egy kicsit amolyan dója vu.ez a•H felvon^ Már láttunk ilyesmit wP pátriánkban is, tavaly márciusban Vlarosvá Sástr helyett. görgény-Völgyi" • VjáÜtos tömegmozgás, me ehahizimtsa, rend, a harci eszközök, á I: ugyanaz. Most majd 1?!Száj kormány. űi arcok* kai, független ! kai, csak nem hogy marionettek, bábok le ' is a régi háttérvcsoport -kez'ébrení ívételkedünk, tehát vagyunk: az h ZÉIv. tálén méi% nem korrályzcrőképes, még nem állt talpra, a román középosztály, a polgárság meg csak most szerveződik. De az események haladnak előre, Románia a valóságos rendszerváltás drámai fordulatához közeledik, és a múlt emberei nem hajlanak ki félreállni. Éppen ezért az erdélyi magyaa hi's ág képviselete, az RK1DSZ nem az uj kormány szinten sem. A nincs új alkorban,még míg nincs tremény, kisebi garanciákkal, ilines nemzetiségi statutum, addig benn szabad partnerként közeledni a hatalomhoz, pláne, azt a hamis látszatot sitteni, hogy megoldotta volna a kisebbszülök a tévé gondolok, isten • /, i;j nn . Aj nehéz a kortárs író dolgai Belelapozok novellákba,, ed:leszélésekbe lóság könnyfalasztó füstté kitta az írói próbálkozásokét. Hol tudj na ezzel versenyezni egy színház!... ] Micsoda teátrum, szupershow. zajlott o I a parlamentben is! A fantasztikus történeteket most nem az író: az élet találja ki, a szenzációkat a politika produkálja, az irodalom az utcán születik. I MAROSI BARNA