Romániai Magyar Szó, 1992. október (4. évfolyam, 848-875. szám)
1992-10-01 / 848. szám
1992. október 1.Romániai Magyar Szó 3 Asszonyom! A véletlen úgy hozta, hogy az ön vezetésére bízott 28-as számú "temesvári szavazókörzetbe is benéztem. Célom, mint máshol, hogy lássam: az RMDSZ és a konvenció választási biztosai a helyükön vannak-e, hogy megkérdezzem a Pro Democratia megfigyelőjét: rendjén mennek-e a dolgok, egyáltalán, érzékeljem, hogy milyen a hangulat a szavazóhelyiségben. Hát ennél hangulat volt! Miután bemutattam igazolványomat , jelöltként törvény adta jogom a szavazás bármely fázisában, a szavazatok számlálását is beleértve, jelen lenni a szavazóhelyiségekben és figyelni a bizottság munkáját —, ön felcsattant, hogy nincs jogom a szavazóhelyiségben tartózkodni és azonnal távozzam. Megkérdeztem: ezt így írja a " törvény ? Ön sértődötten válaszolta, hogy igen. Távoztam, nem lévén nálam a törvény szövege, de este 21 órakor, amikor már nem volt veszélye annak, hogy ön jelenetet rendez a szavazók előtt, visszatértem. A szavazatok számlálásánál szerettem volna jelen lenni, de ön ez alkalommal is törvénytelenül járt el, nem engedte meg. Megkértem, hogy nézzük meg a törvény szövegét és mutattam a vonatokozó passzust. Nem tudom, mit nézett ön meg, de egy kollégával üzent — im■í már nem volt mersze a szemembe nézni —, hogy sértve érzi magát. Amikor pedig a megyei szavazóbizottság 3 tagjával, köztük egy törvényszéki bírával visszatértünk, leoltatta a villanyt a rendőröknél, az őrségnél. Annak ellenére, hogy egy kolléganője kinézett az ajtón és visszaszólt, hogy ott vagyunk, a megyei bizottság tagjai előtt nem nyitott ajtót. Ekkor hallottam a bizottsági tagoktól, hogy vasárnap csak az ön vezette 28-as körzetbe háromszor kellett kijönniük.Egyszer azért, mert más városból érkezett polgárt nem engedett — újból törvény ellenében — szavazni, másodszor, mert nem fogadta el a sajtó hivatalos akkreditálását, s a temesvári tévé munkatársait (bár papírjaik a legnagyobb rendben voltak) szintén kitessékelte, nem állt velük szóba. Mindezek után meg kell kérdeznem: milyen törvényességet képvisel ön államügyészként? Miként maradhat meg a temesvári városi ügyészség kötelékében, ha ennyire félreseper mindenféle törvényt, szabályt, eljárást. Szinte megriadok attól a gondolattól, hogy valakinek az ügye az ön kezébe kerül. Mivel nem hagyta elmondanom a szavazókörzetnél, itt jelentem ki: ön még a diktatúrában él! Remélem máskor nem engedik szavazókörzeti bizottság élére. Valamennyiünk érdekében írja: Nyílt levél Constanta Cirstea temesvári ügyésznőnek BODÓ BARNA Végleges eredmények ■ ■ ............... Szatmár megyében Túl áttekinthetetlenek lehettek a szavazólapok az egyszerű emberek számára, ha a szavazatok 11 %-át, érvényteleníteni kellett egy megyében! És ezen a réven, sajnos, az RMDSZ veszített a legtöbbet, mert a legtöbb érvénytelen szavazat a kettős pecsételés volt. A szenátusi lapokon 195 614-en szavaztak érvényesen, (23 513 volt az érvénytelenített szavazatok száma). Ebből az RMDSZ-re 69 392-en adták voksukat, ami 85,5 %, a Demokratikus Konvencióra 88 547-en (19,7 %), az RNEP-re 29 672-en (15,2 %), a demokratikus Frontra 26 167- en (13,4 %), a Nemzeti Megmentési Frontra 7743-an (4 %), a Demokratikus Agrárpártra pedig 5172-en (2,6 %). A képviselőkre leadott érvényes szavazatok száma 195 117, (érvénytelenített szavazat 24 539), ebből RMDSZ-szavazat 62 267 (31 %), DK 40 915 szavazat (21 %), RNEP 29 990 (15,3 %), demokrata Front 25 628 szavazat (13,1 %), NAIF* 5876 (3%), Demokrata Agrárpárt 3210 szavazat (1,6 %). A liberális párt egyáltalán nem érte el a 2 %-ot, s a többi párt még gyengébben szerepelt. Szakáls István független képviselőjelölt re összesen 597-en adták voksukat, tehát még azok sem szavaztak rá, akik aláírásukkal támogatták jelölését. A másik független képviselőjelölt, Valér Marian 6788 , szavazatot összesített. Ezek alapján és az érvényben lévő választási törvény szerint két RMDSZ-képviselőt és egy szenátortjuttatott a parlamentbe a Szatmár megyei magyarság, Varga Attila, Pécsi Ferenc, illetve Szabó Károly személyében. Az első menet szerint szenátori helyre más párt nem összesített elegendő szavazatot, a DK képviselőjelöltje, Todut Gheorghe ifjú-liberális személyében viszont valószínűleg parlamentbe jutott. A többi megyei helyet az országos kosár segítségével töltik be. A demokrata Front viszont semmiképp nem összesített annyi szavazatot, hogy szenátusba juttassa Vasile Moidurat. Az elnökjelöltek közül a legtöbb Voksot Emil, Constantinescu kapta (123 466 — 59,01 %), a második helyen Iliescu úr végzett (37 299 — 17,28 %), Funar Gheorghe viszont a harmadik helyre kerül (34 282 — 16,38 %). A többi három elnökjelölt szavazatainak száma 3—6 ezer között mozgott. A Végeredményt sokban módosították a falvak, késő délutánig volt olyan pillanatis, amikor az akkor befutott részeredmények alapján az Emil Constantinescura szavazók meghaladták a 70 %-ot. Sajnos, menet közben az is előfordult, hogy az RMDSZ sokkal jobban állt. GÁL ÉVA EMESE VARGA BÉLA felvételei HOGYAN SZAVAZTUNK? POLITIKAI HÁTSÓ SZÁNDÉKOK (Folytatás az 1. oldalról) Socratia vezetőivel, s látogatást tettünk az e héten megnyíló bukaresti Magyar Kultúra Házában, illetve fogadott minket Emil Constantinescu, Húsz magyarországinemzetközi megfigyelő útiterveinek összeállítására bukaresti nagykövetségünk segítségével került sor, és ennek megfelelően Marosvásárhely és Kolozsvár irányában indultunk el Alföldy László tanácsossal. _ Meglátogattuk a marosvásárhelyi RMDSZ- központot, majd a kolozsvári főtitkárságot. ..Választási tevékenységem Kolozs megyére, de főleg Kolozsvárra,, polgári és katonai választási körzetekre terjedt ki. — Milyen konkrét szabálytalanságokra figyelhetett fel? — Vezérfonalunk a 68/1992-es sz. választójogi törvény teljes szövege volt, ezen túlmenően a korábbi romániai választási tapasztalatainknak a kritikus pontjai is számba jöttek, ilyés*a tttost fölöttizet hésségek közül jzet Éráéinak kjglgj ez az úti, végleges útlevéllel szavák helyzete volt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egyik választókörzetben, a törvényt, értelmezve, megengedték a kék útlevéllel vagy a román állam által hivatalosan kiállított más bizonylatokkal való szavazást, míg a szomszédos körzetben kizárólag személyiével lehet voksolni, ugyancsak a törvényaz általunk idézett helyének az értelmezésével. Ez pedig a törvény belső ellentmondásosságára utal. Désen, problémát jelentett a helyi választási bizottságok összetétele, ugyanis kimaradtak belőle az RMDSZ és általában az ellenzéki pártok képviselői. A dési rendellenségek, de a Szatmárról és Székelyföldről jelzett kettős pecsételések veszélye részben az RMDSZ számlájára is írhatók. Mi erről a véleménye? — Annak, hogy az RMDSZ ilyen intenzív parlamenti és közéleti-politikai kampányt folytatott a választásokat megelőző időben, megvolt az a negatív velejárója, hogy alapszinteken nem tudott mindent a szervezési kérdésekre összpontosítani. De érzékelhető volt, hogy milyen katasztrofális mértékben hiányzik a jogismerő értelmiség, és ha a kivándorlás, a kiszóródás folytatódik, akkor nem lesznek reményt keltőek az ugyancsak tapasztalt polgári öntudatosodás jelei. Vagyis, ha egzisztenciális vagy más meggondolásból folytatódik az értelmiség távozása, eközker, hanem a törvények ismeretének hiánya okozta a zavarokat... — Végezetül kérdem, szóljon egy kedves színfoltról, epizódról... *— Mit mondjak? Alkalmam volt az egyik monostori választókörzetben a jelenlegi kolozsvári polgármester szavazásánál ott lenni... Úgyhogy ,állíthatom, Funar úr nemzetközi megfigyelés mellett adta le szavazatát. Elszaladt velünk a demokrácia?! Fáradtan, kissé szomorkásan, de korántsem lankadón dolgozta végig az éjszakát a Bihar megyei RMDSZ székházában, Varga Gábor megyei, Pintér István városi elnök, Széki Erzsébet irodavezető, Füstös István és az őket segítő több tucat ember, akik drámák egész sorozatát élték meg az utóbbi negyvennyolc órás műszakban. Jöttek a részeredmények. Jött az öröm... és nyomában a keserűség. Nem tudunk szavazni! Hihetetlen, de igaz! Hétfő délutánig annyi RMDSZ-szavazat olvadt el a tudatlanság, a butaság s a politikai tájékozatlanság oltárán, hogy ennek birtokában már egy parlamenti képviselő be tudott volna sétálni a törvényhozásba! De a tehetetlenség drámáját igyekezett oldani a valóság. Szeptember 28-án reggel 10:45-kor, nevezetesen 129 választási körzet ,adataik összesítésének alapján, még mindig reménykeltő tények sorjáztak a számítógépképernyőjén. Részvételi aránya 70,93 százalék. A képviselőházi helyekért folyó csatában testhosszal vezetett az RMDSZ: 33,68 százalékukat 20,15-dal követte az RDK, 15,17-dal az RNEP, majd az NMDF következett 9,50 százalékkal. Az NMF alig 4,69 százalékot mondhatott magáénak, míg a többiek NLP, SZMP, a Demokrata Agrárpárt 2 százalék alatt reménykedhettek a „szebb jövőben“. A szenátusi bársonyszékek sem keltek valami olcsón. Az RMDSZ 34 százalékára 19,84-dal felelt az RDK. Kicsit megugrott az RNEP és ennek köszönhetően feljött 17,38 százalékig. A NRP 2,57-dal szerepelt a részleges eredmények listáján. Ezzel szemben végképp kitisztult a kép az elnökjelöltek küzdelmében, ugyanis Emil Constantinescu elhúzott 56,87 százalékkal, míg Gheorghe Funar csak 19,89, Ion Iliescu pedig 16,17 százalékkal ütötték a nyomát. Délben a székelyhídi zóna került terítékre! Az itt leadott 8792 szavazatból mindössze 6560 volt érvényes ... és 2232 szavazat bizonyult érvénytelennek, tehát durván számolva: minden negyedik székelyhídi szavazó hiába fáradozott! Ilyen még nem volt az eredeti demokrácia korszakában. Minden bizonnyal ez lesz a mostani választások negatív bihari szenzációja. És persze annak tanulságaival együtt... Délután 14 órakor már jóval kevesebb volt az RMDSZ sikerlistája. A parlamenti helyekre leadott szavazatok 37,9 százalékát birtokolta a magyarság érdekvédelmi szervezete. Mögötte az RDK s az RNEP tanyázott, mégpedig 19,39, illetve 14,44 százalékkal. De feljött az NMF és az NRP is. A szenátusi listán eddig még nem tapasztalt magasságig jutottunk: 38,03 százalék. Töredéknyi százalékkal itt visszaesett az RNEP és jól tartotta magát az RDK. Az NMF és az NRP csak utcahossznyi távolságból leste a fejlemények alakulását Egy ügy ahogy kikupálódott régióban, mint amilyen a Partium, szinte megbocsáthatatlanul vékony réteg érzi fontosnak, a demokrácia, a sötétségből való kilábalás eszméjét. Ma sem tudjuk, hányan vagyunk, hányan magyarok? és hányan románok? Mert a négyosztályos milliomosokra aligha számíthatunk! De ne is számítsunk a Sétáló utcán korzózó szekusokra se, akik kevés kivétellel ugyanazok, mint a ’89-es események előtt. Esős, bágyadt reggelre virradtunk. Még nincs végeredmény, de az esély megmaradni látszik. Úgy tűnik, megvan a két szenátori szék! De kis szerencsével, még a parlamentben is ott lesznek legalább hárman. Lassan végéhez közeledik a választási játszma. Erről némiképpen megfeledkezett az „óvás“, hiszen a városháza tornyában még tegnap is a szeptember 27. előtti időt mutatták a mánusok. Ennyire elszaladt volna velünk a demokrácia!? BARABÁS ZOLTÁN . . . Végleg eltűnt — több tanúismerősöm is felháborodva mutatja — az új katalógusból, vagyis osztálynaplóból az a hely, ahová a magyar, nyelvet lehet írni. Ceausescu még utolsó éveiben is engedte a román mellett külön az anyanyelv megnevezést, mely után odafirkantották: 1. maghiara. Az új demokratikus naplóban csak román nyelv és modern nyelv létezik, nagy dilemma elé állítva a magyar nyelvet oktató tanárokat. Nehéz ügy, nehéz döntés, mert egyféle törvényességet — amit a nyomtatvány sugall — mégis be kell tartani. (síké) üzletemberek találkozója A Primom Alapítvány támogatásával Nemzetközi Üzletember Találkozót tartanak 1992. október 5—6-án Nyíregyházán, a vármegyeháza dísztermében. A találkozón részt vesznek Szlovákia, Ukrajna, Románia és Magyarország határmenti régióiban élő üzletemberek,, a térség gazdasági fejlődésére hatást gyakorló szervezetek, és jelen lesznek a nagy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező Lancashire Entreprises P.L.C. angol gazdasági tanácsadó cég munkatársai is. A találkozó célja a határmenti kereskedelmi kapcsolatok kiépítése a részt vevő felek saját érdekeinek érvényesítése tükrében. A találkozó hivatalos nyelvei az angol, szlovák, ukrán, román, magyar. (Gál) KUTYATEJ ■bíjmbm—emmemmeeeemm Együtt vagy külön utakon. Több tucatnyi könyvet olvastam a régi dunai fejedelemségekről s a Kossuth-emigrációval egyidejű Habsburg-ellenes szervezkedésükről, de nem kerültek még kezembe tanulmányok, amelyek olyan árnyaltan, belülről közelítve az akkori társadalmi, politikai, gazdasági, művelődési, hadi viszonyok mély ismerete alapján tárgyalják a kérdést, mint Borsi-Kálmán Bélának a Nemzet és emlékezet című sorozatban megjelent kötete: Együtt vagy külön utakon. Az első rész a román nemzettudat fejlődésével foglalkozik, a másik a magyar emigráció 1863-ig terjedő helyzetmegítélésével és tárgyalásaival, a harmadik az 1864-es magyar—román megegyezési kísérlettel. A cím arra enged következtetni, hogy szerző számára a két nép fiainak tárgyalásai, egyezkedései, közös fellépései (vagy mindennek az ellentétei) a fontosabbak, a kötet nagyobb részében is ezeket a kérdéseket tárgyalja, számunkra, erdélyi , magyaroknak nyilván az ügy életbevágó, mégis, bevallom, engem az első tanulmány fogott meg leginkább. És hovatovább egyre többször lapoztam, olvastam „vissza“ ebbe a részbe a kötet vége felé is, mintegy magyarázatot keresve sok-sok tárgyalt jelenségre. Emez első tanulmány nélkül a többi sem lenne teljesen világos, érthető. Klapka, Kossuth, Seherboss Tisrt István s más magyar emigráns vezetők moldvai és havasalföldi tárgyalásairól ugyanis száz éven át elég sokat olvashatott a magyar közönség, de — ezt ismereteim alapján bizton állíthatom — a román vezetők néha barátságos, megértő, támogató, máskor felemás, érthetetlen (vagy éppen ellenséges) magatartása sohasem nyert számunkra teljes megvilágítást. Naivitás volna részemről, ha most azt állítanám, hogy Borsi-Kálmán Béla mindenre fényt dorít. Nem, de ő kalapált, reszelt, csiszolt magának egy olyan kulcsot, amely sok-sok rejtélybugyorba ajtót nyit. Nem valami agyafúrt tolvajkulcsról van szó, hanem jól ismert módszerek egyesített, átfogó alkalmazásáról. Borsi Kálmán jól alkalmazza elemzésében a kronológiát és a dialektikát, az induktív és a deduktív következtetést, átfogóan mutatja be a gazdasági helyzetet, abból majd mindent levezet, mégsem esik a marxisták hibájába, hogy mindent csak a gazdasági tényezőkkel magyarázzon, széles karolású elemzésébe politikai, művelődési, etnikai, történelmi és egyéb tényezők egyformán beilleszkednek. HERÉDI GUSZTÁV KELLER EMESE: Rövidzárlat KURÍR MENJÜNK VILÁGGÁ! Folytatjuk a hazai nagykövetségek, konzulátusok és nemzetközi szervek nemrég kezdett névsorát (helyszűke miatt közöljük ilyen darabosan). Chile (köztársaság) Bukarest, B-dul Ana Ipitesen S. tel: 120281, 113220; nov. 15-e után 01/3120281 és 6113220. Cseh és Szlovák Köztársaság Bukarest, str. Ion Ghics 11 íme, a mai adag: tel: 90/159145, 131140, 138980; fax: 122539; nov. 15-e után 01/6159145, 6131140, 6138380 és 3122539 Dánia Bukarest, str. dr. Burghelea 3 tel: 120352, 120353, 120354, 120355; fax: 120358 nov. 15-e után 01/3120352, 3120353, 3120354, 3120355 és 3120358 • fax: EEgyiptomi Arab Köztársaság Bukarest, bd. Dacia 21 tel: 90/113389, 110138, 112350, fax: 110203 nov. 15-e után 01/6113389, 6110138, 6112350, 6593896 és 01/6110203 ■ fax: (demeter) 16. A konyhából apróbb zörejek hallatszottak, aztán bejött Ágnes egy tálcával, amit — maga is leülve — kettejük közé helyezett a franciaágyra. A tálcán két csésze kávé volt, meg egy ólomkristály cukortartó, valamint egy öblös hamutól, ugyancsak ólomkristályból. — Jé, kanalat meg nem hoztam! Látod, milyen balfácán vagyok ? — Minek? Hiszen cukor nélkül iszszuk. — Látod, ez is igaz. Ágnes huncutul ránevetett a fiatalemberre. — Becsíptem, figyeled? Végre kezdek becsípni! Fölvette az egyik csészét. Simon fáradtan rámosolygott. Nézték egymást. Ágnes pupillája kitágult, arca ugyanakkor durcás kifejezést öltött. — Hogy te milyen búvalbaszott vagy! Nevess má, Joe, a szentségit! Jól áll neked, ha nevetsz. Iszol még? Hozzak? — Nem, Ágó. Elég. — De, hozok. — Nem, nem. Ágó. Elég! Szertelen vagy. Ágnes mintha fontolóra vette volna a szót. Beleivott a kávéba. — Nem válaszoltál a kérdésemre — mondta. — Mi a bajod az asszonnyal? Simon hosszan szívta, majd kifújta a füstöt. — Nem tudom, Ágó. Azt hiszem, nincs vele semmi bajom. — ... Na, ne hülyíts engem. Szeretted? — Tilam. Azt hiszem, igen. — Azt hiszed? Ne hülyítsük egymást, Joe! Otthagyott? — Nem. Én hagytam ott. — Miért, Joe? — Megcsalt. Ágnes hallgatagon tanulmányozta Simont. — Jesszusom, Joe, te nem engem hülyítesz, hanem magadat. Félrekamatyolt a feleséged, azt mondod? — Nem. — Nem?! Honnan tudod, te balfácán? — Tudom. — Tudod? De hisz most mondtad, hogy félrekamatyolt. — Ezt nem én mondtam, hanem te. Becsíntél, Ágó. — Értem. Tehát csak egyszer... Rajtakaptad? — Nem. Megmondta. — És?... — Mit és? — Joe, te olyan hülye vagy, hogy az borzasztó. Szeret téged az a csaj? — Bizonyára. — „Bizonyáára“?! Rémes, hogy milyen hülye vagy. A nyakam teszem rá, hogy szeret. Miért hagytad ott, Joe? — De hisz elmondtam ...— Tudod mit? Tökéletesen hülye vagy, ezt most halál komolyan mondom. — Apámnak is ez a véleménye — jegyezte meg Simon. — Majdhogynem szó szerint. — No, várjunk, Joe. Kettőnk közül az egyik elmebajos! Szeretitek egymást egy nővel. Egyszer valaki mással lefekszik. És erre te otthagyod. — Igen. — Aha... Értem. Megnyugodtam. — Miért? — Mert már kezdtem félni, hogy én vagyok az elmebajos. De hál’istennek te vagy az. — Igen. Én vagyok — mondta egyetértőleg Simon. Ágnes felállt, elment a bárszekrényhez a palackért. Hallgattak. Ágnes mindkét pohárba töltött, majd visszavitte az üveget. Hirtelen sarkon fordult. — Megmondanád, végre, hogy mi a kutya faszáért hagytad ott?! — Nem tudom — felelte Simon halkan, vontatottan. — Pedig sokat gondolkoztam rajta, Ágó. Tételesen meggyőztem magam arról, hogy semmi okom sincs elhagyni Katalint, mert ami történt, jelentéktelen semmiség és semmiféle általánosabb következtetésre nem lehet ok. És látod, valami mégis rákényszerített, hogy ezt tegyem. Ennyi az egész. Ágó. Ez vagyok. Hallgattak. Simon rövid kortyokkal kiürítette a csészéjét, Ágnes megfordította a lejárt lemezt a készüléken, s megvárta, amíg az automatika visszakapcsol. Aztán dúdolva, az induló zene ritmusára ringva, megkerülte a franciaágyat. Megállt, két kezébe fogva a poharat, nézte Simont. — Joe, nekem , ma este dolgoznom kellene. Azért iszom. De veled szívesebben innék ... az ivásért. Miattad. Seggeljünk be együtt, Joe. Maradj itt velem ... — Suttogott. — Legalább egyszer ebben a rohadt életben seggeljünk be együtt istenigazából! Akarod, Joe? — Nem, Ágó. Azért ... — Várj!... Ágnes odafutott hozzá, letérdelt, megfogta a kezét. — Fél kilencre vagyok megbeszélve itt a szomszédban. Látod, mindjárt fél kilenc! De ott dögöljön még, lemondom egy perc alatt... — Agó, engedd, hogy ... — Hallgas meg, Joe — suttogta a nő fájdalmasan. — Én úgy, de úgy undorodom ettől, hogy az kimondhatatlan! Úgy utálom, Joe, hogy egyszer még belepusztulok. Hidd el!... — Arany karkötőórás, fehér karjával leszomjitta „Joe“ kezét, görcsösen belekapaszkodott. — Joe, drága Joe, te nem tudod, milyen borzalmas ez, te semmit sem tudsz! Az összes szó kevés volna, hogy elmondjam. Órákig mosom a fogaimat, Joe, öklendezem ... — Elég! — Simon vadul lefejtette magáról Ágnest. Erővel az ágyra ültette, fogta a kezét. — Hallgass meg, Ágó. Meg kell hallgatnod! Érted?... Ágnes a szemével intett igent. Ajka nyitva volt és fénylett. Közelről nézték egymást. — Figyelsz rám? — Figyelek rád, Joe. — El fogod hinni, amit most mondok? — Igen. — Ágó, engem kiraboltak. Ellopták több mint négyezer forint bevételemet, és nem hisz nekem senki. Holnapra elő kell teremtenem, akár a föld alól is. Érted? Nézték egymást. Ágnes kihúzta a kezét a kezéből. Felállt. — Tehát ezért jöttél — mondta elfordulva. — Nem éppen ... — Nem kell magyaráznod semmit. Emlékszel az OTP-kölcsönödre, igaz? — Igen. — Pénzzavarban voltam, és te nagyvonalúan ideadtál belőle három rongyot. Pedig csak annyit tettem, hogy szóltam annak a pasasnak. — Sokat tettél vele. — Hülyeség. — Ágnes legyintve a szekrényhez ment. Kihúzott egy fiókot. — Lekötelezetted vagyok. — Bankjegyeket markolt ki, megnézte, betolta a fiókot. — Ezerhatszáz. Ennyi van, Joe... — Odavitte a pénzt Simonhoz. — És neked ...? — Tedd el, ne dumálj. Egy óra múlva megint majdnem annyi lesz abban a rohadt fiókban. — Egy, óra múlva? Hm. — Simon zsebre vágta a pénzt. Felállt. — Nem adod nagyon olcsón. — Megbüntetnek érte, ne félj. Nyugdíjas revizor az ürge. Az is a tévét nézi örökké. Csak néha áll fel, hogy megnézze a kocsiját. Ott áll leponyvázva a másik oldalon. A fűtési idény kezdetén leponyvázza a hülye, aztán egész télen nézegeti. — Milyen kocsija van? — mosolygott Simon. Az ablakhoz ment, félrevonta a függönyt. — Ezerhármas Ladája... — Ágnes kiment az első szobába, majd visszatért, kezében egy pár magassarkú szandállal. Lerugdosta a papucsát. —• Kamatyolás után is mindig megnézi. — Egy élet munkája. Ágó. Mért ne féltené? — Simon elgondolkozva áll az ablaknál. — Ugyan! Annyi pénze van, mint a szemét... Na, mennem kell, Joe. Az öreg már tűkön ül a francia konyakja mellett. Mikor látom azt a búvalbélelt formádat? Simon fölvette sapkáját az ágyról. Együtt mentek ki az ajtón. — Hamarosan, Ágó... ha élünk. És kösz a pénzt. — Haverok vagyunk, Joe? — Azok vagyunk. — Akkor eredj a fenébe. Csao!... — Ágnes elindult a folyosón. — Ha jössz, telefonálj előtte — tette hozzá, anélkül, hogy visszafordult volna. Simon utána nézett, s szótlanul bólintott __ (Folytatjuk) MUNKÁCSI MIKLÓS DÖGKESELYŰ