Romániai Magyar Szó, 1992. november (4. évfolyam, 876-899. szám)
1992-11-03 / 876. szám
Romániai Magyar Szó 2 KÉT TÁMADÁS KÖZÖTT Megérkezett Szarajevóba az UNICEF-konvoj Erős tüzérségi tűz zúdult szombaton Szarajevóra, 14 ember meghalt és több mint száz megsebesült — jelentette a France Presse. A város körüli dombsoron felállított szerb tüzérségi ütegek délelőtt tíz órától késő délutánig tüzeltek. Ez volt az utóbbi hetek leghevesebb tüzérségi támadása Szarajevó ellen. A vasárnap viszonylagos nyugalomban telt el, este pedig fellángoltak a gyalogsági harcok. A viszonylagos tűzcserédben bevonulhatott a városba az az UNICEF gépkocsioszlop, amely novembernek a Béke és nyugalom hetévé nyilvánított első hetében voltaképpen beindítja a tél beállta előtti gyermeksegély-akciót. Előző nap a bosnyák fővárostól 15 kilométerre megrekedt a konvoj a súlyos harcok miatt. Vasárnap aztán megérkezett a ruhaneműből, lábbeliből, takarókból álló szállítmány, melyet személyesen az UNICEF elnöke, James Grant kísért Egyébként a harcban álló felek megállapodtak abban, hogy két biztonsági korridort létesítenek a segélyszállítmányokat hozó gépkocsikonvojok számára. Az egyik folyosó a muzulmán és horvát lakosságú városnegyedekbe, a másik a szerb lakosságú városrészekbe vezet. Vasárnap este Tomiszlavograd városa felé tartott a szerb kézre került középboszniai Jajcéből menekülő muzulmánok és horvátok végeláthatatlan sora. A Reuter szerint mintegy 30 ezer ember menekül a városból. Mielőtt Travnikot elérték volna, közéjük lőttek. A boszniai szerb hírügynökség, az SRNA cáfolta, hogy a szerb erők támadták volna meg a menekülőket. A Biztonsági Tanács erre vonatkozó vádjait is megalapozatlanoknak minősítette. A BT soros elnöke, a francia Jean-Bernard Mérimée ugyanis felszólította a boszniai szerb milíciákat: hagyjanak fel a menekülő civil lakosok elleni támadásokkal. Tadeusz Mazowiecki volt lengyel miniszterelnök, aki az ENSZ emberjogi előadója a volt Jugoszláviában, azt javasolta Lech Walesának: Lengyelország fogadjon be délszláv menekülteket. Walesa elnök úgy döntött, hogy a menekülteket a volt szovjet katonai bázisok épületeiben helyezik el, kijelentette azonban, hogy az épületek átrendezéséhez és a menekültek élelmezéséhez nyugati pénzügyi segítségre van szükség. Tiranában szintén bejelentették: Albánia menedéket nyújt a tél idejére bizonyos számú boszniai menekültnek, elsősorban nőknek és gyermekeknek. Az erre vonatkozó megállapodás Alia Izetbegovics, Bosznia-Hercegovina elnöke és Sali Berisha albán elnök között jött létre, előbbinek Albániában tett néhány órás látogatása alkalmával. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Nemzetközi Vöröskereszt megerősítette, hogy befejeződött a boszniai horvát gyűjtőtáborok hatszáz szerb foglyának szabadon bocsátása. A foglyokat Montenegróba helyezték át. Folytatódik a boszniai alkotmányvita. Bosznia-Hercegovina kormánya bejelentette: elfogadja a köztársaságot 7—10 autonóm tartományra osztó, de egységes államként megtartó, Genfben kidolgozott alkotmánytervezetet, s értesítette erről nemcsak a genfi értekezlet társelnökeit, hanem Butrosz Gáli ENSZ-főtitkárt is. Célvonalban (Folytatás az 1. oldalról) Wyoming). A választási kampánn finisében a három elnökjelölt kampánya során érthető okokból a kulcsállamokra helyezte a hangsúlyt. Ha az elektori szavazatok többségét egyik jelölt sem szerzi meg, akkor a képviselőhöz választja meg az új elnököt. Eddig csak egyszer fordult elő — George Washington esetében —, hogy az elektorok egyhangúlag választották meg az új elnököt. Monroe elnök 1820-ban történt megválasztásakor csupán egy elektori ellenszavazatot kapott. Az új elnök a megválasztását követő év január 20-án lép hivatalba. A Szenátus és a Képviselőház tagjai január 3-án foglalják el helyüket a Kongresszusban. Az idei elnökválasztások sajátossága abban áll, hogy a Republikánus Párt jelöltje — George Bush — és a demokratapártiak jelöltje — Bill Clinton — mellett egy független politikus —Ross Perot — is megpályázta az elnöki tisztséget. Ez utóbbinak esélye ugyan nincs a győzelemre, ám populista töltetű beszédeivel meglehetősen nagyszámú szavazatot hódíthat el a másik két jelölttől, gyengítve azok pozícióit. Egyébként ezzel magyarázzák azt, hogy az utóbbi napokban a közvéleménykutatások jelzése szerint csökkent az 1946-ban született Bill Clinton népszerűsége. Ross Perot többször is gúnyosan kijelentette, hogy egy szuperhatalom elnöki székének az elfoglalásához nem elegendő a csirketenyésztési gyakorlat. Célzás volt arra, hogy Arkansas, ahol Clinton kormányzó, tyúkfarmjairól nevezetes. Tény, hogy az utóbbi időben csökkent a népszerűségi mutatókban a Bush és Clinton közötti különbség. A CNN tévétársaság vásárnál'' felkérése szerint Clintonra a megkérdezettek 43 százaléka, Bushra 38 százaléka, míg Perotri 15 százaléka adná szavazatát. Más felmérések szerint a párharc kimenetele az első kettő között jóval szorosabbnak ígérkezik. A hivatalban lévő elnök szerint a világszerte és az USA-ban is tapasztaható nehéz gazdasági helyzet a fő oka annak, hogy kampánya nem áll a legjobban. Ugyanakkor a sajtót hibáztatta, amiért az — úgymond — csak a negatívumokat hangsúlyozza. George Bush — aki az Egyesült Államok 41. elnöke — választási kampányának irányításával is problémák voltak, ezért állította egy adott pillanatban James Baker egykori külügyminiszteri kampány gépezetének élére. Mások abban látják Bush sántikálásának okát, hogy kevesebb pénz állt a rendelkezésére. „Kétségkívül ez lesz a történelem legdrágább elnökválasztása és augusztusban már látszott, hogy Bill Clintont több pénz támogatja“ — vélekedett az elnök egyik munkatársa. Bizonyos adatok szerint a republikánusok szeptemberig 8 millió dollárt inkasszáltak adományokból. Ezzel szemben Bill Clinton 18 millió dollárt szedett össze a kampányhoz. Bob Farmer, az arkansasi kormányzó „pénzügyminisztere, ennek ismeretében nagyon magabiztosan nyilatkozott: „A pénz számít, és mi győzni fogunk“. George Bushról azonban azt tartják, hogy minden vészhelyzetből fel tud emelkedni. Így történt, amikor a háborúba pilótaként lelőtték és gépével a Csendesóceánba zuhant, s így volt a legutóbbi választáskor is: elbukott az első akadályon, aztán feltápászkodott és megszerezte pártja elnökjelöltségét. Vajon sikerülni fog-a neki most, hogy kilátástalannak tűnő helyzetből győztesként kerüljön ki? Vajon a ma lebonyolításra kerülő választások után újból elénekelheti-e, hogy „Happy days are here again!“ (Újból boldog napok köszöntek ránk!“) Az amerikai újságírás egyik „klasszikusa“ vetette papírra egykor: „Nincsenek többé szakértők és megbízható szabályok. .. A politika kevésbé megjósolható, mint a lóverseny vagy tőzsde, avagy akár... a házasság“. Ezt a mostani elnökválasztásokkal kapcsolatosan is elmondhatnánk. Százszázalékos siker Tíz nap után hat utasával visszatért a Földre a Columbia amerikai űrrepülőgép. Greenwichi idő szerint 14 óra 05 perckor szállt le a Cape Canaveral-i Kennedy űrközpontban, valósággal rásimulva a kifutópályára, melyen a tévénézők szeme láttára kinyíló ejtőernyő fékezte sebességét. Küldetése során a Columbia 16,6 millió kilométert tett meg, 159-szer kerülte meg a Földet. A legrégebb üzemben levő Columbia 13 küldetést teljesített abból az 51-ből, amelyet eddig az amerikai űrrepülőgépek végrehajtottak. Ez alkalommal legénységének volt egy kanadai tagja is — Steven MacLean. Programjukban szerepelt — a tudományos kísérletek és megfigyelések mellett — egy lézersugaras geodinamikus műhold pályára vezérlése, s a Kanadai Világűr Ügynökség által kifejlesztett komputerizált televíziós rendszer kipróbálása. Az űrrepülőgép parancsnoka, James Watherbee kijelentette: űrrepülésük teljes sikerrel járt, száz százalékban teljesítették programba foglalt feladataikat. A NAGYVILÁG HÍREI • Etnikai villongások Heves harcok kezdődtek pénteken az Észak-Oszétia ás a Csecsen Köztársaság közötti határon. A konfliktus azt követően lángolt fel,hogy Észak-Oszétia fővárosában, Vlagyimkavkazban összetűzésekre került sor oszét rendőrök és ingus fegyveresei között. A helyzet súlyosbodása miatt szombaton összeült Oroszország Nemzetbiztonsági Tanácsa és ugyanazon a napon Vlagyikovkazba menesztették Geogj Hisa miniszterelnök-helyettest. Oroszország úgy döntött, hogy beavatkozik a konfliktusba, s még a szombati nap folyamán a belügymnisztérium különleges alakuatán.dk 3003 katonáját k küldték a válságövezetbe, hogy megakadályozzák a további harcokét. Orog forrásokból az is kitudódott, hogy az ománcsapatokat két ejtőernyős ezreddel szándékoztak megerősíteni. Az észak-oszetai helyzetnek szentelték az orosz kormány rendkívüli ülését is. Az ITAR—TASZSZ jelentése szerint a kormány elrendelte Észak-Oszétiában sürgősségi állapot bevezetését Vlagyikavkazban és a szomszédos zónában. Közben Szputnyik városában orosz katonai közvetítéssel tárgyalások kezdődtek a szemben álló felek között. Ennek eredményeként vasárnap este tűzszüneti megállapodást kötöttek az oszétok és az ingusok képviselők A hírügynökségek emlékeztetnek, hogy a mintegy 100 ezerre tehető, muzulmán vallású ingusok Észak-Oszétiában, valamint a szomszédos Csecsenvolt Csecsen- Ingus Köztársaságban, főként annak határvidékén élne... Az oszétokkal szembeni ellentétek akkor robbantak ki, amikor mintegy egy évvel ezelőtt az Orosz Föderációhoz tartozó Csecsen Köztársaság kokiétolta függetlenségét. Ugyanakkor az ingusoknak területi követeléseik vannak az észak-oszétokkal szemben. Ezt ez-a' indok-o'ják, hogy több évtizeddel ezelőtt, amikor Sztálin német kollaboránsoknak minősítette őket, az oszétoknak odái: az ingusoktól elvett területeket. („Die Welt* — Hamburg) lakik katonai sikerek Észak-Irakban Török katonák elfoglalták az észak-iraki Ankara, mint ismeretes, két héttel ezekurd lázadók egyik jelentős támaszpontját, Haftanint. A támadás nyomán több mint ezer kurd harcos vesztette életét — jelentette a Reuter a török állami televízióra hivatkozva. A harckocsik és repülőgépek támogatását élvező török csapatoknak szombaton sikerült elfoglalniuk a hatanini támaszpontot, ahonnan a Kurdisztáni Munkáspárt számos támadást intézett törökországi objektumok ellen. lőd nagyszabású szárazföldi és légi offenzívát indított az észak-iraki területen, hogy ártalmatlanná tegye a térségben tartózkodó több mint 6000 kurd gerillát. 1984- től, amikor a Kurdisztáni Munkáspárt harcot hirdetett egy független kurd állam létrehozásáért török területen, több mint 5000 ember vesztette életét a fel-fellángoló harcokban. Toloncoltak Vasárnap érvénybe lépett a Németország és Románia között szeptemberben megkötött toloncegyezmény, melynek értelmében Németország hazatoloncolhatja a területén illegálisan tartózkodó román állampolgárokat, zömükben cigányokat. Hogy a törvénynek megfelelően Németországból útnak indítottak-e kiutasítottakat és azok megérkeztek-e Bukarestbe —arról ellentmondásos hírek szólnak. A román tévé vasárnap esti híradója szerint a kiutasítottak egy csoportja már meg is érkezett a román fővárosba, amit ellenben hétfő reggeli számában cáfol az Evenimentul zilei. A napilap a Vasúti Rendőrségtől és az Északi pályaudvar forgalmi irodájától azt a felvilágosítást kapta, hogy vasárnap este 21.00 óráig egyetlen különvonat sem érkezett Németországból. Az említett lap ugyanakkor magát megnevezni nem óhajtó forrásra hivatkozva azt írta, hogy a hazatérők tévéhíradóban említett csoportja kívül esik a megkötött egyezményen, mivel tagjai még a megállapodás hatályba lépését megelőzően hagyták el Németországot. Egyébként az említett lapnak adott rövid nyilakozatában a Belügyminisztérium útlevélügyi és határellenőrzési igazgatóságának vezetője leszögezte: a megkötött egyezmény értelmében a német félnek el kell küldenie a hazatelepítendők névsorát, tudatva az indítás várható időpontját, hogy aztán a román fél legtöbb öt napon belül — a szükséges rutinellenőrzés után — konfirmálja ennek tudomásulvételét. A hazatoloncoltak első csoportjának pontos dátumában a két fél közösen állapodik meg. A Szabad Európa Rádió vasárnap esti adásában nem szólt arról, hogy bármely csoporttal vonat indult volna Bukarest felé, de azt tudni vélte, hogy a menekülteket repülővel küldik haza. Különben e repülőjáratok finanszírozását Németország vállalta, azzal az ígérettel, hogy 30 millió márkát (20 millió dollárt) ad a román államnak a kiutasítottak beilleszkedésének támogatására. Itt kell megemlíteni, hogy olyan emberjogi szervezetek, mint az Amnesty International vagy a Helsinki Watch, keményen bírálták ezt a gyakorlatot, úgy vélve, hogy Németország ily módon akar megszabadulni valamennyi cigánytól. A cigányok jogait védő egyes németországi szervezetek vezetői bejelentették: sok protestáns lelkész beleegyezését adta ahhoz, hogy a templomokban menedéket nyújtsanak azoknak a családoknak, amelyeket a kiutasítás veszélye fenyeget, a Hamburgban székelő Cigány Világkongresszus elnöke pedig úgy fogalmazott, hogy az „egyesített Németország megvonta a velünk szembeni erkölcsi kötelessége határvonalát és saját közvéleménye megnyugtatására eladja a cigányokat a román diktatúrának.D e vagy sem? RMSZ-FOLYTATÁSOS 9 RMSZ-FOLYTATÁSOS 9 RMSZ-FOLYTATÁSOS 9 RMSZ-FOLYTATÁSOS A belügyminiszter utasítására egy magas rangú rendőrtisztviselő betör a titkosszolgálat hivatali villájába, és aktákat tüntet el. Két és fél évvel később letartóztatási parancsot adnak ellene — a belügyminiszter megsértése miatt —, aki azóta Szlovákia leghatalmasabb politikusa lett. A rendőrtisztviselő most Svájcba menekült. Erről cikkezik a DIE WELTben Hanspeter Born, a közismert Watergate-botrányra utaló fenti cím alatt. A kapuban az ügyeletes tisztviselő elnéző mosollyal rázta a fejét: „De uram. Csehszlovákia most demokratikus ország Menjen szépen haza.“ Ám a vörös bajuszú, izmos testalkatú férfi, aki június 12-én 11 óra 33 perckor felvételét kérte a menedékjogért folyamodók krenzlingeni táborába, nem hagyta magát. Hosszabb huzavona után végül elérte, hogy ideiglenesen befogadják. Az 1955-ös születésű Leonard Cimot 1990 januárjában, a bársonyforradalom első, viharos időszakában Vladimir Meciar, az új szlovák belügyminiszter a régi kommunista pártapparátus megtisztításával bízta meg. Cimo rendőr alezredes azokhoz az energikus polgárjogi harcosokhoz tartozott, akikre az a feladat hárult, hogy végrehajtsák a kommunista rendőrállamból a demokratikus jogállamba való átmenetet. Meciar hajdani vezető tisztviselője most menekül, mert attól fél, hogy régi főnöke, miután ragyogó választási eredményével Szlovákia erős emberévé vált, ez életére tör. Hogy van ez, kérem? Az elmenekült szlovák rendőrtiszt megpróbálja elmagyarázni a szkeptikus újságíróknak, hogy ő nem szenved üldözési mániában, hanem nyomos okkal aggódik a maga és családja biztonsága miatt. Néhány nappal ezelőtt postán levelet kapott, amely tudomására hozta, hogy rágalmazás és hivatali visszaélés miatt büntetőeljárás indult ellene. A rendőrségen működő barátaitól pedig megtudta, hogy letartóztatási parancsot adtak ki ellene. „Le akartak tartóztatni Szlovákiában, ahol Meciar mindenható.“ De hát becsületsértés miatt és egy rendőr szabályellenes felfüggesztése miatt — a vádpontok ugyanis erre szorítkoznak — nagy megtorlás nem érheti! Cimo csodálkozik a nyugati naivságon: „Maguk nem tudják, hogyan megy ez Szlovákiában. Mi sem egyszerűbb: a delikvens a börtönben elesik a lépcsőn, és a nyakát szegi.. “ Cimo és Meciar útja először 1987-ben Nemsova városban keresztezték egymást. Meciar akkor a Sklobal üveggyár vállalati jogásza volt, és Cimo mint a Népi Ellenőrző Bizottság tagja az üzem könyvvitelét ellenőrizte. A revízió három hónapig tartott, és a két ember akkor mindennapos kapcsolatba került egymással. Később időnként telefonon beszéltek. Cimo a Népi Ellenőrző Bizottságban talált menedéket, miután rendőrségi karrierje 1984-ben hirtelen véget ért. Cimo egy párttag sebész fia, 19 éves korában állt a rendőrség szolgálatába, a pozsonyi 3. kerületi bűnügyi rendőrség parancsnokává lépett elő, és 1983-ban a StB-hez, a csehszlovák titkosszolgálathoz osztották be. De nem sokkal ezután a sógora külföldre menekült, és emiatt eltávolították a rendőrségül. Új állásában hamarosan konfliktusba került Vasil Bilak, a nagyhatalmú szlovák pártvezér klikkjével. Egy baromfi-feldolgozó vállalatnál a könyvvizsgálat 33 millió koronás sikkasztást fedezett fel. Egyes magas beosztású hivatalnokok azonban elérték azt, hogy a vizsgálatot megszüntessék és Cimot félreállítsák. Az 1989 novemberi fordulat után Cimo egy független ellenőrző hatóság modelljét dolgozta ki, s ezt az új szlovák miniszterelnök is elfogadta. A kormány felfigyelt rá, és Mieciar bevitte Cimot a belügyminisztériumba. A felügyelet új főnöke első feladatként Trencsén megye megtisztítását kapta, ahonnan Meciar maga is származott, és ahol Alexander Dubcek sógora. Vladimír Kaci, akit Meciar annak idején belügyminiszternek javasolt, megyei párttitkár volt. Cimo naivan úgy vélte akkor, hogy Meciar el akarja távolítani a régi pártkádereket. Azóta már világossá vált előtte: az akció célja az volt, hogy felkutassák és eltüntessék azokat az okmányokat, amelyek rossz fényt vethetnek Meciarra, és vizsgálatot indítsanak azok ellen, akik negatív dolgokat tudnak róla. Más szóval: Cimonak segítenie kellett Meciar hatalmi bázisa biztosításában. „Az első négy hónapban, amikor számára dolgoztam, korlátlanul elhittem neki mindent.“ Akkor jött a Demikal-ügy, amely megzavarta a miniszter és tisztviselője közötti viszonyt. Meciar Demikatot, az StB tagját a szlovák Kommunista Párt Központi Ellenőrző Bizottságának volt elnökét, annak idején Kassa rendőrfőnökévé nevezte ki. Az egyik újsághoz intézett levélben négy rendőr tiltakozott e kinevezés ellen, utalva Demikat rossz hírnevére — ő ugyanis bántalmazta a saját családját. Cimo megvizsgálta az ügyet, és megállapította, hogy a négy rendőr vádjai Demikar ellen helytállóak. Ezt Meciarnak szóló jelentésében is megírta. Ekkor változott meg a belügyminiszter magatartása Cimoval szemben. Meciar ugyanis azt akarta, hogy a négy rendőrt letartóztassák. Cimo akkor még nem tudta: az 1968-as prágai tavasz után a pártból kizárt Meciar annak idején jó kapcsolatokat létesített Bilak párt vezető körével (amelyhez Demikat is tartozott), és 1985 óta a StB munkatársaként is nyilvántartották — „Doktor“ fedőnéven. Meciar, aki az 1990 júniusi választások után szlovák miniszterelnök let, ezentúl hangsúlyozottan hűvös magatartást tanúsított Cimoval szemben, és távol tartotta magát tőle. (Befejező része következő számunkban) Meciargate 1992. november 3. Savimbi sértődöttsége Amikor Angolában kiírták a szeptember 29—30-i választásokat, a nemzetközi sajtó s általában a világközvélemény úgy üdvözölte a készülő eseményt, mint határkövet az 1975-ben függetlenné vált ország történetében. Hiszen a több évszázados gyarmati uralom után a korábbi nemzeti felszabadítási mozgalmak, amelyek bár külön-külön, de azonos célért — a gyarmati iga lerázásáért — folytattak fegyveres küzdelmet, a függetlenség, a szabadság birtokában nem tudtak megosztozni a hatalmon, így aztán a szovjet és kubai támogatást élvező MPLA (Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom) lett az egyeduralkodó politikai erő. Később politikai párttá alakult, s mint ilyen vezette az országot azóta is. Az UNITA (Nemzeti Szövetség Angola Teljes Függetlenségéért), amely a portugál gyarmati uralom elleni harcban hozott véráldozata jogán szintén igényt tartott az államvezetésre, gerillaháborút indított a kormányzat ellen, de nem tette le a fegyvert a függetlenségi harcban harmadik szövetséges erő, az FNLA (Angola Nemzeti Felszabadítási Frontja) sem. Tizenhat éven át tartott a belháború, miközben az FNLA nem sokat hallatott magáról, hogy végre 1990-ben, nemzetközi közvetítéssel — de korántsem a teljes fegyvernyugvás körülményei között — tárgyalóasztalhoz üljenek Lisszabonban az egymással szemben álló felek, s 1991 május 11-ére tető alá hozzák a békeegyezményt. Ennek az egyezménynek az előírásai alapján tartották meg a szeptember végi választásokat, amelyek rendeltetése az lett volna, hogy véget vessenek az eddigi áldatlan állapotoknak, az egypártrendszertől kezdve egészen a belső háborúskodásig. Indult is a választáson 27 párt és 11 elnökjelölt, s ideig-óráig a fegyverek is elhallgattak. A nemzetközi sajtónak tehát minden oka megvolt arra, hogy a demokrácia megteremtésének kiindulópontját lássa a választásban. Az is lehetett volna, ha az UNITA-vezér, Jonas Savimbi tudna veszteni. , , A négyszáz ENSZ-megfigyelő jelenlétében lebonyolított választásokat általános vélemény szerint a honpolgári felelősség, a rend és a nyugalom jellemezte. Egyedül Savimbi emelt kifogást ellenük, általános választási csalással vádolta meg a kormánypártot, és nem hajlandó elismerni az eredményeket. Pedig az elnökválasztáson Eduardo dos Santos jelenlegi államfő 49,57 százalékos eredménye mellett ő végzett a második helyen, 40,07 százalékkal, tehát a második választási fordulóban még lehetnének esélyei. Igaz, ha eddig az ország déli részén levő huambói főhadiszállására visszavonultan — ez lévén az egyedüli hely, ahol biztonságban érzi magát, mert védelmet nyúj valós vagy vélt merénylői ell°n — mondhatni teljesen elzárkózott a további választási erőpróbától, most késznek mutatkozik indulni a második menetben, egy feltétellel: országszerte ENSZelenőrzés alatt, szavazzanak. Hívei akkor talán nem lőnének a választási eredményeket ünneplő tömegbe, mint ahogy az első forduló után tették. ' s »-«».m* Hogy a parlamenti választás eredményeivel mennyire elégedett Savimbi pártja, nem tudni, de valószínűleg kevesli a 34,1 százalékot, miközben az MPLA csaknem 54 százalékot szerzett, a fennmaradó több mint 10 százalékos FNLA-részesedése mellett. Tény, hogy általában kifogásolta a közzétett eredményeket, a sorozatos UNITA-merényletek pedig ennek az elégedetlenségnek voltak hivatva nyomatékul adni. De még ez sem volt elég Savimbinak. Fegyveres erőit kivonta a választások küszöbén létrehozott közös hadseregből, s bizonyos értesülések szerint titkos hadserege állásokat alakított ki a tartományok többségében, s beváltotta a választási eredmények kapcsán elhangzott fenyegetését — újrakezdte a háborút. Napok óta súlyos, véráldozattal járó harcok folynak elsősorban a fővárosban, Luandában és Huambóban. A nemzetközi diplomácia minden erőfeszítése hiábavalónak mutatkozott ebben a helyzetben. Közvetíteni próbáltak a lisszaboni konferencián kötött béke betartásának felügyeletével megbízott államok — az USA, Portugália és Oroszország —, valamint Dél-Afrika, Savimbi régi szövetségese, melynek külügyminisztere, Pik Botha oly sokat tett a kiegyezésért. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pedig az Egyesült Államok, Oroszország, Marokkó és a Zöldfoki-szigetek képviselőiből álló vizsgálóbizottságot küldött a helyszínre. A többrendbeli közvetítés már-már eredményesnek bizonyult, amennyiben október 19-re kitűzték a Dos Santos—Savimbi találkozó időpontját, amivel mindkét érintett fél egyetértett, ám Pik Botha hiába várt hat órát a luandai repülőtéren, Savimbi nem érkezett meg. S azóta sem sikerült nyélbe ütni a találkozót A helyzet odáig fajult, hogy a napokban a Biztonsági Tanács lépett közbe az angolai feszültség fokozódása miatti aggodalomtól indíttatva, s próbálta jobb belátásra bírni Savimbit, akit felszólított: rendelje vissza a laktanyába csapatait és fegyverzetét, fegyverezze le katonáit, s a lisszaboni béke szellemében vegyen részt az egységes angolai nemzeti hadsereg létrehozásában. Dos Santoshoz is szólva, a BT soros elnöke azt kérte: semmi módon ne sodorják veszélybe a választási folyamatot és óvják meg Angola területi integritását. Most pedig Buturosz Gáli ENSZ-főtitkár lépett közbe, fegyverletételre szólítva fel a feleket. Mindez arra vall, hogy New Yorkból nézve is sokat rosszabbodott a helyzet azóta, hogy a választások előtt Dos Santos és Savimbi nemzeti egységkormány létrehozásában állapodott meg abból az elvből kiindulva, hogy valamennyi politikai erő részt vegyen az új Angola sorsának irányításában. Úgy látszik, legalább egyik fél megfeledkezett a megállapodásról. Mert volt ugyan választás, de mégsincs parlament, még kevésbé kormány, és nincs elnök, mert személyes sértődöttség miatt mindmáig nem lehetett megtartani a második válaszási fordulót. De legfőképpen nincs béke. „hM.. .* SZŰCS OLGA IDIÓ*1 SÍ Melescanu: „Elkerülni az internacionalizálást“ A román külügyminisztérium és a szlovák külügyminisztérium közötti konzultációs program keretében Theodor Melescanu külügyi államtitkár látogatást tett Pozsonyban — jelentette a Rompres. Milan Knazkóval, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettesével és külügyminiszterével folytatott megbeszélései során mindenekelőtt a bős-nagymarosi hidroenergetikai és hajózási komplexum kérdésével foglalkoztak. A szlovák fél ismertette az olyan megoldások felkutatásáért tett erőfeszítéseiket, amelyek módot nyújtsanak az erőmű üzembehelyezési munkálatainak folytatására, továbbá a a nemrég Londonban létrejött megállapodást, melynek értelmében az Európai Közösség, Cseh-Szlovákia és Magyarország képviselőiből hármas bizottságot hoznak létre a komplexum üzemeltetési lehetőségeinek tanulmányozására. Teodor Melescanu kivételesen nagyra értékelte a szlovák hatóságok eljárását, és rámutatott, hogy a román fél az erőmű üzemeltetéséből fakadó gazdasági és ökológiai problémáknak szakemberek szintjén a találkozók és megbeszélések alapján — történő megoldása mellett száll síkra, és úgy véli: el kell kerülni a kérdés internacionalizálását. Teodor Melescanu eszmecserét folytatott szlovák szakértőkkel. EFTA-Románia: Jelentős eredmény A múlt hónapban Genfben megtartották az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) és Románia közötti tárgyalások második fordulóját. A szabadkereskedelmi egyezmény megkötését célzó tárgyalások ezúttal is konstruktív légkörben folytak, ami jelentős haladást tett lehetővé mind a tulajdonképpeni dokumentum, mind a hozzá kapcsolódó jegyzőkönyvek és a függelékek egyeztetésében. Megállapodás jött létre többek között az egyezmény általános elveit és célkitűzéseit illetően, valamint olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint az állami monopóliumok és az állami támogatás, a szellemi jogtulajdon, az intézményes keret, illetve a kereskedelem kölcsönös liberalizálására előírt átmeneti időszak. Ezzel páruzazatosan előrelépés tapasztalható az alapvető mezőgazdasági termékekre vonatkozó kétoldalú tárgyalásokon is. A fenti eredmények igazolni látszanak azon reményeket, miszerint az év végéig sikerül megkötni a Románia és az EFTA- országok közötti szabadkereskedelmi egyezményt. A következő, remélhetőleg utolsó tárgyalási fordulóra november 25— 27. között kerül sor. Kravcsuk Kínában Leonyid Kravcsuk személyében először látogatott ukrán államfő Kínába. Ukrajna ’■ kész katonai együttműködésre Kínával, de nem ad el repülőgép-anyahajót Pekingnek — jelentette ki Kravcsuk a kínai fővárosban tartott sajtóértekezleten. Mint mondotta, Li Peng kormányfő küldöttséget meneszt Kijevbe, hogy megvizsgálják az ukrán együttműködési javaslatot egy csapatszállító repülőgép építését illetően. A France Presse jelentése szerint Kína és Ukrajna tizenkét együttműködési és kereskedelmi egyezményt írt alá Kravcsuk elnök látogatása alkalmával. Az ukrán államfő megbeszéléseket folytatott Li Peng miniszterelnökkel, Jang Sang-kun elnökkel, valamint Csiang Cö-minnel, a Kínai KP főtitkárával. : TV art A moldáviai ellenzéki kereszténydemokraták közismerten unionisták is. Szép reményeiket a romániai elnökválasztás végkimenetele ugyancsak megnyirbálta, hiszen ők átütő sikerre számítottak („Mi ne győznénk, míg Druc a vezérünk!?“). Most persze folyik a sebek nyalogatása és soraik újrarendezése. A Druc-párti lap, a Tara — melynek jelmondata az eminescui „Románok vagyunk — és punktum!“ — újólag lelket akar önteni az egyesülés csalódott híveibe. Ezúttal a matematika segítségével ... De figyeljünk csak, hogy szól e sajátságos számtanpélda: ha a Moldáviában élő 3 millió igaz román egyesül a Romániában élő 25 millió ugyancsak igaz románnal, akkor Nagy-Románia a maga 30 milliós „bolstinatjával" már figyelmen kívül nem hagyható hatalommá válik. Ha pedig —, ugyanezzel a módszerrel — hozzászámoljuk a Románián és Moldávián kívül élő mintegy 15 milliós román diaszpórát (ez már nem kisinyovi, hanem bukaresti becslés!), akkor már lesznek vagy 50 millióan, akárcsak a németek, a vietnamiak, a koreaiak és a többi nagy „egyesülő“ nemzet — állapítja meg Ion Bradu, a Tora szemleírója, aki — köztünk legyen szólva — az elemiben aritmetikából bizony nem jeleskedhetett. (Siklósi Nándor) -1 Levél a Pruton túlról Aritmetika