Romániai Magyar Szó, 1993. január (5. évfolyam, 919-942. szám)

1993-01-05 / 919. szám

1993. január 5.Romániai Magyar Szó Határon túliak világszínháza (?) Egyformán szorít a cipő... // A Kárpát-medencei magyar költészetnek szentelt irodalmi estre Szabadkáról, Ko­máromból és Kassáról is érkeztek szava­lóművészek. Ezer kilométerek — egyetlen versért? — kérdeztük. , JÓNÁS GABRIELLA - Szabadka: — Az ügyért. Mindannyian, akik a határon túl játszunk színházat, valamilyen módon közösen gondolkodunk. Számunkra na­gyobb súlya van a színpadon kiejtetett sza­­vak­nak, és ha ebből indulunk ki, akkor a távolság nem akadály. Amikor a Magyar Szó léte forog kockán, akkor minden ilyen alkalom megtiszteltetésnek számít mert érték, érzék és vigasz. KÖVESDI SZABÓ MÁRIA — Kassa: — Nem lehet­­fokozni, hatványozni azt, amit Gabi elmondott. Talán csak annyit, hogy ezért az ügyért nem lenne szabad órát várni a határon, hogy találkozhassunk s elmondhassuk a magyarok gondolatait. CS. TÓTH ERZSÉBET — Komárom: — Felemelő érzés volt, hogy jelen lehettem a 200. évfordulón, hogy azokkal az erdélyi kollégákkal állhattam egy színpadon, akik­nek hősies munkáját messziről csodálhat­­tam­. És hogy itthon maradtak, én mélyen fejet hajtok előttük. Hiszen mindannyiunk számára egyformán szorít a cipő, akár Felvidéken, akár Délvidéken vagy Erdély­ben hirdetjük a magyar igét. Köszönöm hogy itt lehettem. Műholdas adás és egyebek Néhány kérdés CSELÉNYI LÁSZLÓ ren­dezőhöz, a Duna—Sat Alapítvány főtitká­rához: — Igaz-e, hogy a Hungaroton 800 000 forintot fizet a kolozsvári Állami Magyar Színháznak és Operának a rendezvényso­rozat közvetítési joga fejében? — Nem vagyok benne illetékes. Lehet, hogy igen, de nem tudom ezt megerősíteni. — Mit mondanál a műholdas adásról? — Erről természetesen beszélgethetünk. Egyelőre koncepciótlannak érzem. A Duna- Sat Alapítvány támogatni kívánja a mű­sorokat ... avval a különlegességgel, hogy a média­háborúban mi a középutat járjuk. Szerintem az adást kárpátmedencei össze­fogással lehetne és kellene csinálni. Fő cél-­­kitűzésünk, hogy a határon túli professzio­nális műhelyeket élő jelleggel bekapcsol­juk, szakmailag, anyagilag támogassuk. Mert ők tudják, és nem a magyarországiak, hogy meddig szabad a húrt feszíteni,, mit mondjanak­ el sorsukról, életükről-gond­­jaikról. A román néző is másként nézi ezt. Élethalál-kenyérharcról van szó. Ha Xán­­tus Gabit — például — megkérjük erre­­arra, neki haszna származik, de elvonjuk a bukaresti magyar tévétől.... — Milyennek tűnt a rendezvénysorozat? — Közepesnek. Kissé fáradt, erőltetett volt a hangulat. Természetesen a kiváló előadásoktól mindenki feldobódott. Jóleső, európai öröm, hogy a legérdekesebb előa­dás román volt. — Andrei Șerban rendezésére gondolsz? — Feltétlenül. És Ionesco Különórájára a Kolozsvári Nemzeti Színház előadásában. — Mit vesz vagy vett már fel a buda­pesti televízió? — A nagyratörőt. Márton László díj­nyertes szomorú játékát mindenképpen és a Különórát. Andrei Serben pedig igyek­szik meghívni. Na és a reveláció: felfedez­tük Maja Morgensternt. Wass Albert A funtineli boszorkány főszerepére hívtuk meg. A regényből filmsorozat készül por­tugál—magyar produkcióban. Lejegyezte MIKLÓS LÁSZLÓ Mert Krisztussal vagytok benne Marosszentkirály újjáépített templomának szentelési ünnepsé­gén szólt az ige : A te szemeid e házra nézzenek. Megtartásra való nép vagyunk — mint ahogyan minden nép arra való, hogy éljen és,, tisztelje az Urat, legyen hűsé­­■ ' sorsához, hogy majd kiérde­­lje a méltatást : Jól van, jó és d­olgám, a kevesen hú voltál, ti­t' hízlak e­zután. L JAKAB TIBOR felvételei ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ — kiadja a Transil R.T. (Bucuresti, Piața Bre­sei Libere nr. 1.). Bankszámla*: 19724751 (lej), 47724751 (valuta) — B.A — S.M.B. Reklámokat és apróhirdetéseket a Tran­sil RT. titkárságán (Bu­dó Ida.­tel' 90—6176405, illetve 90—6176010/2322-es mellék), valamint vidéki ügynökeinknél lehet feladni, akik névsorát időről idő­re lapunkban közzétesszük. Nyomda: Regia Autonomi­a Impri­­meriilor — Imprimeria „Coresi" Bucuresti 40 342 Címkézni — azt megtanultunk... Tisztelt Szilágyi N. Sándor! Nagy érdeklődéssel és eszem­, szívem szerinti egyetértéssel olvastam végig a Romániai Magyar Szóban közzétett ag­godalmait. Szükségesnek és időszerűnek tartom, hogy ön éppen a magyar—magyar kapcsolatok legjelentősebb, ugyanakkor legérzékenyebb viszonylatáról, a magyar­­országi magyar—erdélyi magyar kapcso­latokról töprenkedik a hírhedett Csurka­­eszmefuttatás kapcsán, de bőven attól függetlenül is. Sajnos, a fasisztáknak és a bolsevikoknak, újabban a posztbolsevik vörös fasizmusnak, amelynek egyes parla­mentekben bőven vannak nemzetközi hír­­hedtségű képviselői, sikerült úgy be­szennyezniük a közgondolkodást, hogy csak helyeselhetem, hogy cikke végén a „tár­sadalmi“, netán „a faji származását" is felemlítette. Gyalázat, de így igaz, tisztes­séges ügyeket lehet kétes színben feltün­tetni azzal, ha elkezdik suttogni, hogy azok képviselői zsidók, vagy ilyen-olyan más származásúak. Ezért — restellkedve a szükség miatt — kénytelen vagyok én is leszögezni, hogy egy apai dédanyám ki­vételével, aki evangélikus szász tanító lánya volt, minden ősöm apai és anyai ágon székely és erdélyi vagy szilágysági magyar. Erről, mint a Horthy-féle hadse­reg tartalékos tisztjének, hivatalos pa­pírom is volt. Azzal együtt, mint tarta­lékos tisztiiskolás léptem be 1943-ban a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Ma is Szociáldemokratának tartom ma­gam. Éppen ezért nem vagyok egyetlen, magát szociáldemokratának nevező párt­nak sem a tagja. Illetve 1990 augusztusá­ban a Román Szociáldemokrata Pártot úgy hagytam ott, mint a közmondás sze­rinti Szent Pál a többségieket. Nem azért tettem, mert eszmei szempontból súlyosan tévednek, többek közt a nemzetiségi kér­désben is, hanem azért, mert párt címén olyan struktúrát hoztak létre, amelyen belül meggyőződésünkért alapszabálysze­rűen nem lehet küzdeni; én pedig konspi­­rálni nem szeretek, de lehet, hogy nem is tudok. De lám, a konspirációkat újabban ci­nikus jóváhagyással „lobbyzásnak" be­­cézgetjük, pedig az ilyesmi csak alapsza­bályzaton kívüli, sőt mostanra már alap­­szabályzat-ellenes klikkesedés. A klikkek aztán konspirálnak, javaslataikat nem demokratikus vitákban terjesztik elő, hanem alkalmas pillanatban, mikor na­gyobb az egyenetlenség, amit rendszerint ők maguk provokálnak, váratlanul előáll­nak vele stb. Egy ilyen szituációból szü­letett meg Aradon a rendkívüli kongresz­­szus: az udvarhelyi KOT-on így hívtak létre egy Alapszabályzat-ellenes Számonkérő Szé­ket, amit elneveztek Etikai Bizottságnak, s bár bizonyulnék rossz jósnak, suttyomban így készítenek elő egy olyan alapszabály­zatot, ami az RMDSZ-tagságot végképpen és visszavonhatatlanul elválasztja az ön­maga helyét kikonspiráló „politikai elit­­től". Lesznek önmagukat odaügyeskedő „profipolitikusaink" és lesznek lepény­­evőversenyeket rendező, tagdíjgyűjtő Ma­­rinéni­nk és János bácsiink, s aki ez ellen szót emelne, azt a profipolitikusok kiki­áltanák „populistának". Mert címkézni azt megtanultunk az elmúlt világtól. Ér­veink fogytával címkézünk. Kedves Szilágyi N. Sándor, nem tudom, megfigyelte-e, hogy az arcél nélküli konspiráció hogyan hozta létre a Számon­­kérő Széket. S hogy a kongresszuson már ott se lehessen, ez a bumfordi vésztörvény­szék hogyan citálta maga elé Domokos Gézát — óh, nenj egy tisztességes hangú meghívólevéllel! —, egy olyan pökhendi „csitáciával“, melynek nemhogy a vere­tesen szép magyar jogi szaknyelvhez, de a középiskolások fogalmazványaihoz is csak szekunda-szinten van köze. Nem akarom elhinni, hogy azt a „csitáciát" elnöki mi­nőségben egy olyan jogász írta alá, aki Apáczai Csere János kollégiumában tanult magyarul és emberül, azt viszont tudom, magától Kónya Hamar Sándortól, hogy titkári minőségében őt hamisan tüntették, fel azon a papíroson, mert ő semmi ilyes­mit soha alá nem írt. Ami pedig engem illet, Inkább vagyok Domokos Gézának, pontosabban a­ nevéhez fűződő politikai vonalvezetésnek ellenzéke, mint barátja, de minden tettét a romániai magyarság érdekei szempontjából mérlegeltem. Ezért nem voltam hajlandó tapsolni az ellen­feleinek, ha még nála is nagyobb hibákat vétettek és soha sem felejtem el, hogy akire a döntés van bízva, az a jövőt il­letően vakok­ dönt, aki viszont bírál, az már a következményeket is ismeri. Most már csak azon tűnődöm, hogy Domokos Géza valóban olyan jelentős­ személyisége közéletüknek, hogy ádáz ellenségeinek egy fraudulus Számonkérő Széket kellett előlánzsáljanak, a „kinyírására“? De miközben tűnődöm, arra is gondolok, hogy az efféle központi számonkérő szé­keknek megvan az a tulajdonsága, hogy megfialnak. S nemsokára a megyei és a kerületi fiókákkal kell majd szembe­néznünk, mert egy konspiráció, ha felül­kerekedik, nagyon következetes tud­om lenni! Tisztelt jó Uram! Mindezt nem azért hoztam fel önnek, mert a Romániai Ma­gyar Szóban véletlenül egy oldalra került az ön mélyen szántó elemzése és a Szá­monkérő Széknek az RMDSZ elnöke el­leni példátlan provokációja, amely egy etikusabb világban még egy kisvárosi csizmadiaegyesületet is nevetségessé ten­ne. De minden liberálisan gondolkodó magyarral együtt önt is szeretném emlé­keztetni arra, hogy még meg sem száradt a tinta a II. Kongresszus határozatain, s a sajtótámadás már megindult ama kisebb­ség részéről, mely ha, valóban demokra­tikus lenne, úgy kellett volna bírálnia a többség által megválasztott vezetőket — azokat is, akiket nem az ínyére valónak választottak —, hogy számukra a politikai mozgásteret a napi kérdések megoldására és a program végrehajtására biztosítsa. Ehelyett olyan hajcihőt rendeztek csak ezért, hogy az elnököt leváltsák, hogy en­nek következtében az RMDSZ központi szervei talán még ötven százalékos ha­tékonysággal sem tudtak dolgozni egy NÉZŐPONT rendkívül fontos történelmi időszakban. És nem egyformán veszélyes, ha a több­ségi nép potyáz el másfél évet, vagy ha mi tesszük ugyanazt! Végül is ők voltak azok, akik kiprovo­kálták a teljesen értelmetlen rendkívüli kongresszust, és ők voltak, akik különböző platformizáló gyűléseken ország-világ szeme láttára egymás nyakába borultak, lettek légyen bár kereszténydemokraták, vagy liberálisok, vagy netán erdélyi kez­deményezők, s kivették Ratiu úr, áldását is rá se rántva arra, hogy őurasága in­kább nemzeti mint paraszt és inkább pa­raszt, mint keresztyén, de végül is inkább keresztyén, mint demokrata. De minek folytassam, hiszen szemtanúi voltunk — ön is, én is — ennek az elcsurkásodási folyamatnak. Hogy miért nevezem annak, a továbbiakban látni fogjuk. Egyelőre megemlíteném, hogy elcsurkásodásunk folyamán voltunk „mérsékeltek" és „radi­kálisok", aztán beálltunk „az ernyő alá", s ott „platformosodtunk" és éppen most készíti elő III. kongresszusunk, hogy le­gyenek az RMDSZ-tagok egyenlők, csak egyesek legyenek egyenlőbbek, tudni­illik azok, akik politizálnak egy politikai alelnök vezetésével és a csatlakozott szer­vezetek fő korifeusaival együtt, és legye­nek, akik begyűjtsék a tagdíjakat, meg szórakoztató műsorokat rendezzenek, hogy a lepényevő versenyeket rendező tagság közbe ne is vegye­­ észre, hogyan politizál az „elit". Odáig már mindeneset­re eljutottunk, hogy nemzetiségi érdek­­védelmi szövetség létünkre — miközben kollektívan sóvárgunk a törvényesség és a jogállamiság után, sőt, ahol módunkban áll, követeljük annak megvalósulását —, azon a területen, ahol kizárólag tőlünk, függ a magunk számára hozott szabályok betartása, kapcabetyárok és törvénybon­tók vagyunk. Pedig egy változatos világnézetű, sok­féle politikai csoportosulást összefogó, a tagszervezetek jellegzetességét megőrző egységet — mint amilyen az MDF Ma­gyarországon, a Konvenció nálunk, s ami­lyen az RMDSZ is — csak úgy lehet meg­tartani, ha részek közül egyik sem tör össznépi-nemzeti érdekek kizárólagos képviseletére és ezek­­ hangoztatásával egyezkedés nélküli kizárólagosságra. Per­sze, tudom, az hogy ilyesmi elő ne for­duljon, jámbor óhaj. Hiszen örök kérdés még egy koherensebb szerkezetű és világ­nézetű politikai alakulat esetében is: ha kiéleződnek a kérdések, a megbolygatott vagy megbolydult szervezetnek elég szi­lárd-e a demokráciája, hogy a saját alap­szabály szerinti rendjét megőrizze, s ez­által tagjai számára a szervezeten belüli egyenjogúságot és egyidejűleg a vezetők tekintélyét megtartsa, hogy ily módon fo­lyamatos demokratikus ellenőrzés mel­lett lehessen megvalósítani a demokratiku­san kialakított programból következő teendőket és megoldani a felmerülő poli­tikai és más társadalmi kérdéseket. Csurka István megbocsáthatatlan vétke, hogy a Magyarországot kormányzó párt­koalíció legnagyobb pártjának alelnöke­­ként, az MDF legfelsőbb fóruma által el­fogadott programmal szemben olyan szélsőséges kormányzási elveket hirdetett meg, melyek szöges ellentétben állnak az MDF kinyilvánított politikai irányulásával és szándékával. Ezzel nemcsak belső zűr­zavart támasztott, de az ország nemzet­közi tekintélyének, sőt közvetlen érdekei­nek is jelentős mértékben ártott. Rá­adásul a kezelhető, de krónikus kórral küzdő miniszterelnökét betegségére való hivatkozással érzéketlenül nyilvánosan felszólította a lemondásra. Nos, tagadhatjuk-e a magunk Itthoni berkében (inkább csak bozótosában) hogy, mi már Csurka nyilvános fellépte — 1992.­aug. 24-e — előtt elkezdtünk csur­­kásodni? De ami még nagyobb baj, az az, hogy odaát — ha ugyan ott is minden jól megy majd! — végül is megvan a re­mény, hogy a programmal és pártdemok­­ráciával szembeszökdösőknek kell le­­vonniuk a kellő következtetést. Nálunk viszont itt és most, vagyis a III. kong­resszusunk küszöbén valami ellenkező áramlásra kell számítanunk. Ezért is lehet aggódni, mert ki tagad­hatja, hogy Magyarország nemzetközi te­kintélye, esetleg környezetével szembeni pozitív mássága, számunkra nem lehet közömbös. Meg aztán nem tagadhatjuk, hogy a magyar élet mindenfajta politikai és társadalmi megnyilvánulásai „betürem­­lenek“ a mi „bozótosunkba“ is, hiszen egy nép, sőt egy nemzettest vagyunk. Igaz, furábbat — mondjuk abszurdabbat — el nem tudok képzelni, mint a Csurka-cikkért lelkesedő nemzetiségi (ma még nagyon is „kisebbségi“) magyart, de ön is tudja, én is tudom, van ilyen díszbukfenc­­kezdemény közöttünk is fölös számmal, és addig-addig nem vettük komolyan őket, s a radikálisok és még radikálisabbak a bugrisokat addig-addig használták fel csoportérdekeik elérésére faltörő koknak, hogy most ha ők kerekednek felül, kí­váncsi vagyok, hogy a katonásan rende­ződő politikai alpáriasság sorait miként sikerül majd szétugratniok. Mert a békés együttéléshez mindig két fél kell, és nem elég egyetlen jámbor óhaj. Tisztelt Szilágyi N. Sándor! Akinek egy csepp esze van, persze, hogy aggódik. A kérdés csak az, hogyan ag­gódjunk? Azt hiszem, itt az idő, hogy aggodalmaink bankóját a hétköznapi tet­tek aprópénzére váltsuk fel, mert azt hi­szem, abban egyetértünk, hogy csak tevő­legesen és mindig tettre készen szabad aggódnunk, mert egyedül ez a hiteles lé­tezési formája minden közösségi és közös­ségért való aggodalomnak, hacsak nem akar látásneves aggályoskodásokká kor­­csosulni. Aggodalmait osztó olvasója: DÁNÉ TIBOR A ROMÁN BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG (ASIROM) RT Az érdekeltek tudomására hozza, hogy a vegyes életbiztosítások 1992. de­cember havi amortizációs sorsolásán az alábbi betűkombinációk jöttek ki: 1. A. I. B. 4, A. Q. D. 7. B.T. C. 2. R. K. O. 5. F. I. P. 3. 1.1. T. 6. I.W. W. 8. O. L.I. Mindazok a biztosítottak, akiknek kötvényén a fenti betűkombinációk kö­zül egy vagy több szerepel, járandóságaik megállapítása végett forduljanak a Román Biztosító Társaság (ASIROM) RT fiókjához, illetve kirendeltségéhez. A következő amortizációs húzásokon is csak azok a kötvények vehetnek részt, amelyekre az esedékes részleteket befizették. (524). LEGYEN ÖN AZ ELSŐ VEVŐ! GYÁRI ÁRON KAPJA! A svédországi legkorszerűbb sütőipari technológiát kínálja a romániai vállalkozóknak. A masszakeverőtől a sütőkemencéig mindent! Pizzasütőket is. SVÉDASZTAL? SVÉDKENYÉR? SVÉD CSÚCSTECHNOLÓGIA! Tájékoztatás, prospektus, árajánlat a 0959 — 15019-es telefon + faxon naponta 13—15 óra között. HA ÖN AZ ELSŐ JELENTKEZŐ, GYÁRI ÁRON KAPJA! (521) (Folytatás az 1. oldalról) feladatot kénytelenek voltak sofőrjeikre bízni. • Felhívott bizonyos Búskeblű Já­­hogy érdekes feliratot látott az­­egyik RMDSZ városi tanácsos háza előtti kőke­rítésen: „Aki nem szereti a dalt, a bort, a nőt, ne éljen boldog új esztendőt!" Alatta, más írással: „Ha innád keserű boromat, nemmel élnél sorsomat, anyósom tanítana dalra, nem írnál ilyet a falra...“ Ő ilyen vicces volt nálunk az újév, megalakult ugyan a megyei tanács, de meg is fúrták azon nyomban, mivel a Frontnak és a KNEP-nek egyetlen embere se jutott a ve­zetésbe. A prefektúrával együtt kifundál­­ták, hogy a tanács úgymond nem kompati­bilis, vagyis egyes tagjai nem felelnek meg a törvényes előírásoknak, mert nem lehet­nek tanácstagok meg közhivatalnokok is. A megyei törvényszék az év utolsó napjá­ról elhalasztotta a döntést. (Sike Lajos) KITALÁLTAM? (Üzenetrögzítőn) — Válaszolok a szil­­veszteri találós kérdésre, ha jól meggon­dolom a dolgokat és tekintetbe veszem, hogy éjjel 3 órakor indiai eredetről be­szélt valaki, a bajuszos bácsi a második mondat utolsó szavát kaparhatta le. BUÉK mindenkinek, aki csak kapcsolatban van a lappal. (Hunyad megye) ÚJÉVI BIZTATÁS (üzenetrögzítőn) — Fazekas György va­gyok Temesvárról, előfizetőjük, kívánok boldog új évet a szerkesztőségnek, szer­kesszenek ilyen jó és bátor lapot továbbra is! (1993. január 1.) ALIM­ES B. T.-BOTON Kft. Export-import cég németországi székhellyel minőségi ipari termékek érté­kesítését vállalja. — Különféle ipari termékekre nagybani levevőt keresünk. — Exportképes árukat keresünk német piacra. — Komoly partnert keresünk a kereskedelere, a termelés területére. Igé­­nyünk iroda telefonnal, telex-szel, vagy telefax-szal. Kínálunk kooperatív együttműködést, egymás kölcsönös képviseletét, esetleg vegyesvállalat alakí­tását. — Export-import vállalkozás kooperációs partnert keres. — Kínálunk német árukat, ipari termékeket, konzumféleségeket. — Kínálunk: kulcsrakész üzemeket, gépsorokat, termelőberendezéseket, az élelmiszer feldolgozóipar és rokon területei számára, valamint építő- és épí­tőanyag előállító gépeket, fémipari gépeket továbbá berendezéseket a textil- és ruházati ipar számára. — Építőipari vállalatok számára hosszútávú külföldi munkalehetőséget biztosítunk partnereinken keresztül, kedvező kondíciók mellett. — Szerelési munkára kft-ket, szövetkezeteket, kisvállalatokat keresünk. — Középüzem számára hosszútávú exportlehetőséget kínálunk az alábbi területeken: lemezmegmunkálás, acélszerkezeti konstrukciók, csőhajlítás, önt­­vénykészítés, megmunkálás, fémforgácsolás. Műszaki segítség technológia, gyár­tóeszköz, elfogadható árfeltételek és rendkívül jó minőség esetén biztosított. — Önállóan dolgozó építőipari vállalatok számára német partnereinken keresztül munkát biztosítunk. — Közepes nagyságú építőipari vállalatokat, kft-ket, szövetkezeteket, társu­lásokat keresünk német partnereink számára külföldi munkákra. Jelentkezni személyesen, naponta 8—12 óra között vagy levélben önéletrajz­zal az alábbi címen: Alimes BT—Roton Kft. 1131. Budapest, Reitter F. 155. földszint 3. Tel/Fax: K­-1355760. (523) REPLIKA Tiltakozás egy tiltakozás ellen December 29-én telefonon felhívta Ko­lozsvárról az Együtt-Impreuná szerkesztő­ségét Cs. Gyimesi Éva és a következőket hozta tudomásomra. A lapunkban közlő V. Kovács Katalin levélben értesíti őt arról, hogy az Együtt- Impreuná sorozatban szándékszik közölni Cs. Gyimesi Éva cikkeit, ami ellen ő ha­tározottan tiltakozik. A szóban forgó leve­let és írásbeli tiltakozását —­közölte a to­vábbiakban velem Cs. Gyimesi Éva — postázta a Romániai Magyar Szó szerkesz­tőségének. A telefonbejelentésre válaszolva tájékoz­tattam Cs. Gyimesi Évát, hogy egyrészt az Együtt—Impreuna lapterveiben a neve so­ha nem szerepelt, tehát hazugság az, hogy a cikkeit közölni akarnánk, másrészt pe­dig a V. Kovács Katalinnak tulajdonított levél, nézetem szerint, beugratás, Cs. Gyi­mesi Éva ellenségeinek lejárató manipulá­ciója. Sajnáljuk, hogy Cs. Gyimesi Éva mielőtt beszélt volna velünk, elküldte tiltakozását a Romániai Magyar Szónak, amelyben rö­viddel telefonbeszélgetésünk után alkal­mam volt olvasni teljesen indokolatlan til­takozását, felháborodását és az Együtt— Impreuna elleni kirohanását. Tiltakozására lapunk csak egyértelmű tiltakozással válaszolhat, mivel sem V. Kovács Katalin nem írt neki levelet, sem a lap főszerkesztője, Hajdú Győző, a szer­kesztőség nem iktatta a laptervbe Cs. Gyi­mesi Éva cikkének a közreadását. Mindezt lapunk egész munkaközössége tanúsíthatja, amiként azt is, hogy szerkesz­tőségi gyakorlatunktól a legteljesebb mér­tékben idegen a munkatársak álláspontjá­nak a semmibevétele. Tanácsos lenne máskor nem hitelt adni hamis aláírással ellátott (valójában név­telen) leveleknek, provokátoroknak. És fő­ként hasznos lenne ilyen csalással, minő­síthetetlen hazudozással embereket, intéz­ményeket összeugrasztani akaró levelek közléséről a jövőben lemondani, hogy ef­féle mocskolódás, rágalmazás többé ne for­dulhasson elő a sajtóban. Az Együtt—Impreuna tiltakozik Cs. Gyi­mesi Éva rágalmazásai ellen, valamint olyan hamisított levelek közlése ellen, a­­melyek munkatársaink becsületébe­n gázol­nak és szerkesztőségünk lejáratását céloz-ANTAL ANDRÁS Szerkesztőségi főtitkár Bukarest, 1992. december 30. TAKARÉK- ÉS LETÉTI PÉNZTÁR Az 1992. december 31-i havi sorsoláson nyertes CEC-kötvények hivatalos listája Nyere- A A Nyere­mények kötvény kötvény mény­száma sorozat- folyó- érték száma száma 2 71128 | 229 , 500.000 1 12484 I 120 400.000 1 56761 | 89 300.000 1 03457 I 153 300.000 1 6799,4 13 200.000 1 4387 1 0­3 2­00.0­00 1 30662 123 150.000 1 20586 93 150.000 1 89764 184 150.000 1 58352 58 150.000 1 03132 111 100.000 1 12239 47 100.000 1 44640 53 100.000 1 91037 82 100.000 1 01491 184 50.000 1 49193 78 50.000 1 05782 10 50.000 1 58446 179 50.000 1 24814 1­82 50.000 ►■Se C *C$ $ O N ±­­ T. V +» *0 logs ^ 2 “ d­e ► (f) 100 387 15 30.000 100 . 523 230 25.000 . 100 915 147 20.000 100 464 18 20.000 100 948 41 15.000 100 053 16 15.000 1000 92 19 10.000 1000 50 95 5.000 1000 49 142 5.000 1000 63 81 5.000 1000 , 45 82 5.000 1000 41 27 5.000 1000 47 21 5.000 7619 TOTAL LEI: 55 650 000 Teljes nyereményeket a 200 lejes köt­vényekre folyósítanak. A nyeremény­érték magába foglalja a nyertes köt­vény névértékét is. A 000001—099999 sorozatszámú, 81— 250 közötti folyószámú CEC-kötvények­­nél a hivatalos listával való egybeve­téskor a sorozatszám első nulláját nem kell figyelembe venni. (525) 1993. január 10-én AZ ÚJ ESZTENDŐ RENDKÍVÜLI HÚZÁSA Új technikai megoldással. Nagy és számos nyereménnyel. (48.)

Next