Romániai Magyar Szó, 1993. november (5. évfolyam, 1175-1199. szám)
1993-11-02 / 1175. szám
Romániai Magyar Szó 2 MAGYARORSZÁG A médiaháború újabb fejezete Mintegy tizenötezren tüntettek a budapesti televízió székháza előtt tiltakozásuk jeléül az ellen, hogy a kormány megpróbálta korlátozni a sajtószabadságot — jelentette az Associated Press. A közel két éve zajló médiaháború újabb incidensére az adott alkalmat, hogy a múlt héten személyi változások történtek a rádiónál, a tévé alelnöke pedig menesztette az éjszakai híradás főszerkesztőjét. A hírt közlő források egyike szerint az 1991-ben létrehozott adás konkurrenciát jelentett az esti híradásra nézve, amelynek kifejezetten kormánypárti jellegge van. A tüntetők tiltakozó levelet helyeztek el a Kossuthszobor kezébe, minthogy Kossuth a sajtó, szabadság elszánt harcosa volt. Kínai látogatásáról hazatérve Szabad György, az Országgyűlés elnöke úgy nyilatkozott, hogy nem elképzelhetetlen, hogy a parlament ismét foglalkozzon a médiaüggyel, s szerinte jó lenne, ha sikerülne jogszabályt — mégpedig a problémákat gyakorlatiasan megközelítő, áthidaló jogszabályt — létrehozni néhány kérdésben. A médiaüggyel kapcsolatban kifejtette véleményét Antall József miniszterelnök is, aki orvosi kezelésen van külföldön. A kormányfő hangsúlyozta, hogy a kormányzat felelőssége csak a médiumok költségvetésére vonatkozik. A médiumok elnöki jogkörrel felruházott alelnökei elnök hiányában önállóan cselekednek az intézményen belül. A tévé és a rádió független — mondotta Antall József. Johann P. Fritz, a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) igazgatója személyes üzenetet intézett a kormányfőt helyettesítő Soros Péter belügyminiszterhez a Magyar Televízióban és Rádióban történtek kapcsán. Fritz aggodalmának adott hangott „a két intézmény újságírói ellen irányuló legutóbbi offenzíva“ miatt. Üzenete szerint a 68 ország mintegy kétezer vezető újságíróját tömörítő szervezet értesült a rádió, illetve a televízió alelnökei által hozott minapi intézkedésekről, valamint az ezek által kiváltott újságírói tiltakozásról. Az IPI végrehajtó tanácsa ez utóbbiakat támogatja. Fritz vázolta a jelen helyzethez vezető utat, megemlítve, hogy Antall József távollétében az MDF ügyeit intéző Lezsák Sándor ügyvezető alelnök politikai hozzáállása igen hasonlatos Csurka Istvánéhoz; az Antall József távollétében hozott döntések folytán most az Egyenleg élén ,erőteljesen nacionalista, sőt antiszemita nézeteiről ismert személyisége áll új főszerkesztőként. Az IPI igazgatójának levelét ismertette a francia, a német, és az osztrák hírügynökség is. ÉSZAK-ÍRORSZÁG A merényletsorozat folytatódik A hét halálos áldozatot követelő szombati merénylet után vasárnap újabbat követtek el Ulster déli részén. Az utóbbi áldozata egy súlyosan megsebesült rendőr. Ezért az Ír Köztársasági Hadsereg vállalta a felelősséget — jelentette a France Presse. Az észak-írországi erőszak elharapódzása miatt aggódó John Major brit miniszterelnök nyilatkozatában elítélte a szélsőséges akciókat, és felhívta az ulsteri lakosságot: lépjen fel kérlelhetetlenül a felelőtlenséggel szemben, állítsa törvény elé a tetteseket. Az angol kormányfő egyben kijelentette, hogy kész megvitatni az észak-írországi béketervet, amelyet a helybeli, zömében katolikus Szociáldemokrata Párt, a Laburista Párt, valamint az IRA politikai szárnya dolgozott ki, de egyelőre nem hoztak nyilvánosságra. Az Ír Köztársaság miniszterelnöke a BBC szerint úgy nyilatkozott, itt az ideje a békefolyamat meggyorsításának. SEVARDNADZE: A kormánycsapatok vasárnap behatoltak a nyugat-grúziai Csenaki város központjába — közölte a tbiliszi külügyminisztériumi közleményre hivatkozó grúz televízió. A Várost egyébként pénteken adták fel Zviad Gamszahurdia volt elnök fegyvereseinek heves, Sevardnadze szerint orosz zsoldosok és abház szeparatisták támogatásával végrehajtott támadása nyomán. A grúz katonák ellentámadásuk során számos foglyot ejtettek. A vasárnap Csenakiban tartózkodó grúz elnök, Eduard Sevardnadze kijelentene: itt az ideje, hogy kompromisszumra jussanak a ziiadista zendülőkkel. Este a grúz televízió számára adott interjújában az államfő úgy nyilatkozott, hogy a konfliktust, amely már polgárháborúvá fajult, nem lehetett megakadályozni. Itt a kompromisszum ideje Tegnaptól a Európai Unió (Folytatás az 1. oldalról) rendkívüli találkozóján határozták el. A BBC szerint erősíteni fogják az együttműködést a külpolitika és biztonságpolitika terén, a bevándorlás és a bűnüldözés tekintetében. Úgyszintén további lépéseket határoztak el olyan irányban, hogy az évszázad végére bevezessék az egységes európai pénznemet. A bukaresti rádió brüsszeli tudósítója azt is jelentette, hogy az állam- és kormányfők úgy határoztak, január elsején Frankfurtban megkezdi működését az Európai Monetáris Intézet- Napirenden szerepest továbbá a válsággal és magas munkanélküliségi rátával küszködő gazdaság helyzetének elemzése, de — míg a gazdasági és monetáris unió kiélpításe, a belügyi és igazságügyi kérdétekben vr' kormányegyüttműködés, illeve az új külpolitika és biztonsági pol'.t'ki kérdésáben jelentős határozatokat hoztak — eddig a folyó gazdasági ügyek mélyreht megvitatása az Eurotanács decemberi ülésére maradt. Lefektették viszont az új tagok felvételének időrendjét, hafem ebben a kérdésben sem valtanak egységes nézetet a tagállamok, mint ahogy a határok ez év decemberére tervezett megnyitásával sem ért egyet pédául N" - Bitannia és Dánia. A decrsi ri csúcstalálkozón vár tahit cin.sk a védésnek a mgolása is- Önálló köztársaság Jelcin szülőföldjén Jelcin szülőföldje, Szverdovaszk önálló köztársasággá nyilvánította magát. Az ún- Uráli Köztársaság megalakításáról már a hét közepén határozott a helyi parlament, a köztásaság vezetője pedig vasárnap a tévében bejelentette az önálló köztársaság megalakítását. A hírügynökségek szerint Jekatyerinburgban és környékén beszüntették a központi tévé adásait és a saját műsorukat, híradójukat sugározzák. A lapok közölték az Uráli Köztársaság alkotmányát, amely szerint itt, nem lesz önáló hadsereg, pénz és nem akar kiválni az Urali Köztársaság Oroszországból- A helyi vezető közölte: csupán példát akarnak mutatni arra, hogy a régiók képesek önálló politikát folytatni akkor, amikor a központ nem képes az ország irányítására. Jelcin álamfő az október eleji parlamenti lázadás leverése után nagyon élősen kézben akarja tartani az oszágot A múlt héten adott ki rendeletet arról hogy nem kapna export-engedélyt rldául azok a vidékek, amelyek nem fizeték be az adókat, illetve már kozábba, feloszatta a helyi tanácsokat, amelyel a államfő szerint a szovjet hatalom rest urálásának a bázisai voltak s lehetnek. Az Uráli Köztársaság a vidék jarára.. . többségét koncentrálja; gazdagabb terület, mint bármely másik az országéi , és — mint vezetője mondja — az v állal: nem akarnak rosszabbul és kevesebb joggal élni, mint bármely, nemzeti alapos szervezett köztársaság, amelyekből huszonkettő van. Tudósítás Tőkés László angliai útjáról 1993. október 25—27. október 25-én Tőkés László látogatást tett Richard Harries oxfordi püspöknél. Az oxfordi egyike a legjelentősebb ansiai egyházmegyéknek. Az anglikán egyházzal való rárószerős kapcsolatok kiépítésének igényével Tőkés László a református egyház nevében meghívta az oxfordi püspököt E. díjyt is. Több fontos találkozás és a BBC-rádió angol és román nyelvű adása számára készített interjú nyomán Tőkés László a nagymúltú St. Edmund Hall vezetőségével, majd az Oxfordi Magyarok Szervezetének rendezésében, Angliában tanuló magyar diákokkal és angol barátaikkal találkozott. A családias fórumon megbeszélték a romániai magyarság helyzetét. Hazatérő erdélyi ösztöndíjasaink hivatásának kérdése is felvetődött. A következő napon a londoni egyetemen tartott előadást Tőkés László a romániai demokrácia és a kisebbségi kérdés összefüggéseiről. A Szlavisztikai és Kelet-Európai Tanulmányok Karának jeles tanárai, Péter László és Martin Rady, valamint a népes diákhallgatóság körében tanulságos megbeszélésre került sor. A Sergiu Celac londoni román nagykövetnél tett látogatás során felvetődött az egykori külügyminiszterünk szolgálati idejét jellemző kérdések. Délután a Foreign Press Association keretében sajtóértekezletet tartott Tőkés László, majd a Magyar Kötársaság nagykövetsége íreghívásiak tett eleget. A nap folyamán az angol szerb és közélet jeles személyiségeivel is találkozott — köztük Lord Eraine felsőházi képviselővel és Románia, valamint az erdélyi magyarság más barátaival. Angliai látogatása utolsó napján Tőkés László püspök az oxfordi egyetem történelmi karán tartott előadást és válaszolt a Közép- és Kelet-Európa iránt érdeklődő hallgatók kérdéseire. A nap, illetve az angliai út a vendéglátó Wycliffe Hallban, istentisztelettel és úrvacsorával záült. Tőkés László hirdette az igét, majd az ezt követő fogadáson az oxfordi egyetem teológiai karának a tanáraival találkozott. Egyházunk múltjáról és jelenlegi állapotáról tartott alkalmi beszédében megemlékezett az Európa-szerte példamutató 1968-as tordai vallásbékéről és jellemezte a romániai vallási törvény körül kialakult áldatlan helyzetet. a királyhágómelléki REFORMÁTUS EGIS AZTERÜLET TÁJÉKOZTATÁSI SZOLGÁLATA Milosevics a globális rendezés ellen A hét vágón harcokat jeleztek Közép- és Nyugat-Boszniából, de Szarajevóban sem volt nyugalom. Az EIST felüggesztette a légi segélyszállítmányok fogadását, tekintettel arra, hogy a bosnyák főváros repülőterét ért becsapódások egy francia kéksisakosnak a halálát okozták. Nem sikerült megállapítani, hogy a muzulmán vagy a szerb táborból érkezett-e a halálos lövedék. A vizsgálat folytatódik, és döntés várható a légijáratok felújításáról, tekintve, hogy Szarajevó élelmiszerellátásnak ez az egyedüli útja, a szárazföldön ugyanis minem ide vezető út el van ráva. Jean Cot tábornok, a volt Jugoszlávia továllára vezénylt ENSZ-csapatok paracsnoka felsorrolta a harcban élő feleket, hogy a válási ünnepekre szüntessék be a harcokat. Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek vezetője kijelentette, hogy a szerb erők alávetik magukat a felhívásnak, és szabad utat engednek a segélykonvojoknak. A szarajevói rádió szerint a bosnyák elnökség minden tőle telhetőt megtesz, hogy megakadályozza Likas elszakadását. Hírek szeint, azonban Fikret Abdics szakadár erőierét, eddig kormánykézen levő helységet elfoglaltak. Radovan Karadzsics pedig kijelentette, hogy egyre több olyan helyi jellegű megállapodás van kialakulóban, mint amilyent Abdics kötött a boszniai szerbekkel, s ez szerinte arra vall, hogy megvannak a béke esélyei Boszniában. Vasárnap — az utóbbi tíz nap folyamán másodszor *— Belgrádban találkozott Thorvrd Licité..be.g, a genfi konferencia társelöke és Szlobodan Milosevics, Szerbia c.öke. Sint a bukaresti rádió tudósítója kérőké, a kiadott szűkszavú közleményben a szerb államelnökség bejelenti, hogy a Lékem a varat folytatási módjáról volt szó a találkozón. Touilosevic elnök úgy véli, hogy a jugoszláv válság globális megközelítése eltávolítani Bosznia-Hercegovinát a békétől, márpedig a nemzetközi erőfeszítéseknek nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a már meglévő esélyt. Perui igen az új alkotmányra Mintegy 12 millió peruit szólítottak vasárnap urnák elé, hogy népszavazással döntsenek Peru új alkotmányáról, melyet Alberto Fujimori elnök kívánt elfogadtatni — jelentette a France Presse-re hivatkozva a bukaresti rádió. A népszavazás igen feszült légkörben zajlott le. A vasárnapra virradó éjszaka ostromlott város képét nyújtotta Lima. A szavazóközpontok és középületek körül katonai és rendőrségi járőrök felügyeltek, tekintve, hogy a szavazást merénylethullám előzte meg. A Fényes ösvény nevű szélsőséges szervezet akciói a városközpont egyik nagyszállója, a repülőtér és a kongresszusi palota elleni látványos támadásban csúcsosodtak ki. Alberto Fujimori az első eredmények szerint megnyerte a népszavazást, a lakosság megszavazta az új alkotmányt, amely módot nyújt neki arra, hogy másodszor is megpályázza az elnöki tisztet. Az urnák lezárásakor végzett felmérés eredménye szerint a szavazók 55,3 százaléka szavazott igennel, 44,7 százaléka ellenezte az új alkotmányt. A szavazást nagy számú külföldi újságíró, valamint az amerikai államok 30 képviselője követte figyelemmel. Brit, belga és német parlamenti képviselők felügyeltek a lebonyolításra. Az új alkotmány — amennyiben valóban elfogadták — a normális intézményes rendszerhez való visszatérést jelenti Peru számára. A végleges eredmények néhány napon belül várhatók. Kiszabadították a francia túszokat Az algériai biztonsági erők kiszabadították az oigizi fancia konzulátus egy héttel ezelőtt elrabolt három tagját — tájékoztat a France Presse. Az emberrablók — iszlám c..se..g.c.k — hat vagy hét embert vesztettek az akció során A műveletet a.2 algíriai hadsereg, a rendőrség és a csendőrség kombinált alakulata hajtotta végre az egyik, Algíria, déllévő településen. Elhunyt Fellini (Folyytatás az i otannollemban, a temetés pedig Fellini szülővárosában, I.i-Yaniben. Scalfaro olasz államfő Fellini özvegyénél, Giulietta Massinánál tett részvétlátogatásában az egész olasz nép csodálatát és szeretetét tolmácsolta. „Fellini rendkíüli művész volt, életijén 13 szavai örökérvényűek maradnak ” — fogalmazott az olasz elnök. Francia kollégája, Mitterrand úgy értékelte, hogy Fellini egyike volt azoknak akik a legjobban tudták összeegyeztetni a költészetet és a realitásokat, a kritikai szellemet és az együttérzést. BOSZNIAI ÚTINAPLÓ Békés utazás háborús Schupler Tibor főtisztelendő, a szatmári Caritas igazgatója, az elmúlt hetekben Bosznia-Nercegovinában járt. Gerhard Heger ,a passaui Caritas külföldi országok rr.elsertesével foglalkozó osztályának vezetője hívta meg erre az utazásra. Az út célja a volt Jugoszlávia területein élő civil lakosság támogatása élelmiszerekkel és gyógyszerekkel — cseppet sem veszélytelen útvonalon. Heger urat — aki immárrom éve folytatja ezt a tevékenységet — ezúttal Schupler Tibor kísérte el, aki személyes élményeiről, tapasztalatairól számol be az alábbiakban. Passau, 1993. október 8., péntek, hajnali 4 óra. Indulás passaui kollégámmal, Gerhard Hegerrel, a 350-ik teherkocsiszállítmánnyal. Élelmet viszünk azokba a boszniai és hercegovinai helységekbe, ahol háború dúl. Kicsit megijedünk, mikor az osztrák—szlovén hatéhoz érkezünk. A szlovén vámosok sztrájkolnak. Időnként megindul a sor, majd egy kis időre ismét csend. Két és fél órás felesleges várakozás után boldogan indulunk Szlovénián át Horvátországba, mert reméljük, hogy még elérjük az este hatkor Rijekából Splitbe induló hajót. Kollégám megállás nélkül, a tehergépkocsis szabályokat megszegve robog .Eredményesen. Felhajtunk a hajóra, elfoglaljuk a kabinban a helyünket, megvacsorázunk és lefekszünk. Én még sokáig nézem a kabin ablakából, a villám cikázó fényeinél, a tomboló vihart és a szakadó est. A fáradtság úrrá lesz a kíváncsiságon is. Reggel fél hétkor ébredünk meg. A hajó már befutott a köközőbe. Sietve öltözünk. Kis idő múlva már ismét az országúton haladunk. Meglepve kapkodom jobbra-balra a fejem. A környezet teljesen mediterrán. Pálma, fügefák, kivi, narancs, mandarin. A sziklás hegyeket, dombokat törpecserjéit borítják. Úgy, ahogyan a tévében látni. Dél van, mikor Medjugorjebe érünk. Kollégám rögtön szeretne tovább menni Mostarba. Megkeressük az ENSZ menekültügyi, ott székelő alakulataiképpen indulásra készen állnak, a város muzulmánok lakta részébe. Kollégám nagyon örül, hisz egy gránát által megsebesített, 16 éves lányt akar onnan kihozniés Németországban tovább kezeltetni. A parancsnokkal beszéli meg a dolgot, akitől írásos engedélyt is kapott arra vonatkozólag, hogy ilyen esetekben bármikor a segítségére lesznek. Jóllehet, a közelmúltban ő volt az, aki megakadályozta egy 100 000 márka értékű gyógyszerszállítmány eljuttatását a muzulmánok lakta városrész kórházába. Kollégám félelme nem volt alaptalan. Az ENSZ-parancsnok nem hajlandó magukkal vinni, habár hely a kocsikban van elég. „A szóban forgó lány meghalt, nem aktuális az utazásunk“ — mondja. Kollégám kétkedik. Vannak sebesült gyermekek — válaszolja, akiken segíteni lehetne. A múltkor is tucatjával haltak meg Tuzlában sebesült gyermekek, pedig Németországban akár ezret is meggyógyítanának, az életnek megmentenének — ingyen, ők csak a sebesült katonákról gondoskodnak — feleli az ENSZ-parancsnok, és faképnél hagy. Kollégámba egész nap nem sikerült lelket verni. Többen várnak már. Egyesek orvosságot, névre szóló csomagot kapnak. Kocsival, utánfutókkal viszik a környező falvak menekülttáboraiba a hozott élelem körülbelül felét. Este lesz. Templomba megyünk, vacsorázunk. Altatóra nincs szükségünk. Másnap reggel hatkor indulunk Mostarba. Most itt dúlnak a legvéresebb összecsapások szerbek, horvátok és muzulmánok között. Sziklás hegyek oldalán, tucatnyi ellenőrzés közepette érünk a Városba. Körülöttünk mindenütt kilőtt, rombadőlt házak. Ahol a tető még áll, ott az emberek műanyagfóliákkal helyettesítik a betört ablaküvegeket és a kilőtt falrészeket. Itt tengetik félelemmel teli napjaikat. Jókor érkezünk, mert a város aludni készül. Egész éjjel bombáztak, dobálták, a környező hegyoldalakról a gránátokat. Nem lehetett aludni. Most csak elszórt puskaropogás hallatszik. Kipakoljuk az élelem egy részét az ottani Caritas bunkerjébe. Kollégám videózik. Én is készítek néhány fényképet. Szörnyű a püspökség kiégett, kilőtt épülete. Csak a falak meredeznek az égnek. A nemrég épült katedrális beomlott. Használhatatlan. Mellette egy mecset, teljesen összerogyva. Belülről felrobbantották. Nem akarunk hősködni. Igyekeznünk kell. „Ne álljanak meg az úton, mert nagyon veszélyes!“ — hangzik a figyelmeztetés. Kollégám magyaráz: A várost felosztották szerb, horvát és muzulmán részekre. A civil lakosságot — 150 ezerből úgy 50 ezer, a többi elmenekült vagy meghalt — nem engedik elmenni. Aki menekül, arra könyörtelenül lőnek. A magyarázat: csak addig van ok a háborúra, míg a nemzet fiai a város falai között élnek, akiket „meg kell védeni“. Rendkívül tiszta az idő. A magas sziklaoldalról lehet látni a volt repülőteret. Csarnokaiban több mint tízezer foglyul ejtett muzulmán férfit tartanak. Ebben a háborúban a civil lakosság szenved a legtöbbet. Ha a vezető politikusoknak csak egy éjszakát kellene eltölteniük a fogolytáborokban, hamar vége lenne a háborúnak — véli Gerhard. Mostarból egy másik helységbe megyünk. Itt kétezer menekültről gondoskodnak. Az élelem maradék részét itt pakoljuk ki. Közben meg is ebédelünk. Egy szarajevói orvos-házaspárral étkezünk együtt. A társalgás angolul folyik, sajnos, semmit sem értek. Inkább a kisfiúkkal, Nyikolájjal játszom. Megtudtam, hogy Szarajevóban mindenük odaveszett. Teljesen kilátástalan a helyzetük. A bizonytalanságot a férj idegei viselik nehezebben. Mostanában nagyon türelmetlen, veszekszik, kiabál mindenkivel. A háború szörnyűségei a hároméves gyermekbe is beleíródtak. A múlt éjjel, mikor annyira dörgött, Nyikolaj felsírt. Görcsösen belémkapaszkodott, és zokogva kért: „Anya, ne engedd, hogy rámdobják a gránátokat, anya, ne engedd!...“ Szótlanul ülünk a kocsiban egymás mellett. A hallgatás sokszor többet mond, mint a szó. Este ismét a medjugorjai templomba megyünk. Vacsorázunk, emberekkel beszélgetünk. Most már én is értem, a horvátok közül sokan beszélnek németül. Minden panaszosnak igaza van— tapasztalom a közmondás igazságát. De hogy is lehet ott az igazsághoz közel jutni, ahol a logika az embert cserbenhagyja... Másnap az egyik plébános segítségével közvetlenül a front mögé utazunk. Itt már harmadik éve folyik a háború. Megmunkálatlan földek, kihalt, lebombázott utcasorok, felégetett templomok, szüntelen ellenőrzések. Kollégám videózni kezd. Nem sokra halad. Rögtön ott terem egy katonakocsi. Ha nincs velünk a plébános, hát Sokkal rosszabbul is végződhetett volna. Meglátogattunk egy másik plébánost. Szinte egyedül lakik a faluban. Ő nem megy el, neki itt a helye. Éjszaka támadtak rá, templomát, plébániáját felgyújtották. Egyetlen Szoba lakható. Közben fagerendákat helyezett el ő is. Állítólag véd a lövegektől. Mikor elbúcsúzunk, könny csillan a szemében: „Nem tudom, látjuk-e még egymást.. .*?“ Kísérőnk egyik romhelységből a másikba vezet. Nehéz megszólalni... Sietnünk kell hazafelé. Az esti hajójáratot Splitben el kell érnünk. Az úton gondolatainkba temetkezünk. Nehéz, sőt lehetetlen megérteni azt, ami itt történik. Itt mindenki mindenki ellen harcol, mindenki mindenkinek ellensége. Jobban mondva azzá tették őket. Itt, ahol három világ, a nyugati,a keleti kereszténység és az iszlám találkozik, a legnagyobb felelősség a politikusokat terheli His a szomszédok egyik napról a másikra nem lesznek egymásnak gyilkosai. _ Én csak képeken láttam, hogyan kínoztak, csonkítottak, öltek meg gyerekeket, férfiakat, öregeket, erőszakoltak meg aszszonyokat. Nem értem, ami itt történik. Ítélkezni nem is az én dolgom. Egy dolog, egy igazság azonban világosodik előttem. Tamásinak igaza van, mikor azt mondja: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne ...“ A Föld minden embernek, nemzetnek és nemzetiségnek teremtetett, és adatott lakóhelyül. Ezen dolgozni, ezért fáradozni Istentől adott kötelességünk. De az is igaz, hogy bárki ■— egyszerű vagy tanult ember, vezető politikus vagy akár egyházi személyiség — ostoba vagy önző módon a hazafias érzelmekkel viszszaél, a pokol felé indult el. SCHUPFER TIBOR 1993. november 2. RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ FOLYTATÁSOS 0 RMSZ FOLYTATÁSOS 0 RMSZFOLYTATÁSOS 0 RMSZFOLYTATÁSOS 0 (Folytatás előző lapszámunkból) ■ ön két jelzőt már használt Horthy Miklóssal kapcsolatban, azt hogy antibolsevista és antináci. Sokan használnak egy harmadikat is: antiszemita, ön szerint milyen, mekkora Horthy felelőssége a magyarországi zsidóság sorsinak alakulásában? — Meggyőződésem, hogy nem lehet Horthy antiszemitizmusáról beszélni az I. világháborút követően. Akkor Volt egy közhangulat, különösen a Tanácsköztársaság alatt, ami igazságtalanság, hiszen nemcsak a Tanácsköztársaságban játszott a zsidóság egy része vezető szerepet — meglehetősen elítélhető szerepet —, hanem Horthy oldalán is. Horthy tartalékos tisztjei között, akik elfoglalták a szegedi laktanyát, igen nagy számban találunk zsidó származású tiszteket. A Tanácsköztársaság jellege, az abban szerepet játszók származása hozzájárult ahhoz, hogy az I. világháborút követően, a kommün bukása után kialakult az a hangulat, amelyet Horthy Miklós a későbbi évtizedekben visszaszorított. Hitler befolyása után, a 38—39-es rendeletek, törvények után ugyanez érvényes, ezt megítélhetjük akár Teleki Pál, akár más politikusok esetében. Ha ezt összehasonlítjuk a szomszéd országok korai pogromjaival, a menekülésekkel, láthatjuk, hogy nálunk egészen a német megszállásig — a munkaszolgálat és minden más mellett — Európa akkori legnagyobb zsidó közössége a helyén volt. A német megszállás után került sor a deportálásokra, amit súlyosan el kell ítélni. De Horthy Miklós amint a legkisebb önálló cselekvési lehetőséghez jutott a nyár időszakában, éppen Koszorús Ferenc ezredes Budapestre vezénylésével, megmentette a budapesti zsidóságot a deportálástól. A nyilasuralom — ami már Zlorthyt őrizetben találta — volt a vég tombolása. Tehát ez megint egészen másképp és sokféleképpen megvilágítható kérdés, amely csak komoly történeti, politikai elemzéssel végezhető el. ■ összegezve: miben áll Horthy felelőssége? — Horthy felelősségét történetileg lehet elemezni, ebben biztos, hogy soha nem fog mindenki pontosan egyforma megállapításra jutni. Az Országgyűlés hozott törvényeket, Horthy Miklós, tudjuk, Imrédy előterjesztésével kapcsolatban, inkább tompította ezeket az előterjesztéseket. Végül azt is meg kell állapítani, hogy Horthy Miklóst nem állították a nürnbergi bíróság elé, bár voltak, akik fáradoztak ezen. Nem véletlen, hogy nem csak a vezető hatalmak — az angolszászokat és Sztálint is beleértve — nem tekintették Horthyt háborús bűnösnek, így azok, akik ezt Nürnberg után még szeretnék túllihegni, azt hiszem, hogy nemcsak a történelmi igazságnak, hanem a magyar történelemnek se tesznek jó szolgálatot ■ Horthy felelősségét e kérdésben is lényegesen befolyásolja 1944. március 19-e és október ló-e. — 1944. március 19-én Horthy Miklós 76 éves, sok emberi tragédián, politikai megpróbáltatáson keresztülment ember. Elérte azt, hogy egy-két szórványos bombázástól élt kitéve, az akkori kormányoknak a politikája következtében Magyarországon nem került sor háborús pusztításra. Magyarország különleges helyzetet élvezett a német megszállásig. A másik oldal is tudta, hogy mi Horthy kormányzónak és a kormánynak az álláspontja. A másik —s ezt én 1979-ben már elmondtam a Kossuth-klubban —: Horthy Miklós oltalma nélkül nem lett volna Magyarországon menekültügy. Nem kellett neki mindenről referálni, nem kívánt a részletekbe beavatkozni. De józan ember nem képzelheti el, hogy lehetett volna Magyarországon lengyel-, francia-, angol-, ha kellett oroszmentés és zsidómentés, ha legfelső fokon egy bizonyos védőszárnyat nem jelentett volna Horthy Miklós személye. Az ellenzéki politikusok sem politizálhattak volna, nem lett volna Szárszó sem, hogyha Horthy Miklós, nincs, és az a politika sincs, ami ezt a védelmet védernyőként biztosította. Ez együtt járt azzal, hogy katonáinknak a Don-kanyarnál kellett harcolniuk. Ez az a kettőség, ami a kényszerpályát jelentette Magyarországnak. 1944. március 19-án világossá vált, hogy a német megszállás elkerülhetetlen. Több politikus — beleértve az e kérdésben szerepet játszó apámat is — két héttel korábban jelezte a korménynak, hogy a lengyel, francia és egyéb információk szerint, készül Magyarország német megszállása. Ekkor Horthy Miklós, megint alkotmányosan, a miniszterelnökre, a külügyminiszteri tanácsra, a vezérkari főnök véleményére hagyatkozott, hogy eleget tegyen-e Hitler meghívásának. Egy XIX. századi konzervatív úr felfogásával nem is hitte, hogy ilyen módon csapdába viszik, és azon meggondolás alapján, hogy nem lehet elkerülni, s talán még menthet valamit, vállalkozóit erre az útra. S ez végső soron a hitleri csapatok bevonulásához, majd a Gestapo működésének megkezdéséhez vezetett. Horthy ebben a szituációban már nem volt szabad akarata birtokában. Kisebb dolgokat el tudott érni, például, hogy ne Imrédy, hanem Sztójay legyen a miniszterelnök. Nem mintha ez alapvető változtatást jelentett volna. A II. világháború alatti menekültügyi politikában az ön édesapja, aki kisgazda politikus volt, kulcsszerepet játszott. Hogyan lehetséges az, hogy egy ellenzéki politikus ilyen politikailag rendkívül kényes, bizalmasnak tekinthető pozíciót vagy feladatot lát el? — Ezt jelenti az alkotmányos rendszer. Kár, hogy ez ilyen nagy csoda. De jelzi azt is, hogy a mi gondolkodásunk mennyire eltorzult az elmúlt évtizedekben. Végül jelzi azt, hogy nem volt itt diktatúra, hiszen mindenki tudta, hogy apám már az én születésem idejétől kisgazdapárti. De rajta kívül más ellenzéki pártokhoz vonzódó magas rangú főtisztviselők is működtek a kormányzatban, örömmel vették munkájukat a szociálpolitikában és számos más kérdésben. Ez természetes volt akkor, amikor a menekültügyre sor került, mint ahogy Teleki Pál is természetes módon Echhardt Tibort bízta meg külföldi kapcsolat tartásával és egy bizonyos politikai misszióval. Tehát pontosan tudták a kormánypolitikában, de tudta a kormányzó környezete is, hogy ezek a nemzeti gondolkodású ellenzéki politikusok mit kívánnak szolgálni. Ez nem hátrány, hanem előny volt, mert apám személye biztosítékot jelentett arra, hogy itt egyértelmű Hitler-ellenes politika érvényesül. Ugyanakkor más megbízatásokat is kapott, amelyeket korrekt módon hajtott végre közvetlen környezete és a kormánypolitikusok, Keresztes-Fischer belügyminiszter teljes bizalmát élvezve. Ez olyan politikai kombinációt jelentett, amelyben megvolt az ellenzéki politikusoknak és főtisztviselőknek is a szerepe, miként apámnak is mint menekültügyi kormánymegbízottnak. □ Térjünk át 1944. október 15-ére, az elvetélt magyar kiugrási kísérletre. Az, hogy ez úgy sikerült, ahogy, azaz sehogy, abban ilyen szerepe volt Horthy Miklósnak, mennyi volt az ő felelőssége? — Horthy Miklós a legjobb szándékkal készítette ezt elő, azzal a szörnyű történelmi dilemmával, hogy mit jelent majd ez a számára, aki egész életében antiná Cizmusa mellett az antikommunizmus megtestesítője volt. Elsősorban a Szovjetuniótól kellett fegyverszünetet kérnie, nem pedig a nyugati hatalmaktól, amelyekben bízott. A háború egész időszaka alatt, különösen a Horthy család ifjabb tagjai, maga Horthy István is egyértelműen angolbarátok voltak. Ugyanígy a kormányzó menye is, Edelsheim Gyulai Ilona, vagy ifjabb Horthy Miklós, aki az úgynevezett „kiugrási irodát“ tartotta fenn, ahol Szentiványi Domokos működött, s apámmal is többször tárgyalt. A lengyel menekültekkel és a másik oldallal való kapcsolattartásban ifjabb Horthy Miklósnak volt szerepe, aki édesapját ezekről a kérdésekről tájékoztatta. Amikor a katonai események eljutottak idáig, Horthy már 1944 nyár elejétől készült arra, hogy nekünk fegyver,szünetet kell kérni. Azzal is tisztában volt, hogy az oroszokhoz kell előbb-utóbb parlamentereket küldeni. Amikor 1944-ben letartóztatta a Gestapo a kormány tagjait, az ellenzéki és más politikusokat, közöttük apámat, Horthy nem tudott már az érdekükben mit tenni. 1944 őszén, amikor már a Lakatos-kormány működött, Horthy befolyása valamit nőhetett, akkor a Gestapo-foglyokért is kiállt, és mindent elkövetett, hogy kiszabaduljanak. Így szabadult ki nemcsak Bajcsy-Zsilinszky Endre, Nagy Ferenc és mások, hanem apám is. Ebben Horthynak közvetlen, személyes része volt. És én ezt sem felejthetem el soha. (Befejező része következő számunkban) Horthy Miklós újratemetéséről INTERJÚ DR. ANTALL JÓZSEF MINISZTERELNÖKKEL