Romániai Magyar Szó, 1994. február (6. évfolyam, 1248-1271. szám)

1994-02-01 / 1248. szám

Románia/ Magyar Szó 2 Pozsony nemet mondott a kétnyelvű feliratokra A szlovák parlament nem fogadta el azt a törvénytervezetet, mely engedélyezte volna a kétnyelvű helységnévtáblák hasz­nálatát — jelentette a Z. ido­re Noviny cí­mű cseh lapra hivatkozva az Associated Press. A pozsonyi törvényhozás 132 kép­viselője közül 64-en szavaztak igennel, 35- en nemmel, 33 képviselő pedig tartózko­dott. A törvény elfogadása lehetővé tette volna a kétnyelvű feliratok használatát azon helységekben, ahol a kisebbség szám­aránya meghaladja a 30 százalékot. Az idézett lap szerint a törvény többek kö­zött azért bukott meg a szlovák parlament­ben, mert egyelőre hiányoznak a javas­lat gyakorlatba ültetésére vonatkozó sza­bályok. Ilyen körülmények között pedig csak tovább nőne a pozsonyi kormány és a magyar kisebbség közötti feszültség. Március közepén lesz a román elnök párizsi látogatása Amint az Evenimentul zilei című bu­karesti napilap megírta, március közepére tűzték ki Ion Iliescu elnök franciaországi látogatásának időpontját. Az újság sze­rint állami látogatás lesz, tehát legma­gasabb szintű, ami jelentőségében meg­haladja a hivatalos látogatás fogalom­körébe tartozót. Az elnököt legnagyobb tiszteletadással fogadják, az Orly repülő­téren maga a francia államfő, Francois Mitterrand üdvözli, innen helikopteren teszi meg az utat a Concorde térig, ahol az Elysée palota található. Ion Iliescu, azóta, hogy négy éve az or­szág élén áll, most első ízben tesz álla­mi látogatást külföldre. A francia elnö­kön kívül megbeszéléseket folytat a mi­niszterelnökkel és a kabinet több tagjával is. KRÍMI ELNÖKVÁLASZTÁS Körvonalazódik M győzelme Az ukrán hírügynökségre hivatkozó France Presse jelentése szerint az első krími elnökválasztás második menetének részleges eredményei az oroszbarát Jurij Meskov győzelmére engednek következ­tetni. A félsziget Oroszországhoz való visszacsatolását szorgalmazó Meskov ugyanis a legnagyobb városokban a le­adott szavazatok 73,5 százalékát összesí­tette, míg ellenfele, Nyikolaj Pavlov par­lamenti elnök, aki szerint a Krímnek Ukrajna határain belül kell maradnia, csak nagyobb fokú autonómiával, mind­össze 21,5 százalékot szerzett. Az ukrán hatóságok, mint ismeretes, alkotmányellenesnek minősítették a krími elnökválasztást. Marchais utódja Hue Egy eddig jóformán ismeretlen politi­kust választott Georges Marchais utód­jául a francia kommunisták napokban zárult 28. kongresszusa. A 47 éves Robert Hue —, mert róla vann szó —, egy Párizs melletti község polgármestere. A pártot több mint két évtizeden át irányító Geor­ges Marchais tagja maradt az országos vezetésnek. Formai változásoktól eltekint­ve — a párt vezetője mostantól kezdve nem főtitkár, hanem országos titkár, a központi bizottság pedig országos ta­náccsá alakult — minden maradt a régi­ben — jegyzik meg a kommentátorok. Bár a demokratikus centralizmust törölték a párt programjából, a több mint öt esz­tendeje munkálkodó reformer kommunis­ták végeredményben vereséget szenved­tek. Zsirinovszkij Budapesten keresztül érkezett Belgrádba (Folytatás az 1. oldalról) Vlagyimir Zsirinovszkij egyébként nem­régiben a moszkva­i­ pár­­székházban Rolf Gauffin volt moszkvai svéd nagykövettel beszélgetve átrajzolta Európa térképét, amelyet fakszimilben a Le Monde című francia lap közölt és több bukaresti új­Egy héttel ezelőtt a román sajtóorgá­numok zöme kiemelkedő diplomáciai si­kerként értékelte azt, hogy Románia kép­viselője — Teodor Melescanu külügy­miniszter személyében — elsőként írta alá a partnerség a békéért amerikai javasla­tot formába öntő keretszerződést. Végre Románia is első lett valamiben — lelke­­dezett a média —, megelőzve, jócskán le­körözve a többi közép- és kelet-európai országot. Az a kérdés fel sem tevődött akkor, hogy ennek az elsőségnek van-e egyáltalán valamilyen reális jelentősége. A nagy felhajtás, hűhó közepette a ro­mán lapok valahogy azt sugallták, hogy­ság is átvett. A térkép szerint például Lengyelország Oroszország és Németor­szág között oszlana meg, a volt Jugoszlá­vián a horvátok és a szerbek osztozná­nak, az újjászülető Nagy-Bulgária magá­ba foglalná Macedóniát, az egykori Trá­­kia egészét, valamint Románia déli részét is el egészen Ploiesti-ig. politikusok korábban nemegyszer hangoz­tatták, hogy elképzelhetetlennek tartják az egykori szocialista országok csoportos, „családos“ felvételét. Ha arra valamikor is egyáltalán sor kerül, egyenként fogják azokat felvenni, a sorrend pedig aszerint alakul majd ki, milyen mértékben­­értek meg­ az illető országok egy ilyen nagy fontosságú, jelentős pénzügyi ráfordítá­sokat igénylő lépésre. Az elmúlt hét közepén Mitch McConnell republikánuspárti politikus javaslatára az amerikai Szenátus módosító indítványt fogadott el, amely szorgalmazza a kollek­tív védelemben részt venni óhajtó és ar­ra kellőképpen felkészültnek tartott ke­let-európai országok azonnali felvételét a NATO-ba. Az említett szenátor ilyen ál­lamnak tekinti Lengyelországot, Csehor­szágot és Magyarországot. A Szenátus kér­te továbbá a boszniai muzulmánoknak szánt fegyverek embargójának és a Viet­nam elleni gazdasági embargó megszün­tetését. A szenátusi döntések formálisan nem kötelező jellegűek az amerikai kor­mányzatra, példák sora bizonyítja azon­ban, hogy ez utóbbi általában figyelembe veszi azokat. Lesz miről tárgyalniuk tehát a román hivatalos személyeknek azzal a NATO- küldöttséggel, amely — Gebhardt von Moltke, a NATO-főtitkár politikai ügyek­kel foglalkozó helyettese vezetésével — holnap és holnapután látogatást tesz Bu­karestben. SZÉKELY LÁSZLÓ Versengés miután Románia biztosította elsőségét a keretegyezmény aláírásánál, nem marad­­hat le a többi ország mögött a NATO-ba való esetleges felvételkor sem. Koránt­sem titok ugyanis, hogy bizonyos romá­niai politikai köröket az zavarná a leg­inkább, ha Magyarországot netán Romá­nia előtt vennék fel az észak-atlanti szö­vetség tagjai sorába. Nos, az elsőség megszerzésével ez a „veszély“ nem hárult el. Az egy héttel ezelőtt történt aláíráskor elkönyvelt első­ségnek tulajdonképpen semmilyen politi­kai jelentősége nincs. Egyébként NATO- © A NAGYVILAG fll f* B­RT* *'* * ital&in­tír A kelet-közép-európai országok közti belső tőkemozgás volumenének (stock) alakulása 1993 júniusában Forrás: East-West Investments and Joint Ventures News UN ECE, Geneva 1989-1993 Forrás: East-West Investments and Jolht Ventures News ÚN ECE, Geneva . 1989-1993 CELET-EURÓPÁBAN,­­ FELE • KÜSÖKÖDŐTŐKE-BEVITEL '......- ' -*•: Szlovákiába ■ Soméniáijs . millió USD, % mlL86USD, % ' Ukrajnába méltóUSD,% Magyarországról 2,2 0,7 5,9 0,8 5-10 1-2 Csehországból 15 2,2 Lengyelországból 1,9 0,3 Jugoszláviából 2,8 0,4 Világ összesen 320 .100 682 100 430 100 BELSŐ TŐKEMOZGÁS• 1993 ELSŐ Csehországból Szlovákiába• 15 millió USD Magyarországról Szlovákiába kb. 2 millió USD Romániába 6 millió USD Ukrajnába kb. 5-10 millió USD Lengyelországból Romániába 1,9 millió USD Jugoszláviából Romániába 2,8 millió USD Ismét keresik Nessit Tartották­­már sárkánygyíknak, édes­vízi tintahalnak, vidrának, ördögnek, kro­kodilnak, sőt, náci tengeralattjárónál. ., de főképp hírlapi kacsának. Ám akármi is: gazdag és szerencsés turisták ma­jus­tól saját szemükkel láthatják a víz alatt a Loch Ness-i szörnyet, amely az utóbbi években mind kevésbé hajlandó felbuk­kanni a vízből. Egy skót cég márciustól naponta több minitengeralattjáró kirán­dulást indít a szűk tengeri kijáratú, 37 kilométer hosszú, 280 méter mély skon­tóba kutatási célból, és a járművön hat kíváncsi turistának is helyet szorítanak. Az ötlet minden bizonnyal növelni fogja azt az évi 15 millió fontos összeget, ame­lyet a szörny legendája hoz a skót ide­genforgalomnak. Akcióba lép-e a NATO Boszniában? A délszláv válság alakulásának leg­fontosabb hét végi fejleménye az volt, hogy Butrosz Gall ENSZ-főtitkár felhatalmazta különmegbízottját, Jaszusi Akas­t, szü­­ség esetén és az UNPROFOR parancsnokának ilyen értelmű kérésére adja meg az en­gedélyt a NATO légitámogatás igénybe­vételére. A hírt közlő médiumok szerint erre azért lenne szükség, hogy ismét megnyissák a tuzlai repülőte­rt (ez az egyetlen alternatíva a segélyszállítmá­nyok eljuttatására Közép-Boszniába, hi­szen a konvojok minduntalan elakadnak), illetve leválthassák a Szrebrenica és Zsepa térségében állomásozhatott kéksisakos alakulatokat. A BBC legutóbbi tudósítása szerint azonban a boszniai szerbek figyelmeztet­ték a világszervezetet, ne próbálkozzék a tuzlai repülőtér megnyitásával. A bosz­niai szerb hadsereg parancsnoka leszö­gezte: a repülőtéri kifutópálya tüzérségi lőtávolságon belül van, s minden leszálló repülőgépet feltartóztatnak. A brit kormány tegnapra bejelentette segélyszállításainak folytatását. Ez pén­teken szakadt meg egy angol önkéntes meggyilkolása miatt a közép-boszniai Ze­­nica mellett- Hírek szerint a tetteseket elfogták. 1994. február 1. mcsúms GAZMSÁGI SEGÍTSÉG HELYETT: TŐKE Miközben a Bulgáriába, Csehországba, Lengyelországba, Magyarországra, Romá­niába, Szlovákiába és Ukrajnába irányuló külföldi, elsősorban Németországból, az Egyesült Államokból, Ausztriából és Fran­ciaországból származó működőtőke-beru­házások állománya 1993 nyarára elérte a 9 milliárd dollárt, lassan megindult a ke­­let-közép-európai országok között is a be­ruházások áramlása. Míg a fejlett ipari országokból származó működőtőke nagy­ságára vonatkozóan viszonylag pontos adatok állnak rendelkezésre az illető or­szágok nemzeti bankjainak statisztikái­ban, a volt KGST-országok közötti tőke­mozgásra vonatkozó adatokat igen óva­tosan kell kezelni, nemcsak azért, mert ezeknek az országoknak általában is meg­bízhatatlanabb az adatszolgáltatásuk, ha­nem azért is, mert az ezen országok kö­zötti tőkemozgás nagyon sok esetben igen kalandos, félig vagy teljesen illegális, mindenesetre a hivatalos statisztikai meg­figyelés csatornáit kikerülő utakon zaj­lik-Dr. Árva László közgazdász elemző­­cikkét a Népszabadságból vettük át. A kelet-közép-európai térségben érde­kes jelenségeknek lehetünk tanúi. Azok az országok, amelyek a térség legnagyobb működőtőke-importőrei — mint Magyar­­ország, amelyben 1993 közepére az ösz­­szes külföldi tőkeberuházások volumene már elérte a 3­8 milliárd dollárt, illetve Csehország és Lengyelország, amelyekben az összes külföldi tőkeberuházások egyen­ként meghaladták az 1,8—1,8 miliárd dol­lárt —, ha szerény mértékben is, de maguk is működőtőke-exportőrré válnak. Érde­kes az is, hogy ezen országok tőkekivitele nem egymás felé, hanem a térség gyen­gébben fejlett országai — Románia, Szlo­vákia és Ukrajna — felé irányulnak, azon országokba, amelyek egyébként jóval kisebb nyugati tőkeimportot vonzottak eddig, mint a térség fejlett magvát al­kotó Magyarország, Csehország és Lengyel­­ország. A térség legnagyobb regionális tőke­exportőre Csehország, amely 1993 köze­péig mintegy 15 millió dollárt fektetett be Szlovákiában, ami az összes szlovákiai működőtőke-bevitel 2,2 százalékát tette ki. Nyilvánvaló, hogy e beruházások je­lentős része még a közös államiság ide­jéből származik, és ma még nem lehet előre látni, hogy milyen mértékben fog folytatódni a cseh beruházások áram­lása Szlovákia felé, de valószínű, hogy a történelmi kapcsolatok erőssége miatt a jövőben is jelentős mértékű tőkeáram­lásra kerül sor a két ország között. Ezt az is valószínűsíti, hogy a szlovákiai mun­kabérek hosszabb távon feltehetően a csehországi bérek töredékét fogják csak­ elérni, és nyilvánvaló az is, hogy a szlo­vákiai természeti erőforrások (ideértve a turizmus számára vonzó területeket is) kedvező beruházási te­rvet jelentenek a cseh befektetők számára, akik helyisme­­retük és a nyelv hasonlósága folytán ke­vésbé riadnak majd vissza a szlovák gaz­daság fejletlensége, valamint a politikai helyzet esetleges bizonytalanságai miatt, mint a nyugati befektetők. Akár a cseh, a magyar befektetők is a történelmi hagyományok és a valamikori közös­­államiságból fakadó helyismeret előnyeit látszanak kamatoztatni szlová­kiai, romániai és ukrajnai befektetéseik­kel. A magyar befektetők 1993 közepéig Szlovákiában összesen mintegy 2,2 mil­lió, Romániában körülbelül 5,9 millió és Ukrajnában (a különböző, egymásnak el­lentmondó források alapján) mintegy 5— 10 millió dollárnyi működőtőke-beruhá­zást eszközöltek. Ezek a beruházások Szlo­vákiában és Romániában alig érik el, Ukrajnában pedig épphogy meghaladják az illető országokba irányuló külföldi működőtőke-beruházások egy százalékát. A harmadik kelet-európai tőkeexportőr or­szágból, Lengyelországból 1993 közepéig mintegy 1,9 millió dollárt ruháztak be Romániában. A cseh, lengyel és magyar külföldi beruházások mellett említést érdemel még a Romániában befektetett mintegy 2,8 millió dollár értékű exjugoszláv tőke is, amely azonban nyilvánvalóan még a Bal­kán-háború előtti időszakból származik. Ma Kis-Jugoszlávia a háború miatt nem tud tőkeexportőrként megjelenni a kör­nyező országokban. A térség fejletlenebb országaiba irá­nyuló cseh, magyar és lengyel beruhá­zások mind abszolút nagyságukban, mind ez összes Kelet-Európában beruházott kül­földi tőkéhez viszonyítva természetesen igen kicsiny volumenűek, mégis figye­lemre méltó az a tény, hogy ha szerény méretekben is, de lassan megindult a magánberuházások áramlása a volt KGST-országok között is. A környező országokba irányuló cseh, magyar és lengyel működőtőke-kivitel egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy nagyszámú, de egyenként kicsiny beru­házásokban ölt testet. Különösképpen igaz ez a magyar beruházásokra. Ennek kö­vetkeztében a magyar tőkerészesedéssel létrehozott vállalatok aránya ugyan vi­szonylag magas Szlovákiában, Romániá­ban és Ukrajnában, de ezek a magyar résztulajdonú vállalatok igen kicsinyek, alultőkésítettek. Ukrajnában az összesen körülbelül 14 ezer vegyes vállalat mint­egy 40 százaléka, közel 5000 cég jött lét­re magyar tőkerészesedéssel, Szlovákiá­ban ez az arány körülbelül 10 százalék, Romániában 4 százalék körül mozog. Va­lószínű az is, hogy ezen vállalatok egy része a vegyes vállalatoknak adott ked­vezmények kihasználására alakult meg, mivel ezeket a kedvezményeket minden országban egyre magasabb beruházott tőkeértékhez kötik, nyilván a pusztán adó­zási célú vegyes vállalatok Ukrajnában is el fognak tűnni a színről. További jellegzetessége ezeknek a tér­ségen belüli beruházásoknak, hogy első­sorban a kereskedelem területére össz­pontosulnak. Sok esetben a vegyes vál­lalat alapítása mögött egyszerű barter­­ügyletek húzódnak meg, s csupán forgó­eszköz-finanszírozási céllal, illetve a már említett adózási előnyök céljából hoznak létre a kereskedelmi partnerek vegyes vállalatot. Érdekes, hogy igen hasonló jellegű és tartalmú, elsősorban a kereskedelem te­rületére korlátozódó kisberuházásokkal jelentek meg a fejletlenebb kelet-közép­­európai országokban az arab világból származó beruházók. Az arab tőke első­sorban Romániában vám jelen nagy szá­mú, de a magyar beruházásokhoz hason­lóan kicsiny, alultőkésített vegyes válla­latokkal. Bármennyire kívánatos is azonban a kelet-közép-európai térség országai kö­zötti működőtőke-beruházások gyors ütemű növekedése, az ezredfordulóig tar­tó időszakban e téren valószínűleg csak mérsékelt növekedésre lehet számítani, egyrészt azért, mert a gazdasági és poli­tikai helyzet konszolidálódásával, illetve a külföldi beruházásoknak biztosított ked­vezmények megszigorításával várható a pusztán a kezdeti zavaros időszak nyúj­totta lehetőségek kiaknázására létreho­zott beruházások felszámolása, másrészt azért, mert a kelet-közép-európai tőke­­exportőr országokban sem várható a megtakarítások, következésképpen a be­ruházható tőkék jelentős növekedése, harmadrészt pedig azért, mert a Lengyel­­országban mér beindult és 1994 után las­san talán Magyarországon és Csehország­ban is elkezdődő gazdasági fellendülés ezekben az országokban is növekvő mér­tékben fog hazai befektetési lehetősé­geket biztosítani. A kelet-európai orszá­gok között ma még nagyrészt hiányzó beruházásvédelmi egyezmények remél­hetőleg mielőbbi megkötése, ha csodát nem is eredményezhet, de a befektetői bizalom erősítése révén mindenképpen hozzájárulhat a térségen belüli kölcsönös beruházások ütemének növekedéséhez . AZ ÖSSZES TŐKEBEVITEL ÁLLOMÁNYA KELET-EURÓPÁBAN, 1993 ELSŐ FELE 1,8 MId USD • RÖVIDEN , RÖVIDEN • • Kétnapos magánlátogatást tett Wa­shingtonban Helmut Kohl német kancel­lár. A kétoldalú kapcsolatok mellett az o­­roszországi helyzetről, valamint a kelet­­közép-európai államokhoz fűződő kapcso­latokról tárgyalt Bill Clinton elnökkel. • Az 1992.—93-ban tapasztalt erőteljes pesszimizmus után jelenleg óvatos biza­kodás érzékelhető a világgazdaság kilátá­sait illetően a davosi fórumon — így ösz­­szegezte a rendezvény első napjának be­nyomásait Kádár Béla magyar külgazda­sági miniszter. • Amerikai jelentések szerint az iraki katonai potenciál csaknem elérte az Öböl-háború előtti szintet. RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS (Folytatás előző lapszámunkból) Horvátországban az 1990-es köztársasági választások után a középtől jobbra álló függetlenségpárti kormány alakult, amely főként a Horvát Nemzeti Unióra támasz­kodott. E párt vezetője, Franjo Tudjman lett a köztársaság elnöke. Szerbiában új­raválasztották a Szocialista Párt elnöke, Szlobodan Milosevics által vezetett auto­­ritárius, szövetségpárti kormányt. Horvát­ország egy olyan konföderációs államot szeretett volna, ahol sokkal lazább szálak kötik egymáshoz a köztársaságokat, míg Szerbia ragaszkodott a Belgrád vezette fö­derációs állam megőrzéséhez. Szlovénia kiválása elfogadható volt Szerbia számára, mivel ez a szerb népesség befolyásának erősödéséhez vezetett a megmaradó szö­vetségi köztársaságokban, de Horvátország kiválása sokkal több problémát vetett fel. A Milosevics-rezsim elvben elfogadta ugyan Horvátország Jugoszláviából való kilépésének lehetőségét, de nem egyezett bele, hogy Horvátország „magával vigye” az országban élő nagyszámú szerb kisebb­séget. Zágráb kiválási szándéka arra kész­tette Szerbiát, hogy igényt támasszon Hor­vátország és más köztársaságok szerblakta területeire, és ezzel jelentős lépést tegyen a szerb vezetés alatt álló Kis-Jugoszlávia — vagy az úgynevezett Nagy-Szerbia — megalakítása felé. 1991 júniusában Horvát­ország kikiáltotta függetlenségét. A jugosz­láv szövetségi hadsereg Milosevics paran­csainak engedelmeskedve a két cél egyi­kének elérésére törekedett: megakadályoz­ni Horvátország kiválását a szövetségből, vagy elszakítani tőle bizonyos területeket Nagy-Szerbia létrehozása érdekében. E célok elérésének stratégiáját már jó­val azelőtt kidolgozták, hogy Horvátország kikiáltotta volna függetlenségét. A határ menti szerblakta területek és a vegyes la­kosságú Bosznia-Hercegovina tartomány partizánhadműveletek színterévé váltak. Horvátország lakosságának több mint 12%-a szerb, és ezek negyedrésze a kérdé­ses területeken él, ahol számuk háromszo­rosan meghaladja az ott élő horvátok szá­mát. A szerbek c­élja az volt, hogy elfog­laljanak és „etnik­iilag megtisztítsanak“ egy jelentős, egybefü­ggő területet, és a gazda­ságilag igen fon­tos Szlavóniát és Dalmá­ciát is elszakítsák Zágrábtól. A szerb par­tizánok és szerb többség biztosítása érde­kében fegyverrel kergették el a kérdéses terület horvát lakosait. 1991 decemberére a szerb erők már Horvátország területének egynegyede fölött rendelkeztek, és e meg­szerzett területen kikiáltották a Krajinai Szerb Köztársaságot. Ugyanekkor az ENSZ-erők engedélyt kaptak a terület el­lenőrzésére és az arcvonalak „befagyasztá­sára*, s így Belgrád figyelme egyre inkább a sokat szenvedett Bosznia-Hercegovina felé­ fordult 1992—93 folyamán Zágráb többször panaszkodott amiatt, hogy az ENSZ nem töltötte be küldetését, és nem állította vissza a horvát fennhatóságot az elfoglalt területeken. IRREDENTIZMUS : A szeparatista erők arra is törekedhet­nek, hogy területüket és népességüket egy másik létező államhoz csatolják, s így egy másik állam autonóm tartományává vagy szerves részévé váljanak. Egyes esetekben az ilyen mozgalmakat a szomszédos álla­mok támogatják területük megnövelése ér­dekében. A szeparatista-irredenta mozgal­makra legjobb példaként a horvátországi és bosznia-hercegovinai szerbek, valamint a bosznia-hercegovinai horvátok mozgal­mait említhetnénk. Bosznia mintegy 4,2 milliós lakosságának 44%-a muzulmán, 31%-a szerb és 17%-a horvát. Ahogy Szlovénia és Horvátország 1990—91-ben egyre közelebb kerültek az elszakadáshoz, Bosznia etnikai vezetőire is egyre nagyobb nyomás nehezedett, hogy csatlakozzanak Szerbiához, illetve Horvát­országhoz. A belgrádi szerb hatóságok és a boszniai szerb vezetők aggódni kezdtek egy boszniai muzulmán—horvát koalíció lehetősége miatt, amely kizárná a szerbe­ket a hatalomból, és szorosabbra fűzné a tartomány kapcsolatait Horvátországgal. Ugyanakkor a muszlimok és a horvátok amiatt kezdtek aggódni, hogy a szerb ki­sebbségi vezetők Milosevics rezsimjével szövetkezve a horvátországihoz hasonló krízist készítenek elő, amely annak ide­jén azt eredményezte, hogy Horvátország területének egynegyede elszakadt az or­szágtól, és több városa teljesen romba dőlt. Az egy éve tartó jugoszláv háború és annak szörnyűségei 1992 áprilisában ter­jedtek át Bosznia-Hercegovinára. A belg­rádi rendszer az önrendelkezés támogatá­sának örve alatt segítette a szerbek terü­letszerzési akcióit, és nem ismerte el a köztársasági határokat. A boszniai szerb szabadcsapatok és a jugoszláv k­atonai egy­ségek — kiegészülve az immár csendes horvát frontról átcsoportosított egységek­kel és a nacionalista partizánokkal — Szerbia és Montenegró felől beszivárog­tak Boszniába, és jelentős offenzívába kezdtek. Céljuk az volt, hogy kiterjesszék azoknak a szerbek által ellenőrzött terüle­ti egységeknek a határait, melyek nem is­merték el a szarajevói kormány fennható­ságát vagy Bosznia 1992-ben kinyilvánított függetlenségét. A hadműveleti terv az öt nemrégiben kikiáltott „autonóm köztársa­ság“ összekapcsolását is tartalmazta oly módon, hogy erőszakosan elűzik a musz­­limokat és a horvátokat azokról a terüle­tekről, ahol a szerbek relatív kisebbségben éltek. Nyomasztó technikai fölényük és Belg­rád titkos támogatása miatt a szerb erők hamarosan Bosznia területének 70%-át el­lenőrizték. A bosnyák kormányerőket a támadás felkészületlenül érte, és Bosznia­­szerte nagy veszteségeket szenvedtek. A szerbek itt is bevetették az „etnikai tisz­togatá­s“ jól bevált módszereit, melyeket az előző évben horvát területeken próbál­tak ki. 1993 elejére e szörnyű kampány során már több mint egymillió embert űz­tek el otthonaikból, és a beszámolók sze­rint több mint 120 000 embert öltek meg. A radikális politikusok stratégiai céljaik elködösítése érdekében Bosznia-szerte et­nikai konfliktusokat robbantottak ki (kü­lönösen igaz ez a szerbekre). Ezalatt a belgrádi szerb vezetők kikiáltották a har­madik Jugoszláviát. Olyan új alkotmányt fogadtak el, amely a horvátországi és bosz­niai „szerb államoknak” nyitva hagyta a csatlakozás lehetőségét. Ahogy a háború kiterjedt, a Hercegovi­nai horvát vezetés létrehozta saját köz­­igazgatását és hadseregét, ugyanakkor ki­nyilvánította hűségét a muszlim vezetés alatt álló szarajevói kormány iránt. 1992 júliusában a Horvát Védelmi Tanács ki­mondta a „Herceg-Boszniai Közösség** autonómiáját, és fővárosnak Mostart tette meg. Ez a lépés sokakban azt az érzést keltette, hogy Zágráb titkos megegyezésre jutott a szerbekkel Bosznia-Hercegovina felosztását illetően. Ám a horvát szóvivők határozottan állították, hogy „Herceg-Bosz­­nia“ létrehozása csak a háborús körülmé­nyek kikényszerítette időszakos megoldás volt a vezetés folytonosságának megőrzése érdekében. Ennek ellenére továbbra is úgy tűnt, hogy Bosznia szétesése esetén Horvátország a köztársaság egyötödére tar­tana igényt, vagyis azokra a hercegovinai területekre, ahol a horvátok abszolút több­ségben élnek. 1993 folyamán az ENSZ nyomást gyakorolt a három félre, hogy fogadják el a Vance—Owen-tervet, amely Bosznia kantonizációját tartalmazta. Mi­kor a terv 1993 tavaszán összeomlott — lényegében azért, mert a szerbek ellenez­ték a javaslatban szereplő területi meg­osztást, melynek értelmében át kellett vol­na adniuk az elfoglalt területek egynegye­dét — Bosznia feldarabolása felgyorsult. A szerbek és a horvátok egyre inkább együtt­működtek abban, hogy megszilárdítsák kvázi államaikat, és előkészítsék ezek csatlakozását „anyaországaikhoz” — közé­pen hátrahagyva ezzel az egykori muszli­ többségű Bosznia-Hercegovina maradékát. (Befejező része következő számunkban) JANUSZ : A kisebbségek helyzete Kelet-Európában

Next