Romániai Magyar Szó, 1994. szeptember (6. évfolyam, 1428-1453. szám)
1994-09-01 / 1428. szám
! SEMMI REMÉNYEM AZ IGAZSÁGTÉTELRE Albert Ilona vagyok, aki teremmel Albert Dénessel a Hunyad megyei Brád városban laktam 963-tól 1990-ig. A férjem 26 évig álgozott mint bányász, 1983-banyugdíjazták. Gyerekeink külön családot lapítottak és a férjemmel ketten maradtunk egy kétszobás lakáson. Mivel a férjem eredeti mesterége szabó és én is varrónő vajok, engedélyt váltottunk ki, és iserőseinknek kezdtünk varrni. Miit eredetileg a Maros megyei Mak- Iváról származunk, és ott van ry családi házunk, amit 1958-ban 1994. szeptember 1.Romániai Magyar Szó A KÖSZÖNET HANGJÁN SZÓLUNK Sorban a harmadik nyaramból töltöttem egy-egy hetet Erdélyben, tagjaként annak az 50-60 fős történész csoportnak, amely részt vett egy Nyári egyetemnek nevezett baráti találkozón. Varga Gyula, a Nagyenyedi Bethlen Kollégium tanára volt a kezdeményező és az első szervező. Három tájegységet ismertünk meg ez ideig. Első alkalommal Nagyenyed környékének történelme, a vidék szépsége tett gazdagabbá. Ezt követően Vofkori György udvarhelyi tanár állított öszsze egy remek programot a vidék megismerésére. Az idén pedig Gyergyószentmiklós és környéke nyújtott maradandó élményt számunkra. Mi, anyaországiak, kissé szégyenkezve mondogattuk egymásnak, hogy nem ismerjük eléggé Erdély történelmét. Ezért is csodálatos élményt jelentettek számunkra Imreh István, Egyed Ákos, Bodor András, Magyari András, Csetri Elek professzorok előadásai. Megnyugtató volt számunkra az is, hogy a tudós utánpótlás, az a csoport, amelyet magánbeszélgetéseink során „a második vonalnak" neveztünk, szintén létezik. Közülük Tónk Sándor és Sípos Gábor,előadásait hallgattuk ez alkalommal. Hasonlóképpen örömmel nyugtáztuk, hogy mindhárom tájegységben a gyakorló történelemtanárok egy elég népes csoportja, de a muzeológusok és levéltárosok is eredményes kutatómunkát végeznek.Például Kiss András, Albert Dávid, Kiss Portik Irén, Garda Dezső vagy Antal Pál Sándor. Szemet és szívet gyönyörködtetőek Erdély természeti szépségei. Kimondhatatlan öröm számunkra, hogy fényképek, sőt diák egészítik ki azt a hatást, amit Toroc- Ró, a Remetei sziklaszoros, a Tordaihasadék, a Magyarigen környéki bezárt templomok, a fenyvesek, a Lázár grófok szárhegyi kastélya, Csíksomlyó vagy Ditró temploma stb. tett ránk. Ezek az élmények gazdagabbá, színesebbé és eredményesebbé teszik otthoni oktató-nevelői munkánkat. A sok személyi kapcsolat, egymás megismerése és kölcsönös segítése olyan következményei ezen találkozásoknak, amelyek igénylik a folytatást. Remélni merjük, hogy ez a folyamat nem szakad meg. A búcsúvacsorán ezen találkozók fáradhatatlan szervezője, Varga Gyula arról beszélt, hogy tervük szerint a célpont jövőre Háromszék lesz. Reméljük, hogy azon a tájegységen is akad egy olyan lelkes polgármester, mint Dézsi Zoltán, Gyergyószentmiklós vezetője, aki a rendezvény védnöke volt. Bízunk abban is, hogy egy-két tanár az ügy mellé áll és jövőre is megrendezzük a találkozót. TATÁR ILONA Szeged építettünk, úgy számítottuk, hogy idővel végleg haza fogunk költözni Mivel betegségem miatt időnként orvosi kezelésre voltam szorulva, kezelésre jártam a körösbányai kórházba Blejan Constantin dr. úrhoz, amit a kezelési nyilvántartásból lehet ellenőrizni 1990 őszén este háromnegyed tíz körül beállított hozzánk egy személy, a Brád városi lakásrendészeti bizottságtól és tudomásunkra hozta, hogy mivel nekünk falun még van egy házunk, a brádi lakást le kell adnunk, mert ha nem, ki leszünk lakoltatva. Felajánlotta a megoldást, hogy vegyünk egy lakót, akire ráírjuk az egyik szobát, és abban az esetben mi is tovább lakhatunk ott. Később tudtuk meg, hogy az, aki nálunk volt, a lakásszerződésekkel foglalkozik (Contracte de inchiriere). Két-három napra bekopogott hozzánk egy nő, bizonyos Simedrea Melinda, aki elpanaszolta, hogy egyedül él nincs családja és hallotta, hogy kiadnánk az egyik szobánkat. Csodálkoztunk, hogy honnan hallotta, mivel erről még nem is beszéltünk senkivel Azután mindennapos vendégünk lett az illető nő, és meg is sajnáltuk, mivel úgy gondoltuk, hogy idővel úgyis haza fogunk költözni és mivel még járunk is haza, hát fogadjuk be, de csak az egyik szobába. Meglepetésszerűen nagyon gyorsan intézte el hogy az egyik szoba rá lett írva. Történt, hogy egy hónapra rá Édesapám Mentfalván megbetegedett és haza kellett mennünk sürgősen. A férjem vitt haza kocsira. Akkor megengedtük, hogy ottmaradjon az egyik szobában, és mivel úgyis meszelni akartunk, az összes holminkat beraktuk az egyik szobába, amit lakattal le is zártunk (tanú rá a festő). Két hét múlva én visszajöttem, mivel sok varrivalóm volt. (A férjem otthonmaradt Édesapámmal). Bementem a lakásba, amikor meglepetésemre az a nő, akit befogadtam a lakásba egy férfivel és két nővel jött haza (később tudtam meg, hogy az a férfi a férje, az egyik nő az anyja a másik a nővére volt). Felszólítottak, hogy azonnal hagyjam el a lakást mert már rájuk van írva az egész lakás és az övéké. Nem engedték meg, hogy saját telefonomon bárhová is telefonáljak. Egy kliensem, akinek varrtam, épp ekkor jött a kislányával, akinek a szeme láttára valósággal kiraktak a lakásból A Rendőrségre mentem, ahol azt ajánlották, hogy folyamodjak az ügyészséghez. Az eredeti szerződés a lakásra a kezünkben volt és van jelenleg is, úgyhogy nem jött, hogy higgyem, ami történik. Törvényre jutott a dolog, és 1991 óta pereskedem. A törvényszéken az első tárgyaláson az alperes azt állította, hogy adott nekem 39 000 lejt és én eladtam neki az egész lakást ezért az összegért. De mivel semmivel sem tudta bizonyítani, elhalasztották a tárgyalást, és kérték, hogy hozzon bizonyítékokat. A második tárgyaláson a három hamis tanú azt bizonygatta, hogy jelen voltak, amikor átvettem a 39 000 lejt, de ezért az összegért eladtam a varró gépemet, az aragázpalackot rádiókazetofont Soha nem is láttam ezeket a személyeket és soha nem adtam el semmimet a lakásból Feltörték a lelakatolt szobát, amiben a holmim be volt rakva, több értékes holmit elvettek, és az összes hivatalos irataimat eltüntették: keresztlevelek, házassági kivonat, diploma stb. Nagyon érdekes, hogy semmit nem tudnak ezekről az iratokról, de a törvényszéki dossziéban feltűnik a makfalvi házunkat igazoló irat, ami a többivel együtt volt, hát azok hová lettek? 1991 óta folyik a pereskedés, minden esetben a dévai bíróság az alperesnek adott igazat. Fellebeztem Bukarestben a legfelsőbb bírósághoz, onnan elküldték az ügyet Gyulafehérvára hogy ott legyen letárgyalva Onnan nem tudom, kinek a parancsára újra Dévára tették az ügyet. Június 27 én kellett volna legyen a tárgyalás Déván, de elhalasztották október 3-ra azzal az indoklással, hogy Gyulafehérvár nem küldte le az iratokat Amint látom, a dévai bíróságon valakinek érdeke, hogy halassza a tárgyalást, és meggyőződésem, hogyha Déván lesz a tárgyalás, semmi reményem nincs az igazságtételre. Nagyon szeretném tudni, hogy mennyire lehet logikus vagy igaz az, hogy én eladtam a varrógépemet, amivel kenyeremet keresem, az aragázpalackot, egy értékes rádiókazetofont 39 000 lejért Érdekes, hogy az első tárgyaláson azt jelentette ki az alperes, hogy a lakásért adott 39 000 lejt, a másodikon hamis tanúk azt bizonyítják, hogy a fent jegyzett három tárgyat vette meg, holott se egyik, se másik kijelentés nem igaz, mert semmi pénzt nem adott. Milyen bíró hiheti el az ilyen kézzelfogható hazugságot? Hogyan lehetséges egy lakásra két szerződés (contract de inchiriere), ki merte megcsinálni a másodikat? Már kétségbeesésemben odajutottam, hogy tárgyalás után az ügyvédem jelenlétében felajánlottam az alperesnek, hogy nem kell a lakás, csak adja vissza a dolgaimat. Bele is egyezett, s másnap, amikor hozzámentem, már szóba se állt velem. Takarodjak, majd a bíróság rendezi, mint eddig, úgyis ő nyer, tanú rá az ügyvédem. Mit lehet tenni ebben a helyzetben, ahová én jutottam? ALBERT ILONA Mákfalva ISKOLASZÖVETKEZET A szövetkezés ősi, emberi társasviszony. Önfenntartásunk biztosítását a legnehezebb körülmények között is a legjobban biztosítja. A legdemokratikusabb gazdasági életforma. A kispénzűek egymás megsegítése a szövetkezés. A legnehezebb gazdasági időkben lett valósággá a szövetkezetek szervezése a nyugati népeknél, így a hollandoknál, franciáknál, dánoknál, németeknél. Ezeknél a népeknél a szövetkezet valóságos tudománnyá lett és az ifjúság nevelésének, tanításának fontos eszközévé vált. Kötelező tantárgy lett az oktatás minden szintjén. Elemi iskoláktól az egyetemekig. A múlt század nyolcvanas éveiben például a Vosges hegység községeiben több mint 120 egység működött. Svájc nagy pedagógusai, a dán pap tanítók az iskolákban tanították a szövetkezet tudományát. Keleten is gyorsan beindult, így pl. Bulgáriában már 1905- ben 563 tanszövetkezet alakult. E század elején Magyarország területén is számtalan iskolaszövetkezet volt. Romániában 1908-ban Spiru Haret, kiváló nevelésügyi miniszter bevezeti az iskolákba kötelező tantárgyként. Az első világháború után, a román közoktatási minisztérium határozata alapján, a tanítóképzők tantervébe bevezetik a szövetkezés tudományát. 1934-ben kötelező tantárgy volt a gazdasági iskolákban. 1938-ban az elemi iskolai törvény elrendeli az iskolai szövetkezetek létesítését minden iskolában. A 3976. sz. törvényrendelet részletes tantervet ad, főképpen az elemi iskolák V.,VI- VII. osztályai számára. Ugyancsak ez év június 23-án módosított szövetkezeti törvény 72. szakasza kötelezővé írja elő a tanítóképzők VII-VIII. osztályai számára és a papneveldék két utolsó évfolyama számára az előadásra kerülő anyagot. 1939. május 27-én megjelent törvény kötelezővé teszi az ifjúsági Tanszövetkezetek létesítését, tanári felügyelet mellett. E szerint a tanszövetkezet teljes „tisztikara” a diákságból tevődik össze, a nagy szövetkezetek mintájára. Elnök, alelnök, felügyelőbizottsági tagok, könyvelő, boltos. Az alakuló közgyűlésen megszavazzák az üzletrészek nagyságát,, amelyet a tanulók lejegyeznek és záros határidő alatt befizetnek a szövetkezet pénztárába, nyugta ellenében. Az iskola vezetősége egy zárható helyiséget kell biztosítson az üzlet számára. Az üzletvezető a minden heti bevételét befizeti az iskola pénztárába. Az év kezdetén a szövetkezetet vezető tanító-tanár az üzletvezetővel öszszeállítja a szükséges tankönyvek, füzetek, írószerek, levélpapírok, bélyegek lajstromát, amelyeket nagykereskedelmi áron beszereznek áruházakból vagy esetleg gyárakból, szerződést kötnek egy-egy pékséggel péksüteményekre. Évharmadvégeken közgyűlésen a vezetőség beszámol üzletrészeseinek a szövetkezet forgalmáról, tevékenységéről. Év végén a felügyelőbizottság ismerteti a szövetkezet évi mérlegét, forgalmát, tiszta jövedelmét. Megszavaztatja a nyereség bizonyos százalékából a viszszatérítés összegét, melyet a tagok pénzben, vagy természetben vehetnek fel. A végző tanulók a befizetett üzletrészeiket visszakapják. A szövetkezeti demokrácia kimondja, hogy minden tagnak egyforma szavazati joga van a gyűléseken, akár egy, akár mondjuk tíz üzletrésze van ! El kell mondanom, hogy én a Nagyenyedi Bethlen Kollégium Tanítóképző Intézetének Iskolaszövetkezetét szerveztem be és irányítottam két éven át, 1942-44 között. Sajnos, csak e két évig, mert anyaintézetünket - a Hangyát - a bevonuló szovjet előcsapatok teljesen kirabolták, így nem volt horman árut beszereznünk. Felhívnám a tanügyminiszter figyelmét, hogy nem ártana a közeljövőben foglalkoznia ezzel a kérdéssel. Ennek megvalósítása nem csak a tanulóifjúság közvetlen megsegítését szolgálná, hanem elővetítené árnyékát a jövendő nagy szövetkezetek, mint pl. a Hangya Szövetkezet újjászerveződésének. HORVÁTH ZOLTÁN Nagyenyed ‘VÉGvÁR, (njrrFB'L'xg) ‘RÖVID ‘Tört Végvár Temesvártól délkeletre fekszik. Már a rómaiak,iserték e vidéket. Buziást már úgy említik, mint ahová a római fáradt harcosokat vitték, az új életerőt nyújtó forrásokhoz. A török, uralom megszűnésével szabad lett e vidéki de már népek, sem voltak, errefelé, így lassan Beindult a Betelepítés. Az első német telepítés (1716- 1740). Az osztrák, kormány célja az volt, hogy németekkel kíd Betelepíteni a Temesi Bánságban a törököktől visszafoglalt területeket. A második, német telepítés (1740-1780). Az 1738-ban kitört pestisjárvány és a Borzalmas földrengés miatt megfogyatkozott nép következtében megindul az új telepítés — Mária Terézia idejében. 1763-ban Mária Terézia kiadja a gyarmatosítási pátenst és ezzel kezdetét veszi a Bánságban a rendszeres telepítés, Rittberg telepítése. Ez a helység II. József császár uralkodása alatt, az 1784-86. években történt harmadik, német telepítéskor keletkezett, sor rossz esztendő próbára tette az itt lakó 234 család életét, különösen 1793-ban és 1794 tavaszán 12 család kivételével mind elköltöztek Rittbergből. 1794-ben a Temesi Kamarai Adminisztráció kB. ISO magyar református családot telepített be a németektől elhagyott helységekbe Csanád, Csongrád, Békés megyékből, kik magukkal hozták, lelkészüket is Boros István személyében. A község elnevezésére vonatkozó vélemények, különbözőek: Vannak, kutatók* kik azt állítják* hogy nevét a Bécsben felállított Mária Terézia-szobor talapzatán előforduló Rittberg generális neve után kapta. *az Kaunitz Vencel osztrák, kancellárral szoros Barátságban volt és esetleg ezt az új települést barátjáról nevezte el. 1895-től a lakosság kérésére a helység a Végvár nevet kapja meg. 1900- ban Végvár lakosainak,száma 3060. A német telepesek,eltávozása után a parochia egy ósdi épület volt a hozzátartozó igen alacsony nádfedelű imaházzal együtt, a falu népe mindent elkövetett az új templom felépítése érdekében. Az első templom építése 1858- 60 között tartott, alig pár évig volt használható rendeltetése dicső céljára, mert a hiányos építési okok miatt falai düledezni kezdtek. Közbiztonsági okok, miatt Bezárták,és 1869-ben lebontották. A második, templom építése 1887. június 28-án kezdődött meg, és 1888. június 17-én a torony gombját ünnepélyesen húzták fel. 1988-ban, hogy a templom 100 éves évfordulóját méltóképpen megünnepeljük, a következő munkálatokat végeztük el. 1975-ben a templomot Belül renoválták, és festették* Az összes fakeretes ablakokat új vaskeretes ablakokkal cseréltük, ki- 1977-ben a templom körül új betonkerítést építtettünk- 1981 -ben a lelkészlakás összes falait szigeteltük, és redőnyös ablakokkal láttuk, el. 1985-ben a templomot kívülről renováltuk. Ebben az esztendőben augusztus 21-én ünnepelte Végvár népe a község 200 éves évfordulóját. Mennyi örömet és fájdalmat takar ez a kétszáz év. Isten szeretete legyen velünk] SZ±KUffBftLß rtf. lelkipásztor Végvár DICSŐSZENTMÁRTON KULTURÁLIS ÉLETÉBŐL Dicsőszentmárton kulturális élete az utóbbi időben fellendült. Ehhez a Sipos Domokos Művelődési Egyesület nagyban hozzájárult.Szakácsyörgy tanár úrral, az egyesület elnökével beszélgetünk, aki 1993 tavaszától, a tisztújító választások óta ügyszeretettel igyekszik irányítani és összehangolni a különböző tevékenységeket. - Mi a véleményed közösségi életünkről és munkánkról? - Közösségi életünkben a munkaszellem javult. Tagszámunk is növekedett, míg 1993 tavaszán 45, jelenleg 130 tagja van egyesületünknek. A magyarság szívesen vesz részt a rendezvényeinken. Jól működő köreink, vegyes kórusunk és népfőiskolánk van (ez utóbbi keretén belül Hon- és népismereti előadásokat indítottunk), idegen nyelvtanfolyamok működnek, varrótanfolyamot szerveztünk, informatikai kör indult a fiataloknak, hogy csak a fontosabbakat említsem. - Kérlek, konkrétan is mutassál be néhány tevékenységet - Időrendben fogom megemlíteni a jól sikerült rendezvényeinket: januárban az irodalmi kávéház látta vendégül Horváth Aranyt (megjegyzem, hogy az irodalomkor valóban kávéházjellegű, ingyen szolgáltatjuk a kávét és oldott hangulatban lépnek fel a szereplők). Februárban a református egyház nőszövetsége egy jól sikerült estet rendezett, ahol Izraeli tájak címmel Veress Károly lelkész tartott diavetítéses előadást, melyet tombolasorsolás követett (a befolyt összeget pedig a most épülő diakonikai otthon javára fordították). Jól szórakoztunk a farsangi bálon, ahová a vidékieket is meghívtuk (különben rendezvényeinkre mindig meghívjuk a környékbelieket is). Február 26-án a kolozsvári diákok Tarisznyás néptánccsoportja lépett fel a Magyar Házban. Március 12-én svédországi vendégeket fogadtunk, dr. Bartha István ökológus Noé bárkája címmel tartott előadást, ezt pedig Erdős Irma művésznő szavalóestje követte. Március 15 elevenen él még emlékezetünkben: dr. Kakassy Sándor, az RMDSZ elnöke mondott beszédet, majd az irodalomkor tagjai verses összeállítást mutattak be. Áprilisban Marton Lilivel találkoztunk, aki emlékeivel Benedek Eleket idézte meg. Május nagyon gazdag volt tevékenységekben. Elsősorban a Kis-Küküllő menti szavalóversenyeket említem meg, a kétnapos rendezvényen előbb a líceumi tanulók, másnap pedig az általános iskolák tanulói szavaltak. 21 líceumi tanuló és 70 általános iskolai tanuló versenyzett, a Kis-Küküllőmente majdnem minden iskolája jelen volt és a szórványból is jöttek (Medgyes, Segesvár iskoláiból). Május végén tartották az abosfalvi vallásos kulturális rendezvényeket melyen a SDME kórusa is fellépett. Június 6-12 között tartották a Dicsői Kulturális Napokat, melynek megszervezésében dr. Kakassy Sándor, az RMDSZ elnöke komoly szerepet vállalt. Szécsi András emlékkiállítást szerveztünk, író-olvasó találkozóra hívtuk meg Kántor Lajost és Kötő Józsefet, melyen bemutatták a Magyar színház Erdélyben 1919-1992 című új könyvet, ünnepélyesen zártuk a Hon- és népismereti kurzus első részét, és befejezésként kórustalálkozót tartottunk. Hadd említsem meg, hogy énekkarunk részt vett a szovátai nemzetközi kórustalálkozón is. Az egyesület vezető tanácsa az ifjúság neveléséhez is hozzájárult: a Magyar Műveltségszolgálattal közösen idén csereüdültetést szerveztünk, 22 dicsőszentmártoni gyerek üdült az anyaországban (tíz feledhetetlen napot töltöttek Budapesten, de eljutottak Gödöllőre, Visegrádra és a Balatonra is). Ez idő alatt Dicsőszentmártonban is 24 magyarországi gyerek nyaralt és ismerkedett Erdéllyel (Marosvásárhely, Segesvár, Medgyes, Szeben, Nagyenyed, a Tordai-hasadék szépségeivel). A gyerekeknek javasoltuk, hogy naplószerűen rögzítsék élményeiket, mert jutalmazni fogjuk. Eljutottunk július 31-én Segesvárra is, megkoszorúztuk a turulmadaras emlékművet, és Sipos Domokos sírjához is évente közösen elmegyünk augusztus 4-én, születése napján. Végül egy kiemelkedő eseménnyel zárnám: vegyes kórusunk július 25-augusztus 3 között Magyarországon szerepelt, előbb Hajdúszoboszlón, a testvérvárosban léptünk fel, aztán Csillebércen, a határon túli magyarok kórusainak találkozóján szerepeltünk mondhatni szép eredménynyel,végül Debrecenben a nyugdíjasok kórusainak meghívottjai voltunk. Magunkkal vittük nemcsak kórusszámainkat, hanem népdalainkat és Sipos Domokos verseit, így hát nyáron sincs pihenés, de ezt úgy is érthetjük, hogy együtt szórakozunk és szórakozva tanulunk. Mert az ember amíg él, mindig tanul. Köszönjük a beszélgetést, sikereken gazdag, közösségerősítő rendezvényeket várunk továbbra is. SZLOVÁCSEK IDA Dicsőszentmárton UNGVÁRI KÉPESLAP A tudós utánpótlás létezik A bíróságon valakinek érdeke, hogy halassza a tárgyalást« Spiru Haret bevezeti az iskolába kötelező tantárgyként «A helység az 1784-86. években, a harmadik német telepítéskor keletkezett « A magyarság szívesen vesz részt rendezvényeinken Felháborító a helyi illetékesek hallgatása KATOLNÁN MÉG NEM FOLYIK AZ IVÓVÍZ . Az RMSZ augusztus 9-i, 1408. számában megjelent Morzsákat csipegetve cikk kapcsán fordulok Önökhöz. Flóra Gábor úr, a cikk írója azt jelzi, hogy „Katolnán helyi erőkre támaszkodva, részben külföldi segítség nyomán csörgedez ma a víz a már bekötött lakásokban”. Hát szeretném tudatni, hogy ezen információ teljesen téves. Az igaz ugyanis, hogy Szentkatolnán a vízhálózat, a vízkutak úgy vannak méretezve, hogy azok az egész falut el kellene lássák ivóvízzel, de sajnos, a helyi szervek még csak a már bekötött lakóházak vízellátását sem tudták megoldani — különböző technikai okokra hivatkozva. Már megszoktuk, hogy a Háromszék című újságban egy bizonyos kézdivásárhelyi újságíró jóvoltából Szentkatolnáról és a környékről alaptalan, az igazságot mellőző cikkek jelennek meg. De nem az RMSZ- től! És ami felháborítóbb, az a helyi illetékes szervek bűnös hallgatása. Mert mindenekelőtt az ő kötelességük lenne a téves információk kiigazítása! Na persze, Szentkatolnán még sok csodálni való van, így az óvoda bejárata mellett tornyosuló szeméttelep, ami a tömbházlakók kényszerű megoldása nyomán keletkezett, mivel teljesen hiányoznak a szemét (hulladék) tárolására szükséges feltételek. És szeretném aláhúzni, hogy a víz- meg a szemétprobléma már több mint négy éve, hogy fennáll! NAGY KÁLMÁN Szentkatolna Megkaptuk, köszönjük Az augusztus 22-26 között beérkezett levelek: Schlier Erzsébet, Lugos - Hantz Lám Irén, Kolozsvár - Gajdos B. Attila, Kolozsvár - Hadházi Hajnal Emese, Székelyudvarhely - Máthé Attila, Fehéregyháza - Fazekas Attila Hunor, Szováta — Bartha Klára, Sepsiszentgyörgy — Pap Balázs, Szováta - Bándy Margit, Sarmaság — Bura Miklós, Máramarossziget — Budai Ági, Izsák-Kisizsák (Magyarország) -Magdás Béla, Bere - Bokor Gyula, Székelyudvarhely - Gellért Géza, Székelyudvarhely - Kónya Ádám, Sepsiszentgyörgy.