Romániai Magyar Szó, 1996. május (8. évfolyam, 1995-2024. szám)

1996-05-01 / 1995. szám

1996. május 1. RIPORTOK• VITÁK»Romániai Magyar Megpályázzuk a jutalomkönyvet Tisztelt főszerkesztő úr! A Csíkdánfalvi Petőfi Sándor Elméleti Gimnázium nevében, ha még lehet, nem gondmentesen ugyan, de megpályázom a Romániai Magyar Szó szerkesztősége és a Pallas-Akadémia Kiadó által a romániai magyar anyanyelvű iskolák legjobb tanulói számára felajánlott pályadíjat. (Ha már nem lehet pályázni, kérem közölni akkor is a bemutatkozót.) Az 1994-95-ös tanévben nem sikerült beneveznünk, így kimaradtunk a jutalom elnyeréséből, de annál nagyobb reményekkel indulunk most! Benevezésünkhöz mellékelem: - az iskola rövid bemutatóját - az előfizetési szelvényt eredetiben A Csíkdánfalvi Petőfi Sándor Elméleti Gimnázium vázlatos története: - 1614-től egy Mátyás-deák nevű iskolamester indítja; - 1777-es az iskolacsengőnk; -1856—57-ből iskolanévsorok; - impozáns épület Felcsik legszebb iskolája; - 1938-ban épült, az elemi szintű oktatásnak adott helyet; - 1961-ben középiskolai oktatás indult 1 osztállyal, 41 tanulóval; - ebben az évben tulajdonította el az iskola az udvaron 1960-ban épült óvodát, melyből bentlakás lett; - 1962-ben és 1964-ben frissen végzett szakemberek kerültek minden katedrára és ennek köszönhetően országos szinten kimagasló eredményeket értünk el a továbbtanulásban; - csak 1967-ben végzett egy párhuzamos osztály, más években egy-egy osztállyal működtünk; - az 1970-es évek közepén profilváltás következett, fekete kerámiát gyártunk, kerámia profilunk lett; - 1972-ben, illetve 73-ban végzett két esti osztályunk, e tagozaton végzettektől sok segítséget kaptunk az évek folyamán; -az 1977-78-as tanévben agráripari líceum lettünk, hiányos osztályokkal; -1979 áprilisától a líceum különvált az elemi osztályoktól; - a „nagy” iskoláztatási programig még egy-egy osztály végzett, de a 80-as évek elejére igencsak megnőtt a létszám; - az 1986-87-es iskolai évben a magyar gyerekeknek sikerült román „szekciót" indítani, ami aztán gyorsan haladt előre, egy adott pillanatban a 19 líceumi-szakiskolai osztályból 15 románul tanult túlnyomó többségben magyar tanárokkal; - líceumunknak volt egy jó oldala, traktorvezetői jogosítványt biztosított tanulóinak; -1990 tavaszán újra egyesült a két iskola; - közben végeztek a még kimenő osztályok, és az 1994-95-ös tanévtől újra elméleti osztállyal felvételiztetünk matematika-fizika, vagy kémia-biológia profilra. Tisztelettel, SZÁSZ JÁNOS aligazgató Leégett a könyvtár az ókori Alexandriában, leégett hat évvel ezelőtt Bukarestben az egyetemi. Manapság legfönnebb a könyvtárosok égnek le, mert - mondják - ha az iparban megállapított átlagot megkapnák, dehogyis elégedetlenkednének, így viszont... Ha tehát megkapnák az ipari átlagot, akkor már csak egy könyvtártörvény kellene, a kellő és illő státusmódosítással. A könyvtáros nem csupán ügykezelő, hanem minek most akármi fogalmi vagy érzelmi meghatározás, amikor jól tudjuk, ki s mi ő és a könyvtár. Csupán az erkölcsi és az anyagi honorálás akadozik. Ha nem egyéb, két sztrájk között találkoztam Győrfi Józseffel, a székelyudvarhelyi közkönyvtár igazgatójával. — Egy prágai polgári alapítvány - a Nadace Civic Forum Foundation - pályázati ajánlatot juttatott el hozzánk. Feltételezem, a Sorosék kiadásában megjelent katalógusból, a romániai civil szervezetek lajstromából vették ki címünk. — A pénz házhoz jön? — Ez még csak pályázati ajánlat; válaszképpen mindenki megírta a maga gondját-baját. A csehek kétszer-százötvenezer koronát tettek a pályázatra. Mi egy számítógépes rendszerre kértük a pénzt. Megkaptuk. Az adomány több mint tizenhatmillió, lejben. Megvettünk három számítógépet, két solnyomtatót, a hozzávalókat. Az adatmegőrzés, a feldolgozás, az információ visszakeresése korszerű, gyors, kényelmes. Egyébként két programajánlatot kaptunk Magyarországról. De a bukaresti Nemzeti Könyvtárral is konzultálunk, mert eleve olyan programban gondolkodunk, amelybeilleszthető egy közelibb-távolibb jövőben megépülő országos hálózatba. OLÁH ISTVÁN Egy választási plakát margójára ízléses, színes plakátokat nyomtatott a központi RMDSZ a közelgő helyhatósági választásokra. Gyergyószentmiklósnak is küldött belőlük. Az összetartozást plakátonként különböző megoldások sugallják, a jelképes tulipántól a kirakójátékot idéző különböző síkidomok összekapcsolódásáig. Talán ez utóbbi grafikai ötlete - bár a nagy tömegek felé a legkevésbé explicit - érinti a leginkább a lényeget: a legkülönbözőbb alakzatokból kirakható egy felület síkja, ha a részek úgy tudnak egymáshoz kapcsolódni, hogy ne hagyjanak űrt maguk között. Valahol itt lenne tehát a sokat emlegetett egység kulcsa: a különbözőség oly szoros összekapcsolódásában, amely az erdélyi magyarságélettérképén a kétségek űrjének nem enged teret. Lám, az új plakátokon nem szerepel a régi jelszó: „Egységben a jövő!", ezt a „Többen többet, együtt jobban!” jelszava váltja fel. Talán úgy gondolta az RMDSZ-vezetőség, hogy a belső viszályok kitárulkozása után az előbbi már nem igaz? Pedig igaz, a részek egységbe illeszthetők, csak meg kell találnia, és el kell fogadnia minden résznek a maga helyét, s nem makacsul ott keresnie, ahol súrlódásokat és hézagokat okoznak egymásnak és egymás között a részek! A „Többen többet, együtt jobban!" nem az egész erdélyi magyarságot átfogó jelszó: óvatos, vérszegény. Tehát: Egységben a jövő! Az egység megteremtése a grafikában a kompozíció feladata. És a kompozíció feladata az életben is! GÁL ÉVA EMESE Kinyílt már a napraforgó • SZÉKELY SÁNDOR fotója Tekerőpatakon egyre csökken a népszaporulat, és nyolcosztályos iskolájában pár év múlva alig lesz gyermek. Szomorúbb hírrel nem is fogadhatott volna Horváth Sándor iskolaigazgató, mikor a hirtelen nyárelő napsugaras hangulatában betoppantam az iskolába, melynek egykor tanára voltam. Az idén tíz nyolcadik osztályos diák vesz búcsút az iskolától, a hetedikben 14-en, a hatodikban 21-en, az ötödikben csak öten vannak. Az elemi osztályokban összesen 66 gyermek tanul, a jelenlegi három óvodás csoport 65 gyermeke az elkövetkező néhány évre még biztosítja az utánpótlást. Azután következik az űr: 93-tól errefelé alig 3-4 gyermek született évente. Az elhalálozások a születések sokszorosára rúgnak. Távlatilag milyen sors vár az iskolára? Diákokról és tantestületről egyaránt csak jó emlékeim vannak: itt mindig rend uralkodott, és a gyermekek jó alanyoknak bizonyultak. Most sem azzal van a gond, ami van. Horváth Sándor egykori kollégám elmondta, hogy a millecentenáriumi év jegyében a diákok fölvállalták: jobb tanulmányi eredmények elérésére törekszenek. A teljesítményeket hétről hétre közösen kiértékelik, s a gyermekek igyekeznek adott szavuknak eleget tenni. Hozhat-e többet a millecentenáriumi év, mint az öntudat ily módon való fejlesztését a jövő erdélyi magyarjaiban? Az iskolaközösség a millecentenárium jegyében 11 fenyőfa elültetésére vállalkozott az iskolaudvaron: a csemetéket már megrendelték, az ültetésre május első hetében kerül sor, a Magyarok krónikája elnevezésű iskolaszintű vetélkedő első versenyére pedig június 10-13 között. Bármi is lesz a jövő, a jelen élés nem akárhogyan: a budapesti V. kerület jóvoltából a gyermekek korszerű számítógépen ismerkednek az informatikával, közeli terv az iskola kábeltévé-hálózatba való bekötése is. Már írtunk arról, hogy a svájci luterbachi testvériskola korszerű padokkal cserélte fel a régi bútorzatot; a testvériskola a közelmúltban jelezte, hogy rövidesen fénymásolót, színes videót, szemléltetőeszközöket juttat az iskolának. A Kaposvártól 23 km-re fekvő Somogyvárd testvérfaluval is bővül a kapcsolat: a két falu népe eljár egymás búcsúnapjaira. Idén, június 24-re Tekerőpatak Keresztelő Szent János búcsújára várják a vendégeket. S a vendégek, Somogyvárd testvérfalu a jelenben egy 200 ezer forintos pályázatra nevezett be, hogy ennek összegéből könyveket vásároljon az iskola könyvtárának. Az így kibővült könyvtár nem csak könyvtárosi állást fog jelenteni, hanem szellemiekben sokat... Az alakuló kapcsolatok másik vívmánya lesz a csereüdültetés: télen sízni óhajtó somogyvárdi diákokat látnak vendégül szüleikkel együtt tekerőpataki családok, nyáron a vendéglátó tekerőpatakiak, gyermekek és szülők együtt üdülnek a Balatonon. Hasonló kapcsolatok vannak kialakulóban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csegölddel. A jövő tehát alakulna, csak legyen kiért! *** Ilyés József tekerőpataki RMDSZ- elnök tájékoztat: a múlt héten választmányi ülést tartottak Nagy István TESZ- elnök részvételével, amelyen második összehívásra 22 választmányi tagból jelen voltak heten. Keserűen rója föl az érdektelenséget. Az ülésen azt vitatták meg, milyen módszerekkel válasszák ki a tekerőpataki tanácsosjelölteket a helyhatósági választásokra. (A jelenben Tekerőpataknak négy tanácsosa van az újfalvi tanácsban). A következő lehetőségek merültek fel: a kábeltelevízió helyi csatornáján történő propaganda; kérdőívek szétküldése a lakosságnak, hogy ezek összegezése szerint történjék a jelöltek kiválasztása; a válaszmány végzettség, mesterség, hozzáállás stb. mérlegelésével maga válassza ki a tanácsosjelölteket. Az idő sürget: a tekerőpataki RMDSZ-nek szerintem a módozatok latolgatásán már régen túl kellett volna lépnie. A helyi RMDSZ jól működik: lakossági viszonylatban a Gyergyói-medencéből itt gyűjtötték be a legtöbb aláírást az anyanyelvi oktatásügyért. A szervezet hattagú küldöttséggel vett részt a tavaly a debreceni nagygyűlésen, és egész iskolaközössége képviselte a székelyudvarhelyi és gyergyószentmiklósi tiltakozásokon. Tagsági díjak begyűjtésében is jól áll a szervezet. Közeli tervei közé tartozik segédkezet nyújtani az iskolának a kábeltelevízió bekötésében. A millecentenáriumi 11 fa elültetésével a Kultúrotthon előtti teret a községi tanáccsal együttműködve fogja parkosítani. *** Molnár János községi tanácsos, volt RMDSZ-elnök örömmel újságolja: a falu kultúrotthonának rendbetétele községi költségvetésből folyamatban van; felújítása már megtörtént, a mellékhelyiség építése, külső-belső festés; a munkálatok értéke 10 millió lej. A tavaly megépített létfontosságú híd is 10 millió lejbe került, és tervbeli van a „jegyzői lakóként ismert épület rendbetétele, amely székházat fog biztosítani RMDSZ- nek, gazdakörnek. Azt is elmondta: a lakosság nagyon igényelné a kábeltévéhálózat helyi csatornájának tartalommal való feltöltését. Jelenleg kazettákat forgatnak le a csatornán esténként, de a helyi műsor kialakításához semmit nem biztosított a cég: videóra, számítógépre lenne szükség, s arra is, hogy a lakosság előre tudja a csatorna programját. GÁL ÉVA EMESE Gondok Tekerőpatakon Csíkszereda: Megvan az RMDSZ-polgármesterjelölt (Folytatás az 1. oldalról) nagyon kis mértékben befolyásolták a Búzás- és Csedőtábor véleményét, a második szavazáson végül is 21-18 arányban az előbbi győzött Búzás László, az RMDSZ Csíkszeredái polgármesterjelöltje 54 éves, csicsói származású közgazdász. Marosvásárhelyen szerzett mezőgazdasági gépészeti szakképesítés és ott is érettségizett. 1979-ben, 37 éves korában fejezte be a Babeș-Bolyai Egyetem közgazdasági szakát. Osztályvezetőként dolgozott a Csíkszeredai Építkezési Vállalatnál és a Traktorgyárnál. 1983. február 26-án államellenes összeesküvés vádjával letartóztatták, a bíróság ítélete szerint az 1982. november 23-án már letartóztatott Borbély Ernővel együtt egy kisebbségi jogvédelmi és az ország területi épsége elleni szervezetet akartak létrehozni. Egy 1984-es kegyelmi rendelet hatéves börtönbüntetését csökkentette, négy év letöltése után 1987. február 25-én szabadult. 1989 végén Borbélyt követve Magyarországra települt át, majd mindketten 1990 tavaszán tértek vissza. Kezdetben az akkor megalakult RMDSZ-ben tevékenykedett, majd a Romániai Magyar Kisgazda Párt elnöke lett az RMKP marosvásárhelyi kongresszusáig, ahol sikkasztási vádak nyomán lemondott. Az ellene felhozott vádakat több ízben is alaptalannak ítélte. Az 1992-es választásokon szándéka ellenére nem választották meg megyei tanácsosnak, a megyei tanács intézményrendszerében viszont néhány beosztási lépcsőfok megtétele után főkönyvelőként tevékenykedik. 1994-ben Borbély Ernő, a Csíki RMDSZ akkor megválasztott új elnöke a szervezet gazdasági alelnökének nevezte ki. Különböző RMDSZ- fórumokon kifejtett politikai nézeteinek egyik sarkalatos pontja a Székelyföld területi autonómiája. Pénteken este egy kérdésre válaszolva a helyi autonómia mellett tört lándzsát és akciótervében is úgy ítéli meg, hogy a „helyi autonómia nyújtotta lehetőségek, a helyi erőforrások felkutatása és életre hívása garancia lehet a fejlesztésre". Csíkszeredában a Búzás név jól ismert, bátyja, Búzás Balázs sorozatos pártfunkciók után városi első titkárként tevékenykedett és nevéhez fűződik a város melletti Sutai-tó létesítése. A két és fél esztendeje az RMDSZ kérésére a polgármesterséget igen nehéz helyzetben felvállaló dr. Csedő Csabát pénteken este láthatóan megviselte a szavazás végeredménye, és még vasárnap este sem nyilatkozott arról, kíván-e indulni függetlenként vagy sem. Azt viszont elmondotta, hogy két nap alatt a város különböző részeiből számos lakossági és szakmai küldöttség kereste fel, akik arra kérték, folytassa a jelenlegi tanács és az általa megindított városrendészeti és szociális megsegítési folyamatokat, és induljon függetlenként, „mivel az RMDSZ-jelöltállítás a lakosságtól függetlenül zajlott.” Dr. Csedő visszaemlékezett az RMDSZ jelenlegi területi elnökével folytatott azon megbeszélésére is, amelyben az elnök azzal kecsegtette, hogy ősszel parlamenti pályára juttatja, „mivel polgármesteri helye kell valakinek". A jelenlegi polgármester ezt azzal utasította el, hogy városáért itt helyben szeretne cselekedni. A polgármesterjelöltségi döntés után a szavazótestület három-három percben meghallgatta a jelen levő tanácstagjelölteket, majd 1-től 59-ig terjedő titkos besorolási szavazást végzett, melynek eredményét több mint három órán át számolták ki. A 21.plusz 5 tagú RMDSZ-istára és -pótlistára a Tömörülés Csíkszeredáért mozgalomból egy, az RMKDP részéről pedig szintén egy jelölt került fel a 13., illetve a 20. helyre. A 26 jelölt közül hatan a nemsokára leköszönő tanácsban is tevékenykedtek, köztük van kilenc olyan választmányi tag, aki jelölt is volt és szavazott is. A helyzet látszólag antidemokratikus voltára felfigyelő területi elnök ezt nyugati pártpéldákkal ütötte el, a kialakult jelöltlistát viszont kiválónak és kiegyensúlyozottnak találta. A vasárnap tanácskozásra összeült RMKDP csíki területi szervezete fenntartásokat fogalmazott meg a jelölések módjával kapcsolatban, a nyilvánosságra hozott közlemény hangsúlyozza,, hogy az RMKDP véleménye szerint a jelöléseket az utolsó percig előre lefektetett forgatókönyv szerint titkosították, így a lakosság nem szerezhetett tudomást róluk, az elektoroshoz hasonló eljárás igazságossága és demokratikus volta ezért eleve kudarcra volt ítélve, vagy rosszabbesetben a feltételezhető manipuláció eszközévé vált. Ugyancsak vasárnap a Tömörülés Csíkszeredáért csoportosulás tárgyalásokat folytatott az RMKDP-vel, és valószínűnek tűnik, hogy ez utóbbi párt listáján indulnak majd közösen, újabb választási alternatívát teremtve. Rákosi Zoltán mérnök-vállalkozó továbbra is fenntartja független polgármesterjelöltként való indulási szándékát, kampánystábjának vezetője állítólag Koszta Nagy István RMDSZ-ügyvezető elnökségi főtisztviselő lesz. A szálak tehát meglehetősen összekuszálódtak. Az egészséges versengéshez az ugyancsak magyar polgármesterjelöltet indító 93-as ifjúliberálisok mellett még megjelent a zömével magyar tanácsosjelölteket indítani akaró Demokratikus Konvenció. A kormánypárt helyi szervezete Bogdan Iulia jelenlegi tanácsos személyében indít polgármesterjelöltet, aki minden valószínűség szerint összegyűjti majd a román szavazatokat, így paradoxális módon a románság az első fordulóban nem tud beleszólni a polgármester személyének a megállapításába, hisz éppen a „mérlegnyelv" szerepéből zárja ki önmagát. A megyei tanácsosokról is hétfőn este, lapzárta után kellett dönteni, a Csíki RMDSZ elnöke szerint a másik két Hargita megyei szervezet vezetősége az utolsó pillanatig nem mutatott hajlandóságot az egyeztető tárgyalások megtartására. Ahogyan egy csíki székely atyafi összefoglalná: a széki RMDSZ-autonómia megint székrekedéshez vezetett. SZEREDI FERENC Kampányban - kevéske Pénzmaggal... Köményes, amit már hamisítanak (Marosvásárhely/lokodi) • Egy régebbi lapszámunkban jeleztük már, hogy Marosvásárhelyen az RNEP is - igaz, már korábban - megtalálta polgármesterjelöltjét, csakhogy az illető nevét hétpecsétes titokként őrizték április 28-ig, amikor a Columna S. A. székhelyén, vagyis a marosvásárhelyi Pare szálló egyik termében nyilvános bemutatkozásra került sor, ahol a sajtó kérdéseivel „ bombázta" Ioan Titu prefektust, a Román Nemzeti Egységpárt Maros megyei elnökét, Lázár Ladariu képviselőt, a Cuvântul liber főszerkesztőjét, és persze a nyilvánosság jegyében reflektorfénybe állított tulajdonképpeni főszereplőt, Ioan Munteanu almérnököt, a PUNR marosvásárhelyi polgármesterjelöltjét. Természetesen az egységpárt Maros megyei szervezetének fentebb említett illusztris személyiségei szólaltak fel elsőként, máris jelezve panaszaikat, hogy - többek között - a pártnak nincs pillanatnyilag székháza Marosvásárhelyen (íme, a Pare szállóban került sor eme ülésre) és az egységpárt talán a legkevesebb pénzzel kezdett választási kampányba (itt felszisszent a hallgató: miért, nem lenne eléggé meggyőző a kolozsvári szoborinfláció - amúgy választási kampány előzetesként? Ja, hogy az Kolozsváron vagyon...), ám mindezek ellenére, egyrészt a „ban sima románesc" jegyében a párt a hamis történelemfaragók és a nemzeti eszmét játszótérül felhasználók ellen lép fel, és miként Lázár Ladáriu képviselő mondta: „nem hagyjuk, hogy lábunkra lépjenek egyesek”, „azt tesszük, amit ígérünk - mert megnézhetjük Kolozsvárt, mely városnak egyetlen utcáján sem található nyaktörő gödör...” Eme „magaslabdát” egy román újságíró nem hagyta könnyedén elszállni, megjegyezvén: jó, jó, de mit keres az a nagy-nagy gödör éppen Kolozsvár főterén? másrészt a választási kampányuk fair play-re helyezett hangvételén túl, leszámítva a későszületésű demokráciánk hangos „oázisában" tapasztalt sajtó iránti toleranciát, ez az „összejövetel" most enyhének volt mondható, ám a párt markáns szimpatizánsai részéről elhangzott egy-két „ártatlan" megjegyzés, amikor a Ziua tudósítója kérdezett... Egyébként minden a rendjén, a polgármesterjelölt fiatal, magánvállalkozó, alapítása óta tagja a pártnak, ígéreteiben semmi újat nem hozott. A DP is rajtolt, Petre Roman pártja Berdi Asghian nyugalmazott professzort képzelte el polgármesterként Marosvásárhelyen. A Sepsiszentgyörgy közelében fekvő Málnásfürdői Likőrgyár Rt. korán privatizált. Sok hasonló egységgel ellentétben sikerrel, ami jórészt a MEBO-módszer alkalmazásának köszönhető. A gyár minden egyes dolgozója lassan-lassan részvényessé vált, az egység tehát azon ritka kivételek közé tartozik, ahol hamarosan ismeretlen fogalom lesz az, hogy „alkalmazott”. Ennek a közös munkának a gyümölcse a jó hangulat. Hogyan sikerült nekik az, ami másnak olyan nehezen megy? Kérdéseinkre Stier Katalin igazgatónő válaszolt, aki dinamikus egyénisége és rendszerete révén méltán vált a munkaközösség kedvencévé. A Málnásfürdői Likőr RT. 1968-ban indult be, működését elsősorban a helyi adottságok és igények figyelembevétele jellemezte. Egyébként az egység az Uzoni Szeszgyár részlegeként jött létre, első terméke a vanília-likőr volt. 1984-ben az egység önállósodott, majd egy év múlva Bibarcfalvához csatolták. A hányódtatások sora azonban még korántsem fejeződött be: '85-ben a gyár ismét Uzonhoz csatlakozott, majd a sepsiszentgyörgyi Vinalcool alegysége lett. 1990-ben váltunk külön vállalattá Likőr RL néven mint 100%-an privát cég, aminek persze, megvannak a buktatói. A munkavállalók bizalma teljes, és ez abban is lemérhető, hogy a profitot többnyire mindig sikerül fejlesztésre fordítani. 1990 óta némiképp külalakot változtattunk, újítottunk, a változás a likőr-variánsok skálájának bővülésén is lemérhető. Közben bővült az eladási hálózatunk: főként Temesvárra és környékére, valamint a moldvai Focsani és vidékére szállítunk. Legkitartób megrendelőnk Székelyudvarhely, ami bizonyíték arra, hogy helyi igényeket igyekszünk kielégíteni. Mint megtudtuk, nagy sikernek örvend a különleges recept alapján készült köményes likőr, amelyre mindig akad vevő, mi több, odáig jutott, hogy a terméknek... másolói, hamisítói is akadtak. " KISGYÖRGY RÉKA Alig távozott városunkból a nagy sikert arató háromszéki Obsitos, újabb kedves vendég, a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes kopogtatott Szeben kapuján. Kissé aggódva vártuk a fellépés napját, mert rövid idő alatt két hasonló stílusú népi együttes nem kelthetett kellő érdeklődést a kevés számú magyarság körében, no meg az anyagiak is megterhelik, lecsökkentik az emberek - maholnap luxusnak tekinthető - művészet iránti igényeit. Kellemes csalódással vettük észre, hogy az óriási nézőtéren szép számú közönség gyönyörködött a színpompás táncos-zenés előadásban. Az ország különböző vidékeire jellemző táncok, dalok és viseletek bebizonyítják, hogy a rendező és koreográfus jól sáfárkodik a nép kincseivel, és tisztában van azzal, hogy a hagyományápolás tartóoszlopa kell hogy legyen népünk fennmaradásának. Ez az együttes továbbviszi a külföldön is óriási sikerrel szereplő volt Székely Népi Együttes hírnevét. Amit felmutattak, biztató jele annak, hogy hamarosan feltornásszák magukat arra a magaslatra, amit a régi együttes meghódított. Azt szokták mondani, hogy senki se pótolhatatlan. De úgy tűnik, a nagyszerű Széllyes Sándor helyét még senki se tudta betölteni. Márpedig elmés, szellemes bemondó nélkül a siker nem tökéletes. Mégis minden rendben lett volna, ha a kalotaszegi tánc színes összhangját nem árnyékolja be a színpadra „tévedt" „civil” alak. Meghökkenve néztük a kalotaszegi tánc méltóságához nem illő betétet! A mozdulatokból arra lehetett következtetni, hogy a téglabarna nadrágos, fekete inges, különben kitűnő táncos, a népi táncba tévedt cigány figura. A megoldást azonban fantáziaszegénynek ítélhetjük, mert semmi se bizonyította cigány voltát. Visszaemlékezve a régi együttes rendezői elgondolására, eszünkbe juthatnak azok a nagyszerű, tüzes cigánytáncok, amelyeket az odaillő viselet és tréfás jelenetek tettek értékessé, élvezetessé. Külön dicséretet érdemel a szólótáncos, a népdalénekesek és nem utolsósorban a zenekar. KALMÁR ZOLTÁN Édesanyám rózsafája Szebenben Kegyetlen középkori... (Folytatás az 1. oldalról) hozni... Ez lenne az egyik perspektíva, a másik, a könyvek... C.D.: — Sokan mondják, a PRO TV jól fizet. Ez lett volna a magyarázata annak, hogy a TELE Zabe-t otthagyta? G.P.: — Közbeszólt a pénz is, de nincs miért szégyenkeznem amiatt. Amikor gyártani kezdtem a műsort, Tatulicicsal egyezkedtem, fogalmam sem lévén arról, mennyi időmet emészti majd fel egy ilyen adás. Hat hónap múltán holtfáradt lettem, kértem az adás megszakítását. Nem egyeztek bele, mert úgymond, nem mehetek szabadságra. Hogyhogy nem? Mint bárkinek, nekem is szükségem volt két hétre...Aztán azt tanácsolták, hgy próbáljak... távolságot tartani. C.D.: — E posztrevolucionáris találmánnyal a profikat igyekeztek megakadályozni abban, hogy kimondják azt, amit hisznek. Osztja-e ebben az én véleményemet? G.P.: — Az igazság nem lehet azonos mind a két táborban, és azonos fontossággal sem bírhat a nézőt illetően. Az ellenzék egyik képviselője által elhebegett sületlenségnek nincs akkora súlya, mint egy, a hatalmon levő miniszter által elmondottnak és alkalmazottnak, mert ez utóbbi aktív dokumentummá lesz az állampolgárok életében. Nyilván zavartak az ilyen dolgok, de igazi cenzúrázásra nem került sor. Egyetlenegyszer kértek meg, enyhítsek az egyik adás keményebb kifejezésein. C.V. Tudort idéztem, aki az egyik képviselő hölgy címére kretén viccet, retardált nebuló szintjére emlékeztető élcet fabrikált, és lemondtam idézéséről, mert idős asszonyok is nézik az adást. A PRO TV-nél újra felhozhattam a példát, és szó szerint idéztem azt, elnézést kérve C.V. Tudor faragatlanságáért... C.D.: — Hol tanulta meg az újságírásba képszerkesztés elméleti elemeit? G.P.: — Foglalkoztattak... Otthon két polcnyi könyvem van, ami a könyvcsinálás technológiájával foglalkozik. Ami a filmezést illeti, hát kicsit autodidakta vagyok. Bármi foglalkoztatott, időben könyvekben öltött testet, melyeket az antikváriumokból búvárkodtam elő. Mindig meglelem a számomra szükséges könyvet, eligazodom a könyvészetben, s erre megtanítanék másokat is. Egyik könyv a másikhoz irányítja lépteidet, figyelmedet... Egy időben amatőr filmesként kerestem a kenyerem... Ceaușescu idejében versenyen is részt vettem. Az első helyen végeztem, de a sporttanárból lett igazgató - mert én nonkonformista voltam akkor is - nem nézett jó szemmel. Utasította a zsűrit, hogy a 3. helyen végzett legyen az első. Annak ötös, nekem 8,50 volt az általánosom. „Pruteanu már vén jó" - mondotta a direktor... Az a „vén ló” akkor 33-34 éves volt. Szóval alaposan studíroztam a filmezést és nagyon elszomorított, hogy nem alkalmazhattam a 16 mm-es filmen azt, amit a nagy rendezők tettek. C.D.: — Nehogy azt mondja, a képernyőben fedezte fel igazi hivatását? G.P. — A hivatás bennem rejlett 89 előtt, életem legkeserűbb időszakában is, amikor az aláírási jogomat is megvonták, s egyéb bajaim is adódtak. Akkor lettem eladó egy laki széli könyvüzletben... Már akkor a televízióról álmodoztam... C.D.: — Zavarja-e, hogy változott a státusa? Ugyanaz a George Pruteanu maradt, aki laziban volt? G.P. — Józannak kell lennem, és nem hordom fenn az orrom. Őszintén bevallom, jólesik, ha felismernek. C.D.: — És ha leállítják a műsorát? G.P. — Nem tőle függ a sorsom. Az lenne az én megdicsőülésem? Én a PRO TV kölcsönösen szolgáljuk egymást. C.D.: — Miként sikerül úgy beosztani idejét, hogy a tévére, a katedrára, de az Evenimentul zilei-jel és a Dilemával való kollaborálásra is jusson belőle? G.P. — Ki kell ábrándítanom olvasóimat. Amit elmondok, az hihetetlenül banális. Nincs magánéletem, percnyi szabad időm sincs. Van pénzem, de nincs időm egy inget vásárolni... C.D.: — Van pénze a havi 260 000 lejből élőkhöz viszonyítva, de a százezernyi milliárdoshoz képest van-e? G.P.: — Hozzájuk viszonyítva valóban nincs, de a sors sújtotta emberekhez képest én - mint mondotta - megengedhetem magamnak, hogy akár hetente inget vásároljak magamnak. De időm immár nincs. Ez a fél óra is, e kellemes beszélgetés is módosítja programomat. Ne vegye szemrehányásnak, őrült az életritmusom, de szeretem, s egyelőre az egészségemmel sincs baj, hála az Istennek...